Rosalie Deschamps
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Rosalie Deschamps •• Csüt. Aug. 31, 2017 9:17 pm

Gratulálunk elfogadva!

Nyuszifüüül! ahwie

El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy itt vagy! És ha jól sejtem, ez egy újabb dolog, amivel édesanyáddal ebben a nehéz időszakban egyetértünk... Mindenesetre annak ellenére, hogy volt némi félsz bennem, mielőtt meghirdettem a karaktert, vajon hogyan működik majd a játéktéren, azok alapján, amit eddig olvastam tőled, úgy érzem, abszolút megérte ezt a rizikót - jó kezekben lesz nálad a kis pöttöm...
Anyuddal pont azon dilemmáztunk, hogy vajon mi játszódhat le egy tíz éves gyerek fejében, ha egyik pillanatról a másikra hullik szét a megszokott családi idill, nos, azt hiszem, a soraidat, terveidet, véleményeidet olvasva ha mást nem, useresen tökéletes bepillantást nyerhettünk, ha nem is mindenbe - a cseles fajtádat Rolling Eyes Kíváncsi vagyok, hogy a játéktéren vajon mennyit fogsz elárulni nekünk belőle, meg mennyire fog őszülni a hajunk, ha te is beszállsz a családi perpatvarokba rendet tenni?!
Ügyesen belecsempészted a modellkedős témát is a történetbe, ha nem is igényel külön csoportot, de érdekes színfoltja lesz az is a szokásos családi beszélgetéseinknek... Rolling Eyes Az én elvárásaimnak abszolút eleget tettél a karakterrel, sőt, bőven túl is szárnyaltad, ha mondhatok ilyet! És bár személy szerint meglehetősen megható volt olvasni a soraidat, karakteresen legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben... doboz
Bevallom őszintén, egyszerre vagyok kíváncsi, és félek egy kissé - természetesen jó értelemben - attól, hogy mi is az a bizonyos terv, amit nem akartál elárulni a történeted végén, remélem, hamar fényt derítünk rá... aztán lehet, hogy majd visszasírom még a boldog tudatlanságot! Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy szüleid kimondottan puskaporos kapcsolatába mennyire sikerül majd beleszólnod, változtatni a felnőttek tervein... Mondjuk ha úgy nézzük, rontani nem igazán lehet már rajta, szóval... hajrá, Nyuszifül!

Nem is tartanálak fel tovább, sipirc avatart foglalni, kislányom, aztán tárt karokkal várunk anyával... Hogy a 11.A-ról, meg a többi lelkes jelentkezőről már ne is beszéljünk, akik az oldalchat alapján szívesen elrabolnának egy játékra! Azért csak óvatosan, tudod, idegenekkel nem szóba állni! Rolling Eyes


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Rosalie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Rosalie Deschamps •• Szer. Aug. 30, 2017 9:32 pm

Rosalie Deschamps
The Love of a Family is Life's Greatest Blessing.

általános jegyzet
» Anyja neve: Léonie Deschamps
» Apja neve:  Raphaël Deschamps 
» Testvérek: Samuel Cloud (még nem ismerem)
» Egyébb hozzátartozók: Szüleim révén van pár, de hosszú lenne felsorolni őket.

Mond, hogy szeretsz, mond, hogy én vagyok még mindig a legfontosabb, mint hajdanán, amikor elkaptál, amikor esni készültem. Amikor puszit nyomtál a fájó testrészemre, a bibimre, amikor megütöttem magam, vagy csak lehorzsoltam a bőrömet. Ott voltál, amikor rémálmaim voltak, ahogyan akkor is, amikor csak egy mosolyra vagy pár biztató szóra volt szükségem. Fogtad a kezemet, amikor járni tanultam, vagy éppen a kormányt, amikor biciklizni akartál megtanítani. Az ágyam mellett ültél, amikor beteg voltam, aggódva pillantottál rám, de hirtelen olyan, mintha az egész csak egy álom lenne és sose lett volna valóság. Felnéztem rád, te voltál az én szuperhősöm. Te voltál az, aki először elvitt kicsiként apa-lánya „randira”, hogy tudjam ne adjam alá egyszer, ha eljön az idő. Tőled tanultam meg azt is, hogy miként lehetek gyengéd vagy éppen szerető „gazda”, ha egy kisállatról van szó. Miként ne féljek az álmaimtól, ne hátráljak meg, de most mégis úgy érzem, mintha mindezektől megakarnál fosztani. Tényleg képes vagy elengedni őt, vagy engem? Tényleg ennyire könnyedén lemondanál a legnagyobb álmodról, legalábbis egykoron így hívtál engem. Mi változott? Hova lett az én szuperhősöm, miért nem küzdesz? Miért kell nekem küzdenem helyetted is? Szeretlek, de vissza akarom kapni azt az apát, akire egykoron felnéztem, csodálattal tekintettem és csüngtem minden egyes szaván. Hiányzol, hiányzik a régi idők, de mintha csak a nyári szellő magával vitte volna, vagy éppen a hó, ahogyan elolvadt tavaszra.

Légy a napsugaram, a nap a sötétségben, vagy aki a könnyeimet felitatja, de most mégis úgy érzem, hogy te vagy a könnyek okozója részben. Talán nem látod, talán többet tanultam tőled, mint azt gondolnád. Miként legyen jó kiállásom, miként legyek magabiztos, vagy rejtsem el az érzéseimet, hogy ne olvashassa mindenki le az arcomról. Csodálattal néztelek, ahogyan az üzletedet vezeted, vagy életre kelted az álmaidat az anyagok segítségével, de megannyi mindent láttam akkor. Gyerek voltam, aki csak úgy itta a szavaidat, vagy éppen ölelésedbe fúrta magát. Szeretsz, azt mondod és én elhiszem, de ha így van és én hiszek neked, akkor miért érzem azt, hogy még se szeretsz igazán, ha nem hallod meg a néma könnyeimet, kívánságaimat? Azt mondják, hogy egy anya érzi azt, ha baj van. Vajon te is érzed, vagy hirtelen már csak másra tudsz gondolni, hogy minél hamarabb vége legyen? Próbállak megérteni, de nem tudlak. Szeretném érteni az érzéseidet, de még se tudom, csak azt látom, ahogyan olykor rápillantasz, de mitől félsz? Miért akarsz te is menekülni, mint ő teszi? Miért várod el, hogy én is elhagyjam a szívem egy részét, mint te próbálod? Hiányzik az, akit ismertem, hiányzik a sok együtt töltött idő, amikor a mosoly őszinte volt, nem pedig álca. Hiányzik az, amikor te vigasztaltál, mondtál mesét, nem pedig te vetted el tőlem a meséimet, vagy a könnyeimet te csaltad elő…

Azt mondtátok, hogy a család mindig összetart, jóban és rosszban, de most mégis megszegitek a szavatokat. Tényleg ennyit jelentettek egymásnak? Miért akartatok engem, ha most könnyedén figyelmen kívül hagytok, hogy valójában mit érzek? Szeretlek titeket, és pont ezért nem értem, hogy miként nem látjátok azt, hogy mit tesz veletek az, amit csináltok, vagy éppen velem. Nagyinak igaza volt, hogy egyikőtök „Egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz”, de ott volt az is, amit még mondott: „Nincs olyan, hogy felhőtlen boldogság, csak találj minden egyes nap egy olyan dolgot, amit szeretsz a másikban és akkor egy életre szól minden.” Azt hiszem, hogy nagyon is igaza volt nagyinak, még akkor is, ha már szegény nincs mindig jól, vagy öntudatánál. De attól még szeretek olykor anya tudta nélkül is bemenni hozzá és együtt olvasni mesét, mesélni a napjainkról. Ő megért és neki köszönhetően teszem azt, amit, mert olykor nem könnyű megtalálni azt az egy dolgot, amit szeretek jelenleg bennetek. Ez nem egy fényes helyzet, de a család mindenek felett, nem?

Anya-Apa, bármit is teszek, azt értünk teszem és szeretlek.
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs 
» Születési idő: 2006. Dec. 06.
» Mikor érkezett a városba: Itt éltem mindig is, de lehet lassan inkább Disneyland mellett döntök.

Nyuszifül, Majmóca, Bogárkám, Kiscicám, Kiscsibém, Rosie (Rose, ha rosszat tettem)
Lola Flanery
10 éves múltam
Oktatás ||  diák

Régebben szerettem itt lenni, elveszni anya ruhakölteményei között, de mostanság már nem. Egyszerűen utáltam, hogy bevagyok zárva ebbe az üzletbe és azt még inkább, hogy szinte tudomást se vesznek rólam. Aww, ne érts félre, mind a ketten szeretnek és gondoskodnak rólam, érdekli őket, hogy miként is vagyok, amire mindig ugyanaz a válasz, hogy „jól” és „nem kell aggódni, nem ez az első család aki válik. A barátaim is átestek már ezen.”, de már régóta nem voltam jól. A nyárnak arról kellene szólnia, hogy boldogok vagyunk, szabadok, de én még se tudtam az lenni, hiszen nem sokkal azelőtt, hogy júniusban táborba mentem volna közölték velem, hogy válnak és anyával mi költözünk. Én nem akartam költözni, én szerettem ott lakni, vagy még mindig szeretek! Látod, jelen idő, nem múlt, mint nálatok!!

Igen, az első számú vétség az volt, hogy mire hazaértem addigra anya összepakolt és már egy másik házba kellett hazamennem. Mintha az az otthonom lenne. Nem, az nem az otthonom és talán sose lesz igazán az, mert csak az egyik felem van ott velem, a másik nem. Szeretem anyát, de mégis úgy éreztem, hogy nem volt tőle fair dolog ezt tenni. Ha ennyi évet kibírtak együtt, akkor még pár hetet nem bírt volna ki? Mondanám, hogy értem őket, de valójában nem. Mindig is jó tanuló voltam, életvidám gyerkőc, így nem értem, hogy mi romolhatott el. Azt mondják nem az én hibám, de nekik ezt kell mondani, nem?

Tudom, sokat hallgattam azt, hogy mennyire is rájuk hoztam a frászt, amikor nem hagytam azt, hogy az újév fagyos szellője hozzon el, hanem én úgy döntöttem, hogy a Mikulást akarom hírhozómnak és ő hozzon el anyáéknak. Koraszülött voltam, vagyok és mindig is leszek, de azóta már megerősödtem és egy két lábon járó örökmozgóvá cseperedtem fel, vagy inkább bajleverővé? Bár sose értettem, hogy miért aggódtak ennyit, állítólag eleinte kicsit, vagyis ő általuk mesélve nagyon is beteges voltam, de szerintem valamit nagyon tévedhettek. Csak azért érkeztem hamarabb, hogy végre megismerhessem a világot, mert valljuk be egészen kényelmetlen kezdett lenni a hely anyapocakjában. Végre látni szerettem volna őket, nem csak hallani a hangjukat, vagy érezni az érintésüket. Most mond, hogy nem voltam édes? Láttad már azt a gyerekkori fotómat ott, igen, jó helyre téved a pillantásod. Jobb oldalt felül a sok krik kraksz mellett.  Nézd csak meg azokat az édes fürtöket, meg azt az igéző kék szempárt. Ugye, hogy első látásra képes lenne téged is rabul ejteni? Nos, ez nem volt másképpen anyuval, meg apuval és talán most sincs másképpen. Csak egy dolog változott, hogy a játékszabályok is változtak, legalábbis a nyár folyamán biztosan. Így az édes mosoly, vagy éppen az igéző szempár mögött már sokkal több rejlik, mint azt bárki sejtené, vagy valaha én hittem volna, hogy létezhet.

Kettes számú vétség: elrontották a nyaramat!!!  Én élvezni szerettem volna, utazni, elmenni újra együtt Disneylandbe, vagy éppen a kertben heverészni és játszadozni, társasozni, vagy csak menekülni apa elől, mert le akar megint minket fröcskölni. Netán elveszni az állatkertben, figyelni azt a szeretet, amit nem csak felém tanúsított az én szuperhősöm, hanem az állatok felé is. Vélhetően az irántuk érzett szeretet tőle örököltem és nem anyától.  De ezt egy tollhúzással áthúzták, hiszen hirtelen mintha elfelejtették volna, hogy hahó én is létezem és nekem is vannak terveim attól még, hogy én vagyok a család kicsi kincse, mármint Nyuszifüle...

Az első terv pedig meg is született az unalmas perceimben az üzletben, ahogyan ismét körbeforogtam a forgószékkel, mert már nem volt kedvem se olvasni, se színezni. Én a kertben akartam játszani, vagy Cincinnel és a többiekkel lenni. De ha azt nem lehet, akkor ideje másik hobbi után nézni. Anya biztos távol tartana ettől a világtól még, igazából sose vonzott a modellkedés, apa pedig biztosan dührohamot kapna, vagy legalábbis az oroszlánok biztosan megirigyelnék azt, amit művelni fog, ha rájönnek. De ha ők nem kérdeznek, akkor én miért is tenném? Nem kellett sokáig kutakodnom és egészen könnyedén ki is töltöttem az adataimat az egyik ügynökség adatlapjain, majd pedig egyik forgalmasabb napon becsúsztattam anya többi papírja közé. Csendesen és türelmesen vártam, mint a ragadozók teszik. Talán ezt is örököltem tőlük, hiszen ki tudja, hogy mennyi ideje is fontolgatták már a válást, mire egyáltalán közölték velem. Vélhetően nem is estem annyira mesze a fától, amiről lepottyantam közéjük. Nem volt más hátra, mint elküldeni és bármennyire is meglepő volt elfogadták a jelentkezésemet, amin anya aláírása úgy virított ott, mint valami bűnös jel.  Utána már csak egy felnőttet kellett kerítenem, aki elkísér, ami nem is volt annyira nehéz, mint bárki gondolná.

A második terv elmenni egy éles meghallgatásra, amire be is válogattak. Nem volt baj, hogy anya nem jelent meg, hiszen ott volt az aláírt papír, így lehetett mindig más kísérőm. Annyira pedig nem is nehéz találni egy nagykorú barátot, hiszen aki ismerkedik másokkal és barátokat szerez egy normális nyáron, annak az ilyen nem okoz tényleg gondot. Nekem pedig voltak a korábbi nyaraimról. Elég csak egy tündéri mosoly, az igéző szempár, s az a tudat, hogy előtte soha nem hazudtál senkinek se. Nem rajongtam azért, hogy ezt kell tennem, de hát mindenki olyan módon száll versenybe, amilyen módon tud, vagyis inkább száll be a „játékba”. Még ha ennek a fele se volt tréfa.  Balszerencsémre, vagyis szerencsémre be is válogattak, így hamarosan majd plakáton és újságok címlapján fogok lenni, s mindezért még pénzt is kapok. Félelmetes mi?

A terv hátránya nem túlzottan tetszett az, hogy kicsit kifestettek, nem sokat, csak annyira, hogy jobban mutassak a fényképeken, vagy éppen az, hogy a hajamat is össze- visszaigazították, fésülték és társai. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy anyát akarom. Azt, amikor én voltam az ő szemefénye és ő fésülte a hajamat, ő fonta be, vagy csinált belőle kontyot, vagy különféle csodálatos költeményeket egy-egy alkalomra. De anya ölelése helyett egy másik nő ölelésével kellett beérnem, vagy éppen a plüssök hadával. Ahogyan szuperapu se lehetett itt, pedig szívesen fúrtam volna az ölelésébe magam, mint hajdanán tettem. Én voltam az ő Nyuszifüle, vagy éppen Majmócája, mert úgy csüngtem rajta egykoron és néha még most is.

Tanúság: Nem könnyű kivitelezni egy tervet se. Bűntudat, nem is kevés, de mindent túl lehet élni a céljaink érdekében. Erősebbek tudunk lenni, mint sokszor hinnénk. És elég csak a célra gondolni, hogy végigvigyük azt, amihez amúgy semmi kedvünk. Legalább bizonyságot nyert, hogy nem akarok sose modell lenni.

Hármas számú vétség Elrontották a nyaramat!! Ez nem tudom elégszer kihangsúlyozni, de lapozzunk, mert egy oldalt tele is írhatnék ezzel, mert nem csak a nyaramat rontották el, hanem a terveimet is, de már születőben vannak az újabbak is, amik vélhetően kevésbé lesznek… hmm, elfogadhatóak, békések vagy kedvükre való? Ki tudja, de tényleg lapozzunk inkább, mert még sok az írni valóm.

Négyes számú vétség elfelejtettek megkérdezni, hogy én ténylegesen mit is szeretnék. Nem, nem a válásra gondolok, mert melyik gyerek mondaná azt, hogy váljanak el, hanem arról, hogy kivel is szeretnék lakni, több időt eltölteni. Talán ez volt a legnagyobb vétségük, ami miatt kivételesen nem a tanulásra fordítottam az ötleteimet, hanem rájuk és ez indította el a lavinát a kisebb „hadjáratomba”, amibe olykor belerángattam másokat. Talán fordult a kocka, most ők akarnak a középpontban lenni? Felőlem megkaphatják, de aztán a reklamációs irodát ne keressék, maximum a Télapónál, amiért engem hozott nekik.

Megjegyzés: Még több terv kell és talán idővel egy megbízható szövetséges is.

Újabb terv: Sokat törtem a fejemet, de egyszerűen nem tudtam dűlőre jutni, hogy ezt miként is gondolták, hogy majd lakom az egyiküknél és olykor látom a másikat? De most tényleg, attól még, hogy ők nem szeretik egymást, én még szeretem őket. Még akkor is, ha ilyen helyzetbe löktek, hogy csínytevések és problémamegoldásra kellett fordítanom a nyaramat, ahelyett hogy élveztem volna és feltöltődtem volna az új tanévre. Emlékszem arra is, amikor a legkisebb semmiségről is megkérdeztek, hogy például milyen fagyit szeretnék, vagy milyen ruhát vennék fel, de erről nem! Hát legyen! Nem vagyok én se bútor, se dísztárgy, aki némán örül annak, ha valahol lehet. Még akkor se, ha eddig a lehető legkedvesebb arcomat mutattam, mint aki beletörődött a dolgokba, de a tervek kitalálásához idő kell, addig meg kellett az álca is, még ha olykor nehéz is volt. Nem, nekem van véleményem erről is, mint mindenről, hiszen mégis csak gyerek lennék!


>>> Terv kidolgozva <<<


Spoiler:
 

Terv feljegyezve és észben tartva, majd kijátszásra kerül akkor, amikor a lehető legjobb az alkalom rá. Következő terv? A többi vétség? Szerintem bőven tudnék sorolni, de ha mindent felfednék, akkor hol maradna a meglepetés? Nah, meg a tervek változnak, ahogyan az események befolyásolják, de elhiheted, hogy még csak most kezdődik az igazi kalamajka, ami a nyáron elmaradt.


Miss Rebel feljegyzései


Aww, mielőtt elfelejteném, ne iratkozz le, lesznek még érdekes és vicces történetek, vagy éppen fájdalmasak, de hát az élet nem habos torta. Elég hamar megtanították velem, ahogyan azt is, hogy a céljaikért ki kell tartani. Nekem meg határozottan nem csak véleményem, hanem céljaim is vannak.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Jókor voltam jó helyen || Keresett
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
64
● ● Posztok száma :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● Keresem :
Lola Flanery
● ● karakter arca :

Rosalie Deschamps
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-