Fontaine villa - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 10:50 am ✥

✥ Today at 7:11 am ✥

✥ Yesterday at 11:35 pm ✥

✥ Yesterday at 11:06 pm ✥

✥ Yesterday at 6:48 am ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 9:08 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 7:01 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Fontaine villa •• Csüt. Aug. 31, 2017 12:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

First topic message reminder :

******
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Okt. 02, 2017 8:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Bevallom férfiasan, amíg Cleo be nem toppant, számomra úgy összefolytak a napok, hogy teljességgel megfeledkeztem az estély egyre közelgő időpontjáról. Talán nem is meglepő, hisz amikor épp nem versenyre készültem Éclairrel, akkor Chantilly mellett rágtam a kefét, hogy minden rendben legyen, de hála az égnek, azóta legalább miatta – pontosabban miattuk – nem kell már aggodalmaskodni, ugyanis mostanra egy egészséges, életerős kiscsikó követi minden léptét. Ami a versenyt illeti, addig még kell aludni néhányat, de az elmúlt időszak hajtása után azt hiszem, mindenki megérdemel egy kis kikapcsolódást, már amennyire a nagyszüleim rendezte partit annak lehet nevezni. Így, hogy Cleo is úgy döntött, eljön, talán annyira nem is lesz elviselhetetlen, elmondhatatlanul örültem, hogy végül igent mondott, pláne azok után, hogy a múltkori betoppanása milyen viharosan emlékezetesre sikerült.
A ruhával viszont attól tartok, sikerült elszámítanom magam. Azt hittem, hogy egyszerű lesz bemenni az egyik üzletbe, ahol majd azonnal tudni fogom, ahogy meglátom, hogy melyik az igazi! De ahogy nézelődtem a szebbnél szebb ruhák közt, elképzelve, hogy vajon melyik hogyan állhat Cleon, nem hogy megvilágosodtam volna, sőt... egyre inkább elbizonytalanodtam, hogy melyik lenne az igazi. Vajon az ízlése mennyit változott az elmúlt időben? Azt sejtettem, hogy ha rá hagytam volna a választást, valószínűleg valami roppant egyszerű, visszafogott, ügyvédhez illő ruhában jelent volna meg, amiből egyből kilógott volna a tömegből, így hát ebből nem engedtem, a ruhát én választom! Legalább izgulhatok amiatt is, hogy mennyire sikerül az ízlésének megfelelőt találnom...
Végül nem tudtam dönteni, így megvettem mind a négyet, amitől valószínűleg Cleo teljesen ki fog akadni, hogy mégis, hogyan képzeltem?! Ha már elsőre annak az egynek a gondolatától is hogy beparázott... Ráadásul ahelyett, hogy a korábban megbeszéltek szerint csomagként küldtem volna el, gondoltam egy merészet, és végül személyesen vittem el neki néhány órával a kezdés előtt. Igaz, csak így civilben, nem öltönyben, nyakkendőben, de nekem amúgy sem tart majd addig elkészülni, mint neki.
A vállfáknál összefogva, lifttel megyek fel a hatalmas ruhás „zsákokkal” Cleo emeletére, miközben a másik kezemben egy újabb dobozt egyensúlyozok, kész élmény megtalálni így a csengőt. Magam sem tudom, hogy sikerül, de valahogy mégiscsak, amikor pedig kinyílik az ajtó, csak vigyorogva oldalazok be a házba.
- Huhh, igazad volt, tényleg milyen kis babaház... amúgy szia! Várod már az estét? – érdeklődtem kíváncsian, de az is lehet, hogy csak azért tűnik kicsinek, mert ennyi motyóval érkeztem. Miután lepakoltam őket a kanapéra, azért még visszalépek Cleohoz egy gyors csókkal köszönteni, utána viszont kérdeznie sem kell, már mondom a magamét.
- Szóval, az úgy volt, hogy... Én képtelen voltam választani e között a négy ruha között, valamilyen okból mindegyik tetszik, szóval végül csak rád marad a feladat. Méretre remélem stimmelnek, mert ha nem... na, az ciki lenne. Melyikkel kezdjük? Mondj egy számot egy és négy között, az lesz az első, aztán utána felpróbálhatod sorban a többit is. – igen, mert biztosra veszem, hogy MINDET megnézzük, hogyan is mutat benne, mielőtt ilyen fontos döntést meghoznánk, így kényelmesen helyet is foglalok az egyik fotelban várva a "divatbemutatót".






When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Okt. 02, 2017 9:40 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Izgultam-e? Nem is kicsit. Főleg, amikor nem érkezett meg a ruha se, a végén tényleg nem fogok menni, mert meg se fordult a fejemben, hogy a parti kezdete előtt lógna meg, hogy ő maga hozza el a ruhát, vagyis a ruhákat. Komolyan, mint akinek elment az esze, hiszen ez csak egy parti, nem valamelyik király jön látogatóba, vagy igen? Nagyon remélem, hogy nem a városvezetése lesz ott, mármint a polgármester és társai, mert akkor tuti, hogy meg akarok szökni. Még mindig nem értettem, hogy pontosan miért mentem bele múltkor annyira könnyedén, hogy ott leszek. Hmm, vélhetően csak azért, mert szeretnék ott lenni vele és együtt talán könnyebben túléljük az egészet, mint külön-külön. Először fel akartam tűzni, aztán rájöhettem, hogy azt se tudom mit fogok viselni, így az annyira nem jó ötlet. Helyette inkább kicsit hullámos fürtöket varázsoltam magamnak, és lazán megtűztem oldalt, hogy legyen valami formája, még se csak úgy szanaszét álljanak a vöröslő fürtjeim.
Aztán megszólal a csengő, én pedig sietve nyitom ki, de mielőtt észbe kaphatnék, azelőtt már részben a falra vagyok passzírozva a sok ruhának köszönhetően. Arra pedig, hogy mennyire is kicsi a lakásom csak megforgatom a szememet. – Neked is szia és annyira nem pici. Nekem pont jó. – felelem sietve, majd becsukom mögötte az ajtót. Legalább addig is tuti nem fog elszökni, hogy még több ruhát hozzon. Miért hozott ennyit? Nem vagyok az a fajta nő, aki órákig próbálgat ruhákat, de a ma este első próbája ez lesz, hogy túlélem-e, vagy éppen ő? Az meg fel se tűnt, hogy Rexit kint maradt az asztalon és onnan bámult minket. Csókot viszonozom, hiszen az rángat ki a kétségbeesésből, amit a sok ruha próbája fog jelenteni.
Megszólalni se tudok, mert beszél helyettem ő is.
- Ennyire nem tudtál dönteni? Miből gondolod, hogy most könnyebben fog menni? Netán pontozó táblát is hoztál, ha már annyira kényelembe helyezted magad? – kérdezem pimaszul, majd még kibököm a számot is, hogy kettes. Elveszem a fekete ruhát, hogy eltűnjek a hálóban és pár perc várakozást követően megjelenjek benne. A cipzárt nem tudtam teljesen felhúzni, de majdnem.
- Jesszusom, ez alá egyáltalán mernek fehérneműt venni? Minek kell ennyire felvágni a ruhát, így túl sokat láttat, még a végén elterelné a figyelmedet és másokét is. – mondom egy kisebb sóhaj keretében, majd megpördülök a tengelyem körül, hogy ő vajon mit mond. És persze így a combfix is egyből láthatóvá válik, amit már magamra operáltam és eszem ágában se volt addig levenni, amíg el nem dől, hogy ruha miatt stornó. – Levegőt azért vegyél és a szádat is becsukhatod, édesem. – mosolyodom el pimaszul és még szép, hogy szívom a vérét, hiszen ahogyan néz, az sok mindent kifejez. – Biztos vagy abban, hogy ez jó ötlet? Mármint adj egy ruhát és felveszem, aztán menjünk, mert a végén még én leszek az oka annak, hogy elkésel. – pillantok rá játékosan, miközben még mindig az ítéletet várom a ruhával kapcsolatban. Szerintem stornó, de lássuk csak mit mond a majdnem szemeit elhagyó férfi a lakásban.


■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Okt. 02, 2017 10:23 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Csak a fejemet csóválom a válasza hallatán, nyilván, az ő lakása, ha nem lenne jó neki, már rég keresett volna másikat. Ettől függetlenül viszont értem, a szobám láttán hogyan is értette azt a bizonyos babaház jelzőt... ahhoz képest tényleg olyan.
- Most mit akarsz? Tiszta büszke vagyok magamra, első körben tizenöt ruhát válogattam össze! Tudod te, mennyi időmbe telt, mire sikerült erre a négyre szűkíteni a kört? Szerencsétlen eladót már kezdtem sajnálni, hogy pont engem kifogott... – mondjuk amennyit ott hagytam neki, szerintem rekordbevételt könyvelhet el pályafutása során, mert képzelem, hogy az ilyen fajta ruhákból mikor adnak el egyszerre ennyi darabot. Szinte soha...
- Nos, reméltem, hogy ha felpróbálod őket, úgy könnyebben fog menni. Vagy esetleg te beleszeretsz valamelyikbe... És nem, nem hoztam pontozó táblát, de ha adsz egy noteszt meg valami íróeszközt, akkor jegyzetelek, hogy melyik milyen. – megyek bele a játékba, rajtam aztán ne múljon, eddig én fáradoztam a ruhákkal, abba nem fog belehalni, hogy felpróbálja ezt a négyet... még talán időben sem vészes, bőven odaérünk még, hogy én is elkészülhessek időben. Kettes, kettes... fogom a második ruhát, majd vállfástól-mindenestől a kezébe is nyomom, majd kipecázza a védőhuzatból vagy miből bent a szobája rejtekében. S addig is, amíg rá várok, otthon érezve magam a konyhába battyogok egy pohár vízért, majd miután nem kis meglepetésemre azt a plüss sárkányt is meglátom, amit még egyszer tőlem kapott ajándékba, a zöld puhaságot is magammal viszem – amikor pedig Cleo előbukkan a hálóból, Rexi már itt trónol mellettem a fotel karfáján.
- Hmm, jó kérdés. Amúgy mit vagy úgy oda? Annyira még nincs is felvágva, és egyébként is, az jobb lenne, ha mellé még a köldöködig kivágott dekoltázsa is lenne? Volt olyan is, de szerintem az életben nem vettelek volna rá, hogy felpróbáld, maradtam ennél a szolídabbnál, ami szerintem kimondottan jól áll rajtad. – közlöm a véleményemet, mert annyira azért nem vészes a helyzet, amennyire beállítja, amikor pedig a pördülést követően is tovább szemtelenkedik, én sem hagyom magam, csipkelődve vissza is vágok – Tedd a kezed a szívedre, és valld be őszintén, még csak hasonló sem volt rajtad soha! Magadtól meg végképp nem választanál ilyet. – vonom fel a szemöldökömet, miközben őt méregetem, és bár személy szerint imádom ezt a feketét is rajta, de...
- Ez túl komoly. Vagy gyászos... vagy nem is tudom. Nem mint ha nem illene a hangulathoz, ha valamelyik vén trottynak megállna a ketyegője, mert felcsúszik a combodon a szoknya, de... inkább ne kockáztassunk. A jó hír az, hogy a többi nem ilyen kivágott, és igen, biztos vagyok venne, nem halsz bele, ha felpróbálod a maradék hármat is. – közlöm, majd felkelve a helyemről már nyúlok is az első ruháért, ami ha emlékezetem nem csal, akkor a zöld lesz. Az eladó szerint ez amúgy is jól megy a vörös hajhoz, szép kontrasztos, figyelemfelhívó, pláne azzal a sok gyönggyel és strasszal, amivel a ruha elején a munka ki van varrva... képzelem, másra sem vágyik Cleo az este folyamán, mint hogy minden szem rá szegeződjön! Épp ezért nem is kötöm az orrára ezt a gondolatot, ami annyira sablonos, hogy vörös hajúként csodálkoznék, ha sosem hallotta volna.
- Miattam pedig ne aggódj, maximum akkor késünk el, ha sokat kéreted magad. Én öt perc alatt elkészülök, a ruhám úgy is össze van már készítve, csak át kell öltöznöm és ennyi. – jegyzem meg könnyedén, majd a kezemmel intek is neki, hess-hess, menjen csak próbálni, cseverészni majd ráérünk később is.

■ ■ All the right moves ahwie  ■ ■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Okt. 02, 2017 10:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Tizenöt ruhát? Jó hogy nem az egész üzletet akartad. És akkor még, hogy a nők vásárolnak sokáig. Az eladó nem akart már megőszülni tőled? Vagy miért nem hívtál fel. Mondtam volna, hogy az első ruhát hozd, ami a kezedbe akad. – felelem minden hezitálás nélkül. Mindig is jobb szerettem a kényelmes ruhákat, mintsem ezeket. Sőt, némelyiknél még azt se értem, hogy miként lehet levegőt kapni benne. Vajon az ilyen családba született nők ezt is tanulják, hogy mit vegyen levegőt, vagy egyen is, meg ne is, hogy nehogy a ruha szétszakadjon rajta? Tudom, gonoszság ilyet gondolni, de ez az egész annyira messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Egyedül csak Jake miatt megyek és próbálom túlélni.
- Persze, a férfiak és a döntéseik, mert pont olyannak ismersz, aki felvesz egy ilyen ruhát és képes beleszeretni. Kezdem úgy érezni, hogy valakivel keversz. – forgatom meg játékosan a szemeimet, majd amikor tőlem kért tollat és papírt, akkor pillanatok alatt felkapok egyet a nappaliban található asztalról és odadobom neki, ha már ennyire szeretne zsűrinek felcsapni, akkor felőlem legyen. Nem hiszem, hogy sokat tudna segíteni a döntésben azzal, hogy jegyzetel.
Elnevetem arra, amikor elkezdi ecsetelni, hogy milyen rendes volt, hogy nem egy még inkább kivágott ruhát hozott, aztán pedig feltűnik Rexi is mellette. – Látom akad már társad is. – villantok egy mosolyt, mert ez hirtelen fura, de legalább nem tett megjegyzést, hogy látja még ezt is megtartottam. – Egyébként is, mi jó abban, ha egy nő ennyire kipakol mindent, de tényleg. Elvonja a figyelmedet, balszerencsédre mindenki más figyelmét is magára vonja. Téged megöl a féltékenység és semmi se marad szinte meglepetés, mert majdnem mindent látsz, hogy mi is vár a ruha alatt. Szóval jahh, megspóroltál magadnak sokat azzal, hogy nem állítottál be vele, mert biztosan nem bújtam volna bele. – értek végül egyet, de akkor se fogom megérteni az ilyen fajta ruhákat, hogy miért szeretik a férfiak. Mármint a barátnőjüket ilyenbe bújtatni, mert az megint más, ha egy nő magától vesz fel olyat, hogy felszedjen valamit, mert vélhetően ez is játszik benne, de másik esetben. Mindegy is. – Nem volt és nem is hiszem, hogy valaha fogok ennyire felvágott ruhát viselni. Elég egy óvatlan pillanat és szívrohamot kapna még az idősebb társaság. – villantok egy játékos grimaszt, majd kisebb forgolódás után megállok egy helyben, mert ez a ruha biztosan nem nyerhet.
- Értettem parancsok! – vágok pontosan olyan lelkes képet, mint amilyen elvárható egy ilyen helyzetben. Lehet más nő a nyakába ugrott volna, hogy húúúú milyen ruhákat hozott neki, de számomra ez nem volt maga a mennyország. Elveszem tőle az újabb ruhát. A cipzárt megint felküzdöm valameddig, de hiába tetszik a színe és áll is jól, mert hirtelen úgy érzem magam, mint aki beleesett valami strasszos medencébe. Jó, vélhetően más ezt sokkal szebben írná le, de ez nem én vagyok.
- Oké, vakságot akarsz okozni? Ezen megcsillannak a fények és aki pont idenéz, az meg is vakult. – felelem életkedv nuku, mert hiába tetszik, számomra túl díszes, így még se. Sóhajtok egyet. – Kedves bírák miként döntenek? – vágok egy tündéri mosolyt és a poén kedvéért még integetek is, ahogyan a szépség királynők szokták. – Tudod mit, inkább kérem azt! Barbie baba még úgyse voltam! – mutatok a rózsaszínszerű anyagra, legalábbis csak annyi látszik belőle, de már szinte nem sok reményt fűzök hozzá. Majdnem még orra is bukom a zöld ruhában, ahogyan befelé igyekszem. – Nem nevet, vagy egyszer felveszel egy ilyet és meglátjuk mennyire tudsz benne menni. – pillantok hátra angyali mosollyal. A ruhát sietve csomagolom ki, majd amikor meglátom, akkor eláll a lélegzetem is, mert azt hiszem most először beleszerettem egy ruhába. Sietve túrom át a szekrényemet egy hozzáillő fehérneműért és a többi kiegészítőért, majd pedig belebújok, gyengéden simítok végig a ruhán, majd a tükör előtt állok és várok. Persze, hogy most nem két perc alatt keveredek elő, ha meg siettetet közben, akkor csak leintettem, hogy várjon türelmesen. Tényleg lehetséges beleszeretni egy ruhába? – Jake? – hangom kérdőn csendül és ha nem esne le magától, hogy jönnie kellene, akkor még megtoldom a kérdésemet. Kicsit talán más ruhának is lehetne nevezni, de az árnyalata miatt meg mégse. – Erről mit gondolsz? – hátra se kell pillantanom, mert ha úgy állt meg, akkor a tükörben úgyis látom az arcának rezdülését.


■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Okt. 02, 2017 11:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Igen, annyit. Az egész üzlet azért kicsit sok lett volna, pláne, hogy a ruhák többségét úgy se vetted volna fel soha, téged ismerve... Az eladó meg nem őszült, legalábbis nem látványosan. A fenébe is, ez a dolga, hogy körülugráljon, miben segíthet? – jót derülök a hitetlenkedésén, az igazat megvallva sejtettem, hogy ilyen reakciókkal fog bombázni, szóval volt időm trenírozni csöpp lelkemet, a legkevésbé sem veszem magamra a szavait – Ó, higgy nekem, ha az első, kezem ügyébe kerülő ruhát hoztam volna, lehet, hogy inkább jöttél volna melegítőben, csak abban ne kelljen. – vetettem rá egy sokat mondó pillantást, gondolom, ő is látott már divatbemutatót, milyen elborult darabokat tudnak megálmodni a tervezők néha napján, s igaz, hogy a többség a kifutókra készül, de néhány az üzletekig is eljut, sajnos.
- Ne drámázz, az fele annyira sem áll jól, mint a ruha. – kapom el a papírt és tollat, amikor pedig a társat említi, csak vetek egy pillantást Rexire – Igen, akadt. Ha sokat problémázol, lehet, hogy inkább őt viszem. – mosolyodok el jómagam is, amikor pedig elkezd panaszkodni, csak a tenyerembe temetem az arcomat. Ez most komoly...?
- Oké, vettem a lapot, nem tetszik a fekete. Nekem igen, de ha ennyire nem érzed magad jól benne, akkor úgy is felejtős, emiatt panaszkodnál egész este. Csak mellékesen jegyzem meg, sok meglepetés számomra így sincs alatta, de tény, hogy elég irritáló lenne azt nézni, hogy csorgatja utánad a nyálát mindenki. – adok neki igazat, és úgy tűnik, a tippem is igaznak bizonyul a felvágott ruhákkal kapcsolatban... miért van olyan érzésem, hogy ha tehetné, inkább bújna bele az egyik ügyvédasszonyos kiskosztümjébe?
- Menj, inkább próbáld a következőt... – intek neki, amikor pedig meglátom, milyen képet vág az egészhez, csak a fejet csóválom. Az ég szerelmére, nőből van! Egy kicsit több lelkesedést is mutathatna a ruhákért, ezt a párat felpróbálni még mindig nem olyan nagy kínszenvedés, azt hiszem. Vagy tévednék? Azt hittem, a zöld jobban el fogja nyerni a tetszését...
- Tudod, életem, a napra lehet nézni, de rád nem! – szemtelenkedek vele egy sort, igaz, amikor a véleményemet kérdezi, csak intek neki, hogy forduljon ebben is néhányat – Szerintem ez is csinos, nem értem, hogy mi bajod a díszítéssel. Szerintem kimondottan ízlésesen van megoldva. – közlöm vele, bár hiába, látom rajta, hogy ez sem nyerte el különösebben a tetszését, így csak egy sóhajjal nyúlok hátra, hogy odaadjam neki a következő ruhát.
- Bíztató, mondhatom. A többi ruhát legalább csak azután kezdted el szapulni, hogy felpróbáltad, ezt már előtte is? – és én még azt hittem, hogy meg fogja könnyíteni a dolgot a ruhaválasztással? Őszintén? Kezdek elbizonytalanodni, hogy ha a maradékot is így lehúzza, akkor mihez kezdjünk, mert új ruhát keríteni már végképp nem lenne idő...
Hogyne nevetnék, amikor megbotlik! Mondanám, hogy megérdemli, ha már hogy lehúzta, azt meg már csak nevetve kiáltom utána, hogy rám úgy se jönne rám egyik se ezekből... Remélem, az estély alatt azért nem lesz ilyen kis mufurc, így amíg a következő ruhával bíbelődik a szobájában, én csak szórakozottan firkálgatok a kölcsönbe kapott papírra... pontokat eddig se írtam, helyette van már minden krikszkraksz nonfiguratív firkálmány helyette.
- Hm? – kapom fel a fejem, amikor meghallom a nevem, először nem értem, hogy miért, talán a cipzárral kell segíteni? Vagy valami baj van a ruhával? Megyek is, amikor ismét szólít, de úgy tűnik, semmi baj a ruhával. Sőt...!
- Azt hiszem, megvan a ma esti befutó, jól sejtem? – az ajtófélfának dőlve figyelem a tükörképét, mint ha csak rá öntötték volna a ruhát, olyan tökéletesen áll rajta, továbbá elég egy pillantást vetni az arcára, hogy nyilvánvalóvá váljon, az előbbiekkel ellentétben ez tényleg tetszik neki.
- Várj, ne mozdulj! – szólok neki, majd vissza is sietek a nappaliban lévő dobozért, hogy azzal együtt térjek vissza a hálóba, s mielőtt még lehuppannék az ágyra, átnyújtsam Cleonak az ékszerszettetSzerinted ez hogy menne hozzá? Gondoltam, hogy cipőt is nézek neked a ruha mellé, de aztán elvetettem az ötletet, mert olyat találni, ami mindhez menne... ékszerből egyszerűbb, és talán jobb, ha nem most töröd fel a lábad valami új cipővel. – nézek rá, az arcát fürkészve, vajon mit szól hozzá? Ha elnyeri a tetszéség, akkor már megyek is, hogy segítsek bekapcsolni a nyakláncot, ha meg nem... nos, akkor mehet vissza a többi ruhával a szekrény mélyére.

■ ■ All the right moves ahwie  ■ ■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Okt. 03, 2017 8:11 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Engem ismerve? Hmm, szerintem a felét legalább te se hagytad volna, hogy viseljem. – mondom egy kisebb szemtelen mosollyal az arcomon, hiszen biztosan akadt olyan darab, ami a kifutón is borzalmasan néz ki, nemhogy a hétköznapi életben. A pillantása pedig mindent elárult, hogy vélhetően találkozott ő is ilyesmi ruhával ott, így talán tényleg jobb, hogy nem azt hozta. Így is van négy nyertesünk, már csak dönteni kellene és találni valami olyat, amiben még én is képes vagyok jól érezni magam és nem egész este feszengeni.
- Igen? Csak hajrá, úgyis elfér a zsebedben és legalább vissza se fog feleselni, vagy szóval tartani. Igazán cukin néznétek ki. – mondom szemtelenül, miközben széles mosoly kúszik az arcomra. A drámázásra tette megjegyzését meg el is engedem a fülem mellett, mert valljuk be, hogy azon nők számára, akik nem rajonganak igazán a hasonló ruhákért, azoknak kész szenvedés lehet ilyeneket próbálgatni. Hála az égnek, hogy csak négyet hozott.
- Honnan veszed? Lehet lett egy új tetoválásom, amit még te se láttál. – pillantok rá pontosan úgy, hogy ne tudja eldönteni csak húzni akarom őt, vagy tényleg van. Nem mintha eddig lett volna tetoválásom, de anno már New Yorkban is egyszer elszóltam magam, hogy már gondolkoztam rajta, de sose jutottam el odáig. – Legalább biztosan nem unatkoznék és akadna mindig valaki, hogy elszórakoztasson. – rántom mega vállaimat, ahogyan még egyszer rápillantok a ruhára, de ez valóban nagyon nem én vagyok. Talán mások habozás nélkül viselnék, nekem viszont vannak fenntartásaim.
- Aha, ezzel csak egy bökkenő van, hogy ilyenkor már nincs nap. – ártatlan mosoly, ártatlan pillantás, miközben a kezemmel végigsimítok a díszítésen. Gyönyörű, afelől kétségem sincs, de tényleg úgy érzem, hogy ez se az igazi. De még mindig jobb, mint a fekete, efelől kétségem sincs. Ugyanakkor hátha akad még ennél is jobb. – Szép, igazából gyönyörű, de tényleg úgy érzem, mintha a díszítéssel meg akarnék valakit vakítani majd a fények játékában. Nem én vagyok. – tudom, hogy hülyeség, de hát ez van. Míg más nő azért nem tudna dönteni, mert mindegyikbe beleszeretett, addig egyelőre a beleszeretet és a vesztesek között eléggé nagy a különbség, mármint számügyileg. Kettőből nulla számomra.
Csak széttárom a karomat, hogy ez van, nincs mit tenni. Ennek a ruhának ez a sors jutott, de legalább nem fog sírva fakadni. Azt meg nem hittem volna, hogy pár perccel később ez lesz az a ruha, amit nem akarok majd levenni, mert elvarázsol, megnyer magának és most először úgy érzem, hogy egy ruha lehet tökéletes, magával ragadó. Sose szerettem még bele egy ruhába se, ahogyan nem is értettem mások miként tudnak, de ez… most viszont ennek sikerült elérnie ezt, ahogyan azt is, hogy ne is akarjam már megnézni a negyediket, mert ez lesz az.
- Azt hiszem sikerült megtalálnod a tökéleteset. – mosolyodom el még inkább, majd már éppen szólnék, hogy a cipzárt segíthetne felhúzni, mert lehet a hajam eltakarta, hogy nincs felhúzva, de elkésem, mert máris elindul kifelé a szobából. Nem értettem, hogy mit hozhatott még, majd amikor meglátom az ékszereket, akkor kezemet könnyedén kapom ajkaim elé, hiszen meseszépek. – Ez gyönyörű, de nem kellett volna. – pillantok fel rá meghatódva, majd pedig sietve fogom meg a hajamat, hogy feltehesse a nyakláncot. Ahogyan nyakamhoz ér az ujja kicsit beleborzongok. – A cipzárt is felhúznád, kérlek? – pillantok rá a tükörből és próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy milyen hatással is van rám a közelsége. A fülbevalót is berakom, majd közelebb lépek a ruhát kicsit megfogva, hiszen magassarkú nélkül túlzottan is hosszú. – Köszönöm. – mondok csak ennyi, mielőtt csókot lehelnék ajkaira. Még szerencse, hogy sminkelni se szoktam túlzottan magam, így a natúrsmink ehhez a ruhához is megy, maximum teszek fel valami kicsit erőteljesebb rúzst és annyi. – Már csak cipő és táska kell, aztán mehetünk is, mielőtt még a végén miattam nem készülsz el időben. – és azzal a lendülettel ki is száguldozom a szobából, hogy a fürdőben kössek ki. Egy kis rúzst teszek fel, majd pedig a cipőmet is megkeresem, de közben újra beszélni kezdek. – A nagyid nem ellenkezett az ellen, hogy én is menjek. Tudod a múltkori után? – nem nézek rá, hiszen valahova le kellene ülnöm úgy, hogy ne legyen gyűrött a ruha, de helyette inkább csak felé nyújtom a cipőmet. – Egy estére minden nő lehet Hamupipőke, vagy valami ilyesmit szoktak mondani. – biztosan érteni fogja a célzást, hogy segítenie kellene belebújni. A ruhát feljebb húzom, hogy könnyebb legyen neki is a lábamra húzni a cipőt.

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Okt. 04, 2017 10:02 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Az egy dolog, de amit hagytam volna, háromnegyedét annak is biztos, hogy megvétóztad volna, téged ismerve. – teszem hozzá. Nem mint ha probléma lenne, hogy van saját véleménye, vagy egy színvonal, aminél alább nem adja, kár, hogy jelen esetben nem igazán találkozik esetünkben a kettő.
- Ekkora zsebem azért nekem sincs. És ugye? – kérdezek vissza, miközben vetek egy újabb pillantást Rexire – Még a szemem színéhez is milyen jól megy! – replikázok rá, mielőtt visszaterelgetném Cleot a szobájába, a keze járjon és öltözzön, ne csak a szája, mert sosem fogunk elkészülni.
- Nem rémlik, hogy múltkor láttam volna... igaz, nem is kerestem különösebben. Na majd legközelebb! – sandítok rá, az arcát vizslatva, mint ha megpróbálnám kitalálni, hogy komolyan gondolta azt a tetoválást, vagy csak az én agyamat húzza ezzel is? Igazából van olyan vagány és bevállalós, hogy kinéznék belőle ilyesmit, de ettől függetlenül remélem, hogy nincs... vagy ha mégis, akkor valami esztétikusabb darab, nem olyan, amiért néhány évvel később csak égni fog a feje kínjában.
- Szerintem így se fogsz unatkozni. – szólom el magam, lesz ott elég rokon, meg ismerős ahhoz, hogy mindenki meg akarja majd ismerni, meg kíváncsiskodjon utána... Másrészt meg úgy is készült a nagyi, valami zenészeket is hívott, vacsi is lesz, szóval nem csak egy szimpla pezsgős bájcsevegős este lesz, még ha nem is részleteztem különösebben Cleonak.
- Őszintén? Nem számítottam rá, hogy ilyen nehéz eset leszel ruhák terén. – persze, laktunk együtt nem is keveset, de nem igazán mentünk ilyen szintű kiöltözős programokra, az otthoni, melós, vagy hétköznapi viselet pedig mindkettőnk esetében elég távol áll ettől...
- Nos, akkor nézd a jó oldalát, a többi ruhán ilyen szempontból minimális a díszítés. Maximum néhány gyöngy, meg csipke, de úgy is mindjárt meglátod. – túrtam a hajamba, ahogy a várakozó két ruha felé tekintettem, magamban pedig csak azért rimánkodtam, hogy valamelyik nyerje el a tetszését. Még szerencse, hogy ennyire eltérő stílusú darabokat válogattam össze, nem mondjuk négy különböző strasszosat, vagy négy villantósat...
És úgy tűnik, néma fohászaim meghallgatásra találnak, amikor behív a szobába, hogy megnézzem, s elég egy pillantást vetnem rá, a tündöklő arcvonásaira ahhoz, hogy tudjam, tényleg ez a tökéletes ruha. Hozom is hozzá reményeim szerint a tökéletes ékszerszettet, s igaz, itt is sokat vacilláltam, hogy melyik lenne a tökéletes, de mivel nem akartam a fél ékszerboltot is felvásárolni a ruhabolt után, így maradtam egy egyszerűbb változatnál, ami az összes ruha mellé szépen illett, legalábbis véleményem szerint.
- Ha nem, akkor majd kérem vissza reggel. – jegyzem meg komolytalanul, miközben bekapcsolom és megigazítom a nyakláncot a nyakán, majd így, hogy már a haja nem takarja és a fel-nem-húzott cipzár is szemet szúr, már nyúlok is érte, hogy ezt az apró gondot is orvosoljuk – Csak vicceltem. Ajándék a többivel együtt, legalább Rexin kívül lesz más is. Kész is, hadd nézzelek még egyszer... – viszonzom a csókot mosolyogva, majd hátrébb is lépek, hogy teljességében is megcsodálhassam az összhatást, és azt kell mondjam, már most borítékolhatja, hogy ő lesz az est szépe.
- Csodásan nézel ki. – állapítom meg büszkén, majd ahogy a fürdőbe siet, én visszabattyogok a nappaliba, jobban tudja ő, hogy miket akar még összeszedni a partira. Igaz, hogy úgy volt, csak elküldöm a ruhákat, de örülök, hogy végül személyesen hoztam el őket, még ha így kicsit kimértebb is az időm.
- A nagyi? Különösebben nem, csak szimplán megkérdezte, a múltkori látogatásod után még mindig számíthatnak-e rád, vagy elbaltáztam és egyedül megyek? És igaz, nem annyira a témához kapcsolódik, de azt üzeni, hogy sajnálja, hogy nem most lesz dédszülő, és.... – sztorizgatok, amíg Cleo készülődik, de egy szempillantás alatt akad el a szavam, amikor felém nyújtja a cipőit, az értetlenséget pedig könnyűszerrel olvashatja ki az arcvonásaiból... mégis, mihez kezdjek egy pár női magassarkúval?
- Ja, hogy én adjam rád? Hát rendben, de szólok, leülhetsz nyugodtan a ruhában. Gondolom nem gyalogolni vagy buszozni szeretnél a házunkig, a kocsiban így is, úgy is ülni fogsz. Vagy inkább te is civilben jössz és majd nálunk visszavedlesz csinibe? – nézek rá kérdő tekintettel, mert ezen ne múljon, csak egy szavába kerül és már le is térdekel előtte, hogy felsegítsem a cipőjét, még támaszkodni is tud a vállamon... ha tényleg ebben a magas sarkúban akar jönni. Ha meg inkább kétszer öltözködik azért, hogy kényelmesen teljen az odaút, akkor mire várunk? Már terelem is vissza a hálóba, hogy lesegítsem róla a ruháját...

■ ■ All the right moves ahwie  ■ ■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Okt. 04, 2017 10:22 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Esetleg az esküvőt már szervezzem nektek? – kérdezem meg egy kisebb szemforgatás keretében, ahogyan a szobába vonulok, hiszen nem lehetett kihagyni. Főleg, hogy már azt kezdi emlegetni, hogy mennyire is megy Rexi a szeme színéhez. Még akkor is, ha tudom, hogy viccnek szánja. Azt hiszem már nagyon hiányzott ez a fajta játékos civódás.
- Vélhetően nem is azzal voltál elfoglalva, hogy újdonságokat kutass a testemen. – vonom fel a szemöldökömet egy sokat mondó pillantás keretében, hiszen szerintem egyikünk se azzal volt elfoglalva. Sokkal inkább a földi örömöket kerestük, mint a bűnbe esett emberek, akik nem tudnak betelni azzal, amit kapnak. Még mindig gondolkoztam rajta, de végül mindig valami miatt elvettem, meg szerintem ő se túlzottan díjazná, ha valami tarkítaná a testemet.
- Mit nem mersz elmondani? – kérdezek vissza a szobából, ahogyan öltözködni próbálok, mert tuti, hogy van olyan dolog, amiről nem tudok pedig kellene. Vajon ennyire fél, hogy pont most gondolnám meg magam és nem mennék el vele? Legalább akkor szenvedjünk ketten, úgy mindig bulisabb. Legalábbis ezt mondják.
- Nos, legalább még tudok meglepetés okozni és kétszer meggondolod, hogy mennyi ilyen partira fogsz elvinni. – nevetem el magam játékosan, hiszen talán nem is a ruhákkal volt a baj, hanem inkább velem. Nem szoktam ezekhez, nem tudtam, hogy mit kellene viselni, nem tudtam mi a szokás és hiába minden, akkor is féltem attól, hogy mindegy milyen ruhát vennék fel, akkor is én leszek a rút kiskacsa a meghívottak közül, aki leginkább kilóg a sorból. Ez pedig túlzottan is ijesztő volt, de a világért se mertem volna ezt hangosan is kimondani.
Ahogyan a hajába túr eléggé beszédes, hogy már kezd sok lenni és nem sokáig fogja ezt bírni idegekkel, így nem feleltem semmit se, csak eltűntem a következő ruhával a szobába. Több időre, mint eddig bármelyikkel is, de ez tényleg rabul ejtett. Hirtelen újra kislánynak éreztem magamat, aki pár órára hercegnő lehet, még ha tudtam is, hogy ez nem így van. Gyönyörű volt a kialakítása, az anyaga és a színe. Ha ezt viseli egy Barbie is, akkor már az se érdekelne, ha rövid időre nekem is azzá kellene válnom.
- Remélem tudod, hogy még mindig nem kell ilyen drága dolgokkal elkényeztetned, vagy levenned a lábamról. – mosolyodom el szelíden, majd egy lépést hátrébb lépek, de mögötte több a hely, hogy szemügyre vehessen még egyszer, hogy jó leszek-e így vagy nem. Sugárzó pillantás, boldog mosoly és ezernyi érzés mesélő íriszek.
- Köszönöm, de részben a te érdemed. Ezek szerint, akkor így mehetek? – kérdezem meg játékosan, mielőtt eltűnnék a fürdőben, hogy még kicsit szépítsek magamon, de alig pár perc múlva megint előkerülök.
- Ezek szerint nem félti az unokáját az őrült nőszemélytől? – nevetem el magam kérdőn, mert kész csoda, hogy nem kezdette el inkább félteni tőlem Jake-t, vagy ezek szerint ő is velem értett egyet, de amit még azzal egy pillanatra lefagyok. – Nem mindig teljesülhet minden vágyunk, de gondolom más meg nem bánja, hogy még nem most kell gyakorolnia, hogy mikénti s tartson egy gyereket a kezében. – lopva pillantok Jakere a nagy sztorizgatás közepette, hiszen én se tudom, hogy tényleg jobb-e így, de talán igen. Nem biztos, hogy jó anya lennék, még ha lassan a nyakamon is a van a biológiai óra. Akkor is talán így tényleg jobb, hogy vaklárma volt, viszont azon meglepődtem, hogy a kor dolgot nem hozta fel azóta se, de nem bántam.
- Az nem ugyanaz. És nincs az az Isten, hogy még egyszer le-föl öltözködjek ebben a ruhában.  – villantok rá őzike szemeket, és mutatom neki a lábamat, ha pedig rám adta végül, akkor csak megigazítom a ruhámat és felveszem a táskámat. – Nos, akkor jó leszek így? – pördülök meg a tengelyem körül és ha mehettünk, akkor nem volt más hátra, mint útra kelni. Fogalmam sincs, hogy milyen autóval jött, de próbáltam a lehető legszebben leülni, eligazítani a ruhákat és társai. – Egyébként mi is az estély apropója? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen nem rémlett, hogy pontosan miért is adják.

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Okt. 05, 2017 1:07 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Kérlek. Meg ha már ilyen lelkesen elvállaltad, lennél a tanúm a nagy napon? – az igazat megvallva elég övön aluli húzás lenne, ha tényleg ilyen szerepre kérném fel az esküvőmön, de ha már úgy is csak egy plüss sárkánnyal akar boronálni, akkor miért pont én venném komolyan a játékot? Amúgy sem terveztem mostanában oltár elé állni, szóval kár is emiatt fáradni, ha meg mégis ilyesmire vetemednék, jó eséllyel úgy is a tesómat választanám tanúnak.
- Nem, azt aláírom. – vigyorodok el, hisz hol volt eszem ilyesmiken gondolkozni, amikor néhány szempillantás alatt teljesen elvette az enyémet? Olyan szinte belefeledkeztem a találkozásunk okozta meglepetésbe, hogy még másnap reggel is alig akartam elhinni, hogy tényleg ő volt az, akit újra ölelhettem, csókolhattam, érezhettem, hol érdekeltek holmi tetoválások?! De ezek után biztos, hogy arra is sort kerítsek, hogy megnézzem, tényleg van-e neki...
- Hogy én? Nem értem, hogy miről beszélsz, elmondtam minden fontos dolgot, amiről tudnod kell. – igyekszem a lehető legnagyobb természetességgel válaszolni, hogy elaltassam a gyanúját, hisz ha jól belegondolok, még csak nem is hazudtam. Egy estélyhez simán hozzátartozik a vacsora meg a tánc is, akkor meg? Valami meglepetés maradjon neki is, amúgy meg majd meglátja hamarosan.
- Te mindig tudsz. – biztosítom felőle, ami meg a partikat illeti, majd meglátjuk... egyelőre nem parázok amiatt, hogy rosszul szerepelne, így pedig miért is ne? Úgy sem csak azok a partik léteznek, amiket mi rendezünk, minket is hívnak ám nem kevésre, sőt, ha azt nézzük, hogy mi is annak köszönhetően találkoztunk, hogy a nagyszüleim helyett nekem kellett elmenni arra a kiállítás megnyitóra, annyira talán nem is rosszak a partik.
- Tudom. De azért valld be, felnőttesebb ajándék, mint egy plüss sárkány, pláne azok után, hogy hányszor neveztelek házi sárkánynak egy-egy veszekedés, vagy morcosabb napod után. – jegyzem meg, miközben a cipzárral bíbelődök, és kész is van, amikor pedig hátrébb lépve egyben is megcsodálom az összhatást, elégedetten bólintok.
- Még szép, tökéletesen nézel ki! És hogy a másik kérdésedre is reagáljak, igen, jöhetsz. – vigyorodok el szemtelenül, mielőtt vissza indulnék a helyemre, a kanapéhoz.
- Nem hiszem, látott már sok mindent eddigi élete során ahhoz, hogy ne aggódja túl a dolgokat. Másrészt meg, akadnak őrültebb nőszemélyek is a családban. Harmadrészt... már nem is tudom, mit mondott még, egyem meg, amit főztem? Vagy valami hasonló. – vontam vállat, legalább attól nem kellett tartani, hogy nagyon beleütné az orrát az öreglány a dolgaimba. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne kapnám meg időről időre a véleményét, legyen az akár pozitív vagy negatív, de legalább nem kavarja olyan látványosan a szálakat a hátam mögött, mint a család többi tagja.
- Miből gondolod, hogy nem tudom, hogy kell kézben tartani egy gyereket? – kérdezek vissza szemrebbenés nélkül, már-már kikérve magamnak, hogy ennyire alábecsül. Mert lehet, hogy sajátom még nincs, de a rokonságban azért akad pár apró lurkó. Sejtem, nem éppen erre gondolt a szavaival, sokkal inkább arra, hogy én magam bánom-e, hogy csak téves riasztásnak bizonyult a leendő apaságom, de az igazat megvallva, én magam sem tudnék válaszolni rá... Nem is teszem. Azt meg, hogy ő miként vélekedik a történtekről, már múltkor is megosztotta velem a veszekedésünk közepette, indulattól vezérelve.
- Hát jó, akkor életed hátralevő részét ebben a ruhában töltöd, nagyszerű. – adom meg magam, egyúttal belemenve a Hamupipőkés, vagy milyen játékába is, felsegítem rá a cipőjét, majd miután én magam is talpra pattanok, csak egy elégedett bólintással jelzem, hogy tökéletes! Mehetünk is le az autómhoz, hogy miután Cleo helyet foglalt és eligazgatta a ruháját, induljunk is vissza a birtokra, mielőtt kifognánk a délutáni csúcsdugót.
- Csak egy szimpla estély. Tudod, kapcsolattartás, esetleg építés, megköszönni az eddigi támogatóknak, ügyfeleknek az eddigi közös munkát, meg hasonlók. Ne aggódj, nem lesz semmi nagy családi bejelentés, vagy hasonló, legalábbis én se tudok ilyesmiről. Néha szoktak hasonlót a nagyiék. – magyarázom, és ha érdekli, akkor részletesebben is mesélek arról, hogy hányan vásároltak lovat tőlük az elmúlt évben, vagy épp milyen új hátasokkal bővült a ménes... Órákig el tudnék regélni róla, még szerencse, hogy előbb hazaérünk, ráadásul mindezt úgy is meghallgathatja majd a nagyszüleim szájából is, így ahogy megérkezünk, inkább a szobám felé veszem az irányt, hogy én is elkészüjek, mire érkeznek a vendégek. Az a nyugodt, csendes légkör, ami Cleo első látogatása során uralkodott a házban, ma szinte semmivé vált, ahogy mindenfelé felszolgálók és dekorosok sürögtek-forogtak, hol a díszítésen végezték az utolsó simításokat, hol az italokat hűtötték be, vagy az asztalokat készítették elő az állófogadáshoz.
- Látod? Én mondtam, hogy még időben vagyunk. – nyugtattam meg Cleot, ahogy egy újabb csoportnyi pincér mellett siettünk el, apró bólintással köszöntve őket.

■ ■ All the right moves ahwie  ■ ■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Okt. 05, 2017 10:05 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Vagy elmondtál minden olyat, amit szerinted tudnom kellene, de közben meg ki tudja, hogy mik felett siklott el. – Reméltem, hogy tényleg csak annyira ártatlan eseményről van szó, mint amilyennek beállította. Nem lesz még több rokon, a kötelező bemutatáson kívül pedig szinte mindenki el lesz a maga dolgával. Nem vágytam túlzottan most erre az estélyre, de ezt is biztosan túl lehet élni. Főleg, hogy egy kisebb összejövetelnek köszönhető az is, hogy mi ketten találkoztunk pár éve.
Mosolyogva hallgatom azt, amit mond és kicsit megrázom a vállaimat. – Tény, hogy felnőttesebb, de mégis imádom Rexit és egészen családtag lett, még ha csak egy plüss is. Ő mindig velem volt, s sokszor emlékeztetett a boldog pillanatainkra is. – vallom be végül óvatosan, hiszen ez az igazság. Tudom, felnőtt vagyok, gyerekes plüsst megtartani, de a világért se mondanék le erről az egyről. Aranyos és az első ajándékaim között van, amit tőle kaptam.
Amikor zöld utat kapok, hogy így jó leszek és mehetek a partira, akkor elmosolyodom. Még egyszer óvatosan megérintem a nyakláncot, mintha csak attól tartanék, hogy valami baja fog esni. Sose viseltem még ilyet, ahogyan ennyire se öltöztem még ki. Biztosan a hajammal is kezdhettem volna valamit, de inkább maradtam továbbra is annál, hogy leengedve omoljon a vállamra, onnan meg a lapockámra, vagy éppen a mellkasomra. Mosolyogva hallgatom azt, ami a nagymamájáról mond, mert biztosan látott már ennél cifrább részeket is, de amit a végén mond, akkor elnevetem magam. – Azt hiszem egyre inkább kedvelem őt. – utalok itt arra, hogy tényleg jól mondta a nagymamája. Meg kell enni azt, amit megfőztünk. Mi pedig ezt a viharos kapcsolatot főztük meg, ami olykor boldog és vidám, míg máskor inkább szívszorongató és facsaró.
- Nem erre utaltam és ezt szerintem te is tudod. Egyébként meg fogalmam sincs, hogy tudod-e, mert sose láttalak még gyerekekkel. – pillantok rá komolyan, hiszen ez az igazság. Tényleg nem erre gondoltam és ezt vélhetően ő is sejti. Másrészt meg tényleg passz, mert sose láttam még gyerekek közelében, így azt se tudom, hogy egyáltalán szereti-e őket, vagy szeretne e egyszer sajátot, vagy inkább nem, mert az ő „gyerekei” a lovak, hiszen pontosan tudom, hogy mennyire imádja őket és félti. Elég csak megnézni azt is, hogy mennyit aggódott az egykori versenylova és a kicsinye miatt.
Megforgatom a szemeimet arra, amit mond, mert ezt ő se gondolhatta komolyan. Másrészt meg, ha annyira zavarja, akkor majd kihámoz belőle. Legalább ő se kaphatja meg olyan könnyedén azt, amit szeretne, vagyis gondolom. Küzdjön meg érte, ha már én megküzdök a félelmeimmel és elmegyek vele.
- Rendben van, akkor csak egy szimpla estély és semmi több. – adom meg magam, miközben hallgatom őt, hogy milyeneket szokta tartani, közben pedig szép lassan meg is érkezünk a hatalmas birtokra. Remélem a kutyákat jól elzárták, mert ha nem, akkor sikítás is eléggé beszédes lesz, hogy megjöttünk. Fura érzés volt-e itt lenni megint? Nem is kicsit, de legfőképpen ennyire kiöltözve.
- Akkor még egész gyors voltam nő létemre, nem? – kérdezem meg pimaszul, ahogyan viszonozom a köszönéseket és próbálom kikerülni az embereket, hogy semmi se landoljon rajtam idő előtt. Követem őt a szobába is, majd az ajtó becsukódik mögöttünk. -  Fogsz beszédet tartani? – kíváncsiskodom, majd ha eltűnik öltözni, akkor én inkább az erkélyt választom. Kezemmel a korláton támaszkodom és figyelem a birtokot, egy pillanatra még lehunyom a szememet is. – Miért imádod ennyire a lovakat? – pillantok hátra rá, hiszen ez régóta foglalkoztatott és igazán érdekelt az, hogy honnan is jött ez a szenvedélye, de továbbra is kint maradtam.

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Okt. 05, 2017 10:33 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Ne aggódj már annyit, Cleo. Lazíts, kapcsolj ki, élvezd az estét... nem kell semmi nagy családi bejelentéstől tartani, beszédet se kell tartanod, a tömeg előtt énekelni se, vagy bármi hasonló. – forgatom a szemeimet, mert nem tudom, hogy mégis mit kattog ennyit rajta... vagy mitől fél? Oké, hogy először nagyanyám előtt a tudta nélkül, teljesen váratlanul jelentettem be őt, mint kísérőmet, de végül kapott lehetőséget kihátrálni belőle. Úgy döntött, hogy mégis jön, akkor meg ne legyen ilyen paranoiás!
- Családtag, mi? – vonom fel a szemöldökömet, mint ha épp azon morfondíroznék, nem-e mentek el neki otthonról, amiért egy plüssre így tekint, ellenben amikor folytatja, képtelen vagyok megállni, hogy ne mosolyodjak el a szavain. Ezzel valahogy együtt tudok érezni, én is megtartottam ezt-azt a New yorki lakásából, még ha nem is kötöttem különösebben az orrára eddig, hisz lehetőségünk sem volt.
- Örömmel hallom. – jegyzem meg a nagyi kapcsán, hisz annak tudatában, hogy pont a saját családom ültözte el tőlem Cleot annak idején, tényleg jó hallani, hogy nem kerülgeti a sírás meg a rosszullét mindenki mellett, akivel rokonságban állok... Másrészt viszont jajj nekem, ha ezek megtalálják a közös hangot, és összefognak ellenem!
- Azt valahogy sejtettem... – fújom ki a levegőmet szép lassan, úgy tűnik, máris sikerült egy olyan témát találnunk, amivel nem lehet poénkodni, mert ha próbálkozok is vele, Cleo úgy sem fogja értékelni – Oké, az igaz. – felelem diplomatikusan, és részemről annyiban is hagynám a témát, de ha úgy veszem észre, hogy a másik még mindig valami normális választ vár a korábbi szavaira, akkor kénytelen-kelletlen, de csak magamhoz ragadom a szót, ismét – Figyelj, nem beszélhetnénk meg ezt valamikor máskor? Nem akarok kockáztatni, hogy esetleg ilyesmin kapjunk össze, aztán azzal adjuk meg az este hangulatát... Ígérem, ha ennyire kíváncsi vagy rá, akkor máskor majd kitárgyalhatjuk a dolgot. – darálom el a mondandómat, hisz ez a gyerek téma úgy is olyan, mint aknamezőn sétálni, sosem tudhatod, hogy melyik ártatlan megjegyzéseddel robbantasz bombát, vagy épp mit ért félre a másik. Nem akarsz gyereket? Miért nem? Mert később akarsz? Mert mástól akarsz? Vagy sose akarsz? Miért? Mert a másik nem elég jó? Waaaaah!
- Úgy, ahogy mondod. – bólintok a szavaira, amikor később már az autóban ülünk, és részletesebben is kifejtem neki, hogy szoktak az ilyesmik kinézni, vagy épp kikre lehet majd számítani... azt mondjuk nem tudom, hogy a nevek mennyit mondanak neki, de talán könnyebben megjegyzi őket, ha nem először hallja. amúgy meg – majd úgy is súgok neki, ha úgy van.
- Igen, azt aláírom. Bár emlékeim szerint sosem voltál az az órákig tollászkodó fajta, mint mondjuk a tesóm. Szerintem ő még akkor se készült volna el mostanra, ha reggel 8-kor áll neki a készülődésnek. – nevetem el magam amikor megérkezünk a szobához, amikor pedig rákérdez a beszédre, csak a homlokomat ráncolom.
- Ezt már kérdezted ma egyszer... vagy én emlékszek rosszul? Áh, nem számít... én biztosan nem. A nagyi talán... – vonok vállat, majd ha nincs más, akkor be is támadom a gardróbot, hogy én is magamra öltsem az előre kikészített szerelésemet. Még jó, hogy a pasiknak ez egyszerűbb és gyorsabb, mint a csajoknak.
- Hmm, ez jó kérdés... Az igazat megvallva, így még sose gondolkoztam el rajta. Mármint... mindig is szerettem őket, nem kerestem soha különösebb okot rá. Mert csodás teremtmények? Mert hihetetlenül okosak? Mert gyönyörűek? Mert az egész családom ezzel foglalkozik és én is ebben nőttem fel? Nem tudom, talán egy kicsit mindenért egyszerre, és még sokkal több miatt is. Nagyjából olyan kérdés, mint nálad, hogy miért segítesz gondolkodás nélkül mindenkinek? – bukkanok elő a gardróbból, a vállamra dobott nyakkendővel, miközben az ingem mandzsettagombjaival bíbelődtem, bár az is elhet, hogy tévedek, és benne sokkal konkrétabban körvonalazódnak ezek a miértek. Nem vagyunk egyformák, és az igazat megvallva, annyira össze sem lehet hasonlítani a két dolgot egymással... nyilván, akadnak közös vonások, ha nagyon keres az ember, de azért mégis...
- Erről jutott eszembe, hogy már akartam kérdezni, reggel nem lenne kedved kilovagolni? De aztán rájöttem, azt sem tudom, hogy ültél-e már valaha lóháton, vagy hogy egyáltalán maradsz-e estére, vagy inkább a lakásodban aludnál. – tettem fel neki egy egész csokorra való kérdést, ami jelen pillanatban a fantáziámat piszkálgatta, pláne, hogy akárcsak valami kártyavár, ezek is mind egymásra épültek.

■ ■ All the right moves ahwie  ■ ■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. Okt. 08, 2017 10:34 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Rendben van, ahogy gondolod. – és kicsit még a vállaimat is megrántom, hogy nekem mindegy. Én vélhetően többet úgyse fogom felhozni a gyerektémát, mert eddig kétszer történt meg és az egyikből katasztrófa lett, a másikból pedig az lehetne vélhetően, ha ezt tovább folytatnánk. Ahogyan azt is megtartom magamnak, hogy válaszolnia se muszáj rá, mert amennyire lehet, én inkább kétszer átgondolom, mielőtt elmondanám bármilyen témában is ezt a dolgot, mármint előhozakodnék vele. Ahogyan az alaphangulatot se akarom elrontani se most, se később ezzel. Egyébként se tudtam, hogy mit mondana és talán féltem is attól, amit hallanék, vagy éppen én reagálnék rá. Így lehet tényleg jobb, ha napoljuk, hiszen még a mi kapcsolatunk is sokszor eléggé ingoványos. Mint a hullámvasút, egyszer fent, egyszer meg lent.
- Nem, mert nem volt sose annyi ruhám se, amennyi egy szobában is alig fér el és társai. – ennek köszönhetően pedig nálam a sminkelés se életmentő dolog, mint másoknál, hogy úgy az utcára se lépnének ki. Ki tudom festeni magam, de ritka az az alkalom, amikor meg is teszem. Egyszerűen csak szeretek egyszerű lenni és nem ilyen felszínes dolgok körül forogni.
Csendesen állok a szobájában, vagyis a kisebb lakásnak megfelelő méretű külön házán, a hatalmas házban, miközben hallgatom azt, hogy miért is szereti a lovakat, vagy éppen miért kötött ki ezen a területen. Néha egy aprót bólintok, vagy hümmögök, hogy tudja figyelek rá, de ugyanakkor tényleg érdekes látni azt, hogy a család mekkora erővel tud bírni, mármint ha nem lovakkal foglalkoznak a nagyszülei, akkor lehet sose kötött volna ki mellettük? Hmm, nem tudom, vajon ha egyszer örökbe fogadtak volna, akkor én is inkább a „családom” nyomdokaiba léptem volna valamilyen szinten, vagy akkor is emellett a szakma mellett kötök ki? Olykor jó ilyeneken elgondolkozni, pedig a választ még nem is sejtem rá.
- Azt hiszem azért, mert tudom, hogy milyen érzés az, amikor valaki segítőkezet nyújt és talán tenni akartam valami jót a világban, vagy viszonozni azt, amit kaptam. – pillantok ki ismét a birtokra. – Ha Greta azon a napon úgy tesz, mint a legtöbb ember tette, hogy elfordítja a fejét, akkor most nem lennék itt. És sokan inkább elfordítják a fejüket, mintha az lenne a természetes. Én viszont nem akartam ilyen lenni. Szeretem látni a mosolyt az emberek arcán, a szeretet, ami belőlük árad, ha adsz egy kisebb szeretet magadból. Azt hiszem részben a múltam, a tapasztalataim és környezetem miatt kötöttem ki ott, ahol vagyok most. – pillantok ismét rá, hiszen ez az igazság. Ennek köszönhetően lettem ügyvéd, de nem akárhol, nem az ügyészségen és társai, hanem az egyik jogi klinikán. Én segíteni szeretnék és segítséget adni, hogy utána folytatni tudják az emberek az életüket, az útjukat, amikor elakadnak és túlzottan magukba roskadnak.  
- Az hogy maradok-e estére szerintem nem csak rajtam múlik, hanem rajtad. – kezdek bele, ahogyan közelebb lépek hozzá, majd kicsit megigazítom a nyakkendőjét, hogy rendesen álljon és mosolyogva pillantok fel rá. – Egyszer ültem már, de azt nem mondanám, hogy tudok is, de ha türelmes vagy, akkor talán nem vagyok reménytelen eset se. Sőt, ezerszer könnyebben szerintem megtalálnám velük a közös hangot, mint valaha fogom bármelyik édesnek mondott kutyával. – egyszer lovagoltam életemben, akkor nem estem le, de azért messze vagyok a haladótól is szerintem. Remélhetőleg most se lenne baj.
- Nos, akkor mehetünk, vagy még várunk valamire? – pillantok rá kérdőn, mert gőzöm sincs, hogy mi a szokás. Ő is fogadja-e a vendégeket, vagy csak a nagyszülei, vagy ilyen nincs is, aztán majd mindenki a megadott helyre megy és társai.

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Nov. 20, 2017 9:36 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Cleo hanyagnak tűnő szavaira már mit sem felelek, csak a szemeimet forgatom a semmitmondó válaszára. Ahogy gondolom... képzelem, most hogy adja a lazát, de ha következő hónapban megint késne a biológiai órája és esetleg nem ugranék a telefonra, van egy olyan sejtésem, hogy kapnám az áldást ám megint! Csak úgy töményen, cenzúrázatlanul, mint legutóbb is, szóval majd ha úgy lesz, leülünk szépen és átbeszéljük ezt az egészet, helyre álljon a hölgy lelki békéje.
- Ezen könnyen segíthetünk. – ajánlom fel nagyvonalúan, ezen aztán ne múljon, ha egy szimpla partira képes voltam ennyi ruhával meglepni, akkor ezen aztán végképp ne múljon, megoldom én azt, hogy mire egyik nap hazaér a munkából, az egyik helység a babaházban egy komplett, berendezett gardróbbá legyen átvarázsolva. S bár igencsak megnézném Cleo fejét, hogyan is fogadná, félő, hogy fájna, amit érte kapok amiért beletrollkodtam a felségterületébe. Meglepetés ide vagy oda.
Én nekilátok a készülődésnek, miközben röviden átgondolom magamban, majd Cleo kérdésére is válaszolok, reményeim szerint ilyesmire gondolt, vagy elegendőnek találja majd. Tudom, sokaknál hagyomány az, hogy a gyerek tovább viszi a szülei örökségét, de esetemben szerencsére semmi kényszer nem volt, teljesen önszántamból döntöttem így, még ha nem is pontosan ugyanazt csinálom, mint ők, pusztán a terület hasonló, meg a lovak imádata. No de ne csak én áradozzak arról, hogy miért lókiképző lettem, kíváncsi vagyok, hogy kedvenc vörösöm miért pont emellett a szakma mellett döntött, még ha sejtésem van is róla.
- Mert egyszerűbb elfordítani és tudomást sem venni valamiről, mintsem ténylegesen tenni valamit. Sajnos... - fűzöm hozzá csendesen a Gretával kapcsolatos megjegyzéséhez, s még ha hangosan nem is mondom ki, de örülök annak, hogy a már sokat emlegetett nő ennyiből sokkal bátrabb volt, mint az emberek többsége. Egyszer szívesen megismerném, ha már Cleo is olyan szeretettel és hálával beszél róla, akárhányszor szóba kerül a neve.
- Ha engem kérdezel, szerintem illik is hozzád. Lehet, hogy erről a "másokon segíteni" témáról sokaknak előbb ugrik be valami szociális munkás, vagy ápolónő, de a jogi úton is sok jót lehet tenni. Pláne ha azt nézzük, hogy az ügyvédek többsége milyen pénzéhes keselyű, és csak a haszonra hajt. - közlöm a saját véleményemet, mert volt szerencsém már párhoz, és mit ne mondjak, nem épp a szívem csücskei. Kivéve ezt az egyet, amelyik a balkonomon nézelődik éppen.
- Értettem, akkor viselkedjek normálisan és ne hozzalak se kínos helyzetbe, se ne alázzalak porig. - gondolkozok hangosan, némi megerősítésre várva, hogy elég ennyi minden a to-do-list-re, vagy van még valami, amire jobb, ha odafigyelek az este folyamán? Ami pedig a nyakkendővel kapcsolatos segítséget illeti, örömmel veszem, hisz annyira nem rajongok én sem értük.
- Ezt pedig örömmel hallom, akkor készülj rá, hogy ha nem is holnap reggel, de valamikor teszünk vele egy próbát. - mosolyodok el, ami pedig a türelmet illeti, amiatt végképp nem kell aggódnia. Lovak közül is akad néhány olyan lassú, buta és lassú felfogású jószág, hogy az valami leírhatatlan, mégis boldogulok velük is, még ha több időmet is igényli. Legalább nála ezeknél nem félek.
- Mehetünk, lassan szerintem az első vendégek is megérkeznek. Ha szeretnéd, akár mi is odaállhatunk az ősök mellé a küszöbre fogadni őket, mit szólsz hozzá? - dobom be a kihagyhatatlan lehetőséget, bár képzelem, mennyire fog élni vele. Mindenesetre hacsak nincs más kifogása, akkor gálánsan fel is ajánlom a karomat, hogy levonuljunk a szalonba ismerkedni a környezettel, amíg megérkezik a tömeg.




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Nov. 21, 2017 8:35 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Meg ne próbáld! – pillantok rá komolyan, mert nem tudnám elképzelni azt, hogy hirtelen annyi ruhám legyen, hogy abból két árvaház is simán jól járna. Meg sehova se tudnám eltenni, lévén mennyire picike is a lakásom, de nekem megfelel. Telne kicsit nagyobbra is, de nem akartam. Itt van egy kicsike erkély, egy hálószoba is, nappali, konyha és étkezőbe egyben, meg egy kis fürdő, meg a bejárati rész. Ez pont elegendő egy személy részére. New Yorkban lévő is csak egy kicsivel volt nagyobb ennél, azért is fértünk el kényelmesen ketten is, de itt? Nem hittem volna, hogy pont itt botlok bele, vagy éppen akárki másba. Egy embernek meg tökéletesen megfelelt ez a „babaház” is. Talán ha még nagyobb is lett volna, akkor még elveszettebbnek éreztem volna benne magam, vagy éppen magányosnak.
- Az igazat bevallva rólad se hittem volna, hogy nem közéjük tartozol, mármint a leginkább fejelfordítós társadalom közé. – biztosan sejti, hogy a gazdagokra gondolok. Első pillanatban azt hittem, hogy csak bolondozik és az orromnál fogva vezet, mert tényleg fogalmam sem volt erről a családról, vagy éppen kik ő, így akár könnyen lehetett volna szélhámos is, aki eme család egyik tagjának adja ki magát. – De végül te is a kellemes csalódások közé tartoztál ilyen téren, hiszen te se fordítod el igazán a fejedet, ha arról van szó, mint netán a hozzád hasonlóak. – rántom meg picit a vállaimat, nem hiszem, hogy ezzel megbántanám, vagy bármi újat mondanék. Nem kell szerintem neki se bemutatnom a legtöbb vagyonos család sarját, hogy inkább buliznak esztelenül, mintsem bármi jót tegyenek.
- Igen, az a fránya előítélet irányunkba. – nevetem el magam, ahogyan hátra pillantok rá, miközben öltözik. Kicsit beletúrok a göndörödő fürtjeimbe és elmosolyodom. – Mindennap egy újabb csata és nem csak azért, hogy elérjük az emberek tényleg forduljanak hozzánk, hanem a hasonszőrűek ellen is. Néha kicsit úgy érzem, hogy lelketlenné váltak túl sokan. – mondom egy apró sóhaj keretében, mert tényleg sokaknak nem szent semmi se, de amíg tudok, addig harcolni fogok ellenük. Legutóbb is sikerült megvédenem egy családnak a házát, vagyis inkább többnek egy milliárdossal szemben, így kereshet másik helyet, ahol felhúzhat egy újabb plázát. Ritka az, amikor ennyire nagyszabású dologról van szó, de eszembe se állt kihátrálnom ebből se, amikor félve felkerestek minket, hogy ebben tudnánk-e segíteni.
- Valahogy így. – lépek közelebb hozzá, hogy megigazítsam a nyakkendőjét, hogy tökéletesen álljon rajta, majd egy apró csókot nyomok ajkaira és mosolyogva figyelem őt. Még mindig alig hiszem el, hogy tényleg újra itt vagyunk, vagyis hogy mi ketten. Igazából mit is teszünk? Mert nem mondanám azt, hogy bármit is megbeszéltünk volna, hogy mi most akkor együtt vagyunk-e, vagy nem, vagy most akkor merre is tovább, de talán nem is kell, csak sodródunk az árral.
- Rendben van. –
mondom neki komolyan, mert talán nem lesz gond a lovaglással és lehet tényleg nem holnap kellene belevágni, lévén ezen a ruhán kívül nincs is itt másik. Na, meg ki tudja, hogy ez az este is miként fog még véget érni.
- Ennyire szeretnél mindenkinek bemutatni? – kérdezem egy pimasz mosoly keretében, és láthatja rajtam, ha így van, akkor menjünk, álljunk melléjük. Majd próbálom tartani a „tempót” és megjegyezni a neveket, vagy éppen ki kicsoda, vagy éppen mehettünk a terembe is.
Az este pedig kellemesen telt, az órák csak úgy repültek, a jókedv pedig eléggé uralkodott a társaságon, a teremben. A vacsora is remek volt, én is könnyedén megtaláltam másokkal a közös hangot és szerencsére nem is éreztem mindenkitől a rosszalló tekintetet, de legfőképpen vélhetően a hajadon gazdag lányok voltak azok, akik leginkább olykor talán megöltek volna a pillantásuktól, amikor látták, hogy Jake miként néz, vagy éppen ölel körbe kicsit. A vacsora után pedig könnyed tánc is terítékre került. Jake is sokszor lecsapták mások a kezemről beszélgetni, hiszen ott volt a díjugratás és a lovakkal kapcsolatos „viták” is. Az egyik ilyen alkalommal súgtam oda neki is, hogy kicsit kimegyek a levegőre.
Idővel a magassarkú is lekerült a lábamról és elvesztem a hatalmas kertben, vagy legalábbis annak egy bizonyos részében, ami most ki volt világítva az összejövetelnek köszönhetően és biztos voltam abban is, hogy itt kutyák se lehetnek, legalábbis reméltem. Lépteim lassúak voltak és kicsit még az ezernyi csillaggal tarkított égboltot is talán kicsit gyermekies csodálattal fürkésztem, amikor is megéreztem egy kart körém fonódni. Egy pillanatra azt hittem, hogy Jake az, de az illat könnyedén csapott orrba, ahogyan az arc is csak a teremből volt ismerős, amikor egyszer magával rántott táncolni, vagy éppen ahogy olykor fürkészett.
- Kérem, engedjen el! – mondtam komolyan, de nem éppen úgy nézett ki, mint aki eleget akarna tenni, az alkoholtól bűzős lehelete pedig könnyedén volt még inkább hányinger keltő. Mormogott valamit, nyakamba csókolt, mire csak vadabbul próbáltam kitörni az öleléséből, míg végül orrba nem könnyöltem.
- Te rohadt kis ribanc! Teszed itt mindenkinek a szépet, de nem vagy másabb, mint egy pénzéhes szajha. Mennyit fizeted neked Jake, haaa? – kapott utánam a véres kezével, amikor megpróbáltam elmenni mellette és eltűnni a kert eme kicsit már rejtett zugából. De most erősebben fogott le és rángatott magával a bokrok takarásából. A dulakodás közepette kicsit a ruhám is szakadt, és most először éreztem igazán félelmet, hogy félek attól, ami történhet. Vajon valaki hallotta a kisebb sikolyomat korábban, vagy még látta az esetet, mielőtt eltűntünk volna a látómezőből. Próbáltam távolabb kerülni, de nem éppen ment, hiszen beszorultam az ittas férfi és fa/fal közé.


■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Dec. 25, 2017 9:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Csak egy szélesre húzódó vigyort kap válasz gyanánt, meg igencsak árulkodó lehet számára - ha meg nem is feltétlenül próbálom, de ez a reakció részéről igencsak olaj volt a tűzre, elgondolkozni mindenképp fogok rajta, aztán ki tudja? Ha egy életre nem is, de az lehet, hogy jó időre megoldom a ruha-gondjait. Még úgy is, ha - akárcsak most - 5-ből 4 nem nyeri el az ízlését.
Egy vállvonással reagálom le a szavait, mondhatnám, hogy sejtettem, hogy így van, hisz abból kiindulva, hogy hogyan vélekedik a zsugori pénzeszsákokról, valószínűleg szóba se állt volna velem, ha tudja, hogy én is a felső tízezerből származok.
- Nem látom értelmét elfordítani, pláne, hogy még így is jóval több van, mint amit el tudnék költeni, vagy amire szükségem van. Az meg valami leírhatatlan érzés, amikor látod, hogy ami számodra csak egy csekély összeg, másnak mekkora öröm és segítség tud lenni. - teszem szóvá, részben ezért is döntöttem úgy, hogy támogatom a klinikát. Igaz, ők nem annyira szorulnak rá talán, de tekintve, hogy azoknak segítenek, akik viszont nagyon is, elkél nekik is a támogatás, hogy a munkájukra tudjanak koncentrálni, és ne azon aggodalmaskodjanak, hogy miből fizetik majd a számlákat? No meg azért a perek esetében is csak úgy repkednek a nullák...
- Nem csak te érzed így, mióta ilyen rohanó életet élünk, tényleg sokkal ridegebb lett minden. Emlékszem még, milyen volt gyerekkorunkban az élet, telefon, számítógép, meg ilyenek nélkül, sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az emberi kapcsolatok. - gondolkozok hangosan, miközben az ingemet gombolgatom. Azért volt annyira más régen, mert rá voltak kényszerülve az emberek, hogy mindent személyesen intézzenek, nem pedig telefonon, vagy a gép előtt ülve, és ez volt a természetes. Manapság meg? Sokakat már attól is kiver a víz, ha más emberekkel szóba kell állni.
- Köszönöm. - mosolyodok el a nyakkendő-igazítás után, majd miután viszonzom a csókját, a kezem a derekára siklik, hogy lassan az ajtó felé terelgessem, jelezve, ideje lenne megjelennünk odalent, mielőtt még a vendégek megérkeznének. A lovaglás meg megvár minket, előbb Cleo élje túl az estélyt, egy napra egy kihívás meg bőven elegendő.
- Még szép! Te leszel az est fénypontja, a díszvendégem. - cukkolom egy kicsit, miközben lefelé tartunk a szalonba. Persze szó sincs ilyesmiről, hogy akarata ellenére ilyen szinten a középpontba tolnám, rivaldafénybe, tudva, hogy mennyire utálja, de legyünk őszinték, az emberek kíváncsiak - arra meg pláne, hogy ki mutatkozik az oldalamon. Kenyeret és cirkuszt a népnek, ugyebár.
Nagyot nem tévedtem amikor azt jósoltam, hogy sokak érdeklődését felkelti majd, de legalább attól nem kellett aggódnia, hogy magányosan petrezselymet árul a sarokban. Igyekeztem mindig a közelében maradni, de sajnos előfordult, hogy időnként magára kellett hagynom, mert valami olyan téma jött fel amihez rám volt szükség máshol, vagy mással is váltanom kellett néhány szót, de annyira talán még nem volt vészes. Időről időre azonban mindig újra egymás mellé sodródtunk, hol vacsoránál, hol egy-két táncra, hol csak egy újabb bemutatásra vagy csevegésre, amikor pedig az egyik ilyen során szólt, hogy kicsit kimegy levegőzni, csak egy apró bólintással jeleztem, hogy rendben.
- Aztán nem megszökni...! - súgom oda neki, mielőtt egy röpke csókot lopnék tőle még azelőtt, hogy elindul,  ha már épp pont nem tudok vele tartani... Pedig az ötlet nem rossz, kár, hogy épp valami vita kellős közepén tartunk a lovak betanításával kapcsolatban, és csak nem hagyhatom, hogy lemossanak a pályáról!
Nem tudom, pontosan mennyi idő telhetett el, mire a végére értünk, de mivel Cleot azóta sem láttam a terembe visszatérni, így csak mit sem sejtve indultam el én magam is, hogy megkeressem, meg legalább pár percre elszakadjak a nyüzsgő, zajos forgatagtól. Megkönnyebbülés volt mélyet szippantani a hűvös, friss levegőből, ahogy a csend is egész üdítően hatott a békés esti csendben, legalábbis addig, amíg valami különös zajra nem lettem figyelmes a kert távolabbi vége felől...
Csak a kíváncsiságtól hajtva indultam el abba az irányba, ám amikor a dulakodás és az egyik vendégünk morgása mellett Cleo hangját is kihallottam a hangzavarból, egy szempillantás alatt váltottam át a sietős léptekből futásba. Ahogy pedig közelebb értem, egy szempillantás alatt világossá vált, hogy mi is folyik éppen.
- Eressze el, most rögtön. - csendült fenyegetően a hangom, ám a másik - nagy hibájára - még csak hátra sem nézve morgott valami olyat az orra alatt, hogy takarodjak a fenébe, és hagyjam békén. Én!
Ez egy szempillantás alatt nyomta fel a vérnyomásom az egekbe, majd mielőtt átgondoltam volna, már meg is ragadtam az egyik vállát, hogy Cleotól inkább magam felé fordítsam, mielőtt pedig átgondolhattam volna, már lendült is az öklöm, hogy egy gyomrossal vegyem el a kedvét mindattól, ami az elmúlt percekben megfordulhatott a fejétől.
- Jól vagy? - mit sem törődve az ittas férfival lépek oda a támfalnál álló Cleohoz, hogy megbizonyosodjak arról, jól van, de a látvány sajnos sokkalta rosszabb, mint amire számítok - Bántott? - kérdezem komolyan, sérülések után kutatva a tekintetemmel, ám azzal nem számolok, hogy a mögöttem a földön görnyedő férfi lassan újra felegyenesedik, hogy visszavágót követeljen...




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Dec. 25, 2017 10:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Valahogy úgy, de azért az én gyerekkorom akkoriban is másabb volt, mint az átlagé, ahogyan a mostanában ott nevelkedőké is az. Nem hiszem, hogy annyira sok technikai eszközben lenne részük, mint a mai fiataloknak. – Telefon mindenkinek? Ugyan, az is már nagy öröm, hogy egy-két számítógépet sikerült beszerezni és az se kötném senki orrára se, hogy kisebb bajban voltak és a fizetésem egy része nekik megy, hogy az internet és más számlákkal se legyen akkora baj. Nem sok, de több a semminél, de a hozzánk beérkező adományokból törvényileg nem kaphatnak ők. Nem véletlen, hogy a városvezetésnél is próbálunk lobbizni bizonyos ügyekben.
- Aww, hogyne. Nem vagyok én karácsonyfadísz. – cukkolom őt, hiszen hamarosan itt a karácsony is. Még hogy én díszvendég. Elhiszem, hogy sokan kíváncsiak lesznek rám, vagy legalábbis páran, de attól még reméltem, hogy hamar elmúlik az újdonság varázsa és már nem engem fognak az emberek fürkészni, hogy ki is vagyok és mit keresek az oldalán. Nem vágytam se pletykákra, se rosszmájú megjegyzésekre, de hát nem minden jöhet össze az életben.
Szerencsére az este kellemesen telt és mindig akadt társaságom, még akkor is, ha éppen a drága kísérőm nem ért rá, mert annyira elmerült egy témában és én is jobbnak láttam meglógni onnan, mert nincs közöm ahhoz, amiről szó van. Kedvesek és barátságosak voltak velem, de ahogyan egyre inkább éjszakába kezdtünk el járni, úgy éreztem én is azt, hogy ideje most már egy kis friss levegőt szívni, mert hamarosan talán beszédülök még egy-két táncot követően. Illetve egy kis csend is jól esne már, hiszen nem voltam én hasonló ricsajokhoz szokva, ami egy ekkora partival jár. A fene se gondolta, hogy ez nem lesz jó ötlet.
- A kutyáid szerintem úgyse hagynák. – húzom őt, a csókot pedig viszonoznom, majd magukra hagyom a vitában, hogy kicsit felfedezzem a kertnek ezt a részét is. Először minden békés volt, egészen addig, amíg az az ittas férfi az utamba nem került. ÉN nem akartam senkinek se ártani, de tanultam önvédelmet. Szép is lett volna úgy beutazni a világot, hogy nem tudom megvédeni magam. Még akadt olyan hely is, ahol még lőni is megtanítottak, de sose rajongtam a fegyverekért. Más esetben sajnálnám, amiért betörtem az orrát, de így? Azok után, amit tett még? Valahogy nem tudom, csak reméltem, hogy hamarosan inkább őt eszi meg a fene és nem nekem fog nagyobb bajom esni, mint bárki is szeretné. Sose néztek még escortnak, vagy kéjhölgynek se. Komolyan ebbe mi a franc ütött, amikor viszont meghallom Jake hangját, akkor egy kicsit képes vagyok megnyugodni, hogy talán nem lesz semmi baj. Aggódva figyelem az eseményeket és szinte észbe se kapok, amikor máris előttem áll.  
- Jól, nem történt semmi komolyabb. – próbálom megnyugtatni őt és magamat is, hiszen ha pár perccel később érkezik, akkor ki tudja. Hiába minden tudás, ha olykor leblokkol az ember. – Csak a ruha bánja, én tényleg jól vagyok. – mondom komolyan, hiszen volt már egy-két foltnál rosszabb is. – Jake, mögötted! – szólalok meg sietve, amikor megpillantom közeledni ismét a férfit, ha pedig van időm, akkor megpróbálom megkínálni a magassarkúmmal is, hátha kicsit képes vagyok feltartani is, mire újból nekünk esne…
Ennyit a békés estéről.


■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Dec. 25, 2017 10:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Jó, az igaz, de általában nem a hozzád hasonló helyen nevelkedettekből lesznek a szívtelen-lelketlen pénzeszsákok. - nem mint ha arra akarnék utalni, hogy ne küzdhetnék fel magukat az elitbe, sokkal inkább arra, hogy nem felejtik el sose, hogy milyen nélkülözni, vagy szegényebb körülmények között felnőni és megbecsülni azt, amijük van - ebből kifolyólag pedig tapasztalataim szerint sokkal nagylelkűbbek a  rászorulókkal, mint aki eleve jómódban nő fel.
- Nem, az lehet, de annak is csinos lennél. Ne csináltassunk valami miniatűr porcelánmást rólad, ami tényleg jó lenne dísznek? Tudod, majd a betlehemeshez például. - vigyorodok el, tovább görgetve az általa megemlített gondolatot, bár biztos leszedne a fejemet érte, ha ilyesmit valóra mernék váltani. Pedig valljuk be, vicces lenne. Mondjuk ajándék gyanánt a klinikájuknak, gondolom, ott is elkél a dekoráció a karácsony közeledtével, és mi lenne menőbb, mint valami a főnökasszonyukkal? Tudom, előtte azért frissítsem a végrendeletemet, mert az új évet nem biztos, hogy megérném utána.
A sok beszéd később sem hagyott alább az estélyen, igaz, az idő túlnyomó részében mindketten másokkal társalogtunk, időről időre sodródva egymás mellé Cleoval, mindenesetre azt jó érzés volt látni, hogy ő is egész jól feltalálta magát és megtalálta a közös hangot a többi vendéggel. Épp ezért nem is aggodalmaskodok különösebben, amikor szól, hogy kimegy levegőzni, pláne, hogy terveim szerint hamarosan én is követném.
- Szép is lenne! De be vannak zárva a kennelbe, és amúgy is ölebek, nem pedig nyomkövető kutyák. - tudom, a kutyáknak valami kivételesen jó a szaglása, de legyünk őszinték, úgy, hogy ez a képességük sosem volt kihasználva, legalábbis ilyen téren, sok hasznát valószínűleg nem venném nekik, ha velük kerestetném Cleot. Igaz, reménykedek abban, hogy nem akar elszökni vagy eltűnni, mert az biztos, hogy a föld alól is előkeríteném - még egyszer nem fog csak úgy kisétálni az életemből!
Amikor aztán később én is a hátsó terasz és a kert felé veszem az irányt, elsőre még nem is gyanítom, hogy baj van, csak a távoli dulakodás hangjai és az aprócska sikoly az, ami felkelti az érdeklődésemet és megindulok... és milyen jó, hogy nem vártam! Hisz amint realizálom, hogy Cleo keveredett valami nemkívánatos személy társaságába, úgy nálam is elszakad a cérna, és indulok meg egyből, hogy lerángassam róla azt a pasast.
- A fenébe is, nem így terveztem ezt az estét, sajnálom, hogy így alakult. - kérek bocsánatot tőle, holott tudom, hogy nem én bántalmaztam, de mégis csak én voltam az, aki rábeszélte, jöjjön el velem erre az estélyre, nem lesz semmi tragédia. Erre tessék! Azt eddig is tudtam, hogy csinos teremtés, de hogy pont rá kellett szemet vetnie egy részeges kötekedőnek?
- Hála az égnek, de azért ha visszamentünk, majd rendes fénynél is megnézzük. Addig vedd csak fel ezt, tessék. - elvégre lehet, hogy a sokktól még nem vette észre, de lehetnek apró sérülései is... én pedig már bújok is ki a zakómból, hogy a vállára terítsem, ha már a ruhája most már nem épp szalonképes eme megtépázott állapotában, pechemre azonban épp olyan pillanatban kiált fel Cleo, amikor a két karom még félig a zakó ujjaiban...
Így jobb ötlet híján, csak megtámasztom magam, hogy amikor elég közel jön a férfi, nemes egyszerűséggel hátra vetődjek, borítva ezzel mindkettőnket, majd miután sietve leráztam magamról azt a bizonyos ruhadarabot, amit Cleonak dobok, igyekszem lefogni a pasast, jelezve, állítsa már le magát.
- Mit gondolsz, szóljunk a rendőröknek? Vagy csak hívjunk egy taxit neki és szállíttassuk haza? - sandítok fel  a mellettem álló vörösre, a döntés az övé. Akar panaszt tenni a hatóságoknál, vagy csak csendben tussoljuk el az esetet? Esetleg egyéb ötlet? Elásni azért nem fogjuk...




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Dec. 25, 2017 11:15 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Általában, de olykor sajnos a legnagyobb hiénák igen. – csendül szomorúan a hangom és egy pillanatra el is bambulok, mint aki az emlékei között jár, hogy utána sietve rázzam meg a fejemet és végül megigazítsam neki a nyakkendőt. Az a fontosabb, nem más.
- Kac-kac, remélem van végrendeleted, amiben mindent rám hagysz. – pillantottam rá komolyan, de alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam és miután kicsit fenékbe billentettem már nem bírtam megállni, hiszen nem akarom én őt ténylegesen bántani, de jobb ha ezt az őrült ötletét elfelejti. Nem hiányzik nekem semmi ilyen meglepetés, se ajándék.  Nem akarok miniatűr én szobrocskát, az mennyire beképzeltség lenne már? Nem vagyok ő, hogy magamat akarjam akár fényképen is nézegetni.
Az este folyt a maga medrében, a zene csodálatos volt, a társaság is viszonylag az volt, nem nézett le mindenki, amiért nincs akkora vagyonom, vagy birtokom, mint az itt lévőknek. Sőt, akadt olyan is, aki érdeklődött afelől is, hogy pontosan mivel is foglalkozom, vagy mit is jelent az a bizonyos jogi klinika, én pedig készségesen avattam be őket.
- Biztos vagy ebben? Múltkor is simán megtaláltak, pedig alig hagytál magamra. – súgom még oda, hogy utána röpke csókot követően a nagy tenyésztőket és lovakkal foglalkozókat magukra hagyjam. Már értem, hogy az asszonyok is miért verődtek inkább sokszor különcsoportba, mert amit a férfiak tudnak művelni. Mintha olykor egy-egy vita tényleg életre-halálra menne, pedig „csak” lovakról és tapasztalatról van szó legtöbb esetben.
Az este még egészen kellemes volt. Kicsit hűvös, de kellemes még ennek ellenére is, egészen addig, amíg meg nem támadott az egyik jelenlevő. Sok mindent kinéztem volna az itt egybegyűlt díszesbagázsról, de ezt az alpári viselkedést biztosan nem. Talán aki nem bírja, az ne is igyék lenne a helyes kifejezés, de hogy miből gondolta egyáltalán valaki azt, hogy olyan hölgyemény lennék, akit meg lehet venni. Magam sem tudom. Mielőtt viszont nagyobb baj történhetne szerencsére jön is a felmentősereg és azt hinné az ember, hogy ennyiből is képes valaki tanulni, leáll, de mégse. Ez pedig roppant bosszantó.
- Semmi baj, ne aggódj! Sejthettem volna, hogy talán jobb, ha nemet mondok rá, hiszen… - de inkább elharapom a mondandóvégét és még a fejemet is megrázom, mert most biztosan nem fogom befejezni. Már csak az kellene, hogy Jake is tudja, hogy minek nézett ez a fickó, mert akkor menne csak fel benne még inkább a pumpa, az pedig senkinek se hiányzik, hogy úgy kelljen szétválasztani őket.
- Rendben van, és köszönöm. – kezdenék bele, de még a zakóból se tud kibújni, mert máris látom, hogy a másik közeledik, de szerencsére Jake jól veszi az akadályt és még hamarosan én is kapok egy felsőt. Sietve bújok bele és aggódva figyelem a történteket. Ha kell, akkor bemosok én még egyszer, hátha akkor már leáll, még ha nem is szeretem az erőszakot.
- Legyen inkább csak a taxija, vagy gondolom ő is limuzinnal jött, mint a többi. Nem ismerős, mi lehet a neve? – próbálom faggatni kicsit a kedvesemet és ha sikerül valamit kideríteni, akkor sietve kérdezem meg a kocsikkal foglalkozó inast, vagy minek is nevezik puccosoknál, hogy volt-e kocsija, hozták-e és szerencsére volt és nem ő volt a sofőr, így szólok, hogy hozzák elő a kocsit, majd pedig Jakenek is, hogy van is fuvar.
Ha pedig utána elindulunk ismét befelé, akkor megtorpanok. – Nincs esetleg valami másabb bejárat? Azt hiszem kihagynám a partit, te menj nyugodtan vissza, én inkább azt hiszem veszek egy forrózuhanyt és keresek valami ruhát magamnak. – majd nyomok egy puszit az arcára, hiszen remélhetőleg csak megmutatja az utat, ha nem is marad sokáig, legalább a nagyszüleinek szóljon, hogy inkább mára nekünk ennyi volt az este. Ha pedig rövid időre sikerült egyedül maradni, akkor szégyenszemre a könnyeim is megeredtek. Sietve bújtam ki a cipőből, majd mire észbe kaphattam volna, addigra már a zuhany alatt álltam ruhástól és sírva, de mégis úgy vacogtam, mint aki meg akar fagyni, pedig csak most igazán éreztem meg azt, hogy mennyire is féltem, mennyire tehetlenné váltam abban a pillanatban. Olyan történt, mint még előtte sose és hirtelen már nem éreztem magam erősnek, csak törékenynek….


■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Dec. 27, 2017 9:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Hiénák meg sajnos mindenhol vannak. - tettem hozzá, a pénzesek között is akadnak ugyanúgy, mint azok között, akik úgy küzdötték fel magukat az elit soraiba. Vagy azok inkább keselyűk? Végül is, egy kutya.
- Még szép. Viseled gondját az összes kutyámnak, lovamnak, egyéb házikedvencemnek? - öltöttem rá nyelvet, mert nehogy már csak a bankszámlámon lévő nulláknak örülhessen... meg amúgy is rám vallana ez a minden rosszban van valami jó, minden jóban van valami rossz feeeling. Persze nem gondoltam ám egy percig sem komolyan a dolgot, bár végrendeletem volt, azért kicsit másképp nézett ki, arról nem is beszélve, hogy amennyire ismertem, Cleot is inkább megviselte volna az elvesztésem, mintsem az örökségen nyerészkedjen. Annyira azért még nem volt rossz a viszonyunk. Meg nagyon remélem, hogy nem is lesz soha, pláne, hogy az újratalálkozás is várakozáson felül sikerült, és az estély sem volt olyan vészes, mint amilyennek korábban hittük...
- Jah, mert akkor ki voltak engedve, meg még idegen voltál a számukra, azoktól meg nagyon felpörögnek. - részben azért is vannak most bezárva, mert ahány ember megfordult itt ma este, le se lehetne lőni őket, úgy beindulnának, aztán bírni se lehetne velük. No meg ha tudtam volna, hogy Cleo is így retteg a kutyáktól, vagy azt, hogy nálunk fogunk kikötni, akkor ilyesmikkel jobban felkészültem volna.
- De nem azzal volt a baj, hogy itt voltál. Hanem azzal, hogy néhányan képtelenek mértéket tartani, vagy azt hiszik, mindent megengedhetnek maguknak, mert a vendégeink. - olyanra mondjuk már volt példa, hogy valaki többet ivott, mint kellett volna, de hogy egy másik vendégünket kezdje molesztálni az illető, ráadásul olyasvalakit, aki ennyire közel állt volna a családunkhoz, arra eddig még soha. Így már magában is felháborító a pasas viselkedése, annak fényében meg, hogy Cleo milyen fontos volt számomra, nem csoda, hogy ennyire feldühítettek a történtek.
Már bújnék is ki a zakómból, hogy felajánljam neki, amikor úgy dönt a pocakos barátunk, hogy ellentámadást indít, nem sokkal később pedig már ismét a földön kötünk ki, csak ezúttal ketten, miközben igyekszem a földre szorítva elvenni a további kedvét az ehhez hasonló esztelen hülyeségektől.
- Rendben, ahogy szeretnéd. A bejárat közelében van valahol Pierre, pár évvel fiatalabb tőlem, szőke, zöld szemű... szólnál neki, hogy intézkedjen fuvar ügyben? Ez meg Monsieur... Bruneau, azt hiszem. - pillantok rá, majd az említettre, mire az csak szusszan egyet... az inasra meg annyira csak nem lesz nehéz rábukkannia, pláne, hogy egyenruhát is hord, akár a pincérek meg a többi szervező... addig én valahogy elrángatom a ház körül a bejáratig a monsieur-t, aki számára véget ért az estély.
Szerencsére hamar sikerül megszabadulni a kellemetlenkedő alaktól, hogy aztán együtt induljunk vissza a házba, igaz, amikor meghallom Cleo kérdését, megtorpanok egy pillanatra.
- Van, a garázson keresztül, amerre jöttünk. Ott egész szépen el lehet kerülni a szalont. - mondanám, hogy ha valaki akadékoskodna, csak hivatkozzon rám, de a mieink úgy is tudják, hogy az én vendégem, így nem hiszem, hogy gond lenne belőle - Akkor megyek én is arra, csak előbb még szólok a nagyiéknak arról, hogy mi történt, tudjanak róla. - hogy Monsieur Bruneau nevét ezennel kihúzhatjuk a további listákról, és még jól jár, hogy nem hívtunk rendőrt a viselkedése miatt!
- Csak nyugodtan, ha úgy van, nézelődj az én ruhásszekrényemben. - simítok végig a hátán a puszi közben, majd miután elindult a szobám felé, néhány pillanattal később én is, vissza a szalonba. Igaz, megint sikerül tovább maradni, mint ahogy tervezem, lévén nem csak, hogy a nagyszüleim épp valami fontos beszélgetésbe merültek, de hirtelen még csak nem is látom, vagy hallom őket...
Végül a nagymamámat hívom félre, hogy röviden felvázoljam neki a történteket, ha már ő a ház úrnője és az est főszervezője, nem árt, ha tudomása van róla... vagy arról, hogy hová tűnt Cleo, vagy miért szeretném én is kivonni magam az est további részéből. Szerencsére sok ellenvetése nincs, sőt, még egy fejmosást is kapok, hogy mire várok még?
- Cleo? Merre vagy? - szólalok meg fülelve, ahogy visszaérek a szobámba, csak hogy tudjam, merre induljak? A balkonhoz, esetleg még mindig zuhanyozik, vagy már bevackolta magát az ágyamba, hogy pihenjen? Esetleg be is aludt ilyen rekordidő alatt a kimerültségtől és a történtektől?




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
85
● ● Reag szám :
78
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Dec. 28, 2017 11:19 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Majd fogadok melléjük valakit, annyi pénzből már futná rá. – kacsintok egyet játékosan a szavaim mellé, miközben ő nyelvet nyújt rám. Elkuncogom magam és a fejemet is megrázom, de túl sok időt már nem kapunk kettesben, hiszen alig, hogy leérünk szép lassan tényleg érkezni kezdenek a vendégek. Jake bemutat a legtöbbnek, majd pedig a parti hangulata képes engem is magával ragadni. Egyébként se akarok arra gondolni, hogy milyen lenne elveszíteni őt, de most véglegesen, mert borzalmas lenne, ha a lelépésem utána is az volt, akkor ez még rosszabb lenne. Így pont kapóra is jön a vendégsereg, hogy eltereljék a korábbi témáról a gondolatunkat.
Idővel az események felpörögnek és olyan helyzetbe keveredek, keveredünk, amire még soha életemben nem volt példa. Magam sem tudom, hogy hirtelen mi az ijesztőbb, hogy mennyire leblokkoltam, vagy inkább az, hogy minek nézett az egyik ficsúr, vagy netán, hogy mi történhetett volna, ha Jake nem jelenik meg időben. Talán mind egyszerre volt ijesztő.
Kiszabadult tincseimbe túrok, és egy aprót sóhajtok.
- Persze, biztosan csak az lehetett a gond. – hagyom rá a dolgot, hiszen ő nem tudja, hogy minek néztek és miből keveredett a félreértés. Elhiszem, hogy sokan manapság ilyenekből élnek, de sose hittem volna, hogy engem is annak fognak bélyegezni, de nem csak escortnak, hanem annál többnek. Ez pedig szinte mart belülről és hirtelen még az is átfutott az agyamon, hogy netán mások is ezt hiszik? Azt hiszik, hogy minden más, amit mondtunk velem kapcsolatban, az csak kitaláció és nincs benne semmi igazság.
- Rendben van, akkor mindjárt jövök és addig ne öljétek meg egymást. – a ruhámat felemelve kicsit rohanok a kijelölt ösvényen, hogy meg is találjam Pierret. Szerencsére egészen hamar meg is van, hiszen a vendégek még nem igazán távoznak, így nem sok dolga akad per pillanat. Sietve hadarom el, hogy miről is lenne szó, mire ő csak bólint egyet és sietve indul el a megfelelő kocsi és sofőr irányába, én pedig vissza, hogy mehetünk, van fuvar.
Amikor megtorpan, akkor én is megállok és kérdőn pillantok rá. Ő se gondolhatta komolyan, hogy szakadt ruhában akarnék mutatkozni a vendégei előtt, hogy megannyi kérdést szüljön a megjelenésem.
- Csak mond azt, hogy fejfájás gyötör, az emberek ezt el is hiszik. – teszem hozzá, ha valaki kérdezné a vendégek közül, hogy miért tűntem el, arra pedig, hogy ő még visszamegy beszélni a nagyijával csak bólintok egyet. – Rendben van, de nyugodtan maradj, ha szeretnél. Én megleszek egyedül, ne aggódj. – viszonzom a pusziját, hogy utána a megfelelő irányba kikerülve a tömeget eljussak Jake lakrészéig, hiszen a háló talán kicsit túl egyszerű megnevezés lenne arra hodályra.
A zakóját leejtem a kanapéra, a cipőmet elhagyom a fürdő felé menet, de a szakadt ruhámból nem bújok ki, úgy keveredek a fürdő felé. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig állhattam ott a forró víz alatt, amikor is elzártam azt és azt hittem ki tudok kászálódni onnan, de helyette csak megcsúsztam és fenékre ültem. A lábamat felhúztam, átöleltem és még inkább sírni kezdtem, mint oly régóta már nem. Hallottam a kérdését, de felelni még se tudtam, de aztán egy kisebb tüsszentés vélhetően elárulta azt, hogy merre is talál. Sietve próbáltam megtörölni a könnyeimet, amikor az ajtó nyílt is. Sietve pillantottam rá és még kisebbre húztam össze magam, hiszen vélhetően úgy nézhettem ki, mint egy szomorú ázott kisróka – ha már vörös a hajam, akkor inkább az, mint kutya. – Sajnálom, én csak… - kezdek bele és megrázom a fejemet is. – Szerinted mások is azt gondolják rólam, hogy pénzért vagyok csak veled, hogy az egész történet, amit előadtunk az hazugság? – kérdeztem meg szipogva és ahogyan éjfélkor véget ért Hamupipőke estélye, úgy most az enyém is. Egy pillanatra tényleg kicsit képes voltam hercegnőnek érezni magam, ha már gyerekként sose adatott meg, de mintha a mesémet ellopták volna…

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
74
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Fontaine villa
Second Chance frpg
2 / 4 oldal

Similar topics

-
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» Mikaelson Villa 1800 években
» Erdei villa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fontaine villa-