Fontaine villa - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 8:16 am ✥

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Fontaine villa •• Csüt. Aug. 31, 2017 12:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

First topic message reminder :

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. Jan. 07, 2018 8:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Meg hogy nem bírják az alkoholt... - teszem hozzá morogva, ahogy megcsap az esti fuvallattal felém érkező piaszag a másik irányából, én meg csak fintorogva húzom fel az orrom.
- Nem ígérek semmit, de megpróbálom. Azért siess! - kiáltok még Cleo után, miután belebújt a zakómba és Pierre személyleírása után megindul a bejárat felé. Biztosra veszem, hogy olyan gyorsan intézte az egészet, ahogy csak tudta, de egy örökkévalóságnak tűnt, mire visszaért, hogy mehetünk. Közben pedig kettesben azzal a tökfilkóval, aki molesztálni merte a mi estélyünkön! Tudja egyáltalán, hogy milyen nagy ostobaságot csinált? Vagy milyen mázlija van, hogy Cleo ennyire... nyugodtan viseli azt, hogy rányomult? Vagy hogy gyorsan visszaért, és nem kóstoltattam meg vele a támfal egyik terméskövét...
Végül aztán csak búcsút veszünk Monsieur Bruneau-tól, hogy együtt induljunk vissza a szobám felé, igaz, a lépcsőházban elválnak útjaink rövid időre, míg én visszamegyek a szalonba váltani néhány szót a nagymamámmal, mielőtt csatlakoznék Cleohoz. Igaz, végül aztán hosszabbra nyúlik ez a röpke szóváltás, mint terveztem, de annyira talán még így se vészes.
- Cleo? Merre vagy? - szólalok meg, miközben belépek a hálómba, és a tekintetemmel egyből keresni is kezdem. A balkon ajtaja zárva, a zakómat pedig a kanapén találom meg, amikor pedig a tüsszentés hangját követve elindulok felfelé, a cipője is előkerül.
Miután a lakásban máshol nem látom és a vízcsobogás sem hallatszik, óvatosan nyitok be a fürdőbe, igaz, nem épp az a kép fogad, amire számítottam. Látva, hogy így összegömbölyödve, szakadt ruhában, ázottan pityereg a földön ücsörögve, magam sem tudom, hogy hirtelen mit reagáljak, de egy biztos, hogy eléggé szíven ütött a látvány.
- Na jó, ki vele, mi a fene történt a kertben? És ne próbálj meggyőzni arról, hogy minden rendben, mert ahogy elnézem, nagyon nincs. - kérdezem, miközben igyekszem megőrizni a határozottságomat, holott az aggodalom is kihallatszik a hangomból.
- Jajj, Cleo, erről van szó? - sóhajtok fel, hisz azt hittem, valami vészesebb történt. Igaz, az se lehet kellemes, ha ilyesmit feltételeznek az emberről, de még mindig nagyságrendekkel jobb, úgy gondolom, mint ha valami tettlegesség történt volna. Mondjuk... a gondolat sem sokkal szívderítőbb, hogy ilyeneket feltételeznek rólam.
- Miért foglalkozol azzal, hogy mások mit gondolnak? Ha mindent komolyan vettem volna, amit a hátam mögött sugdolóznak rólam, vagy a pletykalapok írnak,  már rég becsavarodtam volna és valami diliházban dekkolnék begyógyszerezve. - és ahogy láthatja, szó sincs ilyesmiről, sőt... az esetek többségében csak szimplán elengedem a fülem mellett a rosszakaróim hazugságait.
- Tudod, Cleo, Marcus Aureliusnak voltak azok a találó szavai, hogy "Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, és nem a valóság.". Számít az, hogy mások mit gondolnak, ha mi tudjuk, hogy az valójában milyen messze áll az igazságtól? - kérdezek vissza, majd ha engedi, akkor az arcához nyúlok, hogy letöröljem a könnyeit.
- Az igazat megvallva, nem tudom, hányan gondolhatják így, van-e más is a lent összegyűltek között, aki osztja annak a részeg seggfejnek a véleményét, de nem hinném, hogy sokan lennének. Szeretnél esetleg utána járni, vagy oszlassuk el a kételyeiket egyszer s mindenkorra? - kérdeztem vissza, miközben továbbra is ott guggoltam mellette várakozóan.




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. Jan. 07, 2018 8:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Pár perccel később biztosan felelnék, miután sikerült volna kicsit emberibb formába varázsolnom az arcomat. Nem könnyeket hullatni és nem ázott verébként zuhanyzóban ülni, mint valami idióta, de persze ez most nem jöhet össze, hiszen a tüsszentésem elárul. Ajkamat harapdálom, ahogyan ő egyre közelebb jön. Hallom az aggodalmat is a hangjában, de nem csodálom azt a határozottságot is, ami kicsendül belőle. Ő legalább most tudott az maradni, még ha vélhetően neki nehéz is volt. Nekem már nem ment. Emlékszem, hogy mikor voltam életem során ennél is rosszabbul, amikor elveszítettem a húgomat, vagy amikor leléptem és magára hagytam. De ezen a két eseten kívül semmi se ért fel ahhoz a mardosó érzéshez, amit most éreztem. Igaz, azok rosszabbak voltak ennél is, de most valahogy még ez is túlzottan szívembe mart, hogy akad olyan, aki ezt gondolja.
- Tudom. – motyogom alig hallhatóan, miközben próbálom a könnyeimet letörölni. Kicsit vacogok is, hiszen ázottan nem éppen a legjobb dolog ott üldögélni. De abban se voltam biztos, hogy jelenleg akár a melegvíz képes lenne e még felmelegíteni. – Én csak… sose hittem volna azt, hogy valaha olyan nőhöz fognak hasonlítani. Annyi mindenért megküzdöttem, harcoltam azért, hogy jót hozhassak a világba, hogy valami jót tegyek és közben az álmaimat is sikerüljön valamennyire megélnem. Erre tisztességtelenebbnek gondolnak, mint bárkit abban a teremben. – pedig vélhetően bőven akad abban a díszes társaságban olyan, aki nem éppen az erkölcséről lehet híres, vagy mégse annyira fényes dolgokat tesz, mint ahogyan hangoztatja. Sokakat megrészegít a pénz és a hatalom. Nem csak a szegények képesek borzalmas dolgokat elkövetni, csak valahogy a pénzesebbek kevesebbszer buknak le.
Amikor keze arcomhoz ér, akkor felpillantok rá. Vélhetően a pillantásom hasonló lehet, mint egy szomorú kiskutyáé, vagy macskáé, netán őzé. Mindegy is, mert tudom, hogy igaza van és magam sem értem, hogy miért érintett ennyire rosszul. – Nem, nem számít. Egyszerűen csak azt hiszem túlzottan megrémültem, hogy mi lett volna, ha nem jössz időben. – vallom be, mert lehet betörtem a férfi orrát, de attól még amikor pont megérkezett Jake, akkor is láthatta, hogy már nem álltam a helyzet magaslatán. Inkább, mint aki lefagyott és moccanni se bír.
- Nem, egyáltalán nem akarok utá…. – akadnak bent a szavak, hogy egy két betűs szó hagyja el az ajkaimat, miközben vélhetően nagyokat pislogok rá. – Mi? Eloszlatni a kételyeket? Miről beszélsz? Te… most? – motyogok vélhetően úgy, mint egy dilis, de ha arra gondolt, amit én sejteni vélek a szavaiból, akkor nem csoda, hogy kisebb sokkot kaptam. Így csak egy aprót bólintottam igenlően, mert mi van, ha félreértek mindent és tök másról beszól? Így talán akkorát még nem is éghetek be, ha tök másról van szó.

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. Jan. 07, 2018 10:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Nos... azt sejtettem, hogy megijesztette Cleot a vendégünk viselkedése, hisz elég volt csak egy pillantást vetni rá, mindenkit felzaklatna, ha így letámadnák váratlanul, és ha ennyire nem is viselne meg, de valószínűleg én sem örülnék neki.
Az viszont, hogy milyen látvány fogad a fürdőig követve a hangját, nos, az számomra is újdonság volt. Nem csoda, ha megijedek egy kissé a látottaktól - kár azért a szép ruháért is, pedig mennyi munkám volt benne, mire találtam egy olyat, ami ennyire elnyerte a tetszéség! Most azonban ez a legkisebb gondunk, igyekszem hamar túllendülni a dolgon és összekapni magam, mert azzal nem leszünk előrébb, ha én is elhagyom magam és leeresztek, mint valami lufi.
- Akkor? - kérdezek vissza nem sürgetésből, inkább csak mert érzem, hogy ennyivel még nincs vége a történetnek, következik az a bizonyos "de"... valami, ami ennek ellenére tüskeként maradt benne, ami zavarja, bármennyire is tudja ezek szerint, hogy nem kéne.
- Mert ilyenek az emberek. Nincs senkinek a homlokára írva, hogy milyen ember, mert valószínűleg akkor meg ők süllyedtek volna el szégyenükben, hogy szinte mind tisztességtelenebbek, mint te valójában. Mondanám, hogy csak irigykedtek... - arra, hogy fiatal, hogy csinos, hogy itt volt, hogy az én vendégem volt, és nem valami más meghívott lányával mutatkoztam az emberek előtt, és még sorolhatnánk a végtelenségig, bár valójában nem is érdekel igazán, hogy mi járhatott a fejükben.
- Múltkor a kutyák, most ez... lehet, hogy nem kéne annyit egyedül csatangolnod a birtokon? - kérdeztem vissza komolytalanul, bár hamar lehervad a mosoly a képemről, ahogy belegondolok abba, hogy azért valahol elég gáz, hogy a saját telkünkön sem tudhatom őt biztonságban, mert ilyesmik történnek. Valamit majd teszünk az ügy érdekében!
- Én... most? - kérdezek vissza, tettetve, mint ha nem tudnám, mire is gondolna. Nem hiába, okos nő. - Ó, hát így már nem olyan izgalmas, mint ha elképzelésed se lenne róla. - maximum ha nagyon másra gondolunk, akkor roppant kínos lesz ami most jön, de magunkat ismerve... pár nap múlva visszagondolva csak ezen is jót nevetnénk.
- Nos, nem épp így terveztem, - vetek egy pillantást a fürdőre, az ázott ruhákra, meg úgy az egész korábbi bilifüle hangulatra - de idővel remélem... gondolom úgy is eljutottunk volna ide, és ha ha már ennyire adja magát a helyzet... Cleopatra Sidney Costigan, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - tértem végre a lényegre, mert szégyen vagy sem, akármilyen tuti ötlet is lenne azoknak a bizonyos kételyeknek az elhessegetésére, némi félsz azonban bennem is volt, hogy majd azt hiszi, csak emiatt rukkoltam elő ezzel a kérdéssel, pusztán a színjáték kedvéért, holott egyáltalán nem erről volt szó. El sem hiszem, hogy kimondtam! Ami pedig a gyűrűt illeti... hát igen, azt meg majd megmagyarázom, csak előbb szólaljon már meg végre, hogy tudjam, nem kapott szívrohamot!

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. Jan. 07, 2018 11:06 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Keserűen nevetek fel Jake szavain és még a fejemet is megrázom. – Nincs miért irigynek lenniük rám, vagy talán mégis… - pillantok rá sokat mondóan, hiszen nincs annyira mesébe illő életem, amire annyian vágynának. Lehet bejártam a világot, de mégis milyen ára volt ennek a múltban, hogy örökké úton legyek, mint egy otthonát kereső kidobott és magára hagyott kutya. Egészen ez volt jellemző rám, míg nem találkoztam vele, amikor pedig elveszítettem megint hasonlóvá váltam egészen mostanáig. Azt pedig reméltem, hogy a pillantásom is elárulja, hogy maximum azért lehetnének irigyek rám, mert ő az én kísérőm volt, én az ő vendége voltam, nem pedig más nő állt mellette.
Szavain elmosolyodok és kicsit megrázom a fejemet is. – Vagy lehet inkább ideje lenne, ha fognád a kezem  és úgy mutatnád meg a birtokot. Akkor lehet nem esne már bajom. – nem fogom elrettenni azért, mert eddig nem éppen jártam túl jól, amikor egyedül maradtam. Nem hagyhatom, hogy újabb ostobaságok miatt veszítsem el őt. Nem tudom, hogy valaha sikerülni fog-e a kutyákkal megbarátkoznom, de talán idővel sikerülne. Ők még se azok, akik bántották a testvéremet, csak nem akkora fenevadak, nem? Az pedig, hogy megtámadott egy vendég, nem az ő hibájuk. Nem történt szerencsére semmi komolyabb, így remélhetőleg sikerül majd pár nap alatt feldolgoznom a dolgokat. Főleg, ha ő is mellettem lesz ebben.
- Izgalmas? Őszintén mondom, hogy csak halvány sejtésem van, hogy te most mire is utaltál és remélhetőleg nem tévedek. Ugyanakkor mára már jutott elég izgalom, nem? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Igaz, a hangom nem valami erős, de legalább sikerült kicsit megszólalnom, hogy utána csak kérdőn fürkésszem őt, hogy most vajon hatalmasat tévedtem-e, vagy nem. Hogy most komolyan elszánja erre magát? Így, most, itt?
Ahogyan pedig egyre inkább ismét beszélni kezdett, úgy kezdtem én egyre inkább lefagyni, de legfőképpen akkor, amikor az a bizonyos kérdés elhagyta az ajkait. Sietve kaptam a kezemet a szám elé, miközben szinte megszólalni nem bírtam. A kisördög meg persze most is megjelent a vállaimon. – Jake… - ejtem ki a nevét, de ahogyan ránéztem, a pillantásunk találkozott tudtam jól, hogy a kisördögnek nagyon nincs igaza. Nem a kétségbeesés, a korábban történtek szülte a kérdést, hanem komolyan gondolja. A könnyeim potyogni kezdtek, miközben hevesen elkezdtem bólogatni, hogy igen míg legalább a hangomat megleltem. – Igen, leszek… - böktem ki végül, hogy aztán közelebb mászva hozzá megcsókoljam, miközben a karomat a nyaka köré fontam. – Szeretlek. – suttogtam ajkai felett, mielőtt ismét csókban forrtunk volna össze. A szívem majd kiugrott a helyéről és igazából alig hittem el, hogy most tényleg megkérte a kezemet. – Remélem nem gond, ha nem rohanunk le, hogy bejelentsd mindenkinek és a nagyidék is ráérnek holnapig. – pillantottam fel ártatlanul, de annál inkább sokat mondóan, hiszen nem bántam volna, ha az este további része inkább kettőnké lenne.

■ ■   ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Hétf. Jan. 15, 2018 11:01 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Ugyan már, mi az, hogy nincs miért? Túl szerény vagy, mint mindig. - reagálok a szavaira, amikor pedig rám tekint, csak lemondóan legyintek egyet. Ugyan... Biztos ő is ismeri a képregényt, hogy mindenkinek az kell, ami hiányzik az életéből. Lehet, hogy nem mesébe illő a múltja vagy a vagyona, de attól még akad sok olyan tulajdonsága vagy dolga, amire irigykedhetnek a szalonban összegyűltek, és nem csak miattam, ahogy azt hiszi.
- Igen, az sem rossz ötlet. És igazad van, hogy ideje is lenne, de remélem nem haragszol miatta, ha inkább későbbre halasztjuk a dolgot. - pillantok rá, lévén, ha hideg nincs is, de már rég besötétedett, és bár így is megvan a birtok sajátos szépsége, talán nem árt, ha előbb világosban ismerkedik meg vele. Másrészt pedig képzelem, a ma este után más sem hiányzik neki a boldogsághoz, mint jó nagy séta...
- Halvány sejtés, mi? - hümmögök egy sort neki, ami pedig az elég izgalmat illeti - Nézzenek csak oda, pont az beszél, aki körbeutazta szinte az egész világot? - csóválom a fejemet, és remélem, hogy nem lesz ellenére, ami most következik, az lenne ám a szép nagy égés. Tudom, nem így terveztem, nem is így képzeltem, de ha már ennyire adja magát a pillanat!
- Cleo? - kérdezek vissza, és akármennyire is igyekszem nyugalmat erőltetni magamra, az istenért is, te nő! Mondj már valamit, mielőtt még elvisz a szívroham! Türelmetlen kíváncsiságomban magasba kúszik a szemöldököm, jelezve, sürgetve, hogy mi lesz már... amikor pedig meglátom, hogy megint potyogni kezdenek a könnyei, egy pillanatra teljesen lefagytam - mígnem meg nem hallottam a válaszát, és akkora kő esett le a szívemről, hogy azt szerintem még odalent is hallották!
Már nyújtottam is a kezem, hogy magamhoz öleljem, csókoljam, biztosítsam arról, hogy én is hasonlóan érzek, lekucorodva mellé a földre, mit se törődve azzal, hogy én is csurom vizes leszek. Mondjuk így se voltam már olyan száraz...
- Csak abban az esetben, ha megígéred, hogy nem lépsz meg, mielőtt bejelentenénk bárkinek is a dolgot. Jelenleg amúgy sem túl szalonképes az öltözékünk hozzá, meg amúgy is, annak majd szervezünk valami más estélyt. - dobtam be nagylelkűen, ha már most maradni szeretne... a viccet félretéve, ezek után nekem se sok kedvem van visszamenni, és nem csak azért, mert úgy nézünk ki, mint két ázott veréb.
- Akkor a nagyiék holnap, ha annyira szeretnéd, a nagyközönség meg majd ráér, ha néztem valami gyűrűt neked. Legyen az is úgy, mint a ruhával? Felvásárolom a fél üzletet, aztán majd meglátjuk, melyik felel meg a kisasszony kényes ízlésének? - löktem oldalba csipkelődve. Na jó, ezzel talán - tényleg csak talán - nem játszanám el ugyanazt, de majd meglátom még, ha már ott nézelődök az üzletben.
- Maradjunk itt, vagy inkább szökjünk meg a kis babaházadba? - szólaltam meg valamivel később, mert akármilyen nyugis is itt ücsörögni kettesben a fürdőben, valamerre azért nem ártana szárazabb helyre áttenni a székhelyünket, még ha csak a legközelebbi kanapéra is a kandalló elé. Ha pedig döntött, akkor előbb magam kelek fel, majd a kezem nyújtva őt is felsegítem a földről.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Jan. 16, 2018 8:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Nem, valahogy azt hiszem jelenleg elég volt a birtokból. – húzom el kicsit a számat, hiszen először a kutyák támadtak meg ott, aztán pedig az a részeg vendég. Mintha komolyan hirtelen vonzanám a bajt, de csak itt, ezen a birtokon. Fura, vagy inkább csak próba lenne, hogy itt maradok-e még ezek után is?
- Az nem ugyanaz és annyira nem is vészes, vagy nehéz körbe utazni a világot. – mosolyodom el, miközben egyre inkább kezdek ideges is lenni, mert ha az amire gondolok. Jesszusom, egy részem azt súgja, hogy erre még nem állunk készen, de valaha készen állnék úgy igazán? Lesz olyan, amikor nem fogom egy hangyányit is úgy érezni, hogy  kevés vagyok neki? Hogy jobbat is érdemelne nálam? Szerintem sose lesz, mert valahogy így vagyok összerakva, nem tehetek róla.
A kérdését hallva pedig nem meglepő, hogy lefagyok. Hiába szólít, akkor se bírok megszólalni, helyette inkább csak elsírom magam, amivel szemmel láthatóan még inkább ráhozom a frászt, de persze aztán elhangzik az igen, csak kicsit késve, mert hirtelen meg se bírtam szólalni. Gondolom most zuhant a mázsás súly le az ő vállairól is, hogy utána egymás ölelésében kössünk ki.
- Ígérem, vagy megszökhetnél velem. Csak te és én, egy gyönyörű kisvárosban? – vetem fel az ötletet, mintha én lennék a vállán ülő kisördög, majd egy újabb csókot nyomok az ajkára, mielőtt még nekem máris belendülne az újabb parti szervezésével. Ezt is alig éltük túl, hirtelen nem vágyom még egyre.
- Ha beállítasz több gyűrűvel, akkor mindegyikkel is fogsz távozni. Egyet válasz, ami szerinted nekem is tetszene, neked is és illik hozzánk, hozzám. – mosolyodom el, a nagyis dologra meg inkább csak bólintottam, hiszen most nem akartam arra is gondolni, mert mi lesz akkor, ha kiderül, hogy ennyire nem is kedvelnek és nem örülnek annak, hogy én lettem az unokájuk menyasszonya.
- Inkább utóbbi, ott legalább csak magunk vagyunk és tuti senki se zavarhat meg. – mosolyodtam el kicsit sejtelmesen, majd amint sikerült összeszednünk magunkat, nem volt más hátra, mint irány hozzám, hogy az este további részét kettesben töltsük el, miközben még mindig nem hittem el, hogy megkérte a kezemet, én meg igent mondtam. Igaz, nem volt gyűrű, amiben gyönyörködhettem volna, de az a volt a fontos, hogy megtörtént, nem pedig egy tárgy, ami ezt bizonyítja.

■ ■ Köszönöm a játékot, nagyon élveztem és a meglepit is a végén. <3  ahwie   Second Hand Heart  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Jan. 16, 2018 10:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szomb. Ápr. 14, 2018 10:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

[május 19. – Esküvő napja]

Ha azt hittem, hogy láttam már igazi nyüzsgést ebben a házban, akkor tévedtem. Ma még inkább minden a fejetetejére állt. Jake ki lett lakoltatva és én nyertem meg a szobáját, mert neki kevesebb cuccot kellett átvinni-e másik szobába. Minden tökéletesen ment, azt az egy dolgot leszámítva, hogy egy hete nem mondtam el valamit a leendő férjemtől, de valahogy nem ment. Nem volt sose alkalmas az alkalom rá, mindig rohantuk valamerre, még mindig dolgoztunk az utolsópillanatokban is. Egyszerűen talán részben féltem attól is, hogy nem fog örülni neki. Igaz, azt se értem, hogy miként lehettem ennyire vak, hogy nem jöttem rá korábban és talán ha nincsenek az egyre gyakrabban jelentkező rosszullétek és olykor rám törő fáradtság, meg persze Deborah, az asszisztensem, akkor lehet akkor se vettem volna rá magam, hogy utána járjak nem-e ez a gond. Azt hiszem féltem, de nem menekülhettem tovább az igazság elől, most pedig egyre inkább mar a bűntudat, amiért nem beszéltem korábban. Tudnia kell, nem vehet el úgy, hogy máris ekkora titokkal indítok, hogy 2,5 hónapos terhes vagyok…
- Minden rendben lesz angyalom. – mondta mosolyogva Jake nagymamája, aki segített elkészíteni a hajamat. Idegesen haraptam az ajkamba, mire enyhén Deborah a kezemre csapott, hogy ne csináljam, hiszen most festett ki és ne tűnjön máris el a rúzs. Igaz, egészen természetesre sikeredett, szerencsére.
- Persze, csak… - nem tudom mit kéne mondanom, hiszen senki se ismeri a titkomat, egyedül az asszisztensem. Lassan fújtam ki a levegőt, miközben még egy tincset megigazítottak és az utolsó díszek is a hajamba kerültek.
- Gyönyörű vagy, hidd el, hogy majd szóhoz se tud jutni. Na gyere ideje felvenni a ruhádat és a cipődet, mert lassan jelenésed lesz. – mondta sugárzó arccal. Szerencsére Jake szüleivel nem találkoztam, amióta megérkeztek. Mintha direkt tartanának távol minket és biztos vagyok abban, hogy a vénlány keze is benne van. Jake nagypapája lesz az, aki az oltárhoz kísér, sikerült megbeszélnem vele. Szinte még fel se tettem a kérdést és máris igent mondott rá. Imádom őket, hiszen úgy érzem, hogy tényleg a családjuk részese lehetek, szeretnek, elfogadnak. Sőt, már volt, hogy arról beszéltünk, hogy ők miként tudnának segíteni azokon az embereken is, akiken az alapítvány szokott. Rendes és csodálatra méltóemberek.
- Megnézed magad kincsem? – jött percekkel később a kérdés, amikor belebújtam a ruhámba. Lassan simítottam végig az anyagon, a csipkén, majd rövid időre a hasamon állapodott meg a kezem. Mély levegőt vettem és mosolyogva figyeltem magam a tükörben, illetve a többieket is, akik segítettek abban, hogy ez csodálatos nap legyen.
- Köszönöm. – mondtam ennyit elérzékenyülve, mire inkább sietve vettem újabb mély levegőt, mielőtt még netán elsírnám magam. A birtokon lesz a polgári, utána irány a templom, majd pedig rövid időre eltűnve jöhet a fényképezés is. Így sikerült összeszerveznünk a dolgokat. Segítségükkel belebújtam még a cipőmbe is, majd az utolsó simításokat követően magamra is hagytak, hiszen 15 perc és kezdődik az esküvő. Minden rendben lesz, csak nyugalom…
Mantráztam én magamnak, nagyon is, de nem használt, mert a lelkiismerem csak nem hagyott nyugodni és alig 10 perccel az esküvő előtt kiszóltam az ajtóm előtt álló koszorúslányoknak.
- Muszáj beszélnem vele. Hívjátok ide, kérlek. Sürgős, nem ér rá esküvő utánra mondjátok ezt, ha nem akarna jönni. – még szép, hogy fontos és sürgős. Tudnia kell, hogy apa lesz és úgy vesz el, hogy a 9 hónap előrehozott lesz, mert már csak kb. 6,5 van hátra. Miért velünk történik meg ez is? Kellett viccelnünk vele, mi? Az biztos, hogy ezek után nem lenne meglepő, ha szaftos cikkek születnének az egész eseményről, na meg így annyi minden változhat akár… Idegesen járkáltam fel-alá, míg rávártam, egészen addig, amíg meg nem hallottam a hangját, akár kopogás kíséretében, akár nem.
- Gyere be! – nem kérés volt, inkább parancsolóan csendült a hangom és enyhén idegesen, de volt egy olyan sejtésem, hogy amennyire hagyománytisztelőek vagyunk bizonyos értelemben, úgy nem fog bejönni egyből. De így mégse közölhetem vele, nem?

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Ápr. 24, 2018 2:23 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mrs. && Mr.

[május 19. – Esküvő napja]

Végre elérkezett a nagy nap! Igaz, már az előtte való hétben is úgy összezsúfolódtak a dolgok, hogy csodálom, hogyan éltem túl, még így is, hogy a szervezés nagy része nem a mi nyakunkra hárult. Hiába, így jár az, aki nem egy évig készülődik rá, hanem néhány hónapon belül kitűzi az időpontot. Ám akármennyire is túl akartam lenni az előkészülettel járó diliházon, amikor elérkezett az esküvő napja, mégis úgy éreztem, hogy bár tartana még tovább...
Mondjuk annak kevésbé örültem, hogy amikor a készülődéshez osztogattuk a szobákat, drága nagyim pont a villa túlsó szárnyában jelölt ki számomra egy szabad szobát, de annyi baj legyen, legalább biztos, hogy még csak véletlenül sem pillantjuk meg egymást Cleoval a nagy esemény előtt. Nem mondanám magam babonásnak, de azért van, amihez én is ragaszkodok.
Pont azért is ért váratlanul, amikor az egyik koszorúslány bekopogott hozzám, mondván, a menyasszonyom szeretne beszélni velem. Lévén a készülődés nálam sokkal gyorsabban ment, mint esetében, már rég elkészültem és a nagyapámmal beszélgettünk arról, náluk milyen volt annak idején az esküvő, így azonban némi rossz érzés lesz úrrá rajtam. Értetlen tekintettel néztem a koszorúslányra, majd nagyapámra, hátha valamelyikük tudja, hogy miről van szó pontosan, de csak egy értetlen tekintetet kaptam az egyiktől, és egy vállvonást a másiktól.
Azt tudom, hogy a szüleim is megérkeztek, valahol ők is itt mászkálhatnak a közelben, de nem hiszem, hogy képük - meg merszük - lett volna odapofátlankodni Cleohoz, pláne annak fényében, hogy a nagyi is ott volt vele, segítve a készülődésben. Akkor meg mégis mi történhetett, alig pár perccel a szertartás kezdete előtt? Meggondolta magát? A lakásában felejtett valamit? Hiányzik valami régi, új, kölcsönbe kapott, vagy kék...?
- Egy napon még sírba viszel, te nő... - morogtam az orrom alatt, miközben sietve a masíroztam a folyosón, idegesen pillantva az órámra. Még bő tíz percünk van, így remélem, akármiről is van szó, nem fogja sokáig húzni, mert kínos lenne, ha elkésnénk, úgy, hogy ráadásul még csak nem is a város túlsó felében van jelenésünk, hanem itt kint, a hátsó udvaron. Arról nem is beszélve, hogy ha itt megcsúszunk időben, akkor minden utána lévő is fog...
- Cleo, én vagyok az. Mi az a nagyon sürgős, ami ennyire nem várhat? - kopogtam be hozzá, ám benyitni eszem ágában sem volt, csupán azt szerettem volna, ha figyel rám - amikor azonban meghallottam, milyen stílusban csendül a tömör és lényegre törő válasza, hát.... nem mondom, hogy nem lepődtem meg rajta.
- Nem megyek, ismered te is a babonát, hogy a szertartásig nem láthatja a vőlegény a menyasszonyt. - közöltem határozottan, ha eddig sikerült betartanunk, akármilyen nehéz is volt, akkor ne most barmoljuk már el az egészet!
- De nincs itt senki, úgyhogy mondd nyugodtan, mit szeretnél. Csak gyorsan, mert úgy tíz perc és kezdődik. Vagy még el se készültél? - sürgettem továbbra is az ajtó előtt szobrozva, hisz alapból izgultam amiatt, hogy milyen is lesz a mai nap, erre még ilyen titokzatos üzenetekkel meg furcsa viselkedéssel is rádob egy lapáttal? Vagy kettővel inkább.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.


A hozzászólást Jake Campbell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 26, 2018 5:13 pm-kor.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Ápr. 24, 2018 5:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Minél közelebb keveredtünk az esküvő pillanatához, hogy hamarosan már Mrs. legyen belőlem, annál inkább hatalmába kerített a bűntudat. Miért most? Miért nem az elmúlt napokban hatalmasodott el rajtam… ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna. Sejtettem, hogy meglepő lesz a kérésem, ahogyan sokan biztosan utolsó előtti pániknak mondanák, de ez nem az volt. Úgy éreztem, hogy nem mondhatjuk ki a fogadalmat. Nem kezdődhet az egész egy ilyen titokkal, hiszen milyen jogon titkolnám el, hogy apa lesz? Ostoba voltam, hogy eddig nem mondtam ki, hogy eddig nem próbáltam megbeszélni vele, de a tennivalók is annyira magukkal ragadtak. Főként az utolsó napokban, meg alig találkoztunk mi is. Tegnap reggel óta meg nem is, ezt a nagyija tökéletesen elintézte, hogy biztosan ilyen téren legalább be legyen tartva a hagyomány, ha másképpen már nem is.
Szerencsére egészen hamar jött, de abban a pillanatban egy másodpercre ínamba szállt a bátorság. Lehet inkább utána kellene elmondani? Nem! Azt nem lehet, mert nem kezdhetjük a házaséletünket egyből titkokkal és veszekedéssel. Most kell ezen túlesni, most kell elmondanom, ezt pedig enyhén nyersen a tudtára is adtam, hogy fáradjon beljebb. Miért is reméltem, hogy ez elegendő hatással lehet rá, hogy betoppanjon csak úgy a szobába. Biztosan nem ajtón keresztül fogom elmondani, mert vajon mennyi időn belül hallanám a koppanást, ahogyan a földön kötött ki, vagy éppen azt, hogy beesik az ajtón? Szerintem eléggé hamar…
- Ne csináld már Jake! Majdnem hamarabb lett a fényképezés, mint a szertartás és akkor most ezzel jössz? – csendült bosszankodva a hangom, mert ez nem lehet igaz. Túlzás lenne azt állítani, hogy le-fölmasíroztam a szobában, de valami olyasmi jellemzett jelenleg, miközben idegesen harapdáltam az ajkamat. Kész csoda, hogy nem buktam már most orra ebben a ruhában, de ami késik tuti nem fog múlni. Szép is lenne, ha éppen bevonuláskor ülnék fenékre, vagy éppen nyomnék egy orrost, de nem állna túlzottan távol tőlem, amilyen szerencsétlen tudok olykor lenni.
- Nem mondom így! Gyere be! – csendült újra morcosan a hangom, majd sóhajtottam egyet eléggé hallhatóan. – Kösd be a szemed a nyakkendőddel, vagy takard le a kezeddel, de így biztosan nem mondom el, hogy egy ajtó van közöttünk. Felőlem be is tolathatsz, csak gyere be...kérlek...– fontam össze a karomat magam előtt, mintha bármit is számítana, hogy hirtelen milyen duzzogóviselkedést produkálok. – Ha nem jössz be, akkor én nem megyek ki és stílusosan elkésett esküvönk lesz. – törtem meg végül az esélyesen beálló csendet. Annyira pedig ismert, hogy tudja tényleg nem fogok kimenni. Ha én egyszer valamit a fejembe veszek, akkor képes vagyok túlzottan makacsmódjára ragaszkodni hozzá. Nagyon reméltem, hogy ez legalább elegendő indok volt, ha bekötött szemmel is, vagy hátrálva, de legalább bejöjjön a szobába. Persze, ha háttal áll meg nekem, akkor is zavarni fog, hogy nem nézhetek a szemébe, de talán mégis jobb egy fokkal, mintha fal, vagy jelenesetben egy ajtó választana el minket, amikor a nagyhír előtt beközlök egy másikat. Vajon örülni fog? Jól teszem, hogy most mondom el? Mindenképpen, mert ekkora titokkal azt hiszem nem menne az, hogy oltár elé álljak.

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Ápr. 24, 2018 10:22 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mrs. && Mr.

- Hogy én ne csináljam? Javíts ki, ha tévednék, de te voltál az, aki átküldted hozzám a koszorúslányodat, mondván, halaszthatatlanul sürgős! Másrészt meg, a fényképezést sikerült elintézni, az a majdnem nem számít. - vagy ha igen, sorolhatnánk megannyi másik "majdnem"-et is, amik befolyásolták volna annyira kettőnk történetét, hogy most ne toporogjunk itt az ajtó két oldalán állva.
- Nem megyek be! - kötöttem az ebet továbbra is a karóhoz, mert ha már ilyen jól sikerült tartani magunk eddig a dolgokhoz, akkor ne most barmoljuk már el az egészet, és mit szépítsünk? Ez a hangnem sem sokat javít a helyzeten, amit a kedves arám üt meg, hogy szinte már látom magam előtt, hogyan duzzog odabent.
- Jesszus, Cleo, ez most komoly? Örülök, hogy sikerült megkötnöm, nincs az a pénz, hogy most kioldjam. - lehet, hogy ő minden nap elegánsban megy dolgozni, de én szégyen-szemre nem vagyok profi nyakkendő-kötő... Betolatni? Ugyan, kérlek, mi ez, valami vicc?
Nem is reagálok semmit, csak a szemeimet forgatom szótlanul, egyszerűen nem hiszem el, hogy pont most kell ez a műsor, most, amikor amúgy is szorít az idő.
- Ha nem indulunk most rögtön, akkor így is, úgy is késni fogunk. - morgom az orrom alatt válasz gyanánt, de nem moccanok egy tapodtat sem, eleget téve a gyerekes kérésének, helyette csak próbálom kitalálni, hogy mégis mi lehet az, amitől így elment az esze?
Kinézem belőle, hogy tényleg nem fogja kidugni az orrát a szobámból, ahogy én is képes lennék rá, hogy már csak azért se menjek be, de... a fenébe is, még össze sem házasodtunk, már veszekedéssel indítunk? Legalábbis el tudom képzelni, milyen veszekedés vagy sértődés lenne abból, ha fognám magam, és elindulnék a ceremóniára egyedül. Az órámra néztem, és sajnos az idő félelmetesen gyorsan telik ilyenkor, amikor nem kéne.
- Rendben, bemegyek. - adom meg végül magam, hosszas mérlegelés után, mert egyrészt nem akarom, hogy kapásból úgy indítsunk, hogy egy hétig mosolyszünet, másészt meg, hátha sikerül gyorsan letudni, és nem fél órát késni. Hátha... túl naiv lennék?
Végül nem bénáztam a nyakkendőmmel, csak befogtam a szemem, miközben benyitottam, majd behátráltam a szobába, épp csak annyira, hogy be tudjam csukni az ajtót. Röhejes? Tuti, de ha így sikerül megoldani ezt az egészet... azt mindenesetre érzékelheti rajtam kedves menyasszonyom, hogy nem repesek az örömtől eme "menetrendváltozás" miatt.
- Hallgatlak, életem.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Kedd Ápr. 24, 2018 10:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- És az meg se fordult a fejedben, hogy talán tényleg sürgős és nagyon fontos dologról van szó? – kérdeztem meg még mindig kicsit fújtatva, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg az esküvő napján veszekedünk. Ez komoly? Ilyen létezhet, egyáltalán miért kellett így történnie az egésznek? Ő is megmondta, hogy még szeretne várni, kicsit élvezni az életet… azt hiszem túl jól sikerült eddig is élvezni az életet. – Tényleg azt gondolod, hogy csak valami idióta hiszti a részemről így az esküvő előtt.... - pillantok sietve az órára. Ennyit a 10 percről. – 4 perccel????? – mert tényleg már most késésben vagyunk. Neki már rég kint kellene állnia, a nagypapájának kéne itt lenni és a nagymamájának. Előbbinek azért, hogy kikísérjen, az utóbbinak meg azért, hogy még utolsó simításokat elvégezze a ruhán, hogy ő szerinte is tökéletes legyen. Szerintem már most is az volt.
- Ez komoly? Az a legnagyobb gondod, hogy újra meg kellene kötni? Majd segít benne a nagypapád, ha neked nem megy. – forgatom meg a szemeimet. Kész szerencse, hogy nem látja, mert vélhetően csak olaj lenne a tűzre eme aprócska tett is. Lassan fújom ki a levegőt és egyre inkább kezdek pánikba esni, mert ennek így nem lesz jó vége. Nagyon nem, pedig mennyire vártam, vártuk ezt a napot. Még reggel is úgy kellett megcsípni, hogy ez igaz és ilyen kalandos történettel a hátunk mögött végre azon férfi felesége leszek, akiről már gyerekként abbahagytam az ábrándozást. Nem hittem volna, hogy egy árvaházi lány ekkora boldogságot találhat valaki oldalán.
- Az úricsaládoknál úgyis stílusos késni, nem? Annál nagyobb legalább az izgalom. – tényleg senki se keresett még minket? Még mindig egyedül állt kint? Kezdtem attól tartani, hogy már akad társaságunk is, csak nem tudunk róla. Vajon a nagymamája tud a dologról? Tudja a titkom, ezért kaptam ma is valami fura ízű teát? Ha igen, akkor hálás vagyok neki, mert hála annak nem émelyegtem és most a lehető legrosszabb lenne, ha rám jönne újra. Hab a tortán effekt lenne, csak nem jó értelemben.
Csend ránk telepszik, de most mégse érzem jól magam ebben a csöndben. Próbálok tisztán gondolkozni, hogy netán beránthatnám az ajtón át. Mennyire gyűlölne? Talán kevésbé, mintha úgy vesz el, hogy fogalma sincs arról, hogy apa lesz. Fránya lelkiismeret és bűntudat. Szerencsére viszont meggondolja magát, így én is kevésbé emésztem magam, hogy mi tévő legyek. Kicsit furán nézem őt, ahogyan lenyomja a bejövetelt, hiszen nem éppen szokványosan teszi meg, de mégis képes mosolyt csalni az arcomra, hogy mennyire próbálja tartani a hagyományt ilyen téren.
- Én…te… - kezdek bele, miközben próbálom kizárni, hogy mennyire nem rajong a helyzetért. Benedvesítem alsó ajkamat és hirtelen nem tudom miként kellene kimondani. – Azért akartam veled beszélni, mert… - újabb csend, ha eddig nem nyomtam fel a vérnyomását, akkor a dadogásommal már biztosan sikerült, majd a pár pillanatnyi csenddel is esélyesen. – Nem akartam azt, hogy úgy vegyél el, hogy ekkora titkot őrzők. – ez se lett a legjobb felvezető. Mély levegőt veszek és mielőtt még morgolódni kezdene, inkább csak kimondom… - Babát várok. Apa leszel. – hadarom el kicsit talán túlgyorsan és nem is jön olyan hamar a megkönnyebbülés, mint várná az ember. Ha túlzottan sokáig nem szólalna meg, akkor aggódva csendül a hangom. – Jake? Jól vagy? Haragszol? – idegesen állok ott, miközben talán még mindig a hátát bámulom. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar a hátához fogok beszélni. Pláne nem ilyen hír miatt…


■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Ápr. 25, 2018 1:30 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mrs. && Mr.

- De, megfordul, azért vagyok itt. Ellenkező esetben visszaüzentem volna a koszorúslányoddal, hogy majd később megbeszéljük. - feleltem, mint ha magától értetődő lenne. Ha már ilyen furcsa kéréssel rukkolt elő last minute, ne csodálkozzon rajta, ha nem repesek az örömtől. Már csak abban reménykedek, hogy tényleg fontos lesz, nem pedig csak valami kapuzárási pánik ütött be nála így, túl a harmincon.
Nagy a kísértés, hogy szó nélkül válaszoljak, igen... de szerencsére még idejében a nyelvemre harapok, a hallgatásom beszél helyettem is, az ő roppantul őszinte reakciójára meg nem is kell annyira sokat várni.
- Három és fél, hogy pontosak legyünk. - javítom ki csak a miheztartás végett, hátha meggondolja magát, és mehetünk végre, de úgy tűnik, hogy hiú ábránd. Hiába tekintgetek a folyosó vége felé, leskelődve, hátha jön a felmentő sereg, sajnos az teljesen kihalt.
- Nem, a legnagyobb gondom az, hogy a menyasszonyom nem hajlandó előmászni a szobánkból. Már így is késésben vagyunk, nem vágom magunk alatt a fát még jobban. Persze, hogy aztán majd az én hibám legyen? - horkanok fel, amikor meg azzal jön, hogy az úri családoknál milyen divatos a késés, csak a szemeimet forgatom - Hamar beleszoktál akkor, életem. - vicces, hogy ilyen megvetően beszél róla, rólunk, még mindig, pláne úgy, hogy most készülünk összeházasodni. Remélem, hogy csak az idegesség hozta elő belőle, és nem komolyan gondolja, mert... a fenébe is!
A végén csak én vagyok az, aki előbb enged a másik kérésének, bemasírozok a szobába, még ha próbálom is ezt úgy, hogy ne pillantsam meg Cleot menyasszonyi ruhában. Csak a nagyi ne jöjjön erre, te jó ég, mit fogunk kapni tőle!
- Cleo, kérlek... - sóhajtok megadóan, hisz hiába jöttem be, csak nem mondja, dadog össze-vissza, megáll, szünetet tart, ha pedig nem lenne ez a hülye babona, biztos, hogy már rég farkasszemet néznék vele, hogy nyögje ki végre, mit akar.
- Hát ez nem kezdődik túl bíztatóan. - húzom el a szám, és már épp visszakérdeznék, hogy mi az a titok? Ugye nem beteg? Vagy fog meghalni nekem néhány hónapon belül? Esetleg mást szeret és ezért gondolta meg magát? Ám amikor kiböki, hogy ennyi a helyzet, mint ha egy hatalmas szikla gördült volna le a szívemről, úgy megkönnyebbülök.
- Csak ennyi? Szuper, akkor indulhatunk végre. - vágom rá vidáman, gondolkodás nélkül, és már épp nyúlnék a kilincsért, amikor felfogom, hogy mit is mondott valójában, és úgy, ahogy van, a levegőben félbe marad a mozdulatom.
- Mi... hogy... tudod... ez... mióta... honnan... biztos....? - ezúttal rajtam a sor, hogy egy összefüggő, értelmes mondatot se bírjak kinyögni, amikor pedig meghallom a nevemet, úgy rezzenek össze, mint aki valami álomból riadt épp fel. Francba a hagyományokkal meg babonákkal! Mielőtt ismét megszólalhatna, már meg is fordulok, hogy végre vele szemben álljak, és akaratlanul is a hasára vetül először a pillantásom, mielőtt a tekintetét keresném.  Vagyis... előbb még a ruhán is elámulnék, hisz azt is most látom először...
- Cleo...? Csodásan nézel ki.  - szólalok meg végül, még ha valószínűleg nem is erre számított, a következő pillanatban pedig már meg is ragadom a karját, hogy induljunk a ceremóniára. Értelmes gondolkozás? Au revoir!

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.


A hozzászólást Jake Campbell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 26, 2018 5:12 pm-kor.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Ápr. 25, 2018 8:24 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Tényleg most kell neki kukacoskodnia? Nem mindegy, hogy 4 percről vagy 3,5 percről beszélünk? A lényegen nem változat. Neki már rég kint kellene állnia, nekem meg idegesen várni a bevonuló zenét és arra koncentrálni, hogy miként ne hasaljak el befelé menet. Annyi ember van itt, hogy nem is értem, hogy lettünk ennyien, de annyira nem is meglepő, hiszen nem csak Jake rokonai, barátai jöttek el, hanem szerencsére a 90%-a az én ismerőseimnek is itt volt. Azok is, akiket régóta nem láttam már, mert annyira messze élnek, de ennek ellenére is legalább tudtuk tartani a kapcsolatot a moderntechnikának hála.
- Senki se mondta, hogy a te hibád…- mondom morcosan, hiszen nem is értem, hogy ezt honnan vette. Az újabb megjegyzésére pedig inkább csak a nyelvemre harapok, mielőtt netán sikerül úgy összekapnunk, hogy a végén tényleg nem lesz esküvő. Mármint nem késve kezdődik, hanem ténylegesen elmaradna. Nem is értem, hogy miként juthattunk idáig, vagyis tudom, ha múlt héten elmondom, amikor biztossá vált a dolog, akkor most nem az utolsópillanatokban kellene ezen rágódni, meg azon, hogy a leendő férjemet miként imádkozzam be a szobába, hogy mégse az ajtó előtt kapjon már szívrohamot…
Szerencsére viszont, ahogyan egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a zene felcsendüljön erőt vesz magán és bejön, de kisebb bűvészmutatvány ez is, hiszen látszik minden egyes mozdulatából, hogy ezt a hagyományt biztosan nem akarja megtörni. Ez pedig egyszerre szívet melengetően édes, ugyanakkor most nem érünk rá. Persze, ő kérlel, én dadogok. Nem mintha sokat segítene az, amit mond, mert ugyanúgy nem tudom kapásból kibökni. A titokra tett megjegyzésére inkább nem is reagálok. Csak mély levegőt veszek és kerekperec kimondom, hogy mi volt az a halaszhatatlan dolog, ami miatt idehívattam és bekönyörögtem őt a szobába.
Sok mindenre számítottam, de arra nem, ami ezek után következett. Ez most komoly? Felfogta egyáltalán, amit mondtam? Mintha csak azt mondtam volna, hogy ma gyönyörűen fog sütni a nap, esőre ne számítsunk… Tudom-tudom, a sokk sok mindenre képes, de most én voltam az, aki pár pillanatra lefagyott, hogy utána óvatosan, aggódva szólaljon meg. A félbemaradt mozdulatsora pedig elegendő volt ahhoz, hogy tudjam mostanra sikerült igazából feldolgoznia azt, hogy apa lesz, mármint az információt; a többi meg kérdéses, hogy mennyi idő lesz… Mielőtt felelhetnék, azelőtt pedig már fordul is meg és vágja sutba az elveit. Látom a pillantását, hogy a hasamra téved, mire akaratlanul is a kezem odasiklik. Nem, még semmi se látszik. Vélhetően, ha látszódna már bármennyire is, akkor ő lett volna az első, aki ugratni kezd, hogy látja megártott a pizza, vagy hasonló dologgal. Bókjának köszönhetően nemes egyszerűséggel elpirulok.
- Köszönöm…- ezt is alig tudom befejezni, hiszen a következő pillanatban már el is kapja a kezemet, hogy elinduljunk kifelé. Nem tudom hova rakni továbbra se a viselkedését, most én vagyok az, aki zavarban van és elveszett eme vallomás közepette. Talán a kifelé vezetőút közepén járhatunk, amikor megmakacsolom magam és nem megyek tovább. Amennyiben kellett, akkor még az egyik ajtót is elkaptam, hogy abba kapaszkodjak meg, mint valami idióta. Ha húzni kezd, akkor meg egyértelmű, hogy abból esélyesen orra bukás lenne, elég csak a ruhámat megnézni. – Jake, kérlek. Nem szaladhatsz el. – mondok csak elsőre ennyit, hiszen idővel én is kapcsolok, hogy nem feleltem még. – Biztos, múlt héten jártam orvosnál is, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a teszt nem tévedett és emiatt vagyok mostanság rosszul… - pillantok rá komolyan. – Kérlek, mondj valamit. Fogalmad sincs, hogy mennyire féltem elmondani a múltkori után, amikor ment a viccelődés, hogy csak ezért vettél el a címlapok szerint, vagy amiatt, hogy azt mondtad te még várni szeretnél. Szeretlek, de tudnod kellett, mielőtt fogadalmat teszünk. Én sajnálom, hogy nem mondtam el korábban, de féltem és nem tudtam hogyan kéne. – mondom kicsit remegő hangon, miközben közeledő léptek hangja egyre inkább megütötte a fülemet. Most már biztos valaki keres minket. – Szeretlek és szeretnék hozzád tartozni minden módon, sajnálom, hogy csak most mondtam el…- pillantok rá őszintén megbánva azt, hogy eddig vártam, ugyanakkor továbbra is könnyedén kiolvasható volt a pillantásomból, hogy szeretem őt. Nagyon is és szeretnék hozzámenni, de ezt nem söpörheti most a szőnyeg alá. Pont ezen a napon nem, amikor összekötnénk az életünket. Tudnom kell, hogy mit gondol, még azelőtt, hogy mindjárt rendre leszünk teremtve, amiért késésben vagyunk és eltűntünk. Mennyi ideje? Talán már 5 perce is menni kellene az egésznek, de lehet már több ideje.  

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Ápr. 25, 2018 4:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mrs. && Mr.

- Nem, most nem... de ha azért kéne várni mert nem bírok egy nyamvadt nyakkendőt normálisan megkötni, akkor biztos az lett volna. - fejtem ki neki bővebben a dolgot, ha ő hallgat, akkor majd mondom én a magamét, abban úgy is jó vagyok!
Senki se kérdezze, hogy hogyan, de végül csak eléri, hogy én adjam be a derekam előbb, és menjek be a szobába, még ha kissé röhejes módon is, de igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt, hogy aztán türelmetlenül várjam, hogy elmondja, mi az, ami ennyire nyomja azt a hatalmas szívét, hogy képtelen várni?
Hallom amit mond, de a szavak súlyát mégsem fogom fel első pillanatra, erről árulkodik az is, hogy milyen lendülettel indulnék máris a ceremóniára, amolyan "ezt is letudtuk, mehetünk" módon. Legalábbis addig, amíg el nem jut az agyamig is az információ, mert akkor aztán abszolút kékhalál. Vagy inkább csökkentett üzemmód? A végeredményben sok különbség nincs esetemben.
- A fenébe is...! - torpanok meg egyszer csak, amikor pedig megfordulok, mit látok? Cleo kapaskodik az ajtókilincsbe? Na ne már...! Ez most komoly?
- Kikérem magamnak, nem elszaladok. Először is, akkor a másik irányba tartanék, kettő, akkor te rohannál utánam, nem pedig én húználak magammal. - teszem szóvá, bár a kezét továbbra sem engedem el, a végén még azt hinné, hogy tényleg meggondolom magam és ezúttal én leszek az, aki megszökik. Inkább húzom a kezét, noszogatom finoman, hogy haladjunk, de persze, hogy nem mozdul, így amikor beszélni kezd, kénytelen vagyok én is végighallgatni. Na jó, annyira talán nem kényszer, mert igenis érdekel, és ezernyi kérdésem lenne, és legszívesebben kiakadnék, hogy miért nem mondta már akkor, amikor megtudta?! De félek, ha kinyitnám a számat, akkor valami okból megint balul sülnének el a dolgok, vagy, mert én fejezem ki rosszul magam, vagy, mert az ő fejébe szálltak a hormonok, pedig alapvetően nem rossz a hír, amit közölt, sőt... csak váratlan. De az nagyon-nagyon!
- Én is szeretlek, bár jobban örültem volna, ha nem az utolsó pillanatra hagyod a bejelentést. - túrok a hajamba pótcselekvés gyanánt a szabad kezemmel, mielőtt magamban próbálom megfogalmazni, mit is kéne mondanom, vagy formába önteni a gondolataimat? Annak ellenére, hogy korábban miket beszéltünk erről az egész témáról, örülök neki, egyszerűen csak váratlanul ért... és kicsit több idő kell, hogy feldolgozzam ezt az egészet magamban. Na meg egyelőre egy "probléma", előbb éljük túl az esküvőt, aztán foglalkozunk a többivel.
- De mitől féltél? Hogy lefújom az esküvőt? Mint ha korábban leharaptam volna a fejed bármiért is. - fújom ki a levegőt egy szusszanással, miközben az én fülemet is megüti a közeledő léptek zaja. Az órámra már rá se merek nézni ezek után.
- Azt azért értékelem, hogy még előtte elmondtad, bár ha utána tetted volna, akkor sem szeretnélek kevésbé. - miután nem azért veszem el, mert jön a gyerek, hanem mert szeretem, így az se befolyásolt másképp, hogy tényleg úton volt, a tervekkel ellentétben. Vagy csak szimplán ha már jóban, rosszban, akkor a titok terhében is osztozni akart első "próba" gyanánt?
- Cleopatra? Jake? Remélem tudjátok, hogy lassan mindenki titeket keres. Történt valami? - bukkant fel a nagyi mintegy végszóra, aggódó tekintettel pásztázva hol egyikünket, hol másikunkat - Milyen sápadtnak tűntök. A vörös haj mellé mondjuk nem különös, de Jake... jól érzed magad? - lépett most felém az öreglány, hogy anyáskodó mozdulattal megpaskolja az arcomat, amire egy bólintásnál több egyelőre nem futotta, ám amikor észrevette, hogy még mindig Cleo kezét szorítom, ő meg az ajtókilincset, csak értetlenül kúszott fentebb a szemöldöke.
- Csak elmondtad neki végül, kedvesem? Ő meg már futna a felelősség elől? Azt látom, a cica már elvitte a nyelvét...- pillantott egyikünkre, majd másikunkra, mire csak értetlenül néztem a nagyanyámra. Most akkor ezek szerint ő tudja? Cleo elmondta volna neki, vagy...? Hogy is van ez akkor? Ezúttal rajtam volt a sor, hogy a menyasszonyom tekintetét keressem választ várva, ne én legyek már az, aki elszólja magát a rokonság előtt.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.


A hozzászólást Jake Campbell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 26, 2018 5:12 pm-kor.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Szer. Ápr. 25, 2018 5:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

Nem lett volna az… de ezt már nem mondom ki hangosan, mert nem akarok vitatkozni. Egyszerűen csak nem bírtam tovább magamban tartani és ere a lehető legrosszabb alkalomkor tört ki belőlem az igazság. Egyszerűen csak nem szerettem volna ilyen horderejű titokkal kezdeni az újabb fejezetet az életünket, vagy a hülyét adni, hogy én is csak esküvő után jöttem rá, mert hazugság se volt soha a kenyerem. Jobban pártoltam az igazságot és őszinteséget.
Amikor viszont a hatalmas házon trappolnánk végig, hogy végre elkezdődhessen a stílusos késést követően a szertartás, akkor most belőlem lesz a csökönyös szamár, mert így biztosan nem megyek sehova se. Mégis miként mehetnék, ha szinte semmit se mondott, vagy még mindig nem dolgozta fel teljesen? Nekem se ment egyszerűen, de azért nem bánnám, ha kicsit a szürkeállománya most gyorsabb üzemmódra kapcsolna és részben legalább feldolgozná a hírt, majd valamit mondana is nekem, hogy mit gondol, érez vagy akármi, csak ne rángasson per pillanat és ne legyen némaság nagykövete. Most pláne ne!
- Szerintem akkor nem csak én rohannék utánad, illetve nem én lennék az egyetlen, aki élve akarna megnyúzni. – mondom komolyan, de még egyelőre nem eresztem el a kilincset. Gondolom ő se akar túlzottan megrántani, főleg most nem, hogy tudja a gyermekünk növekszik a szívem alatt. Hiába noszogat, mert nem mozdulok meg. Addig nem, amíg el nem mondtam mindent és feleltem a korábbi kérdésére. Azt hinné az ember, hogy könnyű ilyet közölni, de nem az. Ahogyan utána se jött el a megkönnyebbülés. Inkább csak tovább rágtam a kefét, hogy mi is járhat a fejében. De utálom most, hogy nem látok bele, talán még az a káosz is jobb lett volna, mint ez a csend, amiben egymást fürkésztük.
- Tudom és sajnálom. Én csak nem tudtam, hogy miként kellene… - a lehető legrosszabb dolgot választottam a hír közlésére, de legalább még a fogadalom előtt megtettem. Milyen lett volna, ha netán az esküvői beszédnél mondom el, hogy apa lesz? Na, az azt hiszem még ennél is gázosabb lett volna. Ez még talán a kisebb rossz megoldást volt, merem remélni, még akkor is, ha jelenleg nem éppen napsütéses a helyzet.
- Magam sem tudom… Talán attól, hogy veszekedés lenne belőle, mert te még nem szerettél volna apa lenni. Még élvezted volna a versenyeket, csak azt, hogy ketten vagyunk, én pedig.. én elfogadtam volna a döntésedet, de ha így alakult, akkor nem mondtam volna le róla. Talán ettől féltem, hiszen annyira makacsok tudunk mind a ketten lenni. – vallom be, miközben újra lesütöm a pillantásomat, mert szégyen, nem szégyen de ez volt az igazság. Féltem attól, hogy netán összekapunk rajta, vagy bepánikol, vagy ki tudja… Az emberek annyiféleképpen képesek reagálni a dologra. Én egyszerre sírtam bánatomban és boldogságomban, miután úgy igazán felfogtam a hírt, hogy anya lesz belőlem.
- Tudom, de nem akartam a házaséletünket titokkal indítani. Főleg nem ilyennel. Sajnálom. – pillantok rá bűnbánóan, mert én nem akartam mindent a fejetetejére állítani, még akkor se, ha most úgy tűnik. De több időt nem kapunk kettesben, mert be is toppan a nagymamája. Nagyot nyelek, hiszen nem festhetünk valami fényesen és amennyire őszinte az öreglány a tudtunk is adja ezt. Aggódva pillantottam én is a kedvesemre, de szerencsére legalább bólintott, de azt is tudtam, hogy ez miattam van. Én sokkoltam őt, de vajon ha máskor tudta volna meg, akkor is hasonlóan reagált volna?
Amint szép lassan mind a kettőjük pillantása rajtam állapodott meg, akkor apróra igyekeztem húzni magam. – Nem, inkább csak rohant volna a szertartásra minden reakció nélkül… - mormogom az orrom alatt, majd végül kapcsolok, hogy ideje lenne elengedni a kilincset. Nem, nem futott volna el, csak én nem akartam úgy besétálni, hogy részben ezt meg nem beszéltük. – Ne nézz rám így! Nem mondtam el senkinek se. Egyedül Deborah tudta tőlem, mert ő talált rám az irodában kicsit szétcsúszva miután biztossá vált a dolog. – emeltem fel a kezemet is megadóan, ha engedte. – Neked mondtam csak el a családból, de gondolom a nagymamád rájött az apró jelekből is, vagyis gondolom, mert a teái csodákat műveltek velem és az émelygéseimmel. – tettem még hozzá, majd közelebb léptem Jake-hez. – Szeretlek és ne haragudj. – pillantottam rá hatalmas őzikeszemekkel. Mert nem szeretném, ha ez megbélyegezné a mai napot. Annyira vártuk már, nem lehetne inkább úgy felfogni, hogy kaptunk még egy ajándékot eme csodálatos napra?


■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Ápr. 26, 2018 12:42 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mrs. && Mr.

- Lehet, de mire a többieknek leesne, hogy mi a pálya... addigra már bottal üthetnék a nyomomat. - ellenben ő az első pillanattól kezdve tudna róla, de miután eszem ágában sem volt megszökni, így mondhatni, mindegy is. Annyira csak nem fog elfajulni a helyzet, igaz, nem vagyok biztos benne, hogy imádott arám is így gondolja, abból kiindulva, hogy milyen elszántan kapaszkodik a kilincsbe.
- Miként, miként... úgy, hogy kinyitod a szádat? - tudom, kissé talán nyersnek tűnik a válaszom, de az igazat megvallva, magam sem tudom! Előbb, nem ennyire utolsó pillanatra hagyva, nyugodtabb körülmények között, amikor épp nem rohanunk sehova... Vagy este, összebújva, alvás előtt? Esetleg reggeli közben? Tudom, utólag könnyű okosnak lenni, pláne úgy, hogy nem nekem kellett volna ilyen horderejű hírt bejelenteni, de akkor is úgy vélem, hogy lett volna lehetősége rá.
- Hát, díjaztam volna... de tekintve, hogy kettőnk érdeme az, hogy így alakult... - szólalok meg, elvégre meg se fordul a fejemben az, hogy szánt szándékkal alakította volna így a szálakat, azáltal, hogy nem szedi a gyógyszerét, vagy valami hasonló trükkel. Még csak az hiányozna, nem is nézném ki belőle, hogy képes ilyesmire, pláne, mert ha így lenne, akkor most nem törné magát ennyire, vagy emésztené a lelkiismeret-furdalás azért, hogy így alakult.
- Majd kitaláljuk, hogy hogyan legyen. De remélem, ezzel nem azt akartad mondani, hogy mostantól felejtsem el a versenyeket... - tettem hozzá óvatosan, mert miután gyerekkorom óta ez volt az álmom, és erre készültem, képtelen lettem volna egyik napról a másikra abbahagyni a versenyzést.
- Makacsok, az egyszer biztos... - adtam igazat neki, mielőtt pedig reagálhatnék a többire, felbukkan a nagymamám is a folyosó vége felől masírozva felénk, hogy csavarjon egyet az amúgy is szép, kacifántos helyzeten.
- Tipikus. - szólalt meg a nagyi, fejét csóválva, mire csak egy rosszalló pillantást kapott a részemről. Nem zavartatta magát különösebben, mondta ám tovább a magáét.
- Deborah? Szóval az asszisztensed is előbb tudta, mint én? - tudom, hogy vannak olyan témák, amiket könnyebb a saját nemed képviselőivel megtárgyalni, mint a pároddal, de a fenébe is! Valahol azért mégis csak szarul esik, hogy ő előbb tudott róla, mint én... ráadásul mennyivel előbb!
- Még jó... a nagyi előtt meg úgy sincsenek titkok. - forgattam a szemeimet, esküszöm, boszorkány az öreglány, olyan félelmetesen jó megfigyelő képességgel rendelkezik.
- Elég árulkodóak a jelek, ha az ember tudja, mire kell figyelni. Jake drágám, nem bántásból mondom, ez szimpla tény, de néha te is olyan vaksi tudsz lenni, mint nagyapád, mindent észre veszel, csak azt nem, ami az orrod előtt van. Mikor jöttél volna rá magadtól, hogy apa leszel, ha senki sem közli? Félidő után, amikor már annyira szembeötlő? - jön az újabb kegyelemdöfés, mire csak egy rosszalló pillantással hálálom meg a kedves szavakat.
- Nem haragszom, de ha lehet, mára nem szeretnék több meglepetést. Mondjuk ezt úgy is képtelenség lenne felülmúlni. - teszem szóvá, mielőtt kapcsolnék - Mondd, hogy nem ikrek! - mert ha benyögi, hogy nem csak hogy apa leszek, de egyből két poronttyal bővül a család... hát akkor tényleg itt dobom el a maradék agyam. Akkor már inkább tagadja le, aztán majd nyugodtabb körülmények között adagolja be valahogy a dolgot.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.


A hozzászólást Jake Campbell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 26, 2018 5:12 pm-kor.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Ápr. 26, 2018 9:28 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake

- Ne becsüld alá drágám a hangomat… - pillantottam rá sokatmondóan, hiszen még soha nem hallotta azt, hogy mennyire tudom kiengedni. S lévén most nem szól a zene nem kizárt, hogy meghallanák, ha elkezdenék kiabálni, hogy nehogy megmerjen szökni. Na meg a kerten át vezetne az ő útja is, így esélyesen még látnák is… De jobb erre nem gondolni. Ha én nem szöktem meg, akkor ő se szökjön meg.
Szavaival nem csak meglep, hanem szíven is üt, ami esélyesen ki is ült az arcomra. Hirtelen csak pislogni bírtam, mert elhiszem, hogy kellemetlen a helyzet, de akkor se hittem volna azt, hogy ennyire nyersen fog reagálni. – Remek, netán megenni nem akarsz? Szerinted ezzel javítasz a helyzeten, hogy így nekem esel? – hangom pedig egészen higgadtan csendült ahhoz képest, hogy milyen szarul is esett az, ahogyan fogalmazott. Remek, még egy esküvőt is el tudunk cseszni veszekedéssel. Lassan inkább azt mondom, hogy menjünk és essünk túl rajta. Aztán legalább el se kell viselnie, mert szavai alapján tényleg sok kedve lehet ahhoz, hogy itt legyek vele…
- Nem is a szomszédé. – forgatom meg a szemeimet és az előző megnyilvánulásának köszönhetően,  azt hiszem süt rólam az még mindig, hogy mennyire jól esett az, amit mondott. Reakcióm szerintem eléggé árulkodó, ha már neki nem tűnt fel az, hogy miként vagyok reggelente, vagy éppen napközben, vagy néha mennyire fura dolgokat ettem, míg máskor szinte semmit se…
- Nem, soha nem kérnék ilyet, mert tudom, hogy az első szerelmed mindig is talán a versenyzés lesz, de szeretném, ha velünk is lennél, ha velem lennél akkor, amikor esedékes, hogy először tartsuk majd a kezünkben. – gyávaság vagy nem, de apás szülést akarok. Erre jobb ha felkészül, ha pedig már szóba hozta, akkor nem hiszem, hogy ezzel a kijelentésemmel rontani tudnék a dolgokon. Főleg azok után nem, hogy hamarosan megjelent a nagyi is, hogy helyre tegye a dolgokat és rájöjjön arra, hogy miért is tűntünk el mind a ketten.
Elkerekedik a szemem, amikor meghallom Jake kérdését, azt meg nem hittem volna, hogy hamarosan a nagyi is sokkolni fog az újabb szavaival, amiket az unokájának szánt, de hát abban is van igazság. – Igen, hamarabb tudta meg, mert ő talált rám az irodámban sírva és összezavarodva, roskadva. – nincs mit szépíteni, engem is sokkolt a hír több ok miatt is. Az egyik az volt, amit a leendő férjemnek is mondtam, aztán még ott van a múltam is az első sokk mellett. Így szerintem érthető, hogy nem voltam túlzottan fényesen az első pillanatokban. Balszerencse vagy nem, de akkor nem Jake volt mellettem, ott velem. Ennyi történt és nem más miatt árultam el valakinek.
Nagyit nem kell félteni, de ha azt hittem, hogy ma már nem tud sokkolni a férjem, akkor tévedtem. – Jósnőnek nézel? – bukott ki elsőre csak ennyi, miközben összefontam a karomat magam előtt durcáskislányhoz méltóan. Láttam, hogy a nagyi miként kezdi ingatni a fejét. -  Fogalmam sincs Jake. Szerintem még ezekben a hetekben ezt meg se tudják mondani, de passz. Csak annyit tudok, hogy babát várok, azt nem, hogy mennyi hozzád hasonló ördögfióka lappang a szívem alatt. – tettem még hozzá komolyan és kicsit most már én is elveszítve a türelmemet. Nagyi pedig meg is köszörülte a torkát.
- Már csak az kellene, hogy tényleg egy család legyetek, vagy nem gondoljátok így, hogy a kicsinek, vagy kicsiknek szükségük van mind a két szülőjükre? – tette fel minden hezitálás nélkül a kérdést, mintha ezzel akarna véget venni a gyerekes hisztinknek, ami egyre inkább kezdett megjelenni a megnyilvánulásaink miatt. – Egyébként is Jake fiacskám nem értem miért agy úgy kiakadva. Igazán kedves teremtést hoztál a családba és még unokával is megajándékoztál, kívánhatnák ennél többet? – aww a mosolya az a tipikus ártatlan nagymami mosoly volt, mint aki készül valamire. S talán tényleg készült, csak mi még nem is sejtettük, vagy ez volt a finom fenékbebillentés, hogy ne borítsuk már teljesen fel a rendet.

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Ápr. 26, 2018 2:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mrs. && Mr.

- Nem becsültem egy pillanatra sem. - válaszoltam, mert bár olyan igazi, kiabálós-ordibálós veszekedésünk még nem volt, simán kinéztem belőle, hogy képes lenne felverni az egész házat, ha menekülni próbálnék. Nem mint ha ilyet fontolgatnék a fejemben, attól azért keményebb fából faragtak.
- Cleo, nem akarlak megenni, neked esni sem szándékoztam, egyszerűen csak... - újabb ideges hajba túrás következik, miközben tanácstalanul nézek jobbra-balra, hátha megszáll az ihlet, ebből mégis hogyan magyarázzam ki magam?
- Egyszerűen csak váratlanul ért ez az egész, és az esküvő miatt alapból ideges vagyok egy kissé, hogy minden rendben menjen. - maradtam végül a legegyszerűbb és legőszintébb megoldásnál. Lehet, hogy úgy csapódik le benne az egész, hogy nem örülök, vagy netalántán haragszom rá, holott szó sincs ilyenről. Mondjuk amikor a szomszédot hozza szóba, azért ő is kap tőlem egy rosszalló pillantást, ebben a szituációban ez most végképp nem vicces.
- Ahogy én sem szeretnék lemaradni az ilyen fontos pillanatokról. A versenyek miatt meg eddig sem voltam állandóan távol. - igaz, volt, hogy kevesebbet találkoztunk, vagy elutaztam néhány napra, de ez ezzel jár, a versenyeken kívül még mindig rugalmasabban tudtam kezelni a napirendemet, mint azok, akik reggel 8-tól 5-ig valami irodában ücsörögtek. Arra viszont, hogy egyáltalán ne üljek lóhátra, mondván bármikor történhet baleset... végképp képtelen lennék ilyesmire.
Amint pedig meghallom a választ a Deborah-val kapcsolatos miértre, ismét elszégyellem magam, hogy miért nem bírtam lakatot tenni a számra, amikor pedig a nagyi is felbukkan... csak reménykedek, hogy tud valamit javítani a helyzeten, és nem rátesz egy lapáttal arra, amit eddig hoztunk össze.
- Oké, értem. - felelem beletörődően, bár ha tényleg többen lesznek, és mint olyan ördögfióka, mint én, akkor előre sajnálom magunkat, sokat pihenni biztosan nem fogunk.
- Miért ne gondolnánk, nagyi? - kérdeztem vissza értetlenül, elvégre szó sem volt róla, hogy lefújnánk az esküvőt, én legalábbis biztosan nem akartam, nem hiába igyekeztem annyira, hogy ne késsünk... viszont a tekintetem most Cleora vándorol, remélve, hogy ő sem gondolta meg magát az előbbiek után.
Szívem szerint rávágnám, hogy naná, még szép, hogy kívánhatna, de mégis erőt veszek magamon. Régen azért rágták a fülemet, hogy mikor lesz már barátnőm, aztán amikor Cleot megismerték, jött a mikor lesz már eljegyzés, majd esküvő... unoka... következő unoka?
- Nem vagyok kiakadva. Csak azt nem értem, hogy ha Cleonak sem öt perc volt elfogadni meg feldolgozni egy ilyen volumenű hírt, akkor tőlem miért várja mindenki ezt? Pont ettől féltem, hogy ha nekiállunk lelkizni, akkor előbb vagy utóbb félreértésekbe meg veszekedésekbe torkollik az egész. - és ilyen szájízzel oltár elé sétálni meg... ezt sem mondanám kimondottan tündérmesébe illőnek, hisz elég csak ránézni életem párjára, hogy lássam rajta, mit érezhet. És utálom is magam érte, hogy ez főleg az én reakciómnak köszönhető, de az ég szerelmére... ha már évek óta próbálkoznánk hiába és végre összejött volna a gyerek, biztos a nyakába ugrottam volna örömömben de így, hogy ő is tudja, hogy szívem szerint vártam volna még egy kicsit ezzel az egésszel... Nem mondom, hogy nem örültem neki, csupán kellett némi idő, amíg megbarátkozok a gondolattal, hogy hamarabb leszek apa, mint számítottam rá. De hogy ez néhány nap, óra, esetleg nyugodt perc kérdése amikor senki sem erőlteti a "de miért nem örülsz?" témát, arra magam sem tudtam volna válaszolni.
- Nagyi, magunkra hagynál egy pillanatra? Ígérem, utána megyünk mi is. - fordultam a nagymamám felé, mire ő csak bólintott egyet, majd miután biztosított minket arról, hogy szól a szervezőknek, készüljenek, ismét Cleo felé fordultam.
- Nézd, Cleo... sajnálom, ha megbántottalak, vagy nem úgy reagáltam, ahogy azt vártad... Tőled jobban senki sem ismer, és ígérem, hamar összekapom magam, megbeszélünk meg kitalálunk mindent együtt amit csak szeretnél, csak adj egy kis időt, rendben?  - néztem rá kérdő tekintettel, valami reakciót várva, akár szavakkal, vagy tettekkel, hogy aztán folytassam a mondandómat - Addig meg élvezzük a mai napit, igazán kár lenne érte azok után, hogy mennyit küzdöttünk érte, vagy mennyi energiánk van benne. Ez még szóljon rólunk, megérdemeljük, hamarosan meg úgy is minden másról fog, nem igaz? - csúsztattam a kezem a hasára mintegy jelzés értékkel, hisz biztos hallott már ő is arról, hogy egy gyerek születése mennyire megváltoztatja a szülők életét, és onnantól kezdve minden a piciről szól.
- Mit gondolsz, életem, ennyi késés kellően stílusos lesz, vagy van még valami? - ha igen, úgy hallgatom, ha pedig nincs, akkor csak közelebb lépek hozzá, hogy egy csókot követően kézen fogjam, aztán induljunk végre, hogy hivatalosan is összetartozzunk.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.


A hozzászólást Jake Campbell összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 26, 2018 5:22 pm-kor.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Ápr. 26, 2018 4:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cleo && Jake
Látom, hogy mennyire idegesen túr ismét a hajába, de csak állok ott és őt fürkészem. Én se fogadtam el könnyedén a hírt, de nem hittem volna azt, hogy egy fikarcnyi örömet se fogok látni rajta. Tudom, hogy váratlan, a lehető legrosszabbkor is mondtam el, de attól még örültem volna annak, ha legalább egy pillanatra látom azt, hogy örül neki, de ennek nyoma se volt. Sőt, inkább a nyersességének köszönhetően még én éreztem magam még rosszabbul, mint eddig tettem.
- Értem. – nem tudtam hirtelen mást mondani erre az egészre. Én is ideges voltam, nem is kicsit, aggódtam azért, hogy vajon mi lesz akkor, ha megtudja, vagy éppen miként fog sikerülni az esküvő. Netán akad-e majd olyan kedves vendég, aki elrontja a nagynapunkat, de minek nekünk ilyen vendég, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy megtesszük ezt saját magunkkal is.
A rosszallópillantásával nem is foglalkozom, ahogyan erősen harapok szinte a nyelvemre, amikor a versenyeit hozza fel és nem is szokott annyit távol lenni. Persze, azért kellett az esküvőt is részben úgy tervezni, hogy nehogy valami versenyét üsse, vagy az utána lévő nászút. Most viszont bölcsebbnek látom azt, hogy hallgassak és így is teszek, mielőtt netán egy újabb értelmetlen vita robbanna közöttünk; nem tegnap ismertem meg, így tudom részben, hogy milyen is ő és kivel akarom összekötni az életemet. Elfogadtam a lovaglás iránti szenvedélyét, még akkor is, ha minden egyes alkalommal szinte gyomorgörccsel nézem végig a közvetítést, mert félek attól, hogy netán újra valami baja eshet.
- Mert még mindig itt álltok, ahelyett hogy végre kimondanátok a fogadalmatokat és végre a családba hoznád az unokáim édesanyját. – mondta minden kertelés nélkül. Ő már csak ilyen volt, legalábbis eddig ilyennek ismertem meg. Ami a szívén és a száján. Arról meg fogalmam sem volt, hogy véletlen-e a többes szám jelenleg, vagy nem, de inkább most ezt se firtattam inkább. Gondolhatta úgyis, hogy netán még lehet később egy másik babánk is, nem feltétlenül kell neki jósnak lenni, hogy nem egy, hanem minimum két baba fogja pár hónappal később már felforgatni az életünket.
- Mert némán és bizonytalanul jobb lett volna… - motyogom az orrom alatt alig hallhatóan. Abban se vagyok biztos, hogy Jake egyáltalán hallja is, de jobb ha nem. Egyszerűen csak nem értem, hogy miért lett volna jobb az, ha két szót se váltunk a dologról. Én elmondtam ezt a hírt, majd elvárta volna, hogy úgy mondjam ki az igent, hogy azt se tudom mit gondol, vagy érez jelenleg? Sajnálom, de nekem ez nem ment volna. Tudnom kellett valamennyire, hogy mi jár a fejében.
Figyeltem, ahogyan a nagyi elsétált, amitól hirtelen még inkább zavarban voltam és elveszettnek éreztem magam. Ő legalább olyan volt, mint egy oltalmazó tyúkanyó, most pedig még nagyobb szükségem lett volna rá, mint bármikor máskor korábban. Hallottam, amit mondott, miközben idegesen babráltam a ruhám anyagát. Végül bólintottam egyet, hogy rendben van, mert hirtelen nem bírtam volna megszólalni. Most nem, mert minden annyira félrecsúszott? Talán még hallgathattam volna pár napig, bár akkor se hiszem, hogy sokkal jobb lett volna a helyzet. Mindegy is. – Azt hiszem igen. – rántottam meg a vállaimat, mert fogalmam sem volt róla. A testvéremet hamar elveszítettem, szülőipélda soha nem állt előttem, így megannyi kétely élt bennem. Az pedig, hogy milyen lehet egy picibabával együtt élni… nos arról semmi fogalmam sem volt.
- Azt hiszem, hogy elegendő lesz. – mondtam még mindig alig hallhatóan, csókot viszonoztam, hogy utána elinduljak vele együtt. – Azt hiszem neked inkább ott kellene állnod. – mutattam előre, ha pedig elengedett, akkor nem sokkal a nagypapa is megjelent, hogy bekísérjen. Mosolyogva vonultam végig és próbáltam elfeledni azt, ami pár perccel korábban történt. Boldogan mondtam ki az igent, és vesztem el az első hitvesicsókban. Utána pedig irány volt még a templom, majd a fényképezkedés, hogy utána visszatérjünk a vendégek körébe. Mosolyogva fogadtam a gratulációkat, majd kicsit később amikor megpillantottam Jake családját, hogy közelednek, akkor egyszerűen lefagytam és szinte kerestem azt, hogy merre is menekülhetnék. Nem álltam arra készen most, hogy netán az ő kedvességüket is elviseljem, mert nehezen tudom elhinni, hogy megbarátkoztak volna a gondolattal, hogy pont engem választott a fiúk.
- Életem, azt hiszem, hogy én most szívnék egy kis friss levegőt. – az más kérdés volt, hogy igazából most is kint voltunk a hatalmas birtokon, hiszen az időjárás remek volt. S ha követte a pillantásomat, akkor rájöhetett arra, hogy miért is menekülnék annyira.


■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Tell me your secrets

Fontaine villa
Second Chance frpg
3 / 4 oldal

Similar topics

-
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» Mikaelson Villa 1800 években
» Erdei villa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fontaine villa-