Fontaine villa - Page 4
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. 11 Nov. 2017 - 19:42-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 13:52 ✥

✥ Today at 11:04 ✥

✥ Yesterday at 22:09 ✥

✥ Yesterday at 21:34 ✥

✥ Yesterday at 20:05 ✥

✥ Yesterday at 16:00 ✥

✥ Yesterday at 10:24 ✥

✥ Yesterday at 9:36 ✥

✥ Vas. 14 Okt. 2018 - 15:59 ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Fontaine villa •• Csüt. 31 Aug. 2017 - 12:53
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

First topic message reminder :

******
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Pént. 27 Ápr. 2018 - 0:17
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Mrs. && Mr.

Kicsit úgy érzem magam, mint ha valami futóhomokba keveredtem volna, és mindegy, mennyire igyekszem, vagy mivel próbálkozok, minden nem hogy hasztalan, de még csak tovább ront a dolgokon, miközben egyre mélyebbre süllyedek a slamasztikában. Ez már önmagában is elég kellemetlen lenne, hát még úgy, hogy már ki tudja mennyi ideje, de ott kéne állnunk az oltár előtt, mert ez életünk nagy napja. Emlékezetesnek már most emlékezetes, az tuti! Én pedig csak abban reménykedek, hogy majd évek múlva visszagondolva képesek leszünk nevetni a történteken, nem pedig életünk legnagyobb katasztrófájaként gondolunk majd rá.
Nem is tudom már, hogy melyik a jobb, vagy épp rosszabb. Az, hogy Cleo ilyen szelíden tűri minden reakciómat, miközben sejtem, neki is megvan a maga véleménye, csak, hogy ne rontson még jobban a helyzeten... Vagy inkább adná ki ő is magából, ami zavarja, úgy is mindegy alapon? Ha még ki is deríthettük volna, miután a nagyi felbukkan, úgy is változik a terv, hisz akaratlanul is mindketten másképp kezdünk viselkedni a jelenlétében, mint ha csak kettesben lennénk.
- Mentem volna én eddig is. - válaszolok a nagyinak szemrebbenés nélkül, elvégre az asszony nem engedte a kilincset, amíg nem beszéltünk... nem mint ha nem érteném meg az ő álláspontját is, fordított esetben tuti én is foggal-körömmel kapaszkodtam volna mindenbe, amibe tudok, vagy kivágtam volna a hisztit... Hála az égnek, hogy ő ilyen "nyugodtan" képes kezelni a dolgot.
Úgy tűnik azonban, hogy miután ismét kettesben maradunk, hiába próbálok őszinte lenni, sok eredménye nem igazán van, legalábbis abból kiindulva, hogy milyen szótlan marad Cleo, sejtem, hogy ennyivel még nem tettem jóvá az előbbit, lesz még mit dolgoznom rajta. De legalább nem húzódott el, vagy küldött el melegebb éghajlatra, legalább már az is haladás, nemde? Így hát csak egy bólintással reagáltam a szavaira, mielőtt elindultam volna a helyemre, hogy aztán következőnek az oltár előtt találkozzunk ismét.
Innentől kezdve pedig egészen felgyorsultak a dolgok, a polgári szertartás, irány a templom, majd a fotózkodás, hogy végül ismét a birtokon kössünk ki, pihenés gyanánt fogadva a gratulációkat a nyitótáncunk előtt. Örültem neki, hogy végül Cleo oldaláról is egész sokan eljöttek a meghívottak közül, így legalább nem volt annyira aránytalan a létszám - igaz, én is próbáltam visszafogni magam az én részemről, miközben a meghívottak listáját állítottuk össze.
Amikor meghallom Cleo szavait, hirtelen elbizonytalanodok, hogy valami rosszullét miatt szeretne néhány percet egyedül, vagy más az oka, ám amikor megpillantom a szüleimet közeledni, egyből világossá válik a helyzet. A testvérem meg ki tudja, merre múlatja az időt a pasijával...
- Maradj, kérlek. - súgtam a füléhez hajolva, hisz ideje volt végre tiszta vizet önteni a pohárba. Azok után, amit a szüleim műveltek, vagy a sarkunkra állunk és letisztázzuk egyszer és mindenkorra, hogy mi a helyzet, vagy játszhatjuk az örökkévalóságig azt, hogy kerülik egymást. És őszintén? Eddig is fárasztónak találtam volna az utóbbit, hát még így, hogy Cleo most már nem csak egy egyszerű barátnő volt, hanem a feleségem a mai naptól kezdve. Ideje hát, hogy a szüleim is beletörődjenek. Ha meg nem tetszik nekik, tudják, hogy merre a kijárat.
- Anya, apa? Úgy eltűntetek a ceremónia után, hogy már azt hittem, szó nélkül visszautaztatok New Yorkba. - köszöntöttem a szüleimet, hogy aztán jöjjön az illemtudó puszi az előbbinek, majd kézfogás az utóbbival.
- Kihagyni az egy szem fiunk esküvőjét? Ne butáskodj! Nem mondom, hogy nem sikerült meglepnetek azzal a meghívóval, már kezdtünk "megijedni", hogy végül az agglegény élet mellett döntesz. Úgy tűnik, tévedtünk. Gratulálunk. - "Hát ezt tanítottuk neked?" Bár külső hallgatók számára csak egyszerű családi csipkelődésnek tűnhetett a szóváltásunk, mi, akiknek nagyobb rálátásunk volt a történtekre, azért kiérezhettük anyám szavai mögül a finom szarkazmust, éreztetve, hogy ezek után annak is jobban örült volna, ha inkább sose nősülök meg. Még jó, hogy nem sok beleszólása van, de hogy csak azért is viszonozzam a kedvességüket, fél kézzel magamhoz öleltem Cleot, ezzel is kifejezve, hogy most már összetartozunk.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Pént. 27 Ápr. 2018 - 21:48
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake
A kezdeti kisebb fennakadást követően minden a megfelelő ütemben zajlott és talán túlzottan gyorsan is vége lett minden „kötelező” dolognak. Még szép, hogy játszadoztam a nevekkel és Jake se tudta biztosra, hogy fel fogom-e venni a nevét, hiszen hallott tőlem jó pár variációt már. Részben direkt, részben meg nem. Eleinte még én se tudtam, hogy mit kéne tennem, de végül megszületett a döntésem és amolyan meglepetésnek szántam neki, hogy elhagyva „teljesen” a nevet, felvegyem az övét; már ami a családnevet illeti.  
Tudtam jól, hogy előbb vagy utóbb biztosan próbálnak kettesben velünk maradni Jake szülei is, de amennyire imádtam a nagyszüleit, pontosan annyira voltak fenntartásaim az ilyen találkozóval. Nem akartam azt, hogy elrontsák ezt a napot, vagy éppen veszekedés kerekedjen az egész dologból. Biztos vagyok abban, hogy a házúrnőjének is a keze benne volt abban, hogy egészen eddig nem mertek idejönni, ezért hálás voltam, meg azért is, hogy nem álltak fel, hogy ők már pedig tiltakoznak az egész fogadalom és minden ellen, de akkor se áltattam magam olyannal, hogy netán képesek voltak elfogadni és minden rendben lesz most már.
- Én csak nem szeretném, ha veszekedés lenne belőle. – suttogom vissza a férjemnek. Most már a férjem volt, nem csak a barátom, vagy vőlegényem, hanem most már hivatalosan is összetartoztunk. Butaság azt hinni, hogy a papír jelent bármit is, mert csak az számít, amit érzünk, de nekem egy picit számított. Gyerekként nem kellettem a szüleimnek, valaki a nevére vett és nevet adott nekem, most pedig akadt olyan személy, aki szintén újra örömmel fogadott a családjába. Butaság vagy nem, de attól még melegségjárta át a szívemet annak köszönhetően, hogy most már a férjemnek szólíthatom őt.
- Jó napot! – belőlem csak ennyire tellett, s ha Jake keze nem pihent volna a derekamon, mintha így próbálna megnyugtatni, akkor esélyesen már rég kereket oldottam volna. Menekülésben szerintem egészen jó vagyok és még a fogorvosnál is kevésbé vagyok szarul, mint amit most éreztem. Az idegesség összerántotta még a gyomromat is, de ebből semmit se mutattam ki.
Az édesanyja most se hazudtolta meg magát. Eléggé érezhető volt számomra, hogy mennyire is örül annak, hogy a családba keveredtem és a hajdani terve mégis fuccsba zuhant. Igaz, nyert pár évet magának, de most újra itt voltam és már nem tudott volna elüldözni se.
- Örülök annak, hogy el tudtak jönni mégis. Remélem, hogy jól érzik magukat és Jake is nagyon boldog, amiért mégis eljöttek. Még akkor is, ha eddig nem volt időnk odamenni személyesen. – csendült édesen a hangom, miközben a fejemet a férjemnek döntöttem, így bújva még inkább hozzá. Kezem a mellkasán pihent, majd ahogyan megcsillant a gyűrű az ujjamon, úgy jött a másik dolog is. – Látta már, hogy mennyire csodálatosat választott a fiúk? Remek ember vált belőle, de gondolom sokat köszönhet ennek a birtoknak is. – utaltam arra, hogy jobbam hasonlít szerencsére a nagyszüleire, mintsem a szüleire. Hangomban nem volt vádaskodás, se szemrehányás. Ártatlanul és édesen csendült, mint mindig. Nem akartam veszekedni, de nem fogom hagyni, hogy elrontsák a boldogságunkat és biztos voltam abban, hogy Jake pontosan tudja, hogy mennyire nehéz ennyire higgadtan viselkedni, ahogyan előtte biztosan nem volt titok, hogy még ha őszintén is gondolom azt, amit mondok, akkor is részben azért teszem, hogy minél hamarabb magunkra hagyjanak.

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. 14 Jún. 2018 - 22:03
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake

- Ne aggódj, nem lesz. - feleltem talán túlzottan gyorsan is, mint ha az ilyesmit egyáltalán meg lehetne ígérni, holott engem ismerve, meg azt, hogy néha milyen gyorsan képes vagyok felkapni a vizet... valahol érthető Cleo aggodalma. De a jóban, rosszban részen már úgy is túl vagyunk, ha becsapna az atombomba, legalább ketten nézünk szembe vele, nem egyedül.
Míg apa csak egy bólintással tudta le a köszönést, és inkább hallgatott, addig anyát nem kellett egy percig sem félteni, hogy magához ragadja a szót. Miért is nem lepődök meg rajta?
- Köszönjük. - ha akarnám, sem tudnám tagadni, hogy valahol mélyen azért rosszul esik az, hogy a szüleimmel ennyire megromlott a kapcsolatom az elmúlt években, ráadásul mindez Cleo miatt, aki mindennél többet jelentett számomra. Miért nem képesek ők is meglátni benne mindazt a jót, amit én? Csak azért, mert őt nem a pénz vagy a karrier hajtja?
- Csodálatosan, kedvesem, a szülői házba visszatérni mindig is kellemes emlékeket ébreszt. És belegondolva, hogy a ti is ezt az öreg kastélyt választottátok az esküvőtök helyszínéül... - tette hozzá anya talányosan, ám hogy ezzel arra akar célozni, hogy választhattunk volna más helyszínt, mint hogy pont Cleo emléke kísértse ezen a helyen, vagy hogy éljünk itt boldogan abban a tudatban, hogy ő is ezek között a falak között nőtt fel, abban magam sem vagyok biztos. Mondjuk az utóbbi az számomra eddig sem volt újdonság.
- El tudom képzelni, ilyen nagy vendégsereg mellett csoda, ha van időtök néha megállni pihenni egy kicsit. Majdnem annyian vannak, mint a mi esküvőnkön voltak annak idején, nem gondolod, Robert? - fordult oda apámhoz, mire csak egy újabb bólintás volt a válasz, látszott, hogy annyira nem köti le a sürgölődés meg a felhajtás, mint anyát.
- Igen, láttuk. Azért jó érzés tudni, hogy még nem kell keresztet vetni a jó ízlésére.
- Anya... - szóltam közbe, és érezhette a hangomon, hogy egyfajta figyelmeztetésnek szántam a dolgot, ideje visszább venni egy kicsit.
- Nyugalom Jake, elvégre csak beszélgetünk! Ha a feleséged szerint ilyen remek ember vált belőled az oldalán, akkor lefogadom, hogy apának is legalább olyan jó leszel. Lefogadom, hogy a nagyszüleidtől is ezt hallgatod egy ideje, de legalább nem fog újdonságként érni a dolog. Mikorra is várható a legkisebb Campbell érkezése? - viszonozta anyám a mézesmázas stílust, egyúttal Cleo felé fordulva, valószínűleg abban a hitben, hogy jó darabig úgy sem akarok még... már ha egyáltalán valaha is lesz ilyen. Pláne, ha az esküvő gondolata sem hozott lázba jó ideig. Viszont így, hogy én már tudom azt, amit ők még nem, akaratlanul is lefagytam kissé, és bár egész jól sikerült megőriznem a mosolygós pókerarcot, azért Cleo érezhette, hogy mi a helyzet.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Pént. 29 Jún. 2018 - 16:51
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake

Imádom, hogy ennyire optimista a férjem, de azért valljuk be, hogy ez nem a Once Upon a Time című sorozat, ahol a gonoszboszorkányokból, vagy mostohákból kedves, aranyos és szeretnivaló  személyek. Nem fűztem hozzá sok reményt, de azért igyekeztem bizakodni, hogy nehogy botrány legyen belőle annak, ha találkozom én is velük. Jake is tudja, hogy nem kedveltek egykoron se, most pedig szerintem vasvillára tűzne az a nőszemély, aki életem párjának az édesanyja, amiért most már a család részévé váltam, mert a fiacskája elvett és az egykori terve dugába dőlt. Lehet, nem maradnék vele együtt egy házban, mert a végén még „baleset” érne, vagy ennyire azért nem gonoszmostohákra hajazó lenne a természete? Ki tudja, szerintem soha nem fogom megtudni.
- Jake nagyszüleinek volt az ötlete és szerintem remek ötlet volt. Főleg, hogy ez lesz az új otthonunk is, mert szerették volna, ha maradunk. Egy ilyen nagy birtokon jól jön a vidámság és kedveség, meg az, ha van kivel beszélgetni, aki nem olyan, mint a mesék kevésbé kedvelt szereplői. – bájosan csendült a hangom, miközben nem kizárt, hogy Jake most próbálta megszorítani a kezem, hogy inkább be se fejezzem a mondandót. Tudtam én is finoman fogalmazni úgy, hogy érteni lehessen a célzást. Afelől meg nem volt kétségem, hogy mennyire is nem fog örülni annak, hogy ez nem csak az esküvő színhelye, hanem a közöséletünké is lesz. Nem tőlem származott az ötlet, de ha már hárman érvelnek piszkosul jól, amit egy-két ügyvéd is megirigyelhetne, akkor már nehéz nemet mondani egy-egy dologra és ez is ilyen volt. Azóta pedig ezt nem is bántam meg, hiszen az egyik „szárny”, vagy minek is kell mondani szinte már tényleg a miénk volt és esélyesen lesz is, mert kinézem a nagyiból, hogy utána beindul a babaszoba tervezésével, hiszen annyira lelkes volt az esküvőszervezésével is.
Nem értettem soha se, hogy miért nem szeret, de valahogy már nem is tudott érdekelni, hiszen míg ők Amerikában élnek, addig mi itt fogunk, így sokszor nem is kell látnunk egymást. Meg legjobb tudomásom szerint ők már holnap haza is mennek. Ezt az egy napot meg el fogom viselni, még akkor is, ha nem esnek jól a szavai, de a mosolyom akkor se tűnt el. Boldog voltam, hogy férjhez mentem és nem is akár kihez. Remek férfi állt mellettem és jobb férjet nála nem is kívánhattam volna.
- Tényleg az vált belőle és kétségem sincs afelől, hogy remek apa lesz belőle, amikor eljön az ideje. – kezdtem bele, miközben éreztem, hogy miként is kapaszkodik a kezembe a férjem. Gyengéden kezdtem el cirógatni egyik ujjammal a kezét, hogy megnyugodjon. Nincs semmi baj, hiszen rajtunk, meg a két másik személyen kívül nem tud róla senki se. – Bevallom, hogy nem igazán kapunk ilyen téren noszogatást, hiszen mindent a maga idejében. Nagyon is figyelmes és tündéri a ház úrnője. Nem tudjuk, nincs tervezve, inkább hagyjuk, hogy érkezzen, amikor érkeznie kell, de majd mindenképpen szólni fogunk, hogy nehogy valami előre eltervezett programtervbe szóljon bele az unokaérkezése. – még szélesebb mosolyra húzódott a szám, az utolsó mondatnál és nem tagadom, szép lassan a cukiság egyre inkább elhagyott, de mielőtt még olyan szólhattam volna, meg is jelent a nagymama.
- Itt vagyok! –mosolyogva szólalt meg, miközben puszit nyomott az arcomra. – Cleo, keresnek téged bent a házban. Nézd meg angyalom, hogy mit szeretne nagypapi. – mondta kedvesen, mintha megérezte volna, ha tovább el kell viselnem, akkor tényleg rosszul leszek és nem fog bennem maradni az a kevés dolog se, amit már ettem, hiszen újra émelyegni kezdtem.
- Örültem a találkozásnak. – kedvesen csendült a hangom, majd sietve hagytam őket ott, hogy valami menedéket keressek és a kavargó gyomromnak is valami enyhülést.
- Szerencsére az unokámnak remek ízlése van és nem egy Demonát akart feleségül venni, mint amilyen az anya! Ha nem tetszik az esküvő, akkor máris foglalok jegyet neked az első gépre, de hagyd őket békén! Boldogok és nem fogom hagyni, hogy a pénzéhséged tönkre tegyen a legnormálisabb ember boldogságát ebben a családban! – fenyegetően, vagy inkább figyelmeztetően csendült a nagyi hangja? Szerintem ha valaki elkapta volna ezt a beszélgetést, akkor inkább kedvesnek tartotta volna, ha nem vesszük a beszélgetés témáját. Mindig is remekül tudott bánni a szavakkal a nagymami, de legfőképpen a tálalással.

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. 15 Júl. 2018 - 17:17
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake

Annak azért örülök, hogy nem egy megmentésre váró, elkényeztetett királykisasszonnyal álltam az oltár elé, hanem igenis képes a sarkára állni és megmondani a véleményét, vagy megvédeni magát, ha úgy van... de így, hogy ez esetben a gonosz szerepében pont a tulajdon anyám tetszelgett, valahogy kevésbé volt élvezetes a műsor. Tudom, hogy az anyós-meny kapcsolat sosem az a felhőtlen fajta, de az ég szerelmére, muszáj ezt pont most?!
Jelzés gyanánt finoman megszorítottam Cleo kezét, hátha veszi a lapot, hogy nem kéne nagyon feszegetni a határokat. Vagy arra pályázik, hogy most és mindörökre lemeccselik egymással az erőviszonyokat, aztán a későbbiekben nyugta lesz? Anyámat ismerve aligha...
- Cleo... Anya... Nem lehetne, hogy... ? - szóltam közbe óvatosan, mert valljuk be, két, egymást kóstolgató nő közé állni... ki lenne ekkora idióta? Maximum az, akinek az egyik a neje, másik az anyja, és nincs más választása. Szerencsére egyelőre még nem akartak egymás torkának esni, s bár külső hallgató számára egész udvariasnak tűnhetett a társalgás, én azért kiéreztem az élt a hangjukból, ahogy az oda-odaszúrt megjegyzések sem kerülték el a figyelmemet.
Bocs szívem, ide már kevés a simogatás, hogy lenyugodjak tőle, csodálom, hogy még nem rángatta el a kezét, amilyen erősen kapaszkodok belé.
- Vagy nem, ha így viselkedtek továbbra is. Meg titeket ismerve, valószínűleg úgy is túl elfoglaltak lennétek. - fűztem hozzá csendesen, hisz ez is egy opció lett volna. Eszembe jutott, hogy igazából pont egy ilyen alkalomnak köszönhető az is, hogy Cleo és én egyáltalán találkoztunk, hiszen a kiállítás megnyitóra eredetileg a szüleim voltak hivatalosak... csak egyéb elfoglaltság híján végül én képviseltem őket az esten. Lehet, hogy talán pont ezért fújnak annyira rá?
De jó! Már csak a nagyi hiányzott, még egy nő a családból. Szótlanul figyelem, ahogy Cleohoz fordul, majd óvatosan elengedem a kezét, ahogy menni készül, egyedül maradva a családom tagjaival.
- Mi lenne, ha nem beszélnétek úgy rólam, mint ha itt se lennék?! - fakadtam ki, s igaz, túl sokat nem beszéltem - nem is könnyű szóhoz jutni ennyi nő mellett - de azért nem volt túlságosan kellemes érzés. Mielőtt azonban szólhattak volna, csak legyintettem, majd én is sarkon fordultam, jelezve, hogy pont ennyire érdekel a társalgás. Rendezzék le egymás közt, anya és lánya, én inkább az épület felé indultam, hogy megnézzem, minden rendben van-e Cleoval. Tényleg akar tőle valamit nagyapám, vagy csak a nagyi próbálta kimenteni valami nem-túl-átlátszó kifogással?
- Cleo! Cleo, kicsim, minden rendben? Merre vagy? - kezdtem el szólongatni, miközben én is beléptem a házba, de már az ide vezető út sem volt olyan gyors mint sejtettem, és legalább hárman odajöttek még gratulálni hozzám a vendégek közül.  Igyekeztem gyorsan, de lehetőleg udvariasan lerázni őket, hogy aztán sietős léptekkel keressem tovább a feleségem.
- Minden rendben? Jól érzed magad? - aggodalmaskodtam egy sort, amikor rátaláltam, majd ha hagyta, akkor sietve magamhoz is öleltem. Hogy neki, vagy nekem volt nagyobb szükségem most erre, abban magam sem vagyok biztos, de kellett, az tuti.
- Ne haragudj... sejthettem volna, hogy anyámék megint jelenetet akarnak rendezni. - motyogtam magam elé, és hiába mondja mindenki, hogy ez a mi nagy napunk, a lényeg az, hogy mi jól érezzük magunkat, most mégis képtelen voltam felhőtlenül örülni a napnak, így, hogy ilyen sötét fellegek vetettek rá árnyat. Holnapra persze nyomuk se lesz, és utána sem hiszem, hogy sok vizet fognak zavarni, de akkor is!
- Gondolj arra, hogy holnap ilyenkorra már túl leszünk rajta, holnapután meg már a gépen fogunk ülni - utána meg egy hét kettesben, amíg nászúton vagyunk. Jut eszembe... így szabad egyáltalán repülőre ülnöd? - bizonytalanodtam el, miközben a kezem a hasára simítottam, jelezve, mire is gondolok.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Vas. 15 Júl. 2018 - 22:06
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake

Éreztem Jake gyengéd szorítását, de most még se érdekelt, ahogyan a szavai se hatottak meg. Életem legszebb napja volt ez az egész, amíg nem jött ez a hárpia a közelembe. S bármennyire is igyekeztem kedves és bájos maradni egyre nehezebben ment. Megfogattam, hogy többé nem fog porba lökni, nem fogom magam hagyni, ennek pedig eleget is tettem. Még akkor is, ha nem voltam büszke a burkolt és kevésbé leplezett érzéseimnek, ahogyan irányába fordultam.  Inkább el se jöttek volna, de legalább hálás lehetek azért, hogy nem szólaltak fel a szertatásközepén, hogy nekik lenne kifogásuk, ami miatt ne házasodhatnánk össze. Ez az egész már csak akkor lett volna igazán élvezetesebb. Nem is értem, hogy miért jöttek, mert hogy nem gratulálni, az is eléggé nyilvánvalóvá vált. Szó pedig szót követett, míg nem jött a tündéri nagymama, hogy megmentsen ettől a „pokoltól”, amibe keveredtünk pillanatok alatt.
Nem érdekelt, hogy mit beszélnek. Hátra se néztem, ahogyan szabadult a kezem már mentem is egyenesen a ház felé. Nem akartam sírni, nem akartam gyengének tűnni, de kezdett olyan érzésem lenni, hogy amióta kismama vagyok, azóta egyre inkább érzékenyebb is. Sietős léptekkel haladtam el mindenki mellett, hiába is akart volna bárki megállítani, míg nem eljutottam Jake szobájáig, ahol magamra csuktam az ajtót és próbáltam levegőhöz jutni. Úgy éreztem magam, mint aki megfullad és az se segített, hogy az émelygés újra rám tört. Szerencsére akadt még egy kis tea, amit az asztalon hagytam korábban. Sietve fogyasztottam el, majd le-föl járkáltam a helységben, mint aki így akar megnyugodni, míg nem nyílt az ajtó. Kíváncsian pillantottam az ajtó felé, majd megkönnyebbülés jeleként apró sóhaj hagyta el a számat.
- Persze… - mondtam sietve, majd pedig elvesztem az ölelésében. Szorosan bújtam hozzá, miközben továbbra is a könnyeimmel viaskodtam, hogy nehogy elsírjam magam. – Jól vagyok, csak… csak valahogy szívesebben hagytam volna ki ezt a drámát. – motyogtam a mellkasának, de még talán így is értette, hogy mit mondok. Szorosan öleltem magamhoz, bújtam hozzá. S most semmi se érdekelt, csak az, hogy itt van velem és ez segített abban is, hogy kezdjek egyre jobban megnyugodni.
- Legalább örülhetünk annak, hogy most rendezték és nem annál a lehetőségnél, hogy „most szóljon vagy hallgasson örökre, akinek kifogása lenne eme frigy ellen” – nem biztos, hogy pont így van, de a lényeg akkor is ez. Kisebb nevetéssel spékeltem meg a szavaimat, mert az lett volna az igazi botrány. – Remélem nem gond, hogy nem mondtam el, hogy úton van a trónörökös, de nem ment volna. Legszívesebben soha nem árulnám el nekik. – vallottam be kicsit szomorúan. Nem vagyok büszke rá, hogy ilyen gondolataim vannak, de amennyire ellenségesen fordulnak irányomba. Sőt, a gyerekemet se hagynám velük egy másodpercre se, mert félnék attól, hogy netán megfosztanak tőle. Mi a franc van velem? Soha nem gondoltam ilyeneket, most mégis féltem tőlük továbbra is, féltem attól a nőtől, hogy vajon meddig lenne képes elmenni… Ez pedig eléggé elszomorított, hogy miatta ilyen gondolataim vannak már most.
- Őszintén? – pillantottam rá kérdőn. – Mindegy, hogy mennyi ideig kell ezt elviselnem, amíg mellettem vagy, addig ki fogok tartani. Miattad, értünk és a leendő gyermekünkért. Szeretlek Jake és próbálja meg bármennyire is tönkre tenni ezt a napot, akkor se fogja tudni. Életem egyik legboldogabb pillanata volt az, amikor hűséget fogadtunk egymásnak. – majd pedig kicsit pipiskedve, de végül megcsókoltam őt. Nincs szükségem másra és egyébként se az anyjával akarok együtt élni, így ki bírom még ezt a pár órát. – Öhmm, tudomásom szerint szabad, de mindenképpen vinni kell nagyid különleges teájából, ha nem akarsz mindennap a hányás hangjára ébredni. – húztam el a számat, mert lehet nem is mindennap, de azért elég gyakran van reggeli rosszullétem. – Bármennyire is szívesen rejtőznék már el veled most is a világ szeme elől, de itt az ideje, hogy visszamenjünk és hajnalig jól érezzük magunkat, nem gondolod? – szólaltam meg pár perccel később és ha benne volt, akkor a kezét továbbra is fogva elindultam vissza a vendégekhez, hogy túllépve a kisebb botrányon, ami volt újra jól érezzük magunkat. Táncoljunk és jól szórakozzunk a barátainkkal, mintha a tündérmesébe a gonoszboszorkány se tudna most belerondítani.


|| Köszönöm a játékot! Imádtam! ahwie
■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. 26 Júl. 2018 - 23:18
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake

Akármennyire is távozott emelt fővel, nagyapa "kérésére" Cleo, azért éreztem, hogy nem a véletlennek köszönhető az, hogy a nagyi pont most robbant be villámhárító módjára a beszélgetésbe. Ettől függetlenül hálás voltam a közbenjárásáért, mert akármennyire nem akartam se anyámmal tovább rontani a helyzetet, se az újdonsült feleségem megbántani, ez pont egy olyan játék, amiből nem lehet győztesként kijönni. Sietve távoztam hát én is, még ha a gratulációk lassítottak is némileg a ház felé menet, meg odabent is eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy nagyapa valahol a vendégekkel van odakint, Cleot pedig a saját szobámban találom.
Én hülye, miért is nem egyből itt kerestem? Tudhattam volna, bár tény, hogy utólag könnyű okosnak lenni, és ha épp nem most ölelném magamhoz, hogy megvigasztaljam meg erőt nyerjünk a nap tovább részéhez, akkor most verném a fejem a falba... így csak képletesen.
- Azt elhiszem, nekem se hiányzott, de... még mindig igaz a mondást, hogy a családját nem választja az ember, csak a párját. - van ahol még azt se, de az meg más történet, minket amúgy sem érint. A miénk, az előbbi kis kellemetlenség ellenére még mindig inkább tündérmesébe illő, ami még ha nem is teljesen akadálymentes, de végül csak visszatalál egymáshoz a két főszereplő, aztán meg boldogan élnek, míg meg nem...
- Hú, ne is mondd inkább... - nem tudom, mit reagáltam volna arra, ha van pofájuk pont ott közbeszólni, de esélyes, hogy ott gurult volna el a gyógyszerem - aztán a következő nekifutás az esküvőnek valami isten háta mögötti szigeten lett volna, olyanon, ahová a nászutat is szerveztük, két tanú meg az anyakönyvvezető társaságában, aztán köszönjük, így jártak a többiek. Akárhogy is, hálát adtam az égieknek, hogy anyám képes volt lakatot tenni a nyelvére a szertartás alatt, nem hiányzott volna, ha azzal lennének tele az újságok, hogy milyen balhéba torkollott az esküvőnk.
- Nem, dehogyis! - simogattam meg óvatosan az arcát, mielőtt sóhajtottam volna egyet - Én is csak most tudtam meg, alig néhány órája. Hidd el, ezek után én se fogom elkapkodni, hogy értesítsem őket. - nem is érdemlik meg, és akármennyire is bízok abban, hogy hátha ettől észbe kapnak végre, vagy elgondolkoznak azon, hogy ideje változtatni a viselkedésükön, valójában nem sok esélyt látok rá. Ha eddig nem voltak képesek.
- Ha rajtam múlik, Cleo, akkor nem sokáig, nem akarom, hogy idegroncsot csináljon belőled a családom, úgyhogy ha mindenáron azt akarják, hogy válasszak, nemigen fognak örülni a döntésemnek, ha közlöm, nem vagyok rájuk többet kíváncsi. - morgok még mindig az orrom alatt, de a feleségem szavai mégis sikerrel csalnak mosolyt az arcomra.
- Örülök, ha így gondolod. Annak meg még inkább, hogy igent mondtál. Meg úgy mindennek. - hogy nem zárt ki az életéből amikor ismét találkoztunk, hogy azok után, hogy New Yorkban milyen keveset tudott rólam, most mégis elfogadta, hogy egy merőben más életminőséggel telnek napjaim, mint akkor... hogy megbirkózott a félelmeivel, vagy hogy végül csak felvette a nevemet, amit ha igyekeztem nem is túl gyakran kérdezgetni, de azért csak fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogyan döntött.
- A teát akkor majd mondjuk neki, biztos örömmel kever neked több várandósságra elegendő mennyiséget, csak elég rákérdezned. - teszem hozzá szemtelenül, mert azok után, hogy mennyit rágták már dédunokáért a fülem, sejtem, hogy milyen felhőtlen az öröm a részükről, még ha nem is mondták, hogy tudják... egy dédunokától meg szerintük csak egy rakás dédunoka a jobb, szóval...
- Tudom-tudom, arra ott lesz a nászút... attól függetlenül azt se bánnám, ha itt töltenénk az este hátralevő részét, de legyen... menjünk, gyere. - mielőtt még elhagytuk volna a szobát, azért megcsókoltam az ifjú feleségemet, a mai nap folyamán végre ismét úgy, hogy nem szegeződött megannyi szempár ránk, aztán kézen fogva vezettem is vissza az udvarra, ahol javában folyt az ünneplés...


|| Én is köszönöm, Mrs. Campbell, szintúgy! ahwie

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Pént. 27 Júl. 2018 - 7:38
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Fontaine villa
Second Chance frpg
4 / 4 oldal

Similar topics

-
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» Mikaelson Villa 1800 években
» Erdei villa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fontaine villa-