Fontaine villa - Page 4
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 8:16 am ✥

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Fontaine villa •• Csüt. Aug. 31, 2017 12:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

First topic message reminder :

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Pént. Ápr. 27, 2018 12:17 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Mrs. && Mr.

Kicsit úgy érzem magam, mint ha valami futóhomokba keveredtem volna, és mindegy, mennyire igyekszem, vagy mivel próbálkozok, minden nem hogy hasztalan, de még csak tovább ront a dolgokon, miközben egyre mélyebbre süllyedek a slamasztikában. Ez már önmagában is elég kellemetlen lenne, hát még úgy, hogy már ki tudja mennyi ideje, de ott kéne állnunk az oltár előtt, mert ez életünk nagy napja. Emlékezetesnek már most emlékezetes, az tuti! Én pedig csak abban reménykedek, hogy majd évek múlva visszagondolva képesek leszünk nevetni a történteken, nem pedig életünk legnagyobb katasztrófájaként gondolunk majd rá.
Nem is tudom már, hogy melyik a jobb, vagy épp rosszabb. Az, hogy Cleo ilyen szelíden tűri minden reakciómat, miközben sejtem, neki is megvan a maga véleménye, csak, hogy ne rontson még jobban a helyzeten... Vagy inkább adná ki ő is magából, ami zavarja, úgy is mindegy alapon? Ha még ki is deríthettük volna, miután a nagyi felbukkan, úgy is változik a terv, hisz akaratlanul is mindketten másképp kezdünk viselkedni a jelenlétében, mint ha csak kettesben lennénk.
- Mentem volna én eddig is. - válaszolok a nagyinak szemrebbenés nélkül, elvégre az asszony nem engedte a kilincset, amíg nem beszéltünk... nem mint ha nem érteném meg az ő álláspontját is, fordított esetben tuti én is foggal-körömmel kapaszkodtam volna mindenbe, amibe tudok, vagy kivágtam volna a hisztit... Hála az égnek, hogy ő ilyen "nyugodtan" képes kezelni a dolgot.
Úgy tűnik azonban, hogy miután ismét kettesben maradunk, hiába próbálok őszinte lenni, sok eredménye nem igazán van, legalábbis abból kiindulva, hogy milyen szótlan marad Cleo, sejtem, hogy ennyivel még nem tettem jóvá az előbbit, lesz még mit dolgoznom rajta. De legalább nem húzódott el, vagy küldött el melegebb éghajlatra, legalább már az is haladás, nemde? Így hát csak egy bólintással reagáltam a szavaira, mielőtt elindultam volna a helyemre, hogy aztán következőnek az oltár előtt találkozzunk ismét.
Innentől kezdve pedig egészen felgyorsultak a dolgok, a polgári szertartás, irány a templom, majd a fotózkodás, hogy végül ismét a birtokon kössünk ki, pihenés gyanánt fogadva a gratulációkat a nyitótáncunk előtt. Örültem neki, hogy végül Cleo oldaláról is egész sokan eljöttek a meghívottak közül, így legalább nem volt annyira aránytalan a létszám - igaz, én is próbáltam visszafogni magam az én részemről, miközben a meghívottak listáját állítottuk össze.
Amikor meghallom Cleo szavait, hirtelen elbizonytalanodok, hogy valami rosszullét miatt szeretne néhány percet egyedül, vagy más az oka, ám amikor megpillantom a szüleimet közeledni, egyből világossá válik a helyzet. A testvérem meg ki tudja, merre múlatja az időt a pasijával...
- Maradj, kérlek. - súgtam a füléhez hajolva, hisz ideje volt végre tiszta vizet önteni a pohárba. Azok után, amit a szüleim műveltek, vagy a sarkunkra állunk és letisztázzuk egyszer és mindenkorra, hogy mi a helyzet, vagy játszhatjuk az örökkévalóságig azt, hogy kerülik egymást. És őszintén? Eddig is fárasztónak találtam volna az utóbbit, hát még így, hogy Cleo most már nem csak egy egyszerű barátnő volt, hanem a feleségem a mai naptól kezdve. Ideje hát, hogy a szüleim is beletörődjenek. Ha meg nem tetszik nekik, tudják, hogy merre a kijárat.
- Anya, apa? Úgy eltűntetek a ceremónia után, hogy már azt hittem, szó nélkül visszautaztatok New Yorkba. - köszöntöttem a szüleimet, hogy aztán jöjjön az illemtudó puszi az előbbinek, majd kézfogás az utóbbival.
- Kihagyni az egy szem fiunk esküvőjét? Ne butáskodj! Nem mondom, hogy nem sikerült meglepnetek azzal a meghívóval, már kezdtünk "megijedni", hogy végül az agglegény élet mellett döntesz. Úgy tűnik, tévedtünk. Gratulálunk. - "Hát ezt tanítottuk neked?" Bár külső hallgatók számára csak egyszerű családi csipkelődésnek tűnhetett a szóváltásunk, mi, akiknek nagyobb rálátásunk volt a történtekre, azért kiérezhettük anyám szavai mögül a finom szarkazmust, éreztetve, hogy ezek után annak is jobban örült volna, ha inkább sose nősülök meg. Még jó, hogy nem sok beleszólása van, de hogy csak azért is viszonozzam a kedvességüket, fél kézzel magamhoz öleltem Cleot, ezzel is kifejezve, hogy most már összetartozunk.

■ ■ You and me ahwie ■ ■ credit


When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Cleopatra Sidney Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Pént. Ápr. 27, 2018 9:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake
A kezdeti kisebb fennakadást követően minden a megfelelő ütemben zajlott és talán túlzottan gyorsan is vége lett minden „kötelező” dolognak. Még szép, hogy játszadoztam a nevekkel és Jake se tudta biztosra, hogy fel fogom-e venni a nevét, hiszen hallott tőlem jó pár variációt már. Részben direkt, részben meg nem. Eleinte még én se tudtam, hogy mit kéne tennem, de végül megszületett a döntésem és amolyan meglepetésnek szántam neki, hogy elhagyva „teljesen” a nevet, felvegyem az övét; már ami a családnevet illeti.  
Tudtam jól, hogy előbb vagy utóbb biztosan próbálnak kettesben velünk maradni Jake szülei is, de amennyire imádtam a nagyszüleit, pontosan annyira voltak fenntartásaim az ilyen találkozóval. Nem akartam azt, hogy elrontsák ezt a napot, vagy éppen veszekedés kerekedjen az egész dologból. Biztos vagyok abban, hogy a házúrnőjének is a keze benne volt abban, hogy egészen eddig nem mertek idejönni, ezért hálás voltam, meg azért is, hogy nem álltak fel, hogy ők már pedig tiltakoznak az egész fogadalom és minden ellen, de akkor se áltattam magam olyannal, hogy netán képesek voltak elfogadni és minden rendben lesz most már.
- Én csak nem szeretném, ha veszekedés lenne belőle. – suttogom vissza a férjemnek. Most már a férjem volt, nem csak a barátom, vagy vőlegényem, hanem most már hivatalosan is összetartoztunk. Butaság azt hinni, hogy a papír jelent bármit is, mert csak az számít, amit érzünk, de nekem egy picit számított. Gyerekként nem kellettem a szüleimnek, valaki a nevére vett és nevet adott nekem, most pedig akadt olyan személy, aki szintén újra örömmel fogadott a családjába. Butaság vagy nem, de attól még melegségjárta át a szívemet annak köszönhetően, hogy most már a férjemnek szólíthatom őt.
- Jó napot! – belőlem csak ennyire tellett, s ha Jake keze nem pihent volna a derekamon, mintha így próbálna megnyugtatni, akkor esélyesen már rég kereket oldottam volna. Menekülésben szerintem egészen jó vagyok és még a fogorvosnál is kevésbé vagyok szarul, mint amit most éreztem. Az idegesség összerántotta még a gyomromat is, de ebből semmit se mutattam ki.
Az édesanyja most se hazudtolta meg magát. Eléggé érezhető volt számomra, hogy mennyire is örül annak, hogy a családba keveredtem és a hajdani terve mégis fuccsba zuhant. Igaz, nyert pár évet magának, de most újra itt voltam és már nem tudott volna elüldözni se.
- Örülök annak, hogy el tudtak jönni mégis. Remélem, hogy jól érzik magukat és Jake is nagyon boldog, amiért mégis eljöttek. Még akkor is, ha eddig nem volt időnk odamenni személyesen. – csendült édesen a hangom, miközben a fejemet a férjemnek döntöttem, így bújva még inkább hozzá. Kezem a mellkasán pihent, majd ahogyan megcsillant a gyűrű az ujjamon, úgy jött a másik dolog is. – Látta már, hogy mennyire csodálatosat választott a fiúk? Remek ember vált belőle, de gondolom sokat köszönhet ennek a birtoknak is. – utaltam arra, hogy jobbam hasonlít szerencsére a nagyszüleire, mintsem a szüleire. Hangomban nem volt vádaskodás, se szemrehányás. Ártatlanul és édesen csendült, mint mindig. Nem akartam veszekedni, de nem fogom hagyni, hogy elrontsák a boldogságunkat és biztos voltam abban, hogy Jake pontosan tudja, hogy mennyire nehéz ennyire higgadtan viselkedni, ahogyan előtte biztosan nem volt titok, hogy még ha őszintén is gondolom azt, amit mondok, akkor is részben azért teszem, hogy minél hamarabb magunkra hagyjanak.

■ ■ I Choose You ahwie ■ ■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
84
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


✥ Szeretettel Jake Campbell tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa •• Csüt. Jún. 14, 2018 10:03 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Cleo && Jake

- Ne aggódj, nem lesz. - feleltem talán túlzottan gyorsan is, mint ha az ilyesmit egyáltalán meg lehetne ígérni, holott engem ismerve, meg azt, hogy néha milyen gyorsan képes vagyok felkapni a vizet... valahol érthető Cleo aggodalma. De a jóban, rosszban részen már úgy is túl vagyunk, ha becsapna az atombomba, legalább ketten nézünk szembe vele, nem egyedül.
Míg apa csak egy bólintással tudta le a köszönést, és inkább hallgatott, addig anyát nem kellett egy percig sem félteni, hogy magához ragadja a szót. Miért is nem lepődök meg rajta?
- Köszönjük. - ha akarnám, sem tudnám tagadni, hogy valahol mélyen azért rosszul esik az, hogy a szüleimmel ennyire megromlott a kapcsolatom az elmúlt években, ráadásul mindez Cleo miatt, aki mindennél többet jelentett számomra. Miért nem képesek ők is meglátni benne mindazt a jót, amit én? Csak azért, mert őt nem a pénz vagy a karrier hajtja?
- Csodálatosan, kedvesem, a szülői házba visszatérni mindig is kellemes emlékeket ébreszt. És belegondolva, hogy a ti is ezt az öreg kastélyt választottátok az esküvőtök helyszínéül... - tette hozzá anya talányosan, ám hogy ezzel arra akar célozni, hogy választhattunk volna más helyszínt, mint hogy pont Cleo emléke kísértse ezen a helyen, vagy hogy éljünk itt boldogan abban a tudatban, hogy ő is ezek között a falak között nőtt fel, abban magam sem vagyok biztos. Mondjuk az utóbbi az számomra eddig sem volt újdonság.
- El tudom képzelni, ilyen nagy vendégsereg mellett csoda, ha van időtök néha megállni pihenni egy kicsit. Majdnem annyian vannak, mint a mi esküvőnkön voltak annak idején, nem gondolod, Robert? - fordult oda apámhoz, mire csak egy újabb bólintás volt a válasz, látszott, hogy annyira nem köti le a sürgölődés meg a felhajtás, mint anyát.
- Igen, láttuk. Azért jó érzés tudni, hogy még nem kell keresztet vetni a jó ízlésére.
- Anya... - szóltam közbe, és érezhette a hangomon, hogy egyfajta figyelmeztetésnek szántam a dolgot, ideje visszább venni egy kicsit.
- Nyugalom Jake, elvégre csak beszélgetünk! Ha a feleséged szerint ilyen remek ember vált belőled az oldalán, akkor lefogadom, hogy apának is legalább olyan jó leszel. Lefogadom, hogy a nagyszüleidtől is ezt hallgatod egy ideje, de legalább nem fog újdonságként érni a dolog. Mikorra is várható a legkisebb Campbell érkezése? - viszonozta anyám a mézesmázas stílust, egyúttal Cleo felé fordulva, valószínűleg abban a hitben, hogy jó darabig úgy sem akarok még... már ha egyáltalán valaha is lesz ilyen. Pláne, ha az esküvő gondolata sem hozott lázba jó ideig. Viszont így, hogy én már tudom azt, amit ők még nem, akaratlanul is lefagytam kissé, és bár egész jól sikerült megőriznem a mosolygós pókerarcot, azért Cleo érezhette, hogy mi a helyzet.

■■  ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
80
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Fontaine villa ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Tell me your secrets

Fontaine villa
Second Chance frpg
4 / 4 oldal

Similar topics

-
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» Mikaelson Villa 1800 években
» Erdei villa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fontaine villa-