Jake szobája - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Yesterday at 10:38 am ✥

✥ Yesterday at 10:35 am ✥

✥ Yesterday at 10:04 am ✥

✥ Szomb. Okt. 20, 2018 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Jake szobája •• Csüt. Aug. 31, 2017 12:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: pinterest
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Jake szobája •• Szomb. Szept. 30, 2017 5:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cleo && Jake


- Naná! Aztán miután eltévedsz és vagy egy órán át bolyongasz, végül úgy találtunk volna rád valamelyik szobában, mint valami elanyátlanodott kölyökkutyát? Vagy képzelem, belebotlasz a nagyiba, én meg úgy találok rátok a szalonban, hogy bőven párnahuzatot hímeztek nagyanyámmal... Az meg pláne vicces látvány lett volna, ha hasonló öltözékben teszed. – vetek rá egy sokatmondó pillantást – Szerintem már rég az esküvő részleteit egyeztetné veled a nagyi. – ha a kisunokája ingjében bóklászó nőbe bukkan a házban? Még szép! Mindenesetre mosolyoghatott Cleo akárhogyan is, átlátok ám a szitán, már csak azért is, mert mondani bármit könnyű, de kivitelezni... már a gondolattól is rosszul volt, hogy meg kell jelennie a felmenőim előtt, amikor hívattak.
- Zavart? Komolyan? – nézek rá kissé megrökönyödve a hallottaktól, miközben hallgatom a további magyarázatát a témáról, és hála az égnek, hogy nem szakít félbe, mert amilyen meglepő volt a felvezetés, a végével csak sikerült mosolyt csalnia az arcomra – Tudod, mit szoktak mondani, a jót nem nehéz megszokni. – szerénykedtem egy sort, bár azt hiszem, valahol igaza lehet Cleonak is. Nem mint ha nálunk mindennapos lett volna, de családban felnőni tényleg egészen más érzetet ad az embernek a kommunikáció során, mint egyedől szembenézni a nehézségekkel, azt aláírom.
- Az egyik legjobb... és mi volt a másik legjobb, például? – kíváncsiskodok, mert nem én lennék, ha nem tenném, és amúgy is, ha már így zárta le a mondandóját, gondolom, nem véletlenül.
- Nem is duzzogok. – dörmögtem az orrom alatt csak azért is duzzogva, igaz, ahogy az arcomhoz ér, ellágyulnak a vonásaim. A fenébe is, hogy még mindig ilyen jól ért ehhez...! Mondjuk inkább mondja, amit gondol, mintsen feleslegesen udvariaskodjunk itt kínunkban egymás előtt, azok úgy se mi lennénk, mindketten túlságosan ami a szívünkön, az a szánkon típus ehhez.
- Motyogtam? Na és mégis micsodát? – kérdezek vissza kétkedve, hisz ez teljességgel új számomra, és ha valaki kérdezné, biztosan tagadnám. Akár a horkolást, lévén, én alvás közben úgy sem érzékelem, más meg sose vette fel videóra, hogy aztán az orrom alá dörgölje, így nem is nagyon akarok hinni ilyesmiben. Biztos csak a bosszantásomra mondja, ugye?
- Futni? Jógázni? Ilyenkor? Te jó ég. – forgattam a szemeimet, hát ezért se kelnék korán, az hét szentség! Ha még a határba kéne kilovagolni, akkor persze kit zavar, ha korán van? Legalább béke, csend és nyugalom honol mindenhol.
- Mondtam már korábban is, hogy érezd otthon magad, ebbe beletartozik a fürdőhasználat is. Vagy kérdezgessek mindig mindent? – kérdezek vissza, hisz számomra ez igazából kérdés sem volt, ha használni szeretné, még csak mondania sem kell, menjen csak nyugodtan, úgy is talál törölközőt, meg mindent, amire szüksége lehet – Ami meg a ruhát illeti, vagy férfi ruhával tudok szolgálni, ami nem tudom, mennyire állná meg a helyét a munkahelyeden, vagy a nagyitól kölcsönkérek valamit. – adtam meg a lehetőségeket, amik ilyen téren elég szűkösek voltak, az egyéjszakás kalandok ittfelejtett ruhadarabjait meg inkább nem ajánlgatom neki, gondolom még annyira se nyerné el a tetszését, mint az előző kettő...
- Nem tudom. – vonok vállat nemes egyszerűséggel – Nem tudom, még mindig annyit készülődsz-e mint régen, milyen a forgalom, mivel akarsz menni, meg társai... de azt biztosra veszem, hogy nekem még kevesebb idő kéne hozzá. – mármint, hogy ugyanezeket kipipálhassam. Így vagy úgy, ezt neki csak jobban kéne tudnia.
- Akkor ezek szerint annyira még sem sietős? – vonom fel a szemöldököm kérdően, miközben hátrapillantok rá a vállam fölött, s hallgatom a napirendjét, hogy aztán egy sóhajjal is kifejezzem részvétemet. Egyből egy tárgyalás? Elég unalmasan hangzik.
Amikor megérzem Cleot a hátamhoz simulni, majd a vállamra adott puszikat, akaratlanul is elmosolyodok, és mondhatnám, hogy ez csalás, hisz így képtelenség morgós hangulatban maradni a közelőben, de amikor néhány pillanattal később befurakszik elém és a korlát közé, csak eltöprengek néhány pillanatra a kérdésén.
- Hmm... Mondanám, hogy szép időnk van, lovagoljunk ki, van egy kis tó innen nem messze az erdőben, akár ott is reggelizhetnénk, de akkor biztos, hogy nem érnél oda időben a tárgyalásodra. Vadásszak inkább valami reggelinek valót a konyhából, aztán majd elütjük az időt valamivel? Vagy neked mihez lenne kedved? Felőlem akár jógázhatsz is, maximum nézlek kávézgatás közben. – ajánlom fel álszent módon miközben a kezem a derekán pihen, ha már ez a reggeli rutinja, miattam ugyan nem kell lemondania róla.




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Jake szobája •• Szomb. Szept. 30, 2017 6:47 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cleo && Jake

Nem kellene a szavainak rosszul esnie, de mégis valamilyen szinten gyomorszájon vág és kicsit talán el is tűnik a mosolyom. Anya nélkül nőttem fel, család nélkül, így nem kell ahhoz ekkora ház, hogy tudjam milyen érzés annak lenni. Sietve sütöm le a pillantásomat, majd egy mosolyt villantok rá, még ha nem is annyira valódi, mint előtte volt. – Nos, tegnap már túléltem a vele való találkozást, így másodjára is biztosan menne. – rántom meg a vállaimat úgy, mintha tényleg nem lenne nagydolog. Csak hecceljen tovább és a végén meglátja, hogy képes leszek csak azért is neki vágni így ennek a háznak, hogy utána a nagymamájával teázgassak vagy kávézzunk együtt.
- Mondtam már, hogy igazán szerény vagy? – felelek csak ennyit arra, hogy a jót könnyű megszokni. Lehet így van, de még könnyebb elveszíteni azt, ami jó és a boldogságot. Féltem, hogy a múltam fog közénk állni, ezért se avattam be igazán sose, erre most? Igazából hiába nem beszéltem róla, mert ugyanúgy az állt közénk.
- Túl kíváncsi vagy és a végén hamar megöregszel. Majd meg tudod, ha itt az ideje. – kacsintok rá, hiszen nem fogja ennyire könnyedén megtudni ezeket a dolgokat. Érje be azzal, hogy az ölelése, a vele tapasztalt dolgok az egyik legjobban voltak az életem könyvében.[strike] De ha még ezt is az orrára kötném, akkor túlzottan elszállna magától, azt pedig nem akarom.[/srike]
Csak jót mosolygok azon, hogy nem is duzzog, elég csak ránézni. Szerintem még a nagymamája is egyetértene velem, de még se mondok semmit se. Helyette inkább csak arcához érek, mert pontosan tudom, hogy miként „szelídítsem” meg ilyenkor is.
- Például a nevemet is suttogtad. – mondom neki teljesen komolyan, mintha tényleg úgy lenne. Ügyvéd vagyok, így tökéletesen elő tudok adni olyan dolgokat is komolyan, amik meg se történtek. Nem szeretek hazudni, de ez most nem is volt az. Inkább csak csíny és a munkámban szerzett tapasztalatot felhasználni meg nem voltam rest.
- Megszoktam, hogy korán kelek. Sose szerettem tétlenkedni, inkább csak volt olyan időszaka az életemnek, amikor az ágy csábítóbb volt, mint bármi vagyis inkább az, aki benne megtalálható volt. – rántom meg ismét a vállaimat, mintha nem lenne annyira nagydolog. Pedig egyértelmű most is, hogy rá gondolok és nem másra. Sose szerettem tétlenkedni, nem véletlenül utaztam be a világot is, hogy jót tehessek. Odamentem, amerre mennem kellett.
- Azt hiszem a ruhákat inkább passzolnám és jobban örülnék a sajátjaimnak. Igazis, miként felejthettem el, vagy csak lehet megfordult a fejemben, hogy talán olykor egy-egy kérdésnek igazán jó vége lehet. – hamiskás mosoly pedig könnyedén kúszott a képemre, hiszen bármennyire is csábító egy forró zuhany, mert vele betérni oda még inkább az volt. Nincs ezen mit szégyellni, vagy szépíteni. Ez volt az igazság. Ő pedig vagy érti, vagy nem, hogy mire is gondoltam.
- Annyira még nem. – a sóhajával nem foglalkozom, mer zűrös egy nap lesz, de nem bánom. Olykor a jóért meg kell szenvedni és egyébként is szeretem a munkámat. Szeretek másokon segíteni és látni a mosolyukat, amikor kiderül, hogy segítséget kapnak és nyerünk is a bíróságon.
Kíváncsian fürkészem és várom a válaszát, miután befúrtam magam közé és a korlát közé. Most nem érdekelt, hogy nem lesz egérutam, ha olyan történne. Legszívesebben itt ragadnék, de tudom, hogy nem lehetséges. Pedig, ha tudtam volna, hogy mi is következik, akkor lehet inkább maradok…
- Ne is álmodozz ilyenről, hogy megörvendeztetnélek olyan látvánnyal. A reggeli remekül hangzik, aztán majd feltaláljuk magunkat. Sose kellett félteni minket. – örülök annak, hogy a lovaglást elveti, hiszen sok mindent tudok csinálni, de azt? Nem, nem tudok lovagolni, nem csináltam még sose ilyet és nem most kellene bénáznom előtte, vagy összetörnöm magam. Még egy hosszabb szenvedélyes csókkal ajándékozom meg, mielőtt még elmehetne reggelit szerezni, hogy a következő két órát még együtt üthessük el.

|| Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! hug boom

■ ■   Rolling Eyes   You Are Mine  ■ ■credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
76
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: Jake szobája •• Szomb. Szept. 30, 2017 7:40 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cleo && Jake

- Ó, attól aztán nem féltelek. – egyrészt azért, mert a nagyi is egy tünemény tud lenni, és még morcosabb hangulatában sem eszik embert, másrészt meg tisztában vagyok vele, hogy Cleot se kell félteni... aki dzsungelekben játszik Lara Croftot, az csak túlélne egy reggelit egy öregasszony társaságában, nem igaz?
- Egy párszor, de mondanod sem kell, úgy sem tudnám elfelejteni. – jegyeztem meg csipkelődve, még ha akarnám, sem lennék képes ilyesmire. Pláne, hogy nem ő az egyetlen, aki ilyesmit a fejemhez vág, igaz, azzal tisztában vagyok, hogy ő úgy is csak poénnak szánta, mások véleményére meg hol adnék ennyit?
- Gonosz vagy, mondtam már? Ha igen, ezek szerint akkor sem eleget, és csak hogy felhívjam a figyelmedet egy apróságra, én örökifjú vagyok. – kérem ki magamnak, ha testben nem is feltétlenül, lélekben szerintem még 60 éves koromban is huszonévesnek fogom érezni magamat, onnantól kezdve sokat nem számít a dolog.
- Komolyan? – kérdezek vissza gyanakodva, Cleo arcát, tekintetét fürkészve, mint ha abból kiolvashatnám az igazságot, de a fene egye meg azt az ügyvédes pókerarcát, hogy néha még én sem tudok kiigazodni rajta... Bár még ez legyen a legnagyobb baj, inkább az ő nevét motyogjam álmomban, mint valami másik nőét, aztán kapnék a fejemre olyat, hogy ajjaj...! Vagy nem kapnék semmit, de tényleg csak botal üthetném a nyomát, mert vérig sértődik és lelép, mire felkelhetnék.
- Én is inkább szoktam korán, mintsem későn, ettől függetlenül néha szeretek sokáig lustálkodni. Pláne, ha a jó társaság is adott hozzá. – tettem hozzá sokat mondó tekintettel, amivel ő is meggyőződhet arról, hogy nem csak én éreztem így az együtt töltött hónapok alatt.  Mondjuk néha egy-egy fárasztóbb edzés vagy verseny után így, egyedül is képes vagyok délig aludni, hogy kipihenjem magam, még ha amúgy időpazarlásnak is tartom a sokáig alvást.
- Az irodádban nincs tartalék ruhád? – kérdezek vissza értetlenül, hisz az irodai munkások körében, akik ilyen fontos beosztásban vannak, nem ritkaság az ilyesmi, már csak azért sem, ha valami baleset történne, leöntik magukat kávéval tárgyalás vagy konferencia előtt, vagy hasonló...
- Igaz is, hogyan is felejthettem el, hogy nálad  ez a módszer jobban működik. De ha már itt tartunk, nincs kedved inkább visszabújni az ágyba? – dobom fel a magas labdát komolytalanul, igaz, mielőtt még válaszolhatna, a gyomrom tiltakozóan megkorgul, én pedig sóhajtva adom meg magam – Na jó, előbb kerítek valami harapni valót, utána meg majd kitaláljuk a többit. Üres hassal úgy se fog az agyam se, meg pótolni kell az elveszett energiát, ha már tegnap úgy lefárasztottál. – jegyzem meg roppant komolyan, miközben ő befurakszik közém és a korlát közé.
- Most miééért? – játszom túl a dolgot, mint ha valami kisgyerek lennék akitől elvették a játékát – Vagy kérdezzgessem ezt is addig, amíg igent nem mondasz nekem? Naaa, Cleo, mutiii, hogy hogy szoktál jógázni! – avanzsálok át egy szempillantás alatt hisztis kisgyerekbe, aminek aztán az újabb csók tesz pontot a végére, én pedig egyből abba is hagyom a hülyéskedést, hogy nyafogás helyett inkább rá koncentráljak. No meg aztán egy köpenyt magamra kapva leugornék a konyhába, igaz, az már csak ott jut eszembe, hogy meg sem kérdeztem, Cleo mit enne szívesen... Annyi gond legyen, megpakolom én a tálcát mindennel, ami eszembe jut „reggeli” címszó alatt, majd választ belőle, hogy mi a szimpatikus.


|| Köszönöm a játékot, én is imádtam! ahwie iloveu




When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Jake szobája •• Vas. Okt. 01, 2017 1:10 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Jake szobája ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Jake szobája
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fontaine villa-