Istálló és a környezõ birtok
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói

Istálló és a környezõ birtok



Témanyitás ✥ Istálló és a környezõ birtok •• Csüt. Aug. 31, 2017 12:54 pm

******
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Szomb. Júl. 14, 2018 6:45 pm

Rosie && Jake

A szüleim azt hitték, hogy ez csak egy újabb hóbort a részemről, de végül nem az lett. Azóta is folyamatosan jártam lovagolni. Sőt, egyre gyakrabban és egyre hosszabb időkre, ahogyan a lábam is egyre inkább jobban lett. Szép lassan már nem csak terápia volt számomra, hanem tényleg szenvedély lett belőle, de ennek lassan már több mint 5 éve. Az nem volt kérdés, hogy lehet drága hobbit sikerült találnom, de ha sikerül egy lennem a sok közül, akiknek bejön az élet és sikeres leszek benne, akkor vissza fog térülni valamennyire minden költség. Ehhez pedig az kellett, hogy a legjobbtól tanuljak, hiszen egy-két versenyt már megnyertem, vagy előkelő helyen végeztem, de még mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó. Biztos vagyok abban, hogy anya és apa se hitte volna azt, hogy komolyan mondtam korábban én már pedig beszélni fogok franciák egyik leghíresebb díjugratójával, mert akkor nem hagytak volna ennyire felügyelet nélkül. Hiába voltam már majdnem 16 éves.
Megtalálni nem volt nehéz, megtenni annál inkább. Szökj meg otthonról, vagyis ne érj időben haza és juss el a város elit negyedébe. Egyik se volt egyszerű, de szerencsére akadt bérletem, így kisebb kutatást követően meg is volt, hogy mikor milyen buszra, vagy más tömegközlekedési eszközre kell felszállnom. Természetesen otthon se hagytam nyomokat. Még a böngésző előzményeit is töröltem erre vonatkozóan, nem akartam idő előtt lebukni, meg feleslegesen minek idegeskedjenek, van nekik elég bajuk anélkül is. Főleg mostanság olyan volt, mintha néha anya is szomorúbb lett volna, mint kellene, de mégse faggattam soha. Semmi értelme se lett volna, mert ő nem mondja el, ha nem akarja. Csak remélni tudtam, hogy nem megint válni akarnak, mert akkor világgá vágtatok és megnézhetik magukat. Egy család vagyunk jóban és rosszban is. Ők tanítottak erre, akkor tartsanak is ki egymás mellett.
Mosolyogva néztem a buszsofőrre, amikor leszálltam, mintha így akarnám elhitetnie vele, hogy nincs semmi gond. Sietve kotortam elő a telefonomat, hogy akkor most merre is kell sétálni. Negyed óra séta után meg is érkeztem a hatalmas palotára emlékeztető házhoz és a birtok… mondjuk azt, hogy a legtöbb hely elbújhatna mellette. Pár percig haboztam, de végül óvatosan besétáltam a birtokra, hiszen a kapu nyitva volt. Vajon itt soha nem csukják be? Nem félnek a betörőktől, vagy máris tudják, hogy egy idegen lézeng a birtokukon? Mindegy is, hiszen nem most fogok megfutamodni, ha már eddig eljöttem. Sietve néztem körbe, majd miután rájöttem, hogy merre is lehet az istálló, el is indultam abba az irányba. Próbáljuk meg először ott, néha nekem is lehet mázlim. Nem sokkal később meg is láttam az újságokból és internetről ismert férfit.
- Szia! – köszöntem rá határozottan, de közben nem voltam annyira az, mint amennyire látszott. – Rosalie vagyok és elméletben te vagy a legjobb díjugrató a környéken, de lehet az országban is a cikkek és a lovarda szerint. – vágtam hozzá igazán tündéri arcot, majd az egyik lóhoz közelebb lépve megsimogattam. A lovaglócuccom most is nálam volt, hiszen délután mennem kell, de kiszöktem a suliból szülői program miatt. Legalább leleményes vagyok, senkinek se lehet oka panaszra. Majd fő akkor a fejem, ha netán emiatt otthon lekapnak mind a 10 körmömről, de inkább örülnének, hogy nem bulizni szökök, hanem csak jobb akarok lenni benne és még több versenyt majd megnyerni.


■ ■  Remélem kezdőnek jó lesz! edi ■ ■credit

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
141
● ● Reag szám :
118
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Vas. Júl. 15, 2018 3:41 pm

Rosie && Jake

Túléltük az esküvői előkészületeket, túléltük a nagy hírt, hogy úton a trónörökös, még az esküvőt is sikerült, sőt mi több, anyámék látogatását is. Hősök vagyunk? Naná, hogy azok!
Azt nem mondom, hogy nem vagyok betojva a tudattól, hogy néhány hónapon belül gyereksírástól lesz hangos a ház, de amennyire tartok tőle, hogy milyen ügyetlen leszek, legalább annyira várom is. Direkt azért hoztuk előrébb az esküvőt, mert a nyár számomra a felkészülésről és a versenyekről szól, erre mit ad isten, hogy ha már távol vagyok, rághatom a kefét amiatt, hogy minden rendben van-e odahaza Cleoékkal... Hogy aztán, amikor otthon vagyok, olyan szinten körbeugráljam, lessem minden kívánságát, meg ezerrel lelkesedjek és ötleteljek, hogy milyen lenne a tökéletes babaszoba, hogy sejtem, néha azt kívánja, bár lennék többet távol versenyek miatt...
Hát, ilyen az élet. Nem mint ha nagyon bántam volna, ha néhány évvel később érkezik a lurkó, de ha már jön, akkor jöjjön, várjuk szeretettel. Azt hiszem, hogy megint sikerült Cleo idegeire mennem a sok óvatoskodással, hogy úgy döntött, inkább lepihen egy kicsit mert elfáradt. Pedig még az utónévtár felénél sem járunk, hogy összeírjuk melyik nevek tetszenek! Nélküle azonban én sem akarom folytatni, így egy nevekkel félig teleírt lapot könyvjelző gyanánt odaraktam az oldalhoz, ahol épp járunk, és a szobám felé vettem az irányt, hogy átöltözzek a lovagláshoz.
Furcsa belegondolni, hogy már hónapok teltek el azóta, hogy Chantilly kiscsikója világra jött, és az istálló lakója, azt meg még különösebb látni, hogy milyen sokat is nőtt azóta! Vagy hogy milyen jól kijön a birtok többi lakójával, szerintem nincs olyan, aki ne imádná.
Fogadni mernék, hogy ha megszületik a pici, ő is mindenkit le fog venni a lábáról, talán végre anyámék szíve is megenyhül, ha meglátják. Nem fért a fejembe, hogy miért kattognak annyit Cleo származásán, ahelyett, hogy inkább örülnének, hogy boldogok vagyunk együtt. Nem ez lenne a lényeg? Mindegy is, vagy beletörődnek rövid úton a döntésünkbe, vagy akármennyire is bánom, de a nagyszülei nélkül fog felnőni a gyerek. Valahol azért bánnám a dolgot, hisz azok után, hogy mennyire imádom a saját nagyszüleimet, elég rossz dolog látni, hogy egy generációval később mennyire is problémás ez az egész...
Vajon milyen lesz a kicsi? Kisfiú? Vagy kislány? Inkább rám hasonlít majd, vagy olyan vörös tincseket örököl, mint amilyen az anyjának is van? Olyan bájos, segítőkész lélek lesz, mint Cleo, vagy olyan égetni valóan rossz kölyök, mint én voltam kicsinek? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok terelték el a gondolataimat minduntalan, amíg az istállóban töltöttem újra a lovak itatóit, amikor megzavart egy ismeretlen hang.
- Szervusz. Csak nem eltévedtél, kislány? - kérdezek vissza, amikor meglátom, hogy egy milyen kis csenevész alkatú leányzó tévedt ide a portánkra. Biztosra veszem, hogy nem láttam még korábban, de ha tippelnem kéne, előbb gondolnám valamelyik alkalmazottunk unokájának, mintsem feltörekvő konkurenciának.
- Jake Campbell, örvendek. Nem csak elméletben, gyakorlatban is. - tettem szóvá, erről pedig a számtalan trófea, érem és díj is tanúskodott, amik az egyik folyosón pihentek az üvegvitrinekben.
- Ha jól sejtem, akkor nem az eredményeimről szeretnél csevegni velem, úgyhogy ki vele, miben lehetek a segítségedre? - tekintetem akaratlanul is a lovagló felszerelésére téved, miközben bőszen azon imádkozom magamban, hogy csak ne azért legyen itt, amire gondolok...

■■     ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Vas. Júl. 15, 2018 4:10 pm

Rosie && Jake

Fogalmam sincs, hogy kire ütöttem jobban, de talán a rosszcsontságot és a cselességet aputól örököltem, a kitartást meg inkább anyától, vagyis gondolom. Hiszen mégis csak neki kellett végig csinálnia az egyetemet egy kisbaba mellett. Nem is tudom, hogy volt képes rá, meg ott van az a tény is, hogy amióta pontosabban tudom azt, hogy mik is történtek a múltban már abban se vagyok biztos, hogy apa tényleg akart engem. Ha igen, akkor miért hagyott minket magunkra ennyiszer? Miért nem volt ott anya mellett, hogy ő is valóra válthassa az álmait? Nem kérdeztem, hiszen jelenleg inkább kerülni kezdtem őt, mintha hirtelen csak árulónak érezném és minden kedvességét, becézgetését árulásnak éltem volna meg. Lehet a nagyinak sose kellett volna csacsognia arról, hogy anya milyen kitartó volt és mennyiszer állt talpra, ahogyan én teszem egy-egy vereséget követően; vagy éppen ha megnyerek egy versenyt, akkor miként edzek még jobban, hogy következőleg is nyerjek.
- Kislány? Eltévedni? – pislogtam nagyokat, mint aki hirtelen nem veszi a lapot, hogy rágondolnak. Azért annyira kicsi nem voltam, mert ha még 10 éves koromban állítottam volna be, akkor megértem, hogy így hívott, de most? Inkább kamasznak szokás mondani, de mindegy is. – Nem tévedtem el, vagy olyannak tűnők, mint aki kétségbe van esve? – kérdeztem meg lehető leglazábban, mintha nem most látnám először őt. Hallottam már egy-két embert beszélni róla, meg arról, hogy netán valahogy össze kellene hozni egy találkát, de sose lett belőle semmi se. A szezon viszont újra kezdetét veszi és sokkal rangosabb versenyeken vehetek részt majd, amint betöltöttem a 16. életévemet, így muszáj nekem lépnem. A felnőttek még mindig túl sokat tökölnek.
- Aha, ezzel kicsit beképzeltnek tűnik, hogy ezt így kijelenti, de végül is. – rántom meg a vállaimat lazán. Izgultam, de valahogy furán voltam összerakva. Ilyenkor még inkább rám jött a beszélgethetnék és nem fogtam vissza magamat. A szüleim biztosan tudnának erről mesélni, hiszen mégis csak kiosztottam őket is, amikor válni akartak. Tudom-tudom, ő egy idegen, de ha valamit akarunk, akkor azért tennünk kell, így nem lehetek nyuszi. Azt meghagyom másoknak.
- Egyébként a teljes nevem Rosalie Deschamps. – ha már volt oly rendes, hogy a nyilvánvalót elmondta, így miért ne mutatkozhatnék be én is? Valakiknek inkább a név marad meg és nem egy lovasújságban szerepelt a nevem, ahogyan azt is tudom, hogy sok helyen pletykálnak rólam és más feltörekvökről, hiszen a szponzorok sok helyen megjelennek már és napra készen kell lenniük, hogy tudják kire érdemes lecsapni. Így esélyesen ő is hallott már rólam.
- Ki tudja, lehet pont az érdekel, hogy miként érte el, de valóban nem emiatt vagyok itt… - léptem beljebb az istállóban, miközben szemügyre vettem a lovakat és a helyet is. Mosolyogva léptem közelebb az egyik lóhoz, amikor kidugta a karámból a fejét. Gyengéden simogattam meg. – Mindenki tudja, hogy volt egy komolyabb balesete pár éve, meg azt is, hogy már fiatalabb se lesz, így mennyi ideje is van hátra? Hmm, talán még pár éve, így egyre inkább eljön annak az ideje is, hogy elkezdje átadni a stafétabotot és újabb nemzeti büszkeség születhessen idővel... De a sok vén nem tudta, hogy miként keresse meg magát, vagy ha tudta is, akkor pancserek, szóval ezért lennék itt. Szeretnék a legjobbtól tanulni, hogy újabb díjakat nyerhessek, már ha eddig nem lett volna egyértelmű az, hogy miért is sétáltam be az ajtón, vagy nem esett le a nevem alapján, hogy én vagyok az a lány, akinek az esélyeit latolgatják, hogy netán maga lehetek egyszer. Persze csinosabb és bájosabb kiadásban. – fordultam felé széles mosollyal az arcomon, mert esélyesen nem ilyen dumára számított egy idegentől. Főleg, nem egy kislánytól, ahogyan ő fogalmazott, de hát ami a szívemen az a számon. Meg a nyilvánvalót miért is tagadnánk? Legalább őszinte vagyok, nem úgy, mint a legtöbb ember, aki körbe veszi az olyanokat, mint mi és csak a hasznot lesik. – Ennyi lenne, mikor lehetne kezdeni? – tettem fel még tündérien az utolsó kérdést, miközben szemmel láthatóan ló se nagyon akart elszakadni tőlem.

■ ■    ■ ■credit

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
141
● ● Reag szám :
118
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Vas. Júl. 15, 2018 5:15 pm

Rosie && Jake

Nem értem, hogy mit van úgy fennakadva a megszólításon, hisz nem úgy néz ki, mint aki már elérte volna a nagykorúságot, meg egyébként is, jó esetben feleannyi idős, mint én? Ha már engem is olyan sokszor bácsiznak a gyerekek, akkor én is szólíthatom kislánynak az ilyen kis törpéket.
- Mert nem? - kérdeztem vissza, bár az, ahogy visszakérdezett, már eleve sejtette, hogy nem... sajnos nem csak eltévedt, úgy tűnik, nagyon is tudatosan keveredett ide. De jó nekem!
- Azt nem mondanám. - adtam igazat neki, de nem is hasonlít azokra, akik a környéken élnek. Igaz, viszonylag szellősen lakott ez a része a városnak, a nagy telkek miatt, de azért látásból már ismerjük egymást.
- A tény az tény. Most jobb lenne, ha álszerénykednék egy sort az eredményeim kapcsán? - hjajj, ugyan már, annyira azért nem vagyok jó, mint ahogy azt mondják... fenéket nem! Keményen megdolgoztam érte, és büszke is vagyok arra, amit elértem. Mit szégyenlősködjek miatta? Az nem az én stílusom.
Csak bólintottam egyet a neve hallatán, mint ha már hallottam volna korábban, ha szerencséje van, legalább addig nem fogom elfelejteni, amíg ki nem sétál a kertkapun. De hogy addig is haladjunk - nekem legalábbis lenne fontosabb dolgom mint kislányokkal cseverészni - megpróbálom kideríteni, hogy mi szél fújta erre.
Lehet, hogy jobban tettem volna, ha inkább nem kérdezek rá? Ahogy beszélni kezd, már épp közbe szólnék, hogy aki követi a szakmát, mindenki hallott a sérülésemről, de úgy tűnik, ez csak a felvezető volt... ahogy pedig folytatja, hirtelen köpni, nyelni nem tudok a döbbenettől, hogy milyen szemtelen hangnemben mondja itt a magáét! Nekem! Eszem megáll! És mindennek a tetejébe még képes természetesnek venni, hogy a tanítványommá fogadom egy ilyen beszédet követően? Mit ne mondjak, jó vastag arcbőrt örökölt, részvétem a szüleinek, és még nekem mondogatja Cleo, hogy milyen beképzelten viselkedek néha. Vajon a mi gyerekünk is ilyen lesz majd? Nagyon remélem, hogy nem, mert esküszöm, valami nevelőnőt fogadok mellé!
- Mint ha már hallottam volna valahol a nevet... Bocs, ha olyan természetesnek veszed, hogy mindenki olvas újságot, akkor gondolom azzal is tisztában vagy, hogy az elmúlt hónapokban fontosabb dolgom is volt, mint a feltörekvő generáció pályafutását szemmel kísérni. - amúgy is, miért tennék ilyesmit? Maximum kíváncsiságból, hisz konkurenciát úgy sem jelentenek számomra a mostani fiatalok.
- Kezdeni? A bocsánatkérést akár most azonnal, amiért ilyen hangnemet ütöttél meg velem. Egyébként meg sajnálom, de nem foglalkozok tanítványokkal. - lókiképző vagyok, nem lovas oktató, kár, hogy sokan megfeledkeznek erről az apróságról. Amúgy sem tartom magam jó tanárnak, arról nem is beszélve, hogy a fiatalokkal, gyerekekkel sem mondanám, hogy olyan jól megtalálom a közös hangot. Elég csak kettőnkre nézni per pillanat.
- Talán ha hallgattál volna a tanáraidra, akkor te is tudomást szereztél volna róla, hogy hány hozzád hasonlót utasítottam már vissza, és legalább egy utat megspóroltál volna magadnak. Valószínűleg tovább leszek még a pályán néhány évnél, emellé pedig nem fér bele az életembe az oktatás, sajnálom. - ha már vette a fáradtságot, hogy személyesen felkeressen, akkor nem fogom egy sima "nem"-mel kiszúrni a szemét, megkapja a miérteket is grátiszba mellé. Aztán mehet, amerre akar.
- De még ha olyan bolond is lennék, hogy elvállalnálak... miből gondolod, hogy elég jó lennél hozzá, és megütnéd azt a bizonyos mércét? - kérdeztem vissza, mielőtt letettem volna a vizes vödröt, és közelebb lépve hozzá tetőtől talpig végigmértem volna. Nem érdekelt, hogy az újságírók mennyi sületlenséget hordanak össze, egyvalami érdekelt csak - mivel tud bizonyítani?

■■    ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Szomb. Júl. 28, 2018 10:51 am

Rosie && Jake

Csak megrántom a vállaimat, hiszen inkább lapozzunk, mert lehet neki kislány vagyok, ahogyan apának is biztos mindig az fogok maradni. Bár szerencsére ő inkább Nyuszifülnek hív, de nem mintha mostanság hallgatnék túlzottan bármire is, amit ő mond, vagy hív. Nem segítettet a talált levél, majd anya naplója, vagy nagyi olykor elejtett megjegyzései, ami a múltból származtak. Amennyire apás voltam világéletemben, most annyira próbáltam tőle távol maradni, mintha az segítene abban, hogy elzárkózzak mindenféle szomorúság elől.
- Nem hiszem, de attól még lehet kisebb mellénnyel is előadni, azt hiszem… - vagy csak én voltam másabb. Véleményem szerint én mindig kicsit szerényebben adtam elő, ha nyertem bármilyen díjat is. Emlékszem, hogy hajdanán mennyire nehéz volt a balesetet követően, hogy egyáltalán menni tudjak még mankóval is, de aztán jött a lovaglás… most meg már itt tartok, hogy 5 éve szerelmes lettem belé, mármint a lovaglásba és azóta megannyi versenyen vettem részt az elmúlt két évben.
Hangnem változik, vagyis igyekszem teljesen hétköznapian előadni, még ha a szöveg nem is annak hat. Arra meg nem is gondolok, hogy netán szemtelennek tűnik a dolog, amit mondok. Én inkább csak őszintének gondolnám, de lehet ha másik oldalon állnék, akkor én is másképpen vélekednék. Mindegy, ezen majd ráérek később agyalni, most inkább csak arra koncentráltam, hogy előtudjam úgy adni, mintha az időjárás lenne a téma; ergo teljesen higgadtan és ne is akadjak meg benne. Tudom, esetek többségében mindig bátornak látszom, de most nem voltam teljesen az. Csak tenni akartam azért, hogy az álmaim valóra váljanak és ne csak álmok maradjanak örökre.
- Nem csak az újságokra gondoltam, hiszen a „mi” közösségünk annyira nem nagy és szóbeszédek mindig terjengenek. Ahh, tényleg el is felejtettem mondani, hogy gratulálok mind a két dologhoz és sok boldogságot. – mármint ha tényleg igaz a hír is, hogy a felesége babát vár. Legalábbis erről cikkeztek, hogy már gömbölyödni látszik a pocak és biztosan nem felesleges kilókról lehet szó, hanem babáról, vagy valami ilyesmi. Hirtelen a nagy lendületben el is felejtettem mondani, de megesik.
- Hangnemet? – pillantottam rá csodálkozva, vagy lehet inkább úgy festettem, mint aki ufót látott. – Szerintem a hétköznapi emberek így beszélnek erre felé, még az időjárásról is. – hiszen a hangnemem tényleg nem változott, vagy csak a mondandó miatt hiszi ezt? – Nem tudtam, hogy Párizs ezen a felén netán már másképpen kell beszélni, vagy azért nem fogok bocsánatot kérni, mert nem fennkölten beszélek és nem egy palotában élek. – feleltem zsigerből, de még mindig teljesen normális hangnemben. S már egyre inkább kezdett derengeni, hogy mire is gondolhat. – Aww, vagy a mondandómra gondolt? Szerintem az őszinteség mindig jobb, mint a hazugság, esetleg a füllentés. Sajnálom, ha netán túlzottan tapintatlan voltam, nem állt szándékomban, csak jobb szeretek őszinte lenni... – ezt teljesen őszintén mondtam, hiszen sokszor megesik, hogy elfeledkezem arról, hogy netán amit én őszinteségnek gondolok, az másoknak sértő vagy félreérthető lehet. Ilyen téren még sokat kell változnom, de aki olyan típus, mint én, hogy ami a szívén az a száján… Naahh, annak ez nem megy könnyedén.
- Olykor a felnőttek félnek megtenni valamit, máskor a gyerekek meg olyan balgák, hogy beletörődnek dolgokba. Nekem viszont vannak céljaim, elképzeléseim és soha nem vártam el azt, hogy más harcoljon helyettem értük, ezért vagyok én itt, nem pedig valamelyik tanár, vagy fejes ezekből a körökből. – közben pedig őt fürkésztem, hiszen ez volt az igazság. Szerintem azért nem sok olyan létezhetett, aki fogta magát és bemerészkedett ide. Tudom, hogy részben birtokháborításnak is fel lehetne fogni, de mégse érdekelt. Ha meg se próbálom, akkor örökké azon rágódnék, hogy mi lett volna…. – Miért? Fél, hogy idővel netán megdöntenék a rekordját? Vagy a tanítvány jobb lehetne a mestertől, vagy csak attól, hogy inkább edzőként emlékeznének magára, mintsem a híres díjugratóra? – pillantottam rá kérdőn, majd újra a ló felé fordultam, amikor a fejét arcomhoz nyomtam és mondhatni böködni kezdett, hogy rá figyeljek inkább. Mosolyogva tettem eleget a kérésének, majd még egy puszit is nyomtam a fejére, miközben tovább szeretgettem a kezemmel.
- Nem tudom, de ha meg se próbálom, akkor esélyem sincs bizonyítani, nem? Ha nem jövök ide, akkor mégis miként mondhatnám azt, hogy elhívatott vagyok? Olykor le kell győzni a félelmeinket és merészet álmodni. Olykor leesünk, de visszaülünk, vagy megesik, hogy a járás is nehezen megy és talán feladnánk, míg végül rá nem találunk az elhívatottságra és rabul nem ejt minket… De jobb kérdés, miből gondolja, hogy nem ütöttem már meg azt a bizonyos mércét? – fordultam felé mosollyal az arcomon, hiszen jó pár díjat nyertem már az ifi kategóriában és sokan már alig várták, hogy 16 éves legyek és még több versenyre küldhessenek. Sokszor fárasztó volt, de mégis képes volt feltölteni minden egyes lovaglás. – De szívesen bizonyítok, akár most is. – álltam a pillantását, miközben az a bizonyos ló is egyre inkább közeledett felém, amennyire a karám engedte. Szemmel láthatóan legalább ő csíp engem. – Szemmel láthatóan egy bizalmasom már akad. – utaltam itt a lóvára, vagy fogalmam sincs, hogy kié, de gyönyörű volt. Méltóságteljes és nem olyannak tűnt, mint aki mindenkivel barátkozna.


■ ■    ■ ■credit

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
141
● ● Reag szám :
118
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Kedd Aug. 21, 2018 10:17 pm

Rosie && Jake

- Lehet, de erre szokás mondani, hogy nem vagyunk egyformák. - vontam ezúttal én is vállat, a feleségem biztos csak szerénykedne, ha a sikereiről vagy az általa elért eredményekről mesélne, mennyi mindent ért el, mióta a jogi klinika vezetője. Én meg ilyen voltam, akinek nem tetszik, nem muszáj a társaságomban időznie.
- Lehet, hogy annyira nem nagy, de jobban lefoglal a saját kategóriám és riválisaim, mintsem a juniorokkal foglalkozzak. - jegyeztem meg, elvégre volt, aki gyakran kijárt őket is megnézni, hogy tudja, milyen lesz az elkövetkező generáció, engem annyira nem hozott lázba a dolog, egyelőre elvoltam a saját korosztályommal. Az viszont, hogy ennyire képben van a kiscsaj, vagy legalábbis kutakodott mielőtt idejött, valahol dicséretre méltó.
- Köszönöm. - mosolyodtam el, mielőtt még a lényegre térne, térnénk. Próbálom a kedvét szegni, vagy elbátortalanítani, de úgy tűnik, elég talpraesett kiscsaj, ha külső szemlélőként figyelném magunkat, biztosan jót szórakoznék most. Így azonban inkább bosszankodok, amiért nem sikerül lerázni...
- Azt hiszem, félreértetted egy kissé a dolgot. Nem a hanglejtéssel volt a gond, hanem a tartalommal. - vontam fel a szemöldököm, elvégre nem várom el, hogy úgy affektáljon, mint az elit majmok a szomszédban, én is tudnék New yorki szlenget tolni, ha olyan kedvem lenne, de na, nem ezért vagyunk itt.
- Azt legalább értékelem. - pláne, mert én is ilyen vagyok, és ha már akar valamit, bökje ki, és minél kevesebbet raboljon a drága időmből. Az más kérdés, hogy így sem bírom gyorsan lerázni, hogy mehessek végre a dolgomra, de ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen kitartó és elszánt a kiscsaj.
- És mik azok a bizonyos célok? Azon kívül, hogy idővel kitúrni engem az élmezőnyből? - vagy átvenni a helyemet ha kiöregszem, részletkérdés... valahol azért nagy bátorságra vall, hogy ilyennel mert elém állni, mert mégis, mi okom lenne azt kitanítani, aki később majd lelök a csúcsról?
- Nem mondtam egy szóval sem ilyesmit. Ha tisztában lennél a szakma történelmével, tudhatnád, hogy ahogy telnek-múlnak az évek, úgy javulnak az időeredmények meg rekordok is. - a jobb életkörülmények, technológia, szakmai titkok, ellátás, meg még sorolhatnánk, arról nem is beszélve, hogy a lovakat is folyamatosan tenyésztik, nemesítik.
- Attól nem tartok, hogy edzőként emlékeznének rám, pláne, mert ez a szakmám első sorban. - igaz, hogy lovakat edzek és tanítok be, nem lovasokat, de részletkérdés - Viszont ahogy te is mondtad, a családomban volt némi változás az elmúlt hónapokban, miből gondolod, hogy inkább egy tanítványra szeretném fordítani az időmet, ahelyett, hogy velük tölteném azt? - fordultam felé kérdő tekintettel, mert bár fontos volt számomra a karrierem is, nem mondtam le arról sem, de tagadhatatlan, hogy alig vártam már, hogy apa legyek végre, és a szezon végeztével több időt töltsek Cleoékkal.
- Cseles, cseles... legalább az már biztos, hogy használod az eszed. - legalábbis néha tuti, de már az is jobb arány mint a mai fiatalok többségénél - adtam igazat neki, miután végighallgattam a kis védőbeszédét, amikor pedig azt ecseteli, hogy akár most is szívesen bizonyítana, egy pillanatra elülteti azt a bizonyos bogarat a fülemben. Lehet, hogy egyszerűbb lenne elzavarnom, menjen a dolgára, de mégis képtelen vagyok rá.
- Tudod mit? Nyergeld fel, aztán irány a pálya. Kapsz öt percet az udvaron, hogy meggyőzz. - adtam be a derekamat, ahogy elnéztem, hogyan barátkozik a lóval. Nem, ez nem az volt, amelyikkel én versenyeztem, csak egy hasonló, de azt nem is engedtem volna neki. Ha felszerelésre volt szüksége, vagy valamit nem talált, akkor segítettem neki, hogy merre keresgéljen, de amúgy a kisujjamat sem mozdítottam. Ha már egy ló felszerszámozásánál elbukik, akkor úgy is felesleges tovább rabolnunk egymás idejét, ha viszont kész volt, akkor csak kinyitottam az istálló ajtaját, hogy hajrá! A pálya odakint várja, ahol gyakorolni szoktam. Hatalmas az udvar, és egy része erre volt kialakítva a különböző vizes, homokos, meg egyéb árkokkal, lécekkel, kerítésszakaszokkal, meg különböző akadályokkal.
- Szólj, ha indíthatom a stoppert. - mert bár komolyan gondoltam azt az öt percet, de ki tudja? Hátha sikerül lekötnie a figyelmemet annyira, hogy fel sem tűnik, letelt az idő...

■■    ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Pént. Aug. 31, 2018 7:57 pm

Rosie && Jake

- Ezt se próbáltam cáfolni. Érthető, hogy nagyobb figyelmet fordít azokra, akik ténylegesen veszélyt jelentenek a versenyein. – értek vele egyet, de attól még nem egy nagyobbat láttam már nézelődni nálunk is. Hallottam, ahogyan egy-egy emberről beszélnek is. Mintha csak azt néznék, hogy kire lehetne lecsapni, ki vihetné majd tovább a hírüket, mert csak miattuk sikerült felemelkednünk. Én is elfogadhattam volna segítséget, de nem is én lennék, ha nem a legjobbét akarnám.
Nem értettem, hogy mi gond volt a tartalommal, de lehet megint túlzottan őszinte voltam? Vagy csak próbál valamibe belekötni, ha már mással nem tudott eddig elkergetni? Akadna olyan közöttünk, aki már az első szavainak köszönhetően is lelécelt volna, de engem nem olyan fából faragtak. Kitartásból nálam sincs hiány, mint a szüleimnél, meg persze eléggé őrült dolgokra is képes vagyok, mert esélyesen ez az egész annak számítana.
- Fogalmam sincs, hogy mi lehetett a gond. Én csak őszinte voltam, amit meg értékel, de akkor bocsánat. – értetlenkedés meg kicsendült a hangomból, ahogyan az is, hogy fogalmam sincs, hogy most miért is kéne bocsánatot kérnem, de megkapja. Örüljön neki, ha már még mindig itt ragadtam a nyakán.
- Kitúrni nem erős kifejezés kicsit? Átvenni a helyét szerintem sokkal jobb kifejezés lévén mennyire nem egy súlycsoportban vagyunk. – utaltam itt a korunkra. Kitúrni maximum akkor tudnám, ha ugyanazon a versenyen mérettetnénk meg, amire szerintem soha nem kerül sor. Meg nem is hiszem azt, hogy képes lennék jobb lenni nála. – Mi zavarja, az hogy nő vagyok, vagy az, hogy netán lehetek olyan jó, mint maga? – kérdeztem meg kíváncsian direkt nem válaszolva a célokra, mert nagyon is érdekelt, hogy melyik zavarja jobban. Tudom, hogy akadnak olyan férfiak, akik lenézik a legtöbb nőt, vagy minket máris törtetőnek könyvelnének el, de ha ők tennének hasonlót, akkor az teljesen normális.
- Családja lesz, balesete volt… - mondok csak ennyit arra, amit mond. Nem a szemére hányom, de láttam apán is olykor, hogy mennyire bánta azt, hogy lemaradt egy-egy pillanatról. Vajon ő inkább versenyezni fog, vagy ott lesz, amikor járni kezd a lánya, amikor először megy oviba, vagy iskolába. Egy gyereknek szüksége van az apjára, bárki bármit is mondjon. Idővel pedig erre ő is rá fog jönni, hogy nem lehet ott minden versenyen, de lehet ehhez is még kicsi vagyok és pont szarul gondolom a dolgokat.
- Nem kértem, hogy fordítsa rám minden idejét, de ha már egy keveset kapnék, akkor már azzal is előrébb lennék és lehetnék egyszer hasonlóan jó, mint maga. Akár olyankor, amikor edz. Nem lennék láb alatt se. – próbáltam kitartani és továbbra is azt mutatni, hogy mennyire is magabiztos vagyok. Az évek alatt egészen jól megtanultam ezt sugallni másoknak és csont nélkül általában mind el is hiszi.
Szavaira alig láthatóan azért büszkén húztam ki magam és el is mosolyodtam. Tudom, meg olykor azt is megkapom, hogy túlzottan is nagy a szám. Ezzel is tisztában vagyok, de ha nem lenne, akkor most lennék itt és talán nem is adódhatna olyan lehetőség, amivel a szerencsém is fordulhat.
- Köszönöm! – ugrottam is egyet, pontosan úgy, ahogyan örömében tenné egy gyerek. Sietve kérdeztem meg, hogy merre is van a nyereg, illetve a kantár, aztán már el is tűntem, hogy hozzam őket. Szerencsére a ló továbbra is kedvelt, így egészen gyorsan megvoltam a művelettel, sietve pakoltam le a cuccaimat, hogy kivezetve a lovat fel is üljek rá. A kérdésére csak mosolyogva néztem rá, a következő pillanatban pedig már meg is sarkantyúztam a lovat. Egyre ütemesebben kezdtem el vágtatni. Elsőre tettem két kört, hogy valamennyire megszokjuk a másikat, én is jobban szemügyre vettem a pályát, aztán máris neki iramodtunk. Nem lett tökéletes, egy lécet le is vertem, meg egy másiknál majdnem. Az egyiket meg elsőre ki is hagytam, csak fordulásból csináltam, de attól még tudtam, hogy nem lett borzalmas. Így is esélyesen az első 5-ben is benne lennék. Látszott az is, hogy izgultam, nem összeszokott páros voltam a lóval, így ez mind-mind befolyásolták ezt az egészet, de az is könnyedén látható volt, hogy mennyire is imádom csinálni. A külvilág ilyenkor megszűnt létezni és elhittem azt, hogy egy másik világba csöppenek. Ott szabad vagyok, nem létezik szomorúság, vagy az, hogy magára hagyják az emberek. Mintha csak repültem volna. Végül mosolyogva indultam el a férfi irányába egyre lassabb tempóra áttérve, miután többször végig mentem a pályán másabb trükköket is bevetve. Mármint, ha ő nem szólt, akkor idővel én kanyarodtam felé.
- Mi a véleménye? – kérdeztem meg fülig érő szájjal, miközben a ló sörényébe fúrtam a kezemet és úgy simogattam őt. Kicsit még a fejemet is odahajtottam míg visszafelé baktattunk.


■■     ■■ credit

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
141
● ● Reag szám :
118
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok •• Szer. Okt. 10, 2018 9:53 pm

Rosie && Jake

Nocsak, csak nem csoda történt, hogy újabb szemtelen visszavágás helyett egyetértett velem a kishölgy? Vagy csak kezdi belátni, hogy ha valamire jutni akar, akkor nem árt, ha nem mindig kendőzetlenül tolja a másik képébe a véleményét? Mindenesetre haladásként fogom fel a dolgot, amikor pedig mindezek tetejébe még értetlenkedve bocsánatot kér tőlem, csak egy biccentéssel jelzem, hogy elfogadva.
- Részletkérdés. - legyintek a kukacoskodására, amúgy is, ahhoz, hogy átvegye a helyemet, nem ártana kissé idősebbnek lennie... igaz, ha elkezdenék foglalkozni vele, idővel lehet, hogy ő is eljutna arra a szintre, mint én... vagy nem. Igazából elég sok mindentől függne, és a lovaglás iránti szenvedélye, vagy az, hogy tőlem tanul, mind-mind csak egy komponens ebben a nagy mindenségben.
- Miért zavarna az, hogy lány vagy? Nem a középkorban élünk. - ahol a nő helye a konyhában van, bár ha abban a korban élnénk, igencsak sok fejfájást okozna ez a nagyszájú leány mindenkinek a környezetében. Amúgy meg megvan annak is az előnye ha valaki női lovas, akár tetszik, akár nem.
Ami pedig a másikat illeti... zavarna-e, ha kiderülne idővel, hogy van olyan jó lovas, mint én? Még szép, hát még akkor, ha esetleg túl is szárnyalna, de ha agyonvernének, sem lennék hajlandó ezt pont neki elismerni. Pláne úgy, hogy egyelőre hozzám képest még "senki" a szakmában, de tisztában vagyok vele, ebben a korban én sem voltam még világhírű. Csak tepertem érte keményen, mint ő.
- Másnak is van családja, a balesetemből pedig köszönöm, de felépültem. - ha ennyire tisztában van a dolgokkal, akkor valószínűleg azzal is, hogy azóta már visszatértem a versenyzéshez, és ha nem is sikerült az eddigi kimagasló szintet hoznom, panaszra azért nem lehet okom. Majd lesz ez még jobb is, én legalábbis hiszek benne, de tekintve, hogy új lóval folytatom a pályafutásomat, még nekünk is szokni kell egymást, nem megy egyik napról a másikra.
- Lehet, hogy valahol igazad van, és a te szempontodból már ez is előrelépés lenne, de tény, hogy ha az ember valamit el akar érni, akkor vagy teljes odaadással csinálja, vagy sehogy. - ebből pedig az is nyilvánvalóvá válhatott számára, hogy a heti néhány órás kis foglalkozásaink gondolata nem hoz különösebben lázba. Látványos javulást biztos nem érnénk el vele, még ha valamit javulna is a helyzet nála, úgy pedig mi értelme lenne? Azon túl, hogy csak az időmet pazarolná. Az viszont más kérdés, hogy van-e olyan jó, hogy ettől többet is hajlandó legyek rászánni a család és a saját karrierem mellett? Lehet, hogy igaza van, és tényleg nem ártana azon gondolkoznom, hogy ki legyen az utódom? De a fenébe is, ez nem örökösödési háború, akkor se dől össze a világ, ha nem képezek ki más lovast az utókor számára!
Mindenesetre egy esélyt azt kap, ha már ilyen elszántan kitart a terve mellett, meg ilyen nehéz lekoptatni... Talán ha bemutathatja, hogy mit tud, egyszerűbb lesz hazapaterolni, hogy végre én is csinálhassam a dolgomat, így hát csak intek neki, hogy hajrá... melyik lovat veheti kölcsön a kapott öt perc idejére, vagy épp hol találja a kellő felszereléseket hozzá. Amúgy meg a kisujjamat sem vagyok hajlandó mozdítani, mert legyünk őszinték, ha már világhírű lovas akar lenni, nehogy már én nyergeljem fel neki a hátasát...!
Csak amikor kész, akkor jelzem neki, hogy kövessen az udvarra, ahol már jó pár akadály sorakozik felállítva, ha időm engedi, itt szoktam gyakorolni én is, vagy épp a lovainkat trenírozni. Kényelmes, biztos távban helyet is foglalok a kerítés mentén, hogy mindent láthassak, de azért útban se legyek neki, majd egy kézmozdulattal jelzek neki, hogy indulhat! Övé minden figyelmem erre a pár percre, ez pedig már több, mint amit a kortársai elmondhatnak magukról.
- Nem is volt olyan rossz, így elsőre. - mint amire számítottam, sőt... mondhatni elsőre egész ügyes, annak ellenére, hogy a pálya sem a legegyszerűbb, és sosem ült még korábban ezen a lovon, de hát ahogy elnézem, így is nagyon elégedett magával, nem hiányzik az, hogy még inkább cirógassam az egóját... van neki így is elég.
- Lenne még bőven mit csiszolni a technikádon, de nincs ebben semmi meglepő, ilyen fiatalon. Mit is mondtál, hány éve kezdted? - értettem természetesen a lovaglásra, meg ezen túl is az ugratásra - Az viszont látszik, hogy tényleg szereted csinálni, és nem csak holmi kislányos "szeretem-a-lovakat" hóbortról van szó. - állapítottam meg. Lehet, hogy számára ez eddig is egyértelmű volt, én viszont a "hiszem, ha látom" típus vagyok. Egy darabig még figyeltem, ahogy a lóháton ücsörögve simogatja az állatot, várva, van-e bármi hozzáfűzni valója, vagy sem. Ha nem volt, akkor csak szótlanul fürkésztem, magamban bőszen felsorakoztatva és mérlegelve a mellette-ellene érveket, mit sem törődve azzal, hogy számára mennyire is idegőrlő lehet ez a szótlan várakozás.
- Döntöttem. - közöltem végül, hogy aztán némi hatásszünet után folytassam - Találkozunk egy hét múlva, reggel 7-kor, megnézzük, mire vagy képes a saját lovaddal. Fogd fel úgy, mint valami próbaidőt, ha ez alatt úgy látom, hogy megéred a fáradozást, akkor a későbbiekben is felkészítelek a versenyekre, ha meg nem, akkor nyertél néhány hét, esetleg hónap közös munkát. - én meg ugyanennyit buktam a drága időmből, de úgy vélem, ez még mindig nem olyan nagy érvágás lenne, amennyiben így alakulna. Reméljük, hogy nem így fog.

■■    ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: Istálló és a környezõ birtok ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Istálló és a környezõ birtok
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Földesúri birtok
» Földesúri birtok
» Yamanaka birtok
» Hazukage birtok
» Nara birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Fontaine villa-