Piac és kirakodóvásár
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 5:26 pm
Today at 5:04 pm
Today at 3:59 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
4
Média, művészet
5
2
Civilek
1
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
1
Összesen
15
10
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Piac és kirakodóvásár



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Piac és kirakodóvásár •• Vas. Jan. 15, 2017 2:29 pm

Csak vasárnap!

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

589
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphael Goodwin tollából
Témanyitás Re: Piac és kirakodóvásár •• Pént. Márc. 17, 2017 5:18 pm

to Maab

Itt voltam már egy ideje, az első napomon kicsit eltévedtem és magába szippantott a város is, amióta legutoljára jártam erre, sok minden változott. Az utcákat bújtam, mikor milyen alakban. Állítom, ha érdekelt volna a rendőrségi karrier, akkor a szimatom miatt biztos annak mentem volna. Kivétel nélkül drogdílerekbe és prostikba bukkantam. Ezért nem tetszem ki a hajóimról a lábam, csak összepiszkolnám magam, azzal a sok mocsokkal amit az emberek hordoznak. A gyerekek más tészta, épp velük játszottam, és épp a fekete állatok elleni  sztereotípiát igyekeztem megdönteni. George dobálta a labdát először nekem, esküszöm ha elmondod valakinek, hogy én labda után rohangásztam, leszedem a fejed és a koponyádból fogom a nyers agyvelőt kienni, ezüst kiskanállal. Utóbbi persze túlzás, inkább arany, azt mondod ez még nagyobb túlzás? Nem érdekelsz.
Még csak öt perce rohangáltam George labdái után, amikor egyre több gyerek kezdett gyűlni körénk, George az idős sofőröm, veterán katona, ember, ő tudja ,hogy ki és miféle vagyok és ez nem zavarja, azt mondta, hogy sok furcsaságot látott már életében a fronton is, szóval a legkisebb problémája, hogy a munkaadója bármivé át tud változni. Hiszen én magam segítettem rajta a dél-szláv háború idején, akkor még harmincöt volt, pont az a korhatár aminél már számomra túl rágós a hús, és átestek abba a korszakba, ahol az idősebbeket védem inkább. A lányát végül a tizennyolc éves Irinát miatta nem ettem meg, Irina a személyi asszisztensem. Sajnálni fogom, ha meghal mert igazán megkedveltem, nála jobb és talpraesettebb nőt még nem találtam. Ízig vérig nő, persze ez az én hatásom is azt hiszem, mert miután a háborúban meghalt az anyja, csupa-csupa olyan nőszemély vette körül, akik afféle vezetők voltak, akiktől eltanulhatta a vezetés , az üzletvezetés csínját bínját. Az alapítványom segítette őt a tanulásban, mégis hozzám felvételizett asszisztensnek, holott máshol jobban kamatoztathatná. Amikor megkérdeztem, hogy miért? Jobb ha szem előtt tartja a kelpiet és a közelében van, mintha a vacsorája lenne, s ez igaz is, így mellettem legalább nem eshet bántódása. Így George is örülhet, hogy a lánya is biztonságban van tőlem.
Hagytam, hogy az egyik gyerek megsimogassa a fülem tövét, el is vágódtam neki a földön, és hajlottam a hasvakargatás témája felé is, amikor morgás ütötte meg a fülem, mire gyorsan felpattantam és láttam ahogy egy büdös ápolatlan kutya közeledik az egyik éppen falatozó gyermek felé. Én a srác háta mögül közeledtem, szemben a másik kóbor ebbel, és rendesen fel is borzoltam a szőröm, meg a fogaim is kivillantottam. Te nem fogsz semmit elvenni ettől a gyerektől! Ezért is lehetnének felelősségteljesebbek az emberek, képtelenek gondoskodni azokról az állatokról, akiket magukhoz vettek, ha megnőnek, így végzik mint ez a szerencsétlen.
Szerencsére csetepaté nélkül elűztem a kóbor kutyát, nem szívesen bántottam volna, ezután a gyerektől simogatás volt a jutalmam. Újra felkaptam a fejem és elindultam egy nő irányába, ismerős volt a szaga, még pár hónappal ezelőtt, amikor itt jártam és a hajóról épp csak leléptem, máris ellopták a tárcám, persze az iratokat újra kellett csináltatnom, annyiba is hagytam akkor az egészet, mert fontos tárgyalásra igyekeztem, az egyik időseket segítő alapítványhoz. De most… ez az illat. Gyorsan a kocsink felé ügettem és George is abbahagyta a játékot a gyerekekkel. Odabent átváltoztam. A sötétített ablakok rejtekébe a limuzinban.
- George, adja a kutya nyakörvet gyorsan. Megvan a pénztárca tolvaj. Ismeri a menetet, értem jön ha megnyomtam a gombot, de azért kövessen, ne ezzel a kocsival, valami kevésbé feltűnővel.
Visszaváltoztam, a korábban látott fekete kutyává és rám adta a nyomkövetős nyakörvet Gerorge, majd kiugrottam a kocsi ajtaján, és elindultam a szag irányába. Hamarosan pedig megtaláltam a szőkeséget, lassan követtem a kirakodó vásár standjai körül, nagyon enyves kezű azt egyből észrevettem. Annak ellenére, hogy csinos. Fiatal… és sucubbus. Nem baj… ha természetfelettit fogok, az mindig finomabb falat, több életerővel tölt fel, mint egy átlagos vacsora, csak víz közelébe kell csalnom, ott a sucubbusok sem tudnak ellenállni nekem.
Egy házi sonkákat áruló standnál megböködtem a nedves orrommal a kezét,és halkan fel is nyüszítettem. Fura látvány lehettem, hiszen amellett, hogy teljesen fekete a szőröm színe, a szemeim kékek, akár a tenger habjai. Jobb lábamat emelgettem, hogy még inkább fel keltsem a figyelmét és hátha megszán egy igazán finom, házi jellegű sonkával, amit persze nekem csenne; még szép.

■ ■ She Wolf ■ ■Megjegyzés: Ebben a formában követlek ■ ■credit

avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

16
● ● Posztok száma :
Matt Bomer
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Piac és kirakodóvásár •• Pént. Márc. 17, 2017 11:15 pm

Nem tartom számon, hogy kitől és mit lopok el. Nem szeretem csinálni és csak akkor teszem, amikor tényleg rákényszerülök és nincs más választásom vagy kilátásban egyéb lehetőség. Kicsit sem vagyok büszke arra, ahogyan élek és igen, a fél karomat odaadnám azért, ha úgy nőhettem volna fel, mint akárki más. Az élet vagy a sors, vagy nevezzük akárhogyan is, viszont nem volt velem ennyire kegyes, így abból kell dolgozzak, ami megadatott. Flancos iskolák és lehetőségek abszolút nem, ezért marad az, amiben jó vagyok; vagyis elérni, hogy mások viseljék gondomat ideig-óráig. Pár nap, de akár egyetlen éjszaka is jól jön, a lényeg, hogy ne a szabad ég alatt kelljen eltöltenem az éjszakát és legalább kétnaponta legyen valami a gyomromban. Jah, az ember nem igazán teszi magasra a lécet, amikor a legalapvetőbb szükségleteiről van szó. Vagyis.. hát kinek mi a legalapvetőbb, nem igaz?!
Most kivételesen van némi pénzem – nem valami sok – és nem is loptam. Az utolsó városban, ahol dekkoltam egy darabig, volt melóm, kiszolgáló egy lepukkant kocsmában, de legalább biztosított valamennyi bevételt. Akkor hagytam magam mögött, amikor az utolsó egy éjszakásom – már megint – félholt ájult állapotba került épp az akciózásunk kellős közepén. Végtelenül gáz… valamiért mindig sikerül beválasztanom olyan ürgéket, akik már alapból fél lábbal a sírban vannak, másra legalábbis nem tudok gondolni velük kapcsolatban, mert ránézésre mindig okésnak tűnnek, ám azonban, amikor a lényegre kerülne a sor, puff, egyszer csak kidőlnek. Szó szerint.
Pár hónapja egy hosszú hétvége alkalmával jártam már errefelé, az ide úton stoppoltam, hazafelé viszont a buszhoz kellett némi pénz, ezért a lopás mellett döntöttem – épp fizu előtt voltam, hát istenem, megesik az ilyesmi –, arra viszont nem gondolok, hogy megint belefutnék abba a pénzeszsákba, akit sikerült megrövidítenem. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy nagy érvágás lett volna neki az 122 euró, amit a tárcájában találtam. A kártyákat amúgy feladtam a rendőrség címére, gondolván, hogy majd visszaszolgáltatják neki idővel. Nem vagyok én szemétláda, csak… ingyenélő, az is okkal.
A mellém tekergő kutya előbb a frászt hozza rám, főleg, hogy nem számítok a nedves orrára, ami a kezemnek nyomódik. Kis híja, hogy nem ugrok az egekig. Gyerekkoromban nem volt kutyám, szóval nem mondhatni, hogy sikerült volna akár egyetlen példánnyal is normális kapcsolatot kialakítanom.
- Bakker, a frászt hoztad rám, remélem tudod. – csóválom meg a fejem, előbb a mellkasomra szorítva a mancsom, majd a kutya mellé guggolok. Ha nem bánja, akkor megvakargatom a füle tövét.
- Nyakörved van, akkor valakihez tartozol, igaz?! – körbenézek, hátha mondjuk felbukkan valahonnan a gazdája vagy tudom is én.
- ..és szép is vagy. Gondolom van, aki gondoskodjon rólad.. – egy kutyához beszélni akkor is furcsa, ha mások is megteszik és nem tűnök totál holdkórosnak.
- Nem nagyon érted mit hadoválok, igaz-e?! – csóválom meg a fejem és a kezem inzultálására, na meg persze a nyüszítésre rögtön figyelmes leszek. A mellső láb emelgetéséről nem is beszélve.
- Éhes vagy? Meg tudom érteni, jobban ismerem ezt az érzést, mint szeretném. Várj, mindjárt megoldjuk, rendben?! – egyenesedem fel és kivételesen nem lopok, fizetek a darab sonkáért, amit kikérek az árustól. Akkor lopok, ha nincs más lehetőség, de alapvetően nem vagyok tolvaj. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.
- Parancsolj. – török le egy darabot és a tenyeremen nyújtom oda a fekete bundásnak.
- Vajon, hogy kerültél ide és hol lehet a gazdád? – mintha csak magamnak tenném fel a kérdéseimet, közben pedig újra megvakargatom újdonsült kis barátom füle tövét.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Raphael Goodwin tollából
Témanyitás Re: Piac és kirakodóvásár •• Szomb. Márc. 18, 2017 12:01 pm

to Maab

Megesik, hogy olykor félre ismerem az embereket, hiszen nálam az első benyomás a döntő, és az előttem álló lány igaz, hogy csak attól a pár száz euróval tett könnyebbé, de mégis… Ha kért volna, talán adok is. Nem vagyok annyira elvetemült, csak vannak bizonyosfajta elveim. Kétség kívül fiatal,abban a korban van akit még szívesen fogyasztok, az illata is erről árulkodik.
Van nyakörvem, egy Dublini külvárosi cím tartozik hozzá, és a nevem. Raphael, jó hogy nem leszek Fifi, sem pedig Zara, vagy Kifli, még állati formámban sem. Mi tagadás, úgy tűnhet, hogy eltévedtem, jó mondjuk egy kicsit összepiszkolhattam volna magam, hogy esetlenebbnek tűnjek, de mindenre azért én sem gondolhatok. Ennyire előrelátható én sem lehetek, ha a bosszúról van szó. Ásítottam, ez a feszültség jele a kutyáknál, mert az is voltam, a fülvakargatásra a fejemet a tenyerébe hajtottam és meg is ejtettem egy halk sóhajt, mint aki pont ezekre az érintésekre vágyott, közelebb ültem a kiszemeltemhez és őt figyeltem, értelmesen csillogó szemeimmel. Értek én mindent, csak válaszolni nem tudok, de ezt nem kell tudnia. S ott jön a felmentő sereg a kezében, jól van…ebben az alakban még én sem tudok ellenállni az ilyen finom falatoknak. Felálltam és izgatottan toporogtam, a tenyérből pedig óvatosan, szinte rágás nélkül tüntettem el a falatot. Jóízűen nyalogattam a szám és boldogan vakkantottam fel, a farkam is elkezdtem csóválni, két lábra ereszkedtem, és vidám hangon ugattam a szőkeségnek, játékra hívtam. Körbe ugráltam és újra megnyalogattam a tenyerét, el indultam előtte, és amikor újra fülvakargatást kaptam, és elérhető közelségbe került a szőkeség feje, bátran nyalintottam meg az arcát, csak egy kis hála puszi, létszi-létszi naaa!
Finom íze van! Finoman fogtam meg a ruhája ujját és kezdtem húzni a vásár széle felé. Nem hatott meg, attól még, hogy sonkával kápráztatott el, és azzal sem, hogy kifizette. Abban a pillanatban, hogy kirabolt, eldöntöttem, hogy vacsi lesz egyszer, csak fussak össze vele újra. Annyit nem ért az egész, hogy hajtóvadászatot indítsak ellene, különbség van bosszú és bosszú között. Van amelyiket megéri azonnal behajtani, van amelyiket nem.
Megkaptam az irataimat a rendőrségtől, de utaznom kellett tovább, így extra sürgős gyorsított eljárással csináltattam a hivatalokban, útlevelet, személyi igazolványt, és a többi és a többi, a bankkártyákat is letiltattam, azoknak meg idő volt, míg utolértek, annyi időt úgysem maradtam egy helyen. A bankokkal le kellett egyeztetni, hogy legközelebb mikor érek szárazföldet és pontosan hol, hogy oda küldjék a plasztik kártyákat. Egyébként nem volt probléma, a saját hajómon ingyen utazom. Csak az bosszant, hogy egy ilyen apróság mennyire be tudja korlátozni a mai világban az embert. A túlzott modernizáció átka.
Úgy tűnhetett, hogy bárkit kinézhettem volna, puszta szimpátia okokból, de én mégis a szőkeséget szúrtam ki magamnak, mögötte sétáltam mint a hűséges eb, aki tőle remél megváltást. A Dublin külvárosába megírt cím egyébként valós volt. Egy kisebb villa volt a nevemen, de telefonszám nem volt a bilétámon. Tehát… a megtalálómnak haza kellett vinnie mindenképpen, és ha kicsit is ismerte Dublint ,tudta hogy azon a környéken gazdagok laknak. A gazdagok pedig ugye szeretnek jutalmazni, ha a szívüknek kedves dolgok megtalálásában segítenek nem? Elvileg. Bár az én szótáramban más szerepelt a jutalmazásról. A külvárosi házamban volt egy télikert, medencével mindegy volt, hogy milyen víz, csak víz legyen.
Újra körbe ugráltam a szőkeséget és hozzá is simultam a lábához. Két kétes alak közeledett a lány felé, még azokat is megmorogtam és ugattam is!
Félre innen, vagy holtan végzitek, lehet hogy megesz titeket ez a sucubbus! Én akartam belőle vacsorázni.


■ ■ She Wolf ■ ■Megjegyzés: Ebben a formában követlek ■ ■credit

avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

16
● ● Posztok száma :
Matt Bomer
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Piac és kirakodóvásár •• Vas. Ápr. 30, 2017 11:16 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

589
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Piac és kirakodóvásár ••

Tell me your secrets


Piac és kirakodóvásár
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Camille Caffrey
» Minden napra egy süti, B1 szint a fekete piac és temetkezési vállalkozás
» Piac

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Belváros :: Meeting House-tér-