Cafe de la Paix
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 8:11 am

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 8:31 am

To Juliette

Már nagyon vártam, hogy végre délután legyen. Nem sok embert engedtem közel magam az elmúlt időben, miután egy idegen testben tértem magamhoz kicsit több, mint két éve, miután az egyik bevetés során lelőttek. Tudom, hálás lehetnék, amiért az egyik helyi mágnás lányaként tértem magamhoz, de mégse tudtam teljesen. Hiányzott a régi életem, az hogy rendőr lehessek, és a jóért tehessek, de legalább most is azt csinálhatom, amit szeretnék. Meg annyiból biztosan szerencsés vagyok, hogy egy velem egykorú nő testében tértem magamhoz, de még ennyi idő elteltével még mindig nem értem, hogy miként lehetséges ez az egész második esély, de most nem akartam erre gondolni. Juliette igazán kedves volt és kicsit több mint egy éve ismertem meg, amikor is beragadtunk az egyik liftben. Ha órákra beszorulsz egyben, akkor akár közel akarsz engedni valakit, akár nem, akkor is megtörik a jég és beszélgetni kezdtek. Még se bámulhatod örökké a lift plafonját vagy falait a foltjaival együtt. És nem fél óra jöttek értünk, hanem volt az legalább két óra is, mert valami nagyobb áramszünet ütött be a környéken, így csak türelmesen vártunk, míg beszélgetni nem kezdtünk, azóta meg sokszor összefutunk egy-egy kávéra. Jól esik olykor kicsit nem azon rágódni, hogy mi fog még történni, mikor kell ügyelnem arra, hogy nehogy elszóljam magam. Oké, ő se tudja, hogy amúgy Jasmine Fisher vagyok és Pandora testében tértem magamhoz a halálom után, de miként várhatnám el azt, hogy valaki megértse, és ne tartson totálisan őrültnek, ha még én magam sem jöttem rá, hogy miként lehetséges ez az egész második esély dolog. Ezért is titkolom mindenki elől.
Sietve köszöntöm el bent három körül, hogy négyre biztosan odaérjek a megbeszélt találkozóra. Még asztalt is foglaltam, hiszen hiába kezd kicsit rosszabbra fordulni az idő, attól még a franciák imádnak kávézókban ücsörögni munka után vagy éppen alatt is, ha tehetik. És akkor még számold mellé azt, hogy a turisták is biztosan beülnek. 10 perccel korábban érkeztem, de nem rendeltem egyelőre semmit se, mert gondoltam inkább megvárom. Kíváncsian fürkésztem a forgalmat, az operaház szépségét, hiszen mégis csak múzeumi kurátor lennék, pont ezt ne csodálnám meg? Amikor viszont meglátom, akkor sietve integetek neki és széles mosoly kúszik az arcomra.
- Szia! – köszönök neki, amikor elég közel ér; sietve állok fel és ölelem meg, ha engedi és még egy baráti puszit is bezsebelhet tőlem.
- Örülök annak, hogy itt vagy és jól festesz. – mondom teljesen őszintén, de alig, hogy leülünk máris jön a pincér az itallappal, hogy tudjunk választani valamit. Talán egy kis süteményt is választok magamnak. A kávé mellé olykor igazán jól esik.
■ ■ Remélem kezdésnek jó lesz. edi ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
577
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Juliette Riles tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 2:22 pm

to Pandora
   
Világéletemben fontosak voltak a barátaim; apa mindig úgy nevelt, hogy mindig legyen legalább három ember, aki nem családtag, mégis támaszkodhatsz rájuk, ha kell. Nem mintha csak a támaszért tartottam volna barátokat; szükségem volt kimozdulni időnként, elmenni egyet kávézni, esetleg vásárolgatni, egy hosszú sétára. Nem egyedül, valakivel.
Sokan azt mondják, a gimi után már nem találsz új barátokra. Legalábbis, igazi barátokra. Nekem mégis lettek új barátaim az egyetemen, és az egyetemen kívül is, de a kedvenc sztorim az volt, ahogyan megismerkedtünk Pandorával. A legtöbben nem feltétlenül barátkoztak volna össze egy liftbe zárva, az emberek nem annyira barátságosak… de vele szerencsém volt, hálás voltam, amikor beszélgetni kezdtünk, mert amíg csak arra koncentráltam, hogy be vagyunk zárva egy kicsi helyre és bevallom, kezdtem bepánikolni.
Azt hittem, késni fogok, megcsúsztam a készülődéssel a munka kezdéséhez; túl izgatott voltam és túl hamar elment az idő. Pontosan négykor értem be a kávézóba, körbefuttattam a tekintetem az asztalokon, míg rá nem találtam Pandorára. Mosolyogva indultam meg felé, jó volt újra látni. Ezek a kis csevegések mindig feldobták a napomat.
- Szia! – mosolyogtam rá és viszonoztam a puszit, ölelést, majd helyet foglaltam vele szemben. – Jó látni – bólintottam rá. – Köszönöm, te is – viszonoztam a bókot; Pandora mindig megtalálta a hozzá illő ruhákat, legalábbis én úgy láttam, minta minden ruhadarab a személyiségét tükrözné.
Míg választottunk, és rendeltünk (én személy szerint forrócsokit étcsokoládéból, próbáltam hanyagolni a rengeteg koffeint), csendben voltam, lefoglalt az itallap és nem akartam húzni az időt feles csevegéssel, amit rendelés után is megtehetünk.
- Szóval, hogy vagy? – vetettem végre bele magunkat abba, amiért itt voltunk. – Munka? Új lovag a láthatáron? – hajoltam kissé előre, vártam hogy végre más életével, esetleg problémáival (bár ne lenne neki) foglalkozhassak és kicsit elszabaduljak az engem nyomasztó gondolatoktól.


   
-------------------------------------------
   

   

   
   
avatar
Tanárok
Tell me your secrets
8
● ● Posztok száma :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Kedd Szept. 05, 2017 6:33 pm

To Juliette

Talán még magamnak is féltem volna bevallani, hogy igazán élvezem ezeket az olykor megejtett találkozókat. Jól esik valakivel beszélgetni, elhinni azt, hogy még létezik igen is élet a számomra is, nem pedig csak a magány, hanem lehetnek barátaim is. A közelében így éreztem, még akkor is, ha a legnagyobb titok előtte is rejtve maradt. Szerencsém volt ilyen téren, hiszen ő nem ismerte személyesen a korábbi Pandorát, így nem kellett amiatt se aggódnom, hogy valami olyat mondok vagy teszek, ami gyanút kelthet benne. Ő legalább tényleg azért szeretett, amilyen voltam, vagyis részben, ahogyan én is igazán megkedveltem őt. Úgy gondoltam, hogy igazán remek személy és aki ismeri, az csakis szerencsés lehet, így talán annyira nem is meglepő, hogy amikor meglátom a kávézóba belépve, akkor széles mosoly kúszik az arcomra.
- Köszönöm. – feleltem csak ennyit a bókjára, de már legszívesebben valami kényelmesebb ruhában lettem volna, de a munkahelyem is megkövetelte az elegánsabb öltözködést, ahogyan a magassarkút is, ami olykor kész gyötrelem volt, míg máskor egyáltalán nem zavart.
Sietve futom át az étlapot, bár már valamennyire ismerem, hiszen nem először járunk itt, én legalábbis biztosan nem. Sietve rendelek kávét csokival és tejszínhabbal megspékelve, mert úgy érzem, hogy ma rám fér még egy kis koffein. Visszaadom az itallapot a pincérnek, amikor érte nyúl, majd pedig alig, hogy távozik, máris a barátnőmre siklik a pillantásom.
- Kicsit fáradtan, de remekül. Éppen azon gondolkoztam, hogy még hétvégére egészen jó időt mondanak, hogy el kéne menni valamerre, mit gondolsz? – kérdezem meg természetesen, hiszen volt már olyan, hogy kicsit együtt lógtunk és nem csak pár órára szabadultunk el egy-egy kávézóba. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás, főleg, hogy neki is hamarosan kezdődik az iskola és majd a tinédzserek le fogják fárasztani őt. Amikor pedig a lovagot kérdezi, akkor kicsit elnevetem magam. – Nem, nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint te. – Tényleg nem volt szerelem a láthatáron, de nem is bántam, vagy talán kicsit. Jó lett volna olykor csak odafúrni valakihez magamat és elveszni az ölelésében, elhinni azt, hogy még minden lehet rendben, de erre eléggé kicsi esélyt láttam. – Még mindig ugyanott dolgozom, éppen próbálok összehozni egy kisebb rendezvényt a versailles-i kollégákkal. Így se panaszkodhatunk, de talán úgy még könnyebben el tudnánk hozni a kultúrát az embereknek. – avatom be a kisebb ötletembe, de még magam sem tudom, hogy pontosan miként is legyen kivitelezve, mert a felkérését elfogadták, már csak tető alá kellene hozni. – És veled? Milyen volt a nyár? Jól vagytok? Várod már a sulit? – kíváncsiskodom én is megannyi kérdéssel, mert tényleg, hogy érdekel, hogy mi van vele.  A barátom és a barátokkal az ember törődik.

■ ■ edi  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
577
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:55 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Pént. Okt. 20, 2017 7:08 pm

.


A hozzászólást Ada Sicard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Nov. 04, 2017 1:53 pm

to Ada


A párterapeuta mivoltomat többet részesítették előnyben, mint a szexuálpszichológus képzettségemet, pedig szükség lett volna mindkettőre, hogy két különböző ember jól működjön egymással testi, és lelki síkon is. Direkt nem emeltem ki, hogy milyenfajta emberekről beszélek, mert annál jóval szabadelvűbb voltam, köszönhetően a szüleimnek, és édesanyám remek szakmai hátterének, aki fontosnak tartotta, hogy minden bajunkról nyíltan beszéljünk vele. Eleinte szégyelltem, ha leültetett a konyhai háromlábú székre, a húgom tőlem tanulta el azt az elnevezést, hogy „kivégzőosztag”, hiszen itt nem söpörhettük szőnyeg alá a cikis kérdéseket, vagy történeteket, és nem voltak haverok, a szomszédból ismert idegenek, akikkel példálózhattunk volna. Az édesanyám a szexet ugyanolyan szerves dolognak vélte az élet keretein belül, mint a születést, a halált. Az ő látásmódjának hála rám is ez a neveltetés, és világnézet ragadt, és csöppet sem bántam, hogy a merészségemmel, az őszinte kérdéseimmel kitűntem a szakmai berkeken belül is. A párizsi életünk második szakasza még lötyögött, de úgy voltam vele, hogy a visszaszokás csakis az abban az esetben fog működni, ha ismeretlenül belevágok mindenbe, lásd a házvételt, az új praxis megnyitását, a korral haladó skype-os kezeléseket, és nem utolsó sorban a tanítást. A párizsi egyetemisták hitvallása új kapukat nyitott meg az én lelki fejlődésemben is, és alig vártam, hogy szemtől szembe kerüljek az olvasztótégely egy újabb generációjával. Nem hezitáltam, azonnal igent mondtam a dékán felkérésére, hogy szabadon választható tantárgyként bevezessem a fiatalokat a szexuálpszichológia rejtelmeibe. Gyűlöltem a megszokott órarendeket, a koszos, zárt tereket…az ősz még számtalan lehetőséggel kecsegtetett, így az első órám helyszínéül az egyik legkiválóbb kávézó teraszát választottam ki. Az előzetes egyeztetések alapján tizenöten iratkoztak fel az órámra, örültem, hogy nem lesz zsongás, és több figyelmet tudok fordítani a nebulókra is. A vizsga sem hétköznapi lesz a szemeszter végén, ha elérünk oda, mert nem a számonkérés a célom, hanem a világ más szemléleteinek felismerése a diákokkal együtt. A népszerűség mindig másodlagos volt, nem éltem vissza a szakmai sikereimmel, talán túlvállaltam olykor magam, de az élet mindig elintézte, ha akadályokba ütköztem. Ettől volt szép a jövő…kiismerhetetlen ösvényekkel teletűzdelt utazás a végtelenbe.
A címhez méltóan öltöztem fel, és öltöttem magamra egy szürke, hosszú ujjú felsőt, meg egy sötétebb árnyalatú nadrágot. Ebből már sokaknak leeshetett a poén, de nem baj, ha nem ismernek fel, úgy még izgalmasabb lesz a felfedezőtúra. A megbeszélt délutáni időpont előtt érkezem a kávézóba, még a tulajjal is egyeztetek, hogy amennyiben letelik a kötelező egy óra, nyugodtan nyissa meg, és bátran csatlakozzanak mások is, mert nem vagyok semmi jónak az elrontója. A vendégek sokszínűsége, a francia nyelv játékos hanglejtése mind-mind egy újfajta életérzést keltenek bennem, így az első rendelésemmel együtt kiülök az egyik szabad asztalhoz a hordozható notebookkal együtt…élvezve az októberi időjárást. A kis szerkezet berregése után megnyitom a levelezésemet, nyílt helyszínen a betegeim aktáit nem szoktam nézegetni, így maradok a naptár mellett, és Mila által beiktatott egyéb programok listájára siklik a tekintetem.
- Új bőrfotel megérkezése?! – enyhén megemelkedik a szemöldököm, és a homlokom közepéig szalad fel, mire értelmezni tudom, hogy elveszítettem a fogadás rám eső részét. Megígértem neki, ha legyőz biliárdban, akkor semmi akadálya, hogy vegyek neki egyet, de az eszembe se jutott volna, hogy már megrendeli, és önként megadja a szállítás időpontját is. A zöld tea átmenetileg felfrissít, serkenti az agyam működését, de szükségem lesz valami erősebbre is, mert a mai nap felért egy kisebb világháborúval is. A karórámra nézek, de bőven akad még húsz perc a kezdésig, így otthagyom a tulajdonom a teraszon, és a pulthoz sétálok, hogy kikérjek még egy olasz kávét. A pultosra mosolygok, ugyan nem férek oda, de elmutogatom az itallap alapján, hogy mit szeretnék, és türelmesen várok, amikor feltűnik egy szőke hajzuhatag. A kis csészém mellé egy másik is társul, de jobban leköt a másik koffeinadag tulajdonosának az érdeklődő arcvonása.
- Milyen szerencse, hogy nem vagyok olasz, mert akkor valóban vétek lenne, de őszintén…jobban szeretek turista lenni, így más szemmel látom az otthonukat, mint ők. – a vigyorom már fülig érő, így azonnal elfogadom a felém irányuló kezet, és emberesen megszorítom.
- Még nem láttam az urat, de nyugodtan menjen ki a mosdóba, és intézze el a folyóügyeit. – intek felé, és megjegyezve a nevet, engedem szabadjára, ha él a lehetőséggel.
- Vigyázok addig a kávédra, hogy ne essen bántódása, rendben? Az enyém különben is magányos lenne. – a bemutatkozás rám eső részével még várok, és ha ott maradok a pultnál, akkor kifizetem az övét is, és odébb húzva fújom meg a tetejét, aztán belekóstolok, de nem törődöm a számra tapadó tejhabbal. A lány perceken belül végez is, én meg élénk beszélgetésbe elegyedek a pincérnővel az új barista tanfolyamokról, mire a szőkeségre függesztem a pillantásom.
- Örülök Ada, hogy visszaértél…szabad tegeződni? Az előbb már úgyis megtettem. – óvatosan tolom át az ő csészéjét, és a terasz felé nézek.
- Nincs kedved csatlakozni hozzám? Várjuk meg együtt a tanár urat. – nevetek fel, és megfogom a sajátomat, ha indulásra kész.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Csüt. Nov. 09, 2017 6:48 am

.


A hozzászólást Ada Sicard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Dec. 02, 2017 11:17 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix ••

Tell me your secrets

Cafe de la Paix
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Cafe Galerie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-