Cafe de la Paix
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 8:11 am

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 8:31 am

To Juliette

Már nagyon vártam, hogy végre délután legyen. Nem sok embert engedtem közel magam az elmúlt időben, miután egy idegen testben tértem magamhoz kicsit több, mint két éve, miután az egyik bevetés során lelőttek. Tudom, hálás lehetnék, amiért az egyik helyi mágnás lányaként tértem magamhoz, de mégse tudtam teljesen. Hiányzott a régi életem, az hogy rendőr lehessek, és a jóért tehessek, de legalább most is azt csinálhatom, amit szeretnék. Meg annyiból biztosan szerencsés vagyok, hogy egy velem egykorú nő testében tértem magamhoz, de még ennyi idő elteltével még mindig nem értem, hogy miként lehetséges ez az egész második esély, de most nem akartam erre gondolni. Juliette igazán kedves volt és kicsit több mint egy éve ismertem meg, amikor is beragadtunk az egyik liftben. Ha órákra beszorulsz egyben, akkor akár közel akarsz engedni valakit, akár nem, akkor is megtörik a jég és beszélgetni kezdtek. Még se bámulhatod örökké a lift plafonját vagy falait a foltjaival együtt. És nem fél óra jöttek értünk, hanem volt az legalább két óra is, mert valami nagyobb áramszünet ütött be a környéken, így csak türelmesen vártunk, míg beszélgetni nem kezdtünk, azóta meg sokszor összefutunk egy-egy kávéra. Jól esik olykor kicsit nem azon rágódni, hogy mi fog még történni, mikor kell ügyelnem arra, hogy nehogy elszóljam magam. Oké, ő se tudja, hogy amúgy Jasmine Fisher vagyok és Pandora testében tértem magamhoz a halálom után, de miként várhatnám el azt, hogy valaki megértse, és ne tartson totálisan őrültnek, ha még én magam sem jöttem rá, hogy miként lehetséges ez az egész második esély dolog. Ezért is titkolom mindenki elől.
Sietve köszöntöm el bent három körül, hogy négyre biztosan odaérjek a megbeszélt találkozóra. Még asztalt is foglaltam, hiszen hiába kezd kicsit rosszabbra fordulni az idő, attól még a franciák imádnak kávézókban ücsörögni munka után vagy éppen alatt is, ha tehetik. És akkor még számold mellé azt, hogy a turisták is biztosan beülnek. 10 perccel korábban érkeztem, de nem rendeltem egyelőre semmit se, mert gondoltam inkább megvárom. Kíváncsian fürkésztem a forgalmat, az operaház szépségét, hiszen mégis csak múzeumi kurátor lennék, pont ezt ne csodálnám meg? Amikor viszont meglátom, akkor sietve integetek neki és széles mosoly kúszik az arcomra.
- Szia! – köszönök neki, amikor elég közel ér; sietve állok fel és ölelem meg, ha engedi és még egy baráti puszit is bezsebelhet tőlem.
- Örülök annak, hogy itt vagy és jól festesz. – mondom teljesen őszintén, de alig, hogy leülünk máris jön a pincér az itallappal, hogy tudjunk választani valamit. Talán egy kis süteményt is választok magamnak. A kávé mellé olykor igazán jól esik.
■ ■ Remélem kezdésnek jó lesz. edi ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Juliette Riles tollából
Témanyitás Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 2:22 pm

to Pandora
   
Világéletemben fontosak voltak a barátaim; apa mindig úgy nevelt, hogy mindig legyen legalább három ember, aki nem családtag, mégis támaszkodhatsz rájuk, ha kell. Nem mintha csak a támaszért tartottam volna barátokat; szükségem volt kimozdulni időnként, elmenni egyet kávézni, esetleg vásárolgatni, egy hosszú sétára. Nem egyedül, valakivel.
Sokan azt mondják, a gimi után már nem találsz új barátokra. Legalábbis, igazi barátokra. Nekem mégis lettek új barátaim az egyetemen, és az egyetemen kívül is, de a kedvenc sztorim az volt, ahogyan megismerkedtünk Pandorával. A legtöbben nem feltétlenül barátkoztak volna össze egy liftbe zárva, az emberek nem annyira barátságosak… de vele szerencsém volt, hálás voltam, amikor beszélgetni kezdtünk, mert amíg csak arra koncentráltam, hogy be vagyunk zárva egy kicsi helyre és bevallom, kezdtem bepánikolni.
Azt hittem, késni fogok, megcsúsztam a készülődéssel a munka kezdéséhez; túl izgatott voltam és túl hamar elment az idő. Pontosan négykor értem be a kávézóba, körbefuttattam a tekintetem az asztalokon, míg rá nem találtam Pandorára. Mosolyogva indultam meg felé, jó volt újra látni. Ezek a kis csevegések mindig feldobták a napomat.
- Szia! – mosolyogtam rá és viszonoztam a puszit, ölelést, majd helyet foglaltam vele szemben. – Jó látni – bólintottam rá. – Köszönöm, te is – viszonoztam a bókot; Pandora mindig megtalálta a hozzá illő ruhákat, legalábbis én úgy láttam, minta minden ruhadarab a személyiségét tükrözné.
Míg választottunk, és rendeltünk (én személy szerint forrócsokit étcsokoládéból, próbáltam hanyagolni a rengeteg koffeint), csendben voltam, lefoglalt az itallap és nem akartam húzni az időt feles csevegéssel, amit rendelés után is megtehetünk.
- Szóval, hogy vagy? – vetettem végre bele magunkat abba, amiért itt voltunk. – Munka? Új lovag a láthatáron? – hajoltam kissé előre, vártam hogy végre más életével, esetleg problémáival (bár ne lenne neki) foglalkozhassak és kicsit elszabaduljak az engem nyomasztó gondolatoktól.


   
-------------------------------------------
   

   

   
   
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

8
● ● Posztok száma :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cafe de la Paix •• Kedd Szept. 05, 2017 6:33 pm

To Juliette

Talán még magamnak is féltem volna bevallani, hogy igazán élvezem ezeket az olykor megejtett találkozókat. Jól esik valakivel beszélgetni, elhinni azt, hogy még létezik igen is élet a számomra is, nem pedig csak a magány, hanem lehetnek barátaim is. A közelében így éreztem, még akkor is, ha a legnagyobb titok előtte is rejtve maradt. Szerencsém volt ilyen téren, hiszen ő nem ismerte személyesen a korábbi Pandorát, így nem kellett amiatt se aggódnom, hogy valami olyat mondok vagy teszek, ami gyanút kelthet benne. Ő legalább tényleg azért szeretett, amilyen voltam, vagyis részben, ahogyan én is igazán megkedveltem őt. Úgy gondoltam, hogy igazán remek személy és aki ismeri, az csakis szerencsés lehet, így talán annyira nem is meglepő, hogy amikor meglátom a kávézóba belépve, akkor széles mosoly kúszik az arcomra.
- Köszönöm. – feleltem csak ennyit a bókjára, de már legszívesebben valami kényelmesebb ruhában lettem volna, de a munkahelyem is megkövetelte az elegánsabb öltözködést, ahogyan a magassarkút is, ami olykor kész gyötrelem volt, míg máskor egyáltalán nem zavart.
Sietve futom át az étlapot, bár már valamennyire ismerem, hiszen nem először járunk itt, én legalábbis biztosan nem. Sietve rendelek kávét csokival és tejszínhabbal megspékelve, mert úgy érzem, hogy ma rám fér még egy kis koffein. Visszaadom az itallapot a pincérnek, amikor érte nyúl, majd pedig alig, hogy távozik, máris a barátnőmre siklik a pillantásom.
- Kicsit fáradtan, de remekül. Éppen azon gondolkoztam, hogy még hétvégére egészen jó időt mondanak, hogy el kéne menni valamerre, mit gondolsz? – kérdezem meg természetesen, hiszen volt már olyan, hogy kicsit együtt lógtunk és nem csak pár órára szabadultunk el egy-egy kávézóba. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás, főleg, hogy neki is hamarosan kezdődik az iskola és majd a tinédzserek le fogják fárasztani őt. Amikor pedig a lovagot kérdezi, akkor kicsit elnevetem magam. – Nem, nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint te. – Tényleg nem volt szerelem a láthatáron, de nem is bántam, vagy talán kicsit. Jó lett volna olykor csak odafúrni valakihez magamat és elveszni az ölelésében, elhinni azt, hogy még minden lehet rendben, de erre eléggé kicsi esélyt láttam. – Még mindig ugyanott dolgozom, éppen próbálok összehozni egy kisebb rendezvényt a versailles-i kollégákkal. Így se panaszkodhatunk, de talán úgy még könnyebben el tudnánk hozni a kultúrát az embereknek. – avatom be a kisebb ötletembe, de még magam sem tudom, hogy pontosan miként is legyen kivitelezve, mert a felkérését elfogadták, már csak tető alá kellene hozni. – És veled? Milyen volt a nyár? Jól vagytok? Várod már a sulit? – kíváncsiskodom én is megannyi kérdéssel, mert tényleg, hogy érdekel, hogy mi van vele.  A barátom és a barátokkal az ember törődik.

■ ■ edi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:55 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Cafe de la Paix ••

Tell me your secrets


Cafe de la Paix
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Cafe Galerie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-