Cafe de la Paix
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 6:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥


✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 8:53 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 4:09 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 8:11 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 8:31 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Juliette

Már nagyon vártam, hogy végre délután legyen. Nem sok embert engedtem közel magam az elmúlt időben, miután egy idegen testben tértem magamhoz kicsit több, mint két éve, miután az egyik bevetés során lelőttek. Tudom, hálás lehetnék, amiért az egyik helyi mágnás lányaként tértem magamhoz, de mégse tudtam teljesen. Hiányzott a régi életem, az hogy rendőr lehessek, és a jóért tehessek, de legalább most is azt csinálhatom, amit szeretnék. Meg annyiból biztosan szerencsés vagyok, hogy egy velem egykorú nő testében tértem magamhoz, de még ennyi idő elteltével még mindig nem értem, hogy miként lehetséges ez az egész második esély, de most nem akartam erre gondolni. Juliette igazán kedves volt és kicsit több mint egy éve ismertem meg, amikor is beragadtunk az egyik liftben. Ha órákra beszorulsz egyben, akkor akár közel akarsz engedni valakit, akár nem, akkor is megtörik a jég és beszélgetni kezdtek. Még se bámulhatod örökké a lift plafonját vagy falait a foltjaival együtt. És nem fél óra jöttek értünk, hanem volt az legalább két óra is, mert valami nagyobb áramszünet ütött be a környéken, így csak türelmesen vártunk, míg beszélgetni nem kezdtünk, azóta meg sokszor összefutunk egy-egy kávéra. Jól esik olykor kicsit nem azon rágódni, hogy mi fog még történni, mikor kell ügyelnem arra, hogy nehogy elszóljam magam. Oké, ő se tudja, hogy amúgy Jasmine Fisher vagyok és Pandora testében tértem magamhoz a halálom után, de miként várhatnám el azt, hogy valaki megértse, és ne tartson totálisan őrültnek, ha még én magam sem jöttem rá, hogy miként lehetséges ez az egész második esély dolog. Ezért is titkolom mindenki elől.
Sietve köszöntöm el bent három körül, hogy négyre biztosan odaérjek a megbeszélt találkozóra. Még asztalt is foglaltam, hiszen hiába kezd kicsit rosszabbra fordulni az idő, attól még a franciák imádnak kávézókban ücsörögni munka után vagy éppen alatt is, ha tehetik. És akkor még számold mellé azt, hogy a turisták is biztosan beülnek. 10 perccel korábban érkeztem, de nem rendeltem egyelőre semmit se, mert gondoltam inkább megvárom. Kíváncsian fürkésztem a forgalmat, az operaház szépségét, hiszen mégis csak múzeumi kurátor lennék, pont ezt ne csodálnám meg? Amikor viszont meglátom, akkor sietve integetek neki és széles mosoly kúszik az arcomra.
- Szia! – köszönök neki, amikor elég közel ér; sietve állok fel és ölelem meg, ha engedi és még egy baráti puszit is bezsebelhet tőlem.
- Örülök annak, hogy itt vagy és jól festesz. – mondom teljesen őszintén, de alig, hogy leülünk máris jön a pincér az itallappal, hogy tudjunk választani valamit. Talán egy kis süteményt is választok magamnak. A kávé mellé olykor igazán jól esik.
■ ■ Remélem kezdésnek jó lesz. edi  ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason


A hozzászólást Pandora Jasmine Fournier összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 05, 2018 12:53 pm-kor.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
774
● ● Reag szám :
298
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Szept. 04, 2017 2:22 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to Pandora
   
Világéletemben fontosak voltak a barátaim; apa mindig úgy nevelt, hogy mindig legyen legalább három ember, aki nem családtag, mégis támaszkodhatsz rájuk, ha kell. Nem mintha csak a támaszért tartottam volna barátokat; szükségem volt kimozdulni időnként, elmenni egyet kávézni, esetleg vásárolgatni, egy hosszú sétára. Nem egyedül, valakivel.
Sokan azt mondják, a gimi után már nem találsz új barátokra. Legalábbis, igazi barátokra. Nekem mégis lettek új barátaim az egyetemen, és az egyetemen kívül is, de a kedvenc sztorim az volt, ahogyan megismerkedtünk Pandorával. A legtöbben nem feltétlenül barátkoztak volna össze egy liftbe zárva, az emberek nem annyira barátságosak… de vele szerencsém volt, hálás voltam, amikor beszélgetni kezdtünk, mert amíg csak arra koncentráltam, hogy be vagyunk zárva egy kicsi helyre és bevallom, kezdtem bepánikolni.
Azt hittem, késni fogok, megcsúsztam a készülődéssel a munka kezdéséhez; túl izgatott voltam és túl hamar elment az idő. Pontosan négykor értem be a kávézóba, körbefuttattam a tekintetem az asztalokon, míg rá nem találtam Pandorára. Mosolyogva indultam meg felé, jó volt újra látni. Ezek a kis csevegések mindig feldobták a napomat.
- Szia! – mosolyogtam rá és viszonoztam a puszit, ölelést, majd helyet foglaltam vele szemben. – Jó látni – bólintottam rá. – Köszönöm, te is – viszonoztam a bókot; Pandora mindig megtalálta a hozzá illő ruhákat, legalábbis én úgy láttam, minta minden ruhadarab a személyiségét tükrözné.
Míg választottunk, és rendeltünk (én személy szerint forrócsokit étcsokoládéból, próbáltam hanyagolni a rengeteg koffeint), csendben voltam, lefoglalt az itallap és nem akartam húzni az időt feles csevegéssel, amit rendelés után is megtehetünk.
- Szóval, hogy vagy? – vetettem végre bele magunkat abba, amiért itt voltunk. – Munka? Új lovag a láthatáron? – hajoltam kissé előre, vártam hogy végre más életével, esetleg problémáival (bár ne lenne neki) foglalkozhassak és kicsit elszabaduljak az engem nyomasztó gondolatoktól.


   
-------------------------------------------
   

   

   
   
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Kedd Szept. 05, 2017 6:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Juliette

Talán még magamnak is féltem volna bevallani, hogy igazán élvezem ezeket az olykor megejtett találkozókat. Jól esik valakivel beszélgetni, elhinni azt, hogy még létezik igen is élet a számomra is, nem pedig csak a magány, hanem lehetnek barátaim is. A közelében így éreztem, még akkor is, ha a legnagyobb titok előtte is rejtve maradt. Szerencsém volt ilyen téren, hiszen ő nem ismerte személyesen a korábbi Pandorát, így nem kellett amiatt se aggódnom, hogy valami olyat mondok vagy teszek, ami gyanút kelthet benne. Ő legalább tényleg azért szeretett, amilyen voltam, vagyis részben, ahogyan én is igazán megkedveltem őt. Úgy gondoltam, hogy igazán remek személy és aki ismeri, az csakis szerencsés lehet, így talán annyira nem is meglepő, hogy amikor meglátom a kávézóba belépve, akkor széles mosoly kúszik az arcomra.
- Köszönöm. – feleltem csak ennyit a bókjára, de már legszívesebben valami kényelmesebb ruhában lettem volna, de a munkahelyem is megkövetelte az elegánsabb öltözködést, ahogyan a magassarkút is, ami olykor kész gyötrelem volt, míg máskor egyáltalán nem zavart.
Sietve futom át az étlapot, bár már valamennyire ismerem, hiszen nem először járunk itt, én legalábbis biztosan nem. Sietve rendelek kávét csokival és tejszínhabbal megspékelve, mert úgy érzem, hogy ma rám fér még egy kis koffein. Visszaadom az itallapot a pincérnek, amikor érte nyúl, majd pedig alig, hogy távozik, máris a barátnőmre siklik a pillantásom.
- Kicsit fáradtan, de remekül. Éppen azon gondolkoztam, hogy még hétvégére egészen jó időt mondanak, hogy el kéne menni valamerre, mit gondolsz? – kérdezem meg természetesen, hiszen volt már olyan, hogy kicsit együtt lógtunk és nem csak pár órára szabadultunk el egy-egy kávézóba. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás, főleg, hogy neki is hamarosan kezdődik az iskola és majd a tinédzserek le fogják fárasztani őt. Amikor pedig a lovagot kérdezi, akkor kicsit elnevetem magam. – Nem, nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint te. – Tényleg nem volt szerelem a láthatáron, de nem is bántam, vagy talán kicsit. Jó lett volna olykor csak odafúrni valakihez magamat és elveszni az ölelésében, elhinni azt, hogy még minden lehet rendben, de erre eléggé kicsi esélyt láttam. – Még mindig ugyanott dolgozom, éppen próbálok összehozni egy kisebb rendezvényt a versailles-i kollégákkal. Így se panaszkodhatunk, de talán úgy még könnyebben el tudnánk hozni a kultúrát az embereknek. – avatom be a kisebb ötletembe, de még magam sem tudom, hogy pontosan miként is legyen kivitelezve, mert a felkérését elfogadták, már csak tető alá kellene hozni. – És veled? Milyen volt a nyár? Jól vagytok? Várod már a sulit? – kíváncsiskodom én is megannyi kérdéssel, mert tényleg, hogy érdekel, hogy mi van vele.  A barátom és a barátokkal az ember törődik.

■ ■ edi  ■ ■credit



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
774
● ● Reag szám :
298
● ● karakter arca :
✶ Gal Gadot


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Okt. 14, 2017 10:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Pént. Okt. 20, 2017 7:08 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

.


A hozzászólást Ada Sicard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am-kor.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Nov. 04, 2017 1:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

to Ada


A párterapeuta mivoltomat többet részesítették előnyben, mint a szexuálpszichológus képzettségemet, pedig szükség lett volna mindkettőre, hogy két különböző ember jól működjön egymással testi, és lelki síkon is. Direkt nem emeltem ki, hogy milyenfajta emberekről beszélek, mert annál jóval szabadelvűbb voltam, köszönhetően a szüleimnek, és édesanyám remek szakmai hátterének, aki fontosnak tartotta, hogy minden bajunkról nyíltan beszéljünk vele. Eleinte szégyelltem, ha leültetett a konyhai háromlábú székre, a húgom tőlem tanulta el azt az elnevezést, hogy „kivégzőosztag”, hiszen itt nem söpörhettük szőnyeg alá a cikis kérdéseket, vagy történeteket, és nem voltak haverok, a szomszédból ismert idegenek, akikkel példálózhattunk volna. Az édesanyám a szexet ugyanolyan szerves dolognak vélte az élet keretein belül, mint a születést, a halált. Az ő látásmódjának hála rám is ez a neveltetés, és világnézet ragadt, és csöppet sem bántam, hogy a merészségemmel, az őszinte kérdéseimmel kitűntem a szakmai berkeken belül is. A párizsi életünk második szakasza még lötyögött, de úgy voltam vele, hogy a visszaszokás csakis az abban az esetben fog működni, ha ismeretlenül belevágok mindenbe, lásd a házvételt, az új praxis megnyitását, a korral haladó skype-os kezeléseket, és nem utolsó sorban a tanítást. A párizsi egyetemisták hitvallása új kapukat nyitott meg az én lelki fejlődésemben is, és alig vártam, hogy szemtől szembe kerüljek az olvasztótégely egy újabb generációjával. Nem hezitáltam, azonnal igent mondtam a dékán felkérésére, hogy szabadon választható tantárgyként bevezessem a fiatalokat a szexuálpszichológia rejtelmeibe. Gyűlöltem a megszokott órarendeket, a koszos, zárt tereket…az ősz még számtalan lehetőséggel kecsegtetett, így az első órám helyszínéül az egyik legkiválóbb kávézó teraszát választottam ki. Az előzetes egyeztetések alapján tizenöten iratkoztak fel az órámra, örültem, hogy nem lesz zsongás, és több figyelmet tudok fordítani a nebulókra is. A vizsga sem hétköznapi lesz a szemeszter végén, ha elérünk oda, mert nem a számonkérés a célom, hanem a világ más szemléleteinek felismerése a diákokkal együtt. A népszerűség mindig másodlagos volt, nem éltem vissza a szakmai sikereimmel, talán túlvállaltam olykor magam, de az élet mindig elintézte, ha akadályokba ütköztem. Ettől volt szép a jövő…kiismerhetetlen ösvényekkel teletűzdelt utazás a végtelenbe.
A címhez méltóan öltöztem fel, és öltöttem magamra egy szürke, hosszú ujjú felsőt, meg egy sötétebb árnyalatú nadrágot. Ebből már sokaknak leeshetett a poén, de nem baj, ha nem ismernek fel, úgy még izgalmasabb lesz a felfedezőtúra. A megbeszélt délutáni időpont előtt érkezem a kávézóba, még a tulajjal is egyeztetek, hogy amennyiben letelik a kötelező egy óra, nyugodtan nyissa meg, és bátran csatlakozzanak mások is, mert nem vagyok semmi jónak az elrontója. A vendégek sokszínűsége, a francia nyelv játékos hanglejtése mind-mind egy újfajta életérzést keltenek bennem, így az első rendelésemmel együtt kiülök az egyik szabad asztalhoz a hordozható notebookkal együtt…élvezve az októberi időjárást. A kis szerkezet berregése után megnyitom a levelezésemet, nyílt helyszínen a betegeim aktáit nem szoktam nézegetni, így maradok a naptár mellett, és Mila által beiktatott egyéb programok listájára siklik a tekintetem.
- Új bőrfotel megérkezése?! – enyhén megemelkedik a szemöldököm, és a homlokom közepéig szalad fel, mire értelmezni tudom, hogy elveszítettem a fogadás rám eső részét. Megígértem neki, ha legyőz biliárdban, akkor semmi akadálya, hogy vegyek neki egyet, de az eszembe se jutott volna, hogy már megrendeli, és önként megadja a szállítás időpontját is. A zöld tea átmenetileg felfrissít, serkenti az agyam működését, de szükségem lesz valami erősebbre is, mert a mai nap felért egy kisebb világháborúval is. A karórámra nézek, de bőven akad még húsz perc a kezdésig, így otthagyom a tulajdonom a teraszon, és a pulthoz sétálok, hogy kikérjek még egy olasz kávét. A pultosra mosolygok, ugyan nem férek oda, de elmutogatom az itallap alapján, hogy mit szeretnék, és türelmesen várok, amikor feltűnik egy szőke hajzuhatag. A kis csészém mellé egy másik is társul, de jobban leköt a másik koffeinadag tulajdonosának az érdeklődő arcvonása.
- Milyen szerencse, hogy nem vagyok olasz, mert akkor valóban vétek lenne, de őszintén…jobban szeretek turista lenni, így más szemmel látom az otthonukat, mint ők. – a vigyorom már fülig érő, így azonnal elfogadom a felém irányuló kezet, és emberesen megszorítom.
- Még nem láttam az urat, de nyugodtan menjen ki a mosdóba, és intézze el a folyóügyeit. – intek felé, és megjegyezve a nevet, engedem szabadjára, ha él a lehetőséggel.
- Vigyázok addig a kávédra, hogy ne essen bántódása, rendben? Az enyém különben is magányos lenne. – a bemutatkozás rám eső részével még várok, és ha ott maradok a pultnál, akkor kifizetem az övét is, és odébb húzva fújom meg a tetejét, aztán belekóstolok, de nem törődöm a számra tapadó tejhabbal. A lány perceken belül végez is, én meg élénk beszélgetésbe elegyedek a pincérnővel az új barista tanfolyamokról, mire a szőkeségre függesztem a pillantásom.
- Örülök Ada, hogy visszaértél…szabad tegeződni? Az előbb már úgyis megtettem. – óvatosan tolom át az ő csészéjét, és a terasz felé nézek.
- Nincs kedved csatlakozni hozzám? Várjuk meg együtt a tanár urat. – nevetek fel, és megfogom a sajátomat, ha indulásra kész.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
75
● ● karakter arca :
Ryan Reynolds


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Csüt. Nov. 09, 2017 6:48 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

.


A hozzászólást Ada Sicard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 10, 2017 6:47 am-kor.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Dec. 02, 2017 11:17 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Csüt. Feb. 08, 2018 2:37 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Viv

Modorosan, már-már mereven gombolom be az ingemet, minden egyes aprócska gombot lépésről lépésre. Tudom, mit fogok most tenni. Noha a válásom már rég eldöntetett, hisz az anyagiakon megegyeztünk, nem mondtuk még ki hivatalosan, papírt nem állítottak elő és Hana hivatalosan még az én vezetéknevemmel kell aláírjon a kórházban dokumentumokat - vagy úgy az élet minden területén. Ezért is ódzkodok félig ettől a találkozástól, hisz felmerül bennem, szabályos-e egy olyan nővel találkára mennem, akinek a férje bonyolítja le a válásunkat. Hmm, erkölcsös, elgondolkodtató dilemma. Mikor kaptam a telefont, persze szó nélkül igent mondtam, elhivatottabb énem bármilyen körülmények között kész segíteni szinte bárkinek, legyen az barát, ellenség, idegen, rokon, tényleg bárki. Nem szabad elvonatkoztatni ettől afelé, hogy kiről van szó tulajdonképpen. Minden ember megérdemli az egyenlő bánásmódot és én ennek vagyok az elkötelezett híve. Tükörbe sem akarnék nézni, ha nem ekképp lenne, hisz értelmét veszítené a hivatásom. Az a hivatás, amely számomra az életet jelenti, elköteleződést valami fontos felé, elköteleződést az emberek élete felé.
Fogalmam sincs igazából, honnét tud rólam, hisz ahogy engem köt az orvosi titoktartás, úgy az ügyvédet is a tartós hallgatás. De talán csak a legjobbat akarta a terhes feleségének - szólal meg egy naiv, békés hang a fejemben. Én hiszek neki, talán a nő nem tud többet annál, mint ami valójában vagyok. Talán az előmenetel miatt történt így, talán más miatt, a találkozóról nem ártana elkésnem. Felveszek egy sötétszürke zakót, rá a szövetkabátot, úgy indulok el ki a lakásból, le a kocsihoz. Egy tíz percre van ide a hely, ahová meghívtam őt. Az időpontot ő kérte, a helyszínt én javasoltam. Úgy gondolom, hogy talán ha nem szaladunk nagyon előre, még van időm mérlegelni, vajon elfogadjam-e. Ha bejön vizsgálatra, azzal automatikusan nem lenne más választásom. Így pedig még mint két civil találkozunk, kiteríti a lapjait, nekem pedig van lehetőségem mérlegelni, elvállaljam-e őt avagy sem.
A kávézóhoz én érek előbb, sokkal előbb, mint a megbeszélt időpont. Nem szeretek késni, nem szeretek főképp megváratni egy hölgyet. A kabátom a székem háttámlájára terítem, kérek magamnak egy csésze forró teát - egyszerű citromosat -, hogy azt kortyolgassam, amíg meg nem érkezik. Majd amint elkészült, visszatérek az imént befoglalt helyemhez. Az asztalra kihelyezett kis itallapocskákat kezdem el böngészni, amíg meg nem érkezik ő is. Hamarosan itt lesz az ideje annak is, addig pedig van időm gondolkozni is.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Pént. Feb. 09, 2018 3:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ben & Vivi


Alig fejeztük be a megbeszélést az egyik megrendelőmmel, a képekkel kapcsolatban, amelyeket az irodája falán szeretne viszont látni, máris kocsiban ülök és egy másik találkozóra igyekszem. Néhány héttel ezelőtt, amikor kiderült, hogy gyereket várok, meg sem fordult a fejemben, hogy az orvosom, aki már ezer éve - mióta Párizsba költöztünk - a családunk barátja akár nyugdíjba is mehet, még mielőtt én megszülném a kisfiamat. Ezért is ért nemrég rettentő nagy meglepetésként a tény, hogy Dr. Carré nem rendel többet. Az egész helyzet pedig korántsem lehetett olyan egyszerű, hogy a kartonom egyszerűen másik orvoshoz kerül, velem együtt. Így kénytelen voltam én, illetve a férjem és én megoldani az ügyet, aki nagyobb segítségnek bizonyult ebben az egészben, mint az elején gondoltam volna. De amikor a teljes kétségbeeséstől - ugye, hogy túlreagálom? - percenként sírhatnékod van, és a férjed egyszer csak közli, hogy Ő ismer egy szülész-nőgyógyászt, akkor nem kérdezed mégis honnan, hanem addig nézel rá kérlelő őzike szemekkel, amíg Ő nem javasolja, hogy megadja az elérhetőségét.
Más kérdés, hogy aztán a kezedbe nyom egy lezárt borítékot, amiben olyan iratok rejlenek, amelyeket más esetben - normális esetben - egy kézbesítő vinne el... Oldalra pillantok, az anyósülésen fekvő borítékra és a gyöngybetűkkel ráírt névre. Dr. Benjamin Peverell. Lehet, hogy normális esetben egy kézbesítőnél lenne most ez a boríték, vagy éppenséggel a férjem nyújtotta volna át az ügyfelének, de mivel nem tudok arról, pontosan mi van benne - és különösebben nem is kell, hogy izgasson -, úgy gondoltam nem csak a férjemen segítek azzal, ha elhozom az iratokat, de a kézbesítő dolgát is megkönnyítem a mai napon.
A nálam lévő iratok mellett még javában azon jár az eszem, amiről korábban a megrendelővel beszélgettünk, miközben leparkolok a megbeszélt helytől alig pár perc sétára és kiszállok az autóból. Még magamra kapom az eddig a hátsó ülésen fekvő kabátomat, aztán pár perc alatt meg is teszem a kávézóhoz vezető kétszáz métert. Mielőtt belépek, még az órámra pillantok és konstatálom, hogy éppen két perccel a megbeszélt időpont előtt érek ide. Ha nem kértem volna meg Trist arra, hogy nagy vonalakban írja le nekem a férfi kinézetét, akivel most találkozom, valószínűleg sokkal nagyobb bajban lennék azt illetően, hogy a kávézó melyik egyedül ülő vendégéhez is kell pontosan odamennem. Így azonban biztos léptekkel közelítem meg az asztalt, ami mellett remélhetőleg tényleg Dr. Peverell ül. - Jó napot! Dr. Peverell? - Ha eltaláltam, mosolyogva a kezemet nyújtom felé. - Viviana Kaplan. Örvendek.


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
42
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
jules hough


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Feb. 10, 2018 6:06 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Viv

Tekintetem elidőzik a papíron, olvasgatva a különféle koktélok között. Vagy talán a sorok között? Belegondolva mégis csak az ügyvédem feleségével találkozok. Diplomatikus lépés lenne ez vajon? Nem tudom, kit képzeljek el, miképp jelenik meg, milyen témák fognak felmerülni. Bizonyára témába vágóak. Ha kicsit olyan, mint a férje, megfelelően fogja kezelni a helyzetet. Mint ő maga is a tárgyalásokon, melyeknek már számát nem tudnám megmondani.
Minden egyes megbeszélés egy lépés előre, kettő hátra. A kutya miatt. Csakis a kutya miatt. Eleinte kardoskodtam a lakással, a fele engem illet. Tudom, Hana meggyőzhető, észérvekkel meggyőzhető. Még bele is ment volna. De a lakásról letettem. Hogy miért? Ana az oka. Sokat beszélgettünk a válásról, mert megkerülhetetlen. Elvégre mi robbantottuk ki ezt az egész átkozott helyzetet, amely áldás is egyben. Szabadulás egy béklyóból, hogy mindannyiunknak jobb legyen. Tudom, hogy Hana is megkönnyebbül. Ana mégis annyira higgadtan áll hozzá, úgy képes meggyőzni engem, hogy észre sem veszem. Szavai a fülembe csordogálnak, nem kell a lakás, tudnék venni hármat is, ha akarok. Arra koncentráljak, hogy békésen váljunk szét. És milyen igaza van, Kesterrel jóban van, Kes pedig... Emma édesded arcocskája villan be előttem, apró mosolyt csal az arcomra.
Felpillantok, a tea kellemes illata csapja meg az orrom, belekortyolok. Még nem érkezett meg, nyoma sincs sietős lépteknek, tekintetnek, mely felismer engem. Fogalmam sincs, miképp néz ki, így aztán az övé a nemes feladat, megkeressen. Elmosolyodok a gondolatra, vajon a vakrandik is így jönnek? Két ember egymást várja egy megbeszélt helyszínnél és az jár jobban, aki hamarabb ér oda? Hisz a másiké a választás joga. Nekem szerencsére sosem volt ilyenre szükségem. Mindig is megvolt a bátorságom ahhoz, hogy odamenjek egy nőhöz, aki tetszik nekem. Az én szívemet azonban most már elrabolták, mégpedig nagyon úgy fest véglegesen. Imádom őt, mellette ébredni, reggel csókkal köszönteni, bekucorodni a tévé elé esténként, a hasára simítani a kezem - már pusztán a tudat boldoggá tesz, hogy odabent egy apróság növekszik, éreznem sem kell.
Nyílik az ajtó, tekintetem felé emelem. Szőke, bizonytalan tekintetű nő lép be, gyorsan körbejáratja tekintetét a helyiségben. Olyan érzésem támad, valakit keres. Nem tévedek, amikor megakad rajtam a tekintete, vonásai ellágyulnak. Elmosolyodok, leteszem a teát, hátra tolom a székem, hogy felkelhessek. Elfogadom a gesztust, tenyerem az övébe csúsztatom, rá fogok, aprót rázok rajta.
- Én volnék. - fölösleges bemutatkoznom, hisz imént szólított a nevemen. Eleresztem a kezét, a kabátjáért nyúlok.
- Had segítsem le. - alapvetően belém nevelték ezt a gesztust, de egy állapotos nőnek illik segítenem. Szimpatikus első benyomásra, bár nekem melyik kismama nem az. Mindannyiukat különleges kisugárzás lengi be, ugyanezt veszem észre odahaza is egy ideje. Nem tudnám megmagyarázni mitől, de olyan földön túli boldogság ül ki az arcukra. Ezért szeretem igazán a hivatásomat. Kihúzom neki a széket, megvárom míg elfogadja a gesztust. Csak utána foglalok én is helyet.
- Kér valamit inni?


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Feb. 10, 2018 8:24 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ben & Vivi


Néha, még így a harminchoz közel is egyszerűen szeretném, ha minden, a felnőtt korral járó kötelezettséget egyszerűen elintézne nekem valaki más. (És most tekintsünk el attól, hogy apám amikor csak teheti, a nyakamra küldi a sofőrét, aki nem hagy békén, amíg legalább a postára nem küldöm el.) Olyanokra gondolok, mint a mai találkozóm a megrendelőmmel, vagy ez a mostani is, a doktorral, ami kicsit kettő az egyben, hiszen nem csak saját magam miatt vagyok itt, hanem részben a férjem miatt is. Olykor sokkal jobban szeretném, ha hozzám csak a legvégső információk érnének el és nem kellene külön alkudoznom, puhatolóznom, kérdezősködnöm. Éppen ezek az esetek emlékeztetnek arra, hogy milyen jól tettem már a legelejétől, hogy nem apám nyomaiba akartam lépni. Az üzleti világ nem nekem való. Lehet, hogy sikerült ellesnem néhány fogást apámtól, vagy éppen a férjemtől, akik mindig tudják, hogyan kezeljék a helyzetet. De én ki nem állhatnám, ha egy egész életen át ezt kellene csinálnom. Egy-egy mozgalmasabb hét után is hosszú órákig tartó festő-terápiára van szükségem, hogy újra önmagamnak érezhessem magam.
Egészen addig éreztem magamat kicsit is határozottnak, amíg be nem léptem a kávézóba. Bár kifejezett céllal érkeztem, mégsem lehetek benne biztos, mint az esetek többségében, hogy a beszélgetés vége az lesz, hogy tegyek, amit akarok, a művészi szabadság az enyém és majd két hét múlva meglátjuk mire jutottam. Tekintve, hogy ez kicsit sem olyan találkozó, mint amilyeneket megszoktam már. De ha nem akarok orvos nélkül maradni, akkor össze kell szednem magam. Bármennyire azt kívánom, hogy bárcsak a férjem már elintézte volna ezt nekem.
Halvány mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy megtaláltam az emberem és gondolatban feljegyzem magamnak, hogy ne felejtsem el otthon legalább tíz percig cikizni a férjem, hogy nyomozónak is elmehetett volna, amilyen remekül leírta nekem a férfit, aki most udvariasan a segítségemre siet. - Köszönöm - jegyzem meg, még mindig azzal a halvány mosollyal az arcomon. Akár várandós egy nő, akár nem, egy-egy udvarias gesztus mindig jól esik. Elfogadom a felkínált helyet, aztán az asztalra csúsztatom az eddig kezemben tartott borítékot. Azonban mielőtt kézbesíteném a velem szemben ülő címzett részére, Ő feltesz egy kérdést, én pedig jobbnak látom még várni vele.
- Egy cseresznye tea jól esne. - Aprót biccentek a válaszom mellé, aztán gyorsan körbepillantok a helyiségen, mielőtt a tekintetem visszatérne a velem szemben ülő férfira. Ő javasolta a helyet és el kell ismernem, hogy kifejezetten hangulatos, olyan, ahová szívesen betéved az ember, már csak kíváncsiságból is. Végül mégis odanyújtom neki a borítékot és egy félmosollyal az arcomon jegyzem meg: - Ezt Tristan küldi.



Elit
avatar
● ● Posztok száma :
42
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
jules hough


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Vas. Feb. 11, 2018 11:24 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Viv

Valakiről megállapítani, szimpatikus-e vagy sem egy pillanat függvénye. Ki milyen, mennyire figyel oda magára, miképp viszonyul a külvilághoz, milyen a kisugárzása. Róla azt állapítanám meg, hogy alapos, hogy érdekli mi hogyan függ össze, ad az eleganciára és arra, hogy tetsszen a férjének. Egy pillanat alatt meg lehet állapítani, ki miért választotta a másikat társául. Most, hogy látom az olykor szóban forgó nőt is, egyet tudok érteni Tristan véleményével is. Csupán csak elharapott félmondatok, amikor épp a válást tárgyaljuk, de látszik rajta is, mennyire szereti a nejét. Most már mindent értek.
Hallgatagon figyelem a nőt, ahogy az italon gondolkozik. Nem lapoz bele semmibe, határozott. Pedig azt mondta, még nem járt itt, mégis annyira határozottan mondja ki, amit kér, hogy elsőre elhinném, ő bizony itt törzsvendég. Én magam is ritkán járok ide, talán csak ha valami megbeszélésre kell eljönnöm és nem szeretnék a kórházban megejteni a találkozót. Praktikus helyszín, nem túlzsúfolt, itt egyszerűen nem igazán érzi magát az ember kényelmetlenül.
Figyelmemet nem tudja elkerülni az az egészen aprócska mozdulat, ahogy elém tolja a kis borítékot. Bizonyára a megbeszélt papírok vannak benne, amiről feltehetőleg a kézbesítője nem sokat tud. Bizalmas tekintettel pillantok rá, majd felkelek az asztaltól.
- Köszönöm. Máris kikérem a teát. - azzal egy könnyed mozdulattal ujjaim közé kaparintom a borítékot, aktatáskám után nyúlok, hogy abban rejtsem el. Semmi szükség rá, hogy itt virítson, hisz nem emiatt vagyunk most itt. Aztán csak a pulthoz lépek és kikérem a cseresznyés teát is. Jó választás, olyanok szokták kortyolgatni, akik valamilyen szinten szeretik is a harmóniát az életükben. Vagy rossz emberismerő vagyok és tévedtem. De a telefonbeszélgetésből is erre engedek következtetni, hogy Viviana olyan típusú nő, aki nem szereti elvarratlanul hagyni a szálakat.
Nem várom meg a teát, majd kihozzák alapon visszatérek társalgó partneremhez. Elvégre roppant illetlenség magára hagyni az asztalnál - különösen egy várandós nőt.
- Tehát ha jól értettem, az orvosa, akit szeretett volna nemrégiben ment nyugdíjba. Volt már vizsgálaton? Van bármilyen papírja az állapotáról? - rutinszerűek a kérdések, az emberek tudnak meglepetéseket okozni ahhoz, hogy fel merjek tenni ilyen kérdést. Szembesültem már olyannal is, amikor valaki vakbélgyulladásra panaszkodva jött be, végül megszülve távozott napokkal később, ahogy az sem ritka, hogy valaki nem tartja szükségesnek a folyamatos kontrollt. Sajnos nagy az Isten állatkertje, kénytelen vagyok a kerítéssel számolni.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Vas. Feb. 11, 2018 2:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ben & Vivi


Eszembe jutott ugyan, hogy ha azt akarom elérni, hogy Dr. Peverell legyen az orvosom, talán nem a legetikusabb módon járunk el, tekintve, hogy Ő a férjem ügyfele is. Aztán itt van ez a boríték is, amit éppen az előbb kézbesítettem sikeresen. Mission accomplished. De mivel a borítékban lévő papírokról nem tudok annál többet, mint hogy nagyjából mennyi a súlyuk, az egész ügyről pedig annyi információval rendelkezem, hogy egy válásról van szó, úgy érzem nem sokban befolyásolná a helyzetet, ha a férfi az orvosom lenne. Tristan kiváló a szakmájában és afelől sincs kétségem, hogy Benjamin is remek szakember. Az ügy pedig, ami őket összeköti sokkal nagyobb mértékben múlik a két tárgyalófélen és magán a bírón, mint azon, hogy én benne vagyok-e a képben vagy sem. A válóper és az én várandósságom két nagyon különböző dolog. Egyébként is, ha mondjuk két év múlva ismerjük meg egymást, miután a válópere már lezajlott és Tris csak egy névjegy lesz a sok között, vajon azon múlna hogyan viszonyul hozzám orvosként, hogy a bíróság milyen megegyezésre adta áldását?
- Igazán nincs mit - jegyzem meg és aprót bólintok. Mindkettőnknek időt spóroltam meg, mégis legalább tíz perce győzködöm magam, hogy nincs ebben semmi illegális.  Biztosság az tesz ebben a meggyőződésemben, hogy ha gond lenne, hogy én hoztam el a papírokat, Tris már az elején nem adja oda őket. - Rendben, köszönöm. - Újra mosoly ragyog fel az arcomon. Bár meg is állíthattam volna, és erősködhettem volna,  hogy majd kikérem én magam a teát, de mégiscsak egy nőgyógyászról van szó, aki valószínűleg nagyon jól tudja, hogy mennyivel kényelmesebb számomra, ha nem nekem kell járkálnom.
Nem nagyon sikerült átgondolnom, hogyan is kellene szóba hoznom az egész találkozónk legfontosabb témáját, de könnyedén le is kerül ennek súlya a vállamról, amikor Benjamin a közepébe vágva kérdésekkel bombáz. Amelyekre legalább olyan felkészülten tudok válaszolni, mint egy kisiskolás a felelésnél, lévén átestem a vizsgálatokon, nem pedig megfigyelőjük voltam. - Igen, rögtön azelőtt, hogy megtudtuk a baba nemét. Egészen addig az ultrahangig minden vizsgálatról megvannak a papírok - magyarázom becsületesen, fejben számolgatva mikor is lenne esedékes a következő vizsgálat. Időközben az egyik felszolgáló lerakja elém a csésze teát, én pedig mosolyogva megköszönöm neki, aztán visszafordulok a férfihoz, hátha van még kérdése.


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
42
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
jules hough


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Vas. Feb. 11, 2018 4:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Viv

Amíg a pultnál ácsorgok, hogy a felszolgáló figyelme csak az enyém lehessen, átfut a fejemen, miféle papírokat kaptam. Bizonyára tartalmaz mérlegelő összegzést, miképp állunk a válással kapcsolatban. Valahol mindhárman kezdünk már belefáradni ebbe és most kivételesen a bíró húzza az ügyet. Ah, mindegy is, majd otthon megnézem, nem fogok azzal foglalatoskodni, mit rejt egy boríték, ha egyszer fel sem nyitom. Gyorsan rendezem a megrendelendő italt és inkább helyet foglalok.
Figyelmesen hallgatom végig a válaszát, miközben belekortyolok a teámba. Most nincs benne tej, de cseppet sem bánom, ez nem fekete tea. Vérbeli angolhoz mérten sokszor hiányolom eme aprócska összetevőt, de ez most annyira nem is lényeg. Figyelmem minden egyes apró szikrája az övé, magamban mérlegelem a helyzetet csöndesen csupán. Tehát akkor még nem tudni a baba nemét, ha jól értelmezem és nem is igazán volt ultrahangos vizsgálata, ami azt eredményezi, hogy voltaképpen nem sok mindent zárt ki a doki. Rendben, akkor egy kérdésem máris támadt.
- Milyen rutinvizsgálatokat végzett el az orvosa esetleges betegségek kizárása érdekében? - továbbra is diplomatikus vagyok, tartásom egy kissé távolságtartó és mégis érdeklődő, ahogy egy picit előre hajolok. Tekintetemben pedig még megannyi kérdés csillan. De nem engedek utat nekik, még nem, egyszerre csak egy kérdés...
- És ha jól értelmeztem, akkor a baba nemét sem tudják még. Én javasolnám a mielőbbi vizsgálatot, hogy legyen kiindulópontunk. Esetleg... - várakozóan pillantok rá, nem tudom ő mennyire elfoglalt a hétköznapjai során. Én mindenesetre ismét táskám után nyúlok és egy kicsi, fekete bőr kötésű könyvecskét húzok elő egy toll társaságában. Fellapozom, rögvest a hatodik oldalnál meg is állok. Új év, nagyon messzire nem kell keresnem még. De már most sokan bejelentkeztek hozzám és ha ez a nagy becsben tartott noteszem nem lenne, akkor fejben nem is tudnám tartani, ki, mikor és hogyan fog szülni nálam. Nem beszélve az egyéb pácienseimről, mint amilyen Coralie is. Egy szó mint száz, az ötlet Ana fejéből pattant ki, hisz ő maga is így intézi a dolgait. Én többnyire a laptopomat cipeltem magammal mindenhová, de rá kellett jöjjek, az ilyen egyszerű találkozókhoz nem is mutatna jól, ha most előcibálnám azt a behemót gépet. Már ehhez az asztalhoz behemót, mert amúgy különösebb bajom nincs vele, elegáns hozzám is még. Nem is tudom néha mire mennék nélküle, de én a túl egyszerű megoldásokhoz már sajnos komplikáltan gondolkozom.
- A jövő szerda esetleg megfelel?

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Feb. 12, 2018 10:13 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ben & Vivi


Fogalmam sincs, hogy más anyák az első gyereküket várva vajon ugyanúgy éreznek-e egyszerre valami mélyről fakadó enyhe aggodalmat és kényszert arra, hogy a lehető legalaposabbak legyenek, mint most én is. Azt hiszem az egyik legtermészetesebb dolog, ha azt akarom, hogy minden rendben legyen a születendő gyerekemmel. Más kérdés, hogy nem rohangálhatok két naponta vizsgálatokra, hogy tényleg biztos lehessek benne. Lévén ez az első alkalom, hogy babát várok, így abban is tapasztalatlan vagyok, hogy kik azok az orvosok, akiket érdemes megkeresni ilyenkor. Dr. Carré remek opciónak bizonyult, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nyugdíjba megy. Igazság szerint egészen meglepő, hogy a család barátjaként nem intézte el, hogy átkerüljek máshoz, vagy hogy egy nevet sem mondott mégis kit kellene keresnem. De mindez csak azt jelenti, hogy muszáj volt egyedül talpra állnom és elintézni egymagam - na persze Tristan segítségével -, ahogyan azt egy erős, független, felnőtt nőhöz illik.
- Toxoplazmózis, Wasserman-szűrés, szimpla laborvizsgálatok... - Az igazat megvallva kicsit csodálkozom, hogy éppen ezek jutottak először eszembe, amikor pár hónappal ezelőtt még azt sem tudtam mit takarnak ezek a fogalmak. De nem csak alapos akarok lenni és a legjobbat szeretném a babának, hanem én magam is meg akarom érteni, hogy mit miért, akkor is, ha sosem lesz belőlem orvos - ami így huszonkilenc évesen már egészen valószínű. - AFP-t is vizsgáltak és rákszűrésen is voltam. - Hiába erőltetem tovább az agyam, más nem jut eszembe, azért halvány mosollyal az arcomon még hozzáteszem: - De biztos tudna még mondani legalább hármat, amit én elfelejtettem.
- Nos, igen, sajnos azt még nem tudjuk. - Bólintok egyet, közben a kezem automatikusan a hasamra csúszik. Olyan mozdulat ez, ami az elmúlt pár hétben megszokássá vált, hol magamat nyugtatom vele, hol egyszerűen csak még közelebb akarom érezni magamat a pocakomban növekvő kis élethez. Olyan ez, mint egy kézfogás. És alig várom, hogy ténylegesen a karjaimban tarthassam a fiamat, vagy lányomat. Ahhoz azonban mindenképpen szükségem lesz először egy orvosra. Figyelmesen hallgatom a szavait és egyetértően bólintok, amikor a vizsgálatra utal. Vele ellentétben én a telefonomat veszem elő. Mivel az összes családtagom napi szinten többször zaklat telefonon, a megrendelőimmel együtt, megszoktam, hogy ha már úgyis kéznél van, nem csak a hívásaimat intézem rajta, hanem a találkozóimat és megbeszéléseimet is egy elektronikus naptárba vezetem így. Az utóbbi időben pedig remekül jön, hogy tudok emlékeztetőt beállítani, különben sok mindenről megfeledkeznék. - A jövő szerdám szabad, tökéletes - felpillantok Rá, és újfent halványan elmosolyodom. Szívesen feltenném a kérdést, hogy akkor vajon ez válasz-e az alapkérdésünkre, de úgy döntök, hogy inkább hallgatok. - Milyen időpontról lenne szó?


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
42
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
jules hough


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Kedd Feb. 13, 2018 5:38 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Viv

Hogy sorolja a vizsgálatokat, meglep és még szélesebb mosolyt csal az arcomra. A teámat kortyolgatom, ízlelem minden cseppjét, miközben figyelem őt. Más kismamák papírról olvassák le vagy talán azok mondják vissza ennyire körültekintőek, akik túlságosan maximalisták vagy sokadlagos anyukák. De ez aranyos, tetszik a lelkesedése, mert az süt róla. Szeretem a gondtalan kismamákat, ő is annak tűnik. Igazából ennyi elég is, ha majd odaadja a leleteit, teljesen képben leszek vele és az állapotával is. Azon töröm csupán a fejem, hogy egy egyszerű vizsgálatra invitáljam-e be vagy akár kettőt ütök egy csapásra alapon beiktathatunk egy ultrahangot is és megmondom a babája nemét. Milyen szép lenne, biztosan kíváncsiak rá. Bár pályám során bizony találkoztam olyan személyekkel, akik szánt szándékkal nem szerették volna megtudni a pici nemét, csupán csak élesben a szülőszobán. Szóval tartanom kellett a számat a nyilvánvalóról, amit én már javában láttam a képernyőn. Szomorú.
- Tudnék, hogyne tudnék. De most nem mondok, majd az első vizsgálat után egyeztetünk mindenről, az adatfelvétel miatt úgyis okvetlenül szükséges. Itt pedig tudja, szó elszáll... - legyintek, miután leteszem a bögrét. Most kezd igazán érdekessé válni részemről is a dolog, hisz ha egy kismama lelkes, én is könnyedén azzá válok. Hisz értük és az apróságokért vagyok. Az pedig csak természetes, hogy ezáltal elvállalom. Azzal, hogy talán fogalma sincs a boríték tartalmáról és nem faggat az én lelkem is megnyugszik, hogy nem követünk el ezáltal részrehajlást. A per le fog zárulni, ő pedig továbbra is a páciensem marad mindaddig, amíg szükségeltetik. De látom azt az aprócska gesztust, a kis mozdulatot, ahogy megsimítja a hasát. Igen, egészen biztos vagyok benne, hogy csak azért keresett meg, mert a legjobbat akarja az apróságnak.
A noteszt figyelem, kérdezek. A szerdám tele, de akad egy lyuk a délelőttben. Be is foltozhatnánk, ebédet úgyis később szándékozok enni.
- Akkor mit szólna a délelőtt negyed tizenegyhez? Akkor tudom fogadni. Amondó vagyok felveszem az adatait az összes lelettel együtt, elvégzek egy rutinvizsgálatot és ha úgy érzi, szeretné látni az apróságot, elvégzek egy ultrahangos vizsgálatot is. Nem ígérhetem, hogy a pici megmutatja magát, de talán a nemét is megállapíthatom. - ez már egy pár perce bujkál bennem, amióta mondta hogy még nem tudják. Én felajánlottam a gesztust, a döntés az övé, hogy él-e vele. Én pedig eltüntetem azt a hézagot a papírról.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Szomb. Feb. 17, 2018 11:49 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ben & Vivi


Van, akinek a munkája a legfontosabb, van, akinek az, hogy megtalálja önmagát, nekem úgy érzem jelenleg az a kis élet, amely bennem növekszik. Olyan élmény ez számomra, amelyet már évek óta meg akartam tapasztalni, és most, hogy megtörténik, boldogabb nem is lehetnék. Azt hiszem még szerencsésnek is mondhatom magamat, amiért különösebben nem kellett rástresszelnem, minden jött magától. Már kezdettől fogva a legjobbat akarom a gyerekemnek és úgy érzem ez azzal is jár, hogy tisztában vagyok azzal, hogyan fejlődik a baba és milyen vizsgálatokon megyek keresztül, megyünk keresztül ahhoz, hogy tudjam, a kisfiam vagy kislányom egészséges lesz. Bármennyire igyekszem elnyomni magamban a kíváncsiságot, már nagyon szeretném tudni, a baba nemét. Amikor pedig a velem szemben ülő udvarias, teát szürcsölgető férfi felajánlja nekem, hogy akár a jövőhéten ki is derülhet a pocaklakó neme, valószínűleg már nem csak a szememben látni a lelkesedést, hanem az arcomra is kiül.
- Azért azt megkérdezhetem, hogy nagy lemaradásban vagyok-e, vagy minden rendben? - Iszom néhány kortyot a teámból és élvezem az ital kellemesen meleg, édes ízét. Habár a tény, hogy az orvosom nyugdíjba ment és mindenféle útmutatás nélkül hagyott engem a további teendőkkel és vizsgálatokkal kapcsolatban, megrémisztett, most kezdem úgy érezni, hogy mégiscsak lehetséges, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
Ugyan fogalmam sincs milyen véleménnyel kellene lennem Dr. Peverell-ről, bízom a férjem ítélőképességében és be kell vallanom, hogy már a találkozó kezdetétől fogva szimpatikusnak bizonyul a férfi. Olyan, aki szereti a munkáját, nem csak kötelességből végzi, hanem őszintén szereti csinálni. Lehet, hogy a korábbi orvosom, Dr. Carré is remek szakember volt, de tény, hogy annyi idősen, mint Ő, elfáradt már a sok éves munkában. Ettől függetlenül persze nem gondolom, hogy ne végezte volna precízen a munkáját.
Ahogyan a beszélgetésünk előre halad, kezdem úgy érezni, hogy sikerrel jártam. Persze száz százalékig biztos még nem lehetek benne, de az, hogy megbeszéljük, mikor is keríthetnénk sort egy vizsgálatra, már remek kiindulópontnak bizonyul. - Rendben. - Az időpont hallatán bólintok egyet és rögtön be is pötyögöm a találkozót a mobilomba. - Az remek lenne. Nem lenne gond, ha a férjem is velem jönne? - Úgy érzem mindenképpen fel kell tennem a kérdést, tekintve, hogy a helyzet lehetne akár kényes is. De egy olyan pillanatról van szó, amit meg akarok osztani Tristannal is, és amiről már Ő is azt mondta, hogy szeretne ott lenni. De persze ha ez nem fér bele Benjaminnak, akkor elfogadom a döntését.
- Szóval szükség lesz az eddigi összes vizsgálat leleteire, igaz? - Kérdőn vonom fel a szemöldökömet, lezárom a telefonom, aztán oda csúsztatom magam elé a kis asztalra, ahonnan most felemelem a bögrét, hogy igyak néhány kortyot, míg a válaszát hallgatom.



Elit
avatar
● ● Posztok száma :
42
● ● Reag szám :
29
● ● karakter arca :
jules hough


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix •• Hétf. Feb. 19, 2018 5:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Viv

Az élet apró pillanatait hagyni kell kiélvezni. A hölggyel való beszélgetés valóságos töltetet ad, hisz nem csupán lelkes kismama, de körültekintő és nagy gonddal követi a fejleményeket. Mosolyogva pillantok ismét a csészére, amit felemelek, hogy belekortyolhassak. Beszélgetünk, a szám pedig egy picit kiszárad. Megesik, egy kis figyelmetlenség, de mit számít, ha kellemes a társaság? Igazán felüdítő társalgásban lehet részem és most már végleg elhessegetem az utolsó foszlányát is annak a borús felhőnek, miszerint részrehajlás tőlem az, ha elvállalom őt. Ha a továbbiakban is szigorúan csak a terhességről és a piciről esik szó, részemről fel sem merülhet a megalkuvás gyanúja. Attól függetlenül, hogy Hana az áldozat az egész kapcsolatban, még nem azt jelenti, hogy nem válhatnánk el tisztességgel, legalább acsarkodás nélkül.
- Nincs nagy lemaradással. A lényegesebb vizsgálatok különösen az első és a harmadidőszakot érintik, a második idején inkább amolyan megfigyelés alatt áll a magzat, hogy fejlődik, mekkora épp, aktívan folytat-e mozgást, ami elsősorban annak a jele, hogy nincs semmi mozgással kapcsolatos problémája. - eloszlatom a kételyeit, mert ez a dolgom és mert teljesen fölöslegesen gondolkozik ilyeneken.
A határidőnapló jó dolog, remekül érzékelteti azt, hogy mennyire szűkösen van minden másra időm. Pedig amikor tehetem most már nem a kórházba tervezek, hanem haza. Ha belegondolok, az én kis apróságom csupán legfeljebb egy hónappal van lemaradva, mégis mennyi minden vizsgálat vár még rá.
- Nem, persze, hozza csak magával. A kismamák szeretik a párjukkal együtt felfedezni az apróságok nemét, ettől talán egy picit hoz egy kis meghittséget, én úgy vettem észre. - sokat fecsegek, de úgy éreztem, meg kell osszam vele az észrevételemet. Megiszom az utolsó korty teát is a csészéből. Talán kérnem kellene egy másikat, meddig maradunk még? Szívesen beszélgetek el vele még bármiről, ami a témával kapcsolatos.
- Így van, minél tisztább képet látok a magzat állapotáról, annál pontosabban tudok eljárni. Egy ultrahangos vizsgálat sok minden mást kizárhat, ami esetleg elkerülhette a figyelmet a többi vizsgálat során, de sosem árt teljesen képben lenni. Még egy teát esetleg? Vagy bármi más frissítőt?

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
94
● ● karakter arca :
Kit Harington


Témanyitás ✥ Re: Cafe de la Paix ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Cafe de la Paix
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Cafe Galerie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-