Edzőterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Edzőterem •• Szomb. Szept. 09, 2017 7:54 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Victoire Belrose tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem •• Szer. Szept. 13, 2017 12:24 pm

Sebastien && Victoire

Újabb stresszes nap közeledik a végefelé - az ilyen estéken az ember általában átgondolja az egész életét, hogy miket rontott el, mi mindent kellene másként csinálnia, és a holnap mennyire más lesz az egész, mindent az elejéről kezd majd, és sikert arat a kudarcai felett. Nekem azonban nincs időm ilyesmire. A műszakom végén átveszem az egyenruhám, hazamegyek, bepótolom a kimaradt ebédet, és közben mindent megteszek, hogy elkerüljem a családom tagjait. Van egy kis időm a telefonomat nyomkodni és az ágyon fetrengve zenét hallgatni, aztán felkapom az edzőcuccomat és újra nekivágok Párizs utcáinak. Sietek, hogy elcsípjem a Pont Neuf derekánál a naplementét, plusz a kocogás kellemesen átmozgat és bemelegít, mire az edzőterembe érek. Csekkolom a telefonomon az időt, de szerencsére pontos vagyok. Mióta újra elkezdődött a suli, nehezebben rendszerezem az életemet, és gyakran előfordul, hogy kések pár percet. Seb pedig, legyen bármennyire megértő, tudom, hogy nem szereti a pontatlanságot. Szerencsére az edzés sosem jelentett nyűgöt a számomra, bár persze, előfordul, hogy néha nem sok kedvvel vágok neki, de ilyenkor emlékeztetem magam, milyen jól szokott esni, ha kiadom a napi feszkót, és mennyire jó érzés utána kimerülten hazavonszolni magam és bedőlni a kádba abban a tudatban, hogy ha valaha egy késes őrült nekem rontana, meg tudom védeni magam az önvédelmi leckéknek köszönhetően. Feltölt, megnyugtat, és hát az edzőm is elég dögös - jó, tudom, semmi esélyem nála, és nem is érdekel olyan értelemben, de hát adózzunk már a kellemes látványnak, ha már ez is plusz pont!
Egyből az öltözőbe sietek, átveszem az edzőcipőmet, összefogom a hajamat, aztán a terembe sietek, hogy megkeressem őt. Eddig még nem láttam nyomát, de az nem azt jelenti, hogy ne lenne itt.
- Sebastien? - trillázom bele a csendbe, és amíg előkerül, megkörnyékezem a bokszzsákot. Úgy tudom, Seb annak idején bokszoló volt, nem is akármilyen. Nem hiszem, hogy képes lennék laposra verni másokat egy ringben úgy, hogy közben engem is lilára verjenek, de tény, hogy a kickbox, mint mozgásforma, mindig is csábított. Jól esik néha kipüfölni az elképzelt ellenségből a szuszt úgy, hogy senkinek sem esik közben baja, és nem mellesleg cardio elemekkel vegyítve segít megőrizni a vonalakat, szóval büntetlenül tömhetem magamba egész nap a csokit.
De persze most nem ezért jöttem, úgyhogy miután néhány könnyed ütést mérek a zsákra, ott hagyom, és inkább megyek bemelegíteni.

■ ■  ne kímélj! Smile ■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
7
● ● Posztok száma :
selena gomez
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem •• Vas. Szept. 17, 2017 3:10 pm

Victoire && Seb

A munka kikapcsol, feltölt energiával és erőt ad ahhoz, hogy jobban megbirkózzak a hétköznapok nehézségeivel. Mindig nehéz az újrakezdés, nehéz volt minden elölről kezdem, megbirkóznom az ismeretlennel, megpróbálni mosolyogni minden nehézség előtt, hogy újult erővel csapjak le a rám néző feladatokra. A világ száznyolcvan fokos fordulatot vett velem, minden megváltozott egy szempillantás alatt és én nehezen viselem a változásokat. Nehezen kezelem a helyzetet, ha nem úgy alakul ahogy azt én előre elterveztem. Itt maradtam Párizsban, meg kell küzdenem a mindennapi nehézségekkel, a nyelvi problémákkal is, mert a francia tudásomon még mindig van mit csiszolni, főleg az akcentusomon. Munkát találni, hogy mindent meg tudjak adni azoknak az embereknek akik fontosak számomra. Bár a szívem még mindig a ringbe húz, tudom és el kell fogadnom, hogy a visszatérés hosszú folyamat, ahhoz még bizonyítanom kell és talán nem is sikerül. Meglátjuk, azért reménykedem benne, hogy nem lesz lehetetlen kivitelezni és az idő majd nekem dolgozik. Az egyik belváros edzőteremben kaptam munkát, önvédelmet oktatok és edzem a feltörekvőben lévő bokszolókat, azért mégis beírtam a nevem a bokszvilág történelmébe és ha a ringen belül nincs is rám szükség, de kívül annál is inkább.
Korán keltem, igyekeztem nem felébreszteni Maelyst. Egy gyors zuhanyzás és reggeli után már kész is voltam arra, hogy belevessem magam a munkába és a párizsi élet forgatagába. Hátamra csaptam a táskámat az edző ruháimmal és cipőmmel, majd halkan fordítottam el a kulcsot a zárban és vissza sem fordulva indultam a metró irányába. A reggeli tömegközlekedés a legutálatosabb dolog a világon. Nem szeretem a fülledt levegőt, a tömegnyomort, az ideges és mindig rohanó embereket. A belvárosba érkezve kocogva teszem meg a távolságot a metrótól a teremig, bemelegítésnek nekem mindig ez a legjobb módszer. Feltölt energiával. Még van néhány óra amíg Victoire megjelenik, addig pedig belevetem magam a bokszzsák püfölésébe. Fáradt hatatlanul ütöm a zsákot, mintha az életem függne tőle, mintha a ringben lennék és ettől függne az életem. Nem is tudom elképzelni, hogy milyen lenne a létezésem, ha hiányozna belőle a sport, a boksz, a küzdelem. Rápillantok a terem falán ketyegő órára, ami szerint tíz perc múlva itt kell lenni Vic-nek. Letörölgetem a homlokomról az izzadtságot és elindulok az öltöző irányába. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi minden maradt meg fejében a múltkori óráról, ezért tesztelni fogom őt. Fontos, hogy ne csak itt tudja használni a tudását, hanem éles helyzetben is ha arra kerülne a sor. Végül is, azért van itt, hogy bármilyen helyzetben meg tudja védeni magát. Ezért vagyok én az edzője és szeretném is ha tudnám mindenben támogatom. Elrejtőzöm a fal mögött, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a teremre, de engem a lámpák hiánya miatt biztosan nem fog észrevenni. Türelmesen várakozok amíg végre meg nem pillantom törékeny kis alakját a terem közepén, és hangja át nem szeli a termet. Csendben figyelem minden mozdulatát a tökéletes pillanatra várva, hogy kironthassak a sötétből és sarokba szoríthassam. Ahogy háttal kerül nekem, hogy a bemelegítéseket elvégezze kiosonok a helyemről és megközelítem. Csendben mozgok, nesztelenül, lépteim zaja nem töri meg a csendet. Jobb kezemmel elkapom a mellkasánál, a mellett fölött és a nyaka alatt. Nem okozok neki fájdalmat, de azért rászorítok a fogásra. Másik kezemmel a képzeletbeli késemet tartom a nyakához.
- Késes rablás. Erős férfi, körülöttünk sötétség. Mi a teendő? suttogom a fülébe és igazán kíváncsi vagyok, hogy mennyit jegyzett meg a múltkori technikákból.
- Nincs sok időd gondolkozni. Gyerünk. Mit kell csinálnod?


■ ■  remélem jó lesz :3 ■ ■credit




I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem •• Kedd Szept. 26, 2017 7:11 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Florence Bilodeaou tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem •• Kedd Nov. 07, 2017 4:47 pm

To Stacey

Vörös tincseim rakoncátlanságát laza lófarok fogságába kötöm mintegy megkoronázásaként sportosabb felszerelésem befejezésének. Hurrikánként végigsöpört készülődésem után szedem rendbe gazdájuktól elmenekült cuccaimat, és rendezem pontos rendbe, mielőtt elhagynám az öltöző falait. A változtatás életem minden szegletére érvényes volt, és önmaga valójában rengette meg pillérjeit. Nem áldozhattam időt régi szokásaimnak, nem lehettem ugyanaz a nő, akit a könyvek öleltek körbe a hétköznapjain, majd a kényelmes kanapé nyugalma a hétvégén. Tammy ilyen volt, Florence némiképp másabb. Blaine tanácsát megfogadva egyre többször fedeztem fel az edzőterem nyugalmát, és töltöttem el órákat a gondolataimba merülve, majd kifulladva és menthetetlennek érezve testem minden egyes pontját az edzés végeztével. Nem jól reagáltam a változásra. A biztonságos, és magam köré épített burok tökéletesen megfelelt annak a célnak, melyben kényelmesen éreztem magamat., az ismeretlen viszont megmagyarázhatatlan vonzásként tombolt ereimben a költözés óta. Talán mégiscsak ragadt rám valami a meghiúsult házasságomból a rosszul megítélt bűntársi szerepemen kívül.
Lehetőségeimmel barátkozva tekintek körül az épületben, figyelmem viszont minduntalan a bokszkesztyűk és az erős kötelek által csapdába zárt ring felé terelődik. A parancsnok berögzült szokása volt délben lefoglalni az őrsön lévő összes edzési lehetőséget, és abban az egy órában, amíg izmot pakol amúgy is kidolgozott alkatára, senki sem zavarhatta őt. Első héten majdnem megkockáztattam egy jól megérdemelt fenékbebillentést, szerencsére az egyik laboros megakadályozott abban, hogy tetteim által két lábon járó célponttá váljak a folyton rideg alaknak. Nincs is annál nagyobb vágyam, mint a figyelem középpontjába kerülni, és gondatlanul kiadni magamat az elkerülhetetlen sorsomnak.
Elszántságom mentőkötelét megragadva indulok meg kiszemelt tevékenységem felé, lelkességgel megfűszerezve lépteimet és miután magamhoz veszem a fekete-fehér árnyalatban pompázó kesztyűket, az egyik zsák felé veszem az irányt. Elhelyezkedek, kifújom a levegőt felkészülésem elődjeként, és már éppen bevinném az első ütést a láncokra rögzített ellenfelembe, amikor egy lendület következtében az megindul felém, ezzel engem a földre küldve. Kissé értetlenül állva az egész előtt térek észhez, sajgó orromat egyik kezemmel befogva, és bár a mai technika vívmányainak ismeretlensége nem zárja ki az önmaguktól működő bokszzsákok létezését, mégis enyhe kételkedés fut végig gondolatmenetemen. Mindezt pedig a zsák mögül kilépő fiatal lány megjelenése is cáfolja, kezein az enyémhez hasonló kesztyűkkel, számomra pedig egyértelmű bizonyítékkal szolgálva, hogy ő volt az a bizonyos tettes.
- Gyilkos ütésed van. - mozgatom az orromat a földről felkászálódás közben, és csak annyi időre fordulok el, amíg a szaglószervemet irritáló érzés miatt eltüsszentem magamat. Ennek hiányában viszont első dolgom ellenőrizni, hogy a kellemetlen mellékhatáson kívül nem lett komolyabb baja nózimnak. Bármilyen probléma esetén a bátyám tartozik nekem, én pedig kegyetlenül behajtom rajta, arra mérget vehet.
- Megmernék esküdni, hogy az előbb nem láttam itt senkit sem. - furcsállva az esetet tekintek körbe, nem túl egyértelmű bocsánatkérésemet tudtára hozva, és bár nem ez lenne az első alkalom, amikor képzeletem tréfát űz velem, kétlem, hogy most is ez lenne a probléma forrása. Mindenesetre fogalmam sem volt róla, hogy küzdőpartnerem szoros kapcsolatot ápol már egy másik nővel. Az orrfájásomat tekintve most rondítottam bele egy kezdődő románcba, és megkaptam érte méltó büntetésemet.
From Florence

■ ■ Zene ■ ■  ■ ■credit

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
Maggie Geha
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Stacey V. Dashkov tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem •• Hétf. Nov. 13, 2017 7:28 pm

to Florence

Oroszországban még az volt a legjobb kikapcsolódás, ha lejárhattam az edzőterembe, vagy péppé verethettem magam Dimmel, vagy éppen Vladdal. A testvéremnek a vívás a szakterülete, de a ketrecharcot sem veti meg, aztán meg ott van az én volt legjobb barátom, akinek nem tudsz olyat mutatni, amiben ne jeleskedne. Dimitrij jobb horgosa legendás, még a magániskolában is a csodájára jártak a tanárok. A lányok imádták a vehemenciáját, bár jól álcázta a valódi személyiségével. Nem értettem ugyan a férfiak nyelvén, de Dim még annál is nehezebb esetnek tűnt, hogy megfejtsem. A mozgás az életem részét képezte, és így is maradt volna, ha nem hagyom a hátam mögött a családi fészket, és települök át Párizsba, hogy a Sorbonne-on folytassam a tanulmányaimat. A szokásaim megváltoztak, a hétköznapjaim nagy hányadában a suliban sínylődtem, vagy bulikba jártam, a média szakkörön rohadtam, és most már kutyát sétáltattam, bőven elfoglalt voltam ahhoz, hogy felelevenítsem a múltat, de most kihoztak a sodromból. Összekaptam az új lakótárssal, ha jól emlékszem, akkor Adával. Túl lassan készült el a reggeli zuhannyal, és szemét, avagy rafinált lányként elvettem a törölközőjét. A hisztin kívül még valami érthetetlen szöveget is társított, de a francia szleng nekem kínai. Bármelyik másik nyelven mondhatta volna, akkor sem konyítok a témához, ezért ott hagytam, és bementem az egyetemre. A filmtörténetes tanárom rám ripakodott, hogy késtem, így plusz feladatot sózott a nyakamba. Apa és anya levele volt a betetézője az örömteli napnak, miszerint hamarosan haza kell utaznom az esküvőre, mert Lináék nem bírnak várna december végéig, és a hónap elején egybekelnek. A dühös enyhe kifejezés lett volna a mostani állapotomra, de elértem odáig, hogy a suli után egyenesen bemenjek egy boltba, bevásároljak egy sportmelltartót, és egy feszülős fekete nadrágot, hogy az edzőterembe menjek. A napijegyem megváltása után az öltöző felé masíroztam, és az első szabad szekrényre lecsapva, hajítottam le a táskámat a padra. A forrófejűségemre nem volt megoldás, és többen látták szerintem rajtam, hogy nem kellene vitába szállniuk a kislánnyal, így kiiszkoltak, és egyedül maradhattam egy fél percre. A légző gyakorlatok általában segítettek, de a párizsi ittlétem alatt a szervezetem lassan hozzászokott a droghoz, és azután sóvárogtam, hogy megint felhívjam Leot. Szükségem volt a szakértelmére, a kis adagomra, hogy lehiggadjak, de túlontúl makacs voltam, hogy megtegyem. A verekedés…ez majd helyettesíti a fehér poromat. Percek alatt öltöztem át az üzletben vásárolt fekete Nike sportmelltartóba, és a leggins tapadós változatába.

Ezt az apámért, és az anyámért. Az ütés erőteljes, a két karom már izzad a sötétkék bokszkesztyű rejtekében. Meg fogom ölni a nővéremet, hogy türelmetlen. Nincs kedvem hazamenni, eljátszani, hogy minden rendben van, de legfőképpen nincs kedvem találkozni Dimmel, mert akkor bocsánatot kellene kérnem. Nem fogok, amiért szabad akartam lenni. Nem tartozom neki magyarázattal, csak barátok vagyunk, különben is a bátyámhoz nagyobb lojalitás köti, mint hozzám, de első helyen megnevezhetném az apámat is, aki a pártfogásába vette a kedves barátomat. Nem akarok úgy tekinteni rá, mint egy bátyra, pedig, ha a családi kötelékeket nézzük, akkor a mostohám. Kifújom a levegőt, és egy újabb ütéssel próbálkozom, de most alulról indítom, és egyenesen a közepébe találok bele. Egy helyben ugrálok, de valaki a bokszzsák közelében feljajdul, és egy koppanás jelzi a földre érkezését. A két karommal ragadom meg a láncra vert zsák két szélét, és kikukkantok mögüle.
- Köszönöm, de nem esett bajod? – aggódva pillantok rá, totál elveszítettem az időérzékemet, és fel sem tűnt, hogy nem egyedül vagyok a zsákoknál. A felállásból, és a tüsszentésből ítélve nem tört el neki, de még kicsit kételkedek abban, hogy nem esett nagyobb bántódása a lánynak.
- Itt voltam pedig…csak ilyenkor kizárom a külvilágot, nagy baj lenne, ha angolra váltanánk? – kérdezem tőle, és odalépek, hogy lehúzzam az egyik kesztyűmet, és bemutatkozzam neki.
- Stacie…és kihez van szerencsém benned, vagy alattad? – mosolyodom el halványan, a ragozással még akadnak gondjaim.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
17
● ● Posztok száma :
ana de armas
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Florence Bilodeaou tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem •• Csüt. Nov. 16, 2017 9:45 am

To Stacey

Nehéz magamnak ellent mondanom, átlépve ezzel határaimat, tudván hogy mindezek idővel új személyiséggé formálnak majd. Nem feltétlenül vagyok kibékülve életem ezen verziójával, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nálam ez már létfontosságú. Ahhoz, hogy a történtek előtti személyiségem végképp elsüllyedjen az akkori életemmel együtt, muszáj lépéseket tennem az újdonságok irányába, és olykor önmagam kifordított másává válni. Számomra az edzőterem látogatása sem hétköznapi tevékenység. Ezért is vágok bele kételkedően, kissé sután lépkedve egy-egy lehetőségem felé, keresve abban eddig még felfedezetlen biztonságot. Ugyan tekintetem a helyiség több pontján is megakad, lépteim mégis a bokszzsák irányába vezetnek, elszántsággal megspékelve állandóan a maximumon tomboló adrenalinszintemet. Képzeletem egyik ködös pontjában legyőzhetetlen harcossá válok, és magam elé képzelem a vőlegényem képét. A  barna szempárt, csibész mosolyát és az ígéreteit, amik sosem kerültek betartásra, csakis elhintett semmiségek voltak a részéről. Testemben érzem a nyers gyűlöletet, ami mindent felégető tűzből vált idővel pusztítóvá. Elszántságomat dühöm táplálja, melyet pedig a képzeleteim tesznek teljessé. Ahogyan eljátszok a gondolattal, hogy megetetem vele a nekem szánt jegygyűrűt, vagy laposra verem hálám jeléül meg úgy a tiszta szeretetből, amit kivált jelenleg belőlem, valahogy a bennem tomboló erőt is nagyobbnak érzem. Veszek egy mély levegőt, egyre jobban felspannolom magamat az ütésre ami elmarad és én válok azzá akinek majdnem betörik az orrát. Szerencsére ez nem történt meg azonban a kellemetlenség nem múlik, helyette csak az idegesítő érzés marad melynek következtében hörcsögöket is simán megszégyenítő tüsszögésroham tör rám. Amíg tart az érzékszervem miatt történő magánszámom, a földön maradok, és csak annak végeztével érzek kényszert arra, hogy bármilyen mozdulatot is tegyek az emberi mivoltomhoz méltó állásmódra. Két lábbal a földön állva viszont van lehetőségem felfedezni a gyanútlan lányt, akinek belerondítottam az edzésébe befuccsolt terveimmel. Kérdése hatására a fejemet csóválom, de azért megmozgatom orromat, hogy biztosra menjek.
- Egyben maradok. - nyugtatom meg állapotom felől érdeklődése miatt, közben pedig melléktevékenységként a nadrágomat is leporolom. Ha ezt a bátyám megtudja, biztosan elkísér majd a következő alkalomra, hogy újra tanújává váljon szerencsétlenségemnek. Márpedig ezt még egyszer nem vállalnám be semmi pénzért.
- Semmi akadálya. - egyezek bele kérésébe, már csak azért is, mert a megannyi beszélgetőpartnerem között ne legyek már válogatós nyelvek terén. Ha neki így könnyebb, akkor nem fogok nemleges válasszal reagálni. Most pedig főleg nem, hogy tudom mire képes egy ütéssel. A következőt nem vágyom saját magam kivívni, sokkal inkább elkerülni szándékozom azt.
- Ennek a kérdésnek a válaszára mostanában én is kíváncsi lennék...de egyébként Florence. - válok meg egyik kesztyűmtől, hogy bemutatkozásomat kézfogással pecsételjem le, na meg egy szélesen ívelt mosollyal az arcomon. Nem szeretnék megbomlott elmével rendelkező egyednek tűnni már az első találkozás alkalmával, ezért visszaveszek a túlzott lelkesedésből meg a mosolyból is, melyet nyelvbotlása festett az arcomra.
- Az előbbiekből ítélve gondolom nem egy kezdőhöz van szerencsém, igazam van?  - célzok most az ütésére, majd ehhez kapcsolódóan folytatom tovább mondandómat.
- Ha nem lenne túl nagy kérés, megmutatnál pár technikát, amit a magamfajta valójában kezdő is képes lenne elsajátítani? - érdeklődöm, ha már egyszer így összefutottunk. Mégiscsak egy témában jártastól jobb lenne tanulni, mintsem a saját magam hibáiból, amit aligha javít ki bárki az arcomba visszaköszönő bokszzsákon kívül.
From Florence

■ ■ Zene ■ ■  ■ ■credit

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
Maggie Geha
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Edzőterem ••

Tell me your secrets

Edzőterem
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Edzőterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-