Camille Thompson
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 8:23 pm ✥


✥ Today at 6:13 pm ✥

✥ Today at 5:17 pm ✥


✥ Today at 4:32 pm ✥


✥ Today at 10:53 am ✥

✥ Today at 10:53 am ✥

Párizs lakói

Camille Thompson



Témanyitás ✥ Camille Thompson •• Vas. Szept. 17, 2017 2:06 pm

Camille Thompson
"A változás nem döntés kérdése. Sem egy növénynek, sem pedig nekem. Megtörténik, és egyszer csak más vagy."

általános jegyzet
» Anyja neve: Olivia Chevalier (62)
» Apja neve: Ethan Thompson (65)
» Testvérek: Gale Thompson
» Egyébb hozzátartozók:
Deborah Thompson (29)
Blair Young (22)

Olivia Chevalier - A kapcsolatunk változó. Olykor tipikus anya-lánya, máskor pedig mint két idegen. Nem szeretem mikor elemezget. Nem szól, nem ad hangot neki de szinte látom, ahogy minden mondatomnak a hátterét kutatja, mintha nem tudná az irodában hagyni a munkáját. Hisztisebb napjaimon ez zavaró és inkább némaságba burkolózok. Amikor épp nem, meg jól jön, mert tudja mit akarok anélkül, hogy sokat kéne beszélnem róla. De félek. Félek elveszíteni őt. Még ha nem is szó szerint, de egyedül maradok. Így hát tökéletes tudatlanságba burkolózom, mintha nem is volna rákos és minden a legnagyobb rendben van. Mert ez elfog múlni és akkor majd haza mehetünk Brisbanebe.
Ethan Thompson - Nem tudnám kategorizálni. Apu az a langyos víz fajta.  Ott van ha kell, de sose lábatlankodik vagy jön be este hogy "márpedig kislányom" mint a barátnőim apukája. Persze Adriannel távolságtartó volt, de Ő valahogy az ésszerűség határain belül maradt. Imádom, még akkoris ha nem megyek minden este oda, hogy "Szeretlek" vagy, ülök le velük reggelizni minden áldott reggel. Már kicsinek is az ujjaim köré tudtam csavarni, de azthiszem ez minden lány kiváltsága az apjánál.
Gale Thompson - A bátyám. Mondhatni, hogy a szüleim megalkották a két végletet. Néha olyan, mintha az apám lenne és nem a testvérem. Ő is psziho-mókus akárcsak anyu, csak épp más területen. Remélem és sosem kerülök a kezei alá, legalábbis nem a rendelőben. Néha azthiszem, hogy Ő mindig is ez a fafejű volt és maradi, és, hogy nem volt gyerekszobája. De lehet, hogy a korkülönbség az oka és Ő már kiélte a hajlamait. De akkor miért nem érti meg az enyém? Néha azaz érzésem, hogy nem ért meg. Hogy nem tudja miért vágyom haza, vagy milyen új helyre költözni. De szeretem. Bár egy kezemen megtudnám számolni, hogy az utóbbi 5 évbe ezt hányszor mondtam el neki. Mindig ott van és ez néha ijesztő, még akkor is ha megnyugtat a jelenléte. Sok időt töltünk együtt, bár még mindig félek attól, hogy Debbie besokall egyszer, hogy mindig náluk vagyok.
Deborah Thompson - Jelenleg Ő az egyedüli olyan személy akire nem haragszom. Megért, tudja, hogy milyen otthagyni mindent. S nem utolsó sorban Ő az egyedüli ember a környezetembe aki nem érezteti velem, hogy milyen nagy a baj. Nem traktál a rákkal, a kérdésekkel, hogy "mi lesz ha". Mert nem lesz semmi. Apa és Anya elmennek a világ-körüli útjukra ahogy megálmodták és ők vigyáznak rám addig, mert hát egyedül még sem maradhatok még akkor sem, ha addigra már 20-21 éves leszek. Otthon is kedveltem már, de mióta itt vagyunk valahogy mélyebb lett. Legalábbis számomra.
Blair Young - Nem tudok sokat mondani. Olyan ember, akit nem értek de nem ítélkezem. Legalábbis erre neveltek. Ő van, hogy legyen unokatesóm. Jelenleg nem látom értelmét annak, hogy közel engedjem magamhoz. 7 hónapot lesz jelen még az életemben és azt is csak közvetve. Persze nem vagyok undok, nem kerülöm, nem vagyok bunkó csak épp felületes a viszonyunk.
tudj meg többet
» Születési hely: Brisbane, Ausztrália
» Születési idő: 2000.07.04.
» Mikor érkezett a városba: 2017 július

Cam
Indiana Evans
17
Oktatás - Diák


Már egy 10 perc késésben voltam mikor hallottam, hogy a telefonom megcsörren az ajtó túloldaláról. Pár pillanatig a mennyezetet bámultam, de már bent is voltam és ahogy megláttam, hogy ki hív minden mérgem elszállt.
- Szia Adrian. * Nem voltam az a mézes-mázos cukorfalat, aki mindenféle kicsinyítő képzős cuki becenevekkel látta volna el a szerelmét. De ettől még imádtam, rajongtam érte még mindig pedig már nem láttam két hónapja, 3 napja és 6 órája. De hát ki számolja. Nem volt jó kedve, hallottam mégha nem is mondta mi a baj. Semmit nem mondott és mint minden normális ember elkezdtem kombinálni. Biztos megismert valakit. De hát mit is vártam. Az önostorozásom rányomta a bélyegét a hangulatomra és már nem is siettem annyira a suliba. Adrian mikor lerakta én még mindig csak ültem a suli előtt de nem mentem be. Nem volt kedvem, de haza sem mehettem. Egy közeli Parkba mentem, ahol a napjaim nagyrészt töltöttem és azon agyaltam, hogy miért kell ennek történnie. Nem érdekeltek a fiuk és én se őket, tekintve, hogy nem voltam az a nagy bulizós fajta meg aki minden látnivalót a kirakatba pakolt volna. Mikor pedig beleszeretek valakibe el kell költöznünk. Anya beteg, még akkor is ha úgy teszek mintha minden rendben volna és mikor a "milyen napod volt" kérdésre az a válasz jön, hogy a "kórházba voltam", vagy "kezelésen" vagy bármi hasonló már ott sem vagyok vagy témát váltok. Amiről nem tudok, az nincs is. Nappal legalábbis eltudom hitetni magammal, de este már nem. Most, valahogy egyedül éreztem magam. Nem volt senkim, akinek elmondhatnám, hogy baj van Adriannál vagy kinevessen, hogy hülye vagyok és csak rémeket látok, mert még mindig szeret, ugyan úgy, ahogy én őt.  A suli ugyan jó, legalábbis ami a tantervet illeti de nekem a pokol. Soha nem voltam még "Az új lány" és nem jó érzés. Mintha mindenki engem nézne, mindenkit az érdekel, hogy ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok és mi van otthon. Persze Anyuról senki nem tud és ha rajtam múlik így is marad. Barátokra nem hajtok mert úgyis mindjárt megyünk haza. De legalább tanulni tudok. Senki nem fog azért elő venni, mert nem járok csavarogni. Mivel a barátaim épp a suliban vannak, így csak egy emberhez tudtam fordulni, bár nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet. De így két óra ücsörgés után már fáztam, éhes voltam és forró csokira vágytam.
- Debbie... Nem, nincs baj. Csak kérnék egy szívességet... Felhívnád a sulit, hogy fáj a hasam és tudnánk találkozni a plázában egy félóra múlva? * Szerintem nem nyugtattam meg, hogy nincs baj. Hallottam a hangján. Bár nem tudom hibáztatni mivel még soha nem lógtam és kezdett épp lelkiismeret furdalásom is lenni, hogy arra kértem, hogy hazudjon miattam. Soha nem kérném arra, hogy titkolózzon Gale előtt így tudtam, hogy mégha nem is azonnal hívja, hogy lógok legkésőbb délután megfogja tudni. Ahogy sétáltam emlékek hada merült fel bennem, amit most hiányoltam. Sarah az én másik oldalam. Állandóan bulizik és népszerű, nem épp az eredményei miatt. Ő az, aki megteszi azt, amit én soha nem tennék. Vajon visszakapom valaha az életem? Vagy ha nem, akkor itt lesz ugyan olyan mint ott? Céltudatos, határozott lánynak neveltek. De most, most olyan, mintha Anyuék erőfeszítése semmit nem ért volna. Nem tudom mit akarok, vagy-hogy hova tartok. Tengerbiológus akarok lenni, járni a világot de ha mindig ilyen az új környezet akkor inkább kihagyom.  
Megálltam egy pillanatra a pláza előtt és fújtam egyet mielőtt szembe néznék Debbie-vel. Nem tudom melyik lesz a rosszabb, az, hogy lógok vagy az, amiért itt találkoztunk holott nem rajongok a plázákért sem.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Hirdetés|| Keresett
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Camille Thompson •• Vas. Szept. 17, 2017 5:01 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Camille!

Sokan mondogatják, hogy a "legkisebbnek" mindig könnyebb, jobb, egyszerűbb, miért az idősebbek megküzdöttek, ő azt már eleve készen, vagy sokkal könnyebben megkapja, mert elkényeztetik... nos, azt kell mondjam, hogy tökéletesen mutatod be a család legifjabb tagjának szemszögét is, érzékletesen bebizonyítva, hogy bizony azért ez még sem olyan jól van... Helyetted hoznak döntéseket, amik bár érintenek, nem sok beleszólásod van, akár csak a költözés kapcsán. A tinédzserkor egyébként sem nevezhető egyszerűnek, hát még úgy, ha a szerelmet is kénytelen hátra hagyni az ember lánya - vagy a gimnáziumi évek kellős közepén lakhelyet váltani, és egy teljesen új várost megszokni, teljesen új iskola közösségbe beleszokni, édesanyád betegsége amiről annyira nem akarsz tudomást szerezni... arról már nem is beszélve, hogy milyen végtelenül szomorú érzés tud lenni az, amikor a saját családod sem ért meg, és úgy érzed, ők sem ismernek. Nem is tudom, hogy inkább vicces, vagy szomorú az, hogy a sógornőd az, akivel a legjobban képes vagy megtalálni a közös hangot. Rolling Eyes
Minden családnak megvan a maga gondja, de azt hiszem, nálatok ez különösen igaz, nem is kicsit... de úgy szép az élet, ha zajlik, és ezekből a nehézségekből általában nagyszerű lehetőségeket lehet kihozni a játéktéren Smile Kíváncsi vagyok például, hogy Adriant tervezed-e meghirdetni, vagy akár arra, hogyan alakul majd kettőtök kapcsolata a későbbiekben - s ugyanez a családod többi tagjára is igaz, ha már olyan szép részletes leírásban mutattad be őket Smile Sikerül közelebb kerülni a testvéredhez? Vagy a szüleiddel újra megtalálni a közös hangot, a betegség nehézségeinek ellenére is? Megpróbálsz mindenki elvárásainak eleget tenni, vagy nem törődve azzal, hogy mit gondolnak, inkább a saját utadat fogod járni, aminek első jelei már a történeted végén is megmutatkoztak?

Akármelyik is lesz, nem lesz "könnyű", az biztos, de ahogy mondani szokták, "innen lesz szép fordítani", nem igaz? Nem is húznám tovább az időt, hisz biztosan várnak már a tesódék, így nincs is más hátra, mint avatart foglalni, és hozzásegíteni néhány újabb ősz hajszálhoz... Rolling Eyes



tudomány emberei
avatar
Online
● ● Posztok száma :
450
● ● Reag szám :
189
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt

Camille Thompson
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Camille Caffrey
» Camille O'Connell II
» Camille O'connell

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-