Nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Nappali •• Vas. Szept. 17, 2017 5:47 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Camille Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 17, 2017 6:13 pm


Gale &&  Cami
*Rossz nap, rossz idő. Bár mondjuk ez minden napomra elmondható, azonban eddig egyikre sem, hogy lógtam. Most mégis fáradtan hullottam le a kanapéra, mint aki jól végezte a dolgát. Körbe pillantva különböző üzletek táskái hevertek a padlón, fotelbe, asztalon... Okosabb nem lettem, hogy az emberek miért szeretnek annyira vásárolni, de most szükségem volt erre. Pár perc szusszanás után kimentem csinálni egy kakaót és visszaültem várni az ítéletet, vagyis egyenlőre csak a bírót. Debbie és Blair leléptek vásárolni, mert nem vettünk semmit, hacsak nem akar Gale elérakni egy miniszoknya köretet, kirántott mélydekoltázsu felsővel és némi csipkés fehérnemű salátával. Ami az enyém. Természetesen nem magán. De ha engem kérdezne valaki, szerintem csak ki akart maradni abból, ami most jön és talált egy jó kifogás. Egy nagyon jó kifogást. Gale, ha belenéz akármelyikbe is akkor észre veszi, hogy nem a felesége stílusa és nem is az enyém. Mégis az én méretem.
Mikor meghallottam a kulcs zörgéseit, összerezzentem. Túl korán volt még ahhoz, hogy haza érjek a suliból és a szatyrok is árulkodnak amiket meg se próbáltam elrejteni. Debbie szólt, hogy elmondta már Gale-nek. Ennek fényében mégis, ha épp nem eset azonnal nekem egy halvány mosollyal fordultam felé.*
- Szia. Kérsz inni? * És ha kért, ha nem megindultam a konyha felé, hogy pár pillanat múlva idehozzam amit kért, ha meg nem kért akkor csak egy pohár vizet. Időt akartam nyerni, nem pedig menekülni. Gondolataim ide-oda cikáztak de ami azt illeti semmilyen elfogadható mentséget nem tudok felsoroni a tettemre. Mégha a vásárlást meg is tudom indokolni, az időpontot nem. Egy sóhajjal huppantam vissza a kanapéra, felhúztam a lábaim és a bögrét szorongatva néztem rá. Nem hagytam időt a kínos csendnek sem semmi másnak igazából. Az ilyeneken jobb túl lenni. Minnél hamarabb annál jobb.*
- Mekkora esélye van annak, hogy a távkapcsolat kibírja a gimit? *Kérdeztem minden köntörfalazás nélkül. Tudtam, hogy nem fog nekem hazudni, ahogy én sem hazudok neki soha. Néha, ha nem akarom tudni a választ ezért nem szoktam tőle kérdezni sem. Most azonban íriszeimben ott lapul a lelkiismeret furdalás, keserűség és az elveszettség, bár utóbbi nem ismeretlen számára. Azóta itt van, hogy itt vagyunk. Vonásaimba nyoma sincs annak a szórakozott vidámságnak ami kísérni szokott.

■ ■ Zene ■ ■ -  ■ ■credit
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
12
● ● Posztok száma :
Indiana Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 20, 2017 8:55 pm


Gale &&  Cami


Az Eddel való találkozás könnyített a hétköznapok súlyán, és már alig vártam, hogy kimozduljak vele pénteken este, de addig még előttem állt két nap, és szerda révén még a magánpraxisom is egy hosszabbított ritmusban működött Milának hála, akinek a tanácsára most bajba jutott fiatalokkal foglalkoztam. Pontosan egynek hála, hogy az egyik új betegem időpontját kellett lemondanom, mert jött egy nem túl bizalomgerjesztő telefon a feleségemtől, hogy a húgom nem ment iskolába…megint. Borzalmasan dühös lettem az első pillanatban, és az ablakhoz sétálva csaptam a kezemet az üvegfelületre, hogy lehiggadjak. A nagy korkülönbség ellenére is szerettem Camit, de a költözés óta csak a bajok jöttek vele együtt. Anyát nem akartam felzaklatni a lázadozási kísérleteivel, de apának szólnom kellett volna…csak éppen a héten döntöttek úgy anyával, hogy elmennek egy régen tervezett kiruccanásra, kihasználva azt, hogy anyának éppen jobb napjai vannak, tehát a mai estétől fogva vasárnap estig az én felelősségem lesz a kisebb Thompson. Telefonálhattam volna nekik, de most azt volt a legfontosabb, hogy kiélvezzék a távollétüket, én meg egy kis észt verjek Camille buksijába. Ennek a fene nagy elhatározásnak végül az vet véget, hogy csak dél múlt, és haza kell mennem, mert egyedül hagyták otthon. A kapcsolata nem volt tabu, még kedveltem is odaát Adriant, de a felállás megváltozott, és itt kellett érvényesülnie a testvéremnek, ha akarta, ha nem. Idegesen ülök be az autóba, de útközben még veszek egy kis kínait, hogy ne menjek haza üres kézzel, aztán nem sokkal később a ház előtt parkolok le. A délutánomnak már lőttek, talán egyszer elérem, hogy felfogja a húgom, hogy mi is pénzből élünk, én meg abból, hogy másokat meghallgassak, de ő mindig elsőbbséget fog élvezni ennek ellenére is. Sóhajtok egy mélyet, amíg a zárba dugom a kulcsot, és kitárom az ajtót. Az előtérből a nappaliba sietek, és ott akadok rá a kisasszonyra, temérdek táska közepette.
- Ezek micsodák Cami? Vásárolni voltál? – színtelen hangon kérdezem, nem megyek át támadásba, mert akkor lehúzhatom a rolót, de a szokásos módszert választja, és menekül előlem.
- Köszönöm nem kérek. – engedem, menjen előre, addig kibújok a cipőmből, és a szatyorral megyek utána. A pultra pakolom a gőzölgő ételt, melyet a műanyagdoboz takar, aztán az egyik fiókhoz lépek, hogy kivegyek villákat, de megakaszt a kérdése.
- Nem fogok neked hazudni. Nem hinném, hogy ez tartós maradna Adriennel közöttetek. A távolság óriási, és ha meglátogat sem garancia, hogy otthon nem keres mást magának, vagy te nem fogsz beleszeretni másba…tudom most ezt nem tudod elképzelni, de nem is kell egyelőre. Hoztam kínait, mit szólnál, ha ennénk? – tolom elé az egyik szerzeményt, és belemélyedek a húgom szemébe. Haragszom rá, de tudom, hogy milyen időszakon megy keresztül.

■ ■ Zene ■ ■ -  ■ ■credit


A hozzászólást Gale Thompson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 03, 2017 12:44 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Camille Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Szept. 20, 2017 10:17 pm


Gale &&  Cami
Nem mondanám azt, hogy félek. Mert nem. Legrosszabb esetbe beadnak egy leány neveldébe és HA Apa még hagyja is, akkor legalább betudom fűzni annyira, hogy az ott legyen ahol én szeretném. Mindenképp közelebb Adriánhoz. Najó, ettől függetlenül még tudom, hogy amit teszek az nem helyes és egyáltalán nem jó. Ha így haladok felvételizni sem fogok tudni, mert konkrétan újra kéne kezdenem, hogy kijavítsam azt, amit elrontok ebben az évben. Tudom én, csak.... Nincs csak. Első reakciójára, megvontam a vállam, de úgy véltem hogy nem kéne húzogatnom a még alvó oroszlán bajszát.*
- Igen. De, nem egyedül voltam. Debbie elkísért. * Gabe ismer annyira, hogy ezzel nem a feleségére akartam kenni a dolgot, hanem őt nyugtatni, hogy egyrészt volt aki vigyázzon rám. Másrészt pedig, hogy volt ott valaki aki kordában tartotta a költekezésem. Harmadrészt; utálok vásárolni. Tehát evidens, hogy valami baj van. Ha más nem, akkor a fejemben. A kérdésem kéretlen, s meg sem lepődöm a kéretlen válaszon. De a kínai hallatán már ott is termek. Nem azért mert annyira éhes vagyok, hanem mert pusztán anya egyszer mondta, hogy Apuval sokkal könnyebb szót érteni amikor eszik. Gale, meg apja fia. Reménykedtem, hogy ebben sem különböznek.*
- Ha hazugságot szerettem volna hallani, Apunak teszem fel a kérdést. *Apukámnak sem szokása hazudni. De mesterien ért ahoz, hogy úgy forgassa az igazságot és a szavakat, hogy közben táplálja az álmaim. *
- Akkor felesleges az a sok ribancos cucc... * Húztam el a számat. Jó, nem szó szerint ribancos, mert csinosak, meg szépen kiemel mindent. Ilyeneket hordanak azok a lányok, akiket otthon mindig kifiguráztunk mert minden srác legyeskedett körülöttük. Olyan, mint amit Sarah hord. Az ételem csak turkálom, de ha még nem vesztette el a türelmét a mellé beszélésemtől. Akkor egy pár pillanat múlva ismét rá tekintek.*
- Gale... sajnálom. Nem ígérem, hogy nem csinálok többet ilyet. De... utálom a helyet és mielőtt még átszeretnél íratni; csak egy sulit tudok elképzelni amit nem utálnék. Furcsán néznek. Köztük csak egy szürke kisegér vagyok. Furcsán öltözködnek. Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért jöttem? És... a felét nem értem annak amit mondanak. Értem a nyelvet, beszélem a nyelvet. De amint elkezdenek szlengben beszélgetni egy kukkot sem értek és onnantól meg hülyén bámulnak mintha a Marsról jöttem volna. Nem szeretek az új lány lenni. Menjünk haza... vagy hadd járjak ott suliba. * Persze tudtam, hogy ez nem lehetséges, de egy próbát megért. Sajnos fiatal vagyok még ahoz, hogy elmehessek a szüleimtől külön országba a világ másik végére tanulni. De jobb ötletem nem akadt a problémára. Nem voltam hisztis, nem voltam követelőző... pusztán csak keserű. S bár ettől még nem úszok meg semmit, de legalább nem mondhatja, hogy nem tudja mi a bajom.*

■ ■ Zene ■ ■ -  ■ ■credit
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
12
● ● Posztok száma :
Indiana Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 24, 2017 1:42 pm


Gale &&  Cami


A mostani felesleges, és pótcselekvésként szolgáló tetteire nem találok magyarázatot. Sok hülyeséget csinált már a kisasszony, de odáig még nem jutottunk el, hogy iskolaidőben elmenjen az egyik plázába, és az órák helyett a ruhatárát szélesítse. Cami okos volt, és érdeklődő a világra nézve, határozott véleménnyel rendelkezett megannyi témáról, és most azt kell látnom, az átlag tinédzserviselkedés beszippantja őt, és még más is támogatja ebben? Felszalad az egyik szemöldököm, amikor a feleségem említése kerül szóba.
- Ez nem mentség, hogy Debbievel voltál. Még vele is lesz elszámolnivalóm, de jó lenne, ha az eszedbe vésnéd, hogy én nem akarok jó és rossz zsarut játszani, de ha kell, akkor meg fogom tenni. – sóhajtok egyet, nem borulok ki, még a hangomat sem emeltem fel vele szemben, pedig megtehettem volna, és akkor sokkal rosszabb lenne a mostani helyzet. Betegeket mondtam le miatta, ez most egyáltalán nem okés. A pénzünk elegendő, de fent kell tartanom egy házat, egy életet, nem beszélve arról az összegről, amit Blairnek fogunk fizetni, ha világra jön a gyerek. Én már nem értem, hogyan lehetséges az, hogy még egyben vagyok, és nem borultam ki. Az optimizmusom kitartó, de most úgy érzem, hogy viharfelhők gyűlnek fölém, és nem tudom megakadályozni őket. A kapcsolatára vonatkozó kérdés egy fokkal csillapítja a dühömet, mert tudom, hogy ez az egyik ok, vagyis remélem, hogy ez, amiért lógott a suliból. Elmondom neki a kendőzetlen valóságot, nem ringatom álomvilágba, mégis finoman tálalom, és át is térek az ebédre, hogy ne hagyjuk kihűlni a kínait. A doboz tetejét szedem le, és foglalok helyet az egyik magasított széken, hogy nekilássak, mert igencsak üres a gyomrom.
- Apu szeretne megvédeni. Nem olyan, mint anya, vagy én. – lapátolok be egy adagot a tésztámból, és fürkészően pillantok a húgomra. A felelősség mellett nagyon szeretem, tényleg örültem, amikor megszületett, sokakkal ellentétben. Nekem nem jelentett gondot a nagy korkülönbség, mert tudtam, hogy mivel fog járni, ha majd rám támaszkodik.
- Cami…nem a ruháktól leszel szép, vagy csúnya, és hidd el, hogy Adrian sem az öltözködés miatt szeretett beléd, hanem mert határozott vagy, szép, humoros…soroljam még? – egy mosoly kúszik az ajkaimra, és bekapok még egy adagot a számba.
- Nem kell sajnálod, de örülök, hogy megjött az eszed. Ez vicces, mert én is küzdök a nyelvvel. Az angol jobban rááll a nyelvemre, és nem vagy egyedül, csak nekem a munkahelyemen kell bizonyítanom. Nem mehetsz vissza Brisbane-be…nem költözhetünk vissza. Anya miatt jöttünk el, és most ő az első.. – elhallgatok, elértünk egy olyan ponthoz, amiről sose sikerült még úgy igazán beszélnünk.
- Cami….ugye tudod, hogy anya nincs jól? Kezelésekre jár, és tartja magát előtted, de nem dughatod a fejedet állandóan a homokba. – ingatom meg a fejemet, és némi csend áll be közénk. A villára tekerem rá a tésztát, de közben őt nézem. Annyira fiatal, és annyira törékeny még.

■ ■ Zene ■ ■ -  ■ ■credit
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Camille Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Szept. 24, 2017 7:33 pm


Gale &&  Cami

*Mikor a felesége felé az elszámolást kezdi emlegetni, ültömben is megmerevedik a hátam egy pillanatra. Vettem egy mély levegőt, hogy ne kezdjek el tombolni azonnal. Azonban mikor megszólalok a hangszínem mégis valahogy, színtelenebb. Mondanám, hogy szinte már-már fenyegető de ez nem teljesen igaz.*
- Debbie nem csinált semmit. Volt két választása; vagy értem jön vagy magamra hagy és egyedül vagyok addig míg meg nem unom a dolgot. Az ég tudja hol és a fene sem tudja, hogy milyen fazonokkal. Első dolga volt szólni a helyzetről. Vagy úgy véled, hogy hagynia kellett volna egyedül? * Vontam össze a szemöldököm. Nem értem miért akarja bántani Debbiet, holott Ő csak vigyázott rám. Gondolataim itt járnak épp azzal kiegészítve, hogy már a nőt se hívhatom fel mert különben bajba kerül miattam. Az érzés, hogy már tényleg senki nem marad, akihez minden fejmosás nélkül fordulhatnék még jobban elvette a kedvem úgy... mindentől.*
- Akkor ezek szerint Apu az egyetlen aki még felfogja, hogy gyerek vagyok. - Szavaimban némi keserű él hallható. - Lehet bepótolom az elmúlt 16 évnyi csínytevést és lázadást. - ugyan a vállaim megvontam, de szavaimból lehetett hallani, hogy ez szinte kihívásnak hangzott. Gondolatban annyira idegen számomra a lázadás, hogy most sem értem, hogy miért olyan könnyű.
- Jó, persze-persze, tudom, ha nem volna ez a mostani helyzet akkor minta gyerek lennék és tökéletes lány Adrian számára. De talán nem akarok tökéletes lenni. Lehet, hogy csak boldog akarok lenni. Azon aggódni, hogy melyik ruhám vegyem fel, mert a szerelmem egész nap lát és mibe öltözzek át az esti biliárdozáshoz. S nem azon, hogy vajon miért nem írt reggel óta. * Dühöm próbáltam visszafojtani, hogy ne hallja a hangomon. Nem én vagyok az aki csak úgy elveszti a fejét és a néma számolásban egészen ötig sem jutottam, mikor Gale maga intézte el a dolgot. A dühöm elszáll azon nyomban és egy fehér zaj veszi át minden gondolatom helyét. Mintha megszűnt volna minden körülöttem.
- És ha Ő jönne el? Mondjuk hétvégére. Addig pedig felkészíthetnél, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy a szerelme az enyém maradjon. * Hangom színtelen. Igazából fel sem fogom amit mondtam, vagy hogy mire utaltam. De persze Gabe sejtheti, hogy azért, hogy magamhoz kössek valakit sosem adnám oda magam. Sőt, jelenleg semmit nem tudnék mondani ami miatt odaadnám magam. Szeretem Adriant, de nem ilyen áron akarom, hogy enyém legyen. Hanem azért mert ő azt akarja. De bármi, szó szerint bármiről szívesebben beszélek mint Anyuról jelenlegi állapotában. Ha még nem volna a fehér zaj, most nyilván elpirulnék és ezt makogva nyögtem volna ki. Szóval még én sem vagyok tisztában azzal ami kiesett a számon.
■ ■ Zene ■ ■ -  ■ ■credit
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
12
● ● Posztok száma :
Indiana Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gale Thompson tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Kedd Okt. 03, 2017 12:46 pm


Gale && Cami


Camit nagyon szeretem, és valóban bármit megtennék érte, de ha bajba keveri a feleségemet, vagy a hátam mögött szervezkednek, akkor hiába a testvérem, vagy a nejem, mert ismételten az utolsók között értesülök róla.
- Nem kellett volna otthagynia, és őszintén örülök, hogy nem esett bajod, de arra nem gondoltál, hogy engem kellett volna előbb felhívnod, és nem Debbiet? Nem a női összeesküvés érdekel, hanem az, hogy én vagyok a bátyád. A problémáidra megoldást találni nem könnyű, és megértelek Cam, de Debbie és az én kapcsolatom az más, és nem rád tartozik. Nem szeretném, ha a legközelebbi alkalommal elcsatangolnál. Eddig felnőttként kezeltelek, de lehet elhamarkodottan ítélkeztem. – sóhajtok egyet, és megkerülöm a pultot, aztán kiveszem a szatyorból az ebédünket, és odatolom elé. Féltem őt, és tudom, hogy ennél sokkal megfontoltabb, de a hormonok, és az Adrian utáni vágya óriási.
- Szerinted tizenhat…már majdnem tizenhét évesen gyerek vagy? Ez nem mentség Camille a viselkedésedre. Nem hiszem, hogy apa a legjobb módszert választja veled kapcsolatban, de ebbe most ne menjünk bele. Lázadozni is lehet, én nem állok az utadba, de annak következményei lesznek. – veszem a kezembe a villámat, mert a pálcikás evés nem az én kenyerem, így megkóstolom a saját rendelésemet, és egy ideig csendben vagyok. A felszínre kerülnek az elfojtott problémák, és megpróbálok nyugodt hangnemben beszélni hozzá, de ez attól is függ, hogy mennyire éretten áll a témához, és a többihez.
- Adrian az első szerelem, és ha boldog akarsz lenni sem gond, vagy tetszeni neki, de Cam..nagyon messze van. Jelenleg elképzelhetetlen, hogy továbblépj, de ha tudsz egy kicsit türelmesebb lenni, és javulnak az itteni jegyeid is, akkor szó lehet arról, hogy pár napra elvigyelek Brisbane-be, de csak akkor, ha látom a tenni akarást. Nem fogunk előrébb jutni, ha elhanyagolod az iskolát. Tudtommal még mindig tengerbiológus akarsz lenni, nemde? – koppintok az orrára, és elmosolyodom, de aztán hirtelen váltunk. Csend telepszik közénk, a vállamon érzem édesanyám szavainak a súlyát. Meg akarom őrizni a védőburkot a húgom körül, de nem olyan áron, hogy vak a körülötte lévő világra.
- Előbb mondtam, bármi lehetséges, ha teszel érte. Lássam, hogy a lecke készen van, és nem a plázában lézengsz az órák helyett. – látom rajta, hogy anyára nem nyitott, szóval nem erőltetem a dolgot.
- Cam, erre nem lehet felkészíteni, tudod…bármit megbeszélhetünk, de a szerelmet nem lehet kierőszakolni senkiből. Adrian minden egyes nap jelentkezik, nem fog elfelejteni, és ha tényleg te kellesz neki, akkor a távolság sem lesz ijesztő számára. Anyuék elutaztak, Blair és Debbie sincsenek itthon, így mit szólnál, ha néznénk egy filmet? Utána pedig nekiállsz a leckének. Megnézzük, talán még nekem se olyan rossz az agyam, hogy ne tudjam felidézni, mondjuk a biológiát. Mit vesztek éppen? – érdeklődöm, és most töltök egy pohár vizet a csapból, mert a kínaira megszomjaztam.

■ ■ Zene ■ ■ - ■ ■credit
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Ryan Reynolds
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali ••

Tell me your secrets

Nappali
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Thompson rezidencia-