Elhagyatott partszakasz - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 10:00 am ✥

✥ Yesterday at 9:23 pm ✥

✥ Yesterday at 8:53 am ✥

✥ Yesterday at 8:05 am ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 9:52 pm ✥

✥ Szer. Szept. 19, 2018 9:47 am ✥

✥ Kedd Szept. 18, 2018 7:25 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 5:46 pm ✥

Párizs lakói

Elhagyatott partszakasz



Témanyitás ✥ Elhagyatott partszakasz •• Pént. Szept. 29, 2017 10:40 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Kedd Nov. 28, 2017 11:46 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mary &&  Léon
Úgy érzem, nem ez életem legjobb napja. Bár lehetne rosszabb is. Mások talán tudnának jobb időtöltést is elképzelni maguknak a szabadidejükre,  mint egy elhagyatott partszakaszon sétálgatni, nekem most azonban valahogy jól is esik a magány, hogy kiszellőztethetem a fejem. Nem mintha a gondolataim nem tendálnának így is állandóan egy irányba… Valahol még jól is jön pár méterre tőlem az a kis csetepaté a kutyák között. Nem mintha bárkinek rosszat kívánnék, sőt. De tény, hogy a szakmaiságom felébredésével legalább háttérbe szorulnak az egyéb nyomasztó gondolataim a közelgő esküvőmről és a menyasszonyom húgáról…
A nő, aki odanyúlt a kutyákat szétválasztani szemmel láthatóan megsérült, már csak ezért sem állom meg, hogy bele ne folyjak az eseményekbe. Először tiltakozik, hogy jól van, nincs szüksége a segítségre, semmiség és a többi hasonló frázis, de én nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni. Pláne, hogy ahogyan tovább beszél, látom rajta, ahogy egyre jobban kezd elsápadni és a lábán sem áll már olyan biztosan. Lehet egyfajta enyhe sokkhatás, ahogy a véréből kezd kiürülni az adrenalin, másrészt a vérveszteség is az oka. Már biztos, hogy nem fogom itt hagyni, hisz bármikor el is ájulhat vagy felmondhatják a szolgálatot a lábai. Az pedig kifejezetten veszélyes lehet, pláne egy ilyen köves, sziklás szakaszon, ahol még a mélyvíz is közel van.
- Ne aggódjon emiatt, úgyis nemsokára kezdődik a műszakom. Oltóanyagot, fertőtlenítőt, rendes kötszert nem hordok a zsebemben, szóval mindenképpen ragaszkodnék ahhoz, hogy bekísérjem legalább a közeli ügyeletre. Viszont… ha megengedi, a vérzést elszorítanám addig is – ránézek és felé nyújtom a kezem, bízva abban, hogy odaadja a sérült végtagot. Jobb híján a pulóverem ujjából fogok tépni némi anyagot, ha megkapom tőle a lehetőséget arra, hogy ellássam. Jobb, mint a semmi, legalább a vérzést el tudom szorítani vele, amíg szükséges.
- Megengedi, hogy bevigyem autóval? Természetesen a kutya is jöhet – bátorításul rámosolygok, remélem, hogy nem utasít vissza. Tartok tőle, hogy nem tudna a saját lábán besétálni, ezért ajánlom fel ismét az autómat. Persze ha nem egyezik bele, akkor nem a járműig, hanem az ügyeletig fogom eltámogatni. Bármilyen sokáig is tartson ez.

■ ■ Monster ■ ■Remélem jó lesz ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Kedd Nov. 28, 2017 1:56 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Léon && Marie
«Ce qui ne me tue pas me rend plus fort»
Oké, az már tényleg fura lenne, ha oltóanyaggal a zsebében szaladgálna minden felé az utcán. Még akkor is ha orvos. Szóval hát mindenféleképpen bele kell egyeznem abba, hogy majd ő elkísér. Persze ez igazán kedves tőle, nagyon szerencsés vagyok, hogy pont egy ilyen rendes ember járt erre, járhattam volna sokkal rosszabbul is. Bár tényleg nem szívesen lennék a terhére, ezért még egy kicsit vonakodom a dologtól, de mégis beleegyezem, hiszen nem igazán van más választásom. Főleg ha tényleg még sokáig szeretnék Lily gazdája lenni. Fáj ezt gondolni, de bizony igaza van a férfinak, sosem tudni, hogy minden állattartó ugyanúgy gondolkozik-e, mint én. Nekem persze első dolgom oltást adni a kutyámnak, tudni, hogy biztosan minden rendben van-e vele. De sajnos azt már nem tudhatom, hogy az a nő ugyanígy tesz-e, vagy sem. Kockáztatni pedig nem éri meg. Belefájdul a szívem is, ha arra gondolok, hogy Lily az utcára kerülhet. Vagy egy telepre... na nem is tudom melyik lenne jobb a számára.
- Hát... ha ez tényleg nem okoz nagy gondot. - Vonom meg a vállam beleegyezően, majd következő mondata hallatán kissé zavartan kezdek el pillogni. Nem igazán tudom, hogy oda merjem-e adni a kezem. Persze valószínűleg nem fogja leharapni, főleg, hogy azt már más megtette, de azért mégis... Magam sem tudom mitől tartok, hiszen ha minden igaz, ő egy orvos. Talán a fájdalomtól? - Persze... - Mondom kissé bizonytalanul. - Az talán még nem árthat, hiszen maga az orvos. - Nyújtom oda neki a karom és ezzel egyidőben fordítom el a fejem az ellenkező irányba, hogy tekintetem találjon valami érdekesebb látnivalót, mondjuk nem túl nagy sikerrel. Persze talán hülyének néz amiért nem akarom nézni, na de még mennyire hülyének nézne, ha összeesnék itt. Azt hiszem ez mindkettőnknek jobb lesz így. Bár ígyesen biztosan rájön, hogy valami gondom van, már ha még eddig nem vette észre, hogy alig állok a lábamon.
- Ami azt illeti, nem szívesen szállok be idegenek autójába, de tartok tőle nem igazán van más választásom. - Mosolyodom el lassan. Mivel alig tudok a lábamon megállni, így valószínűleg egyszerűen elrabolhatna kocsi nélkül is. - Lily szobatiszta, vagy ebben az esetben autótiszta, szóval emiatt nem kell aggódnia. - Ezt magamról éppenséggel nem mondhatom el. Talán mégsem kellene vele tartanom... - Bár azt nem ígérem, hogy nem lesz semmi véres. Ezt nem bánja? - Teszem fel a kérdést, hiszen már így is sokat tett értem, szóval legalább annyit megérdemel hogy figyelmeztetem. Már ha ő még nem gondolt erre.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szer. Nov. 29, 2017 1:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mary &&  Léon
Nagy szükségem van arra, hogy a mostanában történtek után kicsit kikapcsoljak és tisztábban tudjak gondolkodni. A józanész azt diktálná, hogy tartsam magam távol Lilytől, a jövendő sógornőmtől, korlátozzam a vele való érintkezésemet éppen csak a szükségesre, valahogy mégsem megy. Összefacsarodik a szívem attól, ha arra gondolok, hogy többé nem hallom a nevetését, nem néz rám értelemtől csillogó tekintetével, nem folytatunk többet olyan mélyenszántó, vagy éppen könnyedebb, kellemes beszélgetéseket. Még most is csak ő jár a fejemben… Egészen addig, míg meg nem látom, mi zajlik pár méterre tőlem. Nem hatalmas tragédia persze, de egy nő megsérült, én pedig nem lennék hű a hivatásomhoz, ha csakúgy tovább sétálnék. Ismerem azokat az embereket, akik már-már a végsőkig szeretik bizonygatni, hogy semmi bajuk, még ha nyilvánvalóan az ellenkezője is az igaz (az egyik állandó betegem, a diabéteszes Gretel Gressen is közéjük tartozik például), ezért úgy hiszem, tudom kezelni a nő ellenkezését, ami az ellátást illeti és barátságos, nyugodt hangon, de határozott érvekkel igyekszem hatni rá, ami úgy fest, célt is ér szerencsére. Nem szerettem volna erőszakoskodni, de lerázni sem hagytam volna magam, látva a helyzetet, szóval azt hiszem, mindenkinek így a legjobb.
Látom rajta, hogy vonakodik kissé, de végül odaadja a sérült kezét, hogy bekötözhessem. Érzékelem, hogy elfordul, tapasztaltam már ilyesmit pályafutásom során, valószínűleg nem bírja a vért, illetve nincs is jól. Igyekszem hát gyorsan elszorítani a harapás okozta sebet, letépek egy csíkot a pulóveremből, miután gyorsan lekapom azt és rátekerem, majd erősen megszorítom. Nyilván nem az igazi, pláne, hogy fertőtleníteni is kellene a sebet, de addig talán megjárja, míg az ügyeletre nem érünk.
- Abszolút megértem az aggodalmát, de a helyzetre való tekintettel kérem, higgye el, Madamoiselle, nem vagyok emberrabló, sem bármi hasonló – rámosolygok, egy kis tréfával próbálva elütni a helyzet élét. Nyilván megértem a félelmeit és ha lenne más mód, én sem ragaszkodnék az autókázáshoz, de gyalogosan ebben az állapotban kétséges, be tudna-e sétálni velem az ügyeletig. Az autómig meg talán menni fog. Legalábbis bízom benne, hogy ha kell, támogatva is, de oda tud jönni velem.
- Semmi probléma, számoltam ezzel. Az autómra meg úgyis ráfér már a tisztíttatás, legalább lesz rá egy nyomós érvem – továbbra is próbálok könnyedebb hangvételt megütni, hátha ez is eltereli egy kicsit a figyelmét a rosszullétről, miközben, ha ő is megindul, az autóm felé irányozom magunkat. Természetesen a nő mellett maradok, hogy ha megszédülne vagy bármi ilyesmi, a segítségére tudjak lenni. Végtére is ezért álltam meg itt. Hogy segítsek neki. Nem fogok hát előre rohanni nélküle.

■ ■ Monster ■ ■Remélem jó lesz ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:26 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Pént. Feb. 23, 2018 7:06 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Timothy   &&    Ansel

A 21.-es raktár felé igyekszünk két társammal és azt hiszem éppen arról diskurálnak hogy kinek mekkora. Bár nem egyértelmű a számomra, mire rám tekint az egyik kérdőn, majd a másik rendre utána, megállunk a raktár kétszárnyas ajtaja előtt. Én meg rávágom.
- 25.
Bambán tekintek vissza rájuk, a homlokomra mélyen belehúzott sapka árnyékából, az egyik felröhög, a másik meg elhiszi. Ó, anyám borogass! Ilyenkor mindig átsuhan az agyamon hogy az ilyen és ehhez hasonlóan magasröptű beszélgetésekhez miért kellett iskolát végeznem? Nah jó, ez a sötét oldala a munkámnak. Úgy vagyok öltözve, mint valami szakadt hobó, a bal fülemben hordott fülbevalóban van a mikrofon, amin keresztül mind Timothy, mind a vizsgabiztos és egyben százados, Clément Leroy hallanak engem és mindenkit, aki közelebb tartózkodik hozzám. Azt hiszem néhány háztömbbel feljebb parkoltak le a kocsikkal. Tim vezeti a hadműveletet, mert neki kell letennie az asztalra ezt a vizsgát, lehetőleg eredményesen. Attól nem tartok hogy ott hagynám a fogam, mert ha más nem, akkor a százados csak nem olyan töketlen hogy ne tudjon intézkedni, ha valamiért Tim-be még is belefagyna a dolog és nem tudná útjára indítani a többieket. Amúgy sem nagy horderejű letartóztatásra számítok, ezek pitiáner drogdílerek csupán. Lehet hogy tüzet nyitnak, de korántsem olyan veszélyesek, mintha mondjuk egy kartellen ütnénk rajta. Nyílik az ajtó, hamarost mind beljebb keveredünk. Odabent szűkös a tér, ami nem jó, több sornyi tároló polcok keskeny közlekedő térrel egymás közt. A 300 négyzetméter alapterületet tudják, de ezt nem. Mivel a két társam előre siet, én lemaradva halkan magam elé dörmögök.
- Tíz sor.
Arra kapom fel a fejem, hogy közeledik az egyik balga.
- Gyere már!
Elnézést kérően felfelé emelem a kezeimet és megindulok. Két perces előrefelé kutyagolás után kiérünk a polcsorokból egy köztes térre, ami már elég bő ahhoz, hogy itt nyolcan üzletelgessünk, de mint mögöttünk, mind előttünk körbefognak minket ezek a polcok. Velünk szemben megállnak öten, aki most beszélni kezd, annak mindkét oldalánál a földön egy egy jól megtömött sport táska hevenyészik hanyagul.
- Hoztátok a pénzt?
A jobbomon álló megkocogtatja a kabátja zsebét, mire én megszólalok.
- Először az árut akarjuk látni!
A társaim bőszen bólogatnak, mire a pasas lehajol és felnyitja az egyik táskát. A balomon lévő odamegy, az egyik zacskót felnyitja. Fehér porszerű anyag van benne. Megnyalja.
- Színtiszta kokain.
Ördögi vigyora fakad, ahogy nekem is, bár én nem azért vigyorgok, amiért ő. Kimondta a varázsszót, kezdődik a móka, úgyhogy feszült figyelemmel várom, mikor törnek be az én kollégáim. Úgy tervezem hogy félre húzódom az egyik sor mögé, bár nem hiszem hogy a zűrzavarban feltűnne nekik hogy engem kellene górcső alá venniük. Ilyenkor mind a két fél a másikra fogja a stukkert, azután meg a legégetőbb gondjuk az lesz, hogy elmeneküljenek a helyszínről. Apropó fegyverek, a két Iq lájt társamnak csupán kiskaliberű markolófegyvereik vannak, a másik oldalon látok két gépfegyverest, a többiek hasonlóan kézi fegyverekkel vannak felszerelve. Azért az para. Még a végén azt a két dinkát lelövik. Én most már ugrásra készen várom a roham csapatot.



■ ■ Poker Face ■ ■ Get In ■ ■ ©

Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
66
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Johnny Depp


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szomb. Márc. 03, 2018 4:23 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Ansel & Timothy

Nem értettem miért kell nekem is elmennem egy ilyen akcióra, hiszen fegyverem sincs, csak egy mellényt adtak rám. A biztonságom az első, hiszen civilként tevékenykedek mellettük. Ansel és a 2 társa egy drogtanyát bolygatnának fel, pár emberkére akadtak és a tanyára. Kinek mekkora? Igen, mindent hallani a rádióból, tiszta idióták ma az emberek, de hát ez van, a zsaruknál már megszokott precedens ez. Minden változik és minden ugyanolyan.
- Mi a véleményed Cordell-ről?
- Szerintem sokat tanulhatunk tőle.
- Mit tanulhatnál? Mi az amit még nem tudsz?
- Nem jó ha egyféleképpen gondolkodsz, a teljes agykapacitás kihasználásához az agyat többféleképpen kell stimulálni. - felelem és látom a bamba képét az ürgének, de aztán csak vállat vonok, mire elém nyújt egy képet. Az egyik drogdíler bentről.
- Mit tudsz róla? - friss anyag, még nem került a kezembe, illetve de, 1 perc erejére az irodába. Ez tizenöt órával ezelőtt volt, azóta nem került az anyag a kezembe. Ezt ők is jól tudják.
- Bántalmazta a feleségét. Olyankor, mikor rátámadt a feleségére, mindig be volt rúgva. Mikor aztán elmúlt az alkohol hatása, mindig megbánta amit tett. Az alkoholizmusnak genetikai okai is lehetnek. Általában túl részeg volt, hogy az anyja leállítsa az apját, aki tette. Hat évesen nevelőszülőkhöz került, a bántalmazás folytatódott, csakhogy most már szexuálisan. A bántalmazás kamaszkoráig tartott. - egy pillanatra elhallgattam, majd kipillantottam a raktárra.
- Bár engem az érdekelne, hogy folytatta-e a mintát a gyerekein…. - hangosan gondolkodom, de az ilyet általában nehéz elfelejteni, nehezen emészti meg az ember. Sőt, van aki meg sem emészti.
Hallom Ansel motyogását, elemzem, a szemeim előtt lejátszódik a helyzete. A terület belseje. Hallom a lejátszódó jelenetet, megjött a másik muksó is. A fiúkra pillantok, bólintanak, készülnek. Tudjuk mennyien vannak odabent, négyen öten, meg a mi embereink. De aztán ki tudja? Lehetnek máshol is rajta ütő embereik, szóval jobb lesz figyelni.
- Az épületnek van másik bejárata, azt is le kéne foglalni, őrizni kéne… - adok egy ötletet, az egyik srác valamit motyog a rádióba, majd int is, hogy nyomás van. Kérdőn pillantok rá, majd a másikra, aki a kocsiban marad.
- Velem jössz, de csakis szorosan mögöttem. Most megmutatom hogyan is működik ez. - vigyorog rám, majd kinyitja az ajtót és indul is meg a hely közelebbi bejárata felé.
- Mit kell tudni egy ilyen esetről? - érdeklődik miközben bevár, én mögüle kukucskálok ki, majd rápillantok... ám válaszolni nincs időm, hiszen a közelben lövöldözés érkezik, meg is torpanok, míg a másik tovább megy. Ordítozás keveredik a dörgésekkel, azt hiszem lebuktak az embereink.... vagy túl korán hatoltak be a mieink? Fogalmam sincs, de az egyik idegen tag erre szalad, az előbbi társam meg már sehol sincs, szóval kicsit beljebb bújok, majd ahogy a közelembe ér, én úgy eresztem ki a lábamat, hogy sikeresen gáncsoljam el és talajt fogjon. Egy fegyvert fogott, melyet kiejtett a kezéből az esést követően, szóval oda sietek és odébb rúgom, kissé mérgesen pillant fel rám...sajnos vagy nem, de megértem a dolgot... és most mi jön? Nincsen fegyverre gyakorlatom, így aztán használni sem tudnám, ha kellene... vagy talán kicsit mégis...




Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
117
● ● Reag szám :
103
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szomb. Márc. 17, 2018 10:06 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Timothy   &&    Ansel

- Akkor megveszitek, vagy sem?
Érkezik a logikus kérdés a másik oldalról, mire a bal oldalamon álló társam bólint.
- Igen. Cseréljünk!
Úgy érzem ez már több, mint elég. Kimondták mind a ketten, mi felvettük, így jogilag legálisan kapcsolhatjuk le mind a terjesztőt, mind a vevőt. Két legyet egy csapásra. Ennél simább ügyet keresve sem találhatott volna magának Tim a nagy napjára. Persze tudom, nem ő kereste, felsőbb utasításra kellett nyélbe ütnünk ezt a vizsgát. Kevés az ember, mindig jól jön a friss után pótlás. Még tízig sem számolok el magamban, már hangos robajjal törik át az embereink a bejáratot, ahol mi is bejöttünk. Én hátrálok néhány lépést, és a kezem ügyébe kerítem a fegyveremet.
- Fegyvereket eldobni és kezeket fel! Le vagytok tartóztatva!
Mondom, bár tudom, ezeknek beszélhetek, hiába a felszólítás, előkerülnek a fegyverek. Mint a falra hányt borsó, már szaladhatok is a fedezéket nyújtó polcsor mögé, körülöttem meg záporoznak a golyók. Bár nincs időm nézelődni közben, abban teljesen biztos vagyok, hogy nem csak rám lőnek, hanem egymásra is. Bevetem magam a vas dzsungelbe, és közben arra leszek figyelmes hogy a kommandósaink előre nyomulnak. Leguggolva kukucskálok ki két apró rés között a polc mentén, közben előkotrom a jelvényemet, felmutatom a mieinknek. Annyit látok a gengszterekből, hogy a két társam már alulról szagolja az ibolyát, ott fekszenek vérben ázva, a két táska eltűnt. A másik oldalról is hárman megsérültek, egy mozdulatlanul fekszik, szerintem ugyan úgy járt mint a volt társaim. Mivel a kommandósok előre mennek, bátran felállok és követem őket. Eltűnt a díler. Szaladni kezdek a hátsó kijárat felé.
- Tim! Szállj be a kocsiba, kerüld meg az épületet! Diego lelépett! Vágj elé a hátsó kijáratnál!
Az ajtó kitárva, odakint az emberünk éppen őrültek módjára egyre gyorsuló kocsival vette célba a kordont, amit a mieink állítottak fel. Hm. Ennek nem lesz jó vége. Nem állok meg nézelődni, rohanok tovább. Menet közben felpattanok a legközelebbi kocsi motorháztetőjére és onnan már egyenes út vezet a többin keresztül, míg végül egy nagyobb ugrással a kordont éppen áttörő kocsi tetejére ugrok oldalról. Húha, ez hülye ötlet volt! Menet közben elhagytam a fegyverem, bevertem a térdem a kucni felső részébe mikor ráestem, és ráadásul még mindig gyorsul, én meg kapaszkodom.
- Tim! Hol vagy?!
Mondjuk úgy hogy a szívroham határán vagyok és talán el is vinne, ha nem lennék annyira szívós, és kikerekedett szemekkel pislogok a mellettem egyre gyorsuló világra. Aztán egy dörrenés, oldalra kapom a fejem. Látom a kocsi tetejét díszítő, golyó ütötte lyukat. Kezdek pánikba esni. Nincs rajtam mellény, mert nem húzhattam fel. Ha még párat belelő a tetőbe és eltalál, utána valamelyik másik kocsiról, vagy teherautóról fognak leszedni kiskanállal. Szerintem mindenikek látnia kellett az elviharzó járgányt, úgyhogy nem kell leírást adnom róla.
- Tim!
Egyébként most hogy itt pánik-szerűen üvöltözöm bele a mikrofonba, elgondolkodom, mi az Isten nyilát csinálhatnak ezek?! Ha Tim totojázik, az még belefér, de Leroy százados?! És nekem mi a fenéért kellett ráugranom a kocsira?! Nem vagyok normális! Bár sokszor megfordul a fejemben, amikor egyedül vagyok, de most tudatosul, hogy nem akarok meghalni! Még egy durranás, ezúttal a másik oldalamon lyuggatja át a tetőt, sokkal odább. Feljebb húzódzkodom a tetőn keresztül, behajolok a vezető ülésénél az ablakhoz. Mázli! Épp akkor cseréli át az emberünk a kis fegyverét egy automatára. Én meg benyúlok és kirángatom a kezéből, úgyhogy az aszfalton végzi. Most ismét a kézi fegyveréért matat, mégsem sikerül megkaparintania, mert benyomok neki egy bal egyenest, amitől elalél. Rossz ómen! Egyből fordulunk egy 90 fokot, elhúzunk a kereszteződésben egy kamion előtt, amitől üvöltve kapaszkodom, ahogy tudok fejjel lefelé lógva és megpróbálom irányítani a kocsit, de így nem megy. Ismét a tetőn kötök ki, kapaszkodom és szemlélem, miként rongyolunk át a kereszteződésen egyenesen egy raktár épületnek tűnő létesítmény felé. Szerintem az emberünk még nincs magánál, kellett nekem halántékon csapni. Az épület bejárata környékén, a fal mentén egy halom szemetes zsák van egymásra hordva, úgy érzem le kell ugranom. Mert a kocsi pedig célba vette a bejáratot, a fazon nem változtat irányt, nem akarok felrobbanni vele. Mikor elég közel érkezünk meg is teszem, elengedem a kapaszkodót, rugaszkodom egyet oldalra, aztán megint minden felgyorsul. Még érzem miként nehezedek rá az egyik kupac tetejére, aztán elsötétül a kép.



■ ■ Poker Face ■ ■ Get In ■ ■ ©

Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
66
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Johnny Depp


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szer. Márc. 21, 2018 12:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Ansel & Timothy

A feladatot megkapom, Ansel hangját a fülesen kívül is hallom, szóval magamhoz véve a fegyvert a pár méterre hagyott járgányhoz rohanok… vezetni. Mégi mit gondoltál? Képes leszek én err? Képes hát. Bepattanok a kocsiba, ledobom a fegyvert magam mellé, elfordítom a kulcsot, gázt adok és taposom a pedált. Berobbanok az épületbe, egyenesen a golyózápor felé tartok. Nehézkes a vezetés így.
- Vettem vettem… - motyogtam, miközben keresztül gázoltam mindenen, az embereiket eltérítettem a  lövésektől, némelyiknek belementem, de legalább nem a mieink voltak. Megfigyeltem azért a többiek tartózkodási helyét is. Fő a részletek ugye! Csak mentem amerre tudtam, csak mentem előre, mentem Ansel után. Az Ansel a kocsin? Marha… A visszapillantóba tekintek, a mieink célt értek, elkapták az embereket, már csak a kocsiban lévőt kell leszerelni. Írásba kellene adnom, hogy megyek? Csak le ne ess onnan ember! Kit idegesítek én a magyarázatommal majd? Mit feleljek a készülékbe? Megyek már?
- Csak maradj életben…megyek… - motyogom, bár nem tudom mennyit hal-e belőle, vagy hogy haja-e egyáltalán, a lényeg, hogy ismét váltok. De még nem vagyok a seggükben. Látom, ahogy a golyók záporoznak és Ansel mocorog ott fent. Fúh, nem szívesen lennék a helyében. Követem őket, bár már rég megbüntetném magam… miért is? Gyorshajtásért?
Anselt is figyelem, miképp cselekszik, csak azt látom, hogy benyúl a vezetőhöz és… mást már nem is látok… csak azt hogy az autó furcsán kezd el kanyarogni. Majd Ansel is elterül a zsákok között, az autó meg tovább hajt…. és durr. Belemegy az épületbe.
A férfi közelében lefékezek, kicsit még a lángokat figyelem, a telefonom után kutatok. Hirtelen csak a tűzoltók jutnak eszembe, hívom is őket, utána meg a mentőket részletes útleírást adva nekik. Robbanás nem történt, de tűz az van. Ilyenkor mi van?
Kipattanok a kocsiból és Anselhez szaladok…mozdulatlan. Mellé térdelek és életjelek után kutatok. Van jele életnek, stabil a szívverése, sérülés után kutatok... Pár horzsolása akad, túléli, ha csak nem fog rinyálni ezek miatt.
A tűzoltók még sehol, a fickó meg még bent... most mennyek és húzzam ki onnan? Van bilincsünk? Mert a fegyver az oké...  
Felpattanok Ansel mellől, majd a kocsi irányába lépek sietősen, de hát a lángok... ennél közelebb nem mehetek, már pedig muszáj lesz...


Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
117
● ● Reag szám :
103
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Hétf. Ápr. 02, 2018 11:26 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Timothy   &&    Ansel

A kocsi beleszaladt az épületbe, keresztül törve a kétszárnyas főbejáratát, aztán lángok csaptak fel. Az egészből semmit sem érzékelek, ahogy azt sem, mikor Tim fölém hajol. Mikor felpattannak a szemeim, ő már háttal áll nekem és éppen a kocsi felé botorkál. Én még ott tartok, hogy itt heverek egy kupac szemét között, alvadt vér száradt az arcomra, a fejem pedig rettentően zsibog. Persze. Valószínűleg lebuciztam a falat, mert pont itt heverek. A sok szemetes zsák tompított az esésemen. Kótyagosan felülök, aztán feltápászkodom, magamban motyogok közben.
- Ez a szag! Mi ez a szag?!
Rögtön leesik hogy hülye kérdés, hiszen én vagyok, tiszta kosz a ruházatom és én is. Lekotrok egy rohadt banánhéjat a hajamból, majd Tim irányába bámulok. Aztán a tekintetem tovább kúszik a keletkezett tűz felé, bár innen semmit sem látok és azt is több dimenzióban, hála az agyrázkódásnak. Megindulok a fal mentén Tim után és ha elég közel érek hozzá, akkor neki kiáltok.
- Tiéd a fickó! Én keresek egy poroltót!
Előkotrom a bilincset és amint felém fordul, már hajítom is neki. Tekintve hogy szellemes a kép, vagyis szellemképet látok, biztos mozognia kell ha el akarja kapni, ha csak fejbe nem dobom vele ugye... Aztán tovább bukdácsolok. Hallom mögöttünk a szirénákat, sőt, az üveg felületén már vissza reflektálódik a fényük. Komótosan átlépkedek az ajtó jobb szárnyának romjain, majd odabent szintén a fal mentén haladva hamar megtalálom, amit kerestem. Ez egy raktár, feltehetőleg több ilyen is van az épületben, de szokás ilyen helyekre pakolni. Még nem húzom ki a szegecset, mert nem tudom Tim hol tart, mit csinál épp és ha netán a fickóval dulakodik, mert megeshet, akkor nem volna szerencsés pofán fújni őket, ahogy útban lenni sem kéne. Úgyhogy egyenlőre csak odatámolygok és megpróbálom megkerülni őket, a tűz közelébe furakodni nagyjából egyméteres távolságra, csak akkor húzom ki a szegecset és nyomom lefelé a kart, a csövet a tűz irányába célozva, de valamivel feljebb emelve attól. Inkább ne égjen le a kucni, úgy is kapni fogok egy adag fejmosást, amiért a kocsira ugrottam. Ha végig gondolom akkor egy csomó szabályt áthágtunk, vagyis csak én, de egy kis időre ebbe belerángattam Tim-et. Rejtély hogy mit fog erre reagálni Leroy százados. Úgyhogy most ezen agyalok, a tűz pedig szépen oszlik. Mire ideér a százados, a többi rendőr és a mentősök, már csak a füst szaga emlékeztet erre. A tűzoltók késnek.



■ ■ Poker Face ■ ■ Get In ■ ■ ©

Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
66
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Johnny Depp


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Hétf. Ápr. 09, 2018 10:02 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Ansel & Timothy

A rendőröm a földön eszméletlenül, a jármű kigyulladva, én meg csak állok és nézem a tüzet. Nem blokkoltam le, ez más lesz. Gondolkodok…érdemes e a srácnak meghalnia, úgyis elkövetett egy csomó mindent, van szennyese bőven. De mégsem hagyhatjuk ott… Aztán meghalom a mocorgást. Meghallom a hangját is, amire hátra pillantok. Szar állapotban van, majd kell neki egy nagyobb ellátás. Bólintok a szavaira, majd a lépteimet is meggyorsítom. Nem nézhetnek bénának és nem is vallhatok kudarcot, szóval ki kell szednem a férfi, de ahogy az ajtót feltépem, már vágódik is ki a fickó, hogy meglépjen. Utána vetem magam, elkapom, a földre rántom, menne tovább. Nem hagyom. Utána kapom és ahogy csak tudom a földre rántom, legyűrőm, pedig vékony alkat vagyok. Nem érdekel az erőkülönbség, hajt a vérem, az ereimben buzgó vér és az adrenalin. Próbálok útban sem lenni, hogy Ansel is tegye a dolgát, de próbálok messzebbre is kerülni a tűztől. Nem szeretem a forró hangulatokat, így aztán ez egész meredek. Dulakodunk, a fegyveréért nyúlna, de elrúgom a picsába, messzire tőlünk és messzire a lángokban álló kocsitól. De aztán egy jól irányzott balhoroggal eszméletlenné avanzsálom a fickót. Nem igazán aggódom túl ezt a jelen helyzetet.
Felderítés, pontosság és… megbízható emberek. Ezek kellenek, hogy a tökéletes feladatot végre hajtsuk, bár van, hogy egyedül is megoldják, de könnyebb, ha az embernek fedezik a hátát, én is jobb szeretem az ilyent csapatban csinálni, úgy nagyobb az esélye a sikernek, és nyilvánvaló, hogy nem lehet egyedül bankot rabolni, sem Rómát felépíteni nem lehet, igaz ez megint más témakör. Kell hozzá még legalább három ember, és lehetőleg olyanok, akik tudják, hogy hol a határ.
Szusszanok, majd elgondolkodok… mondhatom, ugye? Még nem…még nem mondom ki. A felettesem felé pillantok, végzett e már, vagy kell segítség? Hiszen itt vagyok és ugrásra kész ha kellenék, bár nem tudom, hogy meddig ártatlanítottam a fickót. Remélem nem csak 1-2 perc erejéig.
Azért remélem, hogy akkora nagy szabályokat nem hágtunk át… mondjuk én azt sem tudtam, hogy ez ilyen gyorsan végbe menő akció lesz. De tökre rápörögtem és nyertünk. Nyertünk ugye?
Közben a sziréna hangjára kapom fel a fejem, rendőrkocsik, mentő, a tűzoltó még sehol. Hozzám igyekeznek a zsaruk, felrángatják a földről a fickót, jómagam meg hátrálok. Az egyik mentős mellé lépek és csendesen információt osztok meg vele.
- Cordell nyomozónak agyrázkódása van, ha lehetséges… - erre már bólint is és az említett felé pillant, de megelőzőm és Ansel mellett termek.
- Szarul festesz. - mit nem mondok, nem igaz? Ő meg szarul is érezheti magát.
- Megnézeted magad az egyik mentőssel… - terelgetni akarom el a járműtől, már nem ég, bár még történhet akármi, jobb távol maradni tőle. Az emberünket elkaptuk, gebasz sincsen… Remélhetőleg nagy fejmosást sem kapunk, hogy nem ment egyszerűbben ez az egész hercehurca.


Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
117
● ● Reag szám :
103
● ● karakter arca :
Lucky Blue Smith


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Hétf. Ápr. 09, 2018 5:15 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Timothy   &&    Ansel

Az események felgyorsulnak körülöttem, míg én lelassulok de odáig eljutottam hogy a tüzet sikerült eloltanom és már csak a füst gomolyog felfelé. Közben kezdem magam valami csillagközi invázión érezni, a rendőrségi- és a mentős szirénák gyűrűjében, amik bevilágítják a helyet. Fogalmam sincs merről, távoli hangok érkeznek a tűzoltók kütyüiből is, bár még nem látom őket. Elengedem a szikkadt poroltót, hangos koppanással esik a földre és csak most van időm körbenézni. Tíz darabot látok a földön fekvő bűnözőből, ugyan ennyit Tim-ből és még többet a segítségünkre siető emberekből. Komótosan oda botorkálok belőve a sok Tim közepét, és felfelé tekintek rá dülöngélve.
- Jogában áll kussolni! Minden, amit nem mondd ki, az felhasználható ön ellen a villamosszékben! Tudod, verd ki a fogait! Például jogában áll az ügyében fogadni....vagy ilyesmi...
Hülyeségeket beszélek, széles vigyorral taglalom elégedettségem vele kapcsolatban, akár mellette sikerült megállnom, akár nem. A szöveg nem stimmel, bár hasonlít, de a gondolatok a fejemben szanaszét potyogtak és erősen küzdök azzal, hogy összerakjam őket. A pasast elviszik a kiérkező járőrök, a két táskát lefoglalják tőle, mögöttük megjelenik Leroy százados alakja egyszerre tíz is. Utána a mentősök. Végül hogy teljes legyen a lézer show, a tűzoltók szirénái is egyre közelebbről villódznak és nyekeregnek. Érthető okokból a fejemre fogok és kicsit a föld felé hajolva agonizálok, a lánglovagok meg csörtetve rohannak el mellettünk, nem tudom hova sietnek, már eloltottam. Majd szétrobban a fejem ettől a nyekergéstől, kábán az üres fegyvertokomra fogok, nagy kedvem lenne lelőni valamelyik szirénát, de ekkor eszembe jut megint, hogy azt még a kocsira ugorva hagytam el útközben. Pech! A pasast meglincselik, elviszik, a mentősök áldozatok után kutatnak, de hamar rájönnek hogy a pasast Tim kiütötte, neki kutya baja és aki ápolásra szorul, az én vagyok. Legalább a szirénák elhallgatnak idő közben, úgyhogy sikerül megértenem a sok Tim mondandóját.
- Mit kell megnézni?
Kérdezek vissza kétségbeesetten, miután a földről felfelé pattannak a szemeim rá a kérdést hallva. Oké, a tízből most már csak öt van, valamelyik ő lesz az. Ijedten tapogatom végig magam, nyugtázva hogy a végtagjaim megvannak, odalent is minden rendben, azt hiszem nagy baj nincs.
- Jól vagyok!
Jelentem ki megkönnyebbülten, közben elindulunk valamerre, ekkor még nem világos, egészen addig, amíg oda nem érünk hogy igazából egy mentőskocsi hátuljánál állunk meg. Engem leültetnek, nem ellenkezem, mert egyre rosszabbul érzem magam. Tim mögött Leroy százados áll meg.
- Gratulálok, fiam! Maga kitűnő munkát végzett!
A kezét nyújtva neki várja, hogy feléje forduljon és miután megejtik néhányat előrébb lépve, megkerülve őt, megjelenik előttem. Mivel a mentős már a vért törölgeti le az arcomról és éppen a felrepedt homlokomat nézi, félig kitakarja. De ettől függetlenül látom a haragos képét.
- Viszont Önről ezt nem mondhatom el! A helyszínről kilépve megszegett egy csomó szabályt, rendőri túlkapás, mások életének és a saját életének szándékos veszélyeztetése, gyorshajtás, a közlekedés szabályainak áthágása és rendzavarás! Mi több! A gyakornoka maga miatt szintén áthajtott a piroson! Tekintettel a körülményekre, úgy döntöttem szemet hunyok e fölött, de maga fölött nem!
Azt hiszem ez a fickó nem volt jelen az intézkedések lefolytatásánál, különben tudná hogy nem én vezettem. A tetőn voltam! Lőttek rám! Egyszer Tim-re pillantok, aztán vissza rá. Értetlenkedve hápogok, a kezemet magam elé emelve mutatóujjal felfelé, de amire gondolok, vagyis hogy ezeket kimondjam, odáig nem jutunk el. Lehet nekem is jogomban áll kussban maradni most! Úgysem lehet széllel szembe vizelni! Annyira zsibog a fejem, hogyha nekiállnánk vitatkozni, akkor is ő győzne. Inkább megvárom míg befejezi, úgyhogy a kezem satnyán hanyatlik alá, én pedig magam elé meredek fásult ábrázattal.
- Timothy Meyer gyakornokot előterjesztem nyomozói státuszba és magától, fiam, holnap reggel egy részletes jelentést kérek az akcióról, melyet a rendőr kapitánynak kell benyújtania!
Oké, a tetőre ugrani hülye ötlet volt, belátom, de ezért csak nem fognak felfüggeszteni..vagy igen? A jelentés emlegetésére kapom fel a fejem.
- Maga, Cordell, szintén megteszi ugyanezt, amint kiengedték a kórházból! Továbbá indítványozni fogom a felettesénél, hogy kötelezze alkalmassági vizsgálatokra és ha úgy látja jónak, akkor függessze fel!
Aha. Leroy százados nem a felettesem, még jó! Bár nagyon, de nagyon ki akar engem csinálni, látom én. Azért ez a fenyegető hangnem. Ó, anyám borogass! Sarkon fordul és faképnél hagy minket, szóval most csak a bosszús hátát látom távozás közben. Talán lehet hogy az ilyen intézkedések az esetek többségében simán mennek és egy laza napra számított, de nah! Vagy mégis én szúrtam el? Most veszem észre hogy percnyi ideig bambán, elmerengve pislogok Tim-re, és miután ezt így észrevettem, mély levegővétel.
- Holnap találkozunk....nyomozó!
Szívből örülök hogy neki sikerült teljesítenie ezt a vizsgát, ezért is a széles, egyben elégedett mosoly. De amikor megfordulunk és bemászunk a kocsiba a mentőssel, hamar felüti a fejét a kétkedés. Lehet hogy igaza van a századosnak és egy ámokfutó vagyok? A doki nem mondott nekem ilyet. Akárhogy is, most lesz ideje átformálni a véleményét rólam, mert köteleznek hogy menjek el. De jó! Közben becsukódik az ajtó, én nagy szemekkel figyelem a gyűrődéseket az előttem rázkódó ágyon, a mentős pedig arra kér feküdjek le, de nem akarok. Inkább ülve maradok és a fejemet a tenyereimbe hajtom. Egyáltalán örülhetek, ha holnap még bemehetek az őrsre, miután kiengednek a kórházból! Nekem végem!



■ ■ Poker Face ■ ■ Get In ■ ■ ©

Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
66
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Johnny Depp


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Kedd Ápr. 10, 2018 9:06 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szer. Ápr. 11, 2018 7:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tudok róla, hogy kölyökképem van. Azt hiszed haver, hogy nekem nem furcsa néha a mai napig? Ha nem itt lennénk, ha nem járna az eszemben az öcskös, meg a düh nem tombolna még mindig benne, csak elfojtva, valószínűleg a karjába boxolnék. De így maradok nyugton és a kis megjegyzésem után már kint szállok is be a kocsiba. Mintha észre sem venném az arcán a változást.
A lényeg, hogy csukom a kocsiajtót, kötöm a biztonsági övet. Igen, ezúttal is ott az a kis szorongás. De most már érthető, ugye, Ed?
Itt ülve várom meg azt is, amíg beszerzi a sört és csak a parton egy füves részre dobva le magam kezdek újra felengedni. Majd mikor már az első korty sör is eltűnik, akkor szólalok meg végre egész lassan ejtve ki a szavakat. Mintha nehezemre esne beszélni. Vagy mintha még mindig át kellene gondolnom minden szót, amit kiejtem a számon.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb - rá nem néznék, sokkal inkább a távolban figyelek valamit. Magam sem tudom, mit. Csak egy biztos pontot, ami könnyebbé teszi, hogy beszéljek.
- Nem volt tervben, hogy felkavarom az életed, elhiheted. De az, ahogy a temetőben beszéltél rólam... és az éttermedben...- megrázom a fejem és újabb kortyokat húzok le, ezzel is kis időt nyerve magamnak. Muszáj újra és újra átfuttatnom a fejemben mindent. A megszokás, azt hiszem.
- ...most már tudod, miért mondtam, végem van, ha visszacsapsz, hogyha tarkón váglak? Örülhetek, hogy a temetőben tudtam rád hatni és letettél- nem számít, hogy kényszerítve veszem magam kicsit komolytalanabbra a beszélgetést, a nevetés őszinte. Már nem is emlékeztem rá, mennyire könnyű így elengedni magam. Egy dolog, hogy Gale mellett nem kell ügyelnem arra mit mondok, vagy teszek. De Eddel más... még könnyebb megfeledkezni magamról... Mazeről.
Legalább arra a kis időre, amíg rá nem akar térni a komolyabb dolgokra. Tudom, hogy azok is jönni fognak, csak idő kérdése.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
136
● ● Reag szám :
125
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Csüt. Ápr. 12, 2018 5:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Mason & Edmund

Együtt tűnünk el a világ elől, pont úgy, mint akkor, mikor valamelyikünknek baja volt és ott találtuk meg azt a bizonyos harmóniát. Én ezt most nem egyedül teszem meg, pedig sokszor megjártam a helyet egyedül is pár perc erejére. Egyedül és magam voltam, a bánatomat sem tudtam elregélni senkinek, no de most Mich… itt van velem. Kicsit furán, különösen, de itt van. És nem, most már biztos vagyok benne, hogy nem álmodom. Csak szokatlan a helyzet.
A partra érve, pedig a szokásos helyre érkezünk, különben ő vezetett, lehet nem vette észre… és a megszokott helyére is ő ült le először. Nos ez volt a pillanat, mikor tényleg hittem neki, mikor ténylegesen szembesültem az igazával. A sör lassan tűnik el, nem is az alkohol miatt vettem, hanem a megszokás vezérelt. Ez fontos pillanat.
Szavaira nem nézek rá, a sodródó vizet figyelem, mintha látnék benne valamit… csak később ingatom meg a fejem.
- Ugyan Mich, ne hibáztasd magad. Ennek így kellett történnie. - mármint nem az, hogy meghalt, hanem az, hogy 5 év óta most tolta elém a képét. - Nem tudok haragudni…illetve de haragszok is… haragudtam hogy itt hagytál… - a végét már csak halkabban mondom, szinte már motyogva. Az sem lehetett neki könnyű, hogy végig hallgasson a temetőben, mikor neki szóltak a szavaim. Bár nem tudom hány alkalommal jött utánam, hogy lássa és hallja a dolgokat… de igazakat szóltam, egy csepp hazugság sem volt a szavaimban. Az meg hogy felvállalta ezt az egészet…nos ehhez bátorság kellett és azt hiszem benne mindig is megvolt ez a fajta cselekedet. Amiért mindig is felnéztem rá… és nem csak a magassága miatt. Rásandítok, miközben a sörébe kortyol, majd én is meghúzom a kezemben lévőt. Nem számít, vezetek, majd kitalálok valamit. Ez csak egy sör… hamar eltűnik a szervezetből.
Végül újra rápillantok, az arcára, a teste vonalára, majd az arcánál kötök ki.
- Furcsán közlöd az emberrel, hogy egy jó barát vagy… - forgatom meg a szemeim, ugyan nincs semmi harag bennem, de mondhatta volna ott is, hogy hahó itt Mich…ott biztos Ed? Ráadásul az elején is a fejemre olvashatta volna a dolgokat, bár ez rajtam is múlott ugyebár. A jelek, vagy mi a csuda…
- És a rémálmokkal hogy állsz? - teszem fel a kérdést, hiszen a legutóbb felhozta, bá azt nem tudom valóban megtörténik-e vagy csak a szerepéhez kellett. Még mindig hihetetlen, hogy nem Mich ül mellettem, de belül ő beszél... ő ismer és feltárta magát, hogy tudjam, érezzem, itt van. Bele sajdulok, ha belegondolok mi mindenen kellett átmennie... Hiszen.
- Mióta vagy... ebben a kölyöktestben? - teszem fel a nagy kérdést, hiszen fogalmam sincs, lehet azóta a nap óta, hogy beállt a halál nála, lehet csak később, nem tudhatom. Akkor meg a test is fiatalabb lehetett...ezért sem tudtam, hogy életben van...hiszen a szülők azok aggódóak és a fiatalokat nem igazán engedik szabadon a világba. De amúgy meg rengeteg mindent meg kell neki köszönöm, no meg rengeteg  hírem is akad a számára. Nem csak otthoni, amolyan világbéli... amolyan mindenes, amihez közünk van és ő nem lehetett részese.







One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
156
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Pént. Ápr. 13, 2018 11:33 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Nem voltem itt. Eleinte nem voltam itt, fogalmam sincs, hogy kezelte a halálom, de abból, amit az utóbbi időben láttam... nagyjából el tudom képzelni. Talán itt és most kellene bevallanom neki, hogy mennyit jártam utána és láttam, mit művel? Minden egyes este.
- Tudom, haver. Meg azt is, hogy magadat okolod a halálom miatt. Ismerlek, elég sokat le tudtam szűrni a szavaidból és... az esti kis zarándoklataidból - ismerem el végül, majd akaratlanul is kicsit elhallgatok. Hiába mondogatom, hogy ismerem, most mégis mintha azt várnám, hogy kiakad, amiért a nyomában voltam.
- Nem hiszem, hogyha a temetőben elmondtam volna, ki vagyok, nem rontok vele a helyzeten. Ugyan, Eddie, te is tudod, hogy őrültnek tartottál volna és az még a jobbik eset. Csodálom, hogy ennyivel megúsztam. A fenébe is, túl messzira mentem a kérdésekkel, de nem voltam felkészülve. Nem akartam, hogy láss. Nem volt tervem - mondom és mondom levegőt is alig véve közben. Túl jól esik kimondani mindent, amit az utóbbi években magamban tartottam. Túl jól esik és túl könnyű Vele beszélni. Nem számítanak a kihagyott évek.
- A rémálmok... az enyémek. Nem Masoné... az enyém - leszek azonnal hallgatagabb, ahogy ezekről kérdez. Ha valamiről, akkor erről most még vele sem akarok beszélni. Nem látom értelmét, hogy újra és újra visszakanyarodjunk a balesethez.
Bár ki tudja, talán már ebből is sejtheti, miről szólnak az álmok és nem oldottam meg semmit a szűkös válasszal.
- Egy nap maradt ki. Az is a test miatt. Kómában volt a kölyök... Szóval jó öt éve. De még mindig oda kell figyelnem kinek mit mondok, vagy hogy viselkedek. Sehova nem tartozok igazán és közben mégis... - néha úgy érzem, becsavarodok, de ezt persze már nem mondom ki hangos. Csak lehúzom az üvegben lévő maradék sört.
Nem számít, hogy akkor most már csak az üres üveget szorongathatom a kezemben. Főleg, hogy egyelőre úgyis a címkét vizsgálom, mintha valami fontos információt keresnék rajta. Erről pedig eszembe jut az apróság, ami eddig elkerülte a figyelmem.
- Te vezetsz - nézek rá végre és a nála lévő sörre. Nem mintha nem bíznék benne, de le sem tagadhatnám, hogy egy kicsit már a gondolat is feszélyez. Úgyhogy igyekszem is elkerülni, hogy még jobban elmélyedjek a gondolataimban és túl feltűnő legyen, mennyire ellenemer van még a sima kocsiban utazás is, hát még ha ital van a képben.
- Említettem már, milyen édes a keresztlányom? Nem mintha a saját apja nem tudná gondolom - vigyorgok rá, kicsit talán szándékosan erőltetve a bolondozást. Rója fel nekem, aki akarja, de akkor sem akarok csak a komoly dolgokról beszélni.
- Már volt a kezeimben, amikor Vero-t... hazakísértem... - nem szándékosan, de egyre inkább akadozva beszélek. Ennyit arról, hogy elkerülöm a komoly témákat.
- Mi a fene történt, haver? Kettőtök között - kérdezek rá. Végül is, mit veszíthetk? Maximum elküld a fenébe, hogy egyelőre ezzel még hagyjam.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
136
● ● Reag szám :
125
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szomb. Ápr. 14, 2018 1:11 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Mason & Edmund

Szavait hallva rásandítok, hiszen honnan tudja? Áh hát persze…ott volt akkor, neki mondtam, neki magyaráztam. Neki mondtam el az egészet, hogy mi is a helyzet a napi kijárkálásommal. Helyesen cselekedtem? Hogy kimondtam neki? Igen, ebben biztos vagyok, jól csináltam, elmondtam, de nem lett könnyebb.
- Szóval mindennap… - nem kell kimondanom, tudjuk mind a ketten a jelentését. Követett. A részleteket nem kérdezem, hogy mióta, elég ennyi, elegendő ahhoz, hogy mosolyra fakadjak. A legjobb barátomnak vallottam és majdnem őt kentem fel a fára. Sebaj… legalább tudja. És hogy terve sem volt… nem akarta hogy lássam. Egyikünk sem volt felkészülve ez az igazság. Ha akkor ott elmondja mi a helyzet és ki ő… elküldtem volna a suttyerákba ez biztos. Ott más érzelmek kerültek fölénybe és szerintem senkinek nem hittem volna. A kórház az megint más volt. Ott hittem, próbáltam hinni, hiszen annyi minden volt…
Hogy miféle rémálmai vannak… a sajátjai, nem a srácé, hanem sajátok. Szóval olyasmik, melyben ő szerepel… melyben mi szerepelhetünk és már tudom is mi a helyzet. A baleset játszódhat le benne újra és újra? Megkérdezném, de nem feszegethetem a dolgokat, nem igaz? Túl törékeny az ilyen dolog, ráadásul ismerem is mint a tenyeremet. Kár a rémálmokra több szót pazarolni…de talán könnyebb lenne ha igen….
Öt éven keresztül tengődik ebben a bőrben… szóval ha a srác akkor volt 13 körül…most 18… eléggé ijesztő lehetett a tény megszokni ezt a részét…a húszas évein végén lévő orvos… egy tini testében újra. De a szavai…hogy sehová se tartozik, úgy vág nyakon, ahogy azt csak illik.
- Nem mondhatsz ilyet. Nem tartozol sehová? - bokszolom vállon, se nem durván, se nem finoman, a középutat megtalálva.
- A testvérem vagy. Akár ezzel a testtel is bátran kijelenthetem, igen, a tesóm vagy. Itt vagy, kicsit másképp… - nézek rá szúrósan, de nm a mindjárt megöllek típusú nézés ez…hanem, hogy ne is mondj ilyet kérlek…  
Az meg hogy én vezetek…a kocsimat csak én vezetem, nem adnám egy jogosítvány nélküli alá. Végül Lily- Rose kerül szóba és elmosolyodok, hiszen említettem már tudatlanul, hogy ő (lett volna) a kereszt apja a leánynak. Illetve a halála után is ő a kereszt apja. Még most is így gondolom.
- Igen, tündéri a leány. Tiszta apja, de van belőle az anyjából is. - még úgy is hogy alig akart összejönni, pedig annyit próbálkoztunk. De most itt van és a mindenem. az anyja mindene is volt… talán még most is az, nem tudom…
Ám Mich szavai tovább folynak, már volt a karjaiban, mikor hazakísérte a feleségemet… tessék? Aha, szóval erről… A részletek érdekelnének, mégis inkább a feltett kérdésre válaszolok.
- Hogy mi? Hát azt én is tudni akarom… - szünetet tartok.
- Sétálni mentek, illetve hozzám igyekeztek az étteremhez, mert együtt mentünk volna tovább. De egy örült autós felhajtott a járdára és Veroék felé robogott.. Vero ellökte a babakocsit, így ő sérült… Lily Rose megúszta. Pár hétig a kórházban volt, de amikor épp hazaengedték, a doki egy súlyos hírt közölt. - újabb csend, a sörbe kortyolok, majd a tartalmát magam mellé öntözőm. Azt figyelve folytatom.
- Sérült a méhe is és lehetséges, hogy hiába fogunk próbálkozni, nem lehet több gyerekünk. - pedig én mondtam még akkor régen, hogy három gyerekig meg sem állunk.
- Vero azóta befordult magába és bemesélte azt is, hogy nem tud a gyerekére sem vigyázni. De Mich… attól hogy nem lehet több gyereke az embernek… miért hiszi azt, hogy ő a hibás ebben? Nem lesz több gyerek? Nem érdekel. Amíg Lily itt van velünk, addig ez a dolog egy cseppet sem érdekel. Nem azonnal akartunk neki állni az újabb csemetének. - kisebb mosoly, kissé savanykás, de a helyzet ezt kívánta meg jelenleg. Főleg hogy azóta egyre sűrűbbek a veszekedések, mert erőltetem, hogy egyen, vagy hogy szóba álljon egyáltalán velem és ne a kutyát simogassa, törődjön a lányával is.
- Kerüli a lányát, kerül engem, nem alszik, nem eszik és ezzel csak távolabbra sodródik... és félek én már nem tudok rajta segíteni. - szóval, röviden? Áll a bál nálunk.







One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
156
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Szomb. Ápr. 14, 2018 5:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Hiába próbálok tudatosan küzdeni az érzés ellen, az akkor sem tűnik el. Kereshetem a logikus indokot, de attól még ott van... ott van, hogy nem tartozok sehova. Se Mich nem vagyok, se Mason. Mindkettő és egyik sem.
Most mégis felkerül egy őszinte mosoly az arcomra. Ezer és egy felsorolt érv nem ért ennyit, mint Ed egyetlen kis mondata, miszerint a testvére vagyok. Hogy ide tartozok. Abban a mosolyban pedig benne van a köszönet. Hálás vagyok, hogy ezt most kimondta, ténylegesen nekem címezve.
Az a mosoly viszont hamar eltűnik, amikor eljutunk addig, hogy mi is történt Veroval. Velük. Tudom, hogy még mindig szereti és azt is, hogy ez kölcsönös. De akkor mégis...? Lehet, hogy nem kellene máris erről faggatnom, de talán jól fog esni neki a beszéd.
A szavak pedig csak jönnek, én viszont hallgatom. A szemem le nem veszem róla, de eszemben sincs félbeszakítani bármivel is.
Amikor pedig úgy tűnik, hogy vége...? Nem mondom, hogy sajnálom. Hiszen mire menne azzal?
- Talán ne próbálj segíteni rajta, csak legyél ott neki, ha kellesz - jegyzem meg csendesen. Persze egy cseppet sem kioktató a hangom. Nem akarom megmondani neki, mit csináljon.
- Tudod, hogy bejött velem a gyerekszobába, amikor ott voltam? Láttam rajta, hogy nehezére esett, de bejött... - nem is értem, miért mondom most mindezt. Nem arra akarok rávilágítani, hogy valamit esetleg rosszul csinál, csak valami apró fényt akarok adni, hogy igenis van remény. Rendben lesz. Rendben lesznek.
- Esetleg adj neki valami hobbit. Bármit, amivel lefoglalja és lefárassza magát. Csak vesd fel neki egy pillanatban és hagyd, hogy gondolkozzon rajta - kezdek bele egész lassan. Érezni, hogy egy részem megállna, de a fenébe is, ez itt Ed. Nem fog megharagudni egy tanácsért.
- Nem arról beszélek, hogy engedd rajzolgatni. Az nem segít. Emlékszel, hogy mi mit műveltünk, amikor túl sok minden gyűlt körénk? Edzés. Én is addig futottam a futópadon, amíg másra sem maradt erőm, csak levegőt venni. De a fejünk tiszta lett - próbálom összeszedni neki az egésznek a lényegét. Megragadni magát az érzést, ha esetleg nem emlékezne rá. Azt nem hozom fel, hogy többek között én is ezért futom még most is reggelente. Segít tisztán gondolkodni. Kiűzni a rémálmok maradékát is.
- Szeretnéd, hogy beszéljek vele? - teszem fel végül az egyszerű kérdést. Nem pontosítom, hogy miről beszélnék vele. Talán magam sem tudom. De az biztos, hogy szándékosan nem akarnék bekavarni és neki is elmondani, ki vagyok.
- Vagy azt szeretnéd, hogy kerüljem el a házatokat? - egészítem ki az előbbit. Az egy dolog, hogy így meg úgy a testvére vagyok, de az egészen más, hogy akarja-e az életük része legyek. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek után is meg tudnám játszani a fura kölyköt.
Valószínűleg látni is rajtam, hogy egy kicsit elfog a bizonytalanság. Hogy az üres üvegen lévő címkét kezdem kapargatni, mintha jobban dolgom sem lenne éppen. Majd egy sóhaj után nézek fel rá. A szemeimben ott az a régi határozottság. Bármi is a döntése, tudomásul veszem.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
136
● ● Reag szám :
125
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Hétf. Ápr. 16, 2018 11:07 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Mason & Edmund

Elmerem mondani a testvéremnek, hogy mi a fene folyik kettőnk között a feleségemmel. Hogy kicsit szét van csúszva. Hogy azóta minden változik…túl gyorsan. Benne, bennünk.
Aztán Michael válaszol. Ne segítsek neki? Nem értem… talán nem kéne erőltetnem azt, amit eddig? És az mennyivel lesz jobb? Mennyivel lesz több segítség, ha nem segítek? Ha nem erőltetek semmit? Aztán ő is mesél. Bement vele a gyerekszobába. De még akkor is nehezére esett. Rossz a helyzetünk… talán tényleg elhatározásra kéne jutnom… az ő érdekében.
- Hobbit? És ha visszamenne az óvónői állásába? Én meg otthon lennék a gyerekkel? Vagy vigyem futni? Kise dugja az orrát a szobából, csak a rajzainak él, lassan már a világát sem tudja… - jó ez utóbbi nem igaz, de valamelyik nap kérdeztem tőle milyen nap van és nem tudott rá válaszolni. Szóval igen csak gáz a helyzet. Naná hogy meghallgatom a srác tanácsát, mégis csak a testvérem, bebizonyította és hallgatom és csak hallgatom…
Edzeni? Hagyja abba a rajzolást… igen, az utóbbiba beleörülhet, főleg ha Masont rajzolgatja valamilyen oknál fogva. Szeretem Veronique-t, az életem is feláldoznám érte, hogy ő éljen mosolyogva, érte bármire képes lennék. Akár még erre a kirángatós dologból is… csak neki állni nehéz. Sose csináltam még ilyet, azt hittem sosem lesz rá alkalom, mert nem igazán számítottam ilyen eseménydús életre. De ez Vero-ért kell, hogy végre elfelejtse azt a fránya hibát. Ami nem is létezik… csak az ő fejében… Egy próbát megérne… hogy kiszellőzőn fejben. Hogy ott legyen, amikor kell. A nőmet akarom visszakapni, még ha ezer évet is kell rá újra várnom, hát legyen. Aztán egy újabb kérdés jön, majd egy újabb, amire elmosolyodva pillantok rá, majd vissza a vízre.
- Nem akarom, hogy beszélj vele, azt sem akarom, hogy elkerülj minket. - kezdek bele.
- Azt szeretném, hogy legyél ott velem. - mert ez számít csak úgy igazán. Hogy ott legyen velem, hogy ne veszítsem el a fejem, tudom hogy így is képes rám hatni. Hatott rám a temetőben, most is képes lesz rá… legyen ott velem erősítésnek. Na nem mintha meghátrálnék egy nőtől, de a támogatói kéz sosem árt.
- És ha már segítség... nem-e akarsz az öcséddel, vagy csak egymagad nálunk megszállni, míg az a ház rendbe nem jön? - nem nagyon akarom, hogy egy részeg férfi miatt is aggódjon, elég ha csak az a nő aggodalmaskodik. Amúgy is az a két felnőtt feltalálja magát lakhatóság címszó alatt, de azt nem akarom, hogy Mich az utcán barangoljon. Az az épület egy cseppet sem biztonságos azóta, szóval így jobbnak látom.
Ráadásul útban sem lenne és hely is van bőven... akár mindkettejük számára.







One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
156
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Hétf. Ápr. 16, 2018 5:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



- Eddie... Gyerekek közé küldenéd, amikor azt képzeli, hogy még a sajátjára sem tud vigyázni? - kérdezek vissza azonnal és igaz, hogy nem vagyok nagy szakértő, de nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet lenne. Ha vissza akarna menni dolgozni, ha úgy érezné, hogy menne, már megtette volna. Talán.
. Próbáld rávenni valami edzésre. Csak említsd meg neki... Vagy egyszerűen mesélj arról, milyen érzés, mennyire kitisztítja az ember fejét. Egy próbát megér, nem igaz? - jelenik meg egy féloldalas mosoly az arcomon. Vakon vagyok, ahogy ő is, de hátha erre még nem gondolt. Hátha nem járta végig fejben az utat, hogy talán ilyesmi is vezethet valami javuláshoz.
Eddig viszont könnyen beszéltem, amíg nem rólam volt szó. Amíg nem arról, hogy akarja-e egyáltalán, hogy a családja közelében legyek, vagy titok leszek. Nem csoda, hogy ez már sokkal csendesebben jön, miközben eljátszok az üveg címkéjével. Bezzeg a válaszra már felnézek.
- Ott leszek neked - bólintok aprót egy nagy mosollyal. Lehet, hogy nem az igazi, de szívből jön.
- Mindig is ott voltam. Akkor is, amikor nem tudtál róla - veszek vissza kicsit a nagy mosolyból, így sokkal inkább tűnnek komoly ígéretnek a szavaim. Hiszen annak szánom őket.
- Nem engedem, hogy hülyeséget csinálj - vigyorgok rá újra és kicsit elengedve magam dőlök végig a fűben. Nem számít, hogy annyira nincs még jó idő. Nem számít, hogyha koszos lesz a ruhám. Egy kicsit jó így, igazán elengedni magam, mint régen.
Nem mintha túl sokáig maradnék így. Jön az a kérdés és már ülök is fel. Bárki más segítségét kapásból elutasítanám. De a fenébe is, itt a testvérem az, aki felajánlotta! És valószínűleg pont olyan jól tudja, mint én, hogy valahol szükségünk van rá. Ha nekem nem is, mert megtalálnám a helyem, Nathant nem hagyhatom...
- Azt hiszem, Sophie nem bánná, ha Nathan és én is ott lennénk pár napot - bólintok aprót, ezúttal szigorúan csak magam elé nézve. A véremben van, hogy segítsek másokon, de az, hogy én elfogadjam bárkiért, az egészen más.
- Köszönjük, Ed. Veronak nem lesz ellenére? - jut eszembe a hála után végül, ahogy ránézek. A válasza után talán itt el is hallgathatnék, de valami azt súgja, beszéljek tovább. Magyarázzam meg, miért is jön olyan jól, hogy vele legyünk mind a ketten.
- Egyszer emelt rá kezet. Philip. Legalábbis egyről tudok. Még az első években. Akkor megvédtem a kis srácot. Azóta talán jobban észnél van, de nem akarom szem elől téveszteni az öcsköst. Akkor sem, ha nem az öcsém - belegondolva talán ezzel nem magyaráztam meg mindent. Hiszen ettől csak még furább, hogy minden gond nélkül ott hagytam a kórházban. De az egészen más. Az nem otthon van és nem "egyedül".

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
136
● ● Reag szám :
125
● ● Keresem :
Kölyök
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz •• Pént. Ápr. 20, 2018 7:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Mason & Edmund

Jó jó persze, örültség volt ez már gondolatban is, hát még így megosztva a másikkal. Aki persze ugyanazt elmondja, amit én kigondoltam. Sebaj. Ismétlés a tudás anyja. Nem küldöm gyerekek közé ez biztos, más megoldás kell hát. Valami nagyobb volumenű. Említsek meg neki egy edzést? Hogy kitisztítja a fejét…  hát izomláza lesz mire vége lesz az egésznek, tekintve nincs ehhez hozzá szokva, aztán meg kitudja, nem igaz? Amúgy is bármit megtennék, hogy visszakapjam a feleségemet és egy jó barát tanácsai jól jönnek. Tőle mindig jók jönnek. Mich szavai mindig is utat mutattak, ez most sincs másképp. Az meg hogy ott lesz velem, itt lesz velem mindig… megdobogtatja a szívemet, jólesően borzolja meg az egész testemet. Ahogy végig dől, elégedetten nézek rajta végig, szinte végig repül rajta a tekintetem, majd magam elé bámulva kérdezek leginkább. Még akkor is tudom, hogy igent fog mondani, mikor késve érkezik rá a válasz.
Még amikor felül, már akkor tudom a választ. Igen, az anya nem bánná. Az meg hogy Vero bánná-e?
- Vero-t majd elintézem, beszélek vele, szerintem neki sem árthat egy kis társaság… főleg ha engem már túl unalmasnak tart. - az utóbbi humorként jön, mégis olyan komolyan cseng, hogy még én is elhinném. Amúgy is tök mindegy. Elférnek mindketten, van három vendégszobánk. Ha meg Mich éjszakázni akar velem, akkor nosza rajta. Rég volt már… Ám a további szavai…Philip kezet emelt a kisebbre. Egy felnőtt férfi hogy képes ilyesmire? Csak látnám meg egyszer… kitekerem a fickó kezét ebben biztos vagyok.
- Ne aggódj Mich… Nathan-ak egy haja szála sem fog görbülni… - ígéret ez, hiszen sosem szerettem, ha gyerekekre kezet emelnek. Így is mérges vagyok, de most hogy ezt Mich megosztotta velem, érthető pár dolog. Hogy ez a fickó amit tesz, lehet nem is józanul csinálja, hanem matt részegen. Saját gyerekre kezet emelni? Kiábrándító. Ha idegen gyerekre emelné a kezét, hát akkor is dühös lennék… De jelenleg nem tudok semmit sem tenni. A srác vállába öklözök, a közepes stílusban, majd egy mosoly keretében válaszolok is.
- Azt most jelenleg nem tudjuk mikor engedik ki Nathant a kórházból, Sophie ott lesz mellette, de neked kell-e valami a lakásotokról? Ruha? Ilyesmi? Illetve… visszamenjünk még a kórházba, hogy megemlítsed a családnak ezt az egész nálunk lesztek dolgot? - sok kérdés, de mind fontos, jelenleg nem tudom követni a srácot, de ha menni akar hozzánk, akkor megyünk.








One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
171
● ● Reag szám :
156
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Elhagyatott partszakasz ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Elhagyatott partszakasz
Second Chance frpg
2 / 3 oldal

Similar topics

-
» Elhagyatott partszakasz
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-