Atlanti-óceán vizein
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:32 am ✥

✥ Today at 12:00 am ✥


✥ Yesterday at 11:01 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥

✥ Yesterday at 8:57 pm ✥

✥ Yesterday at 8:35 pm ✥

✥ Yesterday at 8:19 pm ✥

✥ Yesterday at 8:15 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Atlanti-óceán vizein •• Szomb. Szept. 30, 2017 10:13 am

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2090
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Noël Blanchard tollából
Témanyitás ✥ Re: Atlanti-óceán vizein •• Szomb. Szept. 30, 2017 11:13 am

Leonie & Noël

Megfelelő időt mondtak mára, így hetek óta tervezzük. Nem éppen pihenésről lesz szó, a vízfelszín alatti régészet mostanában kezd igazán erőre kapni, s kihasználva ennek az áramát, számos pályázatot és támogatót megnyerve, legalább jó pár évre előre biztosított a kutatásunk. Ezen a nyáron már többször merültünk, s kerültünk egyre közelebb a lehetséges helyszínhez. Hajóroncsok nem érdekelnek. Az épületek sem nagyon, hacsak nincsenek víz alatt. Egy egész várost keresünk. S mivel a munka egyben hobbi is, miért ne lehetne közben pihenni is? Nem csak kollégákat hívtunk meg, hanem pár családtag is eljött, s meghívtam Leoniet is. Csak sejtem, hogy jót tesz neki majd a kikapcsolódás, szoktam néha elhívni ismerősöket.
A navigáció, a parti kapcsolattartás és a radar az én reszortom, Laurel állandóan kisajátítja magának a kormányt, amit senki sem bán, lévén valóban jól ért hozzá.
A vízi jármű elég nagy méretű, mivel nem csak mi fogunk a vízen napokat tölteni, hanem az eszközeink és az esetlegesen felhozott tárgyak is, amelyeket, ha olyan állapotban van, konzerválni is kell. Elfér mindenki, nem nyomorgunk. Ha munkahelyről van szó, szeretem, ha van kényelem ugyanúgy benne, mint a magánéletemben. Ennek ellenére senki sem vetheti a szememre, hogy a szélsőséges körülményeket ne viselném el. Ha egy szakmabeli panaszkodni mer a körülményekre, amelyeken valóban nem lehet változtatni, azt kinézik maguk közül, jogosan. Tudta, hogy ez lesz, minek panaszkodik?
Leonie, ha küszöbtől kérte a szállítást, megoldottuk, legalábbis én biztosan felvettem útközben, aztán átpakoltunk a hajóra.
A Nap süt, a szél ellenére is egészen jó idő van, s még idő, míg eljutunk a kijelölt helyre. A csapatban két házaspár is van, számunkra természetes, sok szakmabelinek ment már tönkre a házassága, mert a párja nem bírta elviselni, hogy folyton úton van. A hangulat oldott, s persze, a mellett, hogy Leoniet egyből befogadják, bizony, kóstolgatják is.
- Még valamit? Kán-kánt ne járjon? – Nevetem el magam, s Léonie felé nyújtok egy üveg sört. – Ne is törődj velük, csípnek, ez náluk a törődés jele – nézek rá, miközben egy pillanatra azért a műszerekre tekintek. Hóbortos a tenger, bármikor szülhet valamit az időjárás.
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
7
● ● karakter arca :
Nikolaj Coster-Waldau


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Atlanti-óceán vizein •• Csüt. Okt. 05, 2017 10:04 pm


Noël &&  Léonie
Fogalmam sincsen, mikor jártam utoljára az óceánnál, az egyszer biztos, hogy nem ma volt... Hajón meg pláne! Mikor kicsik voltunk anyáékkal egyszer kirándulás gyanánt elmentünk hajókázni, de az kis gőzös hajó volt, most meg itt állok ez a monstrum előtt és hirtelen azt sem tudom, tényleg menni akarok-e. Mély levegő, megigazítom a szalmakalapom, felkapom a kis motyómat és megindulok Noël után, mielőtt még leállna azzal viccelődni, hogy elszállt a bátorságom. Nem szállt el, egyszerűen csak új és furcsa ez a helyzet és nem csak azért, mert még sosem utaztam ilyen és ekkora hajóval. Több napig leszel távol, a tengeren, messze Rosie-tól és lehet jól fog jönni egy kis kiszakadás ebből az egész katyvaszból, azért tuti állandóan azon fogok aggódni, hogy minden rendben van-e és egészen biztosan napjában többször fogok azon rágódni, tényleg jó ötlet volt-e rábólintani erre az egészre.
Egészen szép kis kabint kaptam, bár fogalmam sincsen, hogyan fogok tudni ilyen körülmények között, a vízen hánykolódva aludni, de majd meglátjuk. Lepakoltam a cuccaimat és mentem is vissza a fedélzetre, hogy kicsit jobban megismerkedjek az itteniekkel. Szimpatikus népségnek tűnik, habár az egyik házaspár meghitt kis sutyorgásait és összenézéseit látva elfog némi keserű érzés, amit fogalmam sincsen, hogyan tudnék megfogalmazni, vagy megmagyarázni.
Eleinte csak zavartan mosolyogva és néhány szóval válaszolgattam a kérdésekre, aztán ahogyan egyre távolabb kerültünk a parttól, úgy oldódtam fel én magam is. Beszálltam a csipkelődős játékba, nem hagytam, hogy szétszedjenek, nevettem a vicceken és előszeretettel viszonoztam a kóstolgatásokat.
- Hidd el, mindenki jobban jár, ha nem járok kán-kánt - nevetős hangon reagáltam Noël szavaira, miközben elvettem a felém nyújtott üveget. - Hát persze, az oviban a gyerekek is annak a haját húzkodják, aki tetszik nekik - mosolyogva fordulok a férfi felé, hogy aztán a homlokom ráncolva tekintsek én is a műszerekre. - Gondolom te már úgy olvasol ezekből, mintha valami napilap volna - nekem totál kínai, mit mutatnak az eszközök, de hát ez így van rendjén. Én a tűhöz és a cérnához értek, ő pedig ezekhez a kütyükhöz.

yo-ho ■ ■ on the ocean ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● Keresem :
my lil' sis
● ● karakter arca :
Mandy Moore


✥ Szeretettel Noël Blanchard tollából
Témanyitás ✥ Re: Atlanti-óceán vizein •• Szomb. Okt. 07, 2017 9:54 pm

Fürkészem egy másodpercre a tekintetemmel, mikor megérkezek, végül azonban mégis csatlakozik hozzánk. Megmutatom a kabinját, s mivel nem munkatársként, hanem hajóstársként, vagy mondjuk úgy, legénységként lesz jelent Léonie, az összes motyóját elnyelheti a kabinja. A kocsimhoz viszont kétszer még majd kell fordulni a bandának, mert a maradék cuccot csak most kaptuk meg, miután ráléptem pár nyakra, hogy ugyan már, miért nincs már meg?
A banda ért ahhoz, hogy fogadjanak be valakit, s mivel bíztam abban, hogy ki fognak jönni egymással, ezért a sűrűjébe vágtunk azzal, hogy nem csak pár napra tart velünk – szárazföldön. Innen nincs visszaút, ha nem jövünk ki egymással. Volt már ilyen, amit sajnáltunk, de az összehangolt munka lényege, ha ordítunk is egymással, a szeretet és az összetartás attól még jelen van. Rózsaszín mese? Egy frászt. Az életünk függ tőle, ezzel mindenki tisztában van.
- Higgyem el? A templomban sem jön rám a hit, hát még itt – nevetek újfent. – A kán-kánt beváltjuk a szárazföldön – jegyzem meg somolyogva, miközben koccintásra tartom a saját sörös üvegemet.
- Csak itt nem tudnak elszaladni utána – öblösen nevet fel Pierre. Ő bizony így ismerkedett meg a párjával.
- Hujjuj, abba ne kérdezz bele... nekem horgászási kedvem támadt.
Már nyitnám a szám, aztán sokat jelentően becsukom és a közbenevetőre tekintek.
- Ennyire azért nem kell utálni, hogy rajongok a navigációért. Hányszor is tévedtünk el, amikor te markoltad fel a térképet? – biccentem oldalra kérdőn a fejem.
- Fenéért nem tépted ki a térképet a kezemből – röhög tovább Pierre, kilencest mutatva a kezével, ahányszor eltévedtünk tízből, ha ő navigált. Igaza van, ezért a mutatóujjammal jelentőségteljesen rámutatok.
– Aztán ne panaszkodj, ha cetlikből kell összeragasztani a papírtérképedet. – Léonie-hoz fordulok, és a műszerek fölé.
- Nagyon egyszerűen – mutatom sorra, ahogy magyarázok. – Koordináták, szélességi és hosszúsági fok, tengerszint feletti magasság. Sodrás s szélirány. Radarok: időjárás és tengerfenék – a legújabb, a kütyükben nem bízok, de egy kiváló radar mindig jól jön a nyílt vízen.
- Félóra, fiúk és a hely fölé érünk – nem nézek fel, inkább Léonie-ra. – Merülsz velük? – Tudom, hogy kérdeztem már tőle, hiszen akkor úgy hozunk felszerelést, s segítünk is neki.
- Mondjuk, sörrel a hasadban még most nem ajánlom, de a következő körrel már tudsz menni. Az alkohol vicces tud lenni megváltozott nyomásnál – magyarázom. – Aztán meg veszélyes – én inkább jobban berúgtam, valamiért akkor jobban hatott rám az alkohol, mert elfelejtettem, hogy a cukorkában az van, amit merülés előtt ettem.
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
7
● ● karakter arca :
Nikolaj Coster-Waldau


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Atlanti-óceán vizein •• Hétf. Okt. 09, 2017 9:55 pm


Noël &&  Léonie
Attól nem tartok, hogy ne jönnénk ki egymással, eddig sem volt probléma és habár azok rövidebb jellegű találkák voltak, nem hiszem, hogy probléma lenne. Innen amúgy sem tudnék szabadulni, ráadásul a veszekedésből bőven elég, ami otthon zajlik, mert habár megritkultak a veszekedéseink a férjemmel, azért még mindig van min dolgoznunk.
- Milyen jó, hogy nem csodában kell hinned, csak abban, hogy nem vagyok egy nagy kán-kán táncos - nevetős éle van továbbra is a hangomnak. Nem gondolnám, hogy felsőbb hatalmakban kellene hinnie, nem is ezt kértem tőle, ráadásul nem is templomban vagyunk.
- Avassatok be lécci - kérek csak ennyit Pierre nevetését követően, mert ugyan én vagyok a kívülálló, nem szeretnék az maradni, ennek pedig első lépése, hogy a belsős poénokat megpróbálom kideríteni. Hátha beavatnak ebbe is, mi ez a nagy nevetés és milyen emlék váltja ki belőlük.
- Vannak eltévedős sztorijaitok is? - kérdezek rá, mert az elhangzottakból erre következtetek. Nem lehetett valami kellemes élmény. - Ez valami szakmabéli jelzés, vagy csak szimplán azt mutatod, hányszor tévedtetek el a te navigációd alatt? - fordulok a röhögő felé, mert habár sejtem, mit jelent az az ujjaival megformált kilences, kár lenne egy ilyen magas labdát kihagyni és ha már ők piszkálódnak, akkor én is felveszem a kesztyűt.
- Az oké, hogy most már tudom, melyiknek mi a neve, de ettől függetlenül még mindig kínainak tűnik az egész - ritkán voltam hajón és akkor sem a műszerek közelében, hanem mindig a látnivalót lestem, így érthető, hogy nem értek hozzá. Nem is nekem kell, nekem egészen más a szakmám, ha egy varrógép fölött állnánk, valószínűleg ugyanez lenne a helyzet, csak fordítva.
- Hát őőő - kezdenék bele, de szerencsére ő maga megadja a kérdésére a választ. - Igen, ha te mondod, akkor lehet jobb, ha most még csak megfigyelőként veszek részt az akcióban - tudom, hogy már említette a merülés gondolatát és hoztak is nekem felszerelést, de nem igazán sikerült még összeszednem a bátorságomat. A több napos hajótúra is egy elég nagy lépcsőfok, hát még a merülés! - Akkor ezek szerint te sem merülsz? - hiszen ő is sörözött, szóval adja magát a kérdés. - És ezt hallottad valahol, vagy személyes tapasztalat? - kérdezek rá erre is, mert kíváncsi volnék, merült-e már alkohollal a szervezetében, vagy csak ismerős példáján okulva tette az ajánlatot.

yo-ho ■ ■ on the ocean ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● Keresem :
my lil' sis
● ● karakter arca :
Mandy Moore


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Atlanti-óceán vizein •• Szomb. Okt. 14, 2017 7:44 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2090
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Atlanti-óceán vizein ••

Tell me your secrets

Atlanti-óceán vizein
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Óceáni térségek-