Szülészet, nőgyógyászat
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Szülészet, nőgyógyászat



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Szülészet, nőgyógyászat •• Kedd Okt. 10, 2017 6:14 pm

Az Osztály 55 ágyas, mely négy részlegre tagolódik:
-Nőgyógyászat
-Terhespatológia
-Gyermekágy-újszülött
-Szülőszoba- Műtő
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Szülészet, nőgyógyászat •• Kedd Okt. 10, 2017 6:53 pm



Veronique  & Edmund

(még odahaza)

Egy hetet otthon maradtam a robbantást követően, megkaptam egy életre a lecseszést az életem szerelmétől és ez bőven elegendő volt a pihenésre. De ez sem ment fényesen. Mindig alkottam valamit a konyhában, még sem hagyhattam, hogy ő csináljon mindent egymaga. Persze, majd ha 12 gyerekem lesz és mind szüzen fog meghalni 99 éves korában. Na de visszatérve erre… vigyáztam magamra, a gyermekemre és az asszonyra is. Ahogy azt kérte. Hagytam, hogyha úgy van, úgy alakul, akkor átkötözőn, de mást nem. Reggel fél nyolckor még az ágyat nyúztam, úgyis mindkettőnknek jelenése van a kórházban. 10-re kell mennie ultrahangra, nekem fél 11-re varrat szedésre. Ráértünk. Tényleg. Cirógattam Veronique haját, feje búbjára adtam csókokat, másik kezem a pocakot simította. A kisasszony remek ébresztőt csinált nekünk pár perccel ezelőtt.
Odahajoltam közel a lányomhoz, majd mosolyogva suttogtam a pocaknak.
- Ugye tudod, hogy ezt nem játszhatod el minden egyes alkalomkor? - suttogtam neki, figyeltem a mocorgást, ahogy nyújtózkodik, helyezkedik, elmosolyodtam. - Úgysem tudok rád haragudni. - fejeztem be, csókot leheltem a pocakra, ahol vélni láttam a kobakját a lányomnak, majd visszahúztam rá a hálóinget és a takarót, meg ne fázzon Vero. Bár amilyen meleg van idebent… Végül visszatértem Veroval szembe és farkasszemet lestem vele.
- Készülődjünk, útközben meg veszünk reggelit. - adok csókot a bársony homlokra és feltápászkodom az ágyról, de egyelőre ülve maradok, Őt figyelem. - De ha nem érzed jól magad, akkor szólok a dokinak, hogy majd máskor, vagy egy kicsit késünk… - az a pár rúgás ébresztő gyanánt nem lehetett épp kellemes, arra még én is megriadtam… hiszen átkarolva aludtam vele. Bár most már óvatosabban mocorog, attól még aggódhatok. A doki szerint hamarosan már nem fog annyit mocorogni, hiszen nem lesz már akkora helye erre a tevékenységre, utána meg úgyis rengeteg mozgástere lesz, szóval rúg-kapálózhat boldogan.
- Segítsek felöltözni? - álltam fel végül, odasétáltam az ő oldalára, hogy felsegítsem az ágyból, ha szüksége volt rá.
- Húh, ugye tudod, hogy már alig van vissza ebből az egészből. - a doki szerint, a múltkori találkozásnál, a baba feje még nem „szállt le” a medencébe, de hamarosan a pocak is lejjebb ereszkedik és nem fogja akadályozni a légzésben a feleségemet. Szerencsére. De a terhességi csíkok már látszódnak….nem feltűnően még, de ha valaki közelebbről ránéz, akkor látszanak.
De még mindig nincs eldöntve, hogy hol akar szülni…pedig beleléptünk a nyolcadik hónapba… igaz, még csak az első napja van belőle, de akkor is. Jó lenne tudni a tervekről, mert ha a kórházat választja, be kellene pakolni a bőröndöt is.  

(a kórház nőgyógyászati részén)

Szerencsére a dokinkhoz nem kell várni egy percet sem, időpontra jövünk és ha megérkeztünk trappolhatunk be hozzá.
- Jó napot Veronique. Hogy érzi magát? - érdeklődik a doki, én pedig segédkezek a levetkőzésben a nőnek. Óvatos mozdulatokkal segédkezek.
- A Jósfájásai megkezdődtek, vagy még váratják magukat? - mosolyog, miközben előkészül az ultrahangra.  
Jómagam leültem a székre és figyeltem a dokira, meg a képre, meg azt, miképpen is csinálja. - Hát Doki, ma reggel a kisasszony nyújtott egy meredek ébresztőt... - panaszkodtam.








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Veronique S. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Szülészet, nőgyógyászat •• Pént. Okt. 13, 2017 2:32 pm



Veronique  & Edmund
Nem szerettem vele veszekedni, de szerencsére ő is belátta azt, ha jobban jár mind ő, mind én, ha kivételesen „engedelmeskedik” nekem és itthon marad egy hetet. Az utazást végül az elmúlt időben történtek fényében el is halasztottuk. Először én lettem rosszul a parkban, majd pedig ő lett részben az áldozata annak a terrorcselekménynek. Én nem hoztam fel, ő nem kérdezte. Talán mind a ketten sejtettük azt, hogy nem most kellene utazni. Ha megszületik a baba, akkor utána is mehetünk majd. Ha pedig nagyobb lesz, akkor vélhetően Lily-Rose-t is rabul fogja ejteni a sok színes ház, az emberek kedvessége.
Félig még szundizom, miközben Edmund a hajammal játszadozik, amikor viszont csókért hajol közelebb, akkor csak közelebb húzom magamhoz és habozás nélkül viszonzásra lel. Szeretem őt, s mellette ébredni az egyik legjobb dolog, még akkor is, ha nem éppen a világ legjobb ébresztője kelt, vagyis részben az, hiszen a lányunkról van szó. De az más kérdés, hogy nem mindig  éppen kellemes érzés, ahogyan focilabdának gondolja mondjuk a vesémet.
Amikor pedig a lányunkhoz hajol, akkor mosolyogva figyelem őket kicsit még mindig álmos pillantással. Gyengéden simítok végig közbe a férjem fején, túrok bele a hajába és érzem, hogy a lehető legjobbat kaptam az élettől. Ahogyan azt is, hogy a Törpilla igazán szerencsés lesz, hogy ő lesz az édesapja.
- Tudod, ha már most ennyire egyszerű dolga van, akkor mi lesz később? – kérdezem meg játékosan, majd ahogyan visszatakargat, azzal a lendülettel húzom a férjemet közelebb, hogy most én ajándékozzam meg egy jó reggelt csókkal.
- Még 10 percet kérhetek? – pillantok rá a lehető legcukibb nézésemet bevetve, mert lehet, hogy számára egészen könnyedén megy az ébredés, de számomra nem. Főleg, hogy este se mindig tudok igazán aludni, ha rákezdi a kisasszony. Tudom, kezd számára szűkös lenni a hely, de hamarosan már az „egész világ” az övé lesz, hogy elbűvölje az itt élőket. – Jól vagyok, álmosságon kívül nincs nagyobb gond. – mosolyodom el, miközben kezem a kerekded pocakomra siklik és gyengéden simítok végig rajta. Tény, hogy nem volt éppen kellemes és még mintha most is érezném azt a rúgást, de már egészen megedződtem az elmúlt hónapok alatt. Amikor pedig odasétál az én oldalamra, akkor kissé lassan és mackósra véve a figurát legalább felültem, majd a kezemet nyújtottam neki, hogy segítsen felállni. Kezdetnek már ez is megteszi. – Lehet szükségem lesz rá, de először is találnom kellene olyat, amibe még beleférek. – mintha egy görögdinnyét rejtettem volna el a hasamhoz. Az biztos, hogy nagy baba lesz, azt meg reméljük, hogy egészséges is.
- Nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy inkább hiányozni fog, hogy ennyire közel érezzem magamhoz, hogy a szívem alatt hordozzam őt és óvjam. – vallom be, ahogyan a fürdőbe totyogok, hogy megmossam az arcomat és a fogamat is. – Már várom, hogy a karomba tarthassam, hogy láthassam őt, ugyanakkor kicsit talán félek is, hogy vajon mennyire leszek jó anya. – mondom egy kisebb sóhaj keretében, majd megtörlöm az arcomat. Miután pedig minden elvégeztem, ami kellett, akkor visszasétálok a szobába. – Tudom, hogy döntenem kellene, de te melyiket szeretnéd inkább? – nem ő fog szülni, de ő is ott lesz velem és lassan ideje lesz tényleg dönteni. Az pedig, hogy neki mindegy, nem elfogadható válasz. Tényleg érdekel, ha ő neki kellene választania, akkor melyik mellett döntene.

- Jó napot! – viszonozom a kedves köszönést. – Úgy, mint aki napok óta nem aludt, de igazán boldogan. – felelek barátságosan, miközben szép lassan sikerül lefeküdnöm az ágyra. Hamarosan pedig meg is jelenik a monitoron a kislányunk. Mosolyogva pillantok a férjemre, majd újra vissza a képre.
- A parkos incidens óta nem történt semmi különös. – rázom meg kicsit még a fejemet is. – Jól vagyunk, csak kicsit mozgékony még mindig a kisasszony. De ha jól tudom, akkor vannak olyanok, akik nem tapasztalják meg egész terhesség alatt a jósfájásokat, vagy rosszul rémlene? – pillantok rá kérdőn, hiszen mostanában megint sok cikket és könyvet olvastam. Ezt pedig véleményem szerint olvastam valahol. Amikor viszont Ed megszólal, akkor elmosolyodom.
- És miért Önnek ennyire panaszos a hangja, netán Ön szenvedte el? – kérdezi meg az orvos bolondozva, majd kimerevíti a képet, hogy jobban megmutathassa rajta a lányunkat. – Gondolom most is vinnének majd képet róla, vagy tévednék? – mosolyodik el, hiszen én minden egyes vizsgálat után legalább egy képet magammal vittem, amikortól már volt rá lehetőség és a kis könyvbe, amit neki rajzoltam be is ragasztottam mindig serényen.
- Mindenképpen szeretnék. Tényleg eléggé nagyot rúgott, de gondolom ez amiatt van, hogy már szeretne kint lenni és szűkös neki a hely, de hamarosan alább fognak hagyni, legalábbis múltkor ezt mondta, nem? – pillantok rá kérdőn és csak reménykedni tudok, hogy itt még nem fog szóba jönni az, hogy mi mellett is döntöttünk. Befekszünk-e, vagy inkább otthon szülés. Döntenem kell, de mind a kettő részben ijesztőnek tűnik és ez a 9 hónap is piskótának mellette.



avatar
Civilek
Tell me your secrets

55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Danielle Campbell
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Szülészet, nőgyógyászat •• Vas. Okt. 15, 2017 2:25 pm



Veronique  & Edmund

Örülök, hogy semmi gondja jelenleg nincs, semmi fájdalom, semmi idegtépőség, tisztára nyugodt még minden körülötte. Csak fáradt és én ezt meg értem. A kislány nem sok időt hagy neki a pihenésre, remélem a születése után ez megfordul. Többet alszik és csak keveset sír fel.
- A születése után is óvhatod őt. - mosolyodom el, miközben utána nézek, közben meg készülődni kezdek én is. szavait hallgatva megállok egy pillanatra, mérgesen nézem a falat, majd sóhajtok.
- Remek anyja leszel. - válaszolok ennyit, aztán rövid szünet után válaszolok.
- Ne merj kételkedni magadban. - folytatom az öltözködést. Jó anya lesz belőle, én nem kételkedek. Képes végig csinálni. Képesek vagyunk együtt felnevelni. Mert külön nem működne, nem tudnánk mit lépni magányunk miatt, szükségünk van a másik félre ezálltal. Felpillantok rá, ahogy visszatér. Szavait hallva apró mosoly húzódik képemre.
- Én… - lépek elébe, hogy magamhoz vonzzam egy ölelésre.
- Itthon szülnék, ismerős környezetben, ahol senki sem zavarna meg, ahol önmagam lehetek és nem kell visszafognom magam. - mert nyilván egy kórház az kórház, idehaza bátrabb lehet, steril körülmények között szülné meg őt. Berendezkedek egy pillanat alatt, ha csak ez kell.

A doki mosolyog a feleségemre, majd engem kérdez. Csak elnevetem magam, ingatom a fejem a végén, de nem szólok. Nem nekem fájt, de átéreztem a dolgot. A monitorra pillantok, majd a dokira, végül vissza a monitorra.
- Hát, lassan le fog ereszkedni a feje a helyére, már nincs sok helye. Amúgy lazul eleget és pihen, vagy még mindig tenni venni szokott? Most már tényleg el kell maradnia, hogy nyugodt maradhasson. - feleli a doki a munkája közben.
- Látod, mondtam én, hogy most már ne aggodalmaskodj. - fogom meg a feleségem kezét mosolyogva. Látom a monitoron, ahogy a lányunk mocorog, forgolódik valami kényelmes pózba. Hüvelykujját is felmutatja, mire én elnevetem magam.
- És doki, megtudná mondani, most mekkora a pici. Nőni fog még a születéséig? - érdeklődőm, miközben figyelem mosolyogva a gyerkőcömet. Ám a monitor ki ír mindent, amire most szükségem van. - 38 cm hosszú és 2500 gramm. - bólogatok, majd a feleségem homlokához hajolok, hogy csókot leheljek rá.
- A szívhang rendben van. Vizeletet hoztak? - emeli le a készüléket Vero hasáról, majd elteszi azt és nyújt egy puha papírtörlőt is nekem, amit átveszek, hogy letörölgessem a pocakot.
Közben vérnyomásmérő is előkerül, felcsatolja Vero egyik karjára, majd várakozunk az eredményre. De az eredményekkel nincs probléma.








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Veronique S. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Szülészet, nőgyógyászat •• Kedd Okt. 17, 2017 9:06 am



Veronique  & Edmund
Sejtem, hogy éppen miért hallgathat rövid ideig és miért csak kisebb szünet után szólal meg. Lopva pillantok ki a fürdőből, miközben megszólalok. – Miért érzem, ha a plafon szaladni tudna, akkor most inkább elfutott volna a nézésedtől? – pillantok rá a lehető legcukibb mosollyal, mintha csak így akarnám elűzni a kisebb bosszúságát, vagy minek is kellene nevezni. Szerintem teljesen normális, ha valaki kételkedik kicsit magában.  Rendben van, én gyerekekkel foglalkoztam eddig is, de azért más gyerekére vigyázni, vagy a sajátodat nevelni nem ugyanaz. Kicsit se. – Inkább kételkedjek, mintsem elbízzam magam. A kételkedés szerintem lehet jó is, ahogyan azt is tudom, hogy amíg velünk leszel, addig semmi baj se történhet. – fűzöm hozzá még a fürdőből kisebb vállrándítás közepette, de azt úgyse láthatja, majd pedig irány a szoba, hogy felöltözzek én is. Amikor pedig magához von, akkor kíváncsian pillantok fel rá.
- Ahol nem kell visszafognom magam? – nevetem el magam és kicsit még a fejemet is megrázom. – Mert szerinted a kórházban visszafognám magam? – kérdezem meg mosolyogva, mert ha fáj, akkor annak tuti hangot adnék, de végül egy aprót bólintok. – De csak te, Sayfi és akinek szükséges itt lennie, mármint ha ő szeretne. Más nem. Én nem akarok ilyen csoportos szülést itthon se, hogy mások is részesei legyenek. – tudom manapság az is divat lett, ha otthon szülünk, akkor jöjjön az egész család, meg a barátok, meg a szomszédok is. Nem, akkor tuti én lépnék le és inkább szülők kórházban zárt ajtók mögött mindenkit kizárva, egyedül a férjemet nem.  Az öltözködés még ment, a cipőnél pedig jöhetett a Hamupipőke effekt, mert ha rám várunk az hosszú percek lett volna a görögdinnye méretű hasamat tekintve.


- Csak rajzolgatni szoktam, meg főzni és a háztartást vezetni, de semmi több. Már szeptemberben se mentem vissza dolgozni. – emelem fel a kezemet megadóan, hogy én aztán nem pörgök túl, vagyis azt hiszem. De szeretek tenni-venni, ha pedig nem bírom, akkor úgyis mindig lepihenek. Nem esem túlzásba, de a ruhák nem fogják magukat kimosni, vagy kiteregetni.
Edmund szavaira elmosolyodom, ahogyan összepillantunk, majd újra a felvételt figyelem, hiszen teljesen másabb mindig így látni, mint érezni, vagy látni egy-egy mozdulatát a pocakomnál. – Nem lesz aprócska teremtés. – nevetem el magam, de azt is tudom, hogy vannak ennél nagyobb babák is, így okom nem lehet panaszra. Már csak pár hét és hamarosan hallani fogjuk a hangját, vagyis a sírását, a karjainkban tartani. Már úgy várom, hogy az ölelésembe vonhassam és apró csókokkal halmozzam el pindurka arcát majd.
- Igen, hoztam. Nem felejtettem el. – nyúlok sietve a táskámért, majd pedig odaadom a dokinak amit kért, amikor pedig a férjem elkezdi letörölgetni a pocakot, akkor a kisasszony megint mozdul párat, mintha még így is pontosan tudná, hogy édesapját „érzi”. Jön a vérnyomás mérés, amit nyugodtan kibírok, de szerencsére azzal sincs gond.
- Gondolkoztunk a szülésen, és úgy döntöttünk, hogy otthon szülnénk. – töröm meg végül a kisebb csendet, hiszen biztosan a dokinak is lesz egy-két szava ehhez, tanácsa és mi egymás. Így talán itt az ideje ezt a dolgot is bedobni. Közben pedig meg fogom a férjem kezét is, hiszen lehet a világ egyik legcsodálatosabb dolga a szülés, de azt is kár lenne tagadni, hogy sokan mondják, hogy pokolian fájdalmas is tud lenni.

avatar
Civilek
Tell me your secrets

55
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Danielle Campbell
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Szülészet, nőgyógyászat ••

Tell me your secrets


Szülészet, nőgyógyászat
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Küldetés]Ezüstróka Vadászat
» [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete
» Part 14 / 11
» Mira&Timur - Avagy egy jól sikerült tanvadászat végállomása
» Egyetemek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-