Szülészet, nõgyógyászat - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 1:30 pm ✥
✥ Yesterday at 11:06 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥

Szülészet, nõgyógyászat



Témanyitás ✥ Szülészet, nõgyógyászat •• Kedd Okt. 10, 2017 6:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Az Osztály 55 ágyas, mely négy részlegre tagolódik:
-Nőgyógyászat
-Terhespatológia
-Gyermekágy-újszülött  
-Szülőszoba- Műtő


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:17 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Szer. Dec. 27, 2017 9:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Jobban aggódok a babáért, mint azt egy órája gondoltam, hogy valaha fogok. Tudom, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, főleg nem így. Fáj, és a fájdalom már nem a testemet emészti. Választ akarok, azt hogy beszéljen hozzám az orvosom, mondja azt hogy minden rendben lesz. Mondja, hogy ez teljesen mindennapos eset és nem kell megrémülni. Csak fel akarok ébredni egy olyan helyen, ahol nem rémít halálra a sok csipogás, ahol nem pumpálnak belém egyre több nyugtatót, hogy maradjak már csendben.. Fel akarok ébredni a szobámban, újra nekifutni ennek a napnak, nem keresni Valentint, csak a kicsivel foglalkozni és elfelejteni, hogy valaha el akartam vetetni. Tudnia kell, hogy már nem akarom, hogy az anyja leszek, szeretni fogom és felnevelem, hogy ha velem marad.
Az orvos mond valamit, nekem beszél, én pedig egy szót sem értek az egészből. Érzem, hogy remegek kissé, a nyugtató viszont megteszi a hatását, nem beszélek többet, azt sem tudom, hogy az álom vagy az ébrenlét határát hol súrolom. A fények zavarnak, a csipogást tompán hallom, ahogy olykor az orvos mély hangját is, de ennyi. Semmit se fogok fel belőle, ráadásul kezdem úgy érezni magam, mint egy drogos, akit túllőttek. Rettenetesen fázom, meg is érzek a kezemben egy újabb szúrást, de már nem is foglalkozom vele. Egyel több vagy kevesebb, már annyira nem számít. Feljebb emelve a fejem látom, hogy ez nem infúzió, vért kapok, és szédülök. Alig tudok magamról, mégis érzem, hogy a doki újra megvizsgál, egy tompa nyomás a hasamon.. Várom, hogy megnyugtasson vagy kíméletesen közölje a hírt, nem tudom, mi fog következni, egyikre sem vagyok felkészülve. Arra meg pláne nem, amit a mondatából elkapok. Kettő?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Szer. Dec. 27, 2017 10:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nos még ilyen nagyon úgysem volt, hogy közvetlenül karácsonykor két dolgot tudhatok le, részben, hogy elhárítottam a közvetlen veszélyét a vetélésnek - ez persze semmit nem jelent, éjszakára megfigyelés alatt fogom tartani. Másrészt pedig bejelenthetem, hogy itt bizony nem egy komplikáció volt, hanem egyszerre kettő is - igazából fogalmam sincs, hogy mindkettővel probléma lett volna, vagy csak az egyik tapadt rizikósan. Ezt csak később tudom alaposan megvizsgálni és megtenni a szükséges intézkedéseket. Mindenesetre most pihenésre van szüksége a kismamának. Szusszannom kell egyet, átnézni alaposabban is a papírokat és előásni valakit, aki bejött a kismamával. Mint ahogy mondták... pár órát még talán engem is tudnak nélkülözni.
- Kérem tolják be az intenzív részlegre, huszonnégy órás megfigyelést igényel. - megsimítom a nő karját - azt amelyiket nem szúrták meg - és elmosolyodok.
- Elmúlt az életveszély. - össze kell szednem mindent, hogy felállítsam a diagnózist, addig pedig őt is hagyom picit pihenni.
Tíz perccel később készen vagyok a leírással, egy bögre tea után gondosan a fiókba csúsztatom a mappát és átsétálok megnézni a kismamát. Még hófehér, szerencsére már kezd egészen magánál lenni.
- Nem tudom melyikkel kezdjem, a jó vagy rossz hírrel. - nem tudok nem mosolyogni, egyszerűen csoda, hogy minden komplikáció elmúlt. A vér is lecsorog lassan...
- De talán kezdem a rosszabbikkal. Jelenleg veszélyeztetett terhes, mert még nem húzódott feljebb a tapadási felület, így pedig még később előfordulhat vérzés, vagy ehhez hasonló leválási kísérlet. Ez magával vonzza azt is, hogy amíg nem tudom biztosra mondani a megfelelő rögzülést, szexuális együttlétre még csak ne is gondoljanak a párjával. Viszont... úgy fest, hogy két kisbabával számolhatnak nyolc hónap múlva, ha az ég is úgy akarja.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Szer. Dec. 27, 2017 11:08 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Csak a vakító fény biztosít arról, nem álmodom ezt az egészet. A szemhéjaim ugyan egyre csak elnehezednek, hosszan pislogok és egyre kevesebbet, a fájdalmat már nem is érzem, de a fehérség az, ami újra és újra visszaránt a valóságba. A nővér arca, ahogy a karomból kilógó csövet vizsgálgatja, a monitort nézi, néha megtörli a homlokomat is, aminek nyomán vacogok egy sort. Tényleg ilyen hideg van bent? Rémesen fázok... Ez normális? Szeretném megkérdezni, szeretnék szólni is, de túl bódult vagyok hozzá, túl sok nyugtatót nyomtak a szervezetembe, azt se csodálnám, ha ezek után a gyerekem is maga lenne a megtestesült nyugalom.
Mire a számat szóra nyitnám, már máshová visznek, a doki meg mond valamit, de nem is nagyon tudok figyelni rá, csak az ragadja meg a tekintetem, hogy mosolyog. Reménykedni kezdek, hogy ez jót jelent. Érzem, hogy megsimogatja a karom, szükségem is van rá, össze kell szednem magam.
- Kösz doki - szinte csak sóhajtom. Próbálom leküdzeni a gyógyszereket, amiket belém pumpáltak és felrázni magam annyira, hogy meg tudjak kérdezni valakit, mi is történt tulajdonképpen az elmúlt... mennyi időben is? Teljesen elvesztettem az időérzékemet.. A kérdéseimre viszont nem válaszolnak, egy nővér hoz egy kis vizet, ügyel rá hogy egyetlen kortynál többet ne igyak belőle, aztán ismét kifárad, de halkan megjegyzi, hogy a doktorúr rám fog nézni. Én meg várom, hogy első kézből kaphassak információt a baba állapotáról. Újra a hasamra csúszik a kezem, most veszem csak észre, hogy az ujjamon egy csipogó valami van.. Simogatom őt és nem veszek észre semmi változást. Ugyanolyan lapos, mint eddig, nekem viszont azóta nem megy ki a fejemből, hogy meghallottam. Kettő.
- Leválási kísérlet? Úgy érti, hogy elvetélhetek? - próbálom feljebb tornázni magam, de nem sokat segít, hogy deréktól lefelé még nem érzem magam. És igen, nyilvánvalóan nem én hallottam rosszul, vagy ha igen, akkor megismétlődik. Kettő. Kettő gyerek. Kettő gyerek van bennem. Egyre se tudok vigyázni.. Sőt, ez egyel több, mint amivel elbírok, és kettővel több, mint amire fel vagyok készülve. Ha nem dolgozna bennem még mindig a nyugtató, most biztosan kiborulnék, de fizikai megnyilvánulása csupán annyi van, hogy könnyezni kezdek. Automatikusan mélyre szívom a levegőt, próbálom feldolgozni a kapott hírt, elfordulok tőle, hogy ne lássa a kétségbeesést a szememben. bár valószínűleg sejti, hogy mennyire letaglóz a tény, hogy két gyerekem lesz. Ikreket várok.
- És mi a jó hír? - fordulok aztán felé tanácstalanul. Egyszerűen nem tudok rá visszamosolyogni. Valentin meg én.. Aligha vagyunk egy pár, sőt.. Nyilván ezért nem akadok fent azon, hogy a párommal nem élhetek szexuális életet. Nincs nekem olyanom. Csak egy fickó, akivel összegabalyodtam. És rögtön két gyerekünk lesz. Akikről gondoskodni kell, akiket szeretni kell..
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Csüt. Dec. 28, 2017 12:04 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Úgy. Szóval a napokban bent marad, ma teljes huszonnégy órás megfigyelést kap, holnap pedig még eldöntöm, mennyi ideig marad. Majd a vizsgálattal tisztázódik, nem szeretném már tovább bolygatni. - ez a helyzet, jó ha felkészül rá. Pihenjen csak, rá fér.
Fáradt még, talán ezért nem kapcsolt, hogy mindjárt elmondtam a jó hírt. Vagy csupán ez neki nem is olyan jó hír? Persze az ember nem várja, elképed, meglepődik, örül, nem örül... mindegyikből láttam már példáját az ilyen helyzeteknek. De nem sokszor közöltem ilyet olyankor, amikor krízishelyzet végén derül ki a szitu. Majd... elfogadja.
Azért picit elmosolyodok a reakcióján. Hirtelen, nem várok tőle mást egy olyan helyzetben, amikor tele van
nyomva nyugtatóval, vért is vesztett és bizonyára roppant fáradt.
- Úgy gondolom mindenképp örömteli, hogy elhárult a gond. És nem tudom, hogy mennyire számít jó hírnek, hogy két pici babával is gazdagodnak, én mindenesetre örülnék egy ilyen ajándéknak. De ez a magánvéleményem. Hamarosan kapni fog még egy kis infúziós kezelést, reggel pedig már ehet. Pihenjen, mindhármukra ráfér. - biztatóan simítom meg immár a vállát, miközben mosolyom szélesebb is lesz.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Csüt. Dec. 28, 2017 12:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Szóval jobb ha lemondom a hétvég programjaimat... - hümmögök és bár nem tetszik, de nem tiltakozok. Elég elrettentés volt az a fájdalom, amit megéltem, önként és dalolva maradok éjszakára, ha azzal csökkenthetem a megismétlődésének az esélyét. Na de ki fog figyelni erre? - És mikor kelhetek fel? - kérdezem aztán, mintha ez lenne a legsürgősebb dolgom, de nem szeretek egy helyben megmaradni, őszintén nem is nagyon tudok, és nem segít a helyzetemen az se, hogy egy kórházban vagyok. Az meg csak a pláne, hogy a szemem láttára cseréli ki a nő a kiürült vérzacskót egy infúzióra. Ennyi időm van tulajdonképpen csak kitalálni, hogy mit akarok, mert nem csak a doki biztatását érzem meg azon nyomban, hanem azt is, hogy valami bitang erős koktélt kevertek nekem. Biztosra akarnak menni, hogy még csak véletlenül se legyen velem gond.
Az a sejtésem, hogy a doki direkt akar az idegeimmel játszani, mert akárhányszor a gyerekemre.. a gyerekeimre utal földöntúli vigyor terül szét az arcán. Nem láttam még embert így mosolyogni, pláne nem egy kórházban, de biztos velem van a gond, és mindenki más pont ilyen boldog lenne, ha megtudja, hogy ikrei lesznek.
- Gazdagszom.. - javítom ki automatikusan, hogy legalább ne kelljen továbbra is hallgatnom a páros szövegelést. Igazából teljesen biztos vagyok benne, hogy ha Valentin megtudja a fejleményeket, úgy szívja vissza az összes mondatot, amit kiejtett a száján, ahogy én azt elképzelem, ergó egyedül maradok a gyerekekkel, mint a kisujjam. Mégse pánikolok emiatt. Még nem. Talán csak a túl sok nyugtató miatt. Vagy azért, mert mikor megtörtént a baj, csak arra tudtam gondolni, hogy a kicsi megérezte, hogy pocsék anya leszek és meg akar szabadulni tőlem, azért fohászkodtam, hogy maradjon. Most pedig akár még anya is lehetek, rögtön duplán.
- Előbb fel kell hívnom az anyámat és az ügynökömet.. Elég csak az ügynökömet is.. Nem tudja, hol van a mobilom? Utána pihenek... - bólogatok, hihet nekem, a nővérek amúgy se nagyon hagynának más választást. Alszok én ettől a sok vacaktól akkor is, ha nem akarok.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Csüt. Dec. 28, 2017 1:23 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Hallom, ahogy tesz egy megjegyzést. Gondolom nem számíthatott arra egyáltalán, hogy itt fog kilyukadni. De ki számít egy ilyenre? Engem is úgy hívtak fel, hogy iszkoljak már be szépen... persze nem ilyen szavakkal. Nem is igazából egy adott helyzetet kell mérlegelni, ha baj van, ha rohanni kell, ha minden perc számít. És nem is az határozza meg, hogy akkor emiatt miről kell lemondani. Mert úgy gondolom, ha sikeres a végkimenetel, mindegy miről maradunk le, amikor egyszer örülhetünk is. Ezt a mai napot sikerként könyvelem el, nem is inkább miattam, hanem miatta. Mert két kis apró életet sikerült most itt tartanom, mielőtt úgy döntenek, elbúcsúznak. Sokáig nekem ugyan nem adatott meg, talán ezért is érzem minden egyes alkalmat igazán kihívásnak és minden egyes kudarcot részben a magaménak is. Mert az. De most csak örülni kell, legalábbis egy ideig.
- Holnap délelőtt vizit lesz, addig semmiképpen se keljen fel, aztán megbeszéljük a részleteket. Nem tudom mikor nyeri vissza az erejét, most úgy gondolom sok vért vesztett, hogy pár óra múlva a saját lábán eltaláljon a mosdóig. Plusz még úgy ítéltem meg, hogy egy adag fájdalomcsillapító jobb ha lecsöpög.- csak őszintén mondom, kertelés nélkül. Felpillantok a nővérre, aki cseréli a tasakot, ez majd kiüti, akkor is ha nem szeretne aludni. A nők ilyenkor sokat gondolkoznak, ráadásul sokszor nem olyan irányba, amire lehet tiszta fejjel tennék. Majd reggel lesz ideje mindenen agyalni, mielőtt találkozunk.
Csak elhallgatok a megjegyzésére. Vajon ezt úgy érti, hogy így már nem vállalnák közösen a kicsiket? Nem is tudom, igazából ami segítséget tudok neki, azt felkínálom, de a magánéleti dolgok sokszor már erősen kikerülik a hatáskörömet. Talán csak borúsan látja most a helyzetet.
- Öhm egy pillanat... - gyorsan körbenézek, de telefonnak semmi nyomát nem látom. Tanácstalanul fordulok ismét felé. - Nem találom a mobilt, nem lehet, hogy esetleg a párjánál lehet...? A mentősök szóltak, hogy egy fiatalember is jött magukat követve, talán ha nála van a telefon...
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Pént. Dec. 29, 2017 2:01 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kell egy kicsi idő, míg realizálódnak bennem a történések. Elmondani Valentinnek, hogy terhes vagyok, nem olyan nagy kunszt. Összegörnyedve várni a megváltást, kérlelni a meg nem született gyerekemet, hogy ne kínozzon, mert nem vagyok felkészülve az anya szerepre, sokkal kegyetlenebb. Ehhez képest megtudni, hogy nem is egy gyerekem lesz.. Erre először szavakat kellene találni. Anya vajon hogy csinálta végig egyedül? Nem állt mögötte menedzser, meg az anyja se, azt a fickót meg akitől sikerült teherbe esnie, utána nem is látta... Mégis végigcsinálta, fel is nevelt, mindent megadott nekem, erre elkövetem az ő hibáját csak pepitában. Plusz pont, hogy én legalább az apát összeszedtem és elmondtam neki, hogy sikerült felcsinálnia. Elsőre. Már nem mérgelődök, ugyan a felhők még mindig gyülekeznek a fejem felett és fogalmam sincs, mikor fog ismét sütni a nap, de abban biztos lehetek, hogy attól nem változik semmi, hogy ráfogom, hogy az ő hibája, vagy magamra kenem az egészet, hogy az enyém. Nem tudom, hogy a doktor hozzáállásától, a pszichológustól, Valentintől, a vetélés gyanújától vagy mi a csodától, talán ezektől mind elkezdtem nem problémaként gondolni a helyzetemre. Még egy halvány mosoly is ott bújkál a szám szélén.
- Holnap délelőtt Ön lesz, ugye? - kérdem aztán, miután tudomásul vettem, hogy ágynyugalomra vagyok ítélve. Levegőt azért még vehetek, kész csoda, hogy egyáltalán tudok. Mikor behoztak még az is nehezemre esett, hogy belegondoljak az állapotomba. Most meg a hasamon a kezem és simogatom a gyerekeimet. - Köszönöm doktor úr, bár így sem igazán érzek semmit... - húzom össze a szemöldökeimet. Ha megmozdulok, ár kezdem érezni, hogy vannak alsó végtagjaim, de amint kimegy az érzéstelenítő hatása, elég esélyes, hogy többet is fogok kérni, nem csak egy dózissal. A fájdalomküszöböm, nos úgy tűnik, hogy elég alacsonyan van.
- A-ha.... - nyújtom el kissé elgondolkodva a választ. Ha a mobilom valóban Valentinnél van, akkor az egész ügy veszett fejsze nyele. Nem küldhetek csak ki hozzá valakit, hogy elkérje tőle, és ne kelljen találkoznom vele? Utálnám, ha így látna, sőt azt is utálom, hogy végigasszisztálta az egészet. De leginkább attól tartok, hogy ha megtudja, hogy ikrekkel vagyok terhes, nemes egyszerűséggel rám vágja az ajtót és éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna. Persze, megteheti. - Akkor inkább pihenek.. Megtenné, hogy nem szól neki? Tudja, arról, hogy ikrek.. Azt megmondhatja, hogy jól vagyok... vagy jól leszek. - sóhajtok nagyot, mert még így se akarom, hogy feleslegesen aggódjon. Azt még ki kell találnom, hogy fogom közölni vele a hírt.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Pént. Dec. 29, 2017 2:21 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Gondolataim egy kissé elkalandoznak, de talán csak a fáradtság jelei mutatkoznak rajtam. Talán mert most oda kellett tennem magam, talán mert ha ő nem is annyira lelkes, én teljesen átérzem a helyzetét. De igazából ezért szeretem ezt a szakmát, mert minden egyes új élet csak egy bizonyítéka annak, hogy érdemes küzdeni, hogy a csodák itt kezdődnek... talán ha nem is ajándékok lesznek ők a fa alá, de karácsonyra talán már megnyugtathatom a páciensem, hogy nem lesz semmi probléma. Látom az apró mosolyt a szája szegletében, ezzel pedig biztossá válik a részemről, hogy rendbe fog jönni ő is, majd elfogadja a helyzetét és még örülni is fog.
Emlékszem amilyen idegenen jött be hozzám először, vonakodott a témától is, hisz nem akarta egyáltalán a terhességet. Sokaknak csak közbecsúszik, sokan nem szeretnék, meg akarnak tőlük szabadulni. Ilyenkor néha úgy érzem, kell néhány jó szó az érdekükben. Nem az a helyes út, hogy elvetetik, az érveim pedig reálisak. Most pedig a hasát simogatja szinte ösztönösen. Talán ő is megijedt, hogy tényleg ennyi volt.
- Én, ki nem hagynám. Talán ha az első gondolataim nem is ide kötnek majd, ebbe a terembe fogok először benézni, megígérhetem. - ismét csak rá mosolygok, majd vetek egy pillantást a műszerekre is. Azok stimmelnek. A holmijai is megérkeztek, amiket a ruhában találtak. De telefonnak semmi híre. Tekintetem a szavai nyomán ismét rá emelem.
- Ne szóljak? Nos... ha a páciens úgy kívánja, engem köt a titoktartás. De mindenképpen beszélek vele, ha mást nem, akkor tájékoztatom a főbb dolgokról. - szíve joga neki elmondania, ilyet nem először csinálok.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Pént. Dec. 29, 2017 8:53 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Már most elég sokat köszönhetek neki ahhoz, hogy ne akarjak másik orvost, így megnyugvásal tölt el a tudat, hogy másnap is ő fog megtenni mindent az érdekemben. Hosszú idő óta először őszintén mosolyodom el, úgy szívből. Nem tudom nem viszonozni, még akkor is, ha kételkedek abban, hogy valóban én leszek az első állomása másnap reggel. A biztatása után jelenleg ő az, aki legjobban örül ennek a terhességnek, bár már ott toporgok én is szorosan a nyomában.
Automatikusan követem a tekintetét, az enyém aggódóvá válik, nem is a berendezéseket figyelem, csak az orvos arcát - rájöttem, hogy aligha értek én a kórházi felszereléshez, ellenben arcról olvasni elég jól tudok - és csak akkor rendeződnek vonásaim, mikor nem látom elfelhősödni az arcát.
- Én itt fogom várni.. - erősítem meg aztán kissé álmatag hangon, hogy felfogtam, mennyire meg van kötve a kezem. Azt nem gondolnám, hogy nem lesz pokoli nem mocorogni másnapig, de talán utána már lehet. Addig meg majdcsak kibírom valahogy, ha jól érzem épp kezd hatni ez a lórúgás, amit a nővér nagy gonddal bekötött az imént, de még nem engedek neki, még tudnom kell, hogy meghagyja nekem, hogy közöljen a hírt Valentinnel és mindenki mással, akire tartozik.
- Köszönöm. Még ki kell találnom... hogy mondom... el neki - fejezem be akadozva a mondatot. Hiába küzdök a leragadó szemeim ellen, szép lassan a doktor alakja a sötétbe vész és már nem is tudok visszaevickélni hozzá, hogy valóban a lelkére csomózzam. Viszont bízom benne, hogy valóban tartja az esküjét, és még lesz kinek elmondanom, hogy ikreket várok.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Csüt. Jan. 04, 2018 8:55 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Elmosolyodok a válaszán. Más választása igazából nem is nagyon lenne mint megvárni engem, hisz nem kifizetődő innét leszállni. Leszállni? Megmozdulni szinte. Ami az elmúlt egy, másfél vagy két órában történt vele, az annyira megerőltette legalább a szervezetét, mint ha elütötte volna egy autó. Félő is talán, hogy ha kimegy belőle a fájdalomcsillapító hatása, még valami tablettát lehet kellene adnom. Most épp azon gondolkozom, hogy mit írjak fel neki reggelre, ha esetleg szól a nővérnek, hogy még eléggé fáj.
Megpaskolom még egyszer a karját gyengéden - hisz ennyire kimerülten az érintés legapróbb formája is kellően érzékeny lehet -, bízhat bennem, pihenjen csak. Rá fér, a picikre fér most a nyugalom.
- Ez a legkevesebb, de most pihenjen. - adom meg a végszót, de úgy gondolom arra már semmi szükség. Hallotta még azt vajon? A kórlapját veszem kézbe, ellenőrzöm a gépek mutatta értékeket és amit szükséges, feljegyzek a papírra. Végül a mappájával a kezemben sétálok ki a helyiségből. Még nem végeztem, még dolgom van. Elpillantok a folyosón, amerre a kis váró nyílik. A nővérpulthoz lépek és érdeklődni kezdek, nem-e jött esetleg erre még valaki. Fogalmam sincs tulajdonképpen kit is keresek, csak azt hogy férfi. Talán annyival könnyebb a dolgom, hogy a látogatási időnek már rég vége, ha bárki itt lézeng, az bizonyára ő lesz. A papírokat közben leadom, ez úgyis csak fénymásolat. Azt pedig jó ha tudják a nővérek, kihez is mennek be és mi a helyzet, ha gond lenne. De tudják, ha valami olyan van, akkor hívjanak, volt már az elmúlt időszakban is olyan, hogy időmön kívül jöttem be. Már amikor tudtam.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Hétf. Jan. 08, 2018 8:36 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Egyáltalán nem így terveztem a napot. A gondolata is messziről elkerült, hogy esetleg felbukkanhat egy nő, aki azt állítja, a gyermekemet várja. Az enyémet. Olyasvalakiét, aki mindig odafigyel a védekezésre, hogy még véletlenül se essen meg ilyen baleset. Komolyan, én és a gyerek? Én, mint apa? Viccnek is rossz. Aztán tessék, amire már az egész családom vár, bekövetkezik. Vagyis úgy tűnik egészen addig, míg az emeleten eltűnő nő rémült kiabálása, majd az elém táruló vér mást nem üzen.
A dolgok gyorsan történnek. Próbálok nyugodt maradni akkor is, amikor a mentőket kell riasztani. Roxanne orvosának is hasonló nyugodtsággal mondom el a történteket. Ezekben a pillanatokban örülök annak, hogy apámék ilyennek neveltek. Nem szabad pánikolni, elég, hogy az ágyon tehetetlenül fekvő nő kétségbeesetten fogja a hasát.
Hidegvéremet akkor is megőrzöm, amikor átadom őt a mentőnek és egyből csatlakozok hozzájuk saját kocsival. Persze lemaradok, csak később érek be a kórházba, amikor őt már a műtőbe viszik. Gyorsan kell cselekedni és nem tudok semmit arról, mi folyik ott. Csak végig arra gondolok, mi lesz ha megmarad és mi lesz ha nem. Egy gyerek. Egy csomó holmi. Egy nő. Család ami nem Amélie és én, hanem egy nő, egy gyerek és én. Habár nagyon utálom a gondolatát a gyerekeknek, azért a remény sugara ott van bennem arra, hogy az orvosa elég jó ahhoz, hogy megmentse.
A váróban üldögélek, már vagy tizenöt telefont kaptam. Mennem kellene, mert munka van, de kimentem magam. Közben kerülöm az emberek pillantását, igyekszek úgy csinálni, mintha levegő lennék. Hisz mi a francot keresek és a nőgyógyászati osztályon? Azon kívül, hogy a várakozás alatt már mindent plakátot és kihelyezett prospektust végigolvastam.
Figyelem az órát, kapom a hívásokat. Újra és újra rákérdezek a nővéreknél, mi újság odabent, de csak várakoztatnak. Elvétve jelenik meg már csak ember a közelben, és az egyik ilyennél az ismerős hangra figyelek fel. A doki, akivel telefonon beszéltem. Felállok és odasétálok hozzá.
- Maga Roxanne orvosa? - szegezem neki a kérdést. - Valentin Le Roux - majd a kezem nyújtom felé bemutatkozás gyanánt.
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Szer. Jan. 10, 2018 3:33 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Jó döntés volt nem másra hárítani a baj elhárítását, nem is tudom mennyi plusz időt vett volna az igénybe, hogy utánanézzenek a páciensnek. Mondjuk... nem is sokat talált volna az illető szaki, hisz egyetlen egy vizsgálaton volt még nálam, akkor is csupán megállapítottam a terhességet, megvizsgáltam a magzat helyzetét és kiértékelést készítettem a helyzetről. Először még tiltakozott is, minek az, írjam ki egy abortuszra, aztán egyszerűen csak kiborult és vagy negyed órán keresztül őt nyugtatgattam, míg közben lebeszéltem lassan az abortuszról. Jó lesz így, ha nem is tudom, hogy milyen az anyagi helyzete, egészségügyileg igen csak kockázatos dolog az abortusz. 50% esélyt adok annak, hogy utána aztán ismét sikerül teherbe esnie, ha aztán majd egyszer szeretne. Tudom milyen az, amikor ezt egy nővel közölni kell, sokszor már bele sem gondolok. Tudom milyen, amikor egy nő összeomlik ettől, hisz Hana személyes drámájának a részese voltam. Egyszóval ha lehet, ezt mellőzném...
Most pedig itt van bent, rizikós az állapota de legalább stabil, ha az marad, valószínűleg folyamatos vizsgálatokra fogom visszahívni és megkapja a veszélyeztetett státuszt is. De legalább két apróságot mentettem ma meg és ha minden jól alakul, így is marad. Láttam az arcán a belenyugvást, szemeiben az elfogadást. Menni fog ez neki, bízom benne. Most ne is törje magát rajta, gyenge, kimerült, fáradt és erősen megterhelte a szervezetét a méhösszehúzódással járó fájdalom és a vérveszteség. De nyugodt szívvel lépek ki a kórteremből egyenesen a folyosóra. A nővérpultnál leadom a papírjait, amit szükséges, meghagyom mi lesz majd vele a teendő és a kísérője felől érdeklődöm, mire a váró felé intenek. Épp csak megfordulok, egy férfi lép oda hozzám. Egy pillanatra csak szemügyre veszem őt, nyújtom a kezem én is, kezet rázok vele. Kérdésére csak bólintok.
- Benjamin Peverell. - én is bemutatkozom, kifújom a levegőt. Nem tűnik úgy, hogy komolyabban aggódna, bár jeleit vélem felfedezni rajta. kezdem kapisgálni, hogy Roxanne miért is mondta azt, amit. Valami baj lehet náluk...? Nem tisztem eldönteni, de kötelességem őt tájékoztatni.
- A kismama túl van az életveszélyen, éjszakára bent tartjuk megfigyelés alatt. A holnapi vizsgálatoktól függ, mi lesz a további teendő a jelenlegi helyzetet figyelembe véve. Most ha minden igaz, elaludt, kapott fájdalomcsillapítót és enyhe nyugtatószert is. Ha szeretne vele beszélni, a későbbiekben megteheti, most arra intem, hagyja pihenni. Sok vért vesztett, szükséges volt a pótlása.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Kedd Jan. 16, 2018 7:17 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Kedd Feb. 06, 2018 12:37 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Madison && Roxanne
A legnagyobb ajándék az élettől egy gyermek

Még mindig kissé hihetetlen volt számomra, hogy terhes vagyok, főleg hogy ikrekkel, nem tudom mi lehet a levegőben, de egyre több iker van ebben a városban. Mindegy, éppen végeztem a munkával és futhatok a rutin vizsgálatra vagyis inkább ultrahangra. Nagyon remélem, hogy minden rendben van velük, már beléptem a harmadik hónapba és eddig semmi baj nem volt. Így csak kíváncsian várok, míg Dr. Peverrell nézi a papírokat és végül mosolyogva mondta, hogy minden rendben van a picikkel, eddig rendesen fejlődnek. Mosolyogva léptem ki a szülészetről, talán el kéne újságolnom Lenynek is, de.. nem akartam zavarni, tudom hogy így is elég sok mindennel terheltem az utóbbi időkben. Inkább elrakom a telefonomat, majd elmondom neki, mikor legközelebb találkozunk, ráér, csak akkor kéne szólnom, ha baj van, nem? Mindegy is.. Haladok inkább.
Gondolataimban elmélyülve sétálok.. Szerencsére Sinnel sikerült elrendezni a dolgokat és letörölte a videókat, képeket és az iratokat, amiket megszerzett az a kattant ember. Nem tudom, hogy honnan szerezhette a névváltoztatásról felelős papírt, de kissé megijeszt, semmi sem garantálja, hogy nem fog újra valamivel előállni. Talán elcsesztem azzal, hogy letöröltem a dolgokat, talán felidegesítettem. Nem, inkább ezeket a gondolatokat is elhessegetem, csizmám sarka kopog a szinte üres folyóson. Olyan jó lenne néha nem gondolni semmire, csak lenni és élvezni az ürességet a fejemben, de ez lehetetlen, mindig mindenre gondol az ember. Sóhajtok egyet és mikor megpillantok egy lányt ikrekkel.. Azonnal elindulok feléjük.
Nem tudom, hogy mi volt ez a babamániám mostanában, de minden egyes babát megnéztem, akit láttam az utcán, olyan aranyosak és szépek. Már alig várom, hogy az én picikéim is megszülessenek. Majd megállok a lány előtt, nem sokkal lehet idősebb nálam, szerintem körülbelül egyidősek lehetünk. A mosoly az arcomon ott van és talán nincs összhangban a megjelenésemmel.. Teljesen feketében vagyok és az a combcsizma. De nem tehetek róla, ez már bevésődött dolog. - Szia. - köszönök neki, majd meglesem a babáit és olyan szépek, tényleg nincsenek szebb teremtések az életben, mint a kisbabák. Olyan kis angyaliak és zabálnivalók.  - Olyan csodaszépek. - mondom neki és majdnem elolvadok, persze ha valami ismerősöm látna, akkor kiröhögne és megvádolna, hogy nem én vagyok az. Persze, hogy szerettem volna gyerekeket és minden nő titkon anya akar lenni, csak nem ilyen körülmények között.. Nem akarok egy olyan férfinek gyerekeket szülni, akivel még csak együtt sem vagyunk és másokkal is találkozgat.. De a gyerekek nem tehetnek semmiről, még csak meg sem fordult a fejemben az abortusz gondolata.

■ ■ Zene ■ ■ Borzalmas lett Sad ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Szer. Feb. 07, 2018 12:52 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ez az utolsó napunk, még az atombomba becsapódása előtt. Holnap érkezik az anyósom látogatóba, és én igyekszem őrizni a békét amíg csak lehet. Nem mintha utálnám vagy ilyesmi, de ilyenkor gyakorlatilag nyugtató teán élek, hogy le tudjam nyelni a válaszaimat, amiket a megjegyzéseire tudnék mondani. Pedig régen még szeretett is. Én rendeztem de a nappalijukat a vidéki villájukban, és a skóciai nyaralóhoz is készítettem neki terveket… recepteket kértem tőle, hogy elkészíthessem Jerry gyerekkori kedvenceit, és ilyesmi. Egészen addig kedves volt, amíg meg nem tudta, hogy Jerryvel azért éltünk külön fél évig mert én hisztériás voltam és gyógyszereken éltem, elhanyagoltam a kicsi fiát. Azóta szerintem szívből gyűlöl, hiába is szültem neki két unokát. Nem hatja meg.
Szóval, a békeőrzés keretén belül ma ebédet hoztam a férjemnek a kórházba, egy kis kedvességnek szántam. Régen szoktam ilyesmit csinálni, de amióta Párizsban élünk, azóta nem jártam nála rendelési időben. A recepción igazítottak el, és miután szépen kivártam a soromat a lányokkal, odaadtuk neki a finomságokat néhány pusziért cserébe. Utána Jerrynek el kellett sietnie, egy sürgős esethez hívták, a műtőbe. Mi pedig elindultunk haza. A babakocsit az autóban hagytam, hiszen ezt a néhány lépést már meg tudják tenni a lányok egyedül is, illetve, ha fogom a kezüket akkor nem ülnek fenékre. Nézőpont kérdése az egész, lényeg, hogy már nem térd-könyök helyzetben közlekednek, hanem kétlábon.
Már éppen a lift felé mennénk, amikor ránk köszön valaki. Megtorpanok, és kicsit határozottabban fogom a lányok kezét, hogy ne essenek el ha megállunk.
- Szia! – köszönök vissza, majd bizonytalanul rá mosolygok. – Találkoztunk már? – kérdezem teljesen őszintén. Hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat, pláne amióta a lányaim is karattyolnak össze-vissza egyfolytában. Aztán hamar rájövök, hogy ez a két kis angyalka keltett feltűnést.
- Köszönöm! Ha már elég nagyok lesznek, elmesélem nekik. – vigyorgok, és igen, még mindig állati büszke vagyok, ha megdicsérik őket, hogy milyen szépek. Nem tehetek róla, amióta csak megszülettek, engem is elvarázsolnak minden egyes nap, így aztán…
- Molly! – kapnék utána, de egy figyelmetlen nővérke elsodorja, és hiába fogtam a kezét, jó nagyot esik. A nővérnek fel se tűnt, valószínűleg sürgős esethez szaladt, mert meg se állt. Azonnal mellé térdelek, és nézem, hogy mi baja történt. Félelmetesen nagyot koppant a puha kabátka ellenére is a padlón szegény kicsikém. A szeme csukva, rám se néz. A pánik azonnal elönti az agyam. – Molly?! Ébredj fel kicsim! – nem mozgatom, nem merem mert fogalmam sincs mi lehet a baja, félek csak rontanék a helyzeten. Amikor kinyitja a csodálatos szemecskéit, egy hangyányit megnyugszom. Valószínűleg beütötte a fejét, és ötletem sincs mit csináljak. Felemeljem, megmozdíthatom? Keservesen sír, de csak próbálom egy helyben tartani, nehogy nagyobb legyen a baj. Persze tudom, hogy semmi komoly, hogy nem lehet semmi komoly, mégis a szívemben ott a félelem hiszen ilyesmi még sosem történt velük. Még soha nem volt olyan, hogy elestek és nem kezdtek azonnal sírni, hogy nem volt nyitva a szemük. Molly a frászt hozta rám, és amíg nem látja egy gyerekorvos, azt hiszem nem is fogok megnyugodni.
- Hívnál kérlek egy nővért? Azt hiszem… azt hiszem nagyon megütötte magát. – segélykérőn nézek a lányra miközben próbálom visszaszerezni a nyugalmamat, miközben felváltva nézem a két lányomat. Más se hiányzik, mint hogy Kate meg leléceljen, nem otthon vagyunk, nagyon nem lenne jó ötlet ha elkóborolna. A kézfejemmel törlöm le az arcom, nem akarok sírni!
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Vas. Márc. 04, 2018 12:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Madison && Roxanne
A legnagyobb ajándék az élettől egy gyermek

Talán nem kellett volna csak úgy megszólítanom őt, de hát ki tud ellenállni két ilyen gyönyörű babának? Vajon az én kicsikéim is lesznek ilyen szépek? Akaratlanul is a hasamra csúszik a kezem és nézem a két csöppséget. Vajon Leny elfogja valaha is fogadni a helyzetet? Szeretni fogja a gyerekeit? Az anyja mondjuk elég tisztán elmondta a dolgokat és közölte velem, hogy ha úgy látja jónak eltávolít a gyermekeimtől, amint elég idősek lesznek ahhoz, hogy anya nélkül is megmaradjanak. Nem, kicsit sem akarok ebbe a családba tartozni és talán már rég el kellett volna menekülnöm, de Leny más, sokkal másabb, mint a családja és jó értelemben. Persze neki is megvannak a hibái, ő sem tökéletes, de mi ki az? Nekem is sokkal több hibám van, mint azt szeretném. - Nem, még nem találkoztunk, Roxanne vagyok. - mosolygok rá kedvesen és nézem továbbra is a gyerekeket. Mikor telik le már az a hat hónap, én is fogni akarom a csöppségeimet, olyan jó lenne, ha hamar megszületnének és minden rendben lenne velük, eddig semmi baj sincs velük.
Aztán minden teljesen jól ment, ameddig az a dagadt kurva fel nem lökte a szerencsétlen gyereket. - Ha nem férsz el a hatalmas valagadtól Betty, akkor fogyjál le. - kiabálom feszülten az egyik munkatársam után. Mondhatnám, hogy csak siet, hogy csak jót akart és véletlen volt, de ő nem az a kedves nővérke, mint a többi. Mogorva, puffogos és irritáló, engem személy szerint nagyon irritál és nem tudom hova tenni a viselkedését. Nem is vigyáz az emberekre, most is biztosan megy sunyiba zabálni valamit. Természetesen középsőujját megvillantja nekem, hát én sem teszek másként. Látom, hogy hogyan aggódik a gyereke miatt, hajamat mindkét fülem mögé tűröm és leguggolok a kislány mellé, aki nagyot eset, bár komolyabb baja nincsen, biztosan csak megijedt. - Nővér vagyok, itt dolgozom. - mondom halkan, kezemet a kezére rakom és nyugtatóan próbálok beszélni hozzá. - Tudom, hogy nehéz, de próbálj meg megnyugodni, ha azt látja, hogy te is nyugodt vagy, ő is hamarabb megnyugszik. - mondom neki, majd szép lassan felemelem a csöppséget, elkezdem kicsit ringatni és nézem őt mosolyogva. - Az a csúnya nővér fellökött, de nincs semmi baj. - igen, kicsit halkul a sírása és tovább ringatom őt, majd egyik kezemmel fogom, megfogom a hajamat és az orrát kezdem el csikizni, lassan el is felejti, hogy mi történt és orrát ráncolva elkezd mosolyogni. - Látod? Nincs is nagy baj, csak megijedtünk. - mondom az előttem álló nőnek és felé nyújtom a gyereket, gondolom elakarja venni, én sem örülnék, ha idegen ember fogná a kisbabámat.

■ ■ Zene ■ ■ Borzalmas lett Sad ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Pént. Márc. 09, 2018 1:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Madison. - mosolygok rá vissza, miközben barátságosan megszorítom a kezét. Mindig büszke leszek egy kicsit, ha valaki a lányok miatt szólít le. Azt hiszem, ha nem látnám őket nap mint nap akkor én is elámulnék azon, hogy mennyire angyaliak. Valószínűleg az apjuktól örökölték... Szívesen kérdeznék tőle, mert hát az ember nem lébecol errefelé és nem szólít le kisgyerekes anyukát, hacsak nem érintett ő is valamennyire a témában. Talán ő is éppen babát vár, vagy tervez ilyesmit?
Hiába is tennék fel kérdéseket, ahogy Molly apró tenyere kicsúszik a kezemből, hirtelen áll feje tetejére minden. Máskor is estek el, és nem burokban tartom őket, de ez jó nagy huppanás volt, hisz meg se moccan. Vagy csak ennyire megijedt volna? Nem tudom...
Hallom, hogy Roxanne a nővér után kiabál, ettől egy kicsit mérges is leszek. És én még azt hittem, hogy biztos csak valami sürgős esethez sietett vagy ilyesmi. Elönti az agyamat a kaka rendesen, de mégis inkább Mollyra koncentrálok.
- Oké... oké. - szipogok egy rövidet, mert bár még nem bőgök, de nem állok messze tőle. Nővér, szóval nem lehet baj. Ha megnyugszok, ő is megnyugszik. Oké! Szép lassan begyömöszölöm az aggodalmamat egy kis dobozkába, addig is Katiet húzom az ölembe, és a haját simogatom míg Roxanne a testvérét emeli fel.
Sír szegénykém, valószínűleg megütötte valamijét. Ismerem már őket, hogy mikor hogyan pityerednek el. Lassan viszont csillapodik, még el is mosolyodik. Szerencsés a természetük, ezt nem tagadom, hiszen ha csak nincs nagy baj, ott csücsül a mosoly a pufi kis arcocskájukon. Én is elmosolyodok, és amikor a lány felém nyújtja Mollyt, aki már nyújtózik is, átveszem tőle. Tömör gyönyör egyszerre két 11 kilós gyereket tartani, de már egész jól megszoktam. Mit nekem konditerem?! De azért Katiet leültetem a folyosóra helyezett székek egyikére, amíg a testvérét ölelem magamhoz.
- Semmi baj, csak volt egy kis hoppá, ugye babám? - pillantok rá, mire ő csak újra átölel, jelezve, hogy most kell neki a mami ölelése. - Köszönöm! - fordulok Roxanne felé, és már én is egészen megnyugodtam.
- Azt hiszem hajlamos vagyok kicsit túlfélteni őket. - mosolyodok el, majd észre veszek egy kis sarkot, ami (ezen az osztályon nem meglepően) az unatkozó gyerekeknek lett kialakítva. Kate már mutogat is felé, hát persze, apa dolgozójában még játszani is lehet, hát milyen szuper már ez az apa dolgozója?! Tuti ilyesmire gondol, annyira már ismerem.
- Ezen az osztályon vagy nővér? Akkor biztosan ismered a férjemet is. - folytatom a beszélgetést ami az előtt kezdődött, hogy a kislányt fellökte a Betty nevű nem kedves nővér. Katie már a kabátomat rángatja közben, játszani szeretne menni, hiszen apának hiperszuper játszós dolgozója van! - Mindjárt, na! - szólok rá kedvesen, hogy legyen már egy kicsit türelmesebb.
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat •• Szomb. Júl. 14, 2018 1:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


AC miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Szülészet, nõgyógyászat ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Szülészet, nõgyógyászat
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-