Daniel Choi
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Daniel Choi •• Hétf. Okt. 23, 2017 6:15 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Dan,

először is üdvözöllek téged is a köreinkben és remélem jól fogod érezni magad. edi
Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy valami értelmeset és lényegeset is írjak, de a történeted után bevallom őszintén kicsit nehéz.  Mielőtt félreértenéd ezt teljesen jó értelemben értem, mert túlzottan is nagy hatással volt rám és ilyenkor megesik, hogy az ember hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon. edi woo Nem kívánom senkinek se azt, amin neked kellett keresztülmenned, mert arra szerintem a borzalmas szó enyhe kifejezés. Nagyon sajnálom, hogy ilyen „elmebeteg” volt az édesapád és senki se tudott tőle megóvni. Sad Érdekes volt olvasni azt, hogy először miként vállaltad át, vagy mi is lenne a megfelelő szó arra, hogy inkább téged bántson, mintsem édesanyátokat. Ugyanakkor szomorú volt abból a szempontból is, hogy édesanyád nem kért senkitől se segítséget, hogy megállítsa őt. Ahogyan pedig az évek teltek, úgy pedig a húgodat is védeni szeretted volna, ami teljesen érthető, ugyanakkor szomorú is, hogy ennyire semmi és senki se volt számára szent.
Nem egy vidám történet volt, amit olvashattam, de mégis imádtam minden egyes sorát, hiszen tökéletesen képes voltál hatni az emberre, hogy átérezze, mint egy remek könyv is. edi Annak viszont örülök, hogy jelenleg talán úgy néz ki, hogy szebb irányt fog venni az életed, legalábbis én drukkolok neked, ahogyan arra is kíváncsi vagyok, hogy a múltad miként fogja befolyásolni a jelent, mikor lesz olyan, amikor nem tudod netán kizárni azt, ami veled történt. doboz Sok sikert kívánok neked a tanári állásodhoz is, mert vélhetően nem lesz könnyű dolgot.

Nem is szeretném tovább húzni az időt, hess avatart foglalni, hiszen biztosan várnak már rád. Jó szórakozást kívánok! lufi



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Daniel Choi tollából
Témanyitás ✥ Daniel Choi •• Szer. Okt. 18, 2017 10:04 pm

Choi "Daniel" Jong Soo
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Kim Soo Hee  
» Apja neve: Choi Nam Joon  
» Testvérek: Madeline Choi  
» Egyébb hozzátartozók: -

Régen minden rendben volt. Volt egy szerető családja, ám ez hat éves korában megváltozott. Szeretett anyja hamar feladta a harcot. az apját, meg a  sírba kívánná. Egyedül már csak drága húga maradt meg neki, aki mindennél fontosabb számára.
tudj meg többet
» Születési hely: Szöul, Dél-Korea  
» Születési idő: 1989. július 16  
» Mikor érkezett a városba: 2017 nyara

Dan
Kim Woo Bin
28
Oktatás - angol, történelem szakos tanár

1989.július 16. 14:50, Szöul. Egy gyermek sírt fel az imént, kikiáltva a világnak, hogy egy újabb élet vette kezdetét. Egy élet, melyben sokat kell szenvedni azon a bizonyos göröngyös úton, mire a talpa alatt kiegyenesedhetne a talaj. De ő csak reménykedik, hogy e családnak ahová került, ha vagyonbeli gazdagsága nem is, de szeretetbeli van. Hatalmas melegség árasztja el, ahogy édesanyja a karjaiba veszi, és a szívéhez húzza. Szinte érzi, ahogy a szeretet körül öleli, s egyfajta védőburkot biztosít neki. Anyja nyugtató hangja csakhamar elűzi a minden gondját, s már nem is zavarja az az erős fény és a gépek hangos sípolása. Csak Őt hallja senki mást. Pici szíve lassan megnyugszik, hangja elcsendesedik, szemeire csakhamar álom ül. Egy biztos érzés fogja el, amivel ő még csak először találkozik: "Haza tértem".

1993. április
Költözés, méghozzá nem is akárhova: Amerikába. Oda, abba a messzi országba, ahol a szülök, a jobb életet remélik. Folyamatosan szegényednek elfelé és legjobb kiútnak ezt látták. A kis négy éves Daniel persze ezt még nem értheti teljesen, ő csak igyekszik nem útban lenni a pakolásnál és csendben figyeli szorgoskodó édesanyját, és a telefonra ragadt édesapját, aki számára valami idegen nyelven beszél leszervezve mindent az újrakezdésükhöz. Legalábbis az anyja ezt mondta neki.

Május
Már megint ez a fura nyelv, amit az apja is használt, csak itt többen beszélik. Mindenhol sürgő forgó emberek, nagy hirdetőtáblák, felhőkarcolók. Ez viszont mégsem Szöul. Ez valami idegen város a számára, ahol érdekesebbnél érdekesebb embereket lát. A zene is egészen más, amit egy egy helyen elhaladva csapja meg a fülét. Nem tetszik neki ez a hely. Visszaakar menni a saját országába, ez itt nagyon nem jó. De kérdezte őt valaki? Csak drága Omma-ja nyugtatgatja, hogy minden rendben lesz, majd megszereti, csak még szoknia kell. A nyelvtől se kell félnie, mivel okos gyerek, hamar szót fog érteni a vele egykorúakkal.

1995. január 24.
Hazudtak neki. A legnagyobb bűn, amit egy gyerek ellen tehetsz, az az, ha hazudsz neki. S vele megtették, őt teljesen átvágták, azt mondták neki itt, majd minden helyre jön, itt nem lesz annyi gondjuk. Ő emlékszik, tisztán emlékszik erre. De az életük mégis romokban hever. A megálmodott fényűző vár helyett, holmi kőhalom, kedv, s öröm, mind eltűntek. S a fényűző birodalom helyét valami más vette át. Sötétség kora, az mi megkezdődött. Fájdalom, hangos ricsaj tölti be a teret, s egy gyermek halk zokogása, ahogy a sarokban meghúzódva, vékony kis takarója alatt várja ennek az egésznek a végét. Még levegőt is alig mer venni. Összeszorított szemmel igyekszik befogni a fülét és úgy igyekszik elszenderedni, hogy egy szebb világba csöppenhessen. Ez minden vágya, ám álma nem olyan kegyes. A várva várt szép mező helyén ugyanaz a kép lebeg, mit nap, mint nap lát, s már nem is tudja eldönteni, mi a jobb: az alvás, vagy az alvatlanság.

1998. november
Lebukott. Ma az egyik tanárnő meglátta őt, amint levette a felsőjét. Testnevelés órára szokás átöltözni váltóruhába, ám ő sosem a többiekkel szokott öltözni. Vagy bemegy az öltöző mosdójába és ott zárja magára az ajtót, míg átöltözik, vagy megvárja, míg kiürül az öltöző. A testnevelőnek sikerült azt beadnia, hogy túlzottan szégyenlős és rosszul érzi magát, mikor mások előtt kell öltöznie, így tőle megengedett, ha késik pár percet emiatt. Ám most helyettesítés van, s erről ő nem tudott. A többiek már rég bent voltak a terembe, mikor ő az épületbe lépet. Névsorolvasásnál ugyan szóltak a többiek, hogy Daniel még az öltözőbe van, de az okát senki se mondta meg. Ezért is nézett ki rá, hogy mi van vele. Rosszul van, vagy csak már most kezdi a lázadást. S pont akkor lépet be, mikor a felső lekerült róla, s Dan pont háttal állt az ajtónak, így a tanárnő elé tárva a hátának látványát. Mivel nem is lenne baj, ha nem lenne tele vágással, kék-zöld foltokkal, perzselés nyomokkal. A nő meg is akarta kérdezni tőle miért ilyen a háta, de a hangját meghallva rezzent össze és csak ijedten pislogott hátra. A nő feltette a kérdését, mire csak annyi választ kapott, hogy szerencsétlenül lépett otthon a lépcsőn és csak azon esett le a hátára borítva a forró vizet. Reménykedett, hogy a helyettes beveszi ezt a gyenge, betanult mantrát, de tévedett. Az tovább faggatta, mire ő csak ráordított és a cuccát összeszedve, sietett ki az épületből. ~Nem tudhatják meg...akkor elvisznek otthonról és ki fog vigyázni anyára, ki védi meg előle?~ motyogta magának egy biztos helyett keresve addig, míg el nem jön az az idő, hogy elmehessen a három éves húgáért, és ha nem is haza, de elvigye valahová, ahol meleg van és biztonságban vannak. Ez általában vagy egy olcsó kis éttermet, vagy egy könyvtárat jelentett. Ahol legalább nyugodtan megtudott tanulni és ahol végre nem kellett fázlódniuk. Aztán este még a sötétedés előtt haza kecmeregtek, s igyekezett mihamarabb elaltatnia a húgát, hogy ne lássa azt a borzamat, amit az apja művel. Legalább az ő álmai legyenek még édesek. Hiszen ki akarná látni, ahogy a részeg apja a bátyján tölti ki a haragját. Aki eredetileg az anyja lenne, de Dan nem bírja azt nézni, ahogy az anyja szenved, így inkább ő tartja magát és hagyja, hogy a férfi kiélje rajta összes beteges vágyát, ahogy azt már teszi három éve.  

2004
A filmekben minden szebb. A gimis éveket valahogy szebbnek képzelte el. Olyannak, mint amilyennek a filmekben mutatják őket. Csak, hogy ahhoz egy gonddal, kéne neki kevesebb, méghozzá az apja az a bizonyos gond. A helyzet mit sem változott. Azt hitte elég erős már ahhoz, hogy szembeszálljon vele. De rá kellett jönnie, hogy ha erősködik, annak valaki más issza meg a levét, ő pedig ezt nem akarja. Már lassan kilenc éve kell elviselnie szadista apját, kit már kedve sincs annak nevezni. Csak egy gusztustalan patkány, aki szereti kínozni családját. Danielen is nagy erőszeretettel használ kisebb tőröket, gyújtható dolgokat vagy néha erőszakot. Persze utóbbi inkább csak kisebb korába volt jellemző, manapság már nem szereti hagyni magát, hogy az apja ilyen mocskos dolgot tegyen, de néha nem tud mit tenni, az apja akarata erősebb, így még ritkábban, de van, hogy ilyen is előfordul.

Február
S a láng, mi oly meleget ad, úgy sebesíti meg az embert, pusztít és öl, nem válogat.
Utálja ez életét, ezt az egész borzalmat, amit az a mocsok művel. Azt, hogy ennyire tehetetlen, azt, hogy gyáva segítséget kérni. Utálja magát, ezt az egész kegyetlen hazug világot, a fent élő népet, kik jót szórakoznak rajta, mert ha nem már rég megsegítették volna. Utálja, hogy élnie kell ezekkel a tudatokkal, de kell, muszáj, nem adhatja fel. Nem! Nem engedheti meg magának, hiszen ott a húga és az anyja, ó az a beteg pára, ki erejét vesztetten nézi gyermekei szenvedését, és majd belebolondul abba a nagy fájdalomba, miközben ő is magát hibáztatja mondván, ő volt az a hülye, az a gyáva, aki nem vitte el a gyerekeket, messzebbre míg tehette, hogy óvó, biztonságot nyújtó helyre vigye őket, jobb életet teremtve neki. Volt lehetősége, de nem mert lépni, pedig még most is megtehetnék. Tehetnék, de ahhoz már túl gyenge.
Gyenge mindenhez, s egyre betegebb, ezért már alig tud besegíteni a kasszába. Csupán azt a pár dollárt dugdossa iszákos férje elől, amit annak a pár ruha megvarrásával keresett. Igyekszik, ő tényleg, hiszen majd megszakad a szíve, hacsak a fiára néz. Szegény mindig ő viszi el a balhét, s mellette még dolgozzon meg tanuljon, egy tizenöt évesnek elég kemény, hisz ezt így még egy felnőtt se bírná.

Este nyolc óra
Ma hamarabb haza engedték a melóból, bár neki nem nagyon volt kedve hazamenni. El is játszott a gondolattal, hogy inkább elmegy csámpázni, de aztán eszébe jutott az otthonülő, két madárcsontú, gyenge nő, akiket mégse hagyhat egyedül azzal az elmebeteg állattal. S milyen jól tette, hogy nem engedett a csábításnak.
Már az utcában járt, mikor megcsapta az orrát az tömény füst szag. Fel is kapta a fejét, hogy hátha látja honnan jön. A messzi távolban látott egy apró kis fénycsóvát, ami a környékükön volt. Először csak homlok ráncolva nézte, aztán csak elképedve jutott eszébe egy ember, akinek esetleg lehet köze ilyenhez: ~Apa...~ Fut, szalad, de reméli, rosszul gondolja, az ott nem az ő házuk és az apja még a kocsma pultot támasztja.
De fel kellett, adnia ezt a reményt, mert bizony, az ő házukat díszítik azok a nagy lángok. Amint a ház elé ért az apját pillantotta meg, ahogy egy üvegsört szorongatva a hóna alatt, köhögve tántorgott ki. ~Az a féreg még ilyenkor is, csak a piát menti~ morogva lökte félre és rohant be a két nőért. Mivel a húga a konyhába feküdt ájultan ezért őt vitte ki előbb a levegőre, de aztán vissza szaladt, hogy az emeleten ragadt édesanyját hozza ki. Nem volt egyszerű akkor már odafent közlekedni. Berúgta a szobaajtót, s maga a pokol tárult ki elé. Mindenhol csak a lángok vannak, az ágy széle is már kezdi átvenni, míg a rajta fekvő nő, a végzetét várja. Az utolsó pillanatban szenvedte le az ágyról. Vézna kis testében eltűnt az erő, mégis igyekezett megtartani a számára súlyos, ájult testet. Csak egy hajszálon múlt, hogy a fejére ne essen egy égő deszka.
Már éppen kijött a házból, mikor a kazán teljesen felrobbant. A nagy erő következtében bukott orra és csak könnyes szemmel figyelte a mellette heverő élettelen testet, ahogy a távolban megszólalt a sziréna. Ám a világ, szép lassan elsötétedett.

2017 nyara
-Daaaaan! - hallatszik a visítás, alighogy leszállt a gépről, s a húga már veti is magát a nyakába, hogy jó szorosan megölelje. - Úgy örülök, hogy végre itt vagy, hiányoztál. - vigyorogva szorongatja meg, nem is zavartatva magát. Csak úgy lóg a nyakába, szó szerint, hiszen a kis törpe alkatú, pici lány a 180 centis bátyját máshogy nem is érné el. - Te is hiányoztál Tökmag. - kuncogva szorongatja meg aztán, mint egy gyereket, a karjára veszi és kicipeli a csomagokkal együtt az autóhoz. - Mondd csak el nekem még egyszer, miért is lesz jobb itt kezdeni a tanári pályafutásom, mint otthon?
-Azért, mert Franciaország szebb és talán errefelé normálisabbak a diákok?
-Ezt most úgy mondod, mintha legalább tanár lennél...
-A kávézómba sok jár be, oké? Attól még tudok egyet, s mást...

Szeptember
S megkezdődött a tanév, ezzel együtt az ő első éve tanárként. Nem elég, hogy még nem járatos a dolgokba errefelé, még egy végzősosztályt is a nyakába sóztak, mondván az osztályfőnököt, nincs, ki helyettesítse. Na, remek, már csak ez hiányzott neki. Mit kezdjen ő egy csapat végzőssel? Kitudja, milyen csapatról van szó. Ráadásul már az első órája velük lesz, hiszen szokás szerint, osztályfőnöki ilyenkor az első. Mindegy is, legalább hamar letudja őket és nem izgul annyit.

Szeptember 5
Annyira nem is tűnnek ezek a gyerekek borzalomnak, bár az egyik lány, nagyon nem szimpatizál vele. Már az óra elején bealszik nála, dobálja a könyveit, kritizálja Dan tanítási módszereit, a tanagyagot, de főleg Dan-t. Aki igyekszik nem felkapni a vizet, csak egy bájos mosollyal igyekszik megválaszolnia minden kérdését. Jó, be kell látnia, hogy okos lányról van szó, de akkor is sok neki. De legalább már egy ember nevét tudja az osztályából. Aimee Labelle, aki még a folyosón is, majd fellöki az újdonsült tanárt a nagy sietségben, amit persze Dan se hagy szó nélkül, ám mikor a húga tanácsára beül abba a kis étterembe és végig nézi azt a jelenetet mindent megért, s valahogy megenyhül rajta a szíve. Régen ő is hasonló cipőben járt és nem volt egyszerű felszenvedni e idáig magát, önerőből. Ezt látva pedig egy kényszert érez, hogy segítsen annak a lánynak, mert jobb környezetet érdemel egy ilyen jó elme, nem engedheti meg, hogy visszahúzza, hátráltassa őt az apja.  

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet.
Hirdetés alapján || saját
avatar
Tanárok
Tell me your secrets
5
● ● Posztok száma :

Daniel Choi
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Daniel Whitehall

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-