Adéle és Sandhya lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Adéle és Sandhya lakása •• Csüt. Okt. 19, 2017 7:50 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Csüt. Okt. 19, 2017 10:14 pm

To Léda

Előző nap meló után úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy leugrunk abba a bárba a rendőrkapitányság közelében, ahol a szülinaposaink egészségére szoktunk koccintani, s bár egyszerű kis iszogatásnak indult a dolog, végül mégiscsak elszaladt velünk az a bizonyos paci... egyik ital a másikat követte, és arra még emlékszem, hogy az egyik újoncot felrángatom a táncparkettre, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg nem tud táncolni  - hamar kiderült, hogy igaza volt, de annyi alkohol után kit érdekelt már ilyen apróság?! – utána meg engem rángat fel az egyik irodista a színpadra, hogy karaokézzunk egyet, és volt ott Titanic, Mambo Nr. 5, meg valami Abba szám is, de hogy aztán mi volt... örök rejtély marad. Addig legalábbis, amíg hétfőn megint be nem megyek dolgozni, és kiderül, hogy csak én ittam túl sokat, mindenki emlékszik a teljes estére. Te jó ég, nem akarom! Miért nem lehet az emberek memóriájában is úgy javítani, keresni, törölni, mint a számítógépekében? Mennyivel is egyszerűbb lenne az élet, pláne, ha az ember lánya történetesen él-hal az informatikáért.
De ez van, ezt kell szeretni. Kissé másnaposan, de egész ügyesen hazatámolyogtam, ráadásul ebédidő előtt, amiért pláne büszke vagyok magamra! Mármint rendes ebédidő előtt, nem olyan lusta, késő délutáni hétvégi ebédidőben gondolkozva. Éhes voltam, fájt a fejem, szédültem is...
- Lédaaa! Itthon vagy? Kérlek, mondd, hogy igen! – kiáltottam el magam, miután lerúgtam magamról a magas sarkúmat, a táskámat meg megpróbáltam a fotelba dobni, de nem megy még ilyen korán a célzás – meg úgy egyébként sem túlzottan – így valahol mögötte landolt, a földön. Még jó, hogy semmi törékeny nincs benne, így különösebben nem is stresszeltem miatta, amennyiben imádott lakótársam nem adott volna életjelet magáról, úgy már dőltem is neki az ajtajának, hogy némi dörömböléssel kopogással is jelezzem, hazaértem!  Szerintem már a holtak is felkeltek volna arra a zajra, amit most csapok, nem hogy az élők, és ez alól is egyedül szeretett kiskutyánk, Jojo képez kivételt. Na, az az imádnivaló kis dög úgy tud horpasztani, hogy azt már tanítani kéne. Most is alszik, valószínűleg a kanapé alatt, idáig hallom a horkolását. Vagy talán Léda invitált meg valakit estére?
- Vészhelyzet van, ébredj! Fontos! Légyszi!– szenvedtem tovább látványosan, majd ha felbukkant a kócos feje az ajtóban, a lehető legártalmatlanabb arcot vágva, őzike tekintettel kérdeztem is – Nincs valami jól bevált női praktikád macskajaj ellen? És azon gondolkoztam, hogy ha Jojo múltkor szétrágta a csipogó gumikacsáját, lenyelve belőle azt a kis bigyót, akkor hogyhogy alvás közben nem csipog? Vagy ahhoz szerinted meg kéne nyomni oldalt a hasát? – jön ám az ihlet, meg a hülyeség, kellett nekem megint annyit inni. Pedig miután múltkor zöldre pingált hajjal ébredtem, megesküdtem, hogy én alkoholt soha többet, amíg Léda valami barna hajfestékkel próbálta menteni a menthetőt... aztán tessék, csak elcsábultam megint.

■ ■ Troublemaker ■ ■ Cool ■ ■credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
21
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Adéle Betranche tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Vas. Okt. 22, 2017 5:26 pm


Josette & me


"Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy."



Egy egész heti robotolás után fogalmazhatunk úgy, hogy tele volt a hócipőm mindennel. Semmi másra nem vágytam mint egy jó meleg fürdőre és egy pihentető alvásra, amihez minden feltétel adott volt lévén, hogy Jo ismét nem töltötte itthon az estét. Imádom, szeretem, de komolyan mondom, fölöslegesen fizeti az albérletet ha úgysincs itthon szinte sose. De végül is az Ő dolga Az viszont már az enyém is, hogy hajnalok hajnalán úgy dörömbölt az ajtómon mint egy kattant tyúk. Szerintem még a halottak is felébredtek volna arra a hangzavarra amit egy személyben képes volt véghez vinni.KI se nézné az ember belőle, hogy mekkora hangterjedelem szorult belé.
- Az isten szerelmére Jo egy kicsit halkabban. Még a holtakat is felébreszted, nem még a szomszédokat. - morgolódtam kissé még mindig álomittasan.
Nem tudom miért, de túl sokáig nem tudok a barátnőmre morcos lenni. Talán amiatt van, hogy egy olyan titkot rejtegetek előle amire ha rájön, talán sosem fog megbocsátani nekem. Így én sem lehetek rá mérges, azt hiszem ez így jogos.
- Most komolyan Jo, ez honnan jött? - kuncogtam fejcsóválva.
- Na gyere! - mondtam neki kedvesen mosolyogva miközben elindultam a konyha irányába.
Az, hogy az ember lánya pincérnő egy jól menő étteremben az még nem azt jelenti, hogy feltétlenül tudnia kellene kezelni egy-egy másnapos embert, viszont a múltamnak köszönhetően alkalmam nyílt arra, hogy kitapasztaljam mi teszi ilyenkor a legjobbat a szervezetünknek.
- Már megint beültetek valahová a többiekkel? - mértem végig a kissé elgyötört arcát.
Az esetek többségében nekem nem adatik alkalmam sokat bulizni, de ennek ellenére én ezt nem sajnálom. Ha valaki látna a régi életemből akkor biztosan azt mondaná, hogy át estem a ló túloldalára, de nem zavar. így legalább elkerülhetem a veszélyét annak, hogy lebukjak. Éppen elég energiát feccöltem már ebbe az egész történetbe ahhoz, hogy egy aprócska bakin elcsússzak.
- Mennyit ittál? - kérdeztem kíváncsian, miközben elővettem egy poharat a szekrényből és öntöttem neki egy pohár hideg narancslevet meg elé tettem egy friss croissant  amit akkor vettem mielőtt haza értem volna.
Tényleg szeretem a barátnőmet, de néha tényleg el tudja vetni a sulykot, ha arról van szó. Na persze egy pillanatig sem hibáztatom, én is sokszor érzem késztetést arra, hogy ivásba fojtsam minden bánatom és dühöm.Főleg olyankor amikor együtt látom Alexet a feleségével. de túl kell tennem magam azon a kis kalandozáson. Végtére is nem jelentett senkinek semmit csak egy bolondos csók volt. Se több, se kevesebb.




le bonheur est juste une illusion
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
22
● ● Posztok száma :
Sophia Bush
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Szer. Nov. 01, 2017 9:44 am

To Léda

- Hogy mi? Beszélj kicsit hangosabban, Léda, nem hallak rendesen! - nyafogok az ajtaja előtt állva, és kicsit mint ha a fülem is csengne, vagy csak beképzelem? Így enyhén másnaposan - vagy még inkább aznaposan? - magam sem vagyok biztos benne, ellenben hálás, bágyadt mosoly ül ki a vonásaimra, amint meglátom a kissé álmos, kissé kócos, no meg morcos lakótársamat. Egy főnyeremény, tudom, becsüljem meg, mert jobbat keresve sem találnék. Igaz, nem is keresek, legalábbis amíg ilyen jól elviseli a hülyeségeimet.
- Mi honnan jött? - pislogok rá értetlenül, azon dilemmázva, hogy vajon a földet rengető problémámra gondol, vagy rám magamra, igaz, ez utóbbi is megkívánna némi pontosítást... mert Indiából származok, de ha arra kíváncsi, hogy ma hajnalban honnan jövök... nos, az már egészen más történet.
- Igenis! - szalutálok neki szórakozottan az utasításra, még a halántékomhoz is kapom a kezem, ám ahogy haptákba vágnám magam, ismét rám tör az émelygés, és érzem, hogy ez nem volt túl jó ötlet, inkább kapkodom a lábaimat és utána sietek a konyhába.
- Komolyan, ott kéne hagynod a pincérkedést, és inkább nyomozónak állni. Esküszöm jobb vagy, mint némelyik kollégám. - feleltem elismerően, igaz, mit várunk? A rendőröket sem az eszükért szeretjük, többnyire... még ha akadnak is köztük olyanok, akik tényleg jók abban, amit csinálnak.
- Csak egy pohárral. - vágom rá gondolkozás nélkül, ám aztán Lédára pislantok, és az arckifejezése elég árulkodó ahhoz, hogy magam is belássam, egy pohártól valószínűleg nem így néznék ki, attól azért én is jobban bírom az italt, még ha nem is épp az erősségem - Egy nagy pohárral... Nagyon naggyal. Na jó, lehet, hogy egy kicsit több lett, de tudod te, milyen ciki az, amikor szinte csak férfi kollégáid vannak, és köztük kell helyt állnod? Nem mondhatod, hogy köszönöm, egy pohár elég volt, maradok az ásványvíznél, mert utána hetekig hallgathatnám... vagy felvásárolhatnám a környék összes fánkját, csak hogy leszálljanak rólam! - panaszolom úgy, mint ha a világ legnagyobb problémáját ecsetelném neki épp. Vannak történetesen nagyobb gondjaim is, de a macska rúgja meg, hogy néhány pohár alkohol így kifog rajtam, a fene esne ezekbe a nyomorult ázsiai génjeimbe! Már csak abban reménykedek, hogy semmi olyat nem kotyogtam ki, amit nem kellene.
- Ígérem, többet nem fordul elő. - szólalok meg valamivel később, bűnbánó tekintettel, miközben figyelem, hogy milyen csodaszert mixel nekem, ami egy csapásra megoldja majd minden gondomat... igaz, amikor meglátom, hogy szimpla narancslé, elbizonytalanodok kissé - mégis, hogy fog ez nekem segíteni? Ám ahogy előttem landol a pohár, mégis jó kislány módjára, szó nélkül kezdem kortyolgatni.
- És a te étteremtulaj lovagoddal mi a helyzet? Még mindig kínzod magad azzal, hogy ott dolgozol és nézed, hogyan enyeleg az orrod előtt a feleségével, vagy érik már az elhatározás a felmondásra? - váltok témát pofátlanul, mert még mindig inkább ez, mintsem beszámoljak arról, hogy épp Guillaume lakásáról szöktem el nemrégiben szó nélkül... már megint.
■■ Troublemaker ■■Cool■■credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
21
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Adéle Betranche tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Kedd Nov. 07, 2017 10:18 pm


Josette & me


"Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy."



Imádom a barátnőmet és bármit hajlandó vagyok neki elnézni, de az alvásra nekem is szükségem van. Arról már nem is beszélve, hogy így is minimális az az idő amit alvással tölthetek így azt gondolom joggal vagyok egy kicsit harapósabb, mint általában.
- Jo az isten szerelmére ne kiabálj már. Fel fogod ébreszteni az egész házat. - csóválom morcosan a fejemet, miközben próbálom Őt egy kicsit csitítani. Hiszen ha így haladunk akkor hamarosan az egész szomszédságot felébreszti és pár pillant múlva itt fognak dörömbölni az ajtónkon egy zsémbes járőr kíséretében.
- Hát ez az egész gumicsipogós dolog. Azt hittem azt már rég elfelejtetted. - kuncogtam, jókedvűen.
Jo tipikusan az az ember aki fényt hoz az ember életébe és aki még a legkaotikusabb helyzetekbe is képes belecsempészni a jókedvet. Amióta megismertem sokkal többet nevettem mint azelőtt bármikor és egy-egy ilyen alkalommal igazolódik be számomra igazán, hogy megérte megtennem annak idején azt lépést, és elhagyni a családomat, otthagyni a gazdagok kirakati életét. Még úgy is százszor jobban szeretem ezt az életet és a benne lévő lehetőségeket, hogy tudom, ez az egész csak egy nagy hazugságra épülő katyvasz.
- Na persze. Aztán meg a fejemhez vágnád, hogy minden ügyet megoldok a haverjaid előtt. Nekik meg nem marad mit csinálni éppen ezért mindig a nyakadon lógnak és folyton kocsmázni cipelnek. - próbáltam terelni a témát, de közben azon agyaltam, hogy Jo annyira nem is áll messze az igazsághoz, hiszen az igazi énemnek elég sok köze volt a rendőrséghez. Persze az a múlt és nem szeretném ha ez kiderülne, úgyhogy jobb ha úgy teszek, mint ha semmi nem történt volna és folytatjuk a beszélgetést ott ahol abba maradt.
- Aha... - válaszoltam hitetlenkedve, miközben a konyhában sürgölődtem és készítettem neki a csoda fegyveremet. Annak idején volt lehetőségem igazán tökélyre fejleszteni a másnaposságra való gyógymódot. Folyadék, folyadék, folyadék és még több folyadék, na meg egy kis szénhidrát ami adja az energiát. Éppen ezért is jó a péksütemény, a narancslé meg mindamellett, hogy hideg, még rengeteg vitamin is van benne és a szervezet kiszáradását is megakadályozza.
- Jaj te szegény... - mímeltem egy kis együttérzést és még az ajkam is lefelé görbült ahogy ránéztem.
De persze ez a "komolyság" nem tartott túl sokáig. Ez is amolyan játékos civódás volt köztünk amit annyira szerettünk, ami igazán testvériessé teszi a kapcsolatunkat. Amikor megismertem ezt kis bajkeverőt fogalmam sem volt mi lesz ebből, hiszen még csak akkor kezdtem el megszokni, hogy onnantól Adéle leszek és minden máshogy lesz. De vele minden könnyebben ment és őszintén hiszek benne, hogy ha akkor mi nem találunk egymásra, akkor lehetséges, hogy már nem itt tartanék ahol most, hanem egy sokkal rosszabb helyen.
- Na persze., és most azt várod, hogy ezt el is higgyem? - vonom fel játékosan az egyik szépen ívelt szemöldökömet, miközben a konyhapultnak dőlök és belekortyolok egyet a saját magamnak kitöltött narancslevembe.
A kissé savanykás, fanyar ízű hideg ital furcsa módon, szinte perzselte a torkomat,de ez amolyan kellemes perzselés volt. Élénkítő és felvillanyozó hatást keltve bennem amitől szinte egy szempillantás alatt kiment a maradék álom is a szememből. Ennek eredményeképpen pedig már az aznapi tennivalók pörögtek a fejemben amikor Jo nekem szegezett egy olyan kérdést amire hirtelen azt se tudtam mit feleljek.
- Ami azt illeti nem szoktak előttem enyelegni. De még ha azt is tennék, akkor sem zavarna. Túl tettem magam a dolgon és egyébként is szeretek ott dolgozni. - feleltem, az eléggé  átlátszóra sikerült mesémet a kérdésére. Amiről még én magam is tudtam, hogy úgy sem fogja annyiban hagyni. Túl jól ismerjük már egymást ahhoz, hogy tudjam ennyivel nem úszom meg.




le bonheur est juste une illusion
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
22
● ● Posztok száma :
Sophia Bush
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Vas. Nov. 12, 2017 6:34 pm

To Léda

- Nem kiabálok, a fenébe is! Amúgy is, adjanak hálát az égnek, hogy az én csodás hangomra ébredhetnek és nem mondjuk a részeges, vén Monsieur Blanche szétcigarettázott baritonjára. - mennyivel kellemesebb az én zöngém, nem igaz? Merjen bárki azt mondani, az meg más téma, hogy fordított esetben szerintem én is elküldeném jómagamat melegebb éghajlatra, ha úgy adódna...
- Ja, hát az csak úgy jött. Tudod, az alkohol is hozza az ihletet, nem csak az, amikor az ember a zuhany alatt gondolkozik az élet nagy dolgain. Azt a gumicsipogósat meg nem lehet elfelejteni! - nevetem el magam, igaz, amikor állatorvoshoz rohantunk vele, fele ennyire sem volt vicces a történet, de szerencsére azóta kutya baja sincs életünk csöpp ebének, így kár is stresszelni miatta. Kis túlélőművész a szentem.
- Még hogy én vágnám a fejedhez? Hát ilyennek ismersz, Léda? - biggyed le a szám széle mint valami csalódott óvodásnak, akivel közli az anyukája, hogy nem kapja meg azt a kiszemelt babát a játékboltban... Még a szívemhez is kapok, mint ha most tört volna darabokra, mielőtt még mondanám a magamét - Szerintem előbb röhögném ki őket, hogy milyen nagyra tartják magukat, közben meg egy csaj fél kézzel lenyomja őket, összekaphatnák magukat, ideje lenne. Nem mint ha nem mondogatnám így is nekik, csak nehéz úgy, hogy szinte egy csaj kollégám sincs. - teszem hozzá aprócska információként, miközben azt nézem, hogy életem lakótársa vajon milyen csodaszert kotyvaszt össze nekem, amitől egy csapásra jobban leszek. Mit ne mondjak, amikor megláttam, hogy pusztán narancslé, némi csalódottság azért megcsillant a szemeimben, hisz ennyi lenne a titok? De amikor felém nyújtja a poharat, mégis úgy csapok le rá, mint etióp kisgyerek a segélycsomagra. A segítség úgy is elkél nekem is...
- Igaz, mindig elfelejtem, hogy mennyivel jobban ismersz a városban, mint bárki más. Sőt... mint úgy egyáltalán bárki más. - szólalok meg töprengve, mert igaz, hogy csak néhány éve élek még a francia fővárosban, de Indiában sem voltak különösebben olyan emberek, akik eszembe jutnának, ha a barát szóra gondolok. Mondjuk nehéz úgy igaz barátságokat kötni, ha az ember élete egy hatalmas hazugság, mindenki előtt titkai vannak, és senki sem ismeri teljesen. De... ezt választottam, hogy megvédjem magam, így viselem is a következményeit, ennek ellenére pedig kellemes csalódás, hogy Lédával ilyen jól sikerült megtalálnunk a közös hangot.
Egészen jól el is mélázok ezeken a gondolatokon a hideg narancslémet kortyolgatva, amikor eszembe jut, hogy lakótársam számára sem pusztán öröm és kacagás az élet mostanság, így mondhatni tématerelés gyanánt, hogy milyen lúzer módon sikerült ismét becsípnem, inkább az ő háza táján érdeklődök.
- Nem zavarna, mi? Képzelem. - sandítottam rá, mert ezt azért én sem kajálom be, pláne amit azok után mesélt, hogy a főnökkel mibe keveredett... Túltette magát? Ilyen gyorsan?
- Persze, én meg az angol királynő vagyok. - dörmögöm az orrom alatt, ahhoz azért elég hangosan, hogy hallhassa, és vegye a lapot, azért én se most jöttem le a falvédőről. Attól, hogy a fejem majd' szétrobban, hülye még nem vagyok.
- Hmm... kíváncsi vagyok, akkor is ezt mondanád-e, ha ott lennék. Úgy is akarnak valami karácsonyi vacsorát bent a kollégák, majd beajánlom nekik az éttermet. - dobom be csali gyanánt, holott annyira azért én se tolnék ki a lakótársammal, hogy kollégástól-mindenestől beállítok hozzájuk, ha már ő is tiszteletben tartja az én csodás munkahelyemet, az a minimum, hogy én is - még ha furdalja is az oldalam a kíváncsiság, hogy tényleg ilyen hamar megbékélt volna a dolgokkal. Azok után, hogy nem is olyan rég még itt vigasztaltam a kanapén...
- Olyan rég voltunk már együtt bulizni, itt lenne az ideje, úgy is ránk fér némi kikapcsolódás. Tudom, én még a tegnapiból se gyógyultam ki, de... hétvégére van valami programod? - lötykölöm meg a narancslevet a poharamban, várva, hogy mit szól hozzá, és fel sem tűnik, hogy olyan finom mozdulattal írom a köröket a kezemmel, hogy már a kanapéra is jutott a fanyar italból egy kevés.
■■ Troublemaker ■■Cool■■credit



A hozzászólást Sandhya J. Malakar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 18, 2017 11:46 pm-kor.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
21
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Adéle Betranche tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Kedd Nov. 14, 2017 9:05 pm


Josette & me


"Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy."



Inkább nem is reagálok arra amit mond, csupán a fejemet csóválom. Lényegében igaza van abban, hogy inkább kelek az Ő hangjára a másik említettére. Előfordult már, de szerencsére ritkábban, viszont így reggel, éhgyomorra nekem még Jo hangja is sok egy icipicit.
- Bezzeg amikor a dokihoz rohantunk vele akkor nem tartottad ennyire viccesnek a dolgot. - grimaszoltam, jókedvűen utánozva az akkori arckifejezését.
Hihetetlenek ezek ketten. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen akkor azt mondanám, hogy Jojo kiköpött mása Jo-nak. Persze a kutyák alkalmazkodnak a gazdáikhoz viselkedésben is, de Ők ketten mintha tényleg egy hullámhosszon lennének. Néha már az is megfordult a fejemben, hogy szövetkeztek ellenem, és azt várják, mikor akadok ki attól amit véghez visznek, és majd jót nevetnek rajtam a kanapén gubbasztva.
- Csak nem megsértettem a pici lelked? - biggyesztettem le én is a számat, majd egy pillanattal később már nevettem is a szituáción. Egyszerűen hihetetlen, hogy Jo még akkor is képes belőlem kihozni a legtöbbet amikor általában használhatatlan vagyok. Tuti, hogy ez valami Indiai hókuszpókusz amiről nem akarja, hogy tudomást szerezzek ezért titkolja vagy legalább is próbálja.
- Azt mondjuk megnézném. - nevetem el hangosan magam, miközben bekészítek egy nagy adag kávét a főzőbe.
- Erre azért nem mernék mérget venni. Bár elég sokszor, és hangosan beszélsz álmodban. - cukkoltam vigyorogva.
Őszintén szólva nem szoktam hallgatózni és éjszaka én is jobban szeretek aludni, de néha előfordult már, hogy hallottam amikor beszélt álmában. Bár inkább csak motyogásnak mondanám amiből amúgy szinte semmit nem értettem, mert valami számítógépes zagyvaság volt az egész Viszont jó támpont ahhoz, hogy ráhozzam a frászt.
- De komolyan. Van aki elterelje a figyelmem Alex-ről. - csusszant ki a számon véletlenül egy olyan részlet amit nem biztos, hogy el kellett volna árulnom.
A szerelmi életem az utóbbi időben elég kuszára sikeredett és ez az Alex dolog volt a csúcsa, ahol azt mondtam, hogy nincs nekem erre szükségem. De aztán betoppant az életembe Damien aki úgy felforgatott mindent ahogyan azt csak kell. Alaposan felkavarta az álló vizet, arról nem is beszélve, hogy ha túl közel kerül hozzám és lebuktat akár Jo előtt, akár a munkahelyemen, vagy valamelyik ismerősöm előtt akkor minden hiábavaló volt. Vissza térhetek a régi kerékvágásba és ez az egész szökés és új élet dolog csak egy gyermeteg elképzelés marad.
- Igazából még fogalmam sincs, miként alakul a hétvégém. Az tuti, hogy pénteken délutános leszek,úgyhogy éjfélnél előbb biztos nem érek haza. Meg akkor már kedvem se nagyon lenne sehová menni. Viszont ha neked jó, akkor szombatra szabaddá teszem magam. Se meló, se edzés, se másmilyen elfoglaltság. Csak te és én a világ ellen. - pillantok rá mosolyogva, miközben kitöltöm a saját kávémat.
- Kérsz te is? - nyújtom felé a kacsót amiből gőzölögve száll a frissen főtt kávé illata.
Én a magam részéről nem is tudnám elképzelni a reggeleket, mint egy jó nagy adag, fekete erőteljes kávéval. Még a diák éveim alatt szoktam rá és azóta sem tudok ettől a szenvedélyemtől megszabadulni. Olyan érzéssel tölt el minden alkalommal, mint amikor nagyon sokáig sóvárogsz valami után és akkor egyszer csak ott terem előtted és valóra váltja minden álmodat. Pontosan úgy mint ahogy azt Damien is teszi azzal, hogy olyan vágyakozással néz a szemeimbe minden alkalommal amikor találkozunk. Legszívesebben ott helyben megcsókolnám, de vannak határok amiket nem lehet átlépni.Vagy mégis? Hiszen ha Ő is szeretné akkor miért is ne?
- Na és a te villám randijaid, hogy alakulnak? Megtaláltad már az igazit? - mézem végig Jo-t, mialatt reménykedem benne, hogy az Ő szerelmi élete eltereli a gondolataimat az én se veled,se nélküled érzéseimről, mivel most sem tudom felfogni, hogyan lyukadhattak ki a gondolataim megint Damien Leclair-nál.




le bonheur est juste une illusion
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
22
● ● Posztok száma :
Sophia Bush
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 12:01 am

To Léda

- Utólag minden viccesebb. Vagy ha nem is minden, de sok minden... Fogadjunk, hogy néhány hónap múlva már erre az ébresztőmre is nevetve gondolunk vissza! - jegyeztem meg angyali mosollyal, ami hamar grimasszá változott, amint ismét rám tört a fejfájás. A fenébe...!
- Ugyan Léda, pici lelkemnek több kell ahhoz, hogy megsértődjön. - legyintettem nagyvonalúan, bár az ajakbiggyesztése láttán azért képtelen voltam megállni, hogy ne nevessem el magam. Hiába, ő is nagy grimaszmester volt, na azt meg kell hagyni!
- Nem is beszélek álmomban. Ezt is most találtad ki, valld csak be! - fagytam le egy pillanatra, hiszem basszamegajegesmedve, eddig soha, senki sem említette egy árva szóval sem, hogy én ilyesmit csinálnék. És más sem hiányzik, mint hogy pont így kotyogjak ki valami olyat, amit nem kéne, hiába ügyelek kínosan arra, hogy a hackerkedős ügyleteim ne hassanak ki a magánéletemre, és titokban maradjanak, cseszhetem, ha álmomban elszólom magam.
Nem csoda hát, ha úgy ugrok az Alex-témára, mint kiéhezett tigris a vacsorájára, egyből lecsapva lakótársam elszólására.
- Igeeen? És ezt még csak most mondod? Mesélj, kicsoda! Minden részletet tudni akarok! - nesze neked álmosság meg másnaposság, a narancslé nyomába sem érhet annak amit az adrenalin néhány másodperc alatt elért, miután ilyen pletykálkodós sztorit szimatoltam. Sőt, meg se kéne szólalnom, már a kíváncsi tekintetemről és az arcomról is tisztán leolvasható a kérés, meséljen! Nem mint ha bárkinek is tovább adnám, sőt, a kollégáimat pont nem érdekli az ilyesmi, barátokból meg nemigen akad Lédán kívül, inkább csak annak örülök, hogy jobban alakul a magánélete, végre, mint az enyém. Az az Alexes eset azért tényleg övön aluli volt...
- Vagy hívd meg hozzánk a lovagodat. - dobom be ötlet gyanánt, bár képzelem, lakótársam élete vágya biztosan, hogy bemutasson minket egymásnak. Nem mondom, hogy rosszabb vagyok, mint ha valami rokona lennék... de ciki lenne, ha én üldözném el mellőle szerencsétlen srácot. Ettől függetlenül azonban kíváncsi vagyok rá, és ha úgy látnám, hogy csak a barátnőm szívét akarja összetörni, én sem fognám vissza magam, az biztos.
- Narancslére kávét? A tegnapi este után inkább kihagynám, köszi! Már annak is örülök, hogy legalább a hányingerem elmúlt... - máskor minden gond nélkül, de a tegnapi ivászat után én sem merek kockáztatni, így egyelőre beérem a narancsszínű C vitaminos csodaszerrel. Santé! Legrosszabb esetben majd délután behozom a lemaradást, úgy is olyan szinten ráfüggtem már, hogy szerintem a koffeinre is egészen immunis lettem, egy kávé után legalábbis még mindig alszok úgy, mint más kakaó után.
- Azok? Maradjunk annyiban, hogy lassan már írhatnék valami romcom forgatókönyvet, annyi sztorim lesz az elcseszett randijaimból. Miért nem lehetett nagy ő-t kérdezni? Arra mondhattam volna, hogy Shift+ő, de így...? - drámáztam túl a helyzetet, mielőtt még túlságosan is gyanús hallgatásba burkolózva kortyolgattam volna tovább a narancslevemet. Igaz, a múltkori reggel Guillaume-nál maximum villámnak mondható, randinak nem, de... attól még minduntalan vissza-visszakanyarodtak a gondolataim hozzá.

■■ Troublemaker ■■Cool■■credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
21
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Adéle és Sandhya lakása ••

Tell me your secrets

Adéle és Sandhya lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások-