Kester Wrighton
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Kester Wrighton •• Vas. Okt. 29, 2017 8:42 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Kes,

mondanám, hogy annyian vagytok, mint az oroszok, de... lévén, skót a família, ez tényleg akkor lenne még ütősebb, ha Oroszországból menekültetek volna ide a tesóiddal Pláne, ha azt nézzük, hogy elsőként sikerült bővítened az amúgy sem csenevész családfátokat Rolling Eyes Jó volt kicsit bővebben megismerni a te nézőpontodat is, hogy te magad hogyan élted meg azt, hogy ilyen vallásos szülőkkel, ilyen nagy családban kellett felnevelkedned, vagy hogy hogyan is teltek azok a bizonyos lázadó évek... majd az önállósodás, kirepülve a családi fészekből?
Így, három Wrightonon túl bevallom, kíváncsi voltam, hogy te vajon milyen leszel, és nálad mi lesz a csavar a történetben? Mert eddig mindenkinél akadt valamit, és te sem okoztál csalódást... Azt kell mondjam, egészen "hétköznapi", de kimondottan aranyos megoldást lett Persze nyilván, más külső szemlélőként figyelni az ilyesmit, és más ott állni, miközben közlik veled, hogy apa vagy - amúgy üdv a klubban, nekem játéktéren volt nemrégiben hasonló. Rolling Eyes
Imádtam olvasni a soraidat, kimondottan olvastatta magát, és ez a kissé fanyar, visszafogott humor is jól fekszik a karakteredhez véleményem szerint Egyedül csak azt sajnáltam, hogy ilyen hamar a végére értem, mert szívesen olvastam volna még tovább is. Kíváncsi vagyok, neked hogyan sikerül majd megbirkóznod az apaság nehézségeivel, vagy akár lesz-e bármi komolyabb köztetek a lányod édesanyjával azok után, hogy dikerült, együtt alkottatok valami kicsit, aranyosat és hiperaktívat edi

Nem is húznám tovább az időt, mint a másik három Wrighton fiú már biztos epekedve vár, úgyhogy sipirc avatart foglalózni, aztán beszámolni nekik is a nagy hírről, hogy van egy unokahúguk! Azért megnéznék nálatok egy tesós rokontalálkozót, pláne, ha mindenki beszámolna arról, hogy mi újság mostanság... Rolling Eyes


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
398
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


✥ Szeretettel Kester Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Kester Wrighton •• Vas. Okt. 29, 2017 7:52 pm

Kester Wrighton
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Moyra Wrighton  
» Apja neve: Conall Wrighton    
» Testvérek: Riley, Sophie, Roderick, Kieran  
» Egyébb hozzátartozók: a lányom: Emma Wrighton  

A család, jó vicc, komolyan, nem tudom erre mit kellene felelnem. A szüleink elcseszték, nagyon, nem utálom őket, de különösebben nem is ragaszkodom hozzájuk, nem volt nehéz elhagyni őket annak idején. Gyermekként még azt hittem ők a jó szülők és mások a rosszak, gyerek voltam, naiv és buta. A testvéreimmel elvoltam, viszonylag, Riley-val és Rodyval folyton öltük egymást, korban annyira nem álltunk messze egymástól. A húgommal a kapcsolatom nem volt sohasem túl szoros, de ezért nem én vagyok a hibás, Ő nagyon kicsi volt még, én pedig nem voltam az a babusgatós típus. Kieran volt számomra afféle bálvány, a cipő nyomát is megnyaltam volna, együtt füveztünk, együtt balhéztunk, megtettem mindent, amivel a közelében tudhattam magam. Együtt hagytuk el a szülői házat is, ahová azóta se néztem vissza. Jelenleg nem tudom mi van a családommal, mi van anyámékkal, a testvéreimmel, semmit sem tudok. Most azzal küzdök, hogy elfogadtassam magammal a tényt miszerint van egy lányom, nem érek rá a család régebbi szakaszával bajlódni. De előbb vagy utóbb kénytelen leszek és remélem nem lesz rosszabb, mint egy foghúzás.
tudj meg többet
» Születési hely: Thurso, Skócia   
» Születési idő: 1987. 03. 04.  
» Mikor érkezett a városba: három hónapja

Kes
Gaspard Menier
30
Civil és jelenleg autószerelő

Hogy ideges vagyok-e? Az elképzelhetetlen mennyire. Mindig mondják mikor gyerekek vagyunk, hogy a felelősségtudat és a következmények blablabla. Hát én, akárcsak bárki más mindig fütyültem a következményekre, mert ami mással megtörténhet az velem biztosan nem. A lószart nem, én épp olyan szerencsétlen vagyok, mint azok, akik már megfizettek a felelőtlen viselkedésükért. 30 éves vagyok, jóformán még csak most kezdek felnőni, eddig éltem az életem, minden kötöttség nélkül, a család, jó vicc, megvoltunk mi a bátyámmal. Most pedig itt állok, egy kis ház nappalijában várva, hogy megismerjem a lányomat. Hát beszarás, komolyan. Én soha nem akartam családot, félre értés ne essék, nem azért, mert utálom a kölyköket, mert nem igaz, van köztük egész tűrhető példány is, de leginkább azért nem akartam családot, mert jó vagyok én így, magamban. Én egy nagyobb család tagja vagyok, tudom milyen az, ha osztozni kell a testvéreiddel, milyen az irigység, milyen, ha legszívesebben a földbe dugnád a fejed, ha valami szarság tart feléd. Erre tessék, van egy lányom, akiről eddig fogalmam sem volt. Könyörgöm, még az anyjára se emlékeztem, a nevét se tudtam mikor megjelent a kis garzonomban, hogy bejelentse a lányom meg akarja ismerni az apját. Képzelhetitek, ott álltam kis gatyában a küszöbön, fogkrémmel a számban és előttem egy nő, aki azt jelentette be kicsit finomítva, hogy lyukas volt az óvszer...
És ekkor belép a nappaliba az anyja kezét fogva, sötét barna haj, nagy barna őzike szemek, a Krisztusát!
-Szia! - köszönök és épp olyan szerencsétlennek hangzik ez, mint amilyennek érzem magam.
-Szia! - rám mosolyog majd elengedi az anyja kezét és odajön hozzám, két kis karjával átölel és szorosan tart. Esetlenül meglapogatom a hátát és megköszörülöm a torkom.
-Hát … én is örülök a találkozásnak. - nyögöm ki egy sóhaj kíséretében.
-Vicces vagy. - nevet ki. Még jó, hogy viccesnek látja a helyzetet, mert én nem nevetek. Az anyja karba font kézzel áll a nappali szélén és minket néz. A hideg ráz a tekintetétől.
Fogalmam sincs mit kellene mondanom vagy tennem. A helyzet ennél már nem lehetne szürreálisabb, vagy de? Inkább nem is gondolok erre, még a végén az derülne ki, hogy ikrek.
-És hogy hívnak szépségem? - próbálok felvenni egy nyugodt, csevegési tempót.
-Ő nem egy kósza numerád Kester, hanem a lányod.
Nagyot nyelek. - Hát persze.
-Emma vagyok. - vigyorog és kezemet fogva húz a kanapé felé ahol leül és várja, hogy csatlakozzam hozzá. Momentán amúgy sem tudok állva maradni, az egész rendesen letaglózott, így hát az ülés nem tűnik rossz ötletnek.
-Nagyon szép neved van. - eresztek meg egy mosolyt a kislány felé, ahogy visszamosolyog két apró gödröcske jelenik meg az arcán, pont mint nekem. Nem is tudom mit gondoltam akkor, amikor azt hittem tuti nem én vagyok az apja, a gyerek kiköpött másom csak farok nélkül.
-Ugye itt maradsz játszani velem? - néz rám reménykedően, a kiskutya tekintet amit rám mereszt az öcsémet Riley-t juttatja az eszembe, csodás, az egész famíliától szedett valamit a gyerek?
-Öhm, hát elég sok dolgom van de...talán valamikor eljöhetek, hogy játszunk. - nézek a szomorkás, csalódott szemekbe. - Persze, csak, ha az anyukád nem bánja.
Itt most már a Jégkirálynőre nézek, aki bólint. Ettől Emma arca felragyog és ismét megölel. Na, tuti ezt nem a családunktól örökölte, tiszta érzelem harcos a lány.
Elköszönök és elég gyorsan távozom. Csak otthon eresztem ki a gőzt. Van egy lányom, a francba is, apa vagyok.. Kell egy sör, vagy négy.      

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Miként jutottál ide || Keresett
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Gaspard Menier

Kester Wrighton
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Civilek-