Fireside Chariot Pub - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥


Témanyitás ✥ Fireside Chariot Pub •• Vas. Okt. 29, 2017 8:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Kedd Okt. 31, 2017 10:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Arisnak igaza van, igazából sokkal jobban jártam az ő társaságával, mint bárki máséval. A hangulatom azt hiszem, már semmi nem tudná elrontani, mert az bizony meg van alapozva. Szeretném, hogy ez fordítva is így legyen és hogy a kevésbé beütött részegség mellett is ugyanúgy élvezze a közös szórakozást, mint én.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az elfogyasztott italmennyiségtől még mindig nem érzem magam rosszul, sőt. Egyre jobban ahhoz, hogy teljes erőbedobással végigtáncoljam akár a másnapot is. Ha a srác velem marad, még erről is lehet szó.
Teljes mértékig megbízok benne, mert nem úgy ismertem meg, mint aki visszaélne ezzel és ha már eddig kibírt anélkül, hogy fals okokra hivatkozva lelépett volna, csak nem alakulhat már így. Nem tudom, vajon képes leszek-e elengedni amikor hazavisz, de ez még a jövő zenéje. Ami azt illeti, talán nem kellene hagyni...hideg az éjszaka, részegek vagyunk...
Fogalmam sincs arról, vajon a körülöttünk levők mit gondolhatnak rólunk. Mondjuk az alapján, ahogy végigtapizom a hasát valahogy úgy érzem, nem barátoknak gondolnak minket. Egyébként ez egy cseppet sem zavar. Még élvezem is, hogy féltékeny szempárok kereszttüzében bújhatok hozzá a lassúzás alatt.
Ujjbegyeim bizseregnek elveszve a hajában. Sokszor gondolkodtam már rajta, vajon milyen lehet, puha-e, vagy tele van zselézve, de inkább előbbi, ami miatt el sem húzom onnan a kezem. Továbbra is bele-belefúrom ujjaimat.
Mint a heccelésnél, úgy most is le lehet olvasni az arcáról, mit gondol. Válaszához komoly arckifejezés társul, amivel sikerül megint csak zavarba hoznia. Azok a témák, amelyeket korábban egymás szívatására hoztunk fel, inkább viccesen jöttek ki. Na de ez, ez valami olyasmi, amit a részeg Lara nem tud hová tenni, csakis azokhoz a dolgokhoz, amelyek akkor vannak, ha egy embernek tetszik a másik.
- Csodássá? - kérdezek vissza választ nem várva. Csak nézek a szemébe, itt pedig már nem tudom leplezni érzéseimet. Biztos vagyok benne, hogy az arcomra van írva, mennyire bejön, ezért inkább megpróbálom elterelni a témát. Gondoltam hátha eltereli a figyelmét rólam meg a hülyeségemről, de nem éppen. Sőt, ha lehet fokozni a zavarba ejtést, most megtörténik. Csak azért nem pirulok egészen bugyiig, mert már eleve ki vagyok melegedve, de rendesen.
Kavargó gondolataimmal és hevesebben dobogó szívemmel ugyanúgy simulok hozzá, a hajában levő ujjaimat megmozgatom, s levezetem a tarkójára is. Már nem tudom, mit csinálok amikor a szemkontaktust keresem a sráccal, de abban a pillanatban világossá válik; ha csak erre az estére is, de többnek akarjuk egymást pusztán barátoknál.
Ajkai ajkaimra találnak és én viszonozom a csókot. Ha még lenne köztünk egy picike hely, azt hamar leküzdöm a hozzásimulással. A zene kitartóan, véget nem érően szól, pont, ahogy azt szerettem volna. Hallom még, de már csak Arisra koncentrálok és ajkaira, amelyektől nem akarok elszakadni.
Aztán szépen elhalkul és helyét egy újabb pörgős szám veszi át. Itt véget ér a csókunk is, és nekem ezt követően kell néhány másodperc hozzá, hogy helyre rázódjak és tudjam, hol vagyok. Az imént történtek hatása alatt pillantok fel a srác szemeibe, megpróbálva kiolvasni belőle, vajon mire gondol.
- Aris... Ha ez csak egy Halloweenig tart, akkor ez életem legjobb napja - szólalok meg a részegség ellenére tiszta gondolatokat a tudtára adva.
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Kedd Okt. 31, 2017 11:11 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Mikor reggel felkeltem, még gondolni sem mertem volna rá, hogy ez a buli milyen jónak fog ígérkezni. Nem volt semmi tervem az estét illetőleg. Eljövök, bulizok, aztán pedig ha nem találkozok semmi ismerőssel, vagy csapódok hozzá egy társasághoz – ami lássuk be, nem annyira valószínű, de nem is kizárt -, akkor továbbállok. Az időtől és kedvtől függően pedig vagy haza megyek, vagy pedig egy másik bárba, hogy ott folytathassam az estét. Ez mondjuk így elgondolva elég furának hangozhat. De hát ha egyszer egyik valamivel közelebbi barátom sem akart jönni velem, nem nagyon tudok mást tenni, mint magam elmenni. Ez olyan, mint a mozizás. Ott sem bánom, ha egyedül kell mennem, egy buliban meg pláne. Itt legalább van jó sok ember, és ha olyat fogok ki, akkor még új barátokat is szerezhetek. Nem egyszer volt már ilyen.
De az, hogy pont Larával fogok találkozni, na az meg sem fordult a fejemben. Viszont a legkevésbé sem bánom, mert nem is találhattam volna jobb társaságot. Szép, okos, vicces, és az egyik legfontosabb, hogy eltűri az én folyamatos hülyéskedéseimet, és nem veszi magára, mikor kicsit csipkelődök. Ha így tenne, akkor is leesik neki, hogy nem volt semmi bántó szándék bennem. De általában ilyenkor bocsánatot is kérek, ha esetleg túltolnám vagy valami ilyesmi…
Gondolom, hogy nem vár választ a kérdésére. Még egy kicsit együtt mozgunk, csendben, a zenére és egymásra figyelve, aztán pedig rápillantok Larára. Sejtettem, hogy nem fog elhúzódni, de azért volt bennem egy kis félsz, hogy mi van, ha mégis. De miután nem húzódott el, az arcára simító kezemet sem tolta el, nyilvánvaló volt, hogy nem fogok visszautasításra lelni. Most nem. Lágyan csókolom meg, kiélvezve minden egyes apró pillanatát, amennyire csak tudom. Közelebb húzódik hozzám, én pedig rásegítek a derekán lévő kezemmel, és magamhoz is ölelem mindeközben. Fogalmam sincs, mennyi ideig csináljuk ezt így. 2 másodpercig, 30-ig, esetleg egy percig? Annyira kiesik az időérzékem, hogy az valami hihetetlen.
Végül viszont legnagyobb bánatomra vége szakad ennek a csodás pillanatnak. Ettől függetlenül nem engedem a közelemből, mert túlzottan is élvezem ahhoz. Ha eddig a tömeg nem segített volna, hát ez most rendesen felhevített kívülről-belülről. Szavaira halvány mosolyra rándul a szám. – Akkor tartson minél tovább… - ennyit mondok csak, mielőtt mit sem törődve a már teljesen más zenével, újra közelebb hajolok hozzá és ismét az ajkaira tapasztom az enyémet. Egész este tudnám ezt csinálni…
A nagy pogózásban végül csak sikerül kizökkenteniük minket ebből az egészből, amin elmosolyodom. Végül megfogom Lara kezét, és biccentek, hogy lépjünk kijjebb. – Úgy érzem, ezek után kelleni fog még egy-két… mi az… feles… - mondom neki nevetve, mikor odaérünk a pulthoz. Hát igen, a megfelelő szavak megtalálása már nekem is kicsit nehézséget okoz. De még tisztában vagyok azzal, amit csinálok. Kérek még a tequilából, kifizetem, és mikor megjön, odatolom Lara elé, de eközben a kezét el nem engedtem egy pillanatra sem. Ha esetleg egy nem lenne elég a szöszinek, akkor egy-két kört még leguríthatunk, amit viszont én fogok állni.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Kedd Okt. 31, 2017 11:50 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem tudom, mennyi ideje várhattam ezt a pillanatot. Talán már az első találkozásunk során éreztem, hogy van valami több, de semmiben sem vagyok biztos. Főleg magamban nem. Jelenleg Aris az egyetlen biztos pont, meg sem kérdőjelezem. Ugyan miért tenném? Egy pillanatig sem akaratos, vagy durva, ami azt illeti, még így a sokadik pohár után is tudom; ez a legjobb csók, amit eddig kaptam.
Húsz évem során nem volt sok fiúval dolgom, talán mert ahogy a szüleim elvárták, magasra tettem a lécet. Szóba sem jöhetett olyasvalaki, aki máshogy áll a világhoz, esetleg a kiállásával vannak problémák. Az első egy-két randiig eljutottunk, de azon túl összesen kettővel. Ők ketten pedig türelmetlennek bizonyultak, néhány hét randizgatás után be akartak jutni a ruhám alá.
Vajon Aris is ilyen? Arra hajt? Egyáltalán akar majd ezután a csók után látni?
Nagyjából ezek a kérdések fordulnának meg a fejemben, ha józanabb lennék. Így viszont elhagyom a kételkedést, csak élvezem ami történik. A válasz pedig egyébként is pozitív lenne, ha csak azt nézzük, hogy nem törik meg az első csók után a varázs.
Egyszerűen tökéletesen érzem magam a karjaiban, nyakán simítok végig miközben ajkaink újra találkoznak. Kíváncsi lennék, vajon érzi-e, milyen hevesen ver a szívem. Mert könnyedén érezheti, ha már csak a közelséget is nézzük.
Mint minden jónak, ennek is vége szakad. Szusszanva húzódok el tőle, és mialatt a srác megfogja a kezem, szabadomat ajkamhoz emelem. El sem hiszem, hogy ez megtörtént. Vagy talán csak annyira sokat ittam, hogy ilyeneket képzelek?
Vigyorogva, továbbra is az előzőek hatása alatt követem a pulthoz. Vele együtt nevetek a szavak elakadására és elégedetten veszem tudomásul, hogy bizony nála sincs már minden rendben. Na de ez az este pont erről szól. Az újabb kupicákról és a kéz a kézben sétálgatásról.
- Nem, nem, ennyi elég volt - rázom meg a fejem nagyjából a második pihenős tequilánál. Na jó, talán ez már a harmadik. Egyébként is zavar, hogy mindent ő áll és nem hagyja, hogy legalább egyre én hívjam meg. Főként viszont a fáradtság az, ami visszatart. Most ütközik ki, és ettől a mellkasának döntöm a fejem.
Átölelem a derekát, majd felpillantva szemeibe nézek.
- Szerintem most már hazakísérhetnél.
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Szer. Nov. 01, 2017 9:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Csüt. Nov. 02, 2017 4:51 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Imádom a hétvégéket, amikor voltaképpen mi lesz másnap, akár reggelig is lehet tombolni, hisz másnap délig kényelmesen kipihenhetjük magunkat megérdemelt pihe-puha ágyunkban. A hétvégét igazából mindenki egyformán várja, hisz van akinek szimplán kikapcsolódás, a családjával eltöltött időnek könyveli el és így szerez magának értékes perceket, amivel feltöltődve a következő hétre vértezi fel magát.
Nem úgy, mint ahogyan teszem azt én és még számos hozzám hasonló fiatal és szemtelen suhanc. Aki pénzt és időt, energiát nem kímélve csak tombol - egyesek szerint rongál , pusztítja magát -, fáradhatatlanul pörög, nyeli a piát és ami talán a legfontosabb, ÉL. Megéli a fiatalságát, megéli a pillanatot, amit épp akkor kap el egy szórakozóhelyen, amit ha nem ragad meg, elvesztegetett lehetőséggé válik és többé nem tér vissza. Amikor mindannyian csak megéljük a pillanatot, amit a felnőttek csak rossz szemmel néznek. Tény, nem mindenkinek jelenti ugyanazt, van aki a sárga földig issza magát, van aki pedig csak a fűvel, kokóval, herkával tud ellazulni. Én ez utóbbiakkal nem vagy nagyon ritkán élek, inkább iszom és táncolok. Mert azt eszeveszettül imádok.
Még a pultnál ácsorgok, még a tekintetemet egyik bigéről a másikra járatom. Keresem a vadat, amelyet becserkészhetek akár egy éjszakára, ha nem többre. Mindenesetre szórakozhatnékom van és már járna a lábam a bugira. Szombat este van, a hangulat a tetőfokára hágott, mindenki bulizik.
Aztán megpillantom őt, a cukroslánykát. Nocsak, jött feltérképezni a város éjszakai fényeit? Még nem láttam erre, ellenben a cukrászdában már igen. Unatkoztam, a vártam a partnerre, aki nem jött el. Végül kaptam egy sms-t tőle, hogy nem engedték el. Nem érdekelt igazából, hogy mennyire igaz ez vagy épp mennyire nem, szórakozni szerettem volna. Kikértem a sütit, amit kinézni akartam magamnak, aztán meghívtam rá a felszolgáló leányzót. Ha meghívom egy körre, kijöhet, nem? Elbeszélgettünk, kellemes társaságnak bizonyult. Külföldi lány, aki nem is olyan régen érkezett meg ide hozzánk. Elkereszteltem Szófiának, mint az a város, vagy épp Szófia hercegné. Nem is vagyok én olyan hülye töriből. A társasága pedig üdítő volt. Vajon kis vadmacska is tud lenni?
- Szófia. - tömeg vesz minket körül, én pedig mögötte állok, derekára csúsztatom a kezem, hogy megfordítsam magam felé - attól függetlenül is kivel és mit csinált. Itt most csak az számít, én mit akarok.
- Édességhiányom van, pótold. - pillantok rá kérlelően, miközben féloldalas mosolyra húzom a számat. Már van bennem egy kevés alkohol, hogy ténylegesen leszarjam a világot magunk körül, de annyira józan, hogy tudjam mit teszek. Csibészkedem épp.
- Meghívlak egy táncra, mit szólsz?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Csüt. Nov. 02, 2017 4:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


Igaz ugyan, hogy alig pár hete lakom csak a városban, de az, hogy az esetek felében meg kell kérnem a helyieket, ismételjék el lassabban, amit mondani akarnak nekem, vagy az, hogy naponta legalább kétszer tévedek el, nem egyenlő azzal, hogy a hétvégém ne szólhatna arról, amiről odahaza, Amerikában is szólt. A szórakozásról.
Bár Aberdeenben sokkal inkább a szüleim elől akartam szabadulni, most egy picit talán a gondolataim elől menekülök - viszont ha már van egy ilyen csinos ruhám és a fél napomat azzal töltöttem, hogy hullámossá varázsoljam a hajam, akkor már körbe kell mutogatnom, nem igaz? A pékségben megismert kollégáim pedig nagy szerencsémre éppen kaphatóak voltak egy kis kikapcsolódásra. Nem mintha nélkülük nem találtam volna ki valamit, de valljuk be, sokkal nagyobb buli társaságban lenni, mint egyedül. Ezt mindenki tudja, habár nem mindenki ért vele egyet. De ez engem most a legkevésbé sem érdekel.
Mindenesetre megmondtam a bátyámnak, hogy ha tervezte is velem tölteni az estéjét, mondjon le róla, a húga ugyanis meghódítja a várost és rendesen felcsavarja a szőnyeget. Aggódni felesleges, volt akitől tanulhattam verekedni és bár a magassarkú-alkohol párosítás nem hangzik úgy, mintha ma este én lehetnék a női Rocky Balboa, mégsem félteném magamat. Maximum sokkal több telefonszámmal a névjegyzékemben térek haza, mert még nagyobb szájúra iszom magam. Persze nem mintha Rod bátyám világa körülöttem forogna, van neki elég modell ismerőse - akikkel tulajdonképpen én is szívesen találkoznék -, akikkel Ő is kieresztheti a gőzt Párizs valamelyik népszerű szórakozóhelyén. Aztán felszedhet egy csajt, akit holnap reggel én ijesztek ki a lakásból pusztán a jelenlétemmel - meg azzal, hogy mielőtt a nap delelőre fordulna, betörök Rod szobájába és kiabálva felkeltem, amiért már megint üresen tette vissza a tejes dobozt a hűtőbe.
Addig is azt tervezem, hogy még legalább három kör olyan tequilát elfogyasztok, mint azt két perccel ezelőtt is tettem, és aminek a maradványai fölött most fennhangon tárgyalunk arról, ki milyen furcsa szerzettel, vagy vicces helyzettel birkózott meg az elmúlt héten a cukrászdában. Éppen arról az idős néniről kezdenék mesélni, aki arra kért, segítsek neki süteményt választani mind a három macskájának, amikor valaki derékon ragad és kipenderít a társaságból - na jó, csak maga felé fordít, de akkor is váratlanul ért.
Fogalmam sincs kire számítottam, de amikor a fiút látom meg a cukrászdából, mosoly költözik az arcomra és még a nevetést sem bírom megállni, különösen szavai hallatán.
- Lio! Sajnos itt csak alkohollal tudnak szolgálni... - vonom meg a vállaimat egy sajnálkozó grimasz kíséretében, miközben igyekszem hangosabb lenni a körülöttünk dübörgő zenénél.
- Benne vagyok! - Egyezek bele különösebb gondolkodás nélkül, még mindig mosollyal az arcomon. Lám, nem is olyan nagy ez a város. Hátrafordulok, hogy odaszóljak a munkatársaimnak, csak hogy ne ijedjenek meg, hogy valaki el akar rabolni, aztán eladni feleségnek néhány tevéért - mert persze rögtön erre gyanakodnának. - Mehetünk?


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Pént. Nov. 03, 2017 4:10 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Egy ilyen lazítás során talán azt bírom a legjobban, hogy tényleg korlátok nélkül kieresszük a gőzt, nem foglalkozunk másokkal, azzal sem igazán, hogy ha leöntünk valakit, rátaposunk a lábukra, meglökjük és még sorolhatnám. A részegeknek pedig egyenesen mindent szabad. Én ma eddig nem fogok eljutni, de a minden felrúgását megelőlegezem magamnak. Hallgatok Kenny barátomra és nem fog az ivás a szórakozás rovására menni. Elég csak kiszúrnom valaki olyat, akivel biztosra veszem, hogy jól fogok szórakozni. A célszemély pedig talált, süllyedni fog ha rajtam múlik.
Nem érdekel az a néhány ismerős arc akik őt körülveszik, talán őket is a cukrászdában láttam. Milyen aranyos, céges bulit tartanak a leányzó tiszteletére? Én is tiszteletemet akarom tenni nála. Nem habozok megkaparintani a derekát, hogy kipördítsem tüstént magam felé.
- Nonono, nincs szükségem alkoholra, RÁD van szükségem. - nyomom meg a szót nyomatékosan, miközben rá kacsintok. Talán már tovább lazulni sem tudok, miközben úgy érzem magamat, mint a tűztől magával nem bíró brazil táncos. Tényleg vihetnékem van, el innen. Ártatlan megnyerő mosolyt villantok a társaság felé, ahogy kihajolok Szófia mögül.
- Vigyázni fogok rá, holnap visszakapjátok. - fogalmam sincs hogy másnap ki dolgozik és hol, de valamit mondani akartam. Határozottan húzom be a tömeg kellős közepébe, ahol látok némi helyet még táncra. Igazából nem is érdekel, csak az, hogy elvigyem onnét, kezemet pedig rögvest a csípőjére csúsztatom.
- Milyen zenére szeretsz táncolni, mi vida? - kérdezem a füléhez hajolva hízelegve. A nőket nem csak táncoltatni kell megtudni, körbe kell udvarolni így vagy úgy, hogy azt érezzék, Fortuna rájuk mosolygott. Tudom, hogy ez nem szükséges, hisz simán eljött velem az imént is. Ki tudja mennyi van már benne. A zene ütemére mozdítom a csípőm, miközben elvigyorodok, fejemet apró mozdulatokkal kezdem a zene ritmusára billegetni. Megadom én a kezdő lépést, a hangulatot is ha kell. Érzem, hogy kezd a vérem pezsegni, annyira szomjazom már a zenére. Másik kezemet is a csípőjére simítom és hirtelen rántom közel magamhoz. Lássuk mennyire bevállalós.
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Vas. Nov. 05, 2017 12:27 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


Azt hiszem, amikor valakinek már egészen kicsi kora óta a Dirty Dancing a kedvenc filmje és azon sem holmi Channing Tatumok, sem John Travolták nem tudnak változtatni, akkor bizony az az illető arra született, hogy szeressen táncolni. Sok mindent el lehet rólam mondani, de azt, hogy ne szeretnék táncolni, még senkitől nem hallottam. Ez persze nem egyenesen arányos azzal, hogy profi szinten tudok is, de tény, hogy kilenc éven át táncoltam kisebb koromban. Ritmusérzékem legalább már van. Másrészt a jó tánchoz a legfontosabb kellék egy jó partner.  Ha ma este éppenséggel nem is érkeztem egy remek partnerrel a pub-ba, de neki sikerült megtalálnia engem. Lio mellett nem panaszkodhatom, tekintve, hogy időt sem vesztegetve kér fel egy táncra. Én pedig képtelen vagyok nemet mondani. (Egy ilyen ajánlatra ki mondana nemet?) Plusz, ha már a ma este a szórakozásé, miért vesztegessem tovább az időmet?
- Sok a duma, fiatalember. - Jegyzem meg vigyorogva, miközben játékosan megemelgetem a szemöldökömet is, csak hogy érezze mennyire veszem komolyan, amit mondok. Bármilyen kedvesen és aranyosak is a munkatársaim, akikkel egy társaságban érkeztem, azt biztosan állíthatom, hogy tőlük nem számíthattam arra, hogy majd ma este megtáncoltatnak. Csak hogy szépen és nőiesen fejezzem ki magamat, a fene sem gondolta volna, hogy a rövid itt tartózkodásom alatt éppen olyan ismeretségekre sikerül majd szert tennem, mint például Lio is. Igazából egyenesen attól féltem, hogy senki nem akar majd velem szóba állni - vagy szimplán én nem értem majd meg őket.
- Szóval biztosítást nálad lehet kötni? - kérdezem nevetve, mielőtt még villámgyorsan a táncparkett közepén találnám magam. Na de komolyan, mi ez, ha nem az új Dirty Dancing?
- Ó, mindenfélére, cariño - felelem jókedvűen, legalább annyira a társaság, mint az ismerős nyelvhasználat miatt. Azt szokták mondani, hogy egy ilyen játékhoz ketten kellenek. Nos, ha eddig ne lettem volna benne, most aztán teljes mértékben ringbe szállok. Kezeim a nyaka köré fonom és bár amikor közelebb ránt magához, meglepett nevetés szalad ki a számon, de a csípőm az övével szinkronban mozdul az ütemre.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Kedd Nov. 07, 2017 3:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Ohohó, máris megdorgál? Hát miféle szokás ez kisasszony? Már a cukrászdában tetszett az a könnyed, hóbortos és szájalós természete. Ha valamit könnyen megtaláltam vele, akkor az a közös hang. Nem okozott gondot bármi olyanról beszélni már az elején sem, amire akár egy szentéletű azt mondhatta volna, hogy fúj, micsoda egy szemtelen disznó vagyok. Na nem arról lenne szó, hogy mennyire pajzán vagyok, csupán túlságosan is szabadelvű ahhoz, hogy velem tényleg, de igazán tényleg mindent meg lehessen tárgyalni. Egyesek szerint pofátlanul tenyérbe mászó vagyok, de szerintem nem csak egy emberen áll ilyenkor a dolog és szeretem, ha lehetek a másiknál tenyérbe mászóan pofátlan.
Vigyorra késztet ezáltal a „dorgálása”. Ugyan, értem én a célzást. Sok a duma, cselekedjek. Nem kell kétszer rángatni hozzá, hogy azonnal a kezembe vegyem az irányítást. Hogy nézne ki mégis, ha fordítva lenne? Én szemeltem ki őt, nem igaz? Maradjon is így.
- Biztosítást, azt persze, de nem ígérek érte garanciát. Biztosíthatom, hogy ne unatkozz. – ezt viszont megígérhetem neki akkor is, ha fogalmam sincs, milyen kimenetelű lesz ez az este. Amúgy sem férek a bőrömbe, hát még úgy, ha tudom, hogy jót fogok táncolni. És ki tudja még mit.
A szavai mosolygásra késztetnek, majd elégedetten figyelem, ahogy a kezei a nyakam köré fonódnak. Ezt már szeretem, hogy nem kell motiválnom különösebben, mit tegyem, nem tart távolságot mint tennék azt egyesek. Minden körülményeskedés nélkül simulok teljesen hozzá, miközben felveszem a zene ritmusát. Tekintetemet pedig az övébe fúrom. Ilyenkor nem érdekel, hogy a környezetünk mire és hogy mozdul, csak a ritmust követem, miközben kezeim olykor elkalandoznak. Miért fogjam folyamatosan a derekát, ha végigsimíthatok a hátán, az oldalán, a karján olykor, hogy épp a csípőjén pihentessem meg ismét kezeimet. Miért fogjam ugyanott, amikor néha a lendület egy-egy pörgetést is megenged? Ki kell élvezni a pillanatot, amikor a zene a fülemben dübörög, miközben egy dögös csaj riszál épp velem. Érzem, ahogy felforrósítja a vérem az egész hangulat, vagy a lénye, de kedvem támad közelebb hajolni hozzá, a kezeimet könnyeden a fenekére simítani, az illatát érezni, a forró bőrét érinteni a nyakán, ahogy egy csókot hintek rá. Majd ő eldönti, meddig menjek. Én nem fogom fékezni sem magam, sem pedig hátráltatni.
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Kedd Nov. 07, 2017 11:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


- Hát jó, legyen - nevetek fel jókedvűen. A hangos zene és az alkohol valahogy mindig olyan párosítást jelentenek számomra, amelyek mellett nagyon könnyen sikerül még a szokásosnál is lazábbá válnom. Tény, hogy odahaza Aberdeenben még hivatalosan nem is fogyaszthatnék alkoholt, de ha a szüleim is ráfogják a borra, hogy az Jézus vére, akkor én miért ne mondhatnám, hogy nekem meg a tequila a barátom? Különben is, négy bátyjal felnőve még a saját szüleink sem gondolhatják, hogy a fiúk nem vittek bele mindenféle rosszba. Nem tudnék úgy verekedni, ha nem folyton a fiúkkal játszottam volna kiskoromban.  - De ha unatkozni fogok, megfizetsz érte - jegyzem meg vigyorogva. - Mindig hatalmas borravalót kell majd adnod a cukrászdában. - Ha nem szeretnék annyira rajzolni, valószínűleg üzletasszonynak kellett volna mennem. Bár az alkudozás már most is egészen jól megy, ha Lio belemegy abba, hogy mindig magas borravalóval távozik majd a munkahelyemről, teljesen rendben lennék vele. Akkor talán nem lennék teljesen beparázva attól, hogy esetleg abba kell hagynom a grafikus tanfolyamot idő előtt. Tény, hogy munkám továbbra is lenne, de nagyon hiányoznának azok az esti alkalmak, amikor a grafikus tanfolyamon vagyok.
Ami azt illeti, ma este sokkal kevésbé az foglalkoztat, hogy mi van azzal, hogy valójában nem egy cukrászdában akarok dolgozni életem végéig és hogy az álmom gyakorlatilag az, hogy sikerüljön grafikusként elhelyezkednem. A ma este, éjszaka és hajnal arról szól, hogy kiélvezzem milyen tizenkilenc évesnek lenni és egy nagyot szórakozzak. Kezdetnek ugyan a munkatársaimmal érkeztem, de ez nem jelenti azt, az egész estét velük kell töltenem. Mindenesetre nem érezném jól magamat, ha egyszerűen leráznám őket.
Ezért is fér bele egy - vagy kettő - tánc Lioval. És a helyzet az, hogy ma este erre vágyom és semmi másra. Az elmúlt hetek rohanása rettentően megterhelő volt számomra, még akkor is, ha nem akarom beismerni magamnak. De nagyon más elköltözni otthonról és megpróbálni saját, önálló életet élni - még akkor is, ha az egyik bátyámmal lakom - egy teljesen idegen országban. Aminek a nyelvét ugyan valamilyen szinten beszélem, de mégsem az a hely, amit eddig otthonomnak neveztem. A mai este célja a fáradt gőz kieresztése, a szórakozás.
Valószínűleg ezért is igyekszem visszatéríteni eredeti pozíciójukba Lio elkalandozó kezeit. Mivel az egész csak egy táncnak indult, én pedig egészen komolyan is vettem a dolgot, megörülve azon, hogy a teremben tartózkodó emberek közül sikerült kifognom egy olyat, aki tényleg tud táncolni, a gyengéd csók éppolyan váratlanul ér, mintha ezerszer hevesebb lett volna. Meglepetésemben rögtön hátrébb hajolok, és ha most arra a felemre hallgatnék, aki a maszatos arcú kislány, akit a bátyái tanítanak arra hogyan mondja meg a kisfiúknak hogy menjenek a fenébe, Lio most egy pofont is kapna tőlem, csak hogy ne legyen olyan pofátlan. Kezeit előbb visszairányítom a derekamra, aztán közelebb hajolok a füléhez, hogy meghallja, amit mondok. - Inkább igyunk valamit - azzal megragadom a kezét és a pult felé irányítom.
A giccses amerikai filmekben a barátnők ilyenkor szoktak intervenciót elkövetni és valami hülye indokkal - vagy szó nélkül - elrángatni a "sértett felet" a női mosdóba. De mivel én én vagyok, úgyis meg fogom oldani a családunkban továbbra is Riley büszkélkedjen a léhaság koronájával.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Csüt. Nov. 09, 2017 3:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Milyen humoros kedvében van, bár alapvetően is megmosolyogtatott eddig, különben nem hívtam volna ki egy sütire. Ha valaki azt hiszi, válogatás nélkül szóba állok bárkivel csak mert nőnemű, hát téved. Ha így teszek, akkor az a valaki valamilyen módon fel kell keltse a figyelmemet. Ha azért mert szép, különleges, szellemes, esetleg okos és jól el lehet vele csevegni. Bármi ami kiemelkedő nála. Szófia szép is nem kell mondjam, meg szellemes beszélgetésbe sikerült belemélyednünk. Ennek már azóta napjai. Mikor itt megpillantottam, úgy gondoltam, hogy remek választás lesz, megmaradt bennem, mikor említette, mennyire szeret táncolni. Ebben hasonlítunk talán.
- Ó tehát elégedetlen vagy a főnököddel és a fizetéssel. – jegyzem meg pimasz mosollyal. Szó se róla jól csinálja az alkudozást, elvégre a férfiak akkor bólintanak legkönnyebben rá bármire, amikor egészen más köti le a figyelmüket. Persze sosem említettem, hogy tehetős vagyok, gondolom teljesen leplezni ezt nem tudom. Nem tudom mi mások első benyomása rólam, igazából erre roppant kíváncsi vagyok, mit vonnak le azonnal. A megjelenésemben van alapvetően egyfajta igényesség, szeretem a minőséget, az apróságokat, a kiegészítőket, hogy a teljes kép klappol, némiképp van egy kis gőg is a megjelenésemben. Nem tudom, talán tényleg azt gondolják sokan, hogy elkényeztetett kölyök vagyok. Mondjuk nem különösen érdekel…

Kicsit belemerülök a táncba, a mámoros hangulat miatt pedig talán túlságosan hamar és gyorsan hangolódok rá úgy, hogy nem figyelem a jeleit. Öreg hiba, amikor egy kicsit elragadtatom magam. Elvégre szórakozni jöttünk nem? De nem erőszakoskodom, amikor a kezeimet megregulázza. Ha nem hát nem, ilyen az élet. De talán egy picit tetszik is ez, nem adja könnyen magát senkinek. Manapság egyre több az olyan csaj, akiknek elég pár szép szó, jó megjelenés… na azokat nem is kezelem másként, mint szeretnék. Csak bólintani tudok, amikor a fülemhez hajol. Számíthattam volna vajon rosszabbra is?
A tömegben kicsit nehézkesen araszolunk, de végül én lépek ki elé, hogy törjem az utat a pultig. Ha inni szeretne, ám legyen.
- Mit kérsz? – kérdezem rá pillantva egy picit kíváncsian, de igazából próbálom az arcáról leolvasni, voltaképpen most ő hányadán áll a bulival, velem, a tánccal. A nőknél ilyenkor szokott lenni az a kritikus pont, amikor bármi megtörténhet, ha sértett még a lelépés sem kizárható tényező. Én gondolkozás nélkül kérem ki a tequilát a pultostól, ami majd épp annyira lesz fanyar a citromtól mint amilyen volt egy pillanatig odabent a tömegben a hangulat. Aztán már húzom is elő a ropogós bankót, hogy egy laza mozdulattal a pultosnak adjam.
- Remélem bocsánatos bűnt követtem el. – húzom vigyorra a szám. Nem tervezem tönkre vágni a hangulatot sem neki, magamnak pedig végképp nem.
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


Az igazat megvallva, ha nem ittam volna semmit, és képes lennék józanul gondolkodni, nagy valószínűséggel sokkal nagyobb elismeréssel adóznék Lio felé. Az ok pedig nagyon egyszerű. A cukrászdában millió ember megfordul - na jó, tény, hogy annyian nincsenek. És bizony ezek között az emberek között, bármilyen meglepetés, megfordulnak férfiak és fiúk is. Közülük pedig nem egy olyannal találkoztam már, aki még a szemembe is alig mert nézni, miközben rendelt, vagy éppen fizetett. Ha valamivel durvábban akarnék fogalmazni, valószínűleg azt mondanám, hogy beléjük még annyi határozottság sem szorult, mint belém, ami valljuk be, nem túl nagy elismerés. Most tegyük fel, hogy választanunk kell. Egyrészt adott számunkra egy mimóza, akit háromszor meg kell kérni rá, hogy ismételje meg mit akar mondani, másfelől ott van az a srác, aki tudja, hogy a mosolya ellenállhatatlan, és társaság hiányában képes kicsábítani téged a pult mögül, munkaidőben. Azt hiszem ezen nincs is mit ragozni, részemről a válasz adott.
Viszont most, néhány pohárka tequila elfogyasztása után mindenféle Rufus nevű kutyákon és tulajdonosaikon, illetve annak kék szemein jár az eszem. Ami már csak azért sem szerencsés, mert mióta tönkretette a kedvenc farmerem, nem hallottam felőle. És nagy valószínűséggel nem itt futunk újra össze. Viszont képtelenség, hogy ne érezzem jól magam, minden adott a jó hangulathoz. Ritmusosan dübörgő zene és egy remek táncpartner, aki a korábbi fejtegetés alapján legnagyobb szerencsémre nem a mimóza kategóriába tartozik. Illenék tehát kiverni a fejemből mindenféle áruló Júdásokat.
A tervem, hogy igyunk valamit és a pultig való eljutás fejben valamiért sokkal egyszerűbbnek tűnt, de szerencsémre Lio a helyzet magaslatán van és amikor átveszi a vezetést, szinte rögtön ott is termünk a pultnál. Na néha ezért szeretnék inkább pasi lenni. Akkor valószínűleg komolyabban lehetne venni azt a fenyegetésemet is, ha meg akarok verni valakit. Így csak kinevetnek, a fenyegetőzésemmel és a százhatvannyolc centimmel együtt. A kérdésre, hogy mit innék, nagyon egyszerű a válasz. - Tequilát. - Vágom rá rögtön, vigyorral az arcomon. A tequila egy trükkös ital. Ha ügyesen csinálja az ember, szinte az ízét sem érezni, amikor a só után lehajtja, majd a citromba harap - szó szerint.
- Nem nevezném bűnnek... - vonom meg a vállaimat könnyedén, miközben mosollyal az arcomon nézek fel rá. - De ha nagyon akarod, megbocsátok - teszem hozzá nevetve. Különben is, ha komoly dolgot követett volna el és azért kérne bocsánatot, csak rá kell nézni és az ember képtelen rá haragudni. Amikor a pultos elkészül az italainkkal - amihez nincs szükség különösebb szaktudásra -, elvégzem a szükséges előkészületeket, a citromgerezddel megnedvesítem a kézfejem bőrének egy részét, ahová aztán a pultostól kapott sószóróból néhány szem sót szórok. Majd az ujjaim közé veszem a kis üvegpoharat. - Mire koccintsunk? - Pillantok kérdőn Liora, és az igazat megvallva hirtelen roppant kíváncsian kezdem várni a válaszát.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Szer. Dec. 13, 2017 5:15 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Az ember szeret szórakozni, megadni a módját ha tehetősebb, hogy úgy eressze ki a fáradt gőzt, hogy közben remekül érzi magát. Néha jól esik a pihenés is, amikor csak fekszem az ágyon, de most pörgésre van szükségem. Tintin néha mondja is, nekem valami spanyolnak kellett volna születnem, szeretem a zenét, táncolni, a nőket... oh ugyan már, ez nagyon sok nemzetre ráillene, ráadásul nem is vagyok olyan vehemens természetű, mint egy teljesen felspanolt spanyol. Milyen jó is lenne, pengető a kézbe, gitárral nyomni a zenét, közben pedig nők százai omlanak a lábam elé. Szerintem ezzel legalább minden valamit magára adó férfi, fiú eljátszik mint ábránd, hogy aztán szembenézzen élete sivárságával. Én nem unatkozhatok ebből a szempontból, hisz egyre jobban a nyakamon van az érettségi. Nem is akarok belegondolni ebbe.
Most itt létezem, most ide koncentrálok. Át a tömegen, el a pultig, úriember módjára törjem az utat, ha már széles vállakkal áldott meg az ég. Ilyenkor lépni is alig van hely, szerencsére kint a szélén már nem így van. Az emberek a zenére hömpölyögnek itt, nem a piára, így kényelmesen elférünk. Különben is ez egy elit szórakozóhely, ahol nem lehet csak úgy megfordulni, hacsak nem vagy milliomos és kőgazdag. Meg hát... az igazán jó szórakozóhelyek nem az elitebb arrogáns arcokkal lesznek élvezhetőek.
"Akkor két tequilát kérek." adom is le a rendelést. Azt iszom, amit ő, tekintetemmel követem a pultos kezét, ahogy ügyeskedik az elkészítéssel. Itt minden méregdrága, szóval nem tudom, hogy mennyit ihatott eddig Szófia az este folyamán. Talán ha a cukrászdás fiúk meghívták erre vagy arra. Gondolom az ünnepek előtt nem itt szeretné elkölteni az összes pénzét.
- Nem neveznéd? Elég rámenős tudok néha lenni. - eresztek meg egy pimasz mosolyt felé. Ilyen a fiatalok élete, próbálkozni kell, ha nem jön össze, legfeljebb igyekszem ott szépíteni, ahol tudok. Nála nem jött össze, vagy nem vevő rá, vagy nem engedi el magát annyira, vagy csak van már valakije. A kérdésén elgondolkozok.
- Most itt a pillanatra, a városra, rád, ránk. - meg úgy az ismertségünkre. Mert jobban belegondolva élveztem én azt a cukrászdás beszélgetést és talán ha akkor elhívom ide, lehet kiderül az is, hogy mennyire vevő rá. Sokszor egy gesztusból levonható, mennyire vevő az ember, van-e valakije.
- Jobb már a helyzet az ittléted óta?
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Pént. Dec. 22, 2017 11:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


Mélyen vallásos szülőkkel felnőni legalább olyan szórakoztató, mint ahogyan hangzik. A félreértések elkerülése végett egyáltalán nem jó. Komolyan. Talán ha a bátyáim és az én génjeim kicsivel is másképp lettek volna kódolva, vevőbbek lettünk volna mindarra, amit a szüleink próbáltak velünk megkedveltetni egész gyerekkorunkban. A hiba talán abban volt, hogy ők nem egyszerűen megpróbálták megszerettetni velünk az egész hithű katolikus dolgot, hanem szó szerint le akarták nyomni a torkunkon. Én pedig a bátyáimhoz hasonlóan, vagy talán tőlük teljesen függetlenül, de próbálgattam a határaimat, már egészen kicsi koromtól kezdve. A gimiben pedig már rutinszerűen űztem az "egyik barátnőmnél alszom, de valójában szórakozni megyünk" dolgot. Nem tudnám megmondani, hogy a szüleim tudtak-e arról, hogy rendszeresen füllentek nekik, vagy már egyszerűen nem is érdekelte őket a dolog, mert négy fiú felnevelése után a lányuknál - akit nem is akartak - már mindegy volt.
Mindenesetre a szokás megmaradt, egy Wrighton pedig nem lehet semmi rossznak elrontója, még akkor is, ha a család egyetlen lánygyerekéről van szó, aki történetesen a legfiatalabb is. Másrészt amíg egyik bátyám sem tűnik fel, addig azt csinálok, amit csak akarok. Na nem mintha bármelyikük is hazaküldene és szobafogságra ítélne, de lehet, hogy Rodi nem lenne túl boldog attól, hogy mindenféle számára ismeretlen fiúval táncolok - még akkor is, ha ez a mindenféle ismeretlen fiú történetesen egy ember, mégpedig Lio.
- Na és bűn, ha az ember szórakozni akar? - Kérdőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben rápillantok a fiúra. Ha valaki, akkor én aztán eleget hallottam arról, hogy ki és mit tekint bűnnek, ezért is merek ilyen bátran nyilatkozni most a témával kapcsolatban. - Tudtommal nem loptál és nem öltél meg senkit... - nevetek fel jókedvűen. Néha magam is meglepődöm egy-két pohár ital után mi minden jut eszembe, amit korábban a vasárnapi iskolában és a Biblia körökön hallottam. De mindenki tudja, hogy létezik egy bizonyos mennyiségű alkohol, amikor az ember már olyan nyelveken is megszólal, amelyeken előtte nem tudott.
- Legyen - egyezek bele mosolyogva. Oda koccintom a poharamat az övéhez, aztán  lehúzom az italt és elfintorodom, amikor megérzem az izét a számban, majd a torkomat maró érzést is. Ha hallgatnék a nálam okosabb emberekre, akkor ha már ennyire nem tetszik az alkohol íze, nem fogyasztanám. De valószínűleg lesz majd olyan része is az életemnek, amikor nem fogom. Viszont addig is kihasználom, hogy fiatal vagyok és nemrég költöztem Párizsba. Kihasználom minden pillanatát. - Mi számít jobbnak? - kérdem, újfent felvont szemöldökkel, kíváncsi tekintettel fordulva Lio felé, ugyanazzal a jókedvű kis mosollyal, mint pár perccel ezelőtt.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Hétf. Jan. 08, 2018 12:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Egy pillanatra ráncolom össze a szemöldökömet a megjegyzésére. Bulizni akar, én pedig épp azt ecsetelem, hogy én is, mégsem passzol össze a kettőnk fogalma. Én simán elsmárolgatnék egy buli kellős közepén, épp azért fogom vissza magam, mert ő meg csak táncolni akar. Vagy neki ez a kirúgunk a hámból?
- Nem, de galád módon támadtam be a nyakad. - mondom ezt olyan hangsúllyal, hogy erre amúgy baromi büszke vagyok. Nekem ez a szórakozás része, gondtalanul táncikálni, ha más nem is történik, de picit elengedem magam és kiélvezem, hogy egy lány nekem szenteli a figyelmét.
- Vagy neked az már nem elég szórakozás? Mi fér bele neked? - kezd érdekelni a dolog, kíváncsian vonom fel a szemöldököm. Még addig informálódjak, amíg nem vagyok spicces, mert aztán ihaj lesz itt. Kíváncsi vagyok, ő honnét jött, milyen szokásokat hozott magával. Féktelenül bulizós, vagy inkább még csak most ismerkedne egy ilyen hellyel? Nem tudom egyiket sem kinézni igazából belőle. De dűlőre akarok jutni. Tartom a kis poharat kicsit oldalt döntve, aljának külső pereméhez hidegen ütődik a másik pohár, én pedig már döntöm is a sót a kézfejemre, hogy lenyalva onnét döntsem a számba a kellemes és a sótól egyszerre fanyar nedűt. A pultos nem gondolkozott melyik tequilát adja, maradt a citromnál. A klasszikus... igazi ízorgia, amikor a végén ráharap az ember arra a savanyú gerezdre. De ez a tequila lényege, nem egy nyalogatós ital, könnyen lehet belőle beszabehu. De az nagyon.
- Még egy kört? - még rendesen végig sem marta az ital a torkom, a szám is rendesen facsarom még és az egész arcom grimaszba torzul, de én már a következő körön gondolkozok. Miért is ne, szórakozni vagyunk, ahogy ő maga is mondta. Én nem leszek semmi elrontója.
- Még egy kör tequila lesz. - szólok oda félvállról a pultosnak, mutatva a v jelet, kettő lesz bizony. Aztán azon már meg sem lepődöm, hogy mindjárt négyet is kiad. Dörzsölt fickó lehet, de így akkor bizony innét még nem most megyünk vissza táncolni, előbb ezt itt lehajtjuk.
- Jobban kiigazodsz? Felszedtél már egy kandúrt? - az itt nem nehéz, szocializálódni, udvaroltatni a legegyszerűbb. A férfiak többsége túlontúl udvarias, sokak minden mozdulatában benne van a gesztus, "hé kislány, fel akarlak csípni". Elég egy kacér mosoly, egy csillogó szempár, hogy folytassák ezt. Azt mondta, nem itt élt, máshonnét is. Bár már meg nem tudnám mondani, de külföldi. Az akcentusa... olyan...
- Az akcentusod szexi, mondták már? - ismét komisz vigyorra húzom a szám, miközben kezem a sószóróra vándorol. Bizony iktatom a következő kört. Kérdezés nélkül szórom rá a kezére a fűszert, hogy aztán megtegyem én is a sajátomon hasonlóképpen. Az ital másodszorra sem okoz csalódást, ahogy megérzem jellegzetes vegyesen kiélvezhető ízét. Van az a pont, aminél már az sem számít, milyen az íze. De most még intenzív, erősen az.
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Szer. Jan. 31, 2018 11:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


- És most haragudnom kellene, vagy szeretnéd, ha felpofoználak? - kérdezem vigyorogva. Érzem, ahogyan az arcom enyhén sajog a sok mosolygástól, de képtelen vagyok visszafogni magamat, főleg azután, hogy ennyit ittam és hogy ilyen jó a társaságom. Nem értem miért tartunk még mindig ennél a témánál, amikor elég valószínű, hogy ha a húzását túl soknak találom, nem úgy reagálok, ahogyan. Ugyanakkor az is igaz, hogy az este még fiatal, én pedig nem ittam eleget ahhoz, hogy teljesen felengedjek.
- Tudod én inkább a házibulikhoz vagyok szokva - magyarázom vállvonogatva. - Na nem az olyan Project X durvaságúakhoz, de tudnék mesélni. - Elnevetem magamat, és finoman megrázom a fejemet, egy pillanatra még a szemeimet is becsukom, próbálva megszabadulni a hirtelen felrémlő emlékképektől. A filmekből ismert szülők-nincsenek-itthon-tegyünk-tönkre-a-házat-amíg-a-szomszédok-nem-hívják-a-zsarukat bulik írják le a legjobban az összes gimis évemet, habár valahogy mindig sikerült úgy megúszni, hogy a rendőrök soha ne kapjanak el. Mert ha a szüleim megtudták volna, hogy az egyetlen kislányuk a legális korhatár alatt a miseboron kívül szívesen fogyaszt másfajta alkoholt is, lehet, hogy saját maguk visznek be a rendőrségre egy éjszakára. Bár tekintve, hogy mennyire nem voltak kibékülve a ténnyel, hogy az utolsó gyerekük nem fiú lett, lehet hogy az sem érdekelte volna őket, ha tizennyolc évesen teherbe esem. És mivel sosem történt ilyesmi, már azt sem fogom megtudni mit szóltak volna hozzá. - Ugrottál már egy ház erkélyéről a medencébe? - Majdnem olyan jó, mint shot roulette-ezni, vagy hagyni, hogy medencés bulin a pasid veled fusson touchdownt. Még ott van az arcomon a fintor, amit előbb a torkomat végigmaró ital, aztán a savanyú citrom csal rá, amikor Lio már a következő kört emlegeti. Néhány másodpercig nem tudom eldönteni, hogy még szerencsétlenebb arckifejezéssel nézzek rá, vagy elnevessem magam a gyorsaságon, de végül rábólintok az ajánlatára.
- Nem gondoltam volna, hogy a pultos is akkora bajban van a matekkal, mint én voltam - nevetem el magamat jókedvűen. A figyelmem azonban rögtön visszaterelődik a mellettem álló fiatalemberre és a kérdésre, ami elhagyja a száját. Kitör belőlem a nevetés a szóhasználatát hallva. - Már nem tévedek el annyiszor. De azért van, amit még mindig nem szoktam meg - magyarázom még mindig vigyorogva, képtelen vagyok levakarni azt az arcomról. - Túl rövid ideje vagyok itt ahhoz, hogy úgy döntsek, leragadok egy valaki mellett. - Felelem játékosan. Ha belegondolunk, mindketten túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy elköteleződjünk. A dübörgő zene és a tequila pedig talán a két legjobb dolog, amivel emlékeztethetjük magunkat erre, vagy éppenséggel segít elfelejteni valamit.
- Nem, igazából eddig csak grimaszoltak rám miatta. Gondolom nem mindenkinek jön be, hogy nem vagyok őslakos - vigyorogva vállat vonok, miközben próbálok nem előre pofákat vágni a tequila miatt. Ellenben tetszik Lio határozottsága, ahogyan kezébe veszi az irányítást és szólnom sem kell, már a helyén van a só, amit hozzá hasonlóan én is eltüntetek a kezemről, aztán lehúzom a pár cent tequilát és hagyom, hogy a fintor kiüljön az arcomra, amikor beleharapok a citromba. - Ki a fene találta ki, hogy ezt így kell csinálni?


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Csüt. Feb. 01, 2018 9:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Egy picit még mindig értetlenül nézek rá, de pillanatokon belül kitör a nevetés belőlem.
- Épp az előbb határolódtál el tőlem. Ebből gondoltam, nem tetszik. - na, hé, nem kell ám túlragozni, ez csak egy buli, én meg csak bepróbálkoztam. Kár rá fecsérelni a szót, inkább döntök amellett, hogy ha már nem táncolunk, akkor igyunk. A pia nem old meg ugyan semmit, de feldobhatja még igazán a mi kis esténket. A dögös csajszi, meg én. A többiek pedig le vannak szarva. De még milyen dögös, ezek szerint nem retten vissza attól sem, hogy bepancsoljon nekem, ha a helyzet úgy kívánja. Sajnos az olyan lányok pont az eseteim, akik határozottak és nem rettennek el semmitől - nem mimózák.
- Házibuli? Mesélj még. - mézesmázos vigyor ül ki az arcomra kérdésem nyomán, miközben tekintetem egy kis időre mélyen az övébe fúrom kíváncsian. Érdekel, mert a szokásai is érdekelnek, talán attól sokkal többet fogok tudni, hogy mivel is érdemes bepróbálkozni. Mert nem adtam ám fel, én nem. A kérdése viszont alighanem minden kétséget kizár, mire is gondolt ez alatt a házibuli dolog alatt. Ahhh, szóval nagyon durván vadulást, ivást, biztos drogozást és számtalan kihívást, amivel a hírnevét öregbítheti az illető. Én ennyire nem mentem el soha, ha számon kellene tartanom a legdurvább húzásomat, akkor az mindenképpen egy színházból való tárgy megfújását jelentené, semmit sem többet. Na jó, meg az sem volt kis dolog, hogy Tintin bedrogozott rajongóját is ki kellett menteni valahogy egy házibuliból. Életem legszörnyűbb megrendezett bulija volt, miután sikeresen eltereltem a figyelmet, utána gyomorideggel nézegettem percenként a mobilt, hátha a srácok üzennek. Hát basztak üzenni egészen reggelig. Mindegy is. Csak megcsóválom a fejem, de elvigyorodok.
- Akkor ezek szerint te csináltál ilyet, igaz? Én nem akarnék ugrani, nem az én műfajom a tesztoszteronfelhőben való villogás. - nem tagadom, én tényleg nem ugranék le, akkor sem ha egy hordó sört bedöntöttem volna. Nem, akkor valószínűleg a környező bokrokat locsolnám. Locsolás, apropó, igyunk. Elsőre, aztán másodszorra, Sophie megjegyzésén felnevetek. Gáz lenne, ha most ennyitől kezdene összefolyni a világ, mindenesetre sokkal nyitottabbnak látom őt. Vagy tévednék?
- Ne akarjunk mi sem számolni. - még mindig nevetek, szemezek a harmadik körrel, mert miért is ne. Gyors mozdulat, nem kell most a sulin gondolkozni, elég ha azt hét közben intravénásan kapjuk.
- Ha eltévedsz, csak szólj. - mosolyom kihívó, a gondolataim már régen egy sötét sikátorban járnak. Így jár az ember fia, ha elkezd inni és iszik és iszik...
- Ne is foglalkozz vele, szerintem szexi a kiejtésed. - kezem már a són, amit rögvest a kézfejére hintek, utána az enyémre. A pohár már rég a kezemben van, pillanatok alatt pusztítom be a citrommal a végén. Égeti, marja a nyelőcsövemet, mégis nevetésben török ki. És hogy nem vicces, amit mond.
- Nem tudom, de kegyetlen. Biztos valakin bosszút akart állni, hogy így büntette. - Megragadom a kezét, ismét a táncolók felé húzom. Mozogni akarok, kicsit felspanolni, pörögni, élvezni. Nem táncol rosszul, a zene ritmusára kezdek vele szemben mozogni.
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Vas. Feb. 18, 2018 1:08 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


Nevetve rázom meg a fejemet, akárhogy is, de aki így táncol, tudhatná már milyen az, amikor egy lánynak nem tetszik valami. Mert hát gondolom nem otthon, a szobája négy fala között gyakorolja rendszeresen a mozdulatait. De végül is igaza van, nem törvényszerű, hogy tisztában kell lennie azzal, hogy ha igazán le akartam volna már rázni, akkor nem egyszerűen csak eltolom magamtól, hanem valamelyik kollégám jött volna ide hozzánk, hogy valami szörnyű indokkal elrángasson a mosdóba, ezzel megszabadítva a kellemetlen társaságtól. Ami számomra kicsit sem kellemetlen, ezért is vagyok még mindig mellette. Fogadok a jelenlévők között senki más nem tudna úgy megtáncoltatni, mint Lio. És amíg ez így van, komolyabb visszautasításra nem kell számítson.
- Óó, biztos tudod.. Minden tele piros poharakkal, a zene úgy bömböl, hogy a szomszéd majd megőrül, de téged baromira nem érdekel, mert éppen a te csapatod áll nyerésre a sörpongban - nevetve idézem fel az emlékeket, és bár kicsit szeretnék visszamenni oda, ahol mindezt átéltem, most csak egyre nagyobb kedvem lesz ehhez az egész bulihoz. Egy részemnek valóban hiányzik Amerika, de ha csak arra gondolok, hogy vissza kellene mennem a szüleim házába, aminek a légköre már hosszú hónapok óta olyan fojtogató volt, hogy legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, rögtön kiráz a hideg.
- Persze - nevetem el magamat jókedvűen, mellé még a vállaimat is megvonom. Elsőre simán úgy gondoltam, hogy ez az erkélyről ugrálós dolog kicsit sem számít extrának. Már csak azért sem, mert: - Az egyik barátom bátyja minden reggel ezt csinálja. Leugrik az erkélyéről, bele a medencébe, aztán úszik pár hosszt. - Mesélem lelkesen. - Bár Ő valahol Spanyolországban él - finoman legyintek egyet. Gondolatban újra végigpörgetem azt a bizonyos emléket a fogadásról, aminek az elvesztése után le kellett ugornunk az erkélyről. És a helyzet az, hogy ha tehetném, valószínűleg újra belemennék, mert sokkal szórakoztatóbb, mint amilyennek hangzik.
- Hogy szóljak, ha nincs meg a számod? - Mosolyom kacér, mellé még a szemöldökeimet is finoman megemelem, kicsi hiányzik, hogy gyöngyöző kacagás törjön ki belőlem. Úgy látszik az elfogyasztott ital mennyiségének növekedésével sikerül elfelejtenem minden a korábban lelkemre kötött fogadalmat azzal kapcsolatban, hogy óvatosan szórakozom majdnem teljesen ismeretlen fiúk társaságában. De ilyenkor már a riposztok szinte maguktól jönnek.
- Nos, köszi. - Jegyzem meg vidáman, miközben észre sem veszem és finoman megvonom a vállaimat is, és érzem, ahogyan a hajam csiklandozza a ruhából szabadon kivillanó bőrömet. Nem gyakran hallom, hogy bárkinek is tetszene az akcentusom, így most le sem tudom vakarni az arcomról a mosolyt. Nem mintha eddig komolyabb esélyem lett volna arra, hogy bárki az akcentusomat dicsérgesse, mert otthon, Aberdeenben olyan voltam, mint mindenki más, a kiejtésemmel együtt.
Alig nyeljük le az utolsó korty tequilát, szinte azonnal a táncparketten találom magamat. Erre mondta az exem, az a barom, hogy akkor érzi, hogy kezd a fejébe szállni az ital, hogyha elfordítja a fejét, de késik a kép. A zene ritmusa most még jobban átjár, vagy én engedek neki egyre jobban és élvezettel kezdek bele a táncba, kezdem ringatni a csípőmet.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Kedd Feb. 20, 2018 1:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To Szófia

Megpróbálom elképzelni, ahogy mindenki marhul vagy már a létezéséről sem tud, mindenki kezében ott az emlegetett piros pohár, amiben ki tudja milyen eredetű valami lötty van. Azt mondják az amcsik szeretik a kihívásokat, tetőről medencébe ugrani, söröshordóra csövet kötni és azzal fejre állítva, fellógatva nyakalni fulladásig, köhögésig, amíg csak jól esik. Teljes extázis, a zene tombol, a csajok vonaglanak, én pedig sok értelmét nem látom. Biztos jó buli, de annak mi értelme van, ha nem élvezetes amit csinálok, mert csak az számít, hogy a kihívást teljesítsük, menők legyünk a spanok körében és minél több lájkot kapjunk instán, facen, bárhol. A diákélet szépségei, nálunk mégsem terjedt el annyira. Mert mi máshogy bulizunk, az ész nélküliséget is másban mérjük és nem tudom mi a jó abban, amikor a vízzel feltöltött kádból almát kell halászni.
- A fű is terjed ilyenkor? - kérdezem meg kíváncsian, ha ennyire belementünk a témába, akkor nem leszek visszakozó fél. Meg amúgy is szeretném megérteni a mentalitását, mert ahányszor voltunk ott, Bostonban, New Yorkban, bárhol máshol, ez sosem sikerült. Terelődik a téma, pillanatnyi megingást látok rajta, de nem teszem szóvá. Biztos eszébe jutott valami, amit szívesen letagadna. Vajon villantott már cicit? Csak úgy egy buliban, mert miért ne. Bár a kérdés lényegtelen, ha én se próbálkozzak nála, akkor más merész húzásban sem igazán lehetett része.
- Félig spanyol vagyok. De nem szoktam az erkélyen kiugrálni, anyám akkor kapna infarktust. A húgomat gondolkozás nélkül dobnám bele. - ha közel lenne, meg ha kint lenne. Mert a mi medencénk kényelmi szempontból is bentre készült, bármikor lehet használni és igazából megunhatatlan. Hatalmas a ház, miért ne lehetne egy medencés helyiségünk is?
Párizst nem nehéz feltérképezni, de én hol ne segítenék egy eltévedt csajnak? A lehetőség csak adja magát, hogy mindenféle visszautasítás nélkül cseréljünk számot, de én mindenesetre most meg is adom neki, ha kell. Mert én úriember vagyok, még így spiccesen is, mert a kibaszott életbe is így neveltek.
- Szeretnéd? De akkor megcsörgetsz most. - erősen dolgozik bennem az ital, már-már túl hízelgő is vagyok, pedig pillanatok alatt találjuk magunkat ismét a táncolók között. Nem mintha ez bármi jó elrontója is lenne. De itt az ideje annak, hogy kicsit azé is legyünk, ami miatt itt vagyunk. A zenéké, a táncé, a ritmusé, mindené. Érzem, ahogy egyre jobban pulzál a vérem a zenére, Testem a ritmusra mozdul, elfojtottan simítok végig a karján és simulok is hozzá. Majd lépek ki oldalra és két lépéssel mögötte vagyok. Simulok hozzá teljesen, csípőm az övének tolom, egyszerre mozdítom az ütemmel, miközben kezét a nyakamhoz húzom, egészen közel hajolva a nyakához. Teljesen belebódulok a hangulatba, az illatába, ahogy megcsapja fejemet a fülledtség, az ital is erősen dolgozni kezd.
- Gyerünk baby, toljad. - a fenekére csapok, kikívánkozik, a hely hangulata beszippant és én is csak féktelen akarok lenni, mint az itt táncolók többsége.
■ ■ Despacito ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub •• Hétf. Márc. 05, 2018 2:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lio & Szofi


Tény, hogy az én családom eredetileg Skóciából származik, de már jóval az én születésem előtt apu meg anyu úgy döntöttek, hogy elkezdik kergetni azt a bizonyos amerikai álmot és átköltöztették az egész pereputtyot az Államokba. Akármennyire is a saját skót örökségük nyomán próbáltak nevelni, a legkisebb gyerekből, az egyetlen lányukból igazi amerikai lett. Na nem a kockás ingben, fegyverrel rohangáló, terepjárót vezető és dohányt rágcsáló jenkire kell gondolni, hanem arra, hogy az amerikai társadalmat olyan mélyen átjáró szellemiség belém is elég rendesen belém ivódott. Köztudott, hogy az Államokban úgy tekintünk magunkra, mint a nagy nemzetre, a világot irányító nagyhatalomra. Akkor leszel sikeres, ha valamit jobban tudsz, ha valamit jobban csinálsz, ha neked több van belőle. És egy gimis számára ez abban fejeződik ki, hogy ki meri a legőrültebb dolgot csinálni, ki bírja a legtovább fejjel lefelé nyakalni a sört, ki meri wécé papírral tele dobálni a legjobb haverja kertjét, és ki tér haza a Tavaszi Szünetről a legőrültebb sztorival. Őrültségnek hangzik, de nekünk ez már természetes.
- A mi társaságunkban nem voltak füvesek – rázom meg a fejemet, összevont szemöldökkel. Vagy ha voltak is, én nem tudok róla. Az még egy dolog, hogy a fiúk, akik komoly sport karrierről álmodoztak, hétvégente versenyt ittak és annyi sört vedeltek, hogy rossz volt nézni, de a cigi és a fű még náluk is olyan dolog volt, amitől a legtöbben vonakodtak. Hogy tudatosan rombolták-e inkább a májukat, mint a tüdejüket? Igen. Abszolút.
- Persze, mindig a kishúgok szívják meg – nevetem el magamat hangosan. Ó, ha tudná mennyit tudnék erről mesélni! Ha valakinek négy bátyja van, az minimum egyenlő azzal, hogy végtelen mennyiségű olyan sztorija van, amivel el lehet szórakoztatni valakit. De a szavaiból rögtön egy csomó mindent megtudok róla. Például, hogy van egy húga. – Akkor azért megy neked ilyen jól a tánc. – Jegyzem meg vigyorogva. A spanyol vér. Most, hogy tudom, bizonyos mértékben latinoval állok szemben, nem is csodálkozom már annyira, miért tud olyan jól táncolni. Nem mintha egyébként egy született, száz százalékban francia ne táncolhatna legalább olyan jól. De a latin vér sok mindent megmagyaráz.
- Oké – felelem jókedvűen, amikor a számcserét intézzük. Volt már rá példa, hogy direkt rossz számot adtam meg valakinek, de most eszembe sem jutott ilyesmi. Túl kellemes a társasága ahhoz, hogy ha csak heccből is, de megpróbáljam kijátszani. És egyel több jó ismerős ebben a hatalmas városban, csak a hasznomra válhat, nemde?
A közösen elfogyasztott néhány pohár ital után csak még jobban úgy érzem, hogy a testem egyre lazább, könnyedén mozdulok a zene ritmusára és baromira élvezem, hogy mozoghatok. Egyébként sem vagyok az a punnyadt típus, az italtól pedig sokszor még hiperaktívabb leszek, mint általában. De az egész testemben dübörgő zenének különben sem tudnék sokáig ellenállni. A partnerről nem is beszélve. Nem folyik itt versenytánc, a mozdulatok nem ezerszer begyakoroltak, a csípőm a zene ütemére ring. Érzem, ahogyan a hajam egyre jobban a hátamra tapad és a levegő olyan fülledté válik, mint a mediterrán éjszakák. Képtelenség letörölni az arcomról a jókedvet, hol elégedett mosolyt látni rajta, hol halvány koncentrációt, amikor olyan koreográfiát próbálok követni, amelynek még én sem tudom a következő lépését. Spontán. Nem kell nagyon noszogatni, hogy megmutassam mit tudok, de azt hiszem, ha anyám látna, még helyettem is elszégyellné magát. Ha ez nem felhívás keringőre, akkor nem tudom mi lehetne az.

A helyzet az, hogy ha eskü alatt vallanék sem tudnám megmondani mégis mikor sikerül hazakeverednem, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a nap már felkelőben van odakint. Foghatnám arra is, hogy a város másik végéről hazakeveredni nem egy tíz perces meló, de a hely közel sem volt olyan messze, hogy órákba teljen hazaérni, a buli ellenben annál királyabb volt. És mielőtt végleg bedőlnék az ágyba és átaludnám a délelőttöt – meg a délutánt is, és talán még az estét is ágyban tölteném -, nem felejtem el ezt sms-ben is közölni az éjszaka legjobb táncpartnerével sem.




köszi a játékot <3
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fireside Chariot Pub ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Ajánlott tartalom

Fireside Chariot Pub
Second Chance frpg
2 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-