Kieran lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:32 am ✥

✥ Today at 12:00 am ✥


✥ Yesterday at 11:01 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥

✥ Yesterday at 8:57 pm ✥

✥ Yesterday at 8:35 pm ✥

✥ Yesterday at 8:19 pm ✥

✥ Yesterday at 8:15 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kieran lakása •• Hétf. Okt. 30, 2017 6:55 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2090
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Pént. Nov. 03, 2017 3:20 pm


Grace&& Kieran

Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan be fogok golyózni. Rohadtul viszket az oldalam és feszül, mióta eljöttem a kórházból, de ez a napok előrehaladtával egyre rosszabb lesz és az sem segít a problémámon, hogy nem fekhetek egész nap, hanem napi tíz – tizenkét órákat dolgozom, hogy teljesen lefárasszam magam. Az előttem fekvő pasas mellkasán, már jó pár hete dolgozom és végre itt az ideje annak, hogy befejezzük a munkát, csak az árnyékolás van hátra.
- Ugye tudod, hogy a legtöbben nem egy ilyen baromi nagy mintával kezdenek? - Ez az első tetoválása, és pontosan tudom, hogy miért csináltat ekkorát és pont most, de beszéltetni akarom, mert akkor eltereli a figyelmemet és nem akarok azonnal haza rohanni.
Joe elkezd mesélni a fiáról, pont úgy, ahogy számítottam is rá. Gyerekkori történetektől kezdve minden jön, arról, hogyan bújtatta el a lányokat a szekrényben, illetve, hogy a fiú hányszor szökdösött ki lányok ablakán. egyszer eltörte a kezét mert bénán érkezett. Joe mindig azt mondja, hogy a fiára emlékeztetem, talán éppen ezért kért fel engem a nemes feladatra, hogy örökítsem meg a fia emlékét a bőrén egy tetoválással. A seregben esett el, ezért kerül Joe mellkasára az amerikai hadsereg egyik jelképe, egy hatalmas repülő sas. Gyönyörűen lesz kivitelezve, de ez minden egyes munkámra igaz. Teljesen mindegy, hogy az előző este mivel ütöttem ki magam, a munkámra mindig igényes voltam.
- Nagyon be vagy ma sózva - mondja, miután újabb szünet állt be a beszélgetésünk folyamán. Igaza van, de nem akarom az orrára kötni, hogy miért.
- Igen, tudod vendégem jön ma - Joe hamisan elmosolyodik, mintha mindent értene, pedig halvány fogalma sincs a helyzetről. Nem szexelni fogok, hanem csak megkérem a dokit, hogy szedje ki belőlem az öltéseket. Utána néztem, és hivatalosan benne kellene még hagyni pár napot, de nem vagyok hajlandó tovább össze foltozva élni.
Az igazat megvallva már harmadnap elkezdtem bombázni a dokit sms-ekkel, hogy szedje ki belőlem ezeket a vacakokat, de akkor nem ért rá vagy nem is tudom már mit mondott. Másnap megint küldtem neki sms-t, majd harmadnap felhívtam és közöltem, hogy egy rozsdás ollóval fogok neki állni ha nem hajlandó segíteni. Talán ez meghatotta, mert ma hajlandó átjönni hozzám. Nem akartam, hogy a szalonba jöjjön, mert ha az egyik tetováló srác vagy Sasha vissza jön, akkor tuti megint kapom majd egy hónapig a fejmosást, hogy nem vigyázok magamra. Idióták… tudhatnák, hogy az ilyen szöveg egy pillanatig sincsen rám hatással.
- Készen vagyunk. Lecsutakollak, aztán hozok egy tükröt, hogy megnézhesd. - Elkezdem letörölni róla a festéket és a vért, majd mikor ezzel megvagyok akkor kap egy tükröt. Először nem szól semmit sem, de az arcán látszik minden érzelem.
Megvárom míg vissza adja a tükröt, majd még egyszer elmondom neki a teendőit, bár már mindennel tisztában van. Joe fizet, majd távozik a szalonból én pedig gyorsan rendet rakok és megyek is haza… illetve előtte a boltba, mert elhatároztam, hogy öt percnél tovább fogom marasztalni a doktornőt.
Miután beszereztem mindent végre eljutok haza és ledőlök a kanapéra és addig ott is maradok, míg meg nem szólal a csengő, mert akkor feltápászkodok és megyek is ajtót nyitni.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
30
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Vas. Nov. 05, 2017 11:10 pm


To Kieran
A napom a végéhez közeledik, legalábbis a kórházban. Rengeteg dolgom lenne otthon, az esküvővel kapcsolatban ezer meg ezer elintéznivaló van, ami nem várhat sokáig. Richard, a vőlegényem elég lelkes a kérdést illetően. Talán túlságosan is. Az elmúlt két hétben annyi mindent intézett el, mint én körülbelül két hónap alatt. Ez talán betudható annak, hogy rengeteget dolgoztam a napokban, és ha hazamegyek, akkor is csak arra vágyom, hogy bedőljek az ágyba, és aludjak nyugodtan legalább hat órát. A nők többsége bezsong, ha az esküvő kérdése merül fel, és beletemetkezhet a szervezésbe, megtervezheti a dekorációtól elkezdve a szertartások minden egyes mozzanatát. Engem egyenlőre nem hoz lázba a dolog, de csak megjön nem sokára nekem is a kedvem a dologhoz. Addig talán Richard mindent elintéz majd... nekem csak megkell jelennem a templomban.
Pötyögök egy sms-t a vőlegényemnek, hogy később érek ma haza, mert vár még rám egy beteg. A helyzet tényleg ez, csak kicsit megszépítve, ugyanis Kiearan Wrighton lakására kell felmennem, hogy kiszedjem a varratait. Egy tök idegen ember lakására, aki már napok óta üzenetekkel bombáz. Nem igazán értem, mi ütött belém, amikor megadtam neki a privát számomat, hiszen ilyet még sosem csináltam, és amikor akkor jött az sms, mikor Richard mellettem feküdt az ágyban, és rákérdezett, hogy ki az, egy pillanatra lefagytam. A válaszom csak annyi volt, hogy az anyám. Hála az égnek kérdés nélkül elhitte, de ha belenézett volna az sms-be, akkor napokig hallgathatnám a feltevéseit, mert iszonyat féltékeny típus. Pedig ez semmi több, csak egy varratszedés. Na, azt ne kérdezze senki, hogy mi ütött belém, hogy egy tök idegen férfi lakására megyek majd fel... varratot szedni. Főleg úgy, hogy azt is tudom, hogy a főzős sztori, amit kitalált, nagyon jól tudom, hogy nem igaz. Zűrös alak lehet, már csak a látott tetoválásaiból ítélve is. A helyzet az, hogy nem akartam behívni a kórházba, mert ha de Lacrois meglátta volna, rákérdezett volna, hogy kihívtam-e a rendőröket, és mi volt a sztori. Mivel szabályt szegtem ezzel, nem akartam további bajt keresni, ezért jobbnak láttam, ha inkább felmegyek hozzá, öt perc alatt kikapom a varratait, és ennyi az egész.
Az egyik ellátóba igyekszem, hogy elkobozzak egy csipeszt, és persze viszek eszközt arra az esetre is, ha véletlen varrni kellene. Na meg sterilizálót. Körbe nézek, mielőtt a köpenyem zsebébe csúsztatnám a felszerelést, majd gyors léptekben igyekszem kifelé, rá sem nézve senkire. A padlót stírölve igyekszem a folyosón, mikor a nevem hallatán megtorpanok.
- Angier! – szól erős hangon utánam, én pedig lassan fordulok meg, kezeimet a zsebeimbe csúsztatva, hogy ne domborodjon ki az ellopott cucc.
- Tessék? – emelem a nőre a tekintem, aki végig mér és biccent a fejével. Szerintem lebuktam.
- Miben sántikál? – kérdezi. Nem voltam sosem jó ilyesmikben, főleg nem a szabálytalankodásban. Megrázom a fejem és igyekszem kerülni a tekintetét.
- Semmiben dr. de Lacroise. Indulok haza, lejárt a műszakom. – mondom neki, és megnyugszom, amikor köszönés nélkül fordít hátat nekem és elindul a másik irányba. Halkan sóhajtok egyet, és sietek is az öltözőbe, hogy minél gyorsabban szabaduljak a fehér falak közül. A köpeny zsebéből a táskámba ejtem a dolgokat, átöltözöm és a pulzuspontokra fújok egy-egy permetet a parfümömből. A vállamra kapok egy táskát és kifelé igyekszem. A kórház előtti buszmegállóban állok meg, és megvárom, míg ideér a helyijárat. Felszállok rá, és lehuppanok az egyik ülésre.
Tizenegy megállót megyek, leszállok, és körbe nézek, hogy tájékozódhassak. Ellenőrzöm, hogy a táskámban megvan a paprika spray is. Sosem lehet tudni, a jó szívem fog egyszer a sírba vinni. Normális vagyok én, hogy egy idegenhez megyek fel, egyedül?! Egyértelmű, hogy nem. A biztonság kedvéért át is rakom a kabátom zsebébe a kis üvegcsét.
Jól ismerem Párizs minden zegzugát, hiszem itt élek már huszonhárom éve. Gyorsan oda is érek a megadott címre, és befelé sietek. Lehet, hogy üldözési mániám van, de nem akarom, hogy bárki meglásson. Igaz, szabad ember vagyok, csak egy barátomhoz is felmehetnék, nem?
A lift megáll az emeleten, én pedig kilépek az ajtaján, és Kieran ajtaja felé igyekszem. Megnyomom a csengőt, és a kezem a zsebemben lévő sprayre simul rá. Csak ha kéne...
Az ajtó pár másodpercen belül kinyílik, én pedig végig mérem a... betegem.
- Mr. Wrighton. – biccentek neki egy mosoly kíséretében, majd megkerülöm, hogy beférkőzzek a lakásába. Nem tegezem, mivel végül is a betegem, de ha már ekkora szívességet teszek neki, talán válthatnánk.
- Talán jobban járnánk, ha tegeződnénk, a könnyebb kommunikáció miatt. – emelem rá a tekintetem, és apró mosoly kúszik az arcomra. Körbe nézek a lakásban, és leemelem a vállamról a táskát.
- A helyzet az, hogy még nem kellene kiszedni a varratokat. Még csak három napja van bent. Nem forrt még össze valószínűleg rendesen. Megnézem, de ha úgy van, nem szedem ki, egy rossz mozdulat, és újra szétnyílik. Annak pedig nem sok értelme van. – magyarázom neki. Ami azt illeti, ha rajta múlik, már másnap kiszedte volna az sms-ek alapján.
- Ez nem egy tetoválás. – jegyzem meg, és leveszem a kabátomat. Még mindig nem értem, mit keresek itt?!

©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 11:16 pm


Grace&& Kieran
„Ma este meccs, jó lenne ha eljönnél, kéne egy kis támogatás”
Jelenik meg az üzenet a telefonom kijelzőjén, melynek hatására legszívesebben a falhoz vágnám ezt a vacakot. Nem mehetek sehova sem, pláne nem verekedni, mert még a végén teljesen felnyílna a sebem, miután a doki kiszedi belőlem a felesleges madzagokat, aztán tehetné is rögtön vissza, mert újra szétnyílna és elkezdene vérezni. Nagyon mehetnékem van pedig, hiába dolgoztam az elmúlt pár napban szinte megállás nélkül, kell az, hogy ne csak a munkahelyemre menjek egy nap, aztán haza, ez így rettenetesen unalmas és monoton én pedig ezt a két dolgot ki nem állhatom. Talán… a fenéket talán, pontosan ezért zaklatom a dokit már egy ideje, és végre beadta nekem a derekát, legalábbis ilyen téren. Nem hiszem, hogy hajlandó lenne kiszedni a varratokat, még akkor sem ha valahogy sikerült rávennem arra, hogy legalább megnézze őket. Tudni akarom a kockázati tényezőket, mit csinálhatok egy ilyen sebbel és mit nem, hiszen nem akarom kinyíratni magam, még akkor sem ha az életmódom jelenleg pontosan ezt mutatja.
A szekrényemben nem csak a szokásos aszpirin és köhögés csillapító foglal helyet, hanem számos olyan szer is, amit a patikában nem forgalmaznak, vagy ha mégis akkor ahhoz nagyon nehéz papírt szerezni, hogy oda adhassák. Élénkítő szerek, amik szebbé teszik amúgy szánalmas életem mindennapjait, bár ezen szerekhez csak nagy ritkán nyúlok, mostanában megelégedtem az alkohollal és a cigarettával is. Drogokhoz csak akkor nyúlok ha már nagyon elegem van a világból és máshogy már nem megy a kikapcsolódás. Mindig megpróbálok más megoldást találni, általában a szex és a bunyó elég szokott lenni a feszültség levezetésre, de… igen, az a fránya de mindig ott van. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer majd az összes kis pirulát lezúzom a klotyóba, de egyelőre még nem jött el ez a pillanat, sőt ha továbbra is „szobafogságra” leszek ítélve, akkor hamarosan elő kell vennem őket ismételten.
A cigaretta az ami minden napos rutinom része, most is legszívesebben rágyújtanék, de nem sok kedvem van kimászni az erkélyre… a lakásban nem gyújtok rá, nem akarok kicseszni magammal teljesen… meg Bobnak sem hiszem, hogy jót tenne a dohányfüst.
Életem értelme, avagy megkeserítője ma még felém sem nézett amiért megkapja majd a magáét, ha előtolja végre azt a nagy fehér hátsóját… pedig mindig ki szokott jönni elém mikor hazaérek, talán megsértődött amiért az utóbbi napokban nem hagytam, hogy a kedvenc párnáján, egészen pontosan rajtam aludjon. Hálátlan dög, de én attól még csípem a búráját. Remélem a doki nem allergiás a macskákra, különben kénytelen leszek előkeresni Bobot és bezárni valahova.
Épp felkelnék megkeresni a macskát, mikor is megszólal a csengő, ajkaimon pedig egy halovány mosoly jelenik meg. Kételkedtem benne, hogy el fog jönni, hisz nem kis bátorság kell ahhoz, hogy egy tök idegen lakására felmenjen, az pedig még rátesz a lapáttal, hogy az idegen férfi, nem valami barátságos külsővel és tele varrt bőrrel, bár lehet azért mert feljönni, mert pontosan tudja, hogy hova üssön ha esetleg fájdalmat akarna okozni nekem.
Az ajtóhoz megyek és kinyitom neki azt, majd félre állok, hogy be tudjon jönni, aztán be is csukom, azonban nem zárom be, nem akarom ráhozni a frászt.
- Üdvözlet Doki - köszöntöm őt én is. A lakás nem túl nagy, de egy ember kényelmesen el tud benne férni, ahogy belépett az előszobában találja magát, majd egy kis folyosó látható, melyről több ajtó is nyílik, fürdőszoba, konyha, nappali és még két szoba. Modern és letisztult a berendezése a lakásnak. Talán egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondolni lehet egy ilyen pasi lakását. Sehol sincsenek szétszórt ruhák vagy pizzás dobozok.
Bólintok arra, hogy tegeződjünk, úgy minden sokkal egyszerűbb és kötetlenebb lesz, és legalább nem kell arra figyelnie egyikünknek sem, hogy hogyan is fogalmazzuk meg a mondandónkat.
- A tetoválások gyógyulási idejével tisztában vagyok, a sebekével már kevésbé, de meggyőződésem, hogy már jó, tudod nagyon viszket és fürdésnél sem kéne a kötéssel szórakozni. Menjünk beljebb és akkor meg tudsz vizsgálni. - Mondom, majd előre megyek a nappaliba, hiszen nem tudhatja, hogy merre is van pontosan. Ahogy beérek elkezdem kigombolni az ingemet. Igen… kénytelen vagyok inget felvenni, mert annyira nem jó érzés, mikor nyújtózkodni kell hogy le vagy fölvegyem az adott ruhadarabot, plusz legalább nem lesz zavarban a doki amiért egy fél pucér pasassal van egy lakásban.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - Jut eszembe megkérdezni, anyám igazán büszke lehetne rám… vagy mégsem.
- remélem nem fél a macskáktól, van egy nagyobb méretű házi cirkálóm, lehet elő fog kerülni ő is - Beszélek, mert addig is húzom az időt egy kicsit.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
30
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Kedd Nov. 21, 2017 12:34 am


To Kieran
Nem gondoltam sose, hogy leszek valaha ilyen hülye, hogy felmenjek egy ismeretlen lakásába. Még ha legalább valami olyan kinézettel rendelkezne, akire ha ránézek, biztos, hogy azt mondom, a légynek sem árt. Kieran Wrighton nem ebbe a kategóriába sorolható, és ezt az érzést leginkább a testén lévő tetoválások és piercingek keltik bennem. Lehet, hogy nincs igazam, és csak tetkómániás, de a múltkori incidense, mikor azt kamuzta, hogy főzés közben érte a baleset, nem igazán volt hihető. Legalábbis kétes érzéseket keltettek bennem. A megérzéseim általában nem hazudnak, az meg a másik, hogy egy leeső kés –hacsak nem a lábfejébe esik egyenesen bele-, nem okoz ilyen mély vágást.
Hamar odaérek a megfelelő házhoz, és hamar felérek a megadott emeletre, a megadott ajtóhoz. Valahogy jobban érzem magam bent, mint kint az utcán.
Pillanatokon belül nyit ajtót, én pedig meg sem várva, hogy betessékeljen, megkerülve őt, beférkőzöm a magánterületére. Levetem a kabátot és a cipőből is kibújok, majd a férfira emelem a tekintetem.
- Meggyőződésem majd nekem lesz, ha megnéztem. – mosolyodok el halványan, és követem őt beljebb a lakásban. – Ha viszket, nem jelenti azt, hogy már rendesen be is gyógyult. Hidd el, sokkal nagyobb szívás lenne, ha újra felszakadna és elölről kellene mindent kezdeni. – mondom, aztán futólag körbenézek a lakásban. Meglehetősen más, mint amilyenre gondoltam. Rend van, és barátságos is, így már kevésbé érzem magam feszélyezve annak a tudatában, hogy tök ismeretlen helyen vagyok.
- Főztél? Remélem nem szereztél újabb sérülést… főzés közben. – felvonom a szemöldököm és elmosolyodom. – Egy pohár vizet kérek csak, köszönöm. – mondom és figyelem, miközben kigombolja az inget. Nem sűrűn vagyok kettesben egy férfival, aki pillanatokon belül félmeztelen lesz. A kórházban sok mindent láttam már, viszont ott mindig sürgés-forgás van, nincs idő olyasmire, hogy bármit is jobban szemügyre vegyek. Az utóbbi pár évben a vőlegényem volt az egyetlen, akivel kettesben voltam hiányosabb öltözetben. Most viszont csak ő lesz félpucér, én nem. Ez azért némiképp megnyugtatja a lelkemet.
- Szóval… remélem nem gondolod, hogy bevettem a mesédet a főzőcskézésről. Mást lehet, hogy megtudsz vezetni ilyen dumákkal, de nálam nem fog beválni. Tulajdonképp nem akarok kíváncsiskodni, de az a seb mély, és a tudatalattim valamiért azt súgja, hogy nem véletlenül került oda. – A fantáziám beindul, és szinte bármit eltudok képzelni, hogy hogy szerezhette, de azt nem, hogy egy szimpla főzés folytán. Talán valami kocsmai verekedésbe keveredhetett, vagy valami hasonló. Minden esetre ha így volt, nem értem, miért nem akarta, hogy rendőrt hívjak. Talán vaj van a füle mögött.
- Csípem a macskákat. – mosolyodok el, de egyenlőre sehol nem látom a dögöt. Régen nekem is volt egy, amíg gyerek voltam, és szeretnék is otthonra egyet, de a vőlegényem hajthatatlan atéren, hogy lakásba állat nem való… Mondanom sem kell, hogy így kizártam a lehetőségét is annak, hogy macskám, vagy bármilyen más háziállatom legyen. Igazából nem is akkora baj, mert időm nincs túl sok, és nem hiányzik még egy púp a hátam közepére. Elég bajom van így is mostanában. A táskámból előveszem a kórházból ellopott dolgokat, és a fertőtlenítőből fújok egy jó adagot a kezemre, és eldörzsölöm azt.
- Na, hadd nézzem. – jelentem ki, mert jobb, ha minél előbb túlesünk rajta, egy pillantást vetek rá, de majdnem biztos vagyok abban, hogy nem jött még el az ideje annak, hogy kiszedjem a varratot. Megközelítem a nappaliban Kierant, és úgy fordítom, hogy a fény érje a mellkasát. Kissé oldalasan állok mellette, és szemügyre veszem a sebet.
- Meglehetősen precíz varrás. Valami jó doki csinálhatta… – mosolyodom el, miközben végigsimítok a seben. Egészen jól néz már ki, de a közepén még nem eléggé forrt össze.
- Nézd. Ha kiszedném, itt… - a seb közepére mutatok az egyik ujjammal óvatosan. – egy nagyobb mozdulatnál szétnyílna. Két lehetőség van. Vagy nem szedem ki, és pár nap múlva újra ránézek, vagy kiszedem, de akkor három napos kényszerpihenőre vagy ítélve mindenféle fizikai megterheltségtől mentesen, és lehetőleg úgy, hogy ne végezz olyan mozdulatot, hogy feszüljön a seb körül. – Kérdőn nézek rá, hogy melyiket választja. Én magamat ismerve biztos az elsőnél maradnék, mert engem nehéz megtartani egy helyben, biztos nem tudnék a seggemen maradni fél napnál tovább. Őt nem ismerem, nem tudom, mit dolgozik, illetve milyen dolgokat csinál nap, mint nap, ezért meghagyom neki a választás lehetőségét.


©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Pént. Dec. 01, 2017 9:02 pm


Grace&& Kieran

Meglep, hogy eljött, nem gondoltam volna, hogy tényleg ráveszi magát arra, hogy megjelenjen az ajtóm előtt. Kinyitom neki az ajtót és már épp arrébb mennék, hogy kényelmesen be tudjon jönni, mire kikerül és meg sem várja hogy beinvitáljam. Talán üldözi valaki, vagy csak nem akarja, hogy bárki is meglássa itt. Inkább az utóbbira tippelnék, mert ez annyira nem rossz környék ám. A szemben laki Mrs. Collins például egy angyal, csak a kutyája, Puding az aki ki nem áll engem, azt hiszi, hogy ő az alfahím. Puding körülbelül egy negyven centi magas bolyhos göndör szőrű uszkár. Az égvilágon senki sem fél tőle… de most nem ő számít, hanem a lakásomba frissen érkezett vendég.
A kabátot elveszem tőle és felakasztom az ajtó mögött található fogasok egyikére és közben elmosolyodom. Még csak most érkezet meg de már csipkelődik.
- Nem zavar ha újra össze kell varrni, nem tudom észre vetted-e de nem igazán zavar a fájdalom. - A tetoválások általában fájdalmas procedúrával készülnek, de semmik a piercingekhez képest, és még nem is látta azt amelyik a leginkább fájt. Még…? Miket képzelek én? Úgy tűnik, hogy a sebesülés által nem csak vért vesztettem, de valahogy az eszem egy része is elmenekülhetett. Nem fogok lefeküdni a dokival. Még….
Ó a francba már megint.
Vizet kér, de már elkezdtem vetkőzni. Előbb a saját kíváncsiságomat akarom kielégíteni, aztán jöhetnek az Ő igényei, csak nem szabad elfelejtenem, hogy inni kért.
Sejtettem, hogy nem fogja bevenni a mesémet, csak egy idióta venné be, hogy főzés közben véletlenül hasba szúrtam magam, de az igazat csak nem mondhattam el neki, még a végén rám hívták volna a zsarukat, és semmi kedvem nem volt elkezdeni magyarázkodni, plusz ha lebuktatom a helyet akkor hova fogok járni a későbbiekben kiereszteni a gőzt? Nem akarom magam alatt vágni a fát, szükségem van arra a helyre és azokra az emberekre.
- Nem olyan vészes a történet, mint amire gondolsz, ebben biztos vagyok, de ha elmondod a verziódat és véletlenül eltalálod akkor rábólintok, de magamtól elmondani nem fogom. Már ha érdekel hol szereztem és van kedved találgatni. - Kétlem, hogy igazából érdekelné, hiszen nem azért jött, hogy nyomozósat játsszon, hanem azért, hogy azt mondja maradjak a seggemen még pár napig és utána hajlandó lesz kiszedni a varratokat. Biztos vagyok abban, hogy ez lesz a vége, hiszen ő orvos, arra tette fel az életét, hogy segítsen másoknak. Még az olyan pasasoknak is, amilyen én vagyok.
- Egyet értek, baromi ügyes kis kezei voltak a dokinak, aki össze foltozott. - dicsérem meg, mert tényleg nagyon ügyesen csinálta. Nem tudom mennyi varráson lehet már túl, de ez nem is számít. Ujjaival lehelet finoman ér hozzám, alig érzem. Talán nem is akar egyáltalán hozzám érni, pedig nem zavarna. Egy kicsit sem.
Elégedetlen sóhajt hallatok, mikor elmondja a véleményét és körülbelül olyan fejet vághatok, mint egy kisgyerek akitől elvették a fagyiját.
- Egyik sem tetszik kérek egy harmadik lehetőséget. Mit értesz az alatt, hogy kényszerpihenő egészen pontosan? Mit lehet és mit nem? - Dolgoznom például muszáj, mert ha egész nap itthon kellene maradnom és feküdni abba beleőrölnék az egészen biztos. De ha csak dolgozni mehetek abba is képes vagyok belekergülni, az elmúlt napokban is csak azt csináltam és nem volt semmi más, ami érdekessé tehette volna az életem. Nem volt harc, nem volt szex… szörnyű napokon vagyok túl.
Eszembe jut, hogy inni kért, szóval megyek is a konyha felé, amerikai konyhás lakásom van, ezért nem kell messze mennem, hanem csak a hűtőig, és előveszek belőle egy üveget, majd töltök neki egy pohárba vizet.
- Amúgy a kérdésedre vissza térve, nem. Nem főztem, csak reméltem, hogy enni is kérsz és segítesz összedobni valami kaját. Tudod az utóbbi napokban egyenesen rettegek a késektől. - Mondom egy pimasz mosollyal az arcomon, majd odaadom neki a poharat.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
30
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Hétf. Dec. 11, 2017 6:20 pm


To Kieran
Nem tudom pontosan, mi állt a szúrás hátterében, de valamiért akkor sem hagy nyugodni a dolog, mellesleg a jó isten olyan kíváncsi természettel áldott meg, hogy lassan átmegyek nyomozósdiba, hogy kiderítsem a seb eredetét.
- Igen, ezt sejtettem, de miért okoznánk feleslegesen fájdalmat? Ha nem muszáj, akkor nem kéne erőltetni az újra varrást. – magyarázom, mert hiába van rajta több tetoválás, akkor sem ugyanaz. Az is el tud fertőződni, igaz, de ha a sebbe kerülnek baktériumok, ami azért mélyebb, mint pár tűszúrás, akkor annak csúnya vége lesz.
A meséje, amit előadott abszolút nem győzött meg és ezt a tudtára is adom. Egy buta liba lehet, hogy elhinné, de a probléma ott kezdődik, hogy mivel orvosnak tanulok, így a jelző egyáltalán nem illik rám, hiszen, akkor nem erre tettem volna fel az életem, hanem másra.
- Nincs hozzá sok közöm, de remélem semmi olyan tevékenységet nem csinálsz, amivel újabb sebet szerezhetsz, mert most is elcsórtam az eszközöket a kórházból, és ha erre rájön a felettesem, az tuti, hogy kinyír. Majd átirányítom hozzád. – mosolyodok el, miközben figyelem, ahogy lehámozza magáról az inget. A felsőtestére siklik a tekintetem, de amikor rám néz, rögtön elkapok a szemeimet onnan. Nézni szabad, de azért nem szeretném, ha rajtakapna a dolgon, hogy a tetoválásait, na meg az izmait stírölöm.
Mikor levette az inget, közelebb megyek, megvizsgálom, és a bókot mosolyogva fogadom.
- Erős érvet kell felhoznod ahhoz, hogy én ezeket a varratokat kiszedjem most. – jegyzem meg, és mikor a harmadik lehetőség felől érdeklődik, megcsóválom a fejem.
- Nincs harmadik lehetőség. Három napot csak kibírsz egy helyben?! Tulajdonképp semmi olyan mozgást, ami miatt szétnyílhat a seb. A legjobb az lenne, ha az ágyban feküdnél legalább két, de inkább három teljes napot. Nyilván nem mondom, hogy nem kelhetsz ki, de nem edzhetsz, kerülnöd kell... mindenféle mozgást. A szexet is, hacsak nem a nőt dolgoztatod. – Inkább elmondom neki, ahelyett, hogy köntörfalaznék, mert nem vagyok a hantázás mestere. Mindig megmondom az igazat, és nem kerülöm a tabutémákat sem, mert van olyan ember, akinek ha nem mondom, akkor fogalma sincs róla, hogy miről beszélek. Így inkább kerek-perec kimondom a dolgokat. Egyszerűbb mindenkinek.
- Én meghagyom a választás lehetőségét, de én biztos azt választanám a helyedben, hogy hagyjuk bent a varratot még kicsit. Akkor azért nem kell megőrülni a semmit tevésben, de persze akkor is vigyáznod kell! – elmondom a saját álláspontom, de nyilván ő fog végül választani, mit szeretne. Elveszem a pohár vizet tőle, és kicsit meglepődöm, amikor maradásra akar bírni.
- Ó, persze. És ezt a dumát beveszi valamelyik nő? – nevetek fel, aztán megiszom a fél pohár vizet. – Nem is tudom. – habozok kicsit, mert nem is értem a felvetést, hiszen aligha ismerjük egymást, és én igazából csak varratszedés miatt jöttem. Mellesleg, mit vár?! Egy kezemen megtudom számolni, hányszor főztem otthon, nem tudom, hogy mit szeretne főzni, de ha maradok is, dobnom kell egy SMS-est a vőlegényemnek, hogy nem érek haza időben. Egyáltalán megtudnám ezt tenni bármiféle bűntudat nélkül? Egy másik férfival szórakozni, míg ő otthon vár?
- Mit szeretnél főzni? Én nem igazán vagyok otthon a konyhában, szóval lehet a végén neked kell ellátni engem, ha bajok lennének a késsel. – vonok vállat, és el tudom képzelni, hogy most mit gondolhat rólam, hiszen a férfiak nagy részénél az az alap feltevés, hogy egy nő tudjon főzni.
- Tudod, sokat tanultam, most meg állandóan a kórházban vagyok, nem igazán van időm főzőcskézni. – magyarázkodni kezdek, de fogalmam sincs, hogy miért?! Zavaromban a nyakamhoz nyúlok és kerülöm a tekintetét, de az agykerekeim ezalatt csak kattognak, mert maradnék is, meg nem is. Végül is, abban nincs semmi, ha csak itt maradok főzni egy ismerőssel nem?! A helyzet az, hogy Kieranre még csak azt sem mondhatom, hogy ismerős, hisz mindössze egyszer találkoztam vele a kórházban, aztán volt pár SMS váltásunk azóta, de az is mind a találkozónk miatt, ami csupán a varratszedésre összpontosult.
- Legyen, de írnom kell egy üzenetet. – megyek bele a játékba, pedig valamiért azt súgja a megérzésem, hogy nem kellene. A kabátomhoz igyekszem, ahol a lenémított telefonon három nem fogadott hívás üdvözöl. Szuper. Pötyögök egy SMS-t Richardnak a következő szöveggel: „Szia Drágám, a kórházban vagyok még, bent kell maradnom még pár órát ügyelni, az egyik gyakornoktársam rosszul lett és hazament. Igyekszem haza. Csók.” Elküld. Jó isten Grace, mekkora álszent dög vagy. Eddig nem voltam tisztában azzal, hogy ennyire könnyen jönnek belőlem a hazugságok, és nem is tetszik nekem ez az egész, de valamiért úgy érzem, hogy most rám fér egy kis kikapcsolódás, és Kieran pont megfelelő társnak látszik most erre.
- Nos, akkor mi a terv? – megyek vissza mosolyogva a konyhához, mintha mi sem történt volna, és a pultnak támaszkodom. – Nem vállalok felelősséget. – vonok vállat vigyorogva, és a nagy helyzet az, hogy már ki is ment a fejemből a vőlegényem átverésének gondolata, és csakis a jelen helyzetnek élek...


©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Csüt. Dec. 14, 2017 9:11 pm


Grace&& Kieran
Szerencsére nem kezd el találgatni arról, hogy hogyan is szereztem a sebemet, de biztos megvannak az ötletei. Nem tudom, hogy végül elmondtam volna-e neki az igazat vagy sem, valószínűleg nem, kivéve ha azt mondta volna, hogy fegyveres rablás során szereztem a szúrást. Egy kis illegális bunyó nem olyan vészes, mint a betörés és lopás, bár az átlagos emberek az előbbit sem nézik jó szemmel. Brutálisnak és erőszakosnak tartják pedig ez nincs így… illetve a francba is nagyon is igazuk van.
- Ezt nem ígérhetem, csak azt, hogy vigyázni fogok magamra jobban. Esetleg írj egy listát, hogy miket szerezzek be, ha legközelebb is össze kéne foltoznod engem. Nem szeretném, hogy bajba kerülj. - felelem, hiszen az tény, hogy engem hidegen hagy, ha bajba kerülök de azt már nem nézem jó szemmel ha valami miattam kerül ilyen helyzetbe. Inkább előrelátó leszek és az egyik szekrény fiókomat feláldozom arra, hogy csak és kizárólag egészségügyi felszerelés legyen benne. Most is vannak gyógyszereim, meg alap dolgok, de nem hiszem, hogy sokra mennék egy Barbie babás sebtapasszal egy szúrt seb esetében.
Ahogy engem néz, próbálok valami olyat kivenni a tekintetéből, ami arra utal, hogy nem csak orvosként vizsgál, hanem nőként is, de semmi ilyet nem veszek észre, és ez egy baromi nagy arcon csapás az egómnak. Vagy talán nézett, de nem vettem észre? Igen… minden bizonnyal csak az történhetett.
Nem tetszik, mikor felsorolja, hogy miket nem tehetek, majd mikor a szexet is megtiltja olyan arcot vághatok mint akit jó erősen felpofoztak. Jelenleg egy olyan hölgy ismerősöm sincs aki átvállalna minden munkát míg én csak kényelmesen fekszem… nem is tudnék nyugton maradni. Lehet mégis csak érdemes lenne azt átgondolni, hogy bent maradjanak azok a fránya varratok még pár napig, még akkor is ha megőrülök tőlük.
- Ha bent marad akkor dolgozhatok továbbra is? Mert, az elmúlt napokban is folyamatosan melóztam… - Igaz ezt talán nem kellett volna mondanom neki, ahogy kérdeznem sem kellett volna, ha azt mondja tilos, akkor is ugyan úgy be fogok menni holnap reggel a szalonba, mert 9 órára már vendégem van beírva.
- Na és mi a helyzet a szexszel? Ha bent maradnak, akkor lehet aktívan? Nem vagyok olyan, aki csak fekszik, mint egy darab fa.- Kíváncsi vagyok, hogy elpirul-e, bár mivel ő hozta fel a témát nem tartom valószínűnek, de a legtöbb nő azért nem szívesen beszél ilyen dolgokról nyíltan egy tök idegennel. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, mikor mondja, hogy vigyáznom kell.
Próbálok a legártatlanabbnak látszani, miközben gondolkodik a maradáson. Tudom, hogy baromi béna az indok, de hátha bejön és végül tényleg nálam fog tölteni pár órát. Kell a társaság, az elmúlt napokban tényleg csak a kuncsaftok szövegelését hallgattam és tény, hogy nem mind volt üresfejű csitri, de attól még jólesik nem munka környezetben is beszélgetni valakivel.
Felvont szemöldökkel figyelem ahogy megy és sms-ezik, legszívesebben kukucskálnék, hogy ki is a címzett, de nem tartozik rám és már elmúltam öt éves, hogy mások válla fölött nézzem, hogy mit is csinál. Míg várakozok, addig előszedem a tepsit és a hűtőből az alapanyagokat.
- Úgy gondoltam Garfield kedvenc kajáját kéne megcsinálni. Lasagne, vettem hozzá mindent, már csak el kell készíteni. - A pulton sorakoznak a hozzávalók, de nem az egyszerű változat, hogy csak egymásra kell pakolni mindent, itt bizony csak a tészta az ami már eleve készen van.
- Nem baj ha nem tudsz főzni, elég ha csak szeletelsz meg kevergeted a dolgokat. - teszek le elé egy vágódeszkát és a megmosott paradicsomokat.
- Nem lesz gond abból, hogy elhoztad a kórházból a dolgokat? Nem szeretném, hogy miattam bajba kerülj. -


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
30
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Kedd Dec. 19, 2017 1:41 am


To Kieran
Kieran nem egyszerű eset, és nagyon bűzlik az egész nekem, főleg, hogy arról beszél, hogy mi lesz, ha legközelebb is össze kell varrnom. Mi a francot csinál? Van valami olyan ellensége, aki késsel rohangál utána, vagy mi a fene?
- Legközelebb? Tehát valami olyasmit csinálsz, ami folytán könnyen megsebesülhetsz és ez nem egy véletlen folytán került rád, igazam van? – szegezem neki a kérdést és szúrós tekintettel meredek rá. Akaratlanul is nyomozok utána, mert nem szeretem, ha valaki tudja, hogy simán bajba kerülhet, mégsem hagy fel bizonyos tevékenységgel. Végül is mit érdekel ez engem? Az ő baja, ha összelyuggatják, nem pedig az enyém… Kivéve, ha én is bele vagyok keverve, mert akkor már kettőn áll a vásár.
- Ott a hiba. Ha nem melóztál volna, akkor már lehet, hogy kilehetne szedni. Magadnak ártasz. Mit dolgozol? – érdeklődöm, mert bizonyára nem mindegy, hogy nehéz fizikai munkával keresi a kenyerét vagy éppen egy kicsit nyugodalmasabbal. Egyáltalán nem mindegy. Én semmit nem fogok neki megtiltani, nyilvánvaló, mert nem az én dolgom az ő egészsége, az ő döntése, de jobban járna, ha hallgatna rám. A következő kérdésén halkan nevetek fel és nem nézek rá, kicsit zavarba jövök, mert éppenséggel olyat osztott meg velem, amire nem kérdeztem rá.
- Az jó, de… hát… akkor is lightosan. – vonok vállat és ráemelem a tekintetem. – De hát istenem, csak ki lehet bírni két napot szex nélkül. – megcsóválom a fejem mosolyogva, mert látom, hogy ő is ugyanolyan pasi, mint a többi, és körülbelül elképed azon, hogy hogy képzelem, hogy két napig még megvonja majd magától a legnagyobb élményforrást. Ő tudja, nem az én dolgom.
Mikor maradásra akar késztetni, az kicsit meglep, de végül belemegyek és dobok egy kamu SMS-t a vőlegényemnek, amitől már most bűntudatom támad. Az esküvőt kéne szerveznem, én meg itt főzőcskézni fogok egy másik férfival? Ó, ha ezt megtudná!
- Na jó, azt szeretem. – mosolyodok el, s a pult mögé igyekszem, majd megállok mellette és szemügyre veszem az alapanyagokat, amiket azért nagyjából sejtettem, hogy kellene egy lasagnéhoz. Magamhoz veszem a paradicsomot és elkezdem szeletelni, ez még könnyen megy. Később nyilván lesznek bajok ebből, mert a főzőtudományom nem terjed ki túl messzire.
- Most már mindegy. Annyi SMS után, amit írtál, esélyem sem lett volna máshogy tenni. Más már lehet, hogy zaklatásnak vette volna. – elmosolyodom és oldalra sandítok a férfira, aki még mindig félmeztelenül rohangál, és én többet nézek arra, mint a kés és a paradicsom felé, ami egy kisebb vágást eredményez az ujjamon. Felszisszenek és bekapom a vértől gyöngyöző ujjam.
- Nem szeretnéd visszavenni az inget? – kérdezem kissé zavartan odafordulva a férfihoz, mert azért még nem olyan a viszonyunk, hogy így rohangáljon előttem. Még? Nem is lesz olyan a viszonyunk sosem, hogy így lássam azon kívül, hogy ránézek a sebére. Nyilván. Mért lenne?!
Orvos létemre nem igazán törődöm azzal, hogy bekössem vagy legalább egy ragtapaszt tegyek a vérző ujjamra, sokkal inkább megvárom, míg eláll az ajkaim között tartva azt.
- Ennyit a főzőtudományomról. – mosolyodok el az ujjammal a számban, és mikor eláll a vérzés, lemosom a kezem és újrakezdem a szeletelést. Tulajdonképp az ő hibája, hogy megvágtam magam, mert minek rohangál itt nekem felül egy száll semmiben? Vagy inkább az én hibám? Minek nézem egyáltalán?


©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Szer. Jan. 10, 2018 11:53 pm


Grace&& Kieran
Mennyire avathatom be a dolgaimba? Mennyire bízhatok meg benne? Vajon köti az orvosi titoktartás attól függetlenül, hogy nem egy vizsgálóban vagyunk, hanem a lakásomban? A tekintete nem arról árulkodik, hogy olyan típus lenne, aki azonnal rohan a rendőrségre, ha megtud valami olyat amit nem lenne szabad, de mégis… nem ismerem, nem bízhatom meg benne teljesen. Talán majd ha jobban megismerem valamikor… ha lesz rá esélyem akkor beavathatom a konkrét részletekbe is, de egyelőre inkább maradok óvatos.
- A sérülés rendszeres, de nem ilyen mértékű. Mindig is vigyáztam magamra, de sajnos előfordul olyan eset amikor nem mindenki tartja be a játékszabályokat. - felelem és ezzel máris többet mondtam, mint szerettem volna, bár még mindig hiheti azt, hogy drog díler vagyok, vagy uzsorás, sem mint illegális bunyós.
Érdekli, hogy mivel foglalkozom, bizonyára csak azért mert tudni szeretné mégis mennyire ártok magamnak azzal ha holnap is bemegyek dolgozni.
- Tetováló művész vagyok. Az idő nagy részében ülök, de ez változhat attól függően, hogy a kliens hova szeretne varratni magára. A belvárosban van egy Carpe Diem nevű hely, bár kétlem, hogy valaha is jártál már ott. - Kíváncsian siklik végig a testén a tekintetem, vajon mit rejt a ruhája? Van rajta egy két minta? Nem tartom valószínűnek, de már megtanultam, hogy első (jelen esetben második) találkozás alapján nem szabad hosszú távú következtetéseket levonni. Számos olyan hivatalos személy testén megtalálhatóak a munkáim, akikről az ember még véletlenül sem feltételezné.
Egy vigyor jelenik meg az arcomon mikor észreveszem, hogy zavarba jött. Ő hozta fel a szexet témának, most kivételesen ártatlan vagyok ilyen téren.
- Két napot? Az még nem okozna gondot, de figyelmen kívül hagyod, hogy a balesetem óta már három nap telt el, plusz azt elárulhatom, hogy nem szex közben szúrtak le, szóval ha még hozzávesszük azt a két napot, az már hat nap, ami majdnem egy hét. - Egy hét sem annyira vészes, van aki hónapokat hagy ki, de ha a testem hozzá van szokva a jóhoz akkor azt továbbra is követeli magának. Nem csoda, hogy gondolatban már párszor eljátszottam azzal, hogy mi lehet a doki ruhája alatt.
Nem kis elégedettséggel tölt el, hogy sikerült maradásra bírnom, az pedig még inkább rádob a hangulatomra egy lapáttal, hogy annyira nem is kellett sokat kérlelnem. Lehet jobb dolga is lenne annál, minthogy itt főzőcskézzen velem, de valamilyen különös oknál fogva maradt, talán csak figyelni akar nehogy újra „hasba döfjem magam”.
Figyelem ahogy a paradicsomot szeleteli, szép vékony kezei vannak, nőies, és rettenetesen ügyes, mint azt a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
- Rendszerint elérem a célomat, illetve te mondtad, hogy kereshetlek, azt nem kötötted ki, hogy pontosan mikor is kerülhet erre sor. - Mosolyodom el, majd neki állnék egy ragtapaszt keresni neki, de hamar abba is hagyom a fiókok huzigálását, mert megoldja máshogy a problémát. Felvonom az egyik szemöldököm és úgy nézek rá a kérése hallatán.
- Anyukám azt tanítottam, hogy a sebek gyorsabban gyógyulnak ha szabad levegőn vannak és nem takarjuk el semmivel sem. - felelem elégedetten, hisz ha teljesen hidegen hagyná az, hogy hogyan nézek ki akkor nem kérne ilyesmire, de megkért hogy öltözzek… annak jobban örülnék, ha vetkőzésre kért volna, de egyelőre beérem ezzel az apró sikerrel.
- Ha nagyon zavar akkor vissza veszem. - Mondom végül és átmegyek a nappaliba, vissza veszem az inget, de nem gombolom be rajta a gombokat, így láthatja továbbra is szépen kidolgozott mellkasom és hasamat.
- Mi az, hogy ennyit róla? Nagyon ügyesen csinálod, csak elvonta valami a figyelmedet ezért a baleset. Még a végén nekem kell majd ellátni a te sérüléseidet, de tudnod kell, a jogsi elsősegély tanfolyamon kívül semmilyen képzettségem sincs ilyen téren. - Míg ő továbbra is a szeleteléssel van elfoglalva, addig előkeresem a tepsit és kivajazom, majd elkezdem belerakosgatni az előre elkészített tészta lapokat.
- Árulj el valamit… egyszerűen tudnom kell, tudod, szakmai ártalom. Van tetoválásod? - Kérdezem, miközben tekintetem újra a testére téved. Megértem ha nem fog válaszolni, hiszen ez igen személyes kérdés is lehet, de hátha válaszol nekem.
A csaphoz lépek, hogy megmossam a kezeimet, mikor a konyha bejárati ajtaja felől hangos berregés hallatszik, majd Bob, a macska megy és hozzádörgölőzik Grace lábához. Bob egy Maine coon macska, ami annyit tesz, hogy legalább háromszor akkora, mint egy normális macska.
- Nos, Ő lenne Bob… ha nem adsz neki a paradicsomból, akkor elkezdi nyalogatni a lábadat egy idő után. - Határozottan idióta macskám van, szereti a zöldségeket és a gyümölcsöket.


■ ■ Zene ■ ■Ne haragudj amiért csak most, remélem azért tetszik ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
30
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Hétf. Jan. 15, 2018 5:01 am


To Kieran
Most már igazán kezd érdekelni a sérülése eredete, még akkor is, ha az előbb azt mondtam, nem fogok kíváncsiskodni. Ügyesen lepleztem a dolgot eddig, de aztán csak kibukik belőlem a kérdés, amire egyenes választ várok.
- A játékszabályokat? – emelem rá a tekintetem újra, és még jobban belemélyedünk a témába, pedig nem lenne keresnivalóm az élete ennek részében. – Nem akarok tényleg turkálni a magánéletedben, de a ha a hatodik érzékem nem csal, akkor az az súgja, hogy itt valami nem túl legális dologról van szó, és ez esetben nem túlzottan szeretnék belekeveredni. – jelentem ki határozottan. A hülye is tudja, hogy illegális, hisz ha nem lett volna az, akkor még a kórházban sem mondja azt, hogy ne hívjam a rendőröket. Valami itt baromira bűzlik.
A saját felelőssége, hogy dolgozik-e  vagy sem az orvos javaslata ellenére, de én nem tettem volna a helyében, még akkor sem, ha… tetováló művész? Végül is, a büdös életben nem jöttem volna rá. Csak végig kellett volna tekintenem a testén.
- Kétled? A ruha sokat takar, Kieran. Nem tudhatod, mit rejt. Miért gondolod, hogy nincs rajtam tetoválás?  – Elmosolyodom, mert tényleg nem tudhatja, hiszem akár az egész hátam is tele lehetne varrva, nem volt lehetősége megszemlélni, hogy tudja. Az azonban tényleg érdekel, honnan gondolja, hogy nincs. Igaza van, de ennyire süt rólam, hogy tetkó-szűz vagyok? Máson tetszik némelyik, de magamon valahogy nem tudom elképzelni egyenlőre. Egyszer-kétszer eljátszottam a gondolattal, de sosem körvonalazódott a fejemben bármiféle minta, vagy felirat, amit szívesen látnék a bőrömön. Mellesleg az esküvőm is nemsokára itt van, a ruha pedig szerintem úgy mutat szépen, ha nem lóg ki sehonnan semmiféle minta alóla.
Érdekfeszítő tekintettel hallgatom az érvelését, amiért elmagyarázza, miért nem egyszerű az élet szex nélkül.
- Ááá, értem. És a barátnőd is ilyen rosszul bírja? – Nem értem, miért teszek fel ilyen kérdést, hiszen egy: nincs közöm ahhoz, hogy van-e nője, és ha van, akkor milyen szexuális életet ápolnak; kettő: most komolyan így próbálom kipuhatolózni, hogy kapcsolatban áll-e? És egy a ráadás: Mit érdekel az engem egyáltalán? Egyre érdekesebb ez a szituáció, főleg azok után, hogy rábólintok a kérésre, maradjak, és főzzünk valamit együtt. A paradicsomot szeletelem, majd elmosolyodom a válaszán.
- Igaz, majd máskor átadom az ügyfélfogadási időm. – Halkan nevetek fel, de aztán szisszenek is, mert éppenséggel az izmos karját bámulom ahelyett, hogy odafigyelnék arra, mit csinálok a késsel. Megrázom a fejem kicsit, mert meglepődök magamon. Mégis mi a francot csinálok? Ezt azonnal abba kell hagynom. Az ajkaim közé veszem az ujjam, és úgy állítom el a vérzést, de elmosolyodok a reakciójára.
- Anyukád akkor elláthatta volna a szúrt sebedet is. – Visszavágok, és nem érdekel, ha ezzel beletalálok valami fájó pontba. Igazából poénnak szánom, remélem, hogy veszi az adást, és nem hiszi azt, hogy teljesen komolyan gondolom. Azt viszont, hogy félmeztelenül van mellettem, nem igazán tudom nézni, mert túlságosan is jól kidolgozott a felsőteste ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmem. Kicsit zavarban vagyok, amikor megkérem rá, hogy vegye vissza az inget, pedig nem igazán vagyok olyan típus, aki ilyesmitől elpirul. A kórházban láttam már csodákat, de most valamiért mégis sor kerül erre, és értékelem, mikor átmegy a nappaliba, és felveszi magára az anyagot. Van az az érzés, amikor egy légtérben vagy valakivel, és szimplán csak beszélgettek, de még akkor is érzed, hogy az arcod lángol, és hirtelen úgy érzed, a levegő felmelegedett körülötted. Na, nálam most pont ez történik, és nem tudom, mi okból, de még a kérdést is gyorsan elhessegetem a fejemből.
- Majd jobban vigyázok magamra akkor ezentúl, mert azzal nem sokra megyünk. – mosolyodom el, mert a jogsihoz kellő elsősegély vizsga, szinte egyenlő a semmivel. Pedig sokkal jobban ki kellene képezni azokat az embereket, akik kocsiba ülnek –de nem is feltétlen csak azokat-, mert nagyon sok haláleset elkerülhető lenne ezáltal. Talán a bátyám is élhetne még, ha bárki nekiáll a szívmasszázsnak hamarabb, mintsem a mentők kiérjenek a helyszínre.
A kérdésére abbahagyom a szeletelést, és ránézek.
- Lehet, hogy ez örök rejtély marad. Szeretnéd kideríteni? – vonom fel a szemöldököm, és igazából csak akkor esik le, mit mondtam, miután már kiejtettem a számon a szavakat. – Mármint, érdekel? Mindegy, maradjon titok. – mosolygok, és inkább visszarévedek az utolsó paradicsom felszeleteléséhez. Nem tárom ki az egész személyiségem elé egykönnyen, de azért jobban át kellene gondolnom, miket mondok neki, mert az előbbi például merőben felhívás volt keringőre. Tulajdonképp jól esik egy kis flört, mert otthon, Richarddal már átléptük azokat az éveket, amikor még ez ment. Egyszer-egyszer elhangzik valamiféle flört féle az én számból, de már nem tudom olyan beleéléssel mondani neki a dolgokat, mint régen, mert már elmúlt egy része. Nem tehetek róla…
Befejezem az utolsó vágást is, és aztán a tekintetem a macskára siklik, aki éppen besomfordál a konyhába.
- Azta. Tényleg nem kicsi, szereti a paradicsomot? Azt hittem, a macskák nem éppen zöldség-kedvelők. – mondom, majd lehajolok hozzá, és az orrához dugom a kezem, amin még ott van a paradicsom leve, és persze rögtön nyalogatni kezdi. Mosolyogva egyenesedek fel, és figyelem, ahogy pakolgatja össze a lasagnát.
- Hm. Kezdek éhes lenni. Azt hiszem, hogy főzésben már most leköröztél, szerintem legalább ötszörösen. – A pultnak támaszkodom, és figyelem,ahogy egymásra pakolgatja az alapanyagokat. Nem tűnik ördöngösségnek, de valahogy sosem volt alkalmam sem megtanulni főzni, mert Richard mellett esélytelen, a házvezetőnő mindent elintéz. Ha időm lenne is, akkor sem kellene főzőcskéznem. Ekkor veszem csak észre, hogy az ingje továbbra sincs begombolva, amire mosolyogva megrázom a fejem. Ez a pasi kísérti a sorsot, vagy engem akar kísértésbe vinni ezzel, még nem tudom, de úgysem menne, mert én hűséges típus vagyok.
- Kezdem azt gyanítani, hogy a "varratszedés miatt kellene feljönni" szöveg, csak kamu volt. Tévedek? – neki szegezem a kérdést, mert ez a főzőcskézés, meg hogy még nem szedhető ki a varrat, de megőrülök tőle, plusz az ing felvételének elfelejtése nagyon is arra enged következtetni, hogy Kierannek ma tervei vannak. De pont én vagyok a kiszemelt?

©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Vas. Jan. 21, 2018 1:12 am


Grace&& Kieran
Azt mondja, hogy nem akar belekeveredni a dolgaimba és ezt nagyon helyesen is teszi, hiszen neki semmi keresni valója azokban a körökben amikben én mozgok. Csupa kétes és fura figura, akik egy pillanat alatt képesek lennének őt bedrogozni, majd egy szűkös sikátorba vonszolni, hogy ott megerőszakolják. Nem, nem hiszem, hogy túl sötéten látom a helyzetet, inkább csak túlságosan is reálisan, már a mi az élet sötét oldalát érinti.
- Ne aggódj, nem akarlak belekeverni a dolgaimba, ezért nem fogok semmi konkrétumot mondani. - Ha miattam kerülne bajba azt nem bocsájtanám meg magamnak. Ez nem csak azért van, mert bejön a doki, hanem mert szorult belém némi jóság is, és ha valaki miattam kerül bajba akkor azt helyre kell hoznom…
A francba. Épp az előbb ismertem be magamnak, hogy tetszik, bár ez még nem jelent semmit sem, sok csaj tetszik, mégsem történik semmi sem, és itt sem fog. Ő a jó kislány, én meg a rosszfiú… és igen, az ilyen helyzetekből születnek a sikerkönyvek, de ez itt baromira a valóság.
- Nem tűnsz olyan bevállalósnak aki örökre megváltoztatná a testét, maximum alapos átgondolás után. Ezt nem sértésnek szántam. - Teszem hozzá gyorsan mielőtt még megsértődne vagy valami. Számos olyan fiatal lány került már ki a kezeim közül egy mintával úgy, hogy azt csak divatból varratták magukra, vagy, mert fel akarták szedni az egyik kollégámat, vagy engem. Szánalmasnak tartom az ilyet, egy tetoválásnak kell, hogy jelentése legyen, valami mély, ami megváltoztatta az illető életét és meg akarja örökíteni a testén, hogy sohase felejtse el. Legszívesebben az összes fruskát elküldeném melegebb éghajlatra akik csak ribanc rendszámot varratnak maguknak, de nem teszem, vendéget nem küldünk el, csak nagyon ritka esetben.
Kérdésére egy vigyor jelenik meg az ajkaimon, csak nem érdeklődik a kedves doki?
- Nem tudom, ha majd egyszer lesz valakim és akkor is megsérülök hasonló módon, majd megkérdem. - Magyarán nincsen senki állandó sem az életemben, csak futó kalandok, de abból akad egy pár. Valamivel muszáj lekötnöm magam esténként, ha nincs munka, és az egyik variáció az, hogy felszedek valakit… ez a három közül a legveszélytelenebb tevékenység, amivel el szoktam ütni az időmet.
Elsötétül a tekintetem, mikor anyámat emlegeti. Azt az áldott nőszemélyt.
- Azt hiszem, még a főnököddel is jobban jártam volna, mint az anyámmal. - Nem sokat láttam belőle, de az alapján egy igazi kis tünemény lehet. Lehet csak régen volt része egy kis szexben, majd egy ismerőst talán ráállítok, hogy része lehessen egy kis ágytornában… bár a főnöke nem úgy tűnt, mint aki kezdene egy hozzám hasonlóval.
Továbbra is foglalkoztatja a fantáziámat, hogy mi lehet a ruhája alatt, van a tetkója avagy nincs, és úgy gondolom, hogy nem fogja elárulni nekem, ahhoz pedig nem ismerem elég régóta, hogy magam álljak neki felderíteni a helyzetet és ne kapnék érte egy hatalmas nagy pofont.
- Igen, szeretném kideríteni, mert az rengeteg mindent elárulhatna rólad. Te már láttad az enyéim többségét, ez így nem valami fair. - Nem akarja megmondani, nem is fogja, maximum ha tovább lovagolok ezen a témán.
- Igazad van, ne áruld el, hagyd a képzeletemre a dolgot, így sokkal jobb. - jelenik meg egy pimasz mosoly a képemen ismét.
A figyelmét elrabolja a macskám, amit meg is értek, Bob egy kis dömper, minden figyelmet megérdemel, de szerencsére Grace nem foglalkozik vele túl sokat.  
Miután a tésztát beletettem a tepsibe a hozzávalókat egy lábosba teszem, majd felteszem a tűzhelyre egy kicsit.
- Remélem ízleni fog, a sötés körülbelül negyven percet vesz majd igénybe. - Mondom, ami azt jelenti, hogy még legalább egy órát nálam kell időznie.
Tekintetem végig futtatom rajta, ahogy a pultnak dől. Még mindig csinos…
Felvonom az egyik szemöldököm kérdése hallatán, miket gondolhat rólam?
- Nem volt kamu, tényleg szeretnék már megszabadulni a varrataimtól és reménykedtem abban, hogy mázlim lesz és ki lehet őket már szedni, de… úgy voltam vele, hogy ha úgy alakul, hogy még nem lehet kiszedni őket, akkor a segítségeddel főzök valamit amolyan köszönet képpen, amiért még legalább egyszer meg fogsz látogatni. - Felelem, hiszen eredetileg ezek voltak a szándékaim… többé kevésbé. Felé lépek, és egészen közel állok meg hozzá.
- Úgy gondolod hazudok és más miatt hívtalak meg? Mi lenne az az indok és mit szólnál ha igaz lenne? - Kérdezem kíváncsian, a szemeibe nézve.

■ ■ Zene ■ ■ Remélem tetszik <3 ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
30
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Hétf. Feb. 05, 2018 4:37 pm


Karakterleadás miatt
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2090
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása ••

Tell me your secrets

Kieran lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások-