Kieran lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kieran lakása •• Hétf. Okt. 30, 2017 6:55 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Pént. Nov. 03, 2017 3:20 pm


Grace&& Kieran

Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan be fogok golyózni. Rohadtul viszket az oldalam és feszül, mióta eljöttem a kórházból, de ez a napok előrehaladtával egyre rosszabb lesz és az sem segít a problémámon, hogy nem fekhetek egész nap, hanem napi tíz – tizenkét órákat dolgozom, hogy teljesen lefárasszam magam. Az előttem fekvő pasas mellkasán, már jó pár hete dolgozom és végre itt az ideje annak, hogy befejezzük a munkát, csak az árnyékolás van hátra.
- Ugye tudod, hogy a legtöbben nem egy ilyen baromi nagy mintával kezdenek? - Ez az első tetoválása, és pontosan tudom, hogy miért csináltat ekkorát és pont most, de beszéltetni akarom, mert akkor eltereli a figyelmemet és nem akarok azonnal haza rohanni.
Joe elkezd mesélni a fiáról, pont úgy, ahogy számítottam is rá. Gyerekkori történetektől kezdve minden jön, arról, hogyan bújtatta el a lányokat a szekrényben, illetve, hogy a fiú hányszor szökdösött ki lányok ablakán. egyszer eltörte a kezét mert bénán érkezett. Joe mindig azt mondja, hogy a fiára emlékeztetem, talán éppen ezért kért fel engem a nemes feladatra, hogy örökítsem meg a fia emlékét a bőrén egy tetoválással. A seregben esett el, ezért kerül Joe mellkasára az amerikai hadsereg egyik jelképe, egy hatalmas repülő sas. Gyönyörűen lesz kivitelezve, de ez minden egyes munkámra igaz. Teljesen mindegy, hogy az előző este mivel ütöttem ki magam, a munkámra mindig igényes voltam.
- Nagyon be vagy ma sózva - mondja, miután újabb szünet állt be a beszélgetésünk folyamán. Igaza van, de nem akarom az orrára kötni, hogy miért.
- Igen, tudod vendégem jön ma - Joe hamisan elmosolyodik, mintha mindent értene, pedig halvány fogalma sincs a helyzetről. Nem szexelni fogok, hanem csak megkérem a dokit, hogy szedje ki belőlem az öltéseket. Utána néztem, és hivatalosan benne kellene még hagyni pár napot, de nem vagyok hajlandó tovább össze foltozva élni.
Az igazat megvallva már harmadnap elkezdtem bombázni a dokit sms-ekkel, hogy szedje ki belőlem ezeket a vacakokat, de akkor nem ért rá vagy nem is tudom már mit mondott. Másnap megint küldtem neki sms-t, majd harmadnap felhívtam és közöltem, hogy egy rozsdás ollóval fogok neki állni ha nem hajlandó segíteni. Talán ez meghatotta, mert ma hajlandó átjönni hozzám. Nem akartam, hogy a szalonba jöjjön, mert ha az egyik tetováló srác vagy Sasha vissza jön, akkor tuti megint kapom majd egy hónapig a fejmosást, hogy nem vigyázok magamra. Idióták… tudhatnák, hogy az ilyen szöveg egy pillanatig sincsen rám hatással.
- Készen vagyunk. Lecsutakollak, aztán hozok egy tükröt, hogy megnézhesd. - Elkezdem letörölni róla a festéket és a vért, majd mikor ezzel megvagyok akkor kap egy tükröt. Először nem szól semmit sem, de az arcán látszik minden érzelem.
Megvárom míg vissza adja a tükröt, majd még egyszer elmondom neki a teendőit, bár már mindennel tisztában van. Joe fizet, majd távozik a szalonból én pedig gyorsan rendet rakok és megyek is haza… illetve előtte a boltba, mert elhatároztam, hogy öt percnél tovább fogom marasztalni a doktornőt.
Miután beszereztem mindent végre eljutok haza és ledőlök a kanapéra és addig ott is maradok, míg meg nem szólal a csengő, mert akkor feltápászkodok és megyek is ajtót nyitni.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
10
● ● Posztok száma :
Vinnie Woolston
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Grace Angier tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Vas. Nov. 05, 2017 11:10 pm


To Kieran
A napom a végéhez közeledik, legalábbis a kórházban. Rengeteg dolgom lenne otthon, az esküvővel kapcsolatban ezer meg ezer elintéznivaló van, ami nem várhat sokáig. Richard, a vőlegényem elég lelkes a kérdést illetően. Talán túlságosan is. Az elmúlt két hétben annyi mindent intézett el, mint én körülbelül két hónap alatt. Ez talán betudható annak, hogy rengeteget dolgoztam a napokban, és ha hazamegyek, akkor is csak arra vágyom, hogy bedőljek az ágyba, és aludjak nyugodtan legalább hat órát. A nők többsége bezsong, ha az esküvő kérdése merül fel, és beletemetkezhet a szervezésbe, megtervezheti a dekorációtól elkezdve a szertartások minden egyes mozzanatát. Engem egyenlőre nem hoz lázba a dolog, de csak megjön nem sokára nekem is a kedvem a dologhoz. Addig talán Richard mindent elintéz majd... nekem csak megkell jelennem a templomban.
Pötyögök egy sms-t a vőlegényemnek, hogy később érek ma haza, mert vár még rám egy beteg. A helyzet tényleg ez, csak kicsit megszépítve, ugyanis Kiearan Wrighton lakására kell felmennem, hogy kiszedjem a varratait. Egy tök idegen ember lakására, aki már napok óta üzenetekkel bombáz. Nem igazán értem, mi ütött belém, amikor megadtam neki a privát számomat, hiszen ilyet még sosem csináltam, és amikor akkor jött az sms, mikor Richard mellettem feküdt az ágyban, és rákérdezett, hogy ki az, egy pillanatra lefagytam. A válaszom csak annyi volt, hogy az anyám. Hála az égnek kérdés nélkül elhitte, de ha belenézett volna az sms-be, akkor napokig hallgathatnám a feltevéseit, mert iszonyat féltékeny típus. Pedig ez semmi több, csak egy varratszedés. Na, azt ne kérdezze senki, hogy mi ütött belém, hogy egy tök idegen férfi lakására megyek majd fel... varratot szedni. Főleg úgy, hogy azt is tudom, hogy a főzős sztori, amit kitalált, nagyon jól tudom, hogy nem igaz. Zűrös alak lehet, már csak a látott tetoválásaiból ítélve is. A helyzet az, hogy nem akartam behívni a kórházba, mert ha de Lacrois meglátta volna, rákérdezett volna, hogy kihívtam-e a rendőröket, és mi volt a sztori. Mivel szabályt szegtem ezzel, nem akartam további bajt keresni, ezért jobbnak láttam, ha inkább felmegyek hozzá, öt perc alatt kikapom a varratait, és ennyi az egész.
Az egyik ellátóba igyekszem, hogy elkobozzak egy csipeszt, és persze viszek eszközt arra az esetre is, ha véletlen varrni kellene. Na meg sterilizálót. Körbe nézek, mielőtt a köpenyem zsebébe csúsztatnám a felszerelést, majd gyors léptekben igyekszem kifelé, rá sem nézve senkire. A padlót stírölve igyekszem a folyosón, mikor a nevem hallatán megtorpanok.
- Angier! – szól erős hangon utánam, én pedig lassan fordulok meg, kezeimet a zsebeimbe csúsztatva, hogy ne domborodjon ki az ellopott cucc.
- Tessék? – emelem a nőre a tekintem, aki végig mér és biccent a fejével. Szerintem lebuktam.
- Miben sántikál? – kérdezi. Nem voltam sosem jó ilyesmikben, főleg nem a szabálytalankodásban. Megrázom a fejem és igyekszem kerülni a tekintetét.
- Semmiben dr. de Lacroise. Indulok haza, lejárt a műszakom. – mondom neki, és megnyugszom, amikor köszönés nélkül fordít hátat nekem és elindul a másik irányba. Halkan sóhajtok egyet, és sietek is az öltözőbe, hogy minél gyorsabban szabaduljak a fehér falak közül. A köpeny zsebéből a táskámba ejtem a dolgokat, átöltözöm és a pulzuspontokra fújok egy-egy permetet a parfümömből. A vállamra kapok egy táskát és kifelé igyekszem. A kórház előtti buszmegállóban állok meg, és megvárom, míg ideér a helyijárat. Felszállok rá, és lehuppanok az egyik ülésre.
Tizenegy megállót megyek, leszállok, és körbe nézek, hogy tájékozódhassak. Ellenőrzöm, hogy a táskámban megvan a paprika spray is. Sosem lehet tudni, a jó szívem fog egyszer a sírba vinni. Normális vagyok én, hogy egy idegenhez megyek fel, egyedül?! Egyértelmű, hogy nem. A biztonság kedvéért át is rakom a kabátom zsebébe a kis üvegcsét.
Jól ismerem Párizs minden zegzugát, hiszem itt élek már huszonhárom éve. Gyorsan oda is érek a megadott címre, és befelé sietek. Lehet, hogy üldözési mániám van, de nem akarom, hogy bárki meglásson. Igaz, szabad ember vagyok, csak egy barátomhoz is felmehetnék, nem?
A lift megáll az emeleten, én pedig kilépek az ajtaján, és Kieran ajtaja felé igyekszem. Megnyomom a csengőt, és a kezem a zsebemben lévő sprayre simul rá. Csak ha kéne...
Az ajtó pár másodpercen belül kinyílik, én pedig végig mérem a... betegem.
- Mr. Wrighton. – biccentek neki egy mosoly kíséretében, majd megkerülöm, hogy beférkőzzek a lakásába. Nem tegezem, mivel végül is a betegem, de ha már ekkora szívességet teszek neki, talán válthatnánk.
- Talán jobban járnánk, ha tegeződnénk, a könnyebb kommunikáció miatt. – emelem rá a tekintetem, és apró mosoly kúszik az arcomra. Körbe nézek a lakásban, és leemelem a vállamról a táskát.
- A helyzet az, hogy még nem kellene kiszedni a varratokat. Még csak három napja van bent. Nem forrt még össze valószínűleg rendesen. Megnézem, de ha úgy van, nem szedem ki, egy rossz mozdulat, és újra szétnyílik. Annak pedig nem sok értelme van. – magyarázom neki. Ami azt illeti, ha rajta múlik, már másnap kiszedte volna az sms-ek alapján.
- Ez nem egy tetoválás. – jegyzem meg, és leveszem a kabátomat. Még mindig nem értem, mit keresek itt?!

©️
avatar
Online
Egészségügy
Tell me your secrets
6
● ● Posztok száma :
Taylor M. Hill
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 11:16 pm


Grace&& Kieran
„Ma este meccs, jó lenne ha eljönnél, kéne egy kis támogatás”
Jelenik meg az üzenet a telefonom kijelzőjén, melynek hatására legszívesebben a falhoz vágnám ezt a vacakot. Nem mehetek sehova sem, pláne nem verekedni, mert még a végén teljesen felnyílna a sebem, miután a doki kiszedi belőlem a felesleges madzagokat, aztán tehetné is rögtön vissza, mert újra szétnyílna és elkezdene vérezni. Nagyon mehetnékem van pedig, hiába dolgoztam az elmúlt pár napban szinte megállás nélkül, kell az, hogy ne csak a munkahelyemre menjek egy nap, aztán haza, ez így rettenetesen unalmas és monoton én pedig ezt a két dolgot ki nem állhatom. Talán… a fenéket talán, pontosan ezért zaklatom a dokit már egy ideje, és végre beadta nekem a derekát, legalábbis ilyen téren. Nem hiszem, hogy hajlandó lenne kiszedni a varratokat, még akkor sem ha valahogy sikerült rávennem arra, hogy legalább megnézze őket. Tudni akarom a kockázati tényezőket, mit csinálhatok egy ilyen sebbel és mit nem, hiszen nem akarom kinyíratni magam, még akkor sem ha az életmódom jelenleg pontosan ezt mutatja.
A szekrényemben nem csak a szokásos aszpirin és köhögés csillapító foglal helyet, hanem számos olyan szer is, amit a patikában nem forgalmaznak, vagy ha mégis akkor ahhoz nagyon nehéz papírt szerezni, hogy oda adhassák. Élénkítő szerek, amik szebbé teszik amúgy szánalmas életem mindennapjait, bár ezen szerekhez csak nagy ritkán nyúlok, mostanában megelégedtem az alkohollal és a cigarettával is. Drogokhoz csak akkor nyúlok ha már nagyon elegem van a világból és máshogy már nem megy a kikapcsolódás. Mindig megpróbálok más megoldást találni, általában a szex és a bunyó elég szokott lenni a feszültség levezetésre, de… igen, az a fránya de mindig ott van. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer majd az összes kis pirulát lezúzom a klotyóba, de egyelőre még nem jött el ez a pillanat, sőt ha továbbra is „szobafogságra” leszek ítélve, akkor hamarosan elő kell vennem őket ismételten.
A cigaretta az ami minden napos rutinom része, most is legszívesebben rágyújtanék, de nem sok kedvem van kimászni az erkélyre… a lakásban nem gyújtok rá, nem akarok kicseszni magammal teljesen… meg Bobnak sem hiszem, hogy jót tenne a dohányfüst.
Életem értelme, avagy megkeserítője ma még felém sem nézett amiért megkapja majd a magáét, ha előtolja végre azt a nagy fehér hátsóját… pedig mindig ki szokott jönni elém mikor hazaérek, talán megsértődött amiért az utóbbi napokban nem hagytam, hogy a kedvenc párnáján, egészen pontosan rajtam aludjon. Hálátlan dög, de én attól még csípem a búráját. Remélem a doki nem allergiás a macskákra, különben kénytelen leszek előkeresni Bobot és bezárni valahova.
Épp felkelnék megkeresni a macskát, mikor is megszólal a csengő, ajkaimon pedig egy halovány mosoly jelenik meg. Kételkedtem benne, hogy el fog jönni, hisz nem kis bátorság kell ahhoz, hogy egy tök idegen lakására felmenjen, az pedig még rátesz a lapáttal, hogy az idegen férfi, nem valami barátságos külsővel és tele varrt bőrrel, bár lehet azért mert feljönni, mert pontosan tudja, hogy hova üssön ha esetleg fájdalmat akarna okozni nekem.
Az ajtóhoz megyek és kinyitom neki azt, majd félre állok, hogy be tudjon jönni, aztán be is csukom, azonban nem zárom be, nem akarom ráhozni a frászt.
- Üdvözlet Doki - köszöntöm őt én is. A lakás nem túl nagy, de egy ember kényelmesen el tud benne férni, ahogy belépett az előszobában találja magát, majd egy kis folyosó látható, melyről több ajtó is nyílik, fürdőszoba, konyha, nappali és még két szoba. Modern és letisztult a berendezése a lakásnak. Talán egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondolni lehet egy ilyen pasi lakását. Sehol sincsenek szétszórt ruhák vagy pizzás dobozok.
Bólintok arra, hogy tegeződjünk, úgy minden sokkal egyszerűbb és kötetlenebb lesz, és legalább nem kell arra figyelnie egyikünknek sem, hogy hogyan is fogalmazzuk meg a mondandónkat.
- A tetoválások gyógyulási idejével tisztában vagyok, a sebekével már kevésbé, de meggyőződésem, hogy már jó, tudod nagyon viszket és fürdésnél sem kéne a kötéssel szórakozni. Menjünk beljebb és akkor meg tudsz vizsgálni. - Mondom, majd előre megyek a nappaliba, hiszen nem tudhatja, hogy merre is van pontosan. Ahogy beérek elkezdem kigombolni az ingemet. Igen… kénytelen vagyok inget felvenni, mert annyira nem jó érzés, mikor nyújtózkodni kell hogy le vagy fölvegyem az adott ruhadarabot, plusz legalább nem lesz zavarban a doki amiért egy fél pucér pasassal van egy lakásban.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - Jut eszembe megkérdezni, anyám igazán büszke lehetne rám… vagy mégsem.
- remélem nem fél a macskáktól, van egy nagyobb méretű házi cirkálóm, lehet elő fog kerülni ő is - Beszélek, mert addig is húzom az időt egy kicsit.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
10
● ● Posztok száma :
Vinnie Woolston
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Grace Angier tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása •• Yesterday at 12:34 am


To Kieran
Nem gondoltam sose, hogy leszek valaha ilyen hülye, hogy felmenjek egy ismeretlen lakásába. Még ha legalább valami olyan kinézettel rendelkezne, akire ha ránézek, biztos, hogy azt mondom, a légynek sem árt. Kieran Wrighton nem ebbe a kategóriába sorolható, és ezt az érzést leginkább a testén lévő tetoválások és piercingek keltik bennem. Lehet, hogy nincs igazam, és csak tetkómániás, de a múltkori incidense, mikor azt kamuzta, hogy főzés közben érte a baleset, nem igazán volt hihető. Legalábbis kétes érzéseket keltettek bennem. A megérzéseim általában nem hazudnak, az meg a másik, hogy egy leeső kés –hacsak nem a lábfejébe esik egyenesen bele-, nem okoz ilyen mély vágást.
Hamar odaérek a megfelelő házhoz, és hamar felérek a megadott emeletre, a megadott ajtóhoz. Valahogy jobban érzem magam bent, mint kint az utcán.
Pillanatokon belül nyit ajtót, én pedig meg sem várva, hogy betessékeljen, megkerülve őt, beférkőzöm a magánterületére. Levetem a kabátot és a cipőből is kibújok, majd a férfira emelem a tekintetem.
- Meggyőződésem majd nekem lesz, ha megnéztem. – mosolyodok el halványan, és követem őt beljebb a lakásban. – Ha viszket, nem jelenti azt, hogy már rendesen be is gyógyult. Hidd el, sokkal nagyobb szívás lenne, ha újra felszakadna és elölről kellene mindent kezdeni. – mondom, aztán futólag körbenézek a lakásban. Meglehetősen más, mint amilyenre gondoltam. Rend van, és barátságos is, így már kevésbé érzem magam feszélyezve annak a tudatában, hogy tök ismeretlen helyen vagyok.
- Főztél? Remélem nem szereztél újabb sérülést… főzés közben. – felvonom a szemöldököm és elmosolyodom. – Egy pohár vizet kérek csak, köszönöm. – mondom és figyelem, miközben kigombolja az inget. Nem sűrűn vagyok kettesben egy férfival, aki pillanatokon belül félmeztelen lesz. A kórházban sok mindent láttam már, viszont ott mindig sürgés-forgás van, nincs idő olyasmire, hogy bármit is jobban szemügyre vegyek. Az utóbbi pár évben a vőlegényem volt az egyetlen, akivel kettesben voltam hiányosabb öltözetben. Most viszont csak ő lesz félpucér, én nem. Ez azért némiképp megnyugtatja a lelkemet.
- Szóval… remélem nem gondolod, hogy bevettem a mesédet a főzőcskézésről. Mást lehet, hogy megtudsz vezetni ilyen dumákkal, de nálam nem fog beválni. Tulajdonképp nem akarok kíváncsiskodni, de az a seb mély, és a tudatalattim valamiért azt súgja, hogy nem véletlenül került oda. – A fantáziám beindul, és szinte bármit eltudok képzelni, hogy hogy szerezhette, de azt nem, hogy egy szimpla főzés folytán. Talán valami kocsmai verekedésbe keveredhetett, vagy valami hasonló. Minden esetre ha így volt, nem értem, miért nem akarta, hogy rendőrt hívjak. Talán vaj van a füle mögött.
- Csípem a macskákat. – mosolyodok el, de egyenlőre sehol nem látom a dögöt. Régen nekem is volt egy, amíg gyerek voltam, és szeretnék is otthonra egyet, de a vőlegényem hajthatatlan atéren, hogy lakásba állat nem való… Mondanom sem kell, hogy így kizártam a lehetőségét is annak, hogy macskám, vagy bármilyen más háziállatom legyen. Igazából nem is akkora baj, mert időm nincs túl sok, és nem hiányzik még egy púp a hátam közepére. Elég bajom van így is mostanában. A táskámból előveszem a kórházból ellopott dolgokat, és a fertőtlenítőből fújok egy jó adagot a kezemre, és eldörzsölöm azt.
- Na, hadd nézzem. – jelentem ki, mert jobb, ha minél előbb túlesünk rajta, egy pillantást vetek rá, de majdnem biztos vagyok abban, hogy nem jött még el az ideje annak, hogy kiszedjem a varratot. Megközelítem a nappaliban Kierant, és úgy fordítom, hogy a fény érje a mellkasát. Kissé oldalasan állok mellette, és szemügyre veszem a sebet.
- Meglehetősen precíz varrás. Valami jó doki csinálhatta… – mosolyodom el, miközben végigsimítok a seben. Egészen jól néz már ki, de a közepén még nem eléggé forrt össze.
- Nézd. Ha kiszedném, itt… - a seb közepére mutatok az egyik ujjammal óvatosan. – egy nagyobb mozdulatnál szétnyílna. Két lehetőség van. Vagy nem szedem ki, és pár nap múlva újra ránézek, vagy kiszedem, de akkor három napos kényszerpihenőre vagy ítélve mindenféle fizikai megterheltségtől mentesen, és lehetőleg úgy, hogy ne végezz olyan mozdulatot, hogy feszüljön a seb körül. – Kérdőn nézek rá, hogy melyiket választja. Én magamat ismerve biztos az elsőnél maradnék, mert engem nehéz megtartani egy helyben, biztos nem tudnék a seggemen maradni fél napnál tovább. Őt nem ismerem, nem tudom, mit dolgozik, illetve milyen dolgokat csinál nap, mint nap, ezért meghagyom neki a választás lehetőségét.


©️
avatar
Online
Egészségügy
Tell me your secrets
6
● ● Posztok száma :
Taylor M. Hill
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Kieran lakása ••

Tell me your secrets

Kieran lakása
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások-