Diamant noir
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 2:25 pm ✥
✥ Today at 2:14 pm ✥
✥ Today at 1:30 pm ✥


Témanyitás ✥ Diamant noir •• Hétf. Okt. 30, 2017 7:54 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Hétf. Okt. 30, 2017 8:06 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rod & Loise

Mostanában kissé lehangolt vagyok, már amikor van időm saját magamra. Mélyponton vagyok lelkileg az eljegyzési macera miatt. Először kötelező eljegyzés, aztán a mással való nyilvános csókom miatti magyarázkodás. Ezzel még nem is lenne semmi baj, ha nem mindenki engem támadna, hogy miért?! Ha tudnák mennyi nővel volt Curtis azalatt ez idő alatt és, hogy szinte egyáltalán nem volt hajlandó velem találkozni akkor nyilván nem így állnának hozzá. Viszont én nem vagyok olyan aki besározza a másikat és csak a szüleim tudják az igazságot. Persze a negatív hír is hír és a karrieremnek ez is jót tesz, de én akkor is ramatyul érzem magam. Nincsenek igazi barátaim, sohasem volt még komoly, vagy akár komolytalan kapcsolatom egy ellenkezű neművel sem, most mégis én vagyok a rossz. Borzasztó ez az érzés, lassan felőröl. Apa szerint jót tenne valami buli, amit nem én szervezek és nem is a család partija, csak menjek el valahova kötetlenül. Nem sok szabadidőm van, éppen az első videoklipemen dolgozunk a menedzseremmel, ami eléggé lestrapál. A lelki nyomorúságom a munkámra is hatással van, ezért kaptam két kötelező szabadnapot. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, így hát a reggeli ébredés után még fogalmam sem volt mit fogok csinálni. Természetesen miután összeszedtem magam hova mehettem volna? Persze, hogy vásárolni! Ezzel el is ment a délelőttöm maradék része, majd félig-meddig a délutánom is. Lógtam a felszínes haverokkal, összeszedtünk egy szekrénynyi ruhát, aminek a felét valószínűleg sohasem fogom felvenni, most mégis felszabadultabb vagyok, mint az utóbbi pár hétben.
Estére meghívtak egy beöltözős buliba az egyik helyi szórakozóhelyre. Imádok más lenni, így nyilván nem utasítottam vissza. A délután maradék részét egy kis pihenéssel, majd több órás készülődéssel töltöttem, így nem csoda amikor mindenki tátott szájjal nézte az érkezésem a „barátnőim” közül. Az este elég intenzíven indult, egyik koktélt ittam a másik után, táncolgattunk, vihorásztunk, kibeszéltük a többi jelmezest, vagy éppen azokat akik ma mégsem jöttek el. Aztán a többiek lassan elszivárogtak, de nekem még nem volt kedvem hazamenni, hiszen éjfélkor távozott az utolsó csajszi is akivel jöttem.
~ Micsoda szunnyadt társaság!~ Nem azért jöttem ide, hogy pár óra múlva hazamenjek, ezért hát kértem magamnak egy gyengébb koktélt és helyet foglaltam az egyik bárszéken. Innen figyelem most a táncolókat, a beszélgetőket, a szétcsúszott vendégeket, a csapatosan viháncolókat, egyszóval mindenkit aki él és mozog a látókörömben. Néha elmosolyodom a látottakon és van amikor kortyolok egyet a foszforeszkálós löttyből amit kaptam. Sokkal jobb itt, mint egyedül otthon.  




A hozzászólást Héloise Flamand összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 25, 2018 1:03 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Kedd Okt. 31, 2017 10:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Loise & Rod ●●●●

Eljött a Halloween, az év egyik sokak által szeretett napja. A kölykök szerették a hülye amerikai szokások miatt, mert már mindenhova elterjedt, az idősebbek pedig a sok beöltözős buli miatt várták ezt az estét. Régen én is jártam az ilyen bulikba. De még, hogyne jártam volna. Mindig valami szexi, sokat mutató jelmezt vettem fel és igyekeztem minél több ember fejét elcsavarni, hisz az ilyenek általában reggelig tartottak. Én nem bírtam egész este fent maradni, mert a sok partner lefárasztott, meg mindig beszívtam és kidőltem a sárkánnyal való harc közben.

Azonban megváltoztam azóta. Drogokat messziről elkerülöm és a hányásig leiszom magam dolgot is. Megiszok egy pár pohárral, de csak annyit, hogy emlékezzek mindenre. A kalandozgatás... az még mindig megmaradt. Amíg nem találtam meg az igazit, addig ilyenekkel kellett csillapítanom az éhségem. Főleg az ilyen kis fiatal lánykákat szerettem, akik ilyen bulikban megfordultak. Ezért sem mondtam nemet. Nem az én ötletem volt menni, de fizettek is, meg úgy voltam vele, hogy a buli az buli, szóval nem lehet szar. A gond csak a jelmezzel volt. Egy tervező kért meg, hogy az általa tervezet valamiben jelenjek meg. Szerintem kalóz jelmez akart lenni, legalábbis a kalapból erre következtettem, de az egész ruha kék volt, nagyon kék. Egy ilyen kék zakó szerűség volt, amit természetesen nem lehetett begombolni, alá meg nem vehettem semmit. Hozzá egy rövid, de tényleg eléggé rövid nadrágot kellett felvennem, amin valami mesefigura volt. Cipőnek meg egy hozzá nem illő piros, zöld, rózsaszín... ahh inkább nem is folytatom, mert már nem bírom. Most vagy én nem értettem a divathoz, vagy azok a zsenik. Szerencsémre mindegyik ruhadarabon ott volt a tervező neve, csak hogy legyen egy kis reklám, de így a többi partizó tudhatta, hogy nem magamtól vagyok idióta szerelésben, hanem a kezem is fogják hozzá.  

Kicsit unalmas volt, vagyis nem volt semmi izgalmas, szóval úgy döntöttem, hogy kivételesen leülök a pulthoz és kérek magamnak valami erőset.
- Neked sem elég izgi a buli? - a mellettem ülő lány felé fordultam. Rajtam kívül csak ő ült a pultnál és azt gondoltam, hogy azért amiért én is.
- Amúgy Rod vagyok. - bemutatkoztam és vigyorogva nyújtottam felé a kezem.



clothes ||  hmm  ||  ©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szer. Nov. 01, 2017 5:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rod & Loise

A többiek elég korán leléptek, én meg itt maradtam egyedül. Mondjuk nem bánom annyira, úgyis felszínes egy társaság. Tiszta hülyének néznek, holott tudom jól, hogy csak azért lógnak velem, mert van egy kis hírnevem, na meg sok pénzem. Mondjuk nem is nagyon hagyom magam kihasználni, néha kérek nekik egy-egy kört, de annyi. Talán ezért is van az, hogy inkább ki sem mozdultam eddig otthonról, már ha nem volt kötelező a megjelenés. Nemrég viszont elhatároztam magam, hogy változtatnom kell ezen. A kötelező programokon úgymond jó kislánynak kell lennem, viszont az ilyen estéken, mint a mai is nem kell arra figyelnem mit szabad és mit nem. Ilyenkor elengedhetem magam és nem kell megfelelnem sem az etikettnek, sem a szüleimnek, sem a menedzseremnek. Persze azért vigyáznom kell, ne négykézláb távozzak, mert arról biztosan készülne egy-két lesi fotó. Ettől azért messze vagyok, jelenleg abba a stádiumba értem amikor vigyorogva ücsörgök a pulton lévő italom felett és nézem az itt lévőket milyen jól szórakoznak. Elég sokan vannak, mégis egyedül ücsörgök a pultnál egy jó darabig. Vagy mindenki elérte azt a szintet, amikor táncos lábú lesz, vagy nagyon jó a zene.
~ Mennyi ital fogyhat egy ilyen este? ~ Gondolom elég sok, mert én is körülbelül már a negyedik koktélomat fogyasztom és nemsokára kérhetem a következőt, ha így haladok a fogyasztásával.
~ Atyaég, ez hogy néz ki? ~ Vigyorgok amikor meglátok egy srácot, aki valamiféle elcseszett kalózjelmezben vág át éppen a táncparketten. A fejével és a testével semmi bajom, de az a maskara, valami botrányos. Nem értem, hogy lehet így felöltözni. Van ennek egyáltalán otthon tükör? Vészesen közeledik, ezért leveszem róla a pillantásom és elkezdem nézni a pulton lévő koktéllapot, így nem látom ki ül le mellém, csak azt, hogy valaki helyet foglal. Amikor megszólal csak akkor vezetem rá a pillantásom.
~ Te jó ég! Na neee! ~ Akaratlanul is kacagásban török ki amikor meglátom testközelből. Nem tehetek róla, az alkohol oldja a gátlásokat, ezért egyenesen a képébe nevetek. Látom, hogy az egyik híres tervezőé a ruha, de ez akkor is förtelmes.
- Hát, eddig nem volt az, de úgy látom most már nem lesz ezzel gondom. - Még egyszer végignézek rajta és újra elkap a nevetés. Azt hiszem röhögőgörcsöt kaptam.
- Ne haragudj, de ez... - Szólalok meg amikor végre abba tudom hagyni a kacarászást és inkább be sem fejezem a mondatot. Nagyon remélem, hogy nem sértődik meg, de egyszerűen nem is tudom mit mondhatnék.
- Loise. - Természetesen én is nyújtom a kezem és bájosan mosolyogva mutatkozom be, aztán megiszom a maradék koktélomat, majd jelzek a pultosnak, hogy majd szeretnék kérni, ha esetleg ráér.
- Kérsz valamit? - Bocsánatkérésem jeléül szeretném meghívni egy italra, remélem elfogadja tőlem. Sok férfi nem szokta, mert hogy egy nő ne fizessen, de ez szerintem elég elavult szokás azóta amióta egyenjogúság van, vagy mi a szösz.


avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szomb. Nov. 04, 2017 4:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Loise & Rod ●●●●

Kicsit kellemetlenül is éreztem magam abban a hülye ruhában, de abban reménykedtem, hogy az emberek inkább a helyes pofim, vagy a kidolgozott felsőtestem nézik és nem a fura jelmezt. Lehet emiatt nem elegyedett velem beszédbe egy fiatalabb lányka sem, de lehet már idős voltam nekik. Inkább leültem a pulthoz és kértem valami erős piát. Végre meglátom az est lehetőségét és felé fordulok. Tudtam, hogy vagy ezt a lányt cserkészem be, vagy halálra unom magam a bulin, mert a kölykök nagy része már hulla részeg állapotban fetrengett. A lány csak nevetett és alig bírta abba hagyni. A mondata és az újabb nevetése után csak elmosolyodtam és beleittam az italomba. Gondolkodtam azon, hogy inkább felállok és elmegyek, de még ott kellett maradnom egy darabig, szóval most az egyszer elnéztem, hogy kinevetett valaki. Nem mintha máskor előfordult volna már ilyen.
- Tudom, hogy elég hülyén néz ki. Nem tudom, hogy mennyire követed a Párizsi divat híreket, de ezek a mostani divattervezők szeretnek ilyen feltűnő ruhadarabokat készíteni. - nem bántásból mondtam, csak visszakapta. Amúgy sem a nyomi, félénk srácokat szeretik a csajok, hanem azokat, akik megvédik magukat és erősnek látszanak.
- Nagyon örvendek Loise. Tudod a modelleknek sem könnyű az életük, de szerintem megéri néhanapján felvenni egy ilyen göncöt, mert sok előnyre teszek így szert. - közben én is lehúztam a maradék italom.
- Fizetik a fodrászom, a ruháim, a parfümjeim, a kajám és még kondibérletet is adnak, hisz csak úgy nem lesz valaki ilyen. - kicsit széjjelebb nyitom a zakót, nem mintha nem lehetett volna jól belátni, de így nagyobb betekintést nyert a felsőm alá pár pillanatra.
- Ez általában fordítva szokott lenni, de a nevetés miatt most megengedem, hogy igyál velem a legerősebb piából a te számládra. - közben intek is a pincérnek.
- Hol vannak a barátnőid... vagy a pasid? - néztem rá kérdőn, mert ilyen beöltözős bulikba nem szoktak egyedül menni az emberek.


clothes ||  hmm  ||  ©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szomb. Nov. 04, 2017 6:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rod & Loise

Tulajdonképpen egész jól elvoltam így egyedül is. Elnéztem a bulizókat. Szerintem botrányosak ezek a mai fiatalok. Nem mondom, hogy én még sosem voltam mocsok részeg, de ezek minden buliban így tolják és nem csak a fiúk, hanem a lányok is. Összeesésig isszák, szívják magukat ami szerintem elég gusztustalan. Egy nő, legyen nő, legyen tartása. Az, hogy valaki becsiccsent egy dolog, de amikor már azt se tudják hol vannak és mit csinálnak az elég gáz. Csomóan azt sem tudják mikor vesztették el a szüzességüket, maximum jobbik esetben a másik mellett ébredtek reggel, de van akinek még ez sem adatik meg, mert csak megdugják egy nyilvános WC-ben, vagy valami sötétebb helyen a diszkóban. Komolya, hova fajul a világ? Kezdtem öregnek érezni magam ezeken a helyeken. Mikor lettem én ilyen? Azt hiszem öregszem.
Kapok egy társat magam mellé a pulthoz, bár egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív vagy negatív, de az biztos, hogy ilyen jót már rég nevettem. Nyilván ő is tudja, hogy nem fest valami komolyan ebben a hacukában. Lényegében szerintem, ha lenne az arcán egy piros orr és ki lenne sminkelve még akár bohócnak is elmehetne. Kicsit szégyenkezem is miatta pár pillanatig, mert nem tervezte így a képébe röhögni, de inkább így, mint a háta mögött.
Amint megszólal elmúlik a szégyenérzetem és talán a mosolyom is kicsit alábbhagy, de csak egy pillanatig. Nem gondolja, hogy hagyom magam? Akkor játszunk!
- De igen, követem, pont ezért nem terveztetek velük! - Nézek végig rajta ismét.Van aki azért fizet, hogy ezek tervezzenek neki valami különlegeset, hát szerintem nincs az a pénz amiért én ezt felvenném! Nekem van otthon tükör, de ezek szerint őt nem zavarja ez a páva gúnya.
Amikor elkezdi ecsetelni milyen előnyökkel jár egy ilyen ruha felvétele, akkor azért kezdem kicsit megérteni. Nekünk mindig is volt pénzünk, de nyilván van akinek számít, hogy miket kap ingyen. Amikor széthúzza a felső részt jól megnézem a kockáit, gondolom ez volt a szándéka, így hát nem okozok csalódást. Jó teste van meg kell hagyni. Kicsit talán zavarba is jövök, de ebből ő csak annyit tapasztalhat, hogy keresztbe teszem a lábaimat.
- Igen, én is azért gondoltam. Tudom nem illik így kinevetni senkit sem, de azért ez szerintem nem teljesen az én hibám.- Amikor idejön a pincér neki kérek egyet a legerősebb italból, magamnak meg egy gyengébb koktélt, mondjuk olyat mint az előző, ebben csak két féle rövid volt. Amikor a barátnőimről kérdez megforgatom a szemeimet.
- Hát, nem nevezném azoknak, inkább csak haverok. A fele bepasizott a másik fele meg elhúzott. A pasim meg éppen láthatatlan. - Tiszta ciki, hogy nincs senkim, de hát a kötelező eljegyzés óta nem nagyon volt alkalmam ismerkedni, előtte meg nem is érdekelt ez a téma.
- És te? Hogy-hogy egyedül? - Tuti nem magányosan érkezett, a menő pasik falkában járnak, aztán le-le kopnak egyesével, ahogy mindenki felszedi "áldozatát". Lehet, hogy ő engem nézett ki? Nem, azt erősen kétlem.




A hozzászólást Héloise Flamand összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 25, 2018 1:06 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szer. Nov. 15, 2017 12:06 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Loise & Rod ●●●●

Nem pont így terveztem a Halloween éjszakámat. Az ott bulizók a régi önmagamra emlékeztettek. Pár éve én is olyan voltam, mint ők. Annyi piát ittam amennyit csak tudtam és addig szívtam, amíg el már nem érdekelt semmi. Nem csak a srácok, de a csajok is hasonlóak voltak, de ez nekem nem volt gond, hisz könnyebben ágyba lehetett őket vinni. Vagyis nem ágyba, hanem a wc fülkébe, mert a legtöbb helyen nem volt más lehetőség. A kicsit igényesebb szórakozóhelyeken voltak olyan részek, ahol nyugodtan magamévá tehettem a csajokat, vagy kintre menekültünk ha nem volt olyan hideg.

Az ilyen lányok nem igazán foglalkoztak az öltözékemmel, ami ezen a partin jól jött volna, mert elég röhejesen néztem ki.
- Tényleg? Pedig a nők szeretik híres divattervezők ruháit hordani. - meglepettséget színleltem. A csajok mindene volt a divat, de nyilván nem az ilyen, amit én ezen az estén képviseltem. Neki nyilván nem kellett pénzért küzdenie, de ez nem volt baj. Mindig is úgy tartottam, hogy attól férfi a férfi, ha meg tudja teremteni azt a családi hátteret, amire szüksége van a családnak. Igaz még nem volt nagy családom, még állandó barátnőm se, de már el tudtam volna tartani egyet. Nem titok, hogy miért húzom szét a ruhát magamon és ő végig is néz rajtam. Mindig is élveztem a figyelmet, így ekkor is örültem neki és egy kis mosoly jelent meg az arcomon. A következő gondolatára csak megvonom a vállam. Igazából már nem is érdekelt a dolog. Nekem erőset kért, magának meg valami semmiséget és én ezt annyiban nem hagytam.
- Ejnye, most szórakozni vagy itt. Légy bevállalósabb. - Kivettem a kezéből a koktélt és a kezébe nyomtam az enyémet.
- Gyerünk, lazulj kicsit. - biztattam, hogy el tudja engedni magát.
- Csak rajta múlik, hogy mennyire láthatatlan. Nézz körbe mennyi alkalmas jelölt van itt. - mutatok a tömegbe, de pont akkor hányja össze magát az egyik, mikor rá mutatok. Ennek mekkora esélye volt?
- Jó, ő pont nem. - nevetem el magam.
- Most kivételesen egyedül, mivel épp egy munkámat végzem. Örökké hallgathatnám a poénokat a ruhámról, ha itt lenne valamelyik. -  



clothes ||  hmm  ||  ©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Csüt. Nov. 16, 2017 7:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rod & Loise

- Hát, akkor én nem vagyok nő! - Vágom rá rögtön, mert nincs az az Isten aki ezt a förtelmes anyagot rám adhatná. Persze szeretem a márkás holmikat, de nem az ilyen ízlésteleneket. Én inkább bemegyek a butikba és összeválogatom magamnak a ruhadarabokat, mint hogy terveztessek aztán meg jól lebőgjek. Eddig egyszer terveztettem magamnak ruhát, de ő nem híres divattervező volt, hanem kezdő és nem kért el több százezret egy göncért, mégis egyedi volt, sexi és ízléses. Nem akarom tovább firtatni a témát, elég volt a cikizésből, szerintem tisztában van vele ő is, hogy ez nem a legelőnyösebb öltözék, persze nyilván van olyan akit ez nem zavar, de azok általában a kis ribik, akik már most is jó szinten állnak alkoholügyileg. Tiszta szégyen.
Kiengesztelésül meghívom egy italra, kér egyet a legerősebb koktélból. Ő tudja. Szerencsére gyorsan jár a pultos keze, így elég hamar kézhez kapjuk az italainkat, ám még mielőtt belekortyolnék az enyémbe Rod kiveszi azt a kezemből és odaadja az övét.
- Héé! Az az enyém! - Nem lesz gond akkor sem, ha ezt kell meginnom, elvégre elég stabilan ülök, de azért nem szeretnék a bárszék alá kerülni az este végére.
- Attól még lehetek bevállalós, hogy nem iszok ütőset. - Kacsintok rá kacéran, mosollyal az arcomon, majd megemelem kicsit a poharam.
- Egye fene, egészség! - Vonom meg a vállam és ha ő is vevő a koccintásra, akkor felé nyújtom a poharamat, aztán ha túl vagyunk a protokollon akkor bele is kortyolok a piába.
- Fuhh... - Hang se jön ki a torkomon hirtelen. Fintorgok egy sort és köhintek is egy párat, bitang erős ez a szesz.
- Most jól megszívattál, ez baromi erős! - Az íze szerencsére jó, szóval ez is le fog ugyanúgy csúszni mint az előzőek, de ez a sokféle rum egy kicsit túlzás szerintem. Elég jól bírom a piát, de ebből biztos nem fogok sokat inni, maximum még egyet.
Amikor azt mondja nézek körbe, hallgatok rá, de egy srác pont akkor hányja el magát.
- Nem is értem miért... - Húzom el először a számat, majd aztán én is elnevetem magam.
- Minek ellenség, ha ilyen barátaid vannak? - Persze csak viccelek, ezért is nevetem el magamat újra, meg talán kezd beütni az alkohol, de nem zavar, újra kortyolok egy nagyot.
- És egyébként mivel foglalkozol? - Fogalmam sincs hány éves lehet, az is elképzelhető, hogy még tanul. Elvégre én is járhatnék még suliba a korom alapján, csak nincs rá szükségem a szakmámhoz. A többiek már rég nem érdekelnek, csak őt figyelem, elég volt a sok csicska alkeszből mára.



avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szomb. Nov. 18, 2017 5:51 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Loise & Rod ●●●●

- Dee, ráadásul nem is akármilyen. - tudtam, hogy a nők félre értik a dolgokat és könnyen felkapják a vizet az ilyeneken, szóval egy bókkal próbáltam meg javítani a helyzetemen. Meg a beszélgetést el akartam terelni egy másik irányba, hisz nem azért ültem oda mellé, hogy egymást oltogassuk. Elfogadtam a kiengesztelő italt, de gyorsan ki is cseréltem az övét az enyémre, hogy ne olyan borzalmat igyon.
- Most már nem. - Közben megvizsgáltam, hogy mi is az a lötty, amiből az alkoholt kispórolták.
- Lehetsz, de azt be is kell bizonyítani. - vissza kacsintottam rá. Sokaknak csak a szájuk nagy, de vannak tényleg bevállalós csajok. Szerencsére már sok olyannal találkoztam. Sajnos nekem csak az a gyenge ital maradt, de ha már felém emelte a poharát, akkor muszáj voltam koccintatni. Gyorsan le is húztam a koktélt, aminek ilyen málnás íze volt, de nem is lehetett érezni az alkoholt benne. Én csak nevettem a reakcióján, amit az ital váltott ki belőle.
- De figyeld meg, hogy ezután sokkal jobbnak fog tűnni ez a buli. - nekem egytől még nem lett minden szuper, már eléggé strapabíró lett a májam a lázadó korszakom miatt. Csak nevetek a költői kérdésén és közben rendelek még kettőt az erős italból, hogy én ne maradjak anélkül és neki is legyen, ha már leszenvedte az elsőt.
- Egy nagy cégnél vagyok a főnök jobb keze és mellékállásban modellkedem, bár szerintem ez egyértelmű. - Szerintem a ruhám, na meg a külsőm is elég árulkodó volt.
- És te? -


clothes ||  hmm  ||  ©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szomb. Nov. 18, 2017 7:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rod & Loise

Nyilván jól esik a bók. Ki ne örülne annak, ha egy kockahasú pasi dicsérgetné?! Persze a külső nem minden, de azért persze nem is hátrány, ha valaki jól néz ki. Nem vettem egyébként sértésnek, inkább csak poénkodtam az előbb, de azért jó ezt hallani. Sosem gondoltam, hogy nem vagyok szép, olyan átlagosnak tartom magam. Sokkal jobban szokott mostanában aggasztani az, hogy nincs senkim, mint az, hogy hogy nézek ki. Nem igazán értem miért nem találok valami normális pasit magam mellé. Persze Gaston szavai a múltkor kicsit hatottak rám és azért is maradtam ma itt tovább, mint a többiek. Szerinte attól még nem lesz valaki ribanc, hogy ezzel-azzal lefekszik, mert jól esik neki. A gond csak az, hogy én még szűz vagyok és nem igazán szeretném egy olyannal elveszíteni, akit aznap este ismertem meg és talán többet nem is találkozunk. Bár ahogy a barátnőimet kérdeztem nincs abban semmi rossz, legalább nem kötődsz annyira az illetőhöz. Hagyjuk is a témát, nem tervezek ma estére semmi hajmeresztő dolgot, nekem ez nem fér bele.
A következő válaszra, miszerint már nem az enyém a gyengébb ital, csak vigyorogva kiöltöm pár pillanatig a nyelvem. Sokak szerint egy nagyon gyerekes, de ez engem egyáltalán nem zavar, sose fogok felnőni!
A bevállalóságomról ennyit, egész biztosan nem fogom bizonygatni. Inkább csak arra gondoltam, hogy el tudom engedni magam pia nélkül is tánc téren, nem kell ahhoz nagyobb alkoholmennyiség. Elvégre a színpadon is mozogni kell, miért lenne más egy buli? Közben már elfogyasztottam az italom felét, de már kapom is a másodikat, ezért inkább lelassítok az ivásával, mert a kettő ilyen rövid idő alatt szerintem okozna mozgáskoordinációs gondokat.
- Igazából már jobb, mint eddig. - Ezalatt persze azt értem, hogy ő itt van velem és úgymond szórakoztat. Persze azért nem szeretném, ha nagyon elájulna magától, de azért örülök, hogy nem egyedül kell töltenem az este hátralévő részét, kivéve persze ha lelép valami csinos kis maca miatt, mert ezek a pasik hol ide röppenek, hol oda...
- Milyen cég?- Jó, ha minél több ismerős van különböző cégeknél, a koncertekhez és a bulikhoz is sok szolgáltató kell, így jó tágítani a látókörömet, ezért is érdekel. A modellkedést valahogy sejtettem az előző válaszai és a kinézete alapján.
- Énekesnő palántaként tengetem a napjaimat. - Ezek szerint még nem látott sem az újságban, sem a tv-ben, vagy nem keltettem fel az érdeklődését, pedig a jegyesség felbontáséval Gaston csókja miatt elég sok szennylap címlapját megnyertem.



avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Hétf. Nov. 20, 2017 9:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


●●●● Loise & Rod ●●●●

Minden lány szerette a bókot, ezért azzal nem nagyon lehetett mellé lőni, még ha nem is egy erős bók volt. Természetesen nem minden a külső, még az egy éjszakás kalandoknál sem csak az számított. Nyilván ilyenkor az volt az első, de ha nagyon buta volt a partner vagy idegesítő, akkor az el tudta venni az ember kedvét.
Nem tűnt bevállalósnak, de azt állította magáról, hogy az. Ezt még nem tudhattam, mert nem erősítette meg, de abban biztos voltam, hogy őt nehezebb lesz megkaparintani. A legtöbb lány már a bevállalós kérdésemre megcsókolt volna, hogy bizonyítsa, de ő nem. Igazából jobban is szerettem a nehezebben megszerezhető lányokat, mert jó volt egy kicsit harcolni érte és nem csak úgy rögtön megkapni, de ha valaki már nagyon kérette magát, akkor inkább otthagytam. Egy lánynak sem akartam térden állva könyörögni, hogy beengedjen magába. Férfi vagyok, nem fogok nem férfiként viselkedni. Látszott rajta, hogy kicsit erős neki, de én azért kikértem neki még egy adagot.
- Igazán? - kérdeztem egy félmosoly kíséretében. Egyik legnagyobb fegyveremnek is tekintettem ezt a fajta mosolyt, mikor csak egyik oldalt villannak ki kicsit a fogaim, a másik legnagyobb egyértelműen a testem. Ez a kettő szinte minden lányt levett a lábáról. Tudtam, hogy ezzel rám célzott és nem is hagytam ennyiben.
- Igazából nekem is jobb, mint eddig. - közben a mosoly még mindig nem tűnt el az arcomról.
- Bouchard cégfelvásárló. - nem épp egy pozitív, ha valaki ismeri, hisz az azt jelenti, hogy nem ment jól a cége és felvásárolta a főnököm. Nem volt a legizgibb meló, de én szerettem és jó pénzt is kaptam érte.
- Fura vagy, általában a modell melóm jobban érdekli a lányokat. De ne érts félre, ez bejön. -  Már kicsit konkrétabban utaltam és kíváncsian figyeltem a reakcióját, hogy megéri e folytatni vagy nem sok esély van arra, hogy jó estém legyen.
- Ohh elnézést művésznő. Sajnos nem követem a bulvár dolgokat, de ha énekeltél volna egy kicsit, akkor lehet felismerlek. - nem ő volt az első énekesnő az életemben, de az előző meghalt, szóval ezt inkább nem meséltem el neki.



clothes ||  hmm  ||  ©️
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szomb. Dec. 23, 2017 5:04 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Rod & Loise

Nem tudom, hogy a mosolya, vagy az ital hatására, de az biztos, hogy kezdem egész vonzónak találni ezt az udvari bolondnak öltözött pasit. Az teljesen egyértelmű, hogy ezt nem fogom a tudtára adni! Talán a régimódiságomnak köszönhető ez is, de értem küzdeni kell és nem én küzdök az ellenkező neműekért! Nem fogok rámászni egy pasira csak azért mert bejön, még ha ő maga Leonardo Dicaprio akkor sem!
- Igen. - Nem kívánom megindokolni az előbbi mondandómat, biztos vagyok benne, hogy tudja rá céloztam, ezért inkább csak megerősítem. Nekem is jobb társaságban, pláne egy ilyen helyen. Szerencsére nem valami idióta jött ide, bár első ránézésre eléggé annak tűnt, de már egész jól megszoktam ezt a göncöt rajta.
- Köszi! - Örülök, hogy neki sem sikerült elcsesznem az estéjét, bár még eddig nem sokat tettem hozzá a társalgáshoz és ha így folytatjuk nem is nagyon fogok, de azért így is jó. Kortyolok egy jó nagyot az italomból, mert így sohasem fog elfogyni, azt meg nem szeretem ha az összes jég elolvad, túl vízízű lesz.
- Uhh, az kemény lehet. - Vannak olyan dolgok amikkel én nem szívesen foglalkoznék és ez pont ilyen. Persze nem vagyunk egyformák. A fura szóra felvonom a szemöldököm, közben félmosoly szökik a szám szélére.
- Biztos vagyok benne, hogy sok lányt érdekel a helyes kis pofid, meg a jó tested, de engem nem ez mozgat meg. - Hülye lennék bevallani, hogy nekem is bejön, persze azt azért elismerem, hogy jól néz ki, de az tény és való, hogy jobban érdekel miket mond és mit csinál, mint az hogy néz ki.
- Ezért minimum giotin jár! - Vágom rá a szabadkozására halálos komolysággal és úgy teszek, mintha bevágnám a durcit, de egy fél perc múlva elnevetem magam.
- Visszatérve a mozgásra, nincs kedved táncolni? - Igazából egyrészt baromira kíváncsi vagyok rá, hogy mozog, másrészt muszáj mozognom, hogy ne szálljon a fejembe ez a sok erős lötty, harmadrészt nekem megjött a kedvem a táncoláshoz, szóval ha akarja, ha nem táncolni fog! Le is pattanok a bárszékről és megfogom a csuklóját, hogy magammal húzzam. Nem akarok nagyon messze menni a pulttól, nehogy valaki eltulajdonítsa az italomat.


A zene az igazi világnyelv.
avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Vas. Feb. 25, 2018 12:35 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Sin & Henry


Sin és én sosem voltunk átlagosak. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy a tény, hogy úgy ismerkedtünk meg, hogy együtt szorultunk be a liftbe az irodaházban, ahol egyébként hivatalosan mindketten dolgozunk, nem egy hétköznapi dolog. Ezáltal valami pluszt ad nekünk, ami másokban nincs meg. Vagy ha ez nem is, de a tény, hogy milyen lelkesedéssel döntöttünk ma úgy, hogy viccet csinálva az egészből, eljövünk a hetek óta hirdetett szerencsejáték estére, azt hiszem elég sokat elmond a kapcsolatunkról.
Az egész ott kezdődött, hogy valami csoda folytán beszabadultam Sin gardróbjának azon részébe, ahol többségében olyan ingeket tart, amelyek jobb esetben még soha nem láttak napvilágot - komolyan, az egész francia társadalom érdekében mondom. És onnantól kezdve hogy megtaláltam azt, amelyik tele van nyomtatva bankjegyekkel, gyakorlatilag nem volt megállás. Mivel én választottam ki Sinnek miben kell eljönnie otthonról, cserébe Ő is választott egyet nekem. Ami már csak azért is működött tökéletesen, mert a közöttünk lévő magasságkülönbségből adódóan a rá tökéletesen illő ing - ami már olyan ízléstelenül giccses mintával volt ellátva, hogy szabályosan tetszik - rajtam tökéletesen funkcionált miniruhaként, amit indulás előtt még kiegészítettem a derekamon egy övvel, amit szintén Sin gardróbjából csentem el. A magasszárú fekete csizmámmal párosítva nem is nézhettem volna ki készebbnek arra, hogy milliókat nyerjek - álmaimban.
Ugyan vetek néhány érdeklődő pillantást a rulettasztalok felé, de hamar magunk mögött hagyjuk a körülöttük álló játékosokkal egyetemben. Én mégis odafordulok Sinhez, hogy feltegyem neki a kérdésemet. - Sosem értettem teljesen a rulettet. Van egyáltalán valami logika benne? - Szemöldökeim kérdőn felszaladnak, pillantásom a bennem rejlő kíváncsiságról árulkodik. Alig kapom meg a választ, már meg is érkezünk a pókerasztalokhoz, ahol legalább egy kicsi esélye lesz annak, hogy érdemben hozzá tudjak szólni a játékhoz. Esélyünk arra, hogy nyerjünk, természetesen van, mivel mégiscsak rajtunk vannak ezek a furcsa módon egyszerre ízléstelen és bájosan összeillő ingek, Sin kollekciójából.
A helyet egészen remekül sikerült úgy berendezni, hogy ha csak egy kicsit is, de az ember úgy érezze magát, mintha csak egy filmekben szereplő illegálisan működő játékbarlangba lépett volna be. És bár jelenleg kicsit sem nézünk úgy ki, mégis úgy érzem magamat, mintha egy James Bond film szereplői lennénk. Ami mellesleg a kedvencem. Helyet foglalok az egyik asztal mellett álló széken és úgy dörzsölöm össze a tenyereimet, mintha valami gonosz tervet akarnék végrehajtani. Vetek egy huncut pillantást Sinre, aztán vigyorogva megszólalok: - Akkor kezdjük. 


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Vas. Feb. 25, 2018 1:11 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sophie & Henry & Sin
Kezdetnek erdemes lenne megjegyezni, hogy fogalmam sincs, miert engedtem be Sophie-t a szekrenyembe. Kezdve attol az egyszeru tenytol, hogy hatalmas kupleraj volt benne, befejezve azon, hogy olyan dolgokat is talalhatott ott, amiket nem akart, minden az ellen szolt, hogy ezt megtegyem, de amikor kimondta a magikus szavakat, hogy szerencsejatek este, tudtam, hogy abban a szekrenyben van valami, ami tokeletes lesz erre az alkalomra. Ha barki is valaha megkerdezte volna, mi a jo fenenek tartogatom a szekrenyemben azt a rengeteg, izlestelenul mintas, kpop-videoba illo inget, minden bizonnyal nem tudtam volna erre valaszolni; elismerni, hogy a bolt kirakataban kurvara tetszettek, szegyen, letagadni hogy tetszenek meg hazugsag, igy igazabol halat adtam minden egieknek, hogy Sophie ezt meg sem kerdezte, csupan a kezembe nyomta a dollaros bankjegyekkel telenyomtatott darabot es kozolte, hogy ezt kell ma viselnem.
Ez talan meg egy volt azok kozul, amiket az ember fel mert vallalni publikusan; a tobbi, hasonlo stilusu darabomat elvegre is tropusi novenyek levelei meg egyeb, hasonlo szarok diszitettek, es hat legyunk oszintek, nem volt olyan ember a foldon, aki ezeket felvett volna. Talan meg a legneutralisabb, virag-iranytu-miafaszom mintaju inget valasztottam ki vegul Sophie szamara - es azt hiszem, nem fogok hazudni, ha azt mondom, neki hatarozottan jobban allt, mint nekem.
Persze a kivancsi tekintetek elol lehetetlen elbujni ezekben a goncokben; rendkivul klises modon a napszemuvegem mogul furkeszem a klubban levo, kivancsiskodo arcokat, akik megbamulnak minket, nehanyuknak meg odavetek egy-egy kusza mosolyt is, alig allva meg, hogy ne rohogjem el magam. Komikus szituacio lehetett, tekintve, hogy ugy setaltunk be ide, mintha a mienk lenne a hely es keszen allnank arra, hogy megfosszuk a lokalt az egesz szerencsejatek-estre felretett penzetol, de hat... Nem ez volt a terv veletlenul?
- Fogalmam sincs igazabol. - A kerdesere szorakozottan vonom meg a vallam, visszagondolva arra, hogy lenyegeben a pokeron kivul nem sok formajat kedveltem a szerencsejateknak; elvegre is csak a kartyajatekok tudtak csak lekotni eleg hosszu idore ahhoz, hogy addig se gondoljak butasagokra.
Vegul Sophie mellett foglalok helyet a pokerasztalnal; ahogy vegignezek mindenki mason, aki itt ul, el kell gondolkodnom azon, vajon mennyire vettek a szervezok komolyan ezt az egeszet es mennyi lesz itt az igazi szerencsejatek es mennyi a gyerekeknek valo szorakozas... Legrosszabb esetben kihasznaljuk a lehetoseget arra, hogy valamivel tobb alkoholt ontsunk a szervezetunkbe, mint amennyit eddig.
- Ha ket percre magadra hagylak, nem vered el az osszes penzunket, ugye? - Szorakozottan billentem felre a fejem, ahogy figyelem az elenk kerulo kartyakat; ket perc nem olyan hosszu ido, meg egyebknt is hiszek Sophie kepessegeiben annyira, hogy ra bizzam a jatekot, mert hat megis mit veszthettunk volna? - Csak mert ki kene hasznalni az idot, amig nincs kilometeres sor a barpultnal, szoval... a szokasosat kered, ugye?
Es amint valaszt kapok a kerdesemre, mar indulok is a barpult fele; bar megfordul a fejemben, hogy talan nem kene innom, ha mar az en kocsimmal jottunk, de hat egy ital meg nem olt meg senkit sem, ugye? Szoval csak beallok a pultnal gyulekezo sorba, a vilag legunottabb arckifejezesevel furkeszve a kornyezo arcokat, napszemuvegem a fejem tetejere tolva. Mi a jo fene tart ilyen sokaig?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Pént. Márc. 02, 2018 1:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Drága giccses kiegészítők, ízléstelenül összekomponált öltözetek, feltűnőbbnél feltűnőbb frizurák és csicsa. Ezzel lehetne jellemezni ezt a szórakozóhelyet, ami úgy nyeli a pénzt, mint disznó a moslékot. A neon szembetűnő fényáradata a hupililától a magentapinkig - létezik ilyen? - megannyi mintázatban, amitől az ember úgy érzi magát, már nem is a Földön van, hanem valami futurisztikus világban vagy kint az űrben. Az emberek tobzódnak, egy asztalt körülállnak vagy tizenpáran és mindenki feszülten figyeli a játékteret, kinek lesz vajon szerencséje. Egy üveg whiskyvel a kezemben indulok el valamerre, igazából magam sem tudom merre. Francois azt mondta, ki kell szakadnom az unalmas lakásomból, elmenni emberek közé, ismerkedni kicsit és megtanulni picit élvezni a szabadságot. Valahogy nem pont így képzeltem el ennyi emberrel, a pénzt szórva és a szerencsét hajkurászva. A helyről pedig csak annyit, hogy borzasztóan idegen nekem. Elszoktam az ennyire extrás látványvilágtól. Eddig minden annyira letisztult volt, megszoktam a zöldet, barnát, drappot és a hasonló árnyalatokat. Mert a katonaságban nincs semmi élénk. Egy valamit viszont mindenképpen díjazok, az itt megjelenők olyan nőket hoznak magukkal, akik jól mutatnak, formásabbnál formásabbak és gyönyörűek. Az ilyen nők többnyire a pénztárcához hűségesek és a papa kókadozó lomposa csak huszadrangú probléma. Mert ezek a nők megkapnak mindent, ha jól intézik még életerős hímet. Az ilyenektől összefancsalodik a szám, ahogy a whiskytől is a gyomrom. Te jó ég, mikor ittam utoljára úgy igazán? Annyira nem is kívánom, kiegészítő csak a kezemben, mert biztosan jól mutat.
Hát te aztán nem vitted túlzásba. - hallottam a megjegyzést lelkes cimborámtól, amikor meglátta a szürke öltönyt és a sötétkék inget hozzá. Miért, mit vegyek fel? Kanárisárgát kókuszdiókkal? Meg majd én leszek a kifutón a sztár és mindenki engem figyel. Ugyan már, hagyjuk a külsőségeket. Nyerni jöttünk, nem? Vagyis ő, én csak figyelek, egy vasam sem szeretném tovább költeni, az ital is olyan árban van, hogy ha a fogamhoz kocogtatná, arannyá válna. Jah, folyékony arannyá. Mint amilyen valójában. De legalább jóféle, nem émelygek tőle, nem kellemetlen, csak egy picit erős. De arra mérget veszek, hogy Francois üres kézzel fog innét kisétálni. Ilyen ez a biznisz, nyel, nyel és nyel, majd kaszálsz egyet. Elhiszed, hogy nyerhetsz még, mert a másodikkal is kaszálsz, elragad a lendület, visz magával, már dollárok csillognak a szemed helyén is, aztán egyszer csak egy árva peták sem marad. Még annyi sem. Jó esetben kidobnak, rossz esetben jól meg is vernek. Nem szeretem a parasztvakítást.
Sokáig lézengek még céltalanul, fogalmam sincs hová menjek, kihez társuljak. Nem ismerek itt egyetlen arcot sem, mégis kihez szóljak? Nem vagyok én olyan érdekes arc, hogy valakinek felkeltsem a figyelmét. Francoist már rég elvesztettem, a szomszédos asztalnál röhögcsél kínjában, mert elindult a lejtőn és inkább vedel meg a szomszéd nő mellébe ássa az orrát. Ebből valahogy nem kérek, nem tisztem senkinek sem tartani a gyertyát. Szívesebben mennék már inkább haza, de mégsem hagyom itt valahol a poharat majdnem teli. Mert az az állat duplát kért, az meg sok. Szomorú...
Az asztal szélére teszem le az italt, látszik rajta, hogy jó minőségű anyag, még a lakkozása is úgy fénylik, mintha a legtökéletesebben lenne megvilágítva egy reklámhoz - csak hogy jól mutasson. Csak utána jutok el addig, hogy megnézzem magamnak, ki mellé is költöztem be. Tanácstalannak tűnik, figyeli a játékot. Talán a mellette ülő fickó a partnere. De ez a kósza gondolat tovaszáll, hisz nem kicsit szemrevaló a ruha, amiben tiszteletét teszi.
- Merész öltözet, szerencsét is hoz? - játékos mosoly kúszik az arcomra, ahogy megszólítom. Nem tudom magamban tartani, hogy mennyire megragadta a figyelmem.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Vas. Márc. 04, 2018 2:45 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Sin & Henry


Már egészen attól kezdve, hogy Párizsba költöztem, nagyon megszerettem a város pezsgését. Olyan, mint egy pohár pezsgő, az oldalán gyöngyöző ezernyi apró buborékkal. Mindig találni legalább egy helyet a közelben, ami tele van emberekkel és ahol hajnalig tart a buli. Az pedig tény, hogy szeretek szórakozni. Néha szinte égető szükségem van arra, hogy emberek között legyek, szóljon a zene és táncolhassak, vagy adott esetben elszórakozzak valami olyasmivel, mint ami miatt ma ide jöttünk. Aki itt azt mondja, hogy unatkozik, az nagy valószínűséggel hazudik. Otthon, Aberdeenben sem csak szellemre lehetett azért vadászni a hajnali órákban egy-egy hétvégén, de mégiscsak egy alig harmincezer fős városról van szó, nem pedig egy több milliós lakossággal rendelkező turista célpontról. Én pedig szentül hiszem, hogy ezek a számok árulkodóak tudnak lenni. Ha valamiért, hát biztosan nem Aberdeen pezsgő kulturális élete miatt mennék vissza Amerikába. Bár egyelőre ilyesmi nincs kilátásban, ha fizetnének sem mennék vissza a szüleim házába.
Rettenetesen örültem neki, hogy Sint nem kellett különösebben győzködnöm arról, hogy kimozduljunk; sőt, mindannak ismeretében, amit eddig megtudtam róla, inkább az lett volna a furcsa, ha könyörögnöm kell neki. Egyikünk sem az a típus, aki feleslegesen vesztegetné az idejét. Persze, vannak olyanok időszakok is, amikor jobb szeretek otthon lenni, bekuckózni a szobámba és rajzolni, amíg el nem fárad a kezem, vagy meg nem fájdulnak a szemeim a koncentrálástól. De ez a ma este nem erről szól.
A ma este a külsőségeké - amiben Sin meg én valószínűleg kitűnő bizonyítványt kapnánk az ingeinket elnézve -, az italé és a szerencsejátéké. Habár engem jelenleg kifejezetten az utóbbi érdekel, benyakalni egy üveg rövidet bárki tud bármikor. Ha nem is annak reményében játszom, hogy milliomosként távozzam innen, de legalább egy kicsit szeretném büszkének érezni magam a játékomra, amit a bátyáimtól tanultam.
- Erre még mindenképpen rá kell jönnöm ma este - jegyzem meg szórakozottan.  Remélem azért az összes többi ember közül, akik ma ide tévednek, legalább egy ember lesz, aki el tudja nekem magyarázni, hogy mégis mi a lényege a rulettnek. Nem mintha egyébként a kérdés annyira foglalkoztatna, hogy ne tudjak tőle aludni este, de mikor lenne jobb alkalmam megtudni a játék titkát?
- Nagyon fogok igyekezni. - Elnevetem magamat és mellé még rá is kacsintok. Hacsak nincs nagyon komolyan csalásra állítva az egész rendszer a környező asztaloknál, ahol játék folyik, esélyes, hogy nem teszek túl nagy kárt a ma esti vagyonunkban. Egyébként is elég óvatos játékos vagyok, nem kell kétszer mondani, hogy ne verjem el öt perc alatt minden zsetonunkat.
- Itt foglak várni - mosoly kúszik az arcomra, majd bólintok egyet, amikor kérdez tőlem. - A szokásosat, igen. - Fura belegondolni, hogy mi ketten már olyan jól ismerjük egymást, hogy Sinnek meg sem kell kérdeznie mit is szeretnék inni, fejből tudja már. Pedig olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy együtt szorultunk be abba a fránya liftbe a cégnél - amit egyébként azóta is igyekszem kerülni.
Pár pillanatig nézek csak Sin után, nem nehéz megtalálni őt a fények ellenére sem, a bankjegyekkel telenyomtatott ingét ezer közül is fel lehetne ismerni. Aztán a játékra kell koncentrálnom, a zsetonok csörgésére, a kártyák fordulására és a szerencsére, ami körbelengi az asztalt, mint egy puha fátyol, és mindig mást választ, akinek a vállára simul. A hely, ami eddig üresen állt mellettem, most tulajdonosra talál, de ahelyett, hogy odapillantanék az érkezőre, a velem szemben ülő játékost méregetem és a kezemben tartott zsetonokat piszkálom, próbálva átlátni a pókerarcon és kitalálni, hogy melyikünknek lehet jobb kártyája. Bedobom a lapokat, nem éri meg. Csak most fordulok oda az újonnan csatlakozóhoz, aki történetesen meg is szólít.
Bevallom, egy pillanatig azt hiszem, Sin érkezett vissza, amikor azonban egy ismeretlen férfi játékos mosolyával találom szemben magamat, meglepett és egyben derűs kifejezés ül ki az arcomra. Kérdésére csak nevetve végigsimítom az ing anyagát a combjaimnál. - Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy szerencsét hoz-e.. - felelem jókedvűen. - Viszont annál kényelmesebb. - Persze, mert alig van alatta valami. Mindenesetre az eddigi furcsálló pillantások mellé, most kaptam egy bókot is az öltözékemre. Ez pedig újra mosolyt csal az arcomra, amit az idegenre villantok. Felé nyújtom a kezem. - Sophie. Csatlakozol? - kérdezem, majd finoman a pókerasztal felé billentem a fejemet és érzem, ahogyan vörösesbarna tincseim a maguk útját kezdik járni a vállamon és a hátamon.



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Vas. Márc. 04, 2018 4:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sophie & Henry & Sin
Tul sokaig tart a sorban allas; megfordul a fejemben az is, hogy talan ha az ejjeliszekrenyem fiokjaban tartott Glock most az ovem melle lenne rogzitve, sokkal gyorsabban haladnek, de igy ki kell varnom a sorom. A vilag legunottabb arckifejezesevel furkeszem az embereket magam korul; draga, giccses koktelruhakba oltozott nok, oltonyos uzletemberek, mind a szerencsejuket hajkurasszak, es mig par hettel korabban meg en is biztosan ugyanezzel a doglott halra emlekezteto arckifejezesekkel laviroznek a tomegben, mint ok, most itt van velem Sophie, es... Elgondolkodok azon, vajon tudja-e, mennyi minden koszonhetek neki. Vajon tudja, hogy amiota eloszor eljott velem kavezni, nem igazan nyultam alkoholhoz, raadasul meg valami normalis eletmodot is magamra eroltettem? Talan sose mondtam ezeket neki; de most, hogy innen figyeltem, a barpulttol, tudtam, hogy ez nem a megfelelo pillanat, elvegre is szorakozni jottunk, nem azon filozofalni, mennyire el volt baszva az eletem egesz eddig. Majd lesz erre meg masik, sokkal jobb pillanat, ugye?
Fogalmam sincs, mennyi ido telik el, mire vegre sorra kerulok, de mikor vegre sietosen felmarkolom a rendelesunket is visszaindulok a pokerasztalhoz, eszreveszem, hogy a helyem foglalt; a szemoldokom erdeklodve szokik a magasba, ahogy tekintetem az ott uldogelo alak tarkojaba szegezem es elgondolkodok azon, vajon megis ki a faszomnak kepzeli magat, hogy csak ugy belemaszik a masi estembe a kibaszott cipoiben.
Mely levego, Sin. Csak nyugodtan.
A leheto legkimertebb leptekkel szelem at a koztunk maradt tavolsagot, egy ragadozo felkeszultsegevel figyelve a ferfit, ahogy Sophie-val, az en Sophie-mmal beszelget, es ujabb mely levegot veszek, hogy az idegeim ne uralkodjanak el rajtam. Nem lenne tul celszeru itt es most elveszteni a maradek turelmem, ami meg volt, hiszen semmi szukseg nem volt arra, hogy a lany ezt az oldalam is megismerje.... De nehez volt uralkodnom magamon, mar csak azert is, mert tudtam, mennyire vekony jegen jarok.
Elvegre is akarhogy is neztuk, Sophie sokkal tobbet erdemelt valaki olyannal, mint en; barkit megkaphatott volna, akit csak akart, meg is engem valasztott, aki hozza kepest egy senki volt, mert joforman semmit se tudtam felmutatni, mint sikert, ami nem lenne illegalis... Es most itt ult mellette ez a ferfi, es o ugy mosolygott ra, mint annak idejen ram a liftben, es egy pillanatig tenyleg sarkon akartam fordulni es eltunni, vagy elsullyedni hat meterrel a fold ala.
De nem a ferfiert vagyok itt; mivel a helyem foglalt, jobb otletem nem leven Sophie mellett allok meg, hogy kettejuk kozott athajolva az asztal szelere helyezzem az italat, apro, viszonylag szelid mosolyra vonva az ajkaimat. Valamit motyogok meg arrol is, hogy hosszu volt a sor meg ilyenek, mielott tekintetem a ferfira tevedne, ahogy felegyenesedek.
Van valami ismeretlenul ismeros a vonasaiban, abban a mosolyban, mintha mar lattam volna valahol, es... A felismeres villamcsapaskent hasit az elmembe, ahogy rajovok, hogy o az, aki evekkel korabban se szo, se beszed eltunt az eletembol, mert valami ostoba, sekelyes ribanc elcsavarta a fejet. A whiskys poharam reccsenve torik ezer darabra a foldon, mikor ujjaim szoritasa enged rajta, csupan azert, hogy utana felrantsam a ferfit a szekerol es okolbe szoritott jobb kezemmel akkora utest merek az allkapcsara, hogy meg a kezem is belezsibbad.
- Hogy kepzeled, hogy ENNYI EVRE egy szo nelkul eltunsz?! - Ennyit arrol, hogy kordaban tartom az indulataimat.... Es ugyanezzel a lendulettel lokom is vissza ot a szekre, tehetetlenul turva szetzilalt hajamba; eszre sem veszem azt a rengeteg, rank iranyulo, kivancsi szempart, amikben ott rejlik a kerdes, hogy megis mi a jo fasz tortent itt. Meg en magam sem tudom; de majdnem szaz szazalekban biztos vagyok, hogy nem kevertem ot ossze senkivel, hogy o ugyanaz a Henry, aki evekkel korabban a lakasomban hagyta a filmgyujtemenyet, mert a sekelyes ribanc menyasszonya megtiltotta neki, hogy magaval vigye. Es minden egiek tudjak csak, mennyire duhos vagyok ra amiatt, hogy egy szoval sem mondta, mikor tervezi, hogy kikoltozik, es meg duhosebb vagyok ra azert, hogy ez alatt a par ev alatt baszott kapcsolatba lepni velem, meg csak annyira is, hogy kozolje, menjek mar a jo faszomba.
Inkabb teszek meg egy lepest hatrafele, hogy karnyujtasnyinal nagyobb tavolsagra legyen tolem, mert isten bizony megutnem meg egyszer, ha kozelebb allok hozza; raadasul meg azt sem talaltam ki, mit mondok majd Sophie-nak, miert akartam osszetorni a frissen szerzett ismerose arcat. Szeretnem az mondani, hogy ez egyszeru feltekenyseg, de nem; ez inkabb csak a sertett egom akcioban, azt hiszem.
Ramorranok meg valakire, akinek a tekintete szinte lyukat egetett a profilomba, aztan visszafordulok hozzajuk, tekintetemmel Henry arcat furkeszve.
- Hihetetlen, hogy ennyi ido utan pont az en baratnom nezted ki magadnak... A feleseged mit szolna ehhez? - Keseru, szarkasztikus mosolyra huzom az ajkaimat, ahogy karjaim tiltakozoan fuzom ossze magam elott. Megint mit tettem, hogy az univerzum igy buntet?
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Szer. Márc. 07, 2018 3:59 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Mondjam szerencsének vagy nevezzem inkább pechnek, hogy ide jöttem? Szerencsésnek érzem magam, mert az egyetlen nő, aki nem olyannak tűnik mint az összes többi, nem küld el, hanem partner lesz a beszélgetésben. Az nekem csak jó, ha itt megtalálom létezésem értelmét a sok alkoholmámoros és örömittas ember között. Kezd egy kissé frusztrálni, hogy vajon én vagyok ennyira maradi gondolkodású, vagy megtalálom a számításom? Mert itt mindenki úgy fest sikeresen tudja hozni a várhatót, csak én nem igazán. Lényegtelen, a szép hölgy mellett az a pohár whisky is mutatósabb, mintha csak forgatnám. Most, hogy a ruhára terelődik teljesen a szó és nem kéri ki magának semmilyen formában a megjegyzést - Francois fejére öntötte egy nő az italát, csak mert leszólította, mázli, hogy csak víz volt és nem valami méregdrága ragadós vacak -, van lehetőségem jobban is szemügyre venni. Nem mondanám, hogy nem mérem végig alaposan...
- Kényelmes. Férfi ing, ahogy látom. - egyszerű következtetés egy egyszerű férfitől. Nem kellett sokat nézegetnem ahhoz, hogy feltűnjön, jobbról gombolódik, bal oldalról jön az anyag illeszkedése. Tetszik, hogy ennyire kötetlen, a mosolya pedig igazán levesz a lábamról. Lehet tényleg nem bírom még azt a kevés italt is, de most már van maradásom. Leülök a székre mellette és ahogy bemutatkozik, én magam is nyújtom a kezem.
- Henry. Örvendek a szerencsének. - a keze selymes, puha, nem szorít erősen, de gyengén sem. Nem egy elveszett nő a birkák között, ha lehetne ilyet mondani. Elpillantok mellette, ezek szerint nem az úrral jött. De mit kereshet itt egy hozzá hasonló fiatal nő egy szórakozóhelyen? Nem igazán van veszélyben, kivéve ha sokat zsebel. Akkor nem árt, ha van mellette egy elrettentő férfitársaság.
- Egy ilyen helyen teljesen egyedül? - most már van okom megint kortyolni az italba, de csak egy igazán aprót. Nem szeretnék lerészegedni mindjárt az első adandó alkalommal, amikor minőségi alkoholt ihatok. A sör más, a sört vödör számra is bírnám, de a 0,5%-os tartalmat a csecsemőkhöz igazították. Majd talán ha nyáron fejbe kólint.
Vagy inkább arcon basz, ez jobban illik most a menetrendhez. Egy ismerős fizimiskájú figura kúszik be a képbe egy pohár itallal, amit a mellettem ücsörgő elé csúsztat - áh, ő lenne a kísérője! - és aztán még kettőt sem tudok pislogni, amikor betol egy akkora jobbost vagy balost - nem is kapcsolok hirtelen - hogy ha nem tartana az ingemnél fogva, akkor bizony nem vennék rá mérget, hogy a kevés de mégis nekem annyira sok alkohollal a fejemben nem csúsznék-e hanyatt. Annyira spontán is ereszt el, én pedig a karja után kapok. Erősen szorítok rá, erős a késztetés, hogy menten itt az asztalhoz szegezem. Nem számítok erre, de van annyi lélekjelenlétem, hogy mégsem teperem a földre mint valami terroristát. Nem akarom egy ilyen helyen magunkra haragítani a jónépet, pedig erősen bennem a késztetés, hogy megtegyem. Helyette a megjegyzésére figyelek, amivel mindjárt feldereng valami. Áh, a volt lakótársam.
- Sin. Inkább üdvözölhetnél cimborához méltón. - igen, emlékszek én is rá. Lassan eleresztem, sajgó államra simítom a kezem, még mindig nem térek magamhoz, hogy pont ez az ember van itt és vádol. Ennyi évre, mi?
- Katona lettem. Öt évig nem igazán jártam haza se ide, se a családomhoz. - már széphazámba, az Államokba. - furcsán érzem magam, rég voltam egy picit kellemetlen helyzetben és ez most nagyon is az. Ahogy ő próbálja elrejteni azt a kicsattanó feszültségét, ami itt-ott kibuggyan belőle, mikor a másik emberre rivall. Megzavartam tán valamit? Várjunk csak.
- Ez itt a te helyed? Mert készségesen visszaadom. Nem hittem, hogy valaki ül itt, csak találtam egy szabad széket. - vonok végül vállat, elemelkedek a székről és megállok mögötte. Ha már ismerősöket találok itt, akkor bizony van maradásom. De nem tetszik a hanglejtése. Szánt szándékkal szeretné ezt felhozni most?
- Elváltam, öt éve. Nem tudtam, hogy a barátnőd, egyedül ücsörgött itt. Ne hagyd ennyi időre magára, mert jön egy magamfajta fickó és pödörheted a bajszod. - a részemről nincs harag, nyújtom felé is a kezem.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir •• Csüt. Márc. 08, 2018 11:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Sin & Henry


Más helyzetben talán kicsivel jobban aggódnék amiatt, hol keveredhetett el Sin és vajon milyen hosszú még előtte a sor, vagy éppenséggel miért nem hajlandó a pultos valamivel gyorsabban dolgozni, hogy a barátom végre visszaérjen mellém. Persze, mindig reménykedik benne az ember, hogy az alatt a tíz perc alatt, amíg egyedül marad, nem találja magát a helyiség legperverzebb alakjainak egyike mellett. Viszont ma este olyan jó kedvem van, hogy valószínűleg még azt is elviselném. Ezért sem borulok ki annyira, amikor valaki veszi a bátorságot és elfoglalja mellettem Sin helyét. Az egész különben sem jelent semmit, egészen addig, amíg meg nem szólít, és még akkor sem érzem úgy, hogy el kellene menekülnöm előle. Ahogy találkozik a pillantásunk, teljes biztonságban érzem magam. Mégis mi történhetne az alatt az idő alatt, amíg Sin vissza nem ér?
- Igen, tényleg az - felelem, enyhe meglepetéssel a hangomban, ami nagy valószínűséggel az arcomon is tükröződik. Egy átlagos ember ilyen könnyedén valószínűleg nem mondaná meg, hogy férfi ing van-e rajtam, vagy sem. Bár nyilván más eredményeket kapnék, ha csak nőket, vagy éppen olyan férfiakat kérdeznék, mint a mellettem ülő. - Jó a szemed hozzá. Esetleg nyomozó vagy..? - Ráharapok a nyelvemre, hogy ne tegyek hozzá akár csak még egy szót is. Mert a következő már az lett volna, hogy azt feltételezem, nem egyszerűen nyomozó, hanem mondjuk a francia titkosszolgálat egyik embere. Bár az igazság az, hogy az elég menő lett volna.
- Én is örülök - felelem mosolyogva. Igyekszem nem ezerrel Őt, az arcát bámulni,
ezért előbb a pókerasztalra siklik a pillantásom, aztán az embereket vizslatva pillantok körbe, nem látom-e esetleg Sint. Nem azért, mert menekülni próbálok, sokkal inkább azért, mert úgy éreztem, Henry szemeibe nézve nem pár másodperc telt el, hanem az örökkévalóság.
- Ó, n... - Alig kezdem el megválaszolni a kérdését, hogy egyedül vagyok-e itt, amikor ismerős férfiparfüm illata vesz körül - vagy már csak azért is ismerem meg ilyen könnyedén, mert hozzá vagyok szokva -, egy ital kerül a könyököm mellé és Sin jelenik meg mellettünk. Finoman megsimítom a karját, mielőtt teljesen kiegyenesedne, mintha csak újra üdvözölném és jelezném, milyen jó, hogy végre visszaért.
Bele sem tudok fogni abba, hogy bemutassam őket egymásnak, amikor látom, hogy Sin kezéből kicsúszik a pohara. A padlón ezer felé szaladó szilánkokon még a pillantásom,  amikor az ütés elcsattan és rémülten csusszanok le a székről, beszorítva magamat a két férfi, a székek és az asztal közé. - Hé! - kiáltok fel. Pánikszerűen uralkodik el rajtam ezernyi érzelem egyszerre, hirtelen fogalmam sincs, hogy folytatják-e, és ha igen,  mégis mit kellene tennem. A magam százhatvannyolc centijével és negyvenhét kilójával közéjük sem tudnék állni. Nevetséges lenne már csak próbálkozni is. Azonban amikor végre sikerül felfognom Sin szavait, leesik, hogy ők már ismerik egymást. Elképedve pillantok egyikükről a másikra. Szóval Ő lenne az a Henry, akiről Sin mondott már egy két dolgot. Például amikor megdicsértem a filmgyűjteményét, Ő pedig elmesélte, hogy kié is valójában. De sosem gondoltam volna, hogy a névhez egyszer majd arcot is fogok tudni társítani.
Közelebb lépek Sinhez, s ha engedi, óvatosan megsimítom a karját, amit most zárkózottan emel maga elé. Sőt, ha még inkább hagyja magát, még a hátán is finoman végigsimítok, hátha megnyugszik kicsit és nem fajul el még jobban ez az egész helyzet. Bármi is legyen pontosan. - Hé! Itt vagyok ám - szúrós pillantást vetek mindkettőjükre. Nehogy már úgy beszéljenek rólam, hogy itt állok mellettük! Sértődötten teszem hozzá, hogy: - Egyébként is, tudom egyedül kezelni a helyzetet. - Látva, hogy kicsit megnyugodtak a kedélyek, még egyszer végigmérem mindkettőjüket. - Szóval... akkor ti együtt laktatok?


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Diamant noir ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom

Diamant noir
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-