Cukrászda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Cukrászda



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Cukrászda •• Vas. Jan. 15, 2017 4:17 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Hétf. Máj. 01, 2017 12:04 am

Egy hete vagyok Dublinban és máris belecsapok a lecsóba, már ami a munkát illeti.
Az egyik legnépszerűbb magazinban kaptam egy lehetőséget, egyelőre három cikk erejéig. A „Humán” tartalomhoz fogok hozzáadni, ami röviden azt jelenti, hogy emberekről, emberi kapcsolatokról, sikertörténetekről, helyi hírességekről írok majd. Örülök, hogy ezt a részleget színesíthetem, ezen kívül az „Egészség/életmód, a „Tudomány”, a „Sport”, a „Sztárok és Divat”, vagy az „Ezotéria” rovatok valamelyikében helyezkedhettem volna el. Az első háromhoz lényegében semmi közöm nincs, legalábbis olyan szinten, hogy írni tudjak róla, a divatról is csak az utóbbi egy-két évben kezdett el valami derengeni. Az ezotéria pedig… nos, hát elég vicces lett volna. Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy mágusként  kamuhoroszkópokat gyártok unatkozó háziasszonyoknak. A saját területem viszont kifejezetten tetszik.

Az első feladatomat lényegében kiadták, mert a kollégám lebetegedett, ezért nekem kell megcsinálnom az interjút a nyomozó csajjal. Mondjuk nem is bánom, elég vagány, ha valaki huszonhét évesen, nőként ilyen munkát végez. Persze sokat hozzáad a hírértékhez, hogy csini is a csajszi. Hálás feladat cikket írni egy szöszi kopóról. Az olvasók zabálni fogják.
Miközben az utcákat róvom és igyekszem nem eltévedni, menet közben belepillantok a jegyzeteimbe. Persephone Hepburn. Egy görög istennő és egy szexszimbólum nevét viseli. Ütős kombó, nem mondom. Gyorsan átfutom a kérdéseket, amiket lefirkantottam, nehogy elfelejtsek valamit. Az első nagy interjúm lesz, nem akarom elszúrni, de valójában mégsem annyira szeretnék ragaszkodni a szokványos sémákhoz. Megvan a saját stílusom, vállalom azt, aki vagyok, a szakmámban ez remélhetőleg előnyömre válik majd, nem pedig hátránynak bizonyul. Ha meg valakinek nem tetszik valami, így járt.
Detektív Szöszi egy cukrászdába kérte a találkozót a munkahelye helyett. Legnagyobb sajnálatomra, mert így esélyem sem lesz legeltetni a szemem a jóvágású egyenruhás pasikon. Egy álom foszlott szét, de mindegy.
Felnézek és látom, hogy meg is érkeztem a megadott helyre. Egyszerű, de elegáns berendezésű kis cuki, hat, vagy hét asztallal. Belépve rögtön észreveszem interjúalanyomat, mert rajta kívül nincs más vendég az üzletben.
A nő felnéz, én intek neki, majd miután kérek egy feketeribizlis pohárkrémet a pultos sráctól (egész helyes, de még egyenruhák járnak a fejemben), az asztalhoz lépek.
- Jó reggelt, Miss Hepburn! Jayden MacSween vagyok az Irish People magazintól. – Kicsit feszengek a hivatalos stílustól, de nem tudom, hogyan közelítsek valakihez, akinek ilyen a munkája, noha a nő alig pár évvel lehet idősebb nálam. És tényleg csini darab. Lehuppanok a szemközti székre, előbányászom a diktafont, meg a Pindúr Pandúrok jegyzettömbömet hozzá illő tollal, és rámosolygok. – Felkészült a kihallgatásra, nyomozó?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Hétf. Máj. 01, 2017 3:22 pm

Jayden &&  Panda
[Only admins are allowed to see this image]
Nem értettem, hogy miért pont velem akarnak interjút készíteni, még helyi se voltam, vagy legalábbis fogalmam sem volt róla, hogy ebben a városban láttam meg valójában a napvilágot, ahogyan arról se, hogy mibe is fogok esetleg megint keveredni. Igyekeztem a lehető legjobban meghúzni magam, miközben próbáltam kibogozni azt az ügyet, ami miatt a városba érkeztem és ami miatt úgy éreztem, hogy mélyen legbelül valami elkezdett haldokolni, mintha üresség vagy valami más egyre nagyobb teret akarna magának megszeretni. Eszem ágában se volt bent az őrsön adni interjút, hiszen nem vagyunk mi kirakati bábúk, meg ki tudja, hogy milyen kérdéseket akarnak feltenni, de tényleg. Azt se értem, hogy miért nem Seb kapta, azért mert én jobban mutatnék a címlapon? Tényleg már a rendőrség is ennyire felszínessé vált volna az idő folyamán? Passz, de azt is tudtam, hogy legszívesebben most máshol lennék és inkább egy könyvet bújnék, vagy nyomoznék, hiszen ez a város sose alszik, ahogyan a bűnözök se. Pár napja is egy vízi hullát sodort megint partra a folyó, majd éjszaka el is kaptuk a tettest. Szerencsék volt, hogy ennyire balfácán volt, mert így legalább nem húzódott el a nyomozás, ami eléggé ritka. A modern technika segít nekünk és a gyilkosoknak is, így pedig a játszma még mindig nem annyira egyszerű, ahogyan régen se volt.
Türelmesen vártam, miközben a jegeskávémát ízleltem meg, majd az órámra pillantottam. Reménykedtem abban, hogy nem fog késni, mert ha igen, akkor már itt se vagyok. Egy nyomozó mindig elfoglalt, így senkire se vesztegetném az időmet. Másrészt meg csak higgadtan, amikor viszont megláttam a srácot, akkor hirtelen nem is tudtam mit gondoljak. Egyáltalán már végzett az egyetemmel, vagy ez neki csak valami mellékes lenne, hiszen annyira fiatalnak tűnt. Még nálam is fiatalabbnak. Tudom, én is eléggé ritka vagyok életkorilag a nyomozók között, hiszen a többség már vénség, de akkor is.
- Örvendek a találkozásnak Jayden, remélem könnyedén idetalált. – pillantottam rá barátságosan, majd megkevergettem ismét a kávét, aminek a tetején könnyedén foglalt helyet a tejszínhab. Egy kis lelki simogatás mindenkinek kijár, meg egyébként se kell az alakomért túlzottan aggódnom. – Kihallgatásra? Ezt inkább nekem kellene kérdeznem, nem? Vagy nem olyan ijedős? – kérdeztem meg tőle játékosan, miközben szőke fürtjeibe túrtam, amik könnyedén omlottak a vállaimra. Szinte majdnem mindig kiengedve hordtam, de ez most mindegy is. – Szóval miben is lehetek a rendelkezésére? Mit szeretne tudni, vagy éppen miért én? – kérdeztem meg kíváncsian, majd ittam pár kortyot a teámból, utána pedig könnyedén töröltem ajkaimról a tejszínhabot. Természetesen az se kerülhette el a figyelmemet, hogy milyen motívum díszíti a jegyzetfüzetét is. Tényleg ennyire fiatal lenne? Ez lehet neki a nagyáttörés, vagy másról van szó?


■ ■  edi  ■ ■[Only admins are allowed to see this link]



***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Hétf. Máj. 01, 2017 4:09 pm

Mit ne mondjak, a velem szemben ülő nő arca elég beszédes. Ahogy rám néz, miközben a kávéját kavargatja, amin égig ér a tejszínhab, aztán ahogy a pillantása a füzetkémre esik, és lényegében megkérdezi, hogy mit is keres ő itt, elárulja, hogy a háta közepére nem kíván sem engem, sem ezt az egész interjút. Félreértés ne essék, kedvesen és udvariasan viselkedik, ahogy az egy, a pozíciójában lévő embertől el is várható, de ez az a fajta kedvesség, amikor a mosolya mögött az ember a halál faszára kívánja el a másikat.
Mint amikor először és utoljára randiztam azzal a sráccal tavaly szeptemberben, aki egy benzinkút non-stop shopjában dolgozott és háromnegyed órán keresztül ecsetelte, hogy roppant kellemetlen, hogy a dízelolaj szaga beeszi magát a ruháiba, pedig ő nem is kint dolgozik a kutasokkal, ezért ha fontos dolga van, mindig át kell öltöznie otthon. Te meg azon gondolkozol közben, hogy az a rosszabb, amilyen unalmas az élete és a belőle merített sztorijai, vagy az, hogy bűzlik az olajtól, szóval ezek szerint te nem számítasz olyan fontos dolognak…
Mindegy, szóval körülbelül olyan őszinte mosollyal néz rám most ez a nő, mint én néztem akkor arra a kipufogószagú görényre.
Persze, megértem, valószínűleg az ő szemében az én munkám nem valami hasznos dolog, amiben végülis egyet is értek vele. Majd, ha meglesz a megfelelő gyakorlatom, én is nagyobb horderejű dolgokról szeretnék írni, mint amikre ez a magazin lehetőséget ad, tényfeltáró cikkeket, tabutémákról, amik tényleg hatással vannak az olvasókra. De mivel nincs egyetemi diplomám, ezért örülhetek, hogy egyáltalán megkaptam ezt a lehetőséget, hogy bizonyítsak. Aztán, majd ha látják, hogy képes vagyok jó cikkeket írni, szépen lassan nagyobb teret kapok a munkámban.
Addig pedig megcsinálom a kiosztott melókat, és remélem, hogy a nyomozónő azért nem néz teljesen hülyének. Ezt az interjút a magam részéről még érdekesnek is tartom, nem nyűgnek.
- Azért éppen ön, mert nagyon ritka egy nő, főleg ilyen fiatal nő az ön területén, az ön pozíciójában. – Ahogy ebben a pillanatban elkezd a fürtjeivel játszani, érzem, hogy amit mondok mégcsak nem is kamu, hanem őszintén gondolom. Miért lesz egy ilyen csaj hekus? - A rovatom olvasóinak nagy része nő, és úgy gondolom, ösztönzőleg hat megismerkedni egy ilyen típusú sikertörténettel, belepillantani a szakmája rejtelmeibe és közben megismerni a nyomozói igazolvány mögött lévő embert, a nőt.
Közben megérkezik a feketeribizlis pohárkrémem, a srác leteszi elém, közben a szemembe néz és kacsint. Jézusom, ne már, szivi, éppen dolgozom.
- Megkérdezhetem, miért választotta ezt a pályát? Netán egy személyes élmény motiválta ezt a döntését? – Remélem, hogy nem tartja túl indiszkrétnek a kérdést, de számomra logikusnak tűnik. Vagy csak túl meleg vagyok ahhoz, hogy elképzelhetőnek tartsam, hogy egy kislány csak úgy magától kopó akar lenni és nem topmodell, vagy popsztár.

Hirtelen átfut a fejemen egy gondolat. Egy nyomozóval ülök szemben, és úgymond feltűnés nélkül kérdezősködhetek tőle, hiszen éppen interjút ad nekem. Vajon mennyi esélyem van, hogy bármilyen infoval tudna szolgálni a bátyám holléte ügyében? A szüleimnek küldött levelekben, amikben a hogylétéről tájékoztattak minket, szándékosan nem említettek sosem lakcímet, vagy, hogy mire változtatták meg a nevét. Csak annyit tudok, hogy valahol itt él Dublinban, de talán meg sem ismerném, ha szembe jönne velem az utcán…
Elkalandoztam és érzem, hogy ezt Persephone is észrevette. Ó, a Szűzanyára, Jay, koncentrálj!
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Hétf. Máj. 01, 2017 7:08 pm

Jayden &&  Panda
[Only admins are allowed to see this image]
Igyekeztem leplezni azt, hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem igazán jött össze. Nem véletlen hárítottam legtöbb esetben a sajtótájékoztatókon való megjelenést is. Persze van olyan, amikor én se kerülhetem ki, de én nem a nyilvánosság előtt akarok szabadulni. Inkább megtalálni azt, ami miatt vagyok, ahogyan megvédeni az embereket. Még akkor is, ha mindenkit nem lehet vagy éppen túl veszélyes. Az ilyen sose érdekelt, ahogyan annak se láttam értelmét, hogy miért jó az, ha velem készítenek interjút. Nő vagyok, férfiak között is helyt álltam, a korom ellenére is már egészen jó helyem van és még részben tisztelnek is, de ez is csak annak köszönhető, hogy keményen dolgoztam és egykoron elkaptuk azt a sorozat gyilkost, de hiába nyertem rövid időt valakinek, mert megmentettük, mert ebben a városban végül a halál lecsapott rá. Eme gondolatra még a hideg is kiráz, de ebből semmit se mutatok Jaydennek. Inkább csak kíváncsian fürkészem őt, mintha az apró jelekből akarnék olvasni. Kicsit mintha izgulna, most lenne az első nagyobb szabású írása? Már ha ez egyáltalán annak számítható. Igazából a neve se igazán rémlik, de az is igaz, hogy sok esetben az újságok és az újságírók, meg a riporterek a mi munkákat nehezítik csak meg azzal, hogy kikotyognak olyat, amit nem kellene vagy teljesen fals adatokat, ez pedig számunkra nem nagyon jó. Ahogyan volt már arra is példa, hogy az egyik újságíró provokálta a gyilkos, aki emiatt még több áldozatot szedet és már éppen vele is végzett volna, ha nem érünk oda időben. Néha nem értem az embereket, hogy miért is nem gondolkoznak azelőtt, mielőtt a szólás szabadságára hivatkozva papírra vetnék a soraikat.
- Értem, így velem szeretne példát mutatni a nőket, hogy képesek lehetünk a férfiak között megállni a saját lábunkon? – kérdeztem meg kíváncsian, mert értem én, hogy miért esett részben rám a választása, de attól még nem értem, hogy mi is a célja vele. Példát mutatni vagy inkább ki fogja forgatni azt, amit mondok? Bár utóbbi nem néztem volna ki belőle, inkább olyannak tűnt, aki jobban szereti az igazságot megírni, mint hazugságok tömkelegét beleírni egy cikkbe. – Miből gondolja, hogy bepillantást engednék? Ne vegye zokon, de a mi szakmánkban jól jön az, ha nem virít mindenhol ott az arcunk, a nevünk, mert gondolhatja sokan látnának holtan minket azért, mert elkaptuk őket. – a hangom teljesen higgadtan csendül, nem sok érzelem csendül ki belőle. Tényeket közlök vele, amiket szerintem ő is sejtett. Ez nem a cikknek szól, ez csak neki, mint ahogyan két idegen beszélgetne. Ebből kifolyólag meg szerintem mind a kettőnk érdeke az, hogy ne lásson semmi se napvilágot, mert nem lenne célszerű, ha netán ő is bajba keveredne, mert túl sokat tud egy ügyről, gyilkosról.
- Apám szintén másokért élt, hogy megvédje az embereket. – ő nem rendőr volt, hanem ügynök, de ez most más kérdés. – Engem pedig magával rántott ez a világ. Szerettem volna másokon segíteni és mint láthatja most pontosan ezt teszem. – majd egy picit leloptam az ujjammal a habból, hogy utána lenyaljam róla. Nem voltam én se különleges, vagyis nem úgy, ahogyan ő gondolná. A természetfeletti világról meg nem fogok beszélni. Felesleges lenne.
- Ne vegye zokon, de miért van olyan érzésem, hogy ez nem csak a cikkről szól, hanem több is van az egész mögött? – pillantottam rá kérdőn. Rendőr vagyok és nem kerülhette el a figyelmemet, hogy messze jár és mintha még ő se tudná, hogy mit kellene tennie. Ebből pedig másra nem tudtam következtetni.


■ ■  edi  ■ ■[Only admins are allowed to see this link]



***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Hétf. Máj. 01, 2017 9:02 pm

Nem lepődöm meg, hogy Persephone nem tárulkozik ki rögtön széles mosoly kíséretében. A helyében én sem tenném, pláne, ha nyomozó lennék. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy gondolták ezt az újságnál. Itt az ideje, hogy egy kicsit a saját utamat kövessem, és olyasmiket kérdezzek tőle, ami engem érdekel. Az az igazság, hogy előbújik belőlem a kíváncsi újságíró és az ember. Elkap a lelkesedés, ami miatt újságíró akartam lenni. Ez a nő valamiért érdekel. Van benne valami. Kicsit előrehajolok és a szemébe nézek, remélve, hogy nem tart túl bizalmaskodónak.
- Igen, szerintem sok nő szívesen olvasná, hogy vannak köztük olyanok, akik ennyire elhivatottak, kitartanak amellett, ami érdekli őket, amiben hisznek, és közben nem hagyják magukat lebeszélni, eltántorítani. Minden bizonnyal az ön környezetében is voltak olyanok, akik nem támogatták az elképzeléseit, a pályaválasztását, egy szóval nem hittek önben. Maga most mégis itt ül velem szemben rendőrnyomozóként, sikeres ügyekkel a háta mögött, még mindig bőven innen a harmincon, és azt kérdezi, vajon példát mutathat-e ezzel más nőknek ebben a még mindig határozottan patriarchális világban? Igen, drágám, én abszolút úgy hiszem, hogy van értelme annak, hogy maga és én itt ülünk most egy közepes színvonalú cukrászdában és ezekről a dolgokról cseverészünk.
Ezek után alighanem mégiscsak bizalmaskodónak tart, de mindig ez van, ha elragad az érzés. Az, hogy „drágámnak” szólítottam, csak másodpercekkel azután esik le, hogy befejeztem szenvedélyes mondókámat és hátradőlve kanalazom a kehely alján lévő maradék édességet. Rögtön a torkomon is akad egy darab babapiskóta. Remélem, nem most rúgattam ki magam.
- Kérem, bocsásson meg – sandítok rá ártatlan kiskutyus pillantással. – Ne érezze azt, hogy hízelegni akarok, de az erős, magabiztos emberek, akik merik vállalni önmagukat és azt, amit szeretnek, amit tesznek, amiben hisznek, mindig nagy hatással vannak rám. Valamiért úgy érzem, maga ilyen ember. Nem csak azért, mert olvastam a nyilvános infokat, hogy különböző bűnügyek megoldásában milyen szerepe volt, hanem ezektől függetlenül, emberileg is úgy érzem, szívesen írnék magáról. Nem akar a munkájával kapcsolatban konkrét infokat kiadni, és ezt tökéletesen megértem. Nem akar a múltbéli sikereiről hosszasan értekezni, mert tudja, hogy egy gyilkosság felgöngyölítésével segít megbüntetni egy szörnyű embert, ám egyúttal részese lesz rengeteg szenvedésnek az áldozat szerettei részéről és ez nem kellemes. Nem személyes diadalként éli meg a szakmai sikereit, és ez teszi magát még nagyszerűbbé.
Egy olyan apróság közben elkerüli a figyelmem, amihez hasonló már sokszor történt, amikor pozitív értelemben túlpörgettem magam. A belőlem áradó energiák jótékony hatással vannak a közvetlen közelemben lévő lényekre. Az asztalunkon álló, valószínűleg hetekkel ezelőtt barnává száradt muskátli egy perc alatt felemeli a fejét és kizöldül a cserépben.
Magával rántott a hév, azon kapom magam, hogy megint hátrébb kell húzódnom, mert a végén még rámászom az asztalra.
- Ne haragudjon, látja, tök alkalmatlan vagyok újságírónak, ehhez túl szenvedélyes és önfejű vagyok. De bizonyos múltbéli események miatt, amik a saját életemben történtek, nagyon érdekelnek azok az emberek, akik valamilyen értelemben mások, többek a szürke átlagnál. Kérem, bízzon bennem, Persephone. Szeretnék egy olyan cikket összehozni, amivel ön is elégedett lehet. Ha bármit tehetek, hogy ezt elhiggye, kérem, csak mondja, mi lenne az.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Szomb. Máj. 06, 2017 11:52 pm

Jayden &&  Panda
[Only admins are allowed to see this image]
Figyelem, ahogyan közelebb hajol, mire én csak felvonom az egyik szemöldökömet és kicsit hátrébb dőlök. Sose viseltem túl jól azt, ha csak úgy valaki ilyen téren megpróbál a magánszférámba jutni, ahogyan a pillantása se igazán nyerő. Látom benne a kíváncsiságot, de míg én ebből élek, hogy részben másokból olvasok, úgy ő vélhetően most tanulja, így csak annyit fog látni, amennyit én megengedek neki, legalábbis elméletileg így kellene lenni.
Kíváncsian hallgatom azt, amit mond, viszont amikor drágámnak hív, akkor kissé erőteljesebben megköszörülöm a torkomat, mert nem hiszem, hogy baráti viszonyban lennénk, hogy így nevezhessen. Lehet, hogy a mai fiatalság körében ez csak úgy jön és ennyi, de én még másik kor gyermeke vagyok és másabb elvek között nőttem fel.
- Először is, hogy elkerüljük a félreértéseket, nem vagyok a drágád, így ezt a megszólítást inkább mellőzzük, ha nem túl nagy kérés vagy azt szeretnéd, hogy még maradjak. – feleltem totálisan komolyan. Az se érdekelt, ha hirtelen most emiatt lettem unszimpatikus, vagy hárpia, vagy ki tudja még milyen jelzőt lehetne még rám aggatni. – Másodszor pedig szerintem mindenkinek az életében vannak olyanok, akik lebeszélik őt a dolgokról, vagy nem hisznek bennük. Nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék, vagy például magában mindig hittek és támogatták? – kérdeztem vissza könnyedén, majd szőke fürtjeimbe tűrtem. – A mai társadalom pedig nem rajong az erős nőkért, de Ön mégis erről írna. Ez eléggé érdekes és szokatlan. A legtöbb nőnek nem egy cikk kell, hanem inkább egy segítő kéz, hogy talpra tudjon állni vagy csak egy kedves szó, hogy hinni tudjon önmagában. – tettem még hozzá minden habozás nélkül. Én ebben hittem, nem pedig cikkekben. Biztosan az is tud segíteni, de akár rontani is. Nem tudom, hogy mit mondhatnék el. Azt, hogy a nevelőapám rám ragasztotta a munkáját, a szenvedélyét? Még akkor is, ha nem ő volt a vérszerinti apám? Aztán jönne az, hogy ki az apja, mire én nem ismerem. Ehhez meg semmi kedvem se lenne. Inkább már akkor maradjunk a család szónál. Az biztosabb.
- Tudja, ha lelkesítő beszédre vágyok, akkor majd felkeresem Önt. Igazán kedves, hogy ezt mondja, de miért lenne ez siker? A feladatunk az lenne, hogy megvédjük az embereket, biztonságban élhessenek, de még se tudjuk megtenni, mert újabb és újabb szörnyűség történik. A fájdalom pedig könnyedén járja át az utcákat, az emberek szívét és tudja mi a legrosszabb az egészben? Hogy a rossz dolgok már annyira gyakoriak, hogy szinte közönyösek lettek rájuk az emberek. Másrészt meg nem gondolja azt, ha egy nyomozó felfedi magát egy cikkben, akkor célkereszt kerül a hátára? – biztos van olyan, aki most is holtan látna, de ez az újság cikk még segíthet is abban, hogy rám találjanak, pedig még nem áll szándékomban meghalni. Sok olyan dolog és változás történt az életemben, aminek még utána akarnék járni. Miért nem inkább egy sikeres orvost vagy üzletasszonyt keresett fel? Miért pont engem? Látom azt, hogy a virág miként kell életre, miként ne látnám? Látó vagyok, ami még számomra is nagyon fura… Azt is éreztem, hogy valami vele se stimmel, de akkor ezek szerint varázsló lenne, vagy miként is hívják őket?
- Mondja meg az igazat, hogy az a múltbéli esemény hozta Önt a közelembe részben, vagy tévednék? Valamit szeretne tudni? Netán mostanában volt és hibáztam, tévesen állítottunk volna elő valakit, vagy totálisan másról lenne szó? – pillantottam rá kérdőn, hogy utána igyak pár kortyot az italomból. – Ha felel, akkor megfontolom, hogy én is feleljek a kérdéseire. Ez fair üzlet, nem gondolja? – nyomozó vagyok, a szavakkal is jól kell bánnom, mert különben sose tudnánk meg a számunkra fontos információkat. Kíváncsian fürkésztem a fiút, aki jóval fiatalabb lehetett nálam, de kíváncsi voltam a válaszára, miközben úgy tettem, mintha nem éreztem volna a belőle áradó mágiát. Ohh, hogyne érezném, még mindig képes az őrületbe kergetni a képességem, de arcom még se rezdült. Még nem.

■ ■  edi  ■ ■[Only admins are allowed to see this link]



***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Vas. Máj. 07, 2017 3:44 pm

Látom a nyomozónőn, hogy tényleg elszaladt velem a ló. Az a szomorú igazság, hogy én jelenleg csak egy zöldfülű bulvárújságíró-palánta vagyok, ő meg egy komoly szakmában számít szaktekintélynek. Emellett azonban nem hagy faképnél, leiskoláz ugyan, de veszi a lapot, és talán őszinte érdeklődés is van benne, ez jelzi azt, hogy fiatal, ösztönösen kíváncsi, szeret a végére járni a dolgoknak, nincs még kiégve. Megvan benne az ideális keveréke az ifjonti hévnek és a hidegfejű profizmusnak.
Számítottam rá, hogy a szememre veti a véletlenül kicsúszott „drágám” szót és meg is értem. Amikor azonban utána arra kérdez rá, hogy bennem mindig hittek-e, elszáll az ijedtség és keserűség veszi át a helyét.
- Nem, sőt, éppen ellenkezőleg. Azt hiszem, tizennyolc éves koromig bennem egyáltalán senki nem hitt és senki nem támogatott. – erőt veszek a melankóliámon. – Ezért is értékelem azt, hogy önerőből, széllel szemben is eljutott odáig, ahol most van, és még ki tudja, milyen messzire fog majd eljutni a jövőben.
Pótcselekvésként a kiskanalat kocogtatom az asztal szélén. Ahogy már nem először említi meg, hogy a feladata az emberek segítése és biztonságuk megőrzése, ám nem hisz benne, hogy eleget tudna tenni, úgy érzem, szinte bűntudata van, amiért nem tudja megvédeni az egész várost egymaga.
- És nem gondolja, hogy ez a segítő kéz átvitt értelemben lehetne egy cikk is? Persze, értem önt, nem írnék konkrét neveket, sem az önét, sem bármelyik ügyekben szereplő érintettét, csak annyi lenne a lényeg, hogy egy sikeres női nyomozó történetét olvashatják. Csak hagyja, hogy egy kicsit jobban megismerjem, hadd alakuljon ki bennem egy kép önről, az életéről, a hitvallásáról, hogy megírhassak egy anyagot, amit elég minőséginek és hasznosnak érzek, aztán, persze, csak ha ön is jóváhagyja, megjelenne egy igen népszerű magazinban, és higgye el, sokat segítene vele és többeknek, mint gondolná.
Ahogy rákérdez, mit is akarok konkrétan tőle, és mi is erre a személyes okom, hirtelen nem tudom eldönteni, valóban megbízhatok-e benne annyira, mint amennyire elsőre éreztem, vagy inkább hazudjak valami felszínes butaságot. Hajlok az egyik megoldás felé, de úgy érzem, muszáj még egy pár percig húznom az időt, hogy pontosabban feltérképezzem az energiáit és a kisugárzását.
- Magát nem lehet becsapni, ugye? – mosolygok rá. – Nézze, valóban van némi személyes indíttatásom is találni egy jó nyomozót, bár ezt nem akartam belekeverni a mai beszélgetésünkbe.
Kicsit hirtelen nekem erről beszélni, ráadásul, ha félreismerem a nyomozót, akkor igen veszélyes ellenséget is szerezhetek magamnak a személyében. Mondjuk, engem sem kell félteni, rengeteget tanultam az elmúlt években, és ha valaki ki akar kezdeni velem, csak hajrá, állok elébe.
A kanalat már olyan hangos ütemességgel kopogtatom az asztallapon, hogy mire észreveszem magam, már a pultossrác is erősen néz, és most cseppet sem csábító a pillantása. Nagyot sóhajtok és döntök.
- Nézze, maga látó, ezt, azt hiszem, mindketten tudjuk. Én mágus vagyok, azt hiszem, ez sem titok ön előtt. – Bedobom a kanalat az üres kehelybe, és ismét mélyen a nő szemébe nézek. – Ha azt mondanám magának, hogy a sosem látott bátyámat keresem, akiről azt sem tudom, kiféle-miféle, vagy azt, hogy szeretném kinyomozni, kitől kaptam az erőmet, mikor és miért, akkor tudna segíteni? Milyen messzire nyúlik a keze természetfeletti témájú nyomozásokban, Persephone…?
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Szer. Máj. 10, 2017 9:18 pm

Jayden &&  Panda
[Only admins are allowed to see this image]
- Ön is jutott valahova, vagy tévednék? Újságíró, gondolom azt se lehetett könnyű elérni, hogy magára bízzanak egy ilyen cikket, vagy tévednék? Talán nem egyszerű az út, mások életét irigyeljük, de valójában fogalmunk sincs arról, hogy kinek milyen nehéz lépcsőket kellett megjárnia. Senki élete se egyszerű, még ha annak is tűnik. Ahogyan remek érzés, ha hisznek bennünk, de a legfontosabb az, hogy sose felejtsünk el hinni önmagunkban, vagy tévednék? – pillantottam rá kérdőn, hiszen ez volt az igazság. Hihetünk másokban, adhatunk erőt, ahogyan kaphatunk is másoktól, de a legnagyobb erőt akkor is magunkban fogjuk meglátni. Talán nem vagyunk tökéletesek, nem álmaink munkáját csináljuk, de ha minden egyes nap képesek vagyunk látni valami jót magunkban, vagy az életünkben, akkor máris nem lesz minden annyira pokolian nehéz és még kicsit jól is indulhat a napunk. Nem egyszerű, nekem se volt mindig az és most se az, hiszen hazugságban élek és fogalmam sincs már arról, hogy ki vagyok valójában és honnan is származok, de ebből a külvilág semmit se észlelhet.
Nem felelek a cikkesre, csak sóhajtok egyet, majd talán felelek, ha úgy tartja kedvem. Tudom, bunkóság tőlem ez, de jobban érdekel a saját motivációja. Mégis csak rendőr volnék, azon belül is nyomozó. Az apró jelekből is olvasnom kell tudni. Néha talán tévedhetünk, néha több idő, míg máskor egészen egyszerűen lehet megtenni, mint most is. Fogalmam sincs, hogy próbálta-e elrejteni vagy nem, de már mindegy is, hiszen ha akar cikket, akkor úgyis válaszolnia kell.
- Nyomozó volnék, nem? – kérdeztem vissza költőien, majd kíváncsian hallgattam azt, amit mondott. – Valóban nem? Ha így van, akkor miként érezhettem meg azt, hogy van személyes dolog is ebben a találkozóban, nem bízik bennem vagy inkább nem biztos abban, hogy valóban akarja azt a dolgot? – dőltem hátra kicsit a székben, miközben kíváncsian fürkésztem őt. Arcomon pedig egy barátságos mosoly jelent meg, talán a találkozásunk óta most először. Nem volt ebben semmi hazugság, tényleg kíváncsi voltam arra, hogy miről lehet szó, de ostoba se voltam annyira, hogy bármibe is beleugorjak. Hallom, ahogyan a kanállal azt asztalt ütögeti és már éppen elvenném tőle, mire szerencsére abbahagyja, mások pillantása meg nem túlzottan érdekelt emiatt.
Könnyedén nevettem el magam azon, amit mondott, hiszen egy faj se tudja megmondani senkiről se, hogy látó. A saját megérzi, kivéve persze, ha a látó leleplezi magát, de én semmi ilyet se tettem, így eléggé abszurd volt az állítása. Főleg, hogy nem is igazán békéltem meg azzal, amire pár hónappal ezelőtt jöttem rá. Még a fejemet is megráztam kicsit. – Tudja, fogalmam sincs, hogy miről beszél, de talán túl sok fantázia könyvet olvasott, vagy filmet nézett. Nem vagyok én látó, ha csak nem így nevezi a nyomozókat. Maga meg lehet varázsló és a toll az Ön varázspálcája. Felőlem. – totálisan komolyan szólaltam meg, így pedig továbbra se jöhetett rá, hogy a tippje jó lenne, mert egy dolgot jól tudtam, hogy miként leplezzem azt, ami vagyok. Főleg, hogy igazából lepleznem se kellett, mert nem voltam profi benne, így nem láttam vagy éreztem mindig azt, amit kellene. Így pedig nem volt semmi árulkodó jel se. – De visszatérve a másik dologra talán tudok segíteni, ha tud valami kiindulási pontot adni, hogy esetleg hol voltak árvaházban, fényképet, nevet vagy bármit. Megpróbálhatok kutakodni. – fűztem még hozzá totálisan higgadtan, majd pedig úgy kortyoltam a kávémba, mintha korábban hallottakon még mindig jót derülnék magamban, mert totálisan banális dolog. – Nos, mint ígértem válaszolok, ha Ön is megtette. Mi lenne az első kérdés? – pillantottam rá kíváncsian, ha még ezek után is volt kedve az interjúhoz.

■ ■  edi  ■ ■[Only admins are allowed to see this link]



***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Jayden C. MacSween tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Vas. Máj. 21, 2017 5:55 pm

- Ebben tökéletesen igaza van, Persephone – bólintok komolyan, miközben hallgatom. – Senkinek sincs egyszerű élete, és sosem tudhatjuk, mivel kell, hogy szembenézzen a másik. Sajnos azzal nem dicsekedhetek, hogy ennek a cikknek a megírására eredetileg is engem kértek volna fel, de remélem, egy nap a szakmámban és a magánéletemben is elérek majd olyan magasságokat, amikre joggal lehetek büszke. Végtelenül kíváncsi lennék azokra a bizonyos lépcsőfokokra, amiket Önnek kellett megmásznia, hogy elérjen oda, ahol most van. Ezért is ülünk most itt.
A nyomozónőt tényleg nem könnyű csőbe húzni. Pofátlanul bepróbálkoztam a trükkel, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból, hátha látó és leleplezi magát, de nem jött össze. Most vagy tényleg semmiről nem tud, ami a mágikus világot illeti, vagy nagyon jól játssza a szerepét. Mindegy is, talán a későbbiekben választ kapok majd erre a kérdésemre is.
- A bátyámat négyévesen fogadták örökbe, miután elvették őt a vérszerinti szüleinktől. – felelem a kérdésére, és azon veszem észre magam, hogy teljesen átmegyek civilbe, ahogy hallom, hogy hajlandó segíteni, ha tud. – Képeket láttunk róla, de semmi konkrét információm nincs, csupán annyi, hogy itt, Dublinban él, huszonnégy éves és elég nagydarab egy fickónak tűnik…
Gyötrően kellemetlen érzés, hogy ez minden, amit a testvéremről tudok és elmondhatok. De hát pont azért akarom megtalálni, hogy ez a közeljövőben megváltozzon.
Előhúzom az irattárcámból az egyik fotót, amit még otthon csentem el anyám szobájából, a bátyámnak szentelt, feldíszített, oltárszámba menő asztalfiók mélyéről. Átnyújtom Persephonénak.
- Kérem, ha bármit tud tenni, hogy megtaláljam, segítsen nekem! Nem fogom az életem részleteivel untatni, nem vagyok az az önsajnáltató típus, de nagyon sokat jelentene, ha megtudnám, hogy van egy családtagom, aki esetleg ér is valamit emberként…
Mikor felajánlja, hogy feltehetek neki egy kérdést, újságíró-énem és a srác, aki a múltja után kutat, súlyos csatát vív bennem. Annyi mindent kérdeznék ettől a nőtől, annyi mindent szeretnék megtudni tőle, annyi mindenben segíthet…
Végül úgy döntök, adok még egy esélyt a témának, ami leginkább érdekel, bár még mindig nem tudhatom, van-e bármi köze az egészhez.
- Az előbb, amikor mágiával viccelődtem – mosolygok rá kétértelműen – nem véletlenül tettem. Tudja, ezt a várost rengeteg legenda övezi, és mostanában gombamódra szaporodnak a furcsábbnál furcsább beszámolók, rendőrségre érkező bejelentések, furcsa lények észleléséről, rejtélyes halálesetekről. – Ezzel nem árulok el nagy titkot, tény, hogy néha kiszivárog az emberek közé egy-egy selkie, vagy unseelie-észlelés, amit felkap a sajtó. Persze, általában kétpercig érdekes, hátborzongató kis színeshírként végzik, de mostanában egyre több az ilyen eset, és ezzel együtt nő a szimatoló emberek száma is. – Mondja, mi a véleménye ezekről a bejelentésekről? Hogy lehetséges, hogy egymással semmilyen kapcsolatban nem álló, egymástól teljesen különböző emberek megszólalásig hasonlító beszámolókkal árasztják el a hivatalos szerveket és a médiát, amelyekben hegyes fülű démonokról, állattá változó emberekről és hasonlókról beszélnek? Mivel magyarázza mindezt? Hogy fér meg önben a realitás talaján álló nyomozó, a legendákba született és velük felcseperedő ír emberrel?
Lassan tapogatózom, de szeretnék közelebb kerülni hozzá. Nagyon jó megérzéseim vannak, és szeretnék egy ilyen segítőt (talán idővel barátot?) magam mellé, mint amilyen Hepburn nyomozó.
Csak remélni tudom, hogy nem megyek az agyára, és ő is úgy érzi, egy hullámhosszon tudnánk lenni.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

14
● ● Posztok száma :
Jedwards
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Cukrászda •• Vas. Jún. 04, 2017 11:49 pm

Jayden && Panda
[Only admins are allowed to see this image]
- Talán tényleg ezért ülünk itt, de tényleg úgy gondolja, hogy el fogom árulni? – kérdezem meg kíváncsian, mert ő se hihette ezt. Nem olyan dolgokról akar beszélni, amit csakúgy bárkinek is elárulnék. Mindegy, hogy most ő ül itt, vagy éppen más ülne itt, mert vélhetően hasonló lenne a helyzet ezzel kapcsolatban. Senkire se tartozik az, hogy kinek milyen nehéz lépcsőfokokat kellett megmásznia a magánéletében ahhoz, elérje a céljait.
- Hmm, valljuk be ez nem éppen sok információ. És véletlen van önnél bármilyen fénykép róla, vagy hivatalos papír, hogy kik fogadták örökbe, vagy bármi ehhez fogható? – kíváncsiskodtam tovább, hiszen nem egy nagydarab fickó él a városban is, így eléggé nehéz lenne bárkit is ezek az adatok alapján megtalálni. Másrészt meg örültem, hogy végre nem körülöttem forogtak a kérdések, mert egyre inkább kezdett zavarni az a cikk. Nem akarom, hogy bárki is rólam írjon, de ha tudok, akkor segíthetek civilben neki, mármint ha az interjútól eltekintünk.
Elveszem a fényképet és lassan futtatom végig rajta az íriszeimet, mintha csak hasonlóságot keresnék a képen látható és a velem szemben ülő srác között. Egy aprót hümmögök, hiszen nem ilyen dolgokkal szoktam én foglalkozni, az én eseteim az eltűnt személyek és a gyilkosok, akiket igyekszünk lecsukni, mielőtt még több áldozatot szednek. – Mikori fénykép ez? – töröm meg végül a csendet, hiszen azt se ártanom tudni, hogy pontosan mennyi idős lehet a képen látott srác, hiszen ha szükséges, akkor még egy programon is át kell futtatnom, hogy miként is nézhet ki a jelenben. Az is sokat segíthet, de azt se ártanom kitalálnom, hogy miként is fogom megoldani ezt a helyzetet.
Felvonom a szemöldököm, ahogyan belekezd a témába, majd pedig el is nevetem percekkel később magam, míg végül meg nem köszörülöm a torkomat. Nehezemre esik nem megszólalni, a szavába vágni, de megtanultam azt, hogy olykor jobb inkább hallgatni, mintsem véletlen elszólni magam. Érzem, hogy köze van a természetfelettiekhez, de akkor se áll szándékomban leleplezni magam. Most még nem. Főleg, hogy eleve nem éppen vagyok profi abban, amit csinálok.
- Remélem tudja, hogy illegális lehallgatni a rendőrségi vonalakat, ha pedig nem teszi, akkor mégis ki a téglája, hogy ilyen információ vannak? – billentem oldalra picit a fejemet és kíváncsian fürkészem a srácot, majd ismét megköszörülöm a torkomat. – Nem tudom, hogy honnét vette ezt a bejelentéses dolgot, de én nem tudok ilyenről. Nem szokásom mások képzelgéseivel foglalkozni. Én gyilkosokat üldözök. Olyanokat, akik embereket öltek meg, vagy kínoztak meg. Tudja milyen érzés az, amikor talál egy holttestet? Egy olyat, amitől még az életkedve is elmegy? Én pontosan tudom, így nem csoda, hogy mások képzelgései hidegen hagynak. – felelem teljesen komolyan, hiszen ez tényleg az igazság. Végül egy aprót sóhajtok. – Ez a vidék tele van mondákkal, ahogyan a csapból is a természetfeletti folyik, mindegy hogy moziról, vagy tévéről, netán könyvről beszélünk. Az emberek pedig szeretnek képzelődni, hagyni, hogy a fantázia szárnyaljon, vagy Ön másképpen gondolja? –dobtam vissza neki a labdát. Tényleg ennyire akar hinni benne, ennyire képes felfedni egy idegen előtt azt, hogy mi is ő valójában?

■ ■ edi ■ ■[Only admins are allowed to see this link]




***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Cukrászda ••

Tell me your secrets


Cukrászda
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Belváros-