Nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Nappali •• Kedd Okt. 31, 2017 9:56 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Nov. 01, 2017 12:09 am


●●●● Wrighton tesók ●●●●

Eljött  a nagy nap. Nem, még nem az esküvőm napja, az még nagyon messze van. A karácsony napja. Az első igazi karácsony. A szüleinkkel sosem volt az igazi és még Sophie nemrég költözött el onnan, szóval ez lesz az első, igazi, Wrighton tesós karácsony. Magamra vállaltam, hogy megszervezem. Középső gyermekként úgy éreztem, hogy itt az ideje összefogni a családot. Én már Kieranék idejében is megvoltam és Sophiet is megvártam még otthon, szóval mindenkivel sokat laktam együtt. Korán keltem és szegény Sophiet is felébresztettem, hogy besegítsen a készülődésbe. Délutánra hívtam a többieket, szóval volt időnk, de nem olyan sok. A húgomnak elmondtam, hogy mit kéne főzni, meg hogy hol találja az alapanyagokat, én pedig elhúztam bevásárolni. Csak pár díszítőelemet vettem, amivel feldobhattuk a lakást. Meg közbe megláttam ilyen kis idétlen karácsonyi pulcsit, de olyan fura kedvemben voltam, hogy meg is vettem. Ezután már csak a fáért kellett elmenni. Tipikus férfi feladat a fa kiválasztása és hazajuttatása. Még sosem csináltam, de már értem, hogy miért férfi feladat. Több utcán keresztül cipelni azt a fát nem egy egyszerű meló. Ráadásul azok a hülye levelek össze-vissza szurkáltak.
- Sophieee, nem be. - kiabáltam az ajtóból a tesómnak, hátha neki van valami okos ötlete, mert én már nagyon ideges voltam.
Amint bejuttattuk a fát a helyére, elmentem zuhanyozni meg magamat is elkészíteni az estére. Még a díszítés nem volt kész, de kellett egy zuhany, hogy lenyugodjak. Utána felvettem azt az idióta karácsonyi ruhát és feldíszítettem a húgommal a lakást meg a fát.
Izgatottan álltam az ajtóban és vártam a testvéreimet.



clothes ||  Nem lett valami hosszú kezdő, de nem akartam lefeküdni amíg nincs kész és ilyenkor már többre nem telik doboz  ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
36
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Sophie Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Nov. 01, 2017 4:24 pm


a klán


Ki ne szeretné a karácsonyt? Főleg, ha azt a családja körében töltheti.
Egészen eddig minden karácsony - és egyéb ünnep - arról szólt, hogy a szüleink kedvükre rángattak bennünket a templomba és beszéltek nekünk unalomig arról, hogy éppen mit is kell megköszönnünk a Nagy Tesónak odafent. Valószínűleg ezért olyan izgalmas ez az idei karácsony; mert a szüleink nélkül tölthetjük el azt. Ki gondolta volna, hogy egyszer az összes Wrighton testvér Párizsban fog együtt ünnepelni? Bár számomra még mindig elég hihetetlen, hogy különböző utakon ugyan, de mind ide keveredtünk - másrészt, hogy mindannyian hajlandóak eljönni. Nem mintha a családunkban a közöttünk lévő kapcsolattal lenne gond, sokkal inkább a szüleink voltak a konfliktusforrás mindig is.
Bevallom, amikor Rod reggel felébresztett, kis híján hisztizni kezdtem a korai időpont miatt - de tényleg csak kis híján -, aztán eszembe jutott milyen nap is van ma és újult erővel pattantam ki az ágyból. Megkaptam az utasításokat azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is szeretnénk az asztalra tenni a testvéreink elé és bár először ijesztőnek tűnt, hogy csak és kizárólag rám van bízva egy egész menü elkészítése, végül valahogyan mégis sikerült megbarátkoznom a gondolattal. Egy cukrászdában dolgozom, ott értenek a süteményekhez, azzal nem lehet bajom. Minden mást pedig megtalálok a neten, így csak nem cseszhetem el annyira.
Miután Rod elment vásárolni, fogtam magam és elfoglaltam a konyhát. Zenét kapcsoltam és felhangosítottam, de csak éppen annyira, hogy a szomszédok ne akarjanak megenni minket, vagy kihívni a rendőröket csendháborításért.
Mire Rod hazaért a bevásárlással és a fával együtt, már tetőtől talpig lisztes voltam, viszont elég jó időben és úgy tűnt minden időre készen is lesz. Az ízekkel kapcsolatban már kevésbé magabiztosan tudtam volna nyilatkozni, tekintve, hogy a levest kicsit túl sóztam - erre szokták azt mondani, hogy szerelmes a szakács?
A fa bejuttatása a lakásba valójában talán sokkal nagyobb feladatnak bizonyult, mint a főzés. Tekintve, hogy az ablakon való behozatala nem volt megoldható, így az ajtón kellett valahogy beimádkoznunk - azért nem szó szerint -, de meg is lett az eredménye, hiszen ott állt a nappalinkban.
- Akkor én elkezdem feldíszíteni, mit szólsz hozzá?- Kérdezem a bátyámat, aki még a többiek ideérte előtt ügy döntött lezuhanyzik - ami bizony nekem sem ártana, de mégsem hagyhatjuk csupaszon a fát. Amikor a fürdő végre felszabadul és két óra állítgatás után Rod haja is úgy néz ki, ahogyan szeretné, villámgyorsan veszek egy zuhanyt, hogy ne legyen olyan szagom, mint aki egész nap egy tábortűz mellett állt, majd csinos ruhába bújok és felkapok magamra mellé egy kötött pulóvert is, csak hogy igazán érezzem, itt a tél.
- Fejezzük be a fát, mielőtt ideérnek- javaslom Rodnak, majd válogatni kezdek a lemaradt díszek között.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
50
● ● karakter arca :
bridget satterlee


✥ Szeretettel Kieran Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Pént. Nov. 03, 2017 6:47 pm


K & K & R & R & S

Ki nem állhatom a karácsonyt és ha megtehetem akkor a lehető legmesszebbre el is kerülöm ezt az egész felhajtást, de ez mint tudjuk szinte lehetetlenség, ugyanis már októberben elkezdik árulni a Mikulás sapkákat és a díszeket. Minden egyes alkalommal mikor meglátom először az évben ezeket a cuccokat a hajamat tépve rohannék ki az üzletből, de még egyszer sem tettem ezt, egyrészt mert egy pasinak ez nem állna valami jól, másrészről pedig kétlem, hogy jól állna nekem az, ha kopasz lennék. Le akartam mondani ezt a családi összejövetelt, végig homályos válaszokat adva a meghívásra, majd mikor kiderült, hogy az ősök távol maradnak azonnal bele mentem a vacsorába. A szüleink tették számomra tönkre az ünnepeket, de így talán végre szerzek egy kellemes emléket és elképzelhető, hogy legközelebb már nem fog kiakasztani ha emberek jönnek az ajtóm elé és kezdenek el énekelni… Az igazat megvallva kezdtem várni ezt az estét, olyannyira, hogy mindenkinek beszereztem a szerintem megfelelő ajándékot. Biztosan megcsíphetett egy radioaktív pók, mert még a dobozokat be is csomagoltam.
Délelőtt még be kellett mennem a szalonba, befejezni egy tetoválást. Nem, nem a vendég erőltette ezt az időpontot, hanem én, mert már máshova nem tudtam besuvasztani.
A megbeszélt időpont előtt körülbelül negyed órával érek oda Rod és Sophie lakásához, de ez nem baj, mert az a negyed óra pont azzal ment el, hogy egymásra pakoljam az ajándékos dobozokat és beegyensúlyozzak az ajtóig velük, majd ráfeküdjek a csengőre, hogy minél előbb beengedjenek. Soha többet nem fogok ekkora ajándékokat venni nekik. Jövőre mindenki egy pár zoknit kap, azt legalább könnyű szállítani.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
18
● ● Keresem :
Grace~my sweetheart
● ● karakter arca :
Vinnie Woolston


✥ Szeretettel Kester Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Nov. 05, 2017 1:42 pm

Wrighton brothers és a húgi



Sose gondoltam volna, hogy én valaha az életben fogok még karácsonyozni. Na nem azért, mert utálnám az ünnepet, egyszerűen csak annyira nem izgat, hogy őszinte legyek. Mondjuk ez a családi tesós karácsony arra jó lesz, hogy edződjek ugyanis a lányom szeretné, ha karácsony másnapján ott lennék vele és az anyjával. Jégcsap és  a karácsony, arra kíváncsi leszek.
Mielőtt igent mondtam volna erre a kis összeröffenésre ki kellett találnom a személyre szabott meglepetéseket, mivel hírlik rólam, hogy egy nagy tetű tudok lenni jó humorral, nem akarom aláásni a feltevést.
Mindenkinek olyan ajándékot vettem ami illik hozzájuk.
Elég régen találkoztunk már így együtt, főleg az öcséimmel és a húgommal találkoztam régen. Kieran képét elég gyakran látom, néha már unom is..nem amúgy, a bátyámmal megvagyunk, nem rossz a kapcsolatunk. Ezt legalább a szüleink nem tették tönkre.
Bekopogtatok egy kötött sapiban, nagy pufi kabátban, mint egy részeg favágó, aki medvét indult levadászni...
Odabent fel van díszítve a ház, ott áll a fa is, amit én már ki tudja hány éve nem is állítottam, ezen pedig megint csak változtatnom kell majd.
A húgom és Riley még csak azt sem tudják, hogy van egy lányom, lesz azt hiszem ma jócskán meglepetés.
-Sziasztok! - vigyorgok és ölelem magamhoz a jelenlévőket, igazából Riley nincs még csak itt. - Húgi, te ugyanolyan kicsi vagy, mint emlékeztem. - nevetek és szorosan magamhoz ölelem. Kieran-nak csak biccentek. Múlt héten találkoztunk és beültünk sörözni az egyik bárba, nem mondhatnám, hogy azóta annyira hiányzott volna.
-Skacok, kint vannak az ajándékok a kocsiban, egy perc és behozom őket.
Kiszaladok a cuccokért, nem vittem túlzásba semmit, nincs országház egyikbe se csomagolva, de még rénszarvas sem, viszont azért jobb ez, mint üres kézzel beállítani.
Miután mindent becipeltem a karácsonyfához végre megszabadulok a kabáttól és a sapitól is.
-Mi ez a jó illat? - szimatolok a levegőbe. - Csak nem a húgocskám főzött valamit? - kérdezem kíváncsian és a gyomrom is megkordul. Nem vagyok én hozzászokva a nagy családi összejövetelekre, sem az ekkor készült étekere sem. Tudok főzni, félre értés ne essék, azonban mire hazaérek a melóból egy zacskós leves bőven elég az éhes gyomromnak, vagy rendelek pizzát. Karácsonyi menüről évek óta nem is álmodtam.  


 coded by elena
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Gaspard Menier


✥ Szeretettel Riley Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Nov. 06, 2017 8:44 am

The Squad
Tonight we own the night

Imádom a karácsonyt, a kedvenc ünnepem, de sose szerettem a családdal tölteni. Ennek nem csak szüleim az okai, persze nagyrészt ők vették el a kedvem ettől az egésztől. Régen egyfolytában agyon voltam basztatva, mindenért képesek voltak belém kötni. Ebből a többieknek és kijutott, de leginkább engem készített ki. Most se a fater se a muter nem lesz itt, de még így se akarok elmenni erre a nagy összejövetelre. Nem arról van szó, hogy utálom őket, vagy hogy nem akarok velük beszélni. Egyszerűen csak jobban akarok Vesperrel lenni. Az ilyen családos, tesós találkákon mindig történik valami függetlenül attól, hogy a szülők ott vannak-e. Nem nagyon érdekel, hogy kivel mi történt, nem akarom órákig a sztorijaikat hallgatni. Kessel és Kierannal azt se tudom, hogy mi van, de mivel ők sosem kerestek mostanra már leálltam ezzel a nagy rajongással, főleg Kieran felé. Rody és Sophie dolgaival már jobban képben vagyok, és ők is tudják - nagyjából -, hogy  nálam mi a helyzet. Arról nem számoltam be, hogy pontosan hogyan is kerültem Párizsba. Szép és ide akartam költözni, legyen ennyi elég.
Nem akartam én lenni a főköcsög, ezért igent mondtam a mai napra. Végül is egy-két órát kibírok, aztán úgy is mindenki megy a maga dolgára. A múlthéten mindenkinek megvettem az ajándékát, szerintem Sophié fog a legjobban ütni. Az estére hangolódás helyett inkább Vesper "hangolódott" rám délelőtt, és észre se vettem, hogy már rég délután van. Körülbelül most kellett volna megérkeznem a tesómékhoz, és még sehol se tartok. Fénysebességgel lövelltem ki az ágyból, egyenesen a fürdőbe. Lezuhanyoztam, felvettem valami alkalmibb cuccot, természetesen semmi öltöny, hanem egy kulturáltabb póló és farmer és már mentem is. Majdnem. Még kabát felvétel előtt megittam pár - nagy - pohár pezsgőt, hogy kicsit oldottabb legyek. Ha úgy állítok be, hogy látják rajtam mennyire nem élvezem ezt az egészet mindenki karácsonyát elrontom, ezt meg nem akarom. Az ajándékokat beszanáltam egy szép fehér szatyorba, és már indulhattunk is. Vesper elvitt kocsival Rody lakásához, ami a város másik felében van. Fél óra késés még nem a világ. Nem bírom az alkoholt, így már éreztem annak a hatását, de remélhetőleg ez még olyan feltűnő.
Vissza akartam fordulni, de a kocsi már nem volt ott. Chh. Csöngetés nélkül nyitottam be, ha tudják, hogy jövök minek is zárnák be az ajtót? Az ajándékos szatyrot ledobtam a levett cipőim mellé, aztán elindultam a hangok irányába. Ezek szerint már mindenki itt van, csodás.
- Boldog Karácsonyt! - Szólaltam meg talán kissé túl hangosan, amikor megláttam őket. - Van kacsa is? - Ez a kedvenc húsom, éhen halok, hagyjuk a csöpögős üdvözléseket és inkább zabáljunk. Azért nem vagyok akkora tahó, hogy pofátlanul kajálni kezdjek, szóval külön-külön köszöntem mindenkinek. Tudom, hogy a pezsgő nem olyan, mint a vodka, hogy már méterekről érezni lehessen, de a biztonság kedvéért magamba toltam pár maréknyi tic-tacot.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
33
● ● karakter arca :
Xavier Samuel


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 11:41 am


●●●● Wrighton tesók ●●●●

Izgultam egy kicsit. Tudtam, hogy senkinek sincsenek jó emlékei erről az ünnepről, ahogyan nekem se. Azt akartam, hogy a sok kihagyás utána egy jó karácsonyunk legyen, hogy aztán később is megtartsuk ezt a hagyományt. Nem tudom mi történt hirtelen, valószínűleg megszállt a karácsony szelleme. Sokat készültem rá, hogy szépen fel legyen díszítve a lakás és szép fát szerezzek. Az ajándékokra nem sok időm maradt, de reméltem, hogy örülni fognak ezeknek. Becsomagoltam őket és beraktam a fa alá.
- Csináljuk, de sietnünk kell. - Elkezdtük felrakni a díszeket a fára.  Sophie is sokat segített, szóval neki is nagyon hálás voltam, de nem volt időm megköszönni, majd akkor ha már elmentek a többiek. Folyamatosan figyeltem az órát, hogy mennyi időnk van még a megbeszélt időpontig. Amikor megszólalt a csengő, rohantam is, hogy fogadhassam a tesóimat. Kieran volt az első.
- Szia bátyó, gyere beljebb nyugodtan. - nyújtottam volna felé a kezem, de az övé tele volt.
- Segítsek? - kérdeztem, mert nem lehetett könnyű olyan sok nagyobb ajándékkal egyensúlyozni. Ha szerette volna, akkor segítettem, ha nem akkor meg vártam a következő vendégre, aki hamar meg is jött.
- Szia Kes, rég találkoztunk. - köszöntöttem őt is. Igazából mindegyikükkel rég találkoztam. Kierannal még párszor buliztam együtt, de mióta abbahagytam azt az életmódot, nem igazán. Kessel is csak néha futottam össze, Rileyt meg nem is láttam mióta elköltöztem, csak az interneten beszéltünk párszor.
- Csak nyugodtan, van idő. - Attól még, hogy régóta nem láttuk egymást, mind gondoltunk egymásra. Még egy kicsit igazgattam a fánál az ajándékokat, amíg Rileyra vártunk. Nem is hallottam, hogy bejött, de mikor megszólalt, egyből felé fordultam.
- Szeva öcskös. Gyere, minden van. - vigyorogtam.



clothes ||  bocsánat, hogy eddig kellett rám várni  doboz   ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
36
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Sophie Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Nov. 20, 2017 11:10 pm


a klán


Ez az egész Párizsban lakós dolog számomra még mindig rettentően új, annak ellenére, hogy már eltelt kis idő azóta, hogy Rodhoz költöztem. Viszont amilyen új maga az élmény, legalább annyira élvezem is. Már nem tudnám megmondani, hogy pontosan mit is vártam attól az időszaktól, amikor sokkal kevésbé vagyok másokra - a szüleimre - utalva, és sok mindenben magamnak kell döntenem. Persze az, hogy Roddal lakom, rettentő nagy előny, mert mégsem egy totál ismeretlenről van szó, akinek meg kell szokni a különböző furcsa és idegesítő szokásait. Ha ennek ellenére is hiányzott volna a szélesebb családi kör, ez a közös karácsonyozás remek alkalom arra, hogy újra lássam a többi bátyámat is. Még mindig nagyon örülök, hogy Rodi kitalálta, hogy hívjuk meg hozzánk a többieket is. Amikor pedig egymás után érkeznek meg a lakásba a bátyáim, csak egyre izgatottabb leszek.
Szinte rögtön tudom, hogy Kiki érkezik először, tekintve, hogy úgy fekszik rá a csengőre, mintha éppen dugóban ülne és a dudán élné ki minden feszültségét. Még szerencse, hogy Rod és én időben készen lettünk mindennel. Bár aki ismer minket, nem lepődik meg túlzottan, szuperül tudunk csapatban dolgozni. Például amikor Ő még otthon lakott, én pedig pár évvel fiatalabb voltam és gondom akadt egy pasival a gimiből, én elmondtam neki a srác lakhelyét, Ő pedig elbeszélgetett vele és jobb belátásra bírta. Csapatmunka, ugye?
- Nem is igaz - közlöm durcásan, amikor Kes megjegyzést tesz a magasságomra. Viszont a biztonság kedvéért végignézek magamon, aztán felpillantok rá is és megállapítom, hogy sajnálatos módon igaza van. Ezt persze hangosan sosem közölném vele, még a végén nem lehetne letörölni az arcáról azt a vigyort egész este. Attól persze még szeretem. Ezért is próbálom magamhoz képest megszorongatni, amikor megölel.
- De bizony, én voltam - jelentem ki büszkén. Arról persze nem tudok nyilatkozni, hogy a főztöm vajon mindenkinek megfelel-e majd, de sosem mondták még nekem, hogy rosszul főzök.
Már csak Riley hiányzik, akiből kinézem, hogy csak a drámai belépő miatt is hajlandó elkésni. Végül aztán Ő is megérkezik, sőt egyenesen berobban a társaságba. - Boldog karácsonyt neked is! - felelek a dilibogyónak. Szép kis társaság, mondhatom. Ha a szüleink látnának, fogalmam sincs mit szólnának hozzá. De még mindig jobb, mintha utálnánk egymást és egyáltalán nem tartanánk a kapcsolatot. A karácsony pedig egyébként is a szeretet ünnepe, és hasonlók.
- Remélem mindenki éhes. - Mondom mosolyogva. Lehet, hogy büszke vagyok a mai teljesítményemre, de az biztos, hogy még nem szívesen lennék háziasszony, mert bizony hatalmas meló. Minden elismerésem anyánknak. De legalább eddig még semmilyen katasztrófa nem történt Wrightonék háza táján.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
50
● ● karakter arca :
bridget satterlee


✥ Szeretettel Kester Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Pént. Dec. 01, 2017 4:07 pm

Wrighton brothers és a húgi



Ahogy végig nézek a társaságon elfog a régi emlékek bilincse, sosem volt valami nagyon jó a családi karácsony, inkább hasonlított egy zarándokútra mint egy családi ünnepre. Mindig az iskolai ünnepségeken igyekeztem kiélni a karácsonyi hangulatot, mert otthon nem fogadott semmi jó. Nem hiába nem élek otthon az ünneppel, úgy egyikkel sem. Bár most Emma miatt változtatnom kell, karácsony egyik napján áthozza az anyja és velem fog karácsonyozni, ami egyelőre hol megrémít, hol teljesen feldob.
A családomban még Kieranon kívül senki nem tud a lányomról, Ő is csak azért, mert a sokkot valakin ki kellett élnem és az egyértelműen a bátyám volt.
Nem kis lelkesedés szorult a húgomba, még a szuszt is kinyomta belőlem úgy ölelt, bevallom, mert nem vagyok jégből, hogy jól esett látni a kishúgom.
-Mától akkor szólítsalak anyunak? - kötözködöm még vele egy kicsit. Mivel régen mindig anyánk főzött és most Sophie, megvan a párhuzam.
Szép lassan, tényleg jó lassan végül Riley is megérkezik, az örök késő legkisebb öcsém. Vele még kevésbé tartottam a kapcsolatot mint a többiekkel, valahogy lezártam a múltam és most jövök rá, hogy rohadt szarul tettem. Nem a testvéreim voltak az okai a rossznak, hanem a szüleink.
Az ajándékaim nem valami nagyok, de azokat amiket hoztam a fa alá teszem és megszemlélem a kisebb hadseregnek elég csomagot.
A húgom tőlem egy minionos takaróhuzatot kap, csak hogy érzékeltessem vele, hogy az én kicsi húgocskám és mindig is az marad. Roderick azt a videójátékot kapja meg, amin kölyökkorunkban állandóan összeverekedtünk és költözéskor irigységből magammal hoztam. Ennek inkább amolyan szellemi értek van, használni aligha használná már. Riley-nak egy plüssmedvét vettem, szintén képletes okokból, mikor kicsi volt és én mérges voltam rá széjjel téptem az alvós medvéjét. Kieran pedig kap tőlem egy golf bérletet, csak mert mindig leöregezem, ha alkalmam nyílik rá.
-Én éhes vagyok, mint hatszáz farkas. - jelentkezem és nevetve átölelem a húgomat és nyomok egy kisebb barackot a fejére. - Aztán van egy hírem a számotokra skacok, Kieran, te meg se szólalj, el ne lődd a meglepetést. - lépek oda bátyámhoz és rácsapok a vállára.
 coded by elena
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Gaspard Menier


✥ Szeretettel Riley Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Dec. 03, 2017 1:43 pm

The Squad
Tonight we own the night

Már alig várom, hogy végre hazamehessek. Most nincsenek itt anyámék, de akkor se szeretem az ilyen családi összeröffenéseket. Valami mindig szarul alakul, és ez nálunk hatványozottan működik. Talán eltudtam volna rángatni Vespert is, de senkit se ismer, és kétlem, hogy idegenek között jól érezné magát. Igaz, hogy már meséltem neki mindenkiről. Sophie, a szerelmileg visszamaradott, Rody a selyemfiú, Kes aki majdnem megölt és Kieran akit régen nagyon bírtam. Ezekből úgy tűnhet mintha utálnám őket, pedig csak eltávolodtunk egymástól. A K-duóról kb semmit se tudok, Rodyról se sok mindent egyedül Soph nagyon izgalmas életét tudom követni. Mi még mázlisták is vagyunk, mert a debil fogatból még mindenki életben van.
Nem akartam agyonköltekezni magam ajándékok terén, de azért nem vagyok akkora hogy egy zacskó gumicukrot vegyek nekik. Kierané volt a legdrágább, ő egy szürke Armani karórát kap. Kesé a legviccesebb és egyben a leghasznosabb is. Stresszoldó cici amit bármikor kedvére nyomogathat. Szopi porcelánbabája az Ebay-ről jött, és az a különleges benne, hogy elvileg el van átkozva. Persze ezt az információt nem fogom vele megosztani. Rody egy polaroid fényképezőgépet kap, hogy tovább tudjon hipszterkedni. A cuccokat be is dobtam a fa alá, aztán mentem is enni. Otthon ettem már, de az már pár órája volt, plusz ittam is, szóval ha nem akarok idő előtt behányni muszáj, hogy kerüljön valami más is a gyomromba.
- Ha azt akarod bejelenteni hogy valójában lánynak születtél akkor ne fáradj, a kezdetektől fogva tudjuk. - Teli szájjal vigyorogtam Kesre, aztán folytattam a kajálást. Ha a húgom főzött lehet, hogy ma mind meghalunk, de olyan finom hogy rohadtul nem érdekel.  



He was the day.
He lived for mighty mornings.
He was the sun.
He was the night
He lived for crazy midnights.
He was the moon.
They were opposite souls. Yet both waited impatiently.
For the rare days, when They might coexist peacefully.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
33
● ● karakter arca :
Xavier Samuel


✥ Szeretettel Roderick Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Pént. Dec. 08, 2017 11:16 pm


●●●● Wrighton tesók ●●●●


Nagyon örültem, hogy mindenki megjelent. Nem gondoltam, hogy már elsőre próbálkozásra sikerül újra teljes létszámmal ünnepelni a karácsonyt. Senkinek sem volt sok jó emléke ezzel az ünneppel kapcsolatban, de én ezen változtatni akartam. Rengeteget készültem, hogy minden tökéletes legyen és ne ijesszem el a családot, hanem összébb hozzam. Sophie is sokat segített, hogy időben kész legyen minden. Nélküle nem tudtam volna megcsinálni. A vacsora illata már kezdte bejárni az egész lakást és már mindenki éhes volt. Én se nagyon ettem azon a nap, szóval már nekem is korgott a hasam.
- Menjünk és együnk. - összecsaptam a tenyerem és a konyhába indultam. Először azt terveztem, hogy előbb az ajándékokat adjuk át és csak utána eszünk, de igazából mindegy volt a sorrend és mivel mindenki éhes volt, már nem akartam váratni őket. Viszont én már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fognak szólni az ajándékokhoz. Nem voltak nagyon jó ötleteim, de reméltem, hogy tetszeni fog nekik. Mindenki kap valami ruhadarabot, amit igazából ingyen kaptam a divattervezőktől, akiknek modellkedek. Sophie egy cuki otthoni mamuszt és egy puha csajos plédet kap, amivel majd feldobhatja a szobájában lévő ágyát. Kester bátyókám egy márkás napszemüveget kap és egy ilyen borotvás csomagot, amiben van pár eldobható borotva meg hab hozzá. Kieran az egyetlen, aki nem kap ruhadarabot, hanem ő egy márkás parfümöt kap, amit szintén egy munkáltatómtól kaptam, és hozzáraktam egy üveg whiskyt. A legkisebb Wrighton fiú inkább poénos dolgot kap. Egy közepes méretű dobozt tele mindenféle dologgal, amire szüksége lehet abban a bonyolult kapcsolatában azzal a sráccal. Van benne többféle minőségi síkosító és óvszer, meg egy menő, kicsit kicsi alsógatya, amit nekem egy fotózáson kellett viselnem és borzalmas volt, de az ő pasija biztos örülni fog, ha meglátja benne.
A konyhába érve megvártam míg mindenki helyet foglal és bevittem a tányérokat meg az evőeszközöket. Már volt pár üdítő és pár alkoholos ital az asztalra kikészítve, már csak poharakat kellett bevinnem. Utána a húgom felé fordultam.
- Segítsek tálalni vagy egyedül szeretnéd? - nem rá akartam sózni a feladatot, hanem nem akartam elvenni a megtiszteltetést, hogy ő szolgálhatja fel az általa készített karácsonyi ételt.
- Na és mi az a nagy hír? - Kesre néztem, amint leültem közéjük.




clothes ||  bocsánat, hogy eddig kellett rám várni  doboz   ||  ©️
avatar
Civilek
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
36
● ● karakter arca :
River Viiperi


✥ Szeretettel Sophie Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szomb. Dec. 16, 2017 1:25 am


a klán


Amikor Rodival először arról beszélgettünk, hogy tarthatnánk egy közös karácsonyt, először kifejezetten izgatott voltam, már csak azért is, mert imádom a telet és az ünnepeket. Meg persze a bátyáimat is. Mind az összeset. Aztán amikor már arról is szó volt, hogy én fogok főzni, a kezdeti lelkesedés jócskán megcsappant. Magamban arra gondoltam, hogy igazságtalanul kaptam a nyakamba ezt a nagy feladatot és csak azért, mert lány vagyok. Viszont amikor belegondoltam, hogy ha választhatnék, melyik bátyám főztét enném meg, rájöttem, hogy egyikét sem. Már csak azért is, mert szeretném még jó sokáig élni.
Aztán reggel már sokkal szimpatikusabbnak tűnt az egész feladat, tekintve, hogy én voltam az egyetlen Wrighton, aki a legtöbb időt töltötte el anyánkkal a konyhában. És bár igaz, hogy sztárséf nem lesz belőlem, de azt hiszem nem főzök túl rosszul. Senki nem mondta még, hogy szörnyű lenne a főztöm, vagy egyszerűen nem merték még.
Ellenben az ajándékokkal már sokkal több gondom volt, mint a főzéssel. Ha igazam van - amiben mondjuk nem vagyok teljesen biztos -, én voltam a legrosszabb helyzetben az ajándékokkal kapcsolatban. Már csak azért is, mert a munkám a cukrászdában nem fizet úgy, hogy minden bátyámnak egy X7-es BMW-t tudjak venni - pedig szeretnék. Tényleg. Viszont végül azt hiszem egészen kellemes ajándékokat sikerült összehoznom. Sokkal inkább arra koncentráltam, hogy olyan ajándékot kapjanak, amit saját kezűleg készítettem. Már csak remélni tudom, hogy tetszeni is fog nekik.
Mivel a rajzoláshoz értek a legjobban, ezért nyilván azzal kellett valamit kezdenem. Az egyik grafika órámon pedig eszembe jutott, hogy otthon, a szüleink házában van egy kép, az öt testvérről, azaz rólunk, akik ma is összegyűltünk, viszont csak az eredeti példány létezett belőle - egészen mostanáig. Mivel megrajzoltam a képet minden bátyámnak, aztán be is kereteztettem a rajzokat. Mindegyiket különböző keretbe, olyanba, amilyenek a bátyáim is, hogy az ajándék ne legyen ugyanolyan, annak ellenére, hogy a kép ugyanaz. Legalábbis annyira, amennyire képes az ember kétszer ugyanazt megalkotni.
Emellett mindenkinek beszereztem még valamilyen apróbb ajándékot, amire a keretből futotta. Viszont azt hiszem így is eléggé sikerült eltalálnom a bátyáim ízlését. Remélem. Nagyon remélem. Kiki belépőjegyeket kap egy veterán autó és motor kiállításra, amit valami nagyon neves gyűjtő tart, és vihet magával bárkit, akit akar. Kesnek - véleményem szerint - irtó király all-inclusive ajándékkártyát sikerült szereznem egy híres borpincészetbe, legfőképpen úgy, hogy a tulajdonos felesége velem jár egy grafika tanfolyamra, én pedig tudok nagyon barátságos is lenni. Rod a többiekkel ellentétben kicsivel talán több ajándékot is kap, ami nem meglepő, tekintve, hogy vele vagyok a legjobban mindenki közül. Vettem neki egy könyvet, amiben 50 vicces sztori van leírva testvérektől, és aminek legalább a felét mi is elkövettük, illetve ajándékkártyát egy sportfelszerelés boltba. Riley ajándékát pedig azzal fűszereztem meg, hogy a bekeretezett kép mellé bérletet vettem egy rúdtánc stúdióba - ami persze nem az igazi ajándéka, azt csak akkor találja meg, ha belenéz a képkeret hátuljába, ahol egy ajándékkártya rejlik az egyik ismerősöm egyedi bútorboltjába. Ha netán nem venné észre egy éven belül, el ne felejtsek neki szólni...
- Eew, Kes, nem - rázom a fejem, miközben utálkozóbbnál utálkozóbb arcokat vágok a kérdésére. Nem is tudom, hogy sértésnek vegyem-e, amiért szívat azzal, hogy anyának kell-e szólítani és ezzel egyenesen anyánkhoz hasonlít, vagy csak nevessek az egészen, mert tudom, hogy úgy sem gondolta komolyan. Miután barackot kapok a fejemre, csak még mérgesebben nézek a bátyámra, de mindketten tudjuk, hogy teljesen komolytalan a "haragom". Viszont a hajamat átfésülöm az ujjaimmal, mert nem akarom, hogy úgy nézzen ki, mint egy madárfészek.
- Azt hiszem egyelőre nem kell segítség, nyugodtan ülj le. - Felelem Rodnak, habár nagyon is értékelem a felajánlást. Elküldöm ugyan a bátyámat a konyhából, viszont szinte rögtön követem is, kezeimben egyensúlyozva a húslevest, ami skót recept alapján készült. Annak ellenére, hogy én nem Skóciában nőttem fel, még főzhetek ilyesmit, nem igaz?
Az asztal közepére teszem a tálat, aztán én is helyet foglalok. Nagyot nevetek Riley megjegyzésén és igyekszem érthetően kimondani, amit akarok: - Halljuk!



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
50
● ● karakter arca :
bridget satterlee


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali ••

Tell me your secrets

Nappali
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások :: Sophie és Roderick otthona-