Kert
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kert •• Szer. Nov. 01, 2017 9:26 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 01, 2017 10:28 pm

Lio && Simo

A garázsban kezdtem el kotorászni. Az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy oda tették el vagy rejtették el előlem. Hogy ne hangoskodjak vele, ne a házunk falát rugdossam, ne is a rózsabokrokat célozzam meg vele, a szomszédba se kerüljön át igazából, mert baj lenne belőle. Sőt mi több, ne labdázzak a házba, a konyhába, a szobákba, igazából egyáltalán ne is jusson eszembe használni, mert a végén valami értéktelent szét török ami vélhetőleg pont üvegből van. De most nem volt itthon anya, sem apa így nem tilthatták meg, hogy labdázhassak. Csak előtte meg kellett keresnem. Lehet, hogy jobb lett volna kilesni, hogy hová rejtik el még mielőtt elmennek otthonról, a legutóbbi labdázáskor amikor elkaptak. De sebaj. Megpróbálok úgy tekinteni erre, mintha egy kincset keresnék és akkor kevésbé lesz idegesítő, ha a garázsból máshová is el kellene mennem. Mit tudom én, a szüleim szobájába, ahol több mint valószínű felforgatnám az összes szekrényt, a labdámért. Mert ez az én labdám! Rajta van vagyis inkább volt, most már alig látszik a kedvenc labdarúgóm aláírása. Titok, hogy ki az! A lényeg, hogy most már nagyon úgysem látszik a fekete filccel irt név. Én meg úgy vagyok vele, elég a fénykép ami majd évek múltán is erre fog emlékeztetni. Szóval nem verem nagy dobra, ha már nem látszik. Szerintem a szüleim úgyis szereznének nekem egy újabb aláírást tőle, ha szépen néznék rájuk vagy bárki más a családból, aki elég bátor az ilyesmihez.
Megtaláltam. Szinte éreztem, hogy a garázsba kell jönni és apa itteni csavarhúzós szögekkel teli szekrényében kell keresgélnem, nyilván ez lett volna az utolsó hely ahová benéztem volna, mert miért tennék ide alapon elkerüli a figyelmem. De most már megvolt. Teljes királyság. A többi nem lényeg. Jóformán be se csuktam a szekrényt, már rohantam is ki a kertünkbe. Nem akartam, hogy bárki meglásson a labdával, ezért a lehető legfigyelmesebben próbáltam elszökni a kíváncsi szemek elől. Szerintem sikerült is. Mert senki sem kezdte el kiabálni a nevem, egyfajta hé kölyök mit művelsz módon. Igazából nem kerestek, amiből nekem egyáltalán nem lett semmi gondom. Addig se forgatják a szemüket, ha megint rájönnek, hogy újdonatúj mániámnak élek. A focizásnak. Egyedül persze rossz, itt sajnos nincsenek az osztálytársaim akikkel simán egy focicsapatot kiteszünk. Akarom mondani kettőt, ha hagyjuk a lányokat is érvényesülni. Általában meg szoktuk, mert kellenek a plusz emberek és az igazságosság kedvéért őket se hagyhatjuk ki a rosszból. Ha már büntetnek minket, akkor büntessék nyugodtan a lányokat is. Nem hiába hallom a tanár szájából az egy mindenkiért mindenki egyért mondatot.
Igen ám, csak az van, hogy: szeretek az ég felé rúgni. Minél magasabbra sikerül annál jobb. Kivéve most, mert bár a ház mellett vagyok, nem az a célom, hogy a falat rúgjam vagy mint most betaláljak a nyitott ablakon. Pedig ezt sikerült elérni. Ha jól nézem, pont Lionel szobájába került a labdám. Csodás. Remélem nem találtam el a fejét.

■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
◢◤ Jared Scott Gilmore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 01, 2017 11:28 pm

To Simo

Végre a magam ura vagyok. Nem fűlik hozzá ugyan fogam, hogy itthon legyek, de ki kell használnom az alkalmat, hogy tudok tanulni. Nem rossz a közhangulat, nincs kivel háborút vívnom, nekem pedig tanulnom kellene. Az a francos dolgozat legutóbb nem sikerült igazán jól, mondhatni összeszedtem vele kemény három pontot. Nem volt senki elragadtatva, én pedig kénytelen voltam elfogadni a tényt, javítót kell írnom. Most, hogy öcsi van itthon, tudok figyelni. Ugyan rám bízták kizárásos alapon mert a csajnak aki vigyáz rá programja volt - pedig úgy elnézegetném akár most is a seggét - hát nincs mese. De elvan a töki a kertben is, játsszon csak. Azt mondta kimegy levegőzni, aminek ötletére én is úgy döntöttem, ez remek lesz a tanuláshoz, hát nyitok ablakot. A friss hideg levegő csak úgy tódult be a már túlságosan is melegre fűtött helyiségbe. A szüleink mániája, hogy megy a tüzelő ezerrel, aztán csodálkoznak, ha máshol meg fázunk.
Mindegy, most koncentrálnom kell. Kényszeredetten pillantok el a hi-fi rendszerem felé, majd onnét a lehajtott fedelű, de villogó laptopom felé. Most nem, nem szabad mert nem fogok megint semmit tanulni. A többiek ráérnek. Igazából érzem a késztetést, hogy ha megrezzen a telefonom, azonnal az eszközre markolok.
Nagyot sóhajtva ütöm fel a törikönyvet, hogy beleássam magam a mit tudom én melyik háborúba éppen. De fontos anyag, mondta a tanár. Mindegyik tanár ezt mondja, ráadásul mindegyiknek a saját aktuális témája mindig a legfontosabb. Bla, bla, bl...
Mint ha valami ágyúzúgás lenne, mi az isten, felelevenedett a történelem és mindjárt illusztrálják azt az értelmetlen csatát? Felkapom a fejem a hang irányába. Nem messze tőlem egy labda landol, telitalálattal a kukának csapódva, ezzel felborítva azt, hogy tartalmát a földre öklendezve. SIIIIMOOOOO! Veled fogom feltakaríttatni, sőt mit nem, megetetni!
Kapva az alkalmon, hogy felkeljek emellől az anyaszomorító tananyag mellől felkapom a labdát és kilesek az ablakon. Persze, hogy ott áll a kis törpe.
- Na mi van, kéne? - szólok le neki fölényes vigyorral az arcomon. Töki basztatásában általában jeles vagyok, ha arról van szó. Most pedig az én kezemben van az irányítás, mármint a labda. Felveszek egy pulcsit és a labdával a kezemben indulok el lefelé. Úgyis jobban esik most a hideg levegő.
Pillanatok alatt az udvaron vagyok, miközben egyik kezemből a másikba dobálom a lasztit. Persze, hogy nem áll módomban csak olyan könnyen visszaadni neki a féltett kincsét.
- Mi lesz, ha anyáék megtudják? Mi több, majdnem kirúgtál egy ablakot? Mi van, ha nincs nyitva?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
83
● ● Posztok száma :
Carter Jenkins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szomb. Nov. 04, 2017 6:38 pm

Lio && Simo

Ez sehogy se fog jól alakulni. Látom. Lehet, hogy jobban meg kellett volna húznom magam és csendben játszani a labdámmal. Egyedül. De az nem lett volna jó móka. Így, hogy a szüleink nincsenek itthon és csak kizárólag a bátyámmal vagyok, lennék itthon ha ő például nem fent kuksolna a szobájában, érthető a felszabadultságom oka. Hogy ha nincs itthon a macska akkor az egerek cincognak. Jelen esetben labdázok, én. Vagyis csak labdáznék, ha nem nyelte volna el az ég a labdámat. Akarom mondani Lionel szobája. Ártatlan nyuszi szemekkel pillantok felfelé, arra az esetre ha kinézne az ablakon. Hátha valamennyire sikerül meghatni őt és visszadobja a labdát. De róla van szó, meg se lepődtem amikor nem ezt történt.
– Hé az az én labdám, persze, hogy ké… – persze, folytathatnám egy csomó mindennel, ha ő úgy nem döntene visszamegy a szobájába. Ezért is hallgattam el, lehet jó a hallása, de jobb lesz ha későbbre tartogatom a hangomat. Majd ha lent lesz, tudok én magyarázni neki. Várok. Nem rohanok elé. Nem láthatja azt, hogy mennyire szükségem van a labdámra.
Jön. Még nem vagyok képes fellélegezni, hogy nála van és esetleg vissza szeretné adni. A bátyámról van szó. Ismerem a természetét. Sajnos. Azt hiszem, sokáig elfog tartani ez.
Mit mondtam? Alig ér ide és a nagyobbakhoz hasonlóan piszkálni kezd. Na azért, követek el én annyi csínyt ha van rá időm! Mert megérdemlik. A bátyám is, de most inkább az iskolában lévőkre gondoltam. Itthon alap, hogy valamivel meglepem őket. Ha nagyon unatkozok vagy nagyon nyomottnak látom a hangulatukat. Erre való vagyok én, csak ők ezt nem értik és azt mondják rosszabb vagyok, mint négy bűnöző egyszerre.
Próbálok érzelemmentesen felnézni rá, szerintem több kevesebb sikerrel, mert le se veszem a labda irányáról a szemem, de még mielőtt hipnotizálva érezném magam felpillantok a szemeibe.
– Semmi. Mert nem történt semmi. Csak majdnem, de nem rúgtam ki az ablakot. Plusz te mondtad, hogy új ablakot szeretnél, nem? Ha csukva van, akkor lehet, hogy közelebb kerültél volna a célodhoz. De így nem. – nem, az ablak csere igazából Sabrine ötlete volt, nem az övé, de mindegy. A lényeg, hogy hátha nem veszi észre a dolgot, bár amilyen okos és céltudatos biztos észreveszi mekkorát kamuzok itt neki. De, hogy még véletlenül se legyen ideje reagálni valamit rá, rögvest folytatom a mondókámat.
– Jó, hogy itt vagy, mert akkor legalább nem kell felmennem hozzád és lehívni téged, mert jöttél magadtól is. – próbálok rávigyorogni, ám pusztán csak az irhámat próbálom menteni most is.
– Különben tudhatnád, hogy régen a maják így játszódtak. Nem a földön volt a kapujuk, hanem az égen egy nagy karika amibe bele kellett találniuk. A te szobád ablaka volt az én esetemben a karika, ahová be kellett találni, szóval mondd, azt, hogy nem vagyok ügyes! – nem, nem kell felvilágosítania, tudom, hogy nem vagyok ügyes, de lepleznem kell.
– A tornatanár mesélte. – jegyzem meg, csak úgy mellékesen, még mielőtt rá kérdezne honnan a csudából tudok én ilyeneket. Ami meg labdával kapcsolatos azt jobban megjegyzem mintha másról lenne szó. De ezt is csak azért, mert a kosárlabdába zsákoltam egyszer véletlenül. Hogy ezt esetleg pár száz évvel lehet értékelték volna a maják, de ő sajnos nem tudja.

■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
◢◤ Jared Scott Gilmore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Kedd Nov. 07, 2017 3:24 pm

To Simo

Na persze, még lesheti, hogy megkapja a labdáját. Egy valamit szerettem nagyon de nagyon, ez pedig az öcsém piszkálása. A töki már nagyon jól tudja, hogy soha egyetlen alkalmat ki nem hagynék, ha valamivel szívathatom. Nem mert utálnám, hisz lehet őt utálni? De mint örök legkisebb kiérdemelte ezt a pozíciót. Szerintem más családoknál is így van, Tim sem hordozza arany tálcán az öccsét, bár az ő esetük szörnyen komplikált. Nem is tudom, ha kisebb lenne közöttünk a korkülönbség, lehet rivalizálnánk mi is. Ez a veszély azonban nem áll fenn, mire eljut addig amíg én, addigra már teljesen más fog érdekelni. Kicsit emlékeztet magamra, hisz én is rengeteg dolgot rúgtam fel, szegtem meg és csínyt is annyit tettem, amennyit csak tudtam.
Miközben felkapom a lasztit is azon kezdek el gondolkozni, mivel tudnék a kis kópéval kibaszni. Talán visszakapja a játékát, ha kiérdemli. Ah, túlságosan is vajszívem van, hogy ezt már most fontolgatom.
Ahogy szemtől szemben állok már vele, látom rajta, mennyire próbál kemény lenni. Hah, ő és az érzelemmentesség… szinte látom rajta, ahogy nagy erőfeszítéseket tesz, ne csússzon ki a torkán a „kéérlek Lio”. Tényleg, nem is lenne olyan rossz, ha könyörögne.
- Kit érdekel az ablak, ennél még az is jobban foglalkoztat, milyen színű alsó van rajtam. – jegyzem meg szórakozottan. De tényleg, most komolyan az ablakcserére gondol? Azt hittem, hogy jobb kártya van a tarsolyában.
- Miattad tehettem meg az utat, kisember. Jobb dolgom is lenne, mert tanulni akartam. Szóval bökd ki, mit keresett ez nálad? Ha jól tudom, anyáék megtiltották, hogy labdázz. – bököm ki tárgyilagosan. Bizony ez a nagy helyzet, sarokba is szoríthatom emiatt az egészen aprócska tény miatt. Jól szórakozok még mindig a kifogásain, kis porbafingóhoz képest nagyon kreatív, de sosem eléggé, hogy keresztül húzhassa az ÉN számításaimat.
- Azt is mondta a tanárod, hogy egy kemény golyóbissal játszottak és nem sokáig tudtak járni a játékok után? – aki kisebb zúzódással megúszta még örülhetett is. De gyilkos egy sport lehetett, mielőtt feltalálták volna a gumit. Nahát, mégis ragadt rám valami törin?
- Mit is csináljak most veled… rabolod a drága időmet. – a labdát megforgatom a kezemben, miközben hosszasan húzom az időt. Lesheti, hogy csak úgy visszaadjam.
- Vajon mit szólnának hozzá anyáék, ha megtudnák, hogy ezzel játszol? Ne adj isten elújságolom nekik, majdnem kirúgtad az ablakot.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
83
● ● Posztok száma :
Carter Jenkins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 15, 2017 10:16 am

Lio && Simo

Kénytelen vagyok szemet forgatni a testvérem megjegyzésére. Mintha annyira tényleg hidegen hagyna a labdám, hogy akár több időre is nála merném hagyni. Nem, ha addig élek akkor szépen vissza fogja adni a játékomat! Mert az az enyém, nem az övé. Különben én se firkálom már össze a füzeteit és nem használom kifestőnek, mint egykor. Sem az övét sem a nővéremét. Szóval örülhetnek. Igazán örülhetnek, hogy a füzeteiket legalább békén hagyom és nincs tele az én rajzaimmal. Persze akkor is kaptam tőlük agymosást, szerintem most is ugyanúgy kapnék ha érdekelnék őket egyáltalán az, hogy mi van a füzetükben és mi nincs, mint régebben. Most szerintem már nem is érdeklik. Miért is érdekelnék ugyebár?
– Liiiionel. – nyomom meg direkt az i betűt a nevében. – Mióta szerettél meg újra tanulni? – mintha valaha nagyon imádott volna és elátkozta volna az összes könyvét meg a benne lévő tananyagot amivel neki szembe kellett néznie, most meg esetleg újra megszeretette volna saját magával a leckét, mert azért mégis csak végzős. De szerintem nem, csak direkt hozta fel, hogy nyúzza az agyam. Tényleg azt hiszi, hogy elhiszem, hogy tanulni akart? Na még mit nem! Arról persze neki nem kell tudnia, hogy én nem nézem ezt ki belőle. Ugyan!
– Nem tudják megtiltani, hogy labdázzak. Ahhoz túl jól ismerem őket, hogy tudjam hová rejtenék el a labdámat. – jó, azért annyira nem, mert kincsvadászatot kellett rendeznem mire ténylegesen megtaláltam a labdámat, de erről neki szintén nem kell tudnia.
– Azt mondták nem tudják mit csinálnak velem, ha újra labdázni látnak. Tehát mivel nem tudják mit csináljanak velem, amíg kitalálják addig labdázok. – magyarázok, mintha nem tudnám, hogy valami nagyon drasztikusra akartak utalni a szüleim, csak semmi jó nem jutott éppen akkor az eszükbe. De azt hitték ha szóval igyekeznek meg fenyíteni az hatásos lesz. Hát nem. Egyáltalán nem jött át a szándék amit tenni szerettek volna velem, de még nem jöttek rá, hogy mit is. Remélem nem akarnak megint kórházba küldeni, mert az ott eltöltött idő minden volt csak épp nem egy gyerek legszebb álma. Vagyis az utolsó napokat leszámítva.
– Azt nem volt ideje, tudod megszólalt az életmentő csengő még mielőtt jobban kifejthette volna a véleményét. – az én szerencsémre, a többiek ugyanis biztos sokkal jobban röhögtek volna. Kíváncsian nézek rá, amikor saját magának fennhangon teszi fel a kérdést, hogy mit is csinálhatna velem. Ő se tudja? Hát nem csodálkozom a szüleimen.
– Mit is csinálj most velem? Vigyél be a belvárosba! Vennem kell valamit! Vagyis venned kell nekem valamit! – nem, nem nekem fog kelleni, csak neki muszáj ezt hinnie. Mert a végén kiröhög. Szerintem így is tervezi, csak húzza az időt.
– Liiiionel. – húzom el megint a nevét, de nem kezdek el toporzékolni, tudom, hogy nála ez teljesen érvénytelen, mert egyik pillanatról a másikra nem dönt úgy, esetleg békén hagy és visszaadja a labdát és nem mi lenne ha terveket szövögetne ellenem.
– Kihagyhatnánk most ebből a szüleinket?

■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
◢◤ Jared Scott Gilmore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert ••

Tell me your secrets

Kert
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Előkert és előszoba
» Tian (Ígéret Földje)
» Kert
» Kert és erdő a birtok körül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Thibodeaux otthon-