Kert
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:30 am ✥

Vendég
Today at 12:01 am


✥ Yesterday at 2:27 pm ✥


✥ Yesterday at 8:27 am ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 8:02 pm ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 8:02 pm ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 7:50 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kert •• Szer. Nov. 01, 2017 9:26 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 01, 2017 10:28 pm

Lio && Simo

A garázsban kezdtem el kotorászni. Az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy oda tették el vagy rejtették el előlem. Hogy ne hangoskodjak vele, ne a házunk falát rugdossam, ne is a rózsabokrokat célozzam meg vele, a szomszédba se kerüljön át igazából, mert baj lenne belőle. Sőt mi több, ne labdázzak a házba, a konyhába, a szobákba, igazából egyáltalán ne is jusson eszembe használni, mert a végén valami értéktelent szét török ami vélhetőleg pont üvegből van. De most nem volt itthon anya, sem apa így nem tilthatták meg, hogy labdázhassak. Csak előtte meg kellett keresnem. Lehet, hogy jobb lett volna kilesni, hogy hová rejtik el még mielőtt elmennek otthonról, a legutóbbi labdázáskor amikor elkaptak. De sebaj. Megpróbálok úgy tekinteni erre, mintha egy kincset keresnék és akkor kevésbé lesz idegesítő, ha a garázsból máshová is el kellene mennem. Mit tudom én, a szüleim szobájába, ahol több mint valószínű felforgatnám az összes szekrényt, a labdámért. Mert ez az én labdám! Rajta van vagyis inkább volt, most már alig látszik a kedvenc labdarúgóm aláírása. Titok, hogy ki az! A lényeg, hogy most már nagyon úgysem látszik a fekete filccel irt név. Én meg úgy vagyok vele, elég a fénykép ami majd évek múltán is erre fog emlékeztetni. Szóval nem verem nagy dobra, ha már nem látszik. Szerintem a szüleim úgyis szereznének nekem egy újabb aláírást tőle, ha szépen néznék rájuk vagy bárki más a családból, aki elég bátor az ilyesmihez.
Megtaláltam. Szinte éreztem, hogy a garázsba kell jönni és apa itteni csavarhúzós szögekkel teli szekrényében kell keresgélnem, nyilván ez lett volna az utolsó hely ahová benéztem volna, mert miért tennék ide alapon elkerüli a figyelmem. De most már megvolt. Teljes királyság. A többi nem lényeg. Jóformán be se csuktam a szekrényt, már rohantam is ki a kertünkbe. Nem akartam, hogy bárki meglásson a labdával, ezért a lehető legfigyelmesebben próbáltam elszökni a kíváncsi szemek elől. Szerintem sikerült is. Mert senki sem kezdte el kiabálni a nevem, egyfajta hé kölyök mit művelsz módon. Igazából nem kerestek, amiből nekem egyáltalán nem lett semmi gondom. Addig se forgatják a szemüket, ha megint rájönnek, hogy újdonatúj mániámnak élek. A focizásnak. Egyedül persze rossz, itt sajnos nincsenek az osztálytársaim akikkel simán egy focicsapatot kiteszünk. Akarom mondani kettőt, ha hagyjuk a lányokat is érvényesülni. Általában meg szoktuk, mert kellenek a plusz emberek és az igazságosság kedvéért őket se hagyhatjuk ki a rosszból. Ha már büntetnek minket, akkor büntessék nyugodtan a lányokat is. Nem hiába hallom a tanár szájából az egy mindenkiért mindenki egyért mondatot.
Igen ám, csak az van, hogy: szeretek az ég felé rúgni. Minél magasabbra sikerül annál jobb. Kivéve most, mert bár a ház mellett vagyok, nem az a célom, hogy a falat rúgjam vagy mint most betaláljak a nyitott ablakon. Pedig ezt sikerült elérni. Ha jól nézem, pont Lionel szobájába került a labdám. Csodás. Remélem nem találtam el a fejét.

■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
21
● ● karakter arca :
◢◤ Jared Scott Gilmore


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 01, 2017 11:28 pm

To Simo

Végre a magam ura vagyok. Nem fűlik hozzá ugyan fogam, hogy itthon legyek, de ki kell használnom az alkalmat, hogy tudok tanulni. Nem rossz a közhangulat, nincs kivel háborút vívnom, nekem pedig tanulnom kellene. Az a francos dolgozat legutóbb nem sikerült igazán jól, mondhatni összeszedtem vele kemény három pontot. Nem volt senki elragadtatva, én pedig kénytelen voltam elfogadni a tényt, javítót kell írnom. Most, hogy öcsi van itthon, tudok figyelni. Ugyan rám bízták kizárásos alapon mert a csajnak aki vigyáz rá programja volt - pedig úgy elnézegetném akár most is a seggét - hát nincs mese. De elvan a töki a kertben is, játsszon csak. Azt mondta kimegy levegőzni, aminek ötletére én is úgy döntöttem, ez remek lesz a tanuláshoz, hát nyitok ablakot. A friss hideg levegő csak úgy tódult be a már túlságosan is melegre fűtött helyiségbe. A szüleink mániája, hogy megy a tüzelő ezerrel, aztán csodálkoznak, ha máshol meg fázunk.
Mindegy, most koncentrálnom kell. Kényszeredetten pillantok el a hi-fi rendszerem felé, majd onnét a lehajtott fedelű, de villogó laptopom felé. Most nem, nem szabad mert nem fogok megint semmit tanulni. A többiek ráérnek. Igazából érzem a késztetést, hogy ha megrezzen a telefonom, azonnal az eszközre markolok.
Nagyot sóhajtva ütöm fel a törikönyvet, hogy beleássam magam a mit tudom én melyik háborúba éppen. De fontos anyag, mondta a tanár. Mindegyik tanár ezt mondja, ráadásul mindegyiknek a saját aktuális témája mindig a legfontosabb. Bla, bla, bl...
Mint ha valami ágyúzúgás lenne, mi az isten, felelevenedett a történelem és mindjárt illusztrálják azt az értelmetlen csatát? Felkapom a fejem a hang irányába. Nem messze tőlem egy labda landol, telitalálattal a kukának csapódva, ezzel felborítva azt, hogy tartalmát a földre öklendezve. SIIIIMOOOOO! Veled fogom feltakaríttatni, sőt mit nem, megetetni!
Kapva az alkalmon, hogy felkeljek emellől az anyaszomorító tananyag mellől felkapom a labdát és kilesek az ablakon. Persze, hogy ott áll a kis törpe.
- Na mi van, kéne? - szólok le neki fölényes vigyorral az arcomon. Töki basztatásában általában jeles vagyok, ha arról van szó. Most pedig az én kezemben van az irányítás, mármint a labda. Felveszek egy pulcsit és a labdával a kezemben indulok el lefelé. Úgyis jobban esik most a hideg levegő.
Pillanatok alatt az udvaron vagyok, miközben egyik kezemből a másikba dobálom a lasztit. Persze, hogy nem áll módomban csak olyan könnyen visszaadni neki a féltett kincsét.
- Mi lesz, ha anyáék megtudják? Mi több, majdnem kirúgtál egy ablakot? Mi van, ha nincs nyitva?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szomb. Nov. 04, 2017 6:38 pm

Lio && Simo

Ez sehogy se fog jól alakulni. Látom. Lehet, hogy jobban meg kellett volna húznom magam és csendben játszani a labdámmal. Egyedül. De az nem lett volna jó móka. Így, hogy a szüleink nincsenek itthon és csak kizárólag a bátyámmal vagyok, lennék itthon ha ő például nem fent kuksolna a szobájában, érthető a felszabadultságom oka. Hogy ha nincs itthon a macska akkor az egerek cincognak. Jelen esetben labdázok, én. Vagyis csak labdáznék, ha nem nyelte volna el az ég a labdámat. Akarom mondani Lionel szobája. Ártatlan nyuszi szemekkel pillantok felfelé, arra az esetre ha kinézne az ablakon. Hátha valamennyire sikerül meghatni őt és visszadobja a labdát. De róla van szó, meg se lepődtem amikor nem ezt történt.
– Hé az az én labdám, persze, hogy ké… – persze, folytathatnám egy csomó mindennel, ha ő úgy nem döntene visszamegy a szobájába. Ezért is hallgattam el, lehet jó a hallása, de jobb lesz ha későbbre tartogatom a hangomat. Majd ha lent lesz, tudok én magyarázni neki. Várok. Nem rohanok elé. Nem láthatja azt, hogy mennyire szükségem van a labdámra.
Jön. Még nem vagyok képes fellélegezni, hogy nála van és esetleg vissza szeretné adni. A bátyámról van szó. Ismerem a természetét. Sajnos. Azt hiszem, sokáig elfog tartani ez.
Mit mondtam? Alig ér ide és a nagyobbakhoz hasonlóan piszkálni kezd. Na azért, követek el én annyi csínyt ha van rá időm! Mert megérdemlik. A bátyám is, de most inkább az iskolában lévőkre gondoltam. Itthon alap, hogy valamivel meglepem őket. Ha nagyon unatkozok vagy nagyon nyomottnak látom a hangulatukat. Erre való vagyok én, csak ők ezt nem értik és azt mondják rosszabb vagyok, mint négy bűnöző egyszerre.
Próbálok érzelemmentesen felnézni rá, szerintem több kevesebb sikerrel, mert le se veszem a labda irányáról a szemem, de még mielőtt hipnotizálva érezném magam felpillantok a szemeibe.
– Semmi. Mert nem történt semmi. Csak majdnem, de nem rúgtam ki az ablakot. Plusz te mondtad, hogy új ablakot szeretnél, nem? Ha csukva van, akkor lehet, hogy közelebb kerültél volna a célodhoz. De így nem. – nem, az ablak csere igazából Sabrine ötlete volt, nem az övé, de mindegy. A lényeg, hogy hátha nem veszi észre a dolgot, bár amilyen okos és céltudatos biztos észreveszi mekkorát kamuzok itt neki. De, hogy még véletlenül se legyen ideje reagálni valamit rá, rögvest folytatom a mondókámat.
– Jó, hogy itt vagy, mert akkor legalább nem kell felmennem hozzád és lehívni téged, mert jöttél magadtól is. – próbálok rávigyorogni, ám pusztán csak az irhámat próbálom menteni most is.
– Különben tudhatnád, hogy régen a maják így játszódtak. Nem a földön volt a kapujuk, hanem az égen egy nagy karika amibe bele kellett találniuk. A te szobád ablaka volt az én esetemben a karika, ahová be kellett találni, szóval mondd, azt, hogy nem vagyok ügyes! – nem, nem kell felvilágosítania, tudom, hogy nem vagyok ügyes, de lepleznem kell.
– A tornatanár mesélte. – jegyzem meg, csak úgy mellékesen, még mielőtt rá kérdezne honnan a csudából tudok én ilyeneket. Ami meg labdával kapcsolatos azt jobban megjegyzem mintha másról lenne szó. De ezt is csak azért, mert a kosárlabdába zsákoltam egyszer véletlenül. Hogy ezt esetleg pár száz évvel lehet értékelték volna a maják, de ő sajnos nem tudja.

■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
21
● ● karakter arca :
◢◤ Jared Scott Gilmore


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Kedd Nov. 07, 2017 3:24 pm

To Simo

Na persze, még lesheti, hogy megkapja a labdáját. Egy valamit szerettem nagyon de nagyon, ez pedig az öcsém piszkálása. A töki már nagyon jól tudja, hogy soha egyetlen alkalmat ki nem hagynék, ha valamivel szívathatom. Nem mert utálnám, hisz lehet őt utálni? De mint örök legkisebb kiérdemelte ezt a pozíciót. Szerintem más családoknál is így van, Tim sem hordozza arany tálcán az öccsét, bár az ő esetük szörnyen komplikált. Nem is tudom, ha kisebb lenne közöttünk a korkülönbség, lehet rivalizálnánk mi is. Ez a veszély azonban nem áll fenn, mire eljut addig amíg én, addigra már teljesen más fog érdekelni. Kicsit emlékeztet magamra, hisz én is rengeteg dolgot rúgtam fel, szegtem meg és csínyt is annyit tettem, amennyit csak tudtam.
Miközben felkapom a lasztit is azon kezdek el gondolkozni, mivel tudnék a kis kópéval kibaszni. Talán visszakapja a játékát, ha kiérdemli. Ah, túlságosan is vajszívem van, hogy ezt már most fontolgatom.
Ahogy szemtől szemben állok már vele, látom rajta, mennyire próbál kemény lenni. Hah, ő és az érzelemmentesség… szinte látom rajta, ahogy nagy erőfeszítéseket tesz, ne csússzon ki a torkán a „kéérlek Lio”. Tényleg, nem is lenne olyan rossz, ha könyörögne.
- Kit érdekel az ablak, ennél még az is jobban foglalkoztat, milyen színű alsó van rajtam. – jegyzem meg szórakozottan. De tényleg, most komolyan az ablakcserére gondol? Azt hittem, hogy jobb kártya van a tarsolyában.
- Miattad tehettem meg az utat, kisember. Jobb dolgom is lenne, mert tanulni akartam. Szóval bökd ki, mit keresett ez nálad? Ha jól tudom, anyáék megtiltották, hogy labdázz. – bököm ki tárgyilagosan. Bizony ez a nagy helyzet, sarokba is szoríthatom emiatt az egészen aprócska tény miatt. Jól szórakozok még mindig a kifogásain, kis porbafingóhoz képest nagyon kreatív, de sosem eléggé, hogy keresztül húzhassa az ÉN számításaimat.
- Azt is mondta a tanárod, hogy egy kemény golyóbissal játszottak és nem sokáig tudtak járni a játékok után? – aki kisebb zúzódással megúszta még örülhetett is. De gyilkos egy sport lehetett, mielőtt feltalálták volna a gumit. Nahát, mégis ragadt rám valami törin?
- Mit is csináljak most veled… rabolod a drága időmet. – a labdát megforgatom a kezemben, miközben hosszasan húzom az időt. Lesheti, hogy csak úgy visszaadjam.
- Vajon mit szólnának hozzá anyáék, ha megtudnák, hogy ezzel játszol? Ne adj isten elújságolom nekik, majdnem kirúgtad az ablakot.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 15, 2017 10:16 am

Lio && Simo

Kénytelen vagyok szemet forgatni a testvérem megjegyzésére. Mintha annyira tényleg hidegen hagyna a labdám, hogy akár több időre is nála merném hagyni. Nem, ha addig élek akkor szépen vissza fogja adni a játékomat! Mert az az enyém, nem az övé. Különben én se firkálom már össze a füzeteit és nem használom kifestőnek, mint egykor. Sem az övét sem a nővéremét. Szóval örülhetnek. Igazán örülhetnek, hogy a füzeteiket legalább békén hagyom és nincs tele az én rajzaimmal. Persze akkor is kaptam tőlük agymosást, szerintem most is ugyanúgy kapnék ha érdekelnék őket egyáltalán az, hogy mi van a füzetükben és mi nincs, mint régebben. Most szerintem már nem is érdeklik. Miért is érdekelnék ugyebár?
– Liiiionel. – nyomom meg direkt az i betűt a nevében. – Mióta szerettél meg újra tanulni? – mintha valaha nagyon imádott volna és elátkozta volna az összes könyvét meg a benne lévő tananyagot amivel neki szembe kellett néznie, most meg esetleg újra megszeretette volna saját magával a leckét, mert azért mégis csak végzős. De szerintem nem, csak direkt hozta fel, hogy nyúzza az agyam. Tényleg azt hiszi, hogy elhiszem, hogy tanulni akart? Na még mit nem! Arról persze neki nem kell tudnia, hogy én nem nézem ezt ki belőle. Ugyan!
– Nem tudják megtiltani, hogy labdázzak. Ahhoz túl jól ismerem őket, hogy tudjam hová rejtenék el a labdámat. – jó, azért annyira nem, mert kincsvadászatot kellett rendeznem mire ténylegesen megtaláltam a labdámat, de erről neki szintén nem kell tudnia.
– Azt mondták nem tudják mit csinálnak velem, ha újra labdázni látnak. Tehát mivel nem tudják mit csináljanak velem, amíg kitalálják addig labdázok. – magyarázok, mintha nem tudnám, hogy valami nagyon drasztikusra akartak utalni a szüleim, csak semmi jó nem jutott éppen akkor az eszükbe. De azt hitték ha szóval igyekeznek meg fenyíteni az hatásos lesz. Hát nem. Egyáltalán nem jött át a szándék amit tenni szerettek volna velem, de még nem jöttek rá, hogy mit is. Remélem nem akarnak megint kórházba küldeni, mert az ott eltöltött idő minden volt csak épp nem egy gyerek legszebb álma. Vagyis az utolsó napokat leszámítva.
– Azt nem volt ideje, tudod megszólalt az életmentő csengő még mielőtt jobban kifejthette volna a véleményét. – az én szerencsémre, a többiek ugyanis biztos sokkal jobban röhögtek volna. Kíváncsian nézek rá, amikor saját magának fennhangon teszi fel a kérdést, hogy mit is csinálhatna velem. Ő se tudja? Hát nem csodálkozom a szüleimen.
– Mit is csinálj most velem? Vigyél be a belvárosba! Vennem kell valamit! Vagyis venned kell nekem valamit! – nem, nem nekem fog kelleni, csak neki muszáj ezt hinnie. Mert a végén kiröhög. Szerintem így is tervezi, csak húzza az időt.
– Liiiionel. – húzom el megint a nevét, de nem kezdek el toporzékolni, tudom, hogy nála ez teljesen érvénytelen, mert egyik pillanatról a másikra nem dönt úgy, esetleg békén hagy és visszaadja a labdát és nem mi lenne ha terveket szövögetne ellenem.
– Kihagyhatnánk most ebből a szüleinket?

■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
21
● ● karakter arca :
◢◤ Jared Scott Gilmore


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Nov. 22, 2017 2:05 pm

To Simo

Cseles a kölyök, mit ne mondjak. Simán átlát a szitán, ha arról van szó, hogy tanulnom kellene. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy minden mást előrébb vennék, mint hogy a könyveket és a nem létező órai jegyzeteimet bújjam. Pedig ma tényleg megpróbáltam tanulni, előkészítettem dekorációnak a tankönyvet, hogy fölötte gépezhessek. Vagy amikor megrezzen a telefonom – biztos a messenger és valamelyik debil keres – már veszem is a kezembe, hogy feloldjam a kijelzőt és vessek rá egy pillantást. Micsoda hatásos tanulási módszerek, nem? Egyedül a matekházit vagyok hajlandó megírni, mert tudom, hogy ha abból lemaradok, akkor egy életre elúsztam az éterben. De a matek nem is rossz, csupán számok törvénye. Hogy most a kicsi vagy a nagy számoké, már részletkérdés.
- Az neked teljesen mindegy. Tanulnom kell, mert apa elveszi a kocsimat, ha megbukok. – vallom be kelletlenül is – nem mint ha az öcsém előtt bármi titokban maradna idehaza. De ez elég súlyos indok, hogy zsarolható legyek vele. Már apa által, amúgy nem érdekelne igazából az sem ha Simo azzal jön, hogy beköp. Mert akkor én is be fogom őt keményen mártani a lasztijával. Velem nem packázhat.
- Na ki vele csak, hová is dugták? – sunyi mosoly ül ki az arcomra. Le merem fogadni, hogy keresnie kellett, ugyanis anya túl jól ismeri ahhoz az öcsémet, hogy mindig csak ugyanoda dugja el azt a retkes játékot. Régen szerettem ilyenekkel én is játszani, ma már kevésbé. A labda kicsiknek való, nem is értem minek van akkora felhangja annak, ha huszonkét ember kerget egy ilyen ostoba kelléket.
Áh, vagy úgy, hogy nem tudják mivel büntessék meg az öcsipókot. Erről én tudnék gondoskodni, ami azt illeti.
- Én adhatok nekik szakmai tanácsot, mi legyen a büntetésed. Szerintem kellő elégtétel, ha alkohollal letörlik a labdádról ezt a szépséges aláírást. – a kezeim között forgatott labdát arra az oldalára fordítom, ahol jól látszik az aláírás. Igazából lövésem sincs, kié, olvashatatlan.
Ha valamiben hasonlítunk Simoval egymásra, akkor az a kétoldali suliundor. Igaz, még neki nagyon sokat kell járnia, én már szerencsére hamarosan megszabadulok tőle.
- Cöh, jó kifogás. – dünnyögöm elégedetlenül. A kis furmányos mindenből ki tudja vágni valahogy magát. De ez csak arra vall, rettentő gyorsan tanul tőlem és a kifogásaimból, ugyanis én egy az egyben ugyanezt csinálom.
- Mit? Minek? Hová akarsz te bemenni? Gyanús vagy nekem… - a kisöcsém nem fog keresztüljárni az eszemen, de valahogy az ötlet tetszik. Jó is lenne lelépni itthonról, de áh nem tudom. Tényleg le kellene ülnöm tanulni.
- Mit adsz érte? – ezt már szeretem. Amikor látja, hogy semmi esélye sarokba szorítania engem, akkor jön ő és eljátssza a hattyú halálát. Persze a kis szaros nincs is tisztában azzal, hogy sok mindent megtennék a kedvéért. Mondjuk ha valami gebasz van, kiállnék mellette. Elvégre ez a dolgom, nem? De ezt nem tudja. Szerencséje, hogy nem tudja.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Kedd Jan. 16, 2018 10:11 am

Lio && Simo

Hirtelen felpillantok rá, amikor közli mindenféle hablaty mellett azt is, hogy apa elveheti a kocsiját, ha megbukik.
– Nem akarom, hogy elvegye apa a kocsidat! – felpattannék a nyakába, hogy együtt érzően és sajnálkozva megöleljem. De még mindig nála van a labdám. Ezért nem ugrok neki. Nem lehet még. Majd ha visszaadja a labdámat. Akkor esetleg. Sőt biztos, már csak azért is, hogy idegesítsem ezzel őt. Tudom, hogy az agyára megyek. Vagy legalábbis azt hiszem. Különben miért viselkedne úgy ahogy szokott? Hm talán, mert ilyen. Mint az oroszlán, ő is olyan keménynek mutatja magát, de aztán kiderül, hogy milyen védelmező ösztönökkel rendelkezik akkor ha a kisebbekről van szó. Volt humora a szüleimnek amikor a nevét adták, az biztos.
– A garázsban, apa szerszámos szekrényében találtam rá. Miért kérdezed? Tőled is elvettek valamit és eldugták? – vonom fel kíváncsian a szemöldököm. Ha erről van szó, akkor lehet, hogy segíthetek megkeresni neki, de ahhoz nagyon rendesnek kéne lennie és nem packáznia velem, hanem szépen ideadja a labdát ha kérem.
– Liiiionel! – ismét egy elhúzott i, ami a nem tetszésemet fejezi ki. Ő lehet, hogy jól szórakozik közben de én nem. Az nem csak egy aláírás. Egy sima aláírás. Amit kérhettem volna nagy okosan egy füzetbe is, amibe eszméletlen autogramokat gyűjthetnék hírességektől akiket imádok.
– Köszönöm, jó tanárom van. – nézek rá határozottan, mintegy már-már nem is őt hanem inkább a labdámat megbűvölve, hátha kipattan magától a kezéből. De persze nem, ilyesmi is csak a mesékben és rajzfilmekben van.
– Egy szupermarketbe és ajándékboltba. Kell csoki és egy új barna mackó, a pihe puha fajtából és egy bögre, amin az a felírat van, hogy… Nem mindegy? Ha elviszel ott elmondom, hogy mit kell tenni! – nem fogom elmondani neki, hogy ez az egész nem teljesen nekem lesz. A végén még elmondja anyáéknak és ők teljesen a fejükre ülnek örömükben. Bár komolyan végigmérem a bátyámat. Mintha nagyon gyanús lenne és azt próbálnám eldönteni, hogy mennyire ártatlan vagy sem valamiben.
– Az igazat. Elmondom mit tervezek és te nem röhögsz ki, hanem együtt érzel és segítesz nekem. – azzal karba teszem a kezem és a csodára várok. Nem hiheti azt, hogy lemondok a labdámról, ugye? Csak teszek egy kis kitérőt.
– Miért, te mi mást akarsz kapni? Takarítani nem fogok a szobádban! Kérd meg a dadámat, ő biztos, hogy segít. – bár nem ez a feladatköre, na mindegy. A lényeg, hogy Lionel úgy higgye jövök neki eggyel. De amúgy tényleg jönnék neki eggyel, ha néhány másodpercre megrendesedne. De képes ő ilyesmire? Őszintén? A bátyámról van szó. Olyan, mint a vízáramlat. Kiszámíthatatlan.

■ ■  Lio catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
21
● ● karakter arca :
◢◤ Jared Scott Gilmore


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Csüt. Jan. 25, 2018 6:01 pm

To Simo

Ó ha minden annyira könnyű lenne drága öcsikém, mint amilyennek tűnik elsőre, akkor nem kellene amiatt aggódnom, hogy elveszik a kocsit a seggem alól, megbukok történelemből, esetleg irodalomból is és még mindig nem tudom, mit csináljak a suli után majd. Nehéz a felnőttek élete, én pedig most szívok rendesen, mint a torkosborz. Alighanem ez menthetetlenül velejárója annak, hogy én vagyok a legidősebb és a szüleimnek még nincs konkrét módszerük arra, miképp készítsenek fel egy fiatalt az életre. Már hogy lenne, ha mindig csak magukkal vannak elfoglalva? Nem tudnak semmit rólunk, csak amit engedünk nekik láttatni. Mérgesen fújom ki a levegőt és úgy nézek az öcsémre, mint ha éppen egy megszeppent kis béka lenne ott a helyében. Mert az is, egy megszeppent béka, aki csak úgy néz rám sajnálkozva, mint... nem tudok erre az undok kis törpére rosszat mondani és ez öreg hiba.
- Apa igazán hallgathatna akár rád is... mindegy töki, felejtsd el. - pedig azt hittem, hogy amiért véletlenül elszóltam magam, majd zsarolni fog azzal, hogy ha nem adom vissza a labdáját,tesz róla, hogy a kocsi tényleg hosszú időre parkoló zónába kerüljön. Nem szívesen válnék meg tőle, egészen a szívemhez nőtt a furgon, olyan sportos, laza, könnyen irányítható, komfortos és még szép darab is. Nem akartam tucat autót, ha egyszer már megtehetem ezt.
Öcsike messze jár az igazságtól, ha arra gondol, azért kérdezem a helyet, mert biztos eldugtak nekem is valamimet ott. Pedig nem is, csak érdekelt. Tudom, hogy apa mennyire kreatív tud lenni, ha arról van szó, mivel és hogyan büntessen meg minket. Hanyagul vállat vonok és ismét a labdát figyelgetem. Oké, nem hibáztatom a törpét, amiért van ilyen kedvenc játéka, nekem is biztos volt, talán már nem is emlékszem rá. Ja de, az én kedvenc időtöltésem a diafilmezés volt, amikor nagy nehezen felaggattuk a partvis nyelével a lepedőt a kinyitott szekrényajtóra és vetítettünk rá. Sokszor ment át a mesenézés árnyjátékba és bohóckodásba. Én nem is tudom, megvan-e még az a kis masina. Milyen különös...
- Nem dehogy, semmit nem dugtak el előlem, én nem vagyok már ennyire liliputi, hogy ilyen módszerekkel próbáljanak megszívatni. - ez az igazság, törődj bele töki, te még kicsi vagy. A nevemre bosszús grimaszba torzul az arcom. Miért kell ennyire sipákolni a nevem? Miért? És miért gondolja azt, hogy engem megfűzhet csak úgy? A labdát a hónom alá kapom és csípőre teszem a kezeimet.
- Mi van, csak nem egy lánynak lesz? Öcsi szerelmes? - széles vigyor terül el az arcomon, amikor azt hallom, mennyire ecseteli, mit is vegyünk. Ilyen cuccok komolyan egy kislánynak valók, mintsem az én öcsémnek. Amennyi játéka, bögréje, üvege, pohara és még tudom is én mije van, nem hinném, hogy ennyire vágyna még több ilyen apróságnak.
- Ha most beavatsz, talán megkapod a labdát. És ha nem égetsz le mások előtt, talán a boltba is elviszlek. - jól van, taktikázzunk. Ha ő így, akkor én is így. Ha nem válaszol, akkor nagyon jól tudja mi vár rá, felmegyek a szobámba labdástul és folytatom a tanulást. Ellenben...
- Cöhh... a szitteredet inkább hagyjuk. - flegmán torkolom le a próbálkozásával, noha neki fogalma sincs, mi zajlik idehaza, amikor ő játszik, tanul, tévézik, bealudt és épp békén hagyja a csajt. Akkor jött el az én időm is. De ezt nem fogom megosztani vele, kicsi még, biztosan kiábrándító lenne egy kisgyereknek, hogy a bátyja, akit mellékesen példaképének tart kikkel mit művel. Márpedig én tudom a kis titkát, mondjon és gondoljon bármit rólam, sokkal jobban bízik bennem, mint a tulajdon szüleinkben. Arról nem beszélve, hogy minden szivatásom és flegmázásom ellenére sokkal többet törődök vele. Hát az öcsém, persze, hogy szeretem őt. Csak hát... milyen lenne már egy ilyet bárki előtt beismerni. Érzi, nem elég?
- Még nem találtam ki mit kérek cserébe... - csak hogy tudja, ha nem fogok most neki válaszolni, mit kérek cserébe a fuvarért, nem felejtettem el egyáltalán.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Vas. Feb. 11, 2018 7:28 pm

Lio && Simo

Ha a bátyámra nem számíthatok akkor senki másra. Hiszen az már nyilvánvaló, hogy a szüleim képesek rábízni egy dadára, de Lionel nem. Ő képes leállni és veszekedni velem ha arról van szó vagy éppen eljátszani a nagy tanulót, amikor közben nagyon jól tudom, hogy… Nos, ő és a tanulás szerintem soha nem fognak kéz a kézben járni. De ezzel mindenki így van az ő korában. Látom a barátain. Én meg csak azt remélem, hogy mire olyan nagy leszek, mint Lio nem megy el a kedvem a tanulástól. Nem akarom, hogy megtörténjen. Nem akarom, hogy mindenem ami most van az kárba vesszen. A jókedvem főleg. Az ami nap, mint nap erőt ad és arra sarkal, hogy a többiek orra alá dörgöljem mennyire boldog vagyok, legyenek ők is azok. Az élet megy tovább és ne búslakodjanak annyit, mert teljesen felesleges. Én még hiszek a csodákban. Ők nem. Mert képesek mindent megmagyarázni valami okossággal, amit az én véleményemre akarnak húzni. De nem hagyom. Nem akarom hagyni. Ezért is töröm az agyam, hogy mégis hogyan lehetne átjárni a bátyám eszén perpillanat, mert őszintén én vissza akarom kapni a labdám, de még nem tudom hogyan. Tény, hogy most úgy tűnik teljesen nem érdekel a labdám sorsa, hiszen látszólag sikeresen lemondtam arról harcoljak esetleg érte. Fő az önuralom. Ha nem pattogok, még a végén azt hiszi, hogy nincs is rá szükségem. Pedig van. De most erősen próbálok rá hatni, pusztán csak azzal, hogy a nevében lévő i betűt jó erősen megnyomom. Sikerrel? Persze, hogy nem. De mindig megéri próbálkozni. Amikor apáról beszél, picit felkapom a fejem főleg a végére hagyott megjegyzése miatt. Ha valamit elvileg el kellene felejteni, sose teszem meg, éppen ellenkezőleg arra figyelek fel a leginkább. Most is így történt. Hiszen milyen okból kifolyólag kell apának rám hallgatnia? Pont rám? Felcsillan a szemem, hát persze. Ha arról van szó akkor kitalálhatok valami butaságot és… De nem vagyok olyan gonosz. Ezért ugrok hirtelen a bátyámra és ölelem meg. Mert hiába olyan szívtelen nagy izé, attól még a bátyám.
– Szeretnéd ha megkérném apát, hogy ne vegye el az autódat? Mert az mondjuk nekem se lenne jó ha nem tudnál elvinni oda ahová én mondom? – itt ennél a pontnál próbálom elő venni a Colgate reklámféle vigyoromat, amiről lesüt, hogy nagyba hízelgek neki pusztán. De elengedem. Tudom, hogy rá nem lehet sokáig erőltetnie ezt a testvéri szeretet dolgot, mert úgyis eltol magától és nem fog visszaölelni. Mert szerinte ez gyerekesen beteges, vagy betegesen gyerekes? Mindegy. A lényeg, hogy amilyen hirtelen megöleltem olyan hirtelen engedtem is el.
– Bocs, nem tehetek róla, hogy nekem még fontosak a dolgaim. – itt ennél a pontnál erősen a labdámra figyeltem, mintha ki lehetne cselezni valahogy onnan, pusztán csak a nézéssel is. De nem. Ehhez több kell.
– Az egyik nagyon csinos ápolónőnek. Igazán megnézhetnéd te is ha akarod. Mert tényleg szép. – hazudtam, persze, hogy engem nem érdekelnek a felnőtt nők, mert ahogy kinéznek az uhhh de Rosa más. Különben is megígértem neki, hogy meglátogatom.
– Na jóóóó. De nem beszélhetsz róla senkinek! Ha elmondod anyának vagy apának és ők valamilyen csoda folytán körberajongnának emiatt vagy örömükben összesikongatnák az egész házat, mindig mindenki előtt le foglak égetni! – komolyan próbálok rá nézni, mintha az őszinteségemmel bármit is elérnék nála. Pedig…
– A kórházban ismertem meg, ő volt az egyetlen normális akivel ott beszélgetni tudtam és megígértem neki, hogy meg fogom látogatni. Szóval el kell vinned vásárolni, mert képzeld csak el milyen rossz lehet most neki. Egy csomó felnőttel akik nem értik meg. Rémes. Te is biztos rosszul éreznéd magad ha annyi idős lennél mint ő és… – itt ennél a pontnál megálltam. Nem kell ugyanis mindenről tudnia Lio-nak, ahhoz hogy megértse miről próbálok hadoválni neki.
– Jó, de azért elviszel vásárolni?

■ ■  Lio  catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
21
● ● karakter arca :
◢◤ Jared Scott Gilmore


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Hétf. Feb. 19, 2018 5:16 pm

To Simo

Miért ennyire aranyos az öcsém? De tényleg. Nehezen tudom úgy játszani a szarok rá nagytesót, amikor ilyen dumákat nyom nekem. Mert tény, eleinte nagyon de konkrétan nagyon nem szerettem, hogy kapunk egy öcsit. Brie könnyű helyzetben van, ő lány, neki nem született riválisa, csak én éreztem úgy, hogy el leszek felejtve és majd ő lesz a család szeme-fénye. Ami tulajdonképpen így is lett. De rá nem lehet neheztelni. Miért tegyem, mert megszületett? Nem ő döntötte el, igazából senki sem döntötte el, csak jött. Nem tudom ezt tudja-e már, mindenesetre nem én leszek az, aki felvilágosítja. Amilyen bújós gombóc, amilyen szeretethullámai vannak és amilyen kis naiv és egyszerű teljesen megkedveltem. Szó nélkül állnék ki mellette, mert az öcsém és mert felelősnek érzem magam érte, hogy irányt mutassak neki, ha már apa nem teszi ezt.
- Nem, dehogyis, nem kell. Csak ha tényleg el akarja hozni. Addig fel ne hozd neki, addig jó míg eszébe nem jut magától. - bujtó vagyok, bujtogató a titoktartásra, a rosszra, amit nem kellene eltanulnia. De hiszen ő is szokott füllenteni, biztos nem annyira újdonság számára, hogy erre kérem. Jó kedvemből teszem én amúgy, a szükséges rossz, mindig így gondolok rá. De hogy legyünk úgy őszinték a szüleinkkel, ha sosem érnek ránk?
Követem a tekintetét, lopva a labdára pillantok. Valamikor nekem is fontos volt a gyeekkorom, az az annyira óvott kis világ életem egy szegletének, amelyet romba döntöttek. De egy kicsit én is voltam gyerek, emlékszem még mennyire fontos volt az a dínós jelmez, amit először kaptam, amit kinőttem és már nem fértem bele, de sokáig tartogattam. Aztán serdülőkorom küszöbén a kukában végezte haszontalan porfogóként. Akkor még fontosak voltak az értékek és Simo biztosan ebben a korban jár még. Akkor számított még az, mit akarunk, nem erőltettek ránk mindenféle kamerákat, meg mit mondjunk bele. Pedig mennyire szerettem, amikor a húgommal beírattak az első táncóránkra. Rögtön éreztem, hogy ott van maradásom. De a rémálom véget ért az öcsém érkezésével. Szerencsés flótás.
- Ne. De ne ugrálj nagyon. - a kezébe nyomom a labdát, karjaimat teljesen kinyújtom, nem kell hogy a nyakamba ugorjon, nem kell a puszija se, de tudom, hogy az egészet nem fogom megúszni. Mert Simo egy szeretetzsák, abból pedig végtelenítve van. Nem tudom hogy csinálja.
- Ahha... - felvont szemöldökkel, kétkedve pillantok rá. Meg neked is mindjárt megnő az orrod a hazudozásban. Várok picit, kezdem kapisgálni mi baja van és a kérdés mindenestül bukik ki belőlem.
- Csak nem bejön egy lány? Jé, Simonak tetszenek a lányok. - jó bátyhoz méltón kezdem el őt cukkolni, miközben megcsipkedem az arcát. Pedig mennyire fújolt, ha valakit csókolózni látott. Nem is baj, még idejében kezdi az érdeklődést. Én ennyi idősen már javában kukkoltam a jobbnál jobban kiöltöző gimis lányokat, amikor eljött annak az ideje, hogy a tánc helyett már a dekoltázs érdekelt jobban, hogy melyik mennyire illegeti magát és hogy mennyire fölösleges dolog is ezen kívül minden más. Volt idő, amikor Tintinnek is azt mondtam, te, menjünk vegyünk egy kólát és nézzük a lányokat, mint hogy a legújabb összeesküvés-elméletet találjuk ki az öccse ellen, aki egy igazán felfuvalkodott hólyag és kijár neki a bánásmód.
- Hogy hívják, ismerem őt vagy bárkijét? - ha már lúd, legyen kövér, kifaggatom az én öcsikémet. Alighanem esze ágában sincs már labdázni, én pedig addig úgysem fogok tőle szabadulni, amíg meg nem veszem azt a ... tudom is én micsodát.
- Mit akarsz te vetetni neki? Remélem nem valami idiótaságot.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert •• Szer. Márc. 21, 2018 4:59 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert ••

Tell me your secrets

Kert
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Előkert és előszoba
» Tian (Ígéret Földje)
» Kert
» Kert és erdő a birtok körül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Thibodeaux otthon-