Konyha
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:30 am ✥

Vendég
Today at 12:01 am


✥ Yesterday at 2:27 pm ✥


✥ Yesterday at 8:27 am ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 8:02 pm ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 8:02 pm ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 7:50 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Konyha •• Szer. Nov. 01, 2017 9:26 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Hétf. Márc. 19, 2018 12:06 pm

To Mom

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Kennynek sokszor örülök, hogy van. Amikor unom otthon a légkört, kicsit jobban betintázok vagy csak egyszerűen későn indulok el egy buliból, egyszerűbb hozzá bedumálnom magam, mint valakivel összefutni otthon, mert mondjuk kicsit hangosabban baszom be az ajtót magam után a kelleténél, vagy épp pofára esek a lépcsőn - volt már olyan is, kijött a fél család és már forgathattuk is a legújabb argentin szappanopera összeveszős jelenetét -, egyszóval csak szeretném magam megkímélni anyám gyászos arckifejezésétől. Köszipuszi, eleget drámázik ő odabent a stúdióban is, nem kell hazahozza a műkönnyeit.
Most egészen egyszerűen csak Kennynél ragadtam, kipróbáltuk azt a fasza bowling-pályát amit nemrég építtetett meg a harmadik emeletre. Hát fasza, nem? Az az ember tud élni, példát kellene vennem róla, valami fasza szakmával meggazdagodni, építtetni egy menő kéglit és élni mint hal a vízben. Mit nekem gondokkal vesződni? Csak hát előbb az érettségi meg minden szar...
Reggel van, kibaszott korán... hatkor szerintem még a mutter is a szemtakaróját tologatja fel az ágyban, le merem fogadni, hogy azt használ mert minden reggelre olyanokat szokott nézni, mint akinek épp kisütik a szemeit. Vagy épp csak a fater váltja ki belőle, nem tudom. öregszik már na, biztos nem finom hús... fúj, inkább nem gondolok bele milyen hús és mit művelnek egymással. Inkább csak arra figyelek, halkan nyomjam le a kilincset, hogy besettenkedve szintúgy halkan is csukjam be az ajtót. Ha azt tudnák, milyen kurva jól éreztem magam, akkor biztosan tekintetek kereszttüzében fogok elégni.
Miután megbizonyosodok arról, hogy a dolgomat faszán végeztem el, csak levetem a kabátot, lerúgom a bakancsot a cipőtároló szekrénynél. Március lévén már lassan időszerű lesz amúgy is valami sportcipőre váltanom és elmennem az első edzésemre. De hát egy kézzel... a rosseb bele a bal karomba, hogy mindig elfeledkezek róla és aztán fél órát csak a kabáttal baszakodok. Legalább gurítani tudtam, nem is egy kört vittem. Majd legközelebb talán Olyt is elviszem oda, Kenny elvégre annyit kért tőlem, ne hurcoljam fel a nőcskéket hozzá. De ő nem olyan nőcske, őt nem csak felhurcolnám, hanem egyenesen be is mutatnám neki.
Utam a konyhába veszem, a hűtőt szélesre tárom, tele van finomabbnál finomabb kajáknál, de én most csak valami csipegetnivalóra vágyom. Mondjuk az a becsomagolt süti meg is teszi, amit a legfelső poncon eldugva pillantok meg. Simo pajtás, vess keresztet az édességre, mert én most ezt mind befalom.
Csak ne baszakodnék a fiókokkal. Mert hát eszembe sem jut előbb letenni a tálat és utána villát keresni, neeem, fognom kell és két ujjal nyitogatom a fiókot. Így is néha nehezen jön ki, mert tele van, hát még most kell keresztbe állnia a merőkanálnak. Menten földhöz baszom, de komolyan!
De megkaparintom, a papírt pedig már türelmetlenül tépem le, hogy a pulthoz húzzak egy széket amit a közelben találok és nekilássak a csokis sütit befalni. Igen, ezek az ízek, ez a tömény édesség, ez hiányzik nekem! Két pofára kezdem tömni, mint aki csak most jött le reggelizni. Csak a ruha gyanús, mert ilyen korán luxus felöltözni.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szer. Márc. 21, 2018 2:28 pm


Éjfél van, én pedig álmatlanul forgolódom Michel mellett. Különös érzés szorítja a torkom, idegességemben dobolok a frissen mosott huzaton, hangja visszhangot ver a csendes szobában. A plafont bámulom a hátamon feküdve és fogalmam sincs, hol siklott el ennyire a helyzet köztem és Lionel között. Joggal dühös rám, hisz szerinte nem érdekel sem ő, sem a testvérei, de ez koránt sincs így. Értük teszünk mindent, hogy gondtalan gyermekéveik legyenek. De valahol ez az egész már nem arról szól, hogy bármit megkapjanak, amit csak akarnak. Öntudatra ébredtek, mindannyian, már nem lehet őket lekenyerezni a legújabb játékokkal. Szar anyának érzem magam és erre az elsőszülött gyermekem rá is tesz ez lapáttal azzal, hogy büntet. Mert mire véljem azt, hogy még mindig nincs itthon.
Lemegyek a konyhába, töltök magamnak egy pohár vizet, majd visszasettenkedve az emeltre, rápillantok a másik két gyerekemre. Simon édesdeden alszik, a legkisebb, mindközül talán még ő hiszi el, hogy mindent értük teszünk. Szívem szerint addig puszilnám, míg fel nem ébred, de inkább résnyire hagyom az ajtaját és Sabrine szobája felé lopakodok. Nem szokásom benyitni a gyerekim szobába csak úgy, minden előjel nélkül, de most megteszem, mert remélem, nem ér meglepetés. Sabrine okos, kifinomult teremtés, de cseppet sem akarom, hogy felnőjön. Törékeny virágszál, az apja rajongásig szereti.
Az utolsó kortyokat fogyasztom, mikor hirtelen álmosság tör rám. Hiába is virrasztok, Lionel úgysem jön haza, csak pirkadatkor, ahogy szokta. Visszafekszem a férjem mellé és talán el tudok aludni. Mást nem tehetek, nem akarom tönkretenni ennél is jobban a kapcsolatunkat, de felesleges lenne körbetelefonálni a barátait, mivel mindegyik falaz a másiknak. Értelmetlen lenne ilyen későn zavarnom őket. De amint hazaér, el kell beszélgetnem vele, mert ez így nem mehet tovább.
Visszabújok a férjem mellé, megébred, motyog valamit nekem, a kezemet keresi vakon kutatva a sötétben. Odaadom neki és vagy ennek, vagy az idegességnek köszönhetően, de pillanatok alatt elnyom az álom.
Órákkal később, az anya radar bejelez és felébredek. Motoszkálást hallok lentről, elfojtott szavakat, de engem nehéz átverni. Felkanyarintom a köpenyem – nem, nem szuperhőssé változom - csupán lusta vagyok felöltözni. Hangtalanul lépdelek lefelé a lépcsőn, mindenki más alszik még a házban. Eszem ágában sincs kiabálni vele, de legszívesebben bezárnám a szobájába.
-Jó reggelt Lionel. – Köszönök neki halkan, majd a kávégéppel kezdek bíbelődni. – Hol jártál az éjszaka, mert hogy nem a szobádban aludtál, az is biztos. És ne mond nekem azt, hogy semmi közöm hozzá – Fonom össze karjaimat mellkasom előtt és nekidőlve a konyhapultnak, igenis éber tekintettel vizslatom a fiamat. Nyúzott, cigi szaga van és két pofára tömi a csokis péksüteményt.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szer. Márc. 28, 2018 12:50 pm

To Mom

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Amikor az ember gyereke úgy érzi, odahaza feszélyezik és korlátozzák a személyes szabadságát, legkönnyebb megoldást választva lelép valahová. Sosem mondom meg hová, kihez, meddig és miért. Egyszer biztosan észreveszik, ha nem vagyok otthon, nem? Bár az én szüleim azt sem veszik észre, ha otthon vagyok, nem azt, ha valamerre rontom a levegőt.
Ez egyszer a megérzésem tévesnek bizonyul, mert épp hogy betolom az első falat sütit, anyu kicsit sem barátságos tekintetével fonódik össze az enyém. Magamban sóhajtok egyet, nagyszerű, hogy te is felébredtél...
- Reggelt. - dörmögöm semmitmondóan, miközben újabb adag tömény csokit szúrok fel a villára. Nem szeretnék vele beszélgetni, így egy pillanatra meg is nyugszom, hogy inkább a kávégéppel foglalkozna szívesebben, mint velem. De megérzésem megint remekül hagy ma cserben. Aludnom kellene, talán jobban menne ez is. De bosszant a tény, hogy ő belekerült a látóterembe. Más esetben biztos örülnék, végre itthon van és látom. De az Brie és nem én. Nekem már mindegy hol van, teljesen túltettem magam azon, hogy nem látom. Ellenben nem szívlelem, ha így akar nevelni és megmondani a tutit. Ebből nem engedek.
- Hát anyu, szerintem menj el lottózz még egy pár millióért, mert bizony eltaláltad, hogy nem voltam az ágyamban. - ha két szónál többet szólok hozzá, az már rosszat jelent. Mert kinyílik a bicska óhatatlanul is a zsebemben és nem fogom hagyni neki, hogy kiosszon, amiért folyamatosan elfeledkezik arról, nem vagyok már pisis, hogy megmondjam mikor mit csináljak. Jó hogy nem kell engedélyt kérnem tőle!
- Márpedig semmi közöd hozzá. - dacosan hányom fel a villára a piskótát, a felszedett krém fele pedig lepottyan a tányérra a hirtelen mozdulatra. Jobb is, hogy hirtelen mozdulattal tömöm a számba a falatot, mert aztán sikerül is elterelnem azzal a figyelmemet, hogy megpróbálom felszedni a hiányzó elemeket. Inkább nyesek még egy falatnak valót.
- Ha nem tűnt volna fel, már régen felnőttem ahhoz, hogy bármiben is a te engedélyedre legyen szükségem. Felnőtt vagyok, azt csinálok, amit és ott ahol csak akarok. - ismeri ő is Kennyt, már hogy a viharba ne, mikor apu ajánlott be hozzá először? Csak egy kis zsebpénzt szerezni, hogy lássam, a pénzt munkával szerezzük. Eddig sem voltam a pénzzel hivalkodó, még ha kényelmes is kiszórni bármire, ami megtetszik. Mint a méregdrága karórám. Mindegy, szúszá, talán megunja vagy észreveszi magát, aztán a kávéjával visszaballag szépen a szobájába. Meg én is az enyémbe. Mit meg nem adnék azért, ha most csak a puha párnáim között durmolhassak egy nagyot.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Márc. 31, 2018 3:27 pm


Sose voltam nyugodt természet, a gyerekvállalással pedig végleg befellegzett a próbálkozás, hogy egy kicsit unalmasabbá váljak.  Az anyává válással az idegrendszerem is megszűnt létezni, legalábbis arra a kis időre, míg beletörődtem abba, nem tudok mindent megadni neki, amire szükségük van. Nem lehetek ott mellettük, amikor csak akarok, nem szólhatok bele az életükbe, pedig istenem, megtenném. Gyűlölöm, hogy késő este jár haza, hogy olykor napokig nem látom és, ha egyszer van annyi időm, hogy elmenjünk együtt valahova, akkor is kibúvót keresve inkább a haverokkal lóg, mint a családjával. Pocsék anyává tesz engem és hiába is kapálózok, esélyt sem ad arra, hogy felszedjen a csónakjába.
-Közöm van hozzá, az anyád vagyok. – Vágom hozzá szemrebbenés nélkül, heves vérmérsékletem egyelőre még csak az elsőszülött gyermekemen ütközik ki. Sabrine és Simon sokkal simulékonyabb, könnyebben alkalmazkodnak, velük ellentétben Lionel hamarabb veszíti el a kontrollt. Velem szemben így van, szimplán csak utál, de bármennyire is fáj és akármennyire sem akarja elhinni, mindent érte és a testvéreiért teszek. – Nem szeretnék egy nap azért bemenni az őrsre, hogy azonosítsalak egy hullazsákban. – Hangom felemelkedik, nyilván már mindenki felébredt, csak senki nem mer lejönni a földszintre.
-Nem kell szeretned, nem várom el tőled. – Nehezemre esik kimondani ezeket a szavakat, mivel vele együtt nőttem én is fel a feladathoz. Neki köszönhetem, hogy türelmesebb vagyok, hogy van bátorságom énekelni. Kisfiúként rajongott az esti közös, énekes játékokért. – Azt viszont igen, hogy legalább azt elmond, hol vagy, kivel vagy és mikor jössz. Neked fogalmad sincs arról, mennyire aggódtam. Magasról teszel az egészre, mert utálsz engem is és az apád is. Azt hiszed, mert nagykorú lettél bármit megtehetsz, de el vagy tévedve kisfiam. – Szomorú vagyok, hogy idáig fajult kettőnk kapcsolata. Meg tudom érteni, min megy keresztül, fiatal felnőttként én is úgy éreztem, apám elhanyagol és inkább a munkába temetkezik. Nem volt szoros a viszonyunk, de én legalább nem zárkóztam el a lehetőségtől, amikor nyitni próbált felém.
-Gondolom ne is számítsak rád a jövő héten. – Kinyomom a kávégépet, egy kanál cukrot teszek bele és számhoz emelem a forró poharat. – Alejandro és Adriana szabadnapot kapott a jövő hétvégére. Családi banzáj lesz, mindenkire számítanak. – Lemondó sóhajjal kortyolok az italba. – Majd kimagyarázom, miért nem jöttél el. – Kezdek belefáradni abba, hogy mentsem a hátsóját azért, mert nem mutat egy kis hajlandóságot arra, hogy a családja körében eltöltsön egy pár órát. Nem kérek többet, csak néhány órát.


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Vas. Május 13, 2018 2:05 pm

To Mom

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Annál nincs bosszantóbb, amikor a tulajdon anyám úgy csinál, mintha minden rendben lenne. Mikor sosem ér rá foglalkozni velünk, de azért mégis mindenről tudni akar. Fél szemmel figyelem a mozdulatait, ahogy a kávégéppel babrál. Vajon akart velem ő úgy igazán törődni velem? Rossz íz fut össze a számban annak ellenére is, hogy a csoki tömény édességét érzem. Le kell pillantsak a tányérra, hogy ne lássa rajtam, tulajdonképpen kezdem magam baromi kényelmetlenül érezni.
- Aha... aki csak kipottyantani tudott. - nem vette észre, hogy soha semmit nem osztok meg vele? Az nem tűnt fel neki, hogy sem örömhírrel, sem bizonytalansággal nem keresem őt? Mert tudom, hogy nem ér rá, mert tudom, hogy ha felhívnám, csak annyit mondana, most nem ér rá, hívjam vissza esetleg kicsit később. Épp ezért idővel valahogy ő kikerült abból a körből, akikkel bármit megosztok. Brie sokkal de sokkal többet tud nála és ez a tudat nekem borzasztóan fáj. Mert nem állíthatom azt, hogy nem mondanám el neki is szívesen, de minden egyes cselekedeteivel úgy érzem egyre távolabb lök magától. Apuval szemben már csak kussolni sem próbálok. Néha én magam sem értem, hogy mi a bajom, csak úgy érzem, hogy lépnem kell vagy épp menekülni, mi éppen az opció. Ők csak annyit látnak, hogy félévkor megbuktam töriből, hogy majdnem elhiányoztam azt az óraszámot, ami fölött évismétlés lenne a vége. Mikor kérdezik azt meg, hogy miért van így? Mikor nem csak azt kapom meg, hogy mihaszna tróger gyerek vagyok, aki meg sem hálálja, hogy gondtalan élete lehet. Néha úgy érzem, hogy bár inkább égne a munka a tenyerem alatt...
- Nem kerülök hullazsákba. - dörmögöm ellenkezve. Csak érzem a késztetést, hogy visszaszóljak, gondolkozás nélkül teszem meg, hisz az elmúlt években ha valamit, hát ezt tökélyre fejlesztettem. Brie próbált csitítani... mindhiába. Ez olyan dolog, ami mellett nem lehet szemrebbenés nélkül elmenni. Ő jó kislány, soha nem fog kiállni a saját igazáért, a helyzetért, mindenért. Simo pedig kicsi. Hallják azt egyáltalán, ami zajlik körülöttük?
Vállat vonok a megjegyzésére. Makacs módon hallgatok most arról, hogy de, amúgy szeretem, mert az anyám. Mert úgy érzem, hogy ez olyan kötelék, ami sohasem válik semmissé. Helyette csak konokul szemezek vele, amíg rám néz. Ne higgye azt, hogy ennyivel a torkomon letolhatja az akaratát és megnyílok neki. Nem, ennél több kell hozzám, anyu.
- Nem anyu, ez nem ennyiről szól. Leszarom, hogy nagykorú lettem, nem hallod saját magad? Bort iszol és vizet prédikálsz? Amióta visszamentél dolgozni, másról sem szól az életed mint a munkádról. És apunak is. Soha nem jöttök haza időben, soha nem kérdezitek meg tőlünk, hogy amúgy mi van velünk, csak a számonkérés. - tekintetem kemény, úgy fürkészem őt, mintha a legapróbb jelét keresném annak, hogy ezzel bántom. Mert most úgy érzem, hogy akarom bántani, hogy talán ezen keresztül megérti mi a bajom. Annyiszor lejátszottuk már ezeket a meccseket, mindnek az lett a vége, hogy takarodjak inkább a szeme elől.
Anyu talpraesett nő, tudom, hogy vele szemben résen kell lennem. Ha nem használ a fegyelmezés, akkor érzelmileg zsarol. Tudom, már kitapasztaltam mindent nála. De most nem adom meg az örömöt neki, hogy kiborulok. Inkább csak kárörvendően hümmögök egyet.
- Ah, szóval újabb alkalom arra, hogy magamra erőltessem a műmosolyt és mi mint egy nagy összetartó család azt imitáljuk, hogy a legboldogabbak vagyunk és minden a legnagyobb rendben, nem? Ezt szeretnéd? Anyu, egyet árulj el, miért ilyen kibaszott fontos neked a látszat? Miért nem inkább azzal törődsz, aki még nem veszett el? - igen, Simoróm beszélek. A kisöcsémről, aki még semmit nem tapasztalt és érzékelt abból, mi is errefelé a nagyok játéka.
- Tudod mit? Nem számít... - Úgy döntök inkább, hogy nem erőltetem tovább a beszélgetést. És momentán azt is leszarom, hogy nem ehetnék a szobámban. Felemelem a tortás tányért és elindulok a lépcső felé.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
370
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha •• Szomb. Jún. 09, 2018 5:11 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Konyha ••

Tell me your secrets

Konyha
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Thibodeaux otthon-