Nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Nappali •• Szer. Nov. 01, 2017 9:26 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Nov. 01, 2017 10:50 pm

Jéro && Simo

Mondanám, hogy teljesen egyedül vagyok itthon, de ez akkora nagy hazugság lenne, mert a szüleim  voltak olyan elvetemültek és egy nőt fogadtak fel arra vigyázzon rám. Mintha nem tudnék vigyázni magamra és pátyolgatásra szorulnék. Mondjuk most direkt hagytam magára. Amint mesél, már nem is tudom miről, mert nem figyeltem rá. Csak amint háttal állt nekem én fogtam magam és elhagytam a szobámat. Hadd beszélje ki magát ott egyedül, úgyis van ideje amíg a testvéreim vagy a szüleim haza érnek szerintem. Nem arról van szó, hogy nem kedvelem meg minden csak ne azért lenne itt, mert rám kell vigyáznia. Hanem mit tudom én takarítana. Jó azt is teszi néha ha rendetlenséget hagyok magam után. Rendszerint direkt, mert mókás amikor fújtat és mond valami szörnyűt rám. Hogy fióka vagyok, milyen azt nem tudom. Sose hallom ki rendesen, mert motyog magában. Mintha nem lennék ott. De nem baj. Inkább ő legyen, mint a nagyszüleim, ahová köszönöm szépen nem szívesen mennék most. Talán hétvégén néhány órácskát, de jönnék is haza. Már ha valaki megsajnálna és elvinne hozzájuk, de sem Lio sem Bri nem szeretne sétálgatni velem egy kicsit odáig meg vissza. Túl elfoglaltak. Mind a ketten. Csak tudnám, hogy mitől és miért nincs idejük rám. Pont rám, a legfontosabbra. Akinek az a feladata, hogy gondoskodjon a napi ölelés, szeretet, vidámság adagjukról. De amilyen morcos mostanság mindkettő, úgy néha jobb ha hallgatok előttük és csak akkor beszélek, ha éppen kérdeznek. Ám ez nem mindig sikerül. Rendszerint előre válaszolok, még mielőtt feltennék a kérdést.
Ebből születnek a bonyodalmak és ettől is próbálnak úgy viselkedni a testvéreim, mintha egy másik bolygóról jöttem volna s, ebből kifolyólag nem értenének meg. De szerintem megértenek, csak úgy tesznek mintha mégse. Amivel semmi baj sem lenne, ha nem okozna ez egy csöppnyi gondot. Ez a gond, mármint a fedőneve a… teljesen mindegy. Szóval nem esik jól, ha levegőnek néznek a testvéreim és mindenért engem hibáztatnak. Ha a bébiszitter elköpi, hogy rendetlen voltam és megint fejfájást okoztam neki – azt mondtam neki, hogy vegyen be akkor gyógyszert, mert anya is ezt teszi ha fáj a feje, de helyette szemtelennek nevezett – akkor tényleg meg fogom nehezíteni az itt eltöltött idejét, amit rám áldoz. Azért a pénzért igazán… Szerintem a szüleim találnának mást. Valaki olyat, aki képes határozott lenni, nem piszmog és nem is a saját gondjaiba merül amikor épp nálunk van és rám vigyáz. Mintha valami otthoni probléma itt nálunk meg oldódhatna egy szempillantás alatt, de amúgy nem.
Az előszoba fele járva úgy döntöttem átsétálok a nappaliba és nézek egy kis tévét. Igen ám, de megszólalt egy úttal a csengő is. Én meg azt remélve, hogy anya az esetleg még valami finom édességet is hozott magával úgy lerohamoztam az ajtót, mintha muszáj lett volna. Meg se néztem, hogy ki lehet az, egyből ajtót nyitottam és megszólaltam, még mielőtt láthattam volna az illetőt.
– Csak, hogy végre hazajöttél Any…anya, lett volna normálisan, hacsak ki nem nyitom a szemeimet és meg nem pillantom Jérome-t. Nekem sem kellett több! Egyből elrugaszkodtam és helyből ugrással nekivetettem magam.
– Szia Jééééééér! – hangoztatom torkom szakadtából, szinte már fülzavaró mód hangosan.
■ ■  egyelek meg catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
◢◤ Jared Scott Gilmore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jérome Chevotet tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Nov. 06, 2017 1:09 am

Simo && Jérome
Eeny, meeny, miny, moe...
Legelőször múlt hét csütörtököt beszéltünk meg a találkozóhoz, amit a munkája miatt át kellett ütemeznünk e hét hétfőre… amiből kedd, majd szerda lett, végül péntek a saját menetrendem nem várt változása okán. Imádom Elsát, de a televíziós karrierje a ráérésében manifesztálódik és ijesztően melodramatikussá, nem kevésbé kaotikussá avanzsálja a vele történő egyeztetést, ami áthúzódik a saját szabadidőm kezelhetőségére. A csütörtökre, a keddre felvetődött programjaim gyakorlatilag értelmetlenül lettek lemondva. Az első alkalommal teljes megértéssel fogadtam el az áttételi javaslatot, de a másodszori ismétlésnél felismertem a tradicionális mintát és a szóvá nem tétel ellenére kellemetlenebb szájízzel adtam be a derekam, nem kívántam rossz érzést kelteni benne még a harmadik alkalommal sem. A beosztásomat rugalmasan kezelem, a család, pedig minden kétséget kizáróan pro érvek alá sorolható, ha a mindennapok átrendezését veszem górcső alá, altémától függetlenül.
A legfiatalabb rokonnal kórházból való kiengedése óta még nem találkoztam és az otthon tartózkodásának valószínűségét figyelembe véve tudom, nem állíthatok be üres kézzel annak örömére, hogy nem törte magát össze, olyan nagyon, mint tehette volna. A lovat eszem ágában sincs alá adni – vagy a többieknek újabb fejfájásra okot adni… – az ezer plusz egyedik játék megvételével, a meglévőeket is tehetségesen alkalmazza a környezetének rettegésben tartására, ha elkapja a hév, másfelől nem én akarok lenni az a személy, akinek az ajándéka miatt egy újabb szobát kellene kialakítani a tárolás miatt. A vállamra vetett táskában mást hoztam mindent összegezve, ami legfeljebb a fogaira lehet veszéllyel túlzott mértékű fogyasztás esetén. Az autó biztonsági zárát vakon elkövetett mozdulattal aktiváltatom, miközben az időt ellenőrzöm az órámon és egy dupla pittyegés jelzi a biztonsági protokoll érvénybe léptetését. Pár perccel a megbeszéltnél előbb érkezek ugyan, de nem feltételezem az itthon töltött idő alatt is a munkájába temetkezne Elsa és megzavarnám a hamarabbi beköszönésemmel… késésről szóló értesítés híján, pedig az lenne az utolsó gondolatom, hogy őt megelőzve értem ide. A vállszíjon igazítok az ajtóhoz lépve és röviden megnyomom az ajtó mellett lévő csengőt, beeresztést kérve a Thibodeaux-lakba.
A bejárat szinte egybőli kinyílását biztatónak találom és amint meghallom a kölyök gondolkodás nélkül darálni kezdett szövegét felkenődik a vonásaimra a jó kedvű kíváncsiság vajon mikor is fog koppanni az a bizonyos… Az elrugaszkodó pattanásával azonban nem számoltam a hangjának elhalkultakor. Önjavítás, a szúrós döbbenet, hogy még a magasságom sem egyezik az anyjáéval vagy az arcára kiülő kérdések sora, lényegében miért is jöttem ide… igen, megfordult a letámadás is, de nem vetődéssel egybe kötve. A bal lábamat még idejében csúsztatom hátra, biztosítva az előkészülettel, hogy ne döntsön hátra és a balommal rásegítek a kapaszkodására, ne szakadjon le a nyakam ahogy a súlya veszít a gravitációval szemben.
- Szia kölyök! – A szabad kezemmel kap egy hátpaskolást. - Látom már jó erőben vagy. – Ha nem ugrik le egyből a saját tappancsain tapodni abban az esetben vele együtt teszek meg egy-két lépést, hogy küszöbön belülre kerüljünk mindketten. Előrébb hajolva fogom intézni a letételét. - Minden rendben van? – Első sorban az egészségügyi állapotára gondolok, az előbbi megjegyzésből szőve tovább a szavaimat és beljebb tekintek, hátha kiszúrom Elsát, de… - Édesanyád merre van? Beszéltem vele, azt mondta itt lesz, hogy tudjunk beszélni. A többiek? – Ha a nagynénémet nem is, a csendet könnyebben ismerem fel a ház falai között lézengve. Nem lenne meglepő, ha a szobáikban tartózkodnának, de abból kiindulva Simo egyből ajtót nyitott és nem az ő társaságukban van inkább arra következtetnék házon kívül tartózkodnak.

■ ■  maradj csak a cukornál :'DD  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
38
● ● Posztok száma :
Chris Wood
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Simon M. Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Nov. 15, 2017 10:09 am

Jéro && Simo

Tudom, hogy lehettem volna kedvesebb is, de egyszerűen nem ment. Ezért is hagytam szegényt magára a legelső adandó alkalomkor. Érthető ha kapva kaptam az alkalmon amikor meghallottam a csengő hangját. Azt hittem anya az vagy bármelyik más családtagom, aki leváltja a nőt. Nem arról van szó, hogy nem kedvelném meg minden, csak… Ne vigyázzon már rám senki se! Én már nagy vagyok.
Jó, persze néhány incidenst leszámítva egész jól megy felnőttnek tettetni magam, ugyanakkor nagyon fárasztó, ha belegondolok, hogy rajtam kívül mindenki más mennyire beskatulyázott. Ők például már azt is féltek kimondani, hogy nagyi mennyire elrontotta az új frizura választást, de én megmondtam neki ha szeretne nyugodtan versenyezhet a vele egyidősökkel, mert nem lett tőle különb, sőt tucatszemélyé vált. De náluk ugyebár ez a divat, nem is számít idősnek ha nem azt a bizonyos hajszint választja. Szerintem meg jobban nézett ki eredeti hajszínében, ezt nyíltan megmondtam neki, most is megmondanám ha itt lenne. Ámbár gyerek beszéd, senki sem kíváncsi a mi őszinte véleményünkre. Mert a felnőttek jobb szeretnek a saját hazugságaikban élni, én nem. Ha rajtam múlik nem is fogok. Nem fogom hagyni, hogy elnyomják a véleményem. Sem a nagyszüleim, sem a szüleim, sem a testvéreim, sem a környezetem. Ez bizonyos. Ám most már őszintén szólva csöppet se zavaró, hogy nem anya ért haza, hanem Jérome az. El se merem engedni a nyakát, úgy csüngök rajta mintha hihetetlen lenne, hogy itt van, mintha attól félnék, hogy képzelődök ezért nem eresztem el. Különben is, ha a családtagom többi tagja nem meri kimutatni, hogy mennyire szereti őt meg úgy összességében mindenkit a családban akkor nekem muszáj lesz. Különben is, szerintem ebben még én vagyok a legőszintébb. Ők azt is félve merik kimondani, hogy mennyire örülnek ha egymást látják, de én… Én teljesen más lapra tartozok, mindenki részét duplán bepótolom, az egyszer szent. Majd amint beér velem a házba, elengedem, mert naphosszat én se játszhatom a fán csüngő majmot. Ezért se zavar amikor letesz.
– Igen, minden rendben. Most már kutya bajom. Szerintem már a labdát is visszakaphatnám a szüleimtől, csak még nem merik ideadni. – panaszolom el neki, egyből a sérelmemet, mintha csak egy órája láttuk volna legutóbb egymást és gyorsan fel akarnám vázolni neki a helyzetet, amiről esetleg pont lemaradt. De az sokkal több volt mint egy óra. Sajnos.
– Csak én vagyok itthon, meg a dada. Végzi a dolgát rendesen, csak fent hagytam az emelten amíg kimeséli magát. Szerintem úgy hiszi még mindig ott vagyok mellette. – azzal próbálok nagyon szépen vigyorogni rá, nehogy megemlítse mennyire nem szép dolog kikészíteni a nálam idősebbeket.
– A nővérem születésnapozni van, a bátyám a barátjával van el valahol, anya még mindig nem jött haza, szerintem úton van már, apa dolgozik, ő nem olyan régen ment csak el. Tehát a családból tényleg csak én vagyok. – most legalább egyikük se szólhat le, hogy úgy viselkedek mint egy négy éves, amint szinte örömömben körbetáncolom Jérome-t. Vagyis körbe táncolnám, csak most még nem merem.
– Te… te jól vagy, ugye? – kíváncsiskodom most már én is, mert úgy fair ha visszakérdez az ember. Legalábbis nekem így tanították. Azt mondták ne legyek udvariatlan. Én meg igyekszem. Még akkor is ha ők éppen nincsenek itt és nincs kinek bebizonyítani, hogy én igenis jó vagyok. Arról meg nem én tehetek ha gyakran rossz dolgok történnek, pont velem. Vagy közöm van a napi rosszasághoz, amit nem én kezdeményeztem, de bizonyára okvetlen benne kell lennie az én kezemnek is, különben… Különben senki se tudna panaszkodni a szüleimnek semmiről. Ennyit az egészről.
■ ■ igaz-igaz iloveu  catjump  ■ ■ credit



Here is my secret. It is very simple: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
◢◤ Jared Scott Gilmore
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jérome Chevotet tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Nov. 19, 2017 2:33 am

Simo && Jérome
Eeny, meeny, miny, moe...
Érzem az erős kapaszkodási szándékot a nyakam körül és a meglepetésből elkövetett letámadásán röviden elvigyorodom, mikor segítek megtartani az újdonsült helyén. A család felénk kanyarodó ága sokkal lazábban kezeli az elvárásokat, a protokoll egymás közti betartását, ami nem egyszer vívta ki a nagyatyai ellenszenvet, mostanra már elült a „deviancia” szóvá tevése; ilyenek vagyunk, nem változunk meg. A nagynénémékre sokkal jobban jellemző a szigorúbb családmodell és emiatt egy kicsit mindig rácsodálkozok, hogy a legkisebb fiából hogy-hogy nem nevelte még ki az ilyen s ehhez hasonló megmozdulásokat, amikbe akárcsak egy hajszállal is több közvetlenség vegyül, mint a megálmodott família elképzeléseibe… Számomra határozottan üdítő, hogy Simo ilyen jól tartja magát az elképzeléseihez és könnyedén, rosszallás nélkül lépdelek beljebb Ősózsákságával küszöbön belülre. A sarkammal pöccintem be a bejárati ajtót, utána kerül letételre. Az őszintén kicsúszó probléma szóba kerülésére szárazon nevetek fel.  
- Örülök, hogy jól vagy és biztos vagyok benne édesanyádék ezt az állapotot csak tartósan szeretnék megőrizni, ezért nem engedélyezték még. Légy egy kicsit türelmes. Rám is alaposan a frászt hozta a hír, hogy túlbuzgó voltál és baleset történt… – Sokat mondón nézek le rá, de nem feddőn vagy rosszallással a tekintetemben. Tény, nagyon is megült bennem az ideg, amíg ki nem derült komolyabb baja nem esett. A vállát biztatóan meglapogatom, mielőtt azt hinné szilárd álláspontot foglalok az övével ellentétes oldalon. Sok megvonást, kötelező feladatot túlzásnak vélek, amit náluk látok, de nincs jogom beleszólni és nem is áll szándékomban. Ez a határ érintetlen marad.
A felvigyázója említésére az emeletre vezető lépcső felé sandítok, majd az unokaöcsémre vissza. Szükségtelen kimondanom mit gondolok, a kisebb fejcsóválás és sóhaj beszédesen tájékoztatónak nevezhető. Igaz, a konszolidált mosoly is a szám sarkában, annak idejére, míg egy barackot nyomok a fejére.
- Legalább szólj neki, hogy idelent leszel velem, rendben? – Alkukötő kézfogásra tartom a jobbomat, mert mindenképp maradni szándékozom Elsa hazaéréséig és mindenkinek egyszerűbb lesz, ha a dada nem piszmogja el neki rossz fát tett a tűzre az itthon tartózkodó. Már amennyiben nem vesz egy kalap alá Simo-val… nem ismerem annyira, hogy tudjam rám kenné-e, de jobb megelőzni az esetet. - Utána ne kímélj, amíg anyád haza nem jön. Egyébként mindenki megvan? – A testvéreivel és az apjával gyakran kerüljük el egymást, így tőle érdeklődöm a hogyan létük felől… legalább nem fellengzős választ fogok kapni vagy a valóságtól eltérő ferdítést, mi szerint minden tökéletes ahogy van. A vállamról a becipelésekor lejjebb csúszott táskaszíjat megigazítom.
- Igen, köszönöm a kérdésed. A munkám egy részét le tudtam adni, úgyhogy nagyon jól, ami azt illeti. – Apró bólogatásokkal egészítem ki a helyzetjelentést a szabadidőm növekedéséről, ami valóban jó hírnek számít. Nagyon is és pontosan emiatt nem vagyok képes megérteni a családom többi tagja hogyan képes napi nyolc óránál hosszabban a hivatásába temetkezni, elvonni az idejét másoktól, a szórakozástól, a pihenéstől.
- Hova készültél? Megvárlak ott, amíg szólsz a dadának és amint visszajöttél átadom az ajándékod, amiért kijöttél a kórházból. - A mézes madzagot szégyentelenül húzom le az orra előtt annak érdekében nyerjen némi motivációt értesíteni az emeleten lévő nőt. Azért abban nem lennék biztos nem tűnt fel neki a kölyök meglógása a felügyelete alól...

■ ■  helyess Cool  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
38
● ● Posztok száma :
Chris Wood
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali ••

Tell me your secrets

Nappali
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Thibodeaux otthon-