Kert és terasz
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Kert és terasz •• Szer. Nov. 01, 2017 3:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szomb. Nov. 11, 2017 6:30 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

Minou már rég iskolában van, én hajnalban értem haza, de szerencsére Tappancs és az egyik húgom vele volt. Sose hagynám magára, és nem azért, mert nem bízok benne, inkább csak féltem, hogy nehogy megint összeroppanjon. Pláne, hogy olykor, vagyis inkább legtöbb esetben rohadtul nem érzem azt, hogy jó apa lennék, de még annyira se, mint egy pótapának lennie kellene. Nem kellett ma berohannom, hiszen tegnap este kiadtam mindenkinek a feladatát. Szerencsére nem minket támadtak, hanem Londont legfőképpen, de attól még megannyi nyomozás és kutatás történt a korábbi incidenseknek köszönhetően, ahogyan azt se lehet tudni, hogy éppen mikor vetnek be minket is egy-egy túszejtésnél. Díjazzom a túsztárgyalókat is, de nem nekik kell meghúzni a ravaszt, mi megyünk be, mi támadunk és mi fegyverezzük le a bűzözőket, hiszen legtöbb esetben csak időhúzás az egész tárgyalás, de ritka az, amikor ténylegesen nyereséges lenne. Pláne, amikor arab barátaink lendülnek be. Nem vagyok előítéletes, hiszen a sajátjaink között is akadnak eléggé durva arcok, de attól még nem a kedvenceim, amikor ártatlanokat ölnek valami kicsavart hitt miatt. Gyávák, az én szememben azok voltak.
Pontosan ezért se értettem, hogy ki a franc csöngethet ilyenkor. Nem hiszem, hogy szomszéd lenne, hiszen legtöbb esetben ilyenkor senki sincsen itthon. Sietve zártam el a csapot, majd pedig egy töröközött csavartam a derekam köré. A telefonom nem jelzett nem fogadott hívást vagy éppen üzenetet se. Könnyedén mentem le a földszintre, miközben megráztam a fejemet, hogy a vízcseppek inkább vándorútra menjenek, végül pedig nemes egyszerűséggel nyitottam ajtót egy szál töröközőbe. Tudom, hogy sokan irigyelnék azt, ahogyan ennyi idősen kinézek, de elég sok munka is van benne, meg nem is szokásom így ajtót nyitni, de amennyire ráfeküdt az illető a csengőre jobbnak láttam sietni.
- Lám-lám, India hercegnője személyesen. – nevettem fel, majd pedig arrébb léptem, ha akar, akkor fáradjon beljebb, ha pedig netán zavarba jött volna, vagy csak kicsit jobban is megbámult, mint illene, akkor biztosra vehette, hogy nem kerülte el a figyelmemet. – Mi szél fújt szerény otthonomba? – kérdeztem meg, ahogyan belöktem az ajtót a kezemmel, a másikkal pedig borostámon simítottam végig, de eszem ágában se volt még mindig, hogy egyáltalán felvehetnék valamit. Tényleg baromira nem volt lövésem se arról, hogy mi a tökömet keres itt. Azt meg pláne nem, hogy ki a franc adta meg neki a címemet, de számolni fog érte, még akkor is, ha kolléga. Még szívatásnak is röhejes lenne!

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 12, 2017 7:05 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

Ha munka van, akkor munka van... és igaz, én nem vagyok rendőr, "csak" egy rendőrségen dolgozó informatikus, de attól még hol titkárnőnek, hol pedig sofőrnek nézve elég gyakran megesik, hogy elküldenek ezért-azért. Bezzeg a munkánál már nem kell a segítségemből, hiába dőlt ki múltkor majdnem az összes informatikus az osztályon, és meg voltak lőve, hogy hogyan dolgozzanak! Karót nyelt, diszkriminatív banda. Tudom én, hogy csak irigykednek, hogy jobb lennék mint ők, és azért nem adnak még csak esélyt se, szegény bevándorlónak, de ha ők így... majd visszanyal a fagyi, csak türelem.
Most is csak azért nem húztam a számat a kérésre, hogy munkába menet vegyem fel Guillaume-ot, mert egyrészt nem is nagy kitérő, a közelben járok el reggelente, másrészt pedig bírom a fejét, jobban, mint a többi kollégáét. Mert mit szépítsünk, vannak olyan igénytelen disznók is közöttük szép számban, akiknek azt se engedném meg, hogy betegye a lábát az autómba... Akkor már inkább az olyan nagyothalló lustaságok mint Gui, akiknek hiába tenyerelek a csengőjén már percek óta, még mindig nem nyitott ajtót. De ha már a főnök azt mondta, hogy be ne merjek menni érte, mert fontos... rajtam ne múljon!
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, amikor kinyílt az ajtó, és egy szál törölközőben fogadott, az arcomról is tisztán kivehetőek voltak a gondolataim, no meg ha már így alakult... vak sem vagyok, szemügyre vettem hát magamnak, miközben azzal nyugtattam magam - ellenkező esetben valószínűleg ő is épp rajtam legeltetné a szemeit. Pech, hogy én sosem szoktam törölközőben ajtót nyitni.
- Mindenkinek így nyitsz ajtót, vagy csak a hercegnőket tiszteled meg vele? Mert utóbbi esetben hiányolom a pezsgőt meg a vörös szőnyeget, tartsd észben, mire legközelebb jönnék. - vontam fentebb a szemöldökömet, miközben beljebb fáradtam, mert... igaz, azt hittem, hogy már kész lesz, bepattan a kocsiba és zúzhatunk is megmenteni a világot a pusztulástól, erre? Én naiv. Fogadok, hogy a főnök az én nyakamat fogja kitekerni, ha késünk, bár őt ismerve, ha már egy fél órája ott lennénk, az is túl késő lenne neki.
- Könyörgöm, azt ne mondd, hogy nem szóltak. Nem, mi? - grimaszolok egyet, miközben felé fordulok, még egyszer végigjáratva rajta a tekintetemet.
- Így jössz? Vagy esetleg felöltözöl előtte? Mert akkor ahelyett, hogy magadat simogatod, inkább csipkedd magad, idő van. - dugtam az orra alá az ezer éves, ütött-kopott karórámat, amit a sosem ismert apámtól örököltem és mindig hordtam, majd látványosan meg is kocogtattam az üveglapot, hogy nézzen az órára.
- Nem tudom, hogy mit akar a nagyfőnök, de mondta, hogy vegyelek fel idefelé jövet. Ha 5 percen belül elkészülsz, akkor kapsz egy kávét. Ha meg lassabb vagy, akkor kettőt, mert tuti kihűlnek és ha beérünk, keríthetsz nekem egy frisset-forrót helyette. - ajánlom fel nagylelkűen, s miközben rá várok, a folyosón, nappaliban - vagy ahová vezetett - nézelődök.


avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 12, 2017 7:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

Ha tudtam volna, hogy ő fog várni az ajtóban, akkor képes lettem volna több ruhát magamra kapni és csak úgy ajtót nyitni?  Természetesen nem, ha már az embert zuhanyozni se hagyják normálisan, akkor hadd ne azzal foglalkozzak, hogy éppen mit is kapok magamra. Örüljön, hogy nem vagyok totálisan naturalista és vetem meg még a törölköző használatát is. Bár elnézve az arckifejezését egészen kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen képet is vág, ha netán még ennél is lazábban nyitok ajtót. Na jó, totálisan nem mentek el még otthonról se. A friss lövés nyomja kivehető volt, ahogyan a tetoválásaim is, amit a katonaságon, az idegenlégiónak köszönhetően, majd a mostani egységemnek köszönhetően szereztem, volt ami a hátamon volt, más pedig a felkaromon, de ha póló volt rajtam, akkor általában éppen hogy csak az alja kilátszott.
Féloldalas, szemtelen pimasz mosolyra húzódott a szám, amikor is láttam, hogy miként mér végig. – Tudom, hogy igazán kedvedre való, amit látsz, de azért a szádat se felejtsd el becsukni. – Persze, hogy nem maradt nyitva, de francokat hagynék ki egy ilyen szívatást az irányába. Nem olyan voltam, és egyébként is szerettem szívni a vérét. Tetszett, hogy képes visszaszólni és nem retteg úgy, mint a többség, ha megjelenünk az őrsön. Mi nem hozzájuk tartozok, nem vagyunk rendőrök, se nyomozók. Mi bázisunk máshol van, vannak állandó tagjaink és egy-két ember a rendőrségről is, de ennek ellenére is van, hogy nem kerülhetjük el az őrsöt, mert a segítségünket kérik.
Öblös nevetést engedek meg magamnak, a borostámon kicsit végigsimítok, majd rásandítok egy kisebb csibészes mosollyal. Majd egy őrült ötlettől vezérelve, lévén az ajtó már úgyis be van csukva hátraarcot csinálok és ledobom a földre a törölközőmet. Ha pár vörös szőnyeget akart, akkor még színre passzolna is. Majd a kezemmel eltakarom a taktikai pontot és úgy fordulok meg. Lássuk, még mindig olyan csípős a nyelve, vagy inkább hirtelen a torkán akadna a szó? – Szőnyeggel nem tudok szolgálni, de remélem helyette ez is megteszi. – pillantok a köztünk heverő törölközőre, ha már annyira vágyott rá, megkapta.
- Ha szóltak volna, akkor nem csodálhattad volna meg Adonisz testemet, így gondolom annyira még se bosszantó tényező, hogy nem tudok semmiről se. – a hangom higgadt. Ugyan már, nem vagyok szende szűz kisfiú, aki először állna ádámkosztümben valaki előtt. Na, meg katonaság alatt is hamar kinevelik az emberből a szégyellőséget.  
- Féltékeny lennél, ha így mennék? Vagy be se ülhetnék az autódba, mert a végén én rontanám meg? – remekül szórakoztam és nem voltam rest pimasz, meg szemtelen lenni vele szemben. Felnőttek vagyunk, tudom, már lassan nagypapa korba kerülnék egyesek szemébe és le kellene hűteni magamat, de magának köszönheti a jelenlegi helyzetet. – Szeretnél inkább te simogatni, vagy segíteni az öltözésbe? Egészen jól áll, amikor morogsz, a kis ráncok a homlokodon. – meg is bökném, de vélhetően annyira nem díjazná, vagy ki tudja, lehet még a végén azt hinné, hogy hamarabb jött el hozzá a Mikulás, mert hamarabb kapja meg az ajándékot. – Szép darab, bár kissé férfias. Gondolom, örökség lehet, vagy inkább nekem adnád, hátha akkor gyorsabban kapok magamra valamit? – vontam fel a szemöldökömet és egészen közel hajoltam hozzá, ha már közelebb jött.
- Mily nagylelkű hercegnő, de elfelejtett egy aprócska tényezőt, hogy én nem vagyok a szolgálója, így ha két kávét kapok, akkor minek is siessek? Egyébként is, még megtörölközni se volt időm, így kicsit még száradnék. – álltam meg közvetlenül előtte, hogy lássuk mihez is kezd, vagy éppen mennyire is feszélyezi a közelséget, pláne, hogy már törölköző sincs rajtam. Nehezen bírtam megállni, hogy ne nevessek egy jót, mert remekül szórakoztam. Aww, ha azt hitte nálam célt ér ez a kis parancsolós, morgós macskaeffektus, akkor tévedet. Inkább csak édes volt tőle, de nem volt elég nagy macska ahhoz, hogy sebtében rohanni kezdjek és magamra kapjam a ruhámat.

Mert én mindig jót mutatok <3 Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 12, 2017 8:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

Most már azt is tudtam, hogy Guinak több tetoválása is akad, amikor pedig beinvitált a házba, többet is szemügyre vehettem belőle. Az ilyesmi tetoválásokat még ki is néztem belőle, azt viszont, hogy pusztán kedvtelésből is magára varratna valamit, akárcsak én, már kevésbé. Aztán ki tudja? Azt se hittem volna, hogy képes lesz egy szál törölközőben ajtót nyitni, hát még ami utána jön...
- Kac-kac. Nagyon vicces vagy. - kapom fel az orromat, meg fordítom el a fejemet, legalábbis amíg újra nem szól, ne érje szó a ház elejét, hogy megbámulom, de azért némi szurkálódást én sem hagynék ki - Bár azt meg kell hagyni, ennyi idős létedre egész jól tartod magad, legalábbis a kollégáidhoz képest. - pláne azokhoz, akik egyfolytában fánkot zabálnak meg az íróasztalok mögött pöffeszkednek. Amúgy meg miért ne mernék visszaszólni? Közvetlenül nem vagyunk kollégák, még csak nem is a főnököm, hogy tartanom kéne a bosszújától.
Bentebb sétálok a házba, arra viszont nem számítok, hogy ez az elmeroggyant amint bezárul az ajtó, a törölközőjét is a földre dobja, közszemlére téve a formás fenekét... nem, nem bámulok, még csak nem is leskelődök! Ha nekiállna még mutogatni is magát, lehet nálam is elszakadna a cérna, de így, hogy volt oly kegyes és nem tereli el a kelleténél jobban a figyelmemet ilyen korán a munkáról, én sem vagyok rest - ha már vörös szőnyegként ott hever a földön a törölközője, végig is sétálok rajta, előtte megállva.
- Esküszöm, nem vagy normális. Nincs nálatok véletlenül valami pszichológiai teszt, amin át kell menni? Hogy nem hasaltál el rajta? - kérdezek vissza kíváncsian, amikor pedig Adoniszhoz hasonlítgatja magát, csak megcsóválom a fejem, majd hátrálok néhány lépést...
- Könyörgöm, Guillaume, ennyire ne szállj el magadtól. - mint ha más, jól kinéző, vagy izmos testalkatú pasik nem élnének a városban, pedig akadnak azért szép számmal - Miért lennék féltékeny? Mégis, kire? - kérdezek vissza értetlenül, hisz tudtommal neki sincs senkije, nekem is csak egy-egy éjszakára akad valaki, szóval egyáltalán nincs kire - Elfelejted, hogy én teszek neked szívességet azzal, hogy beviszlek dolgozni. - emlékeztetem, hisz ha pusztán őt akartam volna boldogítani, akkor nem ilyenkor állítok be hozzájuk.
- Tudod mit? Ha már ilyen nagylelkűen felajánlottad... mutasd, merre a szekrényed! - csillant meg valami baljóslatú a tekintetemben, hiába, mégis csak nőből voltam, és szerettem öltözködni, no meg mások ruhásszekrénye is olyan volt számomra, akár egy kincsesláda, kikupálom én, hogy ruhában is kinézzen valahogy!
- Legalább nem kell attól tartanod, hogy megfázol... jut eszembe, hogy a fenébe nem fagy be a hátsó feled ilyen ítéletidőben?! - akadok ki, hisz lehet, hogy én sem ezen az éghajlaton edződtem, de nálunk télen se volt olyan hideg, mint itt, a franciáknál ősszel... Csodálom, hogyan bírják, mert én kimondottan rosszul. Kár, hogy bolyhos plüsszokniban nem mehetek dolgozni, mert egyébként képes lennék rá telente, így csak Léda előtt szoktam villogni benne, ha ketten vagyunk otthon.
- Köszönöm, és igen, nagyjából annyira nőies mint a választott szakmám, és igen, jól sejted, örökség. Viszont nem adom, szóval csipkedd magad... - sziszegem a fogaim között, valami szigorúbb hangot megütve, ha már egy nagyra nőtt gyerekkel van dolgom, ám ahogy meghallom az újabb kifogásokat, csak a plafon felé emelem a tekintetemet.
- Igen, így akarsz játszani? - kérdezek vissza aztán szemrebbenés nélkül, ahogy pont előttem áll meg, ám akármennyire is szerette volna, annyira én sem jöttem könnyen zavarban. Talán a múltam miatt, vagy amilyen szegény körülmények között nőttem fel, viszont ha 10 másodpercen belül nem indul mutatni az utat, merre a ruhásszekrénye, akkor esküszöm, felveszem a törölközőjét, és azzal sózok egyet a seggére, hogy induljon már! Elkésünk!


avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 12, 2017 8:51 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

Nem varrattam szét magam, de minek tenném? Ha már magamra varratok valamit, akkor annak mély jelentése lenne, az meg már más kérdés, hogy van még olyan, amit a másik karomon is elviselnék, de egyelőre még várat magára. Ha már lett volna már ott is, akkor azért kicsit szebben kellett volna varrni is a karomat a legutóbbi lövést követően.
- Ne légy már ilyen karót nyert! – forgatom meg a szemeimet. Egyébként is ő az, aki a szabadnapomon is rám töri az ajtót. Órákkal később kellett volna bemennem, hogy egyeztessem az utolsónyomozásunkat, de hogy mit a francot akarnak az őrsön megint, magam sem értem. Nem hiszem el, hogy nincs annyira tökös nyomozójuk, hogy lassan már mindenért a BRI-t riasztják, vagy legalábbis engem, mint a vezetőt egyeztetés céljából. – Vigyázz, még a végén két perc múlva megbánod ezt a kijelentésedet. – nevettem egy jót az egészen. Tisztában voltam az adottságaimmal, ahogyan azzal is, hogy a hozzám hasonló legtöbb ilyen korú férfi nem így néz ki, de nem hagyhatom el magam. Mindennap egy kisebb erőléti edzésünk van, hogy biztosan toppon legyünk minden pillanatban.
- Na mi van, máris nem olyan édes az, ha teljesítik a kívánságodat, vagy csak azt bánod, hogy túl kicsit kértél? – vonom fel a szemöldökömet, csibészes mosollyal az arcomon, ahogyan közelebb hajolok hozzá, mintha mindjárt megcsókolnám. Még mit nem! Nem most jöttem én se a falvédőről. – Egyébként meg könnyedén, pedig tudnád, hogy hány dilidoki próbált megfejteni már, így ne is próbálkozz. – zároltak az aktáim, de az nem, hogy tudják merre is jártam. Igaz, bizonyos dolgokhoz így is csak eléggé magas beosztásúak férnek hozzá, így ha nem szegett törvényt, akkor az idegenlégióra maximum a tetoválásomból tud következtetni, már ha ismeri.
- Vess magadra, te fejtetted ki azt, hogy mennyire is tetszik, amit látsz. – rántom meg a vállaimat, de a kezemet még mindig a stratégiai pontom előtt tartom. Nem, még a karácsony se jött el, hogy a kedvére tegyek. Elmosolyodom, majd egyik kezemet elveszem és kicsit borostámat simogatom, kisebb karcos hangot kiadva, majd neki dőlök a kanapénak, közben pedig a kezem is visszavándorol a másikra. – Most akkor hogy is van? Miért lennél, vagy már ott tartunk, hogy kire? Tudod, a kettő kicsit üti egymást, Tigriske. – persze, hogy jól szórakozom és ezt véka alá se rejtem. – Akkor az első kérdést gondolom ugorhatjuk, majd megbeszéled magaddal, de igazából hangosan is megteheted, mert érdekelne, hogy miért is lennél máris féltékeny, hiszen ha már az érdekel, hogy kire… - most fonnám normális esetben össze magam előtt a karomat, de érthető okokból, most még se engedek a kényszernek. – Nekem? Nem hiszem, az őrsöd akar valamit, nem az én bagázsom, így… - rántom meg a vállaimat, ne jöjjön ezzel. Pláne, hogy még henyélhettem volna.
- Azt hiszed ennyire könnyedén beengedlek a szobámba? Tudtam én, hogy vágysz oda, csak az ürügyet keresed, hogy mire is fogd! – nevetve beszélek, mert pontosan tudom, hogy az idegein táncolok, de ha ennyire magas labdákat adogat, akkor ne csodálkozzon, ha le is csapom.
- Nem a kertben rohangálok, a meleg szobában vagyok, azt ne mond, hogy fázol. Szeretnél kicsit felmelegedni? – lépek közelebb hozzá ismét pimasz, csibészes mosollyal, de annál inkább sokat sejtető pillantással, ahogyan lenézek rá. Imádom szívni a vérét, túlzottan is jól lehet.
- Vigyázz, még a végén a fitos kis orrod… - kezdenék bele, de szerintem nem kell befejeznem, hogy tudja mire is akarok utalni. – Olyan vagy ilyenkor, mint egy zsebcica, akit éppen felhúztak. – teszem még hozzá, hogy érezze a törődést. Biztos vagyok abban, hogy ilyen remek csevejben se lehet gyakran része a munkahelyén, ahogyan abban is biztos vagyok, hogy éppen most tornázom kétszázra a vérnyomását.
- Zavarna, ha igen? – teszem fel ártatlanul a kérdést, mert felőlem játszhatunk. Szerintem még mindig ő jönne ki rosszabbul. Állok, meg se mozdulok, csak figyelem őt, viszont amikor már a törölközővel akarna megcsapni, akkor sietve kapom el, mind őt, mind a törölközött. Könnyedén fordítom be magam elé, a törölközött pedig a kezei köré csavarom villámgyorsan. Ennek köszönhetően pedig háta mellkasomhoz préselődik. – Hamarabb kellj fel, ha hasonlót akarsz tenni, hercegnő. Én nem gépek előtt ülök egész nap. – suttogom a fülébe, és pont nem érdekel, hogy mennyire is feszéjezi őt, mert egyelőre még nem áll szándékomban elengedni. Lássuk, hogy mennyire is harcias, vagy mit lép egy ilyenre. Természetesen, ha megpróbált rossz helyen eltalálni, akkor azt is kivédtem, és annál inkább magamhoz préseltem őt, hogy még inkább idegesítsem.


Mert én mindig jót mutatok <3  Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 12, 2017 9:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

- Nem vagyok karót nyelt! - csattanok fel a kelleténél kicsit talán erélyesebben, de az istenek szerelmére, ha már ennyire semmibe veszi minden komoly szavamat! És tisztában vagyok vele, hogy csak hergel, ez a célja, hogy kizökkentsen, és nem kéne harapnom minden megjegyzésére, de a francba, én nem vagyok olyan birkatürelemmel megáldva, mint ő - ilyen téren legalábbis, programozás közben teljesen más a téma. Kár, hogy most az első van érvényben.
- Köszönöm a jó tanácsot, legközelebb majd igyekszem tanulni belőle. - erőltettem komolyságot magamra, még ha nehéz is volt úgy, hogy egy szál semmiben pózol meg játssza az agyát mellettem, csak a két kezével takargatva magát - már amikor nem csak eggyel. És nem, nem leskelődök.
- Teljesítik? A pezsgő még mindig sehol. - emlékeztetem felvonva hozzá hasonlóan a szemöldökömet, körbe mutatva, hogy az biza nincs a láthatáron, annyira nem kell elájulnia magától.
- Azt nem tudom, hogy hány, de képzelem. - igaz, én végzettségemet tekintve nem rendőr voltam, mondhatni, az orvosi alkalmasságik száma nálam a minimálisat súrolta, de tisztában voltam vele, hogy a rendvédelmi, vagy katonai szerveknél milyen komolyan veszik az ilyesmit, fizikai és pszichikai alkalmassági, plusz még ha bármi tragikus történik velük, akkor is előírhatják nekik pluszban a dilidokit.
- Hát na, most mit tagadjam? - vonok vállat, ha meg is próbálkoznék vele, úgy is átlátszóra sikeredne, vagy anélkül is megkapnám ugyanezeket, mert Guit ismerve van annyi egója meg önbecsülése, hogy tisztában legyen a saját adottságaival... vagy azzal, hogy milyen hatással tud lenni a nőkre. Khm... Inkább nem is gondolom tovább. Bőven árulkodó az, hogy ő feszít itt előttem egy szál semmiben, mégis én vagyok jobban zavarban.
- Na jó, ez most nagyon szőke nős lesz, de... elvesztettem a fonalat. - vallom be kénytelen kelletlen, szívem szerint kerülném a tekintetét, de a fene essen bele, ha már semmi ruha rajta, kénytelen vagyok tartani a szemkontaktust, akármilyen nehéz is.
- Ahh... szuper. Akkor legalább a tippem bejött, hogy engem fognak agyon csapni, ha nem érek be veled időre. És abból kiindulva, hogy mióta szájkaratézunk... - igen, lelkiekben már készülök a lecseszésre, már csak abban reménykedek, hogy nem fog túl sokáig tartani. Közben pedig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon azért pont engem küldtek ide, mert már mással is eljátszotta ezt ez a lökött? És nincs más idióta aki ide merészkedne?
- Nézzük a másik oldalról a dolgokat - az előbb te ajánlod fel, most meg ilyen hamar kihátrálsz belőle? Mit rejtegetsz a szobádban, hogy az ilyen top secret lenne, hogy még én sem láthatom? - kérdezek vissza kíváncsian, elengedve a fülem mellett a gyenge próbálkozást, hogy pont az ő szobájába vágynék.
- Ez neked meleg? - kérdezek vissza hitetlenkedve - Nálunk a spájzban is melegebb van, mint itt... - jegyzem meg cinikusan, ízlések és pofonok, no meg ki mihez van szokva, de az én ízlésemnek ez bizony túl hideg - Ha már így kérdezted, nem lenne rossz. A kávé amit hoztam, biztos kihűl, mire visszaérünk a kocsihoz, úgyhogy meghívhatsz egy másikra, ha visszaértünk. - dobom be csodás ajánlatomat egy angyali mosollyal, amikor pedig az orromat piszkálja meg zsebcicának titulál, nemes egyszerűséggel egy fityiszt mutatok neki. A keze járjon, ne a szája, és öltözzön már, az ég szerelmére! Vagy felőlem így is jöhet, csak induljunk, mert már így is késésben vagyunk.
- Ha erre nem tudod a választ... - csóválom meg a fejem, miközben felkapom a törölközőjét a földről, amikor azonban lépnék, hogy odasózzak vele a hátsójára, nem épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. Arra mondjuk számítottam, hogy nem hagyja magát egyszerűen, arra viszont már jóval kevésbé, hogy egy szempillantás alatt így lefegyverez és sarokba szorít - pontosabban magához, úgy, hogy moccanni sem tudok szinte.
- Jössz te még az én utcámba, Lacourt... - morgom válasz gyanánt, miközben próbálok szabadulni a csapdából, de hiába, csak valami vergődésre telik belőle... a tesi sosem volt különösebben erősségem, és hogy is vehetném fel a versenyt olyanokkal, akik ezt csinálják évek óta? Vagy aki biológiai adottságainál fogva előnnyel indul, ha fizikai erőről van szó?
- Engedj el. - sziszegem a fogaim közt, ha azonban megint semmibe veszi a szavaimat, akkor próbálkozok tovább, ilyen hamar nem adom fel - már emelem is a lábamat, hogy a lábára tapossak, esetleg sípcsonton rúgjam, ha úgy van, ha meg az se nyerne... akkor magam sem tudom, de ha sokáig szívózik még, lehet elgurul a gyógyszerem annyira, hogy megharapjam.


avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 12, 2017 10:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

- Toporzékolni is fogsz? – kérdezem meg tök lazán, mintha nem egy szál semmiben állnék előtte, mintha nem éppen úgy nézne ki, mint akit mindjárt elvisz az ideg. Nem értem, hogy minek húzza fel magát ennyire, inkább venné ő is poénosra. Eleinte még annyira ment neki, eddig bírta volna a strapát India hercegnője?
Láttam rajta, hogy mennyire nehéz nem elkalandoznia, ez pedig melyik pasinak ne esne jól? Szerintem mindegyik idióta vadbarom mélyen legbelül tök jól szórakozna és mosolyogna a nőn, ahogyan én is teszem.
- Talán a hűtőben akad, csak arra még nem szolgáltál rá, ez meg se fordult a fejedben? – mosolyogva figyelem őt. Ő kezdte a játékot, én csak másik szinte emeltem. Leplezheti, hogy ő már pedig nincs zavarban, de az apró rezdülések másról árulkodnak, de ezt se kötném az orrára. Túl jól tudok emberekből olvasni, szakmai ártalom, megesik.
- Még szeretnél mondani valamit, vagy félsz ha tovább elmélkedsz, akkor rákvörös leszel? – kihívóan pillantok rá, miközben a kanapénak dőlve figyelem őt, eltakarva, amit kell. Nem, nem vagyok ennyire szemét se, hogy felfedjem magam, meg nem is faragtak olyan fából. Ez majdnem olyan, mintha egy szál fürdőgatyában látna azzal a különbséggel, hogy a fenekemet is láthatta már, ha akarta.
- Tényleg, vagy csak nem akarod belátni, hogy valami miatt féltékeny lennél, ha netán lenne olyan személy az életemben… - gondolkoztam hangosan továbbra is, miközben őt fürkésztem. Nem hiszem, hogy olyan nagy ördöngösség lenne, de tényleg érdekelne, hogy miért is kérdezte, hogy kire is kellene féltékenynek lennie. Nem vagyok a kapcsolatok híve, igazából normális kapcsolatom sose volt, még a katonaság előtt talán, de inkább kalandok… abból se vagyok viszont minden este más nő híve. Olykor megesik, de ennyi.
- Vélhetően igen, mivel nekem még lenne pár órám, mielőtt be kellene mennem. Azt meg nem értem, hogy tényleg ennyire töketlenek dolgoznak nálatok, hogy állandóan valami idiótaság miatt berángatnak oda, hogy kéne a segítség? Van elég bajunk nekünk. Sőt, nagyobbak, mint nektek. – morogtam és ő már egyszer-kétszer volt részese a csapatomnak, amikor nem a rendőrségnek segítettünk be, mert kellett egy hacker, így pontosan sejtheti, lévén ő kb. 2% látta a mi munkánknak. Szóval tényleg kezd a tököm ki lenni, hogy állandóan be kell oda is mennem, amikor lenne más dolgom is.
- Talán egy hullát, vagy éppen azt a nőt, akire féltékenynek kellene lenned. – ha már ő dobta fel korábban, akkor kanyarodjunk is vissza a témához. – De az se kizárt, hogy csak úgy mindenki nem érdemli meg, hogy betegye oda a lábát. – mondom komolyan, hiszen bármi lehetséges. Azt pedig láthatta, hogy úgyse fogok neki komoly választ adni, inkább nyitva hagyom a dolgokat és találja ki, hogy szerinte miért nem engedem be mégse oda őt.
- Legalább tudom, ha hozzád kell beugranom valami miatt, akkor vigyek fürdőgatyát, mert szaunába csöppenek. – viszonozom az iróniáját, ugyanakkor a pillantásom olyan, hogy nem veheti biztosra, hogy nem csak viccelek. Pláne a korábbiak után nem csodálkoznék azon se, ha kinézné belőlem, hogy képes vagyok rá. – Szép is lenne, de nem. – ez van, bocs. Majd szerzel magadnak kávét, pont hidegen hagy az, hogy mi is van a kávéddal. Ez meg könnyedén leolvashatta az arcomról.
- Ki mondta, hogy nem tudom, talán csak hallani akarnám Morcika. – a következő pillanatban viszont rossz megoldást választott. Könnyedén köt ki a karjaim között, háttal nekem, úgy hogy mozdulni se tudjon. Hozzám préselődik, hiszen nem éppen lazán fogom őt. Ne nézzen már hülyének, hogy pont őt ne tudnám leszerelni. Lassú és még nem is tapasztalt ilyen téren.
- Szeretnéd, mi? Majd még meglátom, hogy mit tehetek ez ügyben. – suttogom a fülébe direkt úgy, hogy leheletem a nyakát és a fülét cirógassa, ez által pedig tovább húzzam őt. Azt meg sejtheti, ha megpróbálna ártani nekem, akkor két percig se haboznék, hogy egy cellában higgadjon le. Nem vagyok rendőr, hogy előre kelljen felmutatnom bizonyítékokat. Elég, ha utána kiderül, hogy a feltételezés jó volt és a mi cellánk nem olyan kényelmes, mint az övéké.
- Szabadulj ki! – mormogom mélyen, hiszen rájöhet, hogy én nem fogom csakúgy elengedni. Most már biztosan nem, hiába vergődik úgy, mint egy partra vetet hal, amit egy idő után már nevetés nélkül se tudok megállni. Arra viszont nem számítok, hogy meg fog harapni.
- A kuuu….rohadt életbe! Megbolondultál?! – csöppet se békésen csendül a hangom, de ahelyett, hogy elengedném, csak felkapom, hamarosan pedig berúgom az egyik ajtót, majd a zuhany alá rakom, ahol megengedem a vizet.
- Lehiggadtál végre? – szorítom be őt közém és a zuhanyzó fala közé, miközben a víz folyik ránk. Azt hiszi, hogy csak úgy elviselem, ha megharap. Ha valaki rám lő, az vagy holtan végzi, vagy pedig lecsukom, így azt hiszem még szerencsés lehet, hogy csak vizet kapott, nem mást. Egészen közel hajolok, miközben ruhája egyre inkább testére simul. – Soha többé ne próbálj meg ilyet tenni… - lassan ejtem ki a szavakat, mert tényleg jobban jár. Láttam az emberek miként képesek egymást széttépni, vagy éppen kutyák egymást, vagy embert. Sok borzalmat láttam, így jobb ha nem próbálkozik többé azzal, hogy megharapjon. Kezem a feje mellett pihen, miközben őt fürkészem, de nem szakadok el a szemétől. Könnyű lenne előre hajolni, de még se teszem meg. Mi a francot keresek itt, vagy éppen ő? Ez kész őrület!

Mert én mindig jót mutatok <3  Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

- Még meglátom. - felelem diplomatikusan, miközben próbálok komoly képet vágni a dologhoz, de csak nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el a végére. Megnézném a fejét, bűnügyis létére napi szinte hajkurássza a rosszfiúkat, vajon egy női hisztivel hogyan birkózna meg?
- Talán akad? Nem szolgáltam rá? És még én hoztam neked kávét... ezt megjegyeztem. - biggyesztem le a számat megjátszva a csalódottat, bár az utóbbi felét veheti komolyan, ha ez a köszönet érte, legközelebb én se töröm magam még kávét is hozzak neki, feleslegesen nem pazarolom a kedvességemet.
- Amit szerettem volna, azt már úgy is elmondtam legalább háromszor, hiába, hogy csipkedd magad... A rákvörös meg ha akarnám se menne, az a ti, kaukázusi típusúak sajátja, nem az én kreol fajtámé. Mint a napégés, tudod. - vonok vállat, felé bökve az állammal, mert lefogadom, hogy ő is sült már vörösre nem egyszer a napon, elnézve a sápadt képét - meg az előbb a fenekét...
Miután továbbra is csak köti az ebet a karóhoz a féltékenység kapcsán, holott csak valami apró félreértés szülte, csak a plafon felé emelem a tekintetem, istenem, adj türelmet, mert ha erőt adsz... lehet, hogy már agyoncsaptam volna az idegesítő fajtáját, így viszont eszem ágában sincs kakaskodni ellene, elég nagy badarság lenne. Legalábbis egyelőre még képes vagyok fékezni magam.
- Figyelj? Én csak a hírvivő vagyok, ne az én fejemet harapd már le! Tisztában vagyok vele én is, hogy töketlenek a kollégáim, ahogy azzal is, hogy milyen szívesen hárítják át rátok a munkájukat, de mi lenne, ha ezt vele beszélnéd meg? Kicsit több beleszólásod van a dolgokba nála, mint nekem. - emlékeztetem egy aprócska bökkenőre, mert nekem aztán mondhatja, sokat így se adnak a szavamra, azt hiszem, kellően prezentálja most is, hogy most is sofőrként ugráltatnak, holott egyáltalán nem tartozna bele a munkahelyi kötelességeimbe. Ha tudtam volna, hogy Guillaume is ilyen csökönyös öszvér, már rég nemet mondtam volna - legközelebb tuti azt fogok, ha megint eszükbe jutna, hogy én vigyem be dolgozni.
- Hullát nem hiszem, a lányod halálra rémülne tőle. Nőt meg nem hiszem, mert akkor inkább fárasztanád őt odafent, mintsem engem, vagy tévedek? Vagy tényleg ennyire idióta lennél, hogy igen?- vonom fel a szemöldökömet, arra meg, hogy nem érdemlem meg a belépést, csak legyintek - Tudom, vegyem megtiszteltetésnek, hogy egyáltalán ajtót nyitottál, meg a házadba tehetem a lábam. - sóhajtok, mielőtt a mellkasom előtt összetenném a két kezem, mint ha imára készülnék, és országomra jellemző módon, enyhe meghajlással meg is "köszönöm" ezt a hataaalmas jóindulatot részéről. Érezze csak a törődést meg az iróniát.
Nem hiszem, hogy egyhamar vendégül látnám a lakásunkban, de ha mégis... hát rajtam ne múljon, flangáljon csak fürdőgatyában, azt meg nem kötöm az orrára, hogy van nekem lakótársam is, legalább Lédának is lesz egy jó napja. Azt meg úgy is tudja, hogy nem százasok a kollégáim.
Nagyjából eddig tart a türelmem, és döntök úgy, hogy odasózok neki a törölközővel, kár, hogy a megvalósítás szintjéig már nem sikerül eljutnom, mert seperc alatt szereli le a támadásomat. Szar ügy... az meg pláne, hogy akármennyire is próbálkozok, hasztalan. Hogy én mennyire utálok ilyen szorult helyzetben lenni, még úgy is, hogy az önelégült, vigyorgó képét nem látom mellé! Elég az, hogy itt sutyorászik a fülem mellett...
Szabaduljak ki? Ezt se kell kétszer mondani, ha már a nyers erővel nem megyek semmire, maradok a kizökkentés mellett, és kóstolok bele a bicepszébe, mielőtt átgondolnám, hogy mivel is jár. Szerencsémre ez már meghozza a várt eredményt, de legalábbis a nevetést sikerül belé fojtanom, igaz, amint meghallom a káromkodását, egy pillanatra bennem is megáll az ütő, hogy ezt talán mégsem kellett volna... Amikor pedig felkap, csak tovább nőnek a baljóslatú félelmeim, így hát kapálózok, ahogy tudok - hát még amikor rájövök, hogy mire is készül!
- Meg ne próbáld, Lacourt! Engedj el most azonnal, megértetted?! Te idióta, tegyél le most azonnal! - először fenyegetőző a hangom, ami a fürdőbe érve egészen gyorsan vált át kérlelőbe, hogy amikor megérzem a hideg vizet a nyakamban, csak egy sikítással adjam tudtára, hogy ez nekem hideg!!! Újult erővel kezdek rá a ficergésre-mocorgásra-kapálózásra, csak szótlanul rázva a fejem a kérdésére reagálva, de akármennyire is próbálok kitartani, alig egy perccel később csak ázott veréb módjára, a falnak dőlve, beletörődve a vereségbe várom, hogy elzárja végre a vizet.
- Te mondtad, hogy szabaduljak ki, vigyázz, mit kívánsz... Nem tudtad, hogy a tigrisek harapnak, pláne ha szorult helyzetbe kerülnek? - pislogok fel rá, kérdő tekintettel várakozva, most, hogy bevágott a zuhany alá, örül végre? Kellő elégtétel volt számára? Bocsánatot kérni nem fogok, arra várhat! Nem szólok semmit még akkor sem, amikor közelebb hajol, tartom a szemkontaktust, mit sem törődve azzal, hogy szép lassan bőrig ázok a víz alatt, vagy hogy az előbbit leszámítva még sosem voltunk ilyen közel egymáshoz... mielőtt pedig átgondolhatnám, hogy mennyire jó vagy rossz ötlet, végül én vagyok az, aki közelebb hajolva áthidalja a kettőnk között lévő távolságot, egy csókot lopva tőle - már ha nem veszi ezt is támadásnak, és hárítja valamilyen módon.

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Hétf. Nov. 13, 2017 9:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

- Kávét, amit még nem is láttam, meg lehet megmérgezted. A nők értenek a mérgekhez… - inkább nem fejezem be, mert a végén a nyakamat venné, vagy hiszti rohamot kapna. Vagy tényleg itt vinné el az agybaj, mert nem díjazza a szavaimat. Eleinte még annyira ment neki is a poénosság, lehet nem tud mivel visszavágni és azért lett hirtelen? Hmm… Kicsit sandítva méregetem, mint aki most próbál megállapítani valamit, de közben csak hülyültem.
- Tudnom kéne? Lehet fehér a bőröm keleti szépség, de attól még nem szokásom rákvörösre sülni, maximum lebarnulok, de akkor csak még több bajom van a nőkkel, mint amúgy. – és ezt nem nagyzásból mondtam. Még flegmán kicsit a vállaimat is megrántottam. Gyűlölöm az olyan nőket, akik izmos pasit látnak, aki még kicsit napbarnított, máris eldobják az agyukat, pláne ha még sok-sok pénzt is remélnek. Talán lehet nem is meglepő, hogy ennyi idős fejjel nem is igazán kerestem szerelmet. Ezért se értettem, hogy olykor miért is képes ennyire magára vonni a figyelmemet neki, mindegy ebbe nem is akarok belemenni. Nem vagyunk kollégák, maximum alkalmi kollégák, de nem több.
- Abból lehet nem lenne szép beszélgetés, és azt talán nem ott kellene megejteni. Egyébként is, ha tudod, akkor minek ott dekkolsz? Miért nem mész inkább máshova dolgozni, ahol vélhetően nő létedre is ember számba vennének, vagy inkább a származásodra fogod, hogy úgy kezelnek, mintha egy utolsó…- inkább elharapom a mondandó végét. Hallottam már morgolódni, ahogyan nem egyszer fordultam meg és láttam azt is, hogy miként nézik levegőnek, vagy miként ugráltatják. Tényleg nem értem, hogy mit is keres a rendőrségnél, vagy mi a célja. Vajon saját célra akarja használni a dolgokat, ezért képes lenyelni? Jobb lenne óvatosabbnak lenni vele, hiszen nem minden arany, ami fénylik? Ő másabb, mint a legtöbb helybéli nő, és azt hiszem ez tetszik benne. Édes, ahogyan képes vacogni, miközben próbálja leplezni, ahogyan próbálja észrevetetni magát, vagy a ráncok a homlokán, amikor éppen pufog és morcos. Ne-ne is gondoljunk ilyenekre, nem szabad.
- Nem tud róla? – nem elképzelhetetlen, lévén nincs is itthon. – Remekül szórakozunk, nem? Ő meg lehet éppen alszik, mert annyira kifáradt már. – ártatlan, kisfiús mosolyt kap a szavaim mellé és még lazán a vállaimat is megrántom, hogy sose lehet tudni. Hazudnék, ha azt mondanám kezdő vagyok és minden női testet ki lehet ismerni. Egyébként is kell a változatosság, ő még ezt nem hallotta? Ha elhajtottam, akkor utána is szórakozhatom még, ha lenne kivel, de nincs. Így neki kell elviselnie, mily balszerencse, neki, nekem már annyira nem. – Féltem, hogy az ezer éve netán földbe temetett hullákat is felvered, ahogyan ráfeküdtél a csengőre. Néha kicsit lehetnél türelmesebb. – vetem fel ötletnek, ha már úgyis szóba hozta, hogy így nyitottam ajtót korábban. ha nem feküdt volna rá a csengőre, akkor talán lett volna időm ruhát magamra kapni. Megforgatom kicsit a szemeimet, nekem ne kezdjen hajolgatni, maximum akkor, ha mélyen kivágott ruha lenne, akkor nem lenne annyira ellenemre, de így, hogy úgy néz ki, mint egy medve, aki 8 tonna bundát magára vett. Sok élvezet nekem se jutna.
Könnyedén ejtem fogságba, de az még a legmerészebb álmaimban se fordul meg a fejemben, hogy következő pillanatban meg fog harapni. Kész csoda, hogy reflexből nem rántom meg úgy a karomat, hogy a foga bánja valamennyire. Helyette inkább csak még inkább magamhoz préselve kapom fel. Nem kapom a vállamra se, nem őrültem meg, hogy netán még karmolni is kezdjen. Inkább csak lefogom továbbra is őt úgy, ahogyan előtte és úgy viszem magammal a megfelelő hely felé.
- Mert különben? Újra megharapsz? – kérdeztem meg még mindig eléggé dühösen, így érezhette, hogy bármennyire is részben poénnak szánta, annál inkább nem volt az. Számomra nem, lehet másoknak ez ártatlan csíny lett volna, de nekem nem volt az. Nem érdekelt, hogy mennyire kapálózott, mert hamarosan a zuhany alatt találta magát és ki se juthatott azelőtt, hogy a vízjózanító hatását meg ne érezze. Hallom a sikolyát, pedig még nem is hidegvizet kapott, hanem langyosat. Tényleg ennyire nem szokta még meg az itteni dolgokat, időjárást? Figyelem őt és kivárok, amikor pedig lenyugszik, akkor a két kezem a feje mellett állapodik meg.
- Szerinted ez vicces? Nem te láttad azt, hogy miként képesek a fogak tépni emberi húst, mintha csak a legfinomabb csirke lenne. – dörmögök csak ennyit, mert éheztess ki valakit, adj neki emberhúst, aztán küld embert ember ellen viadalra. Számoltam fel ilyen borzalmat, többet se akarok ilyet látni. Elmebetegek mindig is lesznek, de remélem ilyenhez nem lesz többé szerencsém. Még mindig kiráz a hideg. Mélyen szívom be a levegőt és lassan fújom ki, ahogyan őt fürkészem, de mielőtt magára hagyhatnám, vagy ostobaságot tehetnék, azelőtt megteszi ő. Nem habozok, inkább csak vadabbul viszonzom a csókját, mint aki túl régóta vágyott erre. Elveszek, nem gyengéden, miközben kezem arcához siklik, majd még inkább a falhoz préselem őt. Követelőzően csókolom, míg végül hirtelen el nem szakadok, majd hátrálni kezdek. Nem szólok semmit se, egyszerűen csak otthagyom őt a zuhanyzóban, idegesen túrok a hajamba, majd felkapok egy tiszta törölközőt a kupacból, majd magam köré csavarnám, ahogyan egyre közelebb érek a kijárat felé. A többi törölközőre mutattam, meg a hajszárító irányába, de nem mondtam semmit se. Inkább csak ki kell jutnom innen, mielőtt őrültebb dolgot tennék. Végül mégis megtorpanok. „ Ennek nem kellett volna megtörténnie! Nem veszíthetem el a fejemet! Ne tedd, ne keverd meg még inkább az életed és magad körül a szart!” próbálom figyelmeztetni magam, de ehelyett leesik a törülköző a földre és a következő pillanatban újra ott állok előtte. Sietve emelem meg, hogy lábait, ha akarja, akkor a derekam köré fonja, majd édes ajkait újra megízleljem. Túlzottan csábító volt.  A vizet kicsit melegebbre állítottam, ha nem tette meg korábban. Nekem aztán ne mondja, hogy nem vettem az adást a sikolyának köszönhetően. Hátát a falnak préseltem ismét, nem túl gyengéden, de fájdalmat se okoztam neki; ha hagyta, akkor szép lassan egyre több „pulcsit”, felsőt hámoztam le róla, hogy utána ajkaimmal puha bőrét érintsem a nyaka vonalán.
„Mi a francot művelek? Ezt rohadtul nem kellene!”


Mert én mindig jót mutatok <3  Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Nov. 14, 2017 12:02 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

- Ugyan már, Guillaume... kinézed belőlem, hogy képes lennék mérget tenni az italodba? Tudod mit? Ne válaszolj, inkább itt egy másik kérdés - mindenkivel ilyen paranoiás vagy? - csóválom a fejemet, mert értem én, hogy a rendőröknél nem árt, ha van egy egészséges mennyiség belőle, jócskán megnövelheti a várható élettartamot, de hogy még a kollégákkal is ilyen bizalmatlanok legyenek... Igaz, a szó szoros értelmében még csak kollégák se voltunk, lévén más cégeknél dolgoztunk, de mindegy is. Előbb dönteném romba az életét a technika segítségével, mintsem méreggel, de eszem ágában sincs ártani neki - amíg nem ad okot rá, és hála az égnek, elég óvatos vagyok ahhoz, hogy eddig senki se gyanakodjon arról, előszeretettel kerülöm meg a törvényt, ha úgy van.
- Ó, hogy te a barnulós fajta vagy? Ezt nem is tudtam, bár a mostani színedet elnézve, túl sok napot te se látsz. - bökök az állammal felé, mert valljuk be, elég kis halovány a szentem... igaz, nem sok minden takarja, de valahogy akkor sem tudom elképzelni azt, hogy valami pöttyös türcsin fekszik a strandon, hogy a hasát süttesse. Lehet, hogy csak én vagyok túl gyenge fantáziával megáldva? - Mert mi bajod velük, ha lebarnulsz? - lehet, hogy szőke nős a kérdés, de akkor sem vágom így hirtelen az összefüggést a kettő között, talán azért se, mert nem francia vagyok, aztán Indiában sokkal inkább vonzóbb a minél világos bőr, mint a napbarnított, kreol... ízlések és pofonok, nekem egyikkel sincs gondom.
- Mert még mindig ez volt a legjobb, ahol sikerült elhelyezkednem. Ha tudnád, mennyi időmbe telt, mire egyáltalán sikerült szakmában munkát találnom... titkárnőnek meg nem szívesen mennék vissza, vagy pincérnőnek, meg valahogy a középiskolai informatikatanár szerep sem vonz. Az informatika sajnos nem egy nőies szakma, de próbálkozom, ne aggódj. - húzom el a számat, hisz sejtem, ő ilyen téren mennyivel sikeresebb lehetett, megvoltak a céljai, és tántoríthatatlanul kitartott mellettük, legalábbis ilyennek képzeltem el mindig is. Az a fajta, akinek összejönnek a dolgok. Én meg...?
- Igaz is. Hogy is felejthettem el, milyen fárasztó tudsz lenni! - bólogatok nagyokat, egyetértve a mondandójával, nem fog ám megtéveszteni a kisfiús mosolyával vagy a lazaságával, amikor pedig szóvá teszi a csengetési szokásomat, ezúttal rajtam a sor a vállvonással.
- Mások is mondták már, de senki sem tökéletes. - ez legyen a legnagyobb hibám, legalábbis a szemében, mert addig jó nekem, amíg nem tud a múltam vagy a jelenem sötétebb árnyairól és üzleteiről, amikről soha, senkinek sem beszélek. Az én titkom, az én életem, a biztonságom... amit a felszín alatt rejtegetek már hosszú évek óta.
Próbálok türelmes maradni, ahogy ő is tanácsolta, de csak nem sikerül, mert rekordidő alatt cseszi fel az agyvizemet, hogy csapkodnám meg a törölközőjével, még ha hamar kudarcba is fullad a kísérletem - sőt mi több, a visszájára sül el, én pedig némi hiábavaló kapálózás és szentségelés, sikítozás után a zuhany alatt találom magam. Mire pedig bőrig áztat a hideg víz, én is belátom, hogy hiába minden próbálkozást, ezt a kört sajnos vesztettem - vagy legalábbis előbb szabadulok, ha ezt belátom.
- Nem... - terveztem, de hát ha megint kiprovokálja, mint az előbb...! Lehet, hogy ennyire még nem ismer, de sokszor - sajnos - hajlamos vagyok előbb cselekedni, mintsem átgondolnám, milyen következményekkel is jár egy-egy lépésem, akár csak most is. Nem kizárt, hogy megismétlődik, ha tovább táncol az idegeimen!
- Az attól függ, milyen fogak? Kutya? Tigris? Alligátor? Majom...? - kérdeztem vissza csendesen, lassan megemelve a szemöldökömet, hisz ha nagyon nem is ismer, a származásom talán nem újdonság előtte, vagy az, hogy milyen elmaradott, barbár helyek akadnak még szülőországomban... láttam én sok mindent, még ha nem is büszkélkedek vele, vagy hangoztatom úton, útfélen. Durvábbakat és megrázóbbakat is, mint amiket kinézne belőlem.
De nem akarok most ilyesmikre gondolni, hisz rég, messze a hátam mögött hagytam már mindezt, és valljuk be, egyikünket sem fenyeget ilyen veszély jelen pillanatban. Maximum lebetegszünk... De egy kis nátha legyen a legnagyobb bajunk, így gondolva egy merészet, teszek egy újabb próbálkozást arra, hogy meglepjem, ezúttal kellemesebb módon, sőt mi több! Nem kis meglepetésemre szinte azonnal viszonzásra talál a gesztusom, ami csak további bátorságot ad nekem is, egészen átadva magam a csóknak, mígnem hirtelen el nem hátrál.
Csak értetlenül nézek rá, hogy mégis mi történt? Vagy miért gondolhatta meg magát, és nem tagadom, elég keserű érzés amikor egyedül maradok a fürdőben, miközben továbbra is ott ácsorgok a hideg zuhany alatt, mint a világ legnagyobb idiótája. Érzem, hogy átléptem egy határt, hogy ezt nem kellett volna, és már épp mennék, hogy elvegyek egy száraz törölközőt, közben pedig már peregnek is szemeim előtt a jövő képei, milyen élmény lesz ezek után együtt menni dolgozni, kínos csendben, vagy kerülni egymást, akárhányszor összefutunk a folyosón... Úgy tűnik, a vadásznak csak a szája volt nagy, és így megijedt Sir Khantól?
Mielőtt azonban még jobban belemerülhetnék a fantáziálgatásba, Guillaume alakja ismét feltűnik a fürdőben, mielőtt pedig bármit mondhatnék, már fel is kap, én pedig egy szempillantás feledkezek meg arról, hogy mit is akartam mondani... nincs is szükség szavakra, gondolkozás nélkül fonom a dereka köré a lábaimat, majd amikor ismét a víz alatt kötünk ki, nem csak ő próbál kihámozni a ruháimból, én magam is besegítek neki, ledobálva a következő néhány réteg felsőt magamról, mígnem már csak a melltartó marad... tudom-tudom, türelmetlen vagyok. Ki ne lenne a helyemben, ha egy ilyen pasi szabadítaná meg a ruháitól, vagy így csókolgatnák a nyakát? Elégedettségemnek hangot adva pedig én sem maradok nyugton, a másik hevességén felbátorodva én is bevetem magam -  a nyaka köré fonva a karomat a másikkal ott simítok végig a bőrén, ahol érem, és ha hagyja, akkor a fülcimpájára is lecsapok valamivel finomabb harapdálással, mint amit az előbb a karja kapott.


avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Nov. 14, 2017 9:05 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

- Ugyan már Sandhya, kinézed belőlem, hogy komolyan mondtam? – közben el se rejtettem, hogy mennyire remekül szórakozom, pláne hogy az ő szavait használtam fel részben. Piszkosul jól szórakoztam továbbra is. – Te tényleg ennyire hamar elhagyod a humorodat és mellre szívsz mindent? Bár ahogy elnézem… - szerintem most kezdett el valahol megölni a nézésével, ha szavakkal nem is tette, mert véka alá se rejtettem, hogy most lejjebb siklott a nézésem. Tudom, mint egy idióta tinédzser, ez olyan beszólás volt tőlem, vagy éppen viselkedés, amit ők habozás nélkül megtennének, de nem tehetek róla, hogy ilyen remekül lehet kontrázni a szavaira. Egyébként is nem nagyon volt mit látni rajta, mert szerintem az eszkimók nem viselnek ennyi ruhát, mint ő teheti, pedig még nincs is tél.
- Mi ebben olyan meglepő? – nem értem, arra pedig, hogy nem éppen úgy nézek ki, mint aki sok napot lát, csak lemondóan sóhajtok és kezdem úgy érezni, hogy lehet jobban jártam volna, ha elmegyek felöltözni, mint még mindig takargatnom kell magam. Lehet mindjárt inkább elveszek egy díszpárnát a kanapéról, vagy mi a tököm a nevűk és azt tartom magam elé. Csak kényelmesebb lenne. – Elég sok zűrzavar volt nyáron Párizsban és volt jobb dolgom is, mint leruccanni a partra. – felem kicsit talán túlzottan is mogorván, hiszen elég csak belegondolni a robbantásokba is, meg egyébként is a társam meghalt, a lánya… aki már a lányom lett, hiszen magamhoz vettem. Az apja halálát követően öngyilkos próbált lenni, így szerintem tényleg volt bőven jobb dolgom, mint süttetni a hasamat. – Tudod, a legtöbb nő, ha ilyen testet lát, és mellé még barnává is sülsz azt hiszi valami kigyúrt divatmajom vagy, vagy ha még hozzá csapjuk a kort is, akkor jön, hogy azt hiszik a Télapó hamarabb elhozza nekik az áhított vagyont azzal rendelkező férfit, így melléd csapodnak. – finoman kifejtve pusztán ennyi, hogy sokszor tökre levakarhatatlanok. Biztosan lenne olyan honfitársam, aki mit meg nem adna olyan rajongásért, amit már én is megtapasztaltam, de én inkább a falra mászom az ilyen fruskáktól. Hol marad a tartás? A tisztelet, és akkor még csodálkoznak, hogy a férfiak kihasználják őket, ha hagyják, akkor mit vannak úgy oda?
- Pedig a diákok biztosan csípnék, főleg, ha nem úgy öltöznél, mint egy eszkimó. – kaján vigyor jelenik meg a képemen, de vélhetően tőle csak egy szúrós pillantást kapok, így sietve rendezem az arcvonásaimat. Miért pont most viszket az állam? Mindegy, kibírjuk. – Ha gondolod, akkor megpróbálhatok segíteni, de gondolom te amolyan független nő vagy, aki nem kér egy pasitól segítséget, így inkább hagyjuk is. – kinéztem belőle, hogy ő azon büszke nők közé tartozik, akik olykor ezt is túlzásba viszik. Amolyan szívesség lett volna és azért engem a legtöbb helyen ismernek már, így tudnék szólni pár jó szót az érdekében. Pláne, hogy láttam már dolgozni is, így nem is a két szép szeméért tenném meg. De ha valaki jó, akár nő, akár férfi, akkor azt elszoktam ismerni és ő jó, ha számítógépről van szó.
Én se hittem abban, hogy bárki is tökéletes lenne, mert senki se az, ahogyan én se. Nem is ámítottam ezzel sose magam. Tisztában voltam a képességeimmel, de voltak rossz tulajdonságaim nekem is. Arra pedig nem számítottam, hogy hamarosan újra a zuhany alatt kötök ki. Főleg, hogy még társaságom is lesz hozzá, vagy ilyen fordulatot vesz a délelőttöm. Ennyit a békés reggelről, ami oly ritkán adatna meg nekem. Sok mindent elviselek, de ezt nem. Nagyon nem, pláne hogy olyan dolog jut eszembe, amit sokan el se tudnának képzelni és én se hittem volna, hogy létezik ilyen, de sajnos az emberi elmebetegség nem ismer határokat.
Látom rajta, hogy érzi most olyat tett, amit rohadtul nem kellett volna. Számára talán poén volt, számomra nem. Vannak határok, nem ismer, ahogyan én se igazán őt, hogy a csinos kis kobakjában mi is fordult meg. Nézem őt és a kérdését hallva legszívesebben felnevetnék.
- Nem. – dörmögök csak ennyit, majd megvakargatom az arcszőrzetemet az államnál. – Ember…viadal. – csak ennyit mondok és sejtheti, hogy ez nem olyan inkább viadal, amit szívesen néz az ember. Inkább olyan, mint amikor a kiéheztetett vadállatokat is összeengedik. Melyik szörnyűbb? Talán az, hogy az ember is ugyanannyira képes vadállattá válni és mire is képes, de most nem akarok erre gondolni, se neki rémálmokat okozni, így nem is folytatom tovább, csak őt fürkészem, mint aki azt próbálná kitalálni, hogy mihez is kezdjen vele. Mielőtt pedig igazán eldönthetném, hogy mi legyen a sorsa cselekszik ő. Eléggé meglepett, de még se hagyok időt annak, hogy lefagyjak, inkább csak cselekszem. Nincs nyoma bizonytalanságnak, annál inkább érezheti, hogy akarom őt, de végül mégis én vagyok az, aki megpróbálja felvenni a távolságot. Még akkor is, ha nem lennénk szabályszegők, lévén nem is vagyunk igazán kollégák.
Próbálok menekülni, a vágyaimat elnyomni, vagy éppen az érzéseket, amiket ő vált ki belőlem. Mintha tökéletesen értene ahhoz, hogy a végletek emberévé tegyen, ez meg kicseszettül bosszantó, de mielőtt még tökéletesen végiggondolhatnám az egészet, azelőtt újra előtte állok, nem menekülhet. Ő az enyém! Nagy eséllyel most követem el életem egyik legnagyobb baklövését, de hirtelen még ez se érdekelt, mert egyetlen egy nő se volt még akkora hatással rám, mint ő tette ezt. Az eddigi életemet tekintve pedig nem kis eredmény volt ez a részéről. A ruhák könnyedén adták meg magukat, hogy utána selymes bőrét érintsem, egy-két apróbb harapással vagy csókkal hintsem azt. Az pedig, hogy mennyire sietve is próbált meg segíteni abban, hogy lekerüljenek róla a ruhái, mosolyt csalt az arcomra és nem is voltam rest ezt kimutatni neki. Pimasz mosoly, csibészes pillantás. Ahogyan pedig kezével kalandozott el a hátamon, tarkóm vonalán, azzal a lendülettel egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy talán pontosan besétáltam a csapdájába, vagy inkább ő az enyémben. Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy melyik is az igaz, csak azt, hogy egyre inkább akartam őt. Könnyedén szabadítottam ki halmait, hogy a melltartó is a többi ruhát kövesse, miközben ő fülcimpámat találta meg. Kisebb morgás hagyta el az ajkaimat, de inkább csak azt jelezte, hogy élvezem, amit művel, én pedig szép lassan egyre inkább felfedezőútra indultam, kényeztetve őt, majd szép lassan a maradék ruhától is megfosztva. Azt hiszem annak a csizmának is lőttek, mert kelleni fog pár nap, mire kiszárad, lévén az is a zuhanyzóban landolt, amikor lekerült róla, ahogyan minden. Onnan pedig már nem volt megállás…



- Látom, már annyira nem is érdekel, hogy kihűl-e a kávéd, vagy nem. Meg szemmel láthatóan már nincs is annyira hideg nálam se, nem is fázol. – pillantok le rá csibészes mosollyal, ahogyan kisimítom a haját arcából, miközben félig még mindig rajtam fekszik és egyik karom körülötte van. Nem szoktam meg, hogy az együttléteket követően ennyi ideig időzzek még a nők mellett, azt meg pláne nem, hogy még hozzám is bújjon, de most még se zavart. Sőt élveztem is, hogy nem akar elrohanni. Végigsimítottam a gerince vonalán, majd odahajolva hozzá egy újabb csókkal ajándékoztam meg. – Hmm, úgy érzem a Tigriske egészen találó becenév hozzád. – pimaszkodtam vele, amiért biztos voltam, hogy még kapok, de hát magára vessen. Könnyedén kaptam el, hogy újra fölé tornyosuljak; szemtelenül végig mérjem az elém táruló látványt, amit az elmúlt időben bőven volt időm nem is egyszer megcsodálni, vagy felfedezni. Igen, érthető okokból most valahogy nem két szép szeménél ragadtam le, inkább kicsit lejjebb vándorolt olykor a pillantásom. Kész csoda, hogy nem őrültek még meg a telefonjaink, hogy merre is vagyunk, vagy már le is tettek rólunk?  Az ágyneműnek meg jót fog tenni egy csere, lévén mennyire is vizesen keveredtünk el egészen a szobámig, az ágyamig és milyen körülmények között. De most mindegyik eléggé jelentéktelennek tűnt, így inkább csak az oldalán simítottam végig, egészen le a fenekéig, ha nem állított meg közben.

Mert én mindig jót mutatok <3  Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Szer. Nov. 15, 2017 10:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

- Őszintén? - kérdeztem vissza, tartva a szemkontaktust, ám csak akkor válaszolok, ha tényleg kíváncsi rá és valami jelét adja - ellenkező esetben megtartom magamnak, hogy "Remélem, hogy nem", és találgathat, hogy mi járhat a fejemben.
Ami pedig a humoromat illeti, már épp szóra nyitnám a számat, hogy elkezdjem taglalni, korán van még nekem, így, hogy még csak egy kávét ittam, a toleranciaszintem is egész alacsonyan tengődik, ráadásul az a megtiszteltetés ért, hogy megint beugorhatok sofőrnek informatikus létemre, arról már nem is beszélve, hogy ő is az idegeimen táncol? Amikor azonban meglátom, merre kalandozik a tekintete, csak a világ legismertebb kézmozdulatát prezentálva tartom fel neki a középső ujjamat, röviden-tömören kifejezve a véleményemet a témáról.
- Csak azt hittem, hogy az előbb égsz, mint barnulsz típus vagy. - vontam vállat, semmi extra igazából, így inkább hallgatom a "felvilágosítását" a téma kapcsán. Amikor némi kioktató éllel megjegyzi, hogy sok zűrzavar volt a nyáron, csak a szemeimet forgatom reakció gyanánt, hisz nem csak a strandon henyélve szedhet magára némi színt, de mindegy is, ezen aztán nem veszünk össze, amikor azonban folytatja, csak próbálom megőrizni a komolyságom és elfojtani a mosolyomat, kevés sikerrel. Az élet nagy problémái, meg Guillaume csajozós gondjai. Egyszerűen lerí az arcomról az "együttérzés", ahogy nagyokat bólintok mellé.
- Áhh, nincs nekem türelmem a gyerekekhez. És mint egy eszkimó? Még nem is láttad a vagány szőrmók télikabátomat! - feleltem büszkén, igazi csini darab, szerelem volt ám első látásra, arról nem is beszélve, hogy milyen jó meleg. Már imádom, pedig még nincs is tél.
- Segítenél? - kérdezem kissé meglepve és gyanakodva - Miért tennéd? - érezhető az értetlenség a hangomból, hisz tízből kilencszer ilyenkor következik a "de", meg hogy cserébe mit vár a másik... ha nem tízből tízszer, így talán érthető a gyanakvásom, no meg ha bármi apró betűs dolog van ebben az egész jóindulatban, akkor azt inkább az elején tisztázzuk. Nem szeretek másoknak tartozni.
- Mit mondhatnék? Hamar megtanultam, hogy kár várni a csodát meg a sült galambot, ha valamit el akarunk érni, akkor intézzük magunknak, az a legbiztosabb. - vonok vállat, ez van, sokkal inkább praktikusságból és hatékonyságból vallom ezt az elvet, mintsem annyira a feminista érzések hajtanának. Megszoktam az évek alatt, hogy csak magamra számíthatok, bármi gond van, más úgy sem oldja meg helyettem, eszerint élem az életemet is. Amikor pedig csak önmagára számíthat az ember, mint ahogy most is, miközben Guillaume könnyedén szereli le a támadásomat, az kreatív megoldásokat kíván - így sikerül végül olyan módot választani a szabadulásban reménykedve, amire végképp nem számít, még ha nem is épp úgy sül ez az egész, ahogy reméltem. Sőt, nagyon nem!
Igaz, azért beletelik némi időbe, mire belátom, hogy kár minden ellenkezés, és így is bőrig ázok. Csak szótlanul bólintok a szavaira, és ahogy kiegészíti az eddigi gondolatait, már kezd némi sejtésem lenni arról, hogy miért fogadta olyan rosszul a támadásomat, holott korán sem volt olyan vészes - szerintem.
De ki akar ilyen szörnyűségekre gondolni, mint kiéheztetett, egymást szétmarcangoló emberek, amikor épp bőrig ázik a zuhany alatt, miközben egy pucér Adonisz szorítja sarokba? Én biztosan nem, így jelezve, hogy váltsunk témát, ismét be is vetem magam, hogy "meglepjem" a másikat. És bár egy pillanatig elfog a csalódottság, hogy már ennyitől beijedt, de aztán csak megjelenik az elégedett félmosoly az arcomon, amikor egészen hamar újra csatlakozik... Így azért kevésbé kínos, és jóval kellemesebb a folytatás is, miközben kihámoz a ruháimból, meg egymásnak esünk a zuhany alatt...


- Annak már úgy is mindegy. Majd addig rágom a füled, amíg indulás előtt főzöl frisset, ha meg kérdezik, miért késtünk ennyit, úgy is rád fogom majd. - válaszolok angyali mosollyal, megnézném azért a fejét, amikor beközlöm a főnök előtt az igazat, mivel ütöttük el az időt... Többet se küldenének ide, hogy vegyem fel út közben, azt hiszem.
- Tigriske? Nem rossz, bár ki kell ábrándítsalak, a te hátadon most több a csík, mint az enyémen. - viszonzom a csókot, majd jegyzem meg álszent módon, mint ha az égvilágon semmi közöm nem lenne azokhoz a csinos karmolás nyomokhoz... na jó, annyira nem sok, meg nem is vészes, hogy napokig megkeserítse az életét, de a következő zuhanyzásnál biztos fogja még érezni őket.
Mit ne mondjak, elég furcsa az egész szituáció, nem csak annyiból, hogy alig ismerjük egymást, és azt is többnyire a munkánknak köszönhetjük, de amúgy sem volt szokásom egy-egy együttlét után maradni lelkizni... sőt! Többnyire a hajnal első napsugaraival, akár a sötétség, én is tovább szoktam állni, arról nem is beszélve, hogy fordított esetben is díjazom, ha a másik nem marad reggelire, de abból kiindulva, hogy most eleve reggellel indítottunk, és nem estével... kicsit más a menetrend. Ettől függetlenül egész kényelmesen bevackoltam magam az idegen ágyba, valami kevésbé vizes részt kisajátítva magamnak, amikor pedig Gui már megint nem bír nyugton maradni, csak érdeklődve emelem rá a tekintetem.
- Csak nem a konyhába indultál? Ágyba kérem a kávémat. Két cukorral, meg egy kis tejjel. - adtam ki az utasítást neki, ha már folyton hercegnőnek hív, ez a minimum, a takarót meg egy könnyed mozdulattal húzom magamra, mielőtt még kiesnének a szemei a helyéről, aztán az is az én számlámra lenne írva.


avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Nov. 16, 2017 9:11 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

Bólintottam, hogy őszintén. Láthatta, hogy nem viccelek, így kíváncsian vártam, hogy vajon most mit fog mondani. Amikor pedig meghallom, akkor elmosolyodok, de most semmi cinizmus, vagy hülyeség. – Nem gondoltam komolyan, viszont ideje lenne lehet kicsit kilépned a világba, hogy jobban megtanulj eligazodni az emberek szeszélyeiben, hogy mi komoly és mi vicc. – nem sértésnek szántam, hanem inkább puszta ténynek. Elhiszem, hogy neki a számítógépek a mindene, a világa, én el se tudnám képzelni azt, hogy egésznap egy íróasztal mögött a gépet nyomjam. Sokak szemében talán semmi se lennék, lévén az egyemet is otthagytam egykoron, hogy katonának álljak, de azóta mégis sokra vittem, még ha nem is egy csinos bőrfotelben ülve ugráltatok másokat. Amikor pedig beint, akkor máris nevetésben török ki és grimaszolok is egyet, mint aki hűűű most igazán megijedt, vagy megsérted, de szó se volt erről.
Nem is tudom, hogy minek tépem a számat, szerintem ennél unottabb fejet, vagy együttőrzőbbet már képtelenség is lenne vágnia. Nem is érdekel, hiszen eleve semmi köze ahhoz, hogy milyen nőzési dolgaim vannak. Semmi közünk egymáshoz. Távoli értelemben kollégák vagyunk, közelebbiben meg talán az a személy vagyok, imád az agyára menni és ezt ő nem éppen viseli túl jól.
- És ha netán erre tévedne egy jegesmedve, akkor téged inkább örökbe fogadna, mintsem megenne, mert annyira rájuk hasonlítanál már, mi? – vonom fel kérdőn szemöldökömet és a mosoly elárulja, hogy remek érzés szívni a vérét. Élvezem, nem is kicsit, még akkor is, ha normál esetben lehet nekem kéne rohadtul zavarban lenni, lévén ádámkosztümben vagyok még mindig, de pasiból volnék, így nem nagydolog. Nálunk ez szerintem lazább, mint a nőknél, meg amúgy is nekünk csak egy dolgot kell takarni, így még annyira nem is vészes.
- Mert jó vagy abban, amit csinálsz. – állom a pillantását, de ennél többet nem mondok. Veheti dicséretnek, a fiúkat is megszoktam dicsérni, ha jól csinálják a dolgokat. Nem voltam sose rest elismerni mások munkáját, erényeit, ha tényleg jók valamiben. Tudom, hogy mire vár, hogy mi a buktató, mit kérek cserébe, de semmit se. Aki jó, az legalább használni tudja a tehetségét, ne pedig futárnak használják, de valahogy mégse tudtam bánni teljesen, hogy ő toppant be ezen a délelőttön hozzám, hiszen remekül szórakoztam. Ami meg ezek után jött? Nem volt eltervezve és talán sose lett volna szabad megtörténnie, de olykor hiába küzdünk, mert végül elbukunk a csatában, de fura módon pont a bukással nyerünk máskor meg, mint talán most is...


- Fogd rám, csak aztán nehogy mégis megcáfold a korábbi állításodat, mi szerint nem pirultok, ha én adok magyarázatot arra, hogy pontosan miért is késtünk. –
kacsintottam egyet a szavaim mellé. Aww, nem kergültem meg teljesen, de attól még simán benyögnék valami taplóságot, ami részben az igazat is takarná, hogy feltartottak, elterelték a figyelmemet és mellé még úgy döntött valaki, hogy ruhástól megmártózik. Mosolyogva rázom meg a fejemet, majd nyomok egy puszit a fejére, ahogyan odabújva fekszik mellettem, vagyis inkább félig rajtam. – Egy fikarcnyi kétségem se volt ilyen téren, de nem hittem volna, hogy egyből szereted megjelölni az áldozataidat, hogy ő a tiéd és ne merjen senki se hozzányúlni, vagy ez kivételes eset lenne? – a jól ismert csibészes mosoly ott bujkált az arcomon, mielőtt még ismét magam alá fordítottam volna. Nem volt kérdés, hogy még most is inkább a vérét szívtam és kíváncsi voltam, hogy mit is reagál, mert ha tippelnem kellene, akkor egy dologban hasonlítunk. Egyikünk se szokott odabújni ahhoz, akivel együtt volt. Inkább eltűnik, legalábbis ilyennek nézném őt is, így az újdonság varázsa talán nem csak nálam élt, hanem nála is.
Újfent jóízűen nevettem és még a fejemet is megrázom, miközben a hajamba túrok, hogy utána leguruljak róla. Sietve sétálok a szekrényhez, hogy egy bokszert magamra kapjak, majd mosolyogva pillantok hátra, mert ha tippelnem kellett volna, akkor tuti nézett. – Ahaa és gofrit nem kérsz mellé, ha már ilyen jó dolgod van, akkor kicsire minek adjunk, nem? – sétálok egyre közelebb hozzá, fölé hajolva az ágyban, de nem csókolom meg, csak fürkészem őt. Ha pedig válaszolt, akkor a következő pillanatban paplanostól kaptam fel őt és indultam el a konyhába. Ő se hihette, hogy tényleg ágyba hoznám neki. Nem vagyunk mi még olyan jóban. Könnyedén pakoltam a pultra és vélhetően túlzottan nem is ellenkezett, mert akkor nem kizárt, hogy a paplan útközben a földre zuhant volna, és nekem jobb látványban lett volna részem abban az esetben, mint per pillanat neki lévén én már viseltem egy ruhadarabot. Inkább díjazza a nagylelkűségemet, hogy azzal együtt cipeltem ki magammal. Levettem két bögrét, majd felraktam a kávét főni.
- Reggelit kérsz, vagy azt megtetted nélkülem? – fordítom felé a fejemet, miközben neki dőlök a pultnak és összefonom mellkasom előtt a karomat. Ha akar, akkor úgyis el tud menni zuhanyozni, míg fő a kávé. Nem tartanám vissza, pontosan tudja, hogy merre van. Törölközőt meg talál, attól meg nem tartok, hogy ne találná fel magát és venne el egy pólómat. Bár a többség fekete, sötétkék és társai, hiszen a sötét jobban megy a munkámhoz is, de ez már részletkérdése.

<3 Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 19, 2017 4:05 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

Szívesen felvilágosítanám a másikat, hogy attól, hogy mostanában több időt töltök számítógépek között, mint emberekkel kommunikálva, vagy ki sem néznék belőlem, hogy akár napokon, heteken át megvagyok a gépeim nélkül, nem volt ez mindig így, sőt... azonban részben hosszú történet lenne, másrészt pedig eszem ágában sincs a nehéz gyerekkorommal vagy a múltammal untatni, így csak egy kimért bólintással adom tudtára, hogy megfogadom a tanácsát. Egyszerűbb mindkettőnknek így, hogy szinte nem is ismerjük még egymást. Ennek is ékes bizonyítéka az, hogy a bemutatásomra is csak egy szemtelen nevetést kapok válasz gyanánt. De majd meglátjuk, ki nevet a végén...
- A jegesmedvék cukik. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy milyen menő lenne egy saját jegesmedve otthonra! Mondjuk a kutyám valószínűleg nem díjazná, de én imádnám. - abba belegondolni pedig, hogy milyen jó puha, meleg bundája lehet... te jó ég, tuti, hogy azzal aludnék esténként! A fűtésre sem lenne gond a későbbiekben.
- Értem. És... köszönöm. - reagálom le az elismerését, és azt hiszem, ezzel annyiban is marad ez a korábbi kis felajánlása. Talán, egyszer, ha annyira reménytelen lesz a helyzetem, majd felhozom neki, áll-e még esetleg az ajánlat, de ahogy mondtam, egyelőre jobb szeretnék saját erőmből boldogulni, mintsem a tartozásaimat növelni. Ahhoz képest, hogy Indiában milyen életem van, már most is nagyságrendekkel jobban élek, meg is becsülöm. Akárcsak az olyasfajta sikerélményt, hogy milyen hatással is vagyok rá... Ki ne imádná?


- Miért, milyen magyarázatot adnál rá? Miután közlöm a főnökömmel, hogy azért késtünk, mert a zuhany alatt lerángattad rólam a ruháimat, aztán még a hálódban is lenyomtunk egy menetet? - kérdezem ártatlan tekintettel, hisz ha az előbb nem is fejtettem ki bővebben, de valami hasonló stílusban képzeltem el azt a bizonyos "rád fogom" dolgot. Minek hazudjunk, amikor az igazságot sem hiszik el sokszor?
- Abból kiindulva, hogy minket, informatikusokat így is folyton azzal cukkolják, hogy a szexszel is csak a szótárban találkozunk, nálad meg már azon mennek a fogadások, hogy nem-e vagy meleg, mert ezer éve nem látott senki sem nővel megjelenni... - vonok vállat, megigazítva a takarót körülöttem, miközben beavatom az aktuális pletykákba az őrsön, no meg legalább számára is érthetőbb lesz, miért röhögnének ki egyből, ha az igazsággal állnánk elő. Engem valószínűleg elzavarnának dolgozni, őt meg a főnök rángatná be az irodába egyeztetésre.
- Az attól függ... - felelem óvatosan a megjelölős kérdésére - Hogy hogyan alakulnak, változnak a dolgok azután, hogy kilépünk a házad ajtaján. - tettem hozzá magyarázat gyanánt, miközben a tekintetét fürkésztem. Nem mint ha annyira szeretnék másokkal osztozkodni, látszik, hogy igazi egyke vagyok, de még magam sem vagyok biztos abban, hogy mit is jelentett számunkra ez a mai reggel. Ő hogy vélekedik róla? Ő se bánná, ha a jövőben megismételnénk újra a dolgot, vagy számára nem több ez az egész, mint egy kellemes reggel, és kész? A nyakára akaszkodni sem szeretnék akarata ellenére, ahogy erőltetni sem a dolgot, így... majd meglátjuk, hogy alakul, ha már egymással ilyen ismeretlen terepen egyensúlyozunk.
Nos, ha tudnám, milyen gondolatok járnak a fejében, megnyugtatnám, hogy jók a megérzései, szótlanul követem a tekintetemmel, amíg elsétál a szekrényéhez, hogy magára húzzon valamit, hisz hé! Nem csak neki szabad leskelődni, és ahogy kineveti a reggelis megjegyzésemet, azon is csak jót mosolygok.
- Ha már ilyen gálánsan felajánlottad, miért is ne? Pláne, ha te készíted! - igaz, ha bolti, azzal is beérem, kaja terén nincsenek nagy igényeim, mert bár én is tudok valamennyire főzni-sütni, de valljuk be, szabadidőmben azért nem fakanalat szoktam szorongatni.
Kíváncsian figyelem, amikor ismét közelebb jön, várva, hogy ezúttal mire készül a sunyi fajtája, ám arra, ami most következik, még én sem számítottam - egy apró sikkantással kapaszkodok fél kézzel a nyakába, ahogy felkap, fél kézzel pedig a paplant szorongatom, el ne hagyjuk út közben, és csak azon imádkozok magamba, hogy el ne essünk út közben a konyhába, mert esélyesen számomra fájdalmasabb emlék lesz... De szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó, épen, egy darabban ücsörgök a konyhapulton néhány pillanattal később.
- Ha emlékeim nem csalnak, nemrégiben mint ha gofrit emlegettél volna... - emlékeztetem szemtelenül, igaz, egyébként nem igazán szokásom reggelizni, két kávéval egészen jól elvagyok ebédig, de ha már kérdezi, miért is ne? Amíg elkészül, addig legalább nekem is van időm paplanostól elvonulni a fürdőbe egy gyors zuhanyra... majd miután összeszedtem és kiteregettem a csurom vizes ruháimat, az ő szekrényét is meglátogattam, kölcsönvéve egy pólót meg egy boxeralsót. És mivel nincs itt olyan meleg, a paplant ismét magam köré terítve tértem vissza a konyhába hozzá, ahol remélhetőleg már elkészült a reggeli.

■■ pirulo ■■

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 19, 2017 6:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

Ha ezzel akart zavarba hozni, akkor vagy nem ismeri a férfiakat, vagy csak engem nem, hogy ez édeskevés lenne. Főleg, hogy úgyse ismernek ott, és az én szavam az övé ellen. Szerintem hamarabb hinnének nekem, mint neki. – Lehet megtoldanám azzal, hogy te voltál az, aki kezdeményezett és aki miatt az egész késést okolható helyzet kialakult. Meg ha jól rémlik, vetted te saját magadtól is a ruháidat. – pimasz mosollyal nézek rá. Igazat mondanék én is és vélhetően egészen könnyedén elhinnék ezt, hogy tényleg ebből alakult ki az egész helyzet. Most melyik férfi mondana nemet, ha egy nő felkínálja magát? Az előzmények, mert nem lényeg, ahogyan az se lenne teljesen helytálló, hogy felkínálta magát, de ez a mi titkunk maradna, mert vélhetően egy ilyen után nem akarna még mindig ott állni és magyarázkodni, vagy éppen csak senkit se érdekelne az, amit mond.
- Már értem, hogy miért tart ott az őrsötök, ahol. Jobban érdekli őket más élete, mint az, hogy tegyék a dolgukat, de ha ezen múlna, akkor ezen segíthetek ott a nyilvánosság előtt is, hogy ne higgyék többé és inkább másról kezdjenek pletykálni. – rántom meg a vállaimat, hiszen nem tartan semmiből se, hogy közelebb vonjam és úgy csókoljam meg, hogy még azt is elfelejtsék, hogy valaha azon gondolkoztak meleg volnék-e. Az utána lévő dolgok meg szerintem számára lennének kellemetlenebbek, meg ő válna hirtelen máris másképpen a pletyka tárgyává, mert amennyit én ott tartózkodom és amennyire tartanak tőlem, vagy az embereimtől a legtöbben ott, azt hiszem előttem nem igazán mernének baromkodni.
- Ezek szerint, ha nem tévedek, akkor nem lenne ellenedre, ha megismétlődne a mai incidens? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet és mosolyogva figyelem őt. Igazából fogalmam sincs, hogy én mit akarok. Annyit tudok, hogy nem bántam meg azt, ami történt, ahogyan azt is idiótaság lenne tagadni, hogy nem volt kedvemre való, hogy itt henyéltem mellette rövid ideig. Talán még több ideig is megtettem volna, de helyette inkább magamra kaptam gyors egy ruhát, majd pedig vittem magammal őt is a konyhába. A sikolyán meg jót nevettem, ahogyan az is, hogy miként takargatja magát. Ennyire azért tényleg nincs hideg.
- Látom, semmi nem tudja elterelni a figyelmedet. – mondom nevetve és kicsit még meg is rázom a fejemet. Előkészítek mindent a gofrihoz, majd figyelem ahogyan elsasszézik. A kávé lefő, a kaját pedig kisütöm, kicsit többet, mint vélhetően nekünk kelleni fog, de szerintem Minou is örülni fog neki, ha hazaér délután a suliból. – Ennyire azért nincs hideg, meg szerintem pulcsit is találtál volna, vagy ennyire szívedhez nőtt a takaróm? Meg ahogy látom máris otthonosan érzed magad, hogy az én ruhám virít alatta rajtad. – lerakom elé a tányért, majd pedig lekvárt, nutellát és minden hasonló dolgot kipakolok, amit otthon találok. Majd pedig utána felé nyújtom a kávét. – Egyébként mindenkit ilyen hatásosan tartasz távol a munkától? – pimasz mosoly pedig ott ült az arcomon, hiszen csak húzni akartam őt, majd pedig neki dőlve a pultnak kezdtem el kortyolgatni a kávémat.


Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 19, 2017 8:43 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

- Mert ha nem segítek be, még most se tartanál a felénél se. - grimaszoltam vissza neki, hadd érezze a törődést, meg legalább a kora miatt is piszkálhattam egy kicsit, arra utalgatva, hogy lassú, legközelebb nem árt majd összekapnia magát... - Ha szeretnéd, felőlem... a főnök fejét így is megnézném. - milyen képpel fogadná azt, ha a nagy és komoly nemtudommilyenszuperzsarukülönlegesügynök nekiáll ecsetelni, hogy miket művelt az ő egyik dolgozójával... vagy épp fordítva.
- Azt ne mondd, hogy meglepődsz rajta. Hiába, nem az eszükért szeretjük őket. - jegyzem meg poénkodva, bár így belegondolva... szereti egyáltalán valaki a rendőröket? Kötve hiszem, legyen szó akár parkolási bírságokat osztogató kollégákról, vagy komolyabb helyszíneléseken résztvevő nyomozókról. Nem mint ha annyira hiányozna, hogy ezúttal én legyek a pletykák tárgya, de igazából belegondolva, minden csoda három napig tart - vagy amíg valami ütősebb hír fel nem üti a fejét, aztán azzal a lendülettel én ismét a feledés homályába merülök. Ha Guillaume ilyen pitiáner módon akarja az erejét fitogtatni, részemről csak nyugodtan, az ő tekintélyén mégiscsak nagyobb csorba esne, mint az én nemlétezőmén...
- Az attól függ. Azt kimondottan sajnálnám, ha minden alkalommal búcsút inthetnék a csodás téli csizmáimnak. - jegyeztem meg komolyan, hisz legyünk őszinték, igencsak szép darab volt, a pulcsikról nem is beszélve... Kíváncsi vagyok, mennyi idő, mire kiszáradnak, de lehet egyszerűbb, ha holnap beugrok értük, mintsem így vizesen szenvedjek velük. Ha felveszem, én betegszem meg, ha csak valami szatyorba vágva viszem el őket, akkor meg moshatom újra őket. Ami pedig a válaszomat illeti, szándékosan kerültem az egyenes választ, ha már a másik sem volt képes rá, én miért tenném? Hagyjuk csak így függőben a dolgokat, és majd elválik, mit hoz a jövő - kíváncsi vagyok, keresné-e valamelyikünk idővel a másikat, vagy alakítanánk-e úgy a dolgainkat, hogy "véletlenül" fussunk össze?
- Az ilyenekről nem. - felelem büszkén nem sokkal később, amikor az ágy helyett már a pulton ücsörgök, s míg a házigazda összekészül a reggelihez, addig én gyorsan birtokba veszem a fürdőt, ezúttal önszántamból, hogy egy forró zuhany után, immár Guillaume ruháiban térjek vissza az étkezőbe.
- Neked lehet, hogy nincs, nekem az. És ahogy mondod, igaz, az ágyneműhuzat mintája lehetne szebb, de kellően kárpótol az, hogy puha és meleg. Még gondolkozok rajta, hogy megtartsam-e... - jegyzem meg szemtelenül, miközben megpaskolom a paplant, ami most is ott figyel körém tekerve, melegítsen csak! - A ruhák miatt pedig ne aggódj, majd kölcsönkérek még párat, aztán valamikor visszahozom őket. Az enyémek teljesen eláztak és nem hiányzik egy tüdőgyulladás. - húztam el a számat, ahogy elvettem először a tányért, aztán a kávét, majd szedtem is magamnak a frissen gőzölgő gofrikból.
- Nem, nem mindenkit, úgyhogy érezd magad megtiszteltetve. - ami meg a kollégákat illeti, távol tartják azok magukat is a munkától, hogy inkább az a gond, hogy vegye rá őket az ember? De az meg nem az én gondom, ugyebár...
- Hmm, ez valami isteni! Ha kiderül, hogy főzni is jobban tudsz, mint én... - kezdek bele nagy lendülettel és gyermeteg lelkesedéssel, de aztán inkább függőben hagyom a mondatot, a fantáziájára bízva a dolgot, én meg belekortyolok a kávéba, azt is megízlelve.

■■ pirulo ■■ credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Nov. 19, 2017 9:11 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

- Aha, vagy csak próbáltam megóvni valamennyire a ruháid épségét? – kontrázok vissza, hiszen valljuk be lehettem volna kevésbé óvatosabb is, de akkor meg nem csak a csizmája miatt fájna a feje, hogy az még menthető-e, hanem néhány ruhájától is búcsút kellett volna vennie. – Rendben van, akkor majd köthetünk fogadást, hogy ki is lesz végül a ludas. – rántom meg a vállaimat könnyedén, mert rajtam aztán ne múljon. Nem érne akkor kár se érte, ha megtudnák, hogy éppen miként keveredtem össze az egyik informatikussal. Inkább a fiúk is kíváncsiak lennének, hogy fagyos vagy inkább tüzesebb-e, mi igaz a mondásokból és társai. Azt hiszi, hogy én járok szarul, akkor téved, mert ha én azt mondom elég, akkor ők abbahagyják, mert én vagyok a vezető és nem komolytalan munkát végzünk, ahhoz meg kell tudni koncentrálni.
Az rendőrös megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet. Meglepődök-e? Már magam sem tudom, egyelőre nem túl sok jó tapasztalatom van velük, így a véleményem se másabb. Még akkor se, ha egy-két csapattagom amúgy meg rendőrségi dolgozó, és jönnek, ha jönni kell, de a többiek. Inkább hagyjuk, néha ahogyan beszélnek egymással is, vagy az emberekkel. Szerintem hamarabb mosnám ki szappannal a száját, mint kettőt pisloghatna. Nem is értem, hogy az ottani főnök miként nem tesz rendet, vagy ennyire alacsonyak már az elvárások?
- Majd legközelebb, ha átléped a küszöböt, akkor kibújsz belőle… - somolygok az orrom alatt, hogy utána rövid időre magára hagyjam és inkább keressek magamnak valami gatyát. Azt hiszem egyikünk se tudja, hogy mi lesz ennek a következménye, vagy éppen mit akar. Vagy éppen ez az, hogy tudjuk, de nem akarunk szembe nézni vele, majd ha nem lesz más választásunk. Egyáltalán létezhet olyan, hogy ennyi idős fejjel kezdjen valaki érdekelni?
Fejemet ingatom, miközben az utolsó gofrit is kiszedem a sütőből, még a nagymama receptje alapján van, kicsit másabb, mint a hétköznapi gofri, de imádtam gyerekként, így nem volt kérdés, hogy idővel én is megtanultam elkészíteni. – Mint például milyen lehetne? Rózsaszín apró virágokkal? Ugyan már, eléggé röhejesen nézne ki. Megtartsd, mi? Valld csak be, hogy hiányzik az illatom, így ez tökéletesen jött neked. – kacsintok egyet a szavaim mellé is, hiszen imádom szívni a vérét. – Mert most is annyira kölcsönkérted, hercegnő… - pimaszul pillantok rá, majd kicsit kibontva őt a takaróból végigmérem. – Hmm, s mi van akkor, ha az engedély nélküli birtoklást nem engedélyezem és visszakérem? – pillantok felé, miközben ő vélhetően azon van, hogy újra visszacsomagolja magát a meleg takaróba. Kész, nem hiszem el, hogy ő tényleg ennyire képes fázni. Mennyi ideje is élhet itt? Ha jól tudom, akkor annyira nem friss és még mindig nem szokta meg az itteni időjárást?
- Majd igyekszem. – hajolok meg szórakozottan, hogy utána odaadjam neki a kávésbögrét. A félbehagyott kérdésének köszönhetően pedig ismét előtte állok meg, megtámaszkodom két oldalt a konyhapulton és kíváncsian fürkészem őt. – Akkor mi? Még a végén nyakamra fogsz járni, hogy főzzek neked? Vagy csak óvatosabb lennél, mert félő lenne, hogy túl könnyedén veszítenéd el megint a fejed? – hajolok egészen közel hozzá, miközben őt fürkészem várakozóan, majd kis idő elteltével könnyedén nyúlok az arcához, hogy letöröljem a lekvárt. – Azt hiszem a bajusz nekem jobban áll, mint neked. Majd pedig magára is hagynám, már ha enged és nem ejtett fogságba akár a lábával, vagy másképpen nem bírt maradásra.

Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sandhya J. Malakar tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Hétf. Nov. 20, 2017 9:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Gui

- Hát, azon még van mit csiszolnod akkor... - jegyzem meg, mert igaz, talán nem lesznek dobósok, de minden használhatatlan jelen pillanatban, olyan vizesek, az ő jóvoltából, lévén az ő fejéből pattant ki az a díjnyertes ötlet, hogy pont a zuhany alatt hűtsön le. Nem mondom, hogy nem volt hatásos, de az most nem lényeges.
- Miért érzem úgy, hogy jobban járok, ha inkább nem fogadok veled? Nem úgy nézel ki, mint aki sok fogadást veszítene el... - teszem szóvá óvatosan, legalábbis olyanban, amiben mással kell összemérnie a képességeit, és nem a véletlenre vannak bízva a dolgok. Nem mint ha magamat becsülném alá, de amennyire eddig megismertem a viselkedése alapján, meg abból kiindulva, hogy a munkájában milyen sokra vitte, kitartásból meg küzdőszellemből tutira nincs hiány. Én meg nem szeretek veszíteni, úgyhogy azt hiszem, jobb ha takarékra teszem magam, mielőtt túl nagy fába vágnám a fejszémet...
Ami pedig a rendőrséget illeti, a hallgatását egyetértésnek veszem, nem is kíván semmi magyarázni valót a téma, már csak annak örülök, hogy én nem, mint rendőr dolgozok ott. Bár én, mint rendőr...? Jó vicc lenne!
- Tudom, tudom, tanultam az esetből... de az igazat megvallva most sem számítottam rá, hogy a zuhany alatt fogok kikötni. Vagy hogy nem szóltak neked arról, hogy mi van, és egy szál törölközőben fogod játszani az agyad. - már amikor legalább annyi volt rajta, mert az sem sokáig. Szívesen visszakérdeznék, hogy miből gondolja, hogy lesz legközelebb? De miután nekem sem lenne ellenemre, így inkább nem állok le kakaskodni a témával, inkább tanulok az esetből, és "majd legközelebb, ha átlépem a küszöböt, akkor kibújok belőle...".
Miután Guillaume karjaiban visz vissza a konyhába, én még gyorsan elszökök zuhanyozni meg felöltözni, hogy aztán ismét paplanba burkolózva térjek vissza reggelizni, mire asztalra kerül a frissen főtt kávé meg a frissen illatozó gofri.
- Pedig az milyen szépen menne a szemed színéhez! - felelem halál komolyan, igaz, a végén csak nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el - Amúgy meg nem feltétlenül rózsaszínre meg virágosra gondoltam, de az, hogy erre gondoltál először, azért elárul valamit. Valami cuki rénszarvasos, ha már úgy is közeleg a karácsony? - gondolkozok hangosan, lehet, hogy csak az én hülye szokásom, hogy bírom az ilyen idióta, bolondos ágyneműhuzatokat meg pizsamákat, otthon épp nekem is egy pingvines szettem van befogva a feeling kedvéért, ha már beköszöntött a hideg idő.
- Az illatod miért hiányozna? Hiányozni olyasvalami tud, amit régebb óta ismer az ember, úgyhogy ne áltasd magad, Lacourt! Amúgy meg a tusfürdődet is kölcsön vettem, hirtelen nem találtam mást, szóval... ennyit az illatokról. - mosolyodok el szélesen, igaz, amikor szóvá teszi azt, hogy mennyire kértem kölcsön a ruháit, csak grimaszolok egyet, és hűen őrzőm a takarót, nem adom ám vissza olyan könnyen! Ki meg pláne ne takargasson, nem volt elég reggel? Most hadd élvezzem azt, hogy olyan jó meleg...
- Izé... légyszi? - dobom be magam a szép, nagy, barna szemeimmel és őzike-tekintetemmel, hátha sikerül meghatnom vele a másikat, hogy ugyan, hadd ne most kelljen már visszaszolgáltatnom azokat a ruhákat.
- Nem vagy te olyan szívtelen... vagy azt szeretnéd, hogy lebetegedjek? Legalább jó időre nyugtod lenne tőlem. - próbálok némi együttérzést kisajtolni belőle, hátha így jobban sikerül hatnom rá, mint ha nekiállnék keménykedni, mert ahogy az ominózus zuhany előtti jelenet is bizonyítja, abból valószínűleg megint én jönnék ki rosszabbul.
- Köszi! - veszem el a kávémat, azon nyomban bele is kortyolva, jólesően hümmögve mellé, mielőtt a gofrit is megkóstolnám, amikor pedig visszakérdez, csak jóízűen elnevetem magam.
- Ne aggódj, annyira azért nem vészes a helyzet. - nyugtatom meg, nem kell egyik miatt sem félnie, ám amikor megint odalép, majd odahajol hozzám, csak kíváncsian pislogok fel rá, hogy most meg ugyan mit szeretne már megint?
- Ó... Hát azzal nem szállok vitába. De várj... - nyúlok a keze után, mielőtt még felegyenesedhetne, majd az egyik tincsemet "bajusz" gyanánt az orra alá igazítom, hogy hogyan nézne ki, ha olyan kínai bácsisan lecsüngő, hosszú bajusza lenne...
- Hmm, még ez is jobban áll, mint nekem.

■■ pirulo ■■ credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
26
● ● Posztok száma :
Deepika Padukone
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Guillaume A. Lacourt tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Nov. 21, 2017 10:42 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess of India

- Sose tudhatod, meg bátraké a szerencse, nem? – kérdezem egy hamis mosoly keretében. Tényleg nem szoktam elveszíteni fogadásokat, eléggé kitartó vagyok, ez pedig eleve jó pont egy-egy fogadásnál. Ahogyan az is igaz, hogy nem sokat adok a pletykákra se, így nem is érdekelne, hogy róla és rólam mit pletykálnának, meg nem én tartózkodom az őrsön minden egyes percben, így oly mindegy számomra ez az egész. Ha meg ott vagyok, akkor meg a legtöbb úgyis némasági fogadalmat tesz, mintha annyira ijesztően festenék.
Elnevetem magam és még a fejemet is megrázom, ahogyan a tarkómat vakarászom kicsit. – Én se hittem volna, hogy megharapsz, vagy éppen a zuhanyzómban fogod magad találni, netán az ágyamban. De ügyesen elérted, hogy kinyissam előtted a szobám ajtaját. – húzom tovább az agyát, ha már korábban annyira cáfolta azt, hogy ő be akarna odajutni. – Tettem az agyam? Én csak reagáltam arra, amit mondtál. Nem tehetek arról szivi, hogy nem tetszik a saját játékod következményei. – kacsintok is egyet a szavaim mellé, hogy utána végre elkezdjek öltözködni, ami kimerül jelenleg nálam egy bokszerben. Ha tudnám, hogy Minou bármikor hazajöhet, akkor minimum még egy gatya is rám kerülne, de az se kizárt, hogy akkor teljesen haptákba vágnám magam, vagyis pólóval együtt.
- Igen? És mégis mit árulna el, ha már a gyors zuhanyzás alatt sikerült doktori diplomát is szerezned, hercegnő? – kérdezem meg kíváncsian, hiszen tényleg érdekel, hogy szerinte mégis mit árulna el, hogy ezt mondtam egyből. Elég csak megnézni a mai világot és nem meglepő szerintem, hogy egyből erre asszociáltam. – Hogyne, aztán majd valami télapósat, mi? Azt inkább meghagyom nektek, nőknek az ilyen cukiságokat. – rázom meg a fejemet széles vigyorral a képemen. Még csak az kellene, hogy valami cuki rénszarvas legyen az ágyneműn. Eleve minek? Nem nézegetem én azt, inkább olykor örülök, ha ágyba zuhanva alhatok, nem pedig egy kényelmetlen székben, vagy a földön, falnak támaszkodva egy-egy megfigyelés közben.
Már éppen mondanám, hogy inkább felejtse el, amit mondtam az illatommal kapcsolatban, amikor is meghallom a mondandója végét és pimasz mosollyal fordítom felé a fejemet. – Aha, látom mennyire nem hiányzott lévén két ajtóval arrébb Miss Sherlock találhatott volna nőit is. Tudod, van egy lányom is, így vélhetően, ha annyira szabadulni akartál volna az illatomtól, akkor vagy kérdezel, vagy kutakodsz. – felelem a lehető legtermészetesebb módon. Az őrsön is mindenki tudta, hogy Minou velem lakik és nem a nevelt lányomként emlegetem, hanem lányomként. Egy család lettünk és most már ez mindig is így lesz. Vigyázni fogok rá, mintha csak tényleg vér szerint is az enyém lenne.
- Mint aki éppen fogorvosnál van, te se hiheted azt, hogy az őzike szemeiddel és a fogorvosoknál lévő vigyoroddal le tudsz venni a lábamról. – támaszkodom meg mellette két oldalt a pulton és egészen közelről fürkészem őt mosolyogva. Újabb nevetés és fejrázás, majd kicsit megvakargatom a borostás képemet, ami alig hallható sercegő hangot ad ki.
- Jahh, képzelem mennyire lenne nyugtom. Mire észbe kapnék már újra itt lennél és engem boldogítanál betegen. – forgatom meg a szemeimet játékosan, majd pedig megrázom a fejemet. Az a gond, hogy ki is nézem belőle, hogy képes lenne inkább itt haldokolni, mint otthon egymagában. És akkor még rakjuk hozzá Minou reakcióit is, hogy milyen lenne, ha végre valakivel látna. Inkább egyelőre ezt mellőzném, így hagyjuk a takarót is, meg a többi dolgot, mielőtt „miattam” betegedne le.
Kíváncsian pillantok rá, amikor elkapja a kezemet, hogy mi jutott eszébe, dörmögő nevetést hallatok, ahogyan a haját odarakja a szám fölé, mintha az lenne a bajusz.
- Aha, legközelebbre már inkább ilyen hosszúsággal látnál, és stílussal? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, ahogyan kicsit közelebb húzom magamhoz, és haját a füle mögé simítom egyik oldalt. Fürkészem őt, de végül még időben észbe kapok és meghátrálok. – Jó lesz a kávé, meg a reggeli? Aztán nehogy a nyakamra járj, mert annyira nem tudsz elszakadni a gofrimtól… – mondom neki, miközben elindulok vissza a szobámba, hogy felöltözzek. Előveszem a fegyveremet is, a dögcédulámat megigazítom a nyakamba, ami végig ott lógott. Majd ellenőrzöm a fegyveremet is, míg ő reggelizik, hogy utána eltegyem, ha csak hamarabb be nem toppant ő is a szobámba.

Cool
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
28
● ● Posztok száma :
Milo Ventimiglia
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Kert és terasz
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Előkert és előszoba
» Tian (Ígéret Földje)
» Kert
» Kert és erdő a birtok körül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Gui és Minou otthona-