Kert és terasz - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:30 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ Kert és terasz •• Szer. Nov. 01, 2017 3:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

First topic message reminder :

******
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Jan. 18, 2018 12:29 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Próbálom megkérdezni, hogy van-e programja a lánynak holnapra. Bár valószínűleg ketten is megoldják a dolgot, és talán a ma este után rendeződnek a dolgaik. De egy kis segítség valószínűleg még belefér. Szeretném ha elmennének moziba, olyan aranyosak együtt! Elég volt látni őket ott az ajtóban és már tudtam,tényleg tudtam, hogy összepasszolnak! Vagy túl sokat képzelnék a dolog mögé? …Remélem Gui nem lesz kiakadva, hiszen lehet, hogy nem véletlenül nem lett komolyabb kapcsolata a lánnyal. Fene egye meg, erre nem is gondoltam! Hiszen olyan csinos!
- Nyugati filmek? Miért, mi a baj velük? – pislogok nagy szemekkel. Hát náluk minden más? Persze, más ország és messze is van, na de a mozi az mozi, nem? Dooo, nem könnyít a helyzeten Sandy, egyáltalán nem! Magamban bosszankodok, de igyekszem, hogy ne vegyék észre rajtam. – Gui, te tudtad ezt? – fordulok felé tanácstalanul én a balga kislány, hiszen éppen amiatt hoztam fel az egészet, hogy majd ők menjenek el moziba… na szép, lassan a dugámba dőlök és mellé is ülhetek bátran.
- Biztos finom! Mindenesetre jól néznek ki! – ismerem el mosolyogva, miközben bólogatok. Cukor cukor hátán az a süti, egy falatka zsír a popsimra de még az illata is csodás! Különben is, erről szól a karácsony, kajálunk, lustálkodunk és hízunk! Tökéletesen illik a képbe ez a kis egzotikus falatka.
Határozottan örülök neki, hogy szerencsétlen sorsú „barátunk” jobb helyzetbe került.Furcsa, régen nem érdekelt az ilyesmi. Mások élete, boldogulása. Az új életemben valahogy én is sokkal érzékenyebb lettem a világdolgaira.
- Ha neked nem gond! – pirulok fülig, de kár is lenne tagadni, hogy mennyire izgatott lettem. Imádok minden újdonságot! Milyen lehet körbe táncolni, vagy hogy is mondta? És vajon milyenek a zenék? És mit esznek? Hű, ezernyi kérdés toporzékol a fejemben, de mégse állhatok neki faggatni.
- Esetleg… szeretsz tálalni? – nézek körül a konyhában, a szépen összekészített tányérokra, ételekre. Ha van kedve segíteni, akkor megmutatom neki, hogy mit hogyan szerettem volna tálalni, de van amit rá is hagyok inkább, mert nem szeretnék beleszólni. Amikor kész vagyunk akkor megyek én is kezet mosni, de nem mulasztok el még a fa alá csempészni pár apróságot.
Leülök a helyemre, és szépen megköszönöm a levest, amit Gui elém pakol.
- Én is örülök, hogy együtt vagyunk. Mind!– bólogatok, majd csendesen szimatolgatom az isteni illatú levesemet. Sajnos evés közben inkább a gondolataimba burkolózok, hogy milyen furcsa ez az egész. Fél évvel ezelőtt még felnőtt voltam, Sandyvel egy idős talán. Boldogtalan voltam, drogos, alkoholista, egy kirakati baba. Aztán az a szörnyű robbanás meg minden! És most boldog lehetek, tényleg, igazán boldog a pótpapámmal. Vajon Laure és az apja látnak most minket? Haragszanak rám, amiért a kislány helyébe lépve Guillaume szeretetét élvezem? Tengernyi kérdés és érzés kavarog a fejemben, nem is igazán figyelek oda, hogy mit beszélnek míg már a második fogáshoz nem érünk.
- Vacsi és séta után mit csináljunk? – pillantok rájuk kérdőn. – Szerintem társasozhatnánk! –vetem fel a dolgot, de persze ha nincs kedvük, az sem gond. Majd elfoglalom magam.

avatar
Online
● ● Posztok száma :
83
● ● Reag szám :
73
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Jan. 18, 2018 7:46 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Minou & Sandy

- Tényleg a cél szentesíti az eszközt dologról akkor beszélni? Csak nem vaj van a füled mögött Sandhya, hogy ennyire érdekel, hogy őt hova sorolnám? – könnyedén kerülöm ki a választ, mert talán őt a jók közé sorolnám. Senkinek se ártott soha, de közben meg segített azoknak, akiknek kell. Ám ezzel csak egy gond van, hogy a valóvilág ennél azért sokkal inkább komplikáltabb, mint Robin Hood története szerény véleményem szerint.
Tudom, hogy mit teszek és sejtem is. Ahogyan azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy a legtöbb férfi hatökör, meg szamár és nem látja fától az erdőt is. Hazudok, de mégis tudom, hogy miért nem engedem csakúgy a konyhába sétálni, miért vonom magamhoz közel, pedig nem kellene.
- Ennél ez sokkal bonyolultabb Sandy, de se az idő, se a hely nem alkalmas most arra, hogy ezt megvitassuk. – engedem el, hogy a süteménnyel a konyhába sétáljon. Elég esélyes, hogy nem erre a válaszra számított, de nem fogok hazudni. Megvolt a magam oka annak, hogy sose kötődtem senkihez se, most meg? Most meg két nőszemély is betoppant az életembe, az egyik a lányom, másik pedig ez a nő. Így legyen az ember fia okos, lehet nem ártana Rafival is beszélnem erről, neki már úgyis van családja, nekem eddig nem volt. Túl veszélyes a munkám és nem akarom őket bajba sodorni.
- Nem, fogalmam sem erről Tökmag. – rázom meg még a fejemet is, hiszen mégis honnan kellett volna tudni? – Szerintem meg lehet nézni a bemutatókat is, hátha valamelyik elnyeri a tetszésedet, ha pedig nem, akkor még mindig lehet itthon is filmezni. Eléggé nagy az internet kínálata is ilyen téren. – simítok végig a borostás képemen, ami ennek köszönhetően kisebb karcos hangot „hallat”, de ezt ők úgyse hallhatják. Már ha nincs szuperképességük ilyen téren. Minou terve pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hiszen még a vak is látja, hogy mit szeretne. Fura belegondolni, hogy pont ő az, aki minket össze akarna boronálni, hiszen azt hinné az ember, hogy inkább aggódni kezdene, hogy ha elkezdek randevúzni, akkor már nem lesz elég időm rá.
- Nem akarok közbeszólni, de már rég megterítettem, amíg folyt a pletykálkodás, akarom mondani a mély eszmecsere. – direkt fogalmaztam úgy, ahogyan elsőre. Nem hagytam volna ki egyetlen egy alkalmat se, hogy ne húzzam kicsit őket. Na, eléggé nyilvánvaló, hogy egészen jól megértik egymást, ez pedig egy kisebb könnyebbséget azért ad. – Szóval inkább mars kezet mosni, utána meg az asztalhoz. – pillantottam rájuk kicsit szigorúbb nézéssel, de csak hülyültem. Hamarosan pedig már mindenki az asztalnál ült, így nem volt más hátra, mint ideje elkezdeni az ünnepi kicsit késői ebédet.
- Ha valaki kérne még, akkor van, de vélhetően Minou ölne meg mindenkit, ha a levessel teleennénk magunkat. – mosolyodtam el, majd kacsintottam egyet Minoura. Két falat között viszont elgondolkoztam azon, amit a lányom mondott.
- Én benne vagyok, úgyis mindig mondod, hogy ketten nem az igazi. Játszhatunk activityt is. Azon sokat lehet nevetni és mindenki bemutatja, hogy mennyire is jó. – vetek fel egy ötletet. – Tényleg, meddig is érsz rá Sandy? Egész este, vagy rohannod kell még ma valahova? – mert azt se ártana tudni, hogy mennyi ideig is élvezhetjük a társaságát, mert ha hosszú ideig, akkor sok mindent csinálhatunk együtt, ha netán rohan valamerre hirtelen mégis, akkor meg be kell osztani az időt, hogy mit is tudunk megvalósítani a tervek közül.

avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Jan. 18, 2018 9:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

To Minou &Gui

- Merő kíváncsiságból. De ha már ennyire érdekel, elárulok egy titkot. - szólalok meg komolyan, majd valamivel közelebb hajolva, a hangom lehalkítva folytatom - Az a puding, amit múltkor Thibault annyira keresett, nos... én csentem el a hűtőből, amikor megkívántam az édességet és nem volt tartalék csokim az irodában. - vallom be, igaz, a végére képtelen vagyok megállni, hogy ne mosolyodjak el.
- Csak annyira bonyolult, amennyire túl akarjuk bonyolítani, de! Ha nem akarsz róla beszélni, akkor nem fogom erőltetni. - felelem, pláne, mert akármennyire is próbálok lazának tűnni, valójában az én részemről is elég bonyolult ez az egész. De még mennyire az! És ha így folytatjuk, csak még inkább az lesz, hatványozottan, ha nála is ilyen fényes a helyzet. Mielőtt azonban még eltűnnék a konyhában, csak nem bírok ellenállni a késztetésnek, hogy hátrapillantsak felé...
- Nem mondtam, hogy baj lenne velük, csak a többség nem igazán tud megfogni. - vonok vállat Minou szavaira, persze vannak szép történetek is köztük, de a többség, amit moziban játszanak... olyan érzésem van a bemutatókat nézve, mint ha csak a bevételre hajtanának a sok hatásvadász jelenettel. Mindenesetre ha mozizni szeretnének menni, eszem ágában sincs elvenni a kedvüket tőle, ízlések és pofonok. Arról nem is beszélve, hogy Guillaume-nak is igaza van, a neten aztán tényleg van film dögivel.
- Köszi! Remélem ízre is elnyeri majd a tetszésedet. - mosolyodok el, amikor pedig az ünnepség kapcsán visszakérdez, csak lelkesen bólintok. Miért is lenne gond? Ha az lenne, biztos nem ajánlgatnám, csak azért meg pláne nem, hogy az apjánál vágódjak be... akkor bébiszitternek megyek, nem informatikusnak.
Már épp ajánlanám a segítségemet, mire kiderül, hogy rég kész van... tényleg így belemerültem volna a beszélgetésbe a lányával? Kíváncsian hátra is pillantok az asztal felé, és tényleg kész van!
- Csak vigyázz, nehogy a végén még te legyél a pletyka tárgya. - viszonzom a kedvességét, majd a kéz mosós felszólításra szórakozottan szalutálok egyet, mielőtt indulnék eleget tenni a kérésének, hogy aztán pár perccel később már mind az asztalnál üljünk és nekilássunk a vacsorának.
- Ó, ha már ennyi fogással készült, akkor mindenképp szeretném azokat is megkóstolni. Egyébként a leves finom lett, majd elkérném a receptet, hacsak nem valami hétpecsétes, családi titok. - szólalok meg, miközben a levest kanalazom, amikor pedig szóba kerül az este további része, csak kíváncsian pillantok rájuk.
- Hogy én? Ameddig nem zavarok, nem terveztem semmi különös programot estére. - ha szeretnék, vagy úgy alakul, tudok maradni, ám ha zavarnám őket, akkor sem tartana semmiből hazamenni, úgy is csak egy pohár bort ittam eddig, sokkal többet meg nem is tervezek.
- Egyébként a társasjáték jól hangzik, és az Activity is egészen vicces fordulatokat tud hozni, egészen kíváncsi lettem, hogy Guillaume hogyan rajzol. - sandítok rá - Vagy mutogat. Mert hogy magyarázni azt nagyon tud, azt már én is tapasztaltam. - jegyzem meg ártatlanul. Mondjuk rég nem játszottam ilyet se, de csak megy még, vagy mást nem rajtam is sokat nevetnek majd.

■■ pirulo ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
57
● ● karakter arca :
Deepika Padukone


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Pént. Jan. 19, 2018 1:08 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

A mozi pedig jó ötletnek tűnt. Ki gondolta volna, hogy indiában még ezek is mások, a filmek! A film az film, ugyan mi különbség lehet? Még sose hallottam, vagy valaki „nyugati filmnek” nevezze a mozit. Gui segítségére van szükségem, hogy elmondja miért mások, de ő se tudja. Akkor már ketten vagyunk! Az itthoni filmezős ötletének viszont nem örülök, tessék elmenni randizni! Gyorsan ki is találok valamit.
- Hát, azért itthon nem olyan. Nincs popcorn és szürcsölés, és Guillaume nem ad a kóla mellé mini akciófigurát! – kuncogok jóízűen. Furcsa, hogy Tappancs még nem robogott be ide, elég izgága tud lenni ha vendégünk van. Vagy talán így leköti Jojo? Le se tagadhatja, hogy Gui kutyája!
- Biztosan. – bólogatok, mert tényleg biztos finom. Ami ilyen jól néz ki az csak finom lehet, és ráadásul az illata is jó. Az ünnepségen elgondolkodok. Tényleg érdekes lehet, még tévében se láttam ilyesmit. Vajon Gui is jön majd velünk? Vagy amolyan csajos program lesz? A beszélgetésnek Gui kis piszkálódása vet véget, de szokás szerint csak ráöltöm a nyelvem és vigyorgok.
- Ha pletykálnánk, nem lennél ilyen nyugodt! – vágok vissza, miközben megmosom a kezem mielőtt még asztalhoz ülnénk. A levesnek mennyei illata van, és finom is mint mindig! Sandy kérdésén viszont kuncognom kell, és csak óvatosan sandítok a pótpapám felé. Sose árulja el a receptet, még nekem se szabad ott lenni a konyhában mikor ilyet csinál!
- Azt hiszem, ha ilyet szeretnél enni akkor el kell jönnöd hozzánk! – nézek a lányra, majd falatozgatom tovább a levesemet. Nem teszek megjegyzést, hogy mennyit dolgoztam a konyhában, mert nemérzem nagy dolognak. Azért főzőcskéztünk, hogy ünnepeljünk, együtt!
- Az jó! Akkor maradj egész este! – bólogatok lelkesen, majd megragadom az üveget, és mindenkinek újra töltöm a poharát, sőt, most magamnak is töltök egy kis bort. – Activity? Úgy látom, mindketten veszíteni akartok! – nevetgélek magamban egy kicsit, majd amikor végeztem a levessel, összeszedem a tányérokat, hogy hozhassam a következő fogást.
- Azt hiszem előre hozhatjuk majd az ajándék bontást vacsi utánra, mert alig bírom kivárni! – na persze, nem az érdekel, hogy én mit kapok hanem, hogy Gui örülni fog-e a kis apróságnak amivel készültem neki. Eddig nem is gondoltam volna, hogy az ajándékozás jobb érzés, mint ajándékot kapni. – Légyszi Gui! – pillogok nagy szemekkel, kérlelve. Ki tudja, talán megesik rajtam a szíve, tekintve, hogy ez az első karácsonyom az apám nélkül, elvileg. Ahogy ez eszembe jut, máris kicsit alább hagy a jókedvem. Milyen szomorú…. Ha most tényleg Laure lennék, biztos borzasztóan érezném magam, mert nagyon hiányozna a papám. Milyen önző vagyok! Néha elfelejtem, hogy csak egy szerepben vagyok, hogy milyen tragédiák előzték meg azt, hogy most itt lehetek.
Azonnal változtatok az arckifejezésemen, és szomorkásan nyammogok, a bűntudat kezd el mardosni. Én itt jól érzem magam, miközben… még mindig rossz ember vagyok, szörnyen gonosz ember! Nem lett volna szabad erről megfeledkeznem, hogy Laure számára ez bizony nehéz időszak. Így most már nekem is az lett, és bár eddig jó kedvem volt, már cseppet sem kell rájátszanom a szomorkás arckifejezésre. Tényleg elment a kedvem mindentől, inkább csak sűrűn a poharam felé nyúlok, és imádkozom, hogy kapjak majd még egy kis bort ha elfogyna, és ne üljek seggre ettől a kevéske alkoholtól! Nem csoda, hogy a statisztikák szerint karácsonykor lesznek a legtöbben öngyilkosak vagy ilyesmi.
avatar
Online
● ● Posztok száma :
83
● ● Reag szám :
73
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Jan. 23, 2018 10:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Minou & Sandy

- Nem vagyok édességrendőrség, hogy ilyenekkel foglalkozzak és ez csöppet se olyan, amiről bíráskodni kellene, vagy sorolni. Ettől nem leszel se rosszabb, se jobb ember Sandy. –
mormogom az orrom alatt, miközben a tarkómat vakargatom meg. – Nem ettől függ a mérleg, vagy a megítélésem, de azt ne mond, hogy mások bántalmazása, veszélyeztetése egyelő a te puding lopásoddal. Mert valljuk be állhat valaki a jó oldalon, ha közben meg a rosszaknak tesz szívességet és szivárogtat ki információt, mert ő rossz. Veszélybe sodorja  a társait és azokat, akik valamennyire a családja. Talán te nem így nézel a rendőrségre, hiszen eléggé szarul bánnak veled, már bocs, de attól ők még a családod, s ha bajban lennél ők megmentenének és számíthatnál rájuk. Sose volt olyan egyszerű a bírálat, hogy ki jó és ki rossz, ahogyan a világ se fekete-fehér. – azt meg reméltem, hogy túlzottan nem veszi magára, hiszen azért érezhető volt, hogy csak példának szánom a dolgot és nem gondolom azt, hogy ő a rosszakat is segítené. Túl sok borzalmat láttam, olykor még mindig hallom a fegyverek ropogását álmomban, vagy éppen a robbanások hangját. A halálhörgéseket, sikolyokat, miközben úgy érzem, mintha kiszáradnék. Nem egyszer riadtam már fel, még ha hangot neki sose adtam, de attól még pontosan tudom, hogy ebben az életben semmi se olyan egyszerű lesarkítani, mint sokan szeretnék, vagy hinnék.
A rohadt életbe, miért kell mindent neki félreértenie? Morgok, nem éppen vidám az arckifejezésem, miközben elkapom a kezét és talán kicsit erőteljesebben is bírom megállásra, mint kellene. – Ne húzd fel a fitosorrodat a semmin! Ha szeretnéd, akkor felőlem beszéljük meg most, ha nem zavar, hogy egy kéretlen fül is biztosan hallgatózna, aki aztán elmesélné a nagyszüleimnek, akik utána kíváncsiak lennének máris rád, utána meg már az esküvőt terveznék. Ez szeretnéd? Akkor gyerünk beszéljük meg most, hogy mi is a helyzet velünk! – pillantottam rá komolyan, de a hangomat egyszer se emeltem fel. A pillantásomat inkább az övébe fúrtam és kicsit talán kihívóan néztem, hogy tényleg ekkora íramban szeretne haladni? Ha igen, akkor hajrá, megbeszélhetjük felőlem most is, mert ha nem, akkor megint ki lenne a szar szemét láda, aki még erre is képtelen? Hát persze, hogy a ház egyetlen férfilakója. Az pedig rajta állt, hogy a képembe nyomja e inkább a sütit, marad, hogy most beszéljünk meg mindent, vagy megy tovább a konyhába.
- Valamitől meg kell fulladni, a csuklás egészen csábító. – hamiskás mosoly kúszott az arcomra, amikor kontráztam a pletykás megjegyzésére, de szerencsére a terítésen már túlvoltam, így jöhetett végre az ebéd.
- Úgy van, ahogyan Minou mondja, ha a levest szeretnéd megízlelni újra, akkor meg kell látogatnod minket. Ez az én specialitásom, még a nagymamám hagyta rám. – rántom meg a vállaimat is, majd tovább kanalazom a levesemet. Ezt én készítettem, ahogyan egy-két második fogásba is besegítettem, de az meg inkább főként Minou érdeme, nem az enyém.
Amikor a lányom jön azzal, hogy maradhatna akkor egész estére, én akkor csak bólintok, amikor mind a két lány rám néz. Felőlem maradhat, egyáltalán nem zavar Sandy társasága. Sőt, mint kifejeztem egészen kedvemre való, de van még mit megbeszélni.
- Lám-lám, még mindig imádja máson köszörülni a nyelvét, de aztán nehogy alulmaradj, hercegnő.- szavaim mellé pedig pimaszul még egy kacsintással is megajándékozom őt. Éppen a számat törlöm meg a szalvétával, amikor Minou belendül, hogy ajándékozni szeretne.
- Ha nincs ellenére a vendégünknek, akkor amíg leszedem leves után az asztalt, akkor addig átvonulhattok oda. Maximum utána mindenki visszaül és megeszi a másodikat is, mert aki nem, attól én fogom elvenni a karácsonyi ajándékot. – tetetett szigorral mondom az utolsó szavakat, de azért valljuk be lehet megtenném, viszont van egy olyan sandagyanúm, hogy legfiatalabb itt tartózkodó nem igazán bírná ki még a második fogást, nemhogy a desszertet az ajándékozásig.


avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Jan. 28, 2018 4:01 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

To Minou &Gui

Csak a szemeimet forgalom Guillaume reakcióján, miközben azon töprengek, hogy lehetséges az, hogy néha annyira laza tud lenni, hogy az hihetetlen, néha meg olyan karót nyelt és száraz, hogy legszívesebben lekevernék neki, kapjon már észbe!
- Az égiek szerelmére, nem mondtam egy szóval sem, hogy a kettő egy súlycsoport lenne. - sóhajtok lassan, amikor pedig rólam, meg a rendőrségről kezd magyarázni, egyre inkább olyan érzésem van, mint ha anyámat hallgatnám épp az aktuális fejmosással, miután valami hülyeséget tettem. Már megint... Vajon Guillaume is sejt valamiért, azért pont ezt hozta példának, vagy szimplán véletlen egybeesés? Mindenesetre itt és most nem szeretnék jobban belemenni, így amint lehetőségem adódik rá, már indulnék is a konyha felé... kár, hogy feltételes módban, mert megragadja a karomat. Ő morogva mondja a magáét, én meg gondolkozás nélkül csapnék oda, védve magam, hogy ha nem kapja el a másik karomat is, akkor bizony lesz egy szép kék foltja reggelre...
- Nem szokásom a semmin felhúzni az orromat, és amúgy is, mi a fenéről beszélsz? Vagy hová tetted a szemeidet? - szerintem se nem mondtam, se nem tettem semmi olyat, amin így felkaphatná a vizet, de ha itt tartunk, akkor valamit biztosan... kár, hogy még csak ötletem sincs róla!
- Tervezzék! A te esküvődet szerveznék, nem az enyémet, én sose fogok férjhez menni. - na, most aztán felhúztam az orromat, nem mint ha bármi akadálya lenne egy házasságnak, egyszerűen az én döntésem, nem akarom és kész. Azt hiszem, az előbbi szavaim pedig kellően árulkodóak voltak ahhoz, hogy felfogja, nem, a világ minden pénzéért sem szeretném hallgatózó fülek előtt megbeszélni a dolgot. Sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán meg akarom, pláne ha azt nézzük, szavak nélkül valahogy jobban megtaláljuk az összhangot. Aztán valamelyikünk kinyitja a száját, és tessék! Egyből jönnek a félreértések! Ha viszont végre elenged, akkor most már tényleg sietve húzom a csíkot a konyháig, csöbörből vödörbe, hogy aztán a lánya kapjon el egy kis bizalmas beszélgetésre a mosógépbe jutott cetliről... Még jó, hogy nincsenek többen!
- Jó, az tény, azért nem ugyanolyan. - adok igazat a leányzónak a mozis élményekkel kapcsolatban, majd néhány percen belül később már azt szervezgetjük, hogy milyen fesztiválra kéne ellátogatni, hogy kapjon egy kis ízelítőt az én szülőhazám kultúrájából. Persze, az igazi úgy lenne, ha odautaznánk, de annyira azért ne szaladjunk előre!
- Most is csak azért az, mert úgy is hall mindent. Bezzeg ha nem lenne itt, és úgy menne a pletyi! - kontrázok rá a szavaikra, mielőtt én is elindulnék kezet mosni, majd nem sokkal később már bőszen kanalazzuk is a levest. Igaz, amikor rákérdezek a receptre, meglep Minou válasza, és csak értetlenül figyelek rájuk.
- Óóó, vagy úgy! Azt hittem, ez is olyan mint az olasz receptek, ha máshol, más alapanyagokból csinálod, már nem olyan. Vagy ahány ház... annyi variáció. - fűzöm hozzá, azt pedig meg kell hagyni, elég menő, hogy pasi létére Gui ilyen otthonosan mozog a konyhában. Korábban már kaptam ízelítőt belőle, de ez azért mégis csak más.
- Hát jó, rendben. - vonok vállat mosolyogva, igaz, még nincs kőbe vésve a dolog, hányszor kapunk még össze a ház urával az este folyamán a gyerek háta előtt - vagy szeme láttára.
- Veszíteni? Aztán csak óvatosan, magas lóról nagyobbat lehet ám esni! - figyelmeztetem, mert ezek után szép lenne, ha pont, hogy ő kapna ki tőlünk, amikor viszont szóba kerül az ajándékbontás, akaratlanul is elmosolyodok a reakcióján, olyan kis aranyos a lelkesedése. Szinte már rám is ragad belőle, igaz, a hirtelen hangulatváltozása is felkelti a figyelmemet, még ha nem is teszem szóvá.
- Nekem nincs. Gyere, menjünk, hagyjuk apádat érvényesülni. Amúgy is gyanús nekem, hogy a kutyák ilyen csendben vannak... - intek Minou-nak, azzal ha jön, akkor vissza is megyünk a karácsonyfához. Igaz, egyelőre Jojót keresem a tekintetemmel, meg újdonsült pajtását, hogy vajon miben sántikálnak, de úgy tűnik, az egyik sarokban játszanak egymással, valami kötéldarabbal birkózva. Amíg pedig Guillaume megérkezik, odapakolom az általam hozott ajándékokat is a fa alá, csak a teljesség kedvéért.

■■ pirulo ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
57
● ● karakter arca :
Deepika Padukone


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Jan. 30, 2018 12:13 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Gyorsan megmosom a kezem mielőtt asztalhoz ülnénk. Várom már a vacsorát, elvégre nem azért készülődtem már két napja, hogy pocsékba menjen a sok étel, amik remélem jól sikerültek. Leülök szépen a helyemre, és mélyet szippantok a finom leves illatából. Gui még nekem se mondja el, hogy hogyan készül, pedig már háromszor is könyörögtem neki érte. De talán majd a nagyi elmondja! Igen, a nagyi biztos elmondja a titkot, ha szépen kérem. Nagyon megszerettem már őket, a két kisöreget, és ciki vagy sem, szeretek velük lógni. Mindig vidámak, kedvesek és szeretettel vesznek körül. Nem ismerek más nagyszülőt csak őket, nekem ők lettek a nagyszüleim, és (ahogy apából sem) nem kívánhatnék jobbat náluk.
Bólintok Guillaume szavaira, mert tényleg így van. Hiába, hogy Sandy a csaja, nem fogja neki se elmondani a leves titkát. Ugyanúgy lesheti mint én. Inkább csak falatozgatok, elmélkedek, ha beszélgetni akarnak nyugodtan megtehetik mert én ilyenkor nagyjából se lát se hall állapotba kerülök mindig. Azon töprengek, hogy milyen nehéz megtartani a titkot, hogy mennyire nehéz nem elmondani a pótapámnak, hogy Laure akit annyira szeret meghalt. Én csak egy gyenge utánzat vagyok, egy pótlék, aki kihasználja az alkalmat, hogy végre valaki törődik vele és vigyáz rá. Nem mondhatom el neki, mert bolondnak tartana, de magamban tartani is borzasztóan nehéz.
Annak viszont örülök, hogy az ajándékozást előrébb hozzuk, mert már túlságosan is magamba süppedtem. Szinte meg se hallottam, hogy melyik társassal szeretnének játszani, pedig ha odafigyeltem volna, én is biztosan mondtam volna valami vicceset. Ilyen az én formám, lemaradok minden jóról! Megtörölgetem a számat a szalvétával, és már újra mosolygok is.
- Nee! Az nem ér! – tiltakozok máris, pedig fogalmam sincs, hogy mit fogok kapni. De akármi is legyen az, biztos, hogy nem szeretném visszaadni, így inkább a nappali felé ugrabugrálok, amikor megüti a fülem valami, amit Sandy mondott nekem.
- Ő nem az apám. – pillantok a lányra komolyan, majd kicsit elmosolyodok, és folytatom az utam a karácsonyfa felé, távolodva a konyhától ahol Guillaume pakolászik. – Annál sokkal jobb! – teszem hozzá, miközben a kutyákat nézem. Milyen helyesek! Nem veszekednek, sőt, Tappancs még a játékát is megosztja a kis Jojóval.
Látom, hogy Sandy is a fa alá pakolja amit hozott, én már ezzel készen vagyok, minden csomag a fa alatt pihen szépen, masnival átkötve. Remélem, hogy megbeszélték egymással a dolgaikat, és most már nem lesznek olyan feszültek, de ebben nem lehetek biztos. Talán nem is akarják megbeszélni, talán mégse passzolnak egymáshoz, csak én hittem úgy, és hibát követtem el amikor megpróbáltam őket összeboronálni. De talán az angyalkák hatottak rájuk, és segítenek is, ha arról van szó.
- Jojó milyen fajta kutya? – kérdezem érdeklődve míg várunk, és lehuppanok a kanapéra, úgy, hogy alig karnyújtásnyira kerüljön tőlem a szépen feldíszített fa. Mikor már mind a nappaliban vagyunk, akkor kérdőn nézek Gui-re, hogy akkor szabad-e bontogatni, vagy odaadja mindenki a másiknak a csomagot, vagy mégis, hogyan csináljuk? Nem tudom, hogy náluk mi a szokás, szabad rablás van-e a fa alól vagy egyesével adjuk oda a dolgokat. Szóval, csak ülök és szemeimmel kérdezem, hogy mi lesz? Oda lehet-e már adni a csomagokat?
avatar
Online
● ● Posztok száma :
83
● ● Reag szám :
73
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Kedd Jan. 30, 2018 9:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Minou & Sandy


Eléggé morgós medve ábrázatom lehet, ahogyan Sandyt fürkészem, megvakarom a tarkómat is, de inkább csak figyelem, ahogyan távozik, mert sok jó nem lenne belőle, ha tovább folytatnánk ezt a felnőttes viselkedést, hogy úgy csavarjuk ki egymás mondandóját, ahogyan csak lehetséges. Inkább fújtatok párat és próbálok lehiggadni, miközben továbbra se tudom elfeledni azt, amit mondott. „Nem fog soha se férjhez menni!” Bassza meg, hogy pont egy olyan nő kelti fel az érdeklődésemet, aki soha nem akarna senkihez se hozzá menni. Végül is, legalább nem kell özvegynek lenni-e, ha netán egyszer szar döntést hoznék, de ezek után abban se vagyok biztos, hogy képesek leszünk tisztázni azt, ami közöttünk van, vagy mit is akarunk a jövőben.
Az ebéd halad a maga medrében, ahogyan a beszélgetés is. Miután mindenki végzett a levessel összeszedem a maradékot, kiviszem a konyhába, a levest pedig már el is kezdem hűteni, mert nem szeretném, ha megromlana. Ha pedig Minou abban reménykedik, hogy a nagyiék megsúgnák neki a titkomat, akkor téved. Ezt én örököltem, majd ha már túl vén leszek ehhez, akkor tovább adom én is, vagy ha netán szarabb helyzet lenne és otthagynám a fogat, akkor meg a nagyiéktól fogja megtudni.
- Mindjárt jövök. – kapom fel a telefonomat, mintha csak telefonálnom kellene, miközben felszaladok az emeletre. Sietve csukom be magam mögött az ajtót, de persze közben tényleg a telefonomat néztem. Megígértem, hogy nem fogok túlzottan aggódni, de attól még tudni akarom, hogy mi van a srácaimmal és a várossal. Nem akarok balhét jelenleg, hiszen ezért dolgoztuk ki az elmúlt időben a belünket is, hogy ne történhessen baj az ünnepek alatt.
Sietve kaptam el a szobában heverésző malacot, majd beleraktam az előre elkészített dobozt. Rá a tetőt. Azért az oldalára apró lyukakat vágtam, de nem hiszem, hogy eme pár perc alatt lenni bármi baja is. Szerencsére csöndben volt, a doboz pedig egészen szép volt, még masni is volt a tetején. Talán még később is valamire fel tudja használni Minou.
- Akkor kezdem én, ha már a legkisebb nem bírt magával. – persze ez csak az ajándék egy része volt, hiszen a fa alá is került korábban, mert ha nem rakok semmit se, akkor az túl gyanús lett volna. – Boldog Karácsonyt Tökmag. Bármilyen is vagy, vagy voltál és leszel, mindig szeretni foglak és a lányom leszel. Számíthatsz rám. – ha odabújt, akkor fél kézzel megöleltem és apai puszit is kapott, hogy utána a dobozt odaadjam neki. Ezek után senki se mondhatja azt, hogy nem figyelek rá. Neki dőltem a kanapénak és vártam, hogy kinyissa. Utána pedig jöhetett hercegnő is.
- Boldog karácsonyt, hercegnő. – ravasz mosoly kúszott arcomra. Volt benne egy jó meleg pulcsi, hiszen tudom, hogy milyen fagyosszent, illetve egy wellness kupon is. Elmehet egyedül is, de vihet akár magával valakit. – Csak azért, hogy kipihend a kollégáidat és kisimuljanak a ráncaid. – adok magyarázott rá, ha megnézte, hiszen eleve nem rég tudtam meg, így gyorsan kellett valamit kitalálnom. Remélem azért örülni fog neki.



avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Vas. Feb. 18, 2018 12:57 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

To Minou &Gui

Egy pillanatra lefagyok, amikor Minou megtorpan az ugrabugrálással, majd közli, hogy Guillaume nem az apja. Mármint, azt eddig is tudtuk, hogy vér szerinti kötelék nincs köztük, de miután Gui mindig is úgy emlegette a leányzót, mint a lánya... már épp kezdtem volna zavarba jönni és bocsánatot kérni a megjegyzésem miatt, amikor meghallottam a válaszát, és hiába, kénytelen voltam megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta. Szerencsések, hogy a sors így egymás mellé sodorta őket, még ha az előzmények igencsak szomorúak is.
Amíg a ház ura telefonálni megy, én is odakészítem a fa alá az általam becsomagolt kis apróságokat, hogy aztán a kanapén helyet foglalva várjak, hogy megkezdődjön az ajándékbontás.
- Jack Russell terrier. Játékos kis örökmozgó fajta, mellé még okosak is, így az amerikai filmekben is előszeretettel szerepeltetik őket. Például a Maszk című filmben Milo is ilyen fajta. - mesélek róla, nem tudom, ismeri-e a filmet, talán még meg sem született, amikor az megjelent, vagy ha igen, akkor is elég pöttöm baba lehetett.
Csak mosolyogva figyelem, ahogy az első ajándék megtalálja a gazdáját, kíváncsian fürkészem, hogy vajon mit rejt majd a doboz, ha lekerül róla a teteje? Valahol szívet melengető látni őket, sőt, talán kissé még zavarba is jövök azzal, hogy egy ilyen meghitt, családi pillanatuknak, az első közös karácsonyuknak én is betolakodója részese lettem.
Amikor pedig megláttam Guillaume arcán azt a ravaszkás mosolyt, már tudtam, hogy valamiben sántikál, hogy pedig miben, hamarosan azt is megtudom. A pulóvert látva csak szélesen elmosolyodok, hiába, sosem volt különösebben titok, hogy az itteni éghajlatot egy kissé hűvösnek találom, a teleket meg kimondottan. Pláne amikor még hó is esik! Ami pedig a kupont illeti, nos...
- Még hogy nekem ráncaim? Adok én neked olyat, Lacourt...! - emelem fel az ujjam komolytalanul fenyegetőzve - kackac, képzelem, mennyi esélyem lenne ellene, a legutóbbi próbálkozásom is csúfos vereséggel végződött.
- De köszönöm. Boldog karácsonyt neked is! - inkább én is odaadom neki a neki szánt csomagot, benne a már sokat emlegetett rénszarvas mintás ágyneművel, amivel annyit szívtam a vérét, és amit végül csak nem a gyerekosztályon szerváltam, találtam egy felnőttként kevésbé ciki mintájút belőle. Sokáig gondban voltam, hogy mi is lenne jó mellé, míg végül az üzletek kirakatait nézelődve megláttam egy   taktikai tollat, amiről ő jutott eszembe. Az előadó szerint önvédelmi eszköznek is elmegy, még üveget is lehet törni vele, hát... majd Guillaume nyilatkozik róla, hogy valóban így van-e, mást nem, írni még így is lehet vele. Majd amíg ő a csomagolással bíbelődik, Minou ajándékát veszem fel a fa alól, hogy ő se maradjon ki az ajándékozásból, pláne, ha azt nézzük, az ő érdeme, hogy most itt lehetek.
- Boldog karácsonyt! Örülök, hogy végre megismerhettelek, és remélem, nem bántad meg nagyon, hogy végül meghívtál. - teszem hozzá félénken mosolyogva, miközben neki is átnyújtom az ajándékát, amiben egy indiai sál lapul. Igaz, annyira nem ismerem az öltözködési stílusát, de remélem, hogy azért nagyon nem lőttem mellé a színeivel, mindenesetre finom puha és meleg is ráadás gyanánt, így télen talán jó hasznát veheti. A kendő alatt pedig ott rejtőzik még egy kis fürdőzős-relaxos ajándékcsomag, benne mindenféle készműves szappannal, fürdősóval, gyertyákkal, ami egy jó kis pihihez kellhet.

■■ Köszönöm a játékot! hug ■■ credit

avatar
● ● Posztok száma :
69
● ● Reag szám :
57
● ● karakter arca :
Deepika Padukone


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Csüt. Feb. 22, 2018 3:46 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Várom az ajándékozást, persze, hogy várom. Egyrészt kíváncsi is vagyok, hogy miket kapok, másrészt szeretném én is odaadni az ajándékokat nekik. Tappancs haverom  az ölemben pihenteti a fejét, miközben a kajla füleit simogatom és Sandyt nézem. Szép lány, nekem határozottan szimpatikus... örülnék neki, ha Gui mellette állapodna meg.
- Szeretem azt a filmet, olyan vicces! - Jojó felé kalandozik a tekintetem, szemmel láthatóan vidám kis virsli. Szeretem az állatokat, az olyanokat is mint Jojó, akiknek látszólag semmi haszna azon kívül, hogy hűséges társa az embernek. Tappancs más, ő őrzi a házat és védelmezi a családját.
Amikor Gui odaadja nekem a dobozt és megölelget, adok neki egy nagy puszit. Nem az ajándék számít. Szipogok is egy kicsit azért amit mondott, majd még pár másodpercig hozzá bújok mielőtt leraknám a dobozt a kanapéra... jó nehéz, mi lehet benne?!
- Köszönöm! Nagyon szeretlek!
A fához ugrálok, és kiveszem az ajándékokat alóla. Gui egy szép nagy, kék papírba csomagolt, alaposan bemasnizott dobozt kap. Van benne egy üveg edény, tele a kedvenc csokijával és a kedvenc házi kekszével. Nagyi árulta el, hogy mi az, én pedig kis segítséggel elkészítettem. És egy bögre meg egy póló, ugyanazzal a felirattal. Nem nagy dolog, de a szívemből jött.
- Tudom, hogy nem nagy dolog, de... akartam, hogy tudd. - nézek rá őszintén. Lehet, hogy nem tökéletes, de nem ismerek másik vagy jobb apát mint ő. Remélem nem haragszik meg ezért a buta kis ajándékért, inkább szeretném, ha örülne neki.
Sandynek is készültem egy kisebb csomaggal, elé is lépek nagy mosollyal az arcomon.
- Köszönöm szépen, nem kellett volna! - veszem át tőle az ajándékomat, de cserébe a kezébe nyomom a csomagot, amit tőlem kap. Egy kötött puha, meleg kesztyű lapul benne, és egy sál, meg egy aprócska hógömb .
- Azt olvastam, hogy az elefántok szerencsét hoznak. - mosolygok rá, majd leülök a kanapéra én is bontogatni amiket kaptam. Udvariasságból előbb a Sandytől kapott csomagot kezdem el kibontani, és már épp tekerném a nyakam köré a sálat amikor... amikor megmozdul a nagy doboz amit Guillaume adott! Mozog?!
Gondolkodás nélkül kapom le róla a masnit, és veszem le a doboz tetejét, hogy Mú bámuljon fel rám a doboz aljáról lapítva.
- Mú! - kiáltok örömömben, és már azonnal fel is kapom a malacot és ölelem át szorosan. - Hát itt vagy te kis turcsi! - csak röfög szegényke méltatlankodva amiért kiszorítom belőle a szuszt is. Aztán, ahogy őket nézem, és a malackámat ölelgetem, valahogy elerednek a könnyeim a boldogságtól. Mú itt van velünk, a családunk része lett! - Te vagy a legjobb, Gui! Imádlak! - szipogok egy kicsit, vigyorgok, és már nehéz megállapítani, hogy örömömben sírok, vagy a meghatottságtól, vagy mégis mitől. Nem engedem el a malacot, hanem se szó se beszéd felszaladok vele a szobámba. Azt hiszem, egyedül kell feldolgoznom ezt a rengeteg élményt amit ez a mai nap tartogatott, és talán nekik is jól jön némi idő kettesben. Mú járkál és szaglászik az ágyamon, én néha elkapom és megölelem... ő a legszuperebb ajándék a világon!

// Köszönöm a játékot! //
avatar
Online
● ● Posztok száma :
83
● ● Reag szám :
73
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Pént. Feb. 23, 2018 3:33 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Minou & Sandy


Kíváncsian fürkészem a lányomat, ahogyan sietve a fa előtt terme, hogy ajándékkal térjen vissza. Nem kellett volna semmit se venni, vagy éppen készítenie se, hiszen már azért is hálás lehetek a sorsnak, amiért itt van. Igaz, a szőke fürtjeit még mindig nem tudtam túlzottan megszokni, szerintem a barna inkább az ő színe volt, de mit értek én ehhez? Csak egy aggódó apa vagyok, és bármilyen is lesz a haja én akkor is szeretni fogom és bármennyi idős is lesz, akkor is a lányom lesz.
- Köszönöm Manó. – nyomok puszit a fejére, ahogyan elveszem tőle az ajándékot, majd kíváncsian elkezdem kibontani, amikor viszont meglátom. Egy pillanatra még a szavak is a torkomon akadnak, meghatottság pedig könnyedén ül ki az arcomra. Még ha nem is mondta ki, akkor is sokat jelentett, hogy ilyen pólót és bögrét csináltatott nekem. Na, majd legközelebb abban megyünk vásárolni, megnézném, hogy akkor is jó ötletnek fogja-e tartani ezt a pólót. Tudom, ne legyek mindig idióta, de néha kell annak is lenni.
- Szerintem nagydolog és köszönöm. Sokat jelent számomra, szeretlek. – közelebb húztam magamhoz és szorosan megöleltem őt, amolyan apaiölelést kapott tőlem és újabb puszikat, majd pedig engedtem is az útjára. Mosolyogva figyeltem az eseményeket, hogy ki mit kap és egy éve még magam sem hittem volna, hogy így fog telni a karácsonyom. Kutyákra siklott a pillantásom és hirtelen úgy éreztem, hogy túlzottan is kellemes ez a légkör, megtudnám szokni…könnyedén.
Amint viszont kibontom Sandy ajándékát könnyedén nevetem el magam, mert csak nem bírt magával és jött az ágynemű. Nem kell őt se félteni, ha hülyeségről van szó. Na, ezek után döntse el majd az ember, hogy mit mond komolyan és mit szán csak poénnak.
- Örülök, hogy tetszik. – ennyit sikerül csak mondanom, mielőtt a lányom hirtelen el nem tűnne. Ami pedig a könnyeit illeti reméltem, hogy inkább a boldogság miatt potyognak, mintsem amiatt mert szomorú lenne, hogy velünk kell beérnie a valódicsaládja helyett. Ha tehetném, akkor én lennék a leghálásabb, ha az apja még mindig élne. Akkor vélhetően én mentem volna át most hozzájuk, hogy két vénséggel töltse a karácsonyt. Nem is akarok erre gondolni. Kezemet kicsit összecsapom, majd a nőre emelem a pillantásomat.
- Ha már voltál ennyire nagylelkű, hogy hoztál nekem ágyneműt, akkor lehet ideje lenne megnézni is, hogy miként is mutat a szobámban. A segítség még mindig jól jön, legalább ledolgozhatod az ebédet is. – kacsintottam rá pimaszul és mielőtt ellenkezhetett volna, elkaptam a kezét, hogy magammal húzzam, majd nyomtam egy csókot az ajkaira. – Remélem nem bántad meg végül, hogy eljöttél. – pillantottam rá komolyan, majd beérve a szobába ideje volt akkor átrendezni az ágyneműmet valamilyen módon. Nem mintha sokáig díszelegne majd a szobámban az újonnan kapott, de ha már karácsony van, akkor miért ne?

Köszönöm én is. ˘˘
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
82
● ● karakter arca :
Milo Ventimiglia


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz •• Pént. Feb. 23, 2018 3:39 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Kert és terasz ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Ajánlott tartalom

Kert és terasz
Second Chance frpg
3 / 3 oldal

Similar topics

-
» Tian (Ígéret Földje)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Sandy, Minou és Gui otthona-