Blois város
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 7:25 pm ✥

✥ Yesterday at 6:59 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 6:54 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 5:46 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 4:36 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 am ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:04 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:01 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:00 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Blois város •• Szer. Nov. 01, 2017 8:27 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Vas. Nov. 05, 2017 8:28 pm

Jay && Jérome
Coincidences are quote funny animals...
A robosztus kúria jelenleg, ennyi év elteltével is kiváltja ugyanazt a hatást, mint amikor először tettem be a lábamat az épületbe. Kívülről úgy fest akár egy cirádás erődítmény, megingathatatlan kőkolosszus, melyet különböző szobrokkal őriztetnek, általuk, pedig az ehhez hasonló látványban ritkán részesülő vendégeket meglepő könnyedséggel hozzák zavarba a fényűzés mértékével. Az én feladványom azonban a belsejében rejlik, a megannyi szobában és egymástól alig-különböző folyosóban, amelyikek végeláthatatlannak érződő kígyózásában nem egyszer sikerült csúfosan eltévednem… Az imént is hajszálon múlt ne e kellemetlen, lassan hagyománnyá váló ismétléssel kezdődjön az este. Egy újabb „touché”-val az egyetemen történt incidens szövődményeként; sosem, tényleg kétszer nem szállásolt el még Anton ugyanabban a vendégszobában, nagy gonddal volt rá, akárcsak a környezet variálásában is ezekre a rövid időszakokra… vagy az önelégültség elnyomására a hangjában a telefonos segítség megigénylésekor. Tudom, hogy sosem jön el az a pillanat, amikor elunja a játékot vagy azt mondja leróttam az adósságomat.
A birtok személyzetének, a felbérelt rendezvényszervező cég cateringeseinek sürgését-forgásának másodnapja vagyok szemtanúja. Az ittlétemnek, a városban tartózkodásomnak nincsen üzleti jellege ezúttal, baráti invitálásra érkeztem, kifejezetten az újdonsült, civilszínekben játszó ara személyes megismerésére… pontosabban az előző esti vacsora kedélyeinek oldására, ötödik félként asszisztálni a hagyományőrző, pikírt szülőkkel való első találkozáshoz. Két korty – vagy pohár… – bor között elgondolkodtam néha tízes skálán mennyire érdekes élmény joviális mosollyal, villámhárítóként helyet foglalni a vacsoraasztalnál. A jól fűszerezett marharagu mindenképp érdemelt tízest értékelést!
A maszkabálhoz illő elegáns öltözék kiválasztása egyszerű volt, mint bármelyik rendezvény esetében, a kiegészítések tekintetében volt csak változás, az ódonfekete mellény és a kötelező elemként feltüntetett maszk képében… Az utóbbi kiválasztását meghagytam a szakavatottak feladatául hozzáértés híján.
Külön a vendégek érkezésénél nem teszem tiszteletemet, az emeleti erkélyen vállaltam el a hangulatfények kicserélésének felügyelését az apró malőr miatt, ami a meghívókon szereplő időpont előtt pár perccel szikrázott fel a legszószorosabb értelemben. A megpörkölt abrosz eltávolításában önkényesen segítő kezet nyújtottam a jelen lévő személyzetnek a kérlelésük ellenére is, mert az aranykarika nem fog leesni az ujjamtól ennyi munkától. Vagyis… nem az enyémről fog leesni.
A vendégállomány teljes névsorán szereplő személyeket nem ismerem, a várható létszám is ismeretlen számomra, bár amennyiben Anton széles ismeretségi köréből indulok ki nincs értelme azzal számolnom megjegyezhető névmennyiséggel gyarapodnék a bál ideje alatt. A zene felerősödésére fogok elindulni a fogadó teremként szolgáló hallba, le a lépcsőn, csatlakozni a lassan hömpölygő tömeghez az üdvözlő szöveg utáni pezsgő emelésre.

■ ■  maszk  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
49
● ● Reag szám :
38
● ● Keresem :
dear sissy'
● ● karakter arca :
Chris Wood


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Vas. Nov. 05, 2017 10:41 pm


zene
A fekete estélyi, tompa fényt kölcsönző anyaga tökéletesen alakot követő, lágy eséssel ölel körbe, elöl a felvágás combközépig szalad fel a bal lábamnál, hátul pedig mély V kivágása mutat meg többet az alatta húzódó bőrömből. Elöl elmarad a dekoltázs villantás, kevés ékszer került rám kiegészítőként, egyik sem feltűnő, hogy ne nyomja el az egyszerű, de mégis az est fontos részét képező maszkot, ami most még egyelőre csak a kezemben van.
Améliet még az egyetemről ismerem és bár a barátság nem a legszorosabb, ma is gyakran beszélünk egymással. A meghívás nem ért váratlanul, de legnagyobb sajnálatomra lemaradtam az előző estéről és a vőlegény személyes megismeréséről is. A munka nem engedett el a fővárosból, később érkeztem és noha a környéken nem most járok először, a birtok és a kúria is idegen terep a számomra teljesen. Szállást a városban foglaltam, az estély helyszínére bérelt autóval érkezem, olyannal, amihez sofőr is jár, elvégre szórakozni jöttem és habár a meghívás két főre szólt, csak magam vagyok. Megvannak a megszokott személyek az életemben, akik pontosan a plusz egy főre szóló meghívásoknál ugranak be és segítenek ki a részvételükkel, de ma valahogy mindenkinek más programja akadt, ez azonban nem tartott vissza attól, hogy egykori csoporttársam invitálásának eleget tegyek.
A ruha szerencsére olyan anyagból készült, amelyen nem látszik meg a kocsiban üldögélés okozta ráncolódás. A hallba terelésnek megfelelően haladok a többségében párban érkező meghívott vendégekkel együtt. A tálcákon kínált pezsgők egyikét hasonlóan másokhoz, én is elveszem és keresek egy helyet valahol oldalt, ahonnan jól látni még és nem utolsósorban hallani a köszöntőt, de nem feltétlen rikítok ki szalmaszálas megjelenésemmel. Az ilyen események még mindig hagyományosan párosával számolnak ugyebár, nem véletlenül és ehhez vajmi kevés köze van annak, hogy manapság már egyre kevésbé kellene, hogy negatívan különböztessen meg bárkit is, aki nem plusz egy fővel érkezik az adott rendezvényre. Végül valahol a lépcső aljánál állok meg, itt tökéletesen meg is teszi.
Egy nagyobb bokréta alátámasztásául szolgáló kis asztalra teszem le a pezsgőt és a borítéktáskát, amíg a maszk helyre igazításának látok hozzá, kezdve a feltételét, ami a szélein lévő szalagok összekötését jelenti, a rafináltan félig feltűzött, félig pedig leengedett szőke tincsek felett. ..és persze egyedül kicsit bajos megoldani. A páros rendezvények, nem véletlenül azok..
à; Jérome


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
50
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
melissa benoist


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Kedd Nov. 07, 2017 12:16 am

Jay && Jérome
Coincidences are quote funny animals...
A lépcső tetejénél megállok a susmorgó morajlás tagjain végigfuttatni a tekintetemet, míg a házigazda magához nem ragadja az üdvözlő szót az este nyitányának elkezdéséhez. A változatosság minden értelemben, annak minden megfogható végéről megragadva bontakozik ki fél emelettel lejjebb előttem ahogy a megjelentek öltözéke, választott álarcaik olyan megoldásokkal kérkednek, amelyektől itt-ott a hideg futkos a hátamon… egyik s másik értelemben egyaránt. A pávaként tollászkodó hölgy, nem messze a beszédhez emelt minipódiumtól egészen más aspektusba helyezi a nőkhöz társított, hétköznapivá vált mozdulatsort. Egy elismerő, torokköszörüléssel egybe kötött bólintást kétségkívül megérdemel, mialatt igyekszem visszafojtani a kínosan kiszabadulásán igyekvő nevetési ingeremet a lent tartózkodókhoz történő csatlakozásom ideje alatt. Még két lépcsőfok és véget vetek neki… a következő kettőnél már tényleg. A valódi áttörés a felfelé haladó pincérhölgy érkeztével következik be, a felkínált pezsgő lehetőségének kihasználása alkalmával. A cinkos pillantás pont jókor jött megnyugtatásomra, mi szerint nem vagyok egyedül a szórakoztató faktorból fakadó nehézségekkel. Megregulázom magamat, különösen, hogy halkul a tömeg Anton figyelmet kérő felszólalásánál.
Kíváncsian várom milyen bravúrral fog indítani, ha önmagához hű marad és ilyetén rajta tartom első sorban a szememet a fokok szelése közben, csak az elszórtan megállóak miatt tévelygek el az alakjától, hogy ne kezdjek ismeretlen oldalak inzultálásába az óvatlanság jegyében. Mellesleg így csípem el a néhány fokkal, maszkjának egyelőre csak feltételével bíbelődő hölgy sziluettjét… előbb óhatatlanul is azzal foglalkozom, csak egy másodperccel, a táv áthidalása után az aktuális problémájának orvoslásával. A poharam szó nélkül csúsztatom az övé mellé, kihasználva a talpalatnyi helyet az asztalon és a selyemkötő két, hosszabban lelógó száráért nyúlok, ügyelve rá ne koccanjanak a csuklóink, ha hirtelen mozdulatot tenne a rákövetkező szekundumban.
- Szabad? – Finoman tartom a fekete anyagot, halkan teszem fel a kérdést a beszédre való tekintettel és amennyiben beleegyező válasz születik a nő részéről, megvárom, míg teljesen rám bízza a kötözés feladatát. Röviden átveszem mindkét végét a jobbomba, hogy az útban levő tincseket a helyükre igazítsam, ne húzzam rájuk sem az első, sem a második hurkot a végső simításnál. Az utolsó húzásnál egy kisebb lazítást is eszközölök a kényelem kontójára.
- Meg is vagyunk. – Mellette hajolok el a megőrzésre letett pezsgőmért, amire rövidesen szükség lesz a hallottak kikerekedéséből kiindulva… nem csak azért, mert a végéhez ér hamarosan Anton a beszédnek, hanem a frappáns játéka miatt is. Érzek egyfajta megkönnyebbülést, amiért a meghívóm mindössze szóban hangzott el és papíralapon emlékeim szerint nem jutott el hozzám, ugyanakkor nagyon is sejtem melyik történelmi szereplő neve bújhat meg a csücskében… A szoba, most ez. Tipikus és már feljebb is emelem hozzá hasonlóan a metszett kristályt.
- Kérünk mindenkit úgy tekintsen a saját maszkjára, mintha az övékét viselnék, ismert karakterének szívét-lelkét adja bele az előadásába és érezzék jól magukat az este folyamán! – Egészségünkre… A lépcsőnél elhelyezkedők miatt egy fél lépéssel a nő mögött, az eggyel lentebbi fokon állva történik meg a történelmi pohár emelés, mit az oldalsó szomszédokkal megejtett koccintás követ, beleszámítva az immár maszkot viselőt is.
A mások szájából századjára is elhangzó köszöntés egy biccentés formájában materializálódik részemről.
- Ha emlékeim nem csalnak maszkban történő érkezés volt a kikötés… Tévednék? – Az első korty után, enyhe sandítással tekintek rá finom élcelődés közben, feddés nélkül. Az már egy másik lapra tartozik egymagában kísérelte meg a megkésett kellék felhelyezését.

■ ■  maszk  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
49
● ● Reag szám :
38
● ● Keresem :
dear sissy'
● ● karakter arca :
Chris Wood


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Kedd Nov. 07, 2017 1:13 am


zene
Ha ijedősebb lennék, akkor bizonyára összerezzennék már jóval a kérdés előtt, ahogy a semmiből akad segítő kéz a maszkom helyreigazításánál. Nem számítok arra ugyanis, hogy hirtelen akad bárki, akinek feltűnik az ügyködésem, mi több, még részt is vesz benne, megmentve ezzel attól, hogy szerencsétlen helyzetbe hozzam magamat. Nem úgy, mint a fiatal páros közelében tollászkodó hölgy, aki nem kis reflektorfényben teszi sokkal elnagyoltabb mozdulatokkal ugyanazt, amit magam is megkísérlek. Szerencsére azonban nem vagyok túl ijedős, ezért elmarad az apró rázkódás és a megemelkedett pulzusszám is, mint kísérő, hiába nem számítok a gesztusra, főleg nem egy idegentől. A figyelmesség azonban kétségtelenül jól esik. Apró bólintás ad szabad utat az érdeklődőnek és elveszem a kezeimet az útból, a maszkot tartva csak a helyén az ujjaim hegyével, amíg a szalagok a helyükre kerülnek. - Hálás lennék.. – Szavakba is öntöm, nagyon is szívesen veszem a felajánlkozást és egyáltalán nincs ellenemre, ha nem nekem kell megkötni a selyem végeket úgy ügyeskedve, hogy a csomó ne harapja magába a hajszálaimat. A tincseim lágyan csiklandozzák végig a bőrömet, ahogy arrébb igazítja őket és a puha, óvatos mozdulatok következtében hamarosan a helyére is kerül az arcot takaró kiegészítő. A vállam felett átnézve fordulok félig, hogy illőképpen is kifejezhessem; értékelem a tettét. - Köszönöm, kedves magától. – Mosollyal kísért pillantást ejtek a megmentőm irányába, de másra nincs idő a közben elhangzó köszöntő miatt. A poharam után nyúlok, hogy legalább a szóáradat végére már én is a kezemben tarthassam az italok között a legnemesebbnek tartottat. A meghívó és a rajta feltüntetett szerep a táskám mélyén pihen, nem volna igazi a játék, ha egyértelműen tudná mindenki, ki-kinek a megszemélyesítését kapta a házigazdától. A jobbról és balról állókkal is összecsilingelnek a kristálypoharak a köszöntő befejeztével és végül önjelölt megmentőm felé fordulok, hogy a koccintást vele is véghez vigyem annak rendje és módja szerint. A pohár felett bazsalyogva teszek le az első korty lehetőségéről, hogy előbb válasszal szolgálhassak a finoman élcelődő megjegyzésre.
- Nem, tévedésről szó sincs, csupán rajtakapott renitens és szabályszegő tettemen. Ne mondja el a házigazdának, a végén még bajba kerülök.. - Valamivel közelebb hajolok, hogy a kérés megfelelő intimitást kapjon, természetesen csak a játék kedvéért, aztán újra visszahelyezkedem a korábbi testtartásomba. - Mindenesetre a közbenjárással a lekötelezettjévé tett és, ha bármivel viszonozhatom a figyelmességet, ne tartsa magában. – Csupán a játék kedvéért egy apró főhajtás is jár a szavak mellé, majd belekortyolok az aranyló pezsgőbe, ami a köszöntő után elmaradt a részemről.
- Gyakran siet egyébként segítségre szoruló hölgyek megmentésére? – A maszk már adott a szerephez, hogy pontosan melyikhez, az egyelőre még számomra is kérdéses.
à; Jérome


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
50
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
melissa benoist


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Szer. Nov. 15, 2017 12:52 am

Jay && Jérome
Coincidences are quote funny animals...
Az engedélyt jelképező bólintás, az azt követő, eresztő mozdulat és szóbeli megerősítésre egy fél lépésnyit igazítok a helyezkedésemen a könnyed duplakötés kivitelezéséhez, az öntörvényű szálak megregulázásához. Ha ez a jelenet egy illusztrált mesekönyv bálestjéből lett volna kiragadva, a segítségemet egyenesebb szándékkal, előzetes figyelmeztetéssel ajánlottam volna fel és kizárólag a csomóra figyelnék, de a valóság egyes pontjain eltér a felfestett képtől…
Régi rutinnal ügyelek a részletek helyükre igazítására, ilyetén a szökevény lelkületű hajszálak mellett a selyemkötőt sem hagyom csak úgy aláhullani a csomó megkötése után. Eleresztem a két végét egy másodpercnyi ellenőrzésre nem-e állnak zavaróan el, domborodik ki jobban az egyik oldal felé hajolva az immáron feszített szár, végül meggyőződve az összkép belerondítatlanul maradt hatásáról és az imént megtett fél lépést visszacsúsztatom, hátrébb a szabadabb mozgásának visszatérítéséhez.
- Szívesen. – Más jelentése van a „Nincs mit.”-nek, a „Nem tesz semmit.”-nek, a „Legkevesebbnek…”, et cetera variánsainak, amit kedvünk szerint válogatunk az adott szituációkban és pontosan a különbözőségeik miatt esett a választásom az elhangzottra. Egy kis biccentéssel és az övére viszont reagáló, rövid mosollyal egészítem ki, míg a figyelmemet nem citálja el nagymértékben a házigazdánk által nyájasra megfogalmazott köszöntő szövege, legfőképp a tartami része a meghívók levélpapírjának sarkának említésénél… Nem a megkönnyebbülés űzi ki a tüdőmben rekedt levegőt. Pontosan tudja mennyire nem volt idilli kapcsolatom a történelem világával és kétlem véletlenségből maradt el a játékáról szóló tájékoztatás, amikor a meginvitálás mellé hozzátette a ma esti rendezvény jellegét. Visszafogottabb görbével az arcomon fordulok a pezsgők összetalálkoztatása végett hol a jobb, hol a baloldalon elhelyezkedők felé leróni a köreimet és ugyanezt a gesztust tervezem meglépni a közvetlenül nem ezen oldalaimon álló felé is… közvetlen a szándékjelző fordulatát követően. A kérdésről, pedig nem tehetek, kikívánkozik akárcsak az első korty megízlelése.
A pohárperem felett villantott mosoly a másodperc töredékére ismerősen hat, ám nem tulajdonítok a megérzésnek jelentőséget az est kaliberére való tekintettel. A maszk amennyire fed, elrejt, ugyanannyira meg is mutatja az alatta lévő embert és a kis részletek könnyen kelthetnek ismerős érzéseket, nem igaz? A déja vu enyhe szelei, amik még nem suhintanak állkapcson… A jelzőpárossal illetett cselekedet elhangzásánál rendeződik a fizimiskám, egy néma „Valóban?”-t sugallva a kopottas álarc ellenére is, miközben finomítok a somolygásomon a közelebb libbenésének idejére. Ebben a felállásban sokkal inkább fej-fej mellett állunk…
- Ünnepélyesen ígérem, szó nem hagyja el a számat Kegyed trükközéséről. – A balomból átveszem a karcsú üvegnyakat, hogy feltarthassam tükreként annak milyen komolyan gondolom a fogadalmam… akkor is, ha egyébként meg sem fordult a fejemben másként tenni az elkövetkezendőkre nézve. - Egyébként miért van az a sejtésem nem az első esetről beszélnénk…? – Levegővételnyi szünetet eszközöltem, mielőtt gyorsan odacsúsztattam volna a részére. Igazság szerint nem tudom képes leszek-e bármelyik jelenlevő alteregójának megfejtésére Anton-én kívül… ám erről senkinek sem kell tudnia, hogy nem specifikusan tudakolózom, pusztán szórakozásból. A
- Később pedig, amennyiben szabad lesz, viszonozhatja egy tánccal. – Enyhén felé döntöm a vékonyszabásút. Nem kellett kétszer átgondolnom mivel egyenlítheti ki a nem-létező, egyben képzeletbeli számlát, de egy ilyen felajánlást azt hiszem otrombaság lenne visszautasítani, nem igaz? Hezitálás nélkül élek a lehetőséggel, míg a kérdése a következő rövid, kifejezetten újraízlelési célzattal megejtett kortyolás közben ér. A véleményformálást azzal a lendülettel teszem későbbre.
- Hm, nevezhetjük meghatározatlan kötelességemnek is. - Ha úgy veszem az utam elején járok, akkor egyelőre meghatározatlan marad mindez. Elv, ha úgy tetszik, de túl sok információval nem segítem ki és ennek nemes egyszerűséggel az az oka ímmel-ámmal felelevenített részletekből tudnám csak felépíteni számára a szerepet. A beszéd véget értével, pedig mindenki megindul a kúria belső, alkalomra feldíszített nagytermébe és a mellettük gyermekként csüngő szárnyakba, mire egy lépcsőfoknyit lépek lejjebb s visszatekintek rá. Csipetnyi kérdőiséggel, miután feljebb futtatom a tekintetem a korlát mentén is, hátha célzott mozgásra leszek figyelmes...
- A partnere egyébiránt csak így egyedül hagyja a tömegben vagy ismét szabályszegő szeszélyének élt és elszökött mellőle...? - Nem mozdulok még, a szándékom megvan, az indulásomból sejtheti, hogy tervezett a tovább haladás... talán a válaszadás fényében a hogyanja.

■ ■  maszk  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
49
● ● Reag szám :
38
● ● Keresem :
dear sissy'
● ● karakter arca :
Chris Wood


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Szer. Nov. 15, 2017 1:47 pm


zene
A mozdulatsor egyszerűsége ellenére talán pont a nem számítottsága miatt vagy, mert nem tudom kitől érkezik a segítségnyújtás és ez így is marad, hiszen a maszkok okán az arca egy része is rejtve marad, van az egész szituációnak a vártnál egy leheletnyivel intimebb vonulata. A kezéhez véletlenül ér az enyém, amint átadom neki a lehetőséget és azzal együtt elfogadom a felajánlott segítséget. Kilégzéskor a tüdejéből távozó oxigénmennyiség vége még éppen szétszalad a ruha által nem fedett bőröm egy részén, ahogy mögöttem állva a szalagokkal foglalatoskodik. A hangja az egyetlen, amit most még megtapasztalok belőle, a kellemes bariton pedig jól eső hatással van érzékszerveim közül az arra legfogékonyabbra. Amikor úgy érzékelem, hogy végzett és nem tartja már ujjai között a maszk keskeny szalagjait, előbb a vállam felett hátratekintve pillantok rá, amit szinte azonnal a felé fordulás is követ. Az udvarias körök lefutása után az est házigazdájáé a szó és ezzel együtt a teremben állók tekintetének kereszttüze. Csatlakozom hozzájuk, csendes figyelemmel hallgatom az elhangzottakat és amikor a végére ér, hasonlóan hozzá és mindenki máshoz is a helyiségben, csilingelő koccintással emelem a poharam a tósztra. Ismeretlenekkel osztva meg a pillanatot és újabb udvarias kötelezőt lefutva ezáltal, előbb csak a mellettem állókat bevonva, végül pedig váratlanul akadt segítőtársam felé fordulva. A pezsgőbe való kortyolás azonban még várat magára, köszönhetően a kérdésének, amire előbb választ szándékozom adni. Mellőzve a komolyságot, mégis megtartva, amit az alkalom, a kellem és az illem is megkövetel. A hangja ismerősnek tetszik, mivel azonban naponta több tucat emberrel beszélek és találkozom is akár, hiába próbálnám meg felidézni, miért is tűnik nem oly idegennek, ezért inkább elengedem a szinte meg-nem-született érzést.
Apró bólintással köszönöm meg ezúttal a cinkosságban való részvételt, újabb, neki szánt mosoly kíséretében a karcsú pohár felett. A tovább fűzéssel azonban még a maszk ellenére is jól látható, szemtelen beismerésről árulkodó pillantást szegezek rá.
- Nem fedhetem fel eme titkot Ön előtt, a végén még maga kerülne bajba. Beláthatja, hogy ezt a felelősséget nem vállalhatom. – Szélesebb mosolyt mellékelek az éppen most összeszedett, valljuk meg őszintén; sületlenség mellé. Egyébként pedig nem vallhatok be ilyesmit, akkor sem, ha teljesen igaz és van valóságalapja a feltételezésnek. Nem csak a maszkkal nem tettem teljesen eleget az elvártaknak, ez azonban szerencsére rám és a kiosztott szerepemre is illik.
- A legnagyobb örömmel teszem, ha nincs a partnere ellenére az a bizonyos tánc vagy, hogy magamnak rabolom a társaságát arra az időre. – Ugyan nem látom, hogy lenne társa az bálra, de ez nem jelenti azt, hogy csakugyan egyedül érkezett volna. Azt nem sokan teszik meg, már csak az alapvető elvárások miatt sem, amelyek körbeveszik az ehhez hasonló rendezvényeket. A felém döntött pohárhoz könnyed mozdulattal társítom a kezemben lévőt. Mondhatni az egyezség megköttetett, legalábbis nagyon ilyen ízt ad neki a kísérő mozdulat.
- Nemes kötelesség. Azt hiszem a megmentettek nevében elmondhatom; hálásak vagyunk az önzetlen fellépésért és gesztusért. – A tekintetemmel követem a mozgását, ahogy a tömeghez hasonlóan megindul előre. A kérdő pillantásra válaszként lépek egyet előre, gyakorlatilag mellé és a mozdulattal engedelmesen nyílik a báli ruha szokna részén lévő felvágás, nem szándékosan, de megvillantva ezáltal a lábamat.
- Igen is és nem is.. mert bár az elszökés kétségtelenül izgalmasabb aláfestő kezdése lehetne ennek a történetnek és talán nem is lenne annyira idegen, de sajnos be kell vallanom; valójában egyedül érkeztem, kísérő nélkül. – Nem szégyellem, tökéletesen jól érzem magam így is, elvárások ide vagy oda. Két főre szólt a meghívóm, de csak én érkeztem. Szokatlan ugyan, ezt nem tagadom, viszont még egy vonás, ami a rám osztott szerepemben és bennem is hasonló; merünk másként cselekedni, mint, ahogyan az elvárják tőlünk. ..a szeszély pedig túl erős ahhoz, hogy csakúgy ellenálljak neki. Tulajdonképpen rátapintott a lényegre, megint szabályt szegtem, csak másképpen azzal, hogy egy társas eseményre társ nélkül érkeztem. ..és nem maszkban, ahogy kellett volna.
Közben, ha szándékában áll folytatni a haladást, amit egyetlen lépéssel ugyan, de megkezdett, akkor hozzá hasonlóan én is így teszek. Elvégre ez a tér hamarosan kiürül, a bál pedig a nagyteremben folytatódik. Most már egyértelműen zenei aláfestéssel kísérve, aminek a hangjai a teljes épületben szétkúsznak. A megtett lépések közben megint közelebb hajolok hozzá, természetesen nem illetlenül vagy udvariatlanul, pusztán a mondanivalóm követeli meg az ismételten intimebb hangulatot.
- Mielőtt belépünk a társaságba, a kedvessége miatt úgy érzem figyelmeztetnem kell; amint lehull a lepel a kilétünkről esetleg talán van rá némi csekély esély, hogy hírbe kerül egy szabályszegő mellett. Biztosan vállalja a kockázatot? - Nyilvánvalóan semmi komolyság nincs a szavaim mögött, könnyedség viszont annál inkább. Mégiscsak idegenek vagyunk egymás számára és még csak az arcát sem látom, a játék pedig véleményem szerint így működhet igazán, ha már szerepet kell alakítanunk az est folyamán.
à; Jérome


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
50
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
melissa benoist


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Szomb. Nov. 18, 2017 9:28 pm

Jay && Jérome
Coincidences are quote funny animals...
A csavaros megfogalmazást értékelőn kívánkozik ki belőlem a puha fújtatás és a vele egybe kötött bólintás, ami a bújtatott jó szándéknak szól, nem az egyetértő belátással.
- Azt hiszem épp az imént tette meg és meg kell jegyezzem, hízelgő az Ön felelősségébe átforgatott aggodalma egy idegen iránt. – Áthágja a szabályokat, titkolózik, de az előbbi vallomása egyértelműen arról árulkodik nem egy kőszívű nőszemély szerepét aggatták rá… vagy éppen ellenkezőleg és a színészi képességei kerültek megvillogtatásra a parádés jelenet alkalmával, amire az övéhez hasonló komolysággal reflektálok. Első sorban mimika terén, mert a szavaimmal nem hátulról közelítem meg a témakört, hanem pont, hogy szemből, őszinte körítéssel a szelíd mosoly tekintetben is.
Leheletnyit oldalra tartom a pezsgőt tartó kezemet, célzó mutatással és oldalpillantással, ahonnan egyből visszaterelődik a szempárom a nőre.
- A felvetés azért született meg, mert nem lenne ellenére. – Egy az egyben nem hangzik el, de a kirakós két darabját könnyen össze tudja rakni az eddig élesnek bizonyuló eszével. A mellettem tartózkodó léghalmazra gondol…? Ugyan említette Anton, hogy a későbbi órákban várható lesz a húga felbukkanása az eseményen és beleegyeztem a kíséret szerepébe, ha és amennyiben megérkezik, addig viszont nem szeretnék, nem is áll szándékomban a kispadon helyet foglalva várakozásba bocsátkozni. - …szóval adósom a tánccal. – A beleegyezés megtörtént a részéről, mindössze hivatalosan is elfogadottá teszem a kompenzáció megnevezését és a döntött poharának ismét neki koccintom a sajátomat, mintegy végszóként. Ha pedig a teátrálissá fajuló társalgás vált az előírttá az este hátralevő részére, nem érzem túlzásnak az apró főhajtást a régi időket idézően a hálamondáskor.
- Kérem. – Nem kezdek felesleges kör lefutásába az elhangzottak bármelyik pontjának tagadásával, nem látom értelmét és vállalom az önzetlenség mögötti, árnyalt iróniát. Teljes vállszélességgel, míg a mozgolódó tömeggel egyszerre teszem meg az első lépést az utolsó fokokhoz közelítve, majd szinte egyből visszafordulva az „adósom” irányába. Figyelem a mellém, jobb oldalamra érkezését és a szemem sarkából érzékelem az alakját rafinált takaró anyag libbenését, de nem kapok oda. A világos íriszeket nézem, később, kevésbé nyíltan és ennél fogva illetlenül úgyis lesz lehetőségem bepótolni az elszalajtott lehetőséget.
- Ha számít; én nem sajnálom. – Megragadva az alkalmat ajánlom fel felfelé tartott tenyérrel a karomat és ismétlem el a rövid találkozásunk ideje alatt másodjára a kezdőtaktust. - Szabad? – Jelmezek, álcák képezik a bál alapját és ezen elvnél fogva miért ne játszhatnánk el, hogy eredetileg is, terv szerint szegődtünk egymás mellé? Ha elfogadja a karomat senki nem fog szimatot fogni, mikor tovább indulunk. Hasznost a kellemessel, nem igaz?
Döntésétől függően folytatom az utat a fő színtérül szolgáló terembe, igazodva a lépteinek iramához ne maradjon le esetlegesen. A bizalmas közeledéssel ismét felkelti az érdeklődésemet, döntött üstökkel hallgatom végig és hol őt, hol az előttünk haladókat nézem.
- Ugyanezt a kockázatot vállalja épp az ellenkezőjével, hogy hírbe kerül egy törvénytisztelővel… – A sandításom a maszk mögül is egyértelműen kivehető, ahogyan az állítás mögött húzódó, el nem hangzott kérdés is; ő is biztosan vállalja? Ez az utolsó alkalma van a visszatáncolásra, a szembe jövő kapuíven túl ez a lehetősége elúszik. - Miattam ne aggódjon, nem fogok kihátrálni a döntésemből és tisztában vagyok a következményekkel, melyekkel egyelőre véleményem szerint egy „ha” bökkenő miatt nem kell számolni. – Ha kiderül és hírbe kerül… Rajta áll a tovább kérdése. Én tisztáztam magam, az érdekeltségem, a szándékom.

■ ■  maszk  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
49
● ● Reag szám :
38
● ● Keresem :
dear sissy'
● ● karakter arca :
Chris Wood


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Vas. Nov. 19, 2017 7:33 pm


zene
A kedélyesnek érzékelt fújtatás hatására csak szélesedik valamicskét a mosolyom az ajkaim ívén húzódva. Nem cáfolom meg azzal, hogy tagadjam az egyébként ezek szerint teljesen egyértelműt; miszerint rájött az egyik kis titkomra, buta dolog lenne a részemről. Az pedig kellemes hozama az egész jelenetnek, hogy borzasztóan élvezem is, cseppet sem bánva a lelepleződést.
- ..az idegen iránt, aki kisegített a bajban, noha egyáltalán nem számítottam rá. – Egészítem ki kissé az elhangzottakat. Azok után, hogy kérés nélkül részt vett a maszkom felhelyezésében már elegendő ahhoz, hogy részben aggodalommal viseltessek iránta, akkor is, ha történetesen teljesen idegen hiszem most még a számomra. Az pedig csak hozzásegít a kialakulóban lévő helyzethez, hogy a rám osztott szerep sem igazán mondhatni, hogy hideg vagy rideg lenne. Azzal a viselkedéssel egyébként sem írta volna be magát a történelembe..
Követem a pillantását és amikor ilyen módon egészen egyértelművé teszi, hogy partner nélkül maradt az estére, cinkos mosollyal az ajkaimon, bólintva veszem tudomásul a megnyugtatást. - Értem. – Nem is cifrázom tovább, hiszen már egyértelművé tettem, kicsit sem lenne ellenemre a táncban történő hála- és köszönetnyilvánítás, mi több, örömmel vagyok adósa ekképpen.
- Ahogy mondja. – Beleegyeztem nagyobb lelkesedéssel, mint ami a szemei elé tárul és nem mondhatni, hogy el akarnék állni a az egyezségtől, főleg, hogy mint kiderült az imént, nem akad senki, akinek esetleg nem volna ínyére a dolog vagy rossz néven venné.
Titkos és tiszteletreméltó(nak ítélt) küldetése igazán elismerésre méltó, amit nem is tartok véka alatt, ha már szóba került. Valakinek csak illenék megköszönnie, nem igaz?! Akkor is, ha csupán a játék kedvéért történik az egész.
Bután elégedett mosoly ívét csalja az ajkaimra azzal, hogy bevallja, egyáltalán nem sajnálja, amiért kísérő nélkül érkeztem. Ostoba volna nem beismernem, hogy rettentően hízelgőnek találom a szavait. - Számít. – Nem fogom ezt sem szégyenlős zavartság közepette titokban tartani, amikor egyfelől úgysem ismerjük egymást, tehát nem igazán számít, másfelől pedig.. ezt az este a könnyedségről és a szórakozásról szól, a maszkok pedig természetes kellékei lesznek a felszabadultság felé vezető útnak. Alig néhány elejtett szó után is tudom, hogy kedvemre van a társasága és szívesen veszek belőle többet is, ahogy pedig észreveszem a dolog kölcsönös, akkor miért is ne lehetne folytatni?!
- ..és örömmel hallom. – Pajkos, játékos pillantással mérem végig, a szendeség nem a karakterem vagy a saját ismérvem, ezért könnyedén hagyom el és választom inkább a nyíltabb színvallást a maga körítésével egybekötötten.
A felajánlott gesztust elfogadom és a tenyerébe csúsztatom a kezem a maga teljes természetességével, mintha nem egy idegen volna, hanem akivel naponta megteszem ezt. Pedig a valóság aligha állhatna távolabb ettől a képtől, mégsem bánom egyetlen pillanatig sem. Az elindulás folytatásakor könnyedén karolok belé, kísérem és haladok mellette, mintha így érkeztünk volna, az pedig a kettőnk cinkos kis titka lesz, hogy csupán alig pár perccel ezelőtt találkoztunk. Ennek a gondolata pedig kellemes érzéssel és egész testet átjáró bizsergéssel lát el, pont a nem számítottsága okán.
Mielőtt azonban a zenével megtöltött helyiségbe lépnénk, ahová a teljes meghívott és díszes vendégsereglet tart, úgy érzem; kötelességem figyelmeztetni. A legkevésbé pedig azt várom, hogy csípőből kínálja a kérdést és felvetést vissza nekem. Jogos a megjegyzés, a sandítása pedig az arcát takaró maszk mögül is egyértelművé válik.
- Ebben az esetben.. – Halkan veszek levegőt és eszemben sincs meglazítani a fogást és/vagy belé karolást, ugyanolyan, ha nem nagyobb határozottsággal haladok mellette, mintegy nonverbális válaszként adva meg a felütést a folytatásnak; több, mint vállalom azt a bizonyos hírbe jövetelt, ha már Ő sem bánja a dolgot.
- .. szólíthat J-nek és amennyiben nem ragaszkodik hozzá, a játék ellenére is megüthetünk közvetlenebb társalgási módot.. – Az már csak a véletlen – Améliet ismerve egy kicsit sem annak köszönhetően – műve, hogy a rám osztott karakter és a saját keresztnevem is az imént megosztott betűvel kezdődik.
- ..ha van kedved hozzá természetesen. – A nőnek illik felajánlani egyidősek – feltételezem, hogy nagyjából mindketten hasonló kort taposunk – esetében és megteszem, leginkább a magam kedvéért. Leegyszerűsíti és közvetlenebbé is teszi a társalgást, már amennyiben nincs ellenére a dolog. Csak ezt követően hajolok el a bizalmasabb közelségből, amit korábban kezdeményeztem. Az pedig már csak rajta múlik, hogy összehajolva akarja-e folytatni a társalgást vagy sem.
à; Jérome


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
50
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
melissa benoist


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Vas. Feb. 25, 2018 12:41 am

Jay && Jérome
Coincidences are quote funny animals...
- Minimális figyelmességért nem jár ekkora érdem. – A szavaimat egy árnyalatnyival feljebb mozduló szájszél előzi meg, amit udvariasan visszafogok, megőrizve az addigi kényelmes mosoly fesztávját. A hangsúlyomból és a tekintetemből a saját ízlésének megfelelően értelmezheti a mondani valómat, a szerény hárítás éppúgy helyesnek ítélhető, ahogyan az előzőhöz hasonló stílus újbóli megütése. Csak ezért nem jár ekkora kitüntetés, ami azt jelentené többről van szó. A két opció egyike felé sem terelem határozottan, a döntést teljes mértékben meghagyom a sajátjának melyikre esik a választása, esetleg az elegyükkel, netán egy általam számításba nem vett negyedikkel fog számolni. A számok apropóján, egy másik témakörben ellenben nem jutunk el a hármas számig. Az esetlegesről nem ejtek szót, mert én is információ híján vagyok vele kapcsolatban és nem szívesen venném nyíltan számításba a későbbi érkezését, ha az érdeklődésem rövid idő leforgása alatt teljesen más irányba összpontosult. A korábban megnevezett adósságtörlesztési módtól nem áll szándékomban elállni és mivel eloszlatásra került a csendes aggály, pontot teszek a mondat végére a tényközlönnyel. Jár, ami jár és a mi köreinkben – ahová feltételezem a jelenléte, majdani válasza alapján tartozik is – nem bölcs döntés tartozással zárni az estét.
A partner kérdésé firtató labdát visszajuttatom az indító fél térfelére, a kedvező válasz, pedig strigulaként kerül fel arra bizonyos pro listára és könnyedén adok hangot a vele kapcsolatos véleményemnek a szóhasználata nyomán, hogy nem sajnálom az egyedüli érkezését az eseményre. Hozzá hasonlóan én sem venném jó néven, ha harmadikként ékelődnék be egy eleve eltervezett este keretei közé és bár alapvetően nem merült fel bennem feltételezésként a kisasszony csalfasága, az eddigi tapasztalatok felkészítettek a ballépés biztos, időbeni elkerülésére. A nyílt tenyeremet határozott szándékkal ajánlom fel a részére mindezek után, egy időben a csúsztatottan érkező kiegészítő megjegyzésével és észre véve a meginduló pillantását viszonzom azt, a mustrájának iramát igyekezni tartván, hogy nagyjából egyszerre érjünk a végére. A hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy ennek jegyében a nagyjából annyit takar: utána csatlakozom vissza a szemkontaktus felvételéhez. A fekete ruha anyaga nem libbent most éppenséggel félre, hogy többet mutasson a lábakból, de… A legelejétől nyilvánvaló volt tetszésemre való a látvány, a jelensége. A karomat biztos támogatásként tartom számára miután elhagyjuk az eddig dédelgetett lépcsőfokot és a legkevésbé sem kell megerőltetnem magam, hogy természetesnek hasson a jobb oldalamon, hasonszőrűen vesz részt a színjátékban.
Az édesded érdeklődésnek a főtérre való érkezésünket megelőzően megvan a maga bája ahogy megismétlődik a ma este folyamán egyszer már megmutatkozott forma, mi szerint a kérdés mögött egy másik mondani való húzódik valójában. A feleletem, pedig nagyon is egyértelmű és nem lazítok a kartartásomon, hogy innentől szabad útjára engedjem a belém kapaszkodó nőt. A megkezdett mondat végi hangsúly felvitelekor még relatíve komolyabbnak megmutatkozó vonásaimba elégedettség vegyül a kényelmesen elnyúló félmosoly társaságában, amikor észreveszem a testtartásában beálló, minimális változást, ami a frázis befejezését hivatott kiváltani. A folytatásként érkező felvetés meglepetésként ér, a kellemes fajtából a rendezvény jellegének ellenére, ahogy ő is fogalmazott, amihez a magázódás alapvetően sokkal jobban passzol.
- Egyáltalán nem ragaszkodom a magázódási formához és ha már megtörtént a „hivatalos” bemutatkozás…- Direkt némileg megnyomom a szót. - Örülök a találkozásnak, J. – Apró főbiccentés, még apróbb sandítás a szemem sarkából a később hozzátett, általa megválasztott megszólítás kapcsán. - Hívj Dének. – A játék maga kifejezetten nem hoz lázba, de idomulok a társnőm igényeihez, ha többször azon kapom ő nagyon is hajlandóságot mutat rá, akkor természetesen több célzást, bújtatott érdeklődést fogok én is. - Szóval… arra már fény derült nem szöktél el a feltételezett partneredtől, de erősen él bennem a gyanúm annak ellenére másra figyelmeztettél, hogy ha nem is előle, de más elől égető vággyal slisszoltál el. – Mintha számítana mások meghallják-e vagy se a kompromittáló utolsó felét a mondat hajolok vissza, bizalmasabban elejteni a szavakat. - Csak annak érdekében, hogy felkészüljek rá, ha éppenséggel most is folyamatban van a terv és esetleg meglepetésszerű megkereséssel kellene számolnom. Szeretnék erről, számomra is ismerhető információkkal ellátott tájékoztatást kapni. Eddig elég sokszor mutattad féltésed jeleit, sőt, hangot is adtál neki, úgyhogy… – Szükségtelen befejeznem a mondatot: övé a kör.

■ ■  maszk  ■ ■ credit



« That’s the thing about him: he makes you care... »
Attitude ▬ is a choice. Happiness is a choice. Optimism is a choice. Kindness is a choice. Giving is a choice. Respect is a choice. Whatever choice you make makes you. Choose wisely.
   

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
49
● ● Reag szám :
38
● ● Keresem :
dear sissy'
● ● karakter arca :
Chris Wood


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Vas. Feb. 25, 2018 1:47 am


- Olykor, amikor számít, talán mégis.. – Játékos kedvvel vonom feljebb a szemöldökeimet, szándékosan félbehagyva a megkezdett mondatot. Nem, egyáltalán nem óhajtom beavatni abba, hogy mikor is lehet rásütni egye-egy momentumra az, hogy ténylegesen is fontossá válhatnak; ez egyelőre maradjon meg az est varázslatának. Ahogyan az is, hogy a magam részéről mennyire hiszek vagy éppen pont, hogy nem hiszek ebben. Talán csak néhány nagyon is kellemes percet, esetleg órát jelenthet mindez, talán más egyebet is. A kiderítésének ideje azonban nem most és főleg nem itt van. ..és ezt nem csak a naivitás hiánya miatt tudom egészen biztosan.
Azt pedig teljesen rábízom, hogy miként érti vagy nem érti a válaszomat, a lényeg talán, hogy a magára vonatkozóakat levonhatja belőle, ha akarja.
Túljutva a kötelezően elvárt és valahol mégis makacsul ellenálló partner-kíséret témakörén át, örömmel nyúlok a felajánlott fogás és kíséret után, tökéletesen beleillesztve a tenyeremet az övébe és a fogását, ahogy az ujjai az enyémek közé forrnak, nem is áll szándékomban még jó ideig elengedni. Kedvemre való a társaság, a maszk ellenére is – vagy éppen, hogy amiatt –, a titokzatos izgalom csak még érdekesebbé teszi az amúgy sem túl mindennapi találkozást. Az egyéb kiegészítők pedig, mint a pont megfelelő magasság, a kellemes, bőr alá szaladó és érzékeket csiklandozó orgánum vagy az elegáns öltözet mögött megbújó izomzat mind azt nyújtják, amire az érzékelőim több, mint elégedetten bólintanának rá, már amennyiben kérdezné őket bárki is. A szemeim elé táruló komplex élmény pedig méltó koronájaként konstatálja az eddig levont konzekvenciákat; nagyon is tetszetős a látványa, nem csak a megjelenés, de a modor és neveltetés vagy viselkedés szempontjából is.
- Szintúgy, kedves Dé. – Nyomom meg leheletnyit az általa felajánlott megszólítást, annak pedig inkább egyelőre csak titkon örvendek, hogy nem ragaszkodik a rég letűnni látszó udvariassági körök akármelyikéhez.
A főbiccentése természetes megállót képez egy általam prezentált lassításhoz – remélhetőleg a részéről is –, amely végül megállásra kényszerít és arra is, hogy ismételten egymással szemben találjuk egymást.
A feltett kérdés, amely nem is igazán abba került becsomagolásra, feljebb szalasztja a szemöldökeimet is valamelyest a kék lélektükreim felett és ezzel együtt, disszonanciaként az ajkaimra az alsó ív beharapásával kerül lenyomat. Mielőtt azonban a lélegzetvételnyi szünetet követően megszólalhatnék, elfolytja a válasz lehetőségét a magához visszaragadott folytatásban.
Incselkedő mosoly ül meg az ajkaim szegletében a hallottakra, kifejezett előfutáraként előfutáraként a szavaimnak.
- Egyelőre nem merült fel, hogy partner nélkül maradjon akármelyikünk is. – Fogok bele, majd minden figyelmeztetés nélkül hallgatok el és ahogyan Ő is rövidebbre szabta a bizalmas távolságot közöttünk, úgy én is hasonlóan teszek. Apró előre hajlással, a táv rövidebbre szabásával és főként a tekintetem vándorlásával, amely a – remélhetőleg – viszonzott szempárról immáron egyértelműen csúszik lejjebb az ajkak gyengéd ívű puhaságára.
- Azt pedig megígérhetem; ha bármi ilyesmi van is a fejemben, akkor sem hagylak itt emlékezetes búcsú nélkül. ..ami nem buta szavakba fojtott semmiségek lennének vagy lesznek. – Szélesebbre ívbe szaladnak az ajkaim és ezzel együtt az ártatlanság csalfa vonásai rajzolódnak ki a maszk mögött az arcomra.
- Erre kisujj esküt is merek tenni. – Kacsintok rá végül, részben kiesve a szerepből, részben pedig nagyon is benne maradva, eldönthetetlenül a kettő között ingadozva. Csupán a játék és a könnyedség kedvéért, hiszen holnapra már mindegy lesz a ma esténket ki birtokolja a magáénak velünk együtt.
- Persze az egészen más kontextusba helyez mindent, ha te is szökni kívánsz és inkább amiatt érdeklődsz.. – Mert ezt sem lehet kihagyni, akkor sem, ha egyetlen porcikám sem sugallja a feltételezést, de ettől még a lehetőség nyitott lehet.
à; Jérome


La vie est simple mais c'est le monde qui la complique.

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
50
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
melissa benoist


Témanyitás ✥ Re: Blois város •• Szomb. Jún. 09, 2018 8:25 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Blois város ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Blois város
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 05. Különlegességek :: Városhatáron túl :: Franciaország-