Marais Tánciskola
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 3:36 pm ✥

✥ Today at 8:51 am ✥

✥ Yesterday at 10:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:00 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 9:23 pm ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:53 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:05 am ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Marais Tánciskola •• Szer. Nov. 01, 2017 9:12 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Szer. Nov. 01, 2017 9:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Nem hiszem el, hogy ilyen velem megtörténhet. Mégis hogy képzeli az a tanár, amelyik a fülemnél fogva visz az igazgatóhoz, hogy panaszt tegyen a viselkedésemre. Fontos telefont kaptam, ki kellett mennem telefonálni az óra kellős közepén. A gond igazából nem is ezzel volt, hanem már a sokadszori alkalomra szólt rám, én pedig tettem őt valami megjegyzéssel nevetségessé. Az utolsó csepp a poharában az volt, amikor kimentem minden szó nélkül telefonálni, visszaérve pedig számon kérte rajtam a hívást. Csak megvontam a vállam, miközben vigyorogtam. Több sem kellett. Kicsit lehet elvetettem a sulykot, de ha nagyon akarnám, most erőlködhetnék visszavágással is: erre ő sem jogosult. De nem teszem, apám csak engem vonna felelősségre, mint ha minden rosszért csak én lehetek a hibás.
Így jött el az a pillanat, amikor vonakodva ácsorogva vártam az igazgatót, aki meghallgatva a tanár panaszát büntetőül kiszabott egy tevékenységet nekem. Milyen jó is lett volna, ennyivel megúszom az egészet.
Ehelyett most az ügyeletes tanárral épp egy táncterem felé tartunk. Olyan képet vághatok, mint akit épp katonai kiképzőtáborba küldenének vagy egyenesen a koncentrációs táborokba. Szörnyű. Itt kell eltöltenem komolyan egy hónapot? Vagy még többet, az ő szavai szerint pont annyit, amennyivel megtanulom, mi is az a fegyelem.
- Hé, de hát csak egy próbáról volt szó. - tiltakozok hevesen, de a szavak lepattannak róla. Mit sem törődve vergődésemmel csak tovább megy. Miért megyek most mégis úgy mögötte mint egy jól nevelt kisfiú? Miért nem tiltakozok, hívok fel valakit, hogy kimentsen innét? Talán mert táncolni azt szeretek. Ha ez a fajta tánc nem is igazán érdekel, még csak hasznomra sem válhat, mégis hogy lehet egy sztepptánccal felszedni valakit? Körberopom az illetőt? Nevetséges. Halk de annál masszívabb dobogásokat hallok, egy, kettő, talán öt személy is ropja egyszerre, ami annál hangosabban szűrődik ki az ajtó mögül, minél közelebb érünk oda.
Végül megérkezünk a helyiséghez, bekopog. Szörnyű. Tekintetemmel az ajtót tanulmányozom, fülelek. A zubogás abbamarad, hangot hallok de nem tisztán kivehető. Nyílik az ajtó, a feltételezhetően tánctanár nyit ajtót, ráz kezet a tanárommal. Morbid kissé, de olyan érzésem van az üdvözléstől, mint ha régi jó barátok lennének. Említette, hogy ismerőssel lesz dolgom, ne aggódjak jó kezekben leszek. Az invitálása nem hagy kivetnivalót maga után, nem érzek késztetést, hogy beszóljak csak kezet fogok én is vele. Bemutatkozom.
Odabent egy összeszokott társaság várakozik ránk különféle tánchoz hozott melegítőruhában. De jó, én nem is hoztam semmit magammal. Akkor én most utcai ruhában ropom?
- Én inkább csak figyelem őket. - mondom oda a tanárnak diszkréten, de leint, marhaság. Közben a tánctanár tájékoztatja a csapatot a vendégről, azaz rólam. A tekintetek zöme rám szegeződik, még ha eddig nem is mindenki figyelt volna. Nagyszerű, remek este lesz már érzem. Hisz odakint sötétedik, vajon mindig ilyenkor tartják az órát?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Nov. 12, 2017 2:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

Még néhány héttel a költözésem után, épp munkába sietve figyeltem fel a tánciskola hirdetésére. Nem kell ez nekem, van elég bajom amúgy is, és a sérülésem miatt az sem biztos, hogy bírnám, ha megint elkezdenék rendszeresen táncolni, arról nem is beszélve, hogy mennyire elszoktam már tőle! Csupa kifogás, ám miután egy barátom sem akadt a francia fővárosban, és miután munka után hazamentem, a cicám Cendre volt az egyetlen társaságom, rájöttem, hogy mégiscsak hiányzik. Nem csak maga a tánc, de a régi életem, mindazok, amiket szerettem csinálni, más emberek társasága akik nem a cukrászdába betérő emberek, a kikapcsolódás... így hát végül csak elhatároztam magam, és bekopogtam azon az ajtón néhány héttel később...
Mára pedig? Ha hivatás szerűen nem is tértem vissza a tánchoz, de nincs olyan hét, hogy ne mennék néhány órára, sőt, amikor épp fellépés előtt vagyunk, olyankor még több időt is eltöltök a tánciskola falai között. Mára a tanárral is sikerült egészen jól összebarátkozni, így az sem először fordul elő, hogy engem kért meg, segítsek az újaknak, ha ő épp nem ér rá.
Most is épp a tánchoz készülődünk, néhányan már be is melegítettek, én is épp a fal melletti korlátnak dőlve nyújtok, mióta egyszer lesérültem tánc közben és heteken át gipszben kellett közlekednem, sokkal érzékenyebb a lábam is, és előbb kezd fájni, ha elcsalom. Kíváncsian emelem fel a tekintetemet, amikor kopognak, majd a tanárunk egy új srácot invitál be a terembe, mi pedig érdeklődve fürkésszük, mielőtt pedig még beindulhatna a fantáziánk, hogy mégis kicsoda, már kapjuk is az információkat, az egyik közeli középiskola diákja, végzős, és egy darabig velünk lesz. Számomra ez így elég megfoghatatlan ez az egész, és a fiú "lelkesedését" látva van egy sanda gyanúm, hogy nem épp élete vágya a tánc, és bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt, de mégis itt van. Szülői akarat, vagy iskolai büntetés? Akármelyik is, örülök, hogy nálam már egyik sem játszik így, több száz kilométerre a szüleimtől.
- Roisin? Rád bízhatom, hogy figyelj rá és segítsd neki? Te már úgy is rutinosnak számítasz, a koreográfiát is jól ismered, és sajnos annyi időm nekem sincs, hogy csak Lionellel foglalkozzak egész idő alatt. Viszont mivel mostanában sokan lebetegedtek, és félő, hogy a következő fellépésünk idején is hasonló lesz az arány, így jó lenne, ha sikerülne olyan szintre jutni vele, hogy beugorhasson helyettesíteni. Mit mondasz rá? - fordult felém Madame Armel, mire én szinte reflexből bólintok.
- Természetesen! Igyekszem segíteni neki, ahogy csak tudok! - biztosítom róla a tanáromat, még ha nem is tudom, hogy milyen nehéz esetre mondtam most igen. Ha nem jött volna közelebb, úgy intek is a fiúnak, hogy jöjjön csak közelebb, nem kell félni, nem eszek embert, ha pedig odaér mellém, akkor a kezemet nyújtva be is mutatkozok neki.
- Az én nevem Roisin, örvendek a szerencsének. A tiéd pedig Lio... Lionel, ha jól hallottam, igaz? - kérdezek vissza, a hangomon pedig érezheti az enyhe akcentust is - mellé a vörös tincseim és szeplőim, és a tény, hogy épp ír szteptánc órán vagyunk, nos... nem kell nagy logika hozzá, hogy összerakja, honnan is jöhettem.
■ ■ Zene ■ ■ Bocsibocsibocsi hogy csak most doboz ■ ■credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Szer. Nov. 22, 2017 1:11 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Ha olyan dologról van szó, amit nagyon, de nagyon nem szeretnék, akkor a makacsságom kitart akár a végtelenségig. Már pusztán a testtartásom is elárulja, mennyire nem vágyom arra, hogy itt legyek. Zsebre vágott kezek, tekintetemmel végigpásztázom a sort, mégsem veszem fel senkivel sem az ég adta világon a szemkontaktust. Köcsög dolog, avagy sem, de a legkevésbé sem érdekel ez a fajta táncstílus. Pedig de még mennyire hogy szeretek táncolni. Engem aztán ne akarjanak fegyelmezni, sem büntetőmunkára küldeni, mert teszek rá magasról. Inkább a tükör felé pillantok és fürkészni kezdem saját magam értetlen arcát. Mégis mit keresek most itt, de komolyan? Tudom, hogy nem vagyok sem a legbriliánsabb elme, sem pedig a legpedánsabb a suliban, de ez azért mégis csak kicseszés. Majd apám intézkedik, ha ezt megtudja. Mondjuk a szomorú igazság az, hogy ő még támogatná is a dolgot, mondván majd tanulok itt jómodort és alázatot, egy kis tánc nem fog megártani. De a tanár akkor sem érdemli ki a diadalittas mosolyt, egyszerűen nem érdemli meg, hogy lássa, mennyire kényelmetlen már most nekem ez az eset. A tanárom jó hamar túlad rajtam, ugyanis a rövid bemutatás után már köszön is el hálálkodva a tánctanártól. Komolyan, mint ha puszipajtások lennének. Legalább egy arccal kevesebb, én pedig… Figyelembe sem véve a csapatot fordulok is ki a tanár után. Tényleg nem tervezem itt maradni egy percig sem, ha a fene fenét eszik is.
Azonban egy vörös hajú lány állja az utamat. Elsőre nem is vettem komolyan az invitálását, biztos valamit pusmogott ott a tanárával. Meglepetten pillantok rá, ahogy megszólít. Tényleg nem viccelt azzal az intéssel. Nem leszek annyira modortalan tapló, hogy kikerülöm és lelépek. Tekintetemet megragadják az arcán tündöklő szeplői. Vajon minden vörös lány szeplős? És vajon milyenek az ágyban? Végképp másfelé kezd el kalandozni a gondolatom, de a kéznyújtásra felocsúdok. Elfogadom azt, férfiasan szorítom meg, lássa azért kivel van dolga.
- Roisi, mármint Rose? – kérdezek vissza mint aki nem érti hirtelen a nevét. Ez a baj azokkal a nevekkel, amik a saját óhazájukból valók, először mindig gondban vagyok vele, hogy ejtsem. De végül csak bólintok.
- Igen, Lio. Mindenkit ilyen érdekesen hívnak nálatok? – nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg. Addig sem kell foglalkoznom ezzel a francos tánccal. Valaki ismét gyakorolni kezd, tekintetem egy pillanatra magára vonja.
- Szóval nekem is ezt kell csinálnom? Ugrálni? Mert szerintem nem én vagyok az emberetek.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Pént. Dec. 15, 2017 11:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

Elég egy pillantást vetni a srácra ahhoz, hogy egyértelmű legyen, nem önszántából van itt. Kár, mert ezek szerint akkor még nem tudja, hogy milyen jó helyre került - jó társaság, környezet, hangulat, kikapcsolódás... mi kell még? Képzelem, inkább vágyik bármi másra jelen pillanatban, de csak azért, mert nem tudja, mit hagy ki!
Persze ahogy a tanárunk odaint magához és közli, hogy én vagyok a szerencsés nyertes, akinek a gondjaira bízza a fiút, hogy segítsen felzárkózni a csapathoz, mert ő sem időmilliomos, hogy különórákat adjon neki, akkor azért némileg megcsappan a lelkesedésem... úgy két pillanatra! Majd miután magabiztosan bólintok a szavaira - ó, én naiv - már indulok is ifjú padawanom tanítványom felé.
- Roisin, mármint Roisin. Nem Rose, nem Rosa, nem Rosie, sem semmi hasonló. - szögezem le egészen nyugodtan, bár igazából már egészen sok időm volt hozzászólni, hogy szinte senki sem képes elsőre normálisan kimondani a nevemet. Rajtam aztán ne múljon, elismétlem én, azt meg honnan is tudhatnám, hogy esetleg van-e szándékosság a rossz kiejtésben, vagy hogy hosszabb távú lesz ez a szándékos bénázás, csak hogy engem bosszantson a másik? Bár, a Rose különféle névváltozatai még mindig jobb, mit ha a hajszínem miatt kezdene el mindenféle fantázianeveket kitalálni...
- Nos az attól függ, mit jelent számodra neveknél az, hogy érdekes... ha a Fergus vagy a Siobhan nevek annak számítanak, akkor igen. Vagy a Zoe, ha már ott tartunk. - vontam fel a szemöldököm, mert akad egy-két olyan név is a távolabbi rokonságban, amit ha meggebedne, sem bírna kiejteni, de most úgy sem a nyelvleckék miatt vagyunk itt, hanem a tánc végett, így igyekszem a témánál maradni.
- Bingó! - csapom össze a kezem elismerően, ahogy végre a lényegre tér, amikor pedig nekiáll szerénykedni, csak jót mosolygok a szavain - Ugyan, erre semmi szükség, mindenki így szabadkozik az első órán. Menni fog az, nem nagy ördöngösség. Volt már közöd valamilyen tánchoz, vagy korábban még sosem? - érdeklődöm, hisz nem mindegy, hogy táncok terén kezd a nulláról, vagy csak ez a sztepptánc az, ami újdonság számára, amúgy meg mondanak neki valamit azok a szavak, hogy "bemelegítés", vagy "ritmusérzék".
- Emiatt én nem aggódnék, mire észbe kapsz, fogadok, hogy te is egészen meg fogod szeretni, aztán ha jól megy, akkor a következő fellépésen már te is ott lehetsz velünk a színpadon. Remélem, nem vagy lámpalázas típus, bár ha tippelnem kéne, nem mondanálak annak. - gondolkozok hangosan, aztán ha nagyon mellé lőnék, majd kijavít, gondolom.

■ ■ Zene ■ ■ Megjegyzés ■ ■credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Szer. Dec. 20, 2017 9:00 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Ezek tényleg azt gondolják, hogy remek lehetőség lenne az, ha becsatlakoznék hozzájuk néhány órára de talán rosszabb az a tudat, hogy azt hiszik, azzal én leszek másabb, ha megtanulom a táncot. Mégis miért, tanulok talán fegyelmet? Vagy esetleg visszafogott és sziklaszilárd jellem leszek? Na ne szórakozzanak már, egy kis ugrabugrától nem fog megváltozni sem a hozzáállásom, sem pedig a mentalitásom. Nem tetszik a tánc és nem rejtem véka alá ezt az érzést. Egyáltalán miért gondolja bárki azt, hogy itt elérhetnek nálam valamit? Vagy hogy én okvetlenül szeretnék ezzel a tánccal megismerkedni, aminek semmi hasznát nem fogom látni az életben.
Szóval Rose. Vagy úgyis mondhatnánk, hogy vagyis Rose, amúgy meg jól kihallottam a szavait. Ha valamivel nem szokott gondom lenni, akkor az az angol kiejtés. Annyi helyen jártunk már a szüleimmel, hogy igazából kicsit mindenhonnét hoztam magammal valami sajátosságot. Talán az egyetlen előnye annak, hogy a szüleink a húgommal minket a világ összes tájára elrángattak, legyen az angol nyelvterületű, vagy sem, volt gyarmatbirodalom vagy sem. De érdekelnek ezek ám engem, a világ színessége...
- Rose. - próbálom ismét hasonlóan ejteni a nevét, végül úgy teszek mint aki feladja. Persze nem tehet ő arról, hogy a város egyik legpofátlanabb pasiját kapta meg most ajándékba egy kis tanításra. Kedvem támadna kimondani viszonylag jól az egyik nevet, de ennyire már nem leszek szemét. De csak mert tetszik a haja és a szeplői. Azt mondják ezek a lányok az ágyban a legvadabbak.
- Vagy úgy. Bár gondolom ez fordítva is kölcsönös, itt is vannak érdekes nevek. - maradjunk tehát ennyiben. Elpillantok a társaság felé akik mint ha újabb lépésekre adnák a fejüket. Egyikük elkezdi, én csak figyelem. El nem tudom képzelni, hogy ebben mi a jó.
- Nem, tényleg komolyan mondom, ez nekem nem fog menni. Adj egy salsát, vagy szambát, esküszöm élvezettel eltáncolom. De ebben mi a tetszetős? Mármint... azt ugye tudod, hogy én most büntetésből vagyok itt. Biztos vagyok benne, hogy a tanárom csak szívatni akar engem. - dehogy szerénykedem, egyenesen megmondom neki mi a véleményem az egészről. De komolyan, kész röhej. De a röhej igazából az, amilyen lesokkolt képet vágok arra, amit mond.
- Én színpadra ezzel? Nonono, ezt felejtsétek el. Nem csapattagnak jöttem ide, hanem megnézni titeket és már itt sem vagyok.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Pént. Dec. 22, 2017 10:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

Csak lemondóan sóhajtok, amikor ismét Rose-nak keresztel, látom már előre, megfogtam az isten lábát ezzel az észlénnyel... vagy szándékosan bosszant? Nem tudom, hogy melyik a rosszabb igazából, mert egyikért sem rajongok különösebben, de ha azt hiszi, hogy ennyitől megfutamodok, akkor nagyon is téved! Nem, nem és nem, ha a fene fenét eszik, akkor sem okozok csalódást a tanáromnak azzal, hogy felsülök vele, nem számít, hogy miért van itt a fiú.
- Ne is mondd! Azt a mai napig nem sikerült feldolgoznom, hogy nálatok, franciáknál a Marie ugyanúgy lehet férfinév is, mint női. - ennyit erről, hogy az én nevem fura, náluk is akadnak dögivel hasonlók, és gondolom, ez csak egy a sokból, amit még én sem ismerek, vagy kimondani sem tudnék.
Közben a többiek nekilátnak a bemelegítésnek, nem sokkal később pedig már az első lépéseket próbálgatják a felcsendülő zenére, így Lióval csak kicsit arrébb sétálva folytatom a társalgást, ne legyünk útban.
- Ha azokkal elboldogulsz, akkor valami ritmusérzék csak szorult beléd, ezekkel sem lesz probléma. - vonok vállat, a kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít - Büntetés, mi? Hát ha így állsz hozzá, biztos annak is fogod érezni, ha meg kiderülne, hogy mégis tetszik a téma, azzal meg csak a tanárod orra alá törnél borsot, erre még nem gondoltál? - kérdezek vissza kíváncsian, hátha nála is működik a fordított pszichológia, elvégre pasiból van, meg amennyire eddig levágtam, az egójára sem sok gondja lehet, jutott neki bőven. Bár nekem lenne akár csak fele ennyi, már boldogabb lennék!
- Színpadra, bizony! Merjünk nagyot álmodni, nem igaz? - mosolyodtam el, amikor pedig azzal jön, hogy csak nézőnek van itt, csak határozottan megrázom a fejem, majd karon ragadva húzom is magam után a terem sarkába, ahol kicsit több a szabad helyünk.
- Csacsi beszéd! Vagy tán arra akarsz célozni, hogy lámpalázas vagy? Berezeltél, hogy némi sztepptánc kifog rajtad? - kóstolgattam tovább, hátha sikerül fogást találni rajta, amivel sikerül javítani egy incuripincurit a hozzáállásán, legalább. Mondjuk így, hogy se cipője, se felszerelése, lehet, hogy ma sokat tényleg nem fog táncikálni, de következő alkalommal nem lesz kifogás! Apropó, ha már felszerelés...
- Legközelebb nyugodtan hozd a tánccipődet, meg valami kényelmes ruhát. Mert igaz, hogy nem egy tangó, de azért ebben nem lehet túl kényelmes a tánc. - vetek egy pillantást az öltözékére, mielőtt gondolnék egy merészet, és ha már úgy is emlegette korábban, megragadom a lehetőséget.
- Tudod mit? Hadd lássam azt a szambát! Vagy salsát, vagy amelyiket mutatni akartad az előbb. - vágom csípőre a kezem, mert miért is ne? Ha zavarja a háttérzene vagy a többiek gyakorlása, felőlem mehetünk akár a folyosóra is, vagy keresünk másik termet neki.

■ ■ Zene ■ ■ Megjegyzés ■ ■credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Csüt. Jan. 04, 2018 12:15 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Látom rajta, hogy leesik neki lassan, tréfát űzök belőle éppen. Önelégült mosoly játszik egy pillanatra szám szegletében, ahogy figyelem az arcát. Tudom, nem ő tehet róla, de akkor is a nyakamba varrták. Talán majd ha ő maga megy a tanárához, hogy reménytelen eset vagyok, belátják, kár is velem foglalkozni. Legelégedettebb mosolyommal mennék vissza a suliba és természetesen az én tanáromnak dörgölném mindezt legelőször az orra alá. Annyira egy... hihetetlen ez a helyzet. A tánc volt eddig az életemben olyan pont, amihez mindig szívesen tértem vissza, ha felhők gyülekeztek fölöttem, amit szívesen sajátítottam el a különféle kultúrákban ismerkedve. Az egyetlen, amit komolyan veszek az életemben és ami kikapcsol. Nem szeretném, ha megcsúfulna pusztán mert nem tartok szimpatikusnak egy táncnemet, ami nem vonz, ami sosem érdekelt és amit nem igazán tudnék sehol sem használni.
- Nem szeretem a Marie-t. - csak hogy tudja, nem vágott ezzel vissza, mert pont leszarom, hogy hol milyen nevek vannak. Talán valami hazafias egyénnek gondolt engem, hogy azt hitte, mindjárt vitába szállok vele. Tekintetemmel követem az övét, egy darabig figyelem a mozdulatokat. Dinamikus, ritmikus, férfias. De valahogy nem ragad meg, annyira zavar, hogy kézmozgás nem is igazán van. Inkább tűnik az egész egymáshoz méregetésnek, mint összehangolt táncnak.
Most vegyem ezt kihívásnak? Összehúzott szemekkel méregetem őt pár másodpercig. Miért érdekli ennyire milyen a ritmusérzékem? Mondtam már, hogy nem akarom, bármi közöm legyen ehhez a tánchoz. Ez csak egy büntetés, egy rossz tréfa, egy fricska a tanár részéről.
- Szorult hát! Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem. - szerintem még annyi táncot sem ismernek ezek itt, mint én összesen. Nem nézek ki semmit a csapatból, nem mások mint egy szórakozott banda akik valamiféle hagyományokat ápolgatnak.
- Annyira nem érdekel, szerintem azzal pont kellő elégtételt szereznék, ha egyszerűen csak itt hagynám az egészet. - nem is értem mit ácsorgok még mindig itt, elég lenne csak elindulnom az ajtóhoz, feltépni azt és adios, már itt sem vagyok. Szkeptikusan állok az egészhez hozzá és így a színpadi terveikre is rányomja a bélyegét.
- Álmodjatok, ez a ti álmotok, nem az enyém. Az pedig, hogy bármiféle lámpalázam lenne, aljas rágalom. Egyszerűen csak nem érdekel ez az egész. - csípőre teszem a kezem határozottan, miközben mindezt mondom. De megragadja a karom és elkezd húzni. Nem mondtam, hogy teljesen fölösleges? Talán pont szerencse, hogy nem alkalmas a ruhám gyakorláshoz. Semmi kedvem hozzá. De ha már megnézi a szerkómat, én sem vagyok rest alaposan végigstírölni őt. Nagy kár, hogy vörös, erősen a gyengéim és hát... nem rossz csaj, be kell ismerjem. Nem dugja a fejét egyből homokba, én pedig nagyon próbálkozok azért, hogy valahogy elvegyem a kedvét a próbálkozástól.
Az a baj, azonnal felcsillan a szemem a felszólítására. Mert ez bizony az, felhívás arra, bizonyítsam, mit tudok. Valószínűleg nem hiszi el nekem, de akkor megmutatom, mennyire vagyok otthon a társastáncokban. Azt azonban nem tudom, hogy ő mégis mennyire lenne bármelyikben is otthon.
- Legyen! - azzal a lendülettel ragadom meg a kezét, lépek közel hozzá. Kezét a levegőbe emelem, tenyerem az övére csúsztatom és fogom is meg, míg jobb kezét a vállamra húzom, szorosan fogok alá a lapockáján.
- Csak kövesd a lépést. - nem leszek gyors, ígérem. Mint ha csak képzeletbeli ritmusra indulnék, kilépek bal lábbal előre, miközben csípőm a megszokott ritmusra mozdul. Majd vissza. Ugyanezt jobb lábbal is megteszem hátra, majd vissza. Aztán még egyszer az egészet, amíg felveszi az ütemet. Ezzel a tánccal ismerkedtem meg a legkorábban, annyira természetesen hat már csak a mozdulat. Emlékszem, ezek voltak az első lépéseim is. Majd hirtelen lépek ki oldalra is, mindkét irányba, láb rogyaszt, az egész testem ehhez mozdul ütemesen. Végül pedig egy oldalra húzással fordítom félig befelé, hogy ugyanezzel a lendülettel emeljem feljebb a kezét és fordítsam kifelé. Megpördítem a tengelye körül, végül visszahúzom magamhoz. A részemről le is zárom a táncot, eleresztem a kezeit és várakozóan pillantok rá.
- Na ez tánc.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Jan. 07, 2018 3:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

Ó, hogy milyen nagy a kísértés, hogy lekeverjek neki egyet azért az önelégült vigyorért! De nem, moderálom magam, és pláne nem a tanárom és a csoporttársaim előtt fogok leállni harcikakaskodni egy ilyen idegesítő alakkal.
Arra meg, hogy neki sem jön be a Marie, mint férfinév, csak megadóan sóhajtok. Csodálkoztam volna, ha igen, elég idétlen, hogy női nevet használnak férfiként, de gondolom, ez is inkább a múltban volt divat, nem manapság.
- Persze, annyi mint amennyi szerénység, mi? - kérdezek vissza csípőre vágott kézzel, hiszem ha látom, ezt pedig az arcomról is leolvashatja, igaz, úgy tűnik ez sem válik be provokáció kapcsán, amikor közli, hogy mennyire nem érdekli ez az egész. Könyörgöm, hol hagyta ez a fiú a szemeit meg a szépérzékét, ritmusérzékét? Hogy nem lehet ezt a különleges táncot szeretni?
De csak mint valami papagáj, hajtogatja tovább, újra és újra, akárhányszor valami újdonsággal próbálnám rávenni, hogy legalább próbálja meg! Végül inkább megragadom a kezét és arrébb húzom, legalább a többieknek ne legyünk láb alatt, ha már úgy sem igazán sikerül egyről a kettőre jutnunk. Arra pedig, hogy miután én a ruháján tekintettem végig, ő ilyen pofátlan módon stíröl végig... istenem, lassan sírni támad kedvem. Mit vétettem, hogy így büntetnek érte?
Mondhatni, utolsó próbálkozás gyanánt csapok le a szavaira, hogy bizonyítsa, hogy mit tud, ha már a szája ilyen nagy, arra viszont a legkevésbé sem számítok, hogy én sem csak szimpla nézőként követhetem a bemutatóját, hanem pont, hogy engem kap el táncpartner gyanánt.
- Várj, de én nem...! - folytatnám, miután megragadja a szemem, és láthatja rajtam, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mégis hogy kell a latin táncokat táncolni, ha valami, hát az totál kimaradt az életemből. A keringő még talán, de ezek?
- ...én azt se tudom, hogy hogy kell. - vallom be, miközben a kezemet igazgatja magán, ám úgy tűnik, hiába, nem igazán hatja meg a próbálkozásom, ahogy korábban engem sem az övé. Csak nyelek egyet, ahogy az egyik keze a derekamra landol, érezhetően lefagyok kissé, és érzékelheti is, hogy igencsak feszengek ettől a közelségtől, legalábbis addig, amíg el nem kezdi a táncot. Követném én, követném, de így, zene nélkül különösen nehéz úgy, hogy még a lépéseket se ismerem. Sikerül is néhányszor rálépnem a lábára, mire úgy-ahogy kezdek ráérezni, hogy mégis hogyan is működik ez a lépés-követés dolog.
- Hát... azt hiszem, a latin nem az én világom. - igazgatom meg a ruhámat sietve, miután elenged, én pedig egy jó nagy lépést hátrálok, mielőtt lábujjhegyre emelkedve - akár a balerinák - szép lassan megfordulnék a tengelyem körül, közben a tekintetemet rajta hagyva, majd néhány könnyed, őz-szökkenésre emlékeztető ugrással megkerülném, leírva egy kört körülötte, hogy aztán visszaérve az eredeti helyemre, néhány sztepp tánclépéssel zárjam a sort, az eddigi néma produkció után a cipő kopogásával szolgáltatva a dallamot.
- Kinek mi. Számomra ez. - lehet, hogy nem olyan tüzes, szenvedélyes, erotikától túlfűtött, mint a latin táncok, de a maguk hűvös, szigorú kimértségében is van valami megkapó és magával ragadó, ami képes megbabonázni az embert. Engem legalábbis mindenképp.

■ ■ Zene ■ ■ Megjegyzés ■ ■credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Kedd Jan. 09, 2018 3:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Elégedett mosoly ül ki az arcomra. Látom kapisgálja már, hogy milyen típusú alak mellé osztották be. Ha magabiztosságról van szó, bizony nem leszek szerény. Van bennem gőg, indulat, arrogancia, minden rossz amit csak el lehet képzelni. Még nyugodtan hozzá lehet csapni azt is, hogy pénzes majom vagyok. Mert sokan állnak mindjárt így hozzám, hogy apám pénzére nagy az arcom. Pedig nem, csak... önérzetes vagyok. De az rohadtul. És a mostani helyzet teljesen belevág az önérzetembe, mert tudom, hogy nehezen fogok ebből szabadulni. Könnyű mondani, az ajtó arra van, ha ennyire nem akarom. De azzal már maga a tanár röhögne szembe engem. Nem tudom mégis mivel tudnék kimászni ebből.
Őt sem kell félteni, ami azt illeti. Nem sokkal, hogy rádöbben, semmire nem megy a győzködéssel, felpaprikázom. Ohohó, milyen kis vehemens, ez tetszik nekem. És ha már előhoztam belőle olyat, amit nem is gondoltam volna, akkor cselekszem is. Azt mondják, az írek, skótok mind forrófejűek, viszi előre a haragjuk, a hevességük. Megnézném azt, hogy milyen mikor letörik a szarvukat. Hirtelen ragadom meg a kezét és illesztem a másikat is a kezdő pozícióba. Megmutatom én, hogy kell táncolni egy salsát, ha habog, ha nem habog. Még látom a szikrát a szemében, hiába a meglepettség, ez pedig kellő motivációt ad, hogy megmutassam, milyen ez. Nem vagyok gyors, nem ragad el a lendület. Hagyom, hogy kövesse a mozdulataimat, hogy ráérezzen, a következő pillanatban mi lesz az újabb lépésem. Nem is rossz, látszik, hogy a ritmusérzéke megvan. Teljesen elfeledkezek arról, hogy a háttérben mást táncolnak, más ütemre. Csak a partnerem szemeit figyelem, miközben komisz mosoly ül ki az arcomra. Na ugye, megy ez! Ahogy zárom a lépést, eleresztem, hagyom, hogy folytassa, mert látom, hogy nem áll le. Nem ereszti le lazán a kezeit maga mellé, hanem körbetáncol. Én pedig csak fordulok. Kezeimet magam elé emelem, tenyerembe csapok, felveszem a ritmust és sarkammal a padlóra dobbantok ahányszor ő is. Szórakozottan harapok az alsó ajkamba, vigyoromat most már leplezni sem tudom. De nem ragad meg jobban a tánc, csak magával rántott a lendülete. Sosem voltam én semmi jó szórakozásnak elrontója, de arra csak akkor eszmélek fel, hogy lassan mindenki minket figyel, mikor valaki nekünk füttyent. Ennyire elvontuk a többiek figyelmét az óráról?
- Pedig mennyire jól állna neked, ha a hajad csak úgy lobogna utánad. - széles vigyorral mondom immár a véleményemet, miután pár szusszanással körbepillantok. Remélem nem az jön, hogy megtartanak, mert akkor viszont menten fogok innét hazakatapultálni. Nem akarom, nagyon nem. Neki jól áll, nekem nem. Ebben a véleményben pedig senki más nem ingathat meg.
- Nézd, ha neked ez a jó, csináld, az a lényeg, hogy élvezed. Én másfajta táncokat élvezek, a kényszertől pedig a hideg is kiráz.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Jan. 14, 2018 9:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

Próbálkozok, kóstolgatom, hogyan is lehetne fogást találni a másikon, behúzni a kelepcébe, találni egy módot rá, hogy ha meg nem is szereti, legalább egy esélyt adjon ennek az egésznek, megpróbálja, de akármivel is próbálkozok, hiába. Mire észbe kapok, hogy mivel provokálom, már engem invitál táncba, amivel nem is lenne semmi gond, ha olyan tánc lenne, amit én is ismerek. Nem valami... latin izé.
Bukdácsolok-bénázok, még ha lassan is csinálja, kell egy kis idő és némi ismétlés ahhoz, hogy ráérezzek a ritmusra, még ha az nem is áll hozzám közel. Végül is, táncnak ez is tánc, és mire a végére érünk, ha a kedvencem nem is lett, de azért nem volt rossz. Persze hangosan be nem vallanám, a fenének sem hiányzik, hogy a srác egóját a mostanitól tovább hizlaljam, elég nagy az anélkül is, inkább most én adok neki némi ízelítőt az ír sztepptáncból, kihasználva az előbbi lendületet.
Ahogy elkezdi a ritmust tapsolni a lépéseim mellé, akaratlanul is széles mosolyra húzódik a szám, és már épp kacérkodok a kísértéssel, hogy elkapjam a kezeit és őt is bevonjam, amikor egy füttyentéssel a nézőközönségünk is kifejezi a tetszését.
- A fellépéseken ki szoktam engedni, csak gyakorolni így kényelmesebb. - vonok vállat, arról nem is beszélve, hogy a laza hullámok arra az időre mindig göndör loknikká avanzsálnak, szóval... igen. Így nagyságrendekkel kényelmesebb az edzés. Csak visszaintek a többieknek, hogy köszi a bíztatást, de különösebben nem segítenek vele, ha még füttyentgetnek is utánunk, kétlem, hogy ez hozná meg Lio kedvét ehhez a tánchoz, ez pedig csak még tovább erősödik bennem, amikor meghallom a következő szavait.
- Azt mondjuk meg tudom érteni. Rossz az, ha olyat akarnak a másikra kényszeríteni, amit nem... - halnak el a szavaim, ahogy eszembe jutnak az ideutazásom előtt történtek. Igaz, az, hogy valakit büntetésből beszerveznek egy táncórára, köszönőviszonyban sincs azzal, mint amikor kis híján erőszak áldozatává válik valaki, de valahol azért akad némi párhuzam a kettő között.
- Ha ennyire nem érzel késztetést hozzá, akkor azt hiszem, igazad van, kár lenne erőltetni. Viszont a tanáraink szavaiból nekem úgy jött le, hogy ettől függetlenül egy darabig látogatnod kell az órákat, akármit is szeretnél. - intek a fejemmel az emlegetett felé, aki épp a többieknek tart órát, miközben azon gondolkozok, hogy mit lehetne köztes megoldásként találni. El is telik pár pillanat, mire ismét megszólalnék - Hagyjuk a fellépéseket a francba, valószínűleg úgy sem tudnád megtanulni a koreográfiát, vagy ha mégis, kinézem belőled, hogy szándékosan bénáznál, hogy megúszd. - sandítok rá, mert mit szépítsünk, az eddigi viselkedése meg a sunyi képe alapján...
- Segítenél a felkészülésben? - dobom be az ötletemet, majd mielőtt még bármit reagálhatna rá, folytatnám - Én szeretem és élvezem is ezt a táncot, és bár alapvetően nem társas tánc, nem olyan, mint a latinoknál, de vannak benne olyan figurák, amikhez szükség van egy párra. És az enyémnek pont a napokban ficamodott ki a bokája, így most emiatt kissé meg vagyok lőve miatta... Kééérlek!- nézek rá kérlelő tekintettel, mint utolsó mentsváramra. Nem, még csak komplett koreográfiát sem kéne betanulnia, maximum néhány egyszerűbb figurát vagy lépést, aztán remélhetőleg mire a táncpartnerem visszatér, addigra már az ő büntetése is rég lezárul.

■ ■ Zene ■ ■ Megjegyzés ■ ■credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Jan. 21, 2018 3:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Kiengedi a haját. Akkor nem is olyan elképzelhetetlen, ahogy az a vörös lobonc valósággal elszabadulva tekereg körülötte önálló életre kelve, megcsillanva a fényben és megbolondítva az embereket. Talán most jobb is, hogy nem bontotta ki, még kicsit túl feltűnően bámulnám meg és azzal nem csak őt hoznám zavarba, de akkor magyarázkodhatnék is. Mondjuk én magyarázkodni? Nem kezdenék el magyarázkodni egy pillanatra sem, hisz miért ne nézhetnék azt, ami szép és jó. Vagy inkább mondhatni egyenesen démoni.
- Akkor maradjon meg jó szokásod. - látni akarom, egyszerűen szólva. Csak most rendes leszek és mosolygok sokat sejtetősen, miközben inkább nem mondom meg neki, mi jár a fejemben. Jobb is lapozni, mint háborgatni az alvó oroszlánt...? Ahogy látom kezdi megérteni, miért nem vágyom ide és nem csak azt szajkózza, jaj mennyire jó ez. Épp most mutattam meg neki, bizony a tánctudásommal nem csak a szám nagy és nem a semmibe kérkedek. De ehhez a tánchoz nem is tudom... átszellemülnöm kellene, olyat tenni, ami változás.
- Ja tudom, azzal ki is egyeznék, ha itt elunnék egy órát és mondjuk mobilozok, esetleg levideózlak titeket, nem trollkodnék becsszó. De a tanárod nem hiszem, hogy szó nélkül hagyná ezt, elég egy véleményen voltak. - a holtnak a csók talán? nem hiszem, ennyivel engem nem lehet megtörni. De tetszik esküszöm, hogy Roisin máris másképp áll hozzám.
Cinkos mosoly villan, látom kapisgálja, mi mindent bevetnék én még. De akkor miért kéri mégis a segítségem? Miért szeretné, hogy én álljak ott mellette? Ez az egészen apróság felkelti az érdeklődésemet olyannyira, hogy rá is kérdezzek.
- Nem tartasz attól, hogy esetleg azt is direkt elrontanám? - mert az imént épp ezt fogalmazta meg. Bízni nem bízik bennem, a táncban a bizalom egy olyan dolog amúgy is, amit ki kell érdemelni. De most mégis hozzám fordul. Csak hallgatom az indoklást... semmi színpad... semmi előadás... semmi és senki más sem? Kíváncsian vonom fel a szemöldökömet.
- Úgy érted ezeken az órákon kívül valamikor? Nem hiszem, hogy remek partner lenne, ha az alaplépéseket sem tudom. Csak emelni tudnálak, az meg... itt nem igazán van, nem?


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Szomb. Jan. 27, 2018 7:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

Inkább már nem is reagálok szavakkal a megjegyzésére, csak a szemöldököm vonom fel némi meglepetéssel, de inkább lapozzunk, mert nem ártana ma még dűlőre jutni a gyerekkel, ha már az én nyakamra lett sózva. A többiek már mióta gyakorolnak, mi meg? Oké, hogy egy falatnyit megismerhettem a tánctudásából, de attól függetlenül úgy érzem, a tempó, ahogy haladunk: egy lépést előre, kettőt hátra...
- Bocs, de ez egy tánciskola. Nem azért küldtek ide, hogy a telefonodat nyomkodd a sarokban, akkor gondolom beültettek volna valami üres osztályba a sulidban. - közlöm a véleményemet, és azt hiszem, sejtheti, ha én így látom, akkor valószínűleg a tanárunk sem fog rábólintani erre az ötletére, agyaljunk hát tovább!
- Valahol a szívem mélyén azért reménykedek benne, hogy nem lennél akkora tapló. - sóhajtok, de ha mégis az lenne, akkor is csak az én gyakorlásaimmal tenné, nem az egész csapattal, ami már előrelépés, ha úgy nézzük. Nem nekem, persze, de mivel fellépni közösen fogunk, nem gondolhatok csak magamra.
- Akár úgy is, ha neked az jobb, de itt gondoltam, ebben az időben, amikor a többiek is itt vannak. Szoktunk csoportosan meg szólóban is gyakorolni. - vonok vállat, ahogy pedig idáig eljöttek, azt is láthatta, hogy akad több kisebb-nagyobb terem is. Most pont az egyik nagyobbat foglaltuk el, de kettőnknek nyilván valami kisebb, szabad helyet keresnénk. Hacsak nem akar a folyosón edzeni.
- Az alaplépéseket nem tart sokáig megtanulni, meg úgy se kéne, hogy tökéletesen tudd őket. Ne aggódj, remek partner úgy se lenne belőled, de még az is jobb lenne, mint a semmi, nem? Ami pedig az emelést illeti, igaz, nem sok, de akad az is benne. Biztos, hogy elég erős vagy te az olyasmihez? - nézek rá gyanakodva, mert mit szépítsünk, vannak kétségeim efelől, nem mint ha olyan nagy darab lennék, de ő se tűnik olyan izompacsirtának, és a korosztályomból kiindulva... inkább hagyjuk.
- Nos, mit szólsz hozzá? Tegyünk egy próbát, vagy szóljak a tanáromnak, hogy teljesen reménytelen eset vagy? Mást nem beosztanak addig a takarítók mellé büntetésből. - vonok vállat, nekem édes mindegy, hogy megembereli magát és megpróbál együttműködni, vagy felmosót ragad a következő hetekben, hónapokban...

■ ■ Lord of the dance ■ ■ nyamm ■ ■ credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Jan. 28, 2018 8:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Most mit mondhatnék a jelenlegi helyzetre? Egy táncos kitartó, értsek ez alatt gyakorlatilag mindent. Elég végignézni a társaságon, elég magamat alapul venni és elég csak a vörösre nézni. Határozott, nem tágít és hiába próbálom oltani, egyszerűen teljesen hasztalan. Most mégis mit csináljak így ezzel a helyzettel? Most ő szól be, bár hol érdekel az engem? Én igenis szívesen látványosan is megoldanám ezt.
- A tanárod biztos beköp az enyémnek, ha így tennék. De őszintén, szarnék rá. - ez az igazság. Nem válogatom meg a szavaimat, csak mert most egy olyan helyen vagyok, ahol nem ártana esetleg az első benyomás. Szerintem így is tettem rá elég benyomást. És mégsem elég. Valahol szkeptikus és megmondja nyersen, amit gondol, aztán meg reménykedik. Miért gondolja azt, hogy nem lennék annyira tapló, hogy beégessem őket? Talán akkor nem szabadulok innét? Egy idő után biztosan megoldanám, hogy ne kelljen tovább ezt az átkozott táncot gyakorolni. Úgy mégis hogy meg miért? Ebben a szerkóban ahogy mondta úgysem lehet.
- Talán naiv vagy. - annyira azért mégsem, talán nem lennék annyira bunkó, hogy mások fáradságos munkáját egy pillanat alatt tapossam a földbe, főleg közönség előtt. De ezek szerint nem csak fellépnek, talán versenyekre is járnak, ha közösen, egyénben meg mindenhogyan nyomják.
- Fogalmam sincs, hogy tervezted... de nekem annyi ismeretem sincs ebből a táncból, mint egy bolhának. - na ja, az legalább ugrik, nem is rosszul. Na de én? Ugrálni nem az én műfajom, pedig elég energikus alkat vagyok. Nem véletlen, hogy elkezdtem többféle sportot kipróbálni, rá akarok jönni mi az igazán testhez álló. Mert a golf nem az, az nem tart annyira karban, legfeljebb az ütéseim lesznek pontosabbak.
Csak hallgatom, ahogy magyaráz. Karjaimat összefonom magam előtt, úgy tűnődök el. Igen, lássa, fizikálisan tiltakozom az egész ellen, de itt vagyok és még nem hagytam itt az egész bagázst a francba. Kell ez nekem? Kell az, hogy segítsek neki? Húzom a számat, hezitálok, mérlegelek. Végül csak nagy sokára megszólalok. Azért ennyire ne becsüljön már alá...
- Hé, ennyire nem kell sértegetni, okés? Megy az emelés, semmi probléma nincs vele. - igaz még soha nem emeltem, de basszus, a karjaim igen csak megerősödtek az elmúlt egy év alatt, hogy ez ne kottyanjon meg igazán. Nem lenne megremegjen a kezem, ha magamat is fel tudom simán bárhol húzni gond nélkül. Persze más a dinamikája, de ebből nem engedek. És különben is mi az, hogy nem leszek úgysem a legjobb? Cöh...
- Ragad a halál felmosót, mutasd azt a lépést! - teszem immár csípőre a kezeimet. Ebből nem engedek, ha kettő közül választani kellene, még mindig ezt a vacak ugrabugrát választom.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Feb. 18, 2018 7:57 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

- Arra mérget vehetsz. Sőt mi több, arra is fogadni mernék, hogy ráadásként elérné, hogy kapásból duplázzák a "letöltendődet". - felelem halálos komolysággal, lehet, hogy innen szabadulna, de ki tudja? Szerintem vannak bőven gázabb iskola utáni "szakkörök" is, amivel büntetni lehet a neveletlen diákokat. És édes istenem, de örülök, hogy én már nem koptatom az iskolapadot, és önszántamból vagyok itt, nem pedig kényszerből.
- Talán. - de nem jobban, mint ő, ha azt hiszi, hogy eléri, hogy megússza ezt az egészet. A-a, azt már nem, mert egyrészt nem véletlenül van itt, másrészt meg, ne az én káromon akarjon már nyerészkedni! Ahhoz azért előbb kell felkelnie.
- Mint egy bolhának? Hát, az az ugrabugrálás megy, akkor az már fél siker. Majd megtanulod, ha meg ilyen profi vagy más táncokból, a ritmusérzékeddel biztos nem lesz gond. - a hiányos tudással lehet mit kezdeni, ha viszont valakinek semmi tehetsége, vagy érzéke nincs a tánchoz, akkor az már jóval keményebb dió. A lépéseket persze akkor is tökéletesen be lehet tanulni, elsajátítani, de az előadásmód sosem fog felérni azokhoz, akik tényleg szívből csinálják. Persze ilyen magasságokról kár elmélkedni, tekintve, hogy Lionel milyen szinten áll, szóval... vissza a realitás talajára.
A tiltakozása nem hat meg különösebben, betudom gyerekes duzzogásnak, én csak mondom tovább a magamét, addig jó nekem, amíg csak a karjait fonja össze maga előtt, nem az ajtókilincset taperolja...
- Megy? Majd elhiszem, ha látom. - maradjunk ennyiben, nem ismerjük egymást, úgy is azt mond amit akar, majd meglátjuk mennyi a valóságtartalma, ha egyszer eljutunk odáig.
Győzelem, kérem szépen, győzelem! Vagy csak most toltam ki magammal de úgy istenesen, majd elválik idővel, de úgy tűnik, hogy csak sikerült rávenni végre a makacs fajtáját, hogy tegyünk valamit az ügy érdekében. Ha akarnám, is képtelen lennék elfojtani a mosolyomat.
- Pedig szívesen megnézném, hogy áll az a felmosó a kezedben. - jegyzem meg úgy mellékesen, majd mielőtt még belevágnánk a táncba, jómagam is csípőre vágom a kezemet, intve neki, hogy nem úgy megy az...
- És a bemelegítéssel mi lesz? A végén még lesérülsz itt nekem, meg amúgy sem árt tisztában lenni azzal, mennyire vagy hajlékony. - maradunk az alaplépéseknél, mert olyan kötött mint a két hetes beton, vagy komolyabb dolgokat is megpróbálhatok tanítani neki? Vagyis... próbálkozni lehet, csak értelme nincs, ha fizikailag képtelen rá.

■ ■ Lord of the dance ■ ■ nyamm ■ ■ credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Kedd Feb. 20, 2018 1:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Flegma grimaszt csalnak szavai az arcomra. Abba nem gondolok bele, mi van ha tényleg másképp torolja meg a tanár. Vagy áttesz máshová, ami már végleg megalázó. Itt csak mindenki idegen és nincs ínyemre a tánc. Nem tudom, egyszerűen nem megy, amikor muszájból kell csinálni, ráadásul olyan lépéseket, amik a szívemtől teljesen távol állnak. Mindenem a tánc, nem szeretném egy picit sem utálni. Márpedig erre itt erős esélyt látok, hogy változni fog. A dacos nézésen kívül azonban nem tudok mással szolgálni neki, nem fogom elismerni, hogy igaza van.
Talán. Mert mit lát bennem? Mit lát olyat, amiből úgy gondolja, én jó partner lennék, amiért megéri befektetni rengeteg energiát. Versenytáncoltam sokáig kiskoromban, igaz iskoláról iskolára jártunk, mert egyszerűen a folyamatos utazás csak azt biztosította, hogy a tánctanárunk ugyanaz legyen. Pedig imádtuk, a húgom és én, csak mi ketten felszántva az egész parkettet. Csak ő komolyan gondolta a versenyzést, én pedig nem szándékoztam tovább vinni a középiskolába magammal. De egy darab marad mindez magamból, amit nem is szeretnék elfeledni. Nem ismeretlen annyira a színpad, csak az másmilyen. Azt tornacsarnokokban rendezik be és igazából csak a lelátó más, magasodik fölém. Azt nem tudom, hogy miként élném meg egy valódi színpad bűvösségét.
- A ritmusérzékemmel nincs gond. De ha nem volt elég meggyőző, megmutathatnék mást is. - torkolom le rosszalló pillantással. Mint aki bűnt követett el azzal, amit mondott. Tény, nehéz érzékeltetni, hogy ha nem szól zene, miféle ritmusra tolom, de úgy gondolom ha hangosan számolna, kijönnének a ritmusai is annak, amit lenyomtam. Biztos ezek az ugrálások is ütemekre vannak számolva, csak nekem túl rendszeres és túl merev. Kinek mi.
Egyre úgy érzem, elhinni sem szeretné, hogy mit tudok. Nem igazán emeltem, bizonyára néhány kör és abba is remekül belejövök, a fizikai adottságaim megvannak hozzá, mi más kellene ahhoz még? Nem adom meg neki a lehetőséget, hogy élvezze a lépéselőnyét, mert ezt épp elég csak magam előtt elismernem. Nem, nem is akarom beismerni. És ő se élvezze.
- Akkor döntsd el, bízol-e bennem annyira, hogy meg merd csinálni. Vagy kételkedsz, vagy csinálod. A kettő együtt nem megy, nem szeretnék azért sürgősségire menni veled, mert mondjuk megroppan a bokád vagy kimegy a vállad és nem lehet helyretenni. - hangom komor, kimért. Viszket a kezem egy cigiért, szívesebben kimennék most rágyújtani, mint tennék bármi mást idebent. Nem nyert meg magának, ezzel pedig főleg nem, hogy ontja itt a negatívumokat.
- Ne is próbáld meg elképzelni! - vágom rá azonnal tiltakozólag, ahogy meglátom a mosolyt az arcán. Érje be azzal, hogy segítek neki. De csak mert vörös és jó kedvem van. Messze a helyiségben még mindig ő a legnormálisabbnak tűnő egyén, más választásom sok nincs.
- Mit, itt helyben? - pislogok rá értetlenül. Körülnézek, mindenki már táncol, én meg most bemelegítgessek? Egyáltalán jó lesz ide a farmer? Magam elé emelem a karom, lazán körözgetni kezdek kelletlenül. Ha bemelegítek, akkor mindent be kell. Ahogy a lábaimat is szépen lassan ellazítom, majd megteszem az első kitörő lépést. Ne legyenek kétségei afelől, hogy nem tettem meg mindent.
- Az vagyok, legyen ennyi elég.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Vas. Márc. 04, 2018 4:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

- Jól van, jól van! Hiszek neked! - védekezően emelem fel a kezem, ahogy meghallom a szavait. Végtére is, van benne valami, hisz ha sokat nem is mutatott az előbb, de nem igazán jutott volna el olyan szintre se akkor, ha annyira reménytelen eset lenne - Majd lesz lehetőséged még később bizonyítani. - már ha igent mond egyáltalán a kis ajánlatomra.
- Szeretnék bízni, de a bizalom pont valami olyan dolog, ami nem feltétlenül működik gombnyomásra, egyik pillanatról a másikra. - mit ne mondjak, elég Star Wars-os jedilovagos volt ez a beszólás részéről, szinte már "Tedd vagy ne tedd. De ne próbáld.", de kénytelen vagyok igazat adni neki, hogy van benne igazság. Ha továbbra is ennyire kételkedek benne, az semmi jóra nem vezet, még ha bízni nem is tudok benne maradéktalanul, pláne az előbbi viselkedése után. Sejtem, valószínűleg én sem loptam be magát a szívébe, de az előbbiek után még csodálkozik, hogy én is feszültebb vagyok az átlagosnál?!
- Én sem szeretnék. Ha korábban nem lett volna szerencsém ilyesmihez, akkor most valószínűleg hivatásos táncos lennék, és nem cukrász... - teszem hozzá csendesen, hisz a korábbi balesetem volt a fő ok ahhoz, hogy változtassak a jövőbeli terveimen. Hiába, akármennyire is jött rendbe a lábam a törést követően, nem bírta azt a megerőltetést és hajtást, amit a versenytánc kívánt, így maradt az egész hobbi szinten. Úgy még elboldogulok vele.
- Különben? - elég meghallanom a tiltakozó hangnemet, hogy megpróbáljam elfojtani azt a vigyort, nem sok sikerrel, így csak bőszen somolygok a nemlétező bajszom alatt. A viselkedése alapján nem hinném, hogy valaha is kellett ilyesmivel bajlódnia, mint szobatakarítás, vagy egyebek, pláne azok után, amilyen degradálónak és megalázónak tartja ezt az egészet. Hát, nem vagyunk egyformák.
- Igen, itt. Vagy menjünk inkább ki a folyosóra? - kérdezek vissza értetlenül, mert nem értem, hogy hol itt a probléma. Míg ő bemelegít, én csak a többieket figyelve töprengek, hogy hol is kéne elkezdenünk ezt az egészet? Soha nem tanítottam még senkit így, a nulláról kezdve, maximum korrepetáltam olyat, aki már értett hozzá valamennyire.
- Rendben akkor. - ha nem, akkor meg úgy is kiderül majd, de annyira azért nem vészes ez a tánc se ilyen téren - Jut eszembe, szoktál sportolni valamit? - érdeklődöm miközben odasétálok mellé. Talán annyit már ő is tud erről a táncról, hogy többnyire a lábmunkán van a hangsúly, a törzs és a karok viszonylag merev tartásban vannak, így ha valami olyat sportol, vagy sportolt korábban, most annyival könnyebb dolga lehet.
- Akkor kezdjünk, először talán az alapokkal, hogy kicsit belerázódj. Nézd csak a többieket! - intek a terem másik vége felé, ahol gyakorolnak - Több féle táncfajta is van az ír szteppen belül, más-más a stílusuk, más-más ütemmel, van, amit szólóban táncolnak, van, amit csoportosan, puha, balettcipőhöz hasonló lábbelivel, vagy a kemény, kopogós fajtával... ezt majd ha érdekel, idővel úgy is megtanulod, ha meg nem, akkor majd megszokod azt az 1-2-t amire most szükség lesz. - magyarázok bőszen, miközben javában szól a zene és folyik a tánc. A ritmussal nem lesz nehéz dolga, szerintem kimondottan adja az ember talpa alá ez a fajta zene, és a különféle cipőket is felfedezheti a fiúkon, illetve lányokon. Ha pedig a szám a végére ért, vele szemben állva jelzek neki, hogy most rajta a sor.
Felveszem a kezdő beállást, várva, hogy lemásolja, ha pedig nem húzná ki magát eléggé, vagy a keze nem jó helyen lenne, akkor gyorsan korrigálunk rajta, aztán már mutatom is lassú mozdulatokkal az első lépéstípust.

■ ■ Lord of the dance ■ ■ nyamm ■ ■ credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Szer. Márc. 07, 2018 10:50 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Nem értem a nőket, mást mondanak sokszor, mint gondolnak és ez valahol baj. Valahol teljesen zavaró, hogy azt mondja hisz nekem, közben mégsem, pedig az előbb mutattam meg, hogy táncolok. Oké, egy tánc nem tánc, ahogy egy fecske sem csinál nyarat, de ezeket át kell hidalni valahogy, nem? Én elzárkózok ettől a tánc témától, de nem mondtam egy szóval sem, hogy meggyőzni sem lehet. De nem tetszik, a tartás merev, kezeket pedig még csak véletlenül sem használnak. Vajon azért is kérdezte, mennyire vagyok hajlékony? Számít itt a hajlékonyság egyáltalán?
Különben sem tetszik ez a hozzáállás. Láttam én magam is, hogy a táncban lehetsz fantáziaszegény, suta, lehetnek gyenge hibáid, de a partnerben mindig bízni kell. Melós dolog, nem mondtam, hogy pillanatok alatt sikerülhet, csak azt, hogy szükségszerű. Láttam már gyakorló párt pont emelésnél, a lány nem hitte el, hogy megtartják, a srác pedig rosszul kapta el a megtört lendületet. Válltörés lett a vége. Ha ő is így csinálná, akkor inkább jobb, ha nem is dolgozunk össze. Hasztalan.
- Bizalmatlanságból lesz a legtöbb baleset, tudom, mert tizennégy éves koromig versenytáncoltam. A húgommal zseniálisan versenyeztünk, mert egy pillanatig sem rendült meg a bizalom, míg mások a gyenge vezetés vagy az összhang hiánya miatt csak szenvedtek a tánctéren. - nem rejtem véka alá azt, amire igazából büszke vagyok. Nagyszerű évek voltak, ha két forgatás között jutott idő gyakorolni, esetleg még egy bármilyen negyedrangú versenyre benevezni. Persze, kicsik voltunk, nem kellett, hogy életcél legyen. Más kérdés, hogy Brie végül beleszeretett a hobbijába.
- Megsérültél? - az első őszinte érdeklődés. Bizony egy ilyen ördögi hivatásban a testi épség a legfontosabb. Egy táncosnak a maradandó sérülés olyan, mint a sebésznek a kézremegés. Jobb lett volna, ha bebiztosítja mondjuk a lábait, bár lehet akkor elbukta volna, mielőtt még bármi lehetett volna ezzel. Egy sérülés karriereket törhet ketté, én már most biztos vagyok abban, hogy nem teszem az egészségi állapotomtól függővé a munkámat. Bármi legyek is később.
- Héé! Különben te is a felmosó vödörben végzed. - meglegyintem a karját, de ezt én sem tudom mosolygás nélkül megállni. Hogy legyek egészséges önkritika nélkül egy igazi pöcs? Mert aki másnak beszólogat, az bírja is a kritikát. Én pedig legtöbb esetben nem a büszkeségem mögé bújok. Kivéve talán abban, hogy ha arról van szó, mit bírok ki és mit nem. Egy férfi legyen férfi és ne látszódjanak rajta a gyengeség jelei.
- Nem dehogy. - csak feszélyezve érzem magam egy olyan helyen, ahol mindenki tudja ezt a táncot rajtam kívül. Már látom magam előtt a röhögést, a lesajnáló tekinteteket. Mert ahogy én viszonyultam ehhez az imént, úgy pont vissza is kaphatom ezt. Patthelyzet, francba. De egy tíz perce még meg nem mondom, hogy itt ragadok és bevállalom a lehetetlent.
- Sportolok, fallabdázok és néha golfozok ha olyan kedvem van. - vonok vállat. Számít ez itt valamit? értetlenül pillantok rá, nem hiszem, hogy pusztán érdeklődésből kérdezte volna. Lényegtelen, jobb a bemelegítés, aztán nekigyürkőzök én farmerban is, ha arról van szó. Feltűröm a pulcsim ujját, csak rá figyelek. Mi több, utánozom. De már az alapbeállásnál érzem, hogy ezzel a tartással nehéz lesz az egyensúlyommal is számolnom. A tartásom laza, közel sem annyira merev mint az övé. De azért előre tolom a lábam. Úgy szökell ott egy helyben, mint egy gazella. Én pedig nem győzöm lesni. Hé, hé, kislány, kicsit lassabban, hogy tudjam is követni. Egy-egy mozdulatot ugyan elcsípek, de az nem az igazi.
- Ez az ördög tánca, esküszöm. - mondom ezt az első 2-3 alaplépés félig sikeres de inkább sikertelen elsajátítása után. Elsajátítás? Arról talán később beszélhetünk.
- Pokoli, gyors, követni sem tudom. - még egyszer, szóval előre nyújt, fellendít, hátra ollóz, lábujjhegyre lép. Én pedig a végére minduntalan kinyújtom oldalra a karomat, mert úgy érzem mindig mindjárt elesek.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Hétf. Márc. 19, 2018 7:50 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lio

- Van testvéred? - ragadom meg a lényeget, és mondhatnám, hogy így könnyű, neki egyáltalán van, de sejtem, ahogy az egyke létnek is vannak szépségei és árnyoldalai, úgy biztos annak is, ha többen osztoznak a szülők figyelmén a családban.
- Szerencsések vagytok akkor. Nem könnyű olyan partnert találni, akivel tökéletes az összhang és a bizalom. - bár talán egyszerűbb úgy, ha már egészen születésük óta ismerik egymást, még szerencse, hogy az ír sztepptáncnak csak egy kisebb szelete az ilyen két fős páros előadás... sokkal népszerűbb csapatban, vagy szólóban előadni valamit.
- Ühüm. Lábtörés... - osztom meg vele, majd nyomatékosítás gyanánt meg is paskolom az érintett jobb lábamat. Szerencsére annyira rendbe jött, hogy ne a futással, sétával ne legyen gond, de azt az intenzitást, amit a hivatásszerű tánc követelne meg, már nem bírná.
- Hiszed te! - vágok vissza, ahhoz előbb utol kérne érnie - oké, amilyen égimeszelő, lehet az nem lenne nagy kihívás, de hé! Még a felmosóvörödig is el kéne vinnie valahogy, és kapálózni, rúgni, ficánkolni, karmolni azt nagyon is jól tudok! Mindenesetre reménykedjünk, hogy nem jut el egyikünk se odáig, mert ha tényleg ott kötnék ki, esküszöm, hogy nem ússza meg ő sem szárazon!
- Ahaaa. - hát, a fallabda meg a golf nem tudom, mennyi előnyt jelent neki ennél a táncnál. Odáig oké, hogy jó burzsuj sport mind a kettő, de soha, egyiket se próbáltam még, így maximum csak annyira ismerem, amennyire egy-egy sportközvetítésből elcsíptem. Inkább bemelegítsen, jobban járunk, előbb kezdhetünk, előbb szabadulunk.
- Dehogy az! - nevetek a megjegyzésén, ezt se hallottam még pont erre a táncra, amikor azonban közli, hogy túl gyors, csak tanácstalanul a hajamba túrok. Ez is az volt? Pedig csak egyszer mutattam meg rendes sebességgel, azóta sokkal lassabban próbálom, hogy tudja követni.
- Na jó, akkor próbáljuk meg még lassabban. - sóhajtok egyet, mellé állva, hogy szinte már lassított felvételként mutassam neki, egyik mozdulatot a másik után. Aztán ha memorizálta őket, majd gyorsítunk picit...
- Azt hiszem, a mai órára elég lesz az, ha ezeket sikerül megjegyezned. Majd legközelebb megyünk tovább vele. -
s mintegy végszó gyanánt, Lio oldalra lendülő karját finoman vissza is tolom a törzse mellé, emlékeztető gyanánt.
- Majd megszokod, ne aggódj. - teszem hozzá, bár képzelem, mennyire aggódik pont emiatt.

■ ■ Lord of the dance ■ ■ nyamm ■ ■ credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
92
● ● Reag szám :
71
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Kedd Márc. 27, 2018 11:46 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Rosie

Meglep a hirtelen érdeklődése. Miért érdekli őt egyáltalán a családom, történetesen pedig a húgom? Biztos vagyok benne, hogy nem ismeri, Brie sem mozog ilyen körökben, nem érdekli a sztepptánc, még talán kevésbé is mint engem. De hisz én magam sem azért vagyok itt, hogy jobb kedvem legyen, muszájból márpedig semmi nem élvezhető.
- Van. Számít az valamit? - kérdezek vissza értetlen tekintettel. Lassan azonban kezdem érteni, mire is gondol. Az én hozzáállásom a rossz, tudom. Minden mögött a rosszat sejtem, őt pedig nem ismerem egyáltalán. Sanda gyanúm van, hogy meg fogom az elkövetkezendő ki tudja hány alkalommal. Tényleg lazítanom kellene csak, hogy egy fokkal elviselhetőbb legyen az ittlétem?
- Nincs testvéred, igaz? Ha létezik egy személy a világon, akire vakon rá bíznád magad, aki akkor is melletted áll, ha mindenki más elpártolt és aki szavak nélkül is kitalálja a gondolataidat, akkor az egy testvér. A húgom pedig még ugyanazt is szereti táncolni, mint én. Még jobban is. - egy picit büszkén el is mosolyodok, ahogy róla beszélek. A drága kishúgom, aki igazán tehetséges és öröm látni, hogy legalább abban forrja ki magát, amit igazán szeret. Ő tudja mit akar velem ellentétben, de tudom, hogy sokkal törékenyebb is mint én.
Törékeny.. akár az a lábtörés. Már csak a gondolatra is elfintorodok, hogy mennyire haza tudja vágni ez az embert. Aki táncos, tudja jól, hogy retteghet minden hibás lépéstől, balesettől, ami ha nem is karriert tesz tönkre, de egy időre kivon a forgalomból. Most először tényleg megsajnálom a lányt, ahogy összerakom a képet: ő bármennyire is szeretné, nem hódolhat végtelen mennyiségben a szenvedélyének, csak amennyire a lába engedi. De hát miért nem próbál ki valami olyat, ami nem ennyire terheli le a lábait? Minden tánc mozgalmas és nagyban épül minden végtagra, itt mégis ellensúlyban vannak a karok a kihasználatlanság miatt és a lábak a túlhasználtság miatt.
- Sajnálom. - csak hogy érezze, tényleg nem hagy hidegen a dolog. De azért örülök, hogy teljesen át tud csapni a hangulat jobb mederbe is, mert vevő a piszkálásomra. De még milyen vevő, kis lobbanékony csaj ő, már most látom. Vajon meddig mehetek el, ahol azt mondja, hogy kész, tűnjek a szeme elől?
- A táncot már évekkel ezelőtt abbahagytam. - jah, tudom, a golf nem egy eresztés, az az úri gyerekek játéka, semmi több. De a fallabdával kikérem magamnak, hogy ne tudnék mit felépíteni. Futkosós sport, lehet inkább kart épít, mint lábat, de megedz, annyi szent.
- De igen, az! - első és többedszeri nekifutásra is pont ugyanazt gondolom a szteppről. Egyszerűen nem megy nekem, a szemeim pedig nem tudnak úgy cikázni, mint holmi villám. De azért értékelem, hogy próbálkozik és egyre lassít a tempóján. Azért tudom, hogy a tartásom sem az igazi, nem szoktam én hozzá, hogy vigyázzba húzzam magam. A tüdőm lassan levegőért kiált, így inkább meg is állok még egyszer megnézni, mit hogy csinál. Érzem, hogy hamarosan már meg fogok izzadni, de ezeket a lépéseket most már akkor is leutánozom ha a fene sünt eszik is.
Csak akkor állok neki megint utánozni őt, amikor mellém áll. Tudom, hogy most dolgozik, a technikámon dolgozik, segíteni próbál akkor is, amikor a karjaimat visszanyomja az oldalamhoz.
- Honnét van ez a hülyeség, hogy így tartsd a karod? - kérdezem a levegőt kapkodva, hangom megremeg minden egyes lendítésnél, felugrásnál. A lábaim egy idő után már veszik maguktól az ütemet, mintha ebben a tempóban könnyedebbé válna a mozgás. És állítólag még ez csak egy csigatempó. Mi lesz velem a későbbiekben? Mégis tök büszke vagyok magamra, amikor hibátlanul elismétlem a mozdulatsort, majd egy fokkal gyorsabban is megpróbálom. Végül csak megállok, mert érzem, hogy a farmer ennyi mozgásra csak felmelegszik a súrlódástól és kényelmetlenül feszül.
- Na jó, én ma... feladom. Ebben a nadrágban nem lehet végteleníteni ezt a táncot.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Marais Tánciskola
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-