Marais Tánciskola - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 10:06 pm ✥

✥ Yesterday at 9:08 pm ✥

✥ Yesterday at 7:01 pm ✥

✥ Yesterday at 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 8:29 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Marais Tánciskola •• Szer. Nov. 01, 2017 9:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Hétf. Ápr. 02, 2018 10:54 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Lio

- A tánc szempontjából nem. - rázom meg a fejemet, ez a mostani gyakorlásnál egyáltalán nem mérvadó, mint mondjuk a korábbi sportolós kérdésem, pusztán az én kíváncsiságomnak tudható be. Vajon milyen lehet úgy felnőni, hogy van legalább egy testvéred? Akivel megoszthatod a legféltettebb titkaidat, akiben jóban, rosszban is számíthattok egymásra, aki mindig vevő a csínyekre... Biztos fantasztikus lehet, és akármennyire is irigykednek rám sokan azért, mert egyke vagyok, és így nem kell a szüleim szeretetéért mással versengenem, vagy épp mindent megkaphattam, én mégis sajnálom, hogy nincs...
- Mindig is szerettem volna, de sajnos nincs. - azt már nem kötöm az orrára, hogy valószínűleg azért, mert eléggé késői gyerek vagyok, és a szüleim szerint engem is nehezen akart hozni a gólya... előfordul az ilyesmi.
- Akkor duplán jól jártál vele! De egyébként nem fura az ilyesmi? Pont a húgoddal táncolni, nem valami idegen partnerrel? Mármint az olyan társas táncokban, amiket úgy szerettek. - érdeklődöm, hisz igaz, a sztepptánc is csoportosan megy, és fontos az összhang, de mégis teljesen más jellegű a csapatmunka, mint amikor ketten adtok elő egy komplett koreográfiát.
- Én is, de... lehetett volna rosszabb is. Másrészt meg, a cukrászatot is legalább annyira megszerettem már azóta. - mosolyodok el hálásan, és igaz, sajnálom, hogy a táncos karrierem így derékba tört, de végül is, egész jól alakultak a dolgok.
Csak bólintok arra, hogy már ő sem táncol napi szinten, igazából ez is olyan, mint a kerékpározás, aki megtanulta, az elfelejteni úgy sem fogja. Sőt, ki tudja? Talán még hasznát is veszi majd a szteppnél.
- Ha ettől jobban alszol, akkor nem bánom, legyen az. Milyen menő már ezt táncolni, nem? Az ördög tánca! - közelítem meg más oldalról a témát, és azzal a lendülettel bemutatok előtte egy gyorsabb lépéssort, csak hogy alátámasszam a szavait, de aztán ismét visszalassítok a "tanulós" tempóra, hogy követni is tudja. Emlékszem, eleinte nekem is milyen nehézséget okozott, de a rutin meg az évek...
- Nem mindig így kell ám, van, amikor csípőre tett kézzel táncolunk, vagy épp a fejünk fölé emelt karokkal. Bár tény, fiúknak többnyire szorosan a törzs mellett pihen, kivéve, ha valami emelés van. Lehet, hogy nem ártana majd az egyensúlyérzékeden finomítani kicsit. - gondolkoztam hangosan, miközben az újabb próbálkozását néztem, úgy is vannak egészen jó feladatok meg tornász-felszerelések hozzá.
- Te jó ég, tényleg. Hős vagy, hogy farmerban ennyit sikerült megcsinálnod. - vetek egy pillantást a már említett nadrágra - Legközelebbre azért válassz valami lazább anyagot. - teszem szóvá, mielőtt a többiek felé vetnék egy pillantást, hogy állnak a gyakorlással. Ahogy elnézem, ők is a vége felé tartanak, így nem lesz gáz belőle, hogy pár perccel előbb fejezzük be Lioval.
- A következő óránk csütörtökön lesz, ugyanitt, ne késs el! Vagy szeretnél esetleg addig is gyakorolni? - cukkoltam egy sort, mert bár elég döcögősen indult az ismeretségünk, de a végére azt hiszem elmondhatjuk, hogy egészen jól belejött. Vagy legalábbis nem akadékoskodott foggal, körömmel ellene. Ezek után már csak arra leszek kíváncsi, hogy a későbbiekben hogy fog menni a dolog? Sikerül megszerettetnem vele, vagy csak muszájból fogja végigszenvedni az egészet?

■ ■ Lord of the dance ■ ■ Részemről ez most záró lenne, ha csak nem írsz valami olyat Smile Köszönöm a játékot! hug ■ ■ credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
70
● ● karakter arca :
Daria "Dasha" Sidorchuk


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Hétf. Május 21, 2018 3:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Rosie

Elhamarkodottnak érzem a kérdésemet, hisz normális esetben nem számít táncban, hogy van-e az embernek testvére. De ha az ember húga ugyanazt szereti csinálni és egy azon közös hobbin nőnek fel - mint történetesen a társastánc - akkor igenis számít. Mert egy partnerrel szemben lehet végtelen bizalommal is kezdeni, ahogy abszolute bizalmatlanul. Ahogy ezt most tesszük mi ketten is. De nem érzem úgy, hogy ezen dolgozni kellene, bizakodok, hogy csak pár alkalom és a tanár nem fog rám pikkelni. Mit tegyek, ha egyszerűen untatott az az óra? Ha csak egy kis pofátlansággal megspékelve fel akartam dobni? Sajnos a tanárok nagy része nem értékeli azt a fajta humort, amit én tolok. Ez van, nem kell engem sem szeretni.
- Ah... értem. - egy icipicit elkomorulok, ahogy látom az arcán, ez nem egészen felhős téma. Nem tudom milyen egykének lenni, mert amióta voltaképp az eszemet tudom, sosem voltam egyedül. Egy éves voltam, amikor Brie a családba érkezett és ezzel úgy érzem egy életre cinkostársat kaptam.
- Ami azt illeti, talán nálunk mégis számított a táncban, hogy van egy testvérünk. Együtt lettünk beíratva társastáncra és tizennégy éves koromig meg sem álltunk. A bizalom mint olyan az első lépéstől fogva jelen volt. Más kérdés, hogy én rájöttem, nem ez lesz életem hivatása. Neki pedig egy teljesen új partner jutott és még mindig maximálisan benne van. - talán kicsit túlságosan is kifejtem ezt, de nem tudom mennyire tudja, hogy amúgy ilyen is van. Amúgy nem hátrány, ha a bizalom megvan, nem probléma, ha egy egészen más a felállás van.
Úgy fest vannak azok a helyzetek, amikor valaki nem azért hagyja abba a táncot, mert úgy dönt, ő mást szeretne csinálni, hanem mert szükséges. Nem is tudom, ha megtalálnám a hivatásom és nem tevékenykedhetnék benne, mit csinálnék. Vacak egy dolog lehet.
- De az jó, ha találtál valami mást, amit szintén szeretsz. - nem akarok most köcsög lenni vele, érzem, hogy ez nem az a pillanat, amikor valami rondát kellene beszólnom. Már látom, hogy ő sem szánt szándékkal kattant rám, hanem mert mondták neki, nekem pedig jelen pillanatban nem áll a legjobban a szénám. Kénytelen leszek így vagy úgy kompromisszumot kötni magammal. Talán egy kis ugrabugra nem fog megártani.
Elvigyorodok a megjegyzésére, ökölbe szorítom a két kezem és csak a mutatóujjaimat nyújtom ki. A fejemhez emelem, mintha két szarvat imitálnék és szökkenek hozzá egyet. Saját magamon kezdek egy picit nevetni, mert most bizony bohócot csinálok magamból.
- De még mennyire, hogy az. Ez az ördög tánca, te pedig a kisördög vagy. Már csak az ijesztő maskara hiányzik hozzá. Bár... nem tudom itt mennyire szokás adni a kinézetre, nem láttam még ilyen produkciót. Ha igazán látványelemek nincsenek a lépéseken kívül. - snassznak tűnik elsőre a tánc, lássak bármennyit is ebből. És úgy érzem, hogy a szkeptikusságom még sokáig megmarad.
Összességében egészen büszke vagyok magamra, hogy végig tudtam ugrálni a napot ebben a hacukában és így. Jót szórakozok a válaszán, miközben megpróbálom elképzelni saját magam. Persze majd csípőre tett kézzel meg égbe emelten fogok körbe és körbe lépegetni. De mindezt úgy érzem még a jövő zenéje mi lesz.
- Nem, dehogy! - emelem fel a kezem tiltakozóan, jót vigyorogva a helyzeten. Persze, minden vágyam, hogy itt megjelenjek a szükségesnél többször. Legalább elengedte magát, még ha én nem is fogadtam el a tényt, hogy ide fogok egy darabig járni.
- Majd keresek valami laza anyagot. És akkor... legközelebb. Csáó.- biccentek felé, ahogy két ujjamat a halántékomhoz emelem és laza mozdulattal intek is el. Fogom a motyóm és már itt sem vagyok.
■ ■ Zene ■ ■Én is köszönöm a játékot woo ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Hétf. Május 21, 2018 6:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Szomb. Júl. 07, 2018 12:45 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Daddy & Me


A táncpróbáim és az, hogy Ren rendszeresen hazakísér, szinte már rutinná váltak. Olyanná, mint az, hogy hétköznapokon  reggelente iskolába kell mennem, vagy hogy ötöst nem fogok tanulás nélkül kapni, azért tennem kell valamit. És az az igazság, hogy az, hogy Ren rendszeresen hazakísér, egy kifejezetten kellemes velejárója a rutinomnak. Bár valószínűleg senkinek nem vallanám be, de tényleg nem cserélném el semmi másra.
Szóval lényegében a mai napom nem is lehetett volna átlagosabb a sok átlagos nap között. És az egésznek a fénypontját az jelentette volna, hogy Rennel hazasétálunk. De ne szaladjunk ennyire előre. Reggel szokás szerint suliba mentem, tök egyedül, mert Lio... Inkább hagyjuk, ez egy egészen hosszú történet. Rögtön az első két órámon dolgozattal kezdtünk, így a nap végére gyakorlatilag nem is vágytam másra, mint arra, hogy megmozgathassam a tagjaimat és kicsit kiadjam a gőzt, levezessem a feszültséget. Ami az év végik miatt azért úgy érzem egészen jogos is.
Mivel Lio hiányában nem volt kivel elvitetnem magamat a tánciskolába, megszenvedtem az egyébként bizonyosan remekül működő francia tömegközlekedéssel, ami valamiért mindig akkor akar furcsa haldoklásba kezdeni, amikor én akarom használni. Lényeg a lényeg, hogy ha bár késéssel is, de odaértem a próbámra. Ami szuper volt! Legalább egy dolog jól alakult a napomban... És bár a mai napom úgy indult, mint egy fagyikehely, aminek az alját, a fagyit hagyták megolvadni, aztán tejszínhabot tettek rá, a cseresznye mégsem került fel a tetejére.
Mert amikor nagy lendülettel kilépek az öltözőből nem a táncpartneremmel találom szemben magamat, hanem az apámmal. Az. Apámmal. - Apu! - hangomban keveredik a meglepetés és az izgatottság is, magam sem tudom még igazán eldönteni melyiket érzem jobban. - Hát Te meg...?
- Csak nem értem jöttél? - Teszem fel a kérdést, s közben a szemöldökeim a magasba szaladnak, én pedig kérdő pillantással méregetem a saját apámat. Nem sokszor fordult elő, hogy Ő jött volna értem a tánciskolába, azt hiszem egy kezemen is meg tudnám számolni az alkalmakat. Sőt, ami azt illeti, azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudja és számon tartja - vagy bárki az emberei közül -, hogy mikor végzek itt. De gondolom már annak is örülnöm kellene, hogy látom, azon kívül, hogy otthon hazaesik, aztán eltűnik a munkájában. - Mit fogunk csinálni?



Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
43
● ● Reag szám :
34
● ● karakter arca :
sofia carson


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Kedd Júl. 10, 2018 11:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


My princess & me

Ha van még a világon még egy olyan ember, mint én, akkor ölje meg magát. Jelen pillanatban én is azt tenném, amikor a harmincadik produceri megkeresés érkezik hozzám, és arra is nemet kell mondjak. Nem fogom a pénzem, a nevem adni idióta sorozatokhoz, vagy idióta filmekhez. Nem. Mármint amíg nem a sajátom, addig mindenki elfelejthet, jobb lesz az úgy. Igen, nagyon megértem a bal és jobb vállamon ücsörgő mini Lionelt, és mini Sabrine-t, akik azt mondják, hogy „persze Apu, de hát te is lefilmezted a saját gyermeked születését…” na hess, gyermekeim, és hagyjatok dolgozni. Vagyis imitálni a munkát. Vagy a nemeket. Vagy az igeneket. Ez pont az a nap, amikor már semmihez, de semmihez nincs kedvem. Sőt.
- Olive, kérlek… - támaszkodom meg a titkárnőm asztalán. – Ha bárki keresne, hazudd nekik, hogy elnyelt az óceán, vagy mondd nekik azt, hogy éppen böködöm a Jared Leto voodo-babámat, vagy azt, hogy engem nem is Michelnek hívnak, hanem mondjuk Jacknek, és az egész egy hazugság volt. Az egész élet. Mindegy, tarts egy órás pihenőt, menj el kávézni, nézz meg egy részt a Született Feleségekből, vagy akármit, a telefont tedd félre, velem nem találkoztál, én sem veled, soha nem is ismertük egymást. Ah, kell egy kávé. – rázom meg a fejem, és elviharzom az irodából, a legközelebbi kávézó felé. Csak feketén. Duplát. Vagy triplát, üssön, szédüljek, legalább fél óráig és ne tudjak gondolkodni semmin. Nem jó dolog, nagyon-nagyon nem. Mondjuk éppen elég ahhoz, hogy elkalandozzon a tekintetem a járókelőkön. Ahogy közeledik a nyár, egyre rövidebbek a lányokon a ruhák.
Ruhák. Lányok. Rövid. Fiatal. Ó, Michel te szivacsagyú! Igen, úgy terveztem, hogy meglepem a kislányomat ma a táncórája után. Meddig is tart? Mennyi az idő? Basszus, egy órám van odaérni. Egy! Semmi probléma, üzenet a titkárnőnek, hogy menjen haza, mára véget ért a munkaidő, üzenet az ügyfeleknek, hogy hagyjanak békén, behopp az autóba, irány az iskola. Száguldom a városon át, muszáj. Hatalmasat fékezem, mikor odaérek az iskola elé. Van még tíz percem. Ruhaigazítás, gyors cigi, nyílik az ajtó.
- Szia Kincsem! – valami vicsornak is beillő mosoly kúszik az arcomra, vonásaim viszont gyorsan rendeződnek, és a mosoly kedvesbe vált át. – Gondoltam, hogy megleplek. Nem úgy tűnik, hogy én vagyok az, aki a kísérő szerepét tölti be a tánciskola után. – nevetek fel halkan, hogy ráncoljam a szemöldökömet a kérdésére. Hogyan nyerd meg magadnak a gyereked? Vidd el vásárolni. Tökéletes taktika.
- Elnézhetnénk vásárolni. Kávézni. Sütizni, nem tudom, nagyon rossz napom volt.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
4
● ● Reag szám :
1
● ● karakter arca :
Patrick Dempsey


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola •• Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Daddy & Me


Sokan azt hiszik, csak azért, mert a szüleim sikeresek, és a kameráknak, meg a médiának a mosolygós arcukat mutatják, minden rendben van a családunkkal. Hogy a pénz boldogít és hogy csak azért, mert szép házban élünk és amit csak én meg a testvéreim kiejtünk a szánkon megkapunk, rögtön minden a legnagyobb rendben lesz. Pedig ha valaki belátna a színfalak közé, tudná, hogy a bátyám tiltakozásból alig van otthon, hogy én olykor már betegesen küzdök az elismerésért, és hogy az öcsém próbál gyerek maradni ebben a felnőttes világban. És a helyzet az, hogy a korábbi lelkesedés, ami elhitette velem, hogy ezen az egészen akár csak egy kicsit is változtathatok, már elfogyott. Megszoktam, hogy Lio meg én vagyunk 'a világ ellen', hogy a szüleim nincsenek ott minden táncversenyemen és hogy nem apu jön értem a táncórám után.
Aztán paff, mintha az egész világ a feje tetejére állt volna, a táncpróbám után kilépve az iskola ajtaján kit látnak szemeim? Kicsi hiányzik, hogy ne dörzsöljem meg a szemem, hátha tényleg csak káprázik. De nem, amikor közelebb lépek hozzá, nem esem orra, tényleg a saját apámat ölelem meg. - Hát tényleg sikerült meglepned! - Hirtelen fogalmam sincs mit gondoljak, de az arcomra kúszó mosoly mindent elárul. Örülök neki. - Nem mondtad, hogy jössz! - jegyzem meg szemrehányóan, de bárki megérezné, hogy nem gondolom komolyan. Sőt, kifejezetten hálás lennék bárki vagy bármi felé, ami arra vitte aput, hogy eljöjjön értem. Még ha le is kell mondanom arról, hogy Ren kísérjen haza.
- Felőlem bárhova mehetünk. - Vonom meg a vállaimat tanácstalanul. - Vagy akár olyan sorrendben is, ahogy felsoroltad őket - nevetem el magam. Azt már nem teszem hozzá, hogy a sütire rá sem bírnék nézni. Tudom, hogy megígértem Lionak, hogy odafigyelek magamra és arra, hogy amit eszek bennem is maradjon, de a rossz szokások nem múlnak csak el úgy. - Igazából kellene néznünk nekem új tánccipőket. Az új ruháimhoz nem illik a régi... - Jegyzem meg óvatosan, de képtelen vagyok nem elvigyorodni mellé. Melyik apa bírja tíz percnél tovább egy cipőboltban? Vagy ruhaboltban? Vagy bármilyen boltban, ahol a lánya képes órákat eltölteni?
- Hogyhogy rossz napod volt? Mi történt? Valami komoly? - A kocsi ajtaja után nyúlok és a hátsó ülésre dobom a táskámat. Aztán amíg apám válaszát hallgatom, helyet foglalok a csak a különlegeseknek (nekem) fenntartott anyósülésen. - Ugye mára már nincs más dolgod? - bukik ki belőlem a kérdés, ami miatt hirtelen azt sem tudnom merjek-e ránézni apura, tekintve, hogy nem szemrehányásnak szántam a kérdést. Én nem vagyok olyan merész, mint Lio. És különben is.. a felnőtteknek csomó dolga van, érthető, hogy a szüleink is el vannak havazva. Nem?



Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
43
● ● Reag szám :
34
● ● karakter arca :
sofia carson


Témanyitás ✥ Re: Marais Tánciskola ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Marais Tánciskola
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-