Fotós mûterem
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 7:54 am

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 24, 2018 4:34 pm-kor.
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 7:59 am

Aris és a fotózás
Ezt vettem fel

Anyu lakberendező, kiépített kapcsolati hálója van. Ilyen-olyan ház- és épülettulajdonosok, újságírók és kivitelezők, meg még sorolhatnám. Köztük van egy nagyon jó barátja, az amerikai származású Josh, aki modern minimalizmust képvisel az épületeivel, melyeket felhúzat a mi gyönyörű városunkban ki tudja milyen céllal. Az ő egyik belvárosi üzletében működik a kedvenc fotóboltom.
Ide tartok most, méghozzá a műterembe, amit a férfi minden ellentmondás és győzködés nélkül ajánlott fel gyakorlásra amikor elkezdtem az egyetemet. Így hát évek óta ismerjük egymást az itt dolgozó srácokkal, mivel elég gyakran járok be.
Biciklimet leparkolom, s már lépek is be az üzletbe, ahol a mindig jókedvű Abel fogad. Kávéval kínál, felajánlja, hogy ha átveszem öt percre a boltot, átugrik a pékségbe reggeliért, de végül csak a kulcsot kérem el a műteremhez.
Vigyorogva lépek be az ajtón, és ez nem éppen neki szól. Sokkal inkább annak, aki nagyjából negyedórán belül megérkezik hozzám és ledobja a textilt, hogy én lencsevégre kapjam. Nem tudom, hogy fogom kibírni anélkül, hogy rámásznék. Az együtt töltött estét követően igazából másra sem tudok gondolni, csak rá, és ezt már többen is észrevették. Ám amikor faggatózásba kezdenek, én erősen hárítok. Még nem kellene beleélni magam ennyire, szóval várjanak csak.
Abban a negyed órában van időm előkészíteni a terepet, beállítani a lámpákat, felállítani a gépet. El van rendezve minden, pont ahogy azt szerettem volna. Még azok a kiegészítők is, amik a fotózás fontosabbik feléhez kellenek. Ugyanis van ez a naptárfotózás, az életmentő pasis, amihez nem csak, hogy nekem kell elkészítenem a képeket, de még a modelleket is nekem kell megszereznem. Szabad kéz, egy csomó felelősség, de legalább meglesz a jutalmam. Mondjuk azt nem tudom, Aris mennyire fogja díjazni, hogy ezt a részét nem konkretizáltam, csak megkértem, hogy hozza magával a halloweeni jelmezét...
Fel-alá sétálgatok néhány percig a teremben, ujjaimat tördelem. Kicsit izgulok, mert nehéz elképzelni, milyen hangulatban fogunk ezen átesni, ennek ellenére megpróbálom. Újra és újra az eszközökre sandítok és a fehér háttérre, ami az utómunka során még változhat. Odaképzelem, látom amint pózol és azt a mosolyt, amivel egy pillanat alatt le tud venni a lábamról. Biztos, hogy az összes nő odáig lesz érte egy hónapon keresztül. Na ez viszont lelomboz, el is húzom a szám a gondolatra. Még, hogy az én pasimat így bámulják...
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 9:51 am

Csak miután beszálltam a kocsimba, akkor jöttem rá, hogy én mekkora egy tapló vagyok… fel sem ajánlottam Larának, hogy elviszem a műterembe. Na hát remélem, hogy elvitette magát valakivel, és nem elsétált addig a címig, amit mondott. Nincs vészesen rossz idő, ez még bőven tűrhető, de azért mégis… na mindegy, hazafele már nem fogok ellentmondást tűrni, akár biciklivel, akár helikopterrel jött, berakjuk a csomagtartóba és már mehetünk is. Ez a minimum, ha már van egy kocsim…
Azóta sem telt el nap, hogy ne gondolnék arra a halloweeni estére. Hogy mik történtek, hogy mik történhettek volna, mik hangoztak el… minden. Azt hittem, hogy legalább egy kicsi homályos folt lesz az estében a sok tequila miatt, de semmi. Olyan elevenen megmaradt bennem minden, mintha tegnap történt volna és egy korty alkoholt sem ittam volna. Larával is sikerült minden nap találkoznunk, és habár tudom, hogy nem lehetünk mindig együtt, most szinte fájdalmat okoz már, ha nem érinthetem, vagy csókolhatom őt.
Beszéltünk erről a fotózásról, viszont nem valami sokat mondott nekem róla. A lényeg megmaradt, hogy hozzam el a halloweeni kosztümömet. Azóta pedig olyan sok szó nem is volt róla, mert valahogy mindig másra terelődött a téma. Rá, rám, vagy kettőnkre. Egyébként is imádtam Lara mosolyát, de most pedig annyit vigyorog, mint a fene, és ezt imádom. Én pedig hozom a formám, próbálom még mindig megnevettetni, ahogy csak tudom, és ez pedig általában sikerrel is jár. Jól szórakozunk, látszólag boldogok is vagyunk, hát mi több kellhet ennél?
A halloweeni bulihoz képest azért most bőven melegebben öltöztem fel, az időhöz mérten. Miután leparkoltam, kivettem a táskát is, és az egyik vállamra véve azt indultam meg a műterem felé. Miután eligazítottak odalent, már könnyebben találtam meg azt, és beérve oda ledobtam a táskámat a földre, majd ha Lara nem jött volna oda magától, akkor én lépek közelebb hozzá, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam, miközben szorosan magamhoz ölelem és a hátát simogatom. Amint vége szakad, csak akkor szólalok meg, viszont karjaimból nem eresztem. – Szia, gyönyörűm. Hogy vagy? – kérdezem tőle mosolyogva. Az apró kis bókjaim pedig mindennaposnak számítanak, és tudom, hogy szereti is őket. Ma viszont nem láttam még, szóval rettentően hiányzott. Ezt követően meg majd elviszem valahova kajálni, már ha nincs valami fontosabb dolga. – Még mindig jó ötletnek tartod ezt a fotózást? Visszakozhatsz még mindig, ha akarsz – bár ezt pont neki kéne kérdeznie tőlem, nem?
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 10:54 am

Mivel nem vertük egyelőre nagy dobra ezt az egészet, Abel sem tud mást, mint hogy fotózni fogok és ha jön a modellem, küldje csak be. A percek szinte rekord lassúsággal telnek. Meg sem fordul a fejemben, hogy Aris nem fog eljönni, ahhoz azt hiszem, most túlságosan össze vagyunk nőve. A találkák sűrűbbek, mondhatni randizgatunk, de egyértelműen túl vagyunk már ezen a fázison. Ez a néhány nap volt életem legboldogabb néhány napja, ezt pedig már senki nem veheti el.
Miközben járkálok, gondolataimat arra összepontosítom, hogy mi lesz az, amivel majd ezt követően ki tudom engesztelni. Mert bár ő maga ajánlotta fel a modellkedést, kétlem, hogy a többezernyi naptárban való szereplésbe is így fejest ugrott volna.
Egy vacsi? Vagy egy hétvégi kiruccanás, elszakadva a várostól? Sok-sok ötlet fordul meg a fejemben ezalatt a kis idő alatt. Egyik jobb, mint a másik, valójában szinte mindegyiket meg lehetne valósítani egy-egy alkalommal. Magamban hümmögve kutatom ki a táskámból a jegyzetfüzetemet, amibe gyorsan le is firkantom ezeket. Ki tudja, idővel biztos hasznát vesszük.
Abban a pillanatban, hogy hallom a folyosóról a zajt, majd az ajtó nyílik, lecsapom a füzetet az asztalra és nagy mosollyal fordulok az érkező srác irányába. Nem telik el két pillanat és már a nyakában kötök ki, átölelve viszonzom az édes csókot. Esküszöm, ha nem tartana, itt mentem a padlóra csúsznék. Ennyi, egyetlen mélyebb csók és máris elveszíteném az eszem.
- Most, hogy így köszöntöttél...beindulva - nevetek fel. Kicsit lábujjhegyre állok, és egy puszit nyomok az arcára. Néhány hosszú másodpercre hozzábújok, lehunyt szemmel szívom magamba az illatát. Ezzel az is jár, hogy orrom hegyével megbököm a nyakát, majd ugyanazon a ponton megcsókolom. Egyszerűen imádom, ha lehetne, sosem engedném el.
- Hát...szóval... Elmondom, mi is van - torkomat megköszörülve lépek egyet hátra, kibontakozva az öleléséből. Így két kezemmel szabadon tudok mutogatni a magyarázat közepette. Ez bizony nálam rossz szokás, ha kellemetlenségről kell beszélni. - Felkértek egy naptárfotózásra. Szexi életmentő pasis naptárfotózásra - ujjaimmal idézőjeleket mutatok a levegőben miközben ezt mondom, és kíváncsian nézem Aris arcát. Kíváncsi vagyok, mit fog reagálni az egészre. - Ha belemész, ami persze nem kötelező, egy egész hónap a tiéd lesz. Éééés vagy tízezer nő falán fogsz pózolni - végül felsóhajtok és megadva magam megvonom a vállam.
Vannak ezek a furcsa elképzeléseim, amelyeket általában a tőlem telhető legsimább módon igyekszek véghez vinni. Meg vannak azok az emberek, akik ezt megsínylik, mint jelen esetben Ő. Csakhogy nem kérem ingyen, és ezt alig, hogy tudtára adom az információkat, meg is láthatja. Ajkamat beharapva gombolok ki egy, majd még egy gombot a blúzomon. Azt persze mindketten tudjuk, hogy itt a műteremben nem történhet semmi olyasmi, na de később...
- Keressek más életmentőt, vagy kitartasz? - teszem fel mellé a kérdést. Abban reménykedem, hogy nem kell sokat várni, és ledobja a ruhái nagy részét, majd bele is kezdhetünk a munkába. Nem akarom az egész napomat a gép mögött tölteni, miközben jóval közelebb is lehetnék hozzá.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 11:25 am

Szavaira vele együtt nevetek fel. – Na de Lara. Szabad ilyet? Mi itt fontos dolgokat akarunk csinálni, te pedig ilyeneket mondogatsz? – lassan kezdem el rázni a fejemet, tettetett rosszallással. Örülök neki, hogy ilyen hatással tudok rá lenni, pedig most még teljes felszerelésben vagyok, a kabátomtól sem szabadultam még meg, mert inkább Larát vontam a karjaimba és csókoltam meg, ahogy csak tudtam.
Figyelemmel kísérem, mikor hátrébb lép egyet, és elmondja végre részleteibe menően, miről van szó. Mikor felvetettem neki ezt az ötletet, akkor csak viccelődtem vele. Hát nem hittem volna, hogy ilyen hamar valósággá is fog válni, meg hogy végül tényleg átgondolja. Bár nem ez az első ilyen, amiről nem hittem volna, hogy egyhamar valóság lesz, erre mégis úgy lett. Nyilván Larára és magamra gondolok. Fogalmam sem volt, mire vállalkozom, ő is szerintem szándékosan nem ment részletekbe korábban, mert a végén még visszakozok. Na de ez is mindjárt kiderül. Karba teszem a kezem, miközben elkezd beszélni. Az elején még csak mosolygok felvont szemöldökkel, de miután a végére ér már elnevetem magam. Nem harsányan, csak muszáj volt kiengednem ezt most. Jajj… tényleg nem tudtam, mire vállalkozom. De még mindig jobb, mintha azt kérte volna tőlem, hogy aktfotózásba kezdjünk, mert akármennyire is kedvelem Larát, ezt semmi pénzért nem csináltam volna meg, annyi szent. Bár elnézve, amit ezután csinál, úgy érzem, nem is pénzben mérjük az én fizetségemet. Vigyorogva figyelem, ahogy egy-két gombot kienged, közben ajkába harapva figyel engem.
- Figyelj, Lara. Nekem semmi bajom ezzel. Nem modellkedtem még sosem, szóval te fogsz vezényelni ilyen téren, ezzel is számoltál remélem – egyben kérdezem és kijelentem ezt neki. Ne várjon tőlem olyasmikat, amit olyanok csinálnak, akik már évek óta ebben a szakmában vannak és tudják is mit csináljanak. Mármint az én oldalamról. Mert látva a korábbi képeit a szöszinek, ő tudja, mitől döglik a légy. – A nagyobb kérdés inkább az, hogy téged nem zavar-e ez. Hogy a szexi életmentő pasid ki tudja mennyi nőnek a falán fog függeni egy hónapig – és mint az előbb, ez is kettő az egyben, kérdés és kijelentés.
Pozitív válasz esetén, ha tényleg nem bánja és ezt elég meggyőzően mondja el, akkor pedig csak bólintok, és leszedem a kabátomat magamról, a pólómat lehúzom, a nadrágomtól és a cipőmtől is megszabadulok, és minden egyébtől, aztán már csak egy boxerben állok ott előtte, de háttal neki. Azt követően pedig felveszem a piros-kék cipőmet, a shortot, és a pulcsit is magamra kapom, össze viszont nem cipzározom. A szemüveg sem maradhat el, de azt egyelőre a fejemre teszem csak, nem a szememet takarom el vele. Ekkor viszont újra odafordulok Larához. – Na. Hogy nézek ki? – kérdezem mosolyogva, kicsit széttárva a karjaimat, hogy megnézhessen – bár azt valószínűleg akkor is megtette, mikor háttal állva voltam neki.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 12:09 pm

Nyelvet öltök rá játékosan, de igaza van. Ha munka van, akkor munka van, de ha az ember a pasijával csinálja, annak már egészen más az üteme. Pláne, ha ez a bizonyos arra készül, hogy megszabaduljon a ruháitól. Sosem fogom megszokni, hogy ilyen. Tetőtől talpig felöltözve is szexi, közben pedig olyan édes, hogy attól simán elájulok. Vajon mivel érdemeltem ki?
Ha pedig már amúgy is a fontos dolgokra terelődik a szó, elő is hozakodok a témával, ami úgy látszik, engem kellemetlenebbül érint, mint őt. Tök felesleges volt felírogatni ezeket az ötleteket, amivel rá tudnám venni, mert mosolyát látva világossá válik, hogy a magyarázat is elég lett volna.
- Ezt előbb is mondhattad volna - szemeimet forgatva rázom meg a fejem, és az imént több belátást engedélyező felsőmet ugyanezzel a mozdulatsorral visszagombolom. - Azzal nem lesz probléma - bólintok, és mivel ezt a buliban megbeszéltük, számítottam rá, hogy nem fogja azonnal tudni, mi a legjobb beállás és hogy mosolyogjon a kamerába. Előre imádom a készülő képeket és biztosan az utómunka is élvezetes lesz. Emberek, ezt a pasit ki ne akarná nézegetni akár órákon keresztül?
Felvetése persze jogos, vívódásom természetes. Alig néhány napja vagyunk együtt, de máris a cápák elé vetem, ki tudja, hány nő fogja visszapörgetni miatta a naptárat. Zavar, zavar, de el kell vonatkoztatnom a magánélettől és a munkára kell koncentrálnom.
- Gondoltam utólag ráphotoshopolom a karodra a nevem. Vagy egy jegygyűrűt - vigyorodok el elviccelve a helyzetet. Szerintem konkrét válasz nélkül is tudja, hogy a válasz de. Egyértelműen zavarni fog, ahogy őt is zavarná, ha fordított esetben én játszanék naptárlányt. Szerencse, hogy ilyesmi soha nem fog megtörténni.
- Vetkőzz, öltözz, és kezdjük - adom ki a parancsot némileg megtartva a távolságot. Már ami azon kívül van, hogy végignézném a vetkőzőshowt, amit lenyom. Vigyorogva hátrálok az állványhoz, már minden készen áll. Lassan pedig Aris is, bennem pedig felidéződnek a buli emlékei.
- Mint egy életmentő - bólintok mosolyogva, nem túlzottan rajongósan. Aztán amint szépen a helyére sétál, én is odalépek hozzá egy palettával és ecsettel a kezemben. Egy gyors bocsit elhadarva bepúderezem az arcát, hüvelykujjam segítségével megigazítom a szemöldökét, végezetül pedig a hajába túrok, hogy az pont olyan szélfútta legyen, mintha a tengerparton csinálnánk a képeket.
A kellékes asztalon láthatja a kellékeket, többek között a mentőbóját, strandlabdát, meg még egy permetező flakont is. Előre sajnálom, amikor meg alaposan bevizezem annak segítségével... Most még tetszik neki az ötlet, de nem vagyok benne biztos, hogy úgy két óra elteltével is őszinte lesz a mosolya.
Szépen a helyemet elfoglalom megint, és innentől már jobbára csak az objektív lencséjén keresztül figyelem izmos hasát, kék szemeit, és azt a mosolyt. A hangulat érdekében néha még mutatom is, milyen pózra gondolok, amikor azt mondom, hogy "tudod, ilyen befeszítős, szexisen". Nevetek a saját hülyeségemen, de már látom, hogy a képek eszméletlenül jól sikerülnek. Ez persze nem az én, hanem a srác érdeme. Ha jó az alany, a sorozat sem lesz rossz.
- Ajánlólevéllel fogsz távozni. Menj el modellnek, de komolyan - jegyzem meg két kép elkattintása közepette.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 12:52 pm

Felnevetek azon, mikor megrázza a fejét és szemét forgatva visszagombolja a blúzát. Muszáj vagyok megszólalni, a végén még belerokkannék, ha nem fűznék hozzá valami megjegyzést. – Vagy később és jobban kellett volna ellenkeznem – mondom neki, megvonva a szemöldökömet és küldve neki a levegőben egy csókot ezzel együtt. Aztán ki tudja, most még viccelődök, de lehet később tényleg szánom-bánom majd, hogy miért nem ellenkeztem ennél kicsit jobban. Fogalmam sincs, mit csinál egy modell. Úgy képzelem el, hogy jól kell kinéznie, ezt-azt fel kell vennie egy fotózás alkalmával, vagy kelléket, és aztán mehet is útjára. Nem kell hozzá túl nagy tehetség, csak egy jó test és egy kutya agyiszintje, hogy kövesd az utasításokat. Na jó, ez azért rossz példa volt, mert a kutyák bizony elég okos állatok, akármennyire nagy bohócok tudnak is lenni mindemellett. Majd kiderül minden.
Szavaira kénytelen vagyok elnevetni magam jókedvűen. – Oké, oké. Jeggyűrűt azért még ne, de egy monogram elférhet még valahol – felelem neki vigyorogva. Utána viszont kicsit komolyabbra veszem a szót. – De komolyan mondom, Lara. Ha nagyon zavar, kereshetünk mást is. Én viszont szívesen segítek bármiben, ezt jól tudod. Másnak nem vállalnék el ilyet ezt jól tudod… még akkor sem, ha olyan jutalmat ajánlanának, mint amilyet te – a szövegelésem végére azért már elmosolyodom. Láttam már, mit rejteget a ruha alatt és akár egész nap elbírnám nézegetni, és nem unnék rá. Bár még mindig inkább a gyönyörű arcát és szemeit választanám, amik egyszerűen megigéznek.
- Más kontextusban az öltözz részét valószínűleg kihagynád – válaszolom neki pimaszul vigyorogva a kiadott parancsra. De már megyek is valami olyan helyre, ahová ruháimat letehetem és néhány perccel később már az új szerelésben fordulhassak vissza hozzá.

Ezt követően meg kezdetét is veheti a fotózás. Az elmúlt napokhoz képest elég kellemes újdonság ez, hogy most nem viccelődünk – csak én néha egy-két pózzal meg ő is -, hanem teljesen komolyan viselkedünk. Legalábbis jobbára próbálunk erre fókuszálni. Én próbálom az utasításait követni, és ahogy azt észre veszem, meg van elégedve az eredménnyel. Ha kell, leveszem a pulcsimat is, és úgy pózolok neki tovább. Kicsit fura volt, mikor odajött hozzám, hogy pedúrezte az arcomat meg még egy-két ilyesmi, de én aztán nem ellenkeztem. Rábólintottam és tartom is magam az ígéretemhez. Azt látva viszont, hogy elégedett velem, meg amit csinálok, nem is bánom annyira. Bár ez után nem ártana egy zuhany, vagy egy vizes és száraz rongy is, hogy megtörölgessem magamat.
- Kösz. De nem hiszem, hogy ebből rendszert fogok csinálni. Inkább csak neked vetkőzök - vágom oda neki játékosan, mielőtt hallanám az újabb kattanást. Egy idő után már muszáj vagyok rákérdezni, hogy mennyi képre van még szüksége szerintem, ő pedig biztosít arról, hogy már nincs sok hátra. Fogalmam sincs mennyi ideje állhattam már ott, de eltelt szerintem vagy egy olyan egy-másfél óra. Viszont tényleg nem tudom, csak annyit, hogy már nem most kezdtük el. Végül mikor kimondja a végszót, sóhajtok egyet és kicsit megnyújtóztatom a tagjaimat. Lábaim kicsit fájnak ugyan, de megindulok felé, hogy megnézhessem, hogy sikerültek a képek. Mármint nyersen milyenek. – Remélem azért a kész terméket még láthatom a naptár megjelenése előtt. Mármint az én részemet. A többi gondolhatod, mennyire érdekel… - mondom neki mosolyogva ugyan, de komolyan. Majd pedig nyomok egy csókot az arcára. – Amúgy jók lettek. Öt pont a Griffendélnek, nem csalódtam benned. Legközelebb viszont csak ha vészhelyzet van, akkor szólj, nem hittem volna, hogy ilyen fárasztó ez a modellkedés – nevetem el magam lágyan. Az megfordult a fejemben, hogy nem egy rövid folyamat, de nyilván ez kimondva máshogy hangzik, mint átélve. Nem csinál az ember semmit, csak pózolgat és előbb-utóbb pedig ez monotonná válik, de nem léphet ki a szerepéből. Másokat a pénz mozgat, hogy minél jobban teljesíthessenek. Nekem is ugyan szemem előtt lebegett a jutalmam, de nem ezért csináltam, csak azt akartam, hogy Larának jó legyen, neki nem akartam csalódást okozni vagy bármi ilyesmi.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 4:57 pm

Tiszta lökött. De az enyém. Ebben a tudatban követek el vele mindent, ami túl megy az eddig felállított határokon. Teljességgel biztos vagyok benne, hogy Aristide lesz az első, és igazából már nagyon várom azt az együtt töltött éjszakát. De addig is, minden napot, minden együtt töltött órát ki akarok használni. Ezek a dolgok pedig nem csak a szexben és a smárolásban merülnek ki. Bár tény, hogy amit eddig megmutatott magából, az nem taszítana a lehetőségtől...
Viccelek vele, meg az egész helyzetet próbálom oldani, nem kell azon rágódnia, hogy majd én leszek a féltékeny barátnő. Bizony, zavar az, hogy nem csak az enyém a lehetőség a kukkolásra, de ha azt vesszük, a strandon is megmutatja magát és ott is van elég nyálcsorgató csaj, meg nő. Az viszont nagyon béna dolog lenne, ha komolyan venné a jegygyűrűs mondatomat, elvégre a tetoválást is csak viccnek szánom. Egy hét sem telt el, durva lenne ilyenekben gondolkodni.
- Azt ajánlom is - nevetek fel, mert valahogy nem nézne jól ki egy kapcsolatban más nők dekoltázsának, és meztelen testének bámulása. Ez valami olyasmi, amit ha akarnék sem tudnék tolerálni, szeressem, vagy kedveljem bármennyire a srácot. - Figyelj, persze, hogy zavar. De legalább tudom, hogy olyan pasim van, akiért nők ezrei vannak oda. Azért ez nem mindennapi - mosollyal az arcomon válaszolok és láthatja, hogy komolyan gondolom amit mondok. Felnőttként próbálok hozzáállni még ha lesz is idő közben olyan pillanat, amikor a pokolba kívánom ezt az egész hülyeséget.
- Ez tény - vállat vonva engedem útjára. Természetes, hogy ha kettesben vagyunk, nem feltétlenül kellenek ruhák. Már persze ha ez nem mondjuk egy műteremben, vagy a konyha kellős közepén történik.
Szépen belelendülünk a képek készítésébe, kattog a gép és egyből látom a macbook képernyőjén ezeket. Persze ha már sorozat, rendesen megdolgoztatom szegényemet, forgatom, parancsokat osztok, még a vízzel is lepermetezem, hogy a lehető legélethűbb hatást keltse. A modellkedés nem olyan könnyű, ezt szerintem ő is megtapasztalja ebben a szűk két órában. Megállás nélkül történik valami, néha csak szöszölök a géppel és arra kell várnia, de főként a sorozatos kattintások az oka.
Vigyorogva lövöm el az utolsó képeket, aztán mielőtt bármit csinálna, a gépet időzítőre állítva odaszaladok hozzá. Nyakát átkarolva kapok ajkai után, így az első közös képünk egy csókos, mintha a sorozat befejező képe lenne. Ezután hátul a tarkójánál beletúrok a hajába és már tudhatja, hogy végeztünk.
- Végeztünk mára. Gyere - kézen fogom őt és odavezetem az asztalhoz, ahol az alma képernyőjén az utoljára lőtt képünk virít. Elégedetten hümmögök, majd a székre csüccsenve végig is pörgetem a képeket. Ebből aztán nehéz lesz választani, az összesen annyira jól néz ki. - Persze. Csak legyen meg a többi tizenegy is - sóhajtok fel, de puszijára elmosolyodom. Az is megeshet, hogy ki fogom kérni a véleményét, szerinte melyik lett a legjobb képe. Aztán együtt kiválasztjuk, mit toljunk a főszerkesztő orra alá.
- Griffendél? Szerinted Griffendéles vagyok? - szemöldökömet felvonva nézek rá. A mondatából ez volt a leginkább olyan, ami megfogott, kell még egy pár pillanat, hogy a többire is reagálni tudjak. - Megígérted a Larsra való gyakorlást - szomorú kiskutya szemeket meresztek rá, és még ajkamat is lebiggyesztem. - Az egy teljesen más vonal. Főleg portré - magyarázom, hátha akkor meg tudom győzni, hogy még egyszer adja be a derekát.
- Jól van, kedvenc modellem. Hagyjuk a témát. Meghívlak ebédre, mit szólsz? Szemben csinálják a világ legfinomabb pizzáját.
Miközben feldobom az ötletet, már pattanok is fel, hogy elkezdjem összepakolni a holmimat. El fog tartani ez még egy kis ideig, míg mindent visszaállítok, lekapcsolok háromszor is leellenőrzöm, hogy elraktam mindent. Ennyi ideje van Arisnak arra, hogy visszavegye a kevésbé lenge öltözetét, amiben érkezett.
- Aris... - szólítom meg, és közelebb sétálok hozzá. - Köszönöm, tényleg te vagy a legjobb. Megtartalak, jó? - mosolyogva bújok hozzá, mert az elmúlt két órában erre nem került sor és őszintén szólva már hiányzott. Hiányzott, hogy arcom a pulcsijába fúrjam, érezzem az illatát és csak úgy egyszerűen őt.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 5:47 pm

Jelen pillanatban még nem rémiszt meg ez a szám, amivel Lara dobálózik. Ezrek, tízezrek. Ez csak egy számnak hangzik egyelőre nekem, semmi többnek. A fontos része inkább abban rejlik, hogy megbizonyosodjak arról, biztosan meg akarjuk-e ezt csinálni, mert ha nem, akkor most visszakozzon akármelyikünk és találunk rá valami megoldást. Biztos vagyok benne, hogy eszembe jutna valami ismerősöm, rokonom, aki szintén jó modellt állhatna. Bár az való igaz, hogy összességében drágább mulatság is lenne. Mondjuk hülyeség lenne azt gondolni is, hogy ezt Larának kell kiperkálnia, és nem a magazinnak. Lényegtelen igazából, szívesen megcsinálom ezt, hogy ezzel is könnyítsem a dolgát, de ha nem akarná, akkor azt is megérteném.
- Az is igaz. Na jól van, nem kérdezgetlek, látom elhatároztad magad, így szeretem – szeretem a határozott nőket, ő pedig valószínűleg rágódott már sokat ezen. Erre mondjuk gondolhattam volna korábban is, hogy neki ez nem hévből jött ötlet, és tudta, mire kell majd vállalkoznom. De ha eszembe lett volna, valószínűleg akkor is rákérdezek, már csupán abból kifolyólag is, mert érdekel a véleménye, és szeretném, ha ezt tudná.
Felvonva az egyik szemöldököm figyelem, mikor odarohan hozzám. De mielőtt túlzottan bármit is csinálhatnék, ott is terem előttem, ő meg ahogy kapásból átkarolja a nyakamat, én kicsit megemelem őt, és remélhetőleg már csak reflexből is átkarolja ekkor a derekamat a lábaival, hogy aztán így ölelve őt magamhoz viszonozhassam a csókját. Érzékelem a villanást, és tudom, hogy ebből jó kép készült. Az első közös képünk, na ki hitte volna, hogy pont itt fog erre sor kerülni. Nem mintha egy pillanatig is bánnám, legalább minőségi lesz és nem csak egy random kis szelfi. Na jó, arra sincs sok esély, mert nem vagyok egy túlzottan nárcisztikus személy, hogy minden alkalommal lőjek magamról egy képet, amikor csak tudok. Persze vannak alkalmak, mikor ezt megteszem, de azoknál van ok is és nem csak azért csinálom, hogy azt mondhassam utána: „de kurva jól nézek ki”.
- Hát nem tudom… mondtam valamit… nem sokat értek én a Harry Potterhez, na – nevetem el magamat. Ugyan olvastam az első, vagy talán még a második részét is, de nem különösebben fogott meg. Szeretek amúgy könyveket olvasni, ez viszont nem nekem lett kitalálva, annyi biztos. – Portré? Na jó, az még belefér. Esetleg külön kérés? Ne borotválkozzak, borotválkozzak, szedjem ki a szemöldököm? – döntöm oldalra enyhén a fejemet, miközben mosolyogva kérdezgetem. Most belegondolva, szerintem ő még nem is igazán látott a három-négynapos borostánál szőrösebben. Csodálkozom is, hogy a sok zh-m mellett hogy volt időm ennyit borotválkozni, de valahogy mindig megoldottam. Lényegtelen amúgy, csak kicsit elgondolkoztam.
- Nana! Milyen az már, hogy a nő hívja meg a férfit ebédre? Nem-nem, én fogom állni! – mondom neki mosolyogva, ellentmondást nem tűrő tekintettel. Látom, hogy elkezd pakolászni, ekkor én gyorsan vissza is vedlek az utcai viseletembe, a cuccaim meg berakom a táskámba. Mikor odabújik hozzám ezt követően, magamhoz ölelem őt. – Oké, tetszik az ötlet – mondom neki mosolyogva, majd nyomok egy csókot a feje búbjára. Majd pedig felvetek egy ötletet. – Mit szólsz ahhoz, ha átmegyünk a pizzázóba, kérünk valamit, aztán mondjuk, hogy a szemben lévő üzletbe szóljanak már át, hogy kész a pizza és itt kajálunk? Hm? – kérdezem tőle kíváncsian. Ha értékeli az ötletet, akkor a cuccainkat itt is hagyhatjuk, míg átmegyünk választani valami pizzát. Most nem a kezét fogom meg, hanem inkább átkarolom őt és úgy haladunk ezt követően. Így legalább közelebb érzem magamhoz. Időközben közelebb hajolok hozzá, és suttogva kérdezem meg tőle. – Na és a jutalmam, a fizetségem mikor kapom meg? - persze csak szórakozok vele. Amúgy is, mióta rájöttem a kis taktikájára, hogy ha én póló nélkül alszom, akkor ő is, azóta elég gyakran láthatom felső nélkül, ami lássuk be… nem egy rossz látvány.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 8:24 pm

Ezen a képen, amivel sikerül meglepnem Arist, szerintem tökéletesen látszódik, hogy kölcsönösen odáig vagyunk egymásért. Olyan igazi, nem pedig magazinokból szedett kapcsolat, amiben semmi érzelem nincs. Ha egy picit is kételkedtem volna az ő érzéseiben, most biztosan kijelenthetem; ez nem csak arra megy ki, hogy lefektessen. Egyébként is megtehette volna már az első este, mégis ő volt az, aki engem is észhez térített. Azóta pedig aludtunk újra együtt egy párszor, és nem, a bugyim és a nadrágja mindig a helyükön maradtak.
- Hugrabugos lennék - vigyorgok egy kicsit javítva az elképzelésen. A Harry Potter egy elég jó történet, minden részét láttam, de azt nem mondanám, hogy rajongó vagyok. Ennyivel azért tisztában vagyok, a Griffendélt pedig átadnám neki. Sokkal inkább ő az oroszlán, nem én.
- Így vagy jó, ahogy vagy - simítok végig az arcán visszamosolyogva. Az a fotózás jobb lesz, mint ez, abban biztos vagyok. Teljesen más megvilágításba kerül majd - szó szerint - és eleve a hangulat is komorabb. A fekete-fehér világban készült portrék a kedvenceim között szerepelnek, egy egész albumom van tele ilyenekkel. Az biztos, hogy Aris külön mappát fog kapni. Az életem új fejezete egy új, sok oldalas könyvet érdemel, és én boldogan fogom nézegetni amikor távol van tőlem.
Mikor felhozom az ötletet, hogy pizzázzunk, nem akarom, hogy ő fizessen. Nem kell spórolnom - nézzünk csak végig a műtermen, a fényképészet nem olcsó mulatság -, ezért nem is akarom hagyni, hogy folyton ő állja a számlát. Ennek ellenére csak a számat húzom, és szó nélkül hagyom, hogy övé legyen a dicsőség. Aztán majd aki gyorsabb, azé a pénzköltés lehetősége. Az az ötlet azonban, amit feldob, egészen megtetszik. Elvégre konyha is van itt a műteremben, hát miért ne hozhatnánk át az ebédet? Bólintok hát és rámosolygok.
- Emlékszel arra, amit otthon ettünk amikor óra után ott maradtál dumálni? Az is innen volt - dobom fel érdekességként mikor már átölel és kifelé indulunk. A gyomrom éppen kezd korogni, szóval remélem, hamar elkészül az a rendelés.
- Mondtam, hogy meghívlak ebédre - mondom komoly arckifejezéssel kísérve, mintha tényleg azt gondolnám a fizetségnek. Aztán persze elvigyorodok és a derekán pihenő kezemet egy kis időre becsúsztatom a pulcsija, meg a pólója alá. Ujjaimat végighúzom a bőrén, aztán felpislogok rá. - Mondjuk ma este? Egy kicsit...több? - kérdezem halkan, mert senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit tervezek vele az ágyban. Hangomból hallhatja, hogy komolyan gondolom. Ezzel még nem adtam zöld jelzést, de máris többre vágyom a puszta csókoknál. Arist akarom mindenhogy.
Mivel a pizzéria szinte pontosan szemben van az üzlettel, nem tart semeddig átmenni és betérni a mennyei illatokkal megtöltött épületbe. A pincér mosolyogva fogad minket és a teli helyiség ellenére elég hamar felírja a rendelésünket és az extra kérést mellé. Egy szava sincs ellene, a pizzafutás át fog velük futni amint elkészültek. Ennek örömére mi ketten vissza is térhetünk a már egészen belakott műterembe.
Valójában alig bírok koncentrálni arra, ami körülöttem zajlik. Fejben már előrébb járok, gondolataim az este körül járnak és kezdek bezsongani, meg izgulni. Ha nem is ma este, de bármelyik másikon könnyű szerrel behajthatja jutalmát, részemről mehet.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 8:59 pm

- Hugrabugos? Na, mesélj, miért is. És szerinted én mi lennék? – kérdezem tőle kíváncsian. Ugyan tényleg nem vagyok otthon a Harry Potter témájában, de nem is vagyok teljesen sötétségben. Na meg, ha elmondja, hogy szerinte én mi vagyok, akkor talán még egy indoklást is kapok mellé és máris bővült a tudásom.
- Jó válasz, szöszi – válaszolom neki vigyorogva, miután végigsimított az arcomon. Túl jól esik az érintése, olyan puha és lágy… El tudnék lenni egész nap úgy, hogy az ölébe fektetem a fejem, ő pedig csak simogat, és csendben élvezzük az egymás társaságát. Beszélgetnénk, nevetgélnénk. Ahogy eddig is tettük. Csak nem ilyen intim módon, mint most. Bár én elég közvetlen személy vagyok, szóval az ölelések, és egyéb ilyen apróbb tettek nem maradtak el az én részemről soha sem, de más mikor barátként ölelsz meg valakit, meg mint a párodként – Bár olyan jó szemem lenne a fotózáshoz, mint neked. Csinálhatnék én is rólad portrékat, hogy ha nem is vagy velem, én egész nap gyönyörködhessek a gyönyörű szemeidben – most pedig rajtam a sor, hogy végigsimítsak egy lágy mosollyal az arcán, mélyen az íriszeibe nézve. Neki a látása, megfigyelései azok, amiben kiemelkedő tehetsége van, nekem pedig a hallásom ilyen, nem véletlen, hogy ennyi hangszeren játszok.
- Hm, tényleg? Akkor nem hogy jól fogunk lakni, de még finom is lesz. De azért az én házi kosztommal nem versenyezhet, azt azért valld be – szerintem jól tudja, hogy mire értem. Eddig egyszer volt, hogy konkrétan csak rá és önmagamra főztem, az is a halloween utáni nappal volt. Azt bizton állíthatom, hogy az volt az első, hogy rá főztem, de távolról sem az utolsó.
Felvont szemöldökkel, amolyan hitetlenkedő arckifejezést véve fel néztem le rá, mikor válaszolt a kérdésemre. Végül ő sem bírta ki, és elvigyorodott, sőt, kutakodó kezei máris megtaláltak engemet, és elkezdett simogatni. – Ígéretesen hangzik… - suttogom vissza neki, mielőtt egy röpke csókot nyomnék ajkaira.
Nemsokára választunk valami pizzát – igazából ráhagytam Larára, az ízlésére nem lehet panasz, erre én vagyok az élő példa -, majd visszamentünk a műterembe. Beljebb lépdelve kerestem egy kényelmesebb ülőalkalmatosságot, majd pedig elfoglaltam a helyem rajta, és Larát is húztam az ölembe. – Ha a fotózás maga fárasztó is volt egy kicsit, örülök, hogy végül rábólintottam. Legalább veled lehetek. Viszont elég nehezen bírtam ki azalatt a két óra alatt, hogy ne lépjek ki a szerepemből és szeretgesselek meg egy kicsit… - mondom neki nevetve, de ettől eltekintve teljesen komolyan. Látni, hogy ilyen közel van hozzám, mégsem érinthetem, mert fontos dolgunk van, és azt sem akarja egyikünk, hogy ránk esteledjen, eléggé kínzó volt. De ennek már vége. És most úgy csókolgathatam, simogathatom, érinthetem, ahogy akarom – nyilván bizonyos határokon belül maradva, mint ahogy eddig is az ágyban.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 10:44 pm

- Mert...nem tudom. Majd töltünk ki önismereti tesztet - vonom meg a vállam. Nem volt még ehhez a házba osztós teszthez szerencsém, pedig néhanapján amikor unatkozok, még rá is szoktam menni az ilyen hülyeségekre a neten. Együtt szórakoztatóbb lehet. Talán még arra is rá tudom venni, hogy nézzük végig az összes részt az ágyban heverve. Mindezt persze úgy, hogy közben végig a filmre koncentrálunk...
Egy kicsit le is hunyom a szemem mikor megsimogat. Bármikor, ha csak hozzám ér, attól olyan érzés jár át, mintha nem lenne más a világon, csak ő meg én. Együtt távol a világ zajától, nem törődve semmivel és senkivel. Naphosszat azt csinálnánk, amit a legjobban szeretünk, ez pedig a kis érintések, a lopott, vagy épp szenvedélyes csókok. Jó belegondolni, de vissza kell térni a valóságba, ami jelen pillanatban a műteremben van.
- Valld csak be, a pénztárcádban akarsz hordozni és úton-útfélen mutogatni, hogy megvoltam - kezemet a kezére csúsztatom és egy puszit nyomok a tenyerébe. Szerintem nagyon jól tudja, hogy csak viccelek ezzel, és ha ő mondaná sem venném komolyan.
- Imádom a főztöd. Ebben is jó vagy. Basszus Aris... Zenélsz, főzöl, kedves vagy és vicces, meg őrjítően szexi... És az enyém - hitetlenkedve sóhajtok fel, kicsit elvesztve magamat pislogok rá. Komolyan nem értem, hogy sikerült kifognom őt, de biztos nem eresztem egy ideig.
Aztán csak-csak sikerül elindulnunk a pizzáért, és nagyon úgy néz ki ebből a kis beszélgetésből ítélve, hogy ha nem is az egészet, de a nap nagy részét együtt fogjuk tölteni. Szeretem, amikor nincs semmi dolgom és kelni sem kell másnap reggel, ami miatt korábban kellene aludni.
Ez az egész, az este gondolata majdhogynem eltereli a figyelmem arról, milyen éhes is vagyok. A kedvencemet kérem, remélhetőleg Arisnak nincs gondja az olívabogyóval, aztán már szaladunk is vissza az üzlet hátsó helyiségébe, hogy kettesben lehessünk. A kanapén kötünk ki, és mivel az ölébe húz, befészkelem magam karjai közé, s miközben hallgatom, pulóverének nyakrészével babrálok. Vigyorral pillantok fel a szemébe, aztán simítom jobbomat az arcára. A következő pillanatban már ajkamat érintem övéhez és finoman elnyújtom a csókot. Kezem a tarkójára csúszik, ujjaimmal az imádott hajába túrok. Nem csak neki hiányzott a munka alatt ez, nekem kellett elviselnem a majdnem félmeztelen látványát.
- Ha nem itt lennénk...és nem jöhetne bármikor a pizza... - nem fejezem be gondolataimat, helyette újra megcsókolom már jóval hevesebben, mint az előbb. Nyelvünk egymásba fonódik, és már azt sem tudom megállapítani, hol jár a másik kezem ez idő alatt. Korábban nem sejtettem, hogy ilyen egyszerű elveszíteni a tudatunkat a puszta érzelmeknek köszönhetően. Aztán jött ez a srác és felborított mindent, alig néhány nappal ezelőtt. És azt hiszem, ezt egy pillanatig sem bánom.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Csüt. Nov. 02, 2017 11:16 pm

- Önismereti tesztet? – vonom fel a szemöldököm vigyorogva. Végül aztán engedek. – Nos, nem bánom, amíg veled lehetek – vonok vállat, de a jókedvemet egy percre sem eresztem el. Már csak az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy itt vagyunk, kettesben, és ennyire nem bírok elszakadni a másiktól. Alig várom, hogy ténylegesen kettesben lehessünk. Fogalmam sincs, mi fog történni, könnyen meglehet, hogy semmi sem, egyszerűen csak szeretnék vele egyedül lenni. Akár egész nap az én vagy az ő ágyában, mást sem csinálva, csak elveszni egymás ölelésében. A vágyaim azt a bizonyos dolgot is érintik, de annyi minden van, ami maga alá gyűri ezt. Említettem is már egy-két dolgot. A lényeg tehát, hogy eszem ágában sincsen elsietni a dolgokat, és úgy vagyok vele, hogy ha el fog jönni az ideje, mikor ő is készen áll, akkor megléphetjük ezt is. De addig én nem fogom ráerőltetni magam és próbálom a józan eszemet is megtartani, néha akármennyire is nehéz, mikor csak egy szál bugyiban fekszik mellettem az ágyban. Ha halloweenkor nem állítom le, akkor valószínűleg tovább megyünk egyszerű egymáshoz dörgölőzésen és csókokon. Nem tudom, mi lett volna utána, de akkor úgy éreztem, ez a helyes és ezt kell tennem. Eddig pedig nem éreztem mást Lara irányából ez iránt, minthogy örül neki, amiért nem éltem a helyzettel, pedig bőségesen fel volt kínálkozva előttem. Így legalább tudja, hogy nem csak arra megyek nála, hogy megfektessem, hanem sokkal komolyabb dolgokra vágyok.
Mosolyogva rázom meg a fejemet, hogy ez tudja jól, nem így van. De szép dolog… ilyen bókokat mondok neki, erre csak ennyit szűr le a mondandómból. Borzalmas. Tragédia. El is ásom magam mindjárt.
A mosolyom pedig ahelyett, hogy kicsit lankadna, még szélesebb lesz azt hallva, amit mond. Jól esik, kétségtelen, hogy jól esik, amiket mond. És tetszik a szavajárása is, hogy az övé vagyok. – Azt ne hidd, hogy te nem vagy tökéletes. Aranyos, okos, vicces vagy, aki ha akarna, bármikor a földre tudna szorítani. Illetve gyönyörű. Megbabonáznak azok a szemek, és az egész lényed. A legfontosabb pedig az, amit te is kiemeltél. Hogy mindez az enyém – mondom neki mosolyogva, majd ha esetleg ő nem ráncigálna magához, akkor én hajolok közelebb hozzá, hogy szenvedélyesen, mégis gyengéden megcsókolhassam őt. – Ja… és veszettül finomak az ajkaid – hirtelen hagytam abba a csókot, hogy még ezt is közölhessem vele, de aztán máris visszatérek az előbbi végtelenül hasznos tevékenységünkhöz, amit kétlem, hogy valaha is meg fogunk unni.
A pizza intézése után visszatérünk a terembe, ahol nem kell sokat győzködnöm, hogy az ölembe másszon. Imádom, ahogy folyamatosan a hajammal játszadozik. Szavaira lágyan elmosolyodom, és így viszonzom a csókját, miközben a combját simogatom lágyan. Érzem, hogy közben az ő keze is vándorútra tér, de nem állítom meg egy pillanatra sem. Csak ha már esetleg túl érzékeny területre tévedne. A hosszas csók után végül megszólalok. – Valamit félbehagytál… mi lenne, ha nem itt lennénk és nem jönne mindjárt a pizza? – kérdezem tőle lágyan, egy pillanatra sem hagyva, hogy eltávolodjon tőlem. Homlokomat övének döntve teszem fel neki a kérdést, és így is maradok utána. Sejtem, sőt, szinte biztos vagyok benne, mit akart mondani, de szeretném azt is hallani, hogy kimondja.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Pént. Nov. 03, 2017 12:13 am

Kicsit úgy érzem, anyuék példája jó választás volt. Miattuk hiszek a szerelemben, a kapcsolatok mélységében és persze abban, hogy van boldog befejezés. Tudom, ez még csak a kezdet, de szerintem anyu ugyanígy érzett amikor megismerte aput. Nem merek arra gondolni, hogy kötünk ez meddig fog tartani. Az örökké csak álom, de a hosszú távú inkább remény, és erre fogok törekedni. Hogy ezt az érzést megőrizzük és minden nap valami újjal rukkoljak elő neki.
Szavaiba belepirulok, mert még senki nem mondott ilyen szépeket nekem. Az övé. Ő pedig az enyém. Nem is lehetne szebben megpecsételni ezt a beszélgetést, mint egy hosszú csókkal. Vagy kettővel... Olyan nehéz az elszakadás, pedig csak egy méterről van szó.
- Olyan hülye vagy - mosolyodok el mikor befejezi a dicséretet. Vajon ezt idővel meg lehet szokni?
Talán negyed óra telik el mire visszaérünk, mégis úgy esünk egymásnak, mintha napok teltek volna el. A legkényelmesebb hely pont az ölében van, azt hiszem, bármikor szívesen helyezem ide a székhelyem. Mégis van ez a dolog, ami kényelmetlenné varázsolja a helyzetet, és ez pedig az a néhány réteg, ami elválaszt kettőnket. Szabad kezem a pulcsija alá tér be és kockáin állapodik meg, de nem megy lejjebb ennél. Amit mondok, az végig eszemben van, és gyakorlom az önuralmat.
Amikor belekezdtem a mondandómba, gondoltam a tettekből érteni fogja. Talán így is van, talán csak egyértelműen a tudtára kell adni, szóvá formálni. Egy kívánsággá, amit talán az éjszaka teljesít.
- Akkor azt hiszem, levennék rólad mindent. Akarlak - motyogom kettőnk közé abba a minimális távba egy sóhajjal. Ebben a pozícióban maradva, továbbra is a haját piszkálva ér minket a kopogás, majd nyílik is az ajtó. Hirtelen szinte kiugrok Aris öléből, ez nem csak nekünk, de a pizzafutárnak is kellemetlen lehet.
Alig egy percet van ott, az mégis elég kellemetlen. Legalábbis számomra. Ez nem valami olyasmi, amit ország-világ szeme láttára csinálnék, még így is, hogy egyetlen hiányzó ruhadarab sem kerül számításba. Innentől azonban nem a csók és összebújás a legfontosabb, hanem az életerőt nyújtó mennyei, még forró pizza.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
89
● ● Reag szám :
82
● ● Keresem :
Az öcsikémet
● ● karakter arca :
Josephine Skriver


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Pént. Nov. 03, 2017 7:45 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Pént. Jan. 12, 2018 9:59 pm

Aria és Lydia

Újabb nap újabb fotózás. Szinte már csak ez az életem és semmi más. Az időm nagy részét ezzel töltöm, de egyetlen percét sem bánom. Inkább ülök egy fotózáson mint apámmal, hallgatva az újabb hiszti rohamait, azért, hogy minek választottam ilyen szakmát. Hiába, hogy már rég nem érdekel, hogy mit mond, ő úgyis mindig megpróbál beleszólni az életembe valamiképpen. Azt hiszi még mindig kislány vagyok akit úgy irányíthat ahogy akar.
Nem számít most nem ez a lényeg, az a fő, hogy itt vagyok. Meg, hogy imádom amit csinálok. Szeretem ahogy a fodrászok, sminkesek és a fotósok körülöttem ugrálnak és lesik minden kívánságomat. Nem, nehogy azt higgyétek nem vagyok ennyire elkényeztettet. Inkább úgy mondom magát a procedúrát szeretem ami a fotózással jár, na meg persze engem fotóznak. Hogy ennyire szeretnek a kamerák. Nem tudom megmagyarázni.
Korábban már megfigyeltem, de még most megfog ennek a teremnek a külseje. Nagyon világos és szép hófehér. Tökéletesen megfelel egy fotózási helyszínnek. Szerintem nagyon szép és ízléses képeket lehet itt készíteni. Ez jó választás volt.
Miközben körbenézek észreveszem Lydiat. Egy fiatal feltörekvő modellt. Nagyon szép és helyes lány. Ez a pálya pont neki való lesz. Tényleg szép lány az utóbbi időben nem láttam még hozzá hasonlót. Ez nagy szó tőlem, mert én nem szoktam ennyire megdicsérni a lányokat. Ezért is döntöttem már el régebb, hogy segíteni fogok neki pályájában.
Ám úgy hallottam, most szegényke nagy gondban van. Azt hiszem terhes. Bár én egyáltalán nem értem ez mért lenne akkora gond. Megszüli a babát és utána visszajön modellkedni. Még nagyon fiatal és a teste is az, így könnyen visszakaphatja régi alakját. A kicsire meg addig vigyázhatnak ismerősök, nagyszülők vagy akár be is viheti majd egy egy fotózásra. Biztosan szívesen elvállalják a felvigyázást a sminkesek vagy bárki.
Lehet jól esne most neki valaki aki támogatja, ezért felállok és szépen oda sétálok melléje.
- Szia. - köszönök kedvesen. Régebb is beszélgettünk már néhányszor így nem kell bemutatkoznom neki. - Valami baj van Lydia? -kérdezek rá, olyan hangnemben, hogy arra válaszolnia kelljen.


A hozzászólást Ariella Sühan Blake összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 03, 2018 10:14 pm-kor.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Kedd Jan. 16, 2018 1:35 pm

to Aria

Már eltelt egy hónap, én viszont még mindig visszatérő látogatója vagyok a kórház nőgyógyászati osztályának, és általában el is kések ezért mindenhonnan. Ma sem volt ez másképp, és csak fokozta a helyzetet, hogy a vérvételi folt a karomon annyira belilult, hogy a sminkmesternek is komoly erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy megpróbálja eltüntetni. A fotós persze megnyugtatott mindenkit, hogy az utómunkálatokkal simán tudja retusálni ezt is, úgyhogy végül nem volt a kezdetinél nagyobb felfordulás a stúdióban. Még szerencse, elég rosszul viselem mostanában, ráadásul külön figyelnem kell mindenre. Nem először fordult elő például, hogy szünetet kérek, mert rám szólnak, hogy nem igazán koncentrálok. Mindig máshol járok. Ha a fotós lenne épp terhes egy vadidegentől, azt hiszem neki is gondja lenne az összontosítással, meg azzal, hogy ne üljön ki minden második képnél a kétségbeesés az arcára. Dolgozom az ügyön.. Újabban minden alkalommal egy csésze tea fölött ülve. A gyömbér meg jó a rosszullétekre, amik aljas módon nem reggel törnek rám, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, hanem délután jönnek, nehogy legalább egy kicsit úgy tudjak tenni, mint akinek az égvilágon semmi baja nincs.
- Szia! - kapom fel a fejem, azt hiszem nagyon belemerülhettem a gondolataimba, ha nem vettem észre, hogy valaki csatlakozott hozzám. - Nem, semmi, tényleg, jól vagyok, csak a gyomrom.. - rándítom meg az egyik vállam. Fogalmam sincs, ki tud az állapotomról és mennyit. Tudom, hogy pletykálnak a hátam mögött ezt-azt. Mindig van valaki, aki növeszti a füleit, a sminkes továbbadja a fodrásznak, az a büfésnek, az a fotósnak, aki megbeszéli a stylisttel, így csakhamar visszajut a modellek fülébe is. Eddig még nem erősítettem meg a hírt, Xavier, a menedzserem így látja jónak. De mivel ikreket várok, elég hamar látszódni fog a hasam, lassan lépnem kell. Csak még nem tudom merre...
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Kedd Jan. 23, 2018 10:10 pm

Nem úgy tűnik mintha valami baj volna a gyomrával. Sokkal inkább mélyről jövőbb a dolog. Nem tagadhatom én is hallottam némi pletykát ami róla szól, de igazából nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Nem vagyok az a típus aki meghallgatja és igazat ad a pletykáknak. Biztosan rólam is kering nem egy s nem kettő. Főleg most, hogy eléggé zűrős életem és kapcsoltaim vannak. Erről fogadni mernék, hogy mindenki tud. Meg még jó néhány dologról pletykálhatnak velem kapcsolatban. De nem érdekel.
- Figyelj nem akarok a magánéletedben turkálni. - mondom kedvesen. - De hallottam néhány dolgot rólad. - mondom kicsit félszegebben. Nem akarom, hogy azt higgye én is a pletykáknak hiszek. - Nem tudom, hogy igazak-e, de nem véletlenül ez a problémád? - kérdezek rá nyíltabban, de úgy, hogy senki se hallja meg.  Nem szeretném telekürtölni vele a helyet, ha nem is igaz a pletyka. Remélem nem veszi sértésnek a kérdésemet, és nem fog azonnal elküldeni. Csak segíteni akarok neki, semmi mást. Úgy vettem észre, hogy szüksége van egy beszélgető társra.  
- Ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem kell. Nem akarok tapintatlan lenni. - teszem hozzá. Bár nem tudom ezzel mennyit segítettem a beszélgetésünkben. Igazából fogalmam sincs mit kéne mondanom. Láttam, hogy szomorú és azt gondoltam segíthet ha kibeszéli magát.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:15 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fotós mûterem ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Fotós mûterem
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Hyuuga Aikan
» Szépségverseny [Event]
» Edzőterem
» Hangár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-