Hamingway Bar
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 10:06 pm ✥

✥ Yesterday at 9:08 pm ✥

✥ Yesterday at 7:01 pm ✥

✥ Yesterday at 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 8:29 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Hamingway Bar •• Csüt. Nov. 02, 2017 9:08 pm

****
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Csüt. Nov. 02, 2017 9:36 pm

Gale és Miona



Ahogy beteszem a lábam a bárba, elfog az a jóleső érzés. Én szeretek dolgozni járni, bár biztosan az is sokat dob ezen, hogy nekem nincs főnököm. Én vagyomk a tulaj és büszke vagyok magamra, hogy ilyen fiatalon ide jutottam.
Ma Charlotte lett volna a pultban, de belázasodott a kislánya és haza kell mennie hozzá. Joe és Becca pedig nem vállalták ezt a műszakot. Mindkettőt megértem, hiszen rengeteg dolgoznak. Char nagyon sokat hiányzik. Mostanában elgondolkoztam rajta, hogy ez így nem lesz jó. Vagy fel kell vennem egy negyedik embert vagy kénytelen leszek felmondani Charnak és felvenni valakit a helyére. Nagyon nehezen válnék meg tőle, mert egy nagyon jó munkaerő és mindig nagyon jó ötletei vannak.
- Szia Char! Jöttem ahogy tudtam – köszönök neki oda miközben beérek a pultba. Ma is rengeteg ember van úgyhogy lesz pörgés rendesen az éjszaka. De ez nem baj, én pont ezt szeretem a vendéglátásban. Sokszor megkaptam már, hogy idővel majd belefásulok, mert megszokom, meg bla-bla-bla. De ez engem sosem érdekelt. Imádok itt lenni, imádom ezt csinálni. Olyan jó amikor elkészül egy ital, valami különleges és az sikert arat a vendégeknél.
- Most már nyugodtan haza mehetsz, a lányodnak szüksége van rád. Majd telefonálok a jövő heti beosztásoddal kapcsolatban – köszönök el Charlotte-tól és közben már kezdek is neki egy Pina Colada elkészítésének.
A pultnál csak törzsvendégeket látok, a többiek a vendégtérben vannak.
- Szia Michael! Rég láttalak. Minden rendben otthon?- köszönök oda a legrégebbi vendégünknek. Esős éjszaka volt amikor először tért be hozzánk. Nem is akart bejönni, de elmondása szerint a díszlet vonzotta be. Nem csodálkozom rajta, aki ide bejön először mindig végigpásztázza a helyet. Csontvázak és boszorkányok lógnak le mindenfelől, pókhálók és álomfogók kíséretében. Nagyon hangulatosra sikerült, de ehhez még hozzájárul  a tömény gyertya illat is.
- A szokásosat vagy kipróbálnál valami újat? – fordulok ismét Mich felé miközben látom Becát beloholni az épületbe.
- Mi a fene? Hát te meg, hogy kerülsz ide? – kérdezem mikor mellém ér.
- Ne is kérdezd, majd később elmesélem, de szeretném vállalni az éjszakás műszakot – közben már veszi is fel az első rendelést. Biztosan megint hajba kaptak otthon a párjával. Megértem, hiszen én már egyszer keresztülmentem ezen egyszer. Sajnálom, hogy Becca nem lép, de hogy ítélhetném el, amikor én meg még mindig Őt sírom vissza?
Legalább ez az este még sem lesz olyan nagyon fárasztó. Ketten sokkal jobb itt lenni, mint csak egyedül. Majd őt küldöm ki az asztalokhoz, én pedig maradok a pult mögött.
- Hello idegen! – köszönök rá egy férfire akit ezelőtt még sosem láttam mégis a pultnál foglalt helyet. Rámosolygok de közben már nekiláttam eltörölgetni egy poharat. Egy pultos sosem állhat csak úgy egymagában, mindig kell valami amit csinálhat. Még nekem főnöknek sincs megállás, hiszen ma nem szórakozni, hanem dolgozni jöttem.
- Mit adhatok? Lenne kedve valami újdonsághoz? - olyannak tűnik aki nem szeret kockáztatni, de volt már rá példa, hogy tévedtem.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Szomb. Nov. 04, 2017 2:29 pm

to Miona


Didi, nem akarom tudni, hogy az egyik legrégebbi ismerősömnek honnan jött ez a becenév, ráadásul úgy, hogy férfi, de nem is ez számított ma este, hanem a buli. A feleségem elhatározta, hogy elviszi Blairt egy szépségtúrára, én nem kérdeztem, a részletekbe nem mentem bele, de ha Párizsból kimozdulnak, akkor ez nekem is azt jelenti, hogy van néhány óra kikapcsolódásra szánt időm. Didi miatt lettem izgatott, aki egész héten telebeszéltem a fejemet olyan lehetőségekkel, amire már az egyetem óta nem gondoltam. Családos ember vagyok, és csak néha rúgok úgy igazán ki a hámból, de ma este semmi sem szabhatott gátat neki, még az sem, hogy a drága haverom lemondta, mert hirtelen torokgyíkja lett. Ugyan már…egyszerűen túl sokat szopatta magát, és most kell egy kis pihenő, mert nem bírja a pénisze. Nem zavartattam magam, ha akart tőlem még mesélhetett is róla, mert nem keltett bennem semmilyen rossz érzést. Megszoktam, hogy mások védőhálója legyek, hallgassak, ha a szükség úgy hozza, de közben már iszonyúan vágytam egy jó sörre. Franciaország szép, de mégsem egy sörös nemzet…itt a bor a király, csak nem az én szememben. Szerettem volna férfias tevékenységeket folytatni, és leinni magam, nem emlékezve az estére, de a józanság nagyobb úr volt…mégis fogtam magam, és elindultam felfedezni a párizsi éjszakát. Péntek van, ha ma este felöntök a garatra, még ott van a holnapi nap, meg az azutáni, hogy rendbe szedjem a kinézetemet, és a szervezetemet is. Az ősznek köszönhetően már sokkal hidegebbek voltak az éjszakák, mégis egy fekete széldzsekit választottam, egy sima farmert, meg egy sötétszürke felsőt. Nem értettem, hogy mi ez a vonzalmam a szürke iránt, de egyre több hasonló színezetű felsőruházatot vásároltam az internetről is…biztosan megártott a legutóbbi óraadásom a kávézó teraszán. Mindenesetre random választok egy bárt, és oda tévedek be. A szokatlan dolgok híve vagyok, a berendezés azonnal elnyeri a tetszésemet, így nem is kérdés, hogy hol nyitom meg az egyszemélyes ivászatomat. A kabátomat az akasztóra helyezem, és leülök a pulthoz. Nincsen társaságom, a vendégtér túl hangos, és így csendes megfigyelő válthat belőlem. Felülök az egyik bárszékre, és a pult mögötti készülődést szemlélem, ahol két nő gyors párbeszédje után az egyik máris felméri a vendégeket, és jó pultosként érdeklődik a hogylétjük felől. Ez is egyfajta pszichológiai hadviselés, sőt hasonló az én munkámhoz, de itt a vendéglátást fizetik meg.
- Helló… - mosolyodom el, ha a pillantásunk találkozik, aztán a kérdésére koncentrálok.
- Egy sörnek nagyon örülnék, de ha meglepsz. – fűzöm össze a két tenyeremet, és lefektetem a pultra, hogy a törölgetést imitáló hölgyeményt szemügyre vegyem.
- Túl régóta vagy itt, vagy már te vagy a személyzetis vezető? – érdeklődök, és ha megáll egy pillanatra, akkor a tekintetem az övébe fúrom.
- Gale…ha szabad megtudnom a te becses nevedet is? – egy kaján vigyor társul a kérdésem mellé.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
87
● ● Reag szám :
75
● ● karakter arca :
Ryan Reynolds


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:09 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Szer. Jan. 17, 2018 6:03 pm


Lionel and Caleb


Orrom alatt elégedetlen morgással ücsörgök a barátinak még a legjobb indulattal se nevezhető, viszont minden egyéb hülyeséget feledtető társaság legtávolabbi pontján, hogy még csak véletlenül se legyen lehetőségük engem is belevonni a beszélgetésbe. Tudni illik legjobb módja, hogy kifejezzük érdektelenségünket az éppen adott, innen-onnan felesleges hosszúságban átrágott témát illetően, hogy a testünk egyik legnagyobb felületét mutatjuk a jelenlévő kis csoportnak mely jelen állás szerint nem más, mint a hátam. Vénasszonyok hada persze már rég számon kérte volna rajtam a pofátlanságomat, vagy éppen az a néhány igen csak minden lében kanál emberke, akiket az esetek jelentős részében egyszerűen csak ignorálok mondván nem érnek annyit, hogy akárcsak egy szót is fecséreljek rájuk, valamint több energiát fektessek bele a napi "éljük túl" teóriámba.
Viszont szó mi szó, részben igazat is adnék az engem támadóknak, hiszen az atyák annak idején megtanították, hogy hogyan illik és, hogy nem illik viselkedni egy társaságban. Azt pedig bátran kijelenthetem, hogy így semmiképp...ha utálom is a dolgot, ha herótom van a jelenlévőktől vagy éppen magától a témától, akkor is úgy szokás ha szembe fordulunk velük és tettetve a hőn remélt odafigyelést, csak bambulunk ki a fejünkből, néha nagyokat bólogatunk s hasonlóan teszünk mint a többiek. Tehát utánozzuk egymás mint a majmok: dünnyögünk, helyeslünk vagy éppen rázzuk a fejünket és morgunk, rosszabb esetben vakarózunk. Azt viszont töredelmesen, minden további nélkül bevallom, hogy jobb napjaimon még érdekelne is az éppen pedzegetett téma, pont úgy beletudnék olvadni a kis közösségbe mint a harmadik vagy az ötödik, de ez most nem az a nap. Ma "kapja be mindenki a f*szomat" nap van, amikor egy szó mint száz, jobb ha nem szólnak hozzám de még csak ki se kérik a véleményemet semmivel kapcsolatban, rám se néznek, szimplán elfogadják, hogy illemből vagyok itt. Azért, mert elhívtak, ráadásul még a koktélokat, egyéb italokat is ők állják, kvázi amellett, hogy kockásra ülöm a seggemet, hülyére unom az agyamat, kifejezetten jól jártam. Ingyen pia, nem kell a kolostorban ücsörögni és valamelyik atya aznapi agymenését hallgatni sőt, még Leiről is eltudom terelni egy kis időre a gondolataimat, ha már olyan szépen beette magát az agyasabbik felembe. És akkor még nem említettem Mattiet, a megjelenő "elvileg apját" és azt a dögivel hozzám vágott infót, amit kaptam tőle az ím említett fazonról valamint a terveiről. Szóval ha kegyesek akarunk lenni még azt is mondhatjuk, hogy kifejezetten jól jött ez a mai nap, mielőtt még feltalált volna robbanni a sok hülyeségtől szegény fejem. Megteszem amit megkövetelt a "haza", ami jelen állás szerint nem más, mint ezeknek a buta barmokkal teli, magukat embercsoportnak nevező teremtményeknek a társaságát élvezni.
Keresztbe csapott lábakkal, fejemet a bőrpárnás pad háttámlájának döntve meresztem a szemem minden második elkapott szót követően, komolyan bízva abban, hogy a tervezők elég stabilan húzatták fel ezt a csodát, mielőtt még a nyakunkba talál szakadni a plafon. Röpke másodpercek alatt legalább ötvenszer fogalmazódik meg bennem, hogy kikkel vagyok körülvéve, miért vagyok itt és mit csinálok? Tényleg annyira mélyre süllyedtem, hogy ennyi bolonddal veszem körbe magam? Talán ezért se véletlen, hogy minden lelkiismeretfurdalás és szó nélkül emelem meg a hátsómat az ülőalkalmatosságról, s átszuszakolva magam a tömegen, indulok el a pult felé először is bízva valami erősebb itókánál annál, mint amivel korábban beújítottak a hülyék. Másodszor pedig egy jobb társaságban, amivel tudok is valamit kezdeni ahelyett, hogy másoknak az éppen aktuális szexuális irányultságával és szokásával legyek elfoglalva az én jelenlétemben. Nem rám tartozik!
- Már megint milyen észlényekkel lopod a napot?
- Szerintem én vagyok a leghülyébb abban a csapatban amiért eljöttem velük, szóval ne őket csesztesd - morgom kelletlen fintorral az orrom alatt miközben helyet foglalok az egyik bárszéken, amivel egyidejűleg már löki is elém az aktuális italcsodáját. Toby közel három éve már, hogy diákmunkával a bárban dolgozik heti két alkalommal esténként, nekem pedig az egyetlen mentőövem csak, hogy elszakadhassak azoktól akikkel érkeztem. Logikus nem? Eljövök valakikkel, hogy egy sokadiktól várjam a háttér támogatást velük szemben... tényleg én vagyok a legnagyobb hülye.
- Van cigid? - félreértés ne essék, nem vagyok bagós. Egyszerűen okot kell keresnem arra, hogy eltűnhessek amit a srác nagyon is jól tud, így csúsztatja is elém a cigarettával teli dobozt.
- Holnap megkereslek és visszaadom - mert minek ez nekem?
- Jól van, de csak délelőtt leszek suliban.
- Pompás... mikor máskor? - még gyorsan kifizetem a kapott italt, de fél lábbal már a földet taposom, hogy már-már futtában rohamozzam meg az oldalsó kijáratot, ahol láss csodát kikkel találom szembe magam?... persze, hogy a combos, magukat jó alaposan felpumpált bolondokkal, akiktől nem is olyan régen az öcsémet menekítettem legjobb tudásom szerint.
- Nézzétek már, a sárga gyerek. Mi szél hozott erre? Apuci tudja, hogy ilyen helyen szédelegsz?
- Milyen nyomorultat találtatok már megint magatoknak fiúk? - biccentek a közöttük reszkető, pápaszemes srác felé, aki minden bizonnyal nincs tisztában a "tedd amit kérnek, gyorsabban szabadulsz" elvvel... de én se a "szedd a virgácsaidat!" fogalmával.


***

Szó szám: 803 - Öltözet



For the man only his face knowable, but his face not him.

He is behind his face. Invisible.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
12
● ● karakter arca :
Lee Hyun Woo


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Hétf. Jan. 29, 2018 2:15 am

To Caleb

Ezek a nők... sose semmi nem jó nekik és még csak kicsit sem hálásak. Jó, lehet tapló voltam, amiért nem más ajándékkal jöttem, de annyira adta magát a helyzet és annyira jó volt. A franc sem gondolta, hogy másnap majd jól megsértődik. és hogy a frász is kerülgessen minket, amikor rájöttünk, hogy csessze meg kellene az az esemény utáni. Sosem éreztem még ennyire friss sofőrnek magam, mint akkor, amikor kocsiba kellett ülni. Most meg... Baszki, csajok, miért vagytok ennyire telhetetlenek és válogatósak és... Bahh...
A szokásos helyemen terpesztek egy asztalnál. Kennyvel néha be szoktunk ide ülni, mostanság ő sem igazán ért rá, dolga van, mint ha csak kergetne egy lányt, vagy nem is tudom. Annyira más most mindenki így, faszán kezdődik ez az új évünk a januárral. Már nem is várom annyira az év végét, mert biztos valami botrány lesz. Vagy megbukok, vagy kicsapnak addig. Pedig egészen jópofa az a kézi kamera, amit találtam. Ezer éves csotrogány, de most ismerkedem vele. A suliban senkinek sem fog feltűnni, hogy megfújtam azt az alagsorban található dobozok egyikéből. Mi baj van azzal? Nekem tetszett, másnak pedig nem hiányozna. Makulátlanul működik a kicsike, pedig biztosra veszem, hogy nálam is öregebb. Még tekerős, régi franc. Legutóbb sikerült interneten találni hozzá filmet, ha esetleg lefogyna róla. De azt is valami speciális oldalon. Nem lenne rossz ez a filmes dolog, végső soron legfeljebb nem vesznek fel egyetemre.
A poharamra - vagyis annak tartalmára - pillantok és lötykölöm egy kicsit. Ma valahogy annyira nyomott itt a hangulat, ellaposodott, alig hallani ki harsány röhögést, egy jó sztorit. Vagy csak nekem van ilyen szar kedvem. Tudom, tojnom kellene a szőkére, aztán úgy tennem, mint ha mi sem történt volna. De nem tudom, férfiúi büszkeségemet sérti, amiket hozzám vágott. Nem is nézné ki belőle az ember, hogy mekkora egy méregzsák a maga 157 centijével... Lehörpintem az italt, a zsebembe nyúlok. Igazából a telefont keresem, de megteszi a cigi is. Apropó, itt még ma rá se gyújtottam. Elegáns mozdulattal húzom ki két ujjam közé fogva a szálat, ellenőrzöm, hogy megvan-e a gyújtóm, majd elindulok kifelé. Na nem oda előre, ahol kisebb tömeg ácsorog, hanem ki hátra. A kutya sem kíváncsi most ezekre. Félúton felhúzom a kabátot, majd ahogy kiérek a hideg levegőre, készítem is a tüzet. Hamar beizzik a szál, elteszem a kis műanyag cuccost. Nem tervezek senkivel sem kokettálni, mégis megüti a fülem egy beszélgetés. Mélyen leszívom a cigi füstjét, miközben a többit firtatom tekintetemmel. Nem akarok közbe lépni, most mégis valamiért kurvára önérzetes vagyok. Nem tetszik a beszélgetés, nem tetszik ez az egész sem. Egyelőre csak lenyelem a szitokszavakat.
- Jön nekünk egy kör piával, mert randán méregetett minket. - érkezik a válasz, a csávónak pedig rohadtul nem tetszik, hogy kérdezősködik a gyerek.
- Különben is, neked nem mondta senki, hogy foglalkozz a dolgoddal? - a másik felbátorodva veszéll a hergelésbe, vagy mondjuk inkább önhergelésnek a dolgot. Én még mindig csöndben figyelek, a gyerek nekem ismerősnek tűnik. Egyem meg a kalapom, ha tudnám, hogy honnan. Buli? Nem hiszem.. akkor suli? Vagy az edzőterem? Inkább maradjunk a sulinál. Kibaszottul ismerős és ez bosszant. A szemüveges kölyök már lassan kapcsol, elkezd hátrálni, de a másik miért nem? Ki akar provokálni magának egy pofont? Nem értem, komolyan nem értem. Én mindenesetre továbbra is nyugodtan bagózok. Aztán csak kisvártatva szólalok meg.
- Szerintem nektek kellene lekopnotok innét, de sürgős gyorsan.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Szomb. Feb. 03, 2018 5:58 pm


Lionel and Caleb


Azt hiszem kicsit kemény lenne, ha ügyeletes rendfenntartónak tartanám magam egy olyan helyen, ahol jószerivel fordulnak meg a kétajtós szekrény méretűre nőtt izomagyú seggfejek, akiknek méreteivel a magam százhetvenöt centis, hatvanöt kilós "aprósága" épp csak annyira dacolhat, mint egy hópihe az orkán erejével. Egyszer ütnek - természetesen akkor jó nagyot -, és már repülök a szemközti sarokba nyolcfelé álló végtagokkal, képemen idült vigyorral, amiért nem törtem ketté vagy egyszerűen nem csavarták le a nyakról a fejemet unalmukban. Ettől függetlenül az igazságérzetem még mindig bivaly erős, és soha nem tartottam fair "küzdelemnek", ha egy nyomorult, látszólag védekezni is képtelen kölyköt b*szogatnak kedvükre, mondván ők a nagyobbak és többen is vannak. Hát édes fiaim, aztán baromi nagy dicsőség négyen, öten egyet verni de tényleg. És mit is árthatott nekik a pápaszemes kis nyomorult? Nem adta oda a szüleitől kapott uzsonna pénzt? Termetükből és annak milyenségéből ítélve - mert nem természetesek ám azok az irreálisan nagy bicepszek - ha futja szteroidozásra és egyéb tömeg növelő szerekre, kvázi anyuci és apuci nem szarral gurít odahaza, minden bizonnyal nem az a kevéske kis lóvé fogja a zsebüket vaskosabbá tenni, amit egy ilyen papucsállatkától eltudnak kobozni. Vagy csak az zavarja őket, hogy egyáltalán ideette őt a fene? Hát ki kell ábrándítsam a díszes társaságot, jelen állás szerint olyan helyen tartózkodnak ahova azt eszi be a bánatos fene, akit csak akar. Nem hiszem, hogy sok beleszólási joguk lenne azt illetően, hogy ki hol van és mit akar, ellenben jó nagy ívben, dicséretes módon eltudják kerülni a számukra kérdéses személyeket. Ez esetben még vállra pacsit is kapnának, amiért nem kötöttek bele még az élő fába is...
... viszont ahogy szúrós tekintetükkel engem is végigmérnek, azt hiszem sikerül megértenem, hogy mi volt a problémájuk a gyerekkel. Egyszerűen csak rájuk nézett a szódásszifon szemüvege mögül, mi pedig mindannyian tudjuk jól, hogy milyenek a hozzájuk hasonló szemétládák. Már azt is kihívásnak veszik és farok méregetésnek, ha valaki egy pillantást vet arra a nagy, bárgyú képű kugli fejükre.
- És ezzel beletiport az ártatlan lelkivilágotokba? Ugyan már fiúk, azt hittem keményebbek vagytok ti ennél - jegyzem meg szarkasztikusan, de ez idő alatt komoly ügyet fordítok arra, hogy megtaláljam a tökéletes menekülő utat arra az esetre, ha elszaladna velem a ló, és én magam is olyat mondanék, aminek köszönhetően okosügyesen beakarnának építeni valamelyik, számukra is ígéretesnek tűnő és célnak megfelelő falba.
- Azt hiszem addig az én dolgom is, ameddig olyan helyen veritek a f*rkatokat, ahol a zsaruk pillanatok alatt betudják szüntetni a bulit... én azért megnézném a fejeteket, mikor a benti több száz ember rátok száll - gonosz kobold vigyort villantva szinte várom, hogy egy emberként induljanak meg felém, ám egy nem túl messziről érkező hang megakadályozza őket ebben, s iszonyat bamba képpel kezdik felkutatni az illetékes sokadikat.
Én magam is némi kutatómunkát követően tudom csak alaposabban szemrevételezni őt, s arcának ismerős vonásait elemezve sikerül rádöbbennem arra, hogy szerencsére ma se egyedül kell elütni egy balhét bár tagadhatatlan, nem áll szándékomba őt is belekeverni... igaz jött ő magától. Ami most más mint nagy általánosságban, hogy nem Mattie vagy valamelyik benti köcsög van a társaságomban, sokkal inkább egy iskolásforma srác, akit valóban az ím említett intézmény falai között volt szerencsém látni nem egyszer, nem kétszer.
- Na, kit sikerült összeszedned kölyök? Ő vele van? A végén még meghatódok, hogy erősítésed, hátvéded is van - vágja hozzám az egyik lekezelően és amint tesz felém egy lépést, én úgy keményítem meg a pillantásomat amolyan "közelebb ne  gyere!" felszólítással.
- Nincs velem, nem ismerem - reflektálok, mielőtt a fejükbe vennék, hogy rá is rászállnak pont, mint rám az elmúlt néhány hétben. - De mondtam én, hogy nem sokan díjaznák, ha tömeget oszlatnának miattatok főleg úgy, hogy normális esetben bulizni, szórakozni akarnak itt. Gondoljatok bele, hogy milyen busójárás lenne itt csak, hogy egyesével összekapkodjanak titeket - jól van, mert a szájkaratéval majd elérek bármit is, egészen biztos...
- Lépj már ki inkább a sötétből szép öcsém, ki vagy? Illik belepofátlankodni mások beszélgetésébe? - ja, hogy ők ezt beszélgetésnek nevezik? Nem tudtam, hogy ilyen módja is van.


***

Szó szám: 669 - Öltözet



For the man only his face knowable, but his face not him.

He is behind his face. Invisible.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
12
● ● karakter arca :
Lee Hyun Woo


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Hétf. Feb. 19, 2018 5:17 pm

To Caleb

Ügyeletes pöcsfejnek már neveztek, még nagypofájúnak is, meg még sok más ezekre utalónak. Van aki szerint egyszer igazán el kellene látni a bajomat, akkor majd megtanulom, hol a helyem. De az az igazság, sosem tanulom meg, hol a helyem. Élvezem az élet adta lehetőségeket, okés? Imádok szájalni, úgy érezni magam, hogy sok mindenben teljesen a helyzet magaslatán állok, uralom a helyzetet. Most pedig, hogy ennyi feszültség felgyűlt bennem, lehet nem is ártana levezetnem azt a sok ingert. A szilveszter, ami utána történt, az első olyan elutasító viselkedés, ami bassza az agyam. Mert nem tudok nemlegeset elfogadni, engem nem lehet csak úgy elküldeni. Sehonnét, még a tulajdon szobájából sem.
Várok, hallgatom őket, a cigi nem égett még le, én pedig nem szeretnék pazarolni. Már tulajdonképpen az is megnyugtat, hogy szívom ezt a szart. Mert élvezem, ó de még mennyire, ahogy leszívom a slukkot, ahogy a nikotin szétárad az ereimben, egészen megnyugszom. Remeghetne is a kezem néhány ennyire tagbaszakadt fickót látva, de még magamat sem teszteltem le igazán. Amióta aktívan sportolok és érzem, hogy az izmaim duzzadnak az erőtől, ki akartam próbálni milyen messzire is jutottam. Nem vagyok egy provokátor, de egy komolytalan csetepatéba még szívesen hagyom magam belecsorogni. Még egy utolsó slukkot szívok, elnyomom a csikket és eldobom. Kilépek az esőfogó bádoglemez alól, hogy jobban is lássanak.
- Illik másokat zaklatni? - kérdezek vissza szemtelenül. Tény, van amikor én is a végtelenségig tudom mások vérét szívni, de én nem fenyegetőzöm veréssel. Márpedig az a kölyök szabályosan terrorban van tartva, a másiknak meg mindjárt elkenik a száját. Lehet az enyémet is aztán, ki tudja.
- Vagy ti vagytok itt esetlegesen a felelős verőlegények? Nem tűntök másnak szánalmas kölyköknél, akik nem tudják kin töltsék le az energiát, mert nem kellenek a csajoknak. - érzem, hogy nagyon feszítem a húrt, de nem tudom megállni, hogy be ne szóljak nekik. Senkik, akkora senkik, hogy az már ordít róluk. Arról inkább ne beszéljünk, hogy én mennyire vagyok ismert, meg hogy egyáltalán ismert vagyok, szó se essék róla. Bebaszna, ha most felismernének és szemberöhögnének. De a sorozat régen volt, kölyök voltam. Azóta minden teljesen megváltozott, kezdett stabilizálódni az életem, csak most vagyok kurvára elégedetlen.
- Nem vagyok amúgy egyikkel sem, csupán nem tetszik a pofátok. - az egyiket még vállba is veregetem, miközben sunyin elvigyorodok. Most már érzem, túlfeszítettem a húrt, eddig mindkettőben megállt a szar, úgy méregettek engem, mint valami prédát, miközben éreztem, hogy pattanásig feszültek az idegeik. Egészen mostanáig, mert mintha valami felgyulladt volna. A velem szemben ácsorgó fickó keze hirtelen lendül meg, ami elől épp csak kitérek, hisz számítok arra, hogy az első pofon nem az enyém lesz. Közben pedig a másik sem tétlenkedik, ő már mellkason vág, amire a levegő egy hangos beszorult sóhajjal talál utat magának. Épp csak sikerül elkapnom a következő érkező kezet. Ennek már a fele sem tréfa és nagy szarban maradok, ha a másik kettő csak így elpucol. Kicsit félremértem az erőviszonyokat.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar •• Szomb. Júl. 14, 2018 2:42 pm


AC miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Hamingway Bar ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Hamingway Bar
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-