Fashion Atelier Butik
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Fashion Atelier Butik •• Szomb. Nov. 04, 2017 10:49 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Barbara Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Hétf. Nov. 06, 2017 4:57 pm

Mionának


Sose feküdj le dühösen, mondják a könyvek. Én azt is hozzá tenném, hogy  inkább maradj ébren és tervezd a bosszúdat, de ez némileg gyermeteg lelkivilágra utal, ráadásul igencsak megkérdőjelezi státuszom, mint államügyész. A legtöbb dolgot valóban nem vettem magamra, elvégre, ha megtettem volna, valószínűleg rég rendszeres terápiás kezelésre szorulnék; ám a munkán kívüli élet, ami csak foltokban volt fellelhető esetemben, keményebb időszakokban pedig egyenesen nagyítóval kellett keresni a nyomait, más lapra tartozott. Olyan volt, mint egy ajtón átsétálni egy másik szobába, és amint az becsukódik mögötted, a két helyiség tökéletesen el van választva egymástól;bár olykor még hallani azonosítatlan hangokat a másik feléből. Ez a világválasz jelentősen megkönnyítette az életet, ám többek között a munkahelyi hatrozottságomat is mintha hálóval fogta volna meg s tartaná gúzsba kötve, míg ismét magamra nem öltöm a ceruzaszoknyás kosztümöt.
Összefutottam Sammel. Ami önmagában nem olyan meglepő, elvégre, a tűzoltóállomás, ahol dolgozik, nincs olyan messze az irodától, bár még mindig megdöbbenek, hogyan tudja belepasszírozni magát az egyenruhába. (Vagy csupán az évek súlya alatt összesűrűsödött, bár vékony megvetés-réteg lencséjén át nézve rakódik rá annyi plusz kiló?) Ám valamiféle családi meglepetés-banzáj lehetett, mert mind a négy gyereke ott volt, ráadásul mint kiderült, a harmadik neje tényleg újra terhes. Vagy lenyelt egy görögdinnyét. Nem tudom, miért markolt a hiányérzet jeges karma olyan hevesen a szívembe, ahogy megláttam őket, ahogy megláttam azt, aki én is lehetnék, ha a testem nem árult volna el olyan rútul, hogy ne tudja elvégezni azt a feladatot, amire az evolúció kötelezné. Talán az új arckrémemhez lehet köze, női hormont is tartalmaz.
Ha kevésbé stílusos nő volnék, talán beadom a derekam a gyomrom tájától felfelé feszítő harag és sértettség unszolásának, és nekiállok az utca kellős közepén patáliázni, hogy aztán az egészet nagyon, nagyon megbánjam később, és otthon fagyiba fojtsam a bánatom. Szerencsére azonban előkelő nevelésben részesült, érett, erős nő vagyok, akit nem férfiak határoznak meg, vagy holmi ösztrogénes arckrém (bár a rohadt eget, hát valami csodát művelt a bőrömmel!), így a nekünk való utat választottam.
Vásárolni indultam.
You were just blah blah blah, I was oh my god, and unlike your anatomy, I’m glad I had it in me, now the king is dead, but the queen is aliiiiveeeee! – Beyoncé mellett többek között Pinkkel is egészen biztosan csodálatos duettpartnert alkothatnék. Az sem tudta túlzottan letörni a lelkesedésem, hogy a szomszédos kocsisorban haladó szedán egyébként jóképű sofőre erőteljes dudálással adta tudtomra, hogy a letekert ablakokon kihallatszó zene zavarja a mobilozásban. Ha kevésbé stílusos nő volnék, talán átnyúlok az anyósülés fölött, és megfogom azt az átkozott Blackberryt (ki vesz manapság Blackberryt?!), és eldobom valamerre, elvégre, vezetés közben tilos mobilozni. Ám már megállapítottuk, hogy stílusos nő vagyok.
Így mutattam be kellő vehemenciával, két kézzel, mielőtt füstölő kerekekkel tovahajtottam volna.
Van valami szabadság abban, ha nem kell törődnöd semmivel, csak végigtipegni a magassarkúdban az utcán, a karjaidon frissen beszerzett kincsekkel pakolt papírzacskók lengenek az őszderéki szellőben. Globális felmelegedés ide vagy oda, annyi előnye csak van a megőrülő időjárásnak, hogy ilyenkor is villogtathatod a napszemüvegedet, anélkül, hogy David Carusónak kellene lenned. Elégedett sóhajjal lépek be az egyik kedvenc butikom ajtaján, érkezésemet csilingelő csengő hangja jelzi.
Szép napot! – köszönök oda széles mosollyal a kasszánál tevékenykedő eladónak. Egy másikuk már sietne felém, ám intek neki, hogy semmi szükség rá, ő pedig megérti; annyit járok ide, hogy lassan fejből tudnám lejegyezni, mit merre találok. Gondolkodás nélkül lépdelek az új kollekciót bemutató részleg felé. A divatvilágnak van az a szokása, hogy visszahozza a régi darabokat. A farmerkabát oké; a trapéznadrág nem. A telitalpú cipők is teli találat; ha valakit meglátok patacipőben, azzal együtt hajítom a szemétdombra. Az, hogy visszahozzanak egy olyan, kilencvenes években divatos, vintage stílusú virágos ruhát, pont ugyanolyan fazonban, színben és mintával, mint amit az esküvői vacsoránkon viseltem, nagyon nem oké.
Döbbenten meredek a darabra, talán jóval hosszabb ideig is, mint illendő lenne, és talán addig maradok úgy, pislogva, míg egy eladó oda nem jön hozzám megnézni, rohamom van-e. Ám egy személyzeti tag helyett ismeretlen nő alakja lépett be a látóterembe, erre pedig még kómából felkeltve is rögtön felfigyelnék; amolyan ösztön, hogy megnézzem, ki az, hogy néz ki, miben van. A divat fővárosában soha nem tudhatod, kinek a napi szettje fogja helyre billenteni az emberiségbe vetett hited.
Szőke, kék szemű, csinos, fiatal és üde; akár én is lehetnék, mondjuk úgy öt tíz jó, húsz évvel ezelőtt. És azt a ruhát nézegeti, amit én is tettem annak idején, amikor még úgy volt, hogy minden a terv szerint halad. Mielőtt felfoghatnám, mit is teszek, már odalépek mögé, és megkocogtatom a vállát.
Ó, nem, nem, nem, drágám! – csóválom meg a fejem. – Ez nem lesz jó neked. Bízz bennem. Tudom, hogy most nagyon csinosnak tűnik, és minden álmod beleszőve látod az aranyozott szegélyébe, de mire észbe kapsz, valaki csoki mousse-t ejt rá az esküvődön, a lusta férjed összemossa valami műszálassal, csípőtájékon szorítani kezd, és a végén már csak arra jó, hogy megfojtsd vele azt a parasztot, aki képes a titkárnőjét húzogatni a saját két kezeddel kiválasztott selyemágyneműtökön! – Olyan átéléssel próbálom lebeszélni valamiről, amit épp csak egy, legfeljebb két percig méregetett és nézegetett, mintha az égből alászállt tündérkeresztanyja volnék, aki személyes hadjáratának tekinti, hogy megtalálja a tökéletes szőke herceget. A buti hangszóróiból lágyan lejtő dallamos számok között épp litániám közepén állt be a váltás, így tisztán kivehető volt a hadarás. Néhányan érdeklődve pillantanak felém, és elkínzott mosollyal teszem hozzá:– Túl sok információ?
the joy of dressing is an art
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Jennifer Aniston
● ● karakter arca :

Fashion Atelier Butik
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-