Fashion Atelier Butik
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:01 pm ✥
✥ Yesterday at 6:52 pm ✥
✥ Yesterday at 5:11 pm ✥
✥ Yesterday at 4:51 pm ✥
✥ Yesterday at 12:55 pm ✥

Fashion Atelier Butik



Témanyitás ✥ Fashion Atelier Butik •• Szomb. Nov. 04, 2017 10:49 am

******
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Hétf. Nov. 06, 2017 4:57 pm

Mionának


Sose feküdj le dühösen, mondják a könyvek. Én azt is hozzá tenném, hogy  inkább maradj ébren és tervezd a bosszúdat, de ez némileg gyermeteg lelkivilágra utal, ráadásul igencsak megkérdőjelezi státuszom, mint államügyész. A legtöbb dolgot valóban nem vettem magamra, elvégre, ha megtettem volna, valószínűleg rég rendszeres terápiás kezelésre szorulnék; ám a munkán kívüli élet, ami csak foltokban volt fellelhető esetemben, keményebb időszakokban pedig egyenesen nagyítóval kellett keresni a nyomait, más lapra tartozott. Olyan volt, mint egy ajtón átsétálni egy másik szobába, és amint az becsukódik mögötted, a két helyiség tökéletesen el van választva egymástól;bár olykor még hallani azonosítatlan hangokat a másik feléből. Ez a világválasz jelentősen megkönnyítette az életet, ám többek között a munkahelyi hatrozottságomat is mintha hálóval fogta volna meg s tartaná gúzsba kötve, míg ismét magamra nem öltöm a ceruzaszoknyás kosztümöt.
Összefutottam Sammel. Ami önmagában nem olyan meglepő, elvégre, a tűzoltóállomás, ahol dolgozik, nincs olyan messze az irodától, bár még mindig megdöbbenek, hogyan tudja belepasszírozni magát az egyenruhába. (Vagy csupán az évek súlya alatt összesűrűsödött, bár vékony megvetés-réteg lencséjén át nézve rakódik rá annyi plusz kiló?) Ám valamiféle családi meglepetés-banzáj lehetett, mert mind a négy gyereke ott volt, ráadásul mint kiderült, a harmadik neje tényleg újra terhes. Vagy lenyelt egy görögdinnyét. Nem tudom, miért markolt a hiányérzet jeges karma olyan hevesen a szívembe, ahogy megláttam őket, ahogy megláttam azt, aki én is lehetnék, ha a testem nem árult volna el olyan rútul, hogy ne tudja elvégezni azt a feladatot, amire az evolúció kötelezné. Talán az új arckrémemhez lehet köze, női hormont is tartalmaz.
Ha kevésbé stílusos nő volnék, talán beadom a derekam a gyomrom tájától felfelé feszítő harag és sértettség unszolásának, és nekiállok az utca kellős közepén patáliázni, hogy aztán az egészet nagyon, nagyon megbánjam később, és otthon fagyiba fojtsam a bánatom. Szerencsére azonban előkelő nevelésben részesült, érett, erős nő vagyok, akit nem férfiak határoznak meg, vagy holmi ösztrogénes arckrém (bár a rohadt eget, hát valami csodát művelt a bőrömmel!), így a nekünk való utat választottam.
Vásárolni indultam.
You were just blah blah blah, I was oh my god, and unlike your anatomy, I’m glad I had it in me, now the king is dead, but the queen is aliiiiveeeee! – Beyoncé mellett többek között Pinkkel is egészen biztosan csodálatos duettpartnert alkothatnék. Az sem tudta túlzottan letörni a lelkesedésem, hogy a szomszédos kocsisorban haladó szedán egyébként jóképű sofőre erőteljes dudálással adta tudtomra, hogy a letekert ablakokon kihallatszó zene zavarja a mobilozásban. Ha kevésbé stílusos nő volnék, talán átnyúlok az anyósülés fölött, és megfogom azt az átkozott Blackberryt (ki vesz manapság Blackberryt?!), és eldobom valamerre, elvégre, vezetés közben tilos mobilozni. Ám már megállapítottuk, hogy stílusos nő vagyok.
Így mutattam be kellő vehemenciával, két kézzel, mielőtt füstölő kerekekkel tovahajtottam volna.
Van valami szabadság abban, ha nem kell törődnöd semmivel, csak végigtipegni a magassarkúdban az utcán, a karjaidon frissen beszerzett kincsekkel pakolt papírzacskók lengenek az őszderéki szellőben. Globális felmelegedés ide vagy oda, annyi előnye csak van a megőrülő időjárásnak, hogy ilyenkor is villogtathatod a napszemüvegedet, anélkül, hogy David Carusónak kellene lenned. Elégedett sóhajjal lépek be az egyik kedvenc butikom ajtaján, érkezésemet csilingelő csengő hangja jelzi.
Szép napot! – köszönök oda széles mosollyal a kasszánál tevékenykedő eladónak. Egy másikuk már sietne felém, ám intek neki, hogy semmi szükség rá, ő pedig megérti; annyit járok ide, hogy lassan fejből tudnám lejegyezni, mit merre találok. Gondolkodás nélkül lépdelek az új kollekciót bemutató részleg felé. A divatvilágnak van az a szokása, hogy visszahozza a régi darabokat. A farmerkabát oké; a trapéznadrág nem. A telitalpú cipők is teli találat; ha valakit meglátok patacipőben, azzal együtt hajítom a szemétdombra. Az, hogy visszahozzanak egy olyan, kilencvenes években divatos, vintage stílusú virágos ruhát, pont ugyanolyan fazonban, színben és mintával, mint amit az esküvői vacsoránkon viseltem, nagyon nem oké.
Döbbenten meredek a darabra, talán jóval hosszabb ideig is, mint illendő lenne, és talán addig maradok úgy, pislogva, míg egy eladó oda nem jön hozzám megnézni, rohamom van-e. Ám egy személyzeti tag helyett ismeretlen nő alakja lépett be a látóterembe, erre pedig még kómából felkeltve is rögtön felfigyelnék; amolyan ösztön, hogy megnézzem, ki az, hogy néz ki, miben van. A divat fővárosában soha nem tudhatod, kinek a napi szettje fogja helyre billenteni az emberiségbe vetett hited.
Szőke, kék szemű, csinos, fiatal és üde; akár én is lehetnék, mondjuk úgy öt tíz jó, húsz évvel ezelőtt. És azt a ruhát nézegeti, amit én is tettem annak idején, amikor még úgy volt, hogy minden a terv szerint halad. Mielőtt felfoghatnám, mit is teszek, már odalépek mögé, és megkocogtatom a vállát.
Ó, nem, nem, nem, drágám! – csóválom meg a fejem. – Ez nem lesz jó neked. Bízz bennem. Tudom, hogy most nagyon csinosnak tűnik, és minden álmod beleszőve látod az aranyozott szegélyébe, de mire észbe kapsz, valaki csoki mousse-t ejt rá az esküvődön, a lusta férjed összemossa valami műszálassal, csípőtájékon szorítani kezd, és a végén már csak arra jó, hogy megfojtsd vele azt a parasztot, aki képes a titkárnőjét húzogatni a saját két kezeddel kiválasztott selyemágyneműtökön! – Olyan átéléssel próbálom lebeszélni valamiről, amit épp csak egy, legfeljebb két percig méregetett és nézegetett, mintha az égből alászállt tündérkeresztanyja volnék, aki személyes hadjáratának tekinti, hogy megtalálja a tökéletes szőke herceget. A buti hangszóróiból lágyan lejtő dallamos számok között épp litániám közepén állt be a váltás, így tisztán kivehető volt a hadarás. Néhányan érdeklődve pillantanak felém, és elkínzott mosollyal teszem hozzá:– Túl sok információ?
the joy of dressing is an art
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:08 am

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Hétf. Márc. 05, 2018 8:40 pm

to Aanabana

Úgy tartják mindenre szakítanod kell időt, ami boldoggá tesz. Ez kinek-kinek hogyan jön elő. Engem boldoggá tesz a mozgás, boldoggá tesznek apró dolgok, mint a tökéletes reggeli kávé, a kellemes idő, vagy az, ha a mindennapok rohanásában végre a barátokra is jut idő. Persze lehet ezt mindig mindenre fogni de az az igazság, hogy a felnőtt életek inkább széthúzásra vannak ráállva nem összetartásra. Nekem is van egy munkám, egy életritmusom. Ana pedig anyuka, hamarosan másodszorosan is. Huh. Emlékszem magunkra a gimiben. Két bolond, sok álom és teljesen különböző későbbi tervek. Fantáziáltam én is menedzseri posztokról, de igazából nem láttam benne jövőképet. Képtelen voltam magam beleszuszakolni a dologba. Szóval mániákus lettem a táncművészettel kapcsolatban. Szegény, mentségére mondom, remekül viselte amikor ezt én eldöntöttem és ki se láttam abból, hogy képezzem magam mindenfelé. Majdnem hánytam a felvételim előtt. Olyan az, mint amikor VB-n a jégkorcsolyázó megkezdi a kűrt, amit tökéletesre csiszolt az edzőjével és valahogy mégis elbotlik. Én is ettől rettegtem, hogy elesek, hibázok és a sok tökéletességet, egyéniséget és koordinációt figyelő szempár rögtön nem érdeklődéssel fordul majd felém, hanem egy sóhajjal húzzák ki a nevem a reménybeli névsorról. És nem így lett.
Amíg én Astor kritikus óráin izzadtam ki magamból a vágyott legjobb formámat, ő pedig szembe találta magát az egyéjszakás kapcsolatok legnagyobb hátulütőjével, a terhességgel. Az én tánctól fűtött maximalista világomba ez az információ villámként hatolt be, de rögtön biztosítottam, hogy ha kell még feleségül is veszem valami országban. Aggódtam érte. Egy gyerek még képzeletben sem csak annyi, hogy leteszed valahová és jaj de aranyos majd kifogzik, eszik-iszik egyedül és mire kettőt pislogsz már együtt bőgsz a többi szülővel az érettségije miatt. Nagyon nem. Viszont akarta a babát. Már az elejétől kezdve. És mit tehet ilyen esetekben valaki, aki a legjobb barátnő címet birtokolja ősidők óta? Vesz egy mély levegőt és mögé áll, mindenben amiben csak tud. Ráadásképp pont erre a részre esett az incidensem Astorral, szóval nem mondanám, hogy a világ legstabilabb magaslatairól prédikálhattam volna..így hát nem is tettem. Hiszem ugyanis, hogy nem tökéletes család kell, hanem a szeretet. És Ana szívében rengeteg van belőle. Talán ezért is lettünk olyan könnyen barátok, a művészi hajlamú emberek nagyon rá vannak kódolva az érzelmekre. Nem azt mondom ezzel, hogy a többiek lelketlenek, dehogy. Csak mind másképp vetjük bele magunkat. Amikor megkért, hogy legyek a baba keresztanyja, azonnal igent mondtam. Mert akár fiú, akár lány, az övé. És én nagyon fogom szeretni.
Így is van, azóta is. Emma egy tünemény, ráadásul személyiségért sem kell a szomszédba mennie. Igyekszem annyit találkozni velük amennyit lehet, de a történések Francissel lekapcsoltak az életemről és a pozitív gondolatokról. Mivel többet nézegettem a borosüveg alját, mint a kinti világot, telefonon zokogtam el a bánatomat csak. Persze miután beismertem. Nos igen, Ana már az esküvőmet is helytelenítette. Mennyire igaza volt...de hajlamos vagyok makacsul hülyén kezelni mindent és mindig esélyeket adni. Egy másodikat. Egy harmadikat. Túl sokat. Ahhoz képest, amennyit néhányan érdemelnének.
- Annaaabaaanaaaa - csicsergem vidáman a telefonba - Mindjárt odaérek esküszöm, csak a buszommal volt némi probléma! - szabadkozom, tisztában van vele, hogy nem vagyok hajlandó vezetni. Van bennem egy blokk, elengedtem a rutint és nem nyerő egy sugárúton elengedni a kormányt, leszállni a pedálokról ha rossz helyzet áll elő. Így megkímélem a kórházakat magamtól. Persze Ana szerint be kéne ülnöm a kocsiba és erőtvenni magamon, de nem megy az olyan könnyen. Szóval szedem a lábaimat ütemesen a buszmegállótól az üzletig. Meert hát drága barátnőm babát vár. Ezúttal viszont azt hiszem valódi boldogságot láttam a szemében megcsillanni. Más kérdés, hogy az apa a nőgyógyászom. Amikor elújságolta és bemutatta kevés híján megfulladtam az ebédemtől. Mert hát civilben látni azt, aki belülről kamerázgat. Ráadásul a barátnőd oldalán......mondjuk úgy, hogy fél óráig a tekintetét is kerültem. Mert nyilván tudom, hogy nem perverz hanem egészségügyi dolgozó de mégis. Általában akik közelről látják a combjaim találkozását, más helyzetben teszik és nem vigyorgunk egymásra az asztal felett, hogy gratulálok meg minden. Viszont miután elengedtem a rendelői képeket, megbarátkoztam a gondolattal is.
Meglátom Anát, istenem imádtam amikor annak idején elkezdett gömbölyödni. Mennyit nyugtattam, hogy így is csinos. És szép anyuka lesz. Az is lett, az is maradt. Most is az. Viszont most másképp ragyog, mint akkor. Látjuk milyen különös vágányokon képes haladni két, egymáshoz közelálló ember élete? Nekem - 1 férj, neki még egy gyerek. Mosolyogva ölelem magamhoz. - Na mi van anyu? De csini valaki. - puszilom meg az arcát - Divatguru kismama leszel? - nézek a bolt kirakatára - hogy vagytok? - célzok rá, meg a benne növekvő életre, bár Benji mellett szerintem még aggódni is kár. Lehet át kéne térnem az orvosokra? Vagy úgy, egyáltalán bárkire? Hmmm. - Képzeld, úgy néz ki, hogy utazom Svájcba. - mesélem neki mosolyogva, mert ugye Astor ajánlata szakmailag meg utazásilag is kiejtett a pizsamámból, szóval igen, nem is leplezem. Izgatott vagyok. - A dokik gyöngye egytől tízig mennyire zizis az apaság gondolatától? - nevetem el magam.

■ ■ Zene ■ ■Leszek jobb is :3 ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
142
● ● Reag szám :
113
● ● karakter arca :
Kayslee Collins


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Pént. Márc. 23, 2018 1:31 am

to Zseni

A mozgalmas délelőttöket szerettem mindig is, de rá kell ébrednem, hogy terhesen egész más prioritásaim lesznek és még én is kétszer meggondolom magam, mielőtt az ügyfél elé tárom a terveimet. A mai tárgyalás pedig katasztrofálisra sikeredett. Voltaképp nem is értem, miért vállaltam el egy munkát, amivel már azelőtt sok probléma volt, hogy kézhez kaptuk volna, hát még a rejtett finomságok, amik menet közben derültek ki. Ha még csak az engedélyek hiányoztak volna, semmi probléma nem lenne. De mikor az egész odáig fajul, hogy a megrendelő háborog, én kikelek magamból és még Cece sincs épp a helyzet magaslatán, na azt nevezem én teljes kudarcnak. Pont ezért fejeztem be a tervezettnél korábban a mai napot. Átnéztem pár papírt, rendszereztem az otthoni munkáimat és kidobtam a bűzölgő virágoskaspót az íróasztalomról. Egész eddig fel sem tűnt, hogy milyen káosz uralkodik az irodámban, bár őszintén nem is csodálom, ritkán járok be, csak a fontos tárgyalásokat bonyolítom cégen belül, a nap többi részét általban otthon töltöm. Ben is nyugodtabb, ha azt látja, hogy bármikor lecsukom a laptopomat és befejezem a munkát, ha úgy érzem. Pedig még igazán nem indokolja az állapotom, hogy visszavegyek a tempóból és a rohanásból. De ígéretet tettem a lányomnak, hogy semmi sem fog változni és Bennek is, hogy odafgyelek az egyensúlyra. Neki pedig egyetlen rossz szava sincs, pedig olykor látom a szemében a rosszallást, mikor hajnalban hazaesve rájön, hogy nem korán keltem, hanem le sem feküdtem még. Olyankor viszont mindig megadom magam neki meg a kísértésnek, hogy hozzá bújva merülhessek álomba. Talán ezért vállal mostanában kevesebb éjszakai műszakot? Vagy egyszerűen csak belemagyarázom az egészet.. De odafigyel rám, minden szabadidejét velem tölti, velünk.. Emmával és a picivel, akiért már most feltűnően rajong. Én pedig egyszerűen örülök, hogy gyorsan rövidre zárta a tárgyalást és ezzel együtt a házasságát is. Már amennyire gyorsan ez mehetett, persze ő igyekezett minél előtt pontot tenni az ügy végére és hagyni a lakást, a vagyon felét meg a kutyát is Hanánál.. De mikor vége lett, mégis láttam rajta a törést. Nem vettem magamra, hisz köztünk minden rendben, egy rövid pillanatig mégis elfogott az aggodalom, hogy időt kell adnom neki. Időt, hogy végleg elengedje. Én pedig megadom neki a teret, az időt, a lehetőséget, bármit és mindent, ami tőlem telik.
- Hát persze, a busz.. - sóhajtok nagyot, de nem óhajtok belemenni ismét egy meddő vitába arról, miért lenne sokkal egyszerűbb, ha visszaülne a volán mögé. Beszéltem én már neki eleget róla, bár megtenném most is. Igazából csak azért nem teszem, mert szükségem van néhány jó szóra anélkül, hogy bármi beárnyékolná. Szükségem van rá, arra a derűre, ahogy a világot láttatja a saját szemén keresztül, mikor együtt vagyunk. Azt már csak azért sem teszem hozzá, hogy felvehettem volna a színháznál vagy otthon, vagy a közértnél.. Azt se, hogy nem véletlenül cirkál olyan sok taxi a belvárosban. - Igyekezz, a desszertemet te fizeted... - nyugtázom minden vicc nélkül, mert már most azon agyalok, hogy hova fogom becsábítani őt. Édességet akarok, töménytelen mennyiségű csokit.. Jézusom, ha Emma megtudná, biztosan letolna a torkomon egy egész csokorra való sárgarépát, amiért neki ritkán hagyom, hogy édességet egyen. Nem mintha nem tudnám, hogy Ben ezzel szemben gyakran kijátssza a csoki-kártyát a hátam mögött. Mégse tudok érte haragudni. Akkor nem, mikor majd megveszek egy csokis szufléért.
Szerencsémre nem kell sokat várnom, épp csak annyit, amennyi idő alatt ráérősen elkortyolok egy kávét és közben válaszolok az asszisztensem sürgős, nyolc felkiáltójellel beérkezett e-mailjére. Valóban az utolsó korty erős fekete csúszik le a torkomon, mikor a látóhatáon megjelenik Janine egyenesen engem célzó alakja. Megesz az irigység, amint meglátom, hogy a combja körfogata mit sem változott. Ezzel szemben az enyém... Bah.. Csak egy pillanat az egész, és észbe is kapok.
- Ne viccelj... - viszonzom ölelését, miközben mindenféle feltűnés nélkül mélyen a hajába szippantok, hogy aztán nyugtázhassam, még mindig nem irritál az illata. Mostanában voltak gondok, például a hússal... Meg azzal, hogy a hal mellett vígan elmászkálok a házban, sőt olykor még meg is kívánom. Le se tagadhatnám, hogy Bené a gyerek. - Tudod, mikor volt  utoljára rajtam ez a nagyrág? Négy éve... Kihíztam a szoknyáimat. - ismer már annyira, hogy tudja, ha csak tehetem mindenképp szoknyát húzok, mindegy, hogy tél derekán vagy erősen a negyven fokban járunk-e. Azért az talán egy cseppet túlzás, hogy kihíztam, nem épp ezt szokás mondani a gömbölyödő pocakra, de tény, hogy nem kellemes a látvány. Az érzés sem, nyomja a hasamat az a szűk grafit színű ceruzaszoknya, amire még ő beszélt rá nem is olyan régen.
- Svájcba? - vonom magasra a szemöldökömet, meglepettségemet meg sem próbálom palástolni. - Minek mész te oda? Mennyi időre? És mikor? - csak úgy záporoznak belőlem a kérdések, egytől egyig kíváncsi vagyok a válaszra és csak remélem, hogy magától kezd mesélni. Valahogy sokkal könnyedebbnek érzem őt faggatni, mint arról nyilatkozni, hogy milyen ha az embernek két nőgyógyásza van, ráadásul az egyiket haza is viszi.
- Áh... Ben remekül viseli. Egyelőre. - legyintek egyet nevetve. Még egyszer sem pánikolt be, nem akadt ki, és úgy összességében is az látszik rajta, hogy nagyon fel van készülve. De ki, ha ő nem? Na igen.. Mi babázunk, ő meg utazik.. Most mégis csak az jár a fejemben, hogy ha megkérem, hoz nekem egy mázsa svájci csokit?

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Vas. Ápr. 01, 2018 2:17 pm

to Aanabana

Már a sóhajból kihallottam, hogy igazság szerint nem rajong a hülyeségemért, miszerint nem vezetek ilyen meg olyan okokból. Nem mintha lett volna balesetem vagy valami...csak kiestem a rutinból és így inkább nem erőltetem a dolgot. Igen, tudom. Néha nem ártana magamra kapnom valami egómanó kabátot és lenyelni pár bátorság pirulát, tudom. De ha egyszer nem is tudom, olyan nehéz. Vagyis inkább, minek bonyolítsam a dolgokat ha mindenre találtam egy "B" verziót? Nincs kocsi? Oké, van helyette számos más alternatíva. Ha valahol vidéken lennénk, ahol a tömegközlekedés csodás keretei nem lennének adottak akkor meg gyalog, biciklin. Bárhogy. De azért sietek, lévén senkinek az idejét nem szeretem rabolni. Akkor sem ha az illető a legjobb barátnőm. Hisz tehetjük tökéletessé az együtt töltött időt, de amit vesztegel, azt nem tudom már neki visszaadni. Úgyhogy ezen elvek alapján inkább mindenhová időbe elindulok. - Örömmel! - jó hallani is ezt a szót a szájából, hogy desszert. Hiába, én sem vagyok egyszerű evés fronton, bár már felfejlődtem az évek alatt. Viszont Ana? Egészségtudatos mindenek felett. És ha már kiejti a száján a desszert szót, talán valami átbillent. Csak nem a jó doki hatása? Vagy a baba lenne? Ohohó, lényegében mindegy melyik mert én itt vagyok és ha kell megállás nélkül kanalazom bele egy fél cukrászda kínálatát. Nem mintha nem imádnék bizonyos süteményeket. Látjuk? Már ezt is elismerem. Mivel nem állok színpadon és ebből fakadóan fellépnem sem kell semmilyen szűk vacakban meg harisnyában, kicsit rendezettebb az énképem. De mindig ott a félsz, mert ha bármelyik lesérül mehetek beugrósnak. Az pedig kifejezetten égés lenne ha fel lennék fúvódva mert telezabáltam magam. Szóval mondjuk úgy bemutató előtt soha. Jóformán semmit. De ez olyan kulisszatitok, amivel mindenki rendelkezik véleményem szerint.
Meglátom és mosolygok. Ez természetes reakcióm és annyira magától értetődő, hogy észre sem veszem magamon. Ugyanolyan jó megölelni mint 14 évesen amikor valami világmegváltó faszságot terveztünk meg, amiből persze nem lett semmi, sem a hatalmas karrier tervekből, miszerint szállodaigazgató, olajmágnás, szupermodell vagy valami ilyesmi címzettel fogunk díszelegni a Forbes-ban. De azt hiszem rendben vagyunk. Ő két gyerekes anyuka lesz hamarosan, vállalkozik is, van egy csini házidokija is a falain belül, szóóval elméletileg boldogan kellene belemosolyognia a tükörbe. Na meg, mindenkinek meg kell tanulnia a legjobbat kihoznia az életéből. Néha jönnek válaszutak és Ana bátor, ha már itt tartunk nagyon komolyan bátor és ezt valamilyen szinten irigylem is tőle. És mindig olyan nehéz az egyébkénti tény, hogy anyuka már. Nem látszik rajta. Nem engedte el magát, ellenkezőleg! Megy és csinálja azóta is rendületlenül. - Halálosan komolyan mondtam. - engedem el nevetve. Igenis jól néz ki. Mackónaciban is jól nézne ki, mert a személyisége túlmutat a ruhákon. Ana igazi nő, bár anno csak nagy franc volt. Gimiben még nem igazán nyerő előre eldönteni azt, hogy kiből lesz valami. Legtöbbször a fő hangadók azok, akik belesüllyednek a középszerű semmibe, vagy egyéb zavarokba. Azok, akik csendesebbek voltak, valami fura egyenleti vagy mérleg elv alapján pedig sikeresek lesznek. Érdekes annyi bizonyos. És ezzel kapcsolatosan is jó, hogy találkozunk. Alaposan végigmérem, mosolyogva. Ó, a női hiúság. - Nem mintha rosszul állna a nadrág drágám. De egyébként kismamákra is lehet már csini szoknyákat kapni. - vonom fel a szemöldököm - Babát vársz, különös is lenne ha minden ruhád ugyanúgy állna rajtad. Naa, akkor kellene aggódnod. Most? Egyáltalán nem. - mondom biztatóan, mert én ilyen vagyok. Másoknak ott vagyok rögtön mint maga az önmegerősítő súgógép. Igen is szép, meg sikeres, okos meg ügyes. Bezzeg ha magamról van szó, hah, sátáni kacajjal törném szét a tükröt ha valamelyik négy éves darabom úgy döntene, hogy nem megy fel a fenekemre. Legyen az szoknya vagy nadrág. És azt hiszem az ilyenekre egyikünk sem szeretne velem kapcsolatban gondolni. Mert igen, hivatalosan azt mondta évekkel ezelőtt az orvos, hogy rendben vagyok, stabil vagyok, de kerüljem a hülyeségeket amennyiben lehetséges. Azt hiszem a mélypontom ott volt, amikor kalóriatáblázattal jártam és képes voltam félbevágni egy borsószemet is, ha soknak ítéltem meg napi bevitel szempontjából. De! Hála az égnek ez már elmúlt. Ezt legyőztem. Mert nem, a tánc sem ér meg mindent. Az egészségem nem akartam feláldozni.
- Két hétre és Astorral. - már emelem is védekezőn a tenyerem - Tudom, hogy szerinted egy öntelt seggfej. De lehetőséget ad. Életében szerintem először pozitívan nyilatkozott rólam szakmai szempontból, 20 másodpercen keresztül. És elhívott erre az előadássorozatra. Én pedig igent mondtam. - mondom egy szusszra - És mehetek vissza az egyetemre is. Vagyis úgy néz ki, hogy meg kell kezdenem a mestert. - forgatom a szemeimet. Igazából feldobott vagyok, nevezzük inkább boldognak és igazság szerint most a legkisebb komponense a mindenségnek az iskola, vagy épp, hogy Astor olyan gyorsan váltott át kedvesből lekicsinylő bunkóba, hogy pislogni se volt időm. Nem, mert egyrészt megszoktam, másrészt pedig...Andreas mellett mindez nem érdekel jelenleg. Dee ezzel még várnék. Mármint nem azzal, hogy meséljek. Csak nem itt akarom megtenni - El sem tudom képzelni, hogy inkább az érzelgős apuka típus vagy szakszerűen izgul, mert hát minden fázist, folyamatot ismer. Jobban, mint mi ketten együtt. Ez azért ijesztő. - felnevetek, persze nem gúnyolni kívánom szeretett orvosomat, csak egyszerűen tény. Azt nem tudom, hogy ezáltal könnyebb-e Anának vagy sem. Azzal biztosan az, hogy szereti. Sőt, Ben bizonyára imádja őt is meg Emmát is. Ah annyira örülök, hogy vele van együtt. Hogy Ben akarja és szereti. - Ruhát kell vennünk Anabana, mert nem tudom olvastad-e ezt. - veszem elő a táskámból a béna és giccselt betűtípussal nyomtatott meghívót - Nekem apa küldte tovább. Osztálytalálkozónk lesz. Idén a tízéves. - nem bírom ki, fel kell nevetnem - Szóval anyu, most bemászunk pár boltba és keresünk valami olyat, hogy koppanjon az álluk a mostanra valószínűleg már uncsi, hatszorosan elvált, tízgyerekes ex libáknak. - vigyorgok rá - Úgy is szoknyát akartál venni. És! - emelem fel az ujjam figyelmeztetőleg - Ha most az jön, hogy nem jössz mert hogy nézel már ki, jelzem, hogy nincs nemleges válasz. - elmosolyodom, szívderítően örömmel - De desszertet emlegettél. Szóval keresünk egy cukrászdát minimum. Hacsak nem persze valami egészen másra éhezel. És ott mesélek. Még. - csalogatom az infóéhesebb felét, na meg amúgy is mesélni akarok neki. - Gyerünk Anaban, nevezd meg a kedvenc helyed és én állom. Kérj akármit. De kérj. Én is eszem veled. - erősítem meg, hogy nem, senki nem fogja valami izének gondolni. Éhezik rá? Egyen. Kell is. És Benji megölne ha úgy cipelném magam vásárlótúrára, hogy előtte nem eszik. Szóval nem nem..előbb a kaja.

■ ■ Zene ■ ■Leszek jobb is :3 ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
142
● ● Reag szám :
113
● ● karakter arca :
Kayslee Collins


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Pént. Jún. 08, 2018 1:09 pm

to Zseni


Tervezem, hogy azért váltok vele néhány szót arról, hogy sose lesz rutinja, ha sosem vezet, ergó ez egy körforgás, aminek sosem lesz vége, hacsak ő nem tesz az érdekében. Mert így van, és bosszant egy kissé, hogy így áll hozzá, mikor én legszívesebben visszatuszkolnám a kormány mögé. Talán ezt is kellene tennem. Majd hazafelé. De ahogy meglátom elszáll minden csepp düh belőlem, ami eredetileg sem igazán neki szól, sokkal inkább a butuska érvelésének. Ezt a meccset már párszor lejátszottuk és még mindig nem tudtam meggyőzni. Arról viszont nem tettem le, hogy egyszer majd sikerül, azóta is kitartóan próbálkozom. Nem vagyok egy feladós típus, veszíteni pedig egyáltalán nem szeretek.
- Igen, sajnos tudom, hogy ezt komolyan is gondolod... - forgatom meg a szemeimet. De ő még nem érezte át a helyzetet, majd megtudja, hogy milyen, ha a méhében csücsül valaki, ő meg kénytelen hordó hasat növeszteni. Nem mintha bánnám ezt az egészet, úgy hiszem a nők többsége elég nehezen viseli a tényt, hogy a teste változásnak indul. Én inkább azt viselem nehezen, hogy a kedvenc darabjaimat a szekrény mélyére kell száműznöm és mire legközelebb beleférek majd egy-egy szoknyámba, azok már nem lesznek divatosak. - Ismersz.. Elég sok boltot végigjártam már, és egyik szoknya se tetszik. Mikor Emmát vártam, nem volt ekkora jelentősége és én sem voltam ennyire válogatós.. - sóhajtok nagyot. Oké, beismerem, látod? Az vagyok. Nem veszek fel akármit. Azóta változott az ízlésem és már kialakítottam a saját stílusomat. Nehezen válok meg tőle, bár úgy érzem kénytelen leszek egy kicsit lejjebb adni az elvárásaimból. Talán ez a legnehezebb akadály mind közül.
- Két hét Astorral? Te normális vagy? - csúszik ki a számon az első kérdés. A meglepettség teszi, másképp visszafognám magam és a hangom se megrökönyödést tükrözne. Ezt azért helyre kell pakolnom magamban, mert láthatóan lelkes az út miatt. - Életében először kinyitotta a szemét és tovább lát az orra hegyénél?! - vonom fel kérdőn a szemöldököm, de igyekszem nem beléfojtani a szót. Emésztgetem a hallottakat, merthogy ez a fickó akkora seggfej, amekkorát a Föld elég rég hordott a hátán. Ha Janie egy picivel jobban hasonlítana rám, első nekifutásra elküldte volna a picsába őt, meg a fennhéjázó köcsögösködő stílusát is. De nem, csendben tűrt végig és végülis meglett a gyümölcse a kitartó munkájának. Az én verziómmal, lehet hogy elég gyorsan a társulaton kívül találta volna magát. - Bocs, ne haragudj. Ne értsd félre, természetesen örülök, hogy ekkora lehetőséget kaptál, csak ha van Wrightonnál nagyobb szálka a szememben... - jelentőségtelesen nem fejezem be a mondatot, de egyértelmű, hogy az a pökhendi alak sokkal inkább a bögyömben van, mint Emma apja. Meg hát két hét.. Két hét összezárva azzal az alakkal. Tudja ő egyáltalán, hogy mire vállalkozik? Vagy én látom ennyire negatívan?
- Tudod mit? Nem leszek ünneprontó. Remélem normális lesz. - sóhajtok nagyot. Igyekszem moderálni magam, mielőtt én leszek az, aki kiakasztja. Talán egy kicsit túl is reagálom, de a szervezetemben dolgozó hormonoknak köszönhetően mostanság még szélsőségesebb érzelmi skálán mozgok. - Beszéljünk inkább az egyetemről. Ideje máááár.. - húzom el a szót egy fokkal játékosabb hangon. Talán egy picit sikerül is elvonatkoztatnom attól, hogy ez is annak az indokolatlanul nagyképű fazonnak lehet a kezdeményezése. De most azért elégedetten nézek Janine-re, mivel én már az elején szorgalmaztam a mesterképzést. Mármint az egyetem befejezte után. Én nem jártam végig, azóta sem diplomáztam le, nem is tervezek, hiszen a cégem anélkül is eléggé pörög, hogy én valójában a tudásomról a papírt is megszereztem volna. Közbe jött Emma és az egyedülálló anyaság. Nem volt egyszerű feladat, bár mindenben számíthattam a szüleimre és a barátnőm segítségére is, sőt még a szomszéd néni is sokszor vigyázott a lányomra az utóbbi időben. Vagyis az elmúlt két évben. Pokolian rossz anyának éreztem magam amiatt, mert mindig lepasszoltam valakinek Emmát, mikor Ben ráért találkozni. Akkor még a felesége mellett, titokban. Eleinte Janie se tudott róla, miért állítok be a keresztlányával hívatlanul, mert bizony szégyelltem neki bevallani a titkos kapcsolatomat egy nős férfivel, és mert sűrűn gondoltam önmagamat valami elcseszett házassággyilkosnak. Aztán eljött egy pont, mikor már nem tudtam és nem is akartam tovább titkolni hová járok el, ahogy azt sem, hogy szeretem ezt a férfit, bár nem kellene. Hogy mennyire ragaszkodom hozzá, miközben ő még mindig egy másik nővel él, vele osztja meg az életét, engem pedig folyamatosan csak hiteget. Anyát nem mertem ilyen mértékben beavatni az életembe, de Jan sokkal több szarságot is tud rólam meg a múltamról és eddig is kitartott mellettem. Nem az fogja eltántorítani, hogy az életben először látott úgy istenigazából sírni. Pedig én sosem sírok. Főleg nem egy pasi miatt. De ez sem a számításaom szerint alakult, Ben nem csak egy pasi, ahogy nem is úgy indult ez a dolog kettőnk között, hogy hosszú távú lesz. Sőt még csak nem is a szex miatt. Egyszerűen vonzó a személyisége, hónapokig nem is történt köztünk semmi, vacsorázni mentünk vagy úszni. Jól titkoltan, eldugott helyekre, messzire a kíváncsi tekintetek elől. És most a gyerekét várom. Nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat.
- A kettő egyszerre, azt hiszem. Ben elég érzelmes, igaz ami igaz, mostanában én is. De rendben leszünk. Érthető, hogy izgatott, 10 éve vár erre.. - simítok végig a gömbölyödő pocakomon. Három hónapig alig látszott bármi jele is annak, hogy egy pici élet növekedik benne, most viszont hirtelen kezdtem el kerekedni. Ben legnagyobb örömére természetesen. Nekem még újra meg kell szoknom a helyzetet, a rosszullétek már elmúltak, helyette érkeznek a szűk ruhák és a csokiőrület. Nem vagyok tőle túl boldog.
- Nem. - vágom rá, talán túl gyorsan is. Aztán hosszan lehunyom a szemeimet és nagy sóhajjal, elhúzott szájjal pillantok fel újra. - Semmi kedvem végighallgatni a főmacák élménybeszámolóját Kuala lumpurról meg a mellplasztikájukról, miközben mindegyik arra kíváncsi miért nem végeztem el az egyetemet és sajnálatukat fejezik ki, mert egyedülálló anya vagyok, akinek két férfitól vannak a gyerekei és különben is. Elég ha egyvalaki tudja, hogy Ben még eléggé házas volt, mikor teherbe estem tőle.. Egyébként sem tartom velük a kapcsolatot. - fakadok ki. Naná, hogy én is kaptam meghívót, amit azzal a lendülettel töröltem is az e-mailek közül, mintha az egész meg sem történt volna. Egész addig jól is ment, míg Jannek fel nem tűnt. Pedig kibírtam volna nélküle. - Akarok szoknyát venni, de nem azért, hogy abban mutogassam magamat egy bandának, akik mindig csak a csomót keresik. Utálom, ha pletykálnak. És nem ér sütivel jönni és kihasználni, hogy mostanában csokifüggő vagyok. Ez nagyon aljas, Janine.. - utálom, hogy mosolyog rajtam. Persze ő is fel tud mutatni egy válást, de az talán kevésbé kavar nagy port, mint az, hogy terhes vagyok a nőgyógyászomtól.
- Szóval most keresünk egy cukrászdát - és csak tudd, hogy utállak, mert egy pillanatra képes voltam elfeledkezni a csokiról, de eszembe juttattad. - vágok elkínzott arcot, mert előre tudom, hogy úgy fog esni egy nagy szelet csokitorta, mint valami mennyei manna, a gondolatba viszont mégis beleborzongok. Olyan vagyok, mint aki bort iszik és vizet prédikál. - Nem mintha hagyhatnád, hogy egyedül bűnözzek.. - karolok aztán bele, mielőtt az újabb menjünk osztálytalira érvei miatt lebillennék a tűsarkaimról. Na igen, ezekről még nem mondtam le. Elég esélyes, hogy nem is fogok, ha már a szoknyákról előbb vagy utóbb kénytelen leszek elbúcsúzni.
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy legalább két szelet tortával többet kell enned, hogy jól érezzem magam magam.. - ugratom aztán lassú séta közben. Ismerek erre egy helyet, apró, még Bennel találtunk rá abban az időben, mikor már nem kellett bujkálnunk, de még nem is voltunk hivatalosak, csak egyszerűen egyikünk sem akart többé foglalkozni azzal, mi van ha meglátnak. Olyanok akartunk lenni, mint az átlagos párok, akik átlagos sétát tesznek egy átlagos szerda délután. - Ben elég édesszájú, szóval mindig rávett valami sütire, itt van a következő sarkon a hely. Kis romantikus hangulata van, remélem nem baj. Mostanában én is fogékonyabb vagyok rá.. - kínos lenne ezt bevallani, ha nem a legjobb barátnőmről lenne szó. De ő az, és ezt a délutánt neki szentelem, szóval remélem tényleg nem csak a levegőbe beszélt, mikor mondta, hogy mesélni fog. Azt nem hagynám annyiban, ő is tudja.
- Jó napot! Abból az isteni meggyszószos csokitortából kérnék egy szeletet és egy mentes vizet - állok meg a pult előtt és a kezembe is veszem az irányítást, még mielőtt megkérdezhetné a hölgy, hogy mit szeretnék. Alighanem fel is ismer, mert kedvesen mosolyog, én viszont csak a pult kínálatát nézegetve kezdem mutogatni, hogy melyiket ajánlom, ha a barátnőm még nem döntött a sajátjáról. A narancslekváros is valami mennyei, és a marcipántortájuk után máshol nem is vagyok hajlandó megenni. - Remélem jó sok mesélnivalód van, mert el tudok tölteni itt egy egész délutánt is. Ez a gyerek imádja az édeset, szóval rosszul jártál, Jan... - nevetgélek a sorsán, bár kétlem, hogy bánná az egészet. Igazából a hirtelen jött felbuzdulásom, hogy szoknyát akarok venni, alább is hagyott, mikor kiderült, hogy már tud a találkozóról, már az sem zavarna, ha valahogy feledésbe merülne az eredeti terv.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik •• Kedd Aug. 21, 2018 4:03 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fashion Atelier Butik ••

Ajánlott tartalom

Fashion Atelier Butik
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-