François de Châtillon
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: François de Châtillon •• Hétf. Nov. 13, 2017 6:34 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Jee,

érdekes volt ismét egy olyan lapot olvasni, ahol szintén apát kereső fiú jelenik meg, még ha kicsit átvitt értelemben is. Hiszen könnyedén kiderült, hogy nem ismered az édesapádat, de mégis úgymond kutatod őt, még ha csak álmaidban is, most pedig amikor úgy néz ki, hogy megismerheted, akkor pedig talán egy kisebb tagadás lépett fel, ami teljesen érthető. Biztosan nem lehet könnyű 16 év után megismerni valakit, akiről eddig ábrándképed biztosan volt, de fogalmad sincs, hogy a valóságban milyen is lesz ő. edi
A történeted nem éppen volt vidám, hiszen akadt benne tragédia, meg ötletes módon kérdőív is. Nem lehet könnyű elveszíteni azt, aki számunkra a világot jelenti, hiszen ha nem is halt meg édesanyád, de kómában van, ennek köszönhetően pedig életed eléggé felfordult, ahogyan neked is bőven lesz mit megemészteni. Nem csak az „új családodat”, netán az azzal járó váratlan fordulatokat az életedben, hanem gondolom az új iskola és a későbbi barátokat szerzése lesz éppen könnyű. Vagy akár elég csak arra gondolni, hogy Anglia és Franciaország között is eléggé nagy különbség tud lenni, akár az emberek viselkedésében, életszemléletében.

Nem is szeretném tovább húzni az időt, hiszen biztosan már te is várod, hogy apudat boldogítsd és ő is téged, így sipirc foglalózni! Aztán pedig ideje megismerned Párizst és a benne lakokat. Jó szórakozást kívánok nektek! lufi  



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Oscar Collard tollából
Témanyitás ✥ François de Châtillon •• Vas. Nov. 12, 2017 6:19 pm

François Jules de Châtillon
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Stéphanie Duval (35 éves) - Tanár
» Apja neve: Jacques de Châtillon (34 éves) - Tűzoltó
» Testvérek: egy féltestvérem van, már kireppent a házból  
» Születési hely: Anglia 
» Születési idő: 2001.november 10  
» Mikor érkezett a városba: Egy órával ezelőtt
tudj meg többet
» Becenév: Jee,  Jules
» Avatar Alany: Chris Brochu
» Karakter kora: 16 éves
» Választott csoport és foglalkozás Oktatás/ Diák

» Egyéb hozzátartozók;;
Apámat soha az életben nem láttam. Nem tudom, milyen alaknak tartsam őt, anya sosem mesélt róla, akármennyire is vágytam már rá. Álmaimban sokszor felbukkant, Ő volt a hősöm, rengetegszer mentette meg az embereket és engem. De persze ez csak egy álom, lehet, hogy a valóságban teljesen idegen tőle ez a fajta viselkedés. Mindegy is, ha 16 évig nem volt képes felbukkanni az életemben, hiába nem mondta el anya neki a létezésem….attól még nem fog egyik percről a másikra az apámmá válni. Hiába kapocs közöttünk a biológia.
Anya a világ legjobb fej anyja, csak egy gond van vele… nem tudja olykor kezelni az indulatjaimat. Pedig esküszöm, próbálkozik.  Én vagyok számára az első, főleg az anyagi biztonság, ezért ha teheti túlórákat is bevállal annak érdekében, hogy jó anyagi körülmények között tudjunk élni. Élénken bennem van az az egy mondat, amivel összehasonlított apával: Apádra hasonlítasz.
A bátyámmal rossz a viszonyom, 2 év van közöttünk, orvosi pályát választott. Mindennaposak voltak a veszekedéseink, szóval most már nyugi van. Nem azt mondom, hogy nem hiányzik…. de most kicsivel jobb.
Janine Dupont. A nagynénémet már vagy ezer éve nem láttam, azt hiszem, van már hat éve is az utolsó találkozásunknak. Bár nem is tudom, azt hiszem Párizst emlegette legutóbb, hogy ott él. Sosem figyelem, amikor anyának magyaráz, szóval ebben most lehet melléfogtam.


Gyerekként azt hittem, hogy az élet csupa móka és kacagás, hogy semmi szörnyű nem történhet senkivel sem.  Vagy mégis?
Anyát mindig kérdeztem apáról. Hogy ismerte e, hogy hogyan nézett ki? Hogy ő miért nincs itt velünk? Sosem kaptam kielégítő választ. Semmit. Kitért a válaszadások elől.
Az évek alatt sokszor változott az elképzelt jövőképem. Egyik évben magányos kamionsofőrként képzeltem el magam, ahogy szakállt növesztve az utakat szelem, de voltam már vadászgép pilótája, ahogy a rend megfélemlíthetetlen őre is. Sorolhatnám még sokáig, hiszen a "gyerekkori álmaim listája" hosszú távlatokba nyúló, de akkor soha nem jutnék el oda, hogy mi lett a megannyi tervemmel, és hogy végül mi mellett állapodtam meg.

Kedves Tanuló!
Az alábbi kérdőívben a pályaválasztással, iskolaválasztással kapcsolatos véleményedre vonatkozóan kérdéseket találsz. Az a célunk, hogy minél jobban megismerjük az iskolaválasztás, pályaválasztás előtt álló tanulók elképzeléseit, igényeit.
A kérdésekre kérünk, hogy megfontolt és őszinte választ adj! Írj egy X-et a megfelelő téglalapokba!
Segítő együttműködésedet előre is köszönjük.
Név:
Kor: 13 év

Nemed:
fiú X
lány 

Lakhelyed:
falu 
város X
megyeszékhely 

Tanulmányi átlagod (félévkor):
Elégséges 
Közepes 
Jó 
Jeles X

1. Döntöttél-e már a továbbtanulást illetően?
Igen 
Ha igen, melyik iskolába, iskolákba szeretnél továbbtanulni?………………………….
Nem X

2. Melyik iskolatípusba szeretnél továbbtanulni?
Szakiskola 
Szakközépiskola 
Gimnázium 
Még nem tudom X

3. Befolyásolta pályaválasztásodat, iskolaválasztásodat szüleid foglalkozása?
Igen, mert azt a szakmát szeretném tanulni, mint édesanyám. 
Igen, mert azt a szakmát szeretném tanulni, mint édesapám. X
Igen, mert a családi vállalkozást szeretném folytatni. 
Igen, mert………………………………                          
Nem X

4. Tudsz-e olyan problémáról, ami befolyásolja a pályaválasztásodat (pl.:színtévesztés stb.)?
Igen X Ha igen, mi ez a probléma? - impulzuskontroll zavar
Nem 


Az ember nem olyan dolgot vonz magához amelyet akar, hanem olyat, amilyen Ő maga. Szeszélyei, ambíciói meghiúsulnak minden lépésénél, de a legbelsőbb gondolatik és kívánságaik saját táplálékaikkal vannak táplálva, legyenek azok őrültek, vagy tiszták. Az ember csakis önmagát veri bilincsbe; s a gondolatok és cselekedetek a sors börtönőrei - ha aljasak, rabságban tartanak; egyúttal ezek a szabadság angyalai is - ha nemesek, megszabadítanak.
- Nem, nem fogok abba a suliba menni anya! Hiába akaratoskodsz, nem fogok! Az a legszarabb suli és csak a nagy menők járnak oda! - vitatkozásba fullt a továbbtanulásról szóló beszélgetésünk, a kérdés az volt, hogy a középsuli után hova megyek és anyának már volt is ötlete…elég szar. Magyarázni kezdett, félve pillantott rám, izzadni kezdett, nem törődtem a jelekkel, nem törődtem az állapotával, pedig nem most kezdődött ez nála… három héttel ezelőtt is rosszul volt. A műszerfalra vágtam az öklömet, anya lehunyta a szemét, magyarázni akart továbbra is, de elnémult. Összeszűkült szemekkel figyeltem rá, majd egy erős fény jött szembe velünk. Másik sáv…
Perceken belül a súlytalan és időtlen feketeségben találom magam úgy, hogy igazából egyáltalán nem vagyok tudatában annak, hogy elaludtam. Nagyjából kilencven perc elteltével enged el a testem, rándulnak az izmaim, csukott szemhéjaim alatt ideges rángásba kezdenek a szemgolyóim. Elég leírhatatlan élmény, amikor a tested látszólag teljesen nyugiban van, és minden egyes érzelmed kizárólag az agyadban játszódik le. Tudod, hogy félsz. Tudod, hogy nem tehetsz ellene semmit, egyszerre érzed mindenhol és sehol sem a forró, maró tehetetlenséget.

- Harmincöt éves nő, többszörös bordatörés, a tüdeje összeesett, a szívét tíz perce próbáljuk beindítani. Autóbalesetet szenvedett, egy kamion csapódott belé, szalagkorlátnak ütközött, egy személy a helyszínen meghalt… - hadarja a még mindig az újra élesztéssel ügyködő férfi, és ezeket az információkat hallva szememben önkéntelenül is könnyek szöknek.
- A másik?  
- 16 éves fiú. Agyrázkódás. Pár mélyebb horzsolás. A kocsiban a nevéről kérdeztük, nem válaszolt.

A látomás, melyet felmagasztalsz az elmédben, a vágyálom, melyet szíved trónjára ültetsz - ezek azok, amik által az életedet fel fogod építeni; ezek azok, amivé te válni fogsz.
A hangokat érzékelem: tompán és nagyon-nagyon távolinak. Aztán a fényeket: haloványokat és pislákolókat. Majd a levegőt, mely, mint apró pihe simít végig bőrömön, nyomában apró libabőröket hagyva.
Aztán összerezzen testem, s szempilláim úgy csapódnak fel, ahogy ajtót csap ki a legváratlanabb huzat. Felültem az ágyon, anyát kerestem, egy nővér sietett hozzám, hogy megállítson a folytatásban.
- Anya! Hol van!? - üvöltöztem vele, de ő csak a két vállamat fogta és közel hajolt hozzám.
- Nem lesz semmi baj, de vissza kell feküdnöd, rendben?
Egyre jobban vörösödő fejjel figyeltem őt, ideges lettem, mi az, hogy nem láthatom a tulajdon anyámat? Hogy meri ezt mondani? Balesetünk volt, látni akarom! Mit nem fog fel ezen?
Belém szúrt egy injekciót, meglepve pillantottam rá, majd segített vissza feküdnöm.
- Mi ez? Qué quieres hacer conmigo? - reflexből próbálok vele spanyolul kommunikálni, mert a sulimban ez olt a kötelező tanulmányi nyelv… profi voltam benne.
- Nyugtató. Pihenned kell, agyrázkódásod volt.

Talán 9 óra telt csak el, mikor magamhoz tértem, újból felkeltem, ezúttal nem volt senki, aki megállított volna. Kiosontam az üres ápolói szobából, majd az éppen elkapott szavakat memorizáltam. A kórtermébe mentem, nagyjából 6 szobával odébb volt. Résnyire nyitottam az ajtót és onnan figyeltem befelére. Anya a második ágyban feküdt, 2 orvos és néhány nővér állta körbe. Majd az infúzióba dugtak egy tűt és bele nyomtak valamit. Pár perc telt csupán el.
A külvilágból először nem érzékelt anya semmit, csak a zavaros félhomályból apró, sárgásan fel-felvillanó fény jutott el a tudatáig. A kép lassan, lassan tisztult, míg egyszer csak nem messze az arcától csillogó, arany lalibelai keresztet látott, amely vékony láncon függött. A kereszt a nő nyakában lógott, aki fölé hajolt, és fonendoszkópját mellkasára téve figyelmesen hallgatta szívműködését. Anya mozdított egyet a fején, melybe azonnal éles fájdalom nyilallt, úgyhogy összerándult tőle az arca is. Ijedten figyeltem, féltettem őt. Mégis mi történt?
- Egyelőre ne mozogjon, kérem - hallottam kissé idegenes, olasz akcentussal a férfi hangját.
- Mindennek eljön az ideje. Tud válaszolni a kérdéseinkre?
- Megpróbálom - motyogta anya.
- Ha nem mozog, akkor is érez fájdalmat? - kérdezte tőle a doktor.
- Nem... nem érzek semmit. Egyáltalán mi történt velem?
- Nem emlékszik semmire? - kérdezte Marcella. - Elvégeztünk magán egy kisebb műtétet.
- Nem emlékszem... Az apja…Párizs… Jacques de Châtillon. - ez volt anya utolsó mondata, a gép mellette sípolni kezdett, a vérnyomása alacsony lett.
- Küldjétek be Benton főorvost! - fordult feléjük. - A következő negyvennyolc órában egyetlen pillanatra sem hagyhatja magára. Szükség szerint váltsák egymást a nővérek éjjel-nappal.
- Mi történt? - nyitottam kijjebb az ajtót, felém fordultak aggódó arccal, majd összenéztek.
- Nem kellene itt lenned. - lépett elém az idősebb orvos, keze a vállamra tévedt és megszorongatta azt.
- Édesanyád agyi infarktust kapott, kómába került. Amikor behozták, már akkor sem ébredt fel, most felébresztettük, hogy megtudjunk tőle valamit… - pillantott vissza édesanyámra, majd megindultunk kifelé a kórteremből.
- Édesanyáddal minden rendben lesz, ezt megígérhetem, de most fel kell hívnom valakit. - visszakísért a szobámba, majd becsukta az ajtót és hallottam pityegni a telefont.
- Tinédzser fiú elhelyezése miatt hívtam…
Leültem az ágyra, nem értettem a helyzetet… anya kómában és mi lesz velem?
Talán ha eltelt négy óra, a szobába két öltönyös férfi és egy nő lépett be, mögöttük az orvos.
Beszéltek arról, hogy fiatalkorú vagyok, és hogy anyám nem tud tovább nevelni, így olyan eljárást hoztak meg, ami kisebb utazásba telik. Elvisznek ehhez a Jacques-nek, ő az édesapám… és kutattak anya cuccai között is, ahol a születési könyvemet megtalálták…szerepel benne. Akkor én miért nem ismerem? Miért nem beszélt róla eddig nekem senki? Anya mellett akartam maradni, de csak annyit engedtek meg, hogy elköszönjek tőle…

Egyéb tudnivaló:

- Beszélt nyelvek: angol, francia, spanyol
- Koraszülöttként látta meg a napvilágot, 34 hetesen és 2000 gramm súllyal 35 cm hosszall, másfél hónap kórház.
Egy gyors lemenésű tüdőgyulladással kezelték csupán, mára makkegészséges 165 cm magas titán. És 70 kg.
- Impulzus kontroll zavar: A cselekvés előtt növekedett feszültséget él meg. Rohamszerű, rövid időn belül jelentkezik (percek, órák). Gyorsan és spontán megszűnik.
- Rendszeresen sportoltak édesanyjával. 8 éves kora óta mindennapossá vált számára a futás. Reggel 5-től egy teljes órán át. A másik nemrégiben elkezdett sportja az úszás. De a költözés miatt abbamaradt. A másik kedvenc sportja a falmászás/sziklamászás. 13 évesen kezdett neki.
- Szeret és tud is énekelni, mellette gitározik is, bár az még nem megy
- Ha ideges, mindig zenét hallgat. Kizárja a világot maga körül.


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Erre tengődtem || Saját is
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
13
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Hugh Jackman
● ● karakter arca :

François de Châtillon
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-