Olympe Victoire Lamoureux
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Olympe Victoire Lamoureux •• Vas. Nov. 26, 2017 9:26 am

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Olympe,

jó látni, hogy megérkezett a ti kis családi koncepciótok legújabb tagja, aki olyan sokat tud még bonyolítani az amúgy sem egyszerű helyzeten! Pascal történetét olvasva már láttam, hogy nem egyszerű a felállás nálatok, és kíváncsi voltam, te mit fogsz még hozzátenni a nagy közöshöz!
Igaz, bár az általad őrizgetett kis titokról most csak egy kevéske derült ki, de gondolom, a játéktéren előbb-utóbb úgy is ki fog, volt így is miről olvasni edi Hajlamos vagyok mindig megfeledkezni róla, hogy valójában ti ikertesók vagytok, de biztos csak amiatt, mert kétpetéjűekről van szó... Ettől függetlenül azonban érdekes volt olvasni, hogy az általában idillinek, különlegesnek titulált ikrek közötti kapcsot te mégis hogyan éled meg, hogy annyira talán mégsem tökéletes ez az egész...?
Tetszett továbbá az is, ahogy a költözés miatt felborult és feje tetejére állt életedet hogyan mutattad be, a saját szemszögedből. Nos, igen... a nagy döntések, akár egy költözés során a felnőttek hajlamosak pont a legkisebb véleményét figyelmen kívül hagyni, akár csak most is... mint ha nem lenne elég nehéz a tizenévesek élete anélkül is, hogy a gimi nehézségein túl még egy környezetváltozással és az újbóli beilleszkedéssel, bizonyítással kéne szenvedniük! Azt pedig kimondottan meghitt pillanatnak találtam, amikor azt mutattad be, hogyan törik el a mécses, megadva magad az érzéseidnek... O.O Kíváncsi vagyok, mit fogtok még kihozni ebből az egyszerűnek nem mondható helyzetből, vagy mikorra fogod Párizst is otthonodnak tekinteni... már ha fogod egyáltalán? Vagy inkább nagyobb gázra kapcsolsz a tinédzserkori lázadással?

Tovább viszont nem is tartanálak fel, hisz sokan várnak már rád, így megkérlek, hogy foglalj avatart, aztán pedig irány a játéktér. Jó szórakozást! Wink


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Olympe Victoire Lamoureux tollából
Témanyitás ✥ Olympe Victoire Lamoureux •• Vas. Nov. 12, 2017 9:13 pm

Olympe Victoire Lamoureux
the whitest rose has the darkest shadow

általános jegyzet
» Anyja neve: Joanne Lamoureux
» Apja neve: Oscar Lamoureux
» Testvérek: Pascal és Hervé
» Egyéb hozzátartozók: az ex és a next

Apa, vele mindig olyan könnyen kijöttem. Talán csak azért, mert lány vagyok és nem volt mérges rám, amiért az esti papírmunkája közben az ölébe fészkeltem magam és mindenféle hülyeséggel nehezítettem meg az életét. Jó volt, és bár már tudom, hogy géneket nem örököltem tőle, mindig ő lesz az, akit apámként elismerek.
Anya, a legjobb barátnőm, és a legnagyobb csalódás az életemben. Ez mind ő. Az irigylésre méltó viszonyunkat az egyoldalú, de annál nyilvánvalóbb iszony váltotta fel. Hazudott mindenkinek, én pedig egyelőre nem tettem lépéseket annak érdekében, hogy világgá is kürtöljem. De nem tudok már rá úgy nézni, mint néhány hónapja. Most először az életben sajnálom, hogy annyira hasonlítok rá.
Hervé, a bátyám, akit imádtam nyúzni és aki a legjobban hiányzik. Simán lecserélném rá Pascalt. Gondolkodás nélkül, azonnal. Bár valószínűleg örül, hogy hagyok neki egy kis levegőt. A kis lurkó úgyis leköti minden idejét.
Pascal, az ikrem. Azt mondják, hogy az ikrek kapcsolata különleges. A miénk aztán meg pláne. Szeretek úgy tenni, mintha a világon se lenne, kényes vagyok rá a születésünk óta. Talán azzal magyarázható, hogy olyan.. És egyre furább. És mert bármennyire is próbálom nem kedvelni, a testvérem, zsigerből törődöm vele.
Byron, a kapcsolatom, a legjobb barátom, a fiú, akit elhagytam anyám hóbortja miatt. Komolyan gondoltam vele, mégsem viselt meg a szakítás annyira, mint ahogy arra számítottam. Szépen csendben, magamban dolgoztam fel, hogy az új életemnek már nem lesz a része.
tudj meg többet
» Születési hely: Épernay  
» Születési idő: 2000.01.01.
» Mikor érkezett a városba:  2017.06.20.

Olympe, Ovic
dove cameron
17
oktatás | diák

Hétfő
Álmosan fordulok a másik oldalamra, aztán a telefonomra pillantva konstatálom, hogy aligha fogok már a fennmaradó 10 percben aludni. Megint. A párnát a fejem alá gyűröm és hosszú percekig csak bámulom a plafont, fél szemmel megnézem mi minden történt a médiában, amíg én ezzel az alvásnak csúfolt valamivel szenvedtem, ami se nem pihentető, se nem könnyed, aztán az órarendemen állapodik meg a figyelmem. Ez az új város, új iskola, új emberek.. Még most sem szoktam meg, hogy senki sem ismer, hogy újra és újra bizonyítanom kell. Annyival könnyebb lett volna otthon befejezni a gimit. Most pedig minden reggel ezzel a gondolattal rúgom le magamról a takarót és futok neki a napnak.

Kedd
Nem csak én nem bírom az új helyet, az új állapotok sem kedvelnek engem. Túl sok mély levegőt kellett vennem ahhoz, hogy a hét második napját kibírjam közöttük. Nehezen ismerem be, de az öcsém az egyetlen oka annak, hogy még nem borítottam rá az asztalt senkire. Lassan azt hallom majd vissza, hogy rajta is túlteszek. Na nem, én nem leszek a problémás gyerek. Utálom csendben továbbra is a világot, amiért szétrobbantja az életem.

Szerda
Nekem ne mondja senki, hogy nem kell személyeskedésnek vennem, hogy minden második kérdést nekem címez ez a vén szipirtyó. Másból sem áll az életem, mint elvárásokat teljesíteni, megállni a helyem és elfogadtatni magam. Beilleszkedni a hierarchiába, ami aztán meg pláne nehezemre esik. Az életem a feje tetején áll, ki a fenét érdekel ilyenkor a művtöri?! Amíg nem oldja meg helyettem a problémákat, addig ne is kerüljön az utamba. Vagy legalábbis valami hasonló járhat a fejemben, mikor vállamra kapom a táskám, a karomra akasztom a kabátom és megelégelve a vallatást, magam mögött hagyom az osztálytermet, majd a parkon át az iskolát is. A metróban aztán sikeresen és szó szerint átszáguldok néhány emberen, de már fel sem tűnik, annyira belemerülök a sértett kis világomba.

Csütörtök
A tegnapi fejmosás, amit anyámtól kaptam egyáltalán nem hatott meg, ma el se érek az iskoláig. Még szerencse, hogy látszólag csak a testvéremnek tűnik fel, aki többször is keres telefonon a délelőtt folyamán, míg én a 'hogyan tovább'-on merengve tengődöm az aluljáróban. Hamarosan társaságom is akad. Gitárral a kezében telepszik meg a szemközti fal tövében, a fejébe sapka van húzva és egy olyan vékony bőrkabátot visel, hogy még én is fázom, ha ránézek. Az ég szerelmére, november vége van! De ő nem törődik semmivel, csak játszani kezd, én meg hagyom, hogy elterelje a figyelmemet a hangja. Hosszú idő óta ez az egyetlen, ami kizökkent a saját kálváriámból, felráz egy picit az önsajnálatból és visszarepít az otthonomba. Nem a párizsi lakásba, amit kényszeredetten hívok annak, hanem vissza vidékre. Apához, a pezsgőgyárhoz, a nagy teraszhoz, a hintaágyhoz, a szomszéd nénihez, akivel sose voltam kedves mégis mindig mosolygott rám.. Bennem viszont elpattan valami és előtörnek a könnyeim, hosszű idő óta először.

Péntek
Szótlanul ülöm végig az órákat, lélekben még mindig máshol járok, de legalább a hiányzásomra nem lehet panasz. Itt vagyok, végighallgatom, ahogy kibeszélnek, hogy engem állítanak meg az új problémás diáknak és szinte látom magam előtt anyámat, mikor nekiáll magyarázkodni a viselkedésem miatt az igazgatónak. Szabadkozik és ígér fűt-fát, csak hogy elsimítsa a dolgot. De én nem akarom, hogy mindent elrendezzen. Miért nem tud most is hallgatni? Miért kell azt hazudnia, hogy csak rossz napom volt? És miért kell végighallgatnom újra ugyanazt a fejtágítást? Már a könyökömön jön ki...

Hétvége
Szobafogságban vagyok, valószínűleg az életem hátralevő részében, mert a kiadós dorgálás után fogtam magam és egyszerűen kirobbantam az ajtón. Még az sem különösebben érdekelt, hogy Pascal épp valamit nagyon meg akart velem osztani. Nem érdekelnek a problémái, több mint elég van nekem is belőle. Egy darabig senkinek nem vettem fel a telefont, csak ücsörögtem a metróban, vártam, hogy felcsendüljön a dallam, ami hazaránt, de csak apu neve villant fel a kijelzőn. Esélyes, hogy már mindenről értesült és beáll anyu mögé egy körre.. De vajon, ha elég ideig leszek elérhetetlen, akkor ide jön, hogy helyre tegye a dolgokat?


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Már itt voltam || Keresett
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
65
● ● Posztok száma :
dove cameron
● ● karakter arca :

Olympe Victoire Lamoureux
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-