Julien Messana
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói

Julien Messana



Témanyitás ✥ Julien Messana •• Hétf. Nov. 13, 2017 1:28 pm

Julien Messana
A man should never lose who he truly is

általános jegyzet
» Anyja neve: vér szerinti: Anne Roban, örökbefogadó: Aleyna Messana  
» Apja neve: vér szerinti: Thomas Roban, örökbefogadó: Fabien Messana  
» Testvérek: Amélie Messana, hivatalosan ikerhúga
» Születési hely: Soissons, Franciaország.  
» Születési idő: 1999. December 12.
» Mikor érkezett a városba: 2017. augusztusa
tudj meg többet
» Becenév: –––  
» Avatar Alany: Tom Holland  
» Karakter kora: 18
» Választott csoport és foglalkozás Oktatás

» Egyéb hozzátartozók;;
Kezdjük az alapokkal: Julien nem tudja, hogy adoptálták.
A családdal alapvetően jó a viszonya: alkalmasint úgy érzi, hogy kívülálló az életben, és hogy húga sokkal több szeretetet és törődést kapott, mint ő maga. Emiatt azonban ritkán neheztel, és csak gyengébb pillanataiban vallja be magának, hogy egyáltalán hiányzott neki mindez. A család belenevelte, hogy legyen törtető, és szerezze meg, amit akar, ami talán a legnagyobb ajándékuk volt Julien számára. Apjával jobb a kapcsolata, és általában hozzá járul tanácsért.
Amélie külön kiemelést érdemel. Ambivalens érzések húzzák és taszítják egyszerre. Míg az egyik oldalon pontosan tudja, hogy viszonyuk rossz, és pokolian érzi magát miatta, szinte képtelen ellenállni neki. Sosem lenne képes bevallani, hogy szerelmes a lányba, és szinte mindent megtett azért, hogy távolságot tegyen kettejük közé. Valami mégis visszahúzza.




Az ezredforduló előestéjén született. Anne és Thomas Roben pokolian összevesztek még pár hónappal korábban, és Anne, akkor már öt hónapos terhesen, úgy döntött, időre van szüksége. Térre. Szóval meglátogatta Franciaországban élő rokonait, és még viccelődött is azzal, mennyire szerencsés lesz a fia, aki így egyszerre lehet Amerikai és Francia állampolgár. Anne, a történészprofesszor, kiemelten élvezte a múltjában gazdag tájat, és gyakran mesélt a meg nem született gyermekének arról, mennyi minden történt a térségben.
Anne nem élte túl a szülést.
A kisfiú napokon belül talált új otthonra: Aleyna Messana, maga is várandós leánygyermekével, megígérte a haldokló Anne-nek, hogy gondját viseli az újszülöttnek, akit Juliennek neveztek el. Saját lányuk születését követően, alig pár nappal később, a család átköltözött az ország túlsó végébe, a napfényes Marseille-be. Alig pár nappal kerülték el Thomast, de az már egy másik történet.
Julien korai gyerekkora boldogan telt, már amennyire ez lehetséges. Egészen iskolás koráig magának való gyerek volt, akit otthon neveltek. Egészen tíz éves koráig nagyon kevés időt töltött Marseille-ben, mivel Fabien, üzleti utakra, szinte mindig magával vitte az újdonsült fiát. Ezek következtében mind a mai napig szülei közül vele a legjobb a kapcsolata, és jól kialakult tabutémáik vannak. Tízéves korától kezdve aztán Amélie és ő szinte elválaszthatatlanok voltak, és kellettek a kortársak, hogy, legalábbis rövid időre, de éket verjenek közéjük. A szülők óvták és féltették mindkét gyermeküket, de Julien esetében észrevehetőbben paranoidabb viselkedést mutattak, mint a lányukkal. Kevesen kérdezősködtek ezzel kapcsolatban, és annak, aki így tett, kitérő választ adtak egy beteges csecsemőről, és az anyai féltésről.
Az iskola újra közelebb hozta egymáshoz a két gyereket. Míg Amélie inkább a sportok területén volt kiemelkedő, Julien a történelem iránt mutatott rajongást. Szinte játszi könnyedséggel tanult meg angolul, és segített Amélie-nek is, amikor ő elakadt. A könyvek lenyűgözték, és szinte falta őket, hetente kivégezve több száz oldalas köteteket. Julien és Amélie megtanulta, hogy bízhatnak egymásban, ha valami gond adódik, és még a szülők előtt is számos titkuk volt.
Tizenöt évesek voltak, amikor egy kirándulás alkalmával a szüleik magukra hagyták őket, és a baráti társaságukkal moziba mentek. Aznap éjjel havazott. Az utakon óriási torlaszok keletkeztek. A szél süvített a kunyhón kívül, és az áram magukra hagyta őket. Csak ketten voltak, egy kicsiny fakabinban. Eleinte nem féltek, kalandként élték meg, ami történt. Eldugott alkohollal, takarókba bugyolálva beszéltek és nevettek, elevenítettek föl régi rémtörténeteket. Az éjszaka azonban egyre hidegebb és hidegebb lett.
Julien később csak azzal tudta megmagyarázni, hogy túlságosan be voltak rúgva. Amélie vagy ő kezdeményezett, ezt nem tudta. Csak azt, hogy nem sokkal később összeforrtak, egy takaró alatt, ruhák nélkül. Másnap, amikor felébredtek, mind a ketten elismerték, hogy óriási hibát követtek el, és hogy soha többé nem fognak ilyesmire még csak gondolni sem. Napokig nem tudtak egymásra nézni.
Egy héttel később, hazatérésük után, ezúttal józanul, megtörtént újra. És újra. Minden egyes alkalom után megfogadták, hogy soha többé, és minden egyes alkalommal megszegték ezt az esküt. Julien pontosan tudja, hogy tűzzel játszanak, és micsoda bajban lehetnek, ha ez kiderül, mégis, szinte vágyik arra, hogy Amélie-vel lehessen. Hogy a kezét foghassa nyilvánosan. Hogy vele lehessen, anélkül, hogy félnie kellene, mi történhet holnap.
Az egyetem, és hogy mindketten Párizsba költöztek, új fejezetet nyithat az életükben. Julien egyszerre várja és féli. Próbál eltávolodni Amélie-től, és olyan életet kezdeni, ami a sajátja, miközben szinte folyamatosan vágyódik vissza. Igyekszik a történelmi regényeire és a tanulmányaira fókuszálni, és nem foglalkozni azzal, hogy mennyire komplikált lett az élete.


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Facebook|| saját -  
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Julien Messana •• Hétf. Nov. 13, 2017 6:55 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Julien király,

Bocsi, de a nevedről hirtelen eszembe jutott ő. Rolling Eyes Viszont a lényeg az, hogy köszöntelek téged is köreinkben és remélem jól fogod érezni magad, illetve sikerül megtalálnod azt, amit remélsz Párizstól. edi
Érdekes csavar volt a történetedben, hogy miként is lettél „adoptálva” és máris az olvasó számára világossá vált, hogy miért is óvtak téged annyira, vagy éppen „rejtegettek” eleinte. Bevallom őszintén, hogy szerintem hasonló megoldással még nem találkoztam, vagy legalábbis nem rémlik, ami az adoptálásodat illeti, ez pedig nagyon tetszett benne. edi A családod leírása rövidke volt, de mégis éppen elegendő ahhoz, hogy remek felvezető legyen és még kíváncsibbá tegye az embert, hogy vajon a történetedben mit rejtegetsz. Mire kaphatunk választ és mire nem, mert marad a játéktérre. edi Kicsit eszembe jutott egy könyv is az alapkoncepcióról, de öröm volt látni, hogy még se teljesen ugyanaz volt a helyzet. edi Merész elgondolás volt, hogy miként is keveredtetek egymáshoz közel, de örülök annak, hogy végül is ti nem igazán vagytok testvére, legalábbis vér szerint, így pedig még inkább érdekel az, hogy vajon erre miként is fogtok rájönni, vagy éppen miként nem tudjátok tovább titkolni ezt a dolgot mások előtt. Ahogyan az is megannyi lehetőséget rejteget, hogy miként is vívódtok önmagatokkal a tetteitek, a vágyaitok miatt. edi Megannyi lehetőség lappang a kitalált koncepcióban és biztos vagyok abban is, hogy lesz lehetőséged kijátszani. lufi

Nem is tartanálak fel tovább. Hess foglalózni neked is, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást. edi



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)

Julien Messana
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-