Lily Leroy
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:42 am ✥

✥ Yesterday at 11:44 pm ✥

✥ Yesterday at 10:42 pm ✥

✥ Yesterday at 10:06 pm ✥

✥ Yesterday at 9:50 pm ✥

✥ Yesterday at 8:58 pm ✥

✥ Yesterday at 8:13 pm ✥

✥ Yesterday at 7:27 pm ✥

✥ Yesterday at 6:23 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Grace Leroy tollából
Témanyitás ✥ Lily Leroy •• Kedd Nov. 14, 2017 8:18 pm

Lily Leroy
When I look into your eyes, I can see a love restrained

általános jegyzet
» Anyja neve: Valerie Leroy  
» Apja neve: Matthieu Leroy  
» Testvérek: Eva Leroy, 27 év
» Egyéb hozzátartozók: Léon Deveraux

A család mindenek felett, így hangzik anyám egyik leghíresebb jelmondata, amit előszeretettel hangoztat minden egyes kerti partin, összejövetelen, gálán, és a többi. Igazából viszont a család hírneve, a vagyon, és a siker mindenek felett. Bár ügyvédként kiemelkedő, sőt talán az egyik legjobb, anyaként ez már nem mondható el róla. A munkajában oly sokszor használt szigorát velünk szemben is előszeretettel használta. A nővérem tervezett gyerek volt, én viszont véletlenül érkeztem, pont a kirrierje csúcsán és azt hiszem ezt soha nem tudta megbocsátani nekem.
A család mindig az első. Hangzana apám jól begyakorolt mondata a nagyközönség felé, arcán széles mosollyal. Az igazságot azonban csak mi tudjuk. Pont ugyanolyan hazugság ez is, mint a megnyert pereinek nagy százaléka. Sosem mutatott nagyobb szeretetet irányunkba, nem kísért iskolába, nem jött el a balettelőadásokra. Elvárásai viszont voltak. Kemény és határozott elvárásai, amiken én sorra elbuktam, a nővérem viszont könnyedén vette őket. Emlékszem, apa milyen büszkén dícséri az ő kis napsugarát a nagyérdemű előtt. Hozzám már csak annyi kérése van, hogy ne hozzak rá szégyent. Könyörögve kér.
A család az ami kitölti az üres hétköznapokat. Hangzana a nővérem válasza a kérdésre, azonban biztos vagyok benne, hogy az első alkalommal meggondolná magát, ha gyereket kellene vállalnia. A munka tölti ki az üres hétköznapokat. Nem mondanám, hogy rossz viszonyban vagyunk, de azt sem igazán állíthatom, hogy jóban. Ha valaki egy olyan nővér árnyékban születik és cseperedik fel, mint ő akkor abból elég nehéz kitörni. Sikeres, céltudatos, gyönyörű, okos és pontosan tudja mit akar az életétől. A kapcsolatunkat inkább semlegesnek nevezném, elvagyunk egymással, de ha napokig nem beszélünk abba sem pusztulunk bele.
Léon....az első férfi az életemben, -pontosabban a nővéremében - akire képes vagyok felnézni, aki megnevettet, aki fényt hozott unalmas életembe. Tudom, nem szabadna éreznem amit érzek, nem szabadna hevesebben dobogjon a szívem amikor a közelemben van, nem szabadna csókjára vágynom és nem szabadna boldogsággal eltöltenie minden loptt pillantásának. Ő a nővéremhez tartozik, őt választotta, és bármennyire is szeretném, hogy inkább engem öleljen védelmező karjaiba, tudom, hogy ez bűn. Hogy tud egy ember egyszerre a mennyekbe és pokolba juttatni pusztán azzal ahogy rám néz egy átlagos esti vacsoránál? Hogy lehet, hogy ennyire vágyom azokra a lopott, együtt töltött beszélgetésekre?
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs, Franciaország
» Születési idő: 1997. október 21.
» Mikor érkezett a városba: Itt születtem

Lil, Lily
Troian Bellisario
20
Egyetemista, Kommunikáció szak, oktatás ( van egy saját rádióműsora, heti két este Bruit de Fonde névvel)


But love is always coming and love is always going
And no one's really sure who's lettin' go today

Átjár az izgalom, amit mindig érzek amikor a közelében vagyok. Az a megmagyarázhatatlan bizsergés, ami betölti az egész testem, ami beitta magát az elmémbe és amitől hiába próbálok szabadulni, egyszerűen nem megy. Lenyűgözött abban a pillanatban amikor legelőször megpillantottam őt, és varázsa a hónapok múlásával sem tűnt el, sőt egyre inkább erősödött bennem. Harcolhatnék, megpróbálhatnám kiűzni őt a fejemből és szívemből, de most már nem vagyok biztos abban, hogy akarom. Amikor nincs mellettem hiányzik, és ahogy megjelenik azonnal a nyakába tudnám vetni magam a boldogságtól. De nem tehetem. A nővérem egy olyan fal kettőnk között, amit talán együttesen sem tudnánk szétrobbantani. Hallom ahogy nyílik az ajtó, és hamarosan meg is pillantom őt. Nem szólok semmit, csak mosollyal az arcomon üdvözlöm. Az előkészített vörös bort átnyújtom neki. Talán mondanom kellene valamit, de fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, hiszen a pillantásom mindent elárul. Még sosem beszéltem senkinek róla, előtte sem fedtem fel a titkaimat, most mégis úgy érzem, hogy ennek eljött az ideje. El kell mondanom, hogy amióta csak ismerem őrá vágyom. Tudom, hogy ez bűn és talán nem is viszonozza mindazt amit érzek, de tudnia kell róla. Megkönnyebbülnék és talán ő is jobban érezné magát. Szólásra nyitom a szám, de szavak helyett valami beazonosíthatatlan nyögés tör fel a mellkasomból. Zavaromban belekortyolok a vörösborba és arcának rezdüléseit figyelem. Vele még a csend is jól esik, még hallgatni is sokkal többet jelent, mint azt ő hinné. Zavaromban kisimítok egy kósza tincset a szememből. Még mindig nem tudom mit kellene mondanom, pedig jó lenne megszólalni mielőtt a csend kínossá válik közöttünk. Mennyire el tudok veszni pillantásában mennyire képes megbabonázni engem.
- Jó látni téged... motyogom végül a poharamba. Fantasztikus, ha eddig nem csináltam teljesen hülyét magamból akkor most sikerült. Nem mondd semmit. Miért nem mondd semmit? Mondani kellene, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy miért hívtam, nem? A kristálypohár hangosan koppan a tölgyfaasztalon ahogy leteszem kezemből, hangja betölti a kettőnk között elterülő néma csendet. Közelebb lépkedek hozzá, szinte nem is én irányítom a testem.
- Léon...én....tudom, hogy ez sok lehet most neked, de én … mielőtt azonban bármit is mondhatnék, közelebb jön hozzám, ujjait az ajkamra tapasztja, belém fojtva a szót. Nagyot nyelek, elveszek pillantásának őszinteségében. Egyre közelebb hajol felém, aminek hatására még levegőt venni is elfelejtek. Arra kér, hogy legyek csendbe, hogy ne szólaljak meg. Lecsukom a szemeimet ahogy közelebb hajol hozzám és lehelete csiklandozza a bőröm. Megcsókol. Ajkaim szétnyílnak, engedve a csábításnak viszonozom követelőző, de mégis lágy csókját. Teljesen megfeledkezem a külvilágról, agyam leblokkol, szívem pedig majd kiugrik helyéről. Erre a pillantar vágytam, de ez a csók minden várakozásomon túltesz.
When I look into your eyes
I can see a love restrained
But darlin' when I hold you
Don't you know I feel the same

- Mivan? Alszol? hallom a nővérem hangját a közelemből. Hirtelen összerezdülök, hiszen neki ezt nem szabadott volna látnia.
- Fél óra múlva reggeli, szedd már ki a segged az ágyból. hallom ismét hangját, majd becsapódik a szobám ajtaja. Kinyitom a szemem, és a szobám magányában találom magam. A sugarai megpróbálnak áttörni a sötétítőn. Megdörzsölöm a szemeimet. Álom volt csupán. Képzeletem szüleménye, ujjaim mégis a számra tévednek. Milyen gyerekes vagyok, hiszen tudom jól, hogy ez soha nem történne meg. Léon soha nem csókolna meg. Miért is tenné? Fáj ébren lenni, vissza akarok aludni, mert álmomban sokkal boldogabb voltam, az ébrenlét mégis kijózanít. Sóhajtva húzom vissza a takarót a fejemre, csak még egy fél órát kérek, időre van szükségem, hogy feldolgozzam mindazt amit láttam, éreztem és érzékeltem.

Do you need some time on your own
Do you need some time all alone
Everybody needs some time
On their own

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
**|| Keresett
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
50
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Lily Leroy •• Kedd Nov. 14, 2017 10:04 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Lily,

Már Léon előtörténetét olvasva is felébredt bennem a kíváncsiság, hogy vajon milyen is lehet az a bizonyos sógornő-jelölt, aki olyan hatással van rá, hogy igencsak nehéz helyzetbe, és döntés elé állítja. Nem egyszerű a felállás, annyi biztos, sem az ő részéről, sem pedig a tiédről, hogy az oldalvonalról vagy kénytelen végignézni azt, hogy a férfi, akibe beleszerettél, a nővéredet készül feleségül venni. Van valami mondás, aminek a lényege pont egy ilyen szituációra utal, a lényege pedig, hogy nincs is annál nehezebb és magányosabb, mint amikor a számodra legkedvesebb személy csak egy karnyújtásnyira van tőled, még sem lehet soha a tiéd... Sad
Tetszett a családod bemutatása, nem azért, mert olyan idilli lett volna, sokkal inkább, mert egészen más megvilágításba helyezte az egész történetedet - nem csupán a tiltott szerelem az egyetlen nehézség az életedben, hanem ha úgy nézzük, nem tervezett gyerekként, szüleid és nővéred árnyékában kellett felnőnöd. Rolling Eyes O.O
Kíváncsi vagyok, hogy ebből az egészből mégis mi fog kerekedni, hiszen egy kapcsolatban harmadiknak lenni sohasem kellemes, pláne, ha az egyik érintett történetesen a testvérünk - vajon lesz elég bátorsága Léonnak, hogy a kötelessége helyett az érzéseire hallgasson? Vagy te leszel az, aki magához ragadja a kezdeményezést, és mit sem törődve a következményekkel, lépni fog? Cool Vagy aki úgy dönt, hogy elérkezett az idő a változásra?
Bár a helyzet nem egyszerű, úgy gondolom, hogy számos lehetőség és megannyi lehetséges folytatást ki lehet hozni belőle attól függetlenül, hogy mire is szeretnél leginkább koncentrálni a későbbiek folyamán

Nem is húznám tovább az idődet, hiszen már várnak, így megkérlek, hogy írj a foglalókba, aztán nincs is más hátra, mint belevágni a lecsóba! Unatkozni nem fogtok, az biztos, jó szórakozást!


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
428
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt

Lily Leroy
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lily Anne Deveraux ~
» Lily Collins

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-