Fürdőszoba
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Yesterday at 11:13 pm ✥
✥ Yesterday at 11:04 pm ✥
✥ Yesterday at 10:30 pm ✥
✥ Yesterday at 10:17 pm ✥
✥ Yesterday at 9:50 pm ✥
✥ Yesterday at 9:28 pm ✥
✥ Yesterday at 9:03 pm ✥
✥ Yesterday at 8:52 pm ✥
✥ Yesterday at 8:10 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Fürdőszoba •• Kedd Nov. 14, 2017 11:48 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lily Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Szer. Nov. 15, 2017 1:23 pm

To Léon

A zene lágy ritmusa betölti a szobámat, kezemben az egyik kedvenc könyvemmel ülök az ágyamon, szobám jótékony menedékében. Az elmúlt napokban igyekszem olyan távol maradni a családomtól amennyire ez csak lehetséges. Általában reggel korán útnak indulok az egyetemre, találkozom Stacey-vel, megiszunk egy kávét, beszélgetünk. Menekülni próbálok a saját érzéseim és tehetetlenségem elől, és bár az időm nagy részét megpróbálom házon kívül tölteni még úgy sem sikerül kivernem a fejemből Léont. Mosolya, folyamatosan lelki szemeim előtt lebeg, hallom édesen megnyugtató hangját visszhangozni a fejemben. Bár próbálom úgy beosztani az időmet, hogy a lehető legkevesebbet kelljen itthon töltenem, azért mégsem tudok kibújni minden vacsora vagy véletlen találkozás alól. Félreértés ne essék, nem Léont kerülöm, legszívesebben vele tölteném az egész napomat, hanem a nővérem és a szüleim. Nem akarom őket együtt látni, nem akarok több monológot meghallgatni az esküvőjük szervezéséről. A nővérem lassan másról sem tud beszélni már csak a munkájáról és az álom esküvőről amit elképzelt, mert természetesen mindennek tökéletesnek kell lennie, nem okozhat fennakadást semmi. Őt ismerve pedig biztos vagyok abban, hogy ez így is lesz, és elevenen fogja mágián égetni azt aki keresztbe mer tenni neki. Érzelmeim egyre mélyebbek a vőlegénye irányában, csoda hát, ha kerülöm őt és a féltékenység vörös szörnyetege telepszik rám ahányszor a terveit ecsetelgeti, vagy elkapok egy érintést és csókot közöttük?
Összecsukom a könyvet és az éjjeliszekrényemre helyezem. Jó lenne végre kimozdulni valahova, elmenni megnézni egy filmet, vagy színházi előadást, vagy csak úgy sétálni a parkban az elsárgult levelek között. Ehhez viszont az kell, hogy kidugjam az orrom a szobából. Anyáék már biztosan az irodáikban vannak, a nővérem gondolom valamit ismét szervezget, vagy éppen egy ügyön dolgozik, úgyhogy remélem egyedül vagyok és senki nem fogja lelombozni a kedvem a nem kívánatos társaságával. Kezembe veszem a telefonomat és néhány percig komolyan elgondolkozom azon, hogy írok egy SMSt Léonnal és elhívom magammal valami filmet nézni, vagy akár a színházba. Szereti egyáltalán a színházat? Na, erre majd mindenképp rákérdezek. Néhány percnyi gondolkodás után végül nem bírok magammal és elküldöm neki az üzenetet.
Sziaa. Mondd csak, szereted a színházakat? Ha nem dolgozol ma este vagy a hétvégén, elkísérnél? Addig sem kell a szüleim fejét bámulnod, mit szólsz? meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg itthon van és nem bent a kórházban tölti az idejét. Egy ideig még bámulom a sötét képernyőjét a telefonomnak, majd az fürdőszoba felé veszem az irányt. Elég az önsajnálatból, éppen ideje annak, hogy kimozduljak a szoba menedékéből. Mivel síri csend uralkodik, szinte biztos vagyok benne, hogy egyedül vagyok és mint olyan kihasználhatom a magány és ház nyújtotta lehetőségeket. A fürdőszobába érve meggyújtok néhány gyertyát, megengedem a csapot a kád fölött, hogy jóleső langyos vízzel töltse meg, majd szórok egy kis tengeri sót és habfürdőt a vízbe. Gyorsan megszabadulok a ruháimtól, és kényelembe helyezem magam a habok között. A párkányra készített vörös boros poharat a kezembe veszem és belekortyolok a félédes italba. Bal lábamat kilógatom a kádból, nem foglalkozva azzal, hogy a lecsöpögő víz és hab tócsát varázsol a kövekre. Fejemre helyezem a fülest, amiből az egyik kedvenc Jazz bandám zenéje szűrődik ki. Hátradöntöm a fejem, és átadom magam a relaxáció örömének. A külvilág megszűnik körülöttem, ebben a percben csak én létezem, a zene és a nyugalom. Arról az apró tényről teljesen megfeledkeztem, hogy bezárjam magam mögött az ajtót, minek is zárnám, amikor biztos vagyok benne, hogy egyedül vagyok itthon.
■ ■ Zene ■ ■Remélem kezdésnek megfelel Smile■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
10
● ● Posztok száma :
Troian Bellisario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léon Deveraux tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Szer. Nov. 15, 2017 2:52 pm


to Lily
Manapság ritka, hogy szabadnapom legyen. Épp ezért ma sincs. Rezidensként nem engedhetem meg magamnak, hogy keveset dolgozzak. Ha már itt tartunk, nem is akarok. Szívesen vállalok be ha kell pluszműszakot, ügyeletet, túlórát is. És ezért csak elismerés jár minden oldalról, hogy milyen céltudatos és elkötelezett is vagyok. Na persze. Ha tudná a családom, a menyasszonyom, a főnököm, úgy általában bárki, hogy csak azért csinálom, mert addig is elszakadok a gondjaimtól… Amit a menyasszonyom és az ő húga jelentenek… Minél kevesebbet látom, annál jobb. Az a gond, hogy ezt arra a nőre jobban értem, aki életem szerelme, mint a testvérére. Tőle inkább a ráció, a józanész tart távol. Hisz könyörgöm, csak egy egyetemista, vagy tíz év van közöttünk! Meg úgy egyáltalán. Nem egészséges ez. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak bennem, ahogy leparkolok a kocsimmal a Leroy kúria előtt. Ma kicsit hamarabb végeztem, de már nem tudtam tovább húzni, kénytelen voltam hazajönni. Haza… a menyasszonyomékhoz, de már lassan azt tekintem otthonnak. Nem mintha kevésbé lenne merev, álszent a légkör, mint a szüleim házában. De legalább Lily, a sógornőm ott van. Na jó, ebből tényleg elég! Nyugodt léptekkel sétálok az ajtóhoz és nyitom ki azt. Van már kulcsom régen, ez nem okoz gondot.
Még jó is, hogy ilyen korán hazaértem, legalább kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal. A menyasszonyom és a szülei még bizonyosan dolgoznak, Lily is iskolában vagy esetleg a barátnőivel lehet valamerre. A lényeg, hogy nem itthon. Vetek egy pillantást azért a mobilomra, ahogy átvágok az amerikai konyhás nappalin, az emelet irányába. A menyasszonyom természetesen megint érdeklődik afelől, hogy mikor is vagyok szabadnapos, mert el kellene menni a székszoknyáshoz (a fene se tudta eddig, hogy létezik ilyen foglalkozás egyáltalán), kiválasztani, milyen székszoknyát válasszunk majd a lagzin a székekre. Őszintén szólva én azt sem tudom pontosan az micsoda és miért is lesz jó, de ez mellékes. A szabadnapomra meg kellemesebb elfoglaltságot is el tudnék képzelni, mint székszoknyák nézegetése, amikből úgyis a kedvesem a maga ízlése szerint fog választani (nem mintha nekem nem lenne édes mindegy) és csak bólogatni fogok a több órás válogatás közepette. De hát a látszat fontos, nyilván nem mehet egyedül, mert mit gondolnának akkor, hol a vőlegénye, miért nem érdekli és a többi és a többi. Még válaszolni sincs kedvem.
Tekintetem a másik érkezett üzenetre esik. Lily az. Színházba hív. De rég is jártam már ilyen helyen. Nem lenne rossz, de… egyrészt ott vannak a székszoknyák vagy mik, másrészt nem nézne ez ki randinak? Hülyeség, csak egy közös program a jövendő sógornőmmel. Családi program, mondhatni. Na persze. Kit akarok beetetni ezzel? Felsóhajtok és egyelőre válasz nélkül hagyom ezt is. Egy frissítő zuhany. Pont arra van most szükségem. Az emeletre felérve, menet közben már dobom is le magamról a pólómat, ami bedobok a menyasszonyommal közös hálónk ajtaján, a nadrágom övét is megoldom, a sliccemet lehúzom és úgy, minden különösebb teketóriázás nélkül nyitok be az emeleti fürdőbe, azzal mozdulattal felcsapva a villanyt is, hogy ott a nyitott ajtónál rögtön meg is torpanjak, de úgy, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
- Jesszus, Lily, ne haragudj én… nem tudtam, hogy itthon vagy… - zavartan meredek a kádban ülő lányra. A habtól ugyan intim tájakat szerencsére nem láthatok belőle, de így is ingerlő a látvány, ahogy a formás lábát kilógatva, kezében egy boros pohárral, elnyúlva ül ott. Már-már hívogató, hogy szálljak be mellé… De nem, ez hülyeség. Tudom, hogy rögtön ki kellene fordulnom a szobából sűrű szabadkozások közepette, a látvány azonban annyira megbabonáz, hogy képtelen vagyok rá. Pedig az én, nem épp sokat eltakaró öltözetem sem javít a helyzeten, sőt. Pláne, ha esetleg fizikai jeleit is adom tetszésemnek, ami a letolt sliccem miatt nem is maradna rejtve. Na az lenne csak az igazán kínos! Mégsem bírok megmozdulni és elhagyni a helyiséget, sőt még csak a tekintetemet sem elfordítani róla. Simán megérdemelném, hogy képen töröljön ezek után. Ki tudja, talán még segítene is észhez térnem. Az most nagyon rám is férne...

-------------------------------------------


647 & ruha & Red & remélem jó lesz
♥️




To have a loving relationship with a sister is not simply to have a buddy or a confident -- it is to have a soulmate for life



A hozzászólást Léon Deveraux összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 15, 2017 10:52 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Julian Morris
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lily Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Szer. Nov. 15, 2017 4:11 pm

To Léon

Teljesen átadom magam a pihenés nyújtotta örömöknek, a gyertya, bor és habfürdő mindig tökéletes kombinációja a relaxálásnak. Érzem ahogy mindezek együttes hatására a fáradtság szinte elpárolog belőlem, teljesen megszűnik minden problémám és csakis a pillanatnak élek. A nyugtató és ellazító pillanatnak. Azt hiszem túl szigorú vagyok magamhoz, sokkal többször kellene időt szakítanom azokra a dolgokra amiket szeretek, és amik, még ha csak pillanatnyilag is, de boldoggá tesznek. Nyakig a habok közé merülve tökéletesnek érzem magam, nem is tudom, olyan érzés, mintha a fürdőszobának varázsereje lenne és távol tartaná tőlem a negatív gondolatokat. Emlékszem, amikor kicsi voltam sokszor kívántam azt, hogy bárcsak olyan lennék mint a nővérem, legalább fele annyira szép és okos. Mindig ő volt az kettőnk közül aki után a fiúk megfordultak az utcán, fogalmam sincs hogyan csinálta, de mindig képes volt pillanatok alatt magára vonni bárki figyelmét. Soha nem telt el egyetlen parti sem, hogy ne kerüljön a középpontba, anyánk pedig ezt rendszerint ki is használta és boldogan sütkérezett a rivaldafényben, amit a testvérem által ő is kapott. Valahogy mindig én voltam a szürke kisegér, aki bármennyire is próbálkozott, mégsem sikerült soha az, ami a család összes többi tagjának igen. Nem, nem vagyok féltékeny rá, én örülök annak, hogy úgy alakul az élete ahogy szeretné, én csak néha – legalább néhány órára – vágytam arra, hogy rám is olyan pillantásokkal meredjenek mint rá. A hírnév és a gazdagság hidegen hagy, az soha nem is vonzott, én csak egyszerűen szeretném kevésbé rondának érezni magam amikor a társaságában vagyok. Nem tudom mennyi ideje üldögélhetek már a kádban, de egyenlőre még nem akarom megfosztani testem az élménytől amit a víz, a habok és tengeri só együttese okoz. Azt hiszem bőven van még időm arra, hogy kényeztessem magam egy kicsit, a családom többi tagját ismerve vacsora előtt nem hiszem, hogy bárki is hazaérne. Addig pedig bőven végzek itt és, ha minden a terveim szerint alakul akkor már itthon sem leszek. Léon nem válaszolt az üzenetemre, úgyhogy minden bizonnyal egyedül fogom színházba menni, vagy csak felhívom Staceyt és elmegyünk biliárdozni. Kortyolok újra az italból, és most már bánom, hogy nem hoztam fel egy egész üvegnyit a konyhából, mert így kénytelen vagyok ez a keveset beosztani, legalább addig amíg úgy nem döntök, hogy elég volt a fürdőzésből. A villany erős fénye sérti a szemem, nem is csoda, hiszen ennyi idő alatt hozzászokott már a gyertyák nyújtotta félhomályhoz. Ijedten kapom a fejem a  hang irányába, mindenre számítottam, de arra nem, hogy Ő fog ott ácsorogni félmeztelenül engem bámulva. A borospohár kicsúszik a kezemből és hangos csobbanással érkezik a habok közé. Zavartan húzom vissza kilógó testrészem a vízbe, de tekintetem még mindig rajta legeltetem. Nem tehetek róla, kidolgozott felsőteste mágnesként vonzza a pillantásomat és nem tudok elszakadni tőle. Néhány perc biztosan eltelik így amíg végre észhez térek összehúzom magam a kádban.
- Léon! Mit csinálsz te itt? kérdezem tőle, mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy valószínűleg éppen zuhanyozni készült. Rápillantok ismét, és szinte érzem ahogy a lábujjam hegyétől a fülem tövéig elvörösödöm. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire tetszik amit látok és legszívesebben berántanám magamhoz a kádba, hogy együtt töltsük a nap hátralévő részét, összefonódva, ezt viszont nem engedhetem meg magamnak.
- Semmi baj, nekem kellett volna bezárnom az ajtót, de nem tudtam, hogy itthon vagy. Dee...már úgy is ideje mennem, nem foglalhatom el egész napra a fürdőt. mosolygok rá zavartan és szívem mélyén azt kívánom bárcsak visszatartana, ha arra kérne, hogy maradjak, töltsem vele a napot. Beszélgessünk, borozzunk, vagy csináljunk bármit amihez kedve van.
- Öö...megtennéd, hogy közelebb jössz egy kicsit azzal a törölközővel? mutatok a fogason lógó anyagra. Annyira azért nem vagyok bátor, hogy elsétáljak odáig, közszemlére téve a testem. Na nem mintha ő pont az én alakomra lenne kíváncsi, bár őszintén bevallom, hogy az a pillantás amivel végigmért az imént eléggé árulkodó volt.
- Ne haragudj a kellemetlenségért. igazítok ki egy elszabadult tincset a szemeimből.
■ ■ Zene ■ ■Remélem kezdésnek megfelel Smile■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
10
● ● Posztok száma :
Troian Bellisario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léon Deveraux tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Csüt. Nov. 16, 2017 12:16 pm


to Lily
Ezt a délutánt finoman szólva sem így terveztem. Ennél kínosabb talán már nem is lehetne. Én tényleg meg voltam győződve róla, hogy Lily, akárcsak a család többi tagja, házon kívül van. Ha tudok róla, biztos nem csörtetek így be a fürdőszobába, mint valami neveletlen tulok. Nem mintha  bánnám a látványt, sőt. Pont ezért. Racionálisan belegondolva, ez a lány még épp csak ismerte a betűket és a szorzótáblát, mikor én már a nagykorúságomat ünnepeltem Damiennel részegen ténferegve valami klubban és már a szüzességem elvesztésén is túl voltam. Nagyon nem helyes, hogy vágyat ébreszt bennem a ruhátlan teste, amit alig egy kis hab takar csak el előlem. De ha ez nem is lenne elég ellenérv, mert hát nyilván férfi vagyok, nem vagyok fából, mégiscsak a menyasszonyom húgáról van szó! Csak egy családtag. Nem lenne szabad máshogy néznem rá. És mégis… Vajon ha vele találkozom azon a fogadáson akkor, ha ő is ott van, nemcsak a nővére, mennyiben alakultak volna máshogy a dolgok? Á, ez hülyeség. Kész őrület. Jobb lenne lekattannom erről a témáról, méghozzá sürgősen. Mégsem megy…
Láthatóan ő is zavarba jön a helyzettől, alighanem ezzel magyarázható, hogy néhány végtelennek tetsző másodpercig csak meredünk egymásra, hirtelen egyikünk sem tudja, mit lépjen. Illetve nekem kellene nyilván elnézést kérnem és távoznom, mégsem tudok mozdulni. Túlságosan lenyűgöz, amit látok.
- Én…. bocsánat, tényleg nem tudtam, hogy itthon vagy… ezért nem kopogtam… - hebegek-habogok, mint egy idióta, ugyanazt ismételgetve lényegében. És még mindig nem távozok, ahogy azt illene… Ő láthatóan zavarban van, igyekszik minél kisebbre összehúzni és takargatni magát. Pedig nincs mit szégyellnie, annyi biztos. Nekem viszont nagyon is van. Mik ezek a piszkos gondolatok? Nem lenne szabad egy ilyen fiatal lánynak, aki ráadásul ha azt nézzük, hamarosan a jövendő feleségem révén még a rokonságba is fog tartozni, ilyen érzéseket kiváltania belőlem. De nem tudok parancsolni a fantáziámnak. Sokszor kapom magam ezen és igencsak szégyellnivalónak tartom. Nem is csoda, hogy nem mertem eddig senkinek beszélni róla. Bár velem lenne még a húgom, Camille! Neki el merném mondani, ő tudom, hogy nem ítélne el. Így azonban csak belülről esz a fene. Több értelemben is… Gondolataimból épp Lily pironkodó kérése ránt vissza. Amire én is csak még inkább zavarba jövök, hogy ha már udvariasan nem hagytam magára, még ennyi figyelmesség sem szorult belém.
- Persze, te ne haragudj… Tessék…  De maradhatsz amúgy még nyugodtan, nekem nem sürgős, tudok várni... - odanyúlok a fogashoz, leveszem a kért törülközőt és pár métert közelebb sétálva, közvetlenül a kád mellett állva nyújtom felé azt. Ami persze nem biztos, hogy szerencsés, hiszen így még közelebb kerültem fedetlen, tökéletes testéhez, ami piszkos gondolatok özönét indítja el az elmémben. Ha tudná, az is milyen szexi, ahogy szégyellősen mosolyog rám és megigazítja a haját. Én is szívesen beletúrnék abba a hosszú barna hajba… Jesszus, Léon, miket nem gondolsz! Még szerencse, hogy Lily nem gondolatolvasó. Tuti, hogy egy mocskos perverznek gondolna és a közelembe sem akarna jönni többet. És abszolút jó oka is lenne így vélekedni rólam.
-------------------------------------------


490 & ruha & Red & remélem jó lesz
♥️




To have a loving relationship with a sister is not simply to have a buddy or a confident -- it is to have a soulmate for life

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Julian Morris
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lily Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Csüt. Nov. 16, 2017 5:15 pm

To Léon

Ha normális ember lennék, akkor most minimum ráordibálnék, hogy menjen már ki innen, és egyébként is vegye le rólam a szemét. De nem vagyok normális, és inkább sütkérezem tekintetében, mintsem elküldjem őt. Nem tagadom tetszik ahogy rám néz, tetszik, hogy legalább ugyanolyan zavarban van mint én, és igen, nekem is tetszik a látványa. Bárcsak vissza lehetne forgatni az időt és esélyem lenne arra, hogy a nővérem helyett engem válasszon, hogy én legyek az akire szerelmesen pillant, akit átölel és szeret. Egyáltalán nem így képzeltem el a délutánom, terveim között nem szerepelt, hogy meztelenül fogok lubickolni Léon előtt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar a kialakult helyzet. Sütkérezem tekintetében, jól esik, hogy ilyen pillantásokat kapok tőle. Talán ez lenne az én időm? Most végre lépnem kellene, és megmutatnom neki, hogy mit érzek? Hogy mit adhatnék, ha engem választana? De nem bűnös dolog ez? Helytelen, hiszen ő nem hozzám tartozik, a testvéremet választotta, vele készül összekötni az életét. Azt hiszem nem lehetek annyira önző, hogy ezt a tényt figyelmen kívül hagyjam, nem tudom, hogy képes lennék-e tükörbe nézni utána. Akarom ezt a férfit, mindennél jobban szeretném, ha végre elmondhatnám neki, hogy mit érzek. Szüntelenül ő jár a gondolataimban, nem tudok szabadulni mosolyától, hangja visszhangzik a fejemben. Róla álmodom és ő a legelső akire gondolok ébredés után. Ha tudná hányszor elképzeltem már csókjának ízét, hányszor perzselte fel bőrömet érintésével álmaimban. Ha egy kicsivel több bátorságom lenne akkor elmondanám mindezt, és ki tudja...talán most az egyszer életemben engem választana a nővérem helyett. Hülyeségekre gondolsz Lily. Ez a tekintet nem jelent semmit, férfiból van és mint olyan valószínűleg izgatja a fantáziáját, hogy mi lehet a habok rejtekében, nem is tudom miért képzelek bele bármilyen érzelmet az irányából. Kedves velem mert a családunk tagja lesz, kötelessége kedvesnek lenni, jól érzi magát...mert valljuk be őszintén, a természetem sokkal szerethetőbb, mint a testvéremé. Mégis...bárcsak kislányos vágyakozásaim beteljesülnének és vele lehetnék, még ha csak egy éjszakára is, de érezhetném csókját és leheletét bőrömön.
- Tényleg semmi baj. igazából örülök is, hogy itt vagy, fejezem be a mondatomat gondolataimban. Figyelem ahogy zavartan a törölköző után nyúl, izmaim megfeszülnek a mellkasán, nagyot nyelek, nehezen tudom csak elfojtani magamban a késztetést, hogy ne másszak rá most azonnal, vagy ne rántsam be magam mellé a kádba. Szívem vadabbul kezd verdesni a mellkasomban, ahogy közelebb lép mellém, és fölém magasodó teste árnyékot vet a falra. Egyik kezemmel eltakarom melleimet, miközben a másikkal a törölköző után nyúlok. Kezünk összeér, és mintha még a levegő is szikrázna abban a percben ahogy ujjaink találkoznak.
- Köszönöm motyogom alig hallhatóan. Most az következne, hogy megkérem forduljon el, vagy egyszerűen csak hagyja el a helyiséget, de semmi ilyesmit nem teszek. Néhány másodpercig még bámulom őt, próbálom tisztázni gondolataimat és bátorságot nyerni. Néhány zavart pillantás után azonban felemelkedem a vízből. Testem nem fedi semmi, a törölköző ott lóg az egyik kezemben. Állok előtte, anyaszült meztelenül, pillantásommal most kerülöm az övét. Fura nekem ez a helyzet, nem szoktam csábítgatni, nem szoktam behálózni a férfiakat, most mégis valami belső ösztön azt súgja, hogy ezt kell tennem. Megkapaszkodom erős vállában, miközben kiszállok a kádból. Nem tudom, hogy ilyen helyzetben mit szoktak mondani, vagy mit kellene mondani, úgyhogy inkább nem szólalok meg. Csak azután csavarom magam köré a törölközőt, miután már ott állok mellette, teljes életnagyságban. Eddig kerültem a tekintetét, féltem, hogy minden tervem füstbe száll, ha belenézek őrjítő szemeibe, most viszont ráemelem a tekintetem. Zavarban vagyok, le sem tudnám tagadni előtte, arcomra piros foltot fest a pír.
- Léon...sajnálom....nem kellett volna... lehunyom a szemem és néhány másodpercnyi gondolkodás után ellépek mellőle.
- Most inkább...én...megyek...azt hiszem... mondom, amikor már végre sikerül szóhoz jutnom, szívem mélyén azonban remélem, sőt azt akarom, hogy ne engedjen kisétálni azon az ajtón.
■ ■ Zene ■ ■hug■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
10
● ● Posztok száma :
Troian Bellisario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Léon Deveraux tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Pént. Nov. 17, 2017 1:13 pm


to Lily
Úgy érzem, hibát, sőt egyenesen bűnt követek el. Mert ilyen leplezetlenül bámulni a menyasszonyom hét évvel fiatalabb húgát biztos, hogy minden, csak nem etikus. Nem lenne szabad. Nagyon nem. Miért is nem töröl végre Lily képen? Attól talán észhez térnék. Bár tény, ebben a helyzetben nem is tudna… de legalább sikítozhatna, kiabálva elküldhetne melegebb éghajlatra, vagy legalábbis kifelé a fürdőszobából. Az talán észhez térítene. De semmi ilyesmit nem tesz, csak meredünk egymásra egy darabig, majd törölközőt kér tőlem. Zavartan, de már-már gépiesen nyúlok a kért textilanyag után és lépek hozzá közelebb, hogy átnyújtsam azt neki. Nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy végig a szemébe nézzek, ahogy felé tartom az anyagdarabot. Az ujjaink összeérnek egy pillanatra, ahogy elveszi tőlem, én pedig ösztönösen nyelek egyet. Szinte érezni a levegő vibrálását közöttünk. De bár a fizikai kontaktus megszűnik, a tekintetünk még mindig egymásba kapcsolódik. És ekkor Lily olyat tesz, amire egyáltalán nem számítok. Persze valószínűleg az én hibám, talán büntetni akar vele, vagy nem is tudom, de miközben végig rám néz, nyugodt, lassú mozdulatokkal kiemelkedik a vízből. Próbálom a szemét nézni, de a pillantásom egy óvatlan pillanatban így is végigsiklik kívánatos, vékony testalkatán. Tényleg csak egy pillanatra, de mivel ő is engem néz, aligha kerüli el a figyelmét. És még fokozza is mindezt azzal, hogy nemes egyszerűséggel a vállamra támaszkodik, ahogy kilép a kádból. Ez már tényleg sok nekem, még a lélegzetem is kihagy egy pillanatra és még mikor ellép mellém, hogy magára tekerje végre azt a törülközőt is csak állok ott, ugyanabba az irányba meredve, mint egy sóbálvány. Mi a fene volt ez? Vajon tisztában van vele ez a lány, hogy ez milyen veszélyes? Az önuralmam határán állok. Jobban, mint bármikor korábban. Hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy az érzelmek, amiket Lily ébreszt bennem, esetleg kölcsönösek? Nos, ha nem is teljes bizonyossággal, de van sejtésem róla. Csak tíz évvel idősebb vagyok, voltak is már barátnőim, ismerem annyira a női nemet, hogy lássam a jeleket. De jobb ennek nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Csak egy fiatal lány, aki alig lépett ki a tinédzserkorból és az ébredező szexualitását próbálgatja. Egyébként is jellemző rájuk ebben a korban, hogy imponál nekik, ha egy valamivel idősebb, férfikorban lévő pasi érdeklődését fel tudják kelteni. Meg egyáltalán, a menyasszonyom húga, az Isten verje meg! Én vagyok az idősebb, nekem kell észnél lennem!
Rá sem tudok nézni, meg sem tudok szólalni, na nem azért, mert haragudnék az előbbi kis közjáték miatt, sokkal inkább, mert még mindig a hatása alatt vagyok és ha most akárcsak ránéznék is, szinte biztos, hogy nem bírnám tovább visszafogni magam, lerántanám róla azt a törülközőt és leteperném akár itt, a fürdőszoba kövén. De ez már tényleg túlmenne minden határon. Sose tudnék többet nyugodt lelkiismerettel tükörbe nézni, nemhogy a menyasszonyom vagy akár maga Lily elé állni.
Bár legszívesebben utánanyúlnék, hogy megállítsam, mikor távozik, nem teszem, még egy szóval sem tartóztatom. Kongó ürességet hagy maga után, ahogy becsukódik mögötte a fürdőszoba ajtaja. Feszült vagyok még akkor is, mikor megnyitom a zuhanyzóban a vizet. Jéghideg vízzel igyekszem kitisztítani a fejem, de nem sokat ér. Egy jó úszás. Arra van most szükségem. Ötlik fel bennem. Megtörölközöm és be is ugrok a hálómba egy fürdőnadrágért. Már épp lemennék a lépcsőn, mikor elhaladok Lily csukott ajtaja előtt. Nem tudom, bent van-e, vagy talán már le is lépett itthonról, hogy elkerüljön, de hirtelen ötlettől vezérelve bekopogok.
- Lily! Leugrom a medencéhez csobbanni egyet. Nincs kedved esetleg csatlakozni?  – kiabálok be a csukott ajtón, akár érkezik válasz, akár nem. Tartok tőle, az előbbi kis közjáték veszélybe sodorhatja a jó viszonyunkat, a barátságunkat. Azt pedig semmiképp sem szeretném. Bár nem tudom, mi többet tehetnék. Akármi is a válasza (ha érkezik egyáltalán), sóhajtok egyet és elindulok lefelé a lépcsőn, a medencéhez. Le is dobom mellé a magammal hozott törölközőt és be is vetem magam a vízbe. Úszom egy hosszt a víz alatt. Pont erre van szükségem ahhoz, hogy lenyugodjak. Persze nem lesz ennyire egyszerű lerendezni az egészet, de ez most sokat segít. Mert valahogy újra Lily elé kell állnom, meg kell beszélnünk a dolgokat. De mit is mondhatnék? Egyáltalán, túl fogunk tudni ezen gond nélkül lépni? Én nagyon szeretnék. Ehhez viszont az kell, hogy ő szóba álljon velem. Amiben csak reménykedni tudok mindezek után.
-------------------------------------------


696 & ruha & Red & remélem jó lesz
♥️




To have a loving relationship with a sister is not simply to have a buddy or a confident -- it is to have a soulmate for life

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Julian Morris
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba •• Hétf. Nov. 20, 2017 7:34 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1221
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Fürdőszoba ••

Tell me your secrets

Fürdőszoba
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Leroy villa-