belső medence és jacuzzi
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 9:21 am ✥



✥ Yesterday at 11:37 pm ✥

✥ Yesterday at 11:21 pm ✥

✥ Yesterday at 11:12 pm ✥

✥ Yesterday at 10:41 pm ✥

✥ Yesterday at 10:41 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ belső medence és jacuzzi •• Kedd Nov. 14, 2017 11:50 pm

Forrás: google



Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1790
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Grace Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Pént. Nov. 17, 2017 3:11 pm

To Léon

Egyre inkább azt érzem, hogy a józan eszem elhagyott. Tudom, hogy nem szabadna így viselkednem, hogy minden olyan helyzetet kerülnöm kellene ahol ketten vagyunk. Nem helyes amit iránta érzek, nem szabadna megdobogtatnia a szívem, nem kellene érintése és csókja után vágynom. Ő nővérem szereti, és bármennyire is szeretném, hogy ez ne így legyen nem tudok változtatni rajta. Hamarosan elkötelezik egymáshoz magukat talán egy életre, én pedig itt maradok darabokra tört szívemmel és talán soha nem tudok majd kilábalni belőle. Szórakoznom kellene, ismerkedni, pasikat felszedni, bulizni járni, de egyszerűen nem megy. Próbáltam, tényleg, de nem tudom kiverni őt a gondolataim közül. Mindenkiben őt keresem, senki nem tud úgy rám nézni mint ő, senki nem tud őszinte mosolyt varázsolni az arcomra egyetlen mondatával. Úgy érzem, hogy én vagyok a világ legrosszabb embere, megbuktam mint testvér és ez az érzelem befészkelte magát a gondolataim közé. Meg kellene elégednem azzal, hogy a barátomnak mondhatom, hogy a közelében lehetek.
Zavarban vagyok, ezt le sem tudnám tagadni, nem az erősségem a csábítás, valami belső ösztön mégis arra késztetett, hogy megtegyem ezt a lépést. Remegő lábakkal állok előtte anyaszült meztelenül, egy pillanatra sem veszem le rólam tekintetem. Azt akarom, hogy lássa milyen vagyok, hogy mit veszíthet. Látom megcsillanni a vágy szikráját a szemében és talán ő is pontosan ugyanazt látja az én íriszeimben. Sosem gondoltam volna magamról, hogy ilyen aljas húzásra leszek képes, hogy bolondot csinálok magamból. Miért nem mondd semmit? Talán ezzel az aprócska közjátékkal most mindent elrontottam, és ahelyett, hogy közelebb kerültünk volna egymáshoz eltaszítottam magamtól. Nem szabadna ennyire gyerekesen viselkednem, lejáratom saját magam. Bárcsak mondana valamit, bármit, a csend nem a barátom, felemészt és kénytelen vagyok gondolataimmal foglalkozni. Magam köré tekerem a törölköző puha anyagát, a szívem kétszeres sebességgel dobog a mellkasomban, nagy erőre van szükségem, hogy ne sírjam el magam és ezek után ne temetkezzek a szobám magányába. Hiányzik belőlem valami, valami ami a családom összes többi tagjában megvan, hiszen nekem nem sikerül egy pillantással elcsavarnom senki fejét. Szánalmas vagyok és ezt a szégyent amit saját magamnak okoztam ebben a néhány percben már soha nem mosom le magamról. Szeretném, ha vissza tartana, vagy legalább mondana valamit, de mivel egyik sem történik meg magára hagyom őt a fürdőben, hogy saját birodalmam magányába meneküljek. A szobába lépve, azonnal elfordítom a kulcsot a zárban. Soha többé nem teszem ki innen a lábam, addig nem amíg Léon is itthon van. Talán még az sem elhanyagolható ötlet, hogy elköltözzek. Stacey amúgy is lakótársat keres magának, itt hagyom a francba ezt a házat, amit az otthonomnak kell neveznem, itt hagyom őt és talán akkor van esélyem arra, hogy elfelejtsem. Remegő lábakkal sétálok el az ágyamig, hogy leüljek rá. Nem hiszem el amit tettem, hogy voltam képes ilyen kellemetlen helyzetbe hozni mindkettőnket. Ez a különbség köztem és a nővérem között, ő egyetlen mosolyával képes elcsavarni bárki fejét, nekem pedig még meztelenül sem sikerül ugyanaz a mutatvány. Mi a hiba bennem? Legszívesebben elsüllyednék a föld alá. Nem szabadott volna eddig fajuljanak a dolgok, inkább bele sem gondolok abba, hogy mit lehet a véleménye most rólam. Talán ribancnak gondol, törtetőnek, olyan embernek aki számára semmi sem szent, pedig nem ilyen vagyok, én csak...hallgattam arra amit a szívem diktált és életemben talán most először nem gondoltam végig tetteim következményét. Gondolataim kuszaságából először a kopogás, majd az ismerős hang rángat vissza a földre. Hirtelen fogalmam sincs mit kellene mondanom, így inkább nem válaszolok neki. Biztos, hogy képes lennék a szemei elé kerülni? Hallom távolodó lépteinek zaját, és úgy érzem, hogy beszélnem kell vele. Meg kell magyaráznom neki mindazt ami történt, bocsánatot kell kérnem tőle. Néhány percig még töprengek az ágy szélén ülve, majd a szekrényemhez sétálok, hogy előhalásszam belőle az egyik fürdőruhámat. Mivel már nem sok minden van rajtam amit nem látott ezért nem fogom vissza magam, egyszerűen csak a kedvenc darabomat veszem magamra. Kezemben egy törölközővel lépkedek a medence irányába. Ahogy belépek a kellemesen meleg helyiségbe szinte azonnal megpillantom őt a vízben. Veszek egy mély levegőt és odasétálok mellé. Leülök a medence szélére és egyenlőre csak a lábam lógatom bele a langyos vízbe.
- Sajnálom Léon. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, azt hiszem félre értettem mindent. szólalok meg végül, de ezúttal arca helyett a vizet kémlelem. Lehet, hogy inkább csendben kellene maradnom, de úgy érzem ki kell mondanom mindazt amit gondolok, túlságosan fontos ő nekem ahhoz, hogy elveszítsem.
■ ■ Thinking Out Loud ■ ■hug■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


✥ Szeretettel Léon Deveraux tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Hétf. Nov. 20, 2017 4:50 pm


to Lily
Nagy szükségem van arra, hogy a fürdőszobában történtek után kicsit lehűtsem magam és tisztábban tudjak gondolkodni. A józanész azt diktálná, hogy tartsam magam távol Lilytől, korlátozzam a vele való érintkezésemet éppen csak a szükségesre, valahogy mégsem megy. Összefacsarodik a szívem attól, ha arra gondolok, hogy többé nem hallom a nevetését, nem néz rám értelemtől csillogó tekintetével, nem folytatunk többet olyan mélyenszántó, vagy éppen könnyedebb, kellemes beszélgetéseket. Ezért nem is tudom megállni, hogy a medence felé útban ne kopogjak be hozzá, nem akar-e csatlakozni hozzám. Bár választ nem kapok az ajtó túloldaláról, lefelé veszem az irányt. Örülnék, ha csatlakozna hozzám később, mert lenne mit megbeszélnünk. Vagy talán nem is olyan jó ötlet?
Akkor értékelem először át az eredeti elgondolásomat, mikor az első hosszom leúszása után feljövök a víz alól és épp csak addig hiszem, hogy sikerült lehiggadnom, míg meg nem pillantom Lilyt tőlem alig néhány méterre a medence szélén ülve, ahogy a lábát a vízbe lógatja. Az a fürdőruha, amit visel, nem sokat bíz a képzeletre, gyönyörűen megmutatja tökéletes alakját. Egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtek, de remélhetőleg még betudható a víz alatti úszás utóhatásának is kívülről nézve, hogy úgy tátogok, mint egy hal. De erőt veszek magamon, ahogy bűnbánó arccal ül ott, a vizet nézve. Odaúszok mellé és kinyomom magam a medence szélén, hogy leülhessek mellé.
- Lily, felejtsük el, oké? Hülye egy helyzet volt, amit mindketten rosszul reagáltunk le – halk, nyugtató hangon szólok hozzá és szinte bele sem gondolva abba, hogy mit teszek, az arcára teszem a kezem (hacsak nem húzódik el, ez esetben csak próbálom elkapni a tekintetét, elérve, hogy rám nézzen) és magam felé fordítom, hogy a szemébe nézhessek. Pár másodpercig elmélyedünk egymás tekintetében. Tartok tőle, hogy pont ugyanazt az érzelmet látjuk mindketten egymás tekintetében tükröződni. Egészen magával ragad a pillanat, azonban mikor már majdnem közelebb hajolnék hozzá, hogy megcsókoljam, hirtelen észbe kapok. Mentve, ami menthető, hirtelen oldalra hajolok és az oldalába csípek gyengéden. Tudom, milyen csiklandós, biztos vagyok benne, hogy erre egyből össze fog rándulni, én pedig ezt kihasználva egy gyengéd lökéssel a medencébe taszítom. Megvárom, amíg feljön a víz felszínére (kiváló úszó, ezzel tisztában vagyok, az ijedtségen, meglepettségen kívül más baja nem lehet) és csak ekkor kiáltok oda neki.
- Tegyük fel, hogy ezzel kvittek vagyunk, oké? kicsit erőltetett ugyan, ahogy ránevetek, de talán nem feltűnő. Hátha sikerül feloldanom a helyzetet azzal, hogy elviccelem. Vagy ez túlzás lenne? Szeretném, ha megértené és ő is elfogadná ezt a „békejobbot”. Tényleg nem akarom elveszíteni a barátságát. De vajon nekem tényleg elég lesz mindez? Magamat meddig fogom tudni visszatartani attól, hogy végzetes hibát kövessek el, ha a közelében vagyok?
-------------------------------------------


432 & ruha & Red & remélem jó lesz
♥️




To have a loving relationship with a sister is not simply to have a buddy or a confident -- it is to have a soulmate for life

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
40
● ● Keresem :
A menyasszonyom
● ● karakter arca :
Julian Morris


✥ Szeretettel Grace Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Hétf. Nov. 20, 2017 6:46 pm

To Léon

Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek így viselkedni, kellemetlen helyzetbe hoztam saját magam és Léont is. Bele sem merek gondolni abba, hogy most milyen véleménnyel lehet rólam. Minden oka meg van arra, hogy a lehető legrosszabbakat gondolja rólam. Megbuktam mint ember, mint barát és mint testvér. Próbáltam elfojtani magamban mindazt amit Ő ébresztett bennem, megpróbáltam legyőzni a bennem pislákoló szerelmet, de bármennyire is igyekeztem nem sikerült. Nem tudtam kiverni őt a szívemből, és legszívesebben minden percemet vele tölteném, megszöknék vele, bármeddig elmennék, ha tudnám, hogy csak az enyém. Azt hittem, hogy talán ő is így érez, abban reménykedtem, hogy a titkos pillantásai, a csibészes mosolya nekem szól, és annak a titoknak amit egymás iránt táplálunk. Most viszont azt érzem, hogy tévedtem, és ami még rosszabb olyan helyzetbe sodortam magam ami után nem tudok majd nyugodt lelkiismerettel és szégyen nélkül a szemébe nézni. Ezt nagyon elbasztam. Nem akarok belegondolni, hogy elveszíthetem őt, hogy nélkülöznöm kell a társaságát, hogy nem láthatom a szemében megcsillanni a boldogságot amikor nevet. Nem akarok távol lenni tőle, most mégis azt érzem, hogy egyre inkább távol kerülök tőle, pedig én pont az ellenkezőjére vágyom. Tanácstalan vagyok, fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom, hogyan kellene viselkednem mindezek után. Tegyek úgy, mintha semmi nem történt volna? Felejtsem el ezt az egész abszurd helyzetet? Távolságot kellene tartanom, de amíg a közelemben van, addig nem vagyok rá képes. A költözés gondolata eddig eléggé ijesztett, de most mégis csábítónak hat. Azt mondják, hogy az idő és távolság gyógyír mindenre, talán tényleg csak ennyi kellene. A kérdés már csak az, hogy én mit akarok? Nem gondoltam volna, hogy a mai nap folyamán, még élvezhetem a társaságát, hogy egyáltalán hajlandó lesz hozzám szólni, így meghívása után, az utam egyenesen a medencéhez vezet. Valami belső hang azt súgja, hogy ez hiba, de most teljesen a szívemre hallgatok, ami minden dobbanásával a szeretett férfi után vágyakozik. Leülök a medence szélére és onnan figyelem az alakját, arcvonásait és most azt kívánom bárcsak képes lennék gondolatot olvasni, hogy tudjam mi járhat a fejében. Szavai hallatára erőltetett mosolyt varázsolok arcomra.
- Persze. Felejtsük el. Csináljunk úgy mintha semmi nem történt volna. mintha semmit nem éreznék irántad, mintha nem arra vágynék, hogy megérints, mintha teljesen megfelelne nekem, hogy távol kell tartanom magam tőled. Fejezem be a mondatot gondolataimban, hangosan kimondani nem merem őket, talán azzal még jobban tönkretennék mindent, mint az előbbi incidenssel. Bőröm szinte lángra kap, ahogy ujjaival megérinti az arcomat. Szívem vadabbul kezd verdesni a mellkasomban, egész testem beleremeg érintésébe. Belenézek szemeibe, és teljesen elveszek pillantásában és a pillanat varázsában. Most kellene megszólalnom, elmondanom, hogy szeretem, vagy csak ráhajolnom ajkára és megcsókolnom őt. Talán ez lenne a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy ténylegesen a kezembe vegyem az irányítást, mégsem teszek semmit. Csak bámulok szemeibe, teljesen elveszve pillantásának őszinteségében. Pillanatnyi varázsomból az oldalamat ért támadás rángat vissza a földre, érintésének hatására akaratom ellenére is összerezzennek. Pontosan tudja, hogy mennyire csiklandós vagyok, még egy vékony sikkantás is kiszalad a számon. Arra viszont nincs időm, hogy hasonlóan járjak el én is, és viszonozzam a kedvességét, mert pillanatokon belül a vízben találom magam. Ilyen jellegű támadásra nem számítottam. Fellököm magam a víz felszínére, néhány röpke másodperc azért kell, amíg újra rendbe szedem magam és légzésem is visszaáll a normálisra. Nevetése idegen a fülemnek, pontosan tudom, hogy nem ez a felszabadult nevetése, sokkal inkább zavart és felszínes. Tényleg ennyi lenne? Egy fél mondattal és kínos kacagással zárjuk le mindazt ami történt és azt ami történhetett volna?
- Nem. Most vagyunk kvittek. nevetek rá, miközben erőteljes mozdulatokkal csapkodom a vizet, hogy ráfröcsköljem azt. Saját hangom és kacajom idegennek tűnik nekem. Képes leszek ennyivel lezárni a dolgokat? Nem hiszem. Abbahagyom a spriccelést és közelebb úszok hozzá, ha eddig nem mászott be a vízbe kezemmel a térdébe kapaszkodok, ha már a vízben van, akkor vállaiba.
- Gondolkodom a költözésen. Talán jót tenne nekem egy kis levegő változás. Új környezet, új lehetőségek...mit gondolsz? Talán én is megtalálnám a Léonomat. Elkezdhetném a saját életem élni, randizgatni. mondom neki, és igen...talán van bennem egy kis hátsó szándék, kíváncsi vagyok milyen reakciót vált ki belőle az amit mondok. Azt mégsem mondhatom, hogy igazából én már rátaláltam a Léonomra, csak sajnos ő máshoz tartozik. Nem tudom miért mondok neki ilyeneket, talán azt akarom, hogy a féltékenység fellobbanjon benne, ha az előbb igazán olvasni tudott a tekintetemből akkor biztosan tudja, hogy Ő az akire igazából vágyom.
■ ■ Thinking Out Loud ■ ■hug■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


✥ Szeretettel Léon Deveraux tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Kedd Nov. 21, 2017 2:23 pm


to Lily
Annak, ami a fürdőszobában lezajlott, egyáltalán nem lett volna szabad megtörténnie. Soha. Már az első pillanattól kezdve bűntatom van, hogy megismertem Lilyt. Mert nem tudok rá úgy nézni, ahogy illő lenne. A menyasszonyom jóval fiatalabb húga, akivel persze kifejezetten pozitív, hogy jóban vagyok, de nem lenne szabad fontosabbá válnia, mint annak a nőnek, akivel össze szándékozom kötni az életemet. Hogy szeretem-e a menyasszonyomat? Természetesen. Amit Lily iránt érzek, csak fellángolás lehet. Hisz ő annyira más, mint ami ezekben a körökben megszokott. Külsőre ugyan hasonlítanak a testvérével, de belsőre tűz és víz. És Lily pozitívan más. A nagy szíve, a kedvessége, a lazasága, ezek mind olyan tulajdonságok, amik nagyon vonzóvá teszik és a nővéréből hiányoznak. Mégsem koslathatok egy egyetemista lány után! Pláne, ha esetleg miatta bontanám fel az eljegyzésemet a menyasszonyommal. A családja biztos, hogy végleg eltiltaná Lilyt tőlem. De hová is gondolok! Ennek még gondolat szintjén sem szabadna felmerülnie bennem. Csak néhány hónap és örök hűséget fogadok a nővérének, nem gondolhatok rá így!
Hogy lehívtam a medencéhez, már abban sem vagyok biztos, mennyire volt jó ötlet. Hisz ahogy ott ül az igencsak szexi fürdőruhájában, nem sokon múlik, hogy elveszítsem a fejem, mikor odaülök mellé és magam felé fordítom az arcát. Talán az utolsó pillanatban kapok észbe, ahogy a tekintetében elveszve már majdnem megcsókolom. Tényleg csak egy hajszál választ el tőle. Hogy megcsikizem és a vízbe lököm, talán nem a legelegánsabb megoldása a helyzetnek, de nem látok más kiutat. Így talán van némi esély arra, hogy helyreállítsuk a barátságunkat. Végtére is még nem léptük át azt a bizonyos határvonalat, amit nem kellene. Csak éppen rajta egyensúlyozunk.
Az ő nevetése éppúgy erőltetettnek, megjátszottnak hat, mint az enyém, ahogy visszafröcsköl, miután feljön a víz felszínére. Bízom benne, hogy ez csak átmeneti és a feszültség így köztünk idővel azért elmúlik. Szeretném, ha visszatérne minden a régibe. Illetve nem, ez a szexuális feszültség is megszűnhetne. Bár tartok tőle, nem fog. Talán majd hosszú-hosszú idő múltán. De remélem elmúlik. Mert ennek semmi értelme és csak lelkiismeret furdalást ébreszt bennem. Lilyvel szemben sem lenne fair, ha kihasználnám a helyzetet.
Beleugrom a vízbe, ő pedig közelebb úszik hozzám és a vállamra csimpaszkodik, miközben beszélni kezd hozzám. Nem mondom, hogy örömmel tölt el a terveit hallgatni, de belegondolva, talán ez volna a legegyszerűbb mindkettőnknek. Nem lenne a közelemben és ő is túlléphetne azon a fellángoláson, amit irántam érez. Elvégre mi több is lehetne ez a részéről az ő korában? Találhatna egy magához való fiút, aki elviszi randizni, aki bemutatja a barátainak, aki úgy bánna vele, ahogyan azt megérdemli… Ráadásul tudom, hogy a családi közegben is szinte fulladozik (ahogy régen a húgom is tette), biztosan ebből a szempontból is kivirulhatna. Önzőség lenne tőlem, ha nem támogatnám. Illetve végül is nekem is jobb, ha nincs a közelemben. Azt hiszem…
- Hm, az biztosan jó lenne neked – csak ennyit jegyzek meg végül. A családja biztosan nem szívesen engedné el, hacsak nem valami külföldi ösztöndíjról van szó. Camille, a húgom is inkább megszökött otthonról, másként nem tudott megszabadulni. De hogy ő is így eltűnjön az életemből… Jobbnak látom, ha nem engedem így elkomorulni a hangulatot, ezért, kihasználva, hogy nem számít rá, megfogom a derekát és lenyomom a víz alá úgy, hogy gyakorlatilag ölbe kapom. Persze nem tartom lent sokáig, csak megmerítem lényegében, aztán hagyom, hogy a felszínre küzdje magát. Az efféle játékokban máskor mindig benne volt és őszintén tudta élvezni őket. Hátha most is így lesz. Jó lenne újra hallani immár az őszinte, önfeledt nevetését, nem ezt a feszült, megjátszottat.
-------------------------------------------


577 & ruha & Red & remélem jó lesz
♥️




To have a loving relationship with a sister is not simply to have a buddy or a confident -- it is to have a soulmate for life

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
40
● ● Keresem :
A menyasszonyom
● ● karakter arca :
Julian Morris


✥ Szeretettel Grace Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Kedd Nov. 21, 2017 7:09 pm

To Léon

Jó lenne, ha minden úgy működne ahogy az álmaimban. Hiszen számtalanszor álmodtam már róla, rólunk, arról, hogy végre megtörik a jég és elmondhatok neki mindent amit érzek. Most, viszont mégsem megy annyira könnyedén ahogy az kellene, tanácstalan vagyok és fogalmam sincs arról, hogy mit kellene csinálnom, hogyan, egyáltalán arról sincs fogalmam, hogy jogom van arra, hogy bármit is csináljak? Hiszen ő jegyben jár, ráadásul az egyetlen testvéremmel, ami alapból elég oknak kellene lennie ahhoz, hogy örökre kiverjem őt a szívemből és gondolataimból. Gyomrom dióméretűre zsugorodik, ha belegondolok, hogy távol kellene tartanom magam tőle, hogy láthatom mosolyát, nem hallhatom nevetését, hogy nem nevettet meg a vicceivel, amiket sokszor csak mi értünk. Nem akarok a kelleténél több időt nélküle eltölteni, abba meg igazán bele sem gondolok, hogy esetleg soha többé ne lássam őt. Pedig lehet, hogy az egy jó megoldás lenne, talán csak néhány hét kellene, hogy visszarázódjon az életébe és örökre elfelejtsen engem. Csak a rossz csábító maradnék az emlékeiben, miközben boldogan éldegélne a nővérem mellett. Ettől a gondolattól pedig egyenesen rosszul vagyok már, nem akarom kitépni azt a kellemesen bizsergető érzést a mellkasomból amit mindig érzek a közelében. Miért nem lehet nekem soha semmi egyszerű az életemben? Miért kellett nekem pont Léonba szeretnem bele. Megfogadtam, hogy soha nem fogok gyengének vagy sebezhetőnek tűnni senki előtt, most mégis itt vagyok teljesen kiszolgáltatva az érzelmeimnek és neki is. Tehetetlennek érzem magam, és bármennyire szeretnék szabadulni ettől az érzéstől egyszerűen nem vagyok képes rá. A szerelem amit érzek egyszerre emel a magasba és ránt le a mélybe. Eddig azt hittem, hogy voltam már szerelmes, hiszen voltak már kapcsolataim, most viszont kételkedem abban, hogy amit akkor éreztem az nevezhető-e szerelemnek, mert az biztos, hogy össze sem hasonlítható azzal az érzelemhullámmal ami most járja át a szívem és testem. A szavak csak úgy kicsúsznak a számon, bár tény, hogy valóban felmerült a költözés gondolata, de komolyabban nem terveztem el semmit, és nem is vagyok biztos abban, hogy képes lennék ennyire könnyedén itt hagyni őt. Őszinte velem mint mindig, viszont nem teljesen erre a válaszra számítottam. Azt reméltem, hogy majd megpróbál lebeszélni róla, meggyőzni, hogy nekem itt a helyem, hogy fölösleges férfiak után kutakodnom, hiszen itt van ő. Bárgyú leányálom csupán, valószínűleg soha nem fog ilyet mondani nekem, bármennyire is vágyom ezt hallani tőle.
- És neked? Neked is jó lenne? kérdezem tőle ismét, teljesen elveszve szemének csillogásában. Fogalmam sincs miért jutnak eszembe ilyen keresztkérdések, viszont őszintén tudni akarom rá a választ. Mielőtt még bármi olyasmit cselekednék, amit megbánhatnék hamarosan a víz alatt találom magam. Megpróbálom a felszínre küzdeni magam, néhány hónappal ezelőtt pontosan ugyanezt játszottuk, csak akkor nem volt ennyire feszült a hangulat közöttünk mint most. Szeretem vele tölteni az időmet és semmi pénzért nem cserélném le a lopott, együtt töltött órákat.
- Hééé....ez csalás, nem voltam felkészülve a támadásra. nevetem el magam miután fejem ismét a felszínen van, nevetésem ezúttal tényleg őszinte, nyoma sincs az előbbi erőltetett stílusnak. Fogalmam sincs mi lesz, vagy mi nem lesz közöttünk, de nem akarom elveszíteni őt. Kezeimet átfonom a nyaka körül, lábaimat átkulcsolom a dereka körül és szorosabban ölelem őt magamhoz.
- Nem fogsz győzni... vigyorgok rá ismét. Tekintetemmel az övét keresem, újra elveszek annak őszinteségében. Két ujjam közé fogom hajtincseit és zavartan morzsolgatom azt, miközben még mindig rajta csimpaszkodok.
- Léon... suttogom a nevét és közelebb hajolok hozzá. Ajkunk már majdnem összeér, fejem a homlokának támasztom, lehunyom a szemem és mélyeket lélegzem.
- Én.. azonban nem fejezem be a mondatot.
■ ■ Thinking Out Loud ■ ■hug■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


✥ Szeretettel Léon Deveraux tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Szer. Nov. 22, 2017 3:12 pm


to Lily
Nem szabadna így lennie. Miért nem lehet az én életemben semmi sem egyszerű? Mikor a húgom megszökött anélkül, hogy egy szót is szólt volna a terveiről nekem előtte, az igencsak megviselt. Magányos voltam és csalódott, ráadásul nem is beszélhettem róla senkinek, mivel a szüleim határozottan megtiltották, hogy akár a nevét is kiejtsem a számon a jelenlétükben. Még a legjobb barátomnak, Damiennek sem mondhattam el az igazat. Csak magamban rágódtam, hogy a húgom miért nem bízott meg bennem annyira, hogy legalább engem beavasson abba, amire készül. Hisz tudhatta, hogy támogattam volna, még ha aggódom is érte. Akkor talán kapcsolatban is maradhattunk volna valamilyen módon és nem tűnik el az életemből örökre. A szökése után még hónapokig reménykedtem benne, hogy valahogyan majd mégis felveszi a kapcsolatot velem. Legalább tudatja, hogy jól van, vagy valami. De semmi. Csalódottá és dühössé tett mindez. Ennyit számítottam neki én, az egyetlen testvére, aki egyben barátjának, egyik legfőbb bizalmasának is hittem magam? Mára persze megbékéltem, hisz biztosan jó oka volt minderre és csak azt tudom kívánni neki, hogy bárhol is éljen, legyen nagyon boldog, de attól még néha hiányzik. És most Lily esete is hasonló egy kicsit ehhez. Abból a szempontból legalábbis biztosan, hogy ismét magamban kell tartanom az engem valósággal fojtogató érzelmeket. Még ha ezek most teljesen más természetűek is.
Ha ő nincs a közelben, talán boldog lehetnék a nővérével, de az, hogy képes valaki ilyen érzelmeket kiváltani belőlem, nem jelzi-e azt, hogy a menyasszonyomból mégis hiányzik valami, ami Lilyben nagyon is megvan és nekem szükségem volna rá? Aki csak ismeri Evát, a menyasszonyomat azt mondja, megütöttem a főnyereményt vele. Szép, okos, szellemes, remek társaság, és még a családi háttere is kiváló. Mi többet akarhatnék? Nos, a húgát. Bármennyire kellemetlen is belátnom, ez a helyzet az első pillanattól kezdve, hogy megláttam őt. Ezért is gondolom azt, talán tényleg jót tenne az a költözés, amit Lily emleget. Ha távol van tőlem, legfeljebb csak családi rendezvényeken látom, nem egy háztartásban élünk, esetleg idővel még egy korabeli ficsúr is feltűnik mellette, talán segítene elfelejtenem ezt a hóbortos szeszélyt, amit ébreszt bennem. Mert ez nem lehet, nem szabad, hogy más, több legyen. Mindazonáltal ezzel az egyik legjobb barátomat is elveszíteném. Mert Lily tényleg mindent tud rólam, a menyasszonyommal ellentétben neki valahogy meg merek nyílni. Leszámítva a húgom történetét, illetve azt a vívódást, amit éppen ő vált ki belőlem. Meg egyáltalán, más társaságában nem szoktam ilyen felszabadultnak érezni magam. Elszomorít belegondolnom abba, hogy mindezt elveszítsem. De aligha van más megoldás. Épp ezért, ahogy mélyen a szemembe nézve teszi fel a kérdését, hirtelen nem tudok rá válaszolni. Egyrészt, mert az igazat nem mondhatom, az túl árulkodó lenne és talán hiú ábrándokat is ébresztene benne, mert mi ketten egyszerűen nem lehetünk többek barátnál, másrészt csillogó barna szemei is teljesen megigéznek. Végül, mentve a menthetőt, illetve hogy megtörjem a hangulatot, kihasználva a figyelmetlenségét, megragadom a derekát, ölbe kapom és a vízbe merítem, hogy aztán elengedjem.
- Sose lankadjon a figyelmed! Te hagytál rést a pajzson – cukkolom egy kicsit, szintén szélesen mosolyogva. Jó látni, hallani, hogy immár önfeledten nevet. Pár röpke pillanatra még el is hiszem, hogy túl tudunk lépni a fürdőszobában történteken és nem változik köztünk semmi, meg tudjuk tartani a határokat.
- Ó, dehogynem. Már győztem – én is rávigyorgok, jelezve ezzel, hogy benne vagyok a játékban. De veszélyes játék ez, túl sok fizikai kontaktussal jár. Ahogy csimpaszkodik a nyakamon, nem sokáig tetszik már játékos birkózásnak. Annál sokkal bensőségesebbé válik a légkör, ahogy elveszünk egymás szemében. Képtelen vagyok elfordulni vagy ismét bedobni őt a vízbe, játéknak tetetve azt, ahogy iszonyatosan ingerlő módon a nevemet suttogja és közel hajol hozzám. A homlokát az enyémnek nyomja és a számon érzem az ő leheletét. A távolság az ajkaink között egyre csökken, bár igazán azt sem tudom megmondani, ő hajol-e hozzám közelebb, vagy én. Már nem tudok tovább józanul gondolkodni, a közelsége megrészegít, érzem, nem tudom tovább távol tartani magam attól, amit nagyon nem kellene megtennem…
Ekkor azonban a telefonom hangja töri meg a csendet és ezzel a meghitt pillanatot. Egy jól ismert, szerelmes pop slágert játszik, ezzel is egyértelművé téve, ki keres, hisz ő állította be, mivel ez a kedvenc száma és mint mondta, rám emlékezteti. Hogy szerencse vagy inkább kellemetlenség, hogy még a medencéhez is lehozom a mobilomat, hisz a kórházból bármikor kereshetnek és éppen most kellett megszólalnia, az nézőpont kérdése. Mindenesetre azonnal, ha nem is agresszívan, de lefejtem magamról Lily karjait és eltávolodok tőle.
- Ne haragudj – zavart, szabadkozó mosolyt vetek rá, majd a medence széléhez úszok pár tempóval, kilököm magam és miután gyorsan megtörlöm a kezem, a törölköző mellett lévő telefonomhoz nyúlok, hogy épp csak egy pillantást vetve a menyasszonyom nevére, mely a kijelzőn villog, felvegyem azt.
- Szervusz Szívem! Nem, abszolút jókor keresel, már végeztem, akartam is írni, csak ahogy hazaértem, gondoltam leugrom a medencéhez úszni egyet és kiment a fejemből, ne haragudj… Nem, nincs még itthon senki más, egyedül vagyok… Persze, rendben, akkor érted megyek és elugrunk most a székszoknyát kiválasztani… Tíz perc és ott vagyok… Szeretlek, szia, Édes, csókollak! – azzal kinyomom a telefont.
- Ne haragudj, hosszabbra terveztem volna ezt az úszkálást, de most így alakult, muszáj mennem. De ha gondolod, engesztelésül a vendégem vagy egy színházra szombat estére. Te választasz darabot, oké? – békítőleg nézek Lilyre. Könnyebb így társalogni vele, mint abból a közelségből, ahol az előbb volt, az már biztos.
- Bocsi, de rohannom kell – még egy bocsánatkérő mosolyt odavetek neki, mielőtt a törölközőt a vállamra vetve, sietve hátat fordítanék és távoznék a medencétől, hogy felsietve a szobámba magamra kapjak valami vállalható öltözéket, majd kocsiba vágjam magam és elmenjek Eváért a munkahelyére, majd onnan székszoknyákat nézegetni. Lilynek nem kell tudnia, hogy a kapkodás nemcsak a nővérének szól, aki köztudottan nem szereti, ha megváratják, sőt még csak nem is annak, hogy égek a vágytól, hogy megtudhassam, miféle székszoknyák lesznek a székeken a lagzimon, hanem egyfajta menekülés is a medencében lezajlott helyzetből. Mert a francba is, szó szerint csak egy hajszál választott el attól, hogy megcsókoljam! Még akkor is feszült vagyok, mikor beülök az autóba és elindítom a motort. Felsóhajtok és a hajamba túrok, mielőtt kifordulnék a felhajtóról az útra. Nehéz lehűtenem magam, pedig muszáj leszek, mire odaérek a menyasszonyomért. Bele sem akarok gondolni, mi történhetett volna, ha nem szólal meg a telefonom… A fene se gondolta volna, hogy egyszer még hálás leszek azért, hogy székszoknyákat mehetek válogatni. Vagy talán épp azért vagyok feszült, mert nagyon is zavar, hogy megtört a varázs miatta? De az nem lehet. Hogy a fene vinné el! Már én sem értem magamat.
-------------------------------------------


1075 & ruha & Red & remélem jó lesz
♥️




To have a loving relationship with a sister is not simply to have a buddy or a confident -- it is to have a soulmate for life



A hozzászólást Léon Deveraux összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 24, 2017 4:03 pm-kor.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
40
● ● Keresem :
A menyasszonyom
● ● karakter arca :
Julian Morris


✥ Szeretettel Grace Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Szer. Nov. 22, 2017 5:27 pm

To Léon

Hozzászoktam már ahhoz, hogy nekem mindenért kétszer olyan erőbedobással kell küzdenem, mint a családom többi tagjának, mert az én lábam előtt soha nem hevert még a siker. Igaz, engem nem ugyanaz a cél hajt előre, mint a családomat, számomra más az elsődleges az életben, más dolgok vonzanak és merőben más az életfelfogásom is. Én nem szeretem ha a nevem miatt kivételeznek velem, engem tuningol az, ha valamiért dolgoznom kell, sokkal jobban érzem magam tőle. Néha komolyan megfordul a fejemben, hogy talán nem is vagyok igazából a Leroy család tagja, inkább illenék be valami kívülállónak, akit csak eltűrnek a Leroy-ok. Nem merném száz százalékosan állítani, hogy nem szeretnek, nekik egyszerűen csak mást jelent a szeretet és a család fogalma mint nekem. Volt már kudarcban és nyereségben is részem bőven, ebben a percben viszont azt kívánom, hogy bárcsak most mindenféle küzdelem nélkül megszerezhetném magamnak Őt, akire igazán vágyom. Tudom, hogy nem szabadna vágynom rá, hogy nem kellene epekednem közelsége, társasága vagy érintése után, de nem tudom legyűrni magamban szívem szavát. Talán ezúttal nem is akarom. Harcolhatnék azért, hogy Léon rádöbbenjen én vagyok az akire szüksége van, de vajon megérné a bele fektetett energiát? Tényleg képes lenne velem maradni azok után, ha felbontja az eljegyzését a nővéremmel? A családom elfogadná? Nem tudom, megannyi megválaszolatlan kérdés kavarog a gondolataim között, amikre csak az idő adhat választ, vagy talán az sem. Jelen pillanatban semmire nem tudom a választ, semmiben nem vagyok biztos, csak abban, hogy nem akarom elveszíteni őt. Nem akarom elengedni és végignézni ahogy más mellett éli az életét. Jelen pillanatban erre nem lennék képes. Olyan ő nekem mint szomjazónak a víz, vagy az alkoholistának az alkohol, elvonási tüneteim vannak, ha nincs mellettem.
- Ó nem, még nem. A csatát lehet megnyerted, de a háborút nem. mosolygok rá, miközben tétován csimpaszkodok benne. Ez már rég nem a csatánkról szól, már rég nem játék. Teljesen elveszek tekintetében, soha nem éreztem még magam ennyire elveszettnek mint most, a karjaiban. Homlokunk összeér, a szívem vadabbul verdes a mellkasomban mint valaha. Semmi másra nem vagyok képes, csak arra, hogy a nevét nyögjem ajkaira. Bárcsak megcsókolna, bárcsak, érezhetném végre ajkainak puhaságát az enyémen. Lehunyom a szemem, tényleg csak arra várva, hogy valamelyikünk átlépje azt a vékony hajszálnyi távolságot ami közöttünk van. A telefon hangos zenélése viszont megtöri a pillanatot. Ijedten kapom fel a fejem, és a hang irányába fordítom. A lehető legjobb időzítés. Hagyom, hogy lefejtse kezeimet magáról, és még mindig hevesen dobogó szívvel bámulok utána. Szavai mérhetetlen fájdalmat okoznak nekem. Legszívesebben bőgnék mint egy kislány, és soha többé nem állnék szóba vele. Teljesen logikus, hogy letagadja, hogy együtt voltunk, az a nyugalom viszont ahogy mindezt teszi teljesen elszomorít. Hát tényleg ennyire naiv és buta vagyok? Kezdem azt hinni, hogy mindazt amit látni véltem tekintetében csak saját képzeletem szüleménye. Szereti. Ez az aprócska szó minden eddigi álmaimat apró darabokra töri. Mozdulatlanul állok a vízben, őt figyelve és hallgatva, miközben megpróbálom elnyomni magamban a bánatomat. Ennek nem így kellene lennie...
- Tudod mit? Felejtsd el a színházat. Vidd inkább magaddal a menyasszonyodat, én majd elmegyek mással. próbálom visszafogni dühömet, de ennél jobban nem tudom visszafogni magam. A szavak szinte maguktól csúsznak ki az ajkaimon, végig sem gondolom őket. Fölösleges a sértettet játszani, hiszen ebben a történetben én vagyok a nemkívánatos harmadik fél, viszont mindezek ellenére rosszul esik és nem tudok megbirkózni a gondolattal. Figyelem távolodó alakját, a fájdalom pedig még jobban éget mint valaha. Ez a titkos érzelem, teljesen felemészt és nem tudom, hogy meddig leszek képes úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A szerelemnek kellene a legcsodálatosabb dolognak lennie az ember életében, nem szabadna ekkora fájdalmat és kétségbeesést éreznem miatta. Kiúszok a medence szélére, felhúzom magam, majd a törölközővel a kezemben indulok a szobám irányába. Amikor végre egyedül vagyok, olyat teszek amit már hosszú ideje nem tettem, a párnámba temetem az arcom és sírva fakadok.
■ ■ Thinking Out Loud ■ ■hug■ ■credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
34
● ● karakter arca :
Magdalena Zalejska


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi •• Szer. Nov. 22, 2017 5:35 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1790
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: belső medence és jacuzzi ••

Tell me your secrets

belső medence és jacuzzi
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pokoltűz Klub Belső Kör
» Eldugott, belső részek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Leroy villa-