Nappali - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 11:53 pm ✥

✥ Yesterday at 11:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:47 pm ✥

✥ Yesterday at 9:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:19 pm ✥

✥ Yesterday at 9:00 pm ✥

✥ Yesterday at 9:00 pm ✥

✥ Yesterday at 8:59 pm ✥

✥ Yesterday at 8:59 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Nappali •• Csüt. Nov. 16, 2017 7:44 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2033
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Vas. Ápr. 08, 2018 9:19 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Néha szükségünk van egy kis változatosságra, hogy fejlődhessünk, kiszakadhassunk a mindennapokból. általában ezek azok az alkalmak, amikor az ember elgondolkozik, igazából mindaz ami eddig annyira magától értetődő volt és úgy fogadta, mintha alanyi jogon járna, az igazából ajándék, valami olyan kincs, ami könnyedén hiányozhat. Amikor a szeretett nő nem ébred mellettem, amikor nem jár a reggeli csók és nincs miért felkelnem. Mert ezek az apróságok hiányoznak. A reggeli mellett ücsörögve ugyan több időm van újságot olvasni és a friss tudományos cikkeket böngészni, mégis hiányzik, hogy nem állok neki a reggelinek, nem beszélgetek tartalmasakat. A telefonommal szemezve jövök rá, hogy igazából szívesebben hívnám fel akár azonnal is Anát, csak hogy hallhassam a hangját, minden rendben van-e otthon, Emma elkészült-e időben... de bizonyára épp vele van elfoglalva és van ezer dolga ezen kívül.
Mikor még titkolóztunk és tényleg konferenciára mentem, nem az volt az első gondolatom, hogy jelentkezzek, csak kiélveztem a tűzszünetet a megbeszéléseken és csak azokra koncentráltam. Azt vettem észre magamon, hogy néha a telefonra nézek, néha a kijelző is felvillan. Mindjárt Valentin-nap és én azt ki nem hagynám. Csak az esti beszélgetésekkor nyugszom meg teljesen és anélkül nem is fekszem le, legyek bármilyen álmos.
Ana azt kérte, szóljak, amikor indulok. A "Szia kicsim, épp most fordulok ki az hotel parkolójából" nem csak egy szimpla üzenet volt. Valahogy olyan megérzésem támadt, készülni fog. Hisz annyira maximalista... azt tudja, hogy én is? Mert az első dolgom lesz felvenni azt a hatalmas csokrot a virágostól, amiben pontosan 14 szál tulipán van és közéjük pedig édességeket tűzdeltek. Nem adok kicsire és mikor kiszállok a kocsiból, a csokortól ki sem látszok szinte. De annyira gyönyörű. Nyúlok a kulcsért, nyitom az ajtót, belépek.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
100
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szomb. Ápr. 14, 2018 9:29 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

A parfümöm édeskés, kellemes illata lengi be az egész teret, ahogy sétálgatok. Az orrom most páratlan, nem véletlenül nem bírom elviselni a nyers hús szagát, bár azt hiszem az, hogy nem undorodom Ben halkonzervjeitől, egy kicsit más irányba billenti a mérleg nyelvét. Teljesen más az, hogy én sushit rendeltem vacsorára, a lazaccal korábban sem voltak fenntartásaim, és a gyerekünk is igen látványosan szereti minden fajtáját. Azt hiszem, ezért nem hibáztathatom Bent, pedig olyan jól esne csak úgy kiborulni, ha megérzem a konyhában, hogy halat evett és nem vitte ki a dobozát a kukába. Pont olyan lenne, mint mikor összeköltöztünk, súrlódásokkal teli kapcsolat, amiért tudom, hogy megéri küzdeni. Ehelyett most mindent ellep a rózsaszín köd, készülök, mint egy rossz romantikus filmben, pedig én igazából nem ilyen vagyok. De mégis, jelentősége van ennek a napnak is. Ez az első, hogy hivatalosan is együtt vagyunk, együtt élünk és mindenki előtt nyíltan vállaljuk, hogy szeretjük egymást. És a gyerekeinket. Bár Emmának nem ő az apja és a helyzet elég kritikus még mindig, de úgy érzem, hogy lassanként még ő is megbarátkozik a gondolattal, hogy nagy testvér lesz. Benről pedig messziről látszik, hogy jó apa lesz, a lányomnak is remekül gondját viseli, mintha csak az övé lenne. Most pedig itt állok, gondosan előkészülve, a Valentin-napi szerzemény és a teljesen megszokott köntösömben és izgatottan várom, hogy mit sem sejtve betoppanjon. Hogy körbenézve meglássa micsoda rend és tisztaság uralkodik a lakásban, hogy a vacsorát megpillantva elakadjon a szava, és hogy a pocakom láttán túlcsorduljanak az érzelmei. Borzasztóan lelkes vagyok, a hormonok teljesen felhúznak, alig tudok megülni egy helyben, úgy szeretném már, ha itt lenne és magamhoz szoríthatnám. Négy nap hosszú idő, borzasztóan hosszú, főleg ha hiányzik valaki. Talán pont ezért sejtem meg, hogy megérkezett, még mielőtt a zárba dugná a kulcsát, talán pont ezért sietek elé olyan lendülettel, hogy a nyakába is vetném magam, ha nem tartana maga elé egy hatalmas csokrot, mint valami pajzs.
- Édeseem.. - pillantok rá, aztán a virágkölteményre, amit tele van tulipánnal, most mégsem az érdekel, így a csokrot tartó kezét nemes egyszerűséggel elhajtogatom az útból, hogy ott ahol vagyunk, félig kitárt ajtónál pótolhassam az összes csókot, amik a napok alatt elmaradtak.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
55
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Ápr. 16, 2018 11:05 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Váratlanul ér a heves reakciója. Nem kellene meglepődnöm rajta, hisz tudom, hogy mennyire hiányoztam neki, ha nem mondta volna ezt el minden egyes esti beszélgetésünkkor a skype-on, akkor egyszer sem. És láttam rajta, láttam, hogy érzékenyül el, hogy harapja el a mondandóját, mielőtt elpityeredne. Annyira szeretem őt mindenért, amit tesz, ami a lénye, amit változtatott, amióta csak ott élek velük... pedig nehéz volt összeszoknunk, én mint borzasztóan rendmániás ember, ő pedig a bohém művész. Igaz, nekem nem nagy dolog nekiállni takarítani, ha nem rakodnak el, én szó nélkül is megteszem helyettük, de cserébe rengeteg szeretetet kapok és gondoskodást.
Nem tudom eldönteni, hogy széttárjam a kezem - pedig annyira magától értetődő - vagy csak odaadjam a csokrot neki, én ez utóbbi mellett döntök. Mint hamar realizálódik bennem, hogy a rosszabbik lépés mellett döntöttem, úgy lendül el a kezem az útból, mintha csak haszontalan korlát lenne. A virágcsokor arccal lefelé simul az oldalamhoz, miközben szabad kezemmel Anaïst húzom magamhoz. Az ajtó tárva, akár a szomszéd is betátoghatna az idilli jelenetre. Mondjuk most engem sem érdekelne, úgy viszonzom mohó csókjait, mintha soha többé nem tehetném meg. Ujjaim a ruha finom anyagának fodraival játszanak, ahogy végigsimítok végül a hátán, csókjaim pedig negédesekké szelídülnek.
- Boldog Valentin-napot, Kicsim. - mosolyodok el szeretetteljesen rá pillantva. Gyorsan eszembe jut, hogy egy csokor még mindig a kezemben lóg, most ismét felemelem.
- Úgy emlékszem, valamelyik nap csokira vágytál. - kicsit beljebb sétálok, lábammal lököm be az ajtót. Eszem ágában sincs most őt elereszteni, csak egy pillanatra, hogy zárjak, akkor is csak épp egy aprót tolom el magamtól. Gyanakodva pillantok a köntösre, ujjammal végigsimítok a szegélye mentén, úgy pillantok ismét az imádott nőre.
- Mivel készülsz?
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
100
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Ápr. 16, 2018 7:36 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Máris sokkal jobb, mintha a világot is szebbnek látnám, csak mert itt van mellettem és végre magamhoz tudom ölelni. Esküszöm nem értem azokat a nőket, akik képesek hanyagolni a kedvesüket hetekig, nekem akkor is nehéz elengedni pár napra is, mikor nem vagyok épp érzelmileg túlfűtött a hormonoktól. Hát még most. Nem csoda, hogy úgy csüngök rajta, mintha csak erre vágytam volna napok óta. A kedveskedő szavai, a hízelg hangja persze ott járt a fejemben elalvásnál, de mégsem ugyanaz, mint mikor két ölelő kar szorít magához.. Vagyis egy, amit először furcsállok, aztán tudatosul bennem, hogy nem vettem el tőle a felém nyújtott csokrot. Biztosan a nagy lelkesedésemben feledkeztem meg erről, de roham gyorsasággal orvosolom ezt a problémát. A friss pasztelrózsaszín tulipán gyönyörű, a szemem mégis most a közé tűzdelt édességeken akad meg. Erre már nem tudom visszatartani a nevetésemet sem. Pedig hogy utálom ezt a vackot, csak rontja a fogakat és növeszti a combokat. Mégis veszettül kívántam és Emma tudta nélkül bizony este meg is ettem két szeletet. Nem bírtam ki. Utána meg azt nehezményeztem Bennek, hogy ez mennyire nem jellemző rám. Tudom, ha itt lett volna, akkor még többet töm belém. Még élveztem is volna, mert a kis pocaklakó bizony ebben már most hasonlít a nővérére. Egy gyerekkel még úgy ahogy megvoltam, de kettővel már sokkal nehezebb dolgom lesz, ha dugdosni akarom a csokit előlük.
- Neked is boldogságosat, Ben - szinte elolvadok a mosolyától, annyira édesen kúszik ráncba a szája szeglete. Nem állom meg, hogy ne csókoljam meg újra, istenem, de hiányzott. Minden nyűg elpárolgott belőlem, ahogy belépett. Mondja bárki, hogy a szerelem nem orvosság, menten megmagyarázom neki, mekkorát téved.
- Nagyjából minden nap.. - sóhajtok nagyot elismerve ezzel, hogy attól, hogy nem beszélek róla, még nagyon is kívánom az édességet. Emmával sokkal jobban viseltem a hirtelen feltörő habzsolási vágyaimat. Bár valószínűleg azért, mert vele mindig barackot akartam enni. Most meg még a haltól sem undorodok.
- Vacsorával és még néhány meglepivel.. - húzom el a kezét ügyes mozdulattal a derekamról, még mielőtt előre tévedne, hogy kioldja az övet a köntösömön. Ujjainkat összefűzve húzom magammal beljebb a lakásba, hogy szemügyre vehesse a programot. Nem minden nap eszünk sushit, bár ő valószínűleg simán el is élne rajta.. Ma viszont nem ez az egyetlen különlegessség. - Emma ma anyuéknál alszik... - jegyzem meg, mielőtt még keresni kezdené, aztán eleresztem, de csak annyi időre, hogy vízbe tehessem a csokromat. Megsimogatom közben az egyik tulipán kifelé hajladozó szirmát, nem tökéletes, ettől még sokkal szebb az egész.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
55
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Kedd Ápr. 17, 2018 2:10 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ha nem lenne a csokor a kezemben, engem is elkapna a hév, úgy csókolnám, mint még soha. Hiányzott, kár lenne tagadni és igazából nem győzöm én is kimutatni. Amióta csak vele vagyok, amióta a kapcsolatunk nagy fordulatot vett és amióta újra hitet adott. Hitet abban, hogy még van hová, hitet annak, hogy még lehet családom. Családunk. Mert mi már egy család vagyunk és ezt semmi nem másíthatja meg. Sem az idő, sem egy indok, egy apró összezördülés, sem pedig az ellentéteink nem jelenthetnek akadályt. Hiszem azt már egy ideje, hogy amennyire karakán ő, határozott, ugyan visszafogott, de pont csillapítja a nyugodtságom, azt pedig egyre nyíltabban vállalom, hogy sokkal mélyebben élem meg az érzéseket, mint ő. Vagy igazából mint sokan mások. De nem tehetek arról, én ilyen vagyok, ilyen nevelést is kaptam, egy nőt a férfi hordozza a tenyerén, kényeztesse el, legyen vele figyelmes. Mert minden egyszer csak megtérül. Pedig egy éve ilyenkor még bujkáltunk, most pedig a gyerekünket várja.
Mosolyom szélesebb, viszonzom az újabb csókját. Ha még lehetne, közelebb vonnám magamhoz, mi több két kézzel ölelném át, de akkor a csokor látja kárát.
- Akkor te másfajta édességre is vágysz. - búgom a füléhez hajolva. Értse ahogy csak szeretné. Sosem voltam egy szörnyen konzervatív fickó - ó dehogynem - mégis amikor a házasságom hamvába porladt, jelentősen elvesztettem az érdeklődésemet a házasélet felé. Ahogy azt szakszerűen mondanám, a libidómnak lassan befellegzett. Aztán jött ő, valami oknál fogva motivált, vonzott, belerántott a rosszba, pedig tudom, hogy én tettem meg a kezdő lépést. Kétségbeesett voltam, ő pedig partner. Később pedig sok mindenben partner. Olyan irreális helyzetekre vett rá, amikre álmomban sem gondoltam volna. Azt pedig pláne nem, hogy olyan tüzet csihol bennem, azt a pajkosságot szítja fel, amit talán régebben szégyelltem volna. Most már nem, rég nem. Ha az ember megtanul pléhpofával konferenciahívásban részt venni, miközben becézgetik, akkor sok minden másra is megedződik.
Ujjaimat az öv mentén futtatom végig, ismét bűnös gondolatok szökkennek elő rejtekükből a vacsora hallatán, az pedig, hogy Emma nem is fog megérkezni... jobb is, hogy kézen fog és beljebb invitál, mintha csak most nézném meg a lakást. Pedig szétnézek, jeleket keresek.
- Tudtad, hogy a gyömbér remek afrodiziákum? - ártatlan a kérdés, ártatlan arccal pillantok rá, ahogy pedig elereszti a kezem, én az aprócska üvegasztalhoz sétálok. Már minden kint van, előkészülve, csak ő hiányzik. Kigombolom az öltönyt, lazán ejtem le a vállamról és hajtom össze, hogy a kanapé karfájára fektessem. Csupán csak szétnézek az ételek között, máris tudom, hogy ezzel bizony volt szervezés, honnét, hogyan, mennyit, milyet.. Személy szerint a kedvencemet is megtalálom, hosszasan kezdek vele szemezni. De még nem török pálcikát, megvárom, hogy Ana csatlakozzon. Szóval néhány meglepivel...
- Remélem nem késtem sokat, ezt a napot csak neked szeretném szentelni.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
100
● ● karakter arca :
Kit Harington


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Nappali
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások :: Ana Morrin lakása-