Hálószoba - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Legújabb történetek

✥ Today at 7:16 pm ✥

✥ Today at 7:05 pm ✥

✥ Today at 7:02 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:27 pm ✥

✥ Today at 6:26 pm ✥

✥ Today at 6:07 pm ✥

✥ Today at 5:56 pm ✥

✥ Today at 5:46 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Hálószoba •• Csüt. Nov. 16, 2017 7:45 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1781
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Benjamin Peverell tollából
Témanyitás ✥ Re: Hálószoba •• Kedd Feb. 13, 2018 2:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Ana

Telhetetlen... igen, újabban ismét telhetetlen vagyok mint régen. Volt idő, amikor végletekig telhetetlen voltam, magával ragadott ez a varázslatos új világ a csillogásával, minden velejárójával együtt. Mert volt idő, amikor még nem tudtam ellenállni annak, hogy mindent megkapok, a lábaim előtt a világ és csak egy szavamba kerül az óhajom. Az estek, a pompa, Victor, a nők... könnyen a rabjává lehetett válni egy pillanat alatt. Fiatalkorom tündöklése olykor megrészegített, hogy aztán addig akarjam a sok jót, a kényelmet, míg meg nem unom. Valós énemet sohasem tagadhattam meg és igen hamar a felszínre tört, kétségbe vonva mindazt, amit addig két kézzel habzsoltam. A pompa mögött a rideg valóság köszönt vissza, a megjátszott gesztusok, a felrajzolt mosolyok, mindaz, amely eddig széppé tette ezt az elkapatott világot. De addigra már mindegy volt, letisztult nyersségem előzékeny úriemberévé csiszolódott, akivé váltam. Pusztán telhetetlenségem tükrözte azt az énem, aki egykoron ebbe a városba érkezett. Házasságom, rossz döntéseim sorozata pedig ezt is felfalta. Tetszik, hogy most mégis ezt mondja, én magam sem akartam elhinni, amikor felfedeztem jeleit. De valóban telhetetlen vagyok, mert újra boldognak érzem magam, ebből pedig a sok sem elég.
- Nem vágyom annyira a túlórákra sem már. - kifejezetten élvezem, amikor övé minden figyelmem, amikor puszikkal, csókokkal halmoz el. Vagy amikor csak fekszünk a csöndben, sötétben egymást ölelve. Élvezem minden percét, hogy ismét megtapasztalhatom milyen egy kapcsolat, amikor lélegzik, sőt bimbózik. Nem győzöm elégszer a hasára simítani a kezem, ahányszor csak eszembe jut, a fiammal vagy épp lányommal állapotos. Tudom, hogy sokáig az ilyen kettesben töltött időt sem tudjuk kihasználni, hisz olyan hamar elrohant három hónap. De most még most van. Megosztom vele a történteket, amik igazából csodálatosak és ahányszor ezzel várnak a szülők, mindig megtiszteltetésnek érzem tőlük. Figyelem minden egyes rezzenését, mosolyt csal az arcomra, ahogy tekintete fátyolosan csillan meg, szemernyi kétségem sincs afelől, hogy valami változásnak indult és talán ezt ő sem tudja még, talán még én sem, mi lesz a vége. Csak hogy valami nagyon jó történik velünk most, hiába a viharos felhők fölöttünk, hiába Emma dacolása. Bízom benne, hogy majd elfogadja a picit, hisz az ő kistestvére lesz.
Annyira szívesen nyugtatnám meg a gondjai felől, hogy nem lesz semmi baj, de tudom, hogy ha pillanatnyi megnyugvást is érnék vele, nem lenne teljes. Hisz itt van a levegőben, alattomosan közénk furakszik a feszültség, amely karácsony óta tart. Gondterhen sóhajtok, tehetetlennek érzem magam és cseppet sem boldogít a tudat, hogy mindezt én idéztem elő. Betolakodónak érzem magam ettől, akinek nincs joga itt lennie, pedig tudom, hogy csupán egy apróság ez, egy kislány megszokott mindennapi élete borult fel, aki meg nem tehet arról, hogy eddig ő volt mindig a figyelem középpontjában. Nem tudom okolni, mégis tanácstalanságom nem segít a helyzeten. Még hogy nem aggódok...
- Dehogynem... - mondom egy kissé elfúló hangon - Nem lesz semmi ilyen, az apja is nagyon jól tudja, hogy ha ellened hangolja, nem látja egy darabig. - és ez kegyetlenül hangzik, de úgy hiszem, nem hangoljuk mi sem ellene és így lenne fair. De ez máshol gyökeredzik, ezt Emmában kell keresni. A megoldás várat magára, talán csak mi fújjuk fel és igazából idővel megoldódik, nem tudom. Most hirtelen érzem úgy, hogy lett egy nagy lányom is, akit folyamatosan szem előtt kell tartani és ez egészen eddig nem volt gond. De azzal, hogy most voltaképpen problémát generál, hát nem érzem úgy, hogy napirendre tudnék térni a probléma kezelésével is. Ana ismeri őt, talán tudja a választ, ami szemeim elől annyira el vannak rejtve. Csak a kétségbeesettsége, biztosan az mondatja vele, hogy nem tudja a helyes megoldást.
- És mi van, ha csak hagynád, hogy elragadjanak egyszer az indulataid? Kicsit csillapodna, megnyugodnál. Tiszta fejjel gondolkoznál. - arcát kezeim közé veszem egy pillanatra, úgy pillantok rá komoly tekintettel. Nem azt akarom ezzel elérni, hogy lássam sírni, egyszerűen csak van akinek ez segít. Nekem olykor segített volna az évek alatt, nem tagadom. Mégis csak teljes magányomban sikerült arra a pontra jutnom.
A virág! Hát persze, majd felvidítja. Pillanatok alatt termek ismét az ágyon, hogy odaadjam neki. A virág nyomán vízcseppektől pettyeződik a takaró, de mit számít ez? Csak azt szeretném, hogy jobb legyen a közérzete. Pont a kedvence.
Változik a felállás, most én térdepelek tovább az ágyon, míg ő az ölembe dönti a fejét. Mennyiszer játszottuk el ezt az évek alatt, miközben még tabu volt a viszonyunk, amikor viháncoló kamaszokként fogtuk fel az első néhány közös hétvégét, majd egyre jobban ránk nehezedett a döntés iránti szükségesség. És szükséges volt, de nem bántam meg. Még ha nem is én döntöttem a válás mellett. Hogy kényelmesebb legyen, lábaimat egy picit oldalt csúsztatom ki, hogy a nadrág se tartson annyira gúzsban. Most már kényelmes, bal alkaromra támaszkodok és úgy simítok végig ismét az arcán, szeretetteljes mosollyal fürkészem őt. Így közelről egészen más, az sem zavar, hogy hosszasan fogok görnyedezni.
- A változatosság? Megértem. - mert tényleg megértem, talán kipróbálná milyen egy kisfiúval. Én pedig elképzelem a pillanatot, ahogy épp a kezei között tartja. Nincs konkrét elképzelésem róla, egyszer rá hasonlít, egyszer rám, de nem is ez számít...
- Nem tudom... egyszerre szeretném mindegyiket, csak bár itt lenne már, bár szórakoztathatnám, elaltathatnám, gondoskodhatnék róla. Remélem a te gyönyörű szemeidet örökli.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
81
● ● karakter arca :
Kit Harington

Hálószoba
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások :: Ana Morrin lakása-