Emma szobája
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Emma szobája •• Csüt. Nov. 16, 2017 7:46 am

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Emma Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Csüt. Jan. 18, 2018 3:41 pm

Pár nappal ezelőttig, még úgy éreztem, nem akarok hazajönni az apukámtól. A karácsony egyik felét anyuékkal, a másikat apuval töltöttem. Jól éreztem magam, mert haragudtam az anyukámra. Haragudtam Benre is. Pedig olyan jól indult a karácsony. Tetszett nekik a rajzom, láttam, hogy anya egy kicsit sírt is és Bennek is tetszett igazából, bár azért a kép egyik szélére rajzoltam, de már ő is az apukám. Illetve, most már nem az, mert gonosz volt és anyának csinált egy másik gyereket. Mégis csak igazam volt és a kórházban, másik néniknek csinál gyereket. Vajon ezt anya is tudja? És mindezek ellenére hagyta, hogy neki is összehozzon egyet? Borzasztó…
Szóval, szomorú vagyok, hogy anya hasában ott növekedik a kistesóm. Eddig csak én voltam anyának. Engem szeretgetett, nekem mesélt minden este. Befonta a hajam, elvitt sétálni vagy az állatkertbe. Ezentúl, velünk fog jönni egy másik baba is. Kopasz lesz, állandóan sírni fog és kaki meg pisi szaga lesz. De persze, mindenki el fog tőle ájulni. Mindenki babusgatni fogja. Most már anya neki mesél majd, őt ölelgeti és puszilgatja, mert finom baba illata lesz. Azt hiszem, át kell költöznöm apához.
Apa egészen az ajtóig kísér. Bekopog, miközben én erősen markolászom a kezét. Szomorú vagyok, már szinte előre látom, hogy a szobámat valaki átrendezte. Kiszorulok majd a kanapéra, ahol Ben szokott aludni, ha félek a zivatartól.
Anya szélesre tárja a bejáratot. Buborék azonnal kifurakodik anya lábai között, rázza a fenekét, úgy csahol. Kicsi még, előfordul, hogy bekakil a szobámba. Apa lehajol hozzám és ad egy puszit, amit viszonzok. Aztán, a szokásos ölelés helyett, inkább csak elsétálok az anyukám mellett. Buborék jön utánam. Félve teszem meg azt a néhány lépést a szobámig. Amikor benyitok, megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy minden a helyén. Egyelőre, ez még az én birodalmam és az is marad. Majd kiköltözik ő a nappaliba a kanapéra. Úgyis egész nap csak alszik, azt meg ott is lehet.
Ledobom a cuccaimat az ágyamra, kipakolok a hátizsákomból. Füzetek, mappák, színesceruzák és néhány apróság, amit apától kaptam a hétvégén. Nem tudom, azért vett nekem ennyi mindent, mert ő is hallotta, hogy kistesóm lesz és fel akart vidítani vagy azért vásárolta őket, mert szimplán azért, amúgy is minden vele töltött hétvégén kapok ezt-azt.
Egy kicsit éhes vagyok, de majd később eszem valamit. Bevackolom magam az ágyamba, lerúgom a cipőmet és elhúzom a függönyt az ágyam feletti kereten. Betakarózom és előveszem a kedvenc füzetem. Nagyon sok rajz van már benne. Legtöbbször anyukámat vagy apát rajzolom le, mostanában Bent is és Buborékot, a kutyámat. Most is itt van mellettem az ágyban. Anya nem engedi meg, hogy bármilyen bútorra is felmenjen, de ez az én szobám és különben is, mérges vagyok anyára.
A buksiját simogatom, néha belenyal az orromba. Olyankor felnevetek, amire ő az arcomat kezdi el nyalogatni. És így megy ez percekig, amíg Bubi be nem fejezni, mert elfárad és lefekszik mellém az ágyba.
Anya biztos apával egyeztet a jövő heti táncfellépésemről, máskülönben már rég utánam jött volna. Vagy most már nem is érdeklem?
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
47
● ● karakter arca :
anna pavaga


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Csüt. Jan. 25, 2018 6:14 pm

Egy kicsit érzékenyebb vagyok a szokásosnál, többet pillantok az órára, még telefonálás közben is, jóval többet mint szoktam és annál is, mint amennyit kellene. De hát ezért jöttem haza előbb? Már jó korán leléptem az irodából, minden beszélgetést lemondtam, ami már volt ütemezve.. Az asszisztensem leforrázva fogadta a hírt, de lassan már hozzászokik, hogy pillanatok alatt nem csak a saját napomat szervezem át, hanem az övét is. Valószínűleg utál. És ezzel mostanság nincs is egyedül. Beállhat Emma mögé a sorba.
Nagy sóhajjal zárom a második telefonomat is, Bent is várom, Emmát is, Kestert nem, de vele nem kerülhetem el a találkozást és amúgy is meg kell beszélnem vele, hogy a jövő héten ne merjen csalódást okozni a lányának azzal, hogy nem lesz ott a balett-előadásán. Belementem, hogy megismerjék egymást, pedig elég jól megvoltunk mi nélküle is, a nevére vehette, építgetheti a kapcsolatát vele, mert Emma így akarta. Én meg kénytelen vagyok jó képet vágni hozzá, de azért a majd délután hozom, az egy kicsit mégis erős és tág időintervallum ahhoz, hogy már háromkor aggódni kezdjek. Várom őket, közben már a vacsorát főzöm, amit úgy szeret. Most a zöldségeket sem erőltetem, engedékenyebb vagyok a szokásosnál. Borzasztóan rosszul érintett a karácsonyi kiborulása, azóta pedig úgy érzem, minen megváltozott. És ugyan tudom, hogy Bennek igaza van, mégis nagy szívfájdalmam, hogy az én kis szivárványommal ápolt különleges kapcsolatom ennyire csúfos időket szenved meg. Én is egyke vagyok, a lányom pedig eléggé hajaz rám ahhoz, hogy tudjam, én sem reagáltam volna jobban a hírre, hogy kistesóm lesz. De talán, ha vége leülünk beszélgetni, mint régen, amikor csak ketten voltunk, még Ben sem lakott itt.. Talán az segít. Csakhogy előbb szóba kéne állnia velem, az pedig még mindig nem a legegyszerűbb feladat.
Nem is kell kopogniuk az ajtón, ez a vakarcs már teljesen megőrül, így tudom, hogy mikor közelednek a folyosón, ajtót is nyitok nekik. Kester csak egy hűvös pillantást kap, Emma felé ölelére nyitom a karjaimat, de csak elslattyog mellettem, a kutya meg áruló módon követi. Naná, én sose engedem fel a kanapéra, most hogy itt van a gazdi, egyből megfeledkezik arról, hogy én adok neki enni, és Ben viszi le sétálni.. Az a dög...
Nem óhajtok két mondatnál többet áldozni az apjára, csak elmondom, hánykor legyen és hol, mindenféle felesleges udvariaskodást mellőzve. Aztán persze megkérdezem, hogy rendben volt-e a hétvége, van-e valami amiről tudnom kellene.. Nem buktatom le saját magam, ha Emma nem mondta neki, hogy kistesója lesz, akkor én megtartom magamnak a hírt egyelőre, és gyorsan le is zárom a beszélgetést. Tudom, hogy neki köszönhetem Emmát, de ettől függetlenül megvan róla is a véleményem, ahogy az egész családjáról. Legszívesebben kihagytam volna a lányomat ebből az egészből.
Halvány mosoly terül szét az arcomon most, hogy itthon van. Olyan más, mintha a lelkem egyensúlyba kerülne, máris nyugodtabb vagyok, pedig a helyzet változatlan.. Mégis az apró kacaj és a csaholás, ami a szobája felől jön, melengeti a szívem. Megeresztek két apró kopogást az ajtaján, mielőtt benyitnék, elvégre ez itt az ő birodalma, én is elvárom, hogy kopogjon, mielőtt becsörtet a hálóba, főleg mióta Ben is itt lakik. Ettől függetlenül nem mindig sikerül neki emlékeznie erre.
- Nem vagy éhes, Ems? - dugom be aztán a fejem az ajtón, már előre kikészítettem egy adagot vacsit a konyhában, amit a kedvenc hercegnős tálcáján tartok most, mellette friss gyümölcs és igen, egy kis csoki is. Mindent bevetek, ilyenkor képes vagyok rövid időre sutba dobni a saját elveimet is. De talán csak ennyi kell ahhoz, hogy el tudjam magyarázni neki, hogy egy kistesó nem rossz, és attól, hogy lesz még egy gyerekem, nem fogom őt kevésbé szeretni.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
57
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Emma Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Vas. Feb. 04, 2018 4:41 pm

Buborék hangosan szuszog mellettem, én pedig továbbra is a füzetembe rajzolgatok. Néha azért megvakarom a kis vakarcs füle tövét, azt mondták, azt nagyon szeretik. Még mindig úgy gondolom, hogy anya és Ben elrontották az életem azzal, hogy elmondták, kis tesót kapok hamarosan. Anya pocakja még nem kerekedik, ami azt jelenti, hogy van még néhány hónapom arra, hogy kiélvezzem az egyedüllétet. Nem akartam testvért, teljesen jó volt így az életem. Anya minden figyelmét csak nekem szentelte, minden este mese előtt bebújt mellém az ágyba és megbeszéltük az aznapi dolgainkat. Egy kicsit mesélt ő is a napjáról, de általában az érdekelte, velem mi történt. De ennek hamarosan vége szakad, ha megszületik a tesóm. Anyának már nem lesz annyi ereje, hogy este még engem is végighallgasson, aztán meséljen és megvárja, míg elalszom. A bébi miatt azt hiszem, erről le is mondhatok.
Azt hiszem, néhány ruhán és az iskolatáskámon kívül nem viszek semmit sem apához. Hamar döntöttem afelől, hogy jobb lesz nekem az apukámnál. Ott több a hely és csak ketten laknánk a házban. Onnan közel van az iskola és nagyiék is, de bármikor hazajöhetek ha úgy tartja kedvem.
Lemászom az ágyról, előkotrom a kedvenc hátizsákom a szekrényemből. Kicipzárazom és a szekrényemhez lépve a legkedvencebb ruháimat keresem elő. Nem sok minden, kell néhány bugyi és zokni is, a többit majd apa úgyis megveszi. Buborék és itt van már, a ruháim közt mászkál, belefúrja az orrát és addig forgolódik, míg el nem kényelmesedik az egyik pulóveremen.
Már majdnem kész vagyok, amikor kopognak az ajtómon. Megrémülök, az egész zsákot a szekrénybe nyomom, a ruháimat úgy, ahogy van, vissza a polcra. Szegény Bubi aludt volna még, de elvettem alóla a pulcsimat.
-Nem vagyok éhes anya! – Válaszolok unottan, de már bent is van a szobámban. Az igazság az, hogy éhes vagyok, de most biztos nem fogok enni. Hiába olyan fincsi az étel és hiába van a sok gyümölcs mellett néhány kocka csoki is a tálcán. Dühös vagyok, amiért tönkretették az életem. – Apánál már ettem. – Hazudom és az ágyamra ülök, hű fegyverhordozóm azonban nem követ, helyette anya lábánál toporzékol, ő is érzi a sok finomságot.
-Olvasnom kell anya, edd meg, amit hoztál. – A könyvemért nyúlok, ami a táskámban van, épp mellettem. Nem kell olvasni, apával gyakoroltunk, most csak azért mondom, hogy anya kimenjen a szobámból.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
47
● ● karakter arca :
anna pavaga


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Csüt. Feb. 15, 2018 10:14 pm

Leforrázva állok az ajtóban, míg néhány csendes perc alatt próbálok túljutni azon, hogy a lányom csírájában folytaná el minden próbálkozásomat, hogy rendbe tegyem a fejében a dolgokat. Nem éhes, aha.. A vakarcsa viszont felkapta a fejét a finom illatokra, idő kérdése, hogy az ő pocakja is megkorduljon. Na de mennyi idő? Különben is az édességnek nem túl ellenállni, soha.. Kezdek egy kissé tanácstalan lenni, legszívesebben helyeselnék, hogy épp a főztömet eszem, de csak nyelek egyet és a hercegnős tálcát vacsorástól, csokistól, gyümölcsöstől az íróasztalra teszem.
- Biztosan meg fogsz éhezni az olvasásban.. Szépen megy? Apa mondta, hogy gyakoroltatok.. - próbálkozom újra és ahogy felé lépek végigsimítom a haját. Puha, selymes fürtjein végigfutnak az ujjaim, eltűrök egy szemébe lógó kósza tincset a füle mögé és bár leplezem, de belül ezerszer meghalok, amiért ennyire távolságtartó, amiért nem bújik az ölembe, nem az az első gondolata, hogy büszkén megmutatja, milyen szépen megy neki az olvasás, hogy tudja a szótagolt szavakat egybeolvasni, hogy egyre kevesebbet hibázik. Az én kis-nagy lányom, éreznie kellene, hogy semmi sem fog változni, ugyanúgy közösen csinálunk majd jelmezt farsangra, akkor is ő lesz a legcsinosabb, ha megint hercegnőnek öltözik majd.. Tudnia kellene, hogy hozzám mindig fordulhat, akkor is lenne rá időm, ha rajta kívül még négy gyerekem lenne, sosem hanyagolnám el, sosem szeretném kevésbé. Olyan nagy, mégis olyan kicsi még, nem érti ezt. Hogy tudnám elmagyarázni neki? Mindenképp beszélnem kellene vele, de talán nem ez a legjobb időpont, én hangsúlyozom mindig, hogy a tanulás az első, hogy olyan nagy és okos legyen, mint Ben. Mostanában olykor ő ül le vele tanulni, nem riad meg a matekleckétől, példásan helytáll az én szerepemben is.
Nagy sóhajjal hajolok le hozzá, futó csókot nyomok a feje búbjára, beszívom hajának édeskés illatát, aztán megfordulok és épp kifelé venném az irányt, mikor meglátom, hogy az a... dög.. éppen valamit nagy sebbel-lobban ráncigál a szekrényből kifelé. Egy kikandukáló rózsaszín pulóver ujját tépázza éppen, de ahogy elindulok felé rendet tenni, elhátrál onnan és kíváncsi tekintettel méregeti az én dühösen ráncba szaladó homlokomat. A szekrényt kinyitva csupán az említett darabot akarom kivenni, hogy a következő mosásban kutyanyálmentesítsem, mikor a lábam elé bukik a sok összegubancolt ruha, mellette egy táska is.. A szívem pedig kihagy egy ütemet. Legszívesebben elsírnám magam, de nem teszem, nem tehetem. Emma sosem látott még sírni, Ben előtt is mindig tartottam magam, de a mostani helyzet kérdésessé teszi, hogy meddig fogom még tudni visszatartani a könnyeimet.
- Készülsz valahova, Kincsem? - kérdezem tőle, mintha egyáltalán nem tűnt volna fel, hogy a kedvenc ruhái buktak a bokámhoz a polcról. Fájó szívvel ugyan, de kirámolok mindent, amiről tudom, hogy a kedvence, az ágyához viszem és a szélére ülve kezdem rendezgetni. - Segítsek hajtogatni? - nézek fel rá, hátha feltűnik neki, hogy bizony lebukott, de ahelyett, hogy a haját is lekiabálnám a fejéről, próbálok vele együttműködni. Igyekszem az ő oldaláról is vizsgálni a helyzetet, hátha rájövök valami kulcsfontosságú kérdés válaszára, hátha segít átlendülni a problémáinkon. De igazából csak reménykedem, hogy a lányom eléggé meglepődik ahhoz, hogy elfeledkezzen arról, hogy épp nem áll szóba velem.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
57
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Emma Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Vas. Feb. 18, 2018 6:07 pm

Most nem szeretnék anyával beszélgetni. Engem meg sem kérdeztek arról, hogy akarok e testvért. Ők ketten eldöntötték, hogy így lesz és meg is tették. Ben-re is haragszom, biztos ő vette rá anyát is erre a butaságra. Teljesen jó volt az egész úgy, ahogy volt. Mi hárman, aztán elmentem apához és ott is jól éreztem magam. Nagyiék elvittek állatkertbe, vagy eljöttek értem a suliba, ha anyuék nem tudtak. Most majd senki sem fog eljönni érte, mert a tesóm elveszi majd az idejüket. Sírni fog, álmos lesz meg éhes, fel kell öltöztetni, mert magától nem megy neki.
-Igen, gyakoroltunk. – Mondom röviden és továbbra is a könyvemet bámulom. Nem számít, hogy a pocakom már éhes, enne valami finomságot, amit anya hozott. Apánál csak nutellás kenyeret ettem, de anya tálcáján van minden, amit szeretek. – Azt mondta, elég lesz már csak az iskolában olvasnom, annyira megy. – Úgyhogy, ezt be is tartom ezentúl. Majd ott olvasok, mert tényleg ügyes vagyok és most már nem akadok meg a sorok között.
Mindent elterveztem egyébként, a táskámat telepakoltam azzal, amire szükségem van, csak nem volt időm rendesen behúzni rajta a cipzárt és Buborék most épp a kedvenc pulóverem ráncigálja. Lebuktat a kiskutyám, szinte kitépi a zsákomból a ruhát, anya meg persze észreveszi és mindjárt oda is lép.
-Sehová anya, jaj nem kell… anya, nem kell. – Sóhajtok nagyot, de már az ágyamra is pakolja a ruhákat. – Majd összehajtom egyedül. – Kiveszem kezéből az egyik pulcsit és a párnám alá gyűröm.
-Anya menj ki a szobámból. – Még sosem beszéltem az anyukámmal ilyen hangon. Nem akarom megbántani, de tényleg mérges vagyok rá.
-Meg se kérdeztétek, akarok e testvért. Csak úgy eldöntöttétek. Te meg Ben. – Mondom fújtatva. – Nem fogtok már szeretni. Csak őt! – Könnyes lesz a szemem.
-El fogok költözni. Elmegyek apához vagy nagyiékhoz. Ott legalább szeretnek. – Lesöpröm az összes ruhát a földre, előveszem a hátizsákom és visszanyomorgatom bele mindet. Az előbb annyira jól sikerült, elfért benne az összes ruhám, amit vinni akartam magammal. – De lehet, hogy meg se mondom, hova megyek. – Zsörtölődöm, mérgemben még Buborékot is félre lököm, máskor mindig hagyom, hogy körbeugráljon.
-Aztán majd a szobám is megkapja, mert nincs elég hely. – Lehuppanok a földre és tovább veszekszem a cipzárral.
-Most nem szeretlek anya! – Morgom az orrom alatt, letörlöm a kövér könnycseppeket a pofimról.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
47
● ● karakter arca :
anna pavaga


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Pént. Feb. 23, 2018 12:02 pm

Valahogy sokkal könnyebben ment a képzeletemben ez az egész. Ott Emma hamar belátta, hogy a kistesó nem rossz dolog, és a végén velünk együtt örült a hírnek. Ezzel szemben a napok óta fennálló feszültség nem ezt hivatott bizonyítani. Pedig másra sem vágyom, mint arra, hogy visszakapjam a lányomat és egy családként várjuk a pici érkezését. Talán túl sokáig volt egyedül ahhoz, hogy csak úgy elfogadja, hogy ezentúl nem ő lesz az egyetlen gyerek a családban.
- Kicsim, a szeretet nem olyan, mint a pénz... Vagy mint a csoki.. A csoki elfogy, ha megeszed az egész táblával, ráadásul nem is örülök neki. A szeretet nem tud elfogyni, mindig éppen annyi van belőle, amennyi kell.. - szedem ki a táskájából a ruhát, nem tudom nézni, hogy egymás után gyűri bele őket. Hát ezért vasalom mindig szépre őket? Kicsit kirázom a pólóit, szépen összehajtom, úgy adom vissza neki, hogy belepakolhassa. De minden elpakolt ruhádarabbal egy kicsit nehezebb lesz a szívem. Hogy tudnám neki elmagyarázni, hogy egy kisbaba nem rossz dolog?
- Tudod te is, először csak engem szerettél, meg a nagyiékat, aztán jött Adam, Ben, apa és Buborék. És nem szereted attól Adamet kevésbé, mert van még valaki, akit szerethetsz. Attól, hogy Bennel babánk lesz, mi sem fogunk téged kevésbé szeretni. Emma, te vagy a legjobb dolog az életemben, remélem ezt tudod.. - nézek rá fájdalmas mosollyal az arcomon. Úgy szeretném megölelni, biztosítani róla, hogy az anyai szeretet feltétlen és akkor is ő lesz az én kis Szivárványom, ha ő épp szóba se akar velem állni, hogy akkor is szeretem, mikor haragszom rá, és hogy a döntéseimben az életem minden területés jelen van az, hogy én elsősorban anya vagyok, aki felelős érte.
- És tudod, a kisbabánknak szüksége lesz rád is, nem mindenkinek van egy okos nagytesója, aki példát tud mutatni neki. Tudom, mit érzel, nekem sem volt testvérem, tudom, hogy most nem akarod őt, de a te helyedet senki se veheti át... - észre se veszem, hogy már nincs is mit hajtogatnom, a kézmozdulataim hiányára eszmélek fel, de már túlcsordultak az érzelmeim. A hormonok hibája az egész. Rám van írva, hogy magam alatt vagyok, hogy nehezen viselem a helyzetet, hogy a hétéves lányomat a feltétlen szeretetemről kell győzködni, mert a fejébe vette, hogy utál minket. Szeretném csak élvezni ezt a fél évet mindenféle problémától mentesen, békességben. Átadni magam az anyaság örömeinek úgy, ahogy az első terhességem idején még nem tudtam, mert nem volt mellettem a férfi, akivel közösen várhattuk volna a csöppségünket. Csakhogy bármennyire is látom Benen, hogy boldog és örülök én is, hogy megadhatom neki, amire annyira vágyott, szeretném, ha Emma is megbarátkozna a gondolattal, addig nem lehetek teljesen nyugodt.
- Szóval apához vagy a nagyiékhoz. És Bubival mi lesz? Viszed magaddal őt is ebben a hidegben? Mi lenne, ha ma itthon aludnál, aztán holnap ha jobb idő lesz, megbeszélnénk a dolgot? - próbálok hatni rá, ha mással nem megy, azzal, hogy most már ő is felelősséggel tartozik valakiért.
- Ugyan, dehogy kapja meg a szobád... - nézek rá elhűlve. Ő még nem tudhatja, hogy beszéltünk már erről Bennel, mindkettőnkben érik a gondolat, hogy a bővülő családunknak nagyon pici ez a lakás, de egyelőre csak pedzegetjük a költözés témát.
- Tudom.. - sóhajtok nehéz szívvel. - De az ebben a jó dolog, hogy nem számít, hogy te nem szeretsz, én attól még nagyon szerethetlek téged.. - tárom ki felé a karjaimat, de fel vagyok rá készülve, hogy most sem kér az ölelésemből, hogy még mindig dacol. De rossz látnom a bánatát és a könnyeit, egyszerűen csak meg akarom vigasztalni. Elmúlasztani a fájdalmát, letörölni a könnyeit, hogy ne szakadjon meg az én szívem se.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
57
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Emma Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Vas. Márc. 04, 2018 6:27 pm

Mindig mindenki a szeretetről beszél, hogy adni kell belőle és sok lesz. Hogy mindenkivel kedvesek kell lenni, mert akkor ők is kedvesek lesznek veled és bla bla bla… hát most akkor Anya hazudott, mert most ő meg Ben nem épp kedvesek velem, amiért testvérrel akarnak megajándékozni. Más biztos örülne neki, de én egyedül voltam eddig és olyan jól el voltam.
-Anya, a szeretet nem csoki. Te nem szeretsz engem, mert sose kapok csokit! – Vágok vissza, végre sikerült becipzáraznom a hátizsákom, habár anya mindjárt kipakolja újra. Ismerem, mindig ezt csinálja. Próbál rám hatni szép szavakkal, elmagyarázza a dogokat, azt hiszi, hogy azzal, hogy megválogatja a szavait, majd elhiszem, amit mond. Sértett vagyok, az eddigi életem romokban hever, kilátástalan a helyzet. – Én nem akarok testvért. Hát nem érted Anya?! – Kérdezem tőle és ott hagyom a hátizsákommal, meg Bubival együtt. Az ágyra ülök, felhúzom a térdeimet, könnyes lesz a szemem megint, pedig megígértem, hogy nem fogok sírni. Legalábbis Apának. Mert igen, elmondtam neki és azt mondta, hozzá bármikor mehetek, mert ott is van szép, tágas, nagy szobám.
-Nem ismertem senkit se, mert pici baba voltam. – Mondom a szememet forgatva. – Te se szeretsz mindenkit a munkahelyeden. Valakit ki nem állhatsz, mégis ismered. Miért akarjátok Bennel, hogy szeressem a tesómat? – Az ajtót bámulom, szeretnék kifutni rajta és egészen apa lakásáig rohanni. Ha jól emlékszem, nincs annyira messze, gyalog is eltalálnék oda. Csak az a baj, hogy most már sötétedik és sötétben nem indulok útnak. Félek a sötétben, aludni is kislámpával alszom, apánál teknős alakú éjjeli fényem van, apró állatkák ugrálnak a plafonon.
-De így lesz és te is tudod, hogy így lesz. Mert vele egész nap foglalkozni kell. Mire hazaérek az iskolából, addigra fáradt leszel és nem akarsz majd velem tanulni vagy játszani. – Hiába is próbálja telebeszélni a fejem mindenféle dologgal, nem hiszek neki. Adam-nek sem hiszem el, hogy szerelmes belém, mert a legjobb barátom és Ben se tud átverni azzal, hogy a kakaó igazából csokoládé és azért nem ihatok esténként egy nagy pohárral. – Ben is őt fogja szeretni, mert én nem vagyok a gyereke és nem akarok okos nagytesó lenni!! – Elsírom magam, hangosan, bebújok a takaróm alá, onnan kiabálok ki az anyukámnak.
-Apához megyek és viszem magammal Bubit is. Velem kell jönnie, nem bízom a tesómra. – Hüppögök még egy kicsit, dörzsölgetem a szemeimet, de túlságosan melegem van a takaró alatt, ezért kidugom a fejemet, hogy levegőt vehessek. – Aztán onnan a nagyiékhoz, de az is lehet, hogy elmegyek busszal! – Mondom mérgesen, bár sose ülnék buszra, mert félek a buszon és ha nem tudok időben jelezni a sofőr bácsinak, fent ragadok és nem ott szállok le, ahol szeretnék.
-De hát kicsi a lakás. Adjuk oda valakinek, akinek nagyobb háza van és ott elférhet. Néha meg is látogathatod. – Ajánlom fel az ötletem, egy kicsit jobb kedvem lesz tőle, el is képzelem, hogy minden a régi lesz, csak anya és Ben néha elmegy egy kis időre, mg meglátogatják a testvéremet.
-Anya nem utállak ám. – Elhúzom a számat, kitakarózom és várom, hogy végre megöleljen. Mert én biztos nem megyek oda hozzá.
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
47
● ● karakter arca :
anna pavaga


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája •• Szer. Május 16, 2018 12:02 pm

Legszívesebben bepakoltam volna az összes ruháját vissza, a szekrényébe, de a szigor most aligha vezetne eredményre. Sosem voltam még ilyen helyzetben és őszintén nem is gondoltam volna néhány hónapja, hogy ezt át kell majd élnem, talán ezért viselem annyira rosszul, hogy a lányom éppen próbál kizárni az életéből.
- Épp azért nem ehetsz egész nap csokit, mert szeretlek.. És azt is szeretem, hogy a kis egér fogacskáid a helyükön vannak. Nemsokára kibújnak az ujjak, amikre majd még jobban kell vigyáznod... - kezdek bele, aztán ráeszmélek, hogy nagyon rossz irányba haladok, ha épp most akarom közölni vele, hogy ezután majd még kevesebb csokit fog kapni. Minden perccel egyre inkább érzem, hogy távolodok tőle, mintha minden erőfeszítésem ellenére rossz lenne az egész. Igaza volna Bennek és tényleg csak időt kell neki adni? Nem hagyhatom magára, nem engedhetem, hogy egyedül birkózzon meg vele.. És csak hallgatom a kitörését, figyelem, ahogy a takaró alatt apróra gömbölyödik és eltompul a hangja. Épp annyira, hogy még így is minden szavát ki tudom venni, épp annyira, hogy a szívem elszoruljon. Nem fér a fejembe, hogy gondolhatja, hogy képes lennék nem szeretni őt. Vagy egyáltalán azt, hogy bárki más fontosabb lenne nekem, mint ő. Nem tudhatja, hogy Bennel is tisztáztam első körben, hogy ha Emma mégsem kedveli meg őt, akkor várunk az összeköltözéssel is. Ráadásul nem én voltam az ötletgazda sem. Hosszú idő után találtam egy olyan férfit, akit minden félelem nélkül mutathattam be a lányomnak és akire rá is mertem bízni. Azt hiszem ez volt a legnehezebb feladatom mind közül. Beengedni Emma életébe valakit, a mi életünkbe valakit, akiről csak remélni tudtam, hogy nem fog lerombolni semmit. Ehhez képest - várakozásaimmal ellentétben - sikerül szépen belegyalogolni a lányom lelkivilágába mindössze annyival, hogy egy kicsit talán korai időpontban estem teherbe. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy alig két hónappal azután sikerült, hogy abbahagytam a gyógyszert.. Akármit is gondol, mindhármunknak újdonság ez az egész, de persze pici ezt nem is értheti. Nem azért, mert nem tudja felfogni, sokkal inkább azért, mert soha nem került szóba, sőt nagyon sokáig esélyt sem láttam arra, hogy valaha lesz még gyerekem.
- Édesem... - ülök az ágya szélére először, majd mellé bújva ölelem magamhoz őt nehéz szívvel. - Tudom, hogy nem utálsz - adok apró csókot a feje búbjára, arcomat hozzászorítom, miközben hosszan belélegzem puha hajának semmihez sem fogható gyümölcsös illatát. - Tudod, mit? Ha nem akarod, nem kell szeretned. Elég, ha én szeretlek mindkettőtöket. Nem leszek rád mérges, és soha nem leszek olyan fáradt, hogy nem jut időm rád. Ezt megígérem, és tudod, hogy állom a szavam. De nagyon örülnék neki, ha legalább megpróbálnád, ha nem lennél ilyen morcos mindig. És ha többször ölelnél meg, mert már nagyon hiányzott... - szorítom meg kicsit jelzés értékűen. Hallom, hogy Bubi is motoszkál mögöttem, de eltakarom előle az ágyat, így nagy sóhajjal fordulok hátra, hogy felvegyem. Nem játszom azt, hogy nem tudom, bizony szívesen mászik be a kis tacskó Emma mellé az ágyba.
- Ha... apához akarsz menni, akkor... Holnap beszélünk vele.. De nem szeretném, ha a kistesód miatt döntenél így. Azért meg főleg nem, mert butaságot beszélsz. Ben pont úgy szeret téged, mintha az ő gyereke lennél. Sőt, valószínűleg nagyon szeretné, ha az ő kislánya lennél. Nem csak nekem vagy különleges, nem csak apának vagy a nagyinak, neki is. - simogatok ki egy tincset a hajából, miközben fél szemem a kutyán tartom és hagyom, hogy jólesőn befészkelje magát közénk. Épp csak az orra hegye látszik ki a karom alól, de futólag őt is megsimogatom. Egészen megbarátkoztam már vele.
- Mit szólnál, ha nem a babát költöztetnénk el, hanem mi költöznénk egy nagyobb házba? Lehetne egy nagyobb szobád, lehetne egy kis kertünk, talán apa is közelebb lenne... - vetem fel neki sorra milyen előnyökkel járna a költözés. Bár az is benne van a pakliban, hogy csak még jobban megharagszik, amiért ezt is nélküle tárgyaltuk meg. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a pillanat az életemben, mikor azon kell gondolkodnom, hogyan válogassam meg a szavaimat úgy, hogy abból ne kerekedjen újabb háború.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
57
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Emma szobája ••

Tell me your secrets

Emma szobája
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások és belvárosi lakások :: Ana Morrin lakása-