négyes számú kórterem - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Yesterday at 6:31 pm ✥

✥ Yesterday at 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 4:00 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói

négyes számú kórterem



Témanyitás ✥ négyes számú kórterem •• Pént. Nov. 17, 2017 9:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

First topic message reminder :

****
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: négyes számú kórterem •• Szer. Szept. 19, 2018 9:47 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Valami szűrja a talpam. Valami... Fémet tettek a lábamba? Az van a gipsz alatt? Képtelen vagyok Edre figyelni, pontosabban arra, hogy közben mit kérdez. Igen, vezettem, ezt elmondtam neki, de most túlzottan leköt az a különös érzés. Pedig biztos vagyok benne, hogy tele vagyom tömve fájdalomcsillapítóval és mégis érzem.
- Fém van a lábamban, Eddie? - fordulok felő. Fogalmam sincs, mennyit mondtak neki, de ha tudja a választ, elmondja. El kell mondania!
De ezek után hamar el is hallgatok újra. Felfestek az arcomra egy kissé suta mosolyt, ahogy az öcskös felé nézek. Nem olyan kicsi már, ő is tudja, hogy semmi valódi nincs benne, de legalább próbálkozok.
A válaszadással viszont nem. Úgy nézek rá, mintha nem tudnám megérteni a szavait. Pedig értem, tudom, mit kell felelnem, még előbb csak alig észrevehetően megrázom a fejem. Hogy az innivalóra vagy a segítségére, még én magam sem tudom. Ha belegondolok, egy ésszerű okot sem tudnák felhonzi, miért nem akarom, hogy segítsen. Úgyhogy valószínűleg az ivást utasítom el. Ugye?
Egy örökkévalóságnak tűnik az a pár másodperc, amíg csendben vagyok.
- Nincs köze a múlthoz - bököm ki végül. Nem emlékszem, hogy bepánikoltam volna a volán mögött. Nem emlékszem, hogy nem létező fényszórókat láttam volna. Nem emlékszem, hogy szándékosan vezettem volna neki annak a fának.
Csak arra emlékszem, hogy dühös voltam, mert... Rosie! Igen, miatta...
- Veszekedtünk - mondom ki a szót egész lassan, félig magamnak. Nem Rosiet vádolom, eszemben sincs. A saját hülyeségem minden, ami történt.
- Dühös voltam - teszem hozzá, de már ott a jól ismert morgósság a hangomban. Nem azért, ami eszembe jutott. Még csak nem is az összetört kocsi vagy maga a baleset miatt.
- Sajnálom - nézek a kezére, ami az enyémen van, mjad el is húzom. Fel akarok kelni innen. Fogalmam sinsc hogy, de nem akarok itt lenni. Úgyhogy lassan mocorogni kezdek. Emelem a fejem, annak ellenére is, hogy úgy érzem, nyom vagy egy mázsát. Mozgatom a lábam, legalábbis azt, amelyiken nincs rajta a több kilós gipsz.
- Fel akarok kelni - és igen, ez az, ami miatt morgós vagyok. Mert tudom, hogy így, ilyen lábbal nem fogok talpra állni. Legjobb esetben is visznek. Tolószékben.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
152
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Cameron Monaghan

négyes számú kórterem
Second Chance frpg
3 / 3 oldal

Similar topics

-
» Fantasztikus Négyes (feloszlott)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Kórház-