Nappali
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Nappali •• Szomb. Nov. 18, 2017 2:04 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Amélie Romane Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Szer. Nov. 29, 2017 1:26 am

Az én egyetlen Dokimnak...


Sok mindenre számítottam, mikor becsöngettem az ingatlanosom által megadott címre, de arra nem, hogy ki is lesz a lehetséges főbérlőm. Meglepettségem nem tartott tovább egy kósza pillanatnál, de az enyhe feszültség, amit a váratlan szituáció gerjesztett, még most is itt lebeg körbe, ahogyan a takaros nappali még takarosabb kanapéján ücsörgöm. Pillantásomat kíváncsian járatom körbe a helyiségen, az ízléses berendezésen, a világos téren, a… persze láttam róla képeket, viszont tudva ki a tulajdonos, az egész túlságosan… normális. Doktor Kathryn Jenningshez képest legalábbis biztosan. Azért, tegyük hozzá, mindezen elképzeléseimet a munkánk során történt találkozásokra alapozhatom, és legtöbb esetben egy-két hulla, meg csontváz is jelen volt, csak úgy hangulatteremtés gyanánt.
- Fogalmam sem volt, hogy így összefutunk. – visszafogottan mocorgok, miközben a lehető legbénább módon igyekszem megtörni a csöndet, általában nem jellemző rám az ilyen mértékű pipogyaság, ma azonban összecsapnak a hullámok a fejem fölött.
Illetve az sem kizárt, hogy ezt némiképpen a doki nyugodt, lezser személyisége váltja ki, vagy az, hogy az ügyek 95 százalékában az idegeire megyek a nyakára járásommal, aminek intellektuális gyilkosság lesz az eredménye, és én vagyok az áldozat. Ha a bátyámat zseninek bélyegzik, akkor ez a nő übergéniusz (és rohadtul dögös, de ez amolyan aprócska megjegyzés a margó szélére). Én meg egy zsák krumpli. Elfojtok magamban egy feltörni készülő sóhajt, azután mocorgok még két teljes percet és magamra kínlódom egy mosolyt.
- Az ügynököm szerint minden kritériumnak megfelelek, hogy az albérlője lehessek. És tudom, hogy nem vagyok a szíve csücske, de ha félretesszük a hivatalos munkarészt, feleannyira sem vagyok idegesítő. Sem erőszakos hajcsár. - teszem hozzá, kicsit előre hajolva, ujjaimat összekulcsolva a térdemen.
Itt most elég sok minden forog kockán. Szükségem van egy helyre, ami védett, amiről egyik exem sem tud, ahová nyugisan visszavonulhatok. Mind a környék, mind a körülmények megfelelnének ennek, csak Jennings áldása kell rá.
- Pluszban, hé, egy zsaru kézközelben sose hátrány. – kacsintok és igen, bevetem az ujjstukkert is, két kezesen, a nő felé böködve vele, mint valami elmebajos.
Drága, jó öreg Sors, miért szabadítottál erre a világra? Visszatolatok az egyszerű kanapén mocorgáshoz, a kezeim pedig a combomon végzik, összekulcsolva, hátha menthető még a helyzet.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
Daisy Ridley
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Kathryn Jennings tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Pént. Dec. 01, 2017 9:49 pm

Kedves Le Roux nyomozó,

A konyha közepén álló pulton szétterítve a legfrissebb jogi ügyem. Egy fiatal orvos ügyetlen feltételezéseiről kell szakértői véleményt írnom, hogy végleg lezárhassuk ezt az aktát. Az eset már okozott pár órányi fejtörést, de talán még többet is fog. A házam dallamosan csilingelő csengője szakít ki gondolataim fogságából. Az ablak felé fordulok, majd óvatosan oldalt húzva a függönyt, leskelődöm. Ki lehet az, aki megzavarja ténykedésem? Az ajkaim között felszáll egy „nahát”, meglepettségem tovább szalad, és megemeli szemöldökeimet is:
- Le Roux nyomozó? – a „gyermekek” közül a kisebbik. Egy másodpercre megfordul a fejemben, ami már oly sokszor, mikor rendőrt láttam a kapumban toporogni: hogy talán férjem megboldogulását jött közölni, de azt megtenné a társa vagy egy tányérsapkás, ha esetleg az előbbi is odalenne. Egyébként sem a férjem már, így nem kell jönniük se, hogy közöljék. A levegőben lógva marad a kérdés, hogy vajon mit kereshet itt ez a nő olyankor, mikor nincs közös ügyünk? Lenyomok egy gombot a vízforralón, mielőtt elindulnék ajtót nyitni.

Gőzölgő tea a nappalim asztalán. Egy valamire való angol kis túlzással egy percen belül olyan vendégfogadást dob össze, mintha élete minden pillanatában arra számítana, hogy betoppannak hozzá. Pedig ez egyáltalán nem így van. Nem szeretjük ugyanis a vendégeket. Ha megnéztem volna a telefonomat, akkor egy üzenetből tudnám, hogy ma érkezik egy érdeklődő, és talán összekapcsolnám a két információt. Mivel ilyet nem tettem, így marad a felülkerekedés a meglepettségen. Keresztezem egymáson a lábaimat szoknyám alatt, miután letettem a kancsót, és a nőre pillantok. Vajon hogy férhet egy rendőrnyi erő, egy ilyen törékenynek ható testbe?
- Az élet meglepő fordulatokra képes Le Roux nyomozó – válaszolok mindent ismerő tekintettel, a magam lassan negyven évnyi bölcsességével, és annak ellenére, hogy általában mennyire idegesít, mégis szívélyes mosollyal körítem szavaimat.
- Valóban – bólintok. Ehhez még az ügynök sem kellene, de mivel csak rajta keresztül juthat el hozzám, így aztán... Nos, így legnagyobb meglepetésünkre itt van.. - Ismerem a nyomozói bértáblát, és az állása is sziklaszilárd – mégis melyik őrült dobna ki egy Le Rouxot a rendőrségről? Márpedig a legfontosabb feltétel, hogy a lakó fizetőképes legyen. Az első bérlőmmel rendesen befürödtem, így nem ejtek még egy ilyen hibát. Habár az eredeti terveim között nem szerepelt, hogy még egy nyomozót beengedjek a házamba, ha már egy másikat sikerült kidobni, de Isten útjai kifürkészhetetlenek, ahogy azt mondani szokták.
- És képes félretenni a hivatalos munka részt? – nyúlok a teámért, hogy a válaszát hallgatva aprót kortyoljak. Ez a kis szertartás csak arra jó, hogy húzhassa az ember az időt, míg szabadon gondolkozik arról, hogy mi tévő legyen. A szüleimmel ellentétben nem tisztelem annyira a híres angol szokásokat. Talán ezért is mentem végül hozzá egy francia férfihoz, megbotránkoztatva az egész családot. Fiatalság, bolondság. Szokták ezt is mondani.
- Hm? – felszalad a szemöldököm erre az egyszerű mozdulatra, sőt, majdnem felnevetek a teám mögött rejtőzködve. Visszacsúsztatom inkább az italt az asztalra, mielőtt belefulladok. Pont arra lenne szükségem, hogy egy zsaru legyen a házamban? Figyelem a zavart mozdulatait, alapos tekintetem mindent kiszúr. Nem a véletlenek közjátékának köszönhetem, hogy igazságügyi orvosszakértő lettem, hanem annak, hogy szeretek figyelni.
- Feszeng, Le Roux nyomozó, egy vak is látná – milyen szerencse, hogy nem vagyok vak, nem igaz? A kíváncsiság, azonban nagy úr, és ezt az éhségemet igyekszem kielégíteni. - Elárulná, hogy miért? -
Felkelek, hogy a szemközti szekrénysorról levegyek egy mappát, majd az egyik fiókból előveszek egy tollat is. Nem vagyok az elhamarkodott döntések híve. A lehetőségeim azonban végesek. Csúszásban vagyok egy havi törlesztő részlettel, a mocskos hitel miatt, amivel sikerült kivásárolnom az ex férjemet a lakásrészéből. Már három bérlő felmondott. Valószínűleg a szakmámat nem bírta a gyomruk. Azonban hiába a sok plusz munka, amit bevállalok, nem elég, hogy a korábbi életszínvonalunkat fenn tartsam.
- Szóval – leteszem a szerződést a nő elé az asztalra, majd a mappa tetejére az íróeszközt, – nem hoz férfiakat a házamba - valahogy nem fordul meg a gondolataim között, hogy a nyomozó esetleg nem férfiakat akar felhozni, hanem mondjuk kecskéket. - A lányom tinédzser, nem szeretném, ha rossz példát látna. Ha tartós kapcsolata van, úgy bemutatja. - És eldöntöm, hogy az illetőt akarom-e a lakásomban látni. - Nem késik a lakbérrel. És nem hozza szóba a közös ügyeket. Ezek az én szabályaim – kifejezetten a nyomozóra szabva. Visszaülök a kanapéra, majd abszolút nem angol úri hölgyhöz illően magam alá húzom a lábaimat, és felkönyökölök a háttámlára, hogy megtámasszam a fejemet. Azon kezdek tűnődni, milyen lehet egy Le Roux nyomozóval együtt élni. A fantázia szüleményemben felderengő látvány, amint a követelőző nyomozó a konyhámban áll, egy apró mosolyt csal az ajkaimra.
- Mások megnézik a lakást, mielőtt aláírják a szerződést – kicsit ingatom a fejem. Vajon milyen vaj van a nyomozó füle mögött, ami miatt még velem is hajlandó lenne együtt élni?
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
8
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Lena Headey
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Amélie Romane Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali •• Hétf. Dec. 11, 2017 5:53 pm

Minden helyzet, minden, ami nem a munkámmal kapcsolatos, valóságos pokoltúra a számomra. Úgy meg főleg, ha bizonyos szinten az érzelmek is szerepet kapnak, nekem pedig emberien kell viselkednem, nem hozhatom a tökéletesen programozott Le Roux-t. Így van ez most is, miközben szenvedek, feszengek – javarészt feleslegesen, a semmiért -, azért, mert nem adhatom elő a forgatókönyv szerinti párbeszédet. Nincsenek hullák, nincsenek megoldatlan esetek, elcsúszott határidők. Elfojtok magamban egy feltörni készülő sóhajt, hasonlóképpen éreztem magam Eddie-vel kapcsolatban, mikor nálam járt. Amint kifogytunk a semleges topikokból, amint kizártuk a helyzetből a „kapcsolatunk” összetartó faktorait, maradt a kínos csend. Nem tudtam mit lépni. Most sem, ezt pedig villámgyorsan észreveszi a doki, nem hiába szakmájának egyik kiválósága. Magamra erőltetek egy mosolyt, az eddig érintetlenül álló teámhoz nyúlok és belekortyolok a forró italba. Ezek az angolok, meg a teáik… Mintha szöget innék, olyan szerencsétlenkedve nyelem le az innivalót, végül bólintok egyet. (Mire? Miért? Ó, igen. Félretudom tenni a hivatalosságot… Ugye? )
- Maga miért nem? Úgy értem, mindegy mennyire tisztességes vagy feddhetetlen egy ember látszólagosan, általában a defektek mélyebben gyökereznek, huzamosabb idő, míg a felszínre buknak. Nem egy teadélután alatt kacsint ki a bibi a maszk alól. – jegyzem meg, miközben tekintetemmel végigkövetem a nő útját.
A világért sem beszélnék magam ellen, lekopogjam az én „bibijeim” szerencsére nem hatnak ki veszélyesen másokra - ezt remélem -, de attól még nem kéne lazán venni. Márpedig ahogy elém kerül a szerződés, utána pedig felhangzanak az alapvető házirendi pontok, nagyon úgy fest, Dr. Jennings lazán veszi a szituációt.
- Azt hiszem, ezekkel együtt tudok élni. – bólintok egyet, ezúttal magabiztosan, végül megkaparintom a tollat, ám egyelőre nem firkantom a nevemet a papír aljára.
Néhány percnyi némaságot és olvasgatást követően azonban mégis így cselekszem, a nő szavaira pedig elmosolyodom.
- Ha feleolyan barátságos a hálószobám hangulata, mint a patológia részlege, nekem megfelel a dolog. – szólalok meg, azután kiegyenesedem ültömben és tovább mosolygom, a frászkarika kezd kimenni belőlem.
- De ha papíron szinte már itt vagyok, körbevezethetne, nem? – felkelek a helyemről, azután kezemet Kathryn felé nyújtom ösztönösen, hogy segítsem a felkelésben.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
Daisy Ridley
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Nappali ••

Tell me your secrets

Nappali
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Jennings ház-