Lara & Aris lakása
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Lara & Aris lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 6:50 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google


Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 7:31 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nem mondanám azt, hogy első látásra volt szerelem… sőt, talán éppen ellenkezőleg. Sokáig kellett agyalnom rajta, hogy vajon mi lenne a megfelelő. De muszáj voltam dönteni. Nem hagyhattam eldöntetlenül a dolgokat. És végül sikerült meglelnünk a tökéletes lakást. Volt több versenyző is, amit sikerült leszűkítenünk kettőre. Jó árban voltak, jó helyen, és kétségkívül szépen volt berendezve, felszerelve. Kisebb agyalás és beszélgetés után viszont sikerült meghoznunk a döntésünket. Közösen. Az első fontosabb közös döntésünk. Miután rámondtuk az egyikre az igent, néhány napra rá már írhattuk is alá a szerződést, amit lehet csak a bennem élő paranoia beszélt, de inkább átfutottam teljes egészében, hogy ne legyünk átcseszve véletlenül sem. A kulcsokat megkaptuk és a következő napokban pedig elkezdtünk gondolkodni, hogy miket is kellene átvinni. Előre berendezett volt a lakás egyébként, csak úgy értve, hogy később ne kelljen bizonyos dolgokért folyamatosan haza mászkálni. Mondtam, hogy aludjunk rá egy-két napot, gondoljuk át részletesen, és úgy kezdjük meg az átköltözést. Így is lett, és nekem is sikerült ezt megcsinálnom. Nem tudtam és nem is akartam minden hangszeremet átvinni, ezért vittem az akusztikus gitáromat, a szájharmonikát, meg a hegedűmet. A többit otthon hagytam, hisz úgy is fogok még oda járni, ez csak természetes. Viszont jó lesz egy saját zug, ami csakis a miénk, a Laráé és az enyém.
Jártunk néhány kört, mire mindent át tudtunk pakolni, amit kell és ugyan eleve volt már egy íróasztal a hálóban, én úgy gondoltam, még egy nem árthat. Hely az volt, tehát elférni is elfért volna bőven. És így nyugodtan tudunk mind a ketten dolgozni Larával, ha épp nem egymással vagyunk elfoglalva. De azt nem akartam már a beköltözéskor átvinni, mert így is késő este volt, mire kipakoltunk és elrendeztük magunkat. Rendeltünk magunknak egy pizzát, a vacsora az volt, de amint mindennel megvoltunk, még a fürdőben sem volt erőnk egy kis huncutkodáshoz, szóval úgy határoztunk, hogy feküdjünk le, aludjunk és majd mindent bepótlunk.
Bár nem tudtam, ez mennyire lesz így, mert nekem délután dolgom volt. Volt egy kis dolgom otthon, anyáméknak segíteni kellett, és mivel majdnem a legidősebb férfi a családban, az én rezortom volt mindez. Én pedig természetesen nagyon szívesen vállaltam. Mivel tudtam, hogy hosszú időt igénybe fog ez venni, ezért mondtam Larának, hogy valószínűleg olyan 6-7 óra fele fogok érkezni. Meg még egyébként is szét akartam szedni azt az asztalkát, és azt is hazaszállítani, tehát még ezt is beleszámoltam.
Így is lett. Még dél előtt egy kicsivel elköszöntem tőle, aztán este negyed 8 körül fordultam be a lakás előtt. Leparkoltam a kocsit, a lábakat vittem fel először kézben. Az ajtót kinyitottam, leraktam azokat a földre, és már fordultam is vissza az ajtón, hogy hozzam az asztallapot. Nem köszöntem be Larának, mert szerettem volna ezt mihamarabb megcsinálni, és tudom, hogy máskülönben szerintem percekig sem tudnék elmozdulni a közeléből. A zár kattanását viszont kétségtelenül hallotta, de mire odaért volna, én már ott sem voltam. Az asztallapot is felvittem az emeletre, és újra kinyitottam az ajtót. Hátrálva mentem be, mert fogalmam sincsen miért, és leraktam azt is a többihez. Kifújom magam, becsukom az ajtót és épp szólalnék meg, hogy hazajöttem – de fura lenne ezt kimondani -, viszont nem jutok sokra, mert alighogy megfordulok, Lara már a nyakamba is ugrott, én pedig a félhomályban mosolyogva fogadtam ezt. Viszont annyit már most láttam, hogy másmilyen a haja. Nem szőke, viszont a színét nem tudnám megmondani jelenleg. Nem is akarok néhány pillanatig ezzel foglalkozni, helyette csak tartom őt az ölemben és fáradhatatlanul ölelem, majd csókolom őt. Remélem, hogy minden nap, mikor hazajövök ilyen köszöntésben lesz részem.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 7:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nagyon, de nagyon boldog voltam amikor végre eljött a pillanat és átvehettük a közös lakás kulcsait. Egy szépen berendezett, nem nagy, de kettőnknek pont megfelelő lakást találtunk reális áron. Nem kell attól rettegnünk, hogy egyik napról a másikra kidobnak minket, vagy bármi ilyesmi, szóval nincs semmi, ami elronthatná a beköltözés időszakát.
Folyton mosolygok, nem tudom, ezzel mennyire megyek a körülöttem levők, vagy éppen Aris agyára. Rmélem legalább neki semennyire és hosszú távon is képes lesz elviselni a hülyeségeimmel együtt. Meg azzal a rengeteg ruhával, amit a beköltözésünkkor áthoztam a kuckónkba. Hát na, vannak dolgok, amelyek fontosak, amit nem lehet otthon hagyni. Persze így is sok minden maradt ott, mert minek hoznék mindent, de a listáról amit írtam, minden itt van és a helyére került.
A nap folyamán az utolsó dobozokból való kipakolást egyedül csináltam, mert neki el kellett mennie. Persze szerettem volna az első igazi napot együtt tölteni, de nem szomorodtam el, ami azt illeti így legalább volt időm mindenre, amire akartam, hogy legyen.
Mikor bementem a városba, első körben a fodrászhoz ültem be. Ideje volt már, ebből pedig az lett, hogy új élet új én címszó alatt egy teljesen új színt kértem. A szőkéből rézvörös lett és nem mondom, furcsa volt elsőre így tükörbe nézni, mégis nagyon tetszett. Abban sem kételkedek, hogy Aris nem sokáig sírna a szőke után.
Fodrász után megejtettem a bevásárlást, hisz megígértem neki a vacsorát. Így pedig, hogy egyedül maradtam könnyebb dolgom volt, szépen lassan el tudtam készíteni az új eszközöket és sütőt használva a tepsis bolognait. Anyu receptje alapján természetesen, ami isteni finom. Legalábbis amit ő szokott készíteni, az az, de az enyém sem áll messze tőle. Remélem a lakótársamnak is jó véleménye lesz róla, meg a jó fajta borról, ami behűtve várja, hogy elfogyasszuk.
Minden kész, az asztal megterítve, én pedig az órára pislogok. Még van bőven időm arra, hogy letudjam az esti zuhanyzást és minden egyebet, meg persze vagy hússzor megnézzem az új fejemet a tükörben. Aztán odabent ácsorogva hallom, hogy zörög a zár, és nyílik az ajtó. Mire viszont kilépek, csak hűlt helyét látom a páromnak és a felcipelt bútordarabokat.
Várok egy kicsit ott, végignézek a konyhában előkészített dolgokon és mikor megjelenik újra, széles mosollyal támadom be. Az sem zavar, hogy még nem volt időm felöltözni és köntösben ugrok a nyakába. Most csak az ölelés és az üdvözlőcsók számít egy hosszabb percig.
- Végre itthon vagy - sóhajtom ajkába amikor vége szakad a csóknak, majd hátrébb lépek, hogy a fejemre mutassak. - Hogy tetszik? - kíváncsian vonom fel szemöldököm, a válasz pedig remélem, hogy nem valami olyasmi, amitől majd egész este meg a következő fodrászkodásig szenvedni fogok.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 8:35 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vártam már, hogy végre hazaérjek. Elég hosszú és fárasztó napon vagyok túl. Fogalmam sincs, mennyi darab fát kellett pakolásznom, de az elég sokatmondó, hogy a napom jórésze ráment. De legalább biztosra mehetek, hogy a családom télen nem fog megfagyni, mert mire mindez a fa elfogy… Igazából csak részben az én dolgom ez már, egyedül arra fogom őket kérni, hogy ne fűtsék túl az én szobámat, mert az az elektromos gitárom húrjainak egyáltalán nem fog jót tenni. Bár lényegtelen, mert elég gyakran cserélem, de szerintem ők sem arra akarna felkelni az éjszaka közepén, hogy elpattant az egyik. Vagy ne adj Isten valaki éppen ott jár, és próbál kicsit pakolgatni, majd akkor… nekem is volt már részem benne, mikor majdnem kicsapta a szememet, mert én barom állat túl közel voltam a húrokhoz, mikor hangoltam. Védőszemüveget ugyan azóta még nem vettem, de odafigyelek most már, mert az eléggé meglepett. Néztem is néhány másodpercig, hogy mi a rák volt ez.
Érzem a puha anyagot a kezeim között, ahogy magamhoz ölelem és megtartom Larát a magasságomban. Valószínűleg most jött fürdésből. Meg sem várt… szép dolog. Mosolyogva engedem végül le a saját lábaira, bár szívesen elölelgetném még órák hosszáig is. De arra ott az éjszaka. Közelebb lépek hozzá, és belesimítok a hajába, ujjaim köré csavarom és úgy nézegetem. Tetszik. Kétségtelenül tetszik. Nagyon jól áll neki. Lehet kicsit hiányozni fog a szőke hajkoronája, de abban is biztos vagyok, hogy nagyon hamar meg fogom szokni ezt a stílust. Viszont muszáj vagyok szemétkedni kicsit vele. Mielőtt azt hinné, hogy beteg vagyok. - Nagyon tetszik, de basszus… nem jöhetsz a lakásunkba… Lara bármikor hazaérhet - mondom neki kicsit idegesen, tettetve, hogy kezdek kétségbe esni és hátra is fordulok még, mintha attól félnék, most fog belépni a szöszi az ajtón.
Nyomok egy röpke puszit az ajkaira, majd pedig a köntösét érintem meg két oldalt. – Nem is tudtam, hogy már karácsony van. Mikor bonthatom ki az ajándékomat? – kérdezem tőle mosolyogva, és még kicsit félre is húzom azt, hogy bekukucskálhassak, mire is számítsak. Ez van… kíváncsi természet vagyok. Ez a kis bepillantás viszont elég sokatmondó, és nagyon is tetszik. Egyre inkább várom már, hogy kicsomagolhassam.
Még egy puszi az ajkaira. – Finomak az illatok – majd beleszagolok a levegőbe. Utána elgondolkozom látványosan, és újra megszólalok. – Ja, bocsi, ez csak én vagyok… - szagolok a hónaljam irányába, de nem konkrétan azt, csak hogy viccelődhessek kicsit. De egyébként egy fürdés tényleg rám férne a mai nap után. – Egy fürdést még megejthetek, úrnőm? Nézheti is, ha akarja – ajánlok fel neki egy lehetőséget. Amennyiben utamra enged, úgy még előtte leszedem a felsőmet, és csak aztán mászok be a fürdőbe, hogy gyorsan letusolhassak. Néhány perc telik el csupán, hisz sietősre veszem, de alaposra. Megtörlöm magamat, majd a törölközőt a derekamra tekerve lépek ki a fürdőből. Ezt követően első dolgom megkeresni Larát, és hátulról átölelni őt, majd néhány apró csókot nyomni a nyakára.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 9:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Érzem az ölelésén és csókján, hogy ugyanúgy hiányoztam neki, mint ő nekem. Ez minden nap így van. Hiába töltünk együtt időt, és alszunk szinte mindig együtt, nincs olyan, hogy némi kihagyás után ne ölelgetnénk egymást szorosan és csókolnánk, mintha egy éve nem találkoztunk volna. Azt hiszem ez a szerelem. Mostantól viszont minden este együtt lehetünk, együtt alhatunk és ébredhetünk.
Kíváncsi vagyok a véleményére, ezért végig arcára koncentrálok. Elmosolyodom, mikor csavargatni kezdi az új, vörös tincseimet, és aztán elnevetem magam. Jól elszórakozik, mit ne mondjak. Bolondozik, mint mindig, én meg csak a fejemet ingatom.
- Akkor gyorsan csináljuk, itt a padlón - veszem fel a fonalat, majd amikor egyértelműen a köntösöm alá néz, tetetett zavarral húzom össze magamon. - De ne kukkolj, oda a meglepetés - még a hangomat is felemelem kissé, mintha tényleg fel lennék háborodva a tettein. Nem, valójában csak felizgat azzal a pillantással, amivel végigmér.
- Kész a vacsora, vettem bort és ha nem eszed magad mozgásképtelenné, akkor akár fel is avathatnánk az ágyat - most én szemtelenkedek egy kicsit és közelebb húzódva nyúlok a pólója alá miközben belecsókolok a nyakába. Nem tudnám megmondani, hogy egész nap dolgozott, ő nem az a pasi, aki képes lenne bűzleni. Ennek ellenére bólogatok, hogy menjen, menjen csak zuhanyozni.
- Megvárlak, különben ki fog hűlni a kaja... - azzal nyomok még egy csókot ajkára és útjára engedem, záruljon csak mögötte az ajtó és bár nagyon, de nagyon nehéz leküzdenem a vágyat, hogy utána menjek, a háló felé veszem az irányt. Köntösben mégsem szeretnék asztalhoz ülni, ezért átcserélem egy kevésbé lenge, de azért fszlohasztónak nem mondható pizsamára.
Én ezzel gyorsabban megvagyok, mint Aris a fürdéssel, szóval mire kilép, már a konyhában vagdosom a tésztát cikkekre és pakolom ki a tányérokra. Hallom, hogy közeledik, és érintésébe beleborzongok. Jóleső sóhaj hagyja el a számat, majd a kést és lapátot letéve félkézzel hátranyúlok, végigsimítok nyakán.
- Hiányoztál - szólalok meg kissé oldalra döntött fejjel. Aztán hátrafordulok és megcsodálom őt alaposan, meg is szaglászom. Imádom a frissen fürdött illatát. Komolyan elgondolkodok rajta, hogy melyiket kívánom most jobban. Őt, vagy a vacsorát. De...egyébként őt. Hogy is lehetne másként így, mikor egy szál törölközőben ölelhetem? - Gyerünk, vacsora, hidegen nem lesz már jó - szakadok végül el tőle és ülök le a helyemre, hogy végre elkezdjük az evést. - Milyen napod volt?
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szomb. Nov. 18, 2017 10:51 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Biztos? Jól van… - majd pedig átfogva a derekát döntöm hirtelen hátrébb, mintha tényleg komolyan gondolnám az előbbit. Megcsókolom szenvedélyesen, és most meglepően könnyen megy a józan eszemnél maradás. Végül aztán újra talpra állítom, mielőtt túlzottan belelovallnánk magunkat a dolgokba. Bőven lesz még rá lehetőségünk, amivel majd élünk, amikor eljön az ideje. Most pedig csak szórakozunk. Ahogy az ránk jellemző. Miután már néhány pillanattal korábbi helyzetbe visszakerült Larám, gyorsan be is kukkantok a csomagolás alá, hadd láthassam az ajándékomat. Láthatja rajtam, hogy tetszik, amit sikerül megpillantanom. Még elnézegetném egy ideig, de összehúzza a köntöst, én pedig szomorú arccal nézek le rá. – Ez csak egy kis bekukkantás volt. A meglepetés szerintem még várat magára – mondom neki teljes meggyőződéssel, és közben lejjebb is pillantok a testén, hogy megérthesse, miről is beszélek. Akármennyire is láttam már minden porcikáját, még mindig gyermeki lelkesedéssel tekintek rajta végig újra és újra, és vágyom arra, hogy ne takarja semmi a tökéletes testét.
- Felavatni az ágyat? Mire gondolsz? Hisz tegnap már felavattuk – tettetem az értetlent, méghozzá egész jól. Oscar díjas alakításként is elmehetne szerintem, kár hogy nincsenek kamerák. A díjátadó szokásos időpontját sem kellene megvárni, hisz eléggé egyértelmű, hogy másnak esélye sincs ellenem.
- Te is nekem… - mondom neki őszintén, és figyelem, ahogy végigtekint rajtam. Nem telik el úgy pillanat, hogy ne imádnám, mikor ezt csinálja. Látni a szemeiben felcsillanni a vágyat, látni hogy mennyire tetszik neki, amit lát, látni mennyire kíván… remélem ez a későbbiekben sem fog változni semmit sem. Én meg fogok tenni mindent ennek érdekében. Csupán néhány centi választ el minket egymástól, ezért nagyon nehezen állom meg, hogy ne szeljem át ezt a keveset és hajoljak oda az ajkaihoz, hogy aztán el sem engedjem őt. Nagyon dögös ez ruha, ami rajta van, elég hamar beindította a fantáziámat. Ennek mondjuk látható bizonyítéka egyelőre nincsen. Figyelem elhúzódását, de még azért játékosan megpaskolom a formás kis hátsóját, és kérdőn nézek rá. – Esetleg még felöltözhetek, vagy maradjak így? – kérdezem tőle kíváncsian, és válaszától függően lépek. Ha elenged, akkor megfordulok és véletlenül elejtem egész hamar a törölközőt, majd nem zavartatva magam térek be a hálóba, hogy magamra kaphassak egy boxert, a sötétkék rövidnadrágomat és a fekete trikómat, majd úgy megyek vissza. Ha nem enged… hát, leülök.
- Nos… fárasztó. Jobbára egész nap csak pakoltam a fákat, a nagyobbakat még kicsit hasogatni is kellett, és… nos, igazából ennyi. Miután ezt befejeztem, gyorsan szétkaptam az asztalt, majd bepakoltam a kocsiba és már jöttem is. És igen… ezzel ment el az egész napom. Jó, mi? – sóhajtok egyet a végéhez érve, majd pedig jó étvágyat kívánok neki, és belekóstolok a vacsiba. Jólesően nyögök fel, amint a számba kerül az első falat. – Basszus, Lara… Nem is mondtad, hogy tudsz főzni. Vagy rendelted? – amilyen jól kezdődött az eleje, úgy sikerül a végére csipkelődéssé válnia. El is vigyorodtam, mert nem bírtam ki.
- Na de te is mesélj. Te mivel töltötted a napod? A főzésen, hajfestésen és az egész napos gyönyörűségen túl, nyilvánvalóan – kérdezem tőle kíváncsian, miközben újabb és újabb falatokat tömök be a számba. Nagyon éhes voltam már, és úgy érzem, hogy nem ez lesz az utolsó adagom az este folyamán. De ahogy Larából is mindig repetázok, miért olyan meglepő, hogy a főztjéből sem lesz ez másképpen?
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 1:12 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hirtelen meglepődve tapasztalom, hogy nem a saját lábaimon állok, azaz Aris tart és megcsókol, de úgy, hogy abba belebizsereg minden porcikám. Nem is tudok másként reagálni, csak egy szusszanással a végén. Ennyi, meg egy bambi, nekem végem és ha ma este nem csomagol ki a köntösből - vagy a pizsamából - én nem tudom, mit csinálok már. Eddig vártam rá, mostantól nem vagyok hajlandó. Ő pedig ezzel tisztában van, tudom nagyon jól. Egy percig sem tagadom, nem is tudnám leplezni, hisz a női bugyi mindent elárul. Ez viszont kölcsönös, elég csak a medencézésre gondolni, amikor kellett néhány érintés és már szépen ébredezett a kezem alatt.
- Remélem nem sokáig - válaszolok kicsit számonkérőn. Aris is tudja, hogy nem gondolom ezt rossznak. Mármint, hogy nem hagytuk, hogy az ital miatt eldobott eszünk nélküli szexbe keveredjünk és észhez tértünk...tért még időben. Biztosan nem bánnám így utólag, ha megtörtént volna vele bármikor ez idő alatt, ám így sokkal jobb. Most már szabad az út, és ha nem lenne fontos a vacsora melegen való fogyasztása, talán már rángatnám is be az ágyba. Vagy éppen mennék vele a zuhany alá.
- Persze persze, felavattuk. Akkor ma már nem is kell, igazad van - legyintek az egészre, ha ő így, akkor én is így. Menjünk csak bele a játékba, szórakozzunk és meglátjuk, meddig megyünk el, meddig húzzuk egymás agyát.
A néhány külön töltött percben is csak arra tudok gondolni, ahogy most odabent zuhanyzik. Látom magam előtt, amint végigfolyik testén a víz, izmai megfeszülnek. Aztán itt van mögöttem, épp csak egy vékony szaténanyag választ el felsőtestétől, lent pedig egy törölköző. Bármennyire is akarom, nem szedem le róla, sőt mi több, bólintok, hogy menjen, vegyen fel valamit. Nem tudnék úgy vacsorázni és a szemébe nézni, ha egy szál törölközőben ülne velem szemben.
Naná, hogy utána nézek, ajkamat beharapva bámulom a kerek fenekét egészen amíg eltűnik az ajtó mögött. Amíg öltözik, a borból is töltök a tészta mellé és az asztalhoz ülve várom meg őt.
- Nem rossz. Jól elfáradtál, ugye? - húzom el a szám, hisz látszik is rajta, hogy azért nem egy pihentető munkát végzett. Ezért meg is érdemli a vacsorát, amivel várok, legyen övé az első falat, a próba. Figyelemmel kísérem a mozdulatait, és elégedetten mosolyodok el a hangokra. Ennek örömére én is megkóstolom, mit alkottam. Egész jó, egész jó, de azért nem anyu főztje.
- De mondtam, hogy tudok, csak nem figyelsz rám - nézek rá vigyorogva. - Minden este amikor tudok, főzök neked. Vagy ebédre. Ahogy kijön a lépés - osztom meg vele a terveimet, melyeket már kigondoltam. Egyébként nem vagyok egy nagy konyhatündér, nem a kedvenc tevékenységem a főzőcske, neki mégis szívesen bármikor. A szíve kell, amihez a hasán át jutok el. Na jó, már megszereztem, de szeretném meg is tartani.
- Nem sok mindent, kipakoltam az utolsó dobozokat is. Felraktam a képünket a hálóban, láttad? És lefürödtem mielőtt jöttél - megvonom a vállam egyszerűen. Nem tudom, mit mondhatnék még a napomról, nem történt semmi egyéb. Néhány falat után a poharamért nyúlok és koccintásra emelem. - A közös életünkre - és amint koccannak a poharak, már bele is kortyolok. Édes vörös, jó fajta, egyszer egy karácsonyi partin ittunk ilyet. Ha nem is megy a tésztához, nekem nagyon jól esik hozzá.
Néhány korty után visszarakom a poharat az asztalra és tovább eszek, de mivel a kezeim foglaltak, ő pedig messze van ahhoz, hogy mondjuk a könyökömmel elérjem, az asztal alatt a lábammal kezdem el simogatni egyelőre csak a térdét.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 11:55 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ne légy telhetetlen, asszony! Mindennek megvan a maga ideje! – parancsolok rá játékosan, és mosolyogva. Nem is tudom, ez mennyire helyénvaló. Mármint a parancsolgatást élből elvetem, ha komolynak van szánva, szerintem egy ilyesmi nem fér bele egy olyan szerelmi kapcsolatba, mint ami köztünk van. De most másra gondolok, mégpedig arra, hogy akárhogy is nézzük, kettőnk közül én vagyok a fiatalabb… nem mintha ennek eddig bármikor is hatását éreztem volna és szerintem Lara sem.
- Na látod. Szóval egész este Jengázhatu… basszus, nem hoztam át a Jengát! – csapok rá a homlokomra tenyeremmel. – Hogy felejthettem el? Hát mit fogunk mi így csinálni? Halálra fogjuk unni magunkat… - lombozódik le a kedvem játékosan. Ilyen eshetőség szerintem a mi kapcsolatunkban nem szokott fennállni soha sem, hogy unatkoznánk. Mi még abban is meg tudjuk találni az izgalmakat, hogy egymást ölelve nézzük a plafont.
Nem tudom, hova jutottunk volna a vacsorában, ha én most itt maradok törülközővel magamon. Valószínűleg sehová, mert ha már ilyen kedves volt, egy idő után kitaláltam volna valami indokot, hogy levegyem. Túl szoros, vagy valami ilyesmi. Na ott lehet hamar pattant volna a húr, és bizony valóra válik Lara legnagyobb féleleme: kihűl a vacsora. Már csak azért is lett volna nehéz mindezt kivitelezni, mert szerintem mióta aláírtuk a szerződést – 3 napja -, azóta még úgy rendesen meg sem ünnepeltük az összeköltözést. Ha próbált volna kezdeményezni Lara, akkor megint elő kellett volna vennem a hatalmas önuralmam és türelemre inteni. Ebben most hajthatatlan voltam. És szerintem ő is értette az indokát.
- Hát, mondhatjuk úgy is, igen. De ez a kaja jó utánpótlás lesz most, hogy visszanyerjem az erőm. Vagy mit gondolsz, szükségem lesz még egyáltalán rá az este folyamán? Mert ha nem, akkor nem eszek túl sokat, nehogy a végén ne tudjak emiatt aludni… - kérdezem tőle kíváncsian, látszólag teljesen döntésképtelenül. Mondanom kell, hogy megint csak játszok vele?
- Jól van, támogatom az ötletet. És én is így fogok csinálni. Túlzottan el fogjuk kényeztetni a másikat, úgy érzem – mosolyodok el lágyan. De egyébként komolyan gondolom, amit mondtam. Szeretek főzni és tudok is, a szö… vöröskének pedig látszólag még nem volt vele egyszer sem baja. Ki tudja, mikor a konyhában lát fontoskodni, még lehet kicsit be is indul rám, hogy ilyen házias vagyok. Nem hiszem amúgy, de bármi meglehet.
- Láttam-láttam. De a közös akt-fotózásunkra még mindig nem került sor, gyönyörűm, miért van ez? – rázom meg a fejemet tettetett rosszallással. Egyébként mondom itt nagyban, hogy csináljuk már csináljuk már, de azt is jobbára csak azért, hogy az ő reakcióit lássam erre, vagy tovább vigyük a poént. De ha tényleg odakerülnénk… hát, nem tudom mennyire érezném magam kényelmesen abban a helyzetben. Bár megpróbálnék a lehető leginkább Larára figyelni. Na mindegy, hagyjuk is ezt a témát.
Bólintva és mosolyogva koccintok vele, majd pedig belekortyolok a borba. Nem vagyok nagy boros amúgy, de néhanapján belefér egy-két pohárka. Az pedig rosszul jönne ki végképp, ha azt mondanám, a vöröst nem szeretem… Még félreértené itt nekem a drágám. De nem, tényleg eliszogatok valami finomat ebből a fajtából is, Lara pedig jót választott.
Mikor megérzem a térdemen a lábát, akkor lepillantok, majd fél szemöldökömet felhúzva Larára vissza. – Szerelmem, a vacsorát még befejezhetjük esetleg? – kérdezem tőle csipkelődve, majd egyik kezemmel rásimítok a lábfejére. Ez még semmi egyébként, viszont ha ezek a formás lábak kicsit feljebb kalandoznának, akkor lehet hamar itt hagynám a vacsorámat és mint mikor múltkor medencézni voltunk, úgy kapnám őt fel és cibálnám be az ágyba. Lehet, hogy három napig jól bírtam, de nem vagyok olyan biztos abban, hogy menne a negyedik is.
Elég gyorsan benyomom az első adagomat, és töltöm mindkettőnknek a második pohár bort, illetve még magamnak az előbbinél egy jóóóval kisebb szeletet is szedek a vacsiból. Újabb koccintás, és újabb korty belőle. – Tudod, még néhány ilyen finom vacsora, ilyen szeretetteljes köszöntés hazaérkezéskor és elveszlek feleségül. Nem lenne itt semmi meglepő benne, tekintve a kapcsolatunk haladási sebességét – mondom neki aprón nevetve. Egyébként is olyan gyorsan telik az idő mellette, hogy már-már durva belegondolni, hogy több, mint négy hete hogy együtt vagyunk. – Remélem tudod, hogy ez volt eddig életem legszebb négy hete – vallom be neki mosolyogva, miközben egyik kezére helyezem az enyémet. Szavaimban nem hinném, hogy kételkedne akár egy pillanatig is. És úgy hiszem, ő sem érez másképpen. Legalábbis nagyon remélem.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 8:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Semmi baj, hoztam kártyát, és gondolom amúgy is eléggé elfáradtál... - legyintek, mintha mindegy lenne, kezdünk-e magunkkal valamit, vagy vacsora után bedőlünk az ágyba. Szép is lenne, mint az öreg házasok, harminc év után nem hogy nem szexelnek, de még csak arra sincs erejük a nap végén, hogy az ágyban jó éjt kívánjanak egymásnak. Na jó, ez valami olyasmi, amitől nem félek. Szerintem nincs okom az hinni, hogy egy idő után már ne akarnánk egymástól semmit, hisz az sem véletlen, hogy egy hónap alatt összeköltöztünk.
Az a néhány nap, amit már kivártunk, éppen elegendő ahhoz, hogy most még jobban meg akarjam bámulni és még inkább kihasználjam azokat a pillanatokat, amikor törölközőben ér hozzám, majd amikor azt félúton elhagyva fordul be a szobába. Azt hittem, csak a pasik képesek ennyire lázba jönni, de tévedtem. A vacsora alatt is nehezen tudom csak visszafogni magam, ezen pedig a tészta mellé fogyó bor sem segít.
- Nem tudom, arról volt szó, hogy kártyázunk... - vonom meg a vállam két falat között. Nagyon örülök neki, hogy Arisnak ízlik a főztöm, így valószínűleg nem leszek kidobva már az első napokban, ő meg él tovább vígan és lecserél valakire, aki a konyhában is megállja a helyét.
Aktfotózásos terve azt hittem már nem aktuális, de ha még mindig szeretne ebbe az irányba elkalandozni, hát legyen. Fél szemöldökömet felvonom, és hümmögök. Képzeletben a naptáramban keresek üres időpontot.
- Fel tudom szabadítani a műtermet mondjuk csütörtökön kora este, talán fotóst is szerzek - azt elmondtam neki a múltkor, hogy ha én csinálnám, az nem lenne jó, viszont abban biztos vagyok, hogy egy idegen előtt kellemetlenül érezné magát. Én sem szeretném, hogy valaki meztelenül, vagy kevés ruhadarabban lásson, vagy akár őt, szóval erről ennyit. Nem lesz itt semmiféle aktfotózás.
Amikor keze a lábfejemre simul, szám szegletében mosoly jelenik meg. Persze, hogy befejezheti a vacsorát, hogyne. Azt még kivárom. De többet semmiképp. Bólintok is, és szóbeli válasz helyett visszahúzom a lábam magam alá, majd folytatom a borozást. Lassabban eszek nála, ez tény, de eddig is tudta. Mire az ő tányérjáról elfogy a második adag, addigra az én elsőm is. Nem tervezem, hogy szedek még, tele vagyok ezzel a mennyiséggel is. Helyette csak hátradőlve iszogatom a vörös lét.
- Nem mondanék nemet - vigyorodok el a felvetésre. Azt hiszem ezek után ugyanolyan könnyedén ugranék fejest a házasságba vele, mint ahogy tettem azt az összeköltözéssel is. Minden gyorsabban történik, mint ahogy egy átlag kapcsolatban szokott, de ez egyáltalán nem így tűnik, mikor megéljük. És mi rendesen megéljük minden pillanatát a kapcsolatunknak. - A szüleink nagyon örülnének, ha kitűznénk az esküvő időpontját - nevetek fel és a fejemet ingatom. A szüleim nem voltak kiakadva amikor közöltem, hogy kirepülök, de annyira nem voltak elragadtatva. Kedvelik Arist, nincs ezzel bajuk, egyszerűen egy kissé elhamarkodottnak találták, de támogatnak minket.
- Remélem a következő évekre is ezt mondhatjuk majd - mosolygok vissza rá, majd a kezünkre pillantok. Az utolsó korty bor is elfogy a poharamból amikor felállok és a mosogatnivalóval nem törődve odalépek hozzá. Gyengéd csókot lehelek ajkaira, aztán mielőtt bármit reagálhatna, hátrahúzódok.
- Hát akkor jó éjszakát - búcsúzok el már kifelé haladva, és eltűnök a fürdőszobában. Kíváncsi vagyok, kibírja-e és mit fog most csinálni, de én biztosan nem fekszek le fogmosás nélkül. Szóval az ajtót nyitva hagyva butácskán magam elé mosolyogva végzem az esti rutint. És persze figyelek kifelé is, hogy csatlakozik-e hozzám.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 8:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Hm… nem is rossz ötlet. Rég pókereztem már. Meg kellene nézni, működik-e még a pókerarcom, vagy már annak is búcsút inthettem – gondolkozom el, mintha tényleg lenne itt szó bármiféle pókerről. Szerintem mind a ketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz itt semmiféle kártyázás, ha rajtunk múlik. És ki máson múlna, nem igaz? Túl sok ideig kínoztuk már magunkat, és ha még nem is az lenne, amit tervezünk, akkor sem állíthatna meg minket sok minden. Elég valószínű, hogy a vacsora végeztével elég hamar ott találnánk magunkat az ágyban, egymást tépve, csókolva, szeretve.
- Persze-persze. De nem tudom hosszú távra tervezel-e vagy csak egy-két menet erejéig. Szóval, mire számítsak? – kérdem tőle kíváncsian. Szándékosan fogalmaztam úgy, ahogyan. És pont ezért várom annyira a válaszát, hogy felveszi-e a fonalat, vagy pedig elsiklik a füle mellett. Szomorúan fogadnám, ha így lenne, de ráfognám arra, hogy már így is nehezen tud gondolkozni és megállni azt, hogy ne másszon rám itt, ezen a széken.
- Kora este? Francba… Akkorra pont programom van… Tudod, Larával kell találkoznom… - sóhajtok fel, kicsit megrázva a fejemet. Milyen jó, hogy két ilyen lányt sikerült egyszerre elcsábítanom, mint a vöröskét és a szöszit. Ugyanazt dolgozzák, ugyanúgy szeretnek engem, minden egyezik. Nem is lehetnék szerencsésebb.
Elmosolyodom válaszán és a folytatáson is. Lehet, hogy most ezt mondja, de ha tényleg ilyen korán eljönne az, hogy megkérem a kezét, akkor mélységesen kétlem, hogy igent mondana. Legalábbis ha a józan eszére hallgatna, ami tudom, a mi kapcsolatunkban nehéz, és általában én szoktam ezt csinálni. Heh… pont a fiatalabb, a tapasztalatlanabb, jó mi? Nem amúgy, ez nem teljesen igaz, csak azokban az esetekben, mikor már majdnem beadtam a derekamat és átléptük azt az hatalmas határvonalat, amit ma este tervezünk. Tartani akartam magam ahhoz, hogy ez majd akkor jöjjön el, mikor már nem zavarhat meg minket semmi és senki, és igazán emlékezetes lesz. Ez pedig, hogy itt vagyunk a közös lakásunkban, a második közös esténken… szerintem több, mint maradandó emlék marad.
- Biztos vagyok benne, hogy így lesz – felelem neki ugyanúgy mosolyogva, és figyelem, ahogy közelebb lép hozzám, hogy megcsókolhasson. Örömmel viszonzom, és kicsit meglepetten figyelem, ahogy jó éjszakát kíván. A mosoly viszont ott van még mindig az arcomon. Felállok nevetve, közben kicsit megpaskolom a fenekét indulójában, és elteszem a mosatlanokat. Arra már nincs lelkierőm, hogy el is mosogassam őket, egész egyszerűen csak Lara után megyek a fürdőbe. Nyomok egy csókot az arcára, majd mögötte állva nyúlok a saját fogkefémért és várom meg, hogy nyomjon a fogkrémből az enyémre. Ha így tesz, gyorsan de alaposan megmosom a fogaimat, majd leöblítem. Lara ebben is lassabb, mint a kajálásban, ezért míg ő folytatja, addig újra hozzá simulok hátulról, lentebb kicsit hozzá is dörgölőzve a feszes kis hátsójához. Kezeim derekán pihennek két oldalt, és nyakát csókolgatom lágyan, érzékien. Miután végül ő is öblít, minden további nélkül fordítom magam felé, és nyúlok alá kezeimmel, hogy felkaphassam őt a magasságomba, és ajkaim a nyakáról áttérhessenek ajkaira. Ha nem ütközöm ellenállásba, akkor kihátrálok a fürdőből, és vele együtt indulok meg a hálóba, ahol vele együtt dőlök rá az ágyra. Mindennemű tétlenkedés nélkül simítok végig a hasán, először felfelé haladva, és a pizsamája anyaga alá benyúlva markolom meg az egyik mellét, miközben nem szakadok el az ajkaitól egy pillanatra sem. Épp ellenkezőleg. Csak annál szenvedélyesebben csókolom őt, vágytól ittasan. Következőleg pedig kicsit lejjebb haladnak az ujjaim, hogy utána járhassak, vajon volt-e elég előrelátó és türelmetlen Lara, vagy húzott azért a short alá valamit…
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 10:20 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

Emlékszem, összesen talán ha kétszer pókereztem. Mindkettő vetkőzős póker volt, iszogattunk a barátokkal és szerencsére elég ruha volt rajtam ahhoz, hogy ki tudjak szállni még mielőtt elfajulnak a dolgok. Nem szívesen ültem volna ott egy szál semmiben. Ez Arisszal más, előtte most is szinte ruhátlanul forgolódok. Most pedig, hogy beköltöztünk valószínűleg rendszeresen el fogjuk felejteni, hogy viselni kellene bármit is.
- Nem tudom még. Kipróbálom, milyen az első kettő, vagy három és utána meglátjuk a hosszútávot - villantok rá egy huncut mosolyt. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van a vacsora okával. Azzal, hogy azért készült, mert meg akarom tartani, és a következőkben igazából a tudtára is adom, hogy egy pillanatig sem lenne kifogásom ellene, hogy akár összekössük az életünket is. Hirtelen lenne, veszélyes, átgondolatlan, de teljesen biztosan mondanék igent. Mert szeretjük egymást. Aris viszont észnél van még akkor is amikor én nem - legtöbbször - és ezért ez egyelőre esélytelen.
- Nem tudod lemondani? Találj ki valami kifogást, bármit. Ezek az asszonyok olyan vakok - lebiggyesztem ajkam, szinte könyörgök érte, hogy tegyen így. Csaljon csak meg saját magammal, hát persze. Na jó, esküszöm, még azt is el tudnám képzelni, hogy emiatt is bűntudata támadna... Az én pasim a világ legjobbika, soha az életben nem fog tudni levakarni.
Boldogabb nem is lehetnék, mint most. Tele pocakkal, a pohár borral tökéletesen fejeztük be a napot, és most kezdődhet az éjszaka. Nem csodálkoznék azon sem, ha nem követne a fürdőszobába, hanem bemenne aludni egy ilyen hosszú nap után, de biztosan csalódnék. Nem izgultam rá a témára túlzottan, de nagyon várom, hogy úgy lehessünk együtt, hogy nincsenek határok. Mert most már nincsenek, nem várunk semmire, és tovább is léphetünk. Ahogy azt kiterveltük.
Szerencsére egy kis idő elteltével megérkezik hozzám, együtt zavarjuk le a fogmosást. Nekem mondjuk egy kicsit megnehezíti, hogy fogkefével a számban sóhajtok aprót, mikor megérzem közeledését és ajkát a nyakamon. Egy pillanat alatt képes felizgatni, basszus. Akaratlanul is hátrébb tolom a fenekem, majd felgyorsítom a cselekedeteimet. Pár pillanattal később kezeim a nyakába fonódnak, lábaim a dereka köré. Éhesen tapadok ajkára, és már csak azt veszem észre, hogy hátam a matracnak ütközik.
Mialatt keze a felsőm alatt kalandozik, a hajába túrok. Már ettől az érintésétől is jobban beindulok, majd amint megérzem a nadrág alatt, belesóhajtok a csókba. Nincs semmi akadály előtte, csak ez a vékony pizsama. Azt hiszem minden alkalommal egyre nehezebben bírok magammal, így én sem tétlenkedek. Felesleges tapogatózás helyett megfogom a trikójának alját és ha engedi, kibújtatom belőle. Sokkal jobb, könnyű végigsimítani kockás hasán és innentől ujjaimat a nadrágjába akasztom. Fájdalmasan nyögök fel amint megérzem, hogy a rövidnadrág alatt boxert is visel, ami ezidáig fel sem tűnt.
- Most komoly? - sóhajtok ajkaiba. A játékszeremet akarom de most azonnal. Egyszerűbb lett volna csak egy anyagon át megközelíteni, de így sem zavar a helyzet. Hevesen csókolom újra, miközben becsúsztatom kezem a nadrág alá és végigsimítok férfiasságán.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Nov. 19, 2017 11:02 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

- Első kettő, vagy három? Fú… keményen szeretsz kártyázni, meg kell adni. Ezt már szeretem – és még poharamat is emelem erre, ami után belekortyolok a borba. Nem, még mindig nem lett a kedvencem ez az ital, valószínűleg sosem fog, de jelenleg nem is tudnék elképzelni mást a vacsorához. Az alkohollal összességében bárki megmondhatja, hogy nincs semmi bajom, épp ellenkezőleg. Szeretek és szoktam is bulizni járni, volt hogy már majdnem sikerült túlzásba is vinnem, de még nem kellett fognia senkinek sem a fejemet. Bár utána izzadtam is rendesen az edzőteremben, hogy ledolgozhassam az előző – vagy azelőtti – este elfogyasztott sör, meg tömények mennyiségét. A ma estét tekintve pedig szerintem bőven túl fogjuk dolgozni ezt a kis bor mennyiséget.
- Hm… jó, megpróbálhatom, de… érted, róla sem mondanék le, és a végén azt hinné, hogy valami sokkal fontosabb dolgom akadt nála. Te viszont megérted – mutatok Larára a kezemmel. Tudom, hogy ő nem ellenkezik ez ellen, mi sem mutatja ezt jobban, hogy most is itt van. De Lara… hát ő nem tudom mennyire díjazná. Valószínűleg semennyire. Én pedig nem akarom elveszíteni se Larát, se Larát. Mindketten hatalmas részeivé váltak az életemnek, és nem tudom, hogy bírnám, ha csak egyikük is kikerülne a képből. Valószínűleg belerokkannék és egy hatalmas folt keletkezne mind az életemben, mind a szívemben. Na jó, ez már kezd fura lenni…
Mosolyogva fogadom, hogy nincs a vékony ruhadarab alatt semmi sem. Néhányszor végigsimítok a lába között, miután lesegítette rólam a trikót, és valahova messzire dobta azt. Elvigyorodom, mikor felnyög, és megbombáz egy kérdéssel. – Nekem nehezebb dolgom van. Ha nincs rajtam a boxer, és kicsit rosszul veszek be egy kanyart… - húzom el kicsit a számat, majd minden további nélkül tapadok vissza ajkaira és érintem meg a csiklóját, majd kezdek el körözni rajta. Aprót sóhajtok, mikor megérzem a kezét odalent trükközni, és egy pillanatra sem állítom le. Viszont szokás szerint nem kell neki sok, hogy egyre inkább kényelmetlenné váljanak a ruhadarabjaim. Ezért hát elhúzódom tőle és leszedem magamról a nadrágot, boxert, mindent, és utána őt is megszabadítom a felsőjétől. Rátapadok mellére, megszívom a mellbimbóját, majd nyalogatni kezdem azt. Közben ujjaimmal beléhatolok, és elkezdek benne mozogni. Már így is elég nedves odalent, de én ezt még fokozni akarom. Így hát újra elszakadok engem kényeztető kezeitől, és végigcsókolom a hasát, majd szép lassan húzom le róla a nadrágot és dobom el jó messzire. Combja belső felét csókolgatom, kínzóan lassan haladva csak feljebb, hogy ezzel is megőrjíthessem. Végül elérek csiklójához, amit nyelvemmel máris elkezdek nyalogatni és közben ujjaimmal is újra megtalálom hüvelyét, és úgy mozgok benne egyre gyorsabban. Nem akarom így a csúcsra juttatni, tényleg nem ez a szándékom. Csak szeretném érezni rajta, hogy már szinte nem is bír magával, annyira vágyik rám.
Ha végül mégsem húzna fel magához, végül én hagyom abba az ingerlését és kúszok feljebb hozzá, máris ajkaihoz hajolva egy röpke csókért. Utána kicsit elhajolok és elnyúlok az éjjeliszekrényhez. Kinyitom az egyik fiókot és… semmi. Édes faszom, ez most komoly? Ki is hagy egy ütemet hirtelen a szívem. Hát ez nem lehet igaz. Sóhajtok egy hatalmasat, és visszazárom a fiókot, majd Lara vállára hajtom a fejemet. És sóhajtok még egyet. Majd végül ránézek Larára, aki biztos csodálkozik most, hogy mi a franc van velem. – Ne ölj meg, kérlek, de… nincs nálam gumi… - ha valamit, ezt sem hittem volna, hogy ki kell mondanom, és legszívesebben most ásnám el magam, itt helyben. A munka annyira lefárasztott ma, hogy ez sem volt már eszemben, hogy venni kéne. Te jó ég…
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Hétf. Nov. 20, 2017 12:09 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

A magyarázat ellenére nem örülök ennek a ténynek, hisz könnyebb dolgom lenne egy bővebb anyagon át játszadozni vele. Nehezen bírok magammal, ami nem is csoda mellette. Minden egyes érintésével csak jobban és jobban megbolondít és ha egyelőre máshogy nem is érezhetem őt, kezeim segítségével kell bejárnom a testét. Kezdve persze férfiasságával, amit alaposan meg kell simogatni és masszírozni. A hatás nem is marad el, ahogy nálam sem odalent. Felnyögök, amint rátalál csiklómra és ha lehet, még szenvedélyesebben csókolom, valamint a kezem sem tétlenkedik.
A ruháink pillanatok alatt lekerülnek. Mindenre csak azért volt szükség, hogy a vacsorát túléljük, és ne korgó gyomorral, a tésztát kihűlve hagyva essünk egymásnak. Mert ez lett volna. Ugyanaz, mint amit most művelünk, csak valamivel korábban.
Újra és újra felnyögök és sóhajtozok amint nyelvével mellemre talál, és lent előkészíti a terepet. Nem kell sokáig húznia, igazából bármelyik pillanatban tovább léphetnénk. Úgy érzem, jobban nem is vágyhatnék az imént még kezem alatt meredező részére. De csak tovább húz, lejjebb halad és én kezdek megőrülni. Mocorog a csípőm, nem tudom visszafogni magam. A hajába túrok mikor nyelvével átveszi ujjai helyét és úgy érzem, nem fogok tudni kitartani. Teljesen elveszítem az eszem, mintha a testem és lelkem két külön dimenzióban keringene attól, amit művel a nyelvével. És basszus ez még csak az előjáték...
- Aris, akarlak - nyafogom nagy nehezen, és az ő hajából mindkét kezem a sajátomba vándorol. Szapora lélegzetvételeim közben pihegek, mikor abbahagyja a kínzást. Nincs hova tovább, de kezem azalatt a röpke csók alatt, amit felhúzódva hozzám ad, rásimítok farkára és nagyon úgy tűnik, nála sem kell több.
Követem tekintetemmel a kutakodását, és közben rámarkolok odalent. Hirtelen le sem esik, mit keres, aztán felszökik a szemöldököm értetlenségemben. Mégis mi a franc történt? Nem értem, és szavai is csak nehezen jutnak el agyamig. Felnyögök. A kezem is megáll a mozdulatban, kell néhány hosszú másodperc, mire gondolkodóba esek.
- De arra már nincs szükség - sóhajtom izgatottan a köztünk levő kevéske távolságba. Ha minden igaz, a gyógyszer épp a napokban érte el a hatóidejét. Mivel a kapcsolatunk ilyen gyors ütemben lépdelt előre, nem volt kérdés, hogy nem várunk az első után még egy hónapot. Remélem, hogy nem kell többet mondanom, hisz ő is nagyon jól tudja, hogy is állunk. Azért kérdőn nézek rá, figyelem a szemeit és várok. Gyorsan emelkedő mellkasom súrolja övét és finoman a hajába túrok.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Hétf. Nov. 20, 2017 3:45 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

Imádom hallani a sóhajait és a nyögéseit. Egész egyszerűen feltüzel. Örülök, hogy nem próbálja azt csinálni, mint sok nő, hogy eszeveszetten sikítoznak, mert azt hiszik ez szexi és hogy ez jön be a férfiaknak. Az ilyenek biztos túl sok pornót néznek, hogy ezt gondolják. Az egyik barátnőm nekem is ilyen volt az egyik alkalomkor, miközben előtte egyszer sem. Én meg azt hittem, hogy valami rohamot kapott vagy nem is tudom. Mit ne mondjak, elég hamar lelombozódtam, és nem is sikerült már utána folytatni. Oké, egyedül voltunk, senki nem hallotta meg elvileg, de szerintem még az utca másik feléből is sikerült ezt… Larával viszont tudom, hogy tényleg én váltom ezt ki belőle, és ő neki ilyen valószínűleg az életbe nem fordulna meg a fejében.
Szavai hallva elég ösztönzés ez is, hogy félbehagyjam, amit csináltam és inkább felmászok ajkaihoz. Hagyom hogy lecsókolja a számról a saját ízét, de nem időzök el sokat ajkainál. Akármennyire is furán hangozzék, vagy elképzelhetetlennek, de én is akarom már őt. Jelenleg jobban, mint bárki mást korábban. Kívánom és szeretnék neki boldogságot okozni, de azért kicsit szem előtt tartva a saját élvezetemet is. Nem csak neki akarom felejthetetlenné tenni ezt az estét, de magamnak is. Viszont mikor meglátom, hogy nincs nálam óvszer… hát azt hittem, megőrülök. Ilyen nem létezik. Mikor nem történt semmi, volt rá példa, hogy volt közben nálam – nem azért, mert azt akartam, de ha nagyon mégis úgy alakultak volna a dolgok, hogy nem kapok észbe időben -, bezzeg mikor kéne, de nagyon…
Ezért is várom hát, hogy végül Lara lecsesszen vagy megharagudjon, vagy bármi ilyesmi. Már érzem is az előszelét, mikor megáll a keze mozgatásában, én pedig már közel vagyok szinte hozzá, hogy lemásszak róla és így, álló farokkal kullogjak el. Ha nem szólal meg néhány másodpercen belül, akkor már valószínűleg tényleg az ágy – vagy a szoba – túlsó felében lennék, hogy hazamehessek megkeresni az ásót. De megszólal, én pedig kérdőn tekintek le rá. Csak azért hiszem el mindenféle kérdés nélkül, amit mond, mert ismerem már Larát. Lehet, hogy nehéz visszafognia magát, ha erről van szó, amire most készülünk, de ilyesmit nem dobna ennek érdekében. Nem, tisztában vagyok vele, hogy ennyi józansága van. Ráadásul kétlem, hogy ilyesmit egy percig is megkockáztatna… Rendezem vonásaimat, és kezemet arcára simítom. Nyomok egy apró puszit ajkaira, és olyan kérdő tekintettel nézek rá, aminél azt várom tőle viszonzásul, biztos-e ebben. Tudom, hogy az, de muszáj ezt rajta is látnom. A végén már meg fog őrülni ettől a folyamatos védelmezésemtől az irányába.
Ha a zöld utat megkapom részéről, akkor újra odahajolok hozzá és megcsókolom őt, hosszan, szenvedélyesen, közben rámarkolok férfiasságomra. A csók befejeztével elkezdem a csiklóját simogatni a farkammal, aztán szemeibe nézve, lassan elkezdek belé hatolni. Gyengéden teszem mindezt, vészesen figyelve Lara arcát, és testének rezdüléseit, mert nem akarok neki fájdalmat okozni. Csak abban az esetben kezdek el mozogni, ha már sikerült valamennyire megszoknia és tőle is megkaptam – ismét – a zöld lámpát. Közben a fájdalomtól is elvonva a figyelmét próbálom a csiklóját ingerelni ujjbegyeimmel, és hol a nyakát, hol a fülcimpáját, hol pedig ajkait csókolgatni.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Hétf. Nov. 20, 2017 10:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

Az első együtt töltött éjszaka óta arra várok, hogy eljöjjön ez az este. A mi esténk. Amikor nem zavar senki és semmi, zárt ajtók mögött kettesben vagyunk és neki adhatom magam, ő pedig az enyém lehet. Bár a szívét már elloptam és mélyen, lakatok alatt őrzöm, csak most kezd kicsúcsosodni az egész. Most érzem, ahogy egyre jobban megőrjít, hogy nem kell várni, minden a legnagyobb rendben lesz.
Mégis mikor jön az eredménytelen kutakodás, egy rövid időre én is kétségbe esek. Az elég nagy csalódás lenne, ha emiatt az első éjszakánkat - az első igazit - egymásnak hátat fordítva, kielégületlenül töltenénk el. Érzem Arison, hogy mennyire kellemetlen számára a helyzet, de szerencsére még időben kapcsolok. Az időzítés mindennél fontosabb. Biztos vagyok abban, amit mondok, és erre rá is bólintok. Nincs semmi, ami visszatarthatna minket, ez most már fix.
Hogy teljesen biztos legyen benne, hogy minden rendben van és én ugyanúgy akarom, mint eddig, elmosolyodok, és úgy helyezkedek, hogy könnyebb dolga legyen. Hajába túrok miközben megcsókol, és már alig bírok magammal. Nem félek attól, hogy nagyon fog fájni, inkább nem is gondolok erre, mert tudom, ő megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy ez ne rossz élményként maradjon meg bennem. Nem hiába volt ennyire türelmes és józan gondolkodású végig az elmúlt bő egy hónapban. Ennek fejében pedig én is igyekezni fogok azon, hogy neki is jó legyen. Talán belejövök. Remélem.
Idő közben elfelejtek levegőt venni. Tekintetünk találkozik, és és végigsimítok a karján. Nem nézek máshová, csak rá, légzésem most kezd gyorsulni. Fel is sóhajtok, amint közvetlen közelségben érzem férfiasságát, és teljesen átadom neki. Fogaimat ajkamba nyomva tűröm azt a kellemetlen érzést, amivel belém hatol. Nem fáj, egyáltalán nem mondhatnám ezt, inkább csak nem jó. Amint viszont ez az érzés múlni kezd, úgy kezdem el érezni őt magamban. Jól esően nyögök fel, majd húzom le magamhoz, hogy amíg még megszokom és kiélvezem a pillanatot, megcsókolhassam. Kezem ezzel a mozdulattal a nyakában marad, és míg ő pluszban is rásegít az élvezetemre, körmeimmel finoman végigszántok hátán, majd a fenekén állok meg. Azt hiszem egyértelmű lehet számára is a nyögéseimből, hogy nagyon tud az ágyban, csak mint az élet minden más területén is. Én pedig rohadt nagy mázlista vagyok ezzel a pasival.
Nem tudom, hogy csinálja, de az első mozdulataitól fogva úgy érzem, mintha minden mozdulatával a csúcson tartana. Egyre többet és többet követelek belőle, lábaimat felhúzom és a csípőm mozgatásával segítem őt. Újra megtaláljuk egymás ajkát, hevesen csókolom, de szenvedéllyel, néha pedig a csókok a vállára, nyakára jutnak. Ezek megint olyan pillanatok, amelyeknek nem akarom, hogy valaha is vége szakadjon. Pedig érzem, nagyon is érzem, hogy részemről nagyon közeleg a vége...
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Hétf. Nov. 20, 2017 10:47 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

Örülök, hogy még időben biztosít arról, hogy feleslegesek a félelmeim, az aggodalmaim, és hogy nem feltétlenül kell hazamennem megkeresni azt az ásót. Meg sem fordult volna a fejemben az, hogy Larát ilyesmire kérjem, mint a tabletta. Már csak azért sem gondoltam ilyesmire, mert Sue-val már megtörtént a baj, és lássuk be, az nagyon nem végződött jól. Nem akarom, hogy Larának is át kelljen ilyesmit élnie. Viszont akárhogy is nézem, Sue még közel sem felnőtt, nem tud úgy gondolkodni – mondjuk mellékesen megjegyezve, ez nekem sem különösebben sikerült. De tanultam az esetből, ez a lecke megmaradt a fejemben. Viszont bízom Larában. Idősebb még nálam is, és tisztában van a kockázatokkal ő is, és hogy ez mennyire nem vicc. Hogy bizony nem szabad ezt a gyógyszert csak úgy elfelejteni, vagy abbahagyni a szedését anélkül, hogy a másiknak szólva lenne. Ez ugyanis rettentő kellemetlen pillanatokhoz vezethet rövid, de annál inkább hosszabb távon.
Reakcióit érezve és hallva már nyugodtabban, de még mindig vészesen figyelve rá kezdek el mozogni. Csókját élvezettel viszonzom, és kicsit meglepetten, de egyáltalán nem fájdalmas nyögök fel, mikor körmeivel a hátamat karistolja meg. Felhúzza a lábait, én pedig újra nyakát csókolva érek hozzá az egyikhez és tolom kicsit a derekam felé, hogy átölelhessen így is. Nem durvulok egy pillanatig sem, nem hatolok bele amennyire csak tudok, hisz nem akarok neki fájdalmat okozni, vagy pedig azt, hogy rossz emlékekkel távozzon ezek után. Ujjaim feljebb siklanak a csiklójáról és mellét találom meg, amit újfent elkezdek masszírozgatni, miközben megállás nélkül folytatjuk a csókcsatánkat. Csípőm mozgatásával egy percig sem állok meg, ritmusosan és kicsit gyorsítva próbálom mindkettőnket a csúcs felé terelni. Segít, hogy közben ő is részt vállal ebben és nem csak úgy fekszik alattam, mint valami fadeszka. Érzem Larán, hogy vészesen közeledik már a vég neki is, de ezzel én sem vagyok másképpen. Eléggé sikerült már kiismernem a testét, most mégsem tudok mit tenni annak érdekében, hogy egyszerre élhessük át ezt a pillanatot. Érzem, ahogy megfeszül alattam és eléri az orgazmus, hüvelyének heves lüktetése pedig engem is vészesen közel sodor az élvezethez. Illetve az is, hogy milyen szűk nekem. De nem bánom, egy pillanatig sem bánom, szó se essék ilyesmiről. Néhány lökés még, pár másodperc, a józan eszem elvesztése – ezek után élvezek csak el én is. Végigszalad az egész gerincem mentén az inger, ahogy elér az orgazmus, és megfeszülve eresztem bele magamat forrón és sűrűn hüvelyébe, ami után még hosszú másodpercekig szinte levegőt sem kapok a megkönnyebbüléstől. Mit sem törődve ezzel húzódok fel Larához és csókolom meg őt, röviden, elmondhatatlanul esetlenül és szaggatottan, de szenvedélyesen és megfűszerezve az érzelmeimmel. A szerelmemmel. A vágyaimmal. Mindennel, ami csak létezik. – Úgy szeretlek Larám… szavakba is alig tudom önteni… - mondom ezt neki elhalóan, próbálva találni a hangom és hogy ne csak zihálás legyen az egész szövegelésemből. Újra megcsókolom és csak miután kicsit összekaptam magam, akkor fordulok le róla, de nem megyek tőle messze. Épp ellenkezőleg. Ahány módon lehetséges, úgy férkőzök be a személyes terébe és csókolom őt tovább. Ez is megtörtént… reakció pedig nem engednek másra következtetni, hogy eleinte akármennyire is kellemetlen volt, élvezte végül. Én pedig örülök, hogy megadhattam ezt neki. Én és nem más.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Kedd Nov. 21, 2017 10:17 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nem kételkedtem abban, hogy bármikor is történjen meg, nagyon jó élmény lesz. Ha fáj is, tudom, hogy Aris azon van, hogy a lehető legkevésbé érezzem ezt. Nem véletlen, hogy eddig vártam. A megfelelő emberrel akartam az elsőt és ő eljött, belecsöppent az életembe és olyan boldogságot hozott, amire nem számítottam. Ezek után könnyen engedem el magam, és már az előző játéka előtt is készen álltam rá, hogy magamba fogadjam. A fájdalomnak nem mondható érzés pillanatok alatt elmúlik és helyét átveszi az élvezet. Érzem a keménységét, ahogy kitölt, majd mozdulataiban a gyengédséget. Igyekszek odafigyelni saját mozdulataimra is, nem akarom lemarni a bőrt a hátáról, sem pedig túl hevesen csókolni. Minden jön magától, ahogy a csípőm mozgatása is, fenekének markolása. Érezni akarom egyre jobban és jobban még úgy is, hogy nincs hova tovább. Lassacskán eggyé válunk, együtt éljük meg az együttlét csodáját. Megőrjít azzal, ahogy gyorsabb tempóra kapcsol és minden egyes lökéssel közelebb kerülök a csúcshoz. Alig kapok levegőt, de esküszöm fel sem tűnik, annyira belevesztem a szerelmembe.
Nem kell jeleznünk egymásnak ahhoz, hogy érezzük egymáson az orgazmus közeledtét. Mindketten szaporábban kapkodjuk a levegőt, én pedig összefonom lábaimat a csípőjén, úgy húzom közelebb. Lángol mindenem, lüktetek, és egy utolsó lökéssel megremegek alatta. A levegő bennakad, egy hang sem jön ki a torkomon. Egész testemben megfeszülök alatta, és még magamhoz sem térek amikor ugyanezt érzem rajta is. Nagyjából ezzel egy időben hagyja el nyögés ajkaimat és ernyednek el izmaim. Fáradtan süllyedek a párnába, engedem le lábaim és csak zihálok, majd végigsimítok arcán.
Nem tudom, mennyi idő telik el az élmény és a szavak között, de a megnyugváshoz még idő kell. Szinte magatehetetlenül fekszek alatta és épp csak annyira futja, hogy megcsókoljam.
- Ez tényleg életem legjobb napja - mélyebb levegővétel után mosolygok rá. - Szeretlek.
Legszívesebben hozzátenném, hogy amúgy készüljön, mert én ezt újra akarom, de nincs hozzá túl sok erőm jelenleg, hogy bármit is mondjak. Bújok hozzá, és újra elveszünk a csókban, meg egymásban.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szer. Nov. 22, 2017 10:26 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Szomb. Dec. 02, 2017 9:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

Eljött hát ez a nap is. Lara születésnapja. Fura belegondolni, hogy már több, mint másfél hónapja együtt vagyunk és még mindig nem untunk rá a másikra. Vagyis inkább ő rám. Gondolkoztam, hogy milyen legyen ez a mai nap, a terveimet viszont nem osztottam meg Larával. Sőt, az elmúlt néhány napban nem is nagyon emlegettem a születésnapját, szóval fennáll annak is a lehetősége, hogy azt hiszi, elfelejtettem őt. Pedig ha tudná, mi vár még rá az elkövetkezendő órákban… Úgy érzem az ajándékának is örülni fog. De előtte még hadd következzék az egyáltalán nem beígért, de annál inkább tervezett ébresztés.
Az elmúlt két napban nem igazán volt erre sem példa, próbáltam kicsit elhatárolni magam tőle. Arra fogtam néha, hogy fáradt vagyok, néha meg hogy egész egyszerűen most nincs ehhez kedvem. Persze első nap még félmeztelenül járkáltam itthon előtte, a második nap meg próbáltam kicsit beadni a derekamat, el is jutottunk valahova, de aztán félbemaradt általam. Fogalmam sincs, mennyire ki lehet rám akadva a tegnapi után Lara, mert azért éreztem rajta is, hogy már kezd felhevülni a teste. De a nagyobb jóért csináltam.
Ébredés után kimentem egy pillanatra a mosdóba, hogy igyak egy korty vizet, és kicsit rendbe hozzam a fejemet. Csak ekkor látom meg, hogy a borotva is kerülget néhány napja. Nem akarok kockáztatni, hogy felébred, ezért most úgy vagyok, hogy hagyom így. Nem is olyan rossz amúgy ez a néhány napos borosta.
Visszamászom az ágyba Lara mellé, ugyanolyan csendesen mikor felkeltem. Kicsit félrehúzom a takarót. Apró csókokat lehelek a nyakára, a kulcscsontjára, melleire, miközben kezemmel lágyan a lába közé nyúlok. Lassan kezdem el mozgatni ujjbegyeimet a csiklóján, közben még mindig mellét csókolgatom. Olyan gyengéden csinálok mindent, hogy nem lennék meglepve, ha még mindig nem ébredt volna fel. Na majd mindjárt. Kicsit tovább mozgolódok, hogy a lába közé férkőzhessek a számmal. Nyelvem átveszi az ujjaim helyet, finoman nyalogatom őt, és mikor már érzem rajta, hogy bizony egyre inkább nedvesedik, két ujjammal hüvelyébe nyomulok. Szabad kezemmel pedig mellét markolászom, mellbimbójával játszadozom, és fel-felpillantok rá mosolyogva.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
103
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lara Vivienne Cerise tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása •• Vas. Dec. 03, 2017 8:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+18

Nem foglalkoztatott a közelgő születésnapom, sokkal inkább a karácsony, meg a vizsgák. Utolsó pillanatban végeztem mindennel, mint például a naptárfotózással, az elfogadott munkák beiktatásával és persze a tanulással. Kevés pihenésre szánt időmben vettem meg az ajándékokat a családnak és barátoknak, örültem, ha végre ágyba bújhattam. Szóval Arisszal sem történt sok minden köztünk napok óta, ami azért nem kellemes, de talán jobb így, mert ki kell mindkettőnknek pihenni magunkat.
Hétfő, tizennyolcadika, a születésnapom reggele. Amiről nekem fogalmam sincs, annyira összemosódnak a napok, a hetek. Mélyen alszok, távol járok a valóságtól. Nem tűnik fel, amikor a párom felébred és mozgolódni kezd, sőt, az sem, hogy beférkőzik a takaróm alá. Egy ideig esküszöm úgy érzem, csak álmomban történik, amit művel. Nagyon nehezen érzékelem érintéseit, de már ébredezek, amikor nyelve mellé becsatlakozik ujja is. Önkéntelenül, csukott szemmel nyögök fel és csúsztatom le a kezem, ahol egyből a hajába fúródnak ujjaim. Lassacskán realizálom, hogy nem álmodok, és ahogy Aris az ujjait és nyelvét mozgatja, úgy szalad ki belőlem újabb és újabb sóhaj és nyögés.
Résnyire nyitom a szemem és tekintetem találkozik övével. Ajkamba harapva markolok kissé a hajába és kezdek el mocorogni alatta, mert nem bírok a csípőmmel.


A hozzászólást Lara Vivienne Cerise összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 03, 2017 9:15 pm-kor.
avatar
Online
Egyetemista
Tell me your secrets
88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Josephine Skriver
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Lara & Aris lakása ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Lara & Aris lakása
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Lara lakásán - Lara és Tom
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Bérlakások-