Anaelle Charpentier
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói

Anaelle Charpentier



Témanyitás ✥ Anaelle Charpentier •• Szomb. Nov. 25, 2017 11:30 am

Anaelle Charpentier
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Elena Charpentier
» Apja neve: nem ismeri  
» Testvérek: maximum féltestvérek  
» Egyéb hozzátartozók: -

Édesanyámmal a kapcsolatunk nem a legfelhőtlenebb. Mindig is törekedett arra, hogy megadjon nekem mindent, amit csak lehetséges. De ennek köszönhetően minőségi időt nem igazán sikerült együtt töltenünk. Minden elismerésem és tiszteletem az övé, nem haragszom rá, hiszen nincsen miért. Viszont kapcsolatunk nem annyira erős, hogy a velem történt dolgokat egyből megosszam vele. Legutoljára akkor láttam, mikor eljöttem Bordeauxból, telefonon ünnepekkor beszélgetünk és ennyi.

Apukát nem ismerem, s hogy őszinte legyek, nem is szeretnék összefutni vele. Sőt már az is lehetséges, hogy találkoztunk, de hát ugye egyikünk se tudja a másikról, hogy kicsoda.  Még születésem előtt eltűnt a képből, ezért nem igazán hiányzik.
tudj meg többet
» Születési hely: Bordeaux
» Születési idő: 1995. 04. 07.
» Mikor érkezett a városba: 2015 nyara

An, Ana, Elle
Sophie Turner
22
Oktatás, Egyetemista

Minden lépés, amit megteszel meghatározza az életed egy bizonyos részét. A minap majdnem megszólítottam egy ismeretlen 50-60 közötti férfit, csak úgy a buli kedvéért. Nem keresem az apámat, nem vagyok a megszállotja, de komolyan mondom, ő lazán lehetett volna az. Az arcszerkezete eléggé hasonlított az enyémre, volt szerencsém egy grimaszt is látni tőle, szerintem az én arcmimikám is ilyesmit mutathat, mikor fintorgok. Talán, ha nem a pult túloldalán álltam volna és van bennem némi löket, akkor odaszólok neki, hogy „Hé öreg, nem vitted ágyba Elena Charpentiert úgy 200 évvel ezelőtt?” Jó, csak 22-vel, nem vagyok azért még vénasszony, legalábbis az arcomról hiányzó táskák és ráncok ezt merik sugallni.
Na, szóval, ami a lényeg, hogy jött valamiért egy kattanás. Azt hiszem az egyik csoporttársam az oka, aki folyamatosan tolja a szöveget a tökéletes családról. Hogy az apja így, az anyja úgy. A testvérei aranyat érnek stb.. Én meg próbálok ehhez olyan arcot vágni, amellyel nem adom a tudtára, hogy mit reggeliztem, ebédeltem, esetleg vacsoráztam. Pedig én megértő lány vagyok, elviselek sok mindent, de mikor a héten ötödjére hallod a cuki kiskutyás sztorit, meg a családi kirándulást, pedig még csak hétfő van. Hát az elborítja az elméd.
Szerencsémre mielőtt vetődhettem volna az öregre, eltűnt. Gondolom fellőtték neki is a pizsit, mint a gyerekeknek szokták, mert az utolsó emlékem még az, hogy éppen hevesen karcsapásokkal és artikulálással próbálja a telefon végén lévővel megvitatni, hogy mindjárt otthon van.
Szóval én így nem ismertem meg az apámat. Szomorú történet, majd csak kiheverem.

***

A pult ezen végén állni, azért is szeretek, mert ilyenkor tökéletes rálátásom van az emberekre. Nem tanulok pszichológiát, pontosabban nem az a fő szakom, de az itt eltöltött idő alatt, mégis úgy gondolom, hogy több mindent volt lehetőségem beszippantani magamba az emberekről, mint egy szemináriumi órán. Hiszen a szemem és fülem különböző ingereket kap nap, mint nap. Egy szórakozóhelyre több okból is elindulnak a népek. Van, aki felejteni kíván, van, aki csak kiadni a gőzt, olyan is van, aki csak úgy beesett, sőt olyan is volt már itt, aki kiskorúként bepróbálkozott. S természetesen én, mint lelkiismeretes, jó kislány...ahh hagyjuk. Lazán kiszolgáltam, had örüljön.
Nem szoktam a siralmakat meghallgatni, persze cseverészek bájosan, ha éppen arra van szükség, de én nem azért jövök ide dolgozni, hogy megoldjam a szerelmi, családi vagy iskolai gondokat. Azért nem fizetnek itt eleget, amúgy is jobb szeretem, ha nem akarnak ezzel traktálni. Mandy a másik csaj sokkal jobban viseli az ilyesmit. Meg is látszik a munkáján, mert szinte alig csinál valamit a beszélgetésen kívül.
A szomorú tény, hogy én ilyesmit nem tehetek meg. Nekem minden egyes frank számít, hiszen magam vagyok. Nincsen mögöttem anyuci, apuci vagy bármelyik rokon, aki úgy döntene, hogy támogatni fog. Csak ezért gályázok itt a hét mindennapján, miközben az egyetemre is bejárok. Szeretnék kitörni abból a közegből, hogy napról napra éljek. Elég volt gyerekkoromban megtapasztalni ezt. S, ha véletlen egyszer nekem is lesznek kölykeim, akkor nem kívánom, hogy sose lássanak. Szeretnék majd jobb szülő lenni, mint amilyet én valaha is kaptam.

***

Az egyetem egy más világ. A filmekben olyan egyszerűnek tűnik minden. Belecsöppensz abba a milliőbe, ahova igazán nem is tartozol, s a végén elnyered a jutalmat. Barátokat, jó jegyeket, talán még egy romantikus szálat is. Közben pedig az órákat élvezed, alig kell tanulnod, a tanárok többnyire jó fejek, megértőek, sőt még meg is sajnálnak, mert hogy milyen szar körülmények közül jöttél.
Hát sajnos a valóságban ez nem így van. Az első pár hétben kifejezetten szenvedtem, pedig nem vagyok egy elveszett bárány. Azt gondoltam magamról, hogy könnyebben fog menni a beilleszkedés, hiszen eddig mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek vevők a személyiségemre. Majdnem bejött…
Azt hiszem ott csúszott el igazán a dolog, hogy nem vettem részt semmi programban, amit szerveztek. Tudom én, hogy nehéz megérteni, hogy van jobb dolgom, de a fene se gondolta volna, hogy még fújnak is rád emiatt. Talán 1 hónap kellett ahhoz, hogy ez leülepedjen. Egyik órán egy Isabella nevű csaj bevágódott mellém és végig pofázta az egészet. Ami a legszörnyűbb, hogy utána még kávézni is elhívott, s nem adott esélyt arra, hogy nemet mondjak. Ja, azóta ez a kiállhatatlan csaj a legjobb barátom és most vele lakom. Mondjuk azt, hogy befogadott, mert látta, hogy rajtam, hogy össze kell kaparni a sérült lelkem. Ez volt másfél éve. Ennek köszönhetően manapság még több barátfélét sodorta az utamba a sors. Most már mondhatom azt, hogy nem vagyok magamra utalva és nem veszek el az utcán sétálva. Sőt, újra merem adni önmagam, a cserfes, beszólogató, mégis megértő leányzót, aki ha kell odavág neked egyet, ha megbántod.

Hmm, az újdonság varázsának köszönhetően jött a képbe Denis... de ez már egy másik történet.


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Miként jutottál ide || Saját
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Anaelle Charpentier •• Vas. Nov. 26, 2017 12:14 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Anaelle,

Az édesanyádhoz fűződő soraidat érdekes volt olvasni, hiszen ritka az, amikor a kisebb „neheztelés” mellett mégse haragszik az emberre valaki, ugyanakkor tetszett a karakteredben lévő érettség, hogy pontosan tudja, hogy miért nem látta igazán az édesanyját. Ami sajnos sokszor megesik, ha csak egyik szülő neveli fel az embert, de jó volt látni, hogy még se lett emiatt túldramatizált a helyzet. edi Az pedig, hogy édesapádat nem igazán akarod megismerni, de a történetedben a kis megingás. Tetszik ez a kettőség, vagy függetlenség is, amit szinte minden egyes soroddal képviselsz. edi  
A soraid olvastatják magukat és remek megoldás volt, hogy három kisebb részre osztottad fel, hiszen így még több minden derült ki a karakteredről. Tetszik az a stílus, jelenség, személyiség, amit képviselsz. Ahogyan a küzdőszellem is, ami benned lakozik. edi Remekül megjelenítetted azt is, hogy mennyire elveszett tud valaki lenni egy új helyzetben, egy új helyen, vagy éppen mennyire átverés a „filmek világa” ilyen téren. De szerencsére neked is sikerült végül megtalálnod a helyedet. edi A munkád pedig, nem éppen lehet mindig könnyű, főleg nem egyetem mellett, de csodálom a kitartásodat is, ahogyan szerintem remekül megragadtad azt is, hogy mivel járhat egy ilyen helyen dolgozni. Vagy éppen ez is inkább a függetlenségedet mutatta. A történted végén pedig az az egy név. Kellően felcsigázott, hogy mi is lesz a másik történet, vagy éppen mi fog veletek történni, hiszen az ő élete se éppen egyszerű. woo

Nem is tartanálak fel tovább, hess foglalózni, aztán pedig vár téged Párizs. Jó szórakozást kívánok! lufi



Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)

Anaelle Charpentier
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hannah Charpentier

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-