Futtató
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 9:57 pm ✥

✥ Yesterday at 3:20 pm ✥

✥ Yesterday at 11:09 am ✥


✥ Csüt. Júl. 19, 2018 10:50 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 5:29 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 12:05 pm ✥

✥ Szer. Júl. 18, 2018 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Futtató •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:46 pm

Forrás: google



Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Szomb. Jan. 20, 2018 10:08 pm

Sister && Bro
Nagyon izgultam, hogy milyen lesz, vajon a pacik szeretni fognak-e, vagy az ottdolgozók kedvesek-e. Anya és apa úgy tudta, hogy terápiára megyek és valójában igaz is volt, csak végre nem a kórházba, a fehér falak közé kellett menni. Legyintettem is egyet, hogy ma nyugodtan övék lehet a délután, mert a bátyám felajánlotta, hogy elkísér engem, így tényleg nem kell aggódniuk. Azt mind a kettőjüknek be kellett látnia, hogy Samu nagyon is jó bátyám és tényleg szeretne beilleszkedni ebbe a családba. Természetesen egyből jött az, hogy elvisznek ők minket, és akkor legalább ráérünk később indulni. Még mit nem, ez most csak tesós kaland lesz és a mi titkunk marad. Legalább, ha túlzottan megijedek a lovaktól, vagy csak szimplán nem fognak kedvelni, akkor legalább az ősöknek nem kell megtudnia, hogy merre is jártunk és miként buktunk el egy terápiásfoglalkozást. Inkább megyünk taxival, ők csak pihenjenek, vagy csináljanak azt, amit akarnak, csak ne megint válás legyen a vége, mert akkor… akkor már én is fejemet fognám tőlük, de nem is kicsit.
A taxiban végig fecsegtem, mint akit nem lehet lelőni és szerintem még a taxis is részvétét fejezte ki, amikor a testvéremre pillantott, hogy el kell viselni engem. Nem tehetek róla, Samu mellett mindig kicsit felpörögtem és ez teljesen új dolog volt az életemben is. Csak járjunk sikerrel, annyira szépek, ahogyan a nagyok ugratnak és a pacik is. Mintha tényleg kötődnének egymáshoz. Már sokkal jobban tudtam menni, mint a hónap elején, de attól még kellett egy kis segítség, így a testvérem kezébe csúsztattam apró kezemet, miután kiszálltunk a taxiból, majd kicsit megrángattam, hogy rám figyeljen.
- Én félek Samu. Mi lenne, ha előbb te ülnél fel egy pacira, majd utána én? – ha ő túléli, meg tetszik neki, akkor nekem is fog, nem? Ha meg kedvelik őt a lovak, akkor mi gond lehetne? Én mégis csak kisebb és cukibb vagyok, így ha őt kedvelik, akkor elméletben engem is kellene. Igen, ez remek taktikának tűnik.
- Szerintem menjünk a futtatokhoz, ott tuti találunk valakit. A papír meg a táskámban van, amit a kórházban adtak. – mosolyodom el, majd kisebb sóhaj tör a felszínre, mintha hirtelen kicsit nyuszi lennék, mégis csak olyan hatalmas és fenséges állatok, vagy csak nekem tűnnek annak?
- Ez a mi titkunk marad, ha rosszul sül el? – kérdezem meg aggódva és remélem, hogy ez a mi első nagyobb titkunk marad, ha a modelles dolgot ne számoljuk most, akkor még nem tudtam, hogy valóban a testvérem.


■ ■  credit


A hozzászólást Rosalie Deschamps összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 05, 2018 11:14 am-kor.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
87
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Hétf. Jan. 22, 2018 3:15 pm



Rosalie & Samuel

Hamar elrendeztük, hogy csak mi ketten megyünk erre a terápiára. Nem is tudom, hogy apa melyik és milyen terápiára gondolt. Belegondolt-e abba, hogy állatok közé megyünk és nem a kórházba. A kórház ezt ajánlotta, hát ide jövünk. A taxi hamar kiért, talán korábban is érkeztünk, mint ahogy a lovarda nyitna, igen utánanéztem a dolgoknak. Segítettem Rosie-nak kiszállni a kocsiból, majd kifizettem a taxist és megkértem, hogy kb 4 óra múlva jöjjön vissza értünk. Ha előbb is végzünk, addig is körbe tudunk nézni. Nem gond. Úgyis kíváncsi vagyok. Ami pedig a húgomat illeti és a fecsegését, hát én végig hallgatom, abban sosincs baj. Meg válaszoltam is rá, és nem voltam rá mérges, mert végig dumálta az utat, hát ez a dolga. Jobb, mint kussban ülni.
Mikor kiszálltunk a taxiból kéz a kézben indultunk el. Erre azért volt szükség, mert már nem volt mankója a kisasszonynak. Így segítettem neki. Ahogy a figyelmét felkeltette, úgy pillantottam rá kérdőn s érdeklődve. Fél. Hát első alkalommal ki ne félne? Én is parázok hogy mi lesz és hogyan, de majd megtudjuk.
- Hát… nem nekem kell terápiára járnom, max ott leszek melletted, jó? - mosolyodtam el, miközben haladtunk a bejárat felé. Egész nagy helyről van szó. Van egy nagyobb főépület, vannak a karámok, meg az istálló. A futtató? A futtató.
- Okés. - egyeztem bele, hogy oda megyünk előbb, hátha már kint vannak a lovak és a segítők. Meg hátha útba igazítanak minket. Csak jobban tudják azt, hogy mivel kell kezdeni, mert utcaiban nem ültetem fel Rosalie-t a legelső lóra. Lepillantok rá újból.
- Nem fog semmi sem elsülni rosszul. Minden tök király lesz. Csak működj együtt a lovakkal. - legalábbis ez jó tervnek tűnik, majd úgy is kapni fogunk leckéket, hogy miképp közelítsük meg a lovakat és hogyan ne.
A futtató fele sétáltunk, már páran akadályt ugrattak, páran meg kint osztottak tanácsokat a kerítésen kívül. Nem láttam olyat, hogy terápiás ló…vagy azok még bent vannak?
- Elnézést. - szólítottam meg az ott lévőket, majd Rose táskájából előkaptam az orvosi javaslatot, amit feléjük mutattam.
- Samuel és Rose. -mutattam a kislányra mellettem. - Lovas terápiára érkeztünk. Nem tudom, hogy kellet-e volna időpontot egyeztetni, vagy hasonlót, a honlapon nem olvastam ilyet. A kis hölgynek balesete volt még decemberben és javaslattal jöttünk. - a hölgy elvette tőlem a lapot hogy átolvassa milyen probléma van a húgommal és közben el is mosolyodok.
- Első alkalom? - guggol le Rose elé, leveszi a kesztyűjét, hogy kezet foghasson vele.
- Szia Rose, Anna vagyok, én foglalkozom a terápiás lovakkal. - fel kell és velem is kezet fog. A papírt nem írja alá, kell neki a gépébe. Elfordul tőlünk, hogy az ottaniakkal váltson pár szót emiatt, majd ismét miénk a figyelme.
- Gyertek beljebb az öltözők felé, mindketten kaptok felszerelést, és amíg felöltöztök, addig elintézem a papírmunkát is. - lépünk utána, hogy tudjuk merre is van az öltöző.
Elég nagy a hely, egy zárt szekrényből kerülnek elő a gyerek méretű felszerelések, majd a felnőttből is.
- Nem tudom hányas méreteitek van, de itt hagylak benneteket, amelyik tetszik, azt húzzátok fel és a következő alkalommal is ez lesz rajtatok. Kaptok majd szekrényt is. - azzal a papírral lelép és kettesben maradunk. Van sisak, csizma és kantáros lovagló cucc.
- Hányas méreted van? - érdeklődők a húgomtól, miközben segítek neki levenni a kabátot, hogy megnézhessem rajta, melyikbe fér bele könnyedén és melyik a kényelmetlenebb. Meg ugye hányas lába van. Én már félre raktam a csizmát és sisakot, melyek nekem kellenek, bár nem tudom, miért van erre szükség, hiszen nem terveztem bemenni, de a húgomért még ezt is bevállalom.
Nagyjából 10 perc telt el mire mindent feladtam a tesóra, az ajtó felé pillantottam, a hölgy mosolyogva állt ott, gondolom már egy jó ideje.
- Ha készen vagytok mehetünk. Bemutatlak benneteket a csapatnak és a lovaknak.




Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Vas. Jan. 28, 2018 10:56 am

Sister && Bro
- Hát, de nem csak terápia lehet lovagolni, így szerintem nyugodtan te is kipróbálhatnád. Amolyan testvériszeretetből, hogy mennyire is veszélyes. – nem sok dolog volt, amivel kapcsolatban akadtak félelmeim, de ez most ilyen volt. Persze, láttam baleseteket is, ha jól rémlik, akkor az itt élő Campbell család egyik tagjának a balesete is benne volt, de ő most újra versenyzett idén és nyert is. Vajon tényleg nem lesz ijesztő? Anya nagyon ki fog akadni megint, vagy netán apa jobban?
Sóhajtok egyet, de inkább hangozhatott volna akár egy lemondó ló beszédére is. – Mindenki ezt mondja, hogy nem lesz baj. Jól jártál, hogy nem voltál otthon karácsonykor. Lehet legközelebb inkább veled megyek. – még hogy nem lesz baj. Mindig ezzel jönnek, aztán megkorra baj lett karácsonykor is? Pedig szerintem olyan nagy bajt nem követtem el. Anya aláírta a papírokat, de mielőtt még visszajutattam volna, azelőtt azért apa tesójával megnézettem, hogy tuti minden rendben van. Nem mondhatják rám azt, hogy totálisan felelőtlen volnék. Teszek őrültségeket, de ha nem most tenném, akkor mikor? Majd 80 évesen? És egyébként is ők tehetnek róla, amiért nyárra bezártak egy irodába…
- Igazából októberben volt, de decemberben még mankóval tudtam csak sétálni. Most se megy még valami fényesen. – javítom ki a testvéremet, mert októbert töltöttem szinte végig kómában, és lehet fontos a pontos tények közlése. Magam sem tudom, de akkor se változtat semmin se, hogy izgulok és hol az egyikre, hol a másikra pillantok kíváncsian, ahogyan beszélgetnek. Samu miért ennyire bátor mindig, vagy ő tényleg csöppet se izgul.
- Rosalie, de csak Rosie és igen, első. – nyújtom felé én is a kezemet egy barátságosmosoly keretében. Hiába kedves és minden, attól még nem fogok megnyugodni. Majd előbb Samu megy, utána én. A nagyok úgyis szeretik feláldozni magukat a kisebbért, nem?
Követem őket, de Samu kezét a világért se engedném el. Egyik pillanatban még majdnem orra is bukok, mert túlzottan hátrafelé nézegetek, ahogyan a nagyobbak már ugratnak. Milyen szép és milyen ügyesek.
Amikor pedig az öltözőbe érünk, akkor kíváncsian pillantok körbe, majd amikor a bátyám megszólal, akkor sietve nézek rá.
- Nem illik ilyet kérdezni egy nőtől, még nem mondták? Ha tetszik egy lány, akkor tuti fel ne tedd a kérdést. – húzom megint őt és a hamiskás mosolyom szerintem könnyedén elárul, hogy csak szórakozom vele, mint oly sokszor megtettem már. Végül megmondom és sietve próbálok is belebújni a ruhába. Vajon előttem más hordta? Tuti jó ez így?
- Készen vagyunk, de Samu azt mondta, hogy ő próbálná ki előbb. Csak azért, hogy lássa nem lesz semmi gond, tudja, hogy milyennek az aggódó bátyok. – füllentek egy aprót, mintha tényleg így lenne, de nem is én akarok elsőre felülni. Inkább megmaradok most kivételesen nyuszinak. Pláne, mert még mindig látom azokat a baleseteket, amiket láttam a youtubeon. Borzalmasak tudnak lenni, talán az egyik legveszélyesebb sport is ez. Lehet nem is kellett volna idejönni, mert ha baj lesz, akkor engem vagy a bátyámat ölik meg hamarabb anya és apa? Azt hiszem nem akarom megtudni.
- Miként is zajlik egy ilyen? Egyszerűen csak felülünk és akkor kezdődik az oktatás, vagy ez másabb? Meg biztos, hogy az adott ló szelíd, nem dob le senkit se a hátáról? –kezdtem bele megint a túlzott csacsogásba, de jobb biztosra menni, nem? Nem akarok megint a kórházban kikötni. Elég az, hogy még mindig sánta vagyok és a jobb kezemmel még mindig nem tudok tökéletesen írni, vagy éppen fogni. Persze, örüljek annak, hogy legalább megtanultam balkézzel is mindent csinálni, de akkor is…

■ ■  credit
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
87
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Kedd Feb. 06, 2018 12:50 pm



Rosalie & Samuel

Ez a győzködés, melyet lerendez irányomba a lovaglás terén, hát hihetetlen. Mit lehet ezzel kezdeni? Elutasítsam, vagy mi legyen? Szívtelen bátyónak titulálna, így kénytelen leszek belemenni ebbe az egészbe.
- Jó, oké, meggyőztél. - elkapott, megnyerte ezt az egészet, megint, szóval meggyőzött. Bár hogy karácsonykor kimaradtam pár dologból, azt a rész nem igazán értem, nem is akarnék belefolyni. Családi drámákból sosem voltam jó, szóval hanyagoljuk. A nővérem amúgy is kíváncsi a családomra, noha még nem tudja, hogy apa nem apa, Raphi pedig vér szerinti a számomra. Hamarosan pedig erre is sort kell kerítenünk. Örülök, hogy kijavít ilyen téren, legalább látom, hogy figyel ilyen téren, már ami a róla szóló dolgok és amik a kevésbé róla szólók. De sebaj, a lényeg az információ áramlása, hogy megismerjük a dolgokat. Hogy a nőt megismertessük a problémával.
Kérdésemre kifakad, melyet csak felvont szemöldökkel kommentálok, majd torkot köszörülök. Ez nekem fájt Törpe.
- Jó, jó. Bocsánat. Be ne kapj egy ártatlan kérdés miatt.
Az öltözködéssel hamar megvagyunk, segítek is ahol kell, ám amikor a nő belép és Rosie füllentése… Csak „ez most komoly” pillantással kapom el az övét, de nem basszom le a lábáról, ha ez a bátyók feladata, hát jobb minél előbb túl esni rajta. Parázok, de ha megnyugszok könnyebb esz és hamarabb elfogadnak a lovak is. Rosie kérdése mosolyt csal az oktató arcára, közben terelget is kifelé minket, közben magyaráz.
- Előbb megismerkedtek a loval. Megmutatjátok, hogy bízhat bennetek. Aztán felültök rá. Mi ott leszünk mellettetek. Aztán lesznek gyakorlatok is, kezet fel, kezet oldalra. Ilyesmik. - magyarázza, miközben haladunk a terep felé. Remélem Rosie nem fog idő előtt visszavonulót fújni.  
- Ne aggódjatok, a lovak nem ijednek meg ezektől a mozdulatoktól, ehhez vannak szoktatva. Mint a kiképzett kutyák, olyanok a lovak is.
Elég jó dolog lehet. A nő odaszól két társának, hogy hozzák ki a 2 békés kancát. A hímek most megmakacsolták magukat, valószínűleg olyan időszakukat élik. Kinyílik a karám ajtaja, aztán belépünk a nő mögött, én még be is csukom azt magunk mögött. Aztán hozzák a két szép lovat is.
- Látod milyen szépek. - bököm oldalra a húgomat mosolyogva pillantva le rá. De mivel már elénk hozták őket, szóval a bizalommal kell kezdeni. Elém egy tarkát hoztak, elé lépek és a kezemet a homloka elé emelem.
- Szia. Gyönyörű vagy. Samuel vagyok. - mutatkozok be neki, hiszen érzőlény és érti amit mondok. És még szép hogy megérti, orrát a kezemhez emeli, belesimul a tenyerembe, szóval óvatos mozdulattal és egy kisebb mosollyal meg is simogatom. Aztán Rosie-ra pillantok, hogy a másik az mégis csak rá marad.
- Remek. Kapjanak egy kis simogatást és kockacukrot. - tartja a nő a kis kockacukros zacskót, melyből kettőt le s nyúlok, hogy az egyiket az enyémnek, a másikat meg a húgomnak nyújtsam.  



Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Kedd Feb. 06, 2018 6:21 pm

Sister && Bro
- Mióta lettél te ennyire komoly? Ez valami felnőtt betegség, hogy idővel már nem értik mások a heccelést? – forgatom meg a szemeimet öltözködésképpen, mert nem akarom, hogy szép lassan ő is túl nagy legyen ezekhez a dolgokhoz. Elég csak nekem anya és apa ilyen téren, hogy nem díjaznak mindent. Samu inkább sose nőjön fel, ha ezzel fog járni. Maradjon az én védelmező, őrült és imádni való bátyám, aki mindig mindenre kapható szinte. Elszökhetünk Sohaországba is, vagy nem ott élt Pán Péter?
Tesóm kezét fogva sétálok a megfelelő irányba, miközben hallgatom mosolyogva és izgatottan azt, amit mond. Mintha korábban nem láttam volna a testvéri pillantást, ami a füllentésemre kaptam. Olykor megesik, hogy füllentek, de most nem ártok senkinek se. Legalább kipróbál még egy sportot, aztán ha netán neki is bejönne, akkor jöhetünk együtt is, de a trófeákat én fogom szerezni. Nem ő!
Figyelem a közeledő lovakat és még inkább izgulni kezdek. Biztosan jó lesz-ez? Remélem, hogy nem fogok leesni, mert akkor mind a kettőnket ki fognak otthon csinálni, amiért részben hazudtunk, legalábbis ők tuti ezt mondanák, pedig egy szóval se említettem, hogy kórházba megyünk. Azt mondtam, hogy terápiára és úgy is lett. Szóval valójában nagyon is igazat mondtam, így egy szavuk se lehetne, hogy megint átvertem mindenkit.
- Látom, de azt hittem, hogy te inkább másra mondanád ezt. – villantottam ártatlan mosolyt, majd a fiatalos oktatóra néztem, aki eddig is segített nekünk. Biztosan megnézte már, vagy ennyire más kötötte volna le a figyelmét?
Figyelem a testvéremet, de én nem tudok megmozdulni. A pillantásunk találkozik, majd végül én is megmoccanok. Közelebb lépek, ha már az én ötletem volt az egész, akkor nehogy most ijedjek már meg.
- Rosalie vagyok, de csak Nyuszifülnek hívnak sokan. Mesébe illő vagy. – mosolyodom el, ahogyan kezemmel gyengéden simítok végig rajta, majd sörényébe túrok, hogy utána kicsit össze is nyálazzon, ahogyan a kezemhez ér a szájával. A nő zavarja meg ezt a remek pillanatot, hiszen még jót is kuncogtam a prüszkölésén és azon, amit művel.
- Egyébként meg elhívhatnád, vagy nyuszi vagy? – pillantok a tesómra, amikor a kockacukrot elveszem tőle, könnyedén nyújtom oda a tenyeremen, majd a nőre pillantok. – Anna van péntekesti programja, vagy itt nem szokott esti lovaglás, buli lenni? – fordulok máris a másik félhez, mint valami ravasz kis dög, miközben oly ártatlanul és cukin nézek mind a kettőre, mintha tényleg nem okkal kérdezném a dolgokat. Én csak jót akarok tenni, hiszen aki szereti az állatokat, az rossz ember nem lehet. Fiatal, szerintem 22-nél nem lehet több, de lehet még nincs is annyi. A kor meg manapság nem is számít, arról meg fogalmam sem volt, hogy netán ő és Minou mostanság is találkoznak. Honnan kellene tudnom, ha engem soha senki se avat be semmibe?

■ ■  credit
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
87
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Csüt. Feb. 08, 2018 5:15 pm



Rosalie & Samuel

Felnőtt lettem? Nem, nem erről van szó, de kettőnk közül had én legyek a komoly felelőségteljes ember, akire ilyesmit is rá lehet bízni. Ne mindig az legyen, hogy poénból csinálom az egészet.
Ahogy kimondta a szavakat, meglepetten néztem le rá, majd az oktatóra, végezetül vissza a húgomra és kissé oldalba böktem.
- Fejezd már be. Ez nem az a tipikus első randis dolog. Ez oktatás, szóval figyelj, vagy legközelebb jöhetsz anyáddal. - komoran feleltem neki, majd kacsintottam is, hogy ne érezze szívásnak ezt az egészet, de akkor vegyen vissza kicsit. Nem azért jöttem, hogy a csajokat lessem, miatta jöttem el, nem is más okból. A lovak igazán példamutatóan viselkednek, nyugodtan eltűrik az érintéseket és a hirtelen mozdulatokat, valóban hozzá szoktak már ezekhez, szóval le a kalappal komolyan. Még a kockacukrot is tök finoman elszedik, ám megint Rosie az, aki rátesz egy lapátra.
- Nem hívom el, nyuszi. - nézek rá komoran, majd kacsintok is, visszatérek az újabb dicséretre és az újabb feladatra, de a húgom mással van elfoglalva. Meglepve pillantok az idősebbre, majd a húgomra és kicsit bokán rúgom. Kissé halkabbra veszem a figurát és a húgomhoz hajolok.
- Nem ezért jöttünk hallod? Meg különben is, van valakim már… - jó nem úgy van valakim, eddig még csak találkozgatunk az angol miatt és a foci iránti szeretetünk miatt. Ez még nem olyan, ez még csak kezdődő romantika… nagyon kezdőktől.
- De ezt majd otthon megbeszéljük, kérlek koncentrálj a lovakra és arra ami miatt jöttünk. - adok egy puszit az arcára, majd felállok mellőle.
Újabb feladat, és ehhez már hoznak Rosienak valamit, amire ha felmegy, akkor fel is tud ülni a lovára. Nekem csak fel kell pattanom rá, hát jó.
- Nem kezdesz te? Én már kétszer kezdtem, nyulambulam? - tekintek rá Rosie-ra, majd kivárok, ha nemleges választ kapok, hát akkor az utasításokat követve felülök a ló hátára. Kissé bizonytalanul, de fent vagyok és még a ló is nyugodtan viseli a kezdő lépéseimet.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Csüt. Feb. 08, 2018 7:06 pm

Sister && Bro
Most nem értem mit van úgy oda. Ha ő nem veszi kézbe a dolgokat, akkor valakinek meg kell tennie, nem? Egyébként is én nem vagyok az az ijedős fajta, ha ez kell, akkor legyen. Komolyan, a dedóban vagyunk, hogy oldalba bök? Felpillantok rá tök higgadtan, mint aki nem érti, hogy mi a gond. Hallgatom, majd elnyomok tökmaghoz illően egy ásítást, amikor a gyerek unja a nagyok szövegélést, mert semmi értelme nincs.
- Nekem oktatás, meg terápia és igazából az is egy terápia. Mindenki azt a terápiát kapja, amire szüksége van. – felelem úgy, mint aki nem érti, hogy mi a gond, majd az oktatóra nézek a lehető legaranyosabb mosolyommal, majd vissza a bátyámra, hogy vajon folytathatjuk tovább, vagy inkább hirtelen ő belőle lett Nyusziuraság?
Tényleg nem vágom, hogy most miért kell fennakadni egy aprócska részleten. Tudom, hogy miattam jött el, de ezt meghálálhatom, nem? Talán egy csaj jót tenne neki, de csak addig, amíg nem megy annak rovására, hogy velem is foglalkozzon. Talán ha becsajozik, akkor nem akar majd tuti elmenni. Mindenki jól jár, nem értem, hogy hol itt a gond, hiszen egészen kedvesnek tűnik a csaj is.
- Gyáva vagy, az a baj, hogy barna? – nem értem, komolyan, hogy mi lehet a gond. Én pedig nem tudok leállni, ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor abból nehéz kizökkenteni. Milyen jó, hogy Simo csöppet se válogatós és örül a társaságomnak. Szeretek vele lenni, hülyülni és elütni az időt. Ő megért, nem úgy, min… a gondolataimból az ránt ki, hogy valaki bokán rúgott. Morcosan pillantok fel a bátyámra, hogy ez mégis mi a fészkes fene volt?
Már majdnem nyitnám a számat, hogy az még nem zárja ki, hogy más is történjen azon kívül, mint ami miatt jöttünk, amikor egy pillanatra tátva marad a szám. Meglepetten, hatalmas szemekkel és sűrű pislogással nézek a bátyámra, mint aki lefagyott. Végül észlelem a dolgot és sietve csukom be a számat és megköszörülöm a torkomat, mert hirtelen elakadt a szavam. Van valakije, és nekem még el se mondtam. Nah, ezért neki is járna a bokán rúgás, de csak finoman és nőiesen – ami sose olyan gyengéd, mint hiszik a fiúk- .
Hallom amit mond, meg a puszit is érzem, de nagyon még se fogom fel. A gondolataim már akörül kacskaringóznak, hogy ebben a családban miért titkol el mindenki mindent előlem? Bár most égetőbb kérdés volt az, hogy vajon kiről is lehet szó. Ki az a lány?
Kinyújtom a nyelvemet a bátyámra, de végül felülök kisebb segítséggel a lóra, de szemmel látható még kicsit messze járok, amikor is kicsúszik a számon.
- Baaaanyek, Minouuuuu? – pillantok hátra a bátyámra és kicsit még a kezemet is a szám elé kapom, hiszen nem szabad csúnyán beszélni, de mégis ki más lehetne? Nem vele tanulnak együtt? Tényleg? Hirtelen azt se tudtam, hogy örülök-e ennek vagy nem. – Ti nem is tanultok mi? Ez csak valami kamu apáknak és Gui bácsinak! – folytatom tovább, igaz a végét inkább már üvöltöm, mert persze elkezdődik a feladat és elindulunk a lóval, de azért még hátra nézek rá és kap egy olyan Nyuszifüles szúróspillantást, hogy nem végeztünk még. Hahh, ezek után nem szabadul tőlem, ha nem akarja, hogy mindenki megtudja. Milyen jó, ha az embernek van egy húga, mindent meg lehet vele beszélni. Még azt is, amit amúgy nem akarna senki emberfia se, de ez nem kívánságműsor.

■ ■  credit
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
87
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Szomb. Feb. 10, 2018 12:07 pm



Rosalie & Samuel

Nem tudom, hogy miért kell Rosie-nak érthetetlennek lennie? Miért nem fogja fel, hogy én nem csajozni jöttem? Azért érkeztem vele, hogy ne érezze magát egyedül és segítsem, bátrabb legyen. Erre mi van? Az én magánéletemmel foglalkozik. Hogy van- e csajom, hogy randiznák-e az oktatóval? Miért érdekli ennyire? Ha úgy is oda kerülne a sor, akkor beszélnék róla és nem csak neki. Apának is.
Na nem mintha kötelességem lenni beavatnom az ilyen dolgaimba, de elmondom, hogy igen, én nem követem el azt a hibát, mint ő anno. Inkább egy lánnyal barátkozom össze, nem járok el bulizni, ahol összeszedhetek egy másikat és megdöngessem. Jó, nem hibáztathatom apát ez miatt, ez történt, kész.
Örülök, hogy itt lehetek.
A lovon ülve figyelek az oktató szavaira, ajánlom Rosie-nak is, bár most lefoglaltam ő kis időre a bizonyos lánnyal. És ahogy kiejti a szót, elmosolyodom, de még bele is pirulok. Hiszen igen, vele vagyok mostanában elég sűrűn és hát tanulunk. Segítek neki az angolban. Aztán, hogy ez milyen együttlét, majd kiderül később, a lényeg annyi, hogy keressük egymás társaságát. Rosie kérdésére meglepetten pillantok rá, közben az oktató is közbe kotyog, hogy a feladat a következő lenne.
Eresszük el a nyerget és oldalra, majd a fejünk fölé emeljük a karjainkat. Miközben sétálunk körbe a lóval.
-Tanulunk Rosie, tényleg. Az angol nem megy neki és mivel eleve az angol az anyanyelvem, így segédkezek benne.- aztán hogy el hiszi, vagy sem, hát rajta áll. Nem fogok vitázni vele, én tudom jobban mi is folyik Laure meg én közöttem. Kiderül? Kinek mondaná el? Mit akarna elmondani? Tök homály az egész, mert jóformán még semmi sincs közöttünk a lánnyal. Tanulunk, beszélgetünk és pillangók röpködnek a gyomromban… szóval semmi extrémebb gondolat.
- Rosie, majd megbeszéljük jó? Ez nem hiszem, hogy megfelelő alkalom erre. - nem is értem miért akarnék ilyesmiről beszélni vele? Nem kötelességem megmondani, hogy mit is művelünk, hiszen semmi komolyabb dolog nincs köztünk, felesleges rajta kattognia. De hát Rosalie már csak Rosalie.



Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Szomb. Feb. 10, 2018 11:03 pm

Sister && Bro
Nem könnyű úgy koncentrálni, hogy közben teljesen máshol járnak a gondolataim, de gondolom már az is haladás, hogy nem esem le egyből. Pedig még nem is figyelek! Ez már részben tehetség, nem? Mindegy is, hiszen van jobb dolgom, még pedig az, hogy kiderítsem, hogy melyik nő, akarom mondani lány az, aki képes volt hatni Samura és aki miatt ezt mondta. Ha randizna, arról csak tudnék, nem? Feltűnt volna a fura viselkedése, mert a nagyok állandóan arról csacsognak, ha egy srác szerelmes, akkor még idiótább tud lenni, mint alapjáraton, de semmi ilyen nem tűnt fel. Vagy netán ez nem is igaz, csak azért mondják ezt, mert nem velük randizik a fiú. Annyira kacifántosak a nagyok, miért nem lehet mindig minden úgy, ahogyan nálunk? Simo és én jól megvagyunk, nem ostobaságokon törni a fejünket, de ha nagyobbak leszünk, akkor vajon még mindig így lesz, vagy már nem?
Jön az újabb feladat, miután a név kicsúszott ajkaim között. Türelmesen követem, majd jön az újabb, amikor dőljünk előre, és szinte feküdjünk rá a lóra. Nem könnyű, de azért sikerül teljesen hozzásimulni, gyengéden simítok végig a nyakán, túrok a sörényébe. Majd újra felegyenesedem és a kezemet kitárom. Rövid időre még a szemet is lehunyom és csak élvezem, ahogyan a szellő a hajamba kap, mintha nem hallanám azt, amit a testvérem mond. Hirtelen nem érdekel, mert úgy érzem magam, hogy szabad vagyok és ezt akarom csinálni. Ki akarok idejönni és olyan jó akarok lenni, mint távolban az a pár fiatal, akik már ugratnak is. Kicsit álmodozva pillantok feléjük, majd újra a testvéremre emelem a pillantásomat.
- Rendben van, akkor utána egy süti forrócsokival? – mosolyodom el ártatlanul, ha már nem itt szeretne róla beszélni. Engem érdekel a dolog, szeretem Minout, de ugyanakkor már meg is fordul a fejemben az is, hogy vajon előbb apa, vagy Gui bácsi nyírná ki őt, ha összetörné Minou szívét? Vagy mi van akkor, ha éppen fordítva történne, mert olykor az ártatlanság mögött nem is az lappang. Bár azt se értettem, hogy miért lett szőke, a barna sokkal szebben állt neki, de biztosan ehhez is túl kicsi vagyok, hogy megértsem. Meg én is hallottam arról, hogy mi történt a lánnyal, így csoda, hogy aggódom és érdekel ez az egész?  
- Nem engem kell meggyőznöd, hanem az izomagyakat. Bár lehet apa nem is minősül annak, de attól még ő Szuperman. – kuncogom el magam, mert tényleg nem az én kíváncsiságomtól kellene tartania. Én ártatlan vagyok és még szerencséje van, akkor még meg is tud győzni arról, hogy otthon ne egyből mondjam a híreket anyáéknak, hanem megtartsam a titkát.
Követem a feladatokat, majd amikor végeztük, akkor kifésülöm a sörényt, majd jöhet a pata tisztitás is, ahogyan kell. A nyereglevételében és a többiben akad segítségem.
- Szeretnék lovagolni, díjugrató akarok lenni! – állok Samu elé eléggé határozottan, amíg magunkra hagytak minket. – Szerinted meg engednék nekem? – kíváncsiskodom tovább, míg elindulunk az iroda felé, hogy utána kicsit sütizzünk. Kell a sütemény, túl sok minden történt, egy kis kényeztetés nekem is kell olykor. Nagyoknak bor, kicsiknek meg sütemény. Samunak meg majd kérünk valami idegnyugtató teát, mert kezdem úgy érezni, hogy ráférne már, pedig semmi extrát nem követtem el. Pedig ha tudná, hogy mi is jár a fejemben, ha már január van és még lányoszavara is támadt. Mindent nekem kell intézni, de tényleg….


■ ■  credit
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
87
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Kedd Feb. 13, 2018 7:30 pm



Rosalie & Samuel

Őt figyelem, ahogy beleéli magát a tornába, ahogy mindent olyan beleadással átad, hogy az hihetetlen. Csak mosolyogni tudok, hogy beválhat ez a terápia, hogy segíthet rajta kicsit. Vagy teljesen. Csak az számít, hogy rendbe jöjjön, hogy újra utánam rohanjon, ha egy biciklis elakarna ütni. Na nem mintha terveztem volna ilyen akciót, de bármi megtörténhet még, nem?
Ahogy megemlíti a forrócsokit, úgy bólintok rá a dolgokra. Úgy sem fog békén hagyni, szóval nem kerülhetem el a dolgokat. Főleg Rosalie irányában nem. Főleg ha a veszekedést akarnám elkerülni, de azt nagyon. Nem kenyerem veszekedni, szóval az igazság felé kanyarodok. De arra nagyon.
Az izomagyakat kell erről meggyőznöm? Jó, Gui-t még oké, de apát? Őt miben győzzem meg? Mit mondhatnék neki? Amit eddig, nem? Tanulunk a lánnyal. Mert azt csináljuk, semmi extrémebb dolog, még csak puszi sem volt semmi. Szóval nem értem miért is keveri bele Raphaelt. Szóval tök homály ez a dolog. De mindegy. Mit tudna otthon mondani Apunak? Hogy tetszik nekem Minou? Igen, tetszik, ezt nem is tagadom. De nincs köztünk semmi mélyebbre ható dolog. Egyelőre. Még nagyon, de nagyon az elején vagyunk ennek, az sem biztos, hogy lesz belőlünk valami.
A feladatok után, ami bő egy órát tuti igénybe vett, utána csutakolhattuk le a lovakat, megmutatták mit hogyan és merre. Szóval, ha használtuk őket, akkor tisztítsuk is meg. Ez elég egyértelmű dolog szerintem. A lovak türelmesen végig álltak mindent, készségesen „segítettek” ők is, hiszen tudják mi a dolguk és nem is makacskodtak semmiben sem.
Végül Rosie állt elém, pillantása perzselő volt és mélyre ható, szavai azonban megdöbbentettek. Díjugrató akar lenni. Mi akar lenni? Díjugrató? Már most kijelenti? Első alkalommal látta őket élőben… nagy bátorsága van kijelenteni a dolgokat, de határozottan állthatom, hogy ez a lovaglásos dolog ráfért. Minden szempontból. Mosolyogva figyelek rá, majd elpillantok a többiek felé, akik ugratnak, akik szaladgálnak és az akadályokkal ismerkednek. Vannak itt már profik, fél profik és kezdők.  
- Hát Rosie….szép célt tűztél ki magad elé. - pillantottam vissza rá, végül leguggoltam elé, hogy szemmagasságba legyünk. - Figyelj. Ha nagyon akarod, úgyis célt fogsz érni. De ehhez apáék beleegyezése kell. Eldöntötted, de ezzel még nem jutsz semmire. Mutasd meg apának, hogy már nem az a rosszcsont lánya vagy, aki eddig voltál. Mutasd a felelősségteljesebb oldaladat. Ha eljön az idő…meg engedik és beíratnak egy ilyenbe. Aztán mint kezdő neki állhatsz a saját utadat követni és nem egy kitaposott ösvényt járni. - emeltem pacsira a kezem, mert segítek neki apa elé állni, ha ez kell, vagy bármi ilyesmi.
- És tudod mit? Egy ideig segítek neked, hogy az utadon haladj. - mosolyogtam rá őszinte örömmel, hiszen ezt  11 évesen kimondani…nos a kérdés az, hogy mennyire akarja ezt a dolgot. Mert ha nagyon, akkor tesz is érte és megfogadja a tanácsomat.






Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Szomb. Feb. 24, 2018 11:48 am

Sister && Bro
- Célt? – kaptam fel a fejemet, hogy a testvéremre emeljem a pillantásomat. Hallottam azt, amit mond, de nem igazán törődtem vele. Ő beszél itt nekem célokról, amikor ő is képtelen tenni a céljaiért? Én legalább nem vagyok nyúluraság. Talán a legbátrabb és vakmerőbb is én vagyok a családban. Elég csak a tavalyi év második felét megnézni. Pipáljon le valaki. Hahh! Senki se fog tudni. – Ha már célok… - pillantok rá tündéri mosollyal az arcomon. - Tudod, csak akkor vágj bele, ha biztosra veszed, mert rizikós, de talán nem annyira, mint Rómeó és Júlia története, de azért az. Mert vajon én, anya, Gui vagy apa fog hamarabb megölni titeket, ha nem jól alakulnak a dolgotok, vagy túl sokat bénáztok? – az utolsó inkább volt költői elmélkedés, majd ártatlanul megrántottam a vállaimat, hogy tovább fésüljem a lovam sörényét, mintha nem most szóltam volna be a bátyámnak. Talán már részben megedződött, ha nem, akkor majd meg fog. Szokja csak a törődést és a gondoskodást, miközben már lázasan valami újabb terven agyaltam.
- Egyébként meg nem kell félteni, ha valamit akarok, akkor azt el is érem. Erre még nem jöttél rá? – sandítottam a hátam mögött a testvéremre, majd gyengéden megsimogattam és paskoltam a lovat, hogy visszarakjam a helyére a dolgokat úgy, ahogyan tanították és illik. – Díjugrató leszek és ahhoz nem kell felnőni és besavanyodnom, mint ti teszitek. Ha már ti is mindig mindent annyira komolyan vesztek, akkor legalább egy valaki a családban hadd élvezze már az életet. – nem értem, hogy minek is kellene emiatt totálisan megkomolyodnom. Egyszerűen tényleg nem. Itt majd leszek óvatos és elszánt, máshol meg leszek önmagam. Itt is az leszek, de tudom, hogy mikor kellene komolyan odafigyelnem, mikor pedig csak gyereknek lennem. – Egyébként is gyerek vagyok, most kell rossznak lennem. – rázom meg a fejemet és lemondóan még sóhajtok is egyet. A karámok segítségével viszont elindulok kifelé, hiszen azért még nem tudok stabilan menni, meg mintha kicsit izomlázam is kezdene lenni.
- Segítesz? Ez lenne a vesztegetés Samu? Szerintem tudsz te ennél jobbat is, hogy visszavonulót fújjak. – édesen mosolyogtam rá, mint egy ártatlan virágszál, mert ehhez azért tényleg több kell. Nem fogom én megkönnyíteni a dolgát. Sőt, talán kicsit még élvezem is ezt az egészet. – Na jössz, ki fog hűlni a forrócsoki. – nyújtottam felé a kezemet, mert tényleg jól fog jönni a segítsége, mert ha itt hagy magamra, akkor tuti egy kis méregzsákot szabadít a nyakára, azt meg szerintem senki se akarja.


■ ■  credit
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
87
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Anya Taylor-Joy


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Szomb. Márc. 03, 2018 3:47 pm



Rosalie & Samuel

Nem tudom mit akar ezzel kihozni. Egyelőre semmi köze nincs az egész lamúr sztorihoz, majd ha bővebben beavatom a dolgokba, akkor talán engedek neki, de addig? Amíg nem tudja mi van teljesen, ne akarjon beleszólni. Én se szólok bele az ő fiú ügyeibe. Ha már célok… egy lány szívének megszerzése nem cél. Nem feladat. Ez teljesen más, ez olyan dolog, amit ő még nem érthet.
És igen, azt már felfogtam ésszel, hogy ő nem adja fel egykönnyen, de azért tarthatna szünetet is. Meg nem kellene leszólnia csak mert 18 évesen nem akarok olyan cserfes és nagyszájú lenni, mint ahogy ő. Azt meghagynám neki, hozzá jobban illik. Mikor nőjek fel tán? Harminc évesen? Jó oké, még most is benne vagyok egy két hülyeségben, de azért 11 évesen nem döntöm el, hogy mi leszek ha nagy leszek… gyerek még. Legyen rosszcsont. Később már amúgy sem tud rá sort keríteni, meg hát felnőttként az már nem rosszaság lesz… teljesen más néven lesz debütálva. Én meg lassan vizsgázom, szóval arra is koncentrálnom kell, nem csak arra, hogy a húgom mellett töltsem bolondos óráit.
- Oké. Egyezzünk meg valamiben. Mire én profi mentési rányitó leszek, addigra te is nyerd meg az első kupádat. Első helyezettként. - igen, ez amolyan verseny féle. Amúgy is nekem ezt komolyan kell vennem, nem lehet elviccelni benne semmit, hiszen életek múlhatnak rajta. Nem szeretném elcseszni, de Rosie-val sem szeretnék haragban lenni. Akkor veszíteném el őt és alig kaptam vissza a kómája után. Szeretem őt. Tényleg, nagyon imádom minden hülyesége ellenére is.
Nem értem mi baja van azzal, hogy amiben tudnék segítenék neki. Talán nem akar többet belőlem? Vagy csak egyedül akarja megoldani és véghez vinni. Mondjuk én sem viselnék el segítséget, de mégis kértem, mégis akarok még kérni, mert van amihez én mocsok mód kevés vagyok és ez érthető. De akkor is… egy család vagyunk, nem? Egymást segítsük, ne pedig az ellenségeinket. Nem vagyok vesztes és nem vagyok olyan alak, aki megfutamodna és cserben hagyna bárkit is. Szóval a húgomat sem hagyhatom cserben, pont úgy ahogy a nővéremet sem.
A forró csokit emlegetve mosolyra húzódnak az ajkaim, majd mellé lépek sietve és megragadom a kezét, hogy segítsek rajta. Ez a nap elég klassz volt, szóval legközelebb is jövök és kipróbálom a tudásom, hiszen mikor jönnék el önszántamból lovagolni? Leginkább sose. Így legalább van egy közös pontunk a kis csajjal egy kis ideig.



//Köszönöm a játékot kis tesóm *--* //


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Futtató •• Szomb. Márc. 03, 2018 4:53 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Futtató ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Futtató
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros :: Société d'Equitation de Paris lovarda-