környezõ erdõ
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:20 pm ✥
✥ Today at 11:56 am ✥
✥ Yesterday at 11:05 am ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:45 pm ✥
✥ Csüt. Dec. 13, 2018 10:44 pm ✥


Témanyitás ✥ környezõ erdõ •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 19, 2018 9:59 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 5:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

Amilyen jót mulattam Cleo korábbi megjegyzésén, miszerint merjem csak ugyanazt bejátszani gyűrűvel mint amit az estély előtt a ruhákkal, mehetek az összessel együtt, annyira nem szórakoztam a dolgon, amikor az ékszerbolt kínálatát bújva beütött a bőség zavara... Szívem szerint többet is vettem volna, de ha már az asszony azt mondta, hogy nem... így aztán aludtam rá párat, meg próbáltam a szavait megfogadva olyat választani, ami mindkettőnknek elnyeri a tetszését, mindkettőnkhöz illik. Ami valljuk be, annyira talán nem is olyan egyszerű, mint hinnénk, hisz a ruháknál is milyen kényes volt az ízlése, de aztán hosszas töprengés után maradtam az egyedi darabnál, ötvözve mindazt, ami a többiben tetszett. Igaz, emiatt több mint egy hónapot várni is kellett rá, ezalatt pedig, ha kíváncsiskodott is Cleo, csak leintettem, hogy nyugalom - nem feledkeztem meg a gyűrűről. Mondjuk az más téma, hogy miután ilyen sokat várattam vele, milyen gondolatok fordulhattak meg a fejében, alá is írom, szervezés szempontjából nem épp a legjobban lett kivitelezve ez a lánykérősdi, de legalább végre elkészült!
Azt mondjuk nem tudom, hogy ha megint eljutunk az összeköltözésig, akkor hogy lesz megoldva a dolog, én nyilván örülnék neki, ha itt élnénk a nagyszüleim birtokán, de majd... ez még a jövő zenéje. Ettől függetlenül azonban nem árt, ha ő is megismerkedik a hellyel, pláne, hogy múltkor megkaptam, hogy igazán körbevezethetném már, és rajtam aztán ne múljon! Kössük össze a kellemeset a hasznossal, meg némi kirándulással, lóháton barangolhattuk be a birtokot, hogy aztán a közeli erdőket, réteket is meglátogassuk. Csak mi ketten, béke és nyugalom, távol a város zajától, tökéletes, nyugodt környezet ahhoz, hogy az egyik tó partján pihenőt tartva a belső kabátzsebembe nyúljak, és előhúzzak belőle egy ékszerdobozt.
- Remélem, nem gondoltad meg magad azóta. - nyitottam fel a dobozkát, ha még mindig igen, akkor végre felhúzzam az ujjára a gyűrűt, ezzel is úgymond hivatalossá téve az eljegyzésünket.
Nem tudom, hogy mennyire sietett haza, vagy lett elég a téli lovas túrából számára, de tekintve, hogy már órák óta kint voltunk, és már jó messzire elkeveredtünk otthonról, lassan hazafelé vehettük az irányt, szép, kényelmes tempóban, közben az esküvőről faggatva, van-e bármilyen elképzelése róla?
- Ugyan már, Cleo, azt ne mondd, hogy kislányként sosem álmodoztál a saját esküvődről. Milyen ruhát szeretnél? Vagy mi legyen a helyszín? Mennyi vendéget hívjunk? És a legfontosabb, hová menjünk utána nászútra? - váltottam át lelkes üzemmódba, nem mint ha nekem lett volna olyan hú-de-határozott elképzelésem a dolgokról, inkább csak halvány elképzelések, de úgy is van időnk mindent megtervezni. Vagy közös nevezőre jutni...

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 6:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

Még mindig alig akartam elhinni, hogy megkérte a kezemet, hiszen amikor egyszerűen leléptem. Nos, utána nem számítottam arra, hogy valaha újra látni fogjuk egymást; vagy ha mégis, akkor ennyire közel kerülünk a másikhoz. Olykor rákérdeztem a gyűrűre, de vélhetően még mindig kevesebbszer, mint más tette volna. Ahogyan szerintem a múltunkat tekintve, vagy éppen csak az enyémet nézve nem olyan meglepő, hogy néhanapján átsuhant a fejemben az is, hogy netán meggondolta magát és ezért nincs más. Persze, ő nyugtatgatott és mondta, hogy nincs miért aggódni, meg lesz és társai, én pedig elfogadtam. Szerencsére a nagyszülei is jól fogadták a hírt. Sőt, még úgy tűntek, hogy örülnek eme hírnek és szerény személyem ellen sincs sok kifogásuk.
Először kicsit haboztam, hogy biztosan jó ötlet-e télen megmutatni a lovaglás rejtelmeit, de végül beadtam a derekamat. Nem tagadom, hogy eleinte eléggé sokat bénáztam, de végül csak belejöttem. Nem vagyok profi és nem is leszek, azt meghagyom neki, de azért jó érzés volt végre az, hogy nem úgy ülök a lovon, mint valami szerencsétlenség. A pihenőt örömmel vettem, mert aki azt mondja, hogy a lovaglástól nem lehet elfáradni, az szerintem sose próbálta. Se nem egyszerű, se nem annyira nyugis, mint mondják. Sok mindenre kell figyelni és kell kapcsolat a lovakkal is, hogy hallgassanak rád.
Amikor pedig meghallottam a szavait, akkor meglepetten pislogtam rá és a dobozkára. Persze, hogy igen volt a válasz, így a kesztyűt lehúzva hagytam, hogy az ujjamra húzza és…. Szépen fogalmazva lefagytam, amikor közelebbről is megláttam. – Ez gyönyörű. Nem kellett volna, biztosan egy vagyon volt. – csóváltam meg a fejemet, miközben próbáltam nem megint elbőgni magam a boldogságtól, így inkább sietve csókoltam meg. – Nem vagy normális, hogy ennyire drágát vettél és azért se, hogy pont olyan helyen adod oda, ahol tök simán elveszhetne. – dorgáltam meg őt, de érezhette, hogy nem gondolom komolyan. Inkább csak a meglepettség és a boldogság beszélt belőlem. Nem bírtam betelni a gyűrű látványával. Annyira gyönyörű volt. Meg se érdemlem, de nem csak ezt, hanem őt se. Jobbat érdemelne nálam.
Nem sokkal utána pedig már indultunk is haza, hiszen jó lenne visszaérni a birtokra, mielőtt besötétedne. Az esküvős kérdéseivel eléggé meglepett, mert lehet a legtöbb lány ábrándozik és vannak tervei, de nekem nem igazán voltak.
- Nem, sose tettem. A húgom helyettem is ábrándozott erről. Tudod, azok után, hogy én tudtam, hogy miért is vagyunk árvaházba nem akartam ilyenekről ábrándozni. Inkább jobb volt elfogadni azt, hogy vélhetően sose akadna olyan, aki akarna minket ennyire ilyen téren. – rántom meg a vállaimat, mert bármenyire is keserű, de ez az igazság. Nem akartam olyanról álmodozni, amiről tudtam, hogy csak álom maradhat. A többi álmomban legalább láttam olyat, hogy talán teljesülhet. – Valami melegebb éghajlatra, és inkább neked kellene dönteni nem? Én eléggé sok helyen megfordultam. Vagy mi lenne, ha inkább megszöknénk. Csak te és két tanú, aztán bejelenteni, hogy megvolt az esküvő? – kérdezem meg ártatlanul, mert vélhetően sose menne ebbe bele. A nagyszüleit biztosan nagyon rosszuk érintené, de sose tagadnám azt, hogy félek a családja többi tagjával találkozni. Lévén, hogy egykoron is mennyire ellenségesek voltak velem és mi lett a vége. Most nem kéne megszöknöm a saját lagzimról miattuk.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 8:42 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. De, kellett volna, már először is, amikor feltettem a kérdést, elvégre mégis csak úgy illik, amiatt pedig, hogy mennyibe került, végképp ne fájjon a fejed. - simítok végig az arcán, mielőtt csókot váltanánk. Nem volt olcsó darab, az tény, de úgy sem fogja kihúzni belőlem az árát, és egyébként is, ha háromszor ennyibe került volna, akkor is ugyanúgy megvettem volna neki, ha az tetszik, mert megérdemli.
- Lehet, de így szeretsz, nem igaz? A normális az olyan unalmas tud lenni egy idő után, étteremben meg a desszertbe vagy a pezsgőbe csempészni meg megint olyan sablonos lett volna. Nem kell levenni és akkor nem fog elveszni sem. Vagy rossz a méret? - kérdezek vissza, mert így, hogy nem volt már meglepetés a gyűrű ténye, nem szívbajoskodtam és rákérdeztem a méretére, csak hogy biztosra menjünk, igaz, ettől függetlenül még csúszhat hiba a gépezetbe - de ha így is lenne, majd javíttatunk rajta, ennek tökéletesnek kell lennie és pont!
Az estély óta azt hiszem, mondani sem kell, hogy én magam is egészen belelkesültem és rápörögtem erre az esküvő témára, ahhoz képest, hogy azelőtt mennyire hidegen hagyott, nos... én se értem, mi ütött belém, talán csak a boldogság részegített meg, meg az, hogy Cleo igent mondott.
- Istenem, hogy ennél is te vagy a kivétel, ami erősíti a szabályt, az örök realista... bezzeg a tesóm! Már ovisként határozott elképzelései voltak arról, hogy milyen lesz az, ha majd egyszer ő megy férjhez. - igaz, azóta valószínűleg sokat finomult és változott az ízlése, a rózsaszín tüllös királylányos ruháról meg a fagyitortáról, kiscicákról nem is beszélve, de ilyen borzadályokat felnőtt nőtől amúgy se feltételeznék.
- Jó, akkor ha régebben nem álmodoztál róla, most szabad a pálya, tessék rávetni magad a témára. Mondjuk egyszerűbb lenne majd egy szervezőt felfogadni, hogy ne nekünk kelljen minden aprósággal rohangálni meg egyeztetni, de attól nem árt, ha nagy vonalakban megvannak az elképzelések. - fejtettem ki a véleményemet, miközben mellette haladtam a tisztáson keresztül.
- Sok helyen megfordultál, de csak van olyan, ami kimaradt eddig, vagy nem? Van esetleg valami a bakancslistádon, ahová mégse sikerült eljutni? Milyen meleg éghajlatú helyre gondoltál, mint mondjuk Afrika, vagy valami trópusi sziget? - érdeklődök tovább, ezen aztán ne múljon, dönthetünk együtt is, de csak egyedül nem vagyok hajlandó, azt már sejtheti.
- Az ötlet nem rossz, de... az olyan kis semmilyen lenne. - húztam el a számat, hisz ha már esküvő, nem az lenne a lényeg, hogy a nagy napot megosszuk az ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal? A párunk utánunk életünk végéig ott lesz mellettünk, ha minden jól megy.
- Vagy arról van szó, hogy nem szeretnéd...? - tudom, így, hogy nála a rokonok eleve kiesnek a körből, talán eleve kényelmetlenebb ez az egész téma, de attól csak vannak még olyanok, akiket szívesen látna... nem?

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 9:08 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

Persze, ne fájjon a fejem, mintha ez úgy menne. Nem, ez egyáltalán nem így megy és ismer annyira, hogy tudja. Főleg, hogy most már biztosan amiatt fogok aggódni, hogy nehogy elhagyjam, vagy ellopják tőlem. Ahogyan az is biztos, hogy érdekesen festhet egy ennyire drágának tűnő ékszer egy jogi klinika vezetőjének az ujján.
- De, és így szeretlek. – mondom komolyan, mert az igazság és azt hiszem a hétköznapi, általános dolgok annyira nem is illenének hozzánk. Ott a megismerkedésünk módja, vagy éppen az, hogy miként találkoztunk újra, miként kérte meg a kezemet és még lehet hosszú lenne a lista. – Viszont azért megnéztem volna, hogy akkor mit csinálsz, ha bénázol és véletlen a tóba ejted. Vajon utána veted-e magad, vagy inkább vettél volna másikat? – cukkolom őt még inkább pimasz mosollyal az arcomon.
Lassan haladtunk vissza, miközben továbbra is ő tűnt inkább lelkesebbnek az esküvővel kapcsolatban. Szeretnék hozzámenni, de nálam kimaradt igazán ez az álmodozás része az egésznek. Voltak és lesznek is mindig álmaim, de erre vonatkozóan sose volt és még mindig fura megszokni, hogy hamarosan remélhetőleg tényleg férjhez is megyek.
- Sajnálom, de nem lehet mindenki olyan, aki hercegnőkről álmodik és királyfikról. Az élet nem csak erről szólt mindenkinek. – rántom meg a vállaimat, mert nem akartam rosszat mondani, de bocsánatot se kérnék amiatt, hogy nem olyan vagyok ilyen téren, mint mások. Talán a hetek múlásával én is lelkesebb leszek, de még valahogy leragadtam a lánykérési sokknál.
- Miért érzem úgy, hogy hirtelen szerepet cseréltünk? Nekem kéne úgy lelkesednem, mint te csinálod és neked annyira, mint én teszem? – mert belegondolva általában a férfiak szoktak hasonló passzívitást mutatni, mintsem a nők. Miért nem tudok annyira lelkesedni, mint ő teszi? Pedig én is szeretném az esküvőt, de valahogy mégse megy…egyelőre.
- Afrikába nem mennék, ha nem gond, de trópusi szigetről lehet szó. Nem sok olyanhoz volt szerencsém. Valami eldugott, nem túl felkapott hely? Ahol nincs annyi turista, így megőrizte még a hely a maga varázsát? – gondolkozom hangosan, ha már együtt fogunk erről dönteni, mert ő egyedül nem akar. Biztosan ő is sok helyen megfordult, de sose versengtünk ilyen téren, hogy ki is járt több helyen.
A kis esküvő gondolata nem tetszik, amit viszont utána kérdez, arra még kicsit megrántom a kantárt is, mire sietve állok meg a lóval, mert nem hittem volna, hogy erre fog következtetni. – De szeretném az esküvőt. Egyszerűen… - nagyot nyelek. – fura számomra ez a nagy felhajtás, amit a nagyid is szeretne. Én nem ebben nőttem fel, idegennek érzem kicsit és félek, hogy rossz vége lesz. Főleg, ha a családod többi tagja is megjelenik. – vallom be, majd mielőtt odasétálhatna mellém, azelőtt inkább csak megsarkantyúzom a lovat és ahogyan mutatta, úgy kezdek el vágtázni, mint aki minél messzebb akarna lenni attól, amit mondott, a félelmeitől. Végül lassítani kezdek, ahogyan egy tisztás szélére érek ismét és mély levegőt veszek, hogy bevárjam őt. Bár gondolom annyit nem kell várni, mégis csak ő a profibb ebben kettőnk közül.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 10:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Szuper, akkor megnyugodtam. - mosolyodtam el szélesen, bár eddig is reméltem, hogy így van, de ki ne szeretné ezt hallani?
- Nos, kérlek szépen, kezdjük ott, hogy én nem szoktam bénázni. - jelentem ki a magam sznob módján, jócskán rájátszva a jelenetre, de aztán visszaváltva normál(isabb) viselkedésre, már komolyabban folytattam - Hát, ha nem kaptam volna azon nyomban szívrohamot, valószínűleg utána ugrok. A tó szélén amúgy sem olyan mély a víz... - hiába lehet, hogy a pénzre nincs gondom, de azért ilyen szinten szórni, attól egy csöppet az én szívem is összeszorulna - Maximum ha nagyon nem sikerül megtalálni, akkor vettem volna másikat. És várhattál volna megint heteket, mert ha ilyen hideg vízben mártózok meg, betegeskedtem volna neked nem keveset utána, ápolgathattál volna szabad perceidben. - teszem hozzá, mert képes lennék átcuccolni a babaházába, aztán ott haldokolni meg látványosan szenvedni, várva, hogy hazaérjen. De hála az égnek, nem bénázza el egyikünk se a dolgot, én is megúszom a fürdést, hogy az esküvőről is ötletelhessünk kicsit.
- Ugyan már, Cleo, nem is azért mondtam. Te így vagy jó, ahogy vagy. - ha meg másképp kezdene viselkedni csak azért, hogy másoknak szimpatikusabb legyen, az már nem ő lenne.
- Erről van szó, tessék rápörögni egy kicsit jobban a témára. - cukkolom finoman, mert igaz, van valami abban, amit mond, de remélem, hogy azért ő is felzárkózik majd lelkesedés terén, mert ha végig ilyen marad... hát az hamar letöri az én kedvemet is, az fix.
- Akkor ezt meg is beszéltük, valami eldugott kis sziget valamelyik óceánon. Azt meg majd kitaláljuk, hogy melyik is legyen, de én benne vagyok. - bólintok rá, miután magánrepülőgépünk az nincs, majd meglátjuk, hogy egyelőre hová lehet eljutni úgy, hogy ne tartson tovább maga az utazás, mint a nászút.
Meglep az, hogy ilyen hirtelen áll meg a lóval mellettem, én is hasonlóan teszek, hogy a teljes figyelmemet neki szentelhessem, pláne, ha már az esküvővel kapcsolatos félelmeinek ad hangot. Szeretné is, meg nem is, jó faramuci helyzet. Már épp válaszolnék, amikor megiramodik, én meg csak értetlenül pislogok utána, hogy magam is a nyomába induljak, ha fel nem is zárkózok mellé, de a sarkában járva követem, mígnem újra lassítani kezd.
- Cleo, biztos hallottad már azt a mondást, hogy csak a párját választja az ember, a rokonságot vele együtt kapja. Tudom, hogy nem túl kellemesek az emlékeid a családomról, de ezzel nem tudok mit kezdeni, ők akkor is a családom. Egy kicsit én is tartok tőle, hogy esetleg megpróbálnak kellemetlenkedni valamivel, de így, hogy kibújt a szög a zsákból... csak rendesen viselkednek majd. Igazából sok beleszólásuk nincs abba, hogy mit teszek. - abba meg pláne nem, hogy kit vegyek el, szóval erről ennyit. Ami pedig a nagyiékat illeti, nos... csak szimplán lelkesek, legalább sejtheti Cleo, kitől örököltem a dolgot.
- Ne aggódj miatta, majd kézben tartjuk az ügyet. Ha meg valakinek nem tetszik, nem kötelező eljönnie. - vonok vállat, egyértelműen a családom tagjaira utalva, bár nem tagadom, elég rosszul érintene, ha pont a szüleim süllyednének ilyen mélyre.
- Várj... te is hallottad ezt? - szólalok meg, figyelmesen fülelve, mint ha valami halk, nyüszítő hangot hallottam volna, és bár keresem a forrását, abban sem vagyok biztos, hogy nem csak a szél űz csalóka játékot velem.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Jan. 20, 2018 11:41 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

Megforgatom a szemeimet eléggé látványosan. – Nem, sose hibázol. Mit is gondoltam. – megyek bele én is a játékba kicsit túljátszva az egészet. – De pont elég mély ahhoz, hogy megfürödj benne. – villantok egy ártatlan mosolyt, mert lehet véletlen megbotlok és ő belecsobban a vízbe. Főleg, ha ennyire játssza az agyát, akkor nem árt, ha kicsit lehűtjük azt. Aztán persze menekülhettem volna, mert tuti nem nyugodott volna addig, amíg én is kicsit vizes nem leszek, de a talán túlzottan nem is sértődött volna be rajta, mert tudta volna, hogy csak hecc volt a részemről. – Szabad perceimben? Bocsi, de nekem nincs időm az aranykanalaimat és villáimat számolni. – játszom tovább a dolgot, ha ő kezdte, akkor miért ne? Persze a végén azért elnevetem magam, majd csókot lopok tőle.
Mosolyogva bólintottam arra, amit mond, hiszen ha nem lennék így jó, akkor szerintem nem került volna az ujjamra hetek késésével a gyűrű, hanem inkább másnak adta volna.
- Rajtaleszek, de még kell egy kis idő. – kértem őt, hiszen nekem ez nem megy egyik napról a másikra. Majd nézek videókat, vagy újságokat, akkor lehet jobban rápörgök én is, vagy ha végre elkezdek ruhát nézni. Vagy talán kicsit azért nem megy, mert tudom, hogy a húgom mennyire hercegnős esküvőt szeretett volna? Nos, talán akkor lehet ideje lennem megvalósítani részben az álmát, hogy ahogyan fentről lepillant rám, akkor boldog legyen, hogy legalább egyikünknek az volt.
Legalább a nászútat sikerült valamennyire eldönteni, de úgy érzem, hogy majd az se két perces menet lesz, hogy eldöntsük, hogy melyik sziget is lenne jó.
Tudom, hogy megígértem neki, hogy többé nem szaladok és nem is ettem. Elvágtam. Szükségem volt egy kis friss levegőre, egy kis csendre, nem hallani a válaszát. Főleg, hogy tudja nem könnyedén beszélek az érzéseimről. Jah, fura nőszemély lett belőlem, de ez ellen nem tudok tenni, így is sokat változtam már ilyen téren is mellette. Élvezem, ahogyan a szellő körbeölel és hirtelen újra elcsendesedik a vidék, de örökké nem futhatok, így szép lassan újra lassítani kezdek.
Persze, hogy hallottam, ki ne hallaná? Néha még a saját családunkat se választhatjuk meg, én se dönthettem el, hogy kik legyenek a szüleim, de ez most mindegy is. Inkább csak elszégyellem magam a gyerekes viselkedésem miatt, hogy ilyenen fennakadok, de akkor se könnyű számomra minden helyzet.
- Persze és pont a szüleid nem jönnének el. Egyáltalán miért utálnak ennyire? Csak azért, mert nem gazdagok közé születtem? – amikor pedig szinte lepisszeg, hogy ő hallott valamit, akkor horkanok egyet, mert nem fair, hogy ő vágja ezt be, amikor én akartam, hogy elkerüljem a témát, de most már csak azért se. – Ne gyere ilyen gyerekes húzásokkal. Ha már belekezdtél, akkor fejezzük is be ezt a témát. – pillantok rá komolyan és remélem, hogy nem most fog elrohanni a rejtélyes hang irányába, amit csak ő hallott. – Én szeretlek, de nem akarom, hogy végül egy hatalmas botrányba fulladjon az egész, mert a családodból nem mindenki örülne neki. Hirtelen igazából azt se tudom, hogy ki kisérhetne oltárhoz, lévén se testvérem, se édesapám, se nagypapám. Az meg fura lenne, ha a nagypapáját kérném meg, pedig ő olyan kedves velem és biztosan boldogan mondana igent, de akkor is. – Te nagy esküvőt szeretnél, én nem nagyon. Szeretném meghívni a barátaimat, de szerintem még akkor is az arány úgy nézne ki, hogy 20 részemről… 100 részedről. – vélhetően úgyis közbe vágott párszor, mire csak kicsit még inkább morogva folytattam. – Én csak félek, hogy mi lesz akkor, ha megtervezzük álmaink esküvőjét, de végül az egész hatalmasat bukik? – sóhajtok egyet, ha még egyáltalán itt marad és hallgatta az én özönvizemet.
- Mi ez a hang? – pillantottam most körbe én, hogy utána én lépjek le a hang irányába, ha nem előzött meg benne, mert akkor csak elindultam én is kisebb fáziskéséssel utána, viszont amint megláttam a kiskutyát, akár a földön, akár már Jake kezében, akkor megtorpantam és biztos távolságban maradtam. – Mond, hogy az nem…. – nagyot nyelek, mert csak én lehetek ennyire balszerencsés is…

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Hétf. Jan. 22, 2018 10:20 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Még szép, hogy nem! - vigyorgok továbbra is, amikor pedig szóba kerül az én megfürdetésem ebben a jéghideg tóban, csak figyelmeztetően emelem fel a kezem - Nono! Csak nem szeretnél egyedül hazatalálni? Meg utána heteken át ápolgatni, amíg meg nem gyógyulok? - kérdezek vissza, mert ha képes lenne ilyet bejátszani, az lenne a minimum, hogy rekordidő alatt tűnnék el a szeme elől, már persze lóháton, hogy aztán lesből azon mulassak, vajon hogy találja fel magát egyedül? Sanszosan tovább tartana, mint ha szárazon, együtt mennénk, szóval az is borítékolható lenne, hogy jól lebetegszek, aztán boldogítanám a kis babaházában...
- Bocsánat, el is felejtettem, hogy valaki milyen elfoglalt. - cukkolom tovább, mielőtt komolyabb vizekre eveznénk, amikor pedig időt kér, csak szótlanul bólintok. Természetes, hogy kap, igaz, azért ha hetek, hónapok múltán sem sikerül kicsit több lelkesedést mutatnia... hát, az elég kedvölő lenne számomra, de ne fessük az ördögöt a falra, megpróbálok addig türelmes lenni. Legalább már a nászút kapcsán van némi elképzelése, a semmitől az is több, nem igaz? Azt viszont a fene se gondolta volna, hogy már menekül, mint ha a vérében lenne... Nem mondom, inkább most mint az oltárnál, az lenne ám a kínos, de az isten szerelmére, te nő! Még jó, hogy lóháton én vagyok a jobb, így esélye sincs meglépni, csak kényelmes távolságból követem, amíg le nem lassít végre, aztán mondhatom végre a magamét.
- Passz, honnan tudjam? Nekem nem mondták soha. Megkérdezzem őket? - csapom le a magas labdát, majd némi hezitálás után folytatom - Gondolom mert a legjobbat akarják nekem? Csak abba nem gondolnak bele, hogy ami náluk olyan jól működött, az nálam nem feltétlenül? Vagy más az értékrendünk? - gondolkozok hangosan, hisz elég megnézni, itt a francia, anyai ágon milyen a rokonság, nos, Amerikában az apai fele sem különb, de akármennyire is próbáltak eddig valami pénzes család csinos, de butuska hajadonjával összeboronálni, nos... nem igazán járt egyik sem különösebb sikerrel.
- A fenébe is, Cleo, nem én vagyok az aki ilyen gyerekes módon szökne egy beszélgetésből. Nem tudom az előbb ki vágtatott el, és amúgy is, miért akarnék terelni, ha már eleve én hoztam fel a témát? - kérdezek vissza, majd elébe kerülök a lóval, amolyan kihívó tekintettel, hogy na hajrá, mondja csak! Én itt vagyok, hallgatom.
- Ha ezen múlik, majd közlöm velük, hogy aki megpróbál balhézni, annak köszönjük, ennyi volt. Én se akarok botrányt, azt akarom, hogy emlékezetesre sikerüljön, és jó értelemben, egy olyan nap legyen, amire mindig szívesen emlékszünk majd vissza. - válaszolok, igaz, az oltárhoz kísérős témára nem igazán tudok mit felelni, lévén azt nem tudom, a baráti köréből van-e olyan pasi, aki megfelelne a célra...
- Én se akarok olyan nagyot, de hogy ennyire kicsit? - biggyedt le a szám széle, mert a fenébe is, ez a száz fő szerintem nekünk tisztán a rokonságból összejönne, és akkor hol vannak még a barátok? Meg a kollégák? Meg a... mindegy is.
- Hát ha eleve így állsz hozzá... Mint ha a fogadat húznák. - csóválom a fejemet, sőt, talán még ahhoz is több lelkesedést mutatna, vagy kevésbé félne.
- Na ugye, hogy te is hallod! Akkor mégse én terelem a témát! - öltök rá nyelvet, mielőtt lecsúsznék a nyeregből, és a hang forrása felé indulnék a legközelebbi fák felé, és némi kutakodás után meg is találtam azt a kopott, ázott zsákot, ahonnan a nyöszörgés jött. Néhány pillanattal később pedig azt az aprócska, remegő, átfagyott kölyökkutyát is, ami benne lapult.
- Nem... micsoda? Nem halott, még él, de éppen csak. Nagyon úgy néz ki, hogy kirakták a szűrét, pedig csak alig pár napos lehet. - csóváltam a fejem elégedetlenkedve, miközben már húztam is le a kabátomat cipzárját, hogy átmelegítsem a kis vakarcsot egy kicsit, mielőtt tovább indulnánk. Igen, mert feltett szándékom volt hazavinni, meg se fordult a fejemben, hogy itt hagyjuk.
- Megnézed? - fordulok Cleo felé, majd hacsak nem menekül megint hanyatt-homlok egy ilyen ártalmatlan kis szőrgolyó láttán, akkor közelebb is lépek hozzá, hadd nézze meg ő is közelebbről.
- Még jó, hogy pont erre jöttünk. És micsoda véletlen, hogy pont aznap, amikor a gyűrűt is felhúztam végre az ujjadra. Ugye megtartjuk? - tettem fel a költői kérdést felcsillanó tekintettel, gyermeteg lelkesedéssel mint ha egy isteni egybeesés lenne ez az egész, és az előbb még nem pont az esküvőn vitáztunk volna. Ő, én, és a kis vakarcs.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Kedd Jan. 23, 2018 9:16 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Nem lehet nehezebb, mint egy dzsungelben tájékozódni. – szám pedig könnyedén görbül pimaszmosolyra. – Persze, majd beviszlek a kórházba.  – tettem még hozzá könnyedén és játékossággal, miközben pontosan úgy néztem rá, hogy könnyedén ne tudja eldönteni, hogy tényleg megtenném-e, vagy nem, ha nagyon szenvedve nekem valami betegség miatt. Még hogy a férfiak nem szenvedősek. Jah, amíg nem egy nátha csap le rájuk.
Tisztában vagyok vele, hogy gyerekes tett volt tőlem az egész, amit csináltam, de mégis úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis nyugalomra, csendre és arra, hogy magam lehessek a gondolataimmal. Nem mentem világgá, nem is tűntem el, mint hajdanán, hiszen azt is tudtam, hogy ő profi a lovaglásban, így biztosan itt lesz végig a nyomomban. Azért viszont hálás voltam, hogy nem állított, megvárta, hogy magamtól álljak meg, amikor úgy éreztem, hogy elég volt.
- Tényleg soha nem érdekelt? Te nem szeretnéd tudni, hogy miért utálják azt a nőt, akit szeretsz? – kérdeztem meg hitetlenkedve és kicsit keserűen is, mert meg se fordult a fejemben, hogy őt ennyire hidegen hagyja a dolog. – Tőlem kérdezed? Nem ismerem őket, csak annyit tudok, hogy megvetnek, lenéznek és nagyon nem kedvelnek, kivéve a nagyszüleid… - nyelek nagyot és elfordítom még a fejemet is, hiszen a nagyszülei tényleg kedvesek, de a közelebbi hozzátartozói. Szerintem máglyán elégetnének, ha azzal biztosra mehetnének, hogy többé nem látnak a fiúk mellett. Csak tudnám, hogy miért, vagy miért ennyire fontos az bizonyos embereknek az, hogy valaki hasonlóan gazdag legyen, mint ők. Nem is értem, mintha a középkorban lennénk, vagy a királyok idejében.
- A francba nem tudom Jake! – csattanok fel túlzottan is. Sose tettem még így, de pláne nem előtte. Kicsit még a ló is mintha megijedne és ezt a nyerítésével fejezné ki. – Én azt hiszem megijedtem. Megijedtem attól, hogy ha felbukkannak, akkor az egész romokba fog dőlni. Szeretlek, mindig is szerettelek azóta, hogy találkoztunk. Nem számított, hogy merre vagyok, de azt hiszem félek attól, ha túlzottan beleélem magam, hogy Mrs, Campbell lesz belőlem, akkor valami rossz fog történni. – mondom kisebb sóhajjal ötvözve és még a pillantásomat is lesütöm. Nem vagyok büszke erre, de ez az igazság. Félek attól, ha túlzottan belelkesülök, akkor valami rossz fog történni. Nem tudom mi, csak valami rossz.
- Én csak félek Jake, mert azzal, hogy visszakaptalak olyan mintha valamiféle tündérmesébe csöppentem volna. Igaz, elég sok zűrzavar volt azóta is, de attól még a legnagyobb ajándék. Másrészt meg hogy nem ismerem a családomat, én maximum barátokat tudok meghívni, de nem hiszem, hogy mindenki megtehetné azt, hogy iderepül és még szállást is fizet. Ügyvédek vagyunk, de a jó ügyért harcolunk. – óvatosan emelem rá az íriszeimet, hiszen én is félreteszem legtöbb esetben a pénzt és a jó ügyre használom fel, ha szükséges. Eleve nem is keresek annyit, mint egy lelketlen ügyvéd, de attól még tényleg nem lenne egyszerű megoldani, hogy itt legyenek azok, akiket a családomnak tartok. – Szeretném, ha a nagypapád kísérne az oltárhoz, de talán te nem örülnél neki, vagy csak ő mondana nemet. – szólom el magam arról, ami megfordult a fejemben, mert tényleg megszerettem a nagyszüleit. Annyira kedvesek, figyelmesek és barátságosak velem, mintha tényleg már a családhoz tartoznék. De aztán persze valami fura hangot én is hallok. A nyelvnyújtására pedig megforgatom a szemeimet.
Lassan leszállok én is a lóról, miközben ő beszél. Amikor viszont meglátom a kezében a csöppnyi kiskutyát, akkor lefagyok és mozdulni nem bírok. Lehet még ez a nap ennél is jobb? Tényleg, pont egy kutyát kell találni? Nem lehetett volna egy édes kiscicát? Miért pont egy kisszőrmókot kellett? Ő közelebb lép, én úgy hátrálok meg neki ütközve a lónak, mire csak megrázza magát és nem tetszését fejezi ki.
- Tartjuk? – kérdezek vissza, mint aki nem biztos abban, hogy a többes számot jól hallotta. Vagy éppen aki azt akarja tudni, hogy a másiknak elmentek e otthonról. – Ez egy kutya. Lehet, hogy most cuki és igazán édes, de aztán lehet egy hatalmas fenevad lesz belőle. Nem hiszem, hogy jó ötlet. Adjunk menhelyre, ott gondját viselik és találhat magának gazdit, aki elhiszi az ártatlan pofijának, hogy tényleg ártatlan… - nem tehetek róla. Túlzottan is félek tőlük, mindegy hogy mekkora vagy milyen ártatlan a rémképeket és a félelmeimet nem űzheti el. Csak ne nézne azzal a hatalmas szemeivel engem. Miért kell ennyire cukin kinéznie? A kettőség pedig egyre erősebb bennem. – Nem hiszem, hogy jó ötlet, hogy az első közös „gyerekünk” egy kutya legyen. Én félek tőlük. – pillantásom viszont egészen könnyedén beszédes lehet számára, hogy igazán cukinak találom és ártatlannak, de akkor se merek közelebb lépni hozzájuk. Ő miért tudja ennyire könnyedén a kezében tartani? Szinte még ott is elveszik, jajj azok a nézés… és hiába öleltem volna magamhoz mélyen legbelül, attól még a múltam megakadályozott benne és nem tudtam legyőzni. Még nem.
■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Vas. Jan. 28, 2018 6:20 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Touché. - adtam igazat neki, hisz hogy is felejthettem el... csodálom, hogy Costiganról nem változtatta meg még a nevét Croftra, amilyen kalandokban meg veszélyekben volt része eddigi élete során. Hogy is feledkezhetem meg mindig róla, hogy ha valami gebasz ütne be, vagy valami túlélőshow-ba csöppennénk, jó eséllyel ő lenne az, aki megment engem, nem pedig fordítva?
- Lepasszolnál az első adandó alkalommal? Jó tudni, életem. Jóban, rosszban, mi? - teszem a kezem a szívemre, mint ha odáig hatoltak volna a szavai. Na jó, valóban szíven ütött, de valahol azért reménykedek benne, hogy csak húzza az agyam, és valójában nem mondana le rólam ilyen könnyedén. Ott a gyűrű az ujján, ezzel jár, nem igaz?
- Érdekelni érdekelt... - kezdenék bele - De ha egyszer te eltűntél úgy, hogy semmit se mondták, belőlük meg semmit sem tudtam kiszedni, mégis, mit kellett volna csinálnom? Amúgy is jó ideje itt élek már a nagyszüleimnél, nem velük. - kérdezek vissza, hisz akármennyire is pipa voltam rájuk, mégis csak a szüleim... akik ott voltak mellettem, akkor is, amikor ő nem, így faramuci helyzet volt, de sok értelme nem lett volna örökké tartani a haragot - Nem tudom, Cleo, lehet, hogy apám egy vörös hajú szeretővel csalta anyámat, vagy anyám mással akart összeboronálni, nem tudom! De ha ennyire érdekel, akkor legközelebb kifaggatom őket. Úgy is ideje megtudniuk lassan, hogy esküvő lesz, csodálom, hogy a nagyiék eddig még nem kotyogták ki. - hadartam el egy szusszra a magamét, miközben idegesen a hajamba túrtam, a francnak se hiányzott most egy ilyen veszekedés. Pláne azok után, hogy eddig ilyen kellemesen alakult a délelőtt, bár sejthettem volna, hogy előbb vagy utóbb úgy is feljön ez a téma.
- Cleo... - kezdenék bele, mielőtt kapcsolok, és felcsillanó tekintettel kérdezek vissza, megragadva az egész vallomása lényegét - Akkor ezek szerint felveszed a nevemet?  - derült fel az arcom, majd sokkal lelkesebben folytattam - Ha fel is bukkannak, nem hagyjuk, hogy romba döntsék ezt az egészet, rendben? Jobban ismerlek, mint ők, nemigen tudnának olyat mondani, amivel megutálnálak... - fűztem hozzá, és komolyan is gondoltam, ha megint megismételné magát a múlt, akkor ezúttal én is erélyesebben odalépek, és nem hagyom kisiklani a dolgokat a kezem közül.
- Oké, azt hiszem, sejtem, mire akarsz kilyukadni... - sóhajtok az újabb kis monológját hallva, hisz mondhatnánk, hogy még a szállás lenne a legkisebb gond, de tekintve, hogy a világ minden részéről jönnek... nos, az tény, hogy a repjegyek elég borsos áron szoktak lenni. Arról nem is beszélve, hogy akár mi fizetnénk azt is, akár maguknak, képzelem, hányszor hallanám utána, hogy bezzeg ebből hány rászorulót lehetett volna megsegíteni... Nem egyszerű ez sehogy sem, de mi az, ha kettőnkről van szó?
- Ha tényleg ezt szeretnéd, nekem nincs ellenemre. Sőt, szerintem őt is boldoggá tennéd egy ilyen kéréssel. - szólaltam meg, hisz tény, a szüleim nem rajongtak Cleoért, ki tudja, hogy miért, de a nagyszüleimnél szó sem volt ilyesmiről, sőt! Ahhoz képest, hogy túl sokszor nem találkoztak eddig vele, egészen a szívükbe zárták. Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy korábban még soha, senkit nem mutattam be nekik úgy, mint a barátnőmet? Nem kizárt, viszont amikor meghallom azt a halk, nyöszörgő hangot, akaratlanul is feltámad bennem a kíváncsiság, és a bokrok felé haladva indulok meg, hogy kiderítsem, mi adja ki?
És nem is kell sokáig keresgélnem, hamarosan már a karjaim közt egy néhány napos kölyökkutyával térek vissza Cleohoz és a lovainkhoz.
- Igen, jól hallottad. - jelentettem ki, miközben az se kerülte el a figyelmemet, hogy ettől a kis vakarcstól is hogy meg van rémülve a kedves menyasszonyom. Ettől a kölyöktől, ami nagyjából akkora, mint az öklöm...
- Ugyan, ne nevettess! Nézz csak rá, látszik az alkatán, hogy nem fog nagyra nőni. - csóválom a fejemet, aztán lehet, hogy tévedek, én a lovakhoz értek, a kutyákat csak szimplán szeretem.
- Menhelyre? Hogy aztán elaltassák, ha néhány hónapon belül nem talál gazdára? Még mit nem! - jelentem ki, oda bizony nem viszem, pláne, hogy nálunk kényelmesen elfér a birtokon.
- Miért, első közös "gyereknek" jobb lenne tényleg egy gyerek? Tudom, hogy nem szereted a kutyákat, és félsz tőlük, de kérlek, csak adj egy esélyt neki, nem mind vérengző fenevad... Az én kedvemért. Naaa! - dobom be én is a kiskutya-tekintetet, miközben szép lassan közelebb somfordálok hozzá, persze csak úgy, hogy ne kapjon sikítófrászt a kis szőrgombóctól.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Vas. Jan. 28, 2018 9:15 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Tudtommal egyelőre nem hangzott el az a mondtad, vagy nevezzük akár fogadalomnak. – még a pilláimat is megrebegtetem ártatlanul, hiszen még szép, hogy szívtam a vérét, ha éppen okot is adott rá. Ismerve őt fordított helyzetben hasonlóan cselekedne. Egy alkalmat nem tud kihagyni, ha lehetősége van rá.
Aprót sóhajtok és megrázom a fejemet. – Hülyeség volt azt hinni, hogy netán téged is érdekelhet az, hogy miért üldöztek el, vagy miért nem kedvelik azt a nőt, akit el akarsz venni. Felejtsd el, miattam ne faggasd őket. – ismét megráztam még a fejemet is, hiszen tényleg miattam ne fáradozzon. Egyszerűen csak kicsit jól esett volna, ha őt is érdekelné ez a dolog, de ha őt ennyire hidegen hagyja, mert már úgyis a nagyszüleivel él, akkor nem pont én fogom erőltetni a dolgokat és kihúzni belőle, hogy mi a francért utál a családja ennyire, kivéve a nagyszüleit.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Talán, majd eldől. Sose beszéltünk róla. – beszéltem össze-vissza, mert fel se tűnt, hogy mit mondtam. Gondoltam már rá, de igazából csak ennyi marad az a nő után, aki megmentette hajdanán az életemet, aki otthont adott. Megmutatta milyen az, ha valaki szeret és törődik velem, erre eldobjam? Mármint cseréljem le? És egyébként is Jake sose kérte ezt tőlem. – Szeretnéd? – tettem fel végül óvatosan a kérdést, hogy valami értelmeset is kinyögjek végre. Kezdem úgy érezni, hogy mostanság a közelében nem mindig megy a normális kommunikáció. – Reméljük, hogy így van. – mondom egy beletörődő sóhajjal, mert sose lehet tudni, hogy az emberek mikre képesek, vagy éppen milyen pletykát képesek kitalálni, híresztelni csak azért, hogy valakit tönkre tegyenek.
- Akkor talán érted, hogy miért nem akarok több évre bekerülni a helyi újságokba a hatalmas lagzi hírével. – pillantok rá óvatosan, mert szeretem őt, szeretném, ha emlékezetes lenne a nagynap, de szerintem közösnevezőt is tudnánk találni. Aki teheti el fog jönni a barátaim közül, de azért valljuk be elég pocsék arány lesz, ha tőle jönnek százan, vagy még többen. Részemről meg talán ötvenen. Kicsit se érezném magam furán és kényelmetlenül. Pláne, amikor jönnének azzal, hogy a családom nem jön? Nem, mert sose ismertem őket és bármennyire is jó ügyért és a megbocsájtás elve hajt, attól még sose szeretném látni a szüleimet, akik kiraktak minket az utcára.
- Biztosan nem zavarna, hiszen mégis csak a te nagypapád?! – harapdáltam idegesen az ajkamat, mert biztosan fura lesz mindenkinek és még én se tudtam, hogy miként is kellene felhozni ezt, hiszen ha számára gond, akkor majd keresek mást. Ahogyan tanút se ártana már találnom, vagyis tudom, hogy kit szeretnék, de lehet nem is ér rá, vagy éppen nem tud iderepülni majd. Bonyolult, nem is kicsit. Aztán persze, ha eddig nem volt egyszerű ez a nap, akkor ezek után se lesz az, mert valami megzavar minket…
- Persze és mióta is értesz hirtelen ennyire jól a kutyákhoz, hogy ránézésre megmondod? A gyerekek is picik, mégis nagyra nőnek. – próbálok érvelni, hogy attól még, hogy most ennyire pici nem jelenti azt, hogy nem is fog megnőni. Nem, szó se lehet róla. Ha akarja, akkor tartsa meg, de a közelemből vigye el. Ő vagy én? Szemét dolog lenne tőlem, mi? Sajnos…
- Akkor találj neki gazdát, add a nagyszüleidnek, vagy valami megbízható ismerősödnek! – nem akarom, hogy elaltassák, de azt se várhatja el, hogy hirtelen a karomba kapjam és megszeretgessem. Fenevad nő belőle is, mint azokból, akik a húgomat is bántották.
- Ne közelíts vele! – emelem fel még a kezemet is, hogy biztosan értse, mert lehet megpróbál közelebb somfordálni, de én se most jöttem le a falvédőről. – S igen, még egy gyerek is jobb lett volna első gyereknek, mint ez! – mutatok felé és megrázom a fejemet. Nem gondolhatja ő se komolyan. – Jake, ezt te se gondolhatod komolyan. Lehet most ártatlan, de pár hónap és nem lesz az. Nem hiszem, hogy képes lennék szeretni, vagy akár csak megérinteni, megfogni. – állok ott egy helyben és vélhetően úgyse hatotta meg az, hogy ne jöjjön közelebb, hiszen elszökni nem tudok, mert mögöttem meg a ló áll. Ha ő nem fogja meg a kezem, hogy megsimogassam a kutyát, akkor magamtól biztosan nem fogom.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Hétf. Jan. 29, 2018 9:59 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Részletkérdés. - legyintek mit se törődve az észrevételével, holott fordított esetben tuti, hogy én is ezen lovagolnék. A francba, hogy ő is volt olyan szemfüles, és eszébe jutott, amikor aztán átnyargalunk a következő témára, csak a szemeimet az ég felé emelve várok türelmesen, a nyelvemre harapva, hogy inkább ne mondjak semmit rá. Félő, hogy kicsúszna egy "Befejezted a hisztit?", aztán vagy itt fog agyoncsapni, vagy csak szimplán faképnél hagy, és egyiket sem szeretném különösebben, így hát hallgatni arany...
- Nem, soha nem beszéltünk róla, mert eddig az esküvő sem igazán került még szóba. Anélkül meg nem sűrűn szokott az ember csak úgy nevet változtatni. - jegyzem meg  türelmesen, felvonva a szemöldökömet, miközben tekintetem a zavart vonásain pihen. Vajon miért jött ennyire zavarba ettől az ártatlan kérdéstől?
- Igen, én szeretném, ha már így rákérdeztél. Ettől függetlenül nem áll szándékomban erőltetni, ha te esetleg nem, csak... - igaz, attól az egómon szép kis csorba esne, de hogy is kéne értelmesen szavakba foglalni, ami megfogalmazódott bennem? - Csak azt hittem, hogy ha ennyire fontos számodra a család, akkor nem lesz kérdés, hogy a neveink is ezt tükrözzék. - nyilván nem kötelező, lehet anélkül is házasságot kötni, hogy bármelyikünk is felvenné a másik nevét, de a Mr. és Mrs. Campbell valljuk be, valamivel több összetartozást sugall, mint a Mr. Campbell és Mrs. Castigan. Hát még ha gyerek is lesz egyszer!
- Így van. - hazudom szemrebbenés nélkül, mert bár minden veszélyt valóban lehetetlenség lenne kivédeni, de hiszek abban, hogy majd megoldjuk. Másrészt meg, így is elég kétely meg félelem van már Cleoban az esküvő miatt, eszem ágában sincs tovább fokozni a dolgot.
- Oké, akkor nem lesz hatalmas lagzi. Majd valami közepesben kiegyezünk, vagy elválik még. Egyébként, csak így megjegyzés gyanánt, ha megszöknénk és kettesben tudnánk le a lagzit, ahogy te szeretnéd, jó eséllyel akkor sem úsznánk meg a helyi újságok cikkeit. - hívom fel a figyelmét, igaz, a sportolók világa annyira nem olyan bulvár, mint a médiasztároké, meg ha sport, akkor is a focisták viszik a prímet, de azért időről időre más sportolók is felbukkannak a hasábokon. Pláne, ha jó hírekről van szó, és minek nevezhetnénk egy esküvőt, ha nem annak?
- Olyannak ismersz, akit ha zavarna, ne adna hangot neki? - csóválom a fejemet, ezúttal is megerősítve, hogy semmi ellenvetésem a dolog ellen, ami ellen van, az inkább az, ahogy az ajkait harapdálja már megint idegességében - teszek ez ellen is, egészen közel lovagolva mellé hajolok közelebb hozzá, hogy a kezem az arcára simítva egy csókkal is biztosítsam róla, minden a legnagyobb rendben. Legalábbis amíg azt a nyüszítést meg nem hallom, mert akkor sietve pattanok le a nyeregből, hogy a nyomába induljak.
- Azóta, hogy mióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk? A pandák is picik amikor megszületnek, aztán lásd, milyen böhöm nagy dögök lesznek belőle! Meg a csigák is kicsik, és azok is maradnak, úgyhogy kár ezen kattogni. - jövök én is az övéhez hasonló, rendkívül értelmes érvekkel.
- Épp azon vagyok. - vetek egy jelentőségteljes pillantást rá, remélem, leesik neki, hogy épp kit próbálok gazdinak befűzni, még a megbízható ismerős titulus is illene rá.
- Nem is közelítek! - hazudok megint, mint valami rossz gyerek, miközben a blökit tutujgatom-melengetem, ezzel is demonstrálva a menyasszonyomnak, hogy nem egy vérengző fenevadat dédelgetek a keblemen. Igaz, amikor meghallom a következő válaszát, kis híja van csak, hogy nem ejtem el szerencsétlen kutyát.
- Igen? Bezzeg a múltkori téves riasztásnál attól is hogy meg voltál rémülve. - jegyzem meg, amúgy is, egy gyereket úgy húsz év felnevelni, egy kutya ezzel szemben max. kettő. Hát nem megéri?
- Miért ne gondolnám komolyan? Ahogy azt is komolyan gondolom, hogy ideje lenne végre leszámolni a félelmeiddel. - szólalok meg, majd teszek felé egy-két lépést, mielőtt folytatnám - Senki sem születik gonosznak, sem az emberek, sem az állatok, a környezetük az, ami azzá teszi őket. De azt hiszem, ezt neked nem kell bemutatni. - elvégre ügyvéd lenne, meg amúgy is sok mindent látott már élete során.
- Nem is várom el, hogy varázsütésre megszeresd, vagy vele aludj, csak azt szeretném, hogy legalább adj neki egy esélyt. - felelem komolyan, nem hiába mondtam, hogy ketten tartsuk meg... Még csak egyedül sem kell maradnia vele, elég, ha ott lehet a kis vakarcs is a közelünkben, aztán idővel csak megenyhül ő is.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Hétf. Jan. 29, 2018 11:01 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

Hallgattam a névvel kapcsolatos elméletét, amiben volt igazság, de vajon nem leszek ezzel hálátlan, ha elhagyom a nevemet. – Azt se tudom, hogy mi volt az eredeti nevem, milyen néven láttam meg a napvilágot. Annak a nőnek a családnevét viselem, aki ránk talált és megmentett. Szeretnék Campbell lenni, de nem akarom semmisé tenni azt, amire a mostani nevem emlékeztet. – hülyén, bonyolultan hangzik. Tudom jól, de így talán megérti a dilemmámat. – Ha majd eljutunk odáig, akkor addigra tudni fogom.- zárom le végül inkább a témát. Kezdem úgy érezni, ha rólunk van szó, akkor semmi se mehet már egyszerűen. Főleg, ha rólam van szó, mert ha úgy vesszük, akkor még a nevem se eredeti, hanem inkább köthető valakihez, akinek az életemet köszönhetem, amiért elvitt az árvaházba, s ha örökbe nem is fogadhatott, de nevet adott nekünk.
- De legalább nem úgy érezném magam a saját esküvőmön, mint aki ufó, mert szinte nem ismer senkit se. Nem villogna csomó vaku és maximum utólag tudnák meg, nem pedig próbálnának lesifotót készíteni rólunk. – világítok rá a másik dologra, mert lehet akkor is belekerülnénk az újságokba, de nem vágyom arra, hogy paparazzik lepjék el a langznkat is. – Tényleg, ha már itt tartunk, akkor végül késő tavasz, vagy késő nyár lesz? – pillantok rá kérdőn, mert még múltkor ebben se sikerült dűlőre jutni, hátha most legalább egy dologra pontot tehetünk.
Amikor közelebb jön, akkor kíváncsian fürkészem őt, az érintése túlzottan is jól esik, a csók pedig pont remek ahhoz, hogy elterelje a gondolataimat, még ha csak rövid ideig tart. – Köszönöm. – mondok csak ennyit, mielőtt elindulna kideríteni, hogy honnan is jön a hang és kihez társul. Miért nem lehetett inkább egy kismacska? Azok is aranyosabbak és kevésbé veszélyesek, mint egy kutya. Nem tépnek szétembert, maximum olykor megkarmolnak, de azt meg el lehet viselni.
- Akkor vidd a birtokra, a nagyszüleidnek ad? Nem lesz valami évforduló, születésnap, vagy névnap, vagy csak úgy? – vetem fel ötletnek, ha már annyira azt mondja, hogy volt mindig is kutyája. Akkor vigye oda, ahol megszokott a négylábú dögök, mert nálam nem azok. És ilyen téren nem is túlzottan terveztem változtatni.
- Aww, ne is nézz rám! Nem fogsz ezzel semerre se jutni! – még a fejemet is határozottan rázom meg, mert ezt nem fogja megoldani egy pillantással.
- Megvoltam rémülve? Elmentek otthonról?! Talán azért voltam megrémülve, mert egy idióta nem bírta felvenni a telefont, hiába hívogattam folyamatosan? – nézek rá úgy, mint aki csak reméli, hogy viccnek hozta fel a dolgot, mert azért voltam pipa, mert azt hittem gyereket várok, az apja meg még a telefont se bírta felvenni, mintha nem is léteznék. És még örülhet, hogy most csak idiótának neveztem őt ezzel kapcsolatban, nem pedig gyökérnek, vagy valami másnak.
- Ez most az a rész, amikor a lelkemre akarsz hatni? Mert ha igen, akkor inkább fejezd be, mert én nem fogom a kezembe venni, se megsimogatni. – makacsolom meg magam és ha nem elég gyors, akkor még össze is fonom magam előtt a karomat, mint egy duzzogó kislány.
- És hogyan adhatnék, ha egyszer belőle is lehet akár egy fenevad, egy olyan, aki a húgomat is elvette tőlem? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet és még mindig nem értem, hogy miként bírja ennyire szeretgetni. Szeretgetne inkább engem, mint azt…. inkább még a pillantásomat is elfordítom, mert persze ki kell nyitnia a szemét, hogy engem fürkésszen azokkal a hatalmas szemekkel. Édes, de nem szabad. Veszélyes Cleo, ne tévesszen meg az álcája.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Csüt. Feb. 01, 2018 12:05 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- De más módja is van annak, hogy emléket állíts neki, és amúgy is... ezzel semmissé tennéd...? - kérdezek vissza, bár valójában választ sem várok rá, , ha akarna is felelni, csak megrázom a fejem, nem szükséges tovább magyarázkodnia. Elég, ha addigra dönt, mire kell, ahogy mondtam, én nem fogom erőltetni. Felnőtt nő, el tudja dönteni, az én álláspontomat már úgy is ismeri, és annak sincs különösebb értelme, hogy ráerőltessem az akaratomat - aztán meg az legyen a baj.
- Ufó? Ugyan már, annyira azért nem vészes a helyzet, nem akarom én se, hogy valami török lagzira hajazzon a dolog, és a lesifotósoktól sem kell tartanod. - legyintek, mert igaz, hogy a sport világában ismert a nevem, de azért a médiasztárok nagyobb hírnévnek örvendenek a köztudatban.
- Múltkor beszéltem az egyik ismerősömmel az önkormányzatnál. - kezdek bele, ha már újabb téma merült fel, ezúttal az időpontot illetően - Azt mondta, hogy a nyár szempontjából már a jövő nyár is elég necces lenne, szóval vagy késő tavasz, vagy várhatunk őszig vele. - húzom el a számat, mert tisztában vagyok vele, a nyár lenne az igazi, legalábbis az időjárás szempontjából, de tekintve, hogy az az esküvők főszezonja, és a francia fővárosban vagyunk, nos... erről lekéstünk.
- Nem tudom, hogy tavaszig sikerülne-e mindent megszervezni, de nem lehetetlen. Szeretnéd most, vagy inkább várjunk többet vele? - kérdezek vissza ezúttal én, mert ha rajtam múlna, akár holnap is egybe kelhetnénk, kár, hogy az maximum a két tanús verzió lenne, semmi extra... De olyan szűk körűt azért nem szeretnék, és abból kiindulva, hogy milyen nehezen sikerül döntenünk minden téren, félek, hogy a tavaszival is túl magas lécet akarunk megugrani. Bár tagadhatatlan, hangulatos lenne.
A köszönetére csak elmosolyodok, mi sem természetesebb, hogy segítek neki, amiben csak tudom, az pedig, hogy az én nagypapám kísérje az oltárhoz, kimondottan szívet melengető gesztus a részéről, annak ellenére, hogy annyira félt feltenni. Szerintem az öregem életének az egyik legszebb napja lenne!
- Nem. De nekünk nemrégiben volt eljegyzésünk, tudoood. - kanyarodok vissza újra és újra a témához, akármilyen kitérően is terelné másabb vizekre, tudhatná már, hogy ilyen könnyen nem adom fel. Amúgy is, a nagyszüleimnek van elég kutyája, a lovakat jobban szeretik.
- Dehogynem! - felelek nevetve, mielőtt még szóba kerülne ismét a gyerek-téma, amikor pedig kapok egy jó kis fejmosásba burkolt emlékeztetőt, nos... inkább csak lapítok.
- Nézd a jó oldalát, most már láthatod naponta ezt az idiótát. Erről jut eszembe, nem szeretnél ideköltözni hozzám? - vagy hozzánk, ha úgy nézzük, de amilyen nagy a ház, meg a birtok, elférünk kényelmesen többen is egymás mellett. Nem mint ha a babaházának nem lenne meg a maga bája, de két embernek akkor is elég szűkös lenne.
- Ahaaa, ez is olyan, mint amikor a galériában azt hajtogattad, hogy esélyem sincs nálad, meg te nem vagy olyan mint a többiek, meg a többi fogadalmad? - kérdezek vissza szemtelenül, elvégre láthatjuk, annak is mi lett a vége... csak az ő lakásán kötöttünk ki, sőt, együtt is maradtunk jó időre, most pedig ott tartunk, ahol. Bízok benne, hogy a félelmei sem fogják a sírig üldözni a kutyák kíséretében.
- Pedig olyan kis puha, ha te azt tudnád... - simogatom meg újra a kis vakarcsot, hátha ő is kedvet kap hozzá, amikor pedig szóba kerül a húga, egy pillanatra elszégyellem magam, amiért pont egy kutyát igyekszem rátukmálni. De az igazat megvallva, ahány kutya él a városban, ideje lenne már túllépnie.
- Csak akkor lesz fenevad, ha annak neveljük. De nem annak fogjuk, szóval? Megfogod? Legalább addig, amíg visszamászok a nyeregbe? - fordulok felé, majd ha rohadék lennék, fognám, és nemes egyszerűséggel az összefont karjaiba ejteném a kölyköt. Hátrálni úgy sem tud, mondhatni, kelepcébe kerülne, de nem vagyok én olyan... sokkal rosszabb vagyok annál!
- Tudod mit, kedvesem? Dönts! Ha velünk jöhet, akkor hozom én, míg visszaérünk, ha pedig nem... nos, akkor egy ujjal sem érek hozzá eztán, vagy hozod te, és utána lepasszolod ahova akarod, vagy hátra hagyhatod abban a tudatban, hogy pár napnál tovább úgy se húzza. - és jó eséllyel a kutya sem fog rátalálni, hogy megmentse, elvégre nem valami belvárosi parkban vagyunk, hanem az isten háta mögött, kint, a határban. Tudom, rohadék húzás részemről, hogy pont ilyen lelki dilemma elé állítom, de ha egyszer a szép szó nem használt...
- Nos, mi legyen vele? - szólalok meg ismét, miután kapott némi gondolkozási időt.

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Csüt. Feb. 01, 2018 7:59 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Na, mi történt? A Campbell név már nem elég ahhoz, hogy szerezz nekünk egy nyári időpontot édesem? – rebegtetem meg pilláimat ártatlanul, de elég csak rám nézni, hogy tudja csak megint húzom az agyát, viszont egy kicsit tényleg meglepő volt, hiszen biztosan vannak olyan családok, akiknek elég a nevét meghallani és máris mindent megoldanak nekik. – Szerintem legyen késő tavasz akkor, legalább jobban szorítana az idő, így nem tudnánk állandóan napolni a dolgokat, mint most tesszük. Tudom, meg ne szólalj, inkább én teszem. – pillantok rá már előre szúrósan, hogy tényleg ne kezdjen el kötekedni most. Inkább örüljön annak, hogy végre úgy néz ki, hogy én is felülök erre a körhintára, ami vélhetően csak egyre inkább be fog indulni.
Aprót sóhajtok, amikor az eljegyzést emlegeti, mert egyszerre életem legboldogabb napja, ugyanakkor az előtte történt dolgok meg nem a legfényesebbek, de szerencsére inkább az eljegyzésre emlékszem vissza. Szerintem igazán hozzánk illő volt, hogy ennyire kifordult helyzetben rukkoljon elő, a spontaneitást meg mi se mutatta volna jobban, mint az, hogy tényleg nem volt nála gyűrű, azt még csak most kaptam meg. – Értem, akkor nekem is kellett volna meglepetéssel előrukkolnom. Hmm, vajon te mennyire örülnél, ha azt mondanám, hogy úton van a trónörökös? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert tényleg érdekel. Értem én, hogy kutya és cuki, de akkor is. Nem és nem. Lehet mindenki imádja, meg agyonszeretgetik őket, de nekem akkor se megy. Nem dőlök be az ártatlanságuknak.
- Milyen mázlista vagyok. – forgatom meg a szememet színpadiasan, mert tényleg az voltam, de az utána lévő kérdése meglep. – Mivel szeretnél ma még sokkolni életem? Elsőre a gyűrűvel, utána egy kutya, most meg az összeköltözés? A nagyszüleid nem bánnák? – pillantok rá kérdőn, hiszen nem akarom azt, hogy ők esetleg zokon vegyék, hogy még én is odaköltözöm. Ugyanakkor azért a kis kuckóm is hiányozna.
- De az teljesen másabb volt. Igaz, eleinte te is idegesítő voltál, de nem lehetett levakarni, így sok választásom nem volt. – sóhajt is megengedek magamnak, hogy tovább szívjam a vérét. Azt meg tényleg nem értem, hogy miért akarja ennyire kitartóan rám tukmálni a kutyát. Pláne úgy, hogy ismeri a múltamat. Még szép, hogy nem mozdultam meg, amikor jött az, hogy megfogom-e, de ami utána jött… Arra aztán nem számítottam. Egyszerre ült ki arcomra döbbenet és kisebb dac is, düh az irányába. Most ez komoly, hogy lelkileg próbál meg terrorizálni? Menjen a búsba, de most már tényleg! És akkor még én vagyok a rossz olykor? Elbújhatok mellette.
- Remélem tudod, hogy szemét vagy és ne is számíts arra, hogy ma együtt alszunk! – mormogom az orrom alatt, majd óvatosan kinyújtom a kezemet. Mély levegőt veszek és szinte a levegő is megfagy, amikor kezembe kerül a kutya. Óvatosan magamhoz ölelem, mielőtt kiesne a kezemből és még azért is kapnék. Persze arra nem számítok, hogy pont most kell neki ficánkolni és hozzám bújnia. Könnyedén vackolja be magát, mire még inkább megfagyok. Habozok, de végül óvatosan végigsimítok rajta, mire csak még inkább hozzám bújik. Sietve pillantok Jake-re. – Te mit ácsingózol, nem mászol? – mondom úgy, mint aki tényleg mindjárt frászt a kutyától, de ahogyan telnek a másodpercek, azt hiszem úgy kezd el engem is megbabonázni. Vajon tényleg tudnék egy kutyában bízni?

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Csüt. Feb. 15, 2018 10:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Édesem, ha eddig nem tudtad volna, akkor most elárulom, mi a szakmai sikereinkkel szereztünk hírnevet, nem azzal, hogy keresztcsontig benyaltunk minden hatalomban lévőnek, meg pénzzel tömjük a zsebeiket. - válaszolok hozzá hasonló komolysággal, ha már úgy is folyton előkerül a pénz meg a hírnév a családom kapcsán. Amúgy meg ha akartam volna, biztos sikerült volna kicsikarni egy időpontot, hétköznapra biztos akadt volna még, de egyrészt akkor jóval kevesebben tudnának eljönni, mint egy hétvégi esküvő esetében, és tekintve, hogy Cleo miatt esélyesen így is redukálva lesz a létszám... meg egyébként is, a többség úgy is nyáron esküszik, miért álljunk be a sorba a tömegbe?
- Rendben, akkor késő tavasz. Felköthetjük a gatyánkat, hogy mindennel elkészüljünk addig. - túrtam a hajamba, mert bár nem lehetetlen, de azért lesz vele így is, úgy is munka. Másfelől meg igaza van, legalább nem húzzuk a világvégezetig az időpontot, mert azt is kinézem magamból.
- Ha már meglepetést szeretnél, nincsenek nagy igényeim, beérem egy tábla csokival is. -jegyzem meg, de azért láthatja az arcomon, hogy van bennem némi kétely, hogy vajon ezt most tényleg komolyan gondolva, vagy csak ugratás a múltkori után?
- Miért, úton van? - kérdezek vissza óvatosan, a tekintetét fürkészve, miközben hirtelen eszembe jut, hogy vajon ezért döntött végül a korábbi esküvő-időpont mellett? Mondjuk késő tavaszra már akkor se férne bele a menyasszonyi ruhák többségébe... Na jó, inkább most állítom le magam, mert biztos csak kamunak szánta, azok után, hogy a múltkor milyen műsort levágott a téves riasztás miatt, mert nem hívtam vissza, tuti, most se lenne ilyen nyugodt, ha tényleg úton lenne a trónörökös. Csak a kölyökkutyáért próbál visszavágni, igaz?
- Ugye? - kérdezek vissza nevetve a színpadias viselkedésére, ám ahelyett, hogy válaszolna, csak újabb kérdéseket kapok. Mondhatnám, hogy tipikus, de tudom, én sem vagyok jobb, amikor belendülök...
- Miért bánnák? Kedvelnek téged, az esküvő hírének is örültek, és amúgy is, olyan nagy az a ház, hogy kényelmesen elférünk. - szerencsére teljesen más a helyzet, mint ha egy apró kis lakásba költözne oda hozzánk harmadiknak, akkor esélyesen én sem az öregekkel tengetném a napjaimat, de így igazából egészen jól megvagyunk együtt. Én sem szólok bele a dolgaikba, ők sem az enyémbe... túl gyakran.
- Amúgy más sokkolni való így most hirtelen nem jut eszembe. De most őszintén, ezek olyan sokkolóak számodra? A kutyát leszámítva, azt tudom. - kérdezek vissza, mert legyünk őszinték, a "sokk" szócskának azért van némi negatív felhangja, és annak fényében, hogy a másik két téma az eljegyzési gyűrű meg az összeköltözés volt...
- Én, idegesítő? Kikérem magamnak! Annyira nem is akartál levakarni, valld csak be. Ha akartad volna, valahogy úgy is elérted volna, vagy tévednék? - kérdezek vissza, no de kanyarodjunk is vissza a kis szőrmókhoz, aki ott vacog a karjaimban, meg a menyasszonyomhoz, akinek ideje végre túllépni ezen a régi félelmén.
Tudom, aljas választás elé állítom, de hát na! Ha egyszer más nem használ! Legalább nem vághatja a fejemhez, hogy nem volt beleszólása...
- Tudom. És miért, mit szeretnél csinálni alvás helyett? Vagy inkább a kanapét választod? - vágom tovább a fát magam alatt, miközben odaadom neki a blökit, igaz, azért egy pillanatra sikerül csalódást okoznia azzal, hogy így döntött... legalábbis azt hiszem, és már épp azon kezdenék agyalni, hogy hogyan jöjjek majd vissza érte, amíg meg nem hallom Cleo hangját, hogy igyekezzek már, én pedig némileg meglepve fordulok felé.
- Akkor ezek szerint megtartjuk? - kérdezek rá, biztos ami biztos, majd ha igennel válaszol, akkor visszamászok a nyeregbe. Túlzottan nem sietem el a dolgot, de azért igyekszem annyira iparkodni, hogy ne szakadjon el a cérna a menyasszonyomnál. A szemem sarkából figyelem a reakcióit, és ha nem nyomja egyből a kezembe a kölyökkutyát, akkor csak türelmesen várok, vajon mikor szabadul a kölyök varázsától?

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szomb. Feb. 17, 2018 10:04 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

Unalmasan forgatom meg a szemeimet és még egy ásítást is elnyomok, mintha tényleg untatna azzal, hogy éppen azt ecseteli, hogy miként is szerezték a hírnevet és a vagyont. Pontosan tudom, hogy miként tették, hiszen olvastam is és már ő is egyszer elmondta, így pedig nem voltam rest direkt az agyára menni ennyire gyerekes módon.
- Az biztos, de legalább nem húzhatjuk a dolgokat, ez már egy jó dolog. – rántom meg a vállaimat, mert számomra az volt. Általában munkában is eléggé határozott voltam, tudtam, hogy mit akarok és miként érhetem el. Miként kell végig sétálnom a tárgyalásokon ahhoz, hogy végül az ügyfeleim számára kedvezően végződjön. Határozott, erős és független nőnek tartottak, olykor talán megingathatatlannak is, ami részben igaz is, de amikor az esküvő jött szóba. Nos, ilyen téren lehet inkább férfinak kellett volna születnem, de így nem lehet strucc se, hogy homokba dugjam a fejemet és mindig halasszam a dolgokat, ne vegyek tudomást róluk.
Felvonom a szemöldökömet hitetlenkedve, miközben a reakciót fürkészem, majd a kérdését hallva elnevetem magam. – Ezek után? Szerintem én kapnék most már sikítófrászt, ha egyszer tényleg úton lenne az eddigi reakcióid után. Még egy táblacsokinak is jobban örülnél, vagy csak nem lehet elérni. Szerintem addig jobb, amíg nem lesz úton. – kicsit talán kegyetlenül hangozhatott a befejezés, de hirtelen így éreztem. Én féltem, hogy nem lennék jó anya a múltam miatt, illetve ott volt az is, hogy Jake eddig nem úgy tűnt, mint aki túlzottan tudna örülni annak, ha elkezdődne a sajátcsaládjának a gyarapítása, így azt hiszem nem is a mi érdekünk, hanem inkább az ártatlan kicsinyek az, hogy ne kerüljön bele egy ennyire elbaltázott családba, mint a miénk. Legalábbis olykor tényleg annak festhetünk.
- Nem tudom, mert én nem ebbe a közegbe való vagyok, viszont ha oda is költözöm a babaházam is marad. – hívom fel a figyelmét, hiszen ha sokáig elhúzódik egy-egy ügy, akkor még nekem is kényelmesebb oda hazavezetnem, mint ki Párizs előkelőkülvárosába. Azt pedig reméltem, hogy van annyi gógyija, hogy rá is jön, hogy miért tartanám meg. Még jól jöhet máskor is az a hely, és egyébként is az első itteni önálló lakásom. Még szép, hogy ragaszkodom hozzá.
- Nem, de az utóbbi az. – pillantok a kutyára, mert az tényleg az és még mindig nem barátkoztam meg a gondolattal. És szerintem sose fogok. Nem értem, hogy mit lehet imádni ezeken a négylábúakon. Veszedelmes fenevad és ahogyan Jaket ismerem, azt mondja, hogy nem lesz nagy, akkor tuti az lesz. Neki ebben sose lehet igaza…nincs olyan mázlim.
- Nem volt elég egyértelmű, amikor orrba lettél nyomva egy ajtóval? – igaz, nem én tettem, de attól még lehetett az, hogy a gondolataim pontosan hasonlóra gondoltak vele kapcsolatban. Hamiskás mosollyal pillantok rá, majd megigazítom ártatlanul a vöröslő kuszatincseimet, amik kiszöktek a copfból.
- Én? Aludni, te meg azt csinálsz, amit akarsz. Vagy ha már így kérdezted, akkor mi lenne, ha nagyszüleid kapnának tőlünk dédunokákat, ha már annyira repestél eddig az örömtől. – billentettem oldalra a fejemet angyali arckifejezéssel, miközben őt fürkésztem. Ő kezdte, akkor egye is meg, amit megfőzött. Lássuk, hogy miként is próbálná magát kivágni ebből a helyzetből, hogy ne legyen belőle sértődés és ne ássa el örökre el ezt a témát úgy, hogy többé tényleg szoba se kerüljön, maximum már akkor, ha gömbölyödik a pocak.
- Ha nem igyekszel, akkor esküszöm, hogy én leszek az, aki le fog lökni a lóról. – csendült kissé feszülten a hangom, mert láthatta, hogy tartom ezt a kölyköt és bármennyire is babonázó, akkor is frusztrál az, hogy a kezemben van. Nem sok jóval kecsegtetett hirtelen a pillantásom se, mert ha nem csipkedte magát, akkor félő volt, hogy mindjárt fogom, aztán valami zsebébe becsúsztatom és elvágtatok olyan divatosan, mint a filmekben és a könyvekben szokás.  


■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Szer. Feb. 21, 2018 10:05 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Nézzenek csak oda, hogy elszemtelenedett valaki! - csóválom meg a fejem, és ha nem tudnám róla, hogy szándékosan húzza az agyamat, már rég az egeket verné a vérnyomásom, amiért ilyet be mer játszani nekem. Ha valami idegen tenné, jó eséllyel már rég elgurult volna a gyógyszerem, így viszont csak figyelmeztetően emelem fel a kezem, hogy vettem ám a célzást!
- Az tuti. Másoknak egy év is kevés a szervezkedésre, belegondolva, hogy nekünk alig néhány hónapunk lesz rá... Szép lesz ez! - mindenesetre majd megmozgatom a kapcsolataimat, első körben nem ártana egy esküvőszervezőt találnunk aki elvállalja egyáltalán a dolgot, no meg kitalálni, hogy mi legyen a helyszín... nem mint ha nem lenne számos szép hely a városban, de...
- Jut eszembe, Cleo, templomi esküvőt is szeretnénk, csak elég a polgári? - azért ez sem elhanyagolható pont a képletben, mert bár mi különösebben nem vagyunk vallásosak - na jó, a nagyiék igen - de én anélkül is nyugodt szívvel hajtanám esténként álomra a fejem. Azt meg, hogy neki mennyire szívügye, nos, most nyilatkozhat, szeretné-e Isten színe előtt is összekötni az életünket? Vagy megelégszik a jogi úttal?
- Nem arról van szó, hogy nem örülnék neki, csak... - most ezt mégis hogy lehet úgy előadni, hogy ne legyen sértődés belőle? - Szeretném még élvezni az életet kicsit kettesben, mielőtt minden percünket a gyereknevelésnek szentelnénk.  Pláne, hogy csak néhány hónapja, hogy újra találkoztunk. - bár egész jól sikerült felvenni a történetünk fonalát, onnan, ahol anno abbamaradt, de egy gyerek azért talán kicsit korai lenne még. Vagy csak én gondolom így?
- Értettem, a babaház marad. - ha ez az egyetlen kitétel ez ügyben, hát rajtam ne múljon, legalább lesz hova megszökni, ha tele a hócipőnk a rokonokból. Másrészt meg, csak azért, mert összeköltözünk, még nem kell minden ingóságáról lemondania.
- Bocsi. - annyi gerinc még szorult belém azért, hogy legalább ennyiben kifejezzem együttérzésemet, amiért így a frászt hoztam rá, meg rátukmálom a kis vakarcsot nem túl tisztességes módon...
- Nem volt. Hogy is mondják a nagyok? A szerelem néha fáj? - vigyorodok el, miközben szórakozottan simogatom a kis négylábú szőrmókot a karjaim között, utána meg fapofával állítanám a menyasszonyomat ultimátum elé az új családtagot illetően. Miért is nem vagyok meglepve, hogy nem ugrik ki a bőréből örömében...
- Milyen vagány lett valaki hirtelen! De fogadok, amint meglátnád egy újság címlapján, hogy csak azért veszlek el, mert jön a gyerek, akkor te lennél a legjobban letörve, vagy tévednék? Amúgy is, nehéz lenne esküvői ruhát találni ha már annyira gömbölyödnél, úgyhogy ráér az a dédunoka az esküvő után. - nem bántásból mondom, amit, egyszerűen csak sejtem, hogy ő venné a legérzékenyebben az ilyesfajta pletykákat. Valószínűleg így is fogjuk kapni őket, de na... Bár ha gyakorolni szeretne, rajtam aztán ne múljon!
- Rendben-rendben, értettem, asszonyom! - nyúlok a kutyakölyökért, hogy elvegyem, aztán újra a kabátom melegébe rejtsem, isten őrizz, hogy Cleo türelmének határait feszegessem! Inkább pattanjon nyeregbe ő is, aztán folytassuk az utat hazafelé!

■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Csüt. Feb. 22, 2018 11:08 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Maximum majd rólunk szólnak a hírek megint, hogy az évszázad esküvője elmaradt. Vajon mi történt? Babát vár az ara, netán megszökött az utolsópillanatban megint? Vagy az ifjú Campbell berezelt, meggondolta magát? – adom elő úgy, ahogyan a sajtósok tennék. Úgyis ha azt látjuk, hogy nem fog menni ez pár hónap alatt, akkor majd eltoljuk az esküvőt. Nem hiszem, hogy pont ebből lenne gond. Sőt, inkább vágjunk is bele, mert ügyvéd vagyok, a határidők számomra sose csak díszek voltak, meg fogjuk tudni csinálni.
- Szeretnék templomit is, de gondolom nálatok nem igazán szokás ez, így nem fogom erőltetni.  rántom meg a vállaimat. Nem vagyok én se túlzottan vallásos. Nem vagyok ott minden vasárnap, de azért nem is hanyagoltam el, hiszen ilyen neveltetést kaptam és részben tényleg csoda volt, hogy egykoron életben maradtunk, amikor ránk találtak az utcán. Ezért pedig hálás voltam, még akkor is, ha a húgom haláláért meg dühös. Esélyesen a kettő keverékének volt köszönhető még inkább az, hogy jártam, de mégse teljesen olyan gyakorisággal, ahogyan illene.
- Értem, inkább a kettes élet jobban való számodra, mint még több bonyodalom. – pillantok rá komolyan kicsit tömörebben megfogalmazva azt, amit mondott. – Majd észben tartom. – teszem még hozzá, mert akkor azt hiszem még inkább figyelnünk kell arra, hogy ne legyen váratlan meglepetés. Véletlenül se legyen idő előtt vége az aranyéletének, ahol körülötte forog az élet. A biológia órám is vélhetően majd megérti őt. Pár évem még úgyis van, aztán majd a 20 éves gyerekünknek híhetik azt, hogy a nagymamáját hozta magával.
- Vigyázz, mert még a végén túlzottan is fog fájni. – pillantok rá csöppet se békésen, mert nem igazán tetszik ez a négylábúért mutatott kisfiús szerelem, ami csillog a szemeiben. Nem szeretem a kutyákat, egyenesen rettegek tőlük, még akkor is, ha náluk cukibb lényeg nem is léteznek. Számomra mind fenevad volt.
- Talán ha tudnám azt, hogy örülsz neki és nem fogsz faképnél hagyni, mert terhesen állok az oltárhoz, akkor azt hiszem nem zavarna már. Mert én tudnám az igazat és ez számít. – felelem komolyan, mert lehet régebben sokszor a falra tudtam mászni az idióta cikkeknek köszönhetően, de azóta már én is felnőttem, megkomolyodtam valamilyen téren és tudom, hogy mi a fontos és mi nem. Lehet zavarna a sok hazugság, amit állítanának az újságok, de nem érnem meg ennyit egyetlen egy cikk se, hogy elrontsa a nagy boldog napot.
Sietve pattantam fel én is a nyeregbe indultam el vissza a birtokra. Rövid ideig talán csendben is lépdeltünk, amikor ismét rájuk sandítottam.
- Miért érzem úgy, hogy már nevet is adtál neki? – kérdezem meg nem éppen vidáman, de biztos voltam abban, hogy maradni fog. Már csak azt reméltem, hogy inkább a birtokon fog meglelhető lenni ez a kutya, mintsem „véletlen” nálam felejti a babaházba. Az eléggé patt helyzet lenne és nem biztos, hogy vacsorával várnám, amikor legközelebb jönne.

Köszönöm a játékot, imádtam! <3 ■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



when i'm alone, i think of so many things to say to you, when I have a chance to tell you. I go speechless.
avatar
● ● Posztok száma :
91
● ● Reag szám :
77
● ● Keresem :
∫∫ The one that drives the whirlwind into my way
● ● karakter arca :
∫∫ Elçin Sangu


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ •• Pént. Feb. 23, 2018 11:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Cleo && Jake

- Kikérem magamnak, az ifjú Campbell sosem rezel meg, vagy hátrál ki bármiből is. - húztam fel az orromat tettetve a sértettséget, ami pedig az évszázad esküvőjét illeti, tényleg az lenne? Mert lehet, hogy a sport világában van hírnevem, de szerintem bármelyik tinimaca énekesnő  vagy színésznő nagyobb rajongótábort tudhat magának a városban, mint én.
- A nagyszüleimnek még volt, meg örülnének is neki, de... nekem nem okozna álmatlan éjszakákat az, ha kimaradna. - maradok a diplomatikus megfogalmazásnál, mert nem lenne álszent dolog templomban házasodni úgy, hogy teljességgel hidegen hagy az egyház meg a vallás? Persze, ha Cleo szeretné, akkor rajtam ne múljon, a kedvéért még ebbe is belemennék - de azért titkon reménykedek, hogy megúszhatom.
- Bonyodalom így is van bőven elég, vagy te nem így látod? - kérdezek vissza, arról nem is beszélve, hogy gyerek? Lenne elég bonyodalom abból, ha a versenyek miatt hetekig nem látna, mert épp a világ túlfelén készülök, vagy küzdök az aranyért, míg ő otthon bajlódik a gyerekkel. Akkor meg az lenne a baj!
- Nincsenek mazochista hajlamaim, életem, úgyhogy ha kérhetlek, akkor fogd vissza magad, túlzottan azért ne fájjon. - vágtam vissza komolytalanul miközben a kölyköt tutujgattam, magamban bőszen szuggerálva a menyasszonyomat, hogy vegye már észre, milyen kis ártatlan és imádni való ez a kis vakarcs a karomban! Egyelőre sajnos még nem sok hatása van, de nem is adom ám fel ilyen könnyen!
- Őszintén, Cleo: Kinéznéd belőlem, hogy faképnél hagynálak, ha kiderülne? - kérdezek vissza, és akár meg is sértődhetnék azon, ezúttal már teljesen komolyan, amiért ilyesmit feltételez rólam egyáltalán. Szarul esne, az biztos. Ami pedig az örömöt illeti, biztos örülnék neki, még ha első hallásra valószínűleg lábon hordanék ki egy szívinfarktust, de ha eddig sem volt soha probléma abból, hogy becsúszott a gyerek, csak nem ebben a pár hónapban fog Murphy a képünkbe röhögni... Így se lesz babapiskóta, hogy ilyen rövid idő alatt megszervezzük az esküvőt, hát még ha közben Cleo agyát is megborítják a hormonok!
- Ééén? Ugyan, hova gondolsz? Még nem adtam neki. - válaszolok a kérdésére sokkalta derüsebben, mint ő, de az arckifejezésemből már sejtheti, hogy valami rosszban sántikálok, miután pedig ismét megtettünk pár percnyi utat szép csendben baktatva egymás mellett, ezúttal én voltam az, aki megtörte a csendet.
- Ramses, Marcus Aurelius, vagy Caesar? Egyiptom királynője számára ki a befutó? - dobom be az ártalmatlannak tűnő kérdést, holott ha van egy kis sütnivalója, sejtheti, hogy ő lesz az, aki nevet fog választani a kis házikedvencünknek.

Én is köszönöm ma chérie! <3 ■■ You belong to me ahwie  ■■ credit



When I first met you, I honestly didn't know
You were gonna be this important to me.
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
83
● ● Keresem :
Reine d'Egypte
● ● karakter arca :
James Wolk


Témanyitás ✥ Re: környezõ erdõ ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom

környezõ erdõ
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Külváros :: Société d'Equitation de Paris lovarda-