Tópart
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 12:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:26 pm ✥

✥ Yesterday at 8:26 pm ✥

✥ Yesterday at 12:53 pm ✥

✥ Yesterday at 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 8:25 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 6:33 pm ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 2:57 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Tópart •• Szomb. Nov. 25, 2017 3:55 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Csüt. Feb. 01, 2018 10:07 am

To Oly

Még javában hónak kellett volna borítania ezt a vidéket is, hiszen még csak éppen hogy a február elkezdődött, de mégis úgy sütött a nap, mintha már a tavasz is megérkezett volna ebbe a városba. Sietős léptekkel hagytam magam mögött az egyetem falait, hogy egyenesen a parkba menjek. Szerettem ott ücsörögni, vagy éppen a Szajna partján, hiszen  azt kár lenne tagadni, hogy ez a vidék sokkal szebb, mint ahol születtem. Olykor a valóságot rajzoltam le, míg máskor a valóságot ötvöztem a képzeletemmel. Rajz és a zene volt, ami képes volt igazán megnyugtatni és kizökkenteni a gondolataimból. Nem rettegni mindentől. Rövid ideig csak élveztem a gyenge napsugarakat, ahogyan arcomat simogatták, figyeltem az embereket, de végül ledobtam a gyepre a kabátomat, táskámat magam mellé raktam, majd előhalásztam a telefonomat, a fülest hozzá és a vázlatfüzetemet.
Még egyszer körbepillantottam, de ismerős arcot nem láttam, így bedugtam a fülemet, hiszen ha valaki hirtelen ilyenkor hozzám ér, akkor összerezdülök, megijedek. Persze mindig arra fogom, hogy elmerültem a rajzolásban, vagy éppen a táj fürkészésében, mintsem bevalljam az igazat, hogy mennyire is nem bírom mások érintését elviselni, vagy túlzott közelségét, ha nem számítok rá.
Idővel már törökülésben ültem, miközben egyre inkább kezdett a táj visszaköszönni a papíron. Igaz, annyira nem volt vidám, mint amilyennek jelenleg kinéz. Inkább volt zord, telet idéző, de annak se a szépségét jelenítettem meg, sokkal inkább tűnhetett ijesztőnek, rémisztőnek egyes emberek számára. Nekem tetszett a kicsit furán befagyott tó, az árnyak játéka rajta, az olykor ijesztőnek hatójégcsapok, amik talán úgy függtek, mintha csak azt várnák, hogy valakire rázuhanhasson. Tudtam, hogy Lily hívni fog, ha végzett, más igazi barátom meg nem volt ebben a városban, így nem is számítottam arra, hogy valaki meg fog majd zavarni.

Lesz még majd jobb is. nyau
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
180
● ● Reag szám :
161
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
scarlett simoneit


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Csüt. Feb. 01, 2018 11:00 am

To Athena

Nem aludtam jól, még csak a közelébe se értem egy kiadós pihenésnek, de legalább az iskolába bementem. Ez is valami. Nem mintha sokat számítana, ha már félévkor épp csak átcsúsztam kettes matekkal. Nem tartom értelmét annak, hogy bent üljek, de ha már az egyetemi felkészítőről kitessékelték a seggem, legalább ebben mutathatnék némi fejlődést. Jelen pillanatban borzasztóan esélytelennek tartom, hogy én év végén le fogok érettségizni, ez a szörnyű igazság. De nem is emiatt voltak álmatlan éjszakáim. Tegnap felütötte a fejét valami szóbeszéd, susmorogtak az iskolában a hátam mögött, én meg egész estig nem tudtam, hogy mi is a bajuk tulajdonképpen, lévén, hogy fél év alatt senkivel nem sikerült baráti kapcsolatot kialakítanom, akivel meg mégis ment volna, kiderült, hogy akkora seggfej, amekkorát még a hátán nem hordott a föld..
De végül én is megláttam, mitől voltam olyan érdekes egész álló nap, miért méregettek az iskolában annyira.. Ha eddig nem lett volna mindenki számára nyilvánvaló, hogy mit sportolok, már az. A fényképeket már megszoktam, azt is, hogy néha rám száll a bulvár egy-egy meccs után és magánéleti dolgokról faggatnak, vagy a család miatt kapnak fel évi néhány alkalommal.. De rajzot még senki nem készített rólam és nem is osztották meg ennyien. Nem akarok felesleges feltűnést, utálom, ha nyüzsögnek körülöttem, és csak idő kérdése, hogy a sajtó mikor kapná fel.. Nem akarom megvárni. A nyakamba is vettem a várost, órák alatt is a telefonomat nyomogattam, hátha leszedte, törölte, de egyre több megosztást látok csak, és egyre jobban idegesít. Pedig azzal nyugtatom magam, hogy minden csoda három napig tart. Mégis végigtúrtam a csaj összes közösségi profilját, pontosan tudom, hogy kit keresek, hogy néz ki és még a szokásait is posztolja, így tényleg egyszerű dolgom van. Hamar meg is találom, és gondolkodás nélkül lépek hozzá, megérintem a vállát. Nem mondok semmit, nem tudok, nem jönnek szavak a nyelvemre, ahogy szemben találom magam vele, de abban nem kételkedek, hogy felismer. Minden vonásomat tanulmányozta, hogy aztán papírra is vesse.
- Hogy jutottál be az edzésre? - szakad ki aztán belőlem a kérdés, szinte letámadom. Ezek zárt körűek, sosem edzek nyilvánosan, mindig csak a csapattársak, az edzőpartner és az edző van jelen. Még anyámnak se engedtem soha, hogy megnézzen. Ő mégis ott volt. De hogyan?
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Csüt. Feb. 01, 2018 12:38 pm

Ritka az, amikor embereket egy az egyben lemásolok, ahogyan általában azokat a képeket a többi rajz alá rejtem el, hiszen én se örülnék annak, ha kikerülne netre. Ha ki is rakom, akkor se konkrétan hasonlít valakire, ezért se sejtettem, hogy mielőtt még anyám magamra hagyott volna volt oly kedves és kipakolta a rajzaim nagy részét, amikor lenyúlta a telefonomat valamilyen idióta okkal. Már nem számoltam az ő hazugságait, ahogyan instagramra is akkor másztam fel, ha valami újabb rajzott ki akartam rakni, mert magamról nem sok kép volt fent neten. A legtöbb rajz volt, és csak egy-két valódi fénykép. Valahogy az én életemből kimaradt a szájcsücsörítéses, seggkitolós selfiezések és nem is hiányzott.
Nem számítottam arra, hogy akad társaságom, így amikor hozzám ért, akkor egy kisebbet ugrottam és ijedten pillantottam a lányra. Egyszer már volt szerencsénk egymáshoz. Akkor ő lelécelt, én pedig maradtam a szarban és magyarázhattam ki a dolgot, hogy csak rossz helyen voltam, de semmit se tettem. Ahogyan arra is emlékeztem, hogy egyszer lerajzoltam, de akkor se értettem, hogy mit akarhat.
- Ez nálad valamiféle szokás, hogy cserbenhagysz másokat, vagy éppen a frászt hozod rájuk? – pillantottam rá kérdőn, miután a fülemből kivettem a fülhallgatót. Kíváncsian fürkésztem őt, mert nem értettem, hogy mi baja van, miért nem szólal meg, vagy egyáltalán mit is akarhat tőlem. A fűzetem továbbra is az ölemben pihent, a ceruzát pedig ráraktam, hiszen nem olcsó ilyeneket venni. Lehet valami egyszerűbb munkát is találnom kellene, hogy ne Maddiék nyakán lógjak állandóan. Már éppen megkérdezném, hogy mi a baja, amikor végre megszólal. Érthetetlenül pislogok rá.
- Arra sétáltam és fürkésztem a faliújságot, amikor egy felnőtt megkérdezte, hogy érdekelne e vívás. Én meg igent mondtam, lévén vártam valakit és csábítóbbnak tűnt, mint a földön ücsörögni. – könnyedén jön a válasz, mert nincs benne hazugság. A múltam és a családommal kapcsolatban sokat hazudok, de azon kívül nem volt rám jellemző. Nem úgy, mint anyámra. – Valami baj van? Ennyire zavar, hogy valaki nézett? Ha jól tudom versenyző vagy, így sokan szoktak nézni. – egyszerűen nem jöttem rá, hogy mi baja lehet, hiszen még a rajzot se raktam fel róla, mert nem akartam botrányt. Lerajzoltam és feledésbe merülne, mint a legtöbb rajzom. Tudom, anyám szerint ostobaság és ki kéne pakolni mindet, hogy felfigyeljenek rám, de azt hiszem nem akarom, hogy felfigyeljenek rám. Még ha ezt senki se hinné el az egyetemen tanúsított viselkedésem miatt.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
180
● ● Reag szám :
161
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
scarlett simoneit


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Szomb. Feb. 03, 2018 3:19 pm

Nem is tudom, mi üt belém, nem szoktam csak úgy letámadni senkit, egyszerűen nem olyan vagyok, de ha egyszer felpaprikázom magam, akkor aztán teljesen mindegy, hogy ki látja vagy hallja, kifakadok. Ez történik most is, ahogy a vállához érek. Ő megrezzen, én meg számonkérőn nézek rá. Nem tűnik fel, hogy már találkoztunk volna, míg meg nem hallom szavait. Ismerős a hangja, túl ismerős ez a hangszín ahhoz, hogy ne emlékezzek arra, mi történt néhány nappal ezelőtt. Egy egész rövid pillanatra elképedve nézek rá, végigmérem, de így se tudom beazonosítani. Külsőre nem. A nevét is csak onnan tudom, hogy megnéztem a neten...
- Nem hagytam cserben senkit... - vágom aztán rá. Én csak rosszkor voltam rossz helyen, tényleg csak véletlenül keveredtgem néhány kétes alak közé, aztán ahogy megláttam a villogó fényeket, meg a rendőrautót, tudtam, hogy gyorsan kell szednem a lábaimat, mert anyám elnézi ugyan a lógásaimat a suliból, de annak nem örülne túlzottan, ha rendőrségi ügyekbe keverednék nem is olyan sokkal a bajnokságok előtt. De ezek szerint ő is ott volt, és nem sikerült meglógnia..
De végül arra is választ kapok, amit éppen kérdeztem tőle.. Csakhogy egyáltalán nem vagyok boldog attól, amit hallok. Valóban volt egy nyílt nap a teremben, akár ő is ott lehetett.. Még csak meg sem tudom cáfolni, de az arcára akkor sem emlékszem, igyekszem ilyenkor kizárni a külvilágot, akár a versenyeken.
- Te nem csak néztél! - vágom rá, és ezzel ki is menekülök a válasz terhe alól. Nem szívesen vallom be senkinek, mekkora nyűg valójában a versenyek körülötti felhajtás, hogy nem szeretem, ha néznek, éljeneznek, vagy csak ott vannak.. Ezért is nem veszem zokon igazából, ha a szüleim nincsenek ott minden alkalommal. Nem szeretem a közönséget, azt hihetnék, már hozzászoktam ennyi idő alatt, de nem. Közel sem.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Szomb. Feb. 03, 2018 7:10 pm

Legszívesebben felnevetnék a szavain, de a kedvem se olyan, meg nem voltam olyan személy, aki képes  úgy a semmiből képen röhögni valaki. Olykor megesik, de ahhoz nekem is nagyon el kell veszítenem a fejemet. Nem is értem, hogy mit akarhat tőlem, de reméltem, hogy a kezeit hamar elvette rólam, mert ha nem, akkor én rántottam el a vállamat, hogy jobban tenné, ha a praclijával mást fogdossa. Nem ismerem őt és nem olyannak tűnik, mint aki ártani tudna nekem, de az emberek érintése, közelsége furán hatott rám. Olykor nem zavart, míg máskor legszívesebben talán sikítottam volna, amiért valaki hozzám ért. Tudom, nem vagyok normális, de valójában senki se az, csak mindenki szereti ezt a tényt tagadni.
- Nem, hiszen nem jöttél nekem, aminek köszönhetően kiestek a cuccaim a kezemből és nem tudtam elfutni. Egy másodpercre se fordult meg a fejedben, hogy segíthetnél, mi? Vagy csak azt hiszed, hogy én is közéjük tartozom, ha így van, akkor minek vagy itt? – nem csendül most már az én hangom se kedvesen. Eleve eléggé tapló tudtam lenni az emberekkel, ha nem volt célom elhitetni velük, hogy milyen boldog tinédzser vagyok és a világon minden rendben van. Sokszor a kedvesség hiányzott a repertoáromról, ahogyan a barátkozás is, mert úgy legalább senki se akart kéretlenül se a közelemben lenni. Bár most ő se volt mondható kedvesnek, így nem csoda, hogy elég hamar én is elhagytam, mert minek törjem magam, ha a másiknak se megy?
- Fogalmam sincs, hogy mi a franc bajod van, vagy mit is akarsz, de ha nekem semmi kedvem gondolatolvasóba átmenni. – rántom meg a vállaimat. A füzetemet becsukom, a ceruzát is elpakolom, mint aki készül menni. – Majd ha megtanultál beszélni és nem csak tőmondatokban, akkor talán végre tudni fogom, hogy miért húztad fel ennyire magad és segíteni a dolgon, vagy értelmesen megbeszélni, de így... – tettem még hozzá, majd elsüllyesztettem a cuccaimat a táskámba, majd újra ránéztem kérdőn, hogy végre kiböki-e a dolgot, mert ha nem, akkor lehet inkább távozom, mert ehhez a cirkuszhoz, ami vele betoppant ezen a csodálatos napon az életembe se türelmem nem volt, se kedvem. Pláne, hogy azt se tudtam mire gondol. Tudom, lerajzoltam. Ott hever a többi között, amiket sose rakok ki, így még inkább nem tudtam elképzelni, hogy mi ütött belé és miért baj az, ha valaki rajzol az edzése közben. Netán ennyire zavarta volna, hogy nem őt figyeltem volna? – Az a gond, hogy nem figyeltem az edzésedet? Szerintem így is bőven akadt olyan szempár, ami csak téged nézett. – bukik ki ajkaim között a csöppet se kedves feltételezés, hogy netán valami ilyen baja lehet. Fiatal, ők meg imádják, ha a világ körülöttük forog, így miért ne? Maximum még inkább felhúzom őt. Megesik.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
180
● ● Reag szám :
161
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
scarlett simoneit


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Csüt. Márc. 01, 2018 12:15 pm

Csendben vagyok, mélyen és hosszan hallgatok, mintha csak lenyeltem volna a nyelvem, de ez csak a döbbenettől van. A kezemet rég visszahúztam már, szinte abban a pillanatban, hogy megrándult, most pedig értetlenül meredek rá. Nem gondoltam volna, hogy nem én vagyok az egyedüli áldozat és a támadó hangvétele valójában a neheztelése, amiért én meg tudtam lépni, ő meg nem. És ezek szerint miattam nem.
- Bajba keveredtél? Bevittek velük együtt? - kérdezem kissé halkan a megilletődöttségtől. Nem tudom tagadni, hogy bűntudatom támad, pedig ő egy idegen, akire egyébként haragszom, amiért a képemet ország-világ látja. Nem szimpatizálok vele, mégis a vonásaim már nem olyan kemények, egészen kiül az arcomra, hogy ez új információ a számomra, és hamar újra is értékelem a helyzetet. Úgy tűnik, hogy a végén az is kiderül, hogy mindkettőnknek van miért neheztelnie a másikra.
- Nem, én tudok beszélni, vagyis.. Én csak.. Nem tudtam, hogy te is rossz helyen voltál és nem tartozol közéjük. Nem is ezért jöttem, hanem a kép miatt.. - rukkolok elő vele végül, hogy mi is az igazi bajom, aztán a telefonomért nyúlok, hogy az orra elé is dughassam azt megmutatni neki, hogy bizony fent van a neten. Én nem tudom, hogy kinek a műve, az előzőek alapján az is kiderülhet, hogy nem szándékosan történt az eset, így egy kicsit visszább veszek. Bár az, hogy első nekifutásra cseppet sem barátságos annak ellenére se, hogy nem a legrosszabb arcomat mutattam neki, nem könnyíti meg a helyzetemet. De azt nem hagyhatom, hogy lelépjen, akkor teljesen feleselges lett volna letámadnom.
- Ezt te csináltad.. - nem kérdezem, kijelentem. Láttam én, hogy most dugta a táskájába a mappáját, könnyen lehet, hogy ez is közte van, bár eleget néztem már a rajzot ahhoz, hogy csukott szemmel felidézzem ha szükséges. Rajta van az aláírása, ami alapján megtaláltam... - Nem is az érdekel igazán, hogy láttad az edzést és lerajzoltál, csak az, hogy ez tűnjön el a netről... - nem rabolom én tovább az idejét, látom, hogy menni akar. Nekem is könnyebb lenne, ha hamar túllennénk rajta és mehetnék a dolgomra.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Szomb. Márc. 10, 2018 7:20 pm

- Igen, bevittek és nem engedtek el órákon át! Tudod, mindenki szeret a külső alapján ítélkezni! – villámokat szórt a pillantásom, mert tényleg dühös voltam rá. Neki fogalma se lehet arról, hogy milyen érzés netán a rendőrségen dekkolni és várni arra, hogy elhiggyék te csak véletlen jártál arra, nem tettél semmi rosszat se. Majd előkerülnek a régi akták, amitől még kényelmetlenebbül érzed magad. Újra gyerek vagy és rettegsz, a múltamat nem tudom kitörölni, de a legrosszabb, hogy elfeledni se. Nem tudtam sose legyőzni, megtanultam vele együtt élni, ami sajnos nem mindig sikerül. Ennek köszönhetően pedig olykor legszívesebben sikítanék és elfutnék, de az nem oldana meg semmit se…
- És mégis miért tartoztam volna közéjük? Csak azért, mert tetoválásaim vannak? Ennyi erővel te is tartozhattál volna oda hercegnő. -  utolsó szót neméppen pozitív jelentéssel ejtem ki és ezt ő is érezheti. Könnyedén meg lehet bárkit bélyegezni és a szőke hajával tényleg olyannak tűnhet sok mindenkinek, mint az iskolák királynője. Mindig is utáltam az olyanokat és a mostani viselkedése…eléggé kezd arra hajazni, de aztán kiejti, hogy a kép miatt jött. – Nincs nálam, de ha akarod, felőlem odaadom és nézegetheted magad. – rántom meg a vállaimat, mert nekem aztán mindegy, hogy ott porosodik-e a többi között, vagy nem. Meg se fordul a fejemben, hogy netán másabb problémája lehet, hiszen én nem raktam ki a képet. Senkiről se szoktam kirakni, ha nem engedi meg. Én pedig sose beszéltem vele, így érthető volt, hogy nem is fogom kirakni a többi mű mellé a netre. Meglepetten nézek rá, amikor a telefonját dugja az orrom alá. Nagyon nyelek, de nem veszem el a készüléket, mert semmi értelme nem lenne. Biztos, hogy megölöm anyámat, amiért ekkora felfordulást okozott még azelőtt, hogy lelépett volna.
- Én. – felelek kicsit kábán, mert erre a fordulatra valahogy nem számítottam. Úgy néz ki, hogy mind a kettőnknek van oka haragudnia és dühösnek lennie, de a legszebb az egészben, hogy mind a kettő inkább félreértésnek köszönhető, mintsem szándékosságnak. Lassan fújom ki a levegőt, megigazítom a táskám pántját a vállamon.
- Ne aggódj leszedem és nem én raktam fel. Vélhetően anyám volt, mert imád ebbe beleszólni, mert a legtöbb rajzomat sose mutatom meg a világnak. – nincs ezen mit titkolni. Nem én tettem ki, ezt pedig vagy elhiszi, vagy nem. Én őszinte voltam, nem hazudtam róla. – Egyébként, ha leszedem nem jelenti azt, hogy nem fog visszakerülni. Ha sokan látták, akkor vélhetően akadnak olyanok, akik lementették, megosztották. Miért zavar ennyire? – teszem fel végül kíváncsian a kérdést, mert tényleg érdekelt, ha versenyezni tud több fotós kereszttűzében, akkor egy rajz miért is zavarja őt? Közben pedig előhalásztam a telefonomat, hogy elkezdjem megkeresni a képet, hogy töröljem. Ebből is látszik, hogy mennyit járhattam fent az elmúlt időben, hogy fel se tűnt.

Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
180
● ● Reag szám :
161
● ● Keresem :
PJ
● ● karakter arca :
scarlett simoneit


Témanyitás ✥ Re: Tópart •• Pént. Ápr. 13, 2018 6:41 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tópart ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Tópart
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Montsouris park-